2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Nem csak akkor vagy árva, ha mindkét szülőd halott, akkor is, ha szimplán csak annak érzed magad."
Főkarakter: Luna Lovegood Teljes név: Leticia Samuels Születési hely és dátum: 1979. augusztus 25. Újdelhi, India Csoport: Griffendél Patrónus: Spániel Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Hetedik Képesség: Párszaszájú Kiemelkedő tudás: Sötét Varázslatok Kivédése - született tehetség, Rúnamágia - kiemelkedő, Jósmágia - tehetségtelen
Jellemed kifejtése
Tagadhatnám, de nem sok értelme van, nagyon sokban hasonlítok az apámra. Konok vagyok és makacs és pont e miatt jövünk ki egy mással annyira nehezen és persze én is kiváló auror lennék a képességeim alapján, de már csak dacból sem lennék az. Dacos vagyok tehát, olyan csak azért is ellenkezőt tevő fajta, mint amit elvárnak tőle, főleg ha az apámról van szó, vagyis mondjuk úgy Philipről, mert már rég nem szólítom apának. Kislányként még csak-csak, amikor még álmokat dédelgettem arról, hogy többet látom, hogy többször találkozom vele, hogy többet foglalkozik majd velem, aztán... egyre inkább rá kellett jönnöm, hogy ez soha az életben nem lesz már így. Nem fog igazán lányaként szeretni, vagy csak nincs ideje rám, édes mindegy, én sem fogok akkor apaként tekinteni rá. Évente egyszer összefutni... mégis hogy lehetne így az életem része? Szerintem azt se tudja, hogy mi a kedvenc sütim, nem hogy bármi mást rólam, de már nem is nagyon akarom, hogy többet tudjon. Foglalkozzon csak a munkájával, mert neki úgyis mindig az a fontosabb, én pedig teszem, amihez épp kedvem van. Na persze tudat alatt ez gyakorta olyasmi, amivel tudom, hogy felhúzhatom. Sokáig tettem ezt, direkt tettem rossz fát a tűzre a suliban is, hátha akkor majd jön és jól lehord... végül is az is kapcsolat, ami rossz, de legalább kapcsolat, de az esetek nagy részében neki még erre sem volt ideje, maximum egy levél, amit el se olvastam.
Megjelenés
Ha azzal kezdem, hogy Indiában születtem, akkor természetesen első körben meglepettséget látok a szemekben, de nem az anyám nem indiai, mármint származását tekintve. A családom svéd, több generációra visszamenőleg, innen a szőke haj, a rendkívül világos bőr és a kék szemek is, viszont édesanyám és a szülei, akik orvosok voltak Indiába költöztek nem sokkal édesanyám születése után, úgyhogy ő már ott nőtt fel, megismerve a kultúrát és a vallást is, csak külsejében tért el nagyon az ottaniaktól mindig is, de a szüleit eléggé megbecsülték ahhoz, hogy ez ne jelentsen gondot. No szóval a hajam egyenes és szőke, gyakran hordom lófarokban összefogva, az arcom kissé kerek, a szemeim elég nagyok, legalábbis mások azt szokták mondani. Ha nagyon ideges vagyok kissé selypítek, a fogaim miatt, amik elől picit nagyobbak, mint az átlagé, de nem zavaróan igazság szerint. Nem vagyok valami nagy, sőt, sikerült elérnem nagy nehezen a 157 centit és itt meg is ragadtam a növésben, bár még lehet hogy fogok nőni, de én már nem nagyon reménykedem benne. Átlagos ruhákat hordok, megszoktam az előző iskolában a lazább öltözködést, de itt sem zavar az egyenruha, egyébként sem vagyok a kihívó darabok híve. Ennek gondolom apa örülhet, de azért ha nagyon keresztbe akarok tenni neki, van pár olyan ruhám is, amit nem értékelne.
Életed fontosabb állomásai
Az elhagyatottság végigkísérte az életem utóbbi pár évét, és valahogy előtte sem éreztem mindent túlságosan tökéletesnek. Nem egyszerű, ha egy szülő mellett nősz fel és néha még vele kapcsolatban is azt érzed, hogy titkok lengik körül, de nem szaladok ennyire előre. Indiában születtem és életem első jó néhány évét ott is töltöttem el. Az apámról nem tudok túl sokat, nem töltött velünk sok időt. Ismerem, de... nem ismerem úgy igazán. Neki valahogy sosem volt ideje rám, ránk, csak mindig a munka, mert az a fontos, mert az a fontosabb, mert meg kell menteni a világot... meg minden. Hát engem ez gyerekként annyira nem hatott meg, és most sem, akkor minek hozott össze egy gyereket? Szóval anya egyedül nevelt fel engem főként, a nagyszüleim segítségével, amíg még éltek, de tíz éves koromban ennek is vége szakadt, pedig szerettem őket, nagyon, igazából velük töltöttem a legtöbb időt. Anyának elég gyakran volt valami fontos... meg titkos dolga, amikről nem nagyon beszélt. Sokáig úgy voltam vele, hogy minden bizonnyal, mert fiatal vagyok, talán tényleg erről volt szó, de később sem változott a helyzet, nem mondta el, hogy miért kell távol lennie, vagy miért az éjszaka közepén kell elmennie különös alakokkal... fura volt. Amikor elkezdett előjönni a mágikus erőm sok minden változott, anya többet kezdett foglalkozni velem. Apa persze ugyanúgy ritkán látogatott meg, de anya valahogy gyakrabban próbált nekem tanítani dolgokat, és magyarázott mindenféle akkor még értetetlen sötét erőkről... ez is elég fura volt. A nagyszüleim halál után az iskolámat Spanyolországban kezdtem meg. Anya költözni akart, nem értettem, hogy miért ,szerettem Indiát, a barátaimat, de sok választásom nem volt, mint menni. Próbáltam én küzdeni, apának is írtam, hogy beszélje rá anyát, hogy maradhassunk, de... ő persze erre sem ért rá, mint ahogy ez mindig így volt. A spanyol mágus suli amúgy elég laza volt és könnyed, nem volt azért annyira nehéz barátokat találni, és kicsit anyától is elszakadhattam. Igazából... kezdtek zavarni a dolgai, meg amiket mondott, meg azok a később kiderült sötét varázslatok, amikről beszélt nekem. Mint már említettem... tényleg nagyon fura volt. Aztán mostanra már ezt is hiányolom, ugyanis egy évre a suli kezdés után tizenkét éves koromban anya rejtélyes körülmények között meghalt. Máig sem tudom, hogy mi történt, nem mondtak nekem semmit, csak hogy baleset volt, de azok után, amiket láttam... nem tudom, nem hiszem, hogy csak baleset lett volna. Persze egy tizenkét évesnek senki sem hisz, szóval maradt a suli, meg minden és kész, hiába mondtam, hogy jobban vizsgálják ki az ügyet, senki sem tette. Végleg mondhatom, hogy árva lettem, mert az hogy évente egyszer találkozom az apámmal... nem mondható valami nagy kapcsolatnak. Ezek után viszont határozottan meglepő volt az a levél, amit pár hete kaptam meg. Ösztöndíjat kaptam én... pedig igazából sose voltam olyan kiemelkedő és még csak azt sem tudom, hogy mégis mi a fene lehet az a Yermouth -alapítvány, de... a tanáraim szerint létezik és nem valami átverés, szóval miért ne? Az utolsó évemnek már amúgy is a vége felé tartok, a vizsgáimat le tudom tenni a Roxfortban is, és megismerek egy kicsit más kultúrát és világot is, nincs ezzel gond. Aztán akár ha tetszik kezdhetek ott egyetemi tanulmányokat, mert a spanyol iskolámban efféle amúgy sincs, szóval... miért ne? Úgy döntöttem, hogy megyek. Apának... Philipnek nem írtam még meg a dolgot, nem hiszem, hogy azért többet akarna velem találkozni, mert Angliában leszek közelebb hozzá, szóval... kit érdekel? Persze talán valahol a döntésben az is közre játszik, hogy így közelebb leszek hozzá, de ezt nem ismerném be csak úgy egyébként sem, aztán persze azért sem szóltam neki róla, mert így megint csak kiakaszthatom, hogy még csak a véleményét sem kértem ki. De... nem is igazán érdekel a véleménye, az én életem, én döntök.
Philip Samuels
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Leticia Samuels 2015-05-10, 16:21
Elfogadva!
Drága kislányom! Nagyon jóra sikeredtél! Lesz itt még drágam bőven. Örülök, hogy rábeszéltél a svéd vonalra, mert gyorsan elnyerte a szimpátiámat, és azt hiszem más nem is tudta volna ilyen frappánsan megalkotni Leticiát. Az apa-lánya konfliktus igazán el tud mélyülni, mégis talán benne van a halvány remény, hogy valaha rendezhetik, hiszem mindig meg lehet tartani a kiskapukat, hiszen amilyen jó játékos vagy, adsz lehetőséget a fejlődési ívnek. A leírás, a megfogalmazás magáért beszél, már most alig várom hogy többet olvassak a hölgyikétől! Jöhet a foglalózás, a többit már tudod!
Nagyon jóra sikeredtél! Lesz itt még drágam bőven. Örülök, hogy rábeszéltél a svéd vonalra, mert gyorsan elnyerte a szimpátiámat, és azt hiszem más nem is tudta volna ilyen frappánsan megalkotni Leticiát. 
Az apa-lánya konfliktus igazán el tud mélyülni, mégis talán benne van a halvány remény, hogy valaha rendezhetik, hiszem mindig meg lehet tartani a kiskapukat, hiszen amilyen jó játékos vagy, adsz lehetőséget a fejlődési ívnek. A leírás, a megfogalmazás magáért beszél, már most alig várom hogy többet olvassak a hölgyikétől! Jöhet a foglalózás, a többit már tudod! 
