2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- Próbálhatna, de… ő ilyen, nem hinném, hogy valaha változni fog. – és nem is kell mármint szerintem nem, mert én már elfogadtam őt ilyennek, bírom is, az én tesóm,naná, hogy bírom, és tény, hogy elég nagy barom tud lenni, de ennek ellenére azért nem kiállhatatlan ő, csak… kissé nehezen elviselhető. - Igen, hallottam róla, hogy milyen bőkezű a Malfoy család, de… tudod,nem a seprű teszi az embert. – és a kviddics játékost sem, mert kell ahhoz a tehetség, márpedig szerintem Cho nagyon is tehetséges, csak mostanában valahogy nem akarja elhinni. Hiába mondja, hogy Harry Potter… a Griffendélnek sem igazán megy ebben az évben. – Szerintem annak való vagy, és ha nem adod fel, akkor lehetsz sokkal jobb is. Gyakorolni soha sem árt. – na ez örök igazság, mert ha valaki nem csinál semmit sem a cél érdekében, akkor ne is csodálkozzon azon, hogy a célnak még csak a közelében sincsen. Tegyünk magunkért és az álmainkért. – Én… űrhajós akartam lenni, de… ez nem számít, van, aki képes arra, hogy az legyen, ami akar, és van aki nem. – én az utóbbiba tartozom, mert nagyjából nem vagyok jó semmire sem, Cho ezzel ellentétben viszont nagyon is jól kviddicsezik csak az istenért sem akarja elhinni azt, hogy neki ebben lehet jövője. - Hát az egy ilyen… szóval egy fegyver, ami töltényeket lő, amik … átlyukasztanak mindent nagyjából. – nem vagyok én fegyvermester, szóval nem tudom profin elmagyarázni, de mutogatok is hozzá még azért, hátha úgy jobban megy Cho-nak az, hogy elképzelje. A gépfegyver tény, hogy elégé… nos veszélyes dolog, de filmekben jól néz ki. - Ez egy jó ötlet csak én… nagyon lusta vagyok. – és tudom, akkor ne mondjam,hogy nem leszek erősebb, mert sajnos az ágyból felkeléstől nem lehet erősödni, pedig ha lehetne, akkor már régen világbajnok testépítő lennék szerintem minimum. Na jó, nem,a testépítőket nem bírom, rondák. - Szívesen cipellek én csak… tudod, nem egy életbiztosítás rám bízni magad. – és akkor még finoman fejeztem ki magamat. Sajnos legendásan béna és szerencsétlen vagyok, ezért nem is sokan merik rám bízni a testi épségük védelmét, és ezt megértem teljes mértékben, szerintem én sem bíznék meg magamban, mert hát…ismerem magam. – Valami…rosszat mondtam? – mert nem tudom, hogy mi ez a hirtelen váltás, én… nem igazán akartam semmi rosszat sem mondani, és… nem is értem, hogy akkor most mi van. Én még csak hatodikos vagyok, mi van akkor, ha kirúgnak mondjuk? Bármi megtörténhet, én csak azt akartam mondani, hogy a jövő kiszámíthatatlan. – Hát… ha visszaakarsz menni. – gondolom akkor ez a bál nagyjából ennyi volt, mert ahogy elnézem simán lehet, hogy inkább felmenne, nem? Valamivel nagyon elvehettem a kedvét, bár nem igazán tudom, hogy mégis mivel tettem volna ezt. Komolyan akkora gonoszság valakinek azt mondani, hogy kövesse az álmait? Nem értem… mindegy, még így is ez volt a leghosszabb és végül is legjobban sikerült bálom.
//Nem zárónak szántam, de akkor vehetjük zárónak, és köszi a játékot, szuper volt //
Cho Chang
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Cho & Kyle - A bál után 2015-03-03, 11:09
- De legalább... megpróbálhatna kedvesebb lenni nem? Tudom... nem az én dolgom. - rántom meg végül a vállamat. Nem kéne beleszólnom az életébe tisztában vagyok vele és a testvére nem is fog az én kedvemért megváltozni ez is egyértelmű, csak hát én inkább úgy látom, hogy Adam nem sokat segít neki. Kyle így is eléggé bizonytalan típus és igenis kéne neki a megerősítés, hogy több önbizalma legyen, de a testvére nem ezt segíti azzal elő, ha még időnként le is szólja, még ha nem is szándékosan teszi, bár... szerintem véletlenül nem lehet valakit leszólni. Engem a bátyám mindig támogatott és erősíteni igyekezett és szerintem ettől lesz jó egy testvér, nem attól, ha néha kiáll melletted, de közben rombolja az önértékelésedet a beszólogatásaival. - Talán, de... tudod az apja nagyon sokban támogatja az iskolát és számít, hogy milyen seprűje van. - és azt hiszem az is, hogy én mostanában nem vagyok a magabiztosság megtestesítője, sőt őszintén szólva kicsit megcsappant a saját magamba vetett hitem, ami a kviddicset illeti. - És, mi van ha tényleg tévedek? Ha nem vagyok annak való? - tudom, hogy azért jöttünk ki, hogy jól érezzük magunkat együtt, hogy ne gondoljunk a rossz dolgokra, de attól még ugyanúgy nehéz ez az egész. Nem akarom feladni a vágyaimat, de továbbra sem vagyok benne biztos, hogy ez tényleg nekem való, túl sok minden nem megy mostanában benne. Jövőre pedig már nem is lehetek a suli csapatának tagja, maximum segíthetek a csapatnak edzeni, vagy ilyesmi. Talán az is valami lenne, ha maradok, és... talán az lenne a jobb, ha maradnék. - A legtöbben nem azok lesznek, amik gyerekként akartak nem? Te mi akartál lenni gyerekkorodban? - mondjuk muglik között nőtt fel, tehát gondolom ottani népszerű munkában gondolkodott, de persze nem tudhatom. Igazából a legtöbben a gyerekkori álmokat elvetik, hiszen nem lehet mindenki híres auror, vagy kviddicsjátékos, van aki csak tanár lesz, vagy a minisztériumban dolgozik majd. - Ez eléggé félelmetesen hangzik... de mi az a gépfegyver? - hát no tényleg teljes mértékben varázslók között nevelkedtem és igazából nem sokat néztem utána más dolgoknak, mondjuk a mugliknak, csak amennyit órákon tanultunk és az azért nem olyan sok. A tanáraink is varázslók, akik olyan sokat nem értenek a mugli világhoz. Ettől még ugyanúgy gondolom, ha Kyle fejlődni akar, akkor tegye, de az a fontos, hogy önmagát fogadja el, én nem hiszem, hogy valamikor is azt sugalltam volna neki, hogy nem elég így is, ahogyan van. - Tudod erre van megoldás. Amúgy is nekem is fejlődni kell igaz? Edzünk együtt. - nem is kell az állóképesség, hogy végig bírjam a meccseket és kell gyakorolnom is sokat, szóval akkor miért ne köthetnénk össze a kettőt? És akkor a lustasága is át van hidalva, én majd segítek benne, hogy legyűrjük, hiszen mégis csak szorgalmas Hollóhátas vagyok, nekem nem fog gondot okozni. - Jól van, odafigyelek a lábamra, becs' szó. Értem én, hogy nem akarsz cipelni. - szélesen elmosolyodom, persze viccelek csak. Egyedül akkor beszélek komolyan, amikor azt a pár szót suttogom el, mert tényleg inkább csak suttogásnak számít most ez, nem másnak, de akkor is szeretném, ha tudná. Az viszont már nem esik annyira jól, hogy azt hiszem visszakozik. Tudom, hogy Kyle ilyen, de ez az este nekem így sem volt túlságosan könnyű és lényegében kimondtam, hogy kedvelem annyira, hogy miatta szívesen maradnék a suliban, erre... csak annyit mond, hogy hízelgő és ő még nem tudja, hogy marad-e egyáltalán? Megállok a mozdulat felénél, és a fejemet is felemelem a válláról. Nem azt mondom, hogy megsértődtem, azt hiszem csak... nem esik jól. - É... értem, akkor még majd elválik. - még én sem tudom pontosan, hogy mi lesz igaz? De azt hiszem nem tudnám letagadni, hogy nem dobott fel kifejezetten a válasza. - Talán... vissza kéne mennünk, csak megfázunk mindketten. - nincs annyira meleg itt kint, még akkor se, ha bejöttünk ide, azért mégis bejön a hideg és nem teljesen zár a hely és... azt hiszem sikerült kicsit elvennie a kedvemet. Felkapom szépen a kosarat a padról, és részemről mehetünk vissza, maximum ezt még visszaviszem majd a nagyterembe.
♫ A bál ♫ ϟ Ruha ϟ Ha zárónak vesszük, akkor köszi a játékot, remek volt, ha nem, akkor is.
- Nem baj, tényleg nem, elvégre én mondtam el neked. – hogy a lányokkal nincsen szerencsém, szóval… igen, értem mire gondolt, mert erre gondolt és nem is baj, jogos, mert…Adam tényleg így reagálna valószínűleg erre, nem igazán én vagyok a családban az a gyöngyszem, aki a csajokért felelős. Én inkább csak…nézem őket. – Nem ismered, ő csak…ilyen, de sok mindenben segített már. – nem fogom azt mondani, hogy a tesóm csak hátráltat, mert ez nem igaz. Adam egy pöcs tud lenni, ez tény és való, de régen is mindig kiállt értem, vagy mellettem, ha kellett, szóval a maga módján Adam azért jó fej, csak hát… kevesen látják ezt, nem véletlen. - Szerintem Malfoy egy pöcs, menni fog őt elverni. – rántom meg a vállamat mosolyogva. Nem arról van szó, hogy én utálnám a srácot, nem is ismerem, de láttam már őt, az egyik gorillája még jól meg is agyalt engem régen, szóval… én nem utálom, de nem szívelem őt. – Harry meg csak Harry. Cho, te készülsz kviddicsezőnek, menni fog! – nem hinném, hogy ne menne ez, mert igen, mind a két srác jó fogó, ez tény és aláírom, Malfoy lehet pöcs, de azért ügyes pöcs, de Cho is nagyon ügyes, és szerintem menni fog neki a meccs. – Az soha nem jó, mert pont az a lényeg, hogy azt tedd, amit akarsz.[/b] – ez mindennek a lényege, mert soha nem az a fontos, hogy más mit érez. Persze, jó dolog foglalkozni másokkal, de első sorban magunknak tartozunk, és azt kell csináljuk, ami boldoggá tesz minket, mert kijár nekünk. – Ő egy… akcióhős, tudod, jó nagy darab, olyan egy kézzel a fejedet szétroppantós típus, és özvegyi jutalékot lő a gépfegyveréből. – legalábbis azt kapják azok a nők, akiknek a férjét kinyírja, de persze csak viccelek, én imádom azt a filmet, harc, bunyó, vér, fegyverek…Rambo… kell ennél több? Naná, hogy nem kell! – Azért erősödni nem árt. – na igen, mert párszor feltudom magamat húzni például egy gerendán, vagy akármi máson, de azért nem olyan sokszor és nem vagyok egy nagy sportember sem, nem véletlen az,hogy mindig Adam bunyózott helyettem, én rá hagyom az ilyen dolgokat a profikra, Adam pedig nagyon ért hozzá. - De, ennyi csak… lusta is vagyok, így nehéz, tudod? – tudom, anya is azzal jött, hogy ne sopánkodjak, ha nem teszek érte semmit sem, ezt nem akarom még egyszer végighallgatni Cho-tól,de a lényeg, hogy szerintem lenne bőven hova fejlődnöm, de persze örülök, ha szerinte nem. Én nem látom magamat olyan hű meg ha pasinak. – Remélem, nem lenne valami szép, ha kimenne a bokád az első kilógás alkalmával. –na igen, az bizony elég szerencsétlen egy dolog lenne, de azt már tudom, hogy Cho sokkal jobban táncol, mint én, szóval nem hinném, hogy baja lenne,nagyobb az esély, hogy nekem lesz bajom. – Oh, hát ez… hízelgő, azt hiszem. – mégis mit kéne erre mondjak? – De ugye tudod, hogy… én nem akarom, hogy miattam olyat tegyél, amit talán mégsem akarsz annyira. Lehet, hogy nem is maradok majd a Roxfortban egyetemen. – és akkor én megyek el, nem pedig ő, igaz? Tudom, nehéz ezt kitalálni,de… ez egy ilyen dolog.
Cho Chang
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Cho & Kyle - A bál után 2015-02-26, 16:13
- Nem szerintem nem tudod. - rázom meg a fejemet, mert ismerem már annyira, hogy tuti, hogy a legrosszabb jutott most eszébe, pedig szerintem tudja jól, hogy én nem vagyok olyan, nem szoktam negatív véleményt alkotni se róla, se másról. - A bátyád... nem is tudom, szerintem nem a legkedvesebb ember és nem segít növelni az önbizalmadat. - pedig szerintem lehetne neki, de hát ha ott volt mellette valaki évekig, aki nem hitt benne és nem támogatta eléggé, akkor azért nem sikerült fejlesztenie. Ha Adam segített volna neki valamikor is, vagy hitt volna benne, akkor most nem állna ennyire negatívan sok mindenhez igaz? Tehát... én azt mondom, hogy Adam nem hinné el, de nem Kyle miatt, hanem maga miatt, mert nincs meg a bizalma a saját testvére felé, nem hisz benne, ahogy mondjuk a bátyám hisz bennem. Nem azt mondom, hogy Adam rossz testvér e miatt automatikusan, de... szerintem kettejük ég és föld. - Én ebben nem mindig vagyok biztos mostanában Kyle és... a következő meccsen Draco Malfoy ellen játszom, aztán meg Harry ellen... szerinted mennyi esélyem van? - azért ők mégis csak elég nagy nevek. Lehet, hogy Draco főleg a pénz és a tuti seprű miatt, de akkor is. Én pedig az az igazság, hogy nem hiszek mostanában eléggé magamban ahhoz, hogy tényleg jól is tudjak teljesíteni. Ebben az évben eddig nem volt valami jó az, amit hoztam és ha ez így folytatódik, akkor... esélyem sincs. Az a baj, hogy én nem csak egy közepes fogó akarok lenni, én... én ki akartam emelkedni, de hát ki nem? Csak ugye nem mindenkinek sikerül, nem mindenki lesz végül Krum, nem mindenkinek jegyzik meg úgy a nevét évtizedekkel később is, ahogyan majd az övét fogják. - Az a baj, hogy mintha nem is tudnám mostanában, hogy mit akarok. - sóhajtok egyet. Hát igen, így azért sokkal nehezebb. Elbizonytalanítottak mások és én is magamat. Nem vagyok benne biztos, hogy tényleg menne-e nekem ez olyan szinten, ahogyan szeretném és alacsonyabban meg nem akarom csinálni, szóval... ilyenkor vajon mi a megoldás? - Rambo? - megrázom a fejemet. Nem igazán láttam filmeket, bár szerintem ezzel ő is nagyjából tisztában van. - De semmi baj nincs Kyle a karoddal. - fogalmam sincs, hogy milyen az a bizonyos Rambo, de nem hiszem, hogy attól lesz valaki különleges, hogy mennyire nagyok az izmai, hiszen én se vagyok olyan, mint amit az átlagtól elvárnak, akkor ő miért akar feltétlenül alkalmazkodni a világhoz? - Hát akkor legyen olyan karod, amilyet akarsz és... ennyi nem? - ne akarjon azért más lenni, mert elvárják tőle, hiszen ő is ezt tanácsolta nekem igaz? Én se változzak, én se vegyek más ruhát, mert mások azt teszik, hát akkor ő is fogadja meg a saját tanácsát és szépen éljen úgy, ahogy jól érzi magát. A szavaira csak elmosolyodom. Ez csak mágia, én pedig Hollóhátas vagyok, és szerencsére bűbájok terén sem vagyok az utolsó, bár azért abban nem emelkedem ki annyira. - Ha kimegy a bokám, maximum majd visszakísérsz, de óvatos leszek. - mosolyodom el. Igazából... jobb is ez így, de komolyan. Nem bent vagyunk a tömegben, hanem csak itt nyugodtan ketten, ahol tuti, hogy nem zavarhat meg senki sem és még sütit is hoztam, szóval valamelyest ide teremtettük magunknak még a báli hangulatot is. Lassacskán közelebb lépek hozzá. Nem kell mindig a betanult lépéseket követni, néha elég csak az ide-oda lépegetés. A fejemet finoman a vállára hajtom, tényleg jó érzés. - Nem akarok elmenni jövőre a suliból... kedvellek és szeretnék maradni... veled. - bököm ki néhány percnyi csendes tánc után, csak úgy halkan a semmibe, nem nézve fel, továbbra is a vállán nyugtatva a fejemet. Talán ezért jók a kihágások, kicsit elszökni minden és mindenki elől, néha én is megtehetem.
- - Miért ne hinné el? – pillantok rá kérdőn, bár ahogy kimondom a kérdést, már tudom is a választ. Adam csak úgy hinné el, ha látná is, de… gondolom itt Cho egész pontosan arra gondolt, hogy nem tudok csajozni, amiben…végül is igaza van, de jobb volt addig, amíg csak én mondtam. – Ne válaszolj, tudom…sejtem mire gondolsz. – szerintem inkább tudom, mert hát végül is én mondtam Cho-nak azt, hogy eddig elégé… gyengén muzsikáltam úgy minden téren, ha nő is volt az egyenletben, szóval… nem igazán gondolhatott másra, legalábbis alaposan meglepne azzal, ha kiderülne, hogy ő amúgy nem is erre gondolt. Mi másra lehet? - Megszavazzuk és el is fogadjuk. [/b] – bólintok a szavaim mellé mosolyogva egyet. Biztosan vannak olyanok, akik nem tartják annak, de hát olyanok is vannak, akik engem szerencsétlen bolondnak tartanak, de… Cho szerint nem vagyok az, nem? Legalábbis remélhetőleg, mert végül is ha ezt gondolja nem sértődöm meg, van valóság alapja sajnos. - Ugyan már, mindenkivel előfordul, hogy nincs a legjobb formában, és amúgy sem azt nézik, hogy most milyen vagy, a nagy egészet nézik, márpedig úgy te jó vagy. – szerintem simán van esélye valami nagyobb csapatnál, szóval szerintem igenis lenne értelme annak, hogy megpróbálkozik a dologgal, veszteni nem veszthet, igaz? Cedric is visszajött. – A szüleid szerintem annyira nem számítanak most. A lényeg, hogy te mit akarsz, ők elégedjenek meg a saját életükkel, ne kelljen nekik a tied. – nem hiszem,hogy hagynia kéne azt, hogy irányítsák az elvárásaikkal az életét, legalábbis én nem hagynám, de nekem szerencsém van, a szüleim mindenben támogatnak. – Hát, ha ez a lényeg, akkor megszívtam. Láttad a Rambo-t? Na azokkal a karokkal meglennék elégedve… - vicc is ez valahol, hiszen nem is vagyok alkatra egy olyan ember, akinek esélye lenne kigyúrni magát. Adam mázlista, én kevésbé, ő kapta a jó géneket, bár igaz, hogy nem egy vérből vagyunk, de nem ez a lényeg. - Igen, ez… igaz,azt hiszem. – bólintok egyet. Ott lett volna mondjuk Cedric igaz? Én eddig elégé megszívtam a párjaimmal, volt már olya bál,amire egyedül érkeztem, volt, amire nem, de végül mindnek ugyanaz lett a vége: egyedül, idejekorán mehettem is vissza a klubhelyiségbe. Tény, hogy Cho talált volna magának párt. – Nem foglalkoztam eddig sem velük. Ha ezt tettem volna, akkor már egy fán lógnék valószínűleg. – morbid vicc, de… végül is van valóság alapja, mert ha olyan lennék, aki mindent magára vesz, akkor már valószínűleg nem is élnék, elég sok rosszat mondtak rólam eddig az életben. - Ügyes, mint valami szuperkém. Csak varázsló kiadásban.[/b] – régen a kémeknek telefon volt a cipőjükben, manapság már a varázslók inkább a pálcára esküsznek, nincs is ezzel baj, mert Cho végül is könnyen megtudja oldani a dolgot hangszóróval, így már zene is van, és minden bizonnyal sokkal kevesebbszer fogom így elvéteni a lépéseket. – Azért óvatosan, magas sarkúban járni is nagy mutatvány már. – mondom mosolyogva. Egyszer kipróbáltam mert kíváncsi voltam, és hát… piszok nehéz járni benne, komolyan nem fér a fejembe az, hogy a lányok mégis, hogy képesek rá.
Cho Chang
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Cho & Kyle - A bál után 2015-02-22, 10:29
- Hát pedig nem neki fogom ez elmesélni, maximum tőled hallhatja, de amiket eddig meséltél magadról nem biztos, hogy elhiszi. - mosolyodom el, bár persze ki tudja, hogy mi hogy lesz még. Az is lehet, hogy teszem azt eljön egyszer az is, hogy mondjuk úgy mutasson be Adamnak, mint a párját, és akkor már azért biztos emelkedni fog a testvére szemében, hiszen... nem azt mondom, hogy én olyan nagy számnak tartanám magamat, de azért népszerűnek szoktak mondani, és talán abból látszik akkor, hogy Kyle sem valami béna srác. Nem azt mondom, hogy én emelem majd fel a renoméját, de... az is lehet, hogy valami ilyesmire is lesz esély. - Akkor hiszek neked, megszavazzuk, hogy nem vagyok zavaróan túl komoly. - szökik az arcomra egy újabb mosoly. Legyen akkor így és egyébként is az számít jobban nekem, hogy ő mit gondol. Biztosan vannak olyanok, akik túlságosan komolynak félnek és talán néha az is vagyok, de tudok én mosolyogni és jól érezni magamat és Kyle kifejezetten könnyen fel is tud általában vidítani, szóval... igen azt hiszem határozottan nem vagyok annyira komoly a jelenlétében, no meg lássuk be neki köszönhetem azt, hogy most itt vagyok és épp szabályt szegek, amire eddigi iskolai pályafutásom alatt még nem igazán volt példa. - Nem tudom... azt hiszem. Ha nem kapok helyet egy csapatnál sem, akkor úgyse tehetek mást és az eddigi teljesítményem alapján... nem túl esélyes. És talán igen, értelmes is lenne, tanulni valami komolyabbat, akkor a szüleim is úgy éreznék, hogy azért hallgatok rájuk. - vonom meg finoman a vállamat. Talán igen, ez lesz a legjobb megoldás, ha maradok, már csak azért is, mert ha most itt van Kyle, ha mi... ha köztünk lesz valami, akkor nem akarok elmenni játszani, mint ahogy Cedric tette, hogy még csak időnk se sok maradjon együtt. Az... elég rémes lenne. Annak azért tényleg örülök, hogy szerinte ez a ruha is jól áll nekem, komolyan mondom. Talán lehet, hogy vehettem volna látványosabbat, de ez jó nekem, majd... mondjuk jövőre változtatok kicsit. - Tudod az a fontos, hogy megfelelj magadnak, de szerintem nincs baj a vállaiddal. - rántom meg a sajátjaimat egy aprócska kis mosollyal. Lehet, hogy Kyle nem az a tipikus nagy darab izom ember, de akkor is úgy gondolom, hogy a külsejével tényleg nincs gond. Helyes srác és talán az a nyurgább fajta, de kit érdekel, ha egyszer kedves és humoros? Miért kéne mindenkinek egyformának lenni? Egyébként is minden korban más az etalon, nem lehet ehhez mindig alkalmazkodni. - Azt hiszem azért, ha nagyon akartam találtam volna párt magamnak. - és ez most nem felvágás, de eddig még nem volt olyan év, amikor egyedül kellett volna mennem, és végső soron maximum ott lettem volna szervezőként, az sem olyan eget rengetően rémes, de azért jobb, hogy Kyle vette a bátorságot és elhívott, gondolom, hogy milyen nehéz lehetett neki. - Igaz, én kérdeztem, de... azt hiszem a lényeg az, hogy ne foglalkozz mással, főleg ne a felületes külső szemlélőkkel. - hanem mondjuk hallgasson az én véleményemre, mert szerintem tényleg nincs vele semmi baj és remélem, hogy ezt el is hiszi nekem. Tetszik, komolyan, és ez a lényeg, nem pedig az, hogy mások mit gondolnak róla igaz? - Ha szeretnéd dúdolok is hozzá, mint legutóbb. - mert az simán belefér, akkor az ütem is meg van, vagy hát... - Várj csak! Hát... még egyszerűbb, ha... - varázslók vagyunk, vagyis én boszorkány, tehát miért kellene zene nélkül. Azért már mégis csak hetedikes vagyok. Felhúzom szépen a bokáig érő szoknyát, ahol már látszik a kis csel. Szervező vagyok, kellett a pálca és nehéz elrakni, ha az ember szépen van felöltözve. Leveszem tehát a vádlimról, ahová erősítve volt és aztán jön pár rövidebb ige, hogy végül az itteni hangszórókból hasonló lassú keringő ütem szólaljon meg, mint a bálon is volt. Csak aztán fogom meg Kyle kezét, hogy felvegyük a ritmust, hiszen ez a mi bálunk és nem fogom hagyni, hogy valami elrontsa. Azt meg remélem, hogy nem lépek rosszul magassarkúban a füvön, mert hát azért a talaj így határozottan labilis.
- Tudom, ha ezt Adam meghallja… el sem akarja hinni! – mondom mosolyogva. Na igen, úgy tűnik tizenhat évembe tellett megtanulni úgy beszélni egy lánnyal, hogy nem hányom le, vagy nem ütöm meg, és ez mindenképpen nagy előrelépés, éppen ezért most kellőképpen büszkének is érzem magamat, mert… mégiscsak előrelépés ez, igaz? - Nem, szerintem nem vagy az. Ha az lennél, akkor nem tudnál mosolyogni és minden béna viccembe beleszólnál. – mondom neki mosolyogva. Tényleg nem tartom őt túlzottan komolynak, ennek pedig egyetlen nagyon egyszerű oka van: nem az. Tényleg nem, én legalábbis nem látom annak, és amúgy is, van akik nehezebben oldódnak fel mint mások. – Amúgy is… most itt vagy, igaz? Látod, egy újabb pont, hogy nem vagy zavaróan komoly, nemhogy zavaróan túlzottan komoly. – mosolygok rá, de nem merem már tovább folytatni a mondatot, mert félek, hogy itt a végén még tényleg belegabalyodok itt a dolgokba, azt pedig nem szeretném. A lényeg, hogy nem zavaróan komoly. - Akkor ezek szerint jövőre itt maradsz? – mert hát jövőre vagy egyetemista lesz, vagy elmegy valami kviddicscsapathoz, igaz? Én meg jövőre csak hetedikes leszek, szóval… nem akarok én ezzel semmi olyat mondani, csak kérdezem tőle, mert eddig ezt nem sikerült megkérdeznem, pedig nagyon is fontos dolog. – De tudod… nem kell kivágott ruha feltétlen. Amiben…jól érzed magad. – én is jól érzem magamat félmeztelenül, ezért nem veszek soha pizsamát, amiért persze néha szólnak a szobatársak, de így jártak, ez van, én úgy alszom, ahogy akarok és kész. Az ember hordja azt,amit akar, ami kényelmes, és ne olyan legyen, amilyennek mások akarják. – Köszi, de… tudod, eltudnék képzelni szélesebb vállakat. – na igen, de ennél szélesebbek nem lesznek, anya mondta nekem mindig azt, hogy olyan a vállam, mint valamis sörösüveg, ami nem rossz, de… én sajnos nem örököltem az igazi szüleimtől szuper genetikát. Ami azt illeti, szerintem semmi jót nem örököltem tőlük azon kívül, hogy gyors vagyok. Már ha ez örökletes. - Hát… reméltem, hogy ezért mondtál igent, és nem azért, hogy ne egyedül kelljen menned. – na igen, mert ez is benne lehetett volna a pakliba, elvégre én elég sokat szívtam ezzel, akit elkísértem, azt soha nem is láttam többet a bálon, ezért volt eleinte bennem egy kicsi fenntartás, de akkor ezek szerint…felesleges volt. - Öhm…hát… te kérdezted, hogy miért nem tetszettem másnak. – mondom kissé lassan és kimérten, hogy nehogy valami rosszat mondjak, mert nem akarok ezt az egészet így most varázsütésre elrontani. Nem akarok Kyle lenni csak pár percre, oké? Előre is köszi! – De… akkor mostantól… így lesz. – nem érdekelt mondjuk eddig sem annyira, hogy mások mit mondtak, mert nem tudtam változtatni, én ilyen vagyok. Ez nem jelenti, hogy nem akartam, csak simán nem tudtam, de ha Cho szerint így oké vagyok, akkor…oké, nem változtatok, maximum mondjuk csinálok pár felülést naponta, az nem árthat meg. – Öhm…persze,. oké, miért is ne. – mondom egy nagyot bólintva, ahogy felállok és tartom a kezem, hogy akkor táncolhassunk, bár így zene nélkül elég … fura, mondhatni nem igazán találom el a lépéseket, pont ezért egy elnézést kérő mosolyt villantok Cho felé úgy…mindig.
Cho Chang
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Cho & Kyle - A bál után 2015-02-19, 22:19
- Határozottan fejlődőképes vagy Kyle, komolyan! - mosolyodom el szélesen. Jobb, hogy eljöttünk, ebben már most biztos vagyok. Ha maradunk, akkor jó eséllyel marad a kellemetlen feszengés, meg a többi és arra aztán igazán nem lettem volna büszke, ha én rontom el az estélyét. Így legalább megpróbálhatjuk ezeket a dolgokat teljesen kizárni és jól érezni magunkat. Nem csak úgy lehet egy jót bálozni, ha az ember ott van, ahol van zene, meg kaja. Itt is lehet, hogy az a fontos, hogy jól érezd magad azzal, akivel mentél a bálra és én tuti, hogy jól érezem most magam. És igazából még ha valami kellemetlenebb viccet sütne el esetleg, az se zavarna, vagy megjegyzést. Kylenak azért vannak néha fura dolgai, de mindig tudok rajtuk nevetni, kétlem, hogy olyan mondana, amivel szívesen bánt meg. - De akkor szerinted nem vagyok túlságosan komoly? Nem vagyok... zavaróan az? - mert hát ő azért hozzám képest nagyon laza igaz? Én meg a legtöbb dolgot komolyan veszem és nehezebben tudom elengedni magam, pedig néha szeretném... komolyan, de mintha nem menne. Van bennem ez a gát, amit valahogy belém neveltek és nem tudom, hogy ezt hogyan lehetne megszüntetni, pedig tényleg szeretném néha. Bár most legalább itt vagyok, sikerül egy kicsit szabályt szegnem és ő is tud azért komolyan beszélni, ha arra van szükség, mert hát engem már nem egyszer megnyugtatott és nem mindig azzal, hogy a humoros oldalát villantotta csak meg. - Tudom és örülök neki, hogy így gondolod, és talán... mondjuk majd jövőre a következő bálra kiharcolok magamnak valami lazább ruhát. Akkor már úgyis egyetemista leszek. - vagy legalábbis nagykorú, mert hát az még nem egyértelmű, hogy maradok-e, de igazából nem akarom azt eljátszani, mint Cedric. Most milyen hülyén jönne ki, ha mondjuk én és Kyle együtt lennék és ezek után én meg elmennék játszani. Az pont olyan, mintha ugyanezt csinálnám meg vele, amit velem csináltak. - Pedig nagyon jó ez az öltöny és jól is áll. A vállad pedig pont tökéletes! - mert hát nekem tényleg nincs gondom vele. Nem kell mindenkinek nagydarabnak lennie, vagy izomembernek. Kyle pont jó így, ő valahogy a stílusával együtt furcsa is lenne, ha még nagyobb is lenne. Így olyan igazán kedves és vicces és nekem pont e miatt tetszik, a lazasága miatt, és nem is szeretném, hogy változtasson ezen. - Én ezt tartom elsőnek Kyle és örülök neki, hogy tetszem neked és annak is, hogy te hívtál el a bálba, mert én... veled akartam jönni, tudod ugye? - remélem tudja, hogy nem azért táncoltam Cedrickel, mert akartam, hanem mert őt sem akartam megbántani, de attól még én hozzá mentem vissza utána és ezt a bált is vele akartam eltölteni, ez nem is kérdés és most is azért vagyok itt vele. - Egyébként is, ha tőlem nem várod el, hogy lazább legyek, vagy kivágott legyen a ruhám, akkor miért érdekel, hogy mások mit várnak el, ha én nem azt? - mosolyogva tolom közelebb hozzá a sütis kosarat. Elsütizgetünk és beszélgetünk és ennyi. Mert jól érzem magam vele és mert itt akarok most lenni, és nem érdekel engem, hogy milyenek mások, vagy mit gondolnak mások, én csak vele akarok lenni, akármilyen széles is mának a válla, vagy akárhogy is áll máson az öltöny. Nekem... az ő öltönye tetszik és az ő stílusa. - Van kedved táncolni? Tudod... ahogy gyakoroltunk. - nincs zene, de legalább nem fogunk fázni, ha mozgunk egy kicsit igaz?
- Ugyan, semmiség. És látod, tanulok, most már bókolni is tudok. – na igen, régen ez nem ment, mindenféle hülyeséget összehordtam, már mondtam egy lánynak azt is, hogy az anyja nagyon szép, örülhet amiért rá hasonlít, de… valljuk be, ez elég perverzül hangzik, persze ő is azt vette ebből le, hogy az anyjáért vagyok oda, pedig ez nem igaz, csak nem akartam úgy nagyon direkt módon bókolni, ezért más szempontból közelítettem meg a dolgot, de azóta tudom, hogy nem szabad ilyet mondani, úgyhogy annyi haszna volt a sok leégésnek, hogy mire Cho-val találkoztam, neki már nem sütök el egy ilyet. Tuti elásnám magam. - Hát… nem is tudom. Szerintem jó vagy te így is, tudod így vagy…Cho. Mármint persze, a lazaság jó, de nem mindig. Én se nagyon vagyok jó a komoly beszélgetésekben például. Ellenben te azt mesterfokon tudod űzni. – az érmének ugye két oldala van, szóval azért ennek is van előnye és hátránya, de én nem hinném, hogy Cho-nak minden áron lazábbnak kéne lennie, én így kedvelem őt, szóval…szerintem ne akarjon megváltozni. Persze, nem én döntöm el ezt, ez inkább csak egy tipp a részemről, vagyis javaslat neki, de… ő tudja, hogy mire van szüksége, én elfogadom és… segítek benne. - Tudod, már mondtam, hogy szerintem ez a ruha is tökéletes. Amúgy meg, nem kell kivágott cucc csak mert mindenki abban van. Kivéve persze ha kivágott cuccot akarsz. – mert hát lehet, hogy ő mondjuk jobban szeretne egy olyan ruhában lenni, ami többet mutat igaz? Én nem hinném, hogy az illene hozzá, az nem…Cho-s. De hát persze ő tudja, én nem szólok bele az öltözködési szokásaiba, de… szerintem ezt nem baj, nekem tetszik ebben a ruhában, és nem hinném, hogy baj az, amiért nem teszi ki azt, amije van, csak mert a nagy többség meg ezt teszi. A többség nem mindig kell győzzön. – De amúgy meg én sem a legmenőbb öltönyben jöttem. Meg tudod, nincs olyan széles vállam, mint a legtöbbeknek, szóval nem is nézek ki egy 007-es ügynöknek. – persze, ez az öltöny már a méretem, de… ami azt illeti nincs olyan testalkatom, amire azt mondaná a többség, hogy ehja…szóval azért az öltöny sem áll úgy rajtam, mint mondjuk James Bond-on, de hát ez van. A szüleim még rossz öltönyt is küldtek, volt, hogy könyörögtek azért, hogy ne vegyek öltönyt, maradjak inkább csak az ingnél. Nem azért mert rosszindulatúak, hanem mert tudják, hogy én…körülbelül három évvel később értem rá meg mint Adam. - Oh, hát tudod…te is tetszel nekem…igen, határozottan…tetszel. – tényleg tetszik, csak… soha nem jutottam így eddig el senkivel sem, egyszer majdnem, de végül lehánytam a lányt, őt nem szeretném lehányni, elég rosszul érintene, ha pont őt hánynám le, szóval.. mondhatni izgulok, igen, nagyon is izgulok, azért megérthető a dolog, nem? – De tudod…hiába vagyok kedves és vicces, a lányok többsége nem igazán…ezt tartja az elsőnek. – inkább a külső… és én nem vagyok egy kisportolt izom állat. Persze, jó lenne,de a dolog esélytelen, mert már kondizni is halál lusta vagyok eljárni. Egyszer Adam elvitt, de a fekvenyomásnál elfelejtett segíteni, én meg élet halál harcot küzdöttem, hogy megtartsam a súlyt. Kis híján megrokkantam.
Cho Chang
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Cho & Kyle - A bál után 2015-02-14, 21:38
- Ebben az esetben a bókot külön köszönöm! - mosoly, igen mosoly és ez a fontos. Komolyan úgy érzem, hogy mellette bármikor megy, vissza tudja hozni a jó kedvemet még a legpocsékabb helyzetben is és ez azért szerintem elég nagy tudást igényel. Tudom, hogy Kyle milyen, nem tartja magát sokra, de az szerintem elég sokat jelent, ha valaki bármikor képes a másikat feldobni, még a legpocsékabb helyzetben is, ő pedig pont ilyen. Na épp ezért akarok most itt lenni vele, mert Cedric... mintha nem értené az egészet, nem azért teszi, mert annyira jót akar nekem, hanem... mintha inkább magának akarna. - Néha azért kicsit jobban el kéne engednem magam nem gondolod? - nem is tudom, persze elérek dolgokat, viszont... lássuk be, hogy közben nem kaptam helyet egy csapatban sem még, nem kaptam el a cikeszt az utóbbi két meccsen és... a szüleim szerint így semmit sem fogok elérni, szóval valahogy azért annyira még sem tartom nagyra magam, és eléggé gyakran segítenek is, hogy még a minimális önbizalmam is könnyedén letörjön. Azt hiszem igaza is van, önzőnek kell lennem egy kicsit legalább néha, mert ez így nem állapot. Amúgy is lehetetlenség mindenkinek megfelelni, nem találhatom meg azt a bizonyos tökéletességet, amikor senkinek sem bököm a csőrét, kb. lehetetlen. Hiába kedvelnek sokan, biztos vagyok benne, hogy közben épp elegen vannak, akik meg ki nem állhatnak, vagy csak szimplán annyira nincsenek oda értem. - Tudod a szüleim nagyon konzervatívak, sok mindenben. Hát... nézz rám. A legtöbb lányon kivágott ruha volt, az enyém meg... Nem az, szeretem, és szép is, de nem hiszem, hogy értékelték volna, ha valami kivágottabbat veszek fel. - még csak nem is igazán én választottam és a szüleim még mindig azt hiszik, hogy megjön az eszem és leteszek a kviddicsről, aztán persze a másik gond, hogy ha hibázom és még nem is jön össze valami, azzal csak adom alájuk a lovat, bizonyítom, hogy igazuk van és mást kellene csinálnom, - Tudod én ezt tényleg nem értem. Mármint... kedves vagy és szerintem vicces is, egyszerűen hülyék a lányok, hogy senkit nem érdekeltél. Arról nem is beszélve, hogy nekem tetszel is. - teszem még hozzá kissé talán azért enyhén elpirulva. Igen a sütit elhozni határozottan jó ötlet volt, az lefoglal ilyen esetekben. De amúgy tényleg így van, szerintem Kyle helyes és rendes srác, nem is értem, hogy mások ezt miért nem gondolják így. De persze az is tény, hogy közben eléggé megbonyolódnak körülötte folyton a dolgok, hiszen ez a mai bál se így alakult volna normál esetben, ami azért nagyban megnehezíti az ő dolgát is.
- Ez nem csak hízelgő, de bók is volt. Emiatt büntetést kapni dicsőség lenne! – tényleg, és a szüleim se haragudnának most az egyszer érte, mert amúgy anyu nagyon ki tud akadni mikor kap egy levelet, hogy mit csináltam. Múltkor apával küldtek egy levelet, amiben nevettek… igen, Adam elmesélte nekik, hogy belefejeltem a griffszarba. De aztán a levél végén ott volt az, hogy csak viccelnek és legközelebb ne menjek griffszar közelébe. - Hát…azt gondoltam, kettőnk közül azért te vagy a gyakorlott bálozó. – én ahány bálra eddig elmentem, annyin nem maradtam végig. Általában azzal ment el az időm, hogy csak ültem és néztem ki a fejemből szörpöt kortyolgatva. – De így elérsz dolgokat. Nézz rám! Én nem értem el semmit, még csak annyira jó tanuló sem vagyok. – pedig van szabadidőm bőven, hogy tanuljak, de én vagy alszom, vagy… csinálok valami teljesen természetellenes dolgot. Nem nagyon szoktam megülni egy helyben, nem szeretek annyira unatkozni. – Hát, igen, mondhatni az első lépés, szóval gratulálok! – fura, hogy valakinek azért gratulálnak, mert önző, de… végül is ez is megtörtént, szóval gratulálok neki. Önzés és önzés között is van azért különbség, nem mindegy, hogy miért csinálja az ember, vagy hogy megérdemli-e amúgy. Van, hogy önzőnek kell lennünk. Ez van. - Szerintem ne ők mondják meg. Mármint oké, adjanak tanácsot, de… tudod, ahogy érzed. A te életed. Aki szeret az megérti. – és megoldja valahogy, hogy ne legyen gond az, ha mondjuk a világ túlsó oldalán kviddicsezik. Én legalábbis tuti megérteném, elvégre ez az ő élete és az ő nagy álma, igaz? – Hát, akkor nagyon teherbíró vagy. – ez kétségtelen, elvégre sok mindenki vár el tőle sok mindent. Én nem ilyen vagyok, én a legkisebb teher alatt is simán összecsuklom. Nincs meg bennem az, ami mondjuk Cho-ban. Megbízható vagyok, ha mondanak valamit, akkor hallgatok, mint a sír, de… nem vagyok valami ügyes sajnos. - Elhiszem. Mindenkinek az lett volna valószínű. – a filmekben legalábbis mindig kínos pillanat az, mikor jön az ex és szembesít megint mindennel. Én amúgy sem láttam semmit ami köztük történt, szóval… bár nem tudom, hogy ezt most mint jó dolgot fogadjam el, vagy inkább legyek dühös, mert kíváncsi vagyok. - Igen,tényleg azok. – már a szüleimnek is mondtam, hogy talán…varázsló létemre inkább a muglik között élnék. Én nem vagyok valami tehetséges a varázsló szakmákban, de bírom az állatokat és szerintem jó kis állatorvos lennék, szóval… még nem tudom mi lesz, de egyelőre úgy néz ki, hogy a muglik között fogok munkát találni. – Köszönöm. Fura is lett volna, ha nem akarod. – vagyis… nem úgy… de, mégiscsak úgy. Az a baj, hogy annyira nem vagyok én jó ebben, ráadásul ez most így elégé hirtelen volt meg minden, de… az biztos, hogy nem akarom megint Cedric-kel látni. Nem mintha Cedric-re pikkelnék, csak… csak izé. – Hát… szerencséd van. Nekem nincsenek ex gondjaim. Sőt, ami azt illeti…soha nem is voltak. – oké, ezt kissé bizonytalanul mondom, mert mégiscsak most mondtam el, hogy nekem lényegében még a büdös életben nem volt senkim, ő meg Cedric-kel volt együtt és… hát most kispályásnak érzem magamat így jelen pillanatban
Cho Chang
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Cho & Kyle - A bál után 2015-02-11, 23:12
Akkor ez azt hiszem hízelgő rám nézve, ha jól értem, de azért remélem, hogy nem kapsz büntetést miattam. - mosolyodom el. Igen mellette tudok mosolyogni többnyire bár most azért nem megy annyira jól, mint általában. Azért ez az este, meg ez a bál nem pont úgy történt, ahogyan szerettem volna. Hamar vége lett és úgy érzem, hogy Cedric... nem szép, hogy ezt csinálja, mert ha tényleg szeret, akkor azt kéne néznie, hogy mi a jó nekem és nem azt, hogy mi a jó neki. Nekem pedig az lenne a jó, ha nem zavarna még jobban össze ezzel az egésszel. - Nekem nem, de... végül is még nincs vége, úgy hogy válhat ez a leghosszabbá azt hiszem. - ha maradunk itt a pályán, már ha nem fagyunk mondjuk szét, de ha behúzódunk mondjuk az öltözőkbe, akkor ott talán nem lesz majd annyira vészes és nem is akarok aludni menni én sem. Most le akarom ezt az egészet zárni valahogy, mert... nem szeretnék ilyen este után elaludni, az biztos, csak akkor, ha felvidultam és ha nem érzem úgy, hogy Kyle estéje is tönkre ment miattam. - Néha azt hiszem nekem is jó lenne, ha nem várnának el tőlem dolgokat. - a szüleim, a tanáraim... Cedric. Persze az jó dolog, ha bíznak benned, de én néha akkor is tehernek tartom már ezt. Szeretném néha csak én lenni, nem foglalkozni senki mással, semmiféle elvárással és talán ahogyan mondja, önzőnek kéne lennem, azt tenni, amit én akarok, azzal akivel akarom és... nem foglalkozni mások véleményével. - Eljöttem a bálról, azt hiszem ez az első lépés az önzés felé. - mert hát nem maradtam Cedrickel és rá hagytam a többiekre a bált is, hiszen én is szervező vagyok, de én most nem akartam maradni. Én csak... most jól akarom kicsit érezni magam és teljesen függetleníteni magam mindentől, ami ma történt... Cedrictől főleg. - Még nem tudom, talán... ahogy a szüleim mondják és Marietta is tanulhatnék még. - még én sem tudom, no meg kedvelem Kylet és ha lelépek, ő meg marad, akkor az majdnem olyan felállás, mint Cedrickel, csak akkor most én lennék az, aki itt hagyja a másikat és ez nem lenne szép tőlem, mert tudom milyen pocsék érzés, szóval... azt hiszem maradnom kéne, hiába, hogy mi még nem vagyunk úgy együtt, de még lehetünk. - Igen, de egyben teher is. - vonom meg finoman a vállamat. Na igen, nehéz is ez az egész, de majd idővel más lesz és jövőre nem leszek prefektus akkor sem, ha maradok, és már nem játszom majd a csapatban sem, úgyhogy jóval kisebb lesz a nyomás és az elvárások is. - Igen, én is ezt hiszem, de én gondoltam mindenre és... rossz érzés volt ez az egész. - mert Kylenak is rossz lehetett és nekem is és még Cedricnek se jó így, szóval az egészet nem jól csinálta. Akkor is úgy érzem, hogy elszúrta és... ezt már nem lehet csak úgy visszacsinálni, mert hirtelen azt szeretné, ez... nem így működik. - Tudom, hogy szereted az állatokat és a kecskék, főleg a kicsik nagyon aranyosak. - mosolyodom el. Azért tudom én, hogy ez a kérdés hirtelen volt és azt hiszem nem is várhatom el, hogy jó választ tudjon adni rá, mert... nem éppen ezzel kellett volna őt letámadnom, de hát mit tehetnék? Akkor is megfordult a fejemben és azt hiszem van amikor jobb talán biztosra menni? Azért Cedrickel múltunk van és ezt felrúgni... tényleg akkor tudom, akkor merem, ha jó okom van rá, de ha Kyle nem úgy gondolkodik, ahogyan én, ha neki ez nem azt jelenti, mint nekem, akkor... akkor talán nem rosszul döntök, hogy eljöttem a bálról. - Te mondtad, hogy néha jó önzőnek lenni, szóval... akkor legyél csak önző. - halványan elmosolyodom, miközben újabbat harapok a sütimből. Tudom, hogy nem várhatok el hirtelen nagy szavakat, mert ez a valóság és nem valami film, nem is vártam. Egyszerűen most ez is elég, hogy nem akarja, hogy Cedrickel legyek, tehát azt akarja, hogy vele legyek és... ennyi. - Azért is jöttem most ki veled, mert veled jöttem a bálba és okkal jöttem veled, én is... önző vagyok. - vele szeretnék lenni, jobban, mint Cedrickel, még ha ez nem is tetszene neki, de most akkor is így érzem és ahogy mondta, ezúttal akkor önző leszek.
- Cho, ha anyámék megtudnák, hogy egy lány miatt kaptam büntetést, szerintem örömtáncot járnának és történelmi pillanatnak nyilvánítanák azt a napot! – mondom mosolyogva. Nincs ezzel baj, sokszor voltam már megbüntetve, de még egyszer sem egy lány miatt, vagy lányért, és valószínűleg, ha ez a szüleim fülébe jutna, fejmosás helyett vállveregetést kapnék tőlük. – Amúgy meg, eddig ez a leghosszabbi bálom…vagyis ez volt, mert már eljöttünk, és aludni meg nem akarok még menni. – rántom meg a vállamat. Nem kell ezt túl spilázni, nem vagyok én sértődős alkat, már elégé megedzett az élet, hogy a legtöbb dolgot ne vegyem magamra, vagy ha mégis megteszem, magamban fortyogok. – Hát, ebben nem tudok tanácsot adni. Én senkinek sem akarok megfelelni, de gondolom ez azért van, mert soha nem is vártak többet tőlem annál, minthogy évenként idősebb legyek. Azt meg annyira nem nehéz megtenni. – sőt, pofon egyszerű, elvégre ki nem lesz évente idősebb? Akárhogy is, de ebben sajnos tanácsot nem tudok adni. – Pedig jó tud az lenni. Az önzés kifejezetten jó dolog, ha… megérdemled, hogy önző legyél. – nem mondom, hogy én az vagyok, de sokszor megesik. Kiskoromban is mindig megettem Adam csokiját, tönkretettem a játékautóját, ha neki jobb volt, mert… miért érdemel jobbat, mint én? Szóval nehezen viseltem régen is az ilyeneket, mára azért kicsit jobb a helyzet. - Tényleg, jövőre lelépsz innen? Gondolom nem maradsz egyetemistának, ha kviddicsezni akarsz. – nem hallottam még olyanról, hogy valaki ezért itt marad, elvégre Cedric is elhúzott kviddicsezni, gondolom mindenki fiatalon akar bekerülni, hogy minél több ideje legyen arra, hogy bizonyítani tudjon. – De az meg jó érzés, ha bíznak benned, nem? - legalábbis én így gondolom, mert néha megesik, hogy a saját szüleim sem bíznak meg bennem, amit persze megtudok érteni, néha elég fura dolgokat csinálok, és sajnos a fura dolgok is mindig megtalálnak engem, de… azért ha érzem, hogy bíznak bennem, akkor az jó érzés. - Gondolom….erre most nem gondolt a … pillanat hevében. – vagy akármi, mondom, én nem értek ehhez az egészhez, a szívügyeknek sajnos nem vagyok a doktora, így tanácsokat adni bár tudok, de nagyon gyatrákat, nem véletlen nem én lettem kijelölve párkapcsolati tanácsadónak otthon sem. Az anya. - Bár, ha jobban belegondolok…biztos jó sok kecskét kapnék érted… szeretem a kecskéket. – vigyorodom el. Csak viccelek persze. Mondjuk a kecskéket ténylegesen szeretem, aranyos állatok, bár nagyon agresszívek is tudnak lenni, emlékszem, hogy kiskoromban az egyik nekem ugrott az állatkertben, amiért nem adtam neki oda egyből a kajáját. Hálátlan népség, nemhogy örülnének annak, hogy ehetnek egyáltalán. – Hé, ne várj tőlem egy filmbeillő választ erre, a való életben, ha valakit csak így letámadsz ezzel az… lefagy, és úgy nehéz gondolkodni. – mondom mosolyogva. Nem vagyok én valami jó ebben, ezt eddig is tudtam, de azért Cho kérdése itt az előbb majdnem okozott nekem egy kisebb infarktust. – Szerintem… hagyd. Önző vagyok. – rántom meg a vállam mosolyogva. Ez van, bocs, de akármilyen jó szívű vagyok, bírom Cho-t, és azt hiszem nem örülnék annyira annak, hogy ha újra Cedric-kel látnám. Persze, ezt csak akkor tudhatom, ha meg is történik, de… inkább ne történjen meg. Önzőnek lenni időnként nagyon is jó.
Cho Chang
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Cho & Kyle - A bál után 2015-02-08, 17:43
- De egyszer sem miattam Kyle és nekem jól esik, hogy itt vagy most. - mert igenis mondhatta volna, hogy esze ágában sincs velem jönni, miután nem foglalkoztam vele a bálon eleget, és rábólintottam arra a táncra Cedrickel, amikor igenis volt pillanat, amikor kicsit közelebb voltam hozzá, mint kellett volna. Simán megharagudhatott volna e miatt, vagy most rosszul érezhetné magát, de mégis velem jött, miközben kint még hideg is van, ez pedig nekem igenis nagyon jól esik. - De nem is tudom... bennem mindig van egy ilyen megfelelési kényszer és nem tudom, hogyan tüntessem el. - pedig néha tényleg úgy érzem, hogy kéne, hogy nem nekem kéne a legtökéletesebb embernek lennem, hogy... valahogyan igenis ezt visszafoghatnám és megpróbálhatnék egyszerűen csak önmagam lenni, de valahogy sose megy és most is ez a baj. Ne akarom megbántani egyiküket sem, de tudom, hogy végül mégis az lesz a vége és ettől rémesen érzem magam. Valakinek rossz, akkor pedig nekem is, és valahogy nincs jó megoldás. - Nem vagyok valami profi önzésben. - halvány mosoly, az a tőlem megszokott visszafogott fajta. De amúgy tényleg így van, sose voltam önző típus, pedig most tudom, hogy kéne, és próbálok is az lenni, ezért is köszöntem el azt hiszem végül Cedrictől. - Oh, hát... annyira azért nem rossz és megbízik bennem Flitwick professzor, de év végén úgyis ennyi. - hiszen, ha maradok is egyetemistának, akkor sem leszek már prefektus, tehát mindenképpen leadom majd a jelvényt, de akkor már ebben az évben még megtartom, mégis csak egészen megszoktam és azért valahol jó érzés, hogy megbízik bennem egy-egy tanár. Jó volt az is, hogy felkértek a bál szervezésére és... igazán remélem, hogy nem lesz gond belőle, hogy mégis leléptem, maradtak még hárman ott igaz? Astrid, Ashton és Jack csak megoldják nélkülem is. - Tudom, de ezt akkor sem így kéne csinálnia, mert én próbáltam tovább lépni, ő meg most megint mindent összezavar csak. - rázom meg a fejemet. Ez tényleg nem fair a részéről, nagyon nem és én nem akarok most mindent összezavarni, csak azért, mert ő úgy döntött, hogy hirtelen visszatér, én pedig alkalmazkodjam a helyzethez. Beletörődtem abba, hogy nincs itt és elfogadtam azt, hogy vége, és ez elég nehéz volt ahhoz, hogy most ne akarjam az egészet újra kezdeni, mert miért ne tehetné meg ezt újra? Vagy ha kapna valami felkérést egy nagy csapattól, akkor meg jönne a dilemmázás és annak semmi értelme. De azt hiszem e mellett tudni szeretném, hogy mennyire volt okos ötlet egyáltalán most kijönnöm, mert hát... érdekel, hogy Kyle mit gondol igazából és ő mindig inkább csak általános tanácsokat ad. Lehet, hogy kicsit lényegre törő a kérdésem, de... akkor is kikívánkozott, még ha ezzel sikerül majdnem bele is fullasztanom szegény a sütibe. - Oké, ez azért megnyugtató. - mosolyodom el. Igen, ő tényleg képes mindent elviccelni, de ez nem különösebben zavar, sőt valahogy pont ez tetszik benne, hogy sok mindenben nagyon más mint én. Ő olyan laza, és teszi, amihez épp kedve van, és mellette valahogy én oldottabb tudok lenni, ld. épp szabályt szegek, amire kb. még nem volt példa. - Még nem, de azt hiszed igen? Ez egy kacifántos válasz. És... te mit szeretnél? Tudod... Cedrickel kapcsolatban. - mármint úgy értem, hogy... talán csak kell, hogy annyit mondjon, hogy ne érdekeljen és ne menjek vissza hozzá, és vele legyek mindenképpen, mert azt szeretné. Én... én azt hiszem ezt szeretném.
- Oh, ugyan, ha tudnád, hányszor büntettek már meg… - legyintek egyet mosolyogva. Na igen, bőven elég büntetésben volt már részem. Eleinte ott voltak azok, amiket anyám rótt ki rám folyton, illetve ránk, mert Adam mindig partner volt a hülyeségekben, szóval legalább soha nem egyedül keveredtem a bajba. Aztán a Roxfortban is folytatódott ez, még szóltak is anyának, hogy csináljon valamit, mert az úgy nem állapot, ha valamit naponta tönkreteszek. Azonban talán most az utóbbi hónapokban nem is csináltam semmi rosszat, úgyhogy végül is ez az esetleg büntetés kockázata most kissé visszaránthat a formámba. Na nem mintha bajkeverő lennék, én csak…rosszkor szoktam rossz helyen lenni. – Igen, mondjuk a tanárok meg a szüleid, de… - de azt is ki lehet valahogy húzni, nem? Mármint Cho mindjárt nagykorú, onnantól már csinálhat, amit akar és nem kell ezzel foglalkoznia. Kviddicsező akar lenni, úgyhogy kétlem, hogy itt marad az iskolában és egyetemista lesz, inkább elmegy valami kisebb-nagyobb csapathoz, és ott kezdi az évet, igaz? - … tudod, olyan nem létezik, hogy valakinek ne legyen rossz. Legyél egy kicsit önző, nézd azt, amit te akarsz. – nem valami nagy tanács, de most csak ennyi futja tőlem, nem megy olyan könnyen a bölcs idézeteket ontó Kyle előrántása. - Hát, legközelebb add le , és akkor már a prefektusi rangod sem akadályoz meg ebben. – rántom meg a vállamat mosolyogva. Én soha nem akartam prefektus lenni, szerintem nem is való az nekem, én nem tartom be a szabályokat, sokkal inkább megszegem őket akarva-akaratlanul is, szóval még csak a fejemben sem fordult meg az, hogy valaha prefektus legyek. – A kötelező egyet jelent az unalommal. – adok neki igazat. Mert végül is igaza van, nemde? A kötelező azt jelenti, hogy valamit kénytelen vagy megteni, esetleg újra meg újra, és így halálra unod magad, hiszen, ha nem azt csinálsz, amit akarsz, akkor mégis hogy leszel boldog? – Oh. – szalad ki a számon. Na igen, valahol egy ilyen forgatókönyv is megjelent a fejemben, de… na mindegy. – Hát tudod… a legtöbb ember csak akkor veszi észre, hogy hibázott, ha már az megtörtént. Gondolom most, hogy… nem vagy neki úgy, mint régen, rájött, hogy… hiányzol neki. – az a baj, hogy én tudnék sok mindent mondani, de erősen kétlem, hogy valamelyik hasznos is lesz, hiszen nekem nem volt még soha kapcsolatom, én nem szakítottam, nem csókolóztam, nem volt egy nyamvadt romantikus pillanata se az életemnek. Majd lesz…vagy nem, akárhogy is, de lesz valahogy. Inkább én is elveszek egy muffint a kosárból. A következő szavai hallatán viszont a falat meg is akad a torkomon, és úgy kell megküzdenem a rám törő köhögéssel, hogy ne itt fulladjak meg. – Hát, öhm… tetszel, persze, szép vagy, normális és okos is. Persze, hogy ezért hívtalak el, nem pedig, hogy elcseréljelek egy pakisztáni ismerősömmel pár kecskéért. – mondom kissé zavart mosollyal. Tudom, nem valami jó vicc, és nem is igazán akartam viccelni, de… valahogy ez bennem van, ha komolyabbra fordul a helyzet, muszáj valahogy feloldanom magamat, és sajnos nekem csak ilyen béna vicceim vannak. – Én… még nem, de… azt hiszem… igen. – bólintok végül egy nagyot megerősítésképpen, ahogy egy újabbat harapok a muffinból, hogy addig is csináljak valamit, és ne csak úgy vörösödjön a fejem.
Cho Chang
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Cho & Kyle - A bál után 2015-02-03, 22:02
Próbáltam én ezt az egészet jobban kezelni, tényleg próbáltam, de mégis hogyan lehetne? Nem így terveztem ezt a bált, én csak... azt hiszem tényleg az volt a cél, hogy megpróbáljak tovább lépni és most, nem tudom, hogyan kéne, hogy ne bántsak meg valakit, mert valakinek mindenképpen rossz lesz, így pedig nekem is. Nem tudom, hogy mit tehetnék... tényleg nem. Cedricnek nem kéne most ezt csinálni és akkor mindenkinek sokkal könnyebb lenne. Mintha tényleg nem látta volna, hogy baj van, mintha nem tűnt volna fel neki, hogy jobban kéne figyelnie rám és most... hirtelen mindent meg akar oldani? Ez nem így működik, nem volt fair tőle, hogy ide jött és felrúgta az estét, hiszen ilyen bál nem minden nap van, egyszer egy évben és egyébként is karácsony van. Holnap hazautazom és Kyle is és... nem akarom, hogy ő is rossz érzéssel térjen majd haza, mert elszúrtam az estéjét, amit máshogyan tervezett. Azt sem akarom, hogy csak azért gondolja, hogy ez így jó volt, mert volt már neki sok sokkal rosszabb is, mert... én jól akartam érezni magam, jobban és azt akartam, hogy ő így legyen vele és most... ez nem nagyon sikerült. - Segítesz azzal, hogy itt vagy velem és... kockáztatsz egy esetleges büntetést. - halvány a mosolyom, de azért határozottan mosolynak mondanám. Persze lehetne jobb is, megpróbálhatnám magam egy kicsit jobban elengedni, főleg ha már kiszöktünk, de azért annyira nem könnyű ez, mint amennyire az elhatározás meg van. De legalább hoztam sütit, remélhetőleg a süti is segít majd kicsit, van benne cukor, meg mindenféle édes dolgok. - Néha azért úgy érzem sokan várják, tudod a suliban és a szüleim és... én nem akarok rosszat senkinek sem. - neki, vagy Cedricnek, vagy akárkinek és nem tudom, hogy ebből az egészből hogyan jöhetnék ki jól. Pedig nem akarom az egész estét elszúrni, valahogy jó lenne, ha visszatérne a kedvem, csak... még sejtelmem sincs, hogy ezt hogyan oldjam meg, a süti sem old meg sajnos hirtelen minden problémát. - De közben prefektus vagyok és... elvileg nem kéne ilyesmit csinálnom, de... néha annyira unom a sok kötelező dolgot. - aprócska kis sóhaj, aztán inkább csak sütit tömök a számba, részben azért is, hogy ne kelljen gondolkodnom, hogy erre mégis milyen választ adhatnék. Mit csinált Cedric... ha azt nézzük nem csinált semmi rosszat, de közben mégis és én most kellően össze vagyok zavarodva. Végül csak lenyelem a falatot, jól megrágva, aztán fordulok Kyle felé kicsit jobban, majdnem teljes testtel. - Azt mondta, hogy vissza akar szerezni, de... ez nem fair tőle nem? Én tovább akartam lépni, mert így jobb mindenkinek és ez miért nem jutott eszébe hónapok alatt? Miért akkor jut eszébe, amikor szakítok vele és mással jövök el a bálba? Egyszerűen... nem fair a részéről, igaz? - megerősítés kell azt hiszem, de az a baj, hogy a kérdésével pont nem ezt teszi. Hogy én mit akarok... na igen, ez a jó kérdés. Annyit foglalkoztam azzal, hogy mit akarnak mások, hogy hogyan kell megfelelnem nekik, hogy nem igazán tudom, hogy én mit akarok. Bizonytalanul vonom meg a vállamat, és inkább csak újabbat harapok a sütimből. Igen, ezt kell kitalálni, hogy én mit akarok. - Kyle... én tetszem neked? Azért hívtál el a bálba, mert kedvelsz? Ha nem jön Cedric, akkor... még táncolnánk és meg akartál volna csókolni a végén? - talán az, hogy mit akarok attól is függ, hogy ő mit akar. Ez így teljesen érthető nem? Számít, hogy ő mit szeretne, mert folyton bizonytalan és én... nem tudom ebből kitalálni, hogy mi legyen, mert igazából ő maga sem tudja, hogy mit is szeretne kihozni az életéből és... belőlünk. Van egyáltalán belőlünk? Vagy csak jól el van velem és azért hívott el a bálba, mert remélte, hogy én nem teszek vele rosszat, mint mások? Csak... én voltam a legjobb megoldás, vagy tényleg velem akart jönni?
Én igazából már nem is nagyon értek semmit sem. Mármint eddig abban a tudatban voltam, hogy Cho szakítani akar, aztán végül is ezt meg is erősítette mikor találkoztunk a folyosón és azt mondta nekem, hogy szakítottak, de most a bálon egy kicsit… nem is tudom, olyan volt, ez mint egy mese. Jött Cedric, és hát persze, nem erősködtem,hogy maradjak, de elég könnyedén le lettem pattintva, aztán inkább elmentem szerezni valami italt, mert annyira nem volt nagy kedvem állni a tömegben és figyelni őket, szóval gőzöm nincs mi is történt ott, de … már nem nagyon értem, hogy ki kivel van együtt. Nem erősködöm én, hogy maradjunk, annyira nem szoktam amúgy sem sokáig maradni a bálokon, szóval nem meglepő az, ha most is eltűnök, talán az lehet a meglepő másoknak, hogy nem egyedül megyek el, hanem van is valaki velem. Nem kell semmi rosszra gondolni, csak hát eddig szerintem ember nem volt, aki látott volna a párommal az előző bálokon. – Igen, én azt… sejtettem. – látom, hogy van valami gond, csak nem tudom, hogy mi a gond. Cedric mondott neki valami olyat, amit nem kellett volna? Esetleg most újra összejöttek és Cho emiatt érzi magát rosszul? De annak meg nem lenne semmi értelme, igaz? – Valahogy tudok benne segíteni? – mert nekem sem jó ám az, ha azt nézem, hogy nem érzi magát jól, és még csak nem is tudom, hogy egészen pontosan ennek mi az oka. Anya már elmagyarázta azt, hogy a nők nem olyanok, mint a férfiak, nem lehet őket csak úgy kiismerni. – Nem is kell, senki nem várja el tőled. – na jó talán a szülei igen, de ők most nincsenek itt, szóval nem hinném hogy beleszólhatnának abba, hogy Cho mit csináljon. Mindjárt felnőtt, most már tényleg csak rajta múlik az, hogy mi lesz vele, azt tesz az életével, amit csak akar. – Hát… tessék, most csináltál. Elég sok minden tilos dolog van még,nem késő elkezdeni. – nem, azt tényleg nem, én mindig is imádtam rosszalkodni, Adam-mel régen sok szabályt szegtünk már meg, aztán az utóbbi időben ez is eltűnt ugye, ennek pedig az okát bár nem tudom, de azért remélem, hogy majd elmúlik. – Miért, mit csinál? – nem vagyok otthon a témában, szóval nem igazán tudom, hogy mire akar kilyukadni, ráadásul nem csak nem hallottam, de nem is láttam őket, szóval… nem tudom, hogy mi történt, ami ne lenne fair, de végül is csak elmondja nekem, igaz? Nem egy hétpecsétes titok ez. Legalábbis remélem. – Na és… mit akarsz? – akarhat bármit, ez az ő élete, most már… tényleg azt csinál, amit akar. Lehet akármi, lehet azzal, akivel akar, ehet annyi sütit, amennyi csak belé fér… én pedig segítek amiben tudok, elvégre amúgy is nagyon segítek szeretni, szóval… mondhatni ebben már amúgy is nagy gyakorlatom van.
Cho Chang
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Cho & Kyle - A bál után 2015-01-26, 22:06
Tényleg nem tudom, hogyan kellene ezt kezelni. Két tűz közé szorultam, legalábbis egyértelműen úgy érzem most magam és... ez határozottan nehéz. Lehet, hogy vannak akik élvezik ezt, ha többen is érdeklődnek utánuk, mert hát ez a helyzet, de én sose voltam ilyen. Én... nem is tudom, valahogy mindig jobban éreztem magam, ha nagyobb figyelmet szentelek egy valakinek, és az, hogy többeknek is kell... fura és szokatlan és most próbálom valahogy ezt az egészet kibogozni és értelmezni és... De nem arról van szó igazából, hogy Cedric... elszúrta? Ha ő elszúrta, Kyle pedig nem rontott el semmit, akkor nem annak lenne több logikája, ha csak szimplán ez alapján nézzük, hogy Cedrickel... elválnak útjaink? Szakítottam vele, mert elment és nem tűnt fel neki mennyire egyedül vagyok, valahogy úgy érzem, mintha most ezzel az egésszel csak megnehezítené, mintha... nem tudom... Nem volt neki elég fontos akkor, amikor még megtehette volna, nem vette észre mennyire rossz ez így nekem, most pedig hirtelen amikor már kimondom, hogy vége, akkor leesik neki, hogy tényleg baj van és változtatni akar? Ez valahogy... nem fair igaz? Kyle nem tehet róla, ő csak szimplán kedves, elhívott a bálba, jól érzem magam vele és ő nem tenne olyat, amivel megbánt... bár persze nem tudhatom, de akiben még nem csalódtál az mindig jobb, mint az, akiben már igen, nem? Tudom én, hogy őrült ötlet most menni a pályára, hiszen este van és hideg és nem is szabadna kimenni, hiába vagyok prefektus, de... most úgy érzem, hogy így lesz jobb. Mielőtt még eltűnnénk kifelé menet elkapok az asztalról valami utamba kerülő kosarat. Nem annyira néztem meg, de valami süti lehet benne és nem sokára már csukódik mögöttünk az ajtó. Úgy érzem magam,hogy muszáj elszöknünk innen, egyszerűen... nem akarok most senkinek a közelében sem lenni, inkább kiszellőztetném a fejemet és kész. A szavaira kicsit meglepetten pillantok oldalra, de a kezét még mindig nem engedem el, amikor már a pálya közelében vagyunk akkor sem. Végül az öltözők felé veszem az irányt, ott legalább van pad, és talán egy fokkal melegebb, mint kint, bár azért nem kifejezetten van erőteljesen nagy meleg persze ott sem. - Nem könnyű. Ez az egész... - megrázom a fejemet, aztán az ölembe veszem a kosarat és felé tolom kicsit, hogy akár kettőn közé kerüljön, miután odahúztam, hogy leüljön mellém. Szóval a lábunkra, nem konkrétan közénk teszem a kosarat. - Azt hiszem túl sok most ez mind nekem, hogy mindent úgy tegyek, ahogy kéne és... Tudod én még soha életemben nem csináltam semmit, ami... tilos. - és ezt most határozottan jól esik kimondani és az is jól esik, hogy most igenis ezt teszem, most igenis... olyat teszek, amit nem szabad, amit prefektusként tiltanom kellene másoknak és én mégis itt vagyok, éjszaka a kviddicspályán, elszökve a bálról és... nagyon örülök neki! - Kyle... én nem akarok Cedrickel már... nem... nem fair az, amit most csinál. - közben inkább magamhoz veszek egy sütit. Valami jó mázas muffinféle. Jól néz ki és ezt most nem tudtam volna kibökni úgy, hogy közben végig Kyleon van a tekintetem, így... az a helyzet, hogy sokkal könnyebben ment. Kedvelem, és nem akarom, hogy úgy érezze, hogy ő már nem kell semmire sem, hogy simán tovább lépek rajta és kész.
Nem mondom, hogy el van rontva ez a bál, mert ha mondjuk hirtelen valaki leütne egy szobor letört kezével, még akkor is ez lenne a legjobb bálom, végtére is olyannal jöttem, akit kedvelek, táncoltam és beszéltem is vele, nem tűnt el egyből, és igazából utána sem tűnt el, csak Cedric Diggory-val táncolt. Azaz táncol még, mert nem látom őt sehol, de gondolom ha végeztek, akkor se látnám, mert vagy belekezdenek egy újba, vagy elkezd keresni, ami ugye nehézkesebb hiszen nem kicsi ez a báli terem. Mindegy, én leülök, egy helyben maradok, szóval ha keres valaki, akkor előbb-utóbb csak megtalál engem. Végül aztán csak felbukkan Cho, és mivel nem Cedric-kel van, feltételezem, hogy végeztek, viszont nem állok fel, hogy oda siessek és máris táncolni vigyem. Nem, most ültem le, és már nincs is olyan nagyon táncos kedvem, bár ennek az okát nem tudom és maga Sherlock Holmes is képtelen lenne rájönni szerintem. – Hát, én sem, de nem volt ez valami meggyőző, még csak egy nem tudomnak se. – rázom meg a fejemet mosolyogva. Én nem igazán érthetem az ő baját, mármint tudom, vagyis azt hiszem, hogy tudom mi a baja, de hogy érezhetném át? Nekem nincsenek nagy terveim a kviddicsezésről és nem is volt soha senkim, hogy tudjam milyen vele szakítani. - Oh, hát én… oké, benne vagyok, ha menni akarsz. – rántom meg a vállamat. Igazából nekem szinte teljesen mindegy, hogy megyünk-e, vagy maradunk, de ha menni akar, én nem leszek semmi rossz elrontója, hát menjünk és… csináljunk valamit. Kiszelőztetni a fejemet talán nem is rossz ötlet. – Oké, akkor menjünk a kviddics pályára! – mondom egy nagyot bólintva még mielőtt gyorsan meginnám az italomat és elindulnék vele kifelé. Hát ez a bál… igazából nem úgy sült el, ahogy terveztem, de nem mondanám, hogy rossz volt. Mármint persze, alakulhatott volna biztos máshogy is, de ha összevettem az eddigi élményeimmel, akkor összességében még mindig ez a legjobban sikerült bál. Szórakoztam, táncoltam, és végre nem csak a sarokban ülve a narancslémet kortyolgatva figyeltem, hogy mások jól érzik magukat. Na jó, ez is megvolt azért végül, de nem mert rossz volt az este, hanem mert… a szerencsétlenség genetikailag belém van kódolva. Tényleg elég hideg van, de nem akarom szóvá tenni ,hogy úgy tűnjön siránkozok miatta, mert nem, én nem vagyok olyan típus, de azért nem ártana valami kabát, mert ha tényleg repülni akarunk, akkor félő, hogy megfogunk fagyni de…. Cho nem vesz kabátot, én meg nem akarok bénának tűnni, szóval… maximum megfázom. – Biztos nehéz lehet. – mondom neki mikor már leérünk a pályára. Na igen, tuti nehéz lehet jól teljesítenie nagyjából mindenki felé. Tőlem nem várják ezt el, sőt, anyáék nem várnak el tőlem semmit sem, már annak is nagyon örülni fognak, ha egyáltalán sikerül kijárnom az iskolát, szóval….
//
