Camrise & Drew

A lány szerencséjére nem vagyok legilimentor, mert arra a gondolatra még én is megbotránkoznék, hogy a fiúkat szeretem. Nem, egy felől tényleg vonz, mégis valami visszafog és biztos vagyok benne, hogy nem Rose iránti érzéseim, hiszen egy kis flört belefér, meg amúgy is ő is valaki mással van most vakrandin. Őrülök, hogy őt kaptam, mert tényleg lehet vele beszélgetni, nem úgy mint sok hozzá hasonló lánnyal akik csak arról tudnak fecsegni, hogy X meg Y megint összejöttek, szakítottak, mennyire sok házit kaptak és egyéb lányos hülyeségekről. Szeretem, ha egy lánnyal lehet értelmesen is beszélni, mint mostanában Bellával és Levanderrel is lehetett.
- Én is, mert nem lenne szerencsés, főleg, hogy egy kiskorú is jön velünk.
Énektudásommal nincs baj, egy időben kórusba is jártam, még kiskoromba mielőtt a suliba kerültem és a szüleim megharagudtak rám, vagyis apai ágon, anya örül, hogy a fia nem a legrosszabb hírű házba került. Elkezdődik a zene és valamiért az eddigi tisztes távolság tartásom felbomlik, ahogy a lán, én is elveszek a zenében. Érzem a változását, a ritmusát, legszívesebben, ha énekelni nem is, de táncolni szívesen táncolnék rá.
- Attól függ milyen értelembe akarsz nekem esni. - Mosolygok félreérthetetlenül.- Ügyes varázsló vagyok.
Nem ismerem a képességeit, így nem tudom, hogy egy párbajnak mi lenne a végeredménye. Nem akarom, hogy a kínos csend kialakuljon köztünk, de nem nagyon tudom, hogy miről beszélgethetnénk, bár ha reagál az első, félreérthető mondatomra, amit csak tetéz a második mondat.

Nem sajnálom, bár nem repesek az örömtől, hogy vele kerültem össze inkább kíváncsian várom, hogy mi fog kisülni az egészből. Én is szórakozni jöttem ide és nem hagyom, hogy egy ilyen ünnepet elrontson valami. Megpróbálom kihozni a maximumot a dologból, ha meg nem jön össze, akkor ez nem nyert.
- Nem arról van szó, inkább nem tudtam eldönteni, hogyan is érzek. Mert egy részről örülök, hogy veled lettem párba, másrészről- ami talán az én vérem oka- pedig nem. Nem akarom, hogy cseréljünk. Hozzuk ki a maximumot a dologból és meglátjuk mi sül ki belőle.
A mosoly, mert látszik, hogy tényleg örül, egy kicsit szimpatikusabbá teszi még a titkos felemnek is.
- Hát azért elég veszélyes egy sárkány, egy kicsit félek, hogy valaki megsérül, mert előfordulhat.
Bekapcsolom a zenét és sütit hozok, majd leülünk egy fotelbe és a kérdésemre szinte azonnal válaszol, hogy inkább ő játszana valamit, majd a zongorára mutat és válasz nélkül egyből oda is vonszol. Én nem ellenkezek, úgysincs értelme és ha már ki akarom hozni a maximumot, akkor engednem is kell.
- Ugye nem kell énekelnem?
A családban, még ha annyira nem is nézik jó szemmela ténykedéseimet, gyerekkoromba két dolgot megtanultam, énekelni, amit a tanáraim szerint igen jól művelek és táncolni, ami talán még jobb, mint az ének tudásom.
- Én pedig 1/16 részt óriás és hát a két faj nem nagyon szereti egymást. Valószínűleg ez is benne van abban, hogy nem tudom, hogy most örüljek-e vagy sem a dolognak.
Ez titok, a családom, legalábbis az anyai ág, nagy titokban tartja, csak a varázsló utódoknak árulják el a dolgot.
- Pár nap múlva indulunk. Te tervezel valami kalandot a közeljövőben?
Kérdezem, hogy azért ne szakadjon meg a beszélgetés.

Valahogy a fülembe jutott, hogy valaki Valentin napi bált szervez a szükség sszobájában, így az első gondolatom egyből Rose volt, hogy elhívom. A karácsonyi bál alatt nem találtam meg, de majd most. Valahogy sikerült is elcsípnem, így a tervem is sikerült. Mint megtudtam a bál két részből fog állni, az egyik egy vakrandis rész, ahol véletlenül fogják kisorsolni, hogy ki- kivel lesz, majd a bál második felében leszünk az eredeti párunkkal.
Eljött a nagy nap, nem viszem túlzásba a ruhámat, bár a hétköznapi viseletemnél valamivel ünnepiesebb ruhát választok, de hogy én az ünneplő taláromat nem veszem fel, az egyszer biztos. Rose tudja, őt nem fogja zavarni, lehet, hogy a vakrandis partnerem szól érte, de nem fogok átöltözni a kedvéért, amúgy is ez nem hivatalos bál, olyan ruhát vettem fel, amit egy átlagos randin is viselnék, Ing, nyakkendő, zakó és fekete nadrág. Nem kell túlzásba esni. Roset a szobájába szedtem össze és indultunk a kijelölt helyre, ahol már többen is voltak. Mikor mindenki megérkezett a lányok egy kalapból húzták ki a párjukat. Rose egy Keith Waldemard nevű fiúval került össze. Őt nem ismerem, de tudtommal fiatalabb nálunk, így egy kis féltékenység ellenére nem félek, hogy bármi olyat tenne, mégis ha olyat tesz, akkor ahhoz lesz egy- két szavam, meg tettem. Engem az a boszi húzott akivel a könyvtárba találkoztunk nem rég, majd sétált oda hozzám. A kérdésre nem válaszoltam, nem tudom, hogy örüljek vagy a hajamat tépjem, de az biztos, hogy érdekes randi lesz, ha vele vagyok, mert közben kiderítettem, hogy, amit korábban nem sejtettem, hogy a lány vélaszármazék. Ahogy közelebb jött egyből éreztem a hatást, amit már korábban a könyvtárban is éreztem.
- Sikerült, sőt már a csapat is nagyjából meg van, hamarosan indulunk.
Egyelőre ötletem nincs, hogy mit csinálhatnánk, így zenét kapcsolok és némi süti társaságában Camet egy fotelhez kísérem, majd magam is leülök és az édességet az asztalra rakom és veszek egyet, majd enni kezdem.
- Szereted a zenét vagy inkább kapcsoljuk ki?
Kérdezem meg, mert nekem nincs bajom vele, de mégis csak ő a lényeg, így megkérdezem a véleményét. Ha esetleg később lesz rá lehetőség, majd táncolni is szeretnék, de egyelőre kell valami téma indító, mert anélkül nehéz beszélgetni.