Drew és Bella

Nem nagyon tudunk dűlőre jutni ebben a randizós- jelt adós témában, így nem is nagyon erőltetem a továbbiakban.
- Hát pedig örülnék, hogyha annak a srácnak végre leesne a dolog. Lehet, hogy ő is éppen ilyen beszélgetést folytat egy lány barátjával - vonom meg a vállamat nevetve és ismét megcsóválom a fejemet. Végül sóhajtok és legyintek a kezemmel, hogy végül is hagyjuk ezt a témát, mert úgysem jutunk dűlőre és nekem kell lépnem majd a fiú felé. Egy kicsit izgulok ezért, de elhatározom, hogy megemlítem neki azt a titkos utat, ami biztos be fogja indítani a fantáziáját és talán a faluba is lejön velem. Az eszembe sem jut, hogy ez biztos tiltott dolog és hogy büntetést is kaphatunk érte, de hát ez van. A szerelem sok őrültségre készteti az embert!
Szóba kerül a Kiábrándító bűbáj is, és Drew elmeséli, hogy nem valami kellemes érzés, mintha egy vödör jeges vizet öntetének az emberre.
-Hát szerintem kibírható, ha egy időre láthatatlan lehetsz. Megtanítod nekem? Vagy te nem tudod, csak csinálták rajtad? - nézek kérdőn a srácra. Tök jó lenne egy ilyen bűbájt megtanulni, elég sok helyzetben lehetne használni.
A pálya felé nézek és látom, hogy már üres. Lemaradtunk az edzés végéről és szép lassan már mindenki elindult. A leányzó integet nekem, én pedig felállok.
- Bocsi, de megbeszéltük, hogy edzés után megiszunk egy teát. Köszi a beszélgetést, majd találkozunk! - intek pát a srácnak, és lesietek a lelátóról. Gyanítom, hogy ő seprűn fog földet érni, de erre már nem nagyon figyelek. Belekarolok a barátnőmbe, és együtt indulunk meg a kastély felé.

Látom, hogy Drew kezd egy kicsit jobb kedvre derülni, és még egy kisebb mosoly is megjelenik a szája szegletében. Láttam már mosolyogni őt, persze, de örülök, hogy most ezt a mosolyt én szereztem neki. Persze ismerem azokat a tipikus férfi sztereotípiákat, miszerint a nőkön nehéz kiigazodni, de úgy vélem, hogy mindkét nemnek vannak hülye dolgai. Drew példájára elnevetem magam és megcsóválom a fejem.
- De ezek szerint azért a férfiak veszik a lapot, csak maximum ők döntik el, hogy most érteni akarják a nőket, vagy sem. Nem gondolod? - döntöm kicsit oldalra a fejemet és titokzatosan mosolyogva nézek rá. Hiszen ezek szerint ő most tudta, hogy mit is értünk "De aranyos az a maci!" alatt.
Kiderül, hogy Drew igencsak szereti a csínyeket és úgy tűnik, hogy tud is néhányat, ami közül egyet meg is oszt velem: egy titokzatos járatot a Mézesfalás pincéjébe. Teljesen bepörgök tőle és izgatottan pislogok a fiúra, bár kifejtem, hogy lehet, hogy egy pincébe érkezni nem valami kellemes sem a diáknak, sem a dolgozóknak.
- Kiábrándító bűbáj? - adja meg a megoldást a srác a problémámra, és felvonom az egyik szemöldökömet.
- Nem hallottam még róla. Te már használtál olyat? - nézek rá kíváncsian. Elraktározom magamban a bűbáj nevét és elhatározom, hogy megkeresem majd a Könyvtárban és hogyha nem olyan bonyolult, akkor gyakorolni fogom. Nem ártanak az ilyen apróbb bűbájok, hiszen bármikor szükség lehet arra, hogy láthatatlanná válj. Bár sejtem, hogy azért ez nem ilyen egyszerű, de ha csak egy picit is segít eltűnni, az már teljesen jó.
Szóba kerül Drew szerelmi élete is, de nem kapok valami bő információt, úgyhogy nem is nagyon erőltetem. A tanácsát hallva elhúzom a számat.
- Hát nem tudom... Lehet, hogy még egy kicsit várok és egyértelműbb jeleket adok neki, hátha leesik neki a helyzet. - nevetem el magam és megvonom a vállamat.

Persze sejtem, hogy Drew segíteni akar nekem, és egy másik nézőpontból mondja el az ő véleményét. Végtére is ő is férfiből van. De nem tudom, hogy mennyire segít ezekkel a tanácsokkal, hiszen én is tisztában vagyok a testbeszéddel és igyekszem azzal is jelezni a srácnak, hogy mi is a helyzet.
- Tudod néha úgy érzem, hogy veszi az adást, de néha azt érzem, hogy csak egy kedves lánynak tart. - húzom el a számat kicsit szomorkásan, ahogy megosztom félelmeimet Drew-val. Elgondolkozom azon, hogy tényleg elhívjam valahova, de végül is elrakom ezt az ötletet kicsit későbbre, majd ha egyedül leszek, átgondolom a dolgokat. A srác ad néhány ötletet, meg egy titkos járatos is megemlít, amire persze felcsillan a szemem.
- Rejtett út? - fut rajtam végig az izgalom és önkéntelenül is közelebb csúszok a sráchoz.
- Hű, mutasd majd meg! Az tök jó lenne! - csillog a szemem vidáman. Nem vagyok egy rossz diák, de az ilyen apróbb csínyekben mindig is benne voltam. Fantáziám nem sok van, hogy kitaláljam őket, de megvalósítani elég lelkesen szoktam ezeket.
Rákérdezek, hogy a srácnak van-e barátnője, és egy egyszerű "Nincs"-csel zárja le a válaszadást.
- Oké... - nézek rá kicsit furán, de veszem a lapot, hogy nem biztos, hogy erről beszélgetni szeretne. Biztos bonyolult, vagy egyszerűen tényleg nincs senkije.

Valóban szívesen beszélgetek a fiúval, szimpatikusnak tűnik és jó fejnek. Érti is a poént, meg minden, ami nekem mindig is fontos volt egy beszélgető partnerben. Én gyakran poénkodom, és habár nehezen tudok ellazulni ismeretlenek közelébe, hogyha sikerül, akkor elég sokat szoktam poénkodni. És hogyha egy olyan emberrel vagyok, aki ezeket baromira nem veszi, akkor azért elég kellemetlen és kínos poénok szoktak születni. Szerencsére a felsőbb éves sráccal ilyen problémám nincs, úgyhogy tényleg élvezem a társaságát.
Miután megbeszéljük a házi feladatomat, egy elég fura kérdést intéz hozzám és meg is lepődök. Úgy gondolom, hogy ez kicsit személyesebb téma,minthogy pár óra beszélgetés után rákérdezzünk, de végül is válaszolok a kérdésére. Persze az illetősrác nevét nem árulom el, de úgy hiszem, hogy erre nincs is szükség.
Elmesélem, hogy mi a helyzet a sráccal, hogy néha szoktunk beszélgetni órák előtt, de igazából annyira még nem futottunk össze meg minden. Drew elmeséli, hogy igazából a nőknek kell elérniük, hogy a srác lépjen, amire bólogatok.
- Persze, ezt tudom, de nem tudom mit tehetnék még. Már gondoltam arra is, hogy én hívom el a következő falulátogatáskor valahova, de... Az kínos lenne, pláne hogyha nemet mond, vagy ilyesmi. - vonom meg a vállamat és érzem, hogyan pirulok bele a kijelentésbe.
Végül a srácra nézek és titokzatosan elmosolyodom.
- Neked van barátnőd? - úgy gondolom, hogy ilyen téma után már rá is rátérhetünk és talán még választ is fogok kapni.

Drew igencsak látványosan érkezik meg mellém, amit egy vigyorral jegyzek meg. elég laza, és habár a többiek még edzenek, azért ő odajött hozzám. Ennek igazán örülök, bár most már lassan kezdek fázni, de azért még belefér egy kis beszélgetés, legalább addig, amíg a többiek nem fejezik be az edzést. Elárulom neki, hogy K lett a legutóbbi házi feladatom LLG-ből és megint megköszönöm neki a segítséget. Nem tudom, hogy ő javította, de hogyha tudnám, akkor még viccesebbnek tartanám ezt az egészet. No meg kicsit unfair-nek, de ezzel igyekszem nem foglalkozni. Végül is nem mondta meg a konkrét megoldásokat, egyszerűen csak segített. És mellette tök jó sztorikat mesélt, úgyhogy egészen jól szórakoztam.
A fiús kérdésén azonban kicsit meglepődöm, nem tudom, hogy ez honnan is jött. elég nyitott ember vagyok, ezért nem csoda, hogy egyből csicseregni kezdek neki asrácról, aki tetszik. Habár konkrét információkat annyira nem árulok el neki, mégis mesélek egy picit a srácról. A kérdésére kicsit elhúzom a számat és zavartan elmosolyodom:
- Hát, nem nagyon tudok flörtölni,de szerintem már az értésére adtam, hogy nekem bejön. Innentől kezdve neki kellene kezdenie valamit ezzel az információval. Én nem fogom elhívni randira, vagy ilyesmi. - csóválom meg a fejemet és enyhén felháborodott arcot vágok. Hiszen ez még mindig nem a lányok feladata.

Ahogy leülök a lelátón, úgy emelkednek fel a játékosok is a levegőbe és kezdik el az edzést. Többnyire a terelőket figyelem, ahogy a gurkókkal lövöldözik egymást. elég komolynak néz ki, és igazából félek is, nehogy eltévedjen az egyik gurkó. Elég gáz lenne, ha célba venne, és rommá döntené a lelátót. De ahogy figyelem a terelőinket, látom, hogy egészen ügyesek a dolgukban, úgyhogy átfordítom a tekintetemet az őrzőkhöz és a hajtókhoz. Mindenki nagyon ügyesen mozog és tök jó, hogy ilyen komolyan veszik az edzéseket is. Nem hiába a Griffendél csapata talán az egyik legjobb a Roxfortban. Hirtelen vágyat érzek, hogy én is ehhez a frankó csapathoz tartozzak, de elfojtom ezt magamban, mikor az egyik terelő eltéveszti az ütést, a gurkó pedig elszáll messzire. Enyhe riadalom fut át a csapaton, majd az egyik terelő a gurkó elé kerül és visszalövi azt a pályára. Izgalom járja át a testemet és észreveszem, hogy vigyorgok, miközben ökölbe van a kezem. Ekkor érkezik oda Drew, aki lazán leugrik a seprűről és lepattan mellém.
- Hatásos belépő, szia! - nevetek fel és megcsóválom a fejemet.
- Nem is figyeltem merre jársz, a gurkót néztem. - bökök a fejemmel a két terelő felé, akik most már kézben tartják a helyzetet.Az utolsó kérdésére kicsit meghökkenek, nem számítottam ilyen személyes kérdésre, nem is értem, hogy jött.
- A házim K lett, köszi még egyszer a segítséget. Még egy smiley-t is kaptam a házimra, Hagrid biztos jó kedvében lehetett... - mosolyodom el szélesen.
- Öhm.. A fiúkkal? Hát... - pirulok el picit és értetlenül nézek rá.
- Van egy Hollóhátos srác, aki tetszik, de igazából csak köszönni szoktunk egymásnak, meg Bájitaltan előtt szoktunk néhányszor beszélgetni. Miért kérdezed? - nézek rá összevonva a szemöldökömet. Furcsa kezdés egy egyszerű baráti csevelyhez. Legalábbis nekem biztos...

Mikor észreveszem, hogy Drew is itt van, mosolyogva köszönök oda neki és kérdezek rá, hogy vajon ő is csapattag, vagy csak besegíteni jött? Úgy tudom, hogy egyetemisták már nem játszhatnak a csapatban, ezért is lepődtem meg picit, hogy mégis mit keres itt. Persze így, hogy megtudom, hogy régen csapattag volt, már logikus, hogy itt van. Bizonyára hiányzik neki a kviddics, legalábbis úgy gondolom, hogy aki egyszer belekezd a játékba, az elég nehezen tud elszakadni ettől a sporttól.
- Ja, értem. Hát akkor ügyesen! - mosolygok a srácra, majd intek pát neki, és megindulok a lelátók felé, majd visszafordulok:
- Öhm... Ha esetleg meguntad a repkedést, akkor odarepkedsz hozzám beszélgetni, ha gondolod. - kicsit elpirulok a kérésére, de végül is miért ne beszélgethetnénk? Egyedül biztos nem fogom végignézni az edzést, annyira azért nem köt le, és így, hogy nem mozgok, hideg is lesz egy idő után. Lassú léptekkel felsétálok az egyik Griffendéles lelátóra (no, nem minta most számítana, hogy melyik ház lelátójára ülök le), leülök és figyelni kezdem a bemelegítést, majd azt, ahogy a játékosok egyszerre felszállnak és passzolgatni kezdik egymásnak a labdákat. Néha ki szoktam jönni megnézni egy-egy csapat edzését, úgyhogy már nagyjából tudom, hogy mi a menete.

Ahogy a pálya felé közeledtem, megláttam, hogy már néhányan gyülekeznek a pályánál. Látom, hogy piros edzőruhában vannak, úgyhogy elég valószínű, hogy a háztársaimról, a házunk csapatáról van szó. Már mikor megláttam a gyülekező Griffendéleseket elgondolkoztam azon, hogy felülök és megnézem az edzést. Engem biztosan nem fognak elküldeni, hiszen Griffendéles is vagyok és nem is játszok. Habár sokszor elgondolkoztam rajta, hogy Őrzőnek talán jó lennék, de igazából soha nem jutottam odáig, hogy jelentkezzek is a csapatba. Pedig biztosan izgalmas lehet egy ilyen meccs, de azt hiszem, hogy maga a fizikumom sincs meg hozzá. Ahogy haladok egyre közelebb a pályához, a távolból látok meg egy seprűs alakot, ahogy csatlakozik a csapathoz. Természetesen ismerem a csapat tagokat, ki ne ismerné őket? Néhányuknak intek, ahogy odaérkezem, majd az egyik közelebbi barátnőmnek szólok oda:
- Nem baj, ha megnézem az edzést, ugye? - kérdezek rá azért a dologra, mire csak mosolyogva megrázza a fejét.
- Remek! - örülök meg a dolognak, és ekkor ér oda a távoli emberke is, aki ahogy leszáll, felismerem benne Drew-t. Csodálkozva pislogok, majd odasétálok hozzá. Lehet, hogy kapok néhány mérges pillantást, de végül is még csak melegíteni kezdenek, úgyhogy talán nem rabolok el sok időt az edzésből.
- Szia! Nem is tudtam, hogy te is játszol. Vagy csak besegítesz? - köszöntöm a srácot mosolyogva és érdeklődöm picit, miközben kicsit arrébb állok, hogy a mellettem elfutó srác ne jöjjön belém.

A vasárnap délutánt nem akartam a kastélyban tölteni. Vágytam egy kis friss levegőre, és ahogy kinéztem az ablakon, meglepetten vettem észre, hogy a hó is elkezdett szállingózni. Szeretem a havat, bár azt hiszem, hogy senkinek a hóval van gondja, hanem inkább a hideggel és a latyakkal. Remélem, hogy megmaradnak a fehér pelyhek, bár eddig úgy tűnik, hogy nem nagyon. Még csak fehér vászonlepel sem borítja a birtokot, csak néhol tócsákban gyűlik össze az elolvadt hó víz formájában.
Odakint nincs annyira hideg, ezért i s lehetséges, hogy hó esik. Azért eléggé felöltöztem, egy piros garbós pulcsit húztam fel, egy fehér sálat, a fekete szövetkabátomat, valamint egy bordó farmert és egy fekete csizmát. Egyszerű, kényelmes viselet, mégis a szövetkabát vékony, húzott dereka ad egy enyhe elegáns megjelenést is nekem. Fejemen most nincsen sapka, és ezt csakhamar meg is bánom, hiszen néhány hópehely telepszik fekete hajamra, amik most egyenesen hullanak a vállamra. Enyhe smink is van rajtam, egy kis szájfény, szemceruza, szemhéjtus, de csak ilyen apróságok. Nem vagyok valami nagy sminkszakértő, örülök, hogy a szememet ki tudom normálisan húzni, úgyhogy... Minden esetre kék szememet így is egész szépen kiemeli az enyhe smink is, úgyhogy meg vagyok magammal elégedve. Táskám most nincs, a pálcám a zsebemben van, ahogy szürke kesztyűbe bújtatott kezeim is. Így haladok arra, amerre a lábaim visznek, és igazság szerint hamar kirajzolódik előttem a kviddics pálya, ahol apró árnyalakok röpködnek a levegőben. Talán pont edzés van...