2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Искру́ туши́ до пожа́ра, беду́ отводи́ до уда́рa."
Főkarakter: Alicia Spinnet magánhadseregének újabb katonája Teljes név: Kirill Evgeniy Markovic Petrov Születési hely és dátum: 1961. január 12., Moszkva, Oroszország Csoport: Varázsló Patrónus: Fossza Foglalkozás: Auror Képesség: Animágus - medve Kiemelkedő tudás: Titokban tud hegedülni és beszél franciául
Jellemed kifejtése
Hidegvérű vagyok, ez nem is kérdéses, elvégre orosz környezetben nevelkedtem. Határozott embernek ismernek, aki tudja, mit kell mondani egy adott helyzetben, és ha nincs értelme beszélni, akkor inkább bölcsen hallgat. Két lábbal a földön állok, racionális jellemem van, nem az a tipikus álmodozó, inkább filozófus karakter. Nehezen viselem azonban, ha kizökkentenek a rutinomból, a gyakori környezetváltozást már megszoktam. Meglehetősen céltudatosnak tartom magam, azt teszem, amivel közelebb kerülök a vágyaimhoz. Nem szeretem, ha más mondja meg, hogyan tegyem a dolgom, és néha apró dolgok miatt vesztem el a türelmem. Nem az a férfi vagyok, aki már az első randevún elmeséli az összes gyerekkori emlékét és vicces sztoriját, sőt érzelmileg kötődnöm valakihez meglehetősen nagy kihívás számomra. Nem jellemző rám, hogy humorral oldanám meg a dolgokat, de néha jól esik nevetni más viccén, emellett lehet, hogy furcsán hangzik, de kedvelem a klasszikus zenét, segít kikapcsolódni.
Megjelenés
184 centivel elég magasnak számít, így sosem kell aggódnia, hogy valamit nem fog rendesen látni. Bár, ha mégis így történne, akkor csak felkapja a feketével keretezett, elegáns szemüvegét, hogy azon keresztül nézze a világot. A termete átlagosnak mondható, izomból nem bővelkedik, de nem is ezen múlik, hogy erős-e avagy sem. Általában jóképű férfiként jegyzik meg, habár ő sosem volt a tükrök és önmaga nagy híve. Tudomásul vette, hogy így néz ki, bele sem gondolt, hogy ez akár történhetett volna máshogy is. A hullámos fürtökhöz, melyek hol vöröses, hol feketés árnyalatot öltenek az álcázás érdekében, a telt ajkakhoz és a kék szemekhez már rég hozzászokott.
Életed fontosabb állomásai
Kissé unott, szinte már felsőbbrendűségről árulkodó arckifejezéssel sétáltam végig a fehérre mázolt falak előtt, melyre a Burrell Collection ékes festményit aggatták. Valójában ez a galériája volt az épületnek. Nem kellett megerőltetnem magam ahhoz, hogy efféle képet vágjak a dologhoz. Egy műgyűjtőnek talán érdekes lehet ez a sok régi kacat, de számomra semmit sem mondanak, hiszen nem én alkottam őket, nem ismertem személyesen a készítőt, sőt, még csak nincs is kötődésem a falon függő festményekhez. Mágusszülők gyermekeként felnőve nem találkoztam még hasonlókkal, gyakoribbak voltak azok a képek és festmények, melyek beszéltek és mozogtak, egyik keretből a másikba vándoroltak. Bár, ha jobban meggondolom, Glasgowhoz is legalább annyi közöm van, mint a szupraindividuális biológiához, vagyis semmi, és mégis itt vagyok. Moszkvától, a szülővárosomtól nagyjából 3500 km-re van. Még azt sem mondhatom, hogy a helyi varázslóiskolát, a Roxfortot kellőképpen ismerem, hiszen Norvégiában, a Durmstrangban tanultam meg a varázslás, különösen a sötét varázslatok alapjait.
Megálltam az egyik festményt megszemlélni, legalább adjam meg a látszatát annak, hogy elgondolkodtat, valójában pedig csak azon töprengek, hol lehet, és mikor jön meg…
Szóval hogy is kerültem ide? Talán kezdjük az elején. Egészen átlagos körülmények között születtem, viszonylag jómódú családban, semmi izgalom, csak mínusz húsz fok, azaz, a szokványos moszkvai időjárás. Ezek után, ahogy visszaemlékszem, tipikus orosz „sorsom” volt gyerekként; a szülők éjt nappallá téve dolgoznak, habár varázslók, nem túl sokat értenek a mágiához, és a bonyolult bűbájokhoz. Aztán következett egy elit iskola, francia nevelő, ki tudja, apámék honnan raboltak erre elég pénzt – bár meg kell hagyni, az emlékek a korral együtt halványulnak. Az életünk akkor vett száznyolcvan fokos fordulatot, amikor idegen férfiak törték ránk az ajtót a vacsora kellős közepén. Anyám felsikoltott, és kérte a nevelőt, hogy vigyen fel a szobába, még gyerek voltam ahhoz, hogy ilyesmit megértsek. Dulakodás hangjait véltem hallani odafentről, majd egy számomra furcsán csengő kiáltás; Avada Kedavra, aztán csend lett. Apámnak szűk, családi körben rendezett temetése volt, nem volt felhajtás. Csak később értettem meg, hogy azon az éjjelen mi történt. Akkor szereztem tudomást a Halálfalók csoportjáról, amikor apám régi jegyzetei között kutatva megtaláltam számos kötetet, melyek a feketemágiával foglalkoztak. Apám kutatott ez után a szervezet után, sőt tagja is lett később, ám valami nem nyerte el a tetszését. Megváltoztatta a véleményét, igyekezett meghátrálni, és másokat is átállítani az ő oldalára, így ezért az összeesküvésért az életével kellett fizetnie. Ettől a pillanattól kezdve esküt tettem magamnak. Apám nem halt meg hiába. Hamarosan már a Durmstrang diákjaként elsajátítottam a varázslás egy agresszívebb, sötétebb formáját, s otthon képeztem magam a többire, miközben puhatolóztam a társaságról, ami nem volt nehéz, tekintve, hogy a Durmstrang rengeteg Halálfaló-porontyot rejt. Felnőttként, moszkvai környezetemből kirángatva magam az aurori pályát választottam, gondolva, hogy ez megfelelő eszköze lesz a visszavágásnak, akár szükség lesz rá, akár nem. Egyet biztosan tudok, bármikor, akármelyik pillanatban készen állok arra, hogy apám halálát megbosszuljam. A cél szentesíti az eszközt. Így kerültem Londonba, s a küldetéseim során még sok másik helyre.
- Áh, Mr Wright, sejtettem, hogy megtalálom itt – szólítottam meg egy kopaszodó, pocakos férfit, amikor felfedeztem őt a tömegben. Ő kelletlenül biccentett felém, válaszra sem méltatott. – Egy műgyűjtőnek egy ilyen kaliberű aukciót vétek kihagynia. Bocsásson meg, Benjamin Austin vagyok – nyújtottam kezet, nyájas, behízelgő mosollyal az arcomon, ő elfogadta. - Segíthetek? – kérdezte lekezelően, mire én egy eldugottabb, lezárt szakasz felé tereltem. - Ó, engedje meg, hogy én segítsek önnek: szívesen vállalom a szponzor szerepét a mai árverésen, úgy hallottam, Rodin Gondolkodójának tömör arany, kicsinyített másáért zsíros összeget kérnek – hajoltam felé bizalmasan, mire felcsillant az érdeklődés a szemeiben. Az arcomat figyelte, a csapdát kereste rajta, a hazugság jeleit. Nos, nem lehetett túl tapasztalt a témában, mivel mindenféle probléma nélkül sikerült a halántékához szegeznem a pálcámat, s ideje sem maradt segítségért kiáltani, mert egy szemvillanás alatt elkábítottam, ő pedig tompa puffanással dőlt el a parkettázott galéria folyosóján. Én, mint aki jól végezte dolgát, a pálcámat az ingujjamba rejtettem, majd a testtel együtt dehoppanáltam a Minisztériumba. Ha szerencsém van, a Foltozott Üstben még lesz meleg ebéd.
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kirill Markovic 2014-10-03, 09:36
Elfogadva!
Habár Lunaként azt mondanám, hogy a bosszú nem old meg semmit, azért mégis azt mondom, hogy remélem eléred majd a célod, esetleg törvényes keretek között és akkor mindenki boldog lehet. ^^ Az a nagy helyzet, hogy ez is egy remek kari lett, tökéletesen passzoló pb-vel. Annyi pici belekotyogás, hogy ismereteim szerint a Durmstrang inkább bolgár suli, mint norvég, ha minden igaz, akkor a leírásunkban is úgy szerepel. ^^ Nem tudom mit mondhatnék még, sok ET-t olvastam és nálad amúgy sincs soha semmi hiba. Keresd meg a kis vörös démonodat, aztán vigyázz, mert tuti, hogy idővel rád fog startolni, ha még nem tette meg. ^^ Foglalózz mindenféléket, amennyiben már ez is meg van, mehetsz játszadozni.
Keresd meg a kis vörös démonodat, aztán vigyázz, mert tuti, hogy idővel rád fog startolni, ha még nem tette meg. ^^ Foglalózz mindenféléket, amennyiben már ez is meg van, mehetsz játszadozni. 
