2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "You can save him!"
Főkarakter: Secret Teljes név: Chrissy DeMarco Születési hely és dátum: 1980. augusztus 25. Paisley, Skócia Csoport: Hollóhát Patrónus: Rókamanguszta Évfolyam: Hetedik (jövőbeli auror) Képesség: - Kiemelkedő tudás: Rúnamágia - Kiemelkedő, Sötét varázslatok kivédése - Kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Egy harminc négy éves nő egy fiatal lány testében... egyelőre még sejtelmem sincs hogyan fogom megszokni és hogy ez mennyiben változtat majd a jellememen. Eddig kissé talán távolságtartó voltam másokkal, de nem azért, mert nem kedvelném az embereket, inkább csak viszonylag nehezen nyílok meg, de szeretek ismerkedni, csak mindig is volt bennem valamiféle gát, amit én magam sem értek, csak van. Alapjáraton kedves vagyok mindenkivel, ez mindig is így volt, sokak szerint egy bájos mosollyal könnyedén lophatom mások szívébe magamat. Segítőkész vagyok és nagyon át tudom érezni mások helyzetet. Könnyen erednek meg épp e miatt a könnycseppjeim, hogy eláztassanak mindent, amit csak lehet. Meghatódni nagyon egyszerűen tudok, bőven elég rá egy olyan történet, vagy más rossz sorsa, netán csak ha valaki más sír. Lehet, hogy rosszul vagyok bekötve, de valahogy nálam a sírás rendkívül gyakori, sírok, ha boldog vagyok, vagy ha vidám, vagy épp ha ideges... sok minden miatt lehet itatni az egereket. Mint említett segítőkész vagyok és könnyen átérzem az emberek helyzetét, pont e miatt gyakran és egyszerűen meg is lehet sebezni, hiszen a bizalmamat is jó ideig könnyen osztogattam. Persze felnőtt koromra ez már változott, remélem, hogy csak mert most megint olyan zilált lett minden a fejemben ez még nem fog majd gyökeresen megváltozni. Kissé néha hirtelen természet vagyok, ami az érzelmeket illeti, de azt hiszem ez női tulajdonság, és félek, hogy a hormonok újra tombolásával ez csak még rosszabb lesz. Pillanatok alatt el tudok szontyolodni, de egy-egy kedves szó magamhoz tud téríteni és akkor újra szárnyalok, mosolyogva török át a nehézségeken is. Sok mindent éltem már meg és láttam is, de sejtelmem sincs, hogy mennyire szabad ezeket másoknak is elmondanom. A jövő... sokkal komorabb, mint ahogyan a mostaniak hiszik, de nem tudom, hogy változtathatok-e rajta. Hatalmas dilemma, mert ha valahogy rájövök, hogy juthatok vissza a saját koromba, akkor minden más lesz, ha most változtatok, főleg ha nagy dolgokat változtatok.
Megjelenés
A hajam szőke, alapjáraton többnyire egyenes, de időnként, főleg nyáron és párás időben könnyedén göndörödik be. Elég méretes mennyiségű frufrum van, ami most határozottan idegesít, ezért is változtattam rajta évekkel később. Felnőttként már nem volt ilyen gondom, de most... én nem is értem, hogyan tudtam elviselni ezt a puli kutya stílust, de nem szabadna változtatnom, mert tudom, hogy a végzős éveimben is pont ilyen volt. Nem nőttem túl magasra, de legalább tudom, hogy még van remény, egyelőre sikerült elérnem a 165 centit, viszont felnőttként 174 leszek, úgyhogy jön azért még valamelyest egy kis plusz magasság szerencsére. Az alkatom vékony, ez sosem változott, és oda fogok figyelni rá továbbra is, bár most még nem kell. A sok mozgás és persze a sok tanulás miatti ritka étkezések, meg a fiatal szervezet segít, hogy ne nőjenek a zsírpárnák. Az arcom kissé kerekebb, mint az átlag, de a kedves mosoly, amivel megáldott a sors ezt csak még inkább széppé teszi. Alapvetően tehát szépnek mondanak, kérdezhetnéd, hogy 34 évesen miért nincs senkim... ha lenne, nem jöttem volna csak úgy vissza, de ez már egy bonyolultabb történet. Ruhák terén, na most azért bajban vagyok... megszoktam már a felnőtt dolgokat, de most a szekrényem... a nyári cuccokból kilóg a hasam, nem is emlékszem, hogy ennyire lazán öltözködtem volna és van egy-két olyan szoknyám, amire rá sem merek nézni, nem hogy felvenni. A fene gondolta volna, hogy ennyit változott az ízlésem az évek során.
Életed fontosabb állomásai
Van, hogy meggondolatlanul cselekszel és nem számolsz a következményekkel, vagy csak nem tudod, hogy pontosan mik is lehetnek a következmények és később már nem csinálhatod vissza. ♫ Aláfestő zene ♫
1980. augusztus 25. A születésem nem volt kifejezetten izgalmas történés. A szüleim már nagyon vártak és mivel nem volt testvérem (és később sem lett) azt hiszem alig tudták kifejezni, hogy mennyire örülnek nekem. Vannak, akiknek az első születésnapja hatalmas buli, pedig nem is értik és nem is emlékeznek rá, nekem a nulladik is ilyen volt. Anya a Szent Mungóban szült meg, bármennyire is távol van Skóciától, de apa a legjobb ellátást akarta, és nem volt azért olyan nehéz a közlekedés varázslók lévén. Rengeteg vendék járt bent nála az első napokban, úgyhogy mondhatom tényleg ünnep volt már a nulladik születésnapom is.
1986. május 3. - 5 évesen Csodálatos volt, amikor végre kiderült, hogy van bennem mágia. Azt hiszem volt a családomban egy kis félsz már, hiszen a szomszédban a McCain család minden gyereke gond nélkül varázsolgatott már. Persze csak spontán, de a többségüknél ez nagyon fiatalon előjött, nálam pedig talán kicsit nehezebben, vagy csak nem volt hová sietnem, akkor pedig minek rohanjak igaz? Amikor viszont sikerült a reggeli műzlis tálamat a levegőbe repíteni s a falhoz vágni, mert nem akartam megenni... Más szülők kiakadnának rajta, apa viszont felkapott és megpörgetett örömében a levegőben, persze mostanra már értem, hogy miért tett így, de öt évesen még határozottan furcsa volt nekem, na persze jó értelemben. Nem kellett megennem a műzlit, kaptam helyette csokis tejet és kakaós csigát a közeli pékségből, azért úgy sokkal jobban indult a reggel.
1998. június 8. - 17 évesen Furcsa üresség töltött el, amikor kiléptem az iskola kapuján akkor utoljára, és még abban sem voltam biztos, hogy tudok majd mit kezdeni az életemmel. Auror leszek, ez volt a cél, amihez a Minisztériumban tudtam elhelyezkedni így az elején, de ettől még ugyanúgy félek tőle, hogy mi lesz majd. A jövő kiszámíthatatlan, én pedig tartok tőle, hogy nehéz lesz majd jól alkalmazkodnom hozzá. A hollóhátban egyszerű volt, kedves társak vettek körül, jóban voltam mindig Astriddal is, sokszor hallgattam meg mennyire aggodalmasan beszélt a testvéreiről, főleg Lioneah és Nicolas volt gyakran terítéken. Érthető, ők a legnehezebbek ilyen téren... és ez később sem változott. Sóhajtva nézek még vissza, hiába tudom, hogy visszajövök még, hiszen egyetemista leszek, de valahogy az már más lesz, kötetlenebb és szabadabb, de épp e miatt félelmetesebb is. Sok barátom nem folytatja az iskolát egyetemi szinten, és a szakosodásnak hála más házak tagjaival is meg kell majd ismerkednem. Tartok tőle... nem miattuk, magam miatt, hiszen nem nyitok túlságosan könnyen.
2002. január 2. - 21 évesen Nem szeretem a telet, de ezt a telet még annyira sem. Egyre sötétebb idők járnak ránk és attól félek, hogy már nem is lesz ez jobb sosem. Félek... rettegek szinte már és nem tudom, hogy mikor lesz még rosszabb. Túl sok a rossz hír. Apa... apa meghalt, két napja, anya pedig próbál a temetés szervezésével foglalkozni. Megölték, pedig ő csak segíteni akart egy betegen. Nem szabadott volna e miatt bemennie a Zsebpiszok köz sikátoraiba, de apa mindig ilyen volt makacs és ha gyógyító, akkor gyógyító marad nehéz időkben is. Sírnom kellene, de valahogy nem megy, túl sok rossz hírt kaptam már. Pár hete szóltak csak, hogy Lioneah eltűnt, keresik most, én is akartam, de nem vehettem részt benne, mert kötődöm hozzá, nem tudnék elég logikusan gondolkodni. Úgy tudom, hogy Nicolas mindent hátrahagyva és persze a parancsra fittyet hányva indult el utána, hogy megkeresse. Nekem most anyával kell lennem, segíteni a temetés szervezésében, elintézni azt... amire neki nincs ideje.
2010. október. - 30 évesen Nem értem, hogy mi történik pontosan. A falunk, a kis város, ahol születtem... csak azt a hírt közölték, hogy robbanás történt. A házunk a földdel vált egyelővé, anya eltűnt, azaz azt mondják, hogy meghalt, de nem találták meg a testét és én... próbálom azt hinni, hogy nincs igazuk, még ha a lelkem mélyén tudom is, hogy buta naivitás ez a részemről, mert nagyon is igazuk van. És persze ez még nem elég, újabb rémes híreket kaptunk, nekem el sem akarták mondani. Nicolas hónapok óta felszívódott. Azt mondják önálló akciókba kezdett és már nem önmaga. Valami megváltozott benne, amikor a húga eltűnt a szeme elől, amikor attól félek, hogy Lioneah dacból olyanokkal barátkozott, akik végül halálba vitték, a bátyja pedig mintha végleg megtört volna. Láttam a szemén, amikor utoljára találkoztam vele futólag még a Minisztériumban. Azóta nincs hír róla. Úgy érzem lassan minden szétesik körülöttem. Apa... most anya... és talán idővel senki sem marad. Alig tudok a munkára koncentrálni, olyan nehéz így, olyan nagyon nehéz!
2014. szeptember 17. - 34 évesen Két hete közölték velem, hogy jó lenne, ha egy kis kényszer szabadságot vennék ki. Pár hét... talán egy hónap, amíg kivonom magamat a forgalomból és majd jobb lesz. Többen azt súgták össze a hátam mögött, amikor összepakoltam az asztalomon, hogy be kellene utaltatni a Szent Mungóba. Nem megyek oda! Nincs semmi bajom, csak egy kicsit fáradt vagyok és talán megszállott, de tudom már, hogy mit kell tennem, tudom a megoldást. Megtaláltam, amit kerestem, az igét, ami segíteni fog, az igét, ami visszarepít... Csak ennyi kell, visszamegyek a múltba, megváltoztatom ezt a rémséget, nem hagyom, hogy mindez megtörténjen, hogy olyan sokan hajlanak meg, hogy a világ lassan széthulljon, hogy ilyen sok fájdalommal és kétséggel teljen meg. Majd én... helyrehozom!
1997. augusztus 30. - 16 évesen Minden olyan, mint régen, mintha semmi sem változott volna. Nem ez volt a terv. Az volt, hogy visszatérek és... megoldom, aztán majd megyek is az én időmbe, ahol már minden szép és jó lesz, de nem minden úgy sikerült, ahogyan kellett volna. Valami elromlott, nem a saját testemben vagyok. Mármint... az enyém, csak nem az, amit megszoktam. Tizenhat vagyok megint, mármint a külsőm. Anya odalent sürgölődik, nem sokára indulunk beszerezni az utolsó fontos apróságokat az iskolához, mert persze mint mindig most sincs még meg minden. Kellemetlenek ezek a ruhák, az egész helyzet... ismerős, de mégis homályosan emlékeszem csak a részletekre, pedig nincs mit tenni, két nap múlva már Londonban leszünk, várva a vonatra, amire majd fel kell szállnom, és ahol ott lesz mindenki, akit régen ismertem és már alig emlékszem rájuk. A naplóm! Írtam naplót igaz? Pár évig, ebben az időszakban. Meg kell keresnem, adhat némi támpontot, úgy hátha könnyebb lesz.
Direkt nem szoktam kiírni keresettet, mert nagy bennük a kockázat, hogy nem viszi el senki, avagy olyan, aki eltűnik, vagy fura elképzelés szerint csinálja meg. Most úgy érzem, érdemes volt kockáztatni, mert valami imádnivalóan tökéletesre hoztad őt. A PB-t nem dícsérgetem, őt én találtam ki, de olyan jók a közös gifek, ügyesen megtaláltad és alkalmaztad őket. A sztoriból valami hihetetlenül szépen építkeztél, egyszerre tudod hozni a felnőtt nőcit, és a kamasz kislányt is, így nincs is mit tennem, csak hálálkodni az alkotásodért, és már alig várni a játékot! *.* Ritka az, amikor egy lánykarakter tudja irányítani a történetet, de most úgy érzem az ET-d alapján, hogy nálad ez nagyon tudatos lehet, úgyhogy el vagyok alélva már a felvezetéstől is^^ Ne felejtsd foglalózni, ezt a gyönyörűséget nem viheti el más^^