2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] “Count your age by friends, not years. Count your life by smiles, not tears.”
Főkarakter: Főkarakter Teljes név: Ginette Marcelle Rocher Születési hely és dátum: Avignon, 1980. április 27. Csoport: Hugrabug Patrónus: Hattyú Évfolyam (szak) / Foglalkozás:6. évfolyam Képesség: - Kiemelkedő tudás:Bájitaltan
Jellemed kifejtése
Nem mondanám magam túl okosnak, valahogy nem köt le a tanulás, de rácsodálkozom az egész világra, épp csak nem tudok a fenekemen ülve magolni. Tisztában vagyok a külsőmmel, de nem tesz beképzeltté, valahogy az én szememben az apróbb hibák magamon felnagyítódnak, ha magamat nézem a tükörben. Persze élvezem a fiúk elismerő pillantását a folyosón és az öltözködésem is erről árulkodik, de az irígykedő lányok pillantását már kevésbé. Aki beszél velem pár szót, abban rögtön eloszlik az a feltételezés rólam, hogy beképzelt rib*nc vagyok. Minden ember különleges valamiben és rettentően szeretek új emberekkel ismerkedni. Nem mindig mondom ki, amit gondolok, ha azzal megbántanék valakit, de hamis bókokkal sem szeretek hízelegni. Inkább az egyenes őszinteség kíméletes módja jellemez. Imádok nevetni, jól érezni magam és bulizni az ésszerűség határain belül. Nem gyűlölök senkit, így a mardekárosokat sem, ami viszonylag egyedivé tesz. Úgy gondolom, hogy mindenki megérdemel egy pár esélyt, nem szeretek hallomásból vagy első látásra ítélkezni másokon. Igazi nő vagyok, aki fenntartja a jogot, hogy néha hisztizzen, de általában a felgyülemlő energiámat a sportban vezetem le.
Megjelenés
Hosszú lábak, kordában tarthatlan szőke sörény. Körülbelül ez vagyok, ha valaki először pillant meg. Gyakran próbálkozom a lehetetlennel, mindenféle bűbájjal és bájitallal néha sikerül is elrendeznem a rakoncátlan tincseimet. Magas vagyok, vékony, de ugyanakkor emiatt törékeny is. Sokszor megfordultam már a gyengélkedőn kisebb ficamokkal és nagyobb törésekkel egyaránt. Rajongok a csinos ruhákért, főleg mostanában kezdtem el kihívóbban öltözködni, rövidebb szoknya, magasabb sarok. Hiába, nem tehetek róla, imádom a magaslati levegőt. Mogyoróbarna szemeimet gyakran kiemelem egy kis szempillaspirállal, de általában úgy vagyok vele, hogy a sminkből a kevesebb néha több. Keskeny, hegyes és enyhén pisze orromról a figyelmet folyamatos mosolygással próbálom elterelni.
Életed fontosabb állomásai
Több, mint 16 éve egy francia kisvárosban, Avignonban láttam napvilágot, két varázstudó szülő első gyerekeként. Egy kis szappanboltjuk volt, ami mágikusan sok vevőt vonzott, hisz mindketten tehetséges bájitalkeverők voltak, szappanjaik és olajaik közt pedig igazi különlegességeket lehetett találni. Azok az évek, amikre nem emlékszem, a szüleim számára gondtalanul teltek, így két évvel rám megszületett a húgom is, Odette. Aztán elkezdtem emlékeket gyűjteni arról, hogy a szüleim egyre kevésbé jönnek ki egymással, amire azt hiszem én is rátettem egy lapáttal, mert akárhányszor veszekedtek, elkezdtem sírni és olyankor mindig összetört valami. Általában a villanykörte, az ablaküveg, vagy a tükrök... Szóval egy idő után leültek és úgy döntöttek, hogy jobb, ha külön folytatják az életüket, hiába szeretik egymást, ez egyszerűen valahogy már nem működött. Az üzletet viszont nem akarták bezárni, úgyhogy apa maradt, amíg anyával elköltöztünk Londonba. Ott kezdtem el az általános iskolát, de előtte még volt egy évem elsajátítani a nyelvet. Minden nyáron apához utaztunk, eleinte csak én, de ahogy Odika cseperedett, ő is jött velem. Anyu az Abszol úton nyitott egy kisebb szappan boltot, francia különlegességekkel, majd randizni kezdett egy muglival. Amikor 11 évesen elég éretté váltam, hogy elkezdjem a varázslóiskolát, mert hát kérdés se fért hozzá, hogy kis boszi vagyok, akkor két levelet is kaptam bagoly postán. Egyet a Roxforttól és egyet a Beauxbantostól. Komoly döntés elé állítottak, de nem töprengtem rajta sokat, ha Franciaországban tölteném az év nagy részét, akkor az egész nyarat Angliában kellett volna, csak karácsonykor apánál. És mégis ki vágyik a francia riviérára télen? Két évvel később kiderült, hogy a húgom... Ennél fogva körülbelül a levelezésen kívül minden kapcsolat megszakadt közöttünk, évente egyszer találkoztunk, de a régi szoros kapcsolatunk fellazult. Mindkettőnknek lettek új barátai az iskolában, de mindig is sajnáltam, hogy Odette nem a Roxfortot választotta. Az éveim mondhatni gondtalanul teltek, amíg kicsi voltam és lelkes és ártatlan. De a tanulást nem sokáig bírtam, sosem maradtam meg a fenekemen sokáig. Másodévesként rögtön a kviddics csapat válogatójára loholtam, és miután bevettek terelőnek, valahogy fontosabbá váltak az edzések, mint a tanulás. Ez meg is látszott az eredményeimen, de valahogy sikerült mindig átcsúsznom minden vizsgán. Tavaly még a Kiválló-t is sikerült kicsikarnom Pitonból, részben a szüleim miatt a bájitaltant még ismerem is úgy ahogy, részben pedig extra rövid miniszoknyában mentem vizsgázni. Na jó, még a jó ízlés határain belül. Ezért még pár férfi tanártól kaptam Várakozáson felüli eredményt, de McGalagonynál hajszálon múlt, hogy nem csúsztam át a Hitvány kategóriába. Nyaraimat, ahogy említettem, apánál töltöm, de nem csak napozok Franciaországban, hanem általában dolgozom a muglik közt, hogy ne a szüleimtől kelljen mindig galleonokat könyörögni vajsörre, meg ruhákra. Alig várom, hogy elérjem a nagykorúságot és akkor még több lehetőség nyílik meg a pénz költésre. Eleinte apa boltjában segítettem be, de a pénz úgy is a szüleimtől jött, szóval pincérkedni is kezdtem. A lelkes munkaerőmmel sosem volt probléma, de nem mondanám magam túl ügyesnek, a főnököm által használt kétbalkezest kicsit túlzásnak érzem. A sok vendég közt sürögve forogva gyakran kaptam elismerő megjegyzéseket fiúktól, férfiaktól. Valahogy olyan tájban fedeztem fel, hogy egyrészt a kormnál jóval érettebbnek nézek ki, másrészt pedig, hogy nem is olyan rosszul, legalábbis a visszajelzések alapján. A nagyobb borravaló vágya miatt megtanultam flörtölni, amit az iskolában is folytattam, de sosem mentem bele komolyabban semmibe. Egészen tavaly tavaszig. Cormac McLagennel már régóta flörtöltünk egymással, igaz, hogy néha seggfej tud lenni, de annyira helyes! A Három seprűben egy kicsit felöntöttünk a garatra, így a vad csókcsatánk az egyik fenti szobában folytatódott... Őszintén szólva nem tudom hova tenni ezt a dolgot, mert nem sokkal utána elutaztunk nyáriszünetre és nem beszéltünk róla egy szót sem. Vártam, hogy esetleg küld majd egy levelet, elvégre mégis csak ő a pasi, de hiába. Igaz, hogy elvette az "ártatlanságom", de nem akartam az egész nyaramat tépelődésben tölteni, úgyhogy élveztem a maximumig. Franciaország egy új arcát mutatta meg, így hogy "érettebben" szemléltem a dolgokat. Viszont végig volt a gyomromban egy kis ideges görcs, ha arra gondoltam, hogy vissza kell jönni a suliba. És nem csak a tanulás miatt...
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Ginette Rocher 2014-10-03, 22:17
Elfogadva!
Csak, hogy lásd milyen cuki vagyok. Azért azon jót mosolyogtam, hogy Avignonban született a hölgyemény. Szép ET-t írtál, a megfogalmazás is remek lett és azért nem néztem volna ki belőled, hogy csak így összegabalyodsz egy ilyen alakkal, mint Cormac... mint tudjuk, hogy nem túl okos, bár tény, hogy nem néz ki rosszul. Remélem majd a húgod is feltűnik idővel a terepen és mivel iszonyat kómás vagyok nem írok még hosszú kifejtéseket, azon kívül, hogy tényleg szupi karit dobtál össze, és irigy vagyok, hogy a nyaraidat a francia riviérán töltöd. El vagy fogadva na. ^^
Azért azon jót mosolyogtam, hogy Avignonban született a hölgyemény. 
Szép ET-t írtál, a megfogalmazás is remek lett és azért nem néztem volna ki belőled, hogy csak így összegabalyodsz egy ilyen alakkal, mint Cormac... mint tudjuk, hogy nem túl okos, bár tény, hogy nem néz ki rosszul. 
