2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A sulinak vége, ez is eljött. Nem mondom, hogy vártam azt, hogy végre itthon legyek, sőt... őszintén szólva az elmúlt két hét maga volt a földi pokol. Az apám ugráltat, ez a Nancy pedig olyan mint valami kiskirálynő, aki elvette az eddig hőn dédelgetett birodalmamat. Már megfordult a fejemben, hogy zárat teszek az ajtómra, mert eddig vagy háromszor nyitott be kopogás nélkül... úgy értem naponta háromszor, és kissé frusztráló a dolog. Nem öltözhetsz át nyugodtan a saját szobádban, nem csinálhatsz, amit akarsz, mert bármikor rád ronthat egy irritáló kis... az a baj, hogy csak csúnya szavak jutnak eszembe, ha rá gondolok és azokat én nem túl gyakran szoktam kiejteni, még csak gondolni sem rájuk, most még se megy más. A csaj kiborít, az apám pedig lesi minden kérését, hogy az esküvő tökéletes legyen, a koszorúslány ruhám pedig egyenesen förtelmesen ocsmány és akkor még finoman fogalmaztam. Az az igazi habos-babos, ami még nekem sem áll jól, pedig az már nagy szó. Ahogy vége a szertartásnak tuti, hogy azonnal megszabadulok tőle, mert nem fogok hosszan ilyesmiben mutatkozni az tuti biztos, arra még az a nő sem kényszeríthet. Az elmúlt két hétben, mióta vége lett a sulinak az egyedüli jó dolog az volt, hogy legalább Kris-szel váltottunk pár baglyot. Persze ez az új járunk helyzet nekem még mindig kicsit... hát hogy is mondjam... új, ez a jó szó. A suliban könnyebb volt, mert hát csók, csók hátán, de csak megmaradni a dumálgatásnál levélben az nem az igazi. Oké persze szeretek vele dumálni és jó legalább kiadni magamból, hogy milyen pocsék helyzet van itt, de azért az még nem megy, amit félek tőle, hogy vár tőlem, hogy biztosítsam róla mennyire oda vagyok érte, és hogy netán szeretem. Szép fokozatosan, hiszen ahhoz tartottam magamat, amit megbeszéltünk. Nem kavarok más pasival, a suliban sem tettem meg, úgyhogy jó kislány vagyok, de azt már iszonyatosan vártam, hogy végre itt legyen. Holnap esküvő és ha nem lenne végig mellettem tuti biztos, hogy nem bírnám ki. Az apám meg majd leshet, mert igenis meg fogom csináltatni a zárat a szobámra, és Kris nálam fog aludni, nem vendégszobában és ki fogom állni magamért, mert nem fogom elviselni, ha az a perszóna még ezt is keresztül húzza, vagy netán ránk nyit miközben épp egymás szájában keressük a boldogságot. Persze már vagy egy órája alig bírok magammal, hiszen mindjárt itt van és én tényleg csak erre vártam. Nem csoda, hogy már lent várok a nappaliban, és amikor végre meghallom az ominózus kopogtatást az ajtó két másodperc alatt kerül feltépésre. Azért megbizonyosodom róla, hogy ő az, de egy pillanat múlva már a nyakába is vetem magamat. Oh, jesszus, tényleg nagyon hiányzott már a csókja, nem is tudtam, hogy ennyire! Egy szót sem hagyok neki hosszú pillanatokig, amíg ki nem elégítem az eddigi ábrándozásomat, csak akkor vagyok hajlandó kicsit hátrébb húzódni és elengedni a nyakát. - Jesszus ez... iszonyatosan hiányzott! Meg te is! - még egy gyors cuppanós... na jó annak szánom, de picit sikerül elnyújtani. Jöhetett volna előbb is, komolyan, sokkal jobban bírtam volna az egész hercehurcát. - Apu és az a banya nincsenek itthon, ruhapróba... vagy mi a frász már megint. Megmutassam a szobádat? - ami persze egyben az enyém is, de vagyok annyira kis gonosz, hogy úgy adjam elő az első pillanatban, mintha nem így lenne. Oké persze még azért nem aludtunk együtt, meg semmi ilyesmi, de hát ami késik nem múlik és őszintén szólva most még sokkal bővebben nem is gondolok bele abba, hogy ez pontosan mivel is járhat. Az a fő, hogy végre itt van!
Pokolian szar volt nélküle a nyár eddig, tényleg nagyon hiányzott. Bár a szüleim gondoskodtak róla, hogy minden pocsék legyen, és még megpróbáltak rám sózni egy csajt, aki nem is az esetem, Ez mindennek a teteje volt, és... Közben kiderült még egy dolog, hogy még egy szobát is kivettek, ha úgy alakultak volna a dolgok. Én már nem is csodálkozom ezen. Most már tudom, hogy a nagybátyámnak igaza volt, hisz a szüleim tényleg azon ügyködtek, hogy minél szarabb életem legyen, és lám most még ez is... ha előbb tudtam volna arról, hogy sokkal jobban állunk anyagilag, mint ők ezt állítják, akkor nem is kellett volna annyit melóznom otthon. Nem kellett volna már négyévesen a kezembe nyomni egy fűnyírót... minden máshogy lett volna, nem kellett volna ennyire rejtegetni a pénzt, és most nem tartanánk itt. Napról-napra egyre több dolog derül ki, ami nagyon szar érzés... Szerintem mindenki így érezne, ha hirtelen kiderülne a szüleiről, hogy egész életükben milliomosok voltak, csak titkolták, mert nem akarták, hogy kiderüljön. Aztán már a következő titok az lesz, hogy apám nem fecskét, hanem boxert hord... Na jó, ez még viccnek is pocsék volt, inkább bele sem gondolok, hogy mit hordhat. És most itt agyunk, végre velem van, érzem hogy az enyém, csak az enyém a figyelme, a csókja tökéletes, mint mindig, és mikor kezem a fenekén pihen nem is szólal meg, ami nagyon jól esik. Szerintem két hónap után ez a minimum és amúgy is... Mindene az enyém és az én mindenem az övé, akkor miért nem élvezhetném ezt ki? Az enyém, csakis az enyém, sőt még bele is markolok, mielőtt elengedném. Majd szavaira mosolyodom. "Ezt el is várom tőled! Na nem mintha én másképp lennék vele."Szóval nem tud a csókjaim nélkül élni? Nyomok egy gyorsat ajkaira. - Akkor ne vonjuk meg magunkat a vágyainktól, nem így gondolod? - Kérdezem tőle mosolyogva, bár Ice nem olyan, aki ne szerezné meg amit csak akar. Mindig mindent megkap, amit akar, de... Mostanában ez fordítva van, hisz én kaptam meg mindent, amit csak akartam. Igen, amit akartam az Ice volt, semmi más...Nem véletlenül koptattam le azt a nyomorék csajt, biztos káposztalé volt az agya helyén. És most megint élvezhetem csókját, mert... Minek kéne nekem más? Ice a tökéletes választás nekem. "Én mindig, kivéve az esküvőn, na ott rettenetes ruhám lesz... komolyan, olyan rémeset még nem láttál!" Ezen egy picit kuncogok, hát szerintem egyik ruhában sem borzalmas, de ha így gondolja, akkor van egy megoldás erre a problémára. - Először is, bármi van rajtad, akkor is te agy a világ legdögösebb csaja... Másodszor meg, hívd át Camy-t és kérd meg, hogy csináljon valamit a ruhával, hisz ő valami divatguru, nem? - Kérdezem tőle, és megpöccinti az orromat, majd hagyja magát az ajtóhoz préselni, és egy újabb olyan csókban lesz részünk, ami emlékezetes marad... Testünk teljesen összesimul, és mikor elkezd játszani a tincseimmel, akkor belenyögök egyet a csókba, majd megszakítom és elmosolyodom. Jajj de kár megválni az ajkaitól. Majd szavaira elnevetem magam... Szóval szégyelli, hogy lány létére lányos a szobája? Ez marha vicces... Várjunk? Akkor most egy szobában fogunk aludni? Erre csak még jobban elmosolyodom, nekem aztán teljesen mindegy, hogy hol alszok, csak tudjak. - Semmi gáz, teljesen mindegy hogy hol alszok, csak ott légy te is velem... - meghúzza a vállát és mikor próbálom neki eltátogni, hogy szeretlek, egy kicsit ledermed... Még mindig tagadja maga előtt, vagy csak szimplán sose fog belém szeretni? Sose fogom ezt megérteni, és mikor mutatóujját az ajkaimra rakja, akkor nem fejezem be a szót, hanem hátrébb lépek, és oldalra pillantok. Majd nyom egy gyors puszit ajkaimra, amire megenyhülök... Miért nem tudok erre a nőszemélyre sose haragudni? És mikor oldalamba csíp, akkor nevetek egyet... Érjem utol? Hát ő akarta... - Ha utol érlek, akkor le kell venned a melltartódat! - Mondom neki majd elkezdek utána futni, mint valami béna gyerekjátékban, de nem érdekelt, és bármennyire sietett felfelé, sikerült elcsípnem, és aztán a falhoz szorítottam, mint az ajtónál, de nem csókoltam meg, még nem... - Na akkor... Mikor veszed le a melltartót? - Bár nem várom meg a válaszát, inkább megcsókolom, és most csak egy lágy és gyengéd csókot kap, majd megszakítom és hátrébb lépek... Még mindig imádtam őt csókolni, talán sose fogom megunni, és remélem ezzel ő is így van.
♫ Zene ♫ Aktuális viselet [You must be registered and logged in to see this link.]
Nem, nem vagyok egy buta szerelmes liba, nem fogok azzá válni, ezt megígértem magamnak, de attól még igenis iszonyatosan hiányzott nekem ebben a két hétben is. Itt kellett szenvednem az apámmal, meg ezzel a rettenetes idegesítő nőszeméllyel, akit tuti, hogy az életben nem fogok anyának szólítani, miközben jó esetben is csak a nővérem lehetne, de őszintén szólva annak se viselném el, mert egyszerűen kiállhatatlan és irritáló és mindenfélét rám akar kényszeríteni, amit én nagyon nem akarok. Nem leszek abban a rémes koszorúslányruhában, ami mindent takar és úgy néz ki, mint valami rettenetes förmedvény. Tudom, hogy csak azért választotta ezt, mert direkt akarta, hogy rettenetesen nézzek ki benne, még ezzel is engem akar hátba szúrni, apa pedig észre sem veszi, vagy nem érdekli, de... nem, erre nem akarok gondolni. Apa nem ilyen, csak most meg van zavarodva teljesen a feje a rémes nőszemély miatt, mert ő egyébként gondol rám és figyel és... Vissza akarom kapni az apámat! Néha komolyan úgy érzem, hogy toporzékolni lenne kedvem, de attól tartok, hogy nem érnék el vele semmit, pedig talán tényleg jó lenne, kiadnám magamból a feszkót. De erre most legalább az is jó lesz, hogy végre elmerülhetek a csókjában, tényleg iszonyatosan hiányzott! Cseppet sem zavar, amikor a keze a fenekemen pihen meg, ez már nem olyasmi, ami akár kicsit is problémás lenne nekem. Mondhatnám, hogy már más is jutott el eddig, másnál sem zavart mondjuk egy lazább buli esetén egy könnyed táncnál, de most még csak nem is erről van szó, szimplán még tetszik is a helyzet. - Ezt el is várom tőled! Na nem mintha én másképp lennék vele. - rövidke nevetés, de még ennyi időre is nehéz elszakadni tőle. Végre itt van és végre elvonatkoztathatok az elmúlt két hét pocsék és idegesítő részétől, ami nagyon kellett már nekem. Az a helyzet, hogy tényleg egyértelműen úgy érzem, hogy a csókja függője lettem, pedig nem szabadna így éreznem. Túlságosan kiadom magamat, de most még ez sem izgat, legalább végre itt van és igenis a tudtára adom, hogy ennél nem vágytam jobban semmire sem. Ez még nem jelenti azt, hogy fülig belé estem, ezt azért én nem vallanám be egy könnyen magamnak, vagy akár másnak. Ice Simmons nem egy szerelmes típus, és nem is lesz hirtelenjében az, az furcsa lenne nem igaz? - Én mindig, kivéve az esküvőn, na ott rettenetes ruhám lesz... komolyan, olyan rémeset még nem láttá! - azért játékosan megpöccintem még az orrát, mielőtt az ajtóhoz préselne. Ah... komolyan hiányzott már ez, ő pedig cseppet sem fogja magát vissza most sem, aminek csak még inkább örülök. Vadul csókolok vissza, az ujjaim táncot járnak a tincsei között. Egy milliméter sincs köztünk, ahogyan nekem feszül, így aztán tuti, hogy rendesen kiveri a fejemből Nancy-t legalábbis erre az időre. Most aztán ha akarnék se nagyon tudnék másra koncentrálni. A legtöbb pasi közelében menni szokott, de ő más... vele tényleg képtelen vagyok gondolkodni, legalábbis reálisan nem megy. - Mutatom és nem ér gúnyolni miatta. Keveset vagyok itthon, szóval... kissé lányos. - mosolyogva rántom meg a vállamat, csak akkor dermedek meg kicsit, amikor azt az sz betűs szót próbálja nekem eltátogni. Azért na azt nem tudom ám olyan jól kezelni, mint ahogy talán remélné. Az utolsó betűknél megtorpanva a szájára teszem a mutatóujjamat, hogy ne tudja befejezni csak azért sem. Csak aztán cuppantok még oda egy gyorsat, hogy aztán lazán belecsípjek az oldalába. - Hát akkor érj utol! - nevetem el magam, aztán még szedem is a lépcsőket felfelé. Nem annyira, hogy ne érhessen utol, de épp annyira, hogy az efféle szeretlek dolgokra ne gondoljak most. Szeretlek... nem hiszem, hogy én ezt könnyedén ki tudnám mondani és bármennyire is tagadnám valahol ijesztő, hogy ő ilyesmit gondol, akkor is, ha két hónapja vagyunk már együtt.
Eljött a nyári szünet ideje, ami egy dolgot jelent... Vissza a szüleimhez robotolni, amit nem igazán szeretek. Sokkal jobb volt a suliban tanulni, mint otthon dolgozni, hisz egy munkamániás apa mellett nem igazán könnyű az élet. És Ice sincsen itt, nem tudom megcsókolni, nem tudom érinteni a tökéletes testét, és... rohadtul hiányzik mindez, de hamarosan újra találkozunk, csak egy kis bibi van... az ősök nem akarnak nagyon elengedni, hisz nem szeretik és nem is bíznak a gazdag emberekben, és nem is hibáztatom őket ezért, mert... ha félnek, akkor féljenek csak az én életemet ne csesszék el azzal, hogy közém és Ice közé akarnak állni. Szerencsére szép lassan felfogják, hogy bármit mondanak nekem csak napról-napra jobban fog kelleni Justice Simmons, és ezt vagy elfogadják vagy nem, de akkor sem szakítok vele... Aztán jött a béna próbálkozás és elküldtek egy randira valami kis csajjal, akiről azt se tudtam, hogy létezik, és mindent mondtak neki, majd megakart csókolni, én meg ellöktem magamtól... Azért mindennek van teteje, és nem fogom megcsalni Ice-t... hazamentem bevágtam az ajtót és összecsomagoltam, majd elhúztam a nagybátyámhoz, akit történetesen apám utál, mert jobb az élete, mint neki... Én meg a nagybátyámat jobban szeretem, mint az apámat, ezért befogadott és most is nála csövezek és van egy olyan érzésem, hogy nem is fogok hazaköltözni többet... Tök jó a nagybátyámnál, nem kell egész nap robotolnom, akkor megyek el mikor akarok, és akkor érkezem meg, mikor kedvem tartja, jöhetnek bejelentkezés nélkül a haverok és nem kell parázni, hogy nincs otthon semmi sem, mindig van pár karton sör. Teljesen más itt és sokkal jobb is, persze szerencsére a nagybátyám nem is erőlteti, hogy menjek haza, hisz tudja, hogy milyen szar volt nekem ott, sőt azt mondta tervezte is, hogy elhoz onnan... és a legdurvább, hogy... Apu gazdagabb, mint a bácsikám, csak nem szereti mutatni a vagyonát... Pedig bácsikám egy palotában lakik... Látszik, hogy milyen fasza családom van, vagyis milyen elcseszett apám van... És most úton vagyok Ice-hoz, és remélem ő neki is annyira hiányoztam, mint ő nekem... Szavakba nem tudnám foglalni, hogy mennyire akartam látni, és hiába leveleztünk, az nem ugyanolyan... Levélben senkit sem lehet megcsókolni, és ajkai már nagyon is hiányoztak... Szép lassan megérkeztem, és elsétáltam a bejárati ajtóhoz, ahol elkezdtem kopogni, nem vártam, hogy gyorsan fog ajtó nyílni, de Ice majdnem kirántotta a keretből, majd mikor megbizonyosodott róla, hogy én állok vele szemben, akkor nyakamba vetette magát, és megcsókolt... Ohhh, hoz mennyire is hiányzott ez nekem. Kezemet a fenekére raktam, hogy le ne essen, és mivel már két hónapja együtt vagyunk, remélem nem fogja zavarni. - Te is iszonyatosa hiányoztál cica... Már lassan belátom, hogy a csókjaid nélkül nem tudok élni... - Mondom neki, és elmosolyodom, mikor még egy hosszabb kis puszit is kapok, na jó... nem mondhatom, hogy nem örülök neki, hogy ennyire hiányoztam neki, mert mindennél jobban esik, és... Sokkal jobban szeretek vele lenni, mint mással, igen... Ha tehetném, akkor már most összeköltöznék vele, de ennyire azért nem lehet rohanni. Az meg külön egy piros pont, hogy nem csókolt meg mást, mióta az erdőben megígérte, hogy próbálkozni fog. Már kérdezni akartam, hogy jol van apuja meg az a nőcske, majd kapom a választ: "Apu és az a banya nincsenek itthon, ruhapróba... vagy mi a frász már megint. Megmutassam a szobádat?" Ezek szerint ketten vagyunk csak itthon, hmmm... Nem is rossz dolog ez a látogatás, de jöhettem volna előbb is, hisz... Akkor sokkal előbb is megcsókolhattam volna. - Ma is nagyon dögös vagy cica... - Mondom neki, majd tetőtől-talpig végig mértem, és leejtettem az állam játékosan, hogy feltudjam emelni, mert tényleg leesett az állama látványtól.- Előbb még kérek egy ilyet.... - nem is várok, óvatosan az ajtóhoz préselem és megcsókolom, de nem az a kis lágy csók, ami olyan kis érzelgős... Ez olyan vad és szenvedélyes, nem igazán fogom magam vissza, kiadom most egyszerre azt a hatalmas vágyat, ami csak gyülemlett bennem, mióta nem csókolt meg, majd megszakítom, és hevesebben veszem a levegőt is, érzem hogy szívem is hevesebben ver... Mindig ezt a reakciót váltja ki belőlem, ha ilyet csókolózunk... - Na mutasd az a szobát baby. - Mondom neki, és felkapom a hátamra a táskám félkézzel, másik kezemet pedig az övébe csúsztatom, és még mielőtt elindulunk visszahúzom egy homlok puszira, majd eltátogtam neki, hogy : SZERETLEK!
♫ Zene ♫ Aktuális viselet [You must be registered and logged in to see this link.]
A sulinak vége, ez is eljött. Nem mondom, hogy vártam azt, hogy végre itthon legyek, sőt... őszintén szólva az elmúlt két hét maga volt a földi pokol. Az apám ugráltat, ez a Nancy pedig olyan mint valami kiskirálynő, aki elvette az eddig hőn dédelgetett birodalmamat. Már megfordult a fejemben, hogy zárat teszek az ajtómra, mert eddig vagy háromszor nyitott be kopogás nélkül... úgy értem naponta háromszor, és kissé frusztráló a dolog. Nem öltözhetsz át nyugodtan a saját szobádban, nem csinálhatsz, amit akarsz, mert bármikor rád ronthat egy irritáló kis... az a baj, hogy csak csúnya szavak jutnak eszembe, ha rá gondolok és azokat én nem túl gyakran szoktam kiejteni, még csak gondolni sem rájuk, most még se megy más. A csaj kiborít, az apám pedig lesi minden kérését, hogy az esküvő tökéletes legyen, a koszorúslány ruhám pedig egyenesen förtelmesen ocsmány és akkor még finoman fogalmaztam. Az az igazi habos-babos, ami még nekem sem áll jól, pedig az már nagy szó. Ahogy vége a szertartásnak tuti, hogy azonnal megszabadulok tőle, mert nem fogok hosszan ilyesmiben mutatkozni az tuti biztos, arra még az a nő sem kényszeríthet. Az elmúlt két hétben, mióta vége lett a sulinak az egyedüli jó dolog az volt, hogy legalább Kris-szel váltottunk pár baglyot. Persze ez az új járunk helyzet nekem még mindig kicsit... hát hogy is mondjam... új, ez a jó szó. A suliban könnyebb volt, mert hát csók, csók hátán, de csak megmaradni a dumálgatásnál levélben az nem az igazi. Oké persze szeretek vele dumálni és jó legalább kiadni magamból, hogy milyen pocsék helyzet van itt, de azért az még nem megy, amit félek tőle, hogy vár tőlem, hogy biztosítsam róla mennyire oda vagyok érte, és hogy netán szeretem. Szép fokozatosan, hiszen ahhoz tartottam magamat, amit megbeszéltünk. Nem kavarok más pasival, a suliban sem tettem meg, úgyhogy jó kislány vagyok, de azt már iszonyatosan vártam, hogy végre itt legyen. Holnap esküvő és ha nem lenne végig mellettem tuti biztos, hogy nem bírnám ki. Az apám meg majd leshet, mert igenis meg fogom csináltatni a zárat a szobámra, és Kris nálam fog aludni, nem vendégszobában és ki fogom állni magamért, mert nem fogom elviselni, ha az a perszóna még ezt is keresztül húzza, vagy netán ránk nyit miközben épp egymás szájában keressük a boldogságot. Persze már vagy egy órája alig bírok magammal, hiszen mindjárt itt van és én tényleg csak erre vártam. Nem csoda, hogy már lent várok a nappaliban, és amikor végre meghallom az ominózus kopogtatást az ajtó két másodperc alatt kerül feltépésre. Azért megbizonyosodom róla, hogy ő az, de egy pillanat múlva már a nyakába is vetem magamat. Oh, jesszus, tényleg nagyon hiányzott már a csókja, nem is tudtam, hogy ennyire! Egy szót sem hagyok neki hosszú pillanatokig, amíg ki nem elégítem az eddigi ábrándozásomat, csak akkor vagyok hajlandó kicsit hátrébb húzódni és elengedni a nyakát. - Jesszus ez... iszonyatosan hiányzott! Meg te is! - még egy gyors cuppanós... na jó annak szánom, de picit sikerül elnyújtani. Jöhetett volna előbb is, komolyan, sokkal jobban bírtam volna az egész hercehurcát. - Apu és az a banya nincsenek itthon, ruhapróba... vagy mi a frász már megint. Megmutassam a szobádat? - ami persze egyben az enyém is, de vagyok annyira kis gonosz, hogy úgy adjam elő az első pillanatban, mintha nem így lenne. Oké persze még azért nem aludtunk együtt, meg semmi ilyesmi, de hát ami késik nem múlik és őszintén szólva most még sokkal bővebben nem is gondolok bele abba, hogy ez pontosan mivel is járhat. Az a fő, hogy végre itt van!
Aktuális viselet 
