2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Nos azért nem mondhatnám, hogy nem tartom magam férfinak csak éppen nem hiszem, hogy felérhetnénk azokkal a melákokkal akik a mardekárosok között oszlopoznak. Na meg elég csak Bonnie-ra nézni, hogy lássam, nem éppen én illek hozzá. Mik meg nem fordulnak a fejemben? Egyáltalán az, hogy illek-e hozzá? Mekkora nevetséges feltételezés ez. Azonban eléggé zavarba ejtő ahogy végig mér, nem is csak egyszer, de többször is és nem az undort látom rajta..na Ron Weasley ez a helyzet is tuti egy megismételhetetlen, jól vésd a fejedbe, mert még egyszer egy ilyen kaliberű lány biztos nem fog végig nézni azon a nyeszlett testeden. -Mármint gyönyörű meg szexi.. - Habogom-hebegem. Hát jó, mintha nekem ez olyan könnyen menne, ilyen helyzetben utoljára akkor voltam..öhhm, nem volt még ilyen helyzetben, szóval ez a hízelgés dolog új, és hát mégsem egy átlagon aluli lánnyal vagyok a mosdóban hanem egy igazi bombázóval. Na persze, magamban tudom mindenféle szavakkal illetni, de ha ki kellene nyitnom a szám, dadogáson és sok sületlenségen kívül aligha hagyná el a szám más. -Hát pedig a származásukkal vannak úgy oda, meg hogy az Ő családjuk mennyivel többet ér másokénál, gazdagság, intelligencia meg stb miatt. Pedig hát nem azért a két garasért, de van köztük pár roppant idióta is. - Draco két kis házikedvencére gondolok elsősorban, szerintem azoknak az agyuk helyén is valami sütemény van. Na nem mintha belőlem sugározna az ész, de mégsem vagyok az Ő szintjükön. Nem kérkedek azzal ami nyilvánvalóan egy csepp sincs. Végig megbabonázva nézem ahogy megszárítja magát és persze vörösen, mint egy pipacs, állok lecövekelve mikor hozzá lát a testem megszárításához. Nem vagyok bolond, hogy ne vegyem észre mikor direkt ér hozzám több módon is. Amindenit, ha ezt elmesélem Harry-nek ki fog nevetni és megkapom, hogy jókat szoktam álmodozni. Amúgy meg, honnan lehetnék biztos benne, hogy nem most is fent a hálókörletben a takaróba csavarodva szunyálok? Ebben sehogy sem lehetek biztos, ez valahogy túl szép, hogy igaz legyen. Belém szorul a levegő az érintései nyomán és a pulzusom már az egekben, kb olyan mintha lassan kiugrana a szívem a gyors pumpálástól. -Charlene sem volt az enyém és amúgy is, lányok terén csődtömeg vagyok. - És ez még csak egy enyhe kifejezés arra miket követtem el lányok körében. Hermione az egyetlen akire nem lányként tekintek hanem, mint a barátomra, aki, nos lányból van. -Nem voltam belehabarodva, csinos meg minden, de látszólag is mások voltunk, a barátság meg szerintem amúgy is el lett szúrva. - Vonom meg a vállam, már nem is beszélünk, alig látom, ha ez barátság akkor ennyi erővel Sir Nicholas meg az apám, mert többet látom, mint a szüleimet. Addig préseli oda magát hozzám míg erőt veszek magamon és közelebb húzom a mellkasomhoz és a hajával kezdek játszadozni, olyan puha, még így vizesen is az. Az ajkai puhák, édesek és meglep mikor megharap, de elmosolyodom, tetszett. Mondjuk ennek kicsi köze sem volt egy csókhoz, de egye kutya, mondhatjuk annak. Ez a lány csupa tűz, azt se tudom, hogy még egyben vagyok-e vagy már porrá égtem. Ezután hirtelen bontakozik ki a karjaimból majd lép ki a mosdóból és eltűnik. Ott állok értetlenül, széles vigyorral a képemen és kb úgy érzem, mintha megnyertem volna az 5-ös lottót. Magamra kapom a ruháimat és kislisszolok a mosdóból még mielőtt elkezdene valaki kombinálni vagy kiröhögni, hogy mégis honnan igyekszem kifelé olyan sietősen.
Lehet, hogy kicsit alábecsüli magát, ahogyan a legtöbb fiú ebben a korban. Pedig ez hülyeség, nem kéne komolyan venni magunkat, most kéne élvezni az életet, hiszen mikor máskor? Még pár év, és mindenkin erőt vesz az ősdepresszió, hogy vajon mennyire baltázták el az életüket, és ehhez hasonló értelmetlen nyafogások. A srác külsejével nincsen semmi, már inkább bronzba, gesztenyébe hajlik a haja, semmint répavörösbe, a felsőtestével sincsen gondom, nem vézna, és amire netán kéne, arra bőven alkalmas. Ráadásul magas, nyúlánk alkat, és ha mindene ilyen nagy, hát khm... Nem tudom, hogy miket gondolhat, de ha ismeri a hasonmásomat, a kis naív, szerencsétlen bénaságot, hát akarja a franc, hogy őt lássa bennem. Szeretek egyedi lenni, és ezt valahogy nyomatékosítani is fogom. - Csinos...? Köszi. – Kérdezek vissza, tényleg nagyon be rezelve, ha ennyire alapszinten válaszolgat, nem tartja magát dögösnek, és nincsen benne a játékban. Pedig csak kéne mellé valaki, aki önbizalmat önt belé, egyből máshogyan állna a lányokhoz. Kérdés, hogy tartom magamat ennyire önzetlen Terézanyunak, hogy én legyek az? Áh, sosem az önzetlenségemről voltam híres, hát ez pech... - A származás az egy dolog, de ha csak ennyit tudnak felmutatni, hát elég szánalmasak... – Nevetem el magam, beletúrva szőke tincseimbe, amik már félszárazak. Ha nagyon akarnám, akkor Ron testén kívül a saját hajamat is meg tudnám szárítani, de miután a testem nagyjából már felszívta a langyos bűbájt, így nem vesződöm, végülis tavasz van, és nem megyek ki a szabadba, hogy megfázzak. Elkezdem hát a szárítását neki is, közben pedig mintegy véletlenül az ujjammal is kisérem a műveletet, időnként ártalan mosollyal felnézve, hogy vajon hogyan is reagál. Szinte már nem is vesz levegőt, hát mégiscsak tudja, hogy mi a jó neki... - Nem tudom, hogy ki az a Theo, de ha olyan lány kell neki, aki szerintem még smárolni sem tud... hát ne sajnáld. Majd találsz jobbat. – Vonom meg a vállamat, én aztán nem fogom vigasztalgatni, egyátalán nem ronda a srác, és akár még egy kicsit dögösnek is mondhatnám, ha el tudja magával hitetni, hogy kellhet a lányoknak. Miközben lágyan simogatom, megrázom a fejemet. – Ne vetíts. Bele voltál habarodva, ismerem az ilyen fejet. Lehet, hogy már nem, de akkor barátkozz vele, ha erre vágysz, nekem mindegy, de ne fuss felesleges köröket. – Teszem még hozzá javaslatként, és tényleg nekikezdek a tényleges szárításnak. Megtehetném, hogy mögé kerülök, és az egyszerűségnek hódolva hozzá sem érek, de hát az nem is én lennék. Amikor a hátsóját szárítgatom, na és persze simítom végig az oldalát, odapréselve hozzá a lökhárítóimat, a hajamon érzem a kezeit. Végül oda is húz magához, végre erőt véve a bátorságát, így fejebb nézek rá, viszont nem hagy lehetőséget, hanem a fülembe súg. Édesen elmosolyodom, és az arca elé illesztem a sajátomat. - Alaposan nem, de majd bepótoljuk. – Hajolok előre, és érzékien az ajkához nyomom a sajátomat, hogy résnyire kinyitva beleharapjak az övébe. Éppen egy kicsit, hogy fájjon is az élményen túl. Tudnia kell hogy tőlem mindig ilyen kettősségre kell számítani. Bármit is adok, háromszor annyit veszek el. Annyira most nem vagyok éhes, hogy vért is serkentsek, pusztán végignyalom a száját, hogy felnevetve kibontakozzak a karjából, és kikulcsolva magunkat elszaladjak a folyosón, vissza sem nézve.
Ha tudnám mire gondol máris cáfolhatnám meg az egészet. Ő az első lány akit áttetsző felsőben látok és nem úgy néz rám, mint egy Weasley-re, mint egy vörös hajú istencsapására. Meg persze nekem ez azért nagyon szokatlan, a szószt valóban valahogy le kell szednünk magunkról, de szerintem kettőnknek más elképzelései voltak a tisztogatásról, én például valami fiú mosdó félébe mentem volna, vállalva, hogy valamelyik mardekáros pont akkor nyit be és nyeszlettségemben kap el éppen, mint ez. Itt bárki észre vehet minket és az amilyen rák vörös vagyok sem közkívánatra készült. Mintha tehetnék arról, hogy a lány zavarba hoz, azt sem hagyja, hogy legalább eltakarjam a szemem. Pedig jó volna nem látni semmit, mert ha rá nézek, valahogy minduntalan lefelé vándorol a tekintetem.. Túl sokat mutat az a felső, nagyon-nagyon sokat. -Hát..öhm..aha, mármint csinos vagy..- Na, olyan képet vághatok, mint aki most nyelt le egy jókora varangyos békát. Valahogy nem tűnök valami férfias jelenségnek, nem mintha valaha is olyan lettem volna. A bátyáim mindig ugrattak is ezzel. Nagy sokára veszem rá magam, hogy lekapjam a talárt és az ingemet. Szégyenlősebb vagyok, mint egy lány, mennyire ciki már ez. Kissé azért megtöltődöm önbizalommal mikor nem röhögve fordul el a felsőtestem látványától hanem végig mér. Kinek ne jönne be az ilyen? Főleg úgy, hogy a lányok mindig a jóképű, kigyúrt, tökéletes srácokra buknak, ilyenek például a mardekárosok nagy része. -Az aranyvér a rögeszméjük, hallanod kéne mikor erről kiselőadást tartanak, hogy Ők mennyivel jobbak és, hogy labdába sem rúghatunk mellettük. - Érdekes mód, majdnem minden évben miénk a házkupa és minket ünnepelnek nem őket, na akkor mégis ki jobb? Igaz, hogy jókora szerencse is kell ehhez az eredményhez,d e akkor is, a végeredmény az, ami számít. Megugrik a gyomrom ahogy kezével finoman hozzá ér izomtól jócskán mentes hasamhoz, a levegőbe pedig bent reked mikor mellemhez ér, bakker, ez a lány most tényleg nem viccel. Szinte csak pár centi választ el minket és igen, ilyen helyzetben sosem voltam max álmomban, de ott se sűrűn. Kissé talán zavar, hogy Charlene-t látom benne, de eltudok ettől vonatkoztatni. -Igen, kedves lány, bár mostanában nem vagyunk valami jóban, ott van neki Theo, ejtve vagyok. - sóhajtok. Pont olyan rossz ez mintha Harry hagyott volna hoppon mondjuk Draco-ért, jó, ez azért elég vad elképzelés. A következő pillanatban feleszmélek és szinte kitör belőlem. -Nem vagyok belezúgva, egyszerűen csak barátok vagyunk, vagyis voltunk, ki tudja már? - Nem vagyok Charlene-ba szerelmes, az kizárt. Aranyos lány, kedvelem, meg azt hittem barátok vagyunk, de nem vagyok szerelmes, ahhoz azért több kell néhány balhénál nem? Vagy nem? -Menő? Ha te mondod biztosan, ja. - Azért ezt nem hiszem, vagyis lehetséges, a mardekárosoknál mindig vannak vad bulik. Én az örök vesztesek csapatát erősítem, olyan, hogy egyszerre két csajjal feküdjek le az maga a vad álom, még az is, hogy egy lánnyal, szinte elképzelhetetlen. A vesztesekre nem utazik senki. Még mielőtt tiltakozhatnék a szárítgatás ellen már ott is terem, a langyos meleg bizsergeti a bőröm, össze is rezzenek tőle. Amikor átkarol, hogy hátulról is megszárítson megint csak fülig vörösödöm. Mellei a mellkasomnak nyomódnak és hát nem hiszem, hogy ez bárki figyelmét elkerülte volna egy ilyen esetben. Karjaim sután lógnak a testem mellett és kezdem roppant bénának érezni magam. Valamit tenned kéne Ronald Billius Weasley! Bejössz ennek a csajnak, ha csak egy hangyányit is akkor is, tégy már valamit te szerencsétlen! Mozdul az egyik karom és végig simítok a szőke fürtökön, és tetszik az érzés, de tudom ez még épp ugyanannyira béna, mint a semmittevés. Lejjebb csúszik a kezem a derekára és közelebb húzom magamhoz, nem nagyon csak egy picit, amúgy is szinte teljesen hozzám van préselve. Még szerencse, hogy épp nem látja a vörös képemet, olyan a fejem mintha félre nyeltem volna és éppen fuldokolnék. -Szerinted alaposan megszáradtam már? - Súgom a fülébe. A fene tudja honnan szereztem ekkora rátermettséget és bátorságot, de alighanem ki kell élveznem amíg tart, mert nem hiszem, hogy hosszú életű lenne. -Fogadjunk, hogy a fél Roxfort a mosdó előtt sorakozik. - Nevetem el magam. Még nem láttak a történelembe olyan Weasley-t akit egy lány a lány mosdóba vonszolt volna. Történetesen még én se hallottam olyat, ha ezt Fred-ék megtudják, ha már nem tudják amúgy is.
Nem tudom, hogy mit kell így szégyenlősködni. Logikus, ha nyakig úszunk a dzsúzban, akkor gyorsan be a mosdóba, hogy kimosakodjunk. Nem hiszen, hogy én vagyok az első lány, aki átlátszó felsőben lát, hiszen a blúzt azért nem kaptam le magamról, csak addig vízeztem, amíg teljesen át nem ázott, és ki tudtam tisztítani. Igaz, így a melltartóm is teljesen kivehető volt, meg a testem vonala, akár még több is, ez azonban nem zavar, cseppet sem, bezsebelem a riadt pillantást, mert látok bele vegyülni olyat is, ami tetszik. Miért is ne akarnám, hogy egy helyes srác megnézzen? Azért vagyok, nem? Kénytelen vagyok egy csábos mosoly melléktelenében le is húzni a kezét, ne takarjon már ki, az egyenesen sértő lenne. Lehet, hogy vannak olyan prűd lányok, talán ez a Charlene is olyan, aki nem hagyná mindezt, és elfordulna. Nem érdekel. Csak az a fontos, hogy itt és most tudunk némi izgalmat csempészni az amúgy halálosan unalmas iskolai életbe. Az már más kérdés, hogy nem fogok visszasietni a mardekárosokhoz, hogy megköszönjem nekik a magaslabdát. Várjunk csak, ők csak röhögtek, az a hugrabugos lány volt az iszonyat béna. Hát neki meg főleg nem. - Na mi az, tetszik amit látsz? – Kérdezek rá nyíltan, kék szemeim valóban Charlene-t idézik, de hogy a klónom arcán sosem látott ennyire csalafinta mosolyt, az biztos. Na nem fogok itt azonnal rámászni, de hogy el fogok játszadozni vele, az biztos. Most vagyok fiatal, ki kell élvezni az életet, nagykanállal habzsolni, én ezt is teszem, amíg még megtehetem. Ki tudja, hogy mikor jön be valami nem várt, akkor nem az a fontos, hogy mennyire sokat tanultam, hanem hogy valóban tudtam e szórakozni. - Baromság, hát majd én teszek rájuk. Sosem ismertem apát, ennyi erővel aranyvérű is lehetek, de őszintén ez kit érdekel? Nekem úgyse kell férj, akkor meg minek ezen lovagolni? – Rázom meg a fejemet, szőke copfjaim félázottan szálldosnak. Végzek a magam mosásásval, és odalépek hogy végigzongorázzak a felsőtestén. Nem zavar, hogy nem túl izmos, viszont nem is sovány. Nem vagyok én Charlene, hogy mindenkitől azt várjam, hogy mozogjon még álmában is. Játszom egy kicsit a mellén, felpillantok elmerülve sötétkék szemeivel, vészesen közel vagyunk egymáshoz. - Ennyire bele vagy zúgva? Külsőleg tuti a csaj, de stílusra... fúj... Irritáló. Kedves? – Ráncolom a homlokomat, tipikus, hogy a srácok mindenkire ezt tudják mondani, akinek jó a dudája. Finoman megcsóválom a fejemet, értetlenkedő mosolyt villantok, nem értem én ezt, de az ő dolga, ha vesztesekre pazarolja az idejét, akkor majd én is összeszedek magamnak valami játékszert, akivel tudok hancúrozni. - Nem nagyon. Az a Cormac egészen csinos, lennének velem elképzeléseim, de biztosan foglalt. Másokat egyenlőre még nem nagyon. Van egy egyetemista hálótárs csaj, Lucinda talán, na olyan sztorit mesélt, hogy két mardekáros sráccal feküdt le... egyszerre, fú, az azért menő, nem gondolod? – Kérdezem halkan felkacagva. A sztori igaz, de attól még biztosan ezzel is zavarba hozom szerencsétlen srácot, aki talán mintha már a nevét is mondta volna. Ron, ez lesz az! - Mindjárt megszárítalak. – Húzom elő a pálcámat, és először a felsőtestét cirógatom vele végig, a haja maradhat amolyan félvizes, abba csak beletúrók, mintha fésű lenne az ujjam, és dögösre belövöm. A pálca végén langyos fény lövel végig, ahogyan melegíti. Nemsoká a ruhája jön. Nem kerülöm meg, csak átkarolom a derekát, és a hóna alatt átnyúlva szárítom meg hátulról, megszemlélve a popsit is. Elismerően hümmentek.
Nekem mindig is a roxfort elrendezése volt a megszokott, más suliról is hallottam, de alap dolognak számított, hogy ahogy a bátyáim, én és a húgom is a roxfortba jövünk. Ez a megszokott, erről a suliról hallani a legtöbbet és ha Fred és George sem végzett eddig siralmasul az év vége felé, akkor evidens, hogy én sem fogok, valamennyire csak ütöttem rájuk, ha nem is olyan nagyon, de egy picikét igen. Nekem ez a ház dolog is olyan, hogy már az első pillanattól megszokott volt, a bátyáim sokat meséltek arról mi folyik a suliban, persze a család előtt nem tértek ki a részletekre amit azért én valahogy csak-csak kiszedtem belőlük. Az ikrek mindig valami balhén törték a fejüket akkor is amikor én még ide sem kezdtem járni. Javíthatatlanok. És ebből kifolyólag nem igazán vesznek körül kalandos vagy éppen fura helyzetek az év minden napjában. Épp ezért még pislogni is elfelejtek mikor a lány aki velem került a nagy szószba csak úgy felrángat majd szabályos beráncigál a mosdóba ami ráadásul lány mosdó. Nem is tudom igazából mire számítottam, hogy majd nézzük egymást? Hát lehet, inkább arra, mint hogy a szeme láttára veszi le a felsőjét..hát igen, ilyenben nem akadt részem még és persze, hogy rák vörös leszek, más is ilyen lesz hasonló helyzetben nem? Vagy nem?.. Az, hogy elhúzza a kezeimet a szemem elő nem éppen segítség, mert így teljes rálátásom van és ez zavar, mármint jól néz ki, nagyon is, csak..hát ez így fura. Csak állok jobb híján és nézem őt, mert nem sok más van amit nézni lehet még ha figyelem elterelésnek is szánnám. Ez egy kudarc már az elejétől fogva. Akarva-akaratlan, de néha azért alapos megnézem a lányt. Talán egy apró pillantásra úgy tűnhet mintha Charlene-t látnám, de egy alapos megfigyelés után kiütköznek a különbségek. Ez a lány tiszta tűz és vadság. Na meg ne hagyjuk ki, hogy csinosabb..persze Charlene is az, nagyon is, de Bonnie valahogy..nem is tudom, más és ez tetszik. Néhányszor kicsit talán túl nagyot is nyelek miközben figyelem, még szerencse, hogy nem kezdek el köhögő rohamot kapni tőle. -Itt nem így működik, sok mardekáros egy felfuvalkodott hólyag, persze vannak kivételek, de ők is önteltek többnyire, mindegyiket elvakítja az aranyvérük. Én is aranyvérű vagyok, de mégse vagyok valami népszerű, szóval itt nem az aranyvér ami döntő, csak ők hiszik azt. - Kicsit bölcselkedek egy sort, bár nem igazán fejtettem ki helyesen az álláspontom, igyekeztem, de nem vagyok olyan, mint Hermione akinek 5 lexikon is a fejében van A-tól Z-ig. A vetkőztetés egy kissé zavarba hoz, mármint nem rossz értelemben, de nem akarok tovább vörös képpel tekinteni rá így inkább magamra vállalom a vetkőzést és megválok a felsőmtől. Egy dekányi izom nincs rajtam az szent igaz. Eddig nem különösebben zavart, mert hát nem lehet mindenki izompacsirta, de most valahogy mégis zavar ahogy látom megnéz magának. Mint valami kirakati tárgy lennék. Nagyon közel vagyunk egymáshoz, szinte azt a levegőt szívom be amit Ő fúj ki. Miközben elkezd mesélni, ujjaival a mellkasomon kezd dobolni amit úgy látom észre sem vesz, én már annál inkább. Nem zavar, vagyis zavar, de mégsem, na igen, ez az amikor nem tudom elmondani mit is érzek. -Charlene-ra gondolsz? Nem is nyávogós.. - Csúszik ki a számon. Tényleg nem az, vagyis nekem nem tűnt fel. Vakmerő az tény, de nem rémes, mondjuk most mondhatni haragszom rá, de ettől még nem tartom rémesnek. -Kedves lány csak meg kell ismerni. - Mondom tovább miközben elkezdem kimosni a szószt a felsőmből és a taláromból. Nem gondolok rá, hogy mögöttem van, mert abból semmi jó nem sülne ki. -Összeismerkedtél már más griffendélessel? - Fojtatom egy kérdéssel, mert nem szeretem a csendet, túl sok idő van gondolkodni azon, hogy most mégis mit néz, persze tudom én, hogy mit...na pont ezért jobb beszélgetni, mert különben tényleg sokat gondolkodom. A talárom csuromvizesen, de legalább tisztán hever mosdókagylóban a felsőmmel együtt, így viszont egyre jobban kezdek fázni és egy újabb kérdés fogalmazódik meg bennem. -Így hogy fogok kimenni innen? - Mármint minden felső ruházat nélkül? Uhh, erre nem is gondoltam még...
Alig vagyok még pár napja itt, és már az is furcsa, hogy ennyire le vannak osztva házak szerint. A Beauxbatonsban szakirányok voltak, de ettől még az alapórákon ömlesztve voltunk. Ez az angolszász rendszer teljesen szétszakítja a jónépet, és bekategórizálja. Ezek a külön asztalok is, meg a különböző címerek, nyakkendők... Nálunk mindnekinek szép kék volt, az ember legalább ilyen szinten egyenlőnek érezhette magát. Na jó, nem voltunk azok, mert diákszövetségisként le tudtunk alázni akit csak jól esett, de az hatalmi pozició volt, nem egy nyakkendő aggatta rám, hogyan is kéne viselkedni. Nem vagyok hajlandó most a megaláztatás célpontjává válni, és csak azt lehet cseszegetni, aki hagyja magát, én aztán pontosan tudom, hogy mi a dörgés, húzom magam után a póruljárt csinosarcú srácot. A saját asztalomnál már megnéztek páron, lehet, hogy a Charlene-béka miatt, de nem zavartattam magamat. Az kiderült, hogy egyikünk sem használ mágiát, vagy bájitalt, így kénytelen vagyok beérni azzal, hogy a hugrabugos vesztes véletlenül pont úgy néz ki, mint én. Nekiesek a mosakodásnak, cseppet sem zavartatva magam attól, hogy oda nem illő dolgokat láthat. Büszke vagyok arra, hogy nézek ki, és lényegében nem az udvar közepén, hanem a mosdóban vagyunk. Itt kell mosdani, nem? Ha már ketten kerültünk ebbe a helyzetbe, akkor nem fogok szégyenlősködni. Ezért is nem írtam a pirulását, így húzom le a kezét a szeme elől. Ne szórakozzon már, nem vagyunk ötévesek. Én is meg fogom nézni, úgyhogy fair dolog a részemről, hogy nem kérem, hogy takarja a szemét, vagy forduljon el. Biztos vagyok benne, hogy látott már lányokat ruha nélkül, ráadásul nekem még marad is a blúz, igaz, jelentősen átázva a sok víztől. Időnként felé fordulok, főleg, amikor beszél, így szemből is megfigyelhet. Melltartó is van a blúzom alatt, ám miután azt is átáztattam, erőteljes a bepillantás. Megállok a mozdulat közben, ahogyan rá figyelek, a hajam vége is szószos lett, azt is csavargatom immár a víztől. Miután copfban vannak, viszonylag egyszerű dolgom van. - Aranyvér... mekkora hülyeség. Legyenek az alapján jobbak, hogy levernek párbajban, vagy... gyorsan bemagolnak valami durva kódexet... Na de a származás alapján. Ezek idióták. Mindegyik így áll másokhoz? – Gúnyos fintorral legyintek, ennyi erővel én magam is lehetnék mardekáros, hajlamos vagyok én magam is lekezelni másokat, de kit érdekel a vére? Ez már tényleg lényegtelen. Odalépek hozzá, és elkezdem vetkőztetni, mert nagyon úgy tűnik, hogy földbe cövekezett a lába. Fél fejjel alacsonyabb vagyok nála, így fel kell rá néznem, amikor valamit motyog. Most egészen közel vagyunk egymáshoz, szinte összeérünk, mégis átvenné a vetkőzés irányítását. - Csak tessék. – Nem lépek arrébb, ha már látott, én is látni akarom. Enyhén szólva is zavarban van, talán mégis túlbecsültem volna, és itt nem minden fiú az a magabiztos típus? Vagy csak a lányoktól nem szokták meg, hogy így viselkedjenek? Pedig ez nem is igazi közeledés, csak a baleset elhárítása, igaz, nagyon nincsenek felkészülve arra a srácok, hogy hirtelen kevés ruhában találják magukat? - Pocsék. Unalmas, nem találom a helyemet. Ráadásul összefutottam egy undok kis békával, aki pont így néz ki mint én. Rémes. Sipitozós, nyávogós. – Dobolok most már a csupasz mellkasán, szinte bosszankodva. Közel sem zavar a kissé keszeg felsőteste, nem kell súlyemelőnek születni. Arra, aminek egy srácnak kész kell lennie, biztosan kész ő is. Végül ellépek mellette, hogy a hátsóját is megvizsgáljam, ahogyan a csapnál serénykedik. Azért a blúzomat nem fogom ledobni, ott még nem tartunk, a pálcámmal kezdem el szárítani magam, ettől a hajam is felborzolódik, szinte vélás hatást kelt, ahogyan száll a langyos levegőben.
A roxfort egy alapjáraton vegyes társaság, de egyértelműen a mardekár a vezető csoport. Azt hiszik nekik mindent meg lehet tenni és azért nem is állnak ettől olyan messze. Mellettük áll Piton és elnézi a gonoszabbnál gonoszabb stiklijeiket. Épp ezért felesleges lenne megpróbálni eltusolni az esést, had röhögjenek, majd egyszer lecsendesedik a dolog. Weasley vagyok, eleve a nevetség tárgya, ez nem újdonság. A szószos csúszdázás után jön a következő sokkoló meglepetés, a lány akit magammal húztam felsegít és kirángat a teremből, na igen, ez sem egy olyan dolog ami velem nagyon gyakran megesik. Persze elég hamar szembetűnik, hogy a lány kiköpött mása Charlene-nak csak valahogy mégsem olyan. Charlene valahogy másabb, kissé visszafogottabb? Nem, nem ez a megfelelő szó rá, ez a lány olyan, mint egy veszélyes sárkány, a szó valódi értelmezésén, tiszta tűz és látszik rajta, hogy nem jó ujjat húzni vele, hát én biztos nem fogok. Mikor eltakarom a szemeim, mert nem illendő nézni..vagy valami ilyesmit mondott anya még mikor kicsi voltam, azt hiszem, elveszi onnan a tenyerem és hát így marad a kínosan fegyelmezett tekintet és a vörösség leplezése egy újabb bakival. Én igazán nem vagyok olyan aki szeret kukkolni, ez a helyzet is kényszer helyzet, nem azt mondom, hogy kínlódom miatta, mert nem. Egyszerűen csak nem szabad akaratomból történik. És hát mivel a tenyerem már nem takar semmit így kénytelen vagyok a hátát bámulni, na jó, az, hogy kénytelen vagyok egy kicsit túlzás, mert amit látok az..nos az..nem rossz..legyen ennyi elég. Nem minden nap van lehetőségem egy lányt ilyen kevés ruhában látni, főleg vizes ruhában, ha ezt Harry-nek elmesélem, el se fogja hinni, de én se hiszem majd el. -Hát a mardekárosok azok ilyen szemét társaság, aranyvérű bagázs, azt hiszik mindenkinél jobbak, pedig az aranyvér sem minden esetben tiszta. - Na még filozófusnak is felcsaphatok, sőt most már mesternek hívatom majd magam, mert nem akadtam meg a mondatban miközben Ő közelebb jött és..elkezdte mosni az arcom, szent fűzfacserje, ilyesmit utoljára nőnemű lény 4 éves koromban tett és az az anyám volt. Na amikor a gomboláshoz ér akkor egy nagy levegőt veszek majd kifújom. Olyan kellemes az illata, még ennek a szószos valaminek az ellenére is. -Azt hiszem ezzel..boldogulok én is.. - Még egy mosolyra is telik tőlem pedig annyira zavarban vagyok, hogyha most bárki látna azt hinni 45 fokos lázam van. Érdekes nap ez a mai. Főleg abból az irányból, hogy lánynak sem sikerült még ennyire zavarba hoznia. Még Charlene-nak sem pedig hát hány.de hány alkalom volt amikor olyan helyzetben talált rám ami egyáltalán nem férfias. A sikítós dolgot már meg se említem neki és örülök, hogy Ő sem hozta föl többet. -Na és tetszik a suli? Ohh, bocsi, hát gondolom annyira nem a mai dolgot tekintve. - Leveszem az ingem és most már teljesen csupasz vagyok felül ami elég zavaró, mert nem vagyok egy kigyúrt állat. Még külön-külön sem stimmel a dolog. Hogy is mondjam, én vagyok a tipikus család utolsó fiú gyereke, a maradék, se nem vagyok vicces, mint Fred és George, nem vagyok professzor, mint Charlie bátyám és nem vagyok felelősségtudó sem, mint Percy. Bevizezem az inget is és közben magamban fohászkodom azért, hogy ne nyisson be senki, de van egy oylyan érzésem, hogy még is ez lesz.
Alig érkeztem meg, máris látható, hogy itt bizony sokkal erőteljesebben jelen van a politika, a rivalizálás, mint a Beauxbatonsban. Ott sok volt a művészlélek, egy kisebb réteggel tudtunk rajtuk uralkodni, hogy aztán a saját udvartartásom szúrjon hátukról mellbe. Itt ellenben elég egy rossz szó, máris a lúzerek kasztjában találom magam. A szép a dologban annyi, hogy én voltam a diákszövetség elnöke, pontosan tudom, hogy mi kell ahhoz, hogy menő legyek, és a keménykedő arcok ne köszörülhessék rajtam a nyelvüket. Elsősorban magabiztosság, nem zavarba jönni semmilyen helyzetben. Az asztalunknál ülők közül a fele le van merevedve, néhányan kuncogva figyelik a fiú és lány produkcióját, amelynek vétlen részese leszek én is a földre csüccsenve, szósszal a taláromon. Jó kis kezdet, egyetlen szerencse, hogy sosem vesztem el a fejem, most is felkapom az áldozatot, és már megyünk is, mintha mi sem történt volna. A fiú csuklóját nem mondhatni, hogy vasmarokkal szorítom ujjaim közé, a meglepetés ereje segíthet most nekem, ahogyan lendületes léptekkel csattogok előtte, lobogó taláromon túl szőke copfjaim csapódhatnak kissé az arcába, nem hagyok túl nagy követési távolságot neki. Ledobom magamról a szószos talárt, alatta az említett blúz, és a testhezálló cicanadrág. Mosolyogva pillantok oldalra, és húzom lejjebb a szemei elé helyezett tenyerét. Mit szégyenlősködik? Még nem is mutattam semmit. Gyorsan sikálom a nyakamra fröccsent szószt, a vizet bő sugárral öntöm magamra, amit a blúzom is gyorsan átázik. Sebaj, a cél a tisztaság. Vizespoló versenyen is elindulhatnék. Sőt, nyernék is a mellettem nyeldeső fiú reakciója alapján. Melltartó van rajtam, a világos blúz alól kisejlik a sötét csipke. - Bonnie Michaels. Mit csináltál, hogy így rászolgáltál a... mi is az a ház... Mardekárosok kacajára? Vagy szimplán faszkalapok? – Annyira el van anyátlanodva, hogy közelebb lépek, és vizet csurgatva a tenyerembe elkezdem lemosni az arcát, majd a nyakát is. - Vedd le a felsőt, ennek már úgyis annyi. – Indítványozom, és hogy érvényt is szerezzek az akaratomnak, elkezdem kigombolni az ingét. Ha most benyit valaki, akkor érdekes jelenettel találkozhat, valójában érdekel ez engem?
Peches napjaim vannak úgy általában mindig, de ez a mai nem is lehetne rosszabb. A kedvem pont annyira jó, mint a Mandragóra palántáknak az átültetés. és ezt még csak úgy tetőzi az, hogy nekem jön egy lány vagy én megyek neki, végül is az eredmény ugyanaz, nyakig szószban heverek a talajon és a mardekártól hallani az üdvrivalgást és a hangos röhögést. Ez még itt egy vagy két hétig szenzáció lesz. Főleg akkor ha a bátyáim is ráharapnak. Akkor tuti végem. Félve, na jó, rettegve pillantok oldalra ahová magammal rántottam a lányt, de mire odanézek már felesleges, mert a lány talpon is van. nyelek egyet majd még egyet, Charlene kiköpött másával volt szerencsém szószba kerülni, és nem tudom miért, de az a megnyugtató légkör amit Charlene teremt maga köré, hát ez a lány nem ilyen, esküszöm összébb húzom magam nehogy a haragja rám is rám találjon. Meglepődök mikor kezet nyújt, de elfogadom és hagyom, hogy felhúzzon a szószos tengerből, már csak az lenne vicces, ha megcsúsznék és visszazuhannánk mind a ketten. Szerencsére nem így alakul, ekkora szégyent már nem foghatnék arra, hogy Weasley vagyok. Egy mukkom nincs, hagyom, hogy magával rángasson, minden jobb ennél a tömegnél. Vagy nem? Azonnal kiderül, hogy nem. Lány mosdó? Miért van az, hogy minden lány előszeretettel rángat be lány mosdókba? Hermione is mikor a főzetet készítette más helyet sem talált csak egy lány mosdót. Na persze ezzel még akkora gond nem is volna, de elkezdi lehámozni magáról a ruháit. Nyelek egyet és becsukom a szemem. A kezeimet a szemem elé teszem és várok a csodára vagy nem is tudom mire. -Aha, ez nem a mi napunk..nagyon nem. - A végét halkan mormolom már csak úgy magamnak. Az ujjaim közül csak kilesek..Kérdésére elveszem a kezem az arcom elől és mint akinek ez a legnormálisabb dolog megtámaszkodom hátul a mosdókagylónál és már épp mondanám, hogy mindjárt amikor megcsúszik a kezem és egy nagyon laza seggest esek amibe bele is vörösödöm. Nem csak az arcom, de a fenekem is, miért ilyen kemény a csempe? Nem fair. -Öhm..azt hiszem ez tényleg nem az én napom. - Vágok egy grimaszt majd feltápászkodom és ha mást nem is, de a taláromat leveszem, csurog róla a víz, vagyis remélem, hogy az víz... -A nevem egyébként Ron, Ron Weasley. - Mutatkozom be továbbra is vörös képpel, egy nap kétszer bolondot csinálni magamból egyazon lány előtt, tehetség. -A te neved? - Kérdem miközben a taláromat csavargatom, hogy kimenjen belőle az a vízszerűség amiben olyan fenemód jól landoltam.
Kénytelen vagyok mégis felvenni az iskolai egyenruhát. Egyetlen szerencsém, hogy a piros kiemeli a szemem zöldjét. Ha be akarok illeszkedni, és nem akarom, hogy innen is kirúgjanak, akkor bizonyos szabályoknak alávetem magam, és ennyi. Az új házvezetőm egy hárpia, ezt meg kell hagyni. Majd elhelyezek a székén valami robbanóbűbájjal megszórt, kedves kis ajándékot, hadd kapjon idő előtt szívrohamot. A ma reggelem ennek jegyében telt el, háromnegyed órán keresztül hallgattam a leszúrását, hogy „...bizony Michaels kisasszony nálunk nem divat magamutogatni, lesz szíves felöltözni”. Hát basszus. Ezt érdemlem? Rejtsem az alakomat nyakkandők, pullóverek, talárok alá? Ha még szőke hajamba süveget is nyomnak, na akkor ugrok ki az ablakon. Vagy lököm ki alternatívaként a banyát. Választani opcionális. Úgyis mindenki engem akarna, hogy éljek, ezt a McKonyhakertet tutira mindenki utálja. Miután nagy nehezen elengedett, rosszalló tekinteket vágott, én meg a háta mögött tátogtam, hogy „hülye lotyó”. Duzzogva indultam el a nagyterem felé, hogy nem kevés csúszással költsem el a reggelimet. Körbenézek, nagyjából belövöm, melyik lehet a griffendéles asztal, már csak azt kéne eldöntenem, melyik helyre csusszanok be, amikor rántást érzek, és a földön találom magam egy háztárs mellett. A meglepődéstől elsőre moccanni sem tudok, a fülemig hatol a gúnyos nevetés. Közröhej tárgya lettem, de kiért is? Oldalt pillantok, mellettem a srác éppen a föld alá készül süllyedni. Nem is tudom, ha már ketten kerültünk ilyen helyzetbe, a lehető legjobban kell belőle kihozni. Más esetben felképelném, hogy ilyen helyzetbe hoz, és királynői gőggel vonulnék ki, most azonban. Elkapom az asztal sarkát, és talpra ugrok, hogy minél kevesebbet lássanak kiterülve. - Ekkora egy idiótát. – Csóválom a fejemet a hugrabugrásra meredve, aki biztosan útban volt, fel sem merül, hogy mi hibázhattunk. A kezemet nyújtom a srácnak, ha már amúgy is szószosak vagyunk, akkor teljesen mindegy. – Na gyere, kimosakodunk. – Talán meglepődik, ám én bizony nem Charlene vagyok, már csak a vörös-arany nyakkendőből kiindulva sem. Amint összeért a kezünk, akkor felhúzom, és kifelé vonszolom. Én is tudok kárörvendő lenni, de azon, amit én alapoztam meg, nem csak úgy spontán módon. Ahhoz tényleg gyeresknek kell lenni. Nem variálok, benyitok az első lánymosdóba, ahol senki más nem tartózkodik, és becsukom magunk mögött az ajtót. Karjaimat a fejem fölé emelve lehámozom magamról a talárt, vele együtt a pulcsit is, alatta pusztán egy fehér blúz van. Még szerencse, hogy a talár térdközépig ér, mert így a seggem lett olyan, nem pedig a nadrágom. Azért a nyakamra is fröccsent, úgyhogy elkezdek kezet mosni, majd a nyakamról is eltávolítani precizen a szószt. - Ahogy látom ez nem a mi napunk. Affrancba. – Teszem hozzá nem túl nőiesen, majd oldalt pillantva nem titkolt mustrálval mérem végig. – Na mi van, nem vetkőzöl?
Nem tudom miért, de valahogy egyáltalán nem kedveltem meg jobban a valentinnapot. Charlene-nal ugyan kibékültünk, vagyis jobban mondva nem duzzogok már. De valami akkor sem okés köztünk, engem például még mindig idegesít Theo és hát nem tudom miért. Mert Charlene a barátom, az egyik legjobb barátom Harry és Hermione mellett. Theo pedig Charlene legjobb barátja, értenem kellene meg elfogadni meg minden, de nem megy. Persze azt mondtam Charlene-nak, hogy minden okés, de nagyon nem okés semmi sem. Főleg azért nem, mert tudom, hogy hiába beszélgettünk felém se fog nézni továbbra sem. Pedig elég jól elszórakoztunk a bálon is, szegény Friccs már vagy kétszer szenvedett balesetet miattunk. A macska meg valamiért azóta is kerül minket, a sunyi kis dög. Szerintem mesterkedik valamiben, hiába mondja Harry, hogy az csak egy macska, nem hiszek neki, az a szőrös nyavalyás gondolkodik és ki nem állhat engem. Mondjon bárki bármit az mesterkedik valamiben. Lassan lépkedek végig a folyosón be a nagy terembe a reggelihez. Nem mintha éhes volnék ami fura, mert tegnap még csak csokit sem ettem. A hajam most a szokásosnál is rémesebben áll össze-vissza és ha leakarom simítani akkor annál inkább áll szanaszét. Charlene szerint jól áll nekem ez a haj, viszont szerintem kékben még mindig jobb lenne, nem szeretem a vöröset. Meglátom Harry-éket az a griffendéles asztal közepénél, elindulok feléjük, de ekkor látom meg Friccset ahogy elindul felém így teszek egy hátra arcot és elindulok kifelé a nagyteremből aminek hála neki megyek egy Hugrás lánynak akinek valami szószos tál van kezében és nyakon önt vele én meg nem elég, hogy tiszta szózs leszek még el is csúszom és az első kapaszkodóba csimpaszkodom bele aki egy szőkés lány és rántom magammal a szószos talajra. A jó hír az, hogy Friccs nem jött tovább, a rossz hír az, hogy Weasley-hez méltóan hülyét csináltam magamból. A mardekárosok meg úgy röhögnek mintha az évszázad poénját sütötték volna el, pedig csak valami szósz volt és azt nem lehet sütni. Oldalra nézek, hogy a "kapaszkodom" él-e még. Ez után a produkció után inkább faljanak fel a pókok. Fred és George biztos még hetekig ezen fognak szórakozni...
