2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Do you trust in me? If yes, this is your biggest mistake."
Főkarakter: Titkos Teljes név: Vic Carthya Születési hely és dátum: Coventry 1979. Július 10. Csoport: Hugrabug Patrónus: Elefánt Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 8. évfolyam (látványmágus) Képesség: Bejegyzett animgus (elefánt) Kiemelkedő tudás: Számmisztika – Kiemelkedő, Seprűlovaglás - Tehetségtelen
Jellemed kifejtése
Komoly, okos és magabiztos… Ja, hogy magamról kéne mesélnem? Azt hittem arról a srácról kérdeztek, aki az előbb ment el. Amúgy csípem a tagnak a búráját. Mindig azzal szórakozik, hogy most megöl. De tudom, hogy valójában ő is szeret engem. Na de akkor most rólam… Szóval olyan tizenkét éves voltam, amikor kitaláltam, hogy én atomfizikus leszek. Aztán közölték velem a szüleim, hogy inkább kergessek valami olyan álmot, amit talán el is tudok érni egyszer. Úgyhogy inkább úgy döntöttem, hogy egy elefánt leszek. Imádom az elefántokat! De nem akart megnyúlni az orrom. Pedig sokféle módszerrel próbálkoztam. Sok, fájdalmas módszerrel… Ezért inkább arra gondoltam, hogy majd a suliban eldöntöm, mi leszek. De elsősorban inkább elefánt! Aztán odáig vagyok a sütiért is. Az minden mennyiségben jöhet. Az ott csokis keksz? Ja, nem csak egy gomb. A gördeszkázást is nagyon szeretem. Én, ha tehetem, mindenhova azzal járok. Jobb, mintha busszal közlekednék. Az olyan lassú és uncsi. A legtöbben hülyének gondolnak és olyanokat vágnak a fejemhez, hogy belőlem sose lesz semmi, és hogy nincs ki mind a négy kerekem. De nem értem miért gondolják így. Hisz tökéletesen vannak rögzítve a kerekek a deszkámhoz. Némelyik embernek el kéne egy szemüveg. Viszont vannak a házamba olyan tagok, akikkel jól meg tudom magam értetni és velük tök jól elvagyok. Persze vannak még kedves emberek az évfolyamomból, de vannak köztük olyanok, akik szeretik megjátszani magukat és igyekeznek okosabbnak tűnni. Pedig erre semmi szükség. Nálam nem nehéz okosabbnak lenni. Kivéve, ha elefántokról van szó. Abban a témában verhetetlen vagyok. A tanárok gyakran szúrnak le olyan miatt, ami nem az én hibám. Mondjuk, ha rossz jegyet kapok. Az az ő problémája, ha nem tanítja meg úgy az anyagot, hogy a fejemben is maradjon. Máskülönben honnan kéne tudnom?
Megjelenés
A stílusom totál deszkasztikus. Ilyen szó létezik? Mindegy a lényeg az, hogy többnyire egy lenge pólót veszek fel, esetleg valami kigombolt inget hozzá és farmer gatyát. Ó, meg persze magas szárú cipőt. Az elengedhetetlen. Viszont öltönyt sose húznék. Az kényelmetlen, feszül rajtam és olyan… Komoly. De egyébként meg teljesen átlagosan nézek ki. Olyan 175 cm lehetek, természetes szőke hajam egész hosszú már és persze a hozzá illő kék szemeim is megvannak. Nem vagyok nagyon kigyúrt, nem is szeretnék az lenni, de azért van izom rajtam.
Életed fontosabb állomásai
Szóval azt már mind tudjuk, hogy egy bolondos, jó humoru srác vagyok, aki elég hülye és tényleg fogalma sincs semmiről, ami körülötte történik. Ó, hogy ez mekkora tévedés. Nem tagadom valóban egy idióta voltam. De miután bekerültem a Roxfortba két hónap után rájöttem, hogy ha nem változtatok, akkor örökké csak gúnyolni fognak és lenéznek majd. Szóval változtattam egy kicsit a módszereimen és megalkottam Lélektelen srácot. Így a többiek továbbra is azt hiszik, hogy én még mindig ugyan az vagyok. Bár végül is én nem változtam, csak igazságot osztok. Megtanítom az ellenségeimet arra, hogy nem jó velem szívózni. Most ne arra gondoljatok, hogy megölöm őket vagy valami, mert nem, csak rájuk ijesztek, és ha még úgyse értik meg, akkor bizony előfordul, hogy oda az egyik ujja. Na meg persze nem is az iskolában csinálom, hanem a szünetekben felkeresem az illetőket és elbeszélgetek velük, hogyan is kell viselkedni másokkal. És hogy hogyan nem jönnek rá, hogy ez az alak én vagyok? Egyszerű. Maszkot húzok és eltorzítom a hangomat. A ismerőseim őt egy gonosz, kegyetlen és komoly embernek tartják, engem meg egy sügérnek. Szóval össze se lehet minket hasonlítani. Ez a tökéletes álca.
*
Én mindig a hangulatom szerint választom ki a maszkom. Ma egy piros színűt vettem fel, mert valamilyen bunkó, harmadikos Mardekáros elkezdett az egyik legjobb haveromat meg engem szekálni. Mázli, hogy év vége felé jártunk, szóval nyáron könnyen el tudtam intézni a kis taknyost. Szóval elindultam otthonról és hopponálva az utcájában termettem. Elég nehéz volt kideríteni, hogy hol lakik, de szerencsére ismerek olyan srácokat abból a házból, akik kész örömmel szerzik be nekem az infókat, ha én cserébe nem bántom őket. Szóval szépen beosontam a házába és addig nyitogattam a szobaajtókat, amíg meg nem találtam a srácét. Mondhatom, elég nagy házuk van. Na, szóval beléptem a szobájába és eléggé meglepett, hogy közel éjfélkor ő még fent van. -Öcsi neked nem kéne szundiznod? – kérdeztem. Hát már nem azért, de egy ilyen kis vakarcsnak már rég ágyban a helye. Legalábbis szerintem. De lényegtelen odaléptem hozzá és már épp elkezdtem volna fenyegetőzni, mikor ő leesett a székről, amin addig ült és könyörgött, hogy ne bántsam. Ez egész könnyen ment. – Nem bántalak, amennyiben megígéred, hogy nem piszkálod azt a két szerencsétlent többé. Vili? – Többször is bocsánatot kért és megígérte, aztán elsétáltam, mintha ott se lettem volna.
*
-Ne! Kérlek, ne csinál ezt! – Utálom, mikor valaki elkezd nyafizni, hogy nem akarja ezt. Én először mindig felkínálom a lehetőséget, hogy nem bántom, amennyiben megígéri, hogy soha többé nem teszi meg azt, amit azelőtt elhibázott. De amikor közlik, hogy ők erre nem hajlandók, akkor muszáj valamit tennem, hogy megértsék, ez nálam nem így megy, hogyha szép szóra a válasz nem, akkor békén hagyom őket. – Nyugodj már meg ember, ez csak egy ujj. Marad mellette még kilenc másik! – azzal egy szimpla mozdulattal, lemetszettem a kisujját. És bár ki volt kötve a keze tudta mozgatni, így a gyönyörű kék maszkomra rácsöppent egy kis vér. De aztán elengedtem a tagot és már indultam volna haza, mikor egy lánnyal találtam magamat szembe. Nem vágtam mit csinált itt, de gyanítottam, hogy végignézte, ahogy levágtam egy darabot a srácból. Talán úgy öt percig néztük egymást néma csöndbe, mikor elrohant. Én pedig vállat vonva mentem haza, mert úgy gondoltam úgyse látom többé. Aztán következő évben belé botlottam a suliban…
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Vic Carthya 2015-11-07, 21:26
Elfogadva!
Fúúúha! Hát a pb láttán le mertem volna fogadni, hogy valami nagyon infantilis kölyköt kapunk ezzel a nagy szőke lobonccal, és hát elég rendesen mellélőttem. *keresi az állát a padlón* Marha jó kis sztorit találtál ki a srácnak, elég rendesen elvetemült ezekkel a nem túl szolid büntetésekkel. Csak pislogtam a végén az ujjlevágásra, elég durva. Remélem, hogy nekem nem találja meg valamelyik rosszcsontabb karakteremet. Mázli, hogy a többségük inkább cuki és szerethető, talán védve vagyok. A leírásaid most is tökéletesek lettek és a srácot is nagyon jól felépítetted, szóval nem tudok semmiféle hibára rámutatni, tényleg találó és ledöbbentő, minden ami kell ahhoz, hogy valami jól sikerüljön. Nem is húzom tovább az idődet, foglalózni ne felejts el, aztán mehetsz is játszani.
Marha jó kis sztorit találtál ki a srácnak, elég rendesen elvetemült ezekkel a nem túl szolid büntetésekkel. Csak pislogtam a végén az ujjlevágásra, elég durva. Remélem, hogy nekem nem találja meg valamelyik rosszcsontabb karakteremet. 
Mázli, hogy a többségük inkább cuki és szerethető, talán védve vagyok. 
Nem is húzom tovább az idődet, foglalózni ne felejts el, aztán mehetsz is játszani. 
