2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Állítólag csak képzelődünk. De én nem értem a csakot."
Főkarakter: Castiel Horan Teljes név: Cyra Frostmere Születési hely és dátum: 1978. november 20., Nagy-Britannia, Bristol Csoport: Hollóhát Patrónus: Sziámi macska Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Nyolcadik (Bestiamester) Képesség: - Kiemelkedő tudás: Legendás Lények Gondozása - Kiemelkedő, Bűbájtan - Kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Furfangos természetem van, sokszor játszottam ki másokat, vertem át szegényeket, viszont ez változott. Teltek múltak az évek a jellemem pedig inkább kedvessé vált, törődővé, akit érdekelnek mások érzései. Furcsa nem? Régen azt hittem azzal, hogy bántok másokat, azzal nekem lesz jobb, de lassan rá kellett jönnöm, hogy baromi nagyot tévedtem. Bűntudatom támadt és felhagytam a rossz szokásommal. Mostanra egy elég szerény lány lettem. Nem mondhatni hátránynak, csak épp nem nyitom ki annyira a számat. Mivel egyáltalán nem törekszem mások tönkretételére, így eléggé naív is vagyok, mivel mindenkivel próbálok barátságos lenni és sajnos nincs jó emberismerő készülék a fejembe ültetve, szóval a rossz alakokat se tudom kiszűrni. Talán erre a részemre nem vagyok büszke. Mindent elhiszek, amit nekem mondanak, egy amolyan varázsvilágban élve. Szeretem a képzeletemet szabadjára engedni, ábrándozni, olyan vagyok mint egy gyerek. Néha tényleg olyan, mintha visszafejlődtem volna, viszont ez korántsem igaz. Csak éppenséggel kezdem megérteni magát az életet, ami nem pusztán arról szól, hogy kik vagyunk mi. Hiszen ott vannak rajtunk kívül mások is tele csodákkal és titkokkal, amik éppen rosszak vagy jók. Nekem bárki kitárhatja a szívét, ha úgy érzi, én ott leszek és meghallgatom. Persze, ha úgy érzem hazudnom kell és megvezetni másokat, arra is képes vagyok, hisz' valami azért ragadt a fejemben a múltból, amit igyekszem továbbra is elnyomni.
Megjelenés
Barna, hátközépig érő hajam van, amit nagy gyakorisággal hordok kissé hullámosabb formában. Az arcom kerekded, az orrom pedig kicsi. Nincs turcsi orrom, ez legalább nyugtat, helyette kaptam édesanyámtól ezt a kicsi orrot, ami meglehetősen jól passzol az arcformámhoz. Távolt állt tőlem az a kis esély, hogy kék szemeim legyenek, így ismételten egy barna szemű egyeddel növekedett a barnák száma a Földön. Nem utálom, csak egy kicsit sötét, olyan egyhangú, hisz' mindenkinek ilyen van szinte, nem egyedi. Én pedig szeretek az egyediségre törekedni, a ruhatáram is tele van változatos darabokkal, némelyik kirívó, mivel büszke vagyok az alakomra. Egy kicsit megszívtam az egyenruhával, mindennap ugyanazokkal a ruhadarabokkal szembetalálkozni elég fura. Az alakommal szerintem nincs semmi baj. Nem vagyok se túl kövér se túl csontos. Azért van rajtam egy kis felesleg, de ki szereti a csontkollekciókat? Én így érzem magam tökéletesen, emelett szeretek futni a suli körül reggelente, hogy azért ne punnyadjak el.
Életed fontosabb állomásai
Bristol varázslatos kis városában születtem. Szerettem minden egyes percét, amit ott töltöttem. Édesanyám és édesapám egyaránt a Roxfortban tanultak, kiváló varázslókká váltak. Felnéztem rájuk, imádtam azt, amit csinálnak, anyu még mindig auror apu pedig inkább a számmisztikában ragadt le a muglik között. Olyan akartam lenni, mint ők. Mindenre felkészültem, tanultam, utána olvastam részletes infókért, hogy megértsem miből áll boszorkánynak lenni. S mikor elérkezett a pillanat, hogy mehessek egy varázslósuliba, egy kicsit elszállt a lelkesedésem. Beauxbatonstól kaptam felvételi levelet, ami elvette a kedvemet. Nem oda akartam menni, hanem a Roxfortba, ahol apu és anyu is tanult. Kis híjján kivertem a balhét emiatt, ám még mindig a szüleimnek volt nagyobb hatalma. Azt ígérték, ha pár évet lehúzok Franciaországban, akkor majd átiratnak ide. Ez egy kicsit fellelkesített, minden vágyam az volt, hogy egy olyan suliba kerüljek, ahol a szüleim egyaránt jelen voltak egyszer. Így hát büszkén váltam el tőlük az első napomon, felkészülve az ott kezdődő új életemre. A bentlakásos suli elsőre nagyon fura volt. Nem ismertem senkit és kicsit egyedül éreztem magam. Szerettem volna a lányok társaságát élvezni, miközben témázgatunk dolgokról. Egy Amanda nevezetű lány szegődött mellém még első évben. Nem tudtam mi fog ezután következni, viszont örültem egy barátnak, aki mellesleg egész jófej is volt. Bevezetett a lányok körébe, megmutatott minden apró titkot, szabályt, amit a társaságunknak be kell tartani. Úgy voltam vele, hogy miért is ne. Itt van ez a sok lány, akik idővel a barátaim is lesznek. Azt akartam, hogy befogadjanak, így esküt tettem a szabályokra, ami igazából csak az általuk írott kis hülyeség volt, de én annál nagyobb súlyt éreztem rajta. Tehát a részükké váltam, egy lettem közülük, később viszont rá kellett jönnöm a cukipofa és a csendes életmód csak haragot szül köztünk. Láttam miket csinálnak a fiúkkal, miként dobják őket félre, mint egy használt rongyot. Elsőnek nem éreztem nagy késztetést arra, hogy bárkivel szóbaálljak majd később eldobjam, valahogy...szívtelennek tartottam az egészt. Második évre viszont fordult a kocka. Nyáron eléggé kiokosítottak, az első fiú, akivel jártam nem volt nagy kunszt, így lettem a lányok körében egyre népszerűbb. Viszont volt egy igen furcsa esetem. Ugyanúgy kezeltem, mint a többé bénát, akik képesek voltak bedőlni női bájaimnak. Egy kis szemüveges kölyök volt, nem árthatott sokat, mindig a könyveit bújta és a számokkal foglalkozott. Nem is értem miért kellett egy ilyen alakkal egyáltalán szóba állnom. Szóval elkezdtünk járni, bármennyire is fura volt. Megjátszottam magam, előadtam a szerelmes lányt, aki él-hal érte. Csakhogy mind ez szép kis hazugsággá torkollott, amiről ő ugye nem tudott. Aztán egy nap közöltem vele, hogy ez így nem lesz jó, csúfoltam, kigúnyoltam, miközben a barátnőimmel hangosan röhögtünk rajta. Akkor úgy voltam vele, hogy ő is csak egy a sok közül, aki egy ilyen kis hülyeség miatt rögtön kiakad, mint a többi nyomoronc. Ezután váltam csak igazán népszerűvé. Mindenhol én voltam a középpontban, ami meglehetősen jól esett. Élveztem mások társaságát, s hogy vagyok valaki. Csak pár nap után tűnt fel, hogy a kis szemüvegest elnyelte a föld. Nem igazán tulajdonítottam nagy jelentősséget neki, csupán a későbbiekben gondolkoztam el ezen. Mi van ha miattam tűnt el? Ha meghalt, ha öngyilkos lett? Kezdem beparázni, hatalmas bűntudatom lett, amiért így megaláztam. Bár ez már a múlt, amit véghez vittem sajnos nem tehetem semmissé. Abban a tudatban húztam le még pár évet, hogy az a srác meghalt. A nevére sem emlékszem, csak arra, hogy valami furcsa szokása volt, állandóan rejtvényeket fejtett, meg valami csokibékás bigyó. Nem emlékszem és úgy igazából ezeket a dolgokat mindig is ráhagytam másokra. Rá pár évre végre elhagyhattam Beauxbatons-t és tovább folytathattam tanulmányaimat Roxfort falain belül. Rendkívüli módon elkezdtek érdekelni a különleges lények. Velük akartam foglalkozni, kezdetben csak gondoskodtam pegazusokról, griffekről, aztán a későbbiekben egyetemi szakra felvettem a bestiamestert. Valamiért szeretnek még azok a nagy dögök is és valljuk be én is imádok velük foglalkozni.
A hozzászólást Cyra Artmenson összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2016-07-12, 20:48-kor.
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Cyra Artmenson 2015-11-08, 09:25
Elfogadva!
Örülök, hogy végre a roxforton is kipróbálod magadat, hiszen jó sok éve ismerlek már ahhoz, hogy tudjam, tőled mindig a komoly minőséget lehet várni Most sem kellett csalódnom, hiszen Cyra szépen felépített karakter, igazi fejlődési úttal, amolyan gonoszkából cukiba, csak éppen mi a helyzet, ha majd egszer visszaüt a múlt? Az elől nem lehet csak úgy elmenekülni A PB választás tökély, a fogalmazásmód pedig kellemes, mint mindig, szívesen olvastam volna még. Már látom, hogy foglalóztál is, és úgy tudom várnak is rád (én ) így nincs más hátra, minthogy megcélozd a játékteret!
Most sem kellett csalódnom, hiszen Cyra szépen felépített karakter, igazi fejlődési úttal, amolyan gonoszkából cukiba, csak éppen mi a helyzet, ha majd egszer visszaüt a múlt? Az elől nem lehet csak úgy elmenekülni 
A PB választás tökély, a fogalmazásmód pedig kellemes, mint mindig, szívesen olvastam volna még. Már látom, hogy foglalóztál is, és úgy tudom várnak is rád (én 
) így nincs más hátra, minthogy megcélozd a játékteret! 
