2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Nem szánt szándékkal kisfiúzom le ismét, ez csak úgy kijött, erről nem tehetek. Tényleg olyan, mint egy kisfiú, egy túlságosan is sokat akaró kisfiú. Valahogy nem tudom komolyan venni, de hát még csak lehetőséget sem ad erre. -Szégyenlős? - Pislogok nagyokat, hát minden vagyok csak éppen az nem. Ezt nem igazán értem honnan jött neki. De a következő szavai azonban szíven találnak. Egyáltalán nem vagyok olyan, mint aki karót nyelt, nem és kész. Egyszerűen csak nem vagyok annyira laza, hogy emellett elfelejtsek minden fontos dolgot. Már épp mondanám, hogy hagyjuk ezt az újrakezdést, mert felesleges, látszik, hogy csak az idegeimre akar mászni és ebből hogy is lehetne újrakezdés? Megjelenik az a kis fős társaság és valami őrülten jó buliról hablatyolnak ami az egyik legtiltottabb helyen van megrendezve. Hát ez pompás. Nézem Leot és várom, hogy mondjon nemet, de természetesen igennel válaszol, sose fog felnőni, ez már látszik. Fel se merül bennem, hogy esetleg magukkal hívna így már indulnék is, de megtorpanok amikor meghallom a nevem. -Hogy én? - Elgondolkodom. Tiltott rengeteg. Piás fiatalok. Valószínűleg lesz majd valami balhé is, sérülések..na meg amúgy is lassan mehetek vissza a gyengélkedőre.. -Jó, veletek megyek. - Fogadom el ezt a meghívást, hiszen pihenni már amúgy sem volna időm. -Remélem a buliban félóriások és kentaurok nem szerepelnek. - Se kilapulva nem szeretném végezni se dárdákkal meg patanyomokkal a hátamon.
Már megint lekisfiúz? Őrület de tényleg... mármint értitek, ez nem túl hízelgő egy magamfajtának. De sebaj inkább nyelek és nem szólok vissza - mindent annak a k@rva békének az érdekében. Fehér zászlót lengetek közben nem foghatok egy AK47-est a kezemben. Úgyhogy csak hallgatok, mosolygok és jóképet vágok az ügyhöz. - Szóval, jól értem, hogy szégyenlős vagy? Megvan, ez az ami hiányzik nekem. A lazaság Jasmine. Olyan vagy mint aki kapásból két karót is lenyelt - rázom meg a fejem lemondóan. - No szóval újrakezdés... - itt megköszörülöm a torkom ám ebben a pillanatban lépteket hallok az ellenkező irányból. Mint egy riadt macska úgy pördülök meg a tengelyem körül s lám pont Mikoékat vélem felfedezni a távolban. - Hé Miller, van egy kis buli a rengetegben - ordítja oda mire Josh fejbevágja. No ja, ezt nem illik ordítani a folyosón. Mire ideérnek persze már minden infót tudok - hiába az intő tasli Mikonak be nem áll a szája. - Jönnöd kell, Ginette is ott lesz - bökdösnek oldalba s csak ekkor hajlandóak észrevenni a mellettem ácsorgó Jasminet. - Persze ha nem érsz rá - köszörüli meg Miko a torkát mire összecsapom a tenyereimet és jó alaposan egymáshoz dörzsölöm őket. - Mi az, hogy? Szabad vagyok mint a madár. Jasmine, velünk tartasz? - nézek a lányra kérdőn mire az előttünk álló 5-6 fős társaság is elkezdi őt bámulni. No nézzük, hogy három darab az a karó vagy valójában egy sincs?
-Talán nem is állna rosszul neked, tekintve, hogy kisfiús ábrázatod van. - Ezúttal valóban nem megbántani akarom vagy kötekedni vele, egyszerűen ez egy tény semmi több. Néhány srácnak egy bajusz vagy csak a borosta igen sokat dob a külsején. Mondjuk engem nem érdekelnek a fiúk, nincs időm ilyesmivel foglalkozni. Ott van a sok tennivaló a gyengélkedőn és Uther is. Van bőven dolgom, a fiúk egyenlőre nincsenek a listámon, ez van. -Köszönöm a bókot már ha annak készült. De nem vagyok hiú, a munkám ennél fontosabb, a külsőm csak egy másodlagos dolog. - Vonom meg a vállam. Szoktam festeni magam, de nem mindig és ha igen akkor sem egy kilónyi vakolat van rajtam, csak egy kevés smink. Az is elég, az is több, mint a semmi. -Mindenki tervez még ha nem is tudatosan akkor is. Én is mondhatnám azt, hogy nem tervezek,d e az hazugság volna, mert minden percemben benne van a tervezés. Az ha felakarok kelni reggel korábban az is egy terv. - Világosítom fel, de igazából lényegtelen dolog, nem érdemes ezen lovagolni. Valaki nem tervez annyira előre valaki pedig még túlzásokba is esik és 40 évvel előre tervez ami hatalmas nagy hülyeség tekintve hogy azt se tudhatjuk a holnapunk hogy alakul. -Nem szokásom veszekedni, de olykor-olykor összejön. Ilyen a természetem. - Nem, erről végképp nem akarok vitát nyitni. A tapsolása és a gratulációja nem tud megbántani, számtalan ember tette már ugyanezt és nem tud már érdekelni, kevesen tudnak megmaradni mellettem, de akik kitartanak azok a barátaim. -Nekem ugyan semmi bajom azzal, hogy megszólítottál, egyszerűen csak a dolgomra siettem és akkor találkoztunk és előjöttél azzal, hogy te mennyire tapasztalt vagy a hálószobai ügyekben és milyen mesterfokon képes vagy űzni ezt a mesterséget. Hát ja, ez pont nem egy olyan téma amit egy ilyen emberrel beszélsz meg akivel éppen összefutsz a folyosón. - Nekem nincs semmi bajom vele, igazából senkivel sem, ez egyszerűen egy nehéz nap volt és nem éppen tudok megfelelően reagálni bármire is. Na meg könnyen kijövök a sodromból, ilyen vagyok, ezen nem tudok változtatni. -Próbálkozzunk, nincs kedvem haragot tartani senkivel sem akivel nem vagyunk egy véleményen. - Amúgy is amilyen késő vagy éppen korán van már mindegy hogy lefekszem-e pihenni vagy éppen elbeszélgetek a suli kaszanovájával, pár óra kérdése és jelenésem van ismét a gyengélkedőn. -Valami ötlet, hogy hogyan kezdhetnénk újra? - Nos nem vagyok az a nagy beszélgetős típus így a témaválasztásban sem jeleskedem.
- Ezesetben tényleg komolyan elgondolkodom rajta, hogy növesztek egy kis szakállat - vakargatom meg az államat elgondolkodva majd elnevetem magam. Nyilván csak poénkodok, nem igazán számít, hogy hány évesnek néz. - Értem szóval te nem vagy az a hiú típusú nő? Ezekszerint csak úgy mindenféle kence nélkül vagy ilyen csinos? - kérdezem homlokráncolva. Hihetetlenül hangzik de ettől még lehet, hogy igaz. Ki vagyok én, hogy feltétlenül megcáfoljam a dolgot? Következő kérdésére értetlenül pillantok rá majd végül vállat rántok. - Fogalmam sincs, ezt sem terveztem. Nem szokásom tervezni - jelentem ki egykedvűen. Persze Jasmine nem hagyja annyiban utóbbi megjegyzésemet se. Mert Ő ezt kijelentette én meg csak k@pjam be ha nem adok neki igazat. Isten ment egy ilyen nőtől. Persze mindezt alátámasztja a következő megjegyzésével is mire végül csak hangosan elnevetem magam. - Szóval te így éled az életed? Egész nap járatod a formás kis szádat és igyekszel mindenkivel összeveszni a környezetedben? - vonom fel a szemöldököm majd szemmagasságba emelve kezeimet megtapsolom őt. - Hát ehhez csak gratulálni tudok Jasmine. Egy biztos nekem nem ez a célom, utálok veszekedni. Szóval ha csak az a bajod, hogy megmertelek szólítaná akkor - itt akkurátusan hajolok meg előtte s felpillantok a lányra. - Elnézést felség - eztán felegyenesedek s így folytatom - legközelebb nem leszek olyan balga, hogy megszólítom Önt. Mert, hogy Őfelsége nem szeret társalogni - rázom meg a fejem lemondó grimasszal. Ennek a csajnak sem jósolok valami boldog jövőt ha minden pasi mellett úgy érzi, hogy fitogtatnia kell az erejét. Tipikus feminista a gyöngyöm. - Vagy esetleg megpróbálkozunk egy restarttal? - kérdezem miközben ajkaim halvány mosolyra húzódnak.
Baromira nem úgy érzem, hogy elérhetetlen volnék, egyszerűen csak ne ragadjon rám mindenféle alak. Főleg ne olyanok akik a fél iskola bugyijában jártak már. Szerintem ettől még nem vagyok elérhetetlen. De hát kinek mi a véleménye. -Nos akkor elnézést amiért ennyire benéztem a kort, de kevesebbnek tűnsz. - Azt már hozzá se teszem, hogy miben is kevesebb, na, de mindegy. -Erősen kétlem, ugyanis engem nem érdek a kor, nem úgy, mint sok hisztis kis csajt akik az első ráncuknál már vinyíkolnak. - Vonom meg közönyösen a vállam. kezdem úgy érezni, hogy ez a srác hülyének néz, márpedig azt hiszem kettőnk közül nekem lenne okom ezt feltételezni róla. -Ha ilyen hírnévre vágysz hát elérted, mi lesz a következő lépcsőfok? - Kérdem csak úgy, igazából nem tud megérteni az ilyen embereket, de nem is igazán akarom, ha Ő ebben éli ki magát és a "kreativitását", hát akkor egészségére! Közelebb hajol, de nem különösebben érdekel, maradok a helyemen és megvárom mivel rukkol elő. -Megcáfolni? Én? Miért akarnám én megcáfolni, egyszerűen tudom, hogy képtelen lennél nekem újat mutatni. - Ezt tényként jelentem ki. Nem akarom én megcáfolni, ha azt hiszi tud valamit hát ringassa magát abba az álomvilágba nyugodtan. -Besz@ri? Nem vagyok besz@ri, de ha csak így tudsz rávenni lányokat bizonyos dolgokra, nos akkor te vagy a besz@ri! - Most az én ajkaim húzódnak vigyorba.
♫ Zene ♫ ♠ Ruha ♠ Márpedig nekem van igazam, tudom
Nem kell sokat várnom míg elárulja magáról, hogy egy okostojással van dolgom. Az ilyen nők azt hiszik ettől lesznek elérhetetlenek pedig ez így maximum szánalmasnak titulálható, na meg ezzel egyidejűleg totál idegesítő. - Várj csak... jól értem, hogy arra vagy büszke, hogy öregebb vagy nálam? - itt biza' kitör belőlem a nevetés s mire csillapodik már a könnyeimet kell törölgetnem. - Tudod egyrészt egyidősek vagyunk aranyom - nyomom meg hangsúlyosan a nem kívánt jelzőt - másrészt erre most még büszke lehetsz de hidd el 20 év múlva jobban örülnél az ellenkezőjének - jegyzem meg ezzel megpróbálva rávilágítani a logikai bukfencre. Nem biztos, hogy megérti de ez van. - Ó, ezekszerint híres vagyok? Ez azért menő... - vonom fel szemöldökeimet alsó ajkamba harapva majd csak úgy jókedvemben pördülök egyet és zsebrevágom a kezeimet. Így máris közelebb állók a lányhoz s csak, hogy csökkentsem a távolságot még előre is hajolok egyenesen Jasmine szemeibe nézve. - Van és mielőtt még rákezdenél egy újabb zseniálisnak hitt monológra csak annyit mondanék. Cáfold meg az iménti kijelentésemet... már ha tudod - kacsintok a lányra miközben ajkaim ismét felveszik a tőlem megszokott széles vigyort ezzel megvillantva hófehér fogsorom. Eztán elhúzódok s bal lábammal a jobb mögé lépve oldalvást fordulok. Bal kezemmel az immáron szabaddá vált folyosó felé intek s oldalra biccentve a fejem lenézek Jasminera. - Menj ha szeretnél - jelentem ki közömbös hangon majd azért egy sunyi mosoly kíséretében még hozzáfűzöm az utóbbit - ha ilyen besz@ri vagy...
Eléggé érdekes lehet az arckifejezésem. Nos ami igaz az igaz, eléggé az volt a szándékom, hogy csak úgy lelépek. Nem csupán azért, mert esetlegesen hallottam róla dolgokat. Amúgy sem társalogni akartam. -Amint látod elég komolyan így gondoltam. - Vonok vállat. Lehet, hogy az iskola 99%-át vagyis 99,5%-át már az ágyba csábította a nézésével vagy a modorával esetleg pár rejtett képességével ami ezt illeti, én nem szándékozom ezek közé tartozni. Nem sokra tartom az ilyesféle vonzalmakat vagy éppen szórakozásokat. Ez csak afféle fiatalság által űzött sport, a srácok körében meg egyféle verseny, hogy kinek sikerül a legtöbb csajt meghúzniuk. -Tudnál nekem újat mutatni? Igazán? - Vonom fel a szemöldököm, hát ezt erősen kétlem, de hát ki tudja, kipróbálni nem fogom, hogy igaza van-e vagy sem. -Nos egy: nem vagyok az aranyod, kettő: lévén, hogy a szükség szobájának hívják nekem is világos, hogy mikor jelenik meg és kinek, na meg régebb óta vagyok az iskola növendéke, a mendemondák, legendák ismerősek nekem a-tól z-ig. - Villantok egy mosolyt a srácnak. Természetesen gondoltam, hogy neki minden megvan ami csak kell. Tulajdonképpen nekem is, legalább is szükségem nincs éppen semmire. -Nem menekülök, egyenesen a klubhelyiségembe igyekeztem mikor megjelentél. És az, hogy sz@rul festesz vagy sem, nem az én dolgom megítélni. - Tulajdonképpen nem fest rosszul, de nem az esetem, sőt, nekem egyik pasi sem az esetem, félre értés ne essék a lányok sem. Egyszerűen csak nincs időm az ilyesmivel foglalkozni, Uther mellett van dolgom bőven és az ezerszer fontosabb, mint az, hogy hajszoljak pár fiatalkori hóbortot. -Nem vagyok pletykás, nem is figyelek oda az ilyesmire ha nem muszáj, de amikor vagy a századik ember megy el mellettem és azt ecseteli te mikor milyen vagy az ágyban vagy éppen csak úgy akkor már azért megmarad pár dolog. - A részletekre nem is nagyon akarok kitérni, szerintem tisztában van azzal milyen, ha nem akkor ott gondok vannak. -Van hozzá érzéked? - Akadok fent egy mondaton így utólag. Hány éves is a srác? 17 nem? Nos azt hiszem ahhoz, hogy lefeküdjön valakivel nem kell valami istencsászárnak lennie, de hát ez nem az én dolgom.
♫ Zene ♫ ♠ Ruha ♠ Egy nehéz nap
.
Cameron Caster
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Cameron & Jasmine 2015-02-04, 13:52
- Hééé most komolyan itt akartál hagyni? - vonom fel a szemöldökeimet homlokomat erősen ráncolva, karjaimat kitárom majd miután leengedem kezeimet vállat rántok. - Ó a kis kíváncsi, biztosan tudnék még egy két javaslattal élni ha már ilyen kíváncsi vagy. Szívesen mutatnék neked egy két érdekes és új dolgot - húzódnak kaján vigyorra ajkaim majd elnevetem magam a lány arckifejezésén. - Visszatérve azonban a szobára, aranyom. Az bizony csak annak jelenik meg akinek valóban szüksége van rá. Talán szükséged van valamire? - kezeim maguktól mozdultak s már meg is borzoltam fejtetőmön hosszabra hagyott fekete bozontom. - Mert nekem nincs, mármint minden itt van amire szükségem lehet. Ergó én nem tudom neked előcsalogatni. Óriási sorry - rántom meg a vállaimat miközben ajkaimat lebiggyesztem mintha valóban sajnálnám a dolgot. - De mielőtt még elmenekülsz had kérdezzem már meg mire fel ez az udvariatlan futkorászás. Meglátsz és már menekülsz is? Ennyire nem festhetek sz@rul - nézek végig magamon. Naná, hogy nem festek sz@rul. Egek, mikor festek ÉN sz@rul? - Ohohóóó - kapom fel a fejem sötétkék tekintetem a lányéba fúrva. - Megvan, biztos te is... mert ugye itt ki nem - pletykás kislány vagy. Csak tudnám miket mondhatnak rólam. Esküszöm sosem bántom a lányokat, sőt... nagyon is élvezik amit velük teszek. Tudod, van hozzá érzékem - húzom össze a szemöldökeimet mosolyogva. Na ja, ha a helyzet úgy kívánja nem átallom kihasználni a képességem adta plusz infókat. Igazán gondoskodó szerető vagyok, nekem fontos, hogy nekik is jó legyen. És ha ehhez adott pillanatban bele kell másznom a csinos kis buksijukba hát legyen. Úgysem haragszanak meg érte.
Nem igazán szeretek esténként a kastély folyosóin bolyongani, persze ha rajtakapnak sem lehet bajom belőle hisz azt mondom, hogy valami baj volt a gyengélkedőn vagy főzetet kevertem ami nagyon kellett és már tovább is vagyok engedve. Azért vannak jócskán előnyei annak ha az ember ápolónak tanul, nem? A lassan közeledő árny végül ismerős arcot mutat. Nevét ugyan nem tudom, de van híre a srácnak. Mintha a fejére lenne tűzve a cédula, ráírva, hogy mindenkit megakarok Húzni! Az ilyen pasik nagyon magabiztosak és önteltek általában, szerintem Ő sem kivétel, sőt, a sort vezeti. Hello! Igen, Jasmine vagyok. - Meg se lepődök már, hogy tudja a nevem. Vagy onnan, hogy Uther-rel emlegetnek minket össze vagy onnan, hogy már kinézett magának pár lányt és egyszer csak felmerült az én nevem is. Mivel a gyengélkedőn még nem kellett ellátnom így onnan biztos nem ismer. De végül is olyannyira mindegy. -Hát akkor szia Leo! - Köszönök el és már indulnék is a hálókörletembe amikor megemlíti a szükségszobáját, vajmi igaz kíváncsi lennék hogyan jelenne meg előttem. -Nos, nem éppen azt kerestem, de most, hogy említed, szívesen rátalálnék.- Hát kíváncsiságban nincs hiány az biztos. Mindenki szívesen megtalálná a szobát, hogy megtudja neki hogyan tárulna fel. Szerintem nekem egy üvegház lenne, de ki tudja, magam sem tudom mi a hőn áhított vágyam.
.
Cameron Caster
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Cameron & Jasmine 2015-01-11, 17:17
Mint ahogy azt már említettem általában jó alvó vagyok de ma este volt egy kis elintéznivalóm a hugrabugosok hálókörletében. Így alakult, hogy most itt sétálgattam ami egyébként nem is lett volna gond ha nem hallottam volna lépteket a közelből. Egy árnyalak lopózott nem messze tőlem, adja ég, hogy nem Piton az vagy valami nyomi prefektus. Szerencsémre azonban a karótnyelt felügyelők helyett egy újabb hugrabugos pipibe botlottam. Gondolatban emlékeztettem magam arra, hogy jelenleg foglalt ember vagyok - már ha nem veszem figyelembe azokat a dolgokat amiket Abi mondott. Igazából miért is ne venném figyelembe? Odaléptem hát a lányhoz. - Hé, hello. Jasmine igaz? - mosolyogtam a lányra. Persze, hogy ismerem. Rajta van a jó bőr listán - mondjuk azon szinte az összes lány rajta van. Ilyenkor azért mégiscsak áldom a remek név és arcmemóriámat. Sokszor kihúzott már a nyakig érő sz@rból. - Örülök, hogy összetalálkoztunk tekintve, hogy nem csípem a magányos sétákat - kezdek bele a fecsegésbe. - Elnézést, a nevem Leo. Leo Miller - mutatkoztam be neki egy kacsintással. P&csába, hogy nem tudom visszafogni magam. - Csak nem a szükség szobáját keresed? - vonom fel a szemöldököm érdeklődve. Még sosem jártam ott, érdekelne hogy is néz ki belülről. Tudom, mindig a szükségleteid alakját veszi fel... vajon ennek a lánynak mire van most olyan nagy szüksége? Lehet nekem valami kupi jelenne meg? Vagy egy kocsma? Vagy egy kocsmás kupi - óje!
Azt még tényleg elviselem ha valaki kötekszik velem na, de hogy ki is szúrjon velem azt már nem, bosszú nélkül tutira nem. Persze a minden lében kanál kis ápoló rabszolgahajcsár azt hiszi Ő főnök, de most már komolyan torkig vagyok vele, a mai nap után meg főleg. Ha azt akarja elérni, hogy kirúgjanak az ápolói segédmunkából akkor rossz helyen kopogtat. Engem nem lehet csak úgy elpaterolni bárhonnan is. Fél, hogy jobb vagyok nála, ami igaz is, naná, hogy jobb vagyok nála, ezt Uther is megmondhatná, de azzal, hogy az orra alá dörgölöm csak még jobban felbosszantom azt a viperát és már így is elég helyen mart belém. De egy névtelen visszavágás amit nem tud rám bizonyítani az nem jelent semmit. Ma kis híján kirúgatott, de még jó, hogy senki nem hitte el, hogy vagyok olyan hülye, hogy algateát itassak egy olyan emberrel akinek kiütései vannak mivel köztudott, hogy az algatea a szexuális potenciálra hat és nem kiütésekre. Mindenki tudja, hogy ekkora bakit nem kezdő lévén soha nem követnék el, erről ennyit, a vád ejtve az a liba meg bosszú listás, minden megy úgy ahogy eddig. Még mindig azon gondolkodom, hogy mi volna a megfelelő bosszú a számára, nyilván nem lehet olyan amiről tudnák, hogy én voltam, valami olyasmi kell amiről maga a hárpia is elhiszi, hogy Ő követte el, de nem vagyok akkora szemét, hogy egy beteget használjak fel a célom eléréséhez. Még kitalálom az egyszer biztos, nem sokára könyörögni fog, hogy ne rúgják ki. Én pedig minden pillanatát élvezni fogom annak, áhh, kicsit sem vagyok bosszúálló típus, dehogy, bár ha most látna Uther alighanem büszke lenne rám, bár most se tudom hol a fenében tekereg az a srác, remélem nem keveredett megint bajba, mert most már kezdek beleunni az állandó sérülés stoppolásba. A folyosón haladva végre a tervem is kezd kovácsolódni így örömmel sétálok végig a kissé sem barátságos folyosón ahol még a szellemek se járnak, de komolyan. Ekkor látok meg egy árnyékot ami felém közeledik a folyosó sarkánál, ki jár idekint ilyenkor? Hülye kérdés, mondjuk én, de azon kívül?
