2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Te tünde fény! futó reménység vagy te, forgó századoknak ritka éke: zengő szavakkal s egyre lelkesebben szóltam hozzád könnyüléptü béke!
Szólnék most ujra, merre vagy? hová tüntél e télből, mely rólad papol s acélt fen szívek ellen, - ellened! A szőllőszemben alszik így a bor
ahogy te most mibennünk rejtezel."
Főkarakter: Fleur Delacour Teljes név: Susan Carolanne Murdock Születési hely és dátum: 1973. november 22. Wessex, UK Csoport: boszorkány Patrónus: egyiptomi mau Foglalkozás: kviddicsjátékos (terelő, és a várandóssága miatt visszavonult Gwenog Jones-ot váltja a csapatkapitányi poszton a Holyhead-i Hárpiák színeiben) Képesség: bejegyzett animágus - egyiptomi mau
Jellemed kifejtése
A csapattagok szavaival élve... Susan a pályán egy diktátor. Addig nem nyugszik, míg mindenkire, aki egy egészen apró mértékben is függ tőle, rá nem erőlteti az akaratát, és kifulladásig hajt minket. Elbűvölő, jópofa és barátságos - a pályán kívül még beszélni is lehet vele, ám amint elérkezik az edzés ideje, fúriává változik. Megszállottan hajszolja az elképzeléseit, gyakran minden külső támogatás nélkül törekszik előre, vonszolja maga után a Holyhead-i Hárpiákat, mintha neki egyedül kéne a csapatot a vállára vennie. Nem könnyű vele szót érteni, az érveivel könnyedén lesöpör bárkit a színről. A győzelmi bulikon látni csak őt kisimultan - ahonnan jószerivel egy nála évekkel idősebb pasi társaságában távozik, aki a csapat érdekében majd lesz szíves mélyen a zsebébe nyúlni... Persze, ezek a kalandok SusieQ bevallása szerint egyáltalán nem rúgnak labdába. Mind csak üzlet. Bár nem is csodálom - senki nem lenne olyan hülye, hogy mondjuk, teszem azt, feleségül vegye... nem húzná sokáig.
A bátyja szavai nyomán... Susan egész kislány kora óta szerette kézben tartani a dolgokat. Akkor ezt még a szomszéd gyerekek úgy hívták, "főnökösködés", ezért vele szinte sosem játszott senki. Testvéreként azonban, úgy érzem, én vagyok az egyetlen, aki valójában tudja, ki rejtőzik a hírnév és a csillogás, a feszített tempójú, maximalista edzések és a magabiztos feminista külső mögött. Ismerem azt a Susant, aki önfeledten mókázik, gyötri a fivérét, hangosan, zabolátlanul kacag és tele van kreatív ötletekkel. És látom, amit senki más. Susie magányos. Hihetetlenül. Nincs jó kapcsolata a szüleinkkel, akik egyébként sem nézik jó szemmel a körülötte tomboló hírverést. Anyánk más sorsot szánt neki, talán utólag jobb is lett volna, ha minden úgy alakul. Ha Susie ma nem lenne híres. Ha más álmokat, kicsit földhöz ragadtabb dolgokat keres... Tehetséges volt, ezt már a Roxfortban megállapították. Mind a mágiában, mind pedig a sportban kimagasló adottságokkal rendelkezik, húgomként pedig büszke vagyok rá, amikor látom a magasban, amikor fondorlatosan kikerüli az újságírók, a Vitrol-félék nem túl diszkrét kérdéseit. Én tudom, mennyi humor, mennyi gyöngédség van benne; hogy Susan nem egy robot, érzések nélkül. Mindeközben viszont azzal is pontosan tisztában vagyok, mennyire fél. Fél attól, hogy a csapattagok, akiket egyébként a barátainak tart, már meg is gyűlölték. Nem tudja kiverekedni magát a napi rutinból, ami mások szemében spontán dorbézolásnak, bulinak tűnhet, neki azonban kőkemény munka. Az ismeretség, ami egyébként ajándék számára, mert ezzel nem csupán az arcát, de a hangját, a véleményét is megmutathatja - egyre terhesebb neki. Ahogyan az öreg fószerek is, akik a csapatot támogatják, és rendszeresen megpróbálják kisajátítani őt. Ami szórakozásnak indult az üzletkötésben, ma már egyáltalán nem az neki. Én is féltem őt. Amilyen makacs, éles nyelvű, nem idomul senkihez... tele van szabadságvággyal, és mégis egyre jobban körülzárja magát. Nem szeretném, ha épp az álmok hajszolása tenné boldogtalanná.
Megjelenés
Ha látod a fotóját a Prófétában... Azonnal szembetűnhet hosszú, dús barna haja, napbarnított bőre, sudár és nőies alakja. Susan igazán édesszájú, a családjában megforduló nők gondoskodtak arról, hogy genetikailag hajlamos legyen az elhízásra, ám a rendszeres edzés formában tartja. A maga 168 cm-éhez képest a súlya természetes, bár sosem volt szikár vagy csontos alkat. Idomai teltek, gyerekkorában voltak is komplexusai amiatt, hogy kiskamaszként a többi lány kvaffnak csúfolta a melleit, ám mára a szembetűnő méretet egész testével képes kompenzálni. Arcra nem egy kimondott szépség, viszont a környezetében élők, akik felett nem basáskodik, bájosnak és nőiesnek tartják. Zöld szemei hol éhes sasként, hol pedig meglepő fáradtsággal vizsgálják a körülötte összezsúfolt világot. Megjelenésére mindig nagy gondot fordít, öltözködése nőies. Legotthonosabban a kviddics-talárjában mozog, ha tehetné, soha nem vetné le. A képek azonban, amelyeket a Próféta leközöl, mindig az aktív nőt, a harcost, a kviddics-sztárt mutatják - abban a pillanatban ugyanis, amikor Susan holt fáradtan beesik külvárosi lakásának ajtaján, és meggyötörten lerogy a kanapéra, soha nem látja őt senki.
Életed fontosabb állomásai
Halkan nyikorog a padló, miközben leereszkedem az ágykeret szélére támaszkodva. Csend. Csak a szuszogásod van köztünk, Te egészen máshol jársz. Néhány fűszál a hajamból egyenesen a patyolat fehér takaróra hullik. Meg sem fésülködtem, úgy siettem hozzád az edzésről. Te pedig nem vártál meg. Agatha felszisszen. Tudom, pedig hátra sem kell pillantanom - megismerem ezt a viszolygó hangot. Csak tőle jöhet. Néha fogalmam sincs, mit látsz benne. Sótlan, kellemetlen, pióca. Szép, az igaz - szebb, mint bárki, akit eddig láttál. Így meséltél nekem róla tíz évvel ezelőtt. Húsz éves voltál, és olyan tűz csillogott a szemedben, amelynek azelőtt puha parazsát láthattam csak. Szerettem benned azt a tüzet - olyan tisztán és oly őszintén, ahogy húg képes a fivérét szeretni. Azt mondtad, ez a nő megragad. Felcsigáz. Mellette úgy érzed, nincs számodra lehetetlen. Én puffogó viperának láttam, aki elragad Téged mellőlem. Sosem késő megfordulni - emlékszel, mennyire összekaptunk, mikor ezzel fordultam hozzád azelőtt öt perccel, hogy oltár elé álltál? Reménykedtem, hogy nem teszed, de megbántani sosem akartalak...
Majd én. Fehér, selymes kéz nyúl el a vállam felett, s a padlón kuporgó testemre ügyet sem vetve az arcodat simítja. Egy szemfájdítóan tiszta zsebkendővel az ajkadról lecsöppenő véres nyálat törli. Anyáskodik. Jó kezekben vagyok, Tücsök, mondanád, ha most itt lehetnél. A gyógyszer-kábulat viszont magába szívott, s most pihensz helyettem is. Én úgysem leszek képes megnyugodni, míg újra rám nem nézel. Némán tűröm, ahogy gondoskodik rólad. Megteszi, amihez nekem lenne jogom. Ő csak a feleséged! Én a húgod vagyok! Belekontárkodik mindenbe, amihez csak ér. A gyerekekre gondolok. Vajon alszanak már? Az edzést általában fél tízig tartjuk, én pedig rögtön indultam, amint földet értünk. Későn értem ide, Agatha viszont már órák óta nem mozdul az ágyad mellől. Kitart melletted. Kíváncsi leszek, meddig űzi ez az állhatatosság...
Karjaimat felhúzott térdeimre kulcsolom, egyik kezem azonban a tiéd mellett pihen. Ha most öntudatodnál lennél, megszorítanád az ujjaimat, az edzésről kérdeznél, és arról, miért vagyok csupa száraz fű. Kis feleséged lassan végez, azzal a kezével pedig, ami nem az arcodra simul, neki áll lesöpörni az ágyról az apró, zöldellő szálakat. Minek? Szúrós pillantást vetek rá, s merőn nézzük egymást. Mellé állnál, ha most ébren lennél, igaz? Tudom, mert annyira szereted őt. Úgy szereted, ahogy engem sosem fog senki. Nem. Mindenki elmondta már elégszer, milyen kiállhatatlan, irányításmániás és makacs vagyok. Tudtomon kívül olyanná váltam, mint anyánk... csak épp a másik oldalra zuhantam. A pillantás, amivel életed asszonya ápol, megremegteti a szívem. Nem bírok egy szobában ülni vele. Elvette tőlem az életed tíz évét - nem fogom a betegséged pillanatait is tálcán kínálni neki! Nem. És hidd el, amikor majd felépülsz - mert fel fogsz épülni! -, itt leszek melletted. A nyakadba fogok ugrani, és azt sikítom majd: "Jó reggelt!". Ahogyan régen is tettem, valahányszor meglepetés-ébresztést nyertél...
Tagjaim rozsdásak, recseg-ropog mindenem. Ősz és öreg vagyok, miközben felemelkedem mellőled. Lassan indulok az ajtó felé. Tudom, mit kérnél, ha most itt lennél velem. Nézd meg, jól alszanak-e a gyerekek, SusieQ. Hisz tudod, a rossz álmok gyakran ébredés után is mellettünk vannak - ezeket senki nem tudja olyan jól eloszlatni, mint te. - Igen. Tudom. Az ajtó halkan nyikorog, amint kilépek a hálószobátokból. Ez a pillanat csak a miénk. Nélkülem.
A hozzászólást Susan Murdock összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2014-10-18, 16:55-kor.
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Susan Murdock 2014-10-07, 16:02
Elfogadva!
Naaaa... ez már tetszik! Bejövős nagyon, hogy egy vérbeli kviddicsjátékosról szó a dolog, és el tudtál rugaszkodni az iskolai léttől. Nincsen semmi baj a diákkarikkal de kiváncsian szoktam várni, mikor tudjuk valami felnőtt dologgal is keverni, mikor kaphat valami kis fűszert. Ez nálad megvalósult egy szép kifejtős leírásban, csodaszép PB-ben, úgyhogy nem is tudok mást mondani, csak hogy még olvastam volna tovább^^ Avatár és patrónusfoglalj, majd a játéktér rád vár^^
