Merlin & Lottie

[You must be registered and logged in to see this image.]Lassan, de szerencsémre letelt az az idő, amit büntetésben kellett eltöltenem Piton csodálatos professzor mellett, pedig már a végére azt hittem, hogy eme üvegcsék mellett kell majd megöregednem és párt is innen kell majd válasszak. Inkább választanám a békalábakat tartalmazó befőttes üvegeket, mintsem a mellettem árgus szemekkel figyelő tanárt. Nos, bármennyire is szükségem lenne a tantárgyára annál inkább utálom ezt a férfit, valahogy nem szimpatikusak nekem a feromonjai és ha nem szimpatikusak, akkor soha nem is lesznek azok hiába tesz érte valamit. Nem mintha tenne, de ez már csak ilyen.
-Akkor megint elkóboroltam fejben. Mostanában előfordul, csak az baj, hogy nem tudom abbahagyni. Néha olyan jó csak úgy száguldozni az ötletek között, logikus gondolkodás nélkül. – számomra az a pihentető fázis, az alvó állapot mikor a napközben összeszedett gondolatokat végre megtudom emészteni, át tudom úgymond nézni és gondolni, majd elvetni, mert többnyire csak felidegesítenek, és inkább nyugovóra térek. Nem fárasztom fölöslegesen magamat. – Felírom, azt is, hogy jövök neked eggyel és azt is, hogy mikor lesz a következő alkalom. Amúgy, tényleg nagyon rendes vagy. Köszönöm szépen. – köszönöm meg még egyszer, mert bármit is mondjak róla egy biztos: Ő az egyik legjobb barátom, és örülök, hogy egy ilyen remek személyt mondhatok a barátomnak.
Imádom azokat az estéket, mikor a klubhelység már rég kiürült de mi még mindig itt ülünk és valamiről beszélgetünk vagy csak ülünk egymás mellett, és tanulunk esetleg pont kikérdezzük a másiktól a tananyagot. Szórakoztat, olyankor teljesen megváltozik a körülöttünk uralkodó hangulat és minden sokkal lazább lesz, mintha nem lennének kötelezettségek. Bár az is lehet, sőőőt, hogy csak én érzem ezt.
-Az enyém még készülő fázisban, fejben kb. eldöntöttem miről írok, de még gyakorlatba nem fektettem a folyamatot. De a tiéd biztosan jó lesz, mindegyik írásod nagyon jó. – rengeteg tanulnivaló van, házi dolgozatok melyeket úgy kell körmölni egyik estétől a másik reggelig, csak azért, hogy időben beadd az elkészített papírt és elkezdhess valami mással foglalkozni. Nem szabad lemaradni, mert bepótolni lehetetlen, csak összegyűlnek és végül elveszel alattuk.
-Majd utána nézek, de megtennéd, hogy szétnézel majd a te könyveid között is? Lehet a múltkor eltetted magaddal, nem biztos, csak hátha. – vállat vontam, zavarban voltam és nem akartam, hogy úgy érezze azzal gyanúsítom, hogy megfújta a könyvemet. Minek neki kettő? Egyből is tökéletesen eltudja sajátítani a dolgokat. Egy újabb süteményt vettem el a tányérról és mélyen elkezdtem tanulmányozni a kinézetét. – Hallottad, hogy mire készülnek a többiek? Egy külön bulit tartanak majd a bál napján a Szükség Szobájában. – ezaz! Végre sikerült felhoznom a témát, már csak az a kérdés, hogy mennyire tűnhetek nevetségesnek ebben a pillanatban. – Gondolkodtál-e azon, hogy elmész rá…?

[You must be registered and logged in to see this image.]Utáltam minden egyes percét a büntetőmunkának és a fejemben ezer meg ezer féle módot találtam ki annak, hogyan kéne véget vetnem Piton professzor életének, és a legjobb megoldásnak az bizonyult, ha egy kamion elé lökném London egyik mugliktól nyüzsgő utcáján így még esélye sem lenne a túlélésre. Bár használná a pálcáját, ami miatt eltanácsolnák remélhetőleg, de akkor tanár nélkül marad az iskola az pedig elengedhetetlen.
Mindegy, végül is kibírtam azt a pár órát, ami számomra örökkévalóságnak tűnt és csak reménykedni tudtam, hogy Piton professzor nem fog újabb munkára ítélni. Féltem attól, hogy mi van ha valamilyen módon belemászott a gondolataimba és látta mindazt a megváltó szörnyűséget, amit szívem szerint tennék vele. Na, nem tudok máshogy hozzá állni, nem kedvelem sem a tantárgyát sem pedig őt, bár maga a tárgy annyira nem rossz. Kedvelném is, ha mondjuk jobb tanárunk lenne, esetleg Lumpsluck, aki még apát is tanította és nem tudja nem dicsérni minden egyes pillanatban.
Vártam azt a pillanatot mikor elhagyhattam a helyet, talán nálam gyorsabban még senki sem hagyta el a pincét és az ottani dolgokat. Még az sem érdekelt, ha otthagyok valamit, vagy az egyik üveget csak félig tekertem vissza annyira futottam erről a helyre, minél messzebb annál jobb alapon. Szerencsémre a Hollóhát klubhelységének tornya elég messze volt ettől a dohos, zöld színben pompázó pincétől, így mikor felértem nyomban elöntött a biztonság érzett és a megkönnyebbülés. Megkönnyebbültem, hogy felértem és mára végeztem, az öröm egyből átjárta a szívemet, ahogy megláttam újdonsült barátomat az egyik asztalnál tanulva. Merlin a tökéletes Hollóhátas diák megtestesítője. Kevés ilyen tehetséges diákot látni manapság erre, aki ennyire elhivatott és keni vágja a legtöbb tantárgyat.
-Igen, én vagyok. – adtam meg magam, majd lepottyantam a mellette lévő székre és az előtte lévő tekercsre tévedt tekintetem. Ma már nincs kedvem semmi tanulni valóval foglalkozni, így lázadok a rendszer ellen és valami mást csinálok. Mondjuk ráveszem Merlint, hogy maradjon fent velem egész éjjel és sakkozzunk vagy csináljunk bármi mást, csak ne hagyjuk elveszni a Péntek estét ilyen módon. Szórakozzunk, arra lenne most szükségem.
- Ma volt kijáró Roxmortsba? Erről mikor szóltak, és én miért nem tudtam róla? – mondjuk nem csodálkozom, mert mostanában eléggé szétszórt vagyok. Nem tehetek róla, a nyár még csak most ért véget és nehéz visszaszoknom. Ráadásul idén volt egy éve, hogy meghalt a másik felem. Ez pedig rendesen benyomja nálam a depresszió gombot. – Igazán kedves tőled, hogy figyelsz rám és gondoskodsz rólam. De nem kellett volna, ezért jövök neked egy vajsörrel! – hálásan pillogtam rá, majd a sütikre vetettem magam. Tényleg ez az egyik kedvenc édességem, de ideje lenne lemondani ezekről a nyalánkságokról, még a végén kétszer ekkora leszek.
-Miről írtál? Elárulhatod, megígérem, nem fogom ugyanazt írni, mint te. – kíváncsiskodtam, de ez tényleg csak baráti kíváncsiskodás. Nem fogom lemásolni, nekem amúgy is más témában kell írnom.
-Nem volt rossz, több, mint ezer módját találtam annak, hogy eltegyem láb alól a professzort. A munka része annyira nem volt nehéz, csak mosogatnom kellett pár üvegcsét, hozzávaló csere ilyesmi. Csak remélni tudom, hogy nem kell jövő héten is mennem. – vállat vontam, majd hátradőltem a székben és felhúztam a lábamat. – Véletlenül nem találkoztál a könyvemmel? A bájitaltan könyvemmel… elhagytam. – nem tehetek róla, a gondolataim máshol járkálnak. Egyáltalán nem vagyok jelen mostanában.

[You must be registered and logged in to see this image.]Alig vártam, hogy végre leteljen a büntetőmunkám, amit a kedves és nagyszerű bájitaltan professzor osztott rám csak azért, mert elfelejtettem a könyvemet magammal vinni. Ott volt a mellettem ülőnek, aki nem más, mint Merlin volt, de Őt nem érdekelte. Mondtam már, hogy utálom?
Mindegy, próbáltam nem túl feltűnően húzni a számat mikor a kezembe nyomta a szivacsot és megkért, hogy legyek oly szíves és takarítsam meg az üvegcséket, amikből kifogytak a különleges hozzávalók. Mindegyik üvegcse ragacsos volt és büdös, semmi kedvem nem volt a Péntek estémet ezzel tölteni, de nem akartam még több büntetőmunkát a fejemre. Így hát hűségesen sikáltam a koszosabbnál koszosabb üvegeket, magamban természetesen egy orosz dalocskát dúdoltam, amit még a nagymamám tanított kiskoromban.
Apa elmondása szerint anya is imádott dúdolni és hangszeren játszani, ezek a dolgok pedig tőlem sem állnak távol ezért gyakran mondja, mennyire hasonlítok rá. Általában sokaknak tetszik az, ha az egyik szülőjükhöz van hasonlítva, de én mindent elkövettem annak érdekében, hogy ne anya jussak eszébe az apámnak és a családom többi tagjának. Egyáltalán nem akarok olyan lenni, mint Ő, mert nem érdemelné meg azok után, hogy csak úgy otthagyott. Megrázom a fejemet ezzel kikergetve az utolsó halvány gondolataimat is arról a nőről, aki életet adott, majd felegyenesedve tornáztattam meg elgémberedet lábaimat.
Nem esik nehezemre a takarítás, vagy a segítés, ha olyan személynek csinálom nem pedig egy olyannak, akit zsigerből utálok, és csak azért járok az óráira, mert egyszerűen kelleni fog a későbbiekben.
- Mára ennyi volt Autenberry, Hétfőn találkozunk. Kellemes hétvégét és ne felejtse a beadandót. – szólal meg a hátam mögül a szeretett tanár, majd amilyen gyorsan csak tudok megyek a klubhelység felé abban reménykedve, hogy Merlin gondolt rám és hozott fel pár darab kenyeret vagy valami finomságot a vacsoráról.
A klubhelység ajtaján úgy esek be mint egy fa, akit most vágtak ki, annyira nem bírják a lábaim már az állást és egyből a kanapé irányába veszem az utamat, amikor is meglátom az egyik asztalnál ülni a drága barátomat. Lassan odasettenkedek a hátához és befogom a szemét.
- Ki vagyok? – kérdezem elmásított hangon, majd ha válaszolt a kérdésemre levágódtam a mellette lévő székbe. – Milyen volt a délutánod?