2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A Rózsakert egy eldugott kis helyen található, legkönnyebben kastély keleti oldaláról közelíthető meg. Már onnan tudhatod, hogy jó helyen jársz, hogy egyre több virágra leszel figyelmes, ami pedig egyáltalán nem megszokott a birtok ezen részén. Ha a virágokat követed, egyszer csak egy kavicsokkal felszórt kis útra érsz, ami a Rózsakertbe, másik nevén a Szerelmesek Parkjába vezet. Az egész területet bokrok takarják el a kíváncsi szemek elől, ez az egyetlen út ahol minden karcolás nélkül be tudsz jutni. Mindenfelé cseresznyefák vannak, rózsaszín virágokkal, melyek sosem tűnnek el róluk, és télen sem hullik le a fák levele. A fűből alig látszik valami a sok rózsa és néhány színes virág miatt. Ha tovább mész egy kis rétre bukkansz, melynek közepén egy kristálytiszta vizű tavacskát láthatsz. Mivel innen tökéletesen lehet látni a lemenő napot, napnyugtakor a tó vöröses-pirosas színt ölt fel, még romantikusabbá téve az egyébként is gyönyörű helyet. Ha közelebb merészkedsz a vízhez észrevehetsz előtte egy nagy, szív alakú követ. A kő mellett két penna van, amikkel írni lehet rá. Ugyanis amikor a mágikus pennák a kőhöz érnek az mintha puhává válna akár a vaj, bele lehet írni bármit. És amint elemeled az íróeszközt a szív alakú szikla ismét kemény lesz, másnapra pedig el is tűnik róla az írás. Sokak szerint ha valaki beleírja a saját nevét, és a szerelme is az övét akkor a szerelmük örökké fog tartani. Ez a varázslat csak ezen a kövön érvényes, máshol nem történik semmi ha egy sziklához illetve kőhöz érinted. A kavicsos út mellett fapadok állnak a diákok rendelkezésére.
//16+ Obszcén, durva szavak szerepelnek a következőkben//
Igaz nagyritkán, de találkozok a testvéreim barátikörével. Nem azt mondom, hogy fixen megjegyzem a neveket első találkozásra, de olykor annyit mesélnek, hogy akaratlanul is ragad rám az emberek nevéből. Így esett az, hogy Caleb-t ismerem és furamód szerette volna, ha beszélünk. Mindenesetre már annyi minden történt ebben az évben, hogy szinte lehetetlenség számontartani. A folyosós malőr igazi égés volt, hisz lehet nem a legjobb ötletek közé sorolható Noah-t nagyközönség előtt pofon csapni. Akkor ott van még a színdarab is illetve egyre többet próbálok foglalkozni azzal, hogy lányosabb mivoltba vágjam magamat. Itt az ideje, hogy valamennyire levetkőzzem a fiús stílusomat. Lány lennék vagy mi fene. Jó nem azt mondom, hogy régen nem volt praktikus a fiús öltözet mikor éppen orrba kellett verni valakit, de az már elmúlt. Azóta pedig próbálok jókislány lenni és nem kitessékeltetni magamat mint, ahogy az exem is járt. Prairie-t se akarom bajba keverni a többiekről már nem is beszélve. Na meg Lilah-t se kellene elrontani pont most. Mindenesetre a Rózsakertbe beszéltem meg Caleb-el a beszélgetésünk színhelyét jobb ötletek hiányában. Jelenleg is éppen egy dalszöveget firkálok pedig lehet ildomosabb lenne a szövegkönyvet nyálazni. Mégis úgy érzem, hogy túl sokat gyakorolok és a végén felrobban a fejem. Így is Abigail-t bevontam, hogy ne folyton Kephalos, Prairie, Ewan, Damian vagy Sheilah nyakán legyek ezzel. Eközben pedig ott van az is, hogy Noah-val is próbálok zöldágra vergődni. Talán pont ezért van elég alapanyagom a sok új dalhoz és új parfümillatokat is mindig keverek. Neszelést hallva pillantok fel és rá néztem Caleb-re. - Szia, minden oké? – húzom fel a szemöldökömet. Nem mintha pszichológus lennék, de valahol érdekesnek tartom a dolgot, hogy pont tőlem kér segítséget. Megpaskolom magam mellett a padot tök nyugisan miközben összébb pakolom a lábamon nyugvó noteszt. Újra keresztbe pakolom lábaimat és rákönyökölve támasztom meg az államat tenyeremben. - No mi történt amin még Damian lovag sem tud segíteni? – pillantok rá érdeklődve.
- Öm. Ja. Az ő anatómiáját. - vigyorgok a mindent is tudók vigyorával Ginára, de elengedem egyelőre a témát, mert tulajdonképpen már mindent megbeszéltünk majdnem, csak azt nem, amiért jöttünk. Viszont azt sejtheti, hogy nem ússza meg ennyivel, elvégre nem vagyok az a fajta, aki befogom, úgyhogy ha legközelebb eszembe jut, hekytől és alkalmas időtől függetlenül úgyis ki fog bukni belőlem, mint valami féktelen vadló. - Talán eltalálnám az orrodat, de kötve hiszem, hogy egy csepp vért is tudnék kicsalni belőle. Esetleg ha megharaplak? Arról tudom, hogy megy. Egyszer Simone kezét is jól elkaptam, apuapu szerint olyan volt, mintha egy kutyával találokozott volna. Miután meggyógyították hónapokig pitbullnak csúfoltak röhögve. Engem meg marhára idegesített, mert szerintem totál jogos volt, hogy kiharapjam a húsát - nyilván túlzással, de azért a fognyomaim meglátszottak mind rajta - azért, mert álmomban levágott a hajamból és fogkrémmel felragasztotta az orrom alá bajusznak. Egy szuszra darálom megint, s mesélném még tovább, de Ben bedobja a rókázó rágcsát, amire hatorozott undor jelenik meg az arcomon. - Most szólok, hogyha arra esik a választás, hogy bárki hányjon közülünk, akkor én be nem teszem a lábamat a gyengélkedőre! Nincs az a merlini hatalom, ami hányó személy kilométeres körzetében tarthatna önszántamból. - fejtem ki nézeteimet. Corvus ott volt a folyosón akkor is, amikor a tanárinál eltereltünk és ott volt az az elsóbb éves lány, aki rókákat kergetett. Én akkor is inkább elfelé szedtem tőle a lábamat, s nem felé. - A hideg mondjuk jó ötlet. És Gina biztos jól bánik az öklével. Bár neki öklözés nélkül is van bejárása a gyengélkedőre. Na mi legyen? Hánysz, fagysz, harapódsz vagy ütődött leszel olasz módra? - sorolom fel az arzenált. Mintha legalábbis bármelyik opció kellemes választási lehetőség lenne. De Corvus hozta fel! Nyilván sejtette, hogy az orrtörés is szar ügy lesz.
Érzem én, hogy egyre jobban a figyelem középpontjába kerülök. Amit egyre inkább elkerülnék. Minek is vettem elő egyáltalán a rajz cuccaim? Ügyes Gina. Ha nincs min rágódni, akkor te majd csinálsz valamit. Így kell ezt. A baj csak az, hogy éppen Jenkinsen kéne rágódnunk, és nem az én nem létező szerelmi életemen. Te jó ég! Ebbe még csak belegondolni is rém ciki. Az is, ha a többiek rájönnek, hogy még soha életemben nem csókolóztam, a többiről nem is szólva, amit a szerelmesek szoktak egymással khmm... szóval értitek. És az is, ha azt hiszik, hogy van valaki, akivel csinálhatom. Ez aztán a dilemma. Vajon melyik szituáció lenne a kínosabb, amitől a jelenleginél is jobban feszengenék? Lényegében mindegy is, mert lassan mindenki tekintetét magamon érzem. Rendben, általában gondosan igyekszem titkolni, hogy vannak érzelmeim, de hát kinek nincsenek? És én is lányból vagyok végső soron. Szóval normális, hogy 17 évesen azért megnézem a srácokat, nem? Még, ha nem is nagyon hiszem, hogy van reális esélyem egy normális kapcsolatra... vagyis nem tudom. Monty összezavar... áhh... Szóval inkább csak simán visszaveszem, és a táskámba süllyesztem a rajzokat, meg mindent. - Csak egy srác, akit láttam. Szeretek embereket rajzolni. Segít tanulmányozni az anatómiát. - próbálom mindezt faarccal végig mondani. Épp csak az arcszínem kezd meglehetősen hasonlítani a hajamhoz. Pedig még csak metamorf se vagyok, mint Kath. És éppenséggel fogalmam sincs, mennyire kétértelműen hangzott ez. Persze Corvus tekintetéből rögtön leveszem, hogy ő egy szavamat se hiszi, és a jelenlegi hallgatásának még meg lesz a maga ára. Már ha MB-t sikerül valahogy leszerelni. De azért sajna ő sem színvak, és nem is hülye. Ráadásnak azt is tudja, hogy max szóban fenyegetem növény uszítással, de valójában úgysem fogom megtenni. Szóval jó lesz, ha a valódi okra, Jenkinsre terelődik a téma. Így inkább gyors összefoglalót tartok. - Hmm... nem olyan könnyű egy sérülést úgy álcázni, hogy úgy nézzen ki, mintha. Szerintem Madam Pomfrey látott már mindent is. Bár mondjuk kaphatna valami szerelmi bájitalt. Annak időbe telik ellenszert keverni. Habár behúzhatok neki egyet, és tehetünk úgy mintha épp nagyon összevesztünk volna az aranyvér fontosságán. Szerintem ezen se lepődne meg senki. - gondolkodok el egy pillanatra. Talán még haszna is lehetne ennek az idióta szerelmi drámázásnak. Na igen, Corvussal szerintem tökélyre fejlesztettük, hogy ezen a témán akár órákat vitatkozzunk, úgy hogy sehova se jutunk. Csak némi indulattal kell előadni ugyanezt a gyengélkedőn. Bár igazából estig még van bőven időnk eldönteni, hogy ki melyik csapatban legyen, és mi baja legyen Corvusnak. Ha pedig meg van az információ, akkor Jenkins ezúttal nem fogja megúszni a kérdőre vonást. Legalábbis remélem, hogy elgondolkodik majd, és visszább vesz magából, mert neki Corvussal ellentétben most tényleg nagyon szívesen bemosnék egyet.
Azért most már én is pislogok egy sort Gina felé, arra amit MB is mond a rajzáról. Ki lehet az a fiú? Eddig úgy tűnt nekem Gina nem igazán viseltetik komoly érzelmekkel senki iránt sem, úgyhogy most nem tudom megállni mosoly nélkül, hogy úgy fest talán mégis csak tetszik neki valaki. Idővel majd biztosan Corvusnak is fog más, még ha nem is olyan könnyen vált, mint mondjuk Masie. Azt nem hiszem, hogy féltékeny lennék, Ben esetében pont azért voltam, mert rosszul érintett, hogy olyan csinos lányok veszik körbe. Corvus esetén eddig se zavart ez, pedig tudom, hogy például Adorával elég jóban van és ha azt nézzük, hogy ő meg miben jelent meg a pizsipartin... hát az eléggé zavarbaejtő volt nekem, aki eléggé másképp öltözöm éjszakánként. Arra viszont feleszmélek, amikor Ben megszólal és elhúzom a kezemet, ami már kissé kékes színben dereng. - Bocsánat. Ugye nem... fájt? - pillantok rá kicsit azért ijedten, de aztán koncentrálok, hogy a kezem újra normálisan nézzen ki és persze ne legyen olyan hideg sem. Ben jól sejti már azzal is kissé berezeltem, hogy beszélünk a szembesítésről. Eddig valahogy ez mindig csak jövőbeli dolog volt, csak beszéltünk róla, de most hogy kezd egyre közelebb kerülni a pillanat, hogy tényleg megtesszük... Mi lesz, ha leblokkolok? Ha elkezd majd ócsárolni és tudom, hogy ott lesznek a többiek, de mi van, ha kiborulok és mint most is valami hasonló történik? Pedig a vízmágiát már jól tudom kezelni, de mégis itt az ellenpélda, hogy azért van, ami megzavarhat és akkor még ott a villódzás is, amit nem is tudjuk, hogy pontosan miért van. Corvus felvetésére viszont rendesen ledöbbenek és cseppet sem lep meg, hogy Ben természetesen nemet mond rá. Nem is gondoltam volna, hogy megakarná ütni. Ő egyszerűen nem olyan és kész. - Ez tényleg nagyon rossz ötlet, bár a rókázó rágcsa is. Én is utálnám. - aztán persze lehet, hogy Corvus rábólint, de valahogy nem tudom elképzelni róla, hogy önként akarná kiadni a gyomra tartalmát. - Ha csak nekirepülnél egy fának, mint seprűbaleset? Azt mondhatnád, hogy megzavarodott a seprű. Persze csak óvatosan, hogy ne legyen komoly bajod. Vagy... ha nagyon lehűtöm a karodat, talán az kevésbé fáj. - próbálkozom még más ötlettel is, mert őszintén szólva nem igazán tetszik az ötlet, hogy bárki is megsérüljön, mert lehetséges, hogy gyorsan rendbejön és az is, hogy a Gyengélkedőn hamar rendbeteszik, de attól még amikor történik a sérülés az akkor is fáj és nem akarom, hogy bárkinek is baja essen. Persze rendes Corvustól, hogy önként vállalná a fájdalmat, hogy bejussunk a Gyengélkedőre és eltereljük a figyelmet, amíg a többiek körülnéznek, de jobb lenne úgy megoldani, hogy senki se sérüljön meg komolyabban.
Nem követem le Corvus pillantását, de részemről az ügy le van zárva, az bőven elég, hogy Kathrine mennyivel felszabadultabb. Egy új korszakba léphetünk be. Már csak az lesz ennél is érdekesebb, ha Corvusnak tényleg összejön valaki, de remélhetőleg Kath nála nem lesz annyira féltékeny, mint esetemben volt. Az arcomon még ott van a mosoly, ami Maise viccelődése miatt került oda. Tudom magamról, hogy mennyire kedvelhető vagyok, Corvusnak pedig megvannak a maga démonai, MB mégis mindkettőnket kedvel, ahogyan Kath is, így kár magunkat összehasonlítani. Gina összegzi a hallottakat, mint egy jó védőügyvéd, én elsőre Kathrine szavaira reflektálok. – Nagyon hideg a kezed Kathie.. – Jegyzem meg aggodalmaskodva, sejtem én, hogy valahogy a vízmágiájával függ össze, hogy már most idegeskedik Jenkins miatt, de egyrészt többen vagyunk, másrészt aduász is van a kezünkben, nem kell félnie. Lehet, hogy nem vagyunk a legerősebb varázslók, de úgy vélem, a mardekárosnak inkább a szája nagy, nem szokott fizikai harcba keveredni, noha nem ismerem túlzottan jól. Corvus javaslatán azért nem kicsit döbbenek le. Én az abszolút pacifista, hogy bántsak valakit? Ráadásul szándékosan? Csak az enyhíti a dolgot, hogy csel állna mögötte. – Ez.. baromság, már ne haragudj. Nem kell ehhez orrtörés. Simán be tudunk adni neked egy rókázó rágcsát, vagy bármit, amitől komoly, és gyors lefolyású tüneteid lesznek, nem kell ehhez átrendeznem a személyazonosságodat. – És nem, nem fogom kihasználni a helyzetet, hogy Corvuson elégtételt vegyek. Ő a barátom, és kezd elegem lenni kissé a mártírkodásból. Történt, ami megtörtént, nem haragszom rá, inkább azzal húz fel, hogy úgy tesz, mintha magas labdákat adogatna. Magamhoz képest egész komoly, elítélő arcot vágok, a többiek talán csak akkor láttak kizökkenni a megszokott vidámságomból, amikor Sasha halála után a birtokunk is leégett, ott pedig az apám halt meg. Már kezdek egykori önmagam lenni, még ha volt egy gyászos pár hónap, amikor hajlamos voltam mindenkinek beszólni. Vajon Corvus is épp sirat valakit? Vagy csak alapjáraton ilyen dinka? A két külön csapat felvetésre már bólintok egyet, de nem túl jó kedvvel, az biztos.
[You must be registered and logged in to see this image.]A találkozó elején valószínűleg azonnal fapofára váltottam volna kiüresedett tekintettel arra a gesztusra, ahogy azonnal egymáshoz lépnek, mintha mágnes húzná őket össze és Ben puszit ad az arcára, de valami tényleg felemelkedhetett a mellkasomról. Ugyan nem nézem végig az egészet, hiszen éppen a Montreville srácról készített rajzot nézem és Ginával "szemezek" jelentőségteljesen, de akkor se érzem olyan erősen a szorítást, amikor látom őket a szemem sarkából. A vörös lány tekintetében a könyörgés csak azért szórakoztat, mert valójában az elmúlt évek alatt annyit fejlődtem, hogy ne akarjak szándékosan fájdalmat okozni. Ettől függetlenül komolyan pislogok egyet neki, mintha ezzel jelezném, hogy nagy ára lesz annak, hogy hallgattam. Nem mintha ez garancia lenne arra, hogy a hiperaktív lány feladja a küzdelmet a pletykáért. Gina valószínűleg egyszerűen besétálhatna a Gyengélkedőre, ha már ott éli a világát mindig, de azért amikor Katherine villódzását kevesli Maisie az egyik szemöldököm kissé felemelkedik, mintha magamban latolgatnám az ötletek garmadáját. Mert így is van. - Üss meg. Úgy igazán, hogy betörjön az orrom. Vagy tőlem késelhettek is. - vonom meg a vállamat, először Benjamin szemébe nézve, arra várva, hogy azért valami féltékenység vagy ellenérzés meg benne maradt és egy ökölcsapásban lehet, hogy kiadná magából, ha nem papucs. Ha döbbent tekintetek szegeződnek rám vagy mondjuk már valaki keze lendülne, hozzáteszem. - Mármint a vacsora után. Katherine villog, a B csapat pedig betámogat miután mondjuk "seprűbalesetem" volt. Majd kitaláljuk mi szabdalt fel és olyan sebeket ejtünk, gondolom ennek a megítélése neked nem lehet probléma, Karvaly. - biccentek a gyógyító lány felé, direkt azt a becenevet használva, amit annyira szeret és ami így három év után már annyira nem hallatszódik gúnyosan a számból. Lehet, hogy egyszerűbb lenne, ha ő sérülne meg, de valószínűleg mindenki tudja, hogy öt perc alatt meggyógyítja magát, arról pedig szinte senki, hogy vérmágusként a sebeim majd gyorsan rendbejönnek, főleg, ha kezeltek a Gyengélkedőn. A terv megvan, így ha elválunk, akkor vacsora után jöhet a következő fázis, addig más dolgom sincsen, minthogy újra és újra visszapörgessem a Szükség szobáját és az Üvegházban történteket a kis csapattal. Végül ezt az egészet elhesselegetve inkább Jenkins leválasztását fontolgatom persze, hiszen akármit is találunk vacsora után az biztos, hogy nem fogunk visszakozni. Gondolom én.
// Határidő: május 8. Miután lement a kör átköltözhetünk a Gyengélkedőre, remélhetőleg van szabad helyszín és átadom a kezdés és a körök vezetésének lehetőségét Katherine-nek! //
- Biztos más zsánere is. Nem annyira különleges az ízlésem, hogy csak az enyém legyen. - vigyorgok Benre. - És amúgy pedig egye kutya, a bocsánatkérést a nők nevében elfogadom. De csak mert túl cuki vagy ahhoz, hogy haragudni lehessen rád. - kacsintok. Valójában nem is haragszom, másért sem szokásom pláne nem ilyen csipcsup marhaságért, de a játékos, baráti vérszívás azért jól belefér. Gina felé undok szemforgatást prezentálok, s visszanyújtom a mappát, de előtte azért belekukkantok, mert azért na. Kifolyna az oldalamon minden itóka, hogyha kilyukadék a kíváncsiságtól. - Azért azt még tedd hozzá, hogy ki ez a srác. Elég sokat gusztálhattad, hogyha ilyen részletesen sikerült leképezd. - vállalok be egy kis pletykáért bármilyen növényuszítást. És Corvus is kap egy kacsintást, Kath meg egy levegőbe köldött puszit, amolyan bocsánatkérésképp. - Távol álljon tőlem, hogy a csoportos vonulás elrontója legyek, de nem lenne gyanús, hogyha mindannyian csak Kath villódzása miatt mennénk? Nem kéne egy második fedősztori is? - dobom be az ötletet, s már meg is merek mozdulni, mert rájöttem ám magamtól is (milyen okos vagyok, ugye?), hogy nem fog semmilyen dudva az életemre törni.
Nem igazán gondolkoztam azon, hogy kinek milyenek a jellemvonásai. Vagy kivel, milyen közös vonásom van. Egyszerűen csak ide csapódtam, és valahogy úgy lett, hogy egy csapat, vagy mi lettünk. Néha még most is nehéz megfogalmaznom magamnak, hogy mit érzek, vagy gondolok ezzel az egész dologgal kapcsolatban. Hogy nem vagyok teljesen egyedül. Számomra az érzelmek, és az alkalmazkodás valahogy mindig sarkalatosan nehéz témát jelentettek. Talán ezért is lep meg kissé, hogy Ben velem ért egyet valamilyen érzelmi kérdésben. Azért egy kis halvány mosolyt villantok felé köszönetképp. Persze csak azért, hogy MB újra sikeresen zökkentsen ki. Valahogy félelmetes tehetséggel tapint rá a gyenge pontjaimra, amiket rejtegetnék, vagy úgy tennék, mintha nem érintenének, úgy sehogyan sem. Ráadásként naná, hogy nem vagyok elég gyors sem. MB lóbálja össze-vissza a mappám, amikor Corvus és Kath befutnak. Előbbinek pedig sikerül elkapnom a tekintetét. Így csak egy pillanatnyi könyörgő tekintetet küldök Corvus felé, hogy ne áruljon be. Olyat, amilyet azt hiszem még sosem láthatott tőlem. Most a legkevésbé sem Montyról akarok beszélgetni, aki egyébként egész pontosan három évvel idősebb nálunk. Legalábbis nálam és Corvusnál. Nah mindegy. Nem a matek a legfőbb probléma most. Akkor sem, ha egyenlőre Corvus nem árulkodik rám. Bár valahol érzem én, hogy ezért még valamikor viszonzást vár, de jelenleg ez egy cseppet sem izgat. - Nyugi. Csak béna vagyok. Szóval, ha visszaadod a mappám, és a rajzaim, akkor becsszó nem uszítok rád semmilyen gyilkos növényzetet. - nézek MB-re épp csak annyi komolysággal, hogy elsőre ne lehessen megmondani viccelek-e éppen. Persze feltűnő gyorsasággal igyekszem visszaszerezni elhagyott tulajdonom, még mielőtt újabb kérdések kúsznának MB agyacskájába. Nála aztán sose tudni az ilyesmit. - Szóval, ma vacsi után irány a gyengélkedő, ahol aggódva jelentjük, hogy Kath ma egész nap furán eltünedezett, villódzott, közben pedig felderítjük Jenkis további titkait. Holnap pedig, amint Corvus leszedte a sleppet róla szembesítjük a megtudtakkal, lesz ami lesz. - összegzem végül a haditervet, ami kezd végre kibontakozni. Hátha ezzel is elterelem magamról, meg a rajzaimról a figyelmet.
Azt hiszem nem tudtam volna csak úgy továbblendülni a nélkül, hogy ne beszéltük volna meg rendesen az érzéseinket és ne tisztáztuk volna a dolgot. Egyszerűen igenis van, amikor nem működik az, hogy majd az idő mindent megold. Van amikor, ha valami hagyunk csak magában alakulni, akkor csak rosszabb lesz és én féltem tőle, hogy ez esetünkben is így marad és ott marad az a feszültség, ami volt és ez szétzilálja az egész csapatot. Vagy vajon Corvus tényleg csak úgy továbblépett volna, mintha mi se történt volna? Nem, igazából nem hiszem. Azt persze nem nagyon tudom, hogy a többiek ezidő alatt miről beszélgettek, de majd Ben elmeséli bizonyára, ahogyan én is legalábbis körvonalaiban, hogy mi volt. Azt azért láthatja, hogy most már tényleg jobb a helyzet és hogy én is jobban vagyok, nem annyira feszült, mint eddig és így már tovább tudunk lépni, hogy haladjunk a Jenkins üggyel. A rajzra annyira nem figyelek, hiszen Gina sokat rajzol, főleg növényeket, úgyhogy nem is nagyon figyelek fel rá, ha más van a képen, meg hát egyből Ben mellé lépek, hogy fogadjam a pusziját is, ami egyből mosolyt csal az arcomra. Így Corvus pillantását se kapom el, ahogyan Ginára néz a rajz miatt. - Ha újra villódzani kezdek, akkor akár ezzel is elmehetünk a Gyengélkedőre és amíg Madame Pomfrey rám figyel körülnézhettek. - vetem fel az ötletet, mert lehet, hogy tényleg nem lenne rossz azért annak is utána járni, hogy mi volt az az előbbi elhalványulás. Ahogyan Gina mondta talán valami képesség továbbfejlődés, vagy valami új? A vízzel jól bánok és úgy vettem észre, hogy mostanában a levegővel is tudok ezt-azt, ami még furcsa és szokatlan, ezért sokat nem foglalkoztam vele. A metamorfmágia viszont biztos, hogy nem ad láthatatlanságot, arról azért már többet tudok. - Vacsora után, az jó lehet igen. - bólintok végül, bár azért talán Ben érezheti, hogy a kezem eléggé lehűl és nem csak azért, mert nem öltöztem fel rendesen, vagy ilyesmi. Ideges vagyok, ha arra gondolok, hogy Jenkins szemébe kell néznem, még ha nem is leszek egyedül és még ha már nem is vagyok olyan védtelen kislány, aki nem tud mit kezdei a helyzettel. Fehérke is automatikusan a lábam körül kezd el sertepertélni, mint aki a közelségével igyekszik megnyugtatni.
Miközben nézem, hogy Masie mit bénázik a tábla után a növényekkel, rávillantok egy mosolyt. Különös, de eddig azt hittem, hogy mennyire különbözőek vagyunk, de egyre több a hasonló vonás. Mindketten a medimágiát választottuk, most már én is teljesen árva vagyok. Ráadásul hozzá hasonlóan képes vagyok bezárkózni a kis világomba, esetemben a kártyák voltak azok, és lássuk be, Ginához hasonlóan igyekszem semleges maradni, kivonni magamat abból, hogy érzelmeket kelljen nyilvánítanom. Talán már eredetileg is így volt, de a szüleim halála óta sem tudtam érdemben közeledni Kathrine-hez, ő kezdeményezte a beszélgetéseinket, a korcsolyázást, és úgy mindent. Talán ez az üvegezős játék kellett, hogy rákérdezzenek, hogy most mi is ez. És hiába gondoltam egy egyszerű kinyilvánításnak, amit mondok, lavinát indított el. Lehet, hogy Corvus is azért döntött úgy, ahogy, mert ha látta, hogy én menynire passzív vagyok, hátha lehet még esélye. – Én is valahogy így láttam Gina. Olyan jó volt veletek csak barátkozni, hogy eszembe sem jutott, hogy megcsókoljam. Láttam ugyan más párokat, mégse ragadt rám a csókozózhatnék. – Maise felcsattanására felnevetek, tudja jól, hogy sosem lennék bántó még szavakban sem, a mondatom lényege az volt, hogy ez tényleg szerelem volt, hiszen ha Kathie is ennyire kezdő, akkor csakis annak tudható be, hogy ilyen jól sikerült a szájrapuszink, hogy valami komolyabb van köztünk. – Elnézést, minden lánytól, beleértve a kétmilliárd többi nőt is. – Ha most MB nem a növénnyel billegne, akkor biztosan odapattannék még jobban összekócolni a göndör fürtjeit. – Akkor remélhetjük, hogy Corvus nem csak a te zsánered, hanem másé. Különben pedig.. Remélem, hogy a csupa jó tulajdonság mellett Kathrine nem unja meg, hogy kiszámítható az, hogy mindig ott vagyok, segítek, ilyesmik. – Vélekedek, hiszen ha engem mindig a szomszéd jófiúként jellemeznek, akkor bizakodom, hogy Kath számára az izgalom is benne van, mert lelki társnak lenni egy dolog, de össze kell kapnom magamat, hogy egy kicsit ügyesebb legyek szerelem terén is. És mindezt persze nem Corvus előtt. Ám MB szavaiból ítélve lehet, hogy nagyon hasonlóak vagyunk Corvus-szal, hiszen Kathie mindkettőnket kedvel, és ha a mardekáros srác összegabalyodna valakivel, az illető lány lehet, hogy hasonlót láthatna benne, mint Kathie bennem. Visszaér a páros, szerencsére nem kéz a kézben, de már egy fokkal oldottabban. A leányzó hozzám lép, megszorítja a kezemet, én vidáman elmosolyodom, hogy semmi gond. Azért egy puszit kap, de csak az arcára, ez azt hiszem emészthető dolog lehet mindenkinek, aztán ejthetjük is a témát. – Ez jól hangzik. Akkor... részemről a ma koraeste is szóba jöhet, ha nincsen más programotok. Mi lehet a mai programja? Vacsora után? – Teszem fel a körkérdést, addig mindenki lélekben fel tud készülni. Főleg Kathrine, hiszen neki kell szembenéznie a démonnal.
[You must be registered and logged in to see this image.]Mondjuk valamit elárulhatna az, hogy hiába fáj, hogy együtt látom őket, soha nem éreztem, hogy féltékenynek kéne lennem csak azért, mert együtt töltik az időt, ami eddig is nyilvánvaló volt. Ezzel szemben Katherine mindig is féltékeny volt Ben hölgykoszorújára. A kérdés csak az, hogy akkor én bennem van a hiba, tényleg hülyeség volt megcsókolnom mert ez nem is olyan vonzódás, vagy benne, mert ő meg túlságosan féltékeny mindenkire. Lényegében teljesen mindegy, egymás fejébe nem látunk és nem vagyok valami jó az érzelmekben, hogy bármi ilyesmit meg akarjak beszélni vagy felhozni egyáltalán. Bólintok neki és ahogy elkezdi felhozni, hogy hogyan váltunk egy csapattá az arcomon ezúttal egy őszinte, nosztalgikus mosoly jelenik meg, amiben azért bőven van hála is. - Gondolod? - kérdezek vissza, de afféle költői csupán. Igazából ahogy én is végiggondolom az egészet, tényleg én voltam a kezdet, az, ahogy a tóparton összebalhéztunk és bűntetőmunkára kerültünk. Persze, az elején úgy tűnt, hogy csak ők fognak együttesen utálni engem, de amikor Kath a látomása miatt megölelt... Éppen itt tartok a gondolataimban, amikor megölel. Olyan gyors az ölelés, hogy ha akarnám se tudnám átkarolni és ténylegesen visszaölelni, de így is megmozdul bennem valami, remélhetőleg a helyes irányba. Követem, ahogy megindul és végül belefutunk a többiekbe, ahogy elmélyülten beszélgetnek, de az első, amit észreveszek a lobogtatott rajz. Vagy négy évvel idősebb nálunk az a srác, szóval olyan három éve nem is prefektus, de így is nyomokban felismerem az ismerős vonásait. Ginára villan a tekintetem, kicsit kérdőn, kicsit fenyegetően, hogy mit ad azért, hogy ne kerüljön most ő a középpontba. Jól esne, ha a fókusz elkerülne rólam, még se nyitom a számomat, csak sokat sejtetően bámulok a vörös lányra. - Kösz, MB, asszem. - válaszolom csak, félvállról, amikor elmondja, hogy szerinte jóképű vagyok és hogy még mindig tetszem neki. Fogalmam sincsen mi mást mondhatnék, jelenleg nem vagyok abban az állapotban, hogy erre egy randira hívás legyen a válaszom, valószínűleg le is szakadna mindenkinek az álla, de hát ahogy mondta... Én nem vagyok ilyen laza. Benjaminnal nem szándékozom külön beszélni, egészen biztos vagyok benne, hogy Katherine majd kettesben mindent elmond neki, amit kell, ha most mindenki előtt kézfogóznánk akkor körülbelül olyan érzésem lenne, mintha vesztesként meghunyászkodnék, amit pedig nem fogok. Nem haragszom konkrétan rá, persze nem fognak elmúlni az érzéseim egyik pillanatról a másikra, ennyire nem vagyok egy darab fa, hiába vagyok karót nyelt. - Ejtsük meg előtte a Gyengélkedőt, ha már szóba jött, hogy ott még mást is megtudhatunk? Azt hiszem le tudom választani a csapatáról legalább arra a néhány percre, hogy lerohanjuk azzal, amit megtudtunk, aztán hogy mit kezd vele és mit indít el a lavina... De már nem lesz visszaút neki. Végre változni fognak a dolgok annyi év után, vagy így, vagy úgy. - térek vissza ahhoz, amiért találkoztunk, kicsit ignorálva azt, hogy Gina egyedül akart elmenni a Gyengélkedőre. Egy csapat vagyunk, öten, ha napközben besétálunk, hogy valamelyikünk rosszul lett ugyanúgy megoldjuk, hogy legyen, aki körbe nézzen, legyen, akire Madame Pomfrey és a gyógyító szakosok figyeljenek.
// Határidő: április 30., következő hozzászólás: május 1. //
- Tehát elsőre.. szóval első volt. - vonom le a konzekvenciát, mert erre Ben nem válaszolt, hogy neki az első volt-e, ellenben engem rendesen érdekelt, szóval vagy belemagyarázom a válaszába, hogy válaszolt vagy nem. A gyakorlásnál viszont felszalad a szemöldököm. - Ez nagyon izléstelen volt Benjamin Morgan! - csattan szigorúan a hangom, s hirtelen előbújik belőlem a csajos szolidaritás. Nyilván vicces, s nem gondolja komolyan, hogy Kath csélcsap lenne és fűvel-fával csókolózott volna, de akkor is, ösztönösen védem meg háztárs barátnőm erkölcseit. Mondanék még valamit, de ekkor Gina eldob kapát-kaszát, amire kimegy a fejemből mit szerettem volna még hozzáfűzni az előbbiekhez. Ösztönösen nyúlok a tábla után, hogy felszedegessem a rajzokat, majd egyelőre anélkül, hogy rájuk pillantanék lobogtatom meg Ramsey portréját az ajtó felé, s ezt jószerével láthatják Kath meg Corvus, amikor belépnek. - Megmart valami dudva? - tartom a papírt, mint aki megkövült, s gyanakvóan tekintek magunk köré. A múltkori fekete erek porköpködése óta különösen allergiás vagyok a gyanús növényekre, s nem szeretnék pórul járni. Így addig biztos nem mozdulok ebből a pózból, amíg meg nem esküszik nekem valaki, hogy nincs itt semmi zöldség, ami az életemre tör. Beszélni ellenben tudok, így Ben kérdése nem marad megválaszolatlanul. - Egy szóval sem mondtam, hogy már nem tetszik. Úgy értem továbbra sem változott meg a külleme, ugyanúgy jóképűnek tartom. Főleg, amikor nem figyel oda magára és elmosolyodik. De hogy mi tetszett meg benne elsőre? Az, hogy olyan más, mint én. Nem fecseg, nem laza, nem könnyed, de mégis van benne valami figyelemfelkeltő. Benned pedig a kedvességed tetszett. Az, hogy törődő vagy és mindig számíthattam rád. Azon kívül pedig úgy tűnik, hogy kedvelem a nem egyenes hajú srácokat. - vigyorodom el. - De ugyanezek a tulajdonságaitok megcvannak akkor is, ha barátok vagyunk, úgyhogy nem érzem veszteségnek, hogy egyikőtök sem cövekelne le mellettem. A romantika úgysem nekem való. - vonogatom a vállamat. - Megmoccanhatok végre? Nem fog megzabálni semmi virágnak álcázott fertelem? És sziasztok megint! - lengetem meg óvatosan intésképp a papírt a fejem fölött a belépő barátaink felé.
Nem tudom, hogy mennyivel vagyok furább a szokottnál. Legalábbis látszatra. Mindig is fura kívülállónak éreztem magam, és néha még most is. Nehezemre esik megnyílni és beszélni bizonyos dolgokról. Úgy értem szívesen okoskodom órákat is, ha mondjuk növényekről van szó. De az emberi érzések gyakorta zavarnak össze. A mai dráma is. Nem nagyon értem Kath és Corvus problémáját. De hát remélhetőleg tisztázzák egymás közt, és akkor ugorhatunk a valós problémákra. Mármint nekik nyilván valós ez is, csak... áhh, mindegy hagyjuk. - Vagy inkább a tolvaj az alkalmat. De ezt már úgysem mosom le magamról soha, nem igaz? - teszem fel a költőinek szánt kérdést, egy apró vállrándítással. Mintha nem számítana semmit sem. Ugyanakkor azt vettem észre, hogy mégis számít. Mármint valami számomra is érthetetlen okból fontos, hogy mit gondolnak rólam. Többé már nem a tolvaj-lányt akarom játszani. Inkább csak Ginát, azt aki lehettem volna. Vagy talán lehetnék, ha valahogy le tudnám zárni a múltam. Inkább érdeklődve pillantok hol MB, hol Ben felé, akik a maguk módján fejtik ki a gondolataikat szerelmi témákban. Amihez nekem eddig finoman szólva se sok közöm volt. Legalábbis gyakorlatban. Úgy értem láttam már ezt azt az életben. Tudom, hogy mi az a szex. Mert hát a szerelem lényege a vonzódás, és test érintkezés... nem? De hogy én elég közel engedjek ilyesmihez bárkit is... Minden esetre azért érdekes, hogy a többiek, hogy viszonyulnak a kérdéshez. Szerencsére MB figyelmét inkább a növényem köti le a további faggatás helyett. - Ők egyszerűbbek, mint az emberek. Könnyebb kijönni velük. Nem zavarnak össze. Azon kívül igen hasznosak is. - válaszolom meg a kérdést. Bár sejtem, hogy Maisie nem a hosszú verzióra kíváncsi, amiben ecsetelem, hogy ennek a növénynek például milyen hasznos hatóanyagai vannak, amik milyen módon elkészítve, mikre jók. Szóval nem terhelem olyasmivel, ami jó eséllyel úgysem érdekli. Legyünk empatikusak, vagy mik. Ezért szerintem határozottan járna nekem egy piros pont, már ha gyűjtenék olyat. De piros pont helyett egy újabb számomra kínos kérdés, és téma jön. Oké, most határozottan nem ittam eleget, azaz semmit se, ahhoz, hogy ilyeneket feszegessünk. Sőt, hogy még vér cikibb legyen a dolog, annyira meglep MB kérdése, hogy egy pillanatra ki is esik a kezemből a rajztáblám, amiből önálló életre kelve elszabadul néhány grafit skicc. Az egyiken a mi kis csapatkánk látható, amikor egyszer a tó partján közösen lebzseltünk. A legtöbbön, vagyis vagy három elszabadult lapon is ugyanaz a srác van seprűn, állva egy falnál, ülve egy pad tetején, aki viszont nem tartozik a bandához. Ha MB elég gyors, akkor pedig simán megkaparinthatja ezeket, vagy ezekből egy-kettőt. - A csók szerintem túlértékelt dolog. Ahogy ez az egész szerelmi dráma dolog is. Elszabadult hormonok, meg ilyesmi, és kész... - próbálok kitérni az egyenes válaszadás alól, és inkább a lapokat visszaszerezni, összeszedni, eltüntetni. Így is tisztán kivehető, hogy a saját bénázásommal mennyire zavarba hoztam magam. Szép volt Gina. Most hogy a fenébe magyarázod ezt ki? Sőt, félő, ha az időközben Kath-el befutott Corvus kezébe kerül egy, ő akár fel is ismerheti a rajzon szereplő aranyvérű, mardis, exprefit, aki igen sok időt tölt a kviddics pályán, és most auror szakon van. Ramsey Montreville, aki egyértelműen nem az a cserepes növény az asztalon. - Khmm... tehát Jenkins. Akkor mi legyen? Szembesítjük, azzal amit megtudnunk róla? - teszem fel a kérdést egy kis torok köszörüléssel, de így is érezhető, hogy jelenleg inkább csak terelni akarok.
Ha tudná, hogy én pedig pont arra gondolok, hogy az én hibám, pedig nem én akartam, hogy így legyen és hát nem is hiszem, hogy tettem érte, hiszen ahogyan mondja másokkal is kedves vagyok, de mégis úgy érzem én tehetek róla, ha nem tudjuk megoldani és rámegy a csapat, vagy akár a közös cél is. Hiszen mások szerint a szőnyeg alá kellett volna söpörni, Gina és MB is úgy gondolja, hogy túlságosan felnagyítom ezt az egészet, hogy nem nagy dolog egy csók. Tehát, ha innen nézzük, akkor igenis én tehetek az egészről, mert nem tudok csak úgy túllépni rajta, de ha egyszer nem megy, mit tehetnék? Még ha nehéz is, akkor is úgy gondolom jobb a dolgokat megbeszélni, mint úgy tenni, mintha meg se történtek volna. - Nem... nem tudom, de nem erről van szó. Ezt nem lehet... azt hiszem nem lehet megmagyarázni, csak úgy kialakul magától. - mármint az persze, hogy ki tetszik az embernek, hogy ki iránt érez valami mást, valami többet. Hogy szerelem-e? Még olyan fiatalok vagyunk, úgyhogy bevallom nem is tudom, hogy azt tudnám-e mondani szerelem bármi is, de biztos hogy valami, valami más, mint egy szimpla barátság, hiszen ha nem így lenne, akkor nem lettem volna féltékeny Gilly megjelenésekor, vagy amikor MB felbukkant Ben barátjaként és bevallom valahol mélyen annak is örültem, hogy Winnie elment, még ha ez nem is szép tőlem. - Igen, barátok vagyunk és majd... majd idővel jobb lesz. - engedek meg magamnak egy óvatos mosolyt, mert talán kezd ez a buta feszült helyzet kicsit oldódni, még ha kellemetlen marad majd talán így is, de tényleg az idő sokmindent megold. Hiszen igaza van, sokkal rosszabb dolgokat is átvészeltünk már, ez majd egyszer szépen jobb lesz és nem fogja ő se rosszul érezni magát és így aztán remélhetőleg majd mi se. Sóhajtok még egyet, aztán kicsit tétovázok, hiszen igen ez a fő feladat és most az a fontos, hogy másnak ne essen baja, hogy ezt a Jenkins ügyet elrendezzük. Azért mégis csak úgy érzem, hogy valamire még szükségem van, nem indulok el azonnal, bár a kezét végül elengedem. - Talán nélküled nem is mertük volna megpróbálni, hogy rendezzük ezt a Jenkins dolgot. Lehet, hogy eleve te kovácsoltál csapattá minket, még ha nem is annak indult az elején. - fejtem ki a gondolataimat szépen lassan átgondoltan, hiszen ha akkor nem esünk neki Ginával, ha nem lesz a közös büntetőmunka, ha nem merünk kiállni ellene és végül nem alakul ki a csapat, akkor most nem is próbálnánk meg helyretenni Jenkins és talán a végtelenségig megtehetné, hogy árt másoknak, ahogyan eddig is. Azért még az előtt, hogy elindulnék mégis csak megmoccanok, ha egy pillanatra is, de közelebb lépek és megölelem. Nem hosszan és nem elhúzva, mert azt sem akarom, hogy ezzel is rosszat tegyek, de úgy érzem erre mégis csak szükségem van. Aztán el is enegedem gyorsan és megfordulok, hogy kilépjek az üvegházból és körülnézzek, hogy merre vannak a többiek. Ha tudnám, hogy Ben épp azt fejtegeti a másik kis épületben, hogy milyen is velem csókolózni... hát holt biztos, hogy rákvörösre váltana az arcom menten, de jó eséllyel már ez után nyitunk csak be hozzájuk. - Bocsánat, hogy.... Mindegy is, folytathatjuk úgy gondolom. Már minden rendben, vagyis rendben lesz majd. - vetek még egy félmosolyt Corvusra, de aztán besorolok Ben mellé és finoman megszorítom a kezét, hogy ő is tudja, hogy tényleg minden rendben van és remélem, hogy nem aggódott, vagy ilyesmi, hogy esetleg számára kellemetlen döntést hozok, hiszen ez fel sem merült. Ben mindig csak erősít és növeli a magabiztosságomat, és erre rettentő nagy szükségem van főleg akkor, ha egy Jenkins típusú alak ellen próbálunk fellépni.
Tény, hogy össze vagyok zavarodva, hiszen az én eddigi békés világomat először a szüleim halála dúlta fel, utána pedig ez az egész szerelmi mizéria. Utóbbi vélhetően magamtól is felszínre jött volna, de a Corvusos csókot simán a szőnyeg alá söpörtem volna, ha ők is ezt teszik. Tény, hogy a mindennapi élet dolgait tekintve nem vagyok penge, ugyanis inkább a csokibékák kártyáira fókuszáltam, olvasgattam, vagy Winivel voltam, a magunk sajátos, fapados kommunikációjába bőven belefért, hogy napokat ellegyünk egymás mellett különösebb beszélgetés nélkül. Ám úgy fest, már megint mindent félreértettem, de most úgysem én vagyok a főszereplő, hagyom, hogy a két fél együtt beszéljék meg, Gina már el is indul, a nyomában pedig Masie belémkarolva von el a tett színhelyétől. Nem sokkal később már a másik üvegházban sustorgunk a griffendélesről. – Nem tudom, lehet, hogy az bántja, hogy ő javasolta a játékot? – Vélekedek, aztán én magam nem is foglalok helyet, de járkálni sem akarok, mert idegességet sugallna, úgyhogy inkább karbafonom a kezeimet, s délcegséget végképp mellőzve megállok valahol az üvegfal mellett, nem is fordulva oda, ahonnan jöttünk. Remélhetőleg nem húzódik el nagyon a dolog. Én egyszerű lélek vagyok, vagy működik valami, vagy nem, de úgy fest, Corvus tekintetében itt mélyebb beszélgetésre is sor kerülhet. Holott eleve Jenkins miatt jöttünk ide. Felsóhajtok. Vajon lesz ma még belőle valami? – Lehet, hogy még most sem, de hát te aztán tudod Gina, alkalom szüli a tolvajt. Legalább nem totojáztam tovább.. – Bólintok el, ez igenis jó megszólalás volt Ginától, örülök, hogy végre bekapcsolódik. És itt különben sincsen rossz vélemény, csak vélemény. Én pedig arra is kiváncsi vagyok. Hiszen határozottan örülök neki, hogy ismét visszatértünk az ötösfogathoz, nekem már kezdett is elveszni a bizalmi kapcsolat abban a sokaságban. Talán ha megmaradtunk volna öten, akkor erre a félreértésre sem került volna sor, hanem Corvus számára is gyorsabban kiderült volna, hogy nem tudunk leszakadni Kathie-vel egymásról. - Nem tudom Maisie, tényleg nem tudom. Igazad lehet abból a szempontból, hogy vélhetően akkor is mellettem tette volna le a voksát, ha nem történik meg az üvegezés. De hogy a szerelem.. Bevallom őszintén nem nagyon merült fel bennem korábban. Jó volt Kathie-vel, de nem néztem meg másokat úgy. Se máshogy. El tudok éjszakákat a kártyáimat rendezgetve játszani.. Aztán ennyi. Lehet, hogy már korábban ki kellett volna próbálnunk. – Vonom meg a vállamat, nem tudom felmérni, hogy mennyire állja meg a helyét, amit MB mond, minek járnék valakivel, aki csak tetszik? Jó, bele lehet szeretni valakibe, akivel együtt vagy, de ahhoz igenis kell valami komoly alap. Szerintem. Maise közben Ginát is szóval tartja, de közben olyan kérdést szegez nekem, hogy csak belémfolytja a szót. – Hát izé.. Meglepően jó. Elsőre azt hinné az ember, hogy valami sima arcpuszi, mint Sashával, aki ugye az unokatesóm. És nem.. remélem, hogy istenáldotta tehetség, nem pedig végiggyakorolta a Roxfortot. – Nevetem el magamat fejrázva, nyilván ő is kezdő még, mármint Kathie, ezért is volt annyira megdöbbenve. Vagy lehet ezt rosszul is csinálni? – És.. ha már ha témánál vagyunk, mi tetszett neked Corvusban? És mi az ami miatt most már nem?
[You must be registered and logged in to see this image.]Amikor Ben visszakérdez egy kicsit meglepődök, ugyanolyan hüledező fejet vágva, mint ő, pedig ezúttal nem gúnyolni akarom. Teljesen benne van a fejében, nem is figyelt arra, amit mondott, hogy én csak őt ismételtem félvállról, így inkább nem is reagálok rá. Az üvegezést is félreértette és most azt se veszi észre, hogy ő mondott hülyeségeket és én csak rá akartam hagyni, hogy a szőnyeg alá söpörjük az egészet. Vagy az érzelmei kavartak be neki is, vagy a Teszlek süveg kicsit elnézte a dolgot a hollóháttal, de mivel most teljes sokkban és kínban vagyok, hogy muszáj lesz az érzéseimről beszélnem, biztos, hogy nem fogom felvenni a kesztyűt. Így is eléggé elcsesztem az egészet, ha már Katherine kettesben akar beszélni és ott van a levegőben, hogy az egész csapat szétbomolhat... miattam. Kettesben maradunk és ha már ennyire fontos, hogy megbeszéljünk mindent kiadok magamból egy jó adag elfojtott önutálatot, bár egyelőre csak még szarabbul érzem magam tőle, pedig a csapból is az folyik, hogy milyen jót tesz, ha kimondod, ha bajod van. Mikor lesz jobb? Mert most azonnal biztosan nem. Kicsit elhúzom a számat és újra valami nagyon fontosat találok az egyik növényen, amit bámulhatok, amikor azt mondja, hogy Bennél nem kell félnie, hogy mit ront el. Tehát mellettem fél, mellettem nem önmaga, talán még tőlem is fél? A kérdések özönlenek, de nem mondom ki őket, főleg, ahogy közelebb lép és megfogja a kezemet. - Akkor min múlt, Katherine? Egyszerűen nem vagyok elég jó neked, ugye? - kérdezem, egészen halkan, egészen megtört hangon, mit sem számít közöttünk az a szakadéknyi magasságkülönbség, ugyanolyan tanácstalan gyereknek érzem magamat, mint bárki más tinédzser. Lehet, hogy ezt a kérdést se kéne feltennemk, de valahogy még is csak kibukik belőlem. Máskor kapva kapnék azon, hogy bevallja, hogy ő is bántott engem, például akkor is, amikor Bennek elmondta, hogy furcsa képességem jelent meg a vérrel kapcsolatban, amitől én magam is tartok. Már akkor egyértelmű volt, hogy kit tart a bizalmasának, kit nézett ki a párjának, csak egész egyszerűen ignoráltam, hogy a sorsuk már megpecsételődött. Gőgös voltam és hülye és akármennyit veszekedtünk Katherine-t egy piedesztálra emeltem úgy, hogy azt se tudom, mi is az a szerelem. - Nem tudom. - válaszolom először, de aztán halkan felsóhajtok. Jól esik az érintése, ahogy a kezemet fogja, bár közben szorítja a mellkasomat a józan ész, hogy ismét csak barátként tekint rám és úgy nem akar elveszíteni. - Semmi jogom ahhoz, hogy beleszóljak az életetekbe, nem akarom, hogy miattam akármin is változtatnod kelljen. Ha barátok vagyunk, akkor legyetek önmagatok, legyetek boldogok, legyetek együtt, és majd idővel csak elmúlik az egész. - kicsit elhallgatok, mert bár az elmúlt percekben tényleg kicsit kiadtam magamat, az érzéseimet, a lelkivilágomat, ami tőlem nagyon is szokatlan, most már kezdem érezni, hogy talán Maisie-nek is igaza volt abban, hogy túldramatizáljuk a dolgot. Velük éreztem életemben először, hogy nem vagyok olyan magányos és nem akarom őket elveszíteni, nem fogom hagyni, hogy ezek a furcsa érzések az irányába és a hirtelen féltékenység tönkretegyen mindent. - Történtek már nagyobb tragédiák is és mindent átvészeltünk, együtt. - teszem hozzá és ahogy a közelemben áll miután megfogta a kezemet egy kicsit félre is billentem a fejemet lepillantva rá, egy harmatgyenge, de félmosollyal. - Nézzük meg a többieket és intézzük el végre-valahára Noah Jenkinst, rendben?
// Határidő: április 21., következő hozzászólás: április 22. //
Ben kérdésére kissé tétován vonok vállat. - De, lehet. Bár azért akkor is ma extrém fura. - hajolok kissé közelebb, hogy Gina biztos ne hallja a szavaimat. Nem akarom én kibeszélni a háta mögött, éppen azért halkítok, hogy ne jusson a fülébe és esetleg meg ne bántsam vele. Amikor belibbenünk az üvegházba akkor ellépek Ben mellől kissé, s hanyagul odébb pakolok pár dudvát, hogy legyen egy fenéknyi hely az egyik ültetőasztalon, ahova feltelepedhetek. - Nem hiszem, hogy attól függne bármi, hogy ki a gyorsabb. Ha Corvus előbb vall szerelmet, de Kathnek te jössz be, akkor is tök mindegy lett volna mit mond. Bár igazából én azt se értem, hogy hogy lehet valakibe úgy beleszeretni, hogy nem jártok együtt. Persze, tetszhet meg minden, rá lehetsz csavarodva, de a szerelem szerintem onnantól kezd éledezni, hogy megvolt az első csók, s kölcsönös a tetszés. Amíg én nem járok valakivel addig tuti nem fogok beleszerelmesedni senkibe. Bár persze ttől vak még nem leszek. Ahogy a korábban említett példa mutatja azért bejöttek már srácok az életben. - fejtem ki ismét jó bőségesen a nézeteimet. Igazából a szerelem számomra valami kesernyés dolog, pont az anyám miatt. Mert ő állítólag minden apumba szerelmes volt, mégis mindet elhagyta, mint eb a szaharát, szóval.. szerintem a szerelem nem ilyen. Arról pedig nem teszek nagyvonalúan említést, hogy azt gondolom Bennek se Kath lesz a felesége, hacsak nem házasodnak 18 évesen, mert hát egy tiniszerelem azért nem tart a sírig, ha elég hosszú az élet azért. Jó-jó. Lehet, hogy túl racionális és minimálisan se rózsaszín az a hozzáállás, amim van a témáról. Gina tényleg megússza, [You must be registered and logged in to see this link.] nem ugrok a kérdéssel a torkának, hogy na és ő vajon kibe szerelmes? Inkább kissé fintorogva figyelem, ahogy a növényt cirókálja. - Mit eszel rajtuk? - szalad ki a számon a kérdés. Hiába, nem vagyok túl növénybarát. - Amúgy az első csókod volt? Milyen volt? - fordulok hirtelen Ben felé. - Én eddig egyszer próbáltam, de nagyon gáz volt, inkább undi, mint kellemes, szóval kissé szkeptikus vagyok csóktémában. Te Gina! A te első csókod milyen volt? Győzzetek meg, hogy lehet ezt jól csinálni is.
Én és az érzelmek nagyjából apám halála óta nem vagyunk barátok. Ez egy nem titkolt tény esetemben. Talán pusztán önvédelemből próbálom magam távol tartani még a saját érzéseimtől is. Nem hogy másokétól. Talán azért is furcsa számomra kívülállóként tekinteni a Kath-Ben-Corvus szerelmi háromszögre. Még azt se tudnám nagyon megfogalmazni, hogy mi az a szerelmi háromszög. Másrészt időnként rám tör az érzés, miszerint én mindig csak a furcsa kívülálló leszek. Talán ezért is irigylem olykor MB és Ben természetes hozzáállását a dolgokhoz. Ők olyan egyszerűen és könnyen kezelik az egészet. Főleg Maisie. Legalábbis látszatra. Nálam már az is tekinthető csodának, hogy észreveszem mikor vagyok felesleges. Mint a Kath-Corvus beszélgetésben most. Szóval ahogy áttelepszünk a szomszéd üvegházba a táskámból tényleg előveszek egy kemény fa rajztáblát kifeszített pergament, és valóban nekiállok lerajzolni a cserepestől áttelepített növényt. - Háát... ha tőlem kérsz szerelmi tanácsot, akkor rossz embert választottál. Még a saját esetemben, a saját érzéseimben sem tudok logikát találni. Talán csak most értél meg a döntésre, hogy kimond. A természetben mindennek megvan a maga ideje. - próbálok azért egyfajta párhuzamot találni valamivel, amit megértek. Mert hát vegyük például ezt a susogó pettyes mályvát itt. A leveléből készült gyógytea kiváló anyagcsere fokozó, étvágyjavító, és ebből adódóan rendkívül jól lehet vele kezelni a különböző étkezési zavarokat, mint anorexia vagy bulimia. Csakhogy a felhasználni kívánt leveleket kizárólag a július elejétől, október elejéig tartó időszakban szabad leszedni. Ekkora érnek be, és érik el a megfelelő hatóanyag koncentrációt. Bár Bimba évek óta sikeresen telelteti ezt a jószágot az üvegházában, a leveleknek akkor is megvan a maguk fejlődési ciklusa, amit nem lehet siettetni. Talán Ben érzelmei is valami ilyesmik. Talán Ben is egyszerűen csak most érett meg a beismeréshez, mint a levelek a teához. Kissé álmosan pislogok párat, elnyomok egy ásítást, majd a cserepes növényt kezdem el gyengéden cirógatni. Nehogy még a végén Maisie kapcsoljon, és a saját megmagyarázhatatlan érzelmeimről kezdjen faggatni. Hülye egy félmondat volt. Remélem a háztársnőm ez egyszer elsiklik felette. - Jól van na, vissza foglak vinni a helyedre, ne durcáskodj. Ha jó leszel csinálok neked finom tápoldatot is. Na megmutatod a tavalyi gyönyörű pettyes leveleid? Biztosan elragadó pöttyeid vannak. - csiklandozom meg egy kicsit a szárát, mire a növény a nap felé fordítja a leveleit, hogy a fényben tökéletesen láthatóak legyenek a szép lila pöttyei, a világoszöld levelein. Én pedig szélesen elmosolyodom, hogy célt értem a sértődékeny, ámde hiú növényzettel. Így amíg kínálkozik az alkalom a levélrajzolásra el is kezdem keresni a ceruzámat a táskámban. Azt amit már kiraktam az előbb a rajtáblára. Ejnye Gina, ma nagyon szórakozott vagy...
Gina szokás szerint nem is érti az egészet, MB legalább átérzi és még meg is öleli Corvust. Azt hiszem nekem most ilyesmit úgyse lenne okos tennem, pedig annyira szeretném, ha minden rendben lenne, de biztos, hogy időbe telik majd mire ez megtörténik. Mégis úgy érzem, hogy csak akkor tudunk valahogy túllépni ezen, ha megbeszéljük, vagy legalább megpróbáljuk megbeszélni. Ben azért remélem, hogy nem bántódik meg azon, hogy úgy gondolom többet érne a megbeszélés. Azért érzem rajta, hogy feszült, hiszen elég furán szól vissza Corvusnak, aki inkább csak annyit próbált mondani, hogy már olyan mindegy, hogy ez az egész hogyan alakult így. Azt hiszem talán nem is működött volna, ha Ben előbb mond bármit, talán nem is tudtuk volna kezelni. Lehet, hogy kellett ez a feszült, fura helyzet ahhoz hogy én is biztos legyek magamban, hiszen pár éve még azt is furának találtam, hogy a bátyám annyira oda van Missyért. Nem vagyok egy koránérű típus na. De most tudom, hogy kicsit fel kell nőnöm, mert már sokakat veszítettem el rövidke életem során és Corvust pár havonta így is kicsit mindig elveszítettem, de most olyan véglegesnek tűnik, ha nem rendezzük ezt. - Ő csak azt tette, amit én, tudod, hogy megy ez. - mondom csendesen, hiszen igen Fehérke tényleg még meg is harapta szegényt, pedig akkor megint egy kicsit úgy éreztem jobb lett a viszonyunk, amikor segített. Elfogadta a könyvet, amit adtam neki és utána cserébe megidéztük a familiárisomat. Megint kicsit túllendültünk azon, amit én szúrtam el, hogy aztán megint elszúrjam. Na igen Bennel sosem kellett attól félem, hogy mit rontok el, Corvus esetén viszont nagyon is. Talán nem is az számít, hogy mik voltak a múltban, hogy ő is a Jenkins csapatnak a tagja volt, akik bántottak engem, de a közelmúlt se volt éppenséggel sétagalopp azért a Mardekáros fiúval. - Ez nem ezen múlik, mármint nem azokon a régi dolgokon. Tény, hogy Ben esetében sose kell attól félem, hogy mit rontok el, de... - nem is tudom, hogy mit mondjak. Azt hiszem ezt nem lehet megmagyarázni, mármint az érzéseket. Sose gondoltam, hogy ő így érez, én pedig tényleg nem gondoltam rá ilyen formában. Annak is örültem, hogy a barátságunk alakulni látszott azok után, hogy én magam is ártottam neki, hiszen megtámadtuk Ginával a tóparton. Végülis akkor én se voltam jobb, leereszkedtem a szintjére, aztán elárultam a titkát, pedig tudtam, hogy nehezen oszt meg bárkivel bármit. - Azt hiszem mindketten szúrtunk el dolgokat. - mondom ki végül, mert lehet, hogy ő nem félt tőlem, mint ahogyan én tartottam tőle és a reakcióitól nem egyszer, de akkor is rontottam el dolgokat és én is bántottam őt, amikor már kilépett a Jenins bandából. - De abban akkor sincs igazad, hogy nem vetkődöd le sosem a szemét Mardekárost, aki voltál. Már rég megtetted, csak... nem ezen múlik. - azért kicsit közelebb lépek, hogy ha nem húzódik el, akkor megszorítsam kicsit a kezét. Gőzöm sincs, hogy ezzel jót teszek-e vagy sem, de nem akarom, hogy az egész csapat szétessen... gyakorlagilag miattam, még ha nem is tehetek róla igazán. - Szerinted tovább tudunk lépni ezen? Én... én nagyon szeretném, ha menne. Mit tegyek, hogy könnyebb legyen? - azért egyszer-egyszer csak elcsuklik a hangom, hiszen látom, hogy olyan kábán néz és én tényleg csak azt szeretném, hogy könnyebb legyen neki valahogy. Annyira jó lenne, ha nem kellene azt látnom, hogy szenved. Ha... ha kell, akkor távolságot tartunk legalább, amikor együtt vagyunk mind egy ideig Bennel, bár nem tudom, hogy ez számít-e, ha tudja, hogy attól még együtt vagyunk
Azért nem kicsit vagyok meghökkenve Corvus érvelésén. Én lazán átsiklom minden sérelmen, nem véletlen, hogy eleve én javasoltam, hogy vegyük be őt, hiszen mindenkinek jár a megváltás, s nem lehet olyan rossz ember, mint Jenkins. Jó ideig úgy gondoltam, hogy ez jó döntés volt, s talán még most is. Viszont azzal, amit most mond, minden józan észérvvel szembemegy, nem csoda, hogy hüledezve nyílik el az ajkam, amit a legtöbben biztosan nem tapasztaltak még tőlem. – Szerinted egy gyorsasági verseny? Azért kellett volna gyorsítanom, és letámadni Kathie-t, hátha megteszi hamarabb más? – Megrázom a fejemet, nem mindenkiben alakulnak ki olyan sürgetően az érzelmek, ráadásul mindig is fiatalnak éreztem magamat az ilyesmihez, szeretek inkább játékos, vicces maradni, de talán ki kellett volna sajátítanom magamnak a griffendéles barátném? Nekem még most is furcsa, noha jólesően furcsa, hogy nem csak barátként fogjuk meg egymást kezét, és hát na, elcsattant már jó pár csók is. Ám álmomban sem gondolkoztam azon, hogy netán vetélkednem kéne a kezéért. Ahhoz talán béna is lennék, nem tudom. Most is Kathie-t hozzuk ilyen helyzetbe, hogy ő a főszereplő. S hiába is hívnék mindenkit egy nagy ölelésre, ebből nem lesz végül semmi. Bólintok Kathrine-nek, logikus, hogy ketten akarják megbeszélni, látom is rajta, hogy bármi lesz is, nem fog hirtelen átpártolni. Ha meg igen, úgysem tehetek semmit. Az eddigiekkel ellentétben most mégis csak féltékenység-gombóc gyűlik a torkomban, ami eddig már csak azért sem volt, mert olyan szép volt így öten barátkozni, fel sem merült, hogy Kathrine-t mással kell látnom. Jó, azért az a Corvusos letámadás furcsa volt, de még az a csók sem kavart fel annyira, mint hogy most kettesben meg akarják beszélni négyszemközt. El nem tudom képzelni, hogy mi jöhet ebből ki. – Hogyne, megyünk is. – Azért nem tagadom meg magamat, mindent a békességért. Ha nem is mindent, de amit lehet. Hagyom, hogy Maise belém karoljon, akire már tényleg furcsálkodva meredek, ő meg a szerelem? Azt hittem ő a dinka mostohahugi, erre milyen mély érzéseket tud táplálni? Az eszem megáll! Gina viszont ennek az ellentéte, totál visszafagy robotba, ami már nekem is kezd sok lenni, talán ezzel védi magát, hogy kimaradjon az elefántos játékból, ahogyan MB hívta a köreinket. – Nem tudom. Nem mindig ilyen? – Lesek vissza az immár zárt üvegház ajtó felé, aztán megrántom a vállamat, vonva magammal Maise-t is, Gina után baktatunk. Tudom, hogy a griffendéles okoska most a Jenkins ügy miatt jött, amit jól keresztbehúztunk, de ahogyan mondani szokták: ilyen az élet. Belépünk hát Gina mögött, de ott nyitva hagyva az ajtót, hogy Kathie-ék tudjanak jönni, ha végeztek, remélem nem húzzák sokáig. Ott aztán nekidőlök az egyik álványnak, egy pillanatra be is csukom a szememet. Aztán kinyitva meredek a két lányra. – Szerintetek lassú voltam? Az volt a gond? Nem akartam ennyire senkinek bekavarni..
[You must be registered and logged in to see this image.]Olvasott vagyok, a tananyagban mindig valamivel előre olvasok, nyaranta házitanítók fejlesztették a készségeimet - bár leginkább a sötét praktikákat és a párbajtehetségem -, szeretem magamat okosnak, felnőttnek, magabiztosnak mutatni, de az érzelmi életben elképesztően suta vagyok. Bexley is vagy tíz évet volt mellettem, mielőtt bármi is történt volna aztán egy-két csóknál több nem is történt és ma már tudom, hogy akkor se jött volna össze, ha nem hagy faképnél az újdonsült apja miatt, akivel egy évre Szófiába költözött, mert... mert már akkor is számtalanszor Kath járt a fejemben, az emlék, amikor Noah-ék durván bántották és ami miatt eldöntöttem, hogy nekem elég volt, a közös kalandok, a közös tanulások, még az is, ahogy a Czikornyai és Patzában sértetten a falhoz szegeztem, mert elárulta Bennek, hogy képes vagyok a vérmágiára. Az én oldalamon mindig is megvolt a szikra, de most már nyilvánvaló, hogy ő semmit sem érzett az irányomba, csak barátságot. A gyilkos tekintetemtől legalább MB elnémul és nem folytatja még valamivel, amitől elsüllyednék a föld alá. Benjamin hozza a formáját és igyekszik mindent magára vállalni, békíteni, elsimítani az egészet, de jelen pillanatban az, hogy lekicsinyli az érzéseimet és azt mondja, hogy majd találok valaki mást nem éppen az, amit hallani akarok. Bár, egyáltalán mit akarok hallani? Annak semmi esélye, hogy Kath hirtelen mellém pártoljon, egyértelműen egymást szeretik, ez a hajó elúszott és soha esélyem se volt azzal a szemétkedős stílusommal, amit igyekeztem fokozatosan levetkőzni, de akkor is még évekig tűrt meg és nem tet a szemében partiképes pasivá. Most már ez van. Visszatekintve majd biztosan értékelni fogom az igyekezetét, de itt és most túlságosan nyomorultul érzem magam a rivaldafényben, hogy így nyilvánosan kell ezt az egészet megbeszélni. - Talán léphettél volna előbb, talán akkor nem történt volna ez, talán, de most már nem mindegy? Csak felejtsük el az egészet... - mormogom, azzal ellentétben, hogy igazán azt mutatom mindig, hogy bennem nincsen semmi hiba és szeretem másra kenni a dolgokat, most még se fogadom el csak úgy. A nagyölelés felvetésére egy kicsit lefagyok, egyetlen egyszer álltunk körbe kézenfogva, amikor Little Hangleton erdejében a patrónusainkat idéztük meg, de most teljesen mások a körülmények. Jól érzi Kath, amikor kiküld mindenkit, bár kettesben sem tudom, hogy mit mondhatnék neki és amikor Maisie kifelé orvul megölel akkor is csak állok, mint egy darab fa, mint aki sokkot kapott. - A kis dög pedig megharapottm, pedig még segítettem is a megidézésében, hálátlan... - mondom szinte kábán, hiszen egyáltalán nem ez a lényeg, aztán kelletlenül felsóhajtok. - Nem csináltál semmi rosszat, Katherine, meglepődtél, megpofoztál, ennyi. Tudnom kellett volna, hogy csak azért töltesz velem időt és adtál ajándékot, mert minden barátoddal ennyire törődsz, hogy Bennel szeretitek egymást, hogy sosem fogom levetkőzni a szemedben azt a szemét mardekárost, aki voltam, aki bántott Jenkinssel és tudom, hogy bántottalak utána is, nem egyszer. - szalad meg a nyelvem most, hogy kettesben vagyunk, és minden mondattal egyre keserűbb és egyre csalódottabb vagyok, sőt, dühös, de csak magamra és nem rá. Még a kezem is ökölbe szorul, az arcom már eddig is ki volt pirulva, de most még a szemem is egészen üvegessé válik. Még jó, hogy el nem bőgöm magam, mint valami óvódás. Már tök mindegy, nincs mit tenni, ami volt elmúlt és talán örökre én leszek a "rosszfiú", a megtűrt a csapatban. Folyamatosan ostorozom magam gondolatban tovább, ahogy bámulok magam elé, alig a lányra nézve.
// Határidő: április 13., következő hozzászólás: április 14. //
Egészen addig nem tűnik fel, hogy mekkora bombát sikerült ledobjak az általam egyszerűen tényként kezelt kinyilatkoztatással, amíg Corvus bele nem némul tulajdonképpen a pillanatba. A vak is látja, hogy elevenébe találtam, s bár nem állítottam ronda dolgot vagy szánnivalót, azért mégis kicsit elszégyellem magam. Zavartan régcsálom alsó ajkamat, s egy kóbor fűcsomót kezdek rugdosni cipőm orrával, míg várom hogy mi is fog kisülni ebből az egészből. Hirtelen Jenkins egész sztorija tök lényegtelenné válik, s valahogy elterelődik - érthető módon - a figyelem inszomniáról, képességekről.. mindenről. Csendesen bólintok, amikor Kath arra kér minket, hogy menjünk ki egy kicsit. Teszem is, de előtte még odalépek Corvushoz, s ha gáz, ha nem, nemes egyszerűséggel megölelem, s a fülébe súgok egy Ne haragudj!-ot, miekőtt ellépnék tőle, majd pedig Ben mellé sorolva Ginával társulva kilépdelnénk az Üvegházból. Alapvetően nem bánom, hogy őszinte voltam, de azt igen, hogyha rossz érzéseket okoztam a többieknek, szóval odakint tétován Benre pillantva próbálom kitalálni, hogy zabos-e rám vagy sem. - Tudom, hogy gáz a helyzet, de azért volt jó is, ami kisült belőle. Te színt vallhattál Kathnek, ő is neked, s együtt vagytok azóta is. Corvus meg tovább fog tudni lépni, pláne mert eléggé egyértelművé vált minden. És remélhetőleg rendesen meg tudják beszélni, s nem lesz ebből az éledő férfiönérzet-szülte duzzogás.. - szájhuzogatva pillantok vissza a benti kettősre, majd a távozó Gina után. - Szerinted mi baja van? Nem kéne utána menjünk? - fordulok megint Ben felé. Elvégre nem hiszem, hogy 1-2 perc alatt megbeszéli Katherine és Corvus a dolgokat, szóval addig akár "hasznossá" is tehetjük magunk.
Nem vagyok egy érzelmi analizátor. Ha valami távol esik tőlem, az ez. Most pedig tényleg nagyon kezd ketté szakadni a beszélgetés, én erőltetném, hogy arra koncentráljunk, amiért jöttünk, de a többiek minden elhangzó mondattal távolabb kerülnek tőle. Számomra pedig tényleg egyre kínosabb ez a ki-kit szeret dolog. Ennél még a saját katasztrófális állapotomról is szívesebben csevegénék Maisie-vel. Pedig éppenséggel az sem kedvenc témám. Inkább lovagolnék, vagy csinálnék bármi mást. Elég ironikus, hogy mennyi gyógyító könyvet veszek ki a könyvtárból, és mennyi időt töltök a gyengélkedőn, éppen csak a saját állapotommal nem tudok mit kezdeni. Vélhetően a mindig cserfes Maisie most is fején találta a szöget. - Vélhetően igen. - válaszolok szűkszavúan. Nem kezdek hosszas fejtegetőzésbe a gyerekkoromról. Már így is sokkal többet tudnak, mint kellene, vagy mint ami kényelmes volna nekem. Azt már rég feladtam, hogy kellően távol tartsam magamtól őket, de most azt hiszem nem az én lelki gyengeségeim a legfontosabbak a csapategység szempontjából. Ezt bizonyítja az is, hogy bár Corvus próbál az eredeti témára koncentrálni, mégsem igazán megy neki. Legalábbis a kérdésemre kicsit konkrétabb választ vártam. Olyat például, hogy vacsora után egyedül szokott menni sétálni, akkor csaphatnánk le rá, vagy ilyesmi. Igazából fogalmam sincs Jenkins szokásairól. Sosem figyeltem meg, de Corvussal egy darabig jóban voltak, szóval ő talán tud valami hasznosat is róla. Vagyis remélem, hogy tud, de most nem éppen úgy tűnik, hogy a feladatra koncentrál. Esküszöm nem gondoltam, hogy az a játék ennyire balul üthet ki. Ami azt illeti, ha rám kerül a sor, akkor én is simán smároltam volna bármelyik sráccal. Ez pedig nem nem azt jelenti, hogy járnék is velük, csak azt, hogy eleget ittam hozzá, hogy bármelyik sráccal smároljak aki jelen volt akkor. Mert hogy ez lett volna az egész hülye játék értelme. Szerintem Kath esetében tényleg egy új képességről, vagy csak az eddigiek fejlődéséről van szó. De amikor megkér, hogy hagyjuk őket magukra kicsit vállat vonok. Talán jobb is így. Ha rendezték egymás közt a dolgokat, akkor talán képesek lesznek az eredeti problémára koncentrálni. - A szomszéd növényházban leszek, ha kellenék. - mondok csak ennyit, és felnyalábolom azt a cserepes növényt, amit Corvus arrébb pakolt amikor bejöttünk, és elindulok kifelé, magam után intve MB-t és Bent. Hogy keressek ideiglenesen egy helyet, ahol békés rajzolgatásba foghatok. Elvégre növény rajzokat ígértem Bimbának. Ennyi erővel teljesíthetem is a feladatot, amíg Kath, és Corvus kitalálja, hogyan tovább. Ehhez pedig még én is érzem, hogy nincs rám szükség.
Nekem nem megy, hogy ennyire lazán kezeljem ezt a helyzetet, ahogyan Gina beszél róla. Lehet, hogy számára semmiség lett volna, de én más vagyok. Corvusszal eddig is hullámvasút volt a barátságunk és mindig úgy éreztem, hogy ha jobban alakult akkor én szúrtam el. Erre most, amikor már megint úgy tűnt, hogy jól alakulnak a dolgok, hiszen segített nekem megidézni Fehérkét és tényleg jóban voltunk, teljesen elromlik. Akárki akármit is mond, ha túllendülnék rajta, akkor is megmaradna egy feszült állapot és akkor se válik semmissé, hogy pofon vágtam. Így hát bevallom alig tudok figyelni arra, amit Gina mond a gyengélkedőről és hogy az egyetemisták nem lusták, vagy hogy madár alakban szokott fákon aludni, mert másképp nem tud. Csak időnként Corvusra pillantok és próbálom kontrollálni a pulzusomat, ami nem nagyon megy, ahogyan ezt Gina is kitapintja. Csak bólintok a felvetésére, hogy ez valami új képesség, vagy a metamorfmágia egy új szintje, főleg mert aztán a fülembe cseng MB kijelentése, ami hirtelen olyan mellbevágó, hogy nem sokon múlik, hogy vad ellenkezés közepette nevessem el magamat, hogy mégis hogyan mondhat ekkora képtelenéget. - Nem... ez nem... rosszul gondolod... - próbálom kissé elcsukló hangon azért mégis csak cáfolni a lány szavait arra számítva, hogy Corvus minden bizonnyal ellenkezni fog, hogy tagad majd, de nem szólal meg, sőt a pillantása egyértelművé teszi, hogy erről van szó, hogy nem az ivászat miatt volt, hogy nem azért, mert a szabály szerint lehetett, hanem maximum a pia erőt adott neki ahhoz, amit amúgy is meg akart tenni és kicsit bizonyára kikapcsolta azt, hogy átgondolja mi lehet a következménye. Nem tudom, hogy mit mondjak, csak megkövülten nézem Corvust, időnként pedig Benre siklik a tekintetem, hogy ő hogyan reagál majd. Kétlem, hogy ez ennyi lenne, hogy ki lett mondva és akkor majd minden jó lesz, hiszen ha erről van szó, akkor Corvusnak pocsék érzés lehet látni minket. Aztán Ben kezd el beszélni, bár bevallom alig hallom a szavait, csak hogy átkarol és úgy érzem minden olyan lassúnak tűnik most, de őszintén kétlem, hogy Corvus valami nagy csoportos ölelésre idejönne és ennyivel le is zárná magában a dolgot. Hiszen akárhányszor egy kicsit is gyengének tűnt mindig támadott szinte azonnal. Amikor a trágyás eset volt és megijedt a saját képességétől, vagy amikor elmondtam Bennek a dolgot és megpróbáltam bocsánatot kérni, de rámijesztett annyira kikelt magából. Nem, egyszerűen nem hiszem, hogy ez lenne a megoldás. Finoman kibújok hát Ben karja alól és egy pillanatra megszorítom a kezét. - Egy kicsit... Kimentek egy kicsit? Azt hiszem ez nem olyasmi, amit így együtt kellene. Nekünk kell megbeszélni, hogy folytathassuk együtt csapatként. - Benre pillantok, de aztán MB-re is, majd Ginára, bár elsősorban MB az, aki kiolvashatja a tekintetemből, hogy remélem segít Bennek egy kicsit. Mármint nem akarom, hogy rosszul érezze magát, hogy esetleg ha kimennek azon kattogjon, hogy most épp döntést akarok hozni kettejük között, mert erről szó sincs, de Corvust már ismerem annyira, hogy esze ágában sem lesz gyengének mutatkozni, főleg nem négy ember előtt. Csak akkor fordulok a Mardekáros sráchoz, ha a többiek már kimentek és behúzták maguk mögött az ajtót is. - Sajnálom... Nem tudom, és. és sajnálom, hogy pofon vágtalak, csak nem tudtam mit kezdeni az egésszel. - kezdek bele, de bevallom még sosem voltam hasonló helyzetben sem, úgyhogy gőzöm sincs, hogy mit kellene mondanom pontosan. Azt sem akarom, hogy egyből rávágja, hogy nincs baj és fátylat rá, vagy ne is beszéljünk róla, hiszen talán már látja, hogy ez nem így működik. Az érzelmek ennél sokkal bonyolultabbak és nem lehet őket csak úgy a szőnyeg alá söpörni.
Kezdünk kicsit két témára koncentrálni, holott csak az egyik miatt jöttünk. Én hajlamos lettem volna a szőnyeg alá söpörni a problémákat, mint ahogyan abban nőttem fel, hogy sosem érdekeltek különösebben a szüleim nehézségei, hiszen nekem a csokibéka kártyákra mindig jutott galleon, ezért kivontam magamat mindenből. Ennek az elkényeztetett állapotnak köszönhetően burokban éltem, csüngtem rajtuk, mint parazita, amíg rá nem kellett döbbennem, hogy senki vagyok nélkülük. Fel kellett ismét építenem magamat a széttört darabjaimból, amiben a barátaim, de főleg Kath volt a segítségemre, akit már előtte is nagyon kedveltem, és immár ebben is hasonlítottunk, többszörös haláleset a családban. Talán akkor is egymásra találtunk volna, ha engem nem ér ez tragédia, vagy Corvus nem kényszerít rá, hogy kitárulkozzak, de ha belegondolok, már a nekem szegezett kérdésre is igazat feleltem, hogy mit érzek. Gina hiába próbál az eredeti témánál maradni, bosszúsan intve jelzem, hogy most a gyengélkedő vagy Jenkins kevésbé fontos, hiszen Kathie teljesen ki van borulva, és lényegében itt most a csapat, a barátságunk megléte a kérdés, vagy drasztikus lépésként szét kell végleg vállnunk. Láthatóan az nem fog működni, hogy megbeszélés nélkül ismét minden a régi legyen, és mivel Corvus tényleg jól tudta a szabályokat, de hozott egy pokolian rossz döntést, azon már nem lendülhetünk túl. Nem vagyunk ugyan rögtönítélő bíróság, de magamra sem lehetek mérges; én kardoskodtam mellette annak idején, hogy én látom benne a jót, vegyük be. Talán tévedtem volna? – Igen, én is szerettem volna ezt hinni Gina, de.. – Bólintok, Maisie kimondja, amit mindannyian sejtünk. Már csak az a kérdés, hogy Kathrine mennyire viszonozza ezt, mert az alap felállás szerint neki csupán barátság volt, amit érzett, együtt tanultak, beszélgettek, de a vonzalom Corvus felől volt csak meg. Vagy.. lehet, hogy Kath titkon mindkettőnökhöz vonzódott Maise-hez hasonlóan, csak éppen kettőnk közül az én kis sebzett, nyafogós, de sokszor vicces stílusom fogta meg jobban? Nem akarok én féltékenykedni, noha nekem is rosszul esett, amit a srác tett, noha a tettek emberének tűnik ezzel. Én sem válaszolok arra, hogy Corvus visszatérne Jenkinsre. De Maise-nek igen, hiszen ismét jó a meglátása. – Azt hiszem én is pont ezért nem mondtam ki korábban. Nem is próbálkoztam. Valahogy.. kicsik voltunk, mindig volt valami más, játszottunk, Sasha nyomában voltunk, gyászoltunk.. – Fogom meg most ismét Kath kezét, hiszen Gina a másikat fogja, lényegében így körbeveszük. – Tudom, hogy ez most rohadt bonyolult, és magamra vállalom a felelősséget. Talán ha korábban megpróbálkozom, és nem várom meg, hogy te mondd ki, akkor Corvus is hamarabb tudja, el sem jutunk idáig. Talán már mostanra ő is talált volna valamit. Sajnálom, hogy ha húztam az időt.. valahogy.. Nekem is fontosabb volt, hogy jól érezzük magunkat, együtt. Mind az öten. És igen.. az utóbbi időben olyan sokan voltak körülöttünk, hogy nem is tudtunk egymásra figyelni. – Sóhajtok fel, és.. Intek Maise-nek, de még Corvusnak is, hogy jőjjenek oda hármunkhoz, átkarolom Kathie-t, a másik oldalról Ginát, hogy alkossunk amolyan csoportölelést. Ehhez persze Corvusnak és Kathrine-nek is mondania kell valamit, mert ha mindez nem sül el túl jól, attól félek, oszlik a csapat.
