2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Ugye van rózsaszínben is...?"
Főkarakter: Főkarakter Teljes név: Bonnie Michaels Születési hely és dátum: 1980. január 2. Brentford, Anglia Csoport: Griffendél Patrónus: Leming Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Hatodik Képesség: nincs Kiemelkedő tudás: Bűbájtan - kiemelkedő, Gyógynövénytan - kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Nem tehetek róla, hogy ilyennek születtem. Ha valaki ilyen jó génekkel rendelkezik, bűn nem kihasználni az adottságait. Mégpedig én a külsőm alapján mindig le tudtam nyűgözni másokat, amit főleg a babaarcomnak tudtam be, és őszintén szóval nagyon nem érdekel, hogy a legtöbben mennyire felszínesek, és valójában meg sem akarnak ismerni. Megvan hozzá az érzékem, hogy másokat manipuláljak, és ez bizony rossz útra visz, de engem ez sem érdekel. Szeretek flörtölni, játszani másokkal, udvartartást építeni, még akkor is, ha ezzel sok ellenséget szerzek. Meglehetősen önző vagyok, csak a saját boldogulásom érdekel. Nagyon ritkán gondolok bele, hogy mit érezhet a másik, hiszen én sem érdeklek senkit. Ez egy elcseszett világ, és ha valaha is rendes akartam másokkal lenni, már régen kiveszett ez belőlem. Ha véletlenül nagyon megpiszkálná az oroszlán bajszát, nagyon el tudom küldeni az anyjába, ugyanis lány létemre irreálisan lepcses a szám. Nem túl nőies vonás, de arra ott van a külsőm. Vagy elfogad így valaki, vagy felfordulhat felőlem. Ezzel csak egy gond van: anya előtt ezt nem lehet, mindig valami úrilányt akart belőlem nevelni, talán pont ezért durvulok, amikor nincsen ott. Imádom, ahogyan letarol mindenkit a stílusával, sok vonást át is vettem tőle, de ez a túlzott... úrizálás, na ettől hánynom kell.
Megjelenés
Születésemtől fogva rendkívül feltűnő személyiség voltam, hatalmas tengerkék szemek, aranyszőke tincsek, halovány bőr. Ahogy nőiesedni kezdtem, ajkaim érzékivé váltak, alakom igéző lett. Az egész lényemből árad valami alig titkolt pajkosság, érzékiség, ahogyan rámpillant valaki, gyakran előfordul, hogy falna a tekintetével, és saját maga is zavarba kerülhet attól, ami legbelül foglalkoztatja. Ezekre nem is kicsit erősítek rá, öltözékem kihívó, csábos. Hajam derékig ér, amit időnként feltűzök, vagy csatokkal fogok le, sminkem egyátalán nem visszafogott, sokkal inkább hivalkodó, mintsem szolid. Élénk színek jellemzúek rám az öltözködés tekintetében, mind figyelemfelkeltő, merész. Kedvenc színem a piros, ami köztudottan a magamutogatás és a vágy színe. Ha csak tehetem különféle kiegészítőket viselek, ékszerek, kalapok, táskák, mind olyan eszköz, amely rám vonhatja a tekintetet. Ha egyenruhát vagyok kénytelen viselni, akkor is megtalálom benne azt, amivel nőesebb lehetek, egy véletlenül kibombolt blúzgomb, egy lejebb csúszó harisnyakötő, és ha nem lehet rajtam smink, vagy ékszer, valahogy akkor is megoldom, hogy alig érezhetően kihúzom a szemem, netán apró szájfény kerül fel.
Életed fontosabb állomásai
Igazi oroszlánként születtem egy hideg téli északán Angliában. Kiskoromtól valódi hercegnőként kezeltek, ám nagyon gyorsan ez rossz hatással is lett rám. A külsőm folytán anyától azt erőszakoltam ki, amit csak tudtam, szép ruhákat, magánoktatókat, ő pedig túlzottan szeretett, hogy bármit is megtagadjon tőlem. Vakmerő voltam az első perctől kezdve, talán apát láttam bennem. Sosem tudtam, hogy nem csupán egyke vagyok, van a világban valahol egy ikertestvérem. Ha megkérdeztem az apámról, szomorú kitérő válaszokat kaptam. Visszatérve azért rám, már korán megmutatkozott, kicsi gyerekként az alap dackorszakon felül, ha kellett valami, csak egy szavamba került, mindenki ugrott nekem. Ezt első körben annak tudták be, hogy tündéri, de akaratos vagyok, ám egyre inkább terrorban tartottam a környezetemet. Voltak persze olyanok, akik szembeszálltak velem, ők hamar ellenem fordultak, így igazi vesszőfutás lett az életem, védelmezőim és támadóim között sodródva. A beauxbatonsba érve már teljesen szabadszájú, és elkényeztetett lányka lettem, aki számára nem voltak korlátok. Anya csupán addig volt rám hatással, hogy a jelenlétében többé kevésbé viselkedtem. A tanulás nem érdekelt, a vizsgáim mégis szuperül sikerültek az egyik tanárral folytatott afférnak köszönhetően, mert volt kompetenciája a tanári karban. Csábításom sikeres volt, ám ezzel egyedejűleg a helyi kviddicscsapat kapitánya is kikötött a hálómban. Ezzel csak az volt a gond, hogy az iskola két eme prominens személyisége egymásnak ugrott a kegyeimért, és egyre rosszabbul alakultak a dolgaim. Először csak simán kimaradozni kezdtem a felsősökkel, hogy kicsit lélegzethez tudjak jutni, hiszen azért nem éreztem azt, hogy rossz lenne amit csinálok. A felsősök arrogánsak voltak, csupa elitista művészlélek, akit diáktanácsot, diákszövetséget alapítottak, és titkon mindenki sorsáról ítélkeztek. Mondanom sem kell, három év alatt én lettem az egyik ilyen diákegyetlet elnöke. Egyre vakmerőbbek lettünk, másokat bántottunk, persze a szülők erről mit sem tudtak, míg végül a házvezetőm felderítette, hogy mi is állhat a bentlakásos iskola megalázott diákjainak háttérében. Bűnbak kellett, hát persze, hogy én lettem az. Egykori társaim egyesével árultak be, mintha én lettem volna az értelmi szerző. Az anyámat behívták, alaposan szégyenkezhetett miattam. Talán kamaszkori lázadásnak tudta be, de akkor döntött úgy, hogy Londonba költözünk, Narcissa néni amúgy is pedzegette, hogy túlságosan sokáig voltunk távol. Mintha a néni azt várta volna, hogy a mardekárban kötök ki én is. Ám apám lánya vagyok, bár nem a segítőkész, hanem a vakmerő oldalról, így a griffendélt köpte ki a süveg. Nekem oly mindegy, de állítólag az itteni házvezetőnőm rajtam tartja majd a szemét. A szemét...
Leming! Na szóval... izéé... Remek lett a kari, igazi elkényeztetett kis hercegnő, akitől Charlene hülyét fog kapni, mert még arra se lesz alkalmas, hogy kosarazzon vele vagy valami, mert fél majd hogy letörik a körbe, vagy piszkos lesz a ruhája, milyen dolog ez?! *szemforgat* De tényleg szupi lett a kari, konkrétan tökéletes, nagyon passzol ikernek, és hát mit mondjak... Jó a pb választás, muhahaaa. De tényleg minden oké. Szépen fogalmazol, jól írsz és szegény anyucinak is jó nehéz helyzeteket produkálsz és mi lesz itt a többiekkel, akik már ismerik szegény Charlenet és netán kedvelik is, hát meg fognak zakkanni totááálisan. Foglalózni ne feledj, aztán mehetsz is játszani.
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,
ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Nina Rae Smith
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Bonnie Michaels 2017-04-12, 19:11
Már hetedikes vagy, és még képességeid is vannak, ejnye, mit hazudsz itt az előtörténetedben... Na jó, tudom, hogy csak régi karakter és nem lett szerkesztve. Szóval, nagyon tetszik az ötlet, hogy hozzuk össze a múltunkat, Ninon negyedikes volt, amikor Bonnie hatodikos és végül megfosztották a "koronájától", szóval körülbelül fél évig ismerték egymást, ami alatt bőven történhettek dolgok. Ninon új volt, akkor kezdett a Beauxbatonsba, se barát, se nagy múlt, se semmi, egy névtelen kiscsaj szakadt ruhákban, erős sminkkel már akkor is, fiús jellemmel - apás lány, sose volt anyja és sose érdekelte a csiniskedés. Szerintem jó pár fogást tudunk találni rajta egy konfliktus elindításához. ^^
Charlene Carols
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Bonnie Michaels 2017-04-12, 19:15
És bonyolíthatja a szálakat egy cuki ikertestvér is.