2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Nem zavar túlzottan a bénázás, inkább murisnak tartom, s ezt nem is rejtem véka alá. Nem megalázni akarom, ilyen vagyok, és kész, így nem egyszer nyikkanok meg nevetve, amikor olyan mozdulatot látok, ami számomra komikus, vagy éppen édes. A cél végtére is ez volt, hogy hangulatba hozzuk magunkat, némi önbizalmat is nyerjen, bár ahogy látom megint teljesen vörös a feje, zavarban van. Hát ezen csak úgy segíthetünk, ha a lényegre térünk, végtére is ezért vagyunk itt. Nem sokáig hagyom, hogy ennyire el legyen anyátlanodva, fehérneműre vetkőzve várom, sejtem én, hogy ez most nem lesz egy gyors menet, de sebaj, a futástól egyébként is lefáradtam, levezetésnek mégiscsak jó lesz. Végre oda tudom magamhoz édesgetni, holott én adtam neki feladatot. Hát egen, szeszélyes vagyok a végtelenségig, néha magam sem tudom, hogy mit akarok, most ebben a pillanatban azt, hogy megkapjam a napi betevő élvezetet, s Ron ebben partnernek tűnik. Már a mosdób környékén is láttam, hogy mekkora szemeket meresztett rám, így nem hiszem, hogy felmerült volna, hogy visszautasítson, netán félretáncoljon a kihívás elől. Úgy gondolom, hogy ez lesz neki az első, kapva kapott az alkalmon, hogy nem egy ügyetlen szüzikével kell kezdenie. Hallottam mendemondákat, hogy Herminonével akart kavarni, de úgy tűnik, most bebizonyodott hogy ez nem így van. Remélem, hogy tudja, ettől még nem fogunk együtt járni, vagyis nem tudom, nem szoktam amúgy senkivel, csak úgy spontán módon találok magamnak elfoglaltságot, most éppen ő lett a kiszemelt alanyom, így nem is húzom sokat az időt azzal, hogy tovább kínozzam. Megtalálja az utat hozzám, és miután mellettem fekszik, és kellőképpen megismerkedtünk egymás ajkán túl a meztelen igazsággal is, nem hagyom magamat leteperni, legalábbis nem sokáig, mert még a végén hamarabb ér a csúcsra mint én, az pedig csúfos lenne. Szeretnék én irányítani, így fölé hengeredek, és a már említett módon „teszem magamévá”. Szórakozott mosollyal figyelem az arcát, hm... hát tényleg ez neki az első, mert olyan fejeket vág, mint aki most találkozik valakivel ilyen bensőségesen először. Lassan, óvatosan mozgatom a csípőmet, körkörösen, hogy sikerüljön ráéreznie a dologra, s én is felmérjem a férfiassága hosszát, ívét. Kicsit talán önző dolog, hogy ennyire magamra gondolok, de a fenébe is, ez rólam szól, nem pedig róla. A kezemet nyújtva húzom fel magamhoz, hogy meg tudjunk támaszkodni egymásba, s érzem, hogy magabiztosságot nyerve gyorsabb tempóra kapcsol. Így már nekem is sokkal élvezetesebb, mint az egyszerű maszatolás, főleg, hogy úgy sejtem, utána hatalmas pihenésre lesz szüksége, nem lesz lehetőség ismétlésre, így most kell kiélveznem. Hátradőlök, hogy megfoghassa a csípőmet, és égnek meredő arccal jutok el végre a csúcsra, s vagyok olyan diszkrét, hogy nem kezdek sikongatni hozzá, amivel biztosan a nyakunkra hoznám a többi griffendéles lányt, akik a közeli hálókörletekben lehetnek.
Tárgy: Re: Ron & Bonnie - Fogócska 2016-01-09, 12:38
18+
Bonnie & Ronald
Való igaz, hogy borzasztóan tapasztalatlan vagyok ezen a téren, de azt tudom, hogyha minél jobban rágörcsölök akkor csak elcseszem. Márpedig pont egy olyan lány előtt besülni, mint Bonnie egyenlő lenne a halálos ítélettel, szerintem elő se mernék merészkedni a hálókörletből, vagy remetének állnék a Tiltott Rengetegben. Egy cseppet ügyetlenkedem csak a ruhákkal, tény, hogy a tánc nem az erősségem..de hát mi az? Végül kisebb nehézségek árán sikerül megszabadulni a ruháktól és az ágyra mászom hozzá, ami kicsi, túlságosan is ahhoz, hogy kényelmes legyen rajta feküdni két embernek. Valamiért azt hihetik a suliban, hogy itt mindenki imád magában lenni vagy Én nem is tudom mit gondolhatnak. Kamasz srácok, lányok...hát, de mint most is, képesek vagyunk úgy is megoldani mindenféle akadályt. Igyekszem ebbe nem beleképzelni mindenfélét, mint amit Charlene-nal levő barátságomba, de vagyok olyan piszok szerencsétlen, hogy úgy is belehabarodom Bonnie-ba, ha már nem tettem meg még, nem tudom, ki fog derülni. Igyekszem tökösen viselkedni és csókolom miközben az ujjaim belemélyednek a forró mélységébe. Felnyögök, pedig nem engem ér kényeztetés, mégis igazán felhevít az egész és élvezem, hogy tehetem azt vele amit szeretnék, igaz nem sokáig élvezhetem a helyzetet, pedig hozzá tudnék szokni ahogy egy ilyen finom test simul hozzám Én pedig ott kutakodhatok ahol csak akarok. Mikor ismét felém gördül egy pillanatra megáll a szívverésem is, annyira dögös, hogy az egyszerűen hihetetlen.Elszorul a torkom, nem lehet az enyém, kizárólagosan biztosan nem, egy ilyen lány többre vágyik egy nyominál. Vagy nem? Hát minden esetre míg kitüntet a figyelmével úgy fogok teperni azért, hogy az emlékezetébe véssem magam, hogy végül Ő akarjon visszajönni hozzám, ha esetleg kidobna. Kérdésére csak egy sóhaj a válaszom, mert szavak nem jönnek ki a számon, megkukultam. Azonban Ő gyorsan cselekszik és végül arra eszmélek csupán fel, hogy vastag szerszámomra csúszik Én pedig felnyögök a forróságától. Te jó Isten! Ez a lány elkápráztat és nem csekély mértékben meg is bolondít. Mikor elkezd mozogni hasonlóképpen Én sem viselkedem egy fektetett deszka módjára és felfelé döfök a csípőmmel. Mondhatom, hogy ennél nem is éreztem még tüzesebb érzést. Kezeimet sem hagyom tétlenül mellettem heverni és mellei cirógatásába kezdek amik hetykén lengenek előttem ahogy mozog rajtam. Kicsit hevesebb tempóra váltok, de érzem, hogy sokáig Én sem bírom, hogy ne süljek el, szégyen szemre, de szerintem Ő is rájött már arra, hogy az első nekem. Viszont hősiesen küzdök, hogy előbb neki adhassam meg a gyönyört, végül is azt hiszem ez így fair azok után amit Én kaptam tőle.
Bonnie Michaels
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Ron & Bonnie - Fogócska 2015-11-07, 11:12
Egyátalán nem tartom gondnak, hogy Ron kissé félszeg, majd bele fog jönni, hiszen már a mosdóban is képes volt túllendülnie azon, hogy eddig még nem túlzottan volt tapasztalata a lányokkal. Ha kicsit is a sarkára áll, tud ő ha akar. A csókjai, érintései egyértelműen bizonytalanságról árulkodnak, ám mindez kit érdekel? Végeredményben ha nem baltáz el valamit túlzottan, el tudjuk érni a csúcsot mi ketten együtt. Ha ehhez az kell, hogy némi irányítást gyakoroljak rá, hát simán megteszem, nem vagyok én szívbajos. Kaján vigyorgással nézem, ahogyan ügyetlenkedve bújik ki a felsőjéből, majd a nadrágból, a fehérnemű már lényegesen gyorsabban megy. Hamarosan egy szál semmiben fedezzük fel egymást az ágy közepén. Sajnálatos, hogy alig férünk így el, valamiért úgy építették, hogy egy személyes legyen, holott egyértelmű, hogy van igényünk a társaságra. Most éppen Ronére. Nem tudom, hogy megismételjük-e majd, mindez attól függ, hogy mit tudunk egymásnak adni. Úgy vélem, hogy még az is elképzelhető hogy neki most én vagyok az első, ha így van, számomra nem von le semmit az értékéből, viszont beleborzongok, hogy ettől még remélem, hogy nem esik belém. Ahogy érzem, még mindig nyomasztja a Charlene-ügy, nem kéne, hogy túlgondolja, amit most csinálunk. Ez csak szex, semmi több. Még fiatal vagyok nagyon is ahhoz, hogy olyan hülyeségre gondoljak, hogy valakiért teljesen kitárom a szívemet, különben sem nekem való az ilyesmi. A kemény csókja meglep, naa... lassan kezdenek itt beindulni az események. Túlzott játszadozásra talán most nem is lesz szükség, hiszen még elsülne a szentem, akkor meg várhatunk ki tudja meddig. Lehet, hogy érdemes mielőbb a lényegre térni. Ahogyan fölém gördül, és a mellemet markolja meg, kedvtelve nyögök fel, hátrafeszítem a nyakamat, hogy jobban átadjam magamat az érzésnek, és a hátsójába marok mindkét kezemmel. Kissé talán fájdalmas érzés ismerve a körmeim hosszát, de hát istenem, ez úgy vélem most mindkettőnkre további „ízfokozóként” hat. Aztán taktikát változtatok, elkezdek körözni a csípömmel, hogy még inkább kiélvezzem az ujjai mozgását, akár kivül ízgatna, akár ráébredt volna már arra, hogy talán érdemes mélyre is hatolni. Sokáig azonban nem hagyom, bármennyire is jó így, már túl rég volt az, hogy a Beauxbatonsban ilyesmiben lett volna részem, így lendületesen tolom félre, s ismét fölébe kerekedem. - Na? Mit szólsz? – A kérdés költői, választ nem várok rá, hanem szétnyitva a lábaimat mellé térdelek, hogy jól elhelyezkedjek a két oldalán, és egész egyszerűen rácsusszanok. A tágsággal nincsen gond, gyakorlatom már bőven van, így félhangos sóhajjal veszem tudomásul, hogy végre, már nagyon hiányzott, hogy valakit magamba fogadjak. Pár pillanatig meg sem moccanok, majd behunyt szemmel ütemesen mozogni kezdek rajta.
Tárgy: Re: Ron & Bonnie - Fogócska 2015-10-16, 18:46
18+
Természetesen minek tagadni, igen, tetszett Charlene, minek is ragozzam, egyszerűen az első lánynak tartottam aki valamennyire megragadta a fantáziám, kissé ugyan túlságosan kalandos volt nekem lévén, hogy rengetegszer kerültem már bajba ez annyira nem tetszett benne, de a külseje, a mosolya, na az egyszerűen káprázatos volt. Most azonban, hogy volt szerencsém megismerni Bonnie-t szinte minden amit éreztem vagy úgy hittem érzek Charlene iránt, szertefoszlott. Bonnie annyival merészebb, dögösebb, és bár nem hiszem hogy hozzá illő volnék azért megmerem kockáztatni, hogy van esélyem, ha nem volna egy pillantásra sem méltatott volna, de nem így történt, ez pedig bátorságot ad és ezzel élek is, még ha egyelőre döcögősen is. A tánc ugyan az elején még elég nehézkesen megy, de mire megszabadulok a ruhák nagy részéről eléggé belelendülök és bizony ez hatással van a fantáziámra is ami pedig megmozgatja a kicsit sem jelentéktelen barátomat odalent. Amikor szinte már-már meztelenül vár rám az ágyon nem tudom titkolni mire vágyok. Az ágyra kerülve nem sokáig hagyja, hogy a kezemben legyen az irányítás pedig már kezdtem élvezni, hogy azt tehetek vele amit csak akarok. Ám a párfordulás sem előnytelen számomra, sőt, tetszik ahogy kezelésbe vesz nekem pedig van esélyem kicsit jobban megismerkedni bizonyos kerekded részeket amik annyira izgatóak. Kezem nem sokáig bír megmaradni a formás fenekén és bizony kicsit lejjebb halad, de még nem egészen oda ahová vágyakozom. Leveti melltartóját én pedig egy pillanatra nagyot nyelek, hát igen, szebbek, mint képzeltem. De még mielőtt kezelésbe vehetném őket már le is gördül rólam, keserűen felnyögök,d e csak egy pillanatig tart ez az úgymond elkeseredés, addig míg teljesen meztelenül mellém nem fekszik és végre odalent a barátom is szabad teret nyert. Kissé elpirulok látva, hogy most már teljesen Bonnie előtt meredezik a szerszámom. Mert egy dolog míg a nadrágban lát valami, de így azért már annyira nem mindegy. Felnyögök mikor megharapja az ajkam és behunyt szemmel élvezem pár percig majd kinyitom a szemem és hozzá hajolva keményen megcsókolom majd rágördülök és a melleit markolva csókolom úgy hogy érezze mennyire kivagyok éhezve rá. Egyik kezem a két lába közé csúszik és az ujjaim kezelésbe veszik azt a nedves, forró helyet, belenyögök a csókba mert bizony az érzés nekem sem kevésbé élvezetes.
Bonnie Michaels
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Ron & Bonnie - Fogócska 2015-10-03, 19:02
Nem tudom, hogy Ron mit is érzett a testvérem iránt, szerintem volt ott gerjedelem rendesen, ha mégsem akarja, hogy eljátszam őt, az meglep, mert ezek szerint rám kiváncsi, ellenben nem kezdek el itt pironkodni rajta, hogy mennyire fontos lehetek neki, ez csak szex, remélem a helyén kezeli, és nem megyünk át valami nagyon nyálasba, mert az nagyon kedv-rombolóan hatna rám. Egy ideig akár együtt is lóghatunk, még azt is el tudom képzelni, hogy ha elég jó az ágyban, addig nem kavarok másokkal. Nehéz lesz megállni, de kit tudja, talán sikerül. Amilyen kis mimózalelkű, biztosan elsápadna, ha mással látna. Úgyhogy most hajrá, itt az ideje, hogy teszteljük a dolgokat. Az nem gond, ha nekem kell irányítanom, jobb szeretem a saját kezemben tartani a gyeplőt, viszont nem árt, ha olykor valóban azt látom, hogy tud kezdeményező lenni. A mosdóban a csábítgatásom közepette észrevettem, hogy nem tudja visszafogni magát, remélhetőleg ez nekem, és nem a Charlene-os külsőmnek köszönhető. Kicsit ügyetlennek hittem, de ahogyan keményen magához szorított, egészen tetszetős volt a dolog, utálom, ha bárki finomkodik velem. Csak azért, mert babás a külsőm, még nem kell, hogy úgy is kezeljenek, csak arra használom fel, hogy tovább tüzeljem a pasi vágyakat. Itt és most hátravetem magamat az ágyon, fehérneműmben vagyok már csak, a fejem fölé kulcsolt kezekkel, mint aki tényleg kiszolgáltatja magát, ám csak rövid ideig hagyom ezt a passzív állapotot, amikor magamon érzem, gyorsan átfordulok, és én kerülüök felülre, a mellkasát csókolgatom, és a nyakára hajolva az ajkaim közé veszem a bőrét, hogy megharapjam, na igen, nem a finomkodásomról vagyok híres én sem. Elégedetten búgok, amikor megérzem a fenekemen a kezeit, remélem kezd is majd velük valamit. Remélem minél piszkosabb a fantáziája. Egyszerre találok rá a fegyverére, ő pedig benyúl vége a bugyi környékére, de még nem elég közel a lényeghez, így bólogatok a kérésére. Felülök, és egy mozdulattal pattintom ki a melltartómat. Lelépve róla mellé hengeredek, és kibújok a bugyimból is. Nem mondom, hogy máris forróság önt, de határozottan jó úton haladunk. Így már egy szál semmiben segítem le róla is a boxert, és kérdőn nézek rá, mellékönyölve, hogy vajon hogyan tovább. - Na és most? Mit szeretnél velem csinálni? – Kérdezek odahajolva, megharapva az ajkát. Nekem vannak elképzeléseim, de most arra várok, hogy erőltesse meg magát, és legyen kreatív. Akár el is térhetünk a hagyományos sémától, annak ellenére is, hogy tapasztaltalannak tűnik, most mélyvízbe lököm. Miért is ne? Nem hiszek a lineáris tanulásban.
Igen, magamnak is nehezen vallom be, de igen, valamennyire, ha nem is nagyon beleestem Charlene-ba. Ő volt Hermione-n kívül meg persze a húgomon kívül aki közel került hozzám és nem feltétlenül abban az értelemben. Ginny ugyan mindig kioktató, de hát csak a húgom. Hermione meg a barátom, rá meg aztán végképp nem tudok máshogy gondolni. Charlene azonban nem volt nekem senkim úgy, de most, hogy volt a karácsonyos kis incidens és utána, hogy megismertem Bonnie-t, megváltoztak a dolgok. Elég volt csak éreznem azt, hogy érdeklődik irántam és nem feltétlenül az ügyefogyott énem iránt, hanem a bennem lakozó férfi iránt. Abban a mosdóban egyszerűen elvette az eszem és nem is éreztem még így egy lány iránt sem, teljesen feltüzelt, egyszerűen csak elcsavarta a fejem, na persze a farkam még inkább, de erről inkább most ne. Szinte éreztem, hogy lesz még alkalom mikor összefutunk, mondjuk nem épp így gondoltam. Az ahogy újra megcsókol, de most nem csupán futólag, igencsak felkorbácsolja a vágyamat. Én is először kissé bátortalanul, de egyre inkább merészebben simogatom a nekem tetsző formás részeken. Ő pedig hagyja, hogy irányítsam az eseményeket, ez tetszik, bár..igazán érdekes mikor átveszi az irányítást és olyan, mint egy vadmacska, betudja indítani a fantáziám. Feljutva a lányok hálójába meglep a tánccal, és kissé csalódott vagyok, hogy nem fordítva történik. De nem sokkal lankad lejjebb a rúd, attól mert nem éppen Ő veszti el sorjában a ruháit. Látni az arcán az érdeklődést és azt ahogy mohón vizslat végig testem minden porcikáján..nem sokkal csekélyebben szexi, mintha Ő táncolna nekem. A tánc végeztével pedig a torkomon akad a nem létező falat is, teljesen fehérneműre vetkőzik és ilyen csodálatos testet még nem is láttam. Most akkor álmodom? Nem ugye? Nem szeretnék arra eszmélni, hogy Harry csapdos a párnával mert megint az ágyában kötöttem ki. Az ágyra jutva még egyszer alaposan végig pillantok a tökéletes testén, kicsit elidőzve a rózsaszín melltartó által takart felületen és a két formás comb közti részen, nagyot nyelve nézek újra kék szemeibe. Apróbb csókokat hintek rá majd vadul ajkaira tapasztom számat. Meglep mikor hirtelen alul találom magam Ő pedig fölöttem van. Kezem lassacskán a fenekére téved egy kis segítséggel, a kezdeti meglepettségből most már kezdek éledezni, markolászni kezdem a kerek halmokat és közben szinte kiéhezve bámulok a szőkére. Mikor apró keze betéved az alsónadrág alá megdermedek egy pillanatra, azonban mikor rátalál kicsit sem nyugodt állapotban levő barátomra felnyögök az élvezettől, mintha a kis keze pont odaillene.Kicsit fészkelődöm majd az egyik kezem elkezd a derekára csúszni míg a másik bőszen markolássza a fenekét. mikor a kezem a háta közepéhez ér kicsit magam felé húzom és belecsókolok a nyakába, egy aprót megharapva az ottani puha bőrt. -Nem bánnám, ha kicsivel kevesebb lenne rajtad a ruha Bonnie. - Súgom a fülébe majd a fenekén dolgozó kezem lassan a bugyi anyagának belső felére csúszik, hogy ott folytassa a simogatást és helyenként kissé lejjebb vándoroljon.
Bonnie Michaels
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Ron & Bonnie - Fogócska 2015-09-06, 16:57
Igaz, hogy nem vagyok olyan, mint Charlene, nem is akarok olyan lenni, ám amikor arra gondolom, hogy ha a külsőm alapján tetszem neki, ezt gyorsan el tudom hesegetni, hiszen ahogy sejtem, bele volt esve a hugomba, viszont amit tőlem kaphat, az teljesen más. Sőt, talán lehet egy kicsit nagyra is magammal, jobb, több, mint Charlene adott volna. Ő olyan kis cuki, míg én... azt hiszem teljesen bezsongatom Ront. Már az első perctől kezdve nem úgy tekintek rá, mint egy kisfiúra, hanem mint pasira, akivel el lehet játszadozni, s nem vagyok prűd, nem fogom vissza magamat. Belőle is ki tudom hozni az állatot, csak néha úgy kell tennem, mint aki nagyon törékeny, hogy átvegye az irányítást. Magától értetődő módon kapcsol, szeretem, ha átmegy macsósba, az olyan... izgi. Felhívom rá a figyelmet, hogy kívánságom csak gondolatébresztő, ha már javasoltam, hogy jőjjünk fel, akkor neki kell átvennie az aktív szerepet, így az ágyon könyölölve figyelem a produkciót, amely végtére is jó próbálkozás, aranyos, és bátor, még ha látszik a profizmus hiánya. Sebaj, legalább nem mutogatta magát sokszor ilyen helyzetbe, lesz lehetőségem kisajátítani. A táncra nem kell hogy sok időt pocsékoljunk, felvezető szerepe volt, hogy hangolódjunk. Magam felé hivogatom, csalogatóan nyalom végig az ajkamat, amelyet hamarosan neki kell átvenni, míg én a saját felsőmből csúszok ki, majd a tapadós naci is lekerül rólam. Nem kell ezt túl komolyan venni, hogy szemérkeskedjek. Fehérnemű van rajtam, rózsaszín, mert az nem üt át annyira az edző szerkómon. Mintha olyan sokat sportolnék. Muszáj formában tartanom magam ahhoz, hogy mindig kedvtelve nézzek tükörbe. A hajam egy fokkal göndörebb mint Charlene-é, de nem feltétlenül a hasonlóság miatt javaslom Ronnak, hogy gondoljon csak rá. Ez amolyan jó fej dolog tőlem, hogy nyugodtan élje ki a piszkos vágyaimat, ha már a hugommal nem ment. Meglep az, amit mond, rám kiváncsi? - Oh, oké. – Vigyorodom el, és még időben elűzöm a zavart, amely feltörhetne, elhesegetem magamntól a kedves gesztust, velem nem szoktak így bánni. Az ajkába harapok, hogy elememben érezze magam, majd rákulcsolva lábaimat a derekára, a meglepetés erejével fordulok át, hogy én kerüljek felülre. Fölé hajolok, mert bármennyire is jól estek az ajkamat érő vad csókok, vagy a simogatása, most én jövök. Nézem egy kicsit felsőbbrendűen, és a mellkasába mélyesztem a körmömet, hogy a hasát is végignyaljam, elég ruganyos vagyok, hogy mindezt megtegyem. A kezét a fenekemre vezetem, kiváncsi vagyok, hogy mit kezd vele, majd benyúlok az alsógatyájába, egyelőre még nézelődés nélkül, csak tapogatózásképpen.
Annak ellenére, hogy nem az a srác vagyok akit 5 lány karol át és kísér el még a mosdóba is, még lehetek férfi. Igaz nem sok esélyem van a lányoknál ami érthető is, de ettől még nagyon is benne lennék egy-egy ilyesféle buliban. Bezzeg a bátyáimnak sikerük van, vagy azért mert akkora okos tojások, hogy az ész már lassan a fülükön folyik ki vagy mert annyira humorosak, hogy ezzel ellensúlyozzák lófejüket meg azt a bizonyos erős Weasleységet. Most pedig itt volt Charlene, látszólag kedvelt, nem tukmált rám könyveket, nem okoskodott, tetszett, erre kiderül én csak egy időleges személy voltam számára míg kibékült azzal a Theo-val. Utána szinte azonnal találkoztam Bonnie-val. Igazából ez egy szemeszterre épp elég furaság, ha már azt nézzük, hogy a két lány szinte olyan, mint a tojás, na persze Bonnie dögösebb, ezt be kell látnom nekem is, bár egyformák Bonnie valahogy lazább, meg is meri mutatni szépségét, teljesen elcsavarta a fejem, még ha ez nem éppen dicséretre méltó. . A markolászása igencsak felvillanyozó hatással van rám. Tagadni se igazán tudnám, hogy hatással van rám, de még mennyire. -Hmm, nyűgözzelek le…jó. – Nos, hogy ezt még, hogyan fogom megvalósítani nem tudom. De első körben megcsókolom és magam is lassan kutakodó mancsokat indítok útnak. Igazán formás dolgokat érintek és ez igencsak kedvemre van, annyira, hogy odalent igencsak mozgolódásnak indul valami, amitől elpirulok, de úgy tűnik a nevetésen kívül nem tesz megjegyzést rá, valószínűleg nem én vagyok az első srác akinek beindult a fantáziája tőle. A paskolásra egy hatalmasat sóhajtok, majd, hogy kicsit visszafogjam magam elindulunk a hálókörletbe, beletelik azért egy kis időbe mire beszenvedem magam a lányok „területére” , de sikerül, onnantól azonban oda az előnyöm és Bonnie veszi kezébe az irányítást. A táncra nyelek egyet, de belemegyek, ha ez után lesz valami amire számítok akkor megéri. Nem mondhatnám, hogy profin csinálom, de azért igyekszem és a végeredmény az alsónadrágomban látható oszlopos tag. Még mindig vöröslik a képem emiatt, de eltakarni nem fogom, látom, hogy tetszik neki amit lát, ez pedig önbizalommal tölt el. Azonban amikor leveti magáról a felsőt és a nacit is és elfekszik, majd teljesen kitárulkozik nekem egy nagyot nyelek, ha eddig nem feszített odalent semmi, hát akkor majd most. Először bátortalanul indulok meg felé,d e aztán valahonnan merítek egy kis bátorságot, felmászok mellé az ágyra ahonnan tökéletes kilátás nyílik a lényeges elemekre. -Ha nem gond, Én csak rád akarok koncentrálni, felejtsük el Charlene-t… - Fura, hogy ezt mondom, de igen, jelen pillanatban nem akarom, hogy beárnyékolja a pillanatot. Lassan végig simítok egy ujjammal a két melle közt. Nagyon puha a bőre, sima és szinte tej fehér. Lassan lehajolva megcsókolom ott ahol az előbb végig simítottam. Majd az ajkaimat szinte az Ő ajkaira szorítom, csókom most vadabb, szenvedélyesebb, mint az előző kutakodó, finom csókok.
Bonnie Michaels
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Ron & Bonnie - Fogócska 2015-08-12, 09:20
Mielőtt bárki cédának nézne, elmondom, hogy válogatós vagyok. Nincsenek bennem stereotípiák, hogy csakis a kviddicscsapat kapitányának vagyok hajlandó odaadni magam. Nálam ez nem erről szól. Én vadászok, én választok, és ha megfog a fiúban valami, akkor tőlem lehet félszegebb típus is, mint Ron. Amikor segítetettem neki a nagyteremben, magától értetődő volt, hogy nem koptatom le gyorsan, ha már együtt kerültünk a szószba, tulajdonképpen szó szerint. Nem szokásom veszíteni, ebből is egy győztes helyzetet kell faragni, griffendélesek vagyunk, vagy mi a szösz. Igaz, hogy én még nem olyan régóta, de ez nem számít. Úgy vélem, hogy más mint a franciáknál, könnyedén be tudtam illeszkedni. Még nem túlzottan értem, hogy miért hasonlítunk ennyire Charlene-nel, a százfűléfőzetet kizártam, hiszen össze voltunk zárva már több mint egy órán át, és nem változott vissza valami csúfsággá, és nem is ivott közben. Tényleg majdnem olyan dögös, mint én, de csak majdnem, ezt Ronnak is be kell látnia. A fiú valóban kedvemre való, olyan kis édesen félős, mintha nem hinné el, hogy most vele akarok lenni. Megmarkolom a feszes hátsóját, hogy még inkább kifejezzem ezt. Később talán még más is a kezem ügyébe kerül. - Pontosan. Nyűgözz le. – Kaján félmosollyal bólintok, és hagyom magam megcsókolni, érzem, hogy már ő is hátul markolászik, végre... sikerült ezt is elérni. Ha feltüzelem a bátorságát csak kialakul itt valami, ami akár a mosdóban is megtörténhetett volna, viszont nem akartam pletykákat már az első napjaimon. Jobb így, még azt is mondhatom, bensőségesebb. A csókja egyébként egész jó, nem viszi túlzásba a nyálazást, puhán férfiasan épp jó..mmmm... azért bevallhatom, bíztam ebben hogy ha ennyire visszafogott, akkor kitesz magáért, ha oda kerül a helyzet. Elengedem, és nagyot nevetve pillantok le, amikor megérzem magunk között a keménységet. Ellenben ez nem kinevetés, sokkal inkább nyugtázása annak, amire egyébként is számítottam. Lenyúlok, és megpaskolom valahol ott, hogy aztán nekiiramodjunk fel a hálókörletekhez, ezt tényleg látni akarom. Ki tudja, hogy mióta nem volt nővel, biztosan egy állat van már legbelül. Na gyerünk. Az ágyon ücsörgök már, bátorítóan vigyorogva intézem a zenét, és sürgetően intek, hogy kezdje nyugodtan. Nem várom, hogy profi vetkőző legyen. A szám két perce alatt azért sikerül eljutnunk addig, hogy fehérneműre vetkőzzön, innen már egyértelműen látom, hogy gerjedelme határtalan. Édes mosollyal bújok ki a blúzomból, meg a feszes biciklisnaciból, hogy csak bugyi és melltartó maradjon. Kicsit le lehetett volna tusolni, hiszen futottam egy keveset, de hát ha most ez izgatja... Hátradőlök az ágyon, karjaimat a fejem fölé emelem, hogy jelezzem kiszolgáltatott helyzetemet. - Hívhatsz Charlene-nek. És megteheted velem, amit vele akartál. Na mit szólsz? – Kacsintok oda, remélem minél mocskosabb a fantáziája. A térdemet még felhúzom, hogy aztán lassan, nagyon lassan szétnyissam a combjaimat.
Oké, belőlem sem lesz egy férfi félisten, ez már genetikában be volt kódolva, de azért valahol talán erre hivatkozom mikor gyáva vagyok megtenni valamit. A lányokkal való kapcsolatom igazán egy kisiklott történés. Valahogy mindig sikerült elüldöznöm őket. Bezzeg a bátyáim vagy a húgom, na Ők már sikeresebbek ezen a téren. Komolyan azt hittem Charlene-nal lesz köztünk valami, mert Hermione-n kívül nem akadt más lány, aki fél óránál tovább bírta volna, de persze Hermione nem is számít, olyan mintha testvérek volnánk. Ami, ha azt nézzük, hogy mennyire jóban vagyok a tesóimmal..nos eléggé érdekes. Természetesen az ráébresztett, hogy Charlene-ban ne is reménykedjek mikor Theo-val láttam "enyelegni". Na meg aztán szép lassan a kapcsolatunk is megszakadt, szép halál mondhatom. Bonnie felbukkanása valahogy azonban mintha kicserélt volna, annyira..dögös, igen, ez a megfelelő szó rá, merész és szeret játszadozni, olyan, mint Hermione macskája, Csámpás, szeret a végletekig eljátszani az egérrel..és azt hiszem én vagyok az egér, az egér aki bedőlt a macskának pedig tudja, hogy ez a végét jelenti, de mit tehetnék, ha ennyire izgató tud lenni a viselkedése akárhányszor is látjuk egymást? Az apróbb érintéseire megborzongok amit talán még ő is érezhet. Hogy én? Hogy én mutassak valamit? - Basztafári! Gondoltam nem lesz könnyű menet ez, de na, mintha nem is tudom, ebben aztán nem hiszem, hogy elsőrangú volnék, maximum huszadrangú, de talán még annál is messzebb. Megmarkolom a fenekét mikor kissé hevesebben viszonozza a csókot, igen, eléggé a tetszésemre van amit tesz, azt hittem a szende lánykák az eseteim, de úgy tűnik messzemenőleg tévedtem. És igen, odalent is mereven áll a helyzet, de még mennyire! Kicsit ugyan belepirulok amikor érzem, hogy hozzám préselődik és nagyon nagy valószínűséggel érezheti a testi változásokat, de próbálom nem jelét adni. Nagyot nyelek. Eddig minden okés volt, de a hálókörletben én csak egyre tudok gondolni..és az..hm..beindítja a fantáziám, nem is kicsit! Sietősre fogom a döntést és már rohanunk is fel. Nagy nehezen átverekszem magam a korláton és végül a lányok hálókörletében kötünk ki. Megakarom ismét csókolni, mert szinte késztetést érzek rá, de nem hagyja. -Mi? Ugye ez csak vicc? - De nem az, megszólal a zene Ő pedig mintha minimum színházban lenne nézi mit fogok tenni. Jó kérdés, mert még én sem tudom. Lassan és elég bénán mozgatni kezdem a csípőm majd lassan a pólóm szegélyét megmarkolva végig húzom a mellkasomon és végül ledobom oldalra ahogy a fejemet is kibújtatom belőle. Ez mind korán sem szexi, de igyekszem. Még mielőtt eljutnék a nadrágig lassan eljátszogatom a farmer övével és miután kicsatoltam és kihúztam a nadrágból a számba veszem és közben lassan a nadrág is lejjebb csúszik, de a táncot sem hagyom abba, egy színpadias forgás is belefér még. Lassacskán a nadrág is bokáig csúszik onnan pedig egyszer csak lerúgom az ágyra Bonnie mellé.
Bonnie Michaels
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Ron & Bonnie - Fogócska 2015-07-19, 10:30
Nem tudom, hogy Ron mit kezdett Charlene-nel, volt e csók, vagy bármi is. Velem mintha olykor félős lenne, máskor betámad a bátorítás hatására, de vagyok olyan önző, hogy most már nem is engedném, hogy Charlene rátegye a kezét. Jó, én is kavarós vagyok, de ha neki most ott az a Theo gyerek, akkor legyen annyira romantikus, hogy egyszerre ne legyen neki több srác. Igaz, még nekem sincsen, még ez az ikertéma, meg a családozás miatt nem nagyon volt időm túlszervezni életemet, Ronnal bőven elég cicázni, sejtettem én, hogy össze fogunk futni, és a formás hátsómat fogja bámulni ezerre. Elég sokan megnéztek már itt a suliban, és nem csak a Charlene-hoz való hasonlóságom miatt, sokkal inkább arra tippelek, hogy pont a különbözőségünk miatt, amiért én tudok kihívó, és dögös lenni. Ő sem csúnya, csak olyan kis cukin visszafogott, ami nekem sosem menne. Most Ron itt van, és a kezdeti félszegsége végre férfiasabba csap át, ezt első körben apróbb érintéssel, véletlennek szánt dörgölőzéssel jutalmazom. - Arra, hogy végre mutass valamit. – Szeretek domináns lenni, ám azt még jobban, ha helyén van az esze, és kész harcolni, akár durvának is lenni. Ezek olyan szerepek, amelyet bátran adogathatunk egymásnak, ám csak addig leszek vele ilyen részrehajló, amíg kitalálja a gondolataimat, hogy mit mikor, mert ha lemarad a játékban, akkor faképnél fogom hagyni. A csók ebben az esetben egy megelégedésemre szolgáló kezdeményezés, cseppet vad elánnal viszonzom, nem kell itt most romantikus maszatolással, puszizkodással szerencsétlenkedni, érezni akarom, hogy vágyik rám, így teljes testtel odapréselem magam, hogy kiérezzem teste reakciójából, hogy is állunk. Nem mondom, hogy itt és most bármit megtehetünk, de jó tudni, hogy reménykedik-e ilyesmiben. Még mindig nedves ajkakkal teszem meg a javaslatot, hogy miközben pislog, még odacuppantsak egy párat. - A hálókörletbe. Azt akarom, hogy megtegyél nekem valamit. – Kacsintok kissé kaján mosollyal, úgy vagyok vele, hogy nem árt tovább tüzelni a kiváncsiságát. Végülis ahogyan nézem, nem olyan srácnak tűnik, aki nem szeretné a játékot, a csajozást, csak valahogy még kissé tapasztalatlan. Ezen segíthetünk. Viszont a csókja már egész jó, ez vélhetően ösztönös lehet. Gyorsan döntésre jut, amire elégedetten hagyom magam kézen ragadni, és elindulunk fel a griffendéles tornyokba. A lányokéhoz elvileg nem jöhetne fel, a lépcső visszadobja, de azt találtam ki, hogy majd a korláton felmászik, arra valamiért nem tettek bűbájt. Segítek ezt megmutatni, és amikor fent vagyunk, akkor eltolom magamtól annak ellenére, hogy ismét csókolni próbál. - A-a... tánc. Táncolni fogsz nekem. Vetkőzőset. - Siklok ki a kezeiből, és az ágyam lábánál elhelyezett magnóért nyúlok, mágikusan meg van bűvölve, hogy annak ellenére, hogy alapvetően elektronikus készülékről van szó. A magnóból lassan egy közepesen gyors, inkább lassabb szám kezd el előkúszni. Hátradobom magamat az ágyamon, hogy lerúgjam a cipőimet, és felkönyölölve figyeljem a műsort. Remélem nem okoz csalódást. Mosollyal bátorítom mihamarabbi mozgásra, és vetkőzésre.
Természetesen nem vagyok az a kimondott szívtipró, tehát önbizalmam is annyi van, mint egy csészében zacc, mondhatni elfújta a szél az összeset. Eddig sem volt sikerem a lányokkal, hát ezekből a kudarcokból mégis hogy lehetne pozitív élményt fabrikálni? Na ugye, sehogy sem. Azt hittem, hogy akkor majd Charlene lesz az én "emberem" de, mint kiderült fatális nagy hiba volt így gondolni. Még csak a barátságunk se nagyon maradt meg vagyis nem tudom, azóta aligha láttam, ha láttam is akkor is azzal a Teo gyerekkel mászkált. Bonnie meg én olyanok vagyunk, mint az ég és a föld, Ő utána szerintem minden srác megfordul, válogathat, én azonban? Általában a visszautasításoktól szenvedek, bár az utóbbi időben már nem is nagyon próbálkoztam. A mosdóban azért valamelyest összekaptam magam, de amint Ő távozott miszlikre szedtem magam, hogy hogy lehettem még is annyira béna. Most úgy látszik egy újabb esély kínálkozik, némi magabiztosággal állítom, vagyis csak próbálkozom állítani. -És te mit akarsz Bonnie? - Kérdem halkan, a hangom valahová elbújdosott. A francba, azt hiszem én tudom mit akarok, de nem tudom, hogy leszek- e hozzá elég tökös gyerek, félő, hogy még mielőtt ezt kimondanám elbújik a hangom után a férfiasságom is. Végül azért mégiscsak marad bennem annyi, hogy magamhoz húzzam és megcsókoljam. Ha létezik fantasztikus csók, nos ez az volt, Bonnie egyszerűen csúcs. Az, hogy csak közelebb préseli magát még inkább jóleső érzéssel önt el. Na nem mondhatnám, hogy szerelmes vagyok, de valami köztes dolog lehet, Bonnie az elérhetetlen én pedig az utána vágyakozó balek, még ez is több, mint a semmi, nem? Valakinek még ennyi sem jut. Mikor a csúk megszakad az Ő jóvoltából keserűen felnyögök egy olyan "jaj ne mááár" stílusban. Végül is ez volt idáig a legjobb dolog, nem igazán terveztem azt, hogy abbahagyjuk. Viszont az mindenképp pozitív, hogy nem húzódott el tőlem, az meg aztán szinte hihetetlen amit utána mond. -Hozzád? Mármint hozzád hozzád? - Pislogok párat majd még egy párat és nagyot nyelek, a manóba! Ha eddig a kis Weasley nyugton is volt most már képtelenség lenne lenyugtatni. A képzeletem sajnos szörnyen jó és ettől a pár szótól a fantáziám is mozgolódni kezdett meg még egy kicsit altájibb pozícióban levő dolog is. Pár percig még gondolkodom, de aztán döntésre jutok, végül is mikor hallok még egy ilyen ajánlatot? -Menjünk! - Fogom meg a kezét majd futásnak eredek, majd kicsattanok az izgalomtól. Most komolyan Bonnie mondta ezt nekem? Te jó ég! Nem is csókolhatok olyan rosszul! A nagy futást követően gyorsan elérünk a körletbe és valóban, teljesen üres, nincs most is idő azon gondolkodni miért ennyire kihalt, a lényeg nem éppen ez. Öhm..most mi következzen? Berozsdásodtam egy csöppet, sőt, mi van, ha nem is ARRA célzott? Ohh, hogy a manóba! Végül azért erőt veszek magamon ahogy mostanában egyre gyakrabban teszem és a pálcámat elő véve varázslatot mondok az ajtóra ezzel is magunkra zárva az egészet. Majd megfordulok és elindulok Bonnie felé, magamban pedig egyre ismétlem, hogy legyek tökös gyerek vagy elveszítem, na nem mintha megkaptam volna már! Odaérek közvetlen elé és kezemmel játszadozni kezdek az egyik szőke tincsével, érdekes, már nem látom benne Charlene-t. Fura nem? -Tetszel nekem Bonnie! - Ismét megcsókolom, bár nem is tudom mikor lettem ennyire bátor.
Bonnie Michaels
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Ron & Bonnie - Fogócska 2015-07-02, 19:10
Olyan mulatságos, hogy zavarban van a jelenlétemben. Abban lenne? Már a mosdóban is megnézett magának, akkor még bizonytalankodva, de megéreztem magamon az ujjait, és meg is akart csókolni. Izgató volt, nagyon is, imádom, hogy ilyen félszegen, de egyre felbátorodva igyekezett venni a jeleimet, hogy volna elképzelésem kettőnkről. Meglehet az elején csak játék volt, kajánul visszaéltem vele hogy milyen lázba hozom, majd dac, hogy jobb vagyok én Charlene-nél, akire oly nagyon rá volt gerjedve, de mindebbe bele sem mentem volna, ha nem lett volna kedvemre. Ugyan nem zártuk le korrekten, mert sikeresen elviharzottam, amikor már úgy véltem, hogy a játék kezd komolyodni, sejtettem, hogy fogunk még találkozni, a Roxfort nem elég nagy kettőnknek, hogy csak úgy elvesszünk benne. Most ismét úgy tűnik, hogy tökéletesen be van tőlem tojva. Ez tetszik... uralhatom, mint a legtöbb pasit, viszont ahogyan erőt vett magán a múltkor, az sem volt rossz. A hajamból szinte csavarni lehetne a vizet, pedig alig futottam, nem ártana letusolnom, pár száz méter után jöttem rá, hogy be kellett volna melegítenem, most éppen azzal foglalatoskodtam, amíg meg nem jött Mr. Félénk vagyok de Hódítani akarok! - Semmire se. Ő... túlzottan szeszélyes, nem tudja, hogy mit akar. Ellenben velem. – Pillogok nagyokat ábrándos kék szemeimmel, további jeleket már nem adok, az túl kurvás lenne, ha most itt megnyaldosnám a számat, vagy közelebb nyomakodnék hozzá. Már így is többet adtam magamból, tessék igenis kicsit férfinek lenni, és észrevenni, hogy ha valami látótávolságban van. Mégse úgy nézek rá, mint az ikrem, hogy csak bolondozzunk, vagy aggódjuk szét magunkat hülyeségek miatt, a szándékom egyértelmű, viszont nem mondom ki pontosan, maradok a női ködösítésnél. Mintegy teljesen véletlenül a mellkasán felejtem az ujjaimat, és hangosabban lélegzek, afféle kérdő tekintettel, hogy most mire is gondolunk konkrétan? Meg kéne lepődnöm a hirtelenségen, amely most jólesőn száguld át rajtam, lényegében mégiscsak ezt vártam. A nyaka köré fonom a karomat, és szétnyitott ajkaim közé engedem őt, hogy vadabbul átvéve az irányítást teljes testtel simuljak hozzá, nem zavar, ha a melleim is hozzá préselődnek. Hetek óta megérkeztem a Beaubatonsból, idejét sem tudom már, hogy mikor voltam utoljára pasival, azért nekem is vannak szükségleteim. Igaz, nem feltétlenül kell rohanni, de egy próbát megér. Pár pillanat múlva mégis elszakadok, de csak annyira, hogy továbbra is centikről tudjunk beszélni. - Feljössz hozzám? Nincs most senki a körletben. – Nyomok még egy csókot a szájára csak úgy bátorítólag.
Szerintem sok mindenben számít a külső, mert ha csak a belső lenne a lényeg akkor nem Draco-nak lenne tíz tucat nője hanem mondjuk nekem, bár nem hiszem, hogy nekem annyi kellene, eggyel is beérem..bár az az egy igencsak nehéz eset, mert legalább ezerszer dögösebb az összes roxfortos lánynál és itt áll előttem ezzel is belém fullasztva a levegőt. Mert lássuk be, kikészülök a jelenlététől, és nem pozitívan, vagyis mégis úgy, de valahogy nem. Na most akkor ezen tessék kiigazodni. Pont olyan nehéz megérteni a mostani gondolatmenetem és érzéseim, mint a lányokat. Mindkettő teljesen felfoghatatlan. Az első találkozásunkkor is megmutatkozott az, hogy kettőnk közül ki is a magabiztosabb, szó szerint be voltam tojva tőle. Annyira tudta mit akar én pedig pont ugyanannyira nem. És azért ez egy kicsit..nos férfiatlan vagy hogy mondják. A simogatásra behunyom a szemem és nos..nem gondolok semmire csak rá. Félek kinyitni a szemem emrt mi van, ha csak képzelgek? Mert végül is ez logikus lenne tekintve, hogy képzeleten kívül miért kellenék egy ilyen lánynak? Fényévekre állunk egymástól. -Semmire se? - Azért erre már kinyitom a szemem. Mert hát ez nagyon úgy tűnt mintha Bonnie csak magának akarna engem..mekkora baromság már ez? Hogy jutott ilyen az eszembe? Mégis hogy akarhatna engem? Pont Ő?? Hiszen bárkit megkaphatna, olyan srácokat is akik nem vörös hajúak, nem szeplősek és nem Weasley-k. Bárkit. Abban viszont van valami, hogy ne foglalkozzak többet Charlene-nal. Hiszen nem is láttam Őt a valentinnapos bál óta ami azért már jócskán elmúlt egy ideje. Felém se nézett, még csak nem is láttam, mintha elnyelte volna a föld. Viszont nem is hiányzik, mármint úgy nem, mint gondoltam, Bonnie viszont annál inkább hiányzott már, ami azért érdekes. Nagyot nyelek..nos vannak elképzeléseim, de itt nem is ez a kérdés, hanem az, hogy mennyire vagyok kukac, hogy egyáltalán megmerem-e tenni. Megint beveti azt a lehengerlő "ujjak a mellkason maraton" nevű trükkjét és kicsit megint vörös vagyok, mint egy rák. Viszont átadta a terepet és ha nem teszek semmit végül beleun ebbe a játékba és mint Charline Ő is eltűnik majd. "Na, van vér a pucádban Ron Weasley?" "Nincs." És egy képzeletbeli csattanós pofon, "Na most már van?" "Ühüm." Na, ha már magammal vitatom meg a dolgokat ott már problémák vannak, méghozzá elég súlyosak. A kezeim tőlem abszolute mentesen megragadják Bonnie derekát és hozzám húzzák majd elég lassan, hogy ha akar akkor visszakozhat, megcsókolom. Jesszus pepi!!
Bonnie Michaels
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Ron & Bonnie - Fogócska 2015-06-08, 18:49
Sosem hittem azt, hogy egy srácnak tipikusan dögösnek kell lennie ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésemet. Olyan is akad, igaz, de mi van akkor, ha én teszem dögössé? Ha a lábaim előtt hever, és olyanná formálom, amilyenre csak akarom? Különben is, sokkal izgatóbb, ha ki tudom hozni valakiből az állatot, hogy ne bírjon magával, csakis engem akarjon, vágjon oda, még akkor is, ha eredetileg nem nagyon értette az ilyesmihez. Ronnal nincsen gond, valamiért van benne egy kis önbizalomhiány. Nem értek hozzá, azt suttogják, hogy sokáig Potter árnyékában volt kénytelen várakozni, ám olyat is hallottam, hogy nélküle nem is sikerült volna minden a Kiválasztottnak. Mégsem ezért figyeltem fel rá, valahogy urrá lett rajtam, hogy csak én bánthatok másokat, és nem hagynám, hogy valaki olyan tegye, aki csak kárörvendő lenne. Nem, mindezt meg kell alapozni, és azok a mardekárosok... idióták voltak, nem így kell kezelni. Ront elsőre megsajnáltam, ám ilyen apró balesetek előfordulnak, és legalább nem kezdett el rinyálni, hanem szó nélkül jött velem, majd belement a játékomba, még ha az elején takarta is a szemeit. Nem vagyok Charlene, ez igaz, ne is őt lássa bennem. Mégis, volt egy olyan érzésem, hogy rá van gerjedve az ikremre, és itt az ideje tisztázni, hogy én más vagyok, bizonyos tekintetben játékosabb... Tudom, hogy minden mozdulatommal ingerlem, így felemelem a kezemet, és körbejárom őt, finoman végigsimítva az arcán, majd a vállán, és megnézem magamnak a hátsóját, ugyanis nem fair, ha csak ő láthat így, nekem meg nem mutatja. - Te csak ne kérdd Charlene-t semmire, ne is törődj vele. – Susogom, olyan ígérettel, hogy ha én itt vagyok, mit is akarna a sportos, ám egyébként Ront tökéletesen letojó hugomtól? Igen, a hugom, még ha nem is tisztáztuk ennek körülményeit, és ha Ron egy kicsit is bosszút akar állni, szívesen lennék a játékszere. Vagy ő az enyém? Immár nem lépek előle el, hanem csípőre vágott kézzel talányos mosolyt villantok. - Egészen elfáradtam, túl sok volt a sport, jól esne egy masszázs, vagy talán... egy ital. De nem valami üdcsi... igazi ital. Vannak elképzeléseid, hogy mit akarsz velem... csinálni? – Futtatom végig ujjaimat a mellkasán, majd ártatlanul meresztem rá a hatalmas kékjeimet.
Lehet, hogy nem vagyok egy kész aduász, de akkor is úgy éreztem Bonnie mellett, hogy még sem vagyok egy igen lehetetlen eset. A bátyáim is vörös hajúak, de valahogy a saját jellemük az, ami miatt mindenki bírja őket, igen, még a csajok is, ám bennem semmi egyéniség nincs, semmiben sem vagyok kiemelkedő..talán csak a varázsló sakkban, de hát azzal mit lehet kezdeni? Rágtam magam egy ideig azon amit Bonnie is mondott, hogy beleszerettem Charlene-ba..de nem, már tudom, hogy erről szó sincs, igazából csak akartam szeretni. Most, hogy már nem beszélünk, nem is igazán tudom, hogy mi volt akkor a bajom, miért voltam annyira mérges meg csalódott. Ahogy megpillantom Bonnie-t, igen, Őt, most már tudok különbséget tenni a két lány között, nem is nehéz. Bonnie olyan vagány, merész, kihívó és szexi is, de komolyan. És ezt nem csak azért mondom, mert a múltkor volt egy kis részem abból, hogy milyen vad tud lenni, hanem, mert csak úgy sugárzik belőle mindez. És persze, hogy zavarba jövök azonnal, de nem fordulok meg, hogy elfussak, mint valami kislány, hanem elindulok felé, próbálok nem gondolni semmire, de a tekintetemet azonban képtelen vagyok máshová irányítani, mint a fenekére, ugyanis ez az egyetlen ami pont szembe van velem..és hát, formás meg..na mindegy, a részletek nem számítanak, jól néz ki. A virág illat ahogy mellé lépek azonnal megcsapja az orrom és tetszik, roppantul tetszik az illata. Próbálok én nem végig nézni rajta olyan feltűnően, de basszus, hát lehet nem rá nézni? Na ugye! Tetőtől talpig végig nézem és semmi kivetnivalót nem látok benne, inkább egy olyasféle elérhetetlenséget látok benne, látom, hogy ha pitizve elé állnék sem kaphatnám meg. De jó érzés, hogy legalább nem lábtörlőként tekint rám, pedig megtehetné, ezzel a külsővel..még szép, hogy rögtön elutasíthatna, valószínűleg már van is olyan itt a Roxfortban aki utána sündörög és még esélye is akad. -Hát gondolom abban amire megkért volna. - Vigyorodom el. Mennyivel alacsonyabb nálam, figyelem meg, és mégis, annyival, de annyival apróbbnak érzem magam a közelében. -Nos, akkor segíthetek valamiben vagy nagyon jól meg vagy? - Most komolyan úgy kérdeztem ezt, mintha itt akarnám hagyni?? Megőrültem? napok óta azt várom mikor futok össze vele, tiszta idióta vagyok. Hirtelen átfut rajtam annak a vad csóknak az emléke és megborzongok pedig olyan melegen tűz a nap, észre se veszem ahogy egy apró sóhaj tőr fel belőlem.
Bonnie Michaels
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Ron & Bonnie - Fogócska 2015-05-24, 10:18
Talán igaza lehet Charlene-nek, a Roxfortban nincsenek diákszövetségek, nem olyan egyszerű csak úgy érvényesülni, így a hatalmi terveimről le is mondhatok. Egyedül abban bízhatok, hogy az ellenállhatatlan jellememnek köszönhetően találok majd szövetségeseket, akik nyalják a talpamat, megvédenek, ha arról van szó. Teljesen új terep ez nekem, igaz, izgalmakkal, kihívásokkal teli. Itt még alig ismerek valakit, a vörös kandúr azért egyátalán nem volt rossz pasi, még nulla önbizalma is van, de hát istenem, lehet, hogy pont az ikrek miatti parkolópálya miatt volt ennyire kevésbé összeszedett. Bár... azért már voltak bíztató jelek, megnézett, és ahogyan a hajamat simogatta, a derekamra helyezte a kezét, nem egy elveszett pasi. Csak noszogatni kell. Elég gyorsan kifulladok a parton, s talán a hajam igazgatására foghatom, hogy máris pihenek, pedig az oldalam úgy szúr, hogy zihálok tőle, mint egy fürdős kurva. Ahogyan lehajolok, hogy a lábam között észrevegyem az alakot, elsőre még nem tudom beazonosítani, ahogyan közelebb jön, élesedik a kép, és felegyenesedem, immár copfba igazított hajjal, enyhén kipirulva, hiszen a mozgáson túl még a fejembe is szállt a vér a mutatványtól. Kiszáradt ajkamat gyorsan nedvesítem, hogy meg tudjak szólalni. - Hollárihó! – Biztos vagyok benne, hogy megnézett hátulról, a gömbölyded fenekem szinte a tenyerébe termett, az is igaz, hogy nem véletlenül vettem fel ilyen nacit, nem csak az áramvonal miatt, ilyenkor is muszáj adni a külsőre. Nem is nagyon vittem túlzásba a mozgást, nem akartam itt leizzadni, ám biztos, ami biztos, egy rejtett kis zsebbe elrejtettem némi parfümöt. Most is inkább édes virágillat leng körül, mintsem megfáradt testemé. A hasam most fedetlen, láthat benne egy csillogó testékszert a köldökömben, amely tovább növeli vagány bevállalósságomat. - Bonnie vagyok, hát persze. – Lépek közelebb, és csípőre vágott képpel mérem végig, méghozzá közelről, hogy fel tudjak rá nézni. – Ha Charlene lennék, akkor neki miben akartál volna segíteni? – Kérdezem kaján mosollyal, na igen, nem felejtettem el a kemény csókunkat, ahogyan megharaptam a száját. Nehogymár ne fájjon. Ha ennyire félénk, akkor úgyis én irányítok. Ha nem, akkor is.
Nos nem tagadhatnám, hogy még mindig a mosdós dolog hatása alatt vagyok, lássuk be, az életemben kevésbé izgalmas dolgok sorakoznak fel és Bonnie, meg az a szikrázó feszültség köztünk, azt hiszem rendesen bevackolta magát a tudatomba, még róla is álmodtam, ami ha úgy nézzük szerencse, mert nem vertem fel a fél griffendél hálótermet az újabb rémálmaimmal, ez más volt..sokkal másabb. Azóta nem találkoztam össze Bonnie-val, na nem mintha kerülném. Charlene az, aki kicsit messzebbre került tőlem. Igaz, barátilag váltunk el a vakrandin, de tudom, hogy ezzel együtt ez volt a néma búcsú is köztünk. Hiányzik, már hogy a fenébe ne hiányozna, ám úgy érzem már sokkal jobban vagyok és sokban segít az, hogy Bonnie szinte éjjel-nappal az emlékezetemben van. Fura, mert annyira hasonlítanak, ettől rosszabbul kellene éreznem magam, de nem, sőt, ha jobban meg is nézem, a két lány merőben más. Viszont bármennyire is a fejemben jár Bonnie, nincs bátorságom megkeresni. Nyilvánvaló, hogy gyáva kukac vagyok, nem is tagadom, és, hogy lesz-e bátorságom valaha is felkeresni, öhm..nos kizárt. Épp ezért lepődöm meg, hogy szinte bele toppanok a lányba. Vagyis még épp időben megállok pár méterrel odébb és nos..gyönyörködöm a kilátásban..bakker, Ron Weasley, szedd már össze magad, egyik láb a másik után aztán nyisd ki a szád és lehetőleg valami értelmeset préselj ki belőle. Aha, az elmélet még jó, de ezt gyakorlatba átültetni..hát roppant nehéz. -Bonnie? Szia! - Abban sem vagyok biztos, hogy emlékszik rám. Már az is csoda számba menne, de tényleg. Öhmm, ha eddig azt hittem, hogy zavarban leszek, netalántán, gyáva leszek, akkor tévedtem, ez sokkal rosszabb. Le se tudom venni róla a szemem. -Kell segítség? - Kérdezem halkan és kissé rekedten, basszus, ha még a hangom is elmegy fejbe lövöm magam.
Ugyan még nem vagyunk benne biztosak, hogy Charlene-nel ikrek vagyunk, kénytelen vagyok így kezelni, amíg nem derül ki, a szüleink nem válaszolnak. Hát nem mondom, jobb volt egyedinek lenni, ez az iker dolog nagyon új nekem, friss az élmény, nem tudtam még helyretenni magamban. Sokkal egyszerűbb volt a kis békát úgy bántani, hogy egy ismeretlen, aki csak véletlenül hasonlít rám, a véremet üldözni ellenben még nekem is necces dolog. Mindig azt szokták mondani, hogy ikrek bármikor számíthatnak egymásra, csakhogy én világ életemben egyedül voltam, megtanultam erősnek lenni, most el kéne gyengülnöm? A szüleim esélyes, hogy szétválasztottak minket. Együtt nem bírták, vagy mi veszekedtünk annyit Charlene-nel? Nem lehet, hogy azért rühellem ennyire, mert tudat alatt arra emlékeztet, hogy csonka családban nőttem fel? Nem tudom. A tóparton futok végig, s hihetetlen módon szúr az oldalam, oda is kell rá tapasztanom a kezemet. Futócipő helyett egy divatos sporttopánt vettem, mégiscsak nézzek ki valahogy, ha már ilyesmire adom a fejemet. Rózsaszín top van rajtam, és világos cicanadrág. A hasam és a derekam kilátszik, viszont már jó az idő, nem félek attól, hogy megfázok. Viszont a hátszél teljesen szétszilálja kiengedett tincseimet. Lehet, hogy meg kéne fordulni, hogy jól nézzek ki, ahogyan dobálja szőkeségemet, végül morogva állok meg, hogy széttett lábakkal pucsítva hajoljak le, és a hajamat összefogva próbáljam ráhúzni a hajgumit, amit szerencsésen nem felejtettem a szobámban, és most a kezem ügyében van. A lábam között fejjel lefelé látom, hogy jön valaki, még most homályos, hogy be tudjam azonosítani, így inkább a hajammal foglalkozom. Hogy miért jöttem ki futni? Kissé rossz elviselni, hogy ha Charlene az ikrem, ő olyan sportos, míg én meg sem szoktam moccanni. Nem hízok el, az étkezésemre figyelek, de olyan vagyok mint egy porcelánbaba, míg ő azért izmos itt-ott. Én is akarom... Ha legyűr valaki, akinek nem engednék, nem ártana megvédeni magam. A szél ellenben galád, már éppen húznám rá a szőke szálakra a gumit, erre kifújja a kezemből, egyenesen a vízbe. Óóóaffrancba, nem fogok bemenni érte. És már megint nem látok semmit, ahogyan feltámad a tavaszi fuvallat, még a számba is megy.
