2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Kérdésére csak megrántom a vállam. - Talán... bár nem látok rá túlzottan sok esélyt - cukkolom tovább Ashtont. De csak mert olyan aranyos amikor húzza a száját. - Ó ez amolyan lopott pihenés volt, bár nem látszik de esetenként elég lusta tudok lenni. Ilyenkor még a 12 óra alvás sem tud elég lenni - mosolygok a fickóra miközben épp azon filózom, hogy akkor go. Csücsüljünk le valahová vagy sétálgassunk amikor felteszi a nagy kérdést. A válasz naná lenne ha nem úgy fejezné be a rövid monológját, hogy van valakije. Homlokráncolva vonom fel a szemöldököm, vajon ezt miért közölte most velem? - Ő... nézd ez tök cuki volt, hogy elmondtad de szerintem attól, hogy van valakid még nyugodtan találkozhatsz más lányokkal is. Mármint tőlem aztán igazán nem kell félteni magad, nem vagyok az a típusú nő aki ráveti magát a kinézett pasira nem törődve azzal, hogy a másik ezt szeretné e vagy sem - magyarázom míg végül halvány mosoly kúszik ajkaimra. Furcsa, hogy egy ilyen... hát "jó pasi" ennyire visszahúzódó. Vajon mitől fél? - Úgyhogy nyugi, nekem aztán végképp nem okoz gondot haverként tekinteni egy férfira - bíztatom tovább Ashtont remélve, hogy nemsokára túlléphetünk ezen a kérdéskörön.
Türelmesen várakozom, hiszen ha úgy akarok magamra tekinteni, mint aki képes mások felé nyitni akkor barátkoznom is illene. Linnie se érezze a nyomást, hogy mindig csak vele akarok lenni, mert bár igaz, de nem telepedhetek a nyakára, hagynom kell szabadidőt is, amit saját magára, esetleg a barátaira áldozhat, és hát Justice is megmondta, hogy lehetnék határozottabb. Ennek szól ez a mostani invitálás, amivel próbálkozom a társam felé, remélem hogy nem veszi rossz néven. Ha mégis nagyon csodálkozna, nem fogom magam ráerőltetni. Akkor majd kitalálok valami kifogást, hogy miért kell mégis elrohannom, többet pedig nem hozom fel a témát. Még csak pár perce késik, így nem érdemes idegeskednem, egyébként sem vagyunk annyira időhöz kötve, csak holnap lesz előadásom, minden más meg várhat. Illetve ha Linnie-vel lenne megbeszélt randim, akkor biztosan nem egymás mögé tenném őket, hogy az órát kéne sasolnom. Többen elmennek mellettem, mire végre megérkezik a barnahajú leányzó, akinek jöttére már pattanok is fel. Kissé álmosnak tűnik, pont felzavartam volna a pihenésében? Szegény, ezért kár volt felkelnie. - Ugye leszoksz majd egyszer erről? Én és a csábítás... – Rázom meg a fejem mosolyogva. Nem szokásom haragudni rá, ő amolyan elnéző velem, és eddig nem is tűnt úgy, hogy megnyitotta volna a blúzát vagy sliccét ha megjelentem, így vehetem úgy, hogy tiszteletben tartja azt a kívánságomat, hogy ha majd valakivel együtt akarok lenni, akkor belevetem magam a játékba nyomulás nélkül is. - Semmi gond, nem sietek egyátalán. Én sajnálom, hogy a pihenésben zavarlak meg. – Mélyesztem bele a saját szemeimet, ha már üdvözlésképpen rám néz, kár lenne kerülnöm a tekintetét, illene a sarkamra állnom ebben a tekintetben, hogy ne legyek mindig zavarban. – Megleptelek? Nem szoktad meg tőlem, hogy barátkoznék, ugye? Hát... van valakim. – Mondom ki nem kerülgetve a forró kását. Hogy visszaüljünk a kanapéra, vagy elinduljunk valamerre kifelé az ő döntése, én majd alkalmazkodom.
Bevallom Ashton alaposan meglepett a kérésével, mármint félreértés ne essék - én abszolúte bírom őt és egyáltalán nem esik nehezemre találkozni vele de mégiscsak úgy könyveltem el őt magamban mint amolyan távolságtartóbb figurát. Persze adja ég, hogy félreismertem. Az órák után valahogy mégis elszundikálok és arra ébredek, hogy máris elkéstem. 5 perc alatt kapok fel magamra egy farmert meg egy fekete atlétát, fölé egy kék-fekete kapucnis felsőt veszek és belebújva a tornacipőmbe lerohanok a lépcsőn. Már messziről kiszúrom a "munaktársamat", ha másról nem hát a szembejövő iriló-piruló lányokról. Szememet forgatom a jelenetre de aztán gyorsan korrigálva széles mosollyal lépek oda Ashtonhoz. - Hellóóó, Casanova - szúrom oda neki pimasz vigyorral. Nem szereti ha így hívom de pont ezért használok ki minden alkalmat, hogy így szólítsam. - Bocsi a késésért de elszundítottam és naná, hogy nem állítottam be ébresztőt - nézek fel bűnbánóan Ashton különlegesen igéző szemeibe. Biztosan ettől pirulhatnak úgy a lányok... fene tudja, nekem ennyi sosem volt elég. Egyébként sem vagyok az a pirulós kislány fajta. - Örülök, hogy hívtál. Bár bevallom megleptél vele - állok egyik lábamról a másikra mint aki képtelen megállni egyetlen pillanatra is.
A griffendél klubhelységben várakozom Rosemary-re. Ebben az évben most lesz a harmadik közös kiküldetésünk párban, úgy véltem, hogy eddig mindig olyan gyorsan fejest ugrottunk a dologba, ami az akció oldaláról jó, ám közbe nem is ismertük meg egymást, csak le Casanováz állandóan, pedig eddig ennél nem is állhatna távolabb az igazságtól. Ezért kértem meg őt, hogy ne csak munkakapcsolatunk legyen, mert bár komoly lépés részemről a barátkozás, eltöltenék vele pár órát, ha van kedve hangolódni a közös, izgalmas harcokra. Azt üzente vissza, hogy lehet róla szó, úgyhogy most várakozom. Holnap reggel indulunk, végülis csak négy napról van szó, úgyhogy Linnie-nek nem is kell olyan sokáig nélkülöznie. Jóég, ezt is el kell mesélnem Rosemary-nek. Tulajdonképpen nincsenek barátaim, de belőle valami ilyesmit faraghatnék. Biztos, hogy nem tudom helyettesíteni a barátnőit, hiszen a lányok egymás között sok mindent megbeszélhetnek, és pont én kardoskodtam, hogy nő és férfi között nincsen barátság, de hátha. Az nem fáj senkinek, ha próbálkozom. Női előjog késni, így nem kárhoztatom a háztárs leányzót, hogy a megbeszéltek ellenére már öt perccel csúszik. Végülis nem randin vagyunk, hogy pofákat kelljen vágnunk. Elhalad mellettem néhány ismerős tündérke, akikre félszeg mosolyt vetek csak. Hatalmas vigyorokat dobnak vissza. Úgy tűnik az, hogy Linnie-vel randiztunk, még nem igazán elterjedt infó az iskola pletykafészkeinek körében. Ezúttal nincsen felcsatolva sem a kard, sem a páncél, egyszerű sötét vászoning, és nadrág feszül rajtam. Remélem, hogy Rosemary majd kitalálja hol is üljünk le, mert azért a klubhelységben, avatatlan fülek mellett nem szívesen barátkoznék.