Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb





ϟ Silverstone
  Yesterday at 14:07
Lorelai McGregor

ϟ Cody Armstrong
  Yesterday at 10:36
Cody Armstrong



A hónap posztolói
Gina Accipiter
 
Megan Smith
 
Cody Armstrong
 
Nox Djarum
 
Luna Lovegood
 
Gillian Ollivander
 
Draco Malfoy
 
Lioneah McCaine
 
Sasha McCaine
 
Katherine Benedict
 
Statisztika

Összesen 634 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Daniil Dolohov

Jelenleg összesen 37461 hozzászólás olvasható. in 3395 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Üvegházak

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
SzerzőÜzenet
Sasha McCaine
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 130

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak Yesterday at 04:14


Gina & Sasha


[You must be registered and logged in to see this image.]

Ginával ellentétben nekem még nem volt szükségem arra, hogy ilyesmire fanyalodjak, hiszen a családom jó anyagi körülmények között él, még anyuék halála után is. A vagyon, melyet ránk hagytak, mondhatni tetemes mennyiségű, habár nem is szórjuk a galleonokat csak úgy vaktában. Egyik testvérem se. Természetesen, még mindig az ősi kúriában lakunk, van házimanónk is, bőven étel az asztalon, ennek ellenére nem érzem úgy, hogy felelőtlenül költekeznénk. Persze, az anyagi dolgokat Sera irányítja, fogalmam sincs arról, hogy ebbe Nicknek mennyi beleszólása is lehet. Nem csoda hát, ha kissé kétkedve pillantok a növényre, még annak ellenére is, hogy előttem a vörös hajú lány már falatozott belőle és nem is halt bele.

- Váó! - nyögöm ki halkan Gina szavait hallva, hiszen úgy vágja be ezeket a mondatokat, mintha csak az imént olvasott volna fel az egyik, előtte heverő tankönyvből. Nem csoda, hogy Piton kiemelt figyelmet fordít rá, hiszen látszik rajta, hogy tud ő, ha akar. - Én csak annyit tudok róla, hogy a muglik is ismerik... - fintorodom el egy röpke pillanatra, hiszen igenis szeretem a gyógynövénytant, sokat is tanulok rá, általában jó meglátásaim is vannak a tananyaggal kapcsolatban, de Gina mellett egyenesen butának érzem magam. Én nem lennék képes ennyi mindent fejből felsorolni. Oké, ha előtte való este nekiülök tanulgatni, akkor menne a dolog, de ez... Ez még számomra is hihetetlen. Komolyan, miért nem a Hollóhátba ment?
- Igen, igazad van, de nem mindig képes az ember figyelmen kívül hagyni azt, amit róla gondolnak – vonom meg a vállam. Hagyjam figyelmen kívül azt, hogy Lioneah nyafogósnak tart? Részben igaza van, hiszen a családban én vagyok a legkisebb, megszoktam már a kiemelt figyelmet a testvéreimtől és igenis hajlamos vagyok gyerek módjára viselkedni. Persze, ő némileg túlzásba esik a leírással, de valamilyen szinten igaza van. Nyafogós vagyok. Ott vannak természetesen az idegenek is, akiket nem ismerek annyira, de mégsem tudom figyelmen kívül hagyni a véleményüket. - Jó, mondjuk azt sohasem szerettem, amikor megmondják nekem, kivel barátkozhatok a származásom révén és kivel nem. Sokan például nem örülnének, ha most meglátnának veled együtt. De nem érdekel – teszem hozzá és tényleg így is gondolom. - Szerintem egy embert nem a vére határoz meg. Hiszen te is látod, hogy milyen okos vagy. Még én is megdöbbentem – nevetem el halkan magam és most már ostobaságnak is gondolom, hogy annyira elszégyelltem magam egy pillanatra. Mindenki másban jó, nekem az elméleti rész nehezebben megy, mint Ginának, ez tény és való, de én is lehetek büszke pár dologra. Néha például elsőre összejön egy bonyolultabb bájital is.
- Jó, ígérem, nem szólok, de akkor is szükséged lenne segítségre – adom be a derekam Gina könyörgő tekintete láttán és igen erős késztetést érzek arra, hogy megöleljem, hiszen látom rajta, mennyire egyedül van, de sejtem, hogy nem erre vágyik. Vagyis csak gyanítom. Nem mindenki örül annak, ha egy vadidegen ölelgeti meg hirtelen. És hát Gina egyébként sem ilyen típus, neki ehhez időre van szüksége. - Megértelek, de nem értek veled egyet – csóválom meg a fejem. Nem szokásom másokra erőltetni a véleményem, ehhez nem vagyok túl erős személyiség, de úgy érzem, el kell mondanom, ami bennem van. - Te is griffendéles vagy és mint minden évben kihangsúlyozzák, ilyenkor a házad a családod. McGalagony professzor pedig a házvezetőd, szólnod kellene neki, hogy nincs minden rendben. Nem hiszem, hogy neheztelne rád emiatt. Szigorú, de elég megértő is tud lenni...
Úgy tűnik, tényleg elég erősen belenevelték, hogy semmit sem ér. Rendben, azzal a Harry Potterrel egyébként is szeretnek kivételezni, de Gina is a Roxfort diákja. Ez pedig semmiség ahhoz képest, amiket az a fiú tett annak idején.
- Ó! - tátom el a szám és hirtelen leesik a tantusz. Belepirulok a gondolatba, amit talán Gina is észrevehet rajtam, majd folytatom: - Így már értem. Nem szorul több magyarázatra...
Hallottam már ilyesmiről és azt is jól tudom, hogy sokan megvetik az effajta dolgokat, de én nem tartozom közéjük. Engem nem zavar egyáltalán és nyilván Cody beállítottsága se izgatna. Na meg úgy általában mindenkivel kijövök.
[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Idézet, szöveg, egyéb
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Online

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak 2018-06-17, 12:49


Most komolyan.

Te, én, és a barátkozás?
[You must be registered and logged in to see this image.]
Bátorítóan mosolygok a Szöszkére, hogy nyugodtan megkóstolhatja a növénykémet, hiszen én is ezt eszem. Volt olyan idő, amikor ezen kívül, meg néhány más bogyón, és gyökéren kívül nem is nagyon jutottam más ételhez. És még itt vagyok. Meg lehet szokni. Ámbár az ember bármit képes megszokni. Vagyis szinte bármit.

- A fodormenta vagy zöldmenta, népies nevén köményes menta vagy kerti menta az árvacsalánfélék  vagyis a Lamiaceae családjába tartozik. Vízpartokon, nedves réteken előforduló évelő fűszer-, és gyógynövény. Görcsoldó és emésztésjavító hatású, epetermelést fokozó, de gyomorerősítőként is elfogadott. Illóolaját megfázás esetén inhalálásra használják. Meghűlés esetén teája köhögéscsillapító hatású. Káros mellékhatása nem ismert. - válaszolok, mintha csak épp egy növényhatározót olvasnék fel. Nem szánom kioktatásnak, vagy hogy fitogtassam, hogy milyen okos vagyok. Egyszerűen kérdezett, válaszoltam. Nem tudok más stílusban okosakat mondani. Ezt pedig gyakran veszik tőlem rossz néven.
Mindenesetre, amikor megjegyzi hogy finom, akkor egy enyhe "látod, én megmondtam, hogy jó" mosollyal nézek rá.

- Ha mindig azon rágódsz, hogy mások mit gondolnak sosem leszel igazán önmagad. Jó ez hülyén hangzik olyasvalakitől mint én, de attól még igaz. - én is próbálok elvonatkoztatni, és nem meghallani dolgokat. Negatív dolgokat. De attól még, hogy letagadom része az életemnek. A múlt nem olyasmi, amit könnyen mos le az ember. Még ha szeretné is...

- Azt nem! Kérlek! Te se szólj McGalagonynak! Nem tudhatja meg! Kérlek. - szinte könyörgően kétségbeesett a hangom. Nem a vén tanerő nem tudhatja meg, hogy milyen gondjaim vannak. Megint csalódna bennem. Gyenge semmirekellőnek tartana, aki nem tudja megoldani a gondjait. És igaza lenne. - Jobb, ha nem tudja. Megint csalódna bennem, és nem okozhatok neki több gondot. Már így is több baja van velem, mint kellene... Nem akarok még több bajt se neki, se magamnak... Na meg én nem vagyok egy Harry Potter. Én csak Gina vagyok, a bajkeverő. Semmi hősies vagy jó nincs bennem. Nem. Jobb, ha McGalagony nem tud semmit. Ugye megértesz? - Nem tudhatom, hogy a Szöszke tényleg megért-e, de remélem ez a beszélgetés kettőnk közt marad.

Arra amit a szüleiről mond, nos nem igazán tudok mit mondani. Megértem. Nekem is hiányzik néha az anyukám, de valahogy természetes hogy nincs itt. Sosem volt. Nem tudom, milyen, ha valakinek van anyukája. Valahogy így érezhet ő is. Ami az apámat illeti az rosszabb. Őt ismertem, és ezért képtelen vagyok elfogadni a hiányát. Hogy nincs itt. Hogy egy buta baleset vetett véget a közös, szép életünknek.
Amikor visszakérdez Cody másságára, egy pillanatig zavartan nézek körbe. Vajon hogy fogalmazzam ezt meg jól neki. Annyira ciki ez így. Végül úgy döntök kerek perec kimondom és kész.
- Cody nos, ő nem a lányokra, hanem a fiúkra bukik. Nála mi szóba se jöhetnénk. Legfeljebb valami kishúg státuszban. Ugye érted?- bukik ki belőlem, és remélem nem tesz fel ezzel kapcsolatban több kérdést. Legfőképpen olyat nem amire nem tudok válaszolni. - De ettől függetlenül biztosan kedvelnéd.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

A múlt árnyai olyanok, mint az Ördöghurok.

Ha küzdesz velük, megfojtanak.

Ha elengeded őket, új életre lesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sasha McCaine
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 130

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak 2018-06-12, 16:25


Gina & Sasha


[You must be registered and logged in to see this image.]

- Öhm... köszi – kissé bizonytalan képpel fogadom el a Gina által felkínált zöld növényt, hiszen még soha életemben nem ettem ilyesmit. Mindenesetre, egyszer az életben mindent érdemes kipróbálni, úgyhogy belenyúlok a zacskóba, majd kiveszek belőle egy keveset. - És mire is jó pontosan? - teszem fel a kérdést, miközben alaposabban szemügyre veszem az immár az ujjaim között tartogatott növénykét, végül megkóstolom. Egészen kellemes, mentolos íze van, minek hatására kissé máris tisztulna a légutam. Na, nem mintha eddig nem lett volna elég tiszta. - Finom – jegyzem meg, habár a rajongója nem igen leszek, hiszen maga a mentolos íz elég távol áll tőlem. Soha életemben nem voltam oda érte, noha megfázás esetén kétségtelenül jól jöhet az ember számára.
- Én nem hiszem, hogy képes lennék ilyesmire – vonom meg a vállam némileg fájdalmas képet vágva. Igen, már magától a gondolattól is rosszul leszek, miszerint várhatóan meg kell majd sértenem valaki mást. - Inkább magamban tartom és igyekszem jó képet vágni mindenhez. Na, meg természetesen nem észrevenni a nyilvánvalót. Nem hiába kerültem a hugrába, egyszerűen nem vagyok elég tökös semmihez sem. Én meg a véleménykinyilvánítás két külön dolog. Jó, ez kissé önző, mert leginkább én nem szeretném rosszul érezni magam utána, mert komolyan képes vagyok hetekig rágódni egészen apró kis dolgokon.
Gina láthatóan nem ilyen, ő valamilyen úton-módon képes felesleges érzelmek nélkül csak a hűvös tényeket közölni másokkal, de én... Túlságosan rá stresszelek arra, hogy vajon milyen lehet mindez a másik félnek és hogy mennyire megbántottam a szavaimmal, miközben nem ezt érdemelné és ha esetleg tévedek? Ha olyasvalakit marok el magam mellől, aki tényleg csak a barátom szeretne lenni? Nem, ez túl kockázatos és mivel alapjáraton megbízom mindenkiben, így hát elég komoly dilemmát sikerülne kilátásba helyeznem magamnak. Jobb, ha minden marad a régiben és igyekszem nem észrevenni a dolgokat.
- És ha beszélnél McGalagony professzorral erről? - teszem fel a kézenfekvő kérdést. Nem szeretném bajba keverni, szó sincs erről, egyszerűen csak rossz tudni, hogy szenved. Nincs köztünk valami mély kapcsolat, de kedvelem valamennyire. - Nem hiszem, hogy ne hallgatna meg és ne próbálna találni valamiféle megoldást a gondodra. Talán tudna intézni valaki mást...
Mert hát ennél a banyánál mindenki jobb, és ha csak rombolja Gina pozitív tulajdonságait, azzal csak visszakergeti oda, ahonnan jött. És igenis nagyon érdekel a lány múltja, de nem kezdem el faggatni, mivel nem szereti. Egyszer talán magától elmeséli majd a történteket.
- Hát igen, McGalagony professzor bizonyára nem értékelné a helyzetet, de gondolj arra, hogy Harry Potter is mindig megúszott mindent – hozom fel végül. Természetesen – mint mindenki más – már én is hallottam egy-két kalandjáról a testvéreimtől és egyszer sem rúgták ki semmilyen ostobaság miatt sem. - Ott volt a Titkok Kamrája, a szökött fogoly... Ehhez képest már tényleg semmiség megleckéztetni egy mostoha nevelőnőt. Különben is, ha beszámolsz mindenről, akkor szerintem senki se fog a fejed fölött pálcát törni. Mondjuk, talán nem ártana tényleg nem kockáztatni.
Nem ismerem annyira a muglik világát, de azt jól tudom, hogy sehol sem szeretik a varázsvilágban, ha kockáztatjuk a lelepleződést. Talán nekem se ártana, ha odafigyelnék arra, mit mondok Ginának, hiszen tényleg nem szeretném, ha miattam kerülne bajba.
- Tudod, kissé bután fog hangzani, de én nem ismertem őket. Mármint, hiányoznak meg minden, de számomra természetes, hogy nincsenek velem – vonom meg a vállam kissé tanácstalan képpel. Oké, ez eléggé úgy hangzott, mintha nem hiányoznának anyuék, pedig igen, egyszerűen csak könnyebb. Könnyebb úgy, hogy nem volt sok időm megismerni őket és hiányolni egyes szokásaikat. A testvéreimnek sokkal nehezebb lehetett mindezt feldolgozni. - Más? - kérdezek vissza értelmetlenül. Ismerem a fogalmat, de mivel még nem volt soha kapcsolatom egy fiúval sem, így számomra kissé homályos. Kit kérdezzek erről? A tesóimmal olyan bonyolult megbeszélni az ilyesmit... Sera kislányként kezel, Lio tuti elhajtana, ha ilyesmivel zargatnám, Nick pedig pasi. Vele tuti nem tudnék erről beszélgetni. Mindenesetre, nem firtatom tovább a témát. Annyira jelenleg nem is fontos. - Én is ismerek egy nagyon kedves, hugrás srácot – mesélem, miközben a földet kezdem el szemlélni, mintha annyira érdekes valami lenne. - Kissé idősebb nálam, de igen, elég jól kijövök vele is, szóval esélyes, hogy ezt a Cody-t is megkedvelném.
[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Idézet, szöveg, egyéb
[/color]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Online

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak 2018-06-03, 11:34


Most komolyan.

Te, én, és a barátkozás?
[You must be registered and logged in to see this image.]
Miközben hallgatom a Szöszkét belenyúlok a táskámba, és zöld kis növénykét veszek elő, amit elkezdek rágcsálni. Közben tűnődve nézek rá. Aztán eszembe jut, hogy milyen egy bunkó paraszt vagyok, és gyorsan felé nyújtom a növénykéket tartalmazó zacskót.
- Mentha spicata. Fodormenta. Kérsz? Az apám szerint egy egész rakás dologra jó, de én az íze miatt szeretem. - mosolygok rá. Aztán kicsit komolyabban folytatom.   
- Néha elkerülhetetlen, hogy konfliktusba kerülj valakivel, vagy hogy még ha akaratlanul is, de megbántsd. Jobb őszintén és nyíltan kimondani a fájó szavakat, mint kegyes rózsaszín szalagba bújtatni, valami kevésbé őszintét. - nem azt mondom, hogy a Szöszke tettetne, vagy kegyes hazugságból barátkozna, de néha a fájó szavaknak is van helyük és idejük. Nem lehet úgy élni, hogy nem kerülünk soha senkivel konfliktusba. Értem én, hogy mindenkinek jót akar, és tapintatos akar lenni, nehogy megbántsa a másik érzelmeit, de néha pont az kell egy kapcsolatnak.
A kérdésére a szipirtyóról, és arra amit mond őszintén nevetek fel. Ki hitte volna, hogy pont ő fog arra biztatni, hogy leckéztessem meg a vén szatyrot?! Ezzel alaposan meglepett, de ahogy a nevetésem csillapodik, csak megingatom a fejem.
- Nem hinném, hogy van lehetőségem átkérni magam máshoz. A gyámhatóság dönt erről. McGalagonynak kötelező elvinnie időnként hozzá, különben nem járhatnék a Roxfortba... visszavinnének... nos oda, ahol ez előtt voltam. - érezheti, hogy kicsit elcsuklik a hangom, ahogy a Roxfort előtti helyre gondolok. Mindenhol jobb lenne, mint ott. Nagyjából ez olvasható ki a tekintetemből. - Nem tudja, hogy boszorkány vagyok. Nos, ő a legmuglibb mugli, akit ismerek. Annyira, hogy az már szó szerint fáj. Nem mondom, hogy nekem nem jutott eszembe már, hogy meg kéne leckéztetni... de... nos a bajkeverők is tudják mikor lehet bajt keverni, és mikor nem. Ott biztosan nem. McGalagony még ha nincs is a szobában, akkor is gyorsan rájönne, mi történt. Az ő haragjával, pláne ott, olyan körülmények közt... nos nem szembesülnék. - mondom teljesen komolyan.
El sem tudom képzelni milyen lenne egymás bőrében, de elmosolyodom a gondolatra
- Fura lenne. - hagyom rá végül. Szerintem nem élvezné túlságosan a helyzetem, az ő érzékeny lelkével. Én pedig frászt kapnék a sok ismeretlen ismerős barátnőtől... meg attól, hogy barátilag kell locsogni egész nap.
Arra amit a szüleiről mond... nos egyszerűen összeszorul a szívem.
- Nagyon sajnálom. Tudom milyen érzés elveszíteni őket. De legalább a testvéreiddel együtt vagytok. Megvigasztalhatjátok egymást. - mondom csendesen, komolyan, és nem kevés együttérzéssel. A saját szüleim jutnak eszembe. Az anyám, akit nem volt alkalmam megismerni, de apám szerint kedves, segítőkész, vidám, és barátságos nő volt. Az apám, aki annyi mindenre megtanított... megtanított két nyelven anyanyelvi szinten beszélni, megtanított sziklát mászni, úszni, lovagolni, írni, olvasni és számolni. Akivel kaland és nevetés volt az élet. És akit elvett az élet tőlem. Túl korán. Még nem voltam felkészülve rá, hogy egyedül maradjak a világban. Mégis így lett.
A gondolatból az ránt vissza a jelenbe, amit a Szöszke Codyról mond, vagy inkább kérdez. Nem tehetek róla de felnevetek, és védekezőleg emelem meg mindkét tenyeremet.
- Jajj, nem, nem! Semmi ilyesmi... mármint.. haverok vagyunk, barátok, de nem úúúgy.... nem olyan értelemben... tudod... ő... nos  kicsit más, ilyen téren. - remélem megérti mért nem jön ez össze soha Cody és köztem olyan értelemben, és nem firtatja tovább. Fura, valahogy eddig sosem gondoltam a srácra olyan értelemben... fura is lenne belegondolni... nah jó, aszem jobb, ha itt véget is vetek ennek a zavarba ejtő gondolatmenetnek. Már így is sikerült jobban belepirulni a gondolatba, mint kéne. Pedig tényleg nem volt soha semmi, és nem is lesz. Miatta nem is lehetne... még ha... nem és kész. Itt zárjuk is le a témát. Különben is, ha ciki, ha nem, én még szűz vagyok, és ez még így is marad egy ideig. Még a barátság kötéssel is gondjaim vannak, nem hogy a pasizással... - Cody amúgy egy nagyon kedves, és barátságos hugrás egyetemista srác. Gyógyítónak tanul, úgyhogy szerintem kedvelnéd, sokat van az üvegházakban, és a gyengélkedőn... -mosolygok rá kedvesen. De azért érezhetően haraptam el a mondandóm. Talán jobb, ha mégsem most beszélem ki a Szöszkével az alvás zavaraim, és hogy gyakorlatilga Cody és az éjszakába nyúló sakkpartik az egyetlenek, amik valamit segítenek ezen...


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

A múlt árnyai olyanok, mint az Ördöghurok.

Ha küzdesz velük, megfojtanak.

Ha elengeded őket, új életre lesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sasha McCaine
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 130

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak 2018-05-31, 18:22


Gina & Sasha


[You must be registered and logged in to see this image.]

Nyilván elcsodálkoznék azon, ha Gina esetleg szóban is kijelentené, hogy páran nyilván csak amiatt barátkoznak velem, hogy kihasználhassanak. Fogalmam sincs, miért lenne jó ez mások számára, ráadásul teljes mértékben megbízom az emberekben, noha a családi hátteremmel ez kissé meglepő lehet. Anyut és aput is megölték, Lio a személyiségéből adódóan nem bízik meg senkiben sem, Nick is zárkózott valamennyire, talán csak Sera az, aki mindezt tudatosan teszi. Én azonban ilyen szempontból nagyon gyenge vagyok, hiszen igénylem a szeretetet és azt, hogy körülvegyenek mások. Ez talán abból fakad, hogy a családom hamar szétesett, senki sem adta meg számomra azt, amit lényegében igényeltem volna, a feltétel nélküli szeretetet. Így viszont máshonnan pótolom az érzelmek eme formáját, nekem ez pedig tökéletesen megfelel. Soha eszembe se jutott, hogy vannak olyanok is, akik hátsó szándéktól vezérelve közelednek felém.
- Ezt tudom, de az ilyesmi nem olyan egyszerű – vonom meg a vállam egy bánatos mosoly kíséretében. - Én senkit sem szeretek megbántani és ha valakit ilyesmivel vádolok meg, akkor... Még ha nem is mondom ki nyíltan az okát, látni fogja rajtam, hogy nem szeretnék barátkozni vele és akkor az rossz lesz neki. Érted?
Reménykedve pillantok a vöröskére, habár tudom róla, hogy nem pont ő az emberi kapcsolatok netovábbja. Én azonban értem a logikát a szavaimban, a lényeg annyi, hogy senkit se szeretnék megbántani. Senkit. Persze, aki azért barátkozik velem, mert valamilyen úton-módon a hasznára vagyok, az nem fogja bánni eme lépésemet, de miként szűrjem ki azokat? Számomra mindenki egyforma, senkit sem kedvelek jobban a másiknál. Én nem ilyen vagyok, nem teszek különbséget két ember között.
- Nem kérheted át magad máshoz? - teszem fel a kérdést, hiszen egyértelműen leesett számomra, hogy Gina jelenleg egy nevelőnőről beszél. - Csak van valaki, aki tényleg segítene és nem taposná sárba az önbizalmadat minden egyes találkozó alkalmával. Mondanám, hogy ne találkozz vele többet, de gondolom, az se megoldás... Egyébként ő tudja, hogy boszorkány vagy? - teszem fel az engem foglalkoztató kérdést. - Mert ha nem, akkor talán lenne valamiféle módszer arra, hogy jobb útra tereld. Meg kellene leckéztetni. Bár, én nem ismerem, szóval nincs jogom belefolyni ebbe, de ha tényleg ennyire kiállhatatlan, akkor ennyit megérdemelne.
Soha életemben nem esküdtem össze emberek ellen, de Gina arcán egyértelműen látom, mennyire megviseli az, hogy ez a bizonyos Giselle ilyen véleménnyel van róla. Talán valami miatt fontos a lány számára az a rosszindulatú banya? Komolyan nem értem, mi visz rá egyes embereket arra, hogy lelkileg megalázzanak másokat.
- Vicces lenne, ha egy napra egymás bőrébe bújnánk, nem gondolod? - teszem fel álmodozó arccal a kérdést. - Mindketten testközelből tapasztalnánk meg a másik életét... Fura lenne.
Nem is tudom, mit tennék, ha egy reggel Gina testében ébrednék. Bizonyára sikítanék egy kiadósat, majd első utam ehhez a Giselle nevű banyához vezetne, hogy megmondjam számára a magamét. Bár, talán ez nem lenne a legjobb ötlet részemről.
- Ami az igazat illeti, egy bátyám és két nővérem van. A szüleink már rég meghaltak és hidd el, az én családom se tökéletes – felelem, de nem eresztem bő lére a mondandómat, elvégre ez mégis csak Nick és Lió dolga, nem az enyém. Ha a saját bajom lenne, beszámolnék róla a lánynak, de így nem szívesen tenném. - Cody-t ismerem. Persze, csak abban az esetben, ha egyről beszélünk. Vagy az nem ő volt? - Egy pillanatra eltöprengem a neveket illetően, majd megcsóválom a fejem: - Ja, nem, nem ő volt az... Hirtelen azt hittem, Sera exe, de az ő neve Elijah. Korrepetált egy ideig. Jó tanár. De ki az a Cody? - pillantok kíváncsian Ginára. - A barátod?
Nem túl fiatal ehhez? Mármint, ha azt vesszük, akkor nem igazán, hiszen lehet már pasija, szóval nem hiszem, hogy annyira ciki lenne. Engem viszont egyelőre nem érdekelne a pasik, így kissé furcsa számomra a dolog.
[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Idézet, szöveg, egyéb
[/color]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Online

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak 2018-05-24, 10:50


Most komolyan.

Te, én, és a barátkozás?
[You must be registered and logged in to see this image.]
Ez a lány tényleg nagyon nyílt, és kedves. Sokan bizonyára csak ezért tartanak vele, hogy kihasználhassák. Ha tényleg barátok lennénk, én nem engedném meg senkinek, hogy kihasználja, és bántsa. Nem érdemli meg.
Türelemmel, hallgatom most is, noha nem minden mondandóját tudom hova tenni. Látom én azt is, hogy rosszul esik neki, hogy nem nyílik meg rögtön, mint a főtt kagyló, és tálalok ki mindent. De hát mit mondhatnék? Csak olyasmiket, amikkel valószínűleg megijeszteném, és biztosan meggyűlölne. Nem. Vannak dolgok, amiket jobb, ha az ember magában tart.

-Nem idegesítesz. Azt hiszem téged is kezdelek megszokni. - mondom egy enyhe mosollyal. Igen, tulajdonképpen nálam a megszokni szó, valahol a megkedvelni szinonimája. De legalábbis nem zavar a jelenléte, és a csacsogása. Most is elgondolkodva nézem, és a mosolyom szélesebb lesz egy árnyalattal.  
- Azt hiszem igazad van. Te vagy a szív, én az ész. A két véglet. Ha barátok lennénk, nem hagynám, hogy csak úgy visszaéljenek a bizalmaddal. Ugyanakkor óvatosabbnak kell lenned, hogy kiben bízol, és kinek mit mondasz. - utóbbi mondatot komolyan mondom. Tényleg nem akarom, hogy megbántsák, azzal hogy visszaélnek a jóságával.

- Mrs. Giselle mondta. Szerinte semmire se viszem. Az olyanok mint én egyféleképpen végezhetik: börtöntöltelékként. Ő a nevel... nem érdekes. Szóval néha találkoznom kell vele, ez a gyámügy feltétele, hogy a Roxfortba járhassak. És hát egy dologra jók ezek a találkák, hogy szarabbul érezzem magam, mint valaha. Szörnyű szipirtyó. Ha választanom kéne egy egyórás beszélgetés közt vele, és egy hetes végtelen büntetőmunka között Pitonnal az utóbbit választanám. Piton kifejezetten szívélyes, és kellemes társaság a szipirtyóhoz képest. - sóhajtok egy mélyet, és elhallgatok. Már így is sokkal többet mondtam mint kéne.

Némi meglepettséggel hallgatom, amit a bátyjáról mond. Nem is tudtam, hogy van neki. Bár úgy egyáltalán nem tudok semmit a családjáról szóval, ez nem túl meglepő. Megint túl sokat kotyog meggondolatlanul, és megbízik bennem, pedig nem is tudja ki vagyok igazán, és mire képes. Erre céloztam, amikor azt mondtam óvatosabbnak kéne lennie.

-Nem tudom milyen ember a bátyád, vagy min ment keresztül, bár azt sem tudtam, hogy van bátyád. De örülök, hogy neki sikerült, ha másért nem miattad, és a családod miatt. Nekem viszont az egyetlen családtagom Mercutio a görényem. Ő minden bizonnyal örülne, ha több barátom lenne, és jobb életem, és Mrs. Giselle tévedne. Talán még Cody is örülne, de rajtuk kívül nincs kiért megpróbálnom, és... nincs aki segítene. Félek sosem fognak elfogadni az emberek önmagamért, és mindig akként ítélnek majd meg, amiket a Szipirtyó mond rólam.- felsóhajtok. Tényleg nem akartam a szipirtyóról beszélni... fogalmam sincs mért, és hogy jött fel. Gyűlölöm azt a nőt, és ha rá gondolok egy nagy rakás szerencsétlenségnek érzem magam, aki semmire se jó. Valószínűleg igaza is lehet. Még arra se vagyok jó, hogy a Szöszi szóba álljon velem. Nem is értem mért ül még mindig itt.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

A múlt árnyai olyanok, mint az Ördöghurok.

Ha küzdesz velük, megfojtanak.

Ha elengeded őket, új életre lesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sasha McCaine
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 130

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak 2018-05-23, 16:25


Gina & Sasha


[You must be registered and logged in to see this image.]

Mindig mindenkiben megbízok, pont úgy, mint ahogyan Ginában is, ez pedig számomra sose jelentett túl nagy kihívást. Koppantam már az életem folyamán emiatt, de valamiért sohasem tanultam a hibáimból és egyszerűen képtelen vagyok befogni a szám, még akkor is, ha elvileg az életemet érintő fontos dolgokról beszélek valaki előtt. Mindez talán onnan ered, hogy a szüleim még kiskoromban meghaltak és nem volt senki, akivel érdemileg beszélhettem volna minderről. Ott vannak ugyan a testvéreim, akik sokat segítettek abban, hogy feldolgozzam a történteket, de az valahogy mégse ugyanaz, mint egy kívülállóval beszélgetni az engem ért tragédiáról. Ráadásul, nem szeretném, ha a testvéreim folyamatosan miattam élnék át újra meg újra ezt az egészet. És gondolom, az se mindig jó, ha a legkisebb testvér nem hagy életteret a többieknek. Ebből a szempontból egész életemben önálló voltam, emiatt is van sok barátom, hiszen nem mindig zargathatom a testvéreimet. Lioneah alapból nem olyan természet, aki segítene. Sera pedig eddig is túl sokat adott, Nick pedig láthatóan nem szereti, ha az ő nyakában a felelősség.
- Ó! - reagálom le a válaszát, miközben kissé csalódottnak is érzem magam miatta, hiszen valóban komolyan gondoltam, hogy segíteni szeretnék rajta. Valamiért azonban Gina jelen pillanatban nem szeretné kiönteni a lelkét, úgyhogy egyelőre belenyugodok a válaszába. Tudom jól, milyen nehéz olyan teherrel élni, amit nem mondhatsz el másoknak és azt is tudom, hogy idővel ebbe mindenki beleroppan, bármennyire is erős jellem. - Rendben, bocsánat ha esetleg túl tolakodó voltam. De ha gondolod, nyugodtan megbeszélheted velem is, ha esetleg szeretnéd. Tényleg...
Nem faggatom viszont, hagyok számára időt dönteni, nem áll szándékomban letámadni a kérdéseimmel. Érdekel a múltja, ahogy az is, miként vált ennyire zárkózottá, de ha kényszer hatására kell beszélnie, akkor hazudni fog. Nem mindenben, de a történet nagy részében bizonyára. Azt pedig nem szeretném, elvégre így nem leszek képes segíteni rajta. Sokkal jobb, ha őszintén gondol mindent és akkor visszatérhetünk a témára. Különben is, miért lenne jobb, ha faggatnám? Csak kínosan érezné magát, majd újra bezárkózna a saját kis világába. Most legalább a kulcs egy kis része a kezemben van, ez a lényeg. Kár elkapkodni az ajtó nyitását.
- Ha barátok lennénk, te lennél az ész, én pedig a szív – jegyzem meg csak úgy mellékesen. - Tudod, ezért jó, ha az embert körülveszik. Valaki mindig gondolkozik a másik helyett és figyelmeztetnek, ha esetleg valami hülyeségre készülnél. Ráadásul, annyi különböző ember jár az iskolába, bizonyára te is találnál valakit, aki nem idegesít annyira, mint én – teszem hozzá egy pimasz mosollyal az arcomon. Semmi rosszindulat nincs a szavaim mögött, hiszen tudom jól, mennyire nem bírnak engem az emberek. - Tudom, hogy sokat locsogok, ne aggódj. De a barátaim szeretik. Elfogadnak ilyennek. Bizonyára veled is ezt tennék mások, ha nyitnál feléjük. Talán társaságban te is hamarabb elfogadnád saját magad.
Hiszen látom én a lányon, mennyire vívódik önmagával, ezt szinte képtelen letagadni is. Az emberek viszont olyan sokfélék és ha esetleg találna valakit, akinek hasonló a múltja... Igen, az akár egy terápiával is felérne, nem is kétséges. Minden bizonnyal jót tenne Gina számára, ha összeakadna egy hasonló illetővel, hasonló életúttal és a legjobb az lenne, ha az a valaki már sikeresen túltette volna magát a történteken.
- Ki mondta, hogy nem járhat? - vonom fel kíváncsian a szemöldököm. - Meg kell próbálnod és kiderül. Ismerkedj, beszélgess, barátkozz... Oké, tudom, hogy mindig ide lyukadok ki, de akkor is. Tudod, a bátyám is hasonló életutat járt be. Neki is vannak sötét dolgai, de most igyekszik összekapni magát és helyrehozni mindent. Eddig jól halad – itt azért az ajkamba harapok, majd elhallgatok egy pillanatra. Nick-nek tényleg lennének sötét ügyei? Ezt nem tudom, de tény, ami tény, hogy pár évvel ezelőtt még nem ilyen volt. Sokat volt távol otthonról, nem is találkoztam vele, mindig hallottam, amikor Sera mérgelődött magában. Ivott, ennyit tudok, de semmi mást. [color=#ff0066]- Mintha kicserélték volna – folytatom végül. - Teljesen új ember lett. Erre te is képes lennél szerintem.
Nem ismerem ugyan Ginát, de ha már hajlandó lenne változni, akkor nyilván megvan benne az is, ami ehhez kell. Soha életemben nem voltam még hasonló helyzetbe, de Nick akkor is sokat változott az elmúlt egy-két évben, az ő példáját látva pedig igenis hiszek abban, hogy ez a griffendéles lánynak is menni fog.
[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Idézet, szöveg, egyéb
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Online

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak 2018-05-19, 20:29


Most komolyan.

Te, én, és a barátkozás?
[You must be registered and logged in to see this image.]
Elgondolkodva nézem a Szöszkét. Tényleg nem nagyon értem őt, és nem nagyon tudok vele mit kezdeni. Annyira más mint én. Annyira rendes. Annyira bízik benne, hogy mindenkinek megnyílhat, pedig nem. Talán én nem a megfelelő személy vagyok rá, hogy megnyíljon, és az életéről, és érzelmeiről beszéljen. Nem azért mert ne tudnék hallgatni arról, ami kettőnk közt történik. Cody titkát sem adtam tovább arról, hogy milyenek a szülei. Egyszerűen még arra sem vagyok méltó,  hogy a Szöszke belém törölje a cipőjét. Ámbár Codyról is ezt gondoltam az elejétől fogva. Mostanra pedig egészen megszoktam. Megszoktam a sakkot, és a társaságát. Kár hogy képtelen vagyok cigit lejmolni tőle. Igaz amióta visszatért a kómából tényleg nem cigiztem. Megígértem neki, ha felébred, és visszajön, abbahagyom. Ő megtette a maga részét az alkuból, amit tudattalan állapotában kötöttem vele, így nekem is meg kell. Ugyanakkor Cody egy rakás szaron átment már, még ha nekem vajmi keveset is mond, azért néha érezhető, hogy így van. Ő ezért megért engem. De a Szöszke? Ő teljesen más, mint a srác. Ő nyílt, kedves, és bizakodó, mintha sosem történhetne senkivel semmi rossz.
Ahogy rákérdez, hogy mi történt, annyi minden van, ami eszembe jut, és annyi szart pakolnék ki, ami egy életre is elég volna. De csak egy keserű sóhajjal válaszolok.
- Talán egyszer. - ez a legtöbb, amit most ki tudok préselni magamból a kérdésre. Tényleg nem a legmegfelelőbb hely és idő ez itt.

- Ha mindenképpen le akarod másolni, én az ablak trükköt javaslom. Bár egyetlen hátránya, hogy napfény kell hozzá, így sötétedés után kivitelezhetetlen. - mondom csendesen. Nincs semmi szemrehányó él a hangomban, amiért ő maga akar megdolgozni a rajzzal. Sőt talán még csodálom, és becsülöm is ezt a nagy becsületességet a lánytól. Ámbár igaz lehet, hogy amit az ember maga csinál, azt jobban megjegyzi, mint amit készen kap.

Aztán elkomolyodva hallgatom végig a Szöszke monológját. Hát igen, a túlzott bizalom, épp olyan veszélyes, mint a túlzott bizalmatlanság.
- Azt hiszem ebben a tekintetben mi vagyunk a két véglet. Talán valahol középen lenne az egészséges. Amikor nem rögtön adsz ki mindent magadból, hanem előbb megismered azt akinek meg akarsz nyílni. Sajnos nekem még azzal is gondjaim vannak, hogy esélyt adjak bárkinek is megismerni, és megnyílni. - mondom enyhén szomorkás mosollyal. Egy egész rakás életbölcseletet idézhetnék könyvekből, de valahogy most egy sem lenne hiteles kettőnk helyzetére. Olyan fura még mindig ez az egész.

- Nem tudom, hogy nekem járhat-e az élettől második esély. De ha igen akkor szeretnék jobb ember lenni. Olyan aki segít másoknak, és nem ellöki az embereket. Szeretnék jót tenni a világban. Mint az apám. Egyszerű, békés életet szeretnék. De nem tudom, hogy nekem járhat-e ilyesmi. Ugyanakkor nem vagyok biztos benne, hogy nem térnék vissza, és nem tenném ugyanazt mint a régi énem, ha megint arra kényszerülnék, hogy... mindegy. Felejtsd el. Csak össze-vissza locsogok.  - elhalgatok, és inkább egy marék homokkal kezdek játszani. Mintha abban bármi különleges lenne. Pedig csak homok az ágyás széléről...


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

A múlt árnyai olyanok, mint az Ördöghurok.

Ha küzdesz velük, megfojtanak.

Ha elengeded őket, új életre lesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sasha McCaine
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 130

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak 2018-05-17, 15:52


Gina & Sasha


[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem tudom mire vélni Gina bizonytalan pillantásait, de van némi sejtelmem azt illetően, miért is ilyen kételkedő velem szemben. Nem igazán szokta meg, hogy valaki ennyire nyílt és közvetlen legyen, mint én, habár személy szerint elég sokszor kaptam negatív kritikát emiatt másoktól. Én azonban nem adom fel a dolgot, igyekszem mindenkivel jóban lenni, még Corvussal is, pedig ő aztán elég gyakran kihúzza nálam azt a bizonyos gyufát, de mégis... Hát, ami nem öl meg, az megerősít és az igazat megvallva szeretem a kemény diót kocogtatni, amíg fel nem törik a héja. A kemény munka mindig meghozza a gyümölcsét, Corvus pedig nem olyan makacs, mint amilyennek mások előtt mutatja magát. Gina pedig egyenesen egy szelíd kiscica a sráchoz képest, hiszen már messziről látom rajta, mennyire egyedül van és mennyire szeretne egy kis társaságot.
- Miért? Mi történt? - pislogok kíváncsian a vöröskére, de természetesen nem kezdem el faggatni, ha nem szeretne beszélni minderről. Tisztában vagyok azzal, hogy néha akkor sem vagyok képes csendben maradni, amikor jobb lenne, de a gyógyuláshoz vezető első lépés talán pont ez lenne... Nem vagyok ugyan pszichológus, de igenis ismerem az embereket, úgyhogy jól tudom, hogy sokan szeretik kiadni magukból a problémáikat. Gina ezt talán még soha életében nem tehette meg, de ha szeretné, én szívesen meghallgatom és ha tudok, segítek neki. Elvégre, ő is segített, nem igaz? Rendben, eleinte haragudtam rá és leszidni jöttem ide, de szinte már el is felejtettem a dolgot.
- Azért megpróbálom, ha nem gond – felelem, hiszen már eldöntöttem magamban, hogy így fogok tenni, mivel tényleg fontos számomra a becsületesség. Talán már nincsenek szüleim, akik megnevelhetnének, de mindig szem előtt tartom, ők mit várnának el tőlem. Igyekszem még Lióval szemben is türelmes lenni emiatt, pedig ő aztán tényleg feladja néha a leckét. - Nem is ártana kissé gyakorolnom a gyógynövények ábrázolását, ha már gyógyítónak készülök – teszem hozzá bizonytalanul, miközben az ujjaim között tartott vázlatra pillantok. - Így hamarabb megjegyzem, melyik növény hogyan néz ki – lövök én is egy bűbájos mosolyt Gina felé. Nem megbántani szeretném ezzel, szó sincs róla, igazán értékelem, hogy segíteni szeretne, de tényleg úgy gondolom, az a legjobb, ha én magam készítem el a vázlatot. Ki tudja, gyógyítóként mikor kerülök olyan helyzetbe, hogy mindenféle segítség nélkül kell felismernem egy-egy növényt. Akkor meg jól jön, ha emlékszem mindarra, amit egyszer már papírra vetettem.
- Ezzel én is így vagyok – biccentek egyet komoly képet vágva, noha jól tudom, hogy Gina és az én helyzetem nem egy és ugyanaz. - Nekem nincs ugyan jó memóriám, de van helyette jó beszélőkém és túl gyakran állok szóba olyanokkal is, akikkel nem kellene – vonom meg a vállam. - És abban is megbízom, akiben nem kellene és mindig mindenkivel jóban szeretnék lenni, emiatt pedig már sokszor futottam bele olyan dolgokba is, amit mások rossznak gondolnak. Én ezeket csak tapasztalatnak hívom. Pocsék érzés, amikor azt hiszed, sok emberben bízhatsz, de közben mindenki hátat fordít neked – fejezem be a monológomat. - Szóval, nem csak te vagy így ezzel az érzéssel, néha én is szenvedek, csak egy teljesen más tulajdonság miatt. Te az eszeddel ítélsz, én a szívemmel. Sokak szerint mindkettővel kellene, de ez valahogy nem olyan egyszerű, igaz?
Fogalmam sincs, mások miért nem kerültek még hozzánk hasonlóan ilyen helyzetekbe, de van egy olyan tippem, hogy csak okosnak szeretnének látszódni a tanácsukkal. Gina az értelmi képességei miatt van nehéz helyzetben a szociális kapcsolatait illetően, én pedig a túlzott érzelmeim miatt találom magam kínos szituációban. Sokan vesznek ugyan körül, de baj esetén senki se lenne mellettem. Voltaképp ugyanolyan magányos vagyok, mint Gina.
- Igazság szerint én ehhez nem értek – csóválom meg a fejem bűnbánó képet vágva. Szeretnék segíteni a lánynak, de vannak dolgok, melyekhez én kevés vagyok. Voltaképp ezért jó az, ha az embernek több barátja is van... Ha velem esetleg elakadna valamiben, lenne valaki más, akitől segítséget kérhetne és most én se érezném magam ennyire hülyén. Mert most igenis annak érzem magam. Gina okos lány, túl okos hozzám képest.
- Ha nem keresel kifogásokat, az még jobb – mosolyodom el szélesen. - Ezek szerint felismerted, hogy hibáztál valamiben, még ha nem is tudtad elfogadni. A rossz emberek nem tesznek ilyesmit – sóhajtok egyet gondterhelten. - Ők csak a bűnbakot keresik, másokat okolnak vagy vádolnak meg. De te tudod, hogy hibás vagy. Miért ne írhatna felül? Egy nagy jó tett felülírhatja a rosszat, de a sok kisebb is. A legfontosabb az, hogy ne térj vissza a régi énedhez. Bár, ahogy elnézlek, ezzel nem lesz gond.
[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Idézet, szöveg, egyéb
[/color]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Online

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak 2018-05-15, 09:33


Most komolyan.

Te, én, és a barátkozás?
[You must be registered and logged in to see this image.]
Bizonytalanul nézek a Szöszkére. Szó, mi szó jól esik az amit mond. Csak nem értem miért ilyen rendes velem. Mért nem küld el egyszerűen a halál f*szára és kész. Nem nagyon tudom, hogyan kezeljem ezt a szituációt. Az egyik felem messze szaladna ez elől az egész elől, a másik felem maradna. Magam sem értem mi van velem, mért nem húzok el egyszerűen, mint korábban az ilyen szituációkban. Persze ha mindig ugyanazt teszem, akkor sose fog változni semmi, nem igaz? Egy szomorkás mosollyal leeresztem a táskám, és szembe helyezkedem a lánnyal. Nem. Most mégsem lépek le, bár valahol mélyen erős késztetést érzek rá.

-A Süveg sokáig gondolkodott. Szerintem mert nincs nekem való ház. Ha lenne Leszerepelt Semmirekellők Háza, akkor valószínűleg oda osztott volna be. Elvégre én képtelen vagyok helyes döntéseket hozni. Alaposan elhibáztam az egész életem az elmúlt 7 évben. - válaszolom szomorkás, lemondó hangon. Nem mintha, nem esne jól, hogy okosnak tart, csak a legtöbben ezt negatív tulajdonságomként értékelik. Különben is adatokat, tényeket, információkat megjegyezni nem nagy ügy. Emberien viselkedni, az egész más. Ebben a szőke lány mérföldekkel jobb nálam. Kár volna tagadni. Irigylem is ezért.

- Nem csalás. A tudományos cikkekben is hivatkoznak időnként mások által készített fotókra, ábrákra. Egyszerűen a kép alá írhatod, hogy forrás Accipiter. Ha Bimba kérdezi, egyszerűen annyit mondunk, hogy segítettem neked megrajzolni az ábrát, a dolgozat szemléltetéséhez. Ebbe nem lehet bele kötni, mert a híres elismert tudósok is így csinálják. - mondom egy biztató mosollyal, hiszen látom a lány arcán, hogy mennyire fontos neki a tisztesség, és hogy mit gondol róla a házvezetője. Ezt meg tudom érteni. Nyilván én is szeretném, ha McGalagony egyszer igazán büszke lehetne rám, de ez nyilván úgysem fog megtörténni. Én jobbára csak csalódást tudok okozni mindenkinek.

- Háát a görényem mostanában igen csak beszédes, a maga módján. Már amikor előkerül nagy ritkán. - mosolyodom el. Tényleg az. Mercutio szerint is barátokat kéne szereznem. Megmutatni azt az oldalam másoknak is, amit neki. De félek, hogy a másoknak nem fogok kelleni. Már azt sem értem Mercutio mért maradt mellettem éveken át.
Aztán kicsit elkomolyodok a következő mondatára.
- Tudod, sokszor az abszolút memória, és túlzott találékonyság inkább átok, mint áldás. Azt sem tudod elfelejteni, amit felejteni akarsz. És éppen csak az olyan kézenfekvő megoldások nem jutnak az eszedbe, mint felmenni a gyengélkedőre, ha megsérülsz, vagy segítséget, tanácsot kérni attól aki tapasztaltabb nálad egy témában. Akkor is úgy érzed rögtönöznöd kell azzal, amit épp magad körül látsz, és egyedül megoldani a helyzetet, ha lenne egyszerűbb, kézenfekvőbb megoldás is. Pocsék egy magányos érzés, ha nem számíthatsz senkire, és semmire. - sóhajtok egyet. Nem igazán tudom, hogy magyarázzam meg neki azt, amit érzek.
- Persze mondhatjuk minderre, hogy sima túlélő ösztön diktálta cselekedetek, és így is van. Mindenkiben van túlélő ösztön. Ha az életed múlna rajta, te is feltalálnád magad. De mi van, ha már a szimpla túlélés nem elég. Ha élni, és nem túlélni szeretnék? Hogy győzzek le egy elemi belém égett ösztönt, és hogy válasszam a kézenfekvőbb megoldásokat, amik gyakran eszembe se jutnak, hogy léteznek? - őszintén tényleg nem tudom, hogyan lehetnék kevésbé "Mindet egyedül kell megoldanom" és inkább "Bízom benned, hogy segítesz." Nyilván valóan, olyan apróságokkal is súlyos gondjaim vannak, mint a segítség kérés, ami másoknak természetes lenne. Ez pedig talán a kommunikációs gondjaimból, és általános bizalmatlanságomból fakad. De mégis hogyan, és mit tehetnék ezek ellen? Nyilván jó ideje vívódok már ezekkel a gondokkal.

- Nagyon kedves tőled, az amit mondasz. Tényleg. Meg sem érdemlem, hogy ilyen rendes legyél velem. De nem bújhatok olyan olcsó kifogások mögé, hogy a "Körülmények voltak, nem én." Bizonyos tekintetben az is én voltam. A rosszabb énem. Őszintén nem tudom, hogy egy jó cselekedet felül írhat-e egy rosszat? Tudod, te sokkal jobb ember vagy, mint én valaha is lehetek. Őszintén irigyellek ezért. - mosolyodom el halványan. Valóban, én csak szeretnék, olyan jó ember lenni, mint a szőke lány. Nem tudom, mért fecsérli rám a drága idejét.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

A múlt árnyai olyanok, mint az Ördöghurok.

Ha küzdesz velük, megfojtanak.

Ha elengeded őket, új életre lesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sasha McCaine
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 130

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak 2018-05-13, 11:15


Gina & Sasha


[You must be registered and logged in to see this image.]

Szó mi szó, én se szeretem, ha kioktatnak, de Gina részéről ezt valahogy nem igazán veszem magamra. Nincs semmi szemrehányás a hangjában, nem von felelősségre azért, mert ez nem jutott még eszembe és ami a legfontosabb, az az, hogy nem várja el tőlem, hogy ezentúl így tegyek. Megpróbálom, ha sikerül betartanom az általa javasolt pontokat és alkalmazni is fogom a későbbiek folyamán, ha számomra is bejön a módszer. Hiszen nem kizárt az sem, hogy ami Ginának jó, az nálam nem biztos, hogy működni fog.
- Hogyhogy nem a Hollóhátba osztottak annak idején, amikor ilyen okos vagy? - teszem fel elképedve a kérdést, miközben átveszem tőle a vázlatot, majd vetek rá egy pillantást. - Köszönöm, de ez nem csalás kissé? - pillantok bizonytalanul Ginára. - Mármint, Bimba professzor a házvezetőm és ismer téged is, azt is tudja, hogy én nem szoktam vázlatokat készíteni és ha rájön arra, hogy ideadtad nekem? Biztos nem fog tetszeni neki a dolog...
A pergament azonban nem nyújtom vissza Gina számára, hiszen tényleg jó lenne jobb pontokat bezsebelni, de azt szinte rögtön eldöntöm magamban, hogy ha visszamentem a Hugrabug klubhelyiségébe, megpróbálom lemásolni Gina rajzát és úgy már sokkal tisztább lesz a lelkiismeretem. Elvégre, az a saját kezem munkája lesz, azért pedig csak nem vonnak felelősségre, ha az ő rajzáról dolgozok, nem igaz? Hiszen ő is másolt, csak egy valódi növényt, én pedig az ő rajzát másolom egy valódi növényről. Kissé talán nyakatekert dolog, de ez az igazság.
- Hááát, vannak olyanok, akik jobban kijönnek az állatokat – vágom rá kissé bizonytalanul Gina szavait hallva. - Bár, kétségtelen, hogy egy vadászgörénnyel nehezen tudod megértetni magad és ő sem tud számodra tanácsot adni, ha esetleg elakadsz valamiben. De ahogy elnézem, te mindig feltalálod magad, különösebb tanács nélkül is.
És irigylem is emiatt, hiszen néha számomra is jól jönne, ha egy-két alkalommal képes lennék feltalálni magam, különösen a testvéreim mellett, akik láthatóan egy-egy kitűzött cél felé haladnak, amíg én... Hát, én még voltaképp abban se vagyok biztos, hogy a gyógyítás az, ami tényleg nekem való lenne. Hagyom Ginát, hadd folytassa, de nem szakítom félbe és nem is kérdezek rá, miként ismerte meg azt a srácot. A vöröske még így is bizonytalan az emberekkel szemben és most, hogy végre kissé talán közelít felém, nem szeretném elriasztani a kérdéseimmel. Hagyom, hadd meséljen, amit szeretne.
- Tényleg nem tartalak rossz embernek, hiszen nézz csak magadra, még nekem is segíteni szeretnél – hozom fel a védelmében, majd folytatom: - Nyilván csak a körülmények miatt voltál annak idején olyan, amilyen, nem pedig a saját döntésed alapján. Mert ha olyan lennél, amilyennek meséled, nem ülnél itt velem és nem beszélgetnénk. Helyette te is mardekárosokkal lógnál és másokat piszkálnál vagy nem is tudom. De azt biztosra veszem, hogy sokkal jobb vagy, mint amilyennek néha mutatod magad. Az pedig, hogy mit tettél a múltban, nem számít addig, amíg a jelenben nem térsz vissza oda. Ezek mellett pedig fejlődőképes is vagy – fűzöm hozzá még egy széles mosoly kíséretében. - A tanulásban legalábbis mindenképp.
Azért tényleg érdekelne Gina múltja, de nem kezdem el faggatni, hiszen elmondja majd, ha szeretné, ráadásul nem is vagyunk még annyira jóban, hogy ilyesmiről beszéljünk. Lássuk be, még én se szívesen mesélem el újonnan megismert embereknek a családom tragédiáját, pedig sokkal nyitottabb vagyok, mint a griffendéles lány.
- Szerintem már elég idős vagyok ahhoz, hogy eldöntsem, kit szeretnék megismerni és kit nem – vetek egy magabiztos pillantást Gina felé, melyből leveheti, hogy vele kapcsolatban sem adom fel a dolgot. - És én nem tartalak se semmirekellőnek, se suttyónak, mert ha te az vagy, akkor én még egy fokkal rosszabb. Különben is, mire jó az önsajnálat? Ha tényleg olyan rossz dolgokat tettél annak idején, akkor talán most jött el az ideje annak, hogy jóvá tedd őket. Így legalább törleszthetsz.
Hiszek abban, hogy mindenkinek jár egy második esély és Gina különben sem néz ki olyasvalakinek, aki annyira veszélyes lenne, szóval... Talán segíthetnék neki a céljaiban, kissé növelhetném az önbizalmát, ennek révén pedig végre talpra állhatna.
[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Idézet, szöveg, egyéb
[/color]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Online

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak 2018-05-08, 13:55


Most komolyan.

Te, én, és a barátkozás?
[You must be registered and logged in to see this image.]
Azt hiszem, valahol belül örülök, hogy a szövegem nem veszi kioktatásnak. Valamiért kevesen viselik jól, amikor kitör belőlem az okostojás. Sőt sokan ilyenkor vágják hozzám, hogy arrogáns és lekezelő vagyok. Pedig legtöbbször tényleg nem ez a szándékom. Most sem. Tényleg csak segítő szándékkal tört ki belőlem mindez. Mindennek ellenére kissé meglep, hogy leül velem szembe, és türelmesen végig hallgat. Nem küld el az anyámba, és hagy faképnél. Azt hiszem nem csak hozzá, de hozzám is sok türelem kell.
Arra, hogy nem egy művész lélek meg, csak halványan elmosolyodom. Körül nézek kicsit magam körül, és egy jobban sikerült vázlatot veszek a kezembe, és kicsit javítok rajta, hogy igazi ábra formája legyen, és a kezébe nyomom.

- A gyógynövénytan házidhoz. Bimba értékelni fogja. - teszem hozzá egy halvány mosollyal.
Aztán ahogy folytatja a dolgot a barátkozásról csak szomorúan nézek rá néhány pillanatig, majd mélyet sóhajtok.

- Mint mondtam, én nem nagyon tudom mit jelent a barátság. Talán a legjobb barátomnak Mercutio-t a vadászgörényemet nevezhetem. Bár mostanában ő is elég keveset kerül elő. Meg ott van az a 8.-os gyógyító srác Cody. Ő nem igazán tudom miként gondol rám, de legalábbis hajlandó sakkozni, és gyógynövényekről beszélgetni velem. Ha gondolod bemutatlak neki. Veled biztos több a közös témátok... mindketten gyógyítók akartok lenni. Bennem meg valsz valami kis lerázandó mocsingot láthat. Bár nem mondja, és nem mutatja... igazából fogalmam sincs mért nem küldött még el az anyámba... különösen az után hogy... mindegy...  - azt inkább nem mesélem el, hogy tulajdonképpen úgy ismertem meg a srácot pár hónapja, hogy egyszerűen el akartam lopni a cigijét. Inkább sóhajtok egyet és máshonnan folytatom.
-  Kathet néha korepetálom bájitaltanból, de az csak tanulás, és valsz nem is nagyon kedvel emiatt. És itt ki is merülnek az emberi kapcsolataim. Elég szánalmas mi? A Süveg tévedett. Ha lenne Gyáva Semmirekellő Férgek Háza oda osztott volna be. - tulajdonképpen nem is értem mért osztom meg vele szánalmas életem szánalmas momentumait.
- Az hogy most nem látszom veszélyesnek csak annyit jelent, hogy nem ismertél az előtt, mielőtt ide jöttem. De ha kényszerítenek meg tudom védeni magam. A rosszabb értelemben. Ugyanakkor ha a szüleid tudnák, hogy velem barátkozol biztos eltiltanának tőlem. És igazuk lenne. Én egy dologban vagyok jó, a bajkeverésben.  Igyekszem nem a statisztikákat követni, jobb ember lenni, és végül nem börtöntöltelékként végezni. De félek az újra kezdéshez már kissé késő. Amiket már eddig is tettem... nos nem hiszem hogy bármi jót is érdemelnék bárkitől. És ha valaki így közeledik, azt nem értem és nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Ez van. Én már csak egy semmirekellő suttyó vagyok. - vonom meg keserűen a vállam. Tényleg nem tudom mért beszélek neki ezekről, vagy hogy ő mért hallgat meg. Igazából azt várom, hogy mikor küld már el a jó francba. Ezt pedig jobb is lesz megelőzni. Gyorsan elkezdem összeszedni a cuccaim.
- Nem érdekes, felejtsd el az ostoba szánalmas nyávogásom. Boldogulok. Egyedül. Neked is jobb, ha nem keverlek bajba. - jobb lesz itt megállítani ezt a dolgot. Mielőtt a Szöszke is bajba kerül miattam. Elvégre mit adhatok én neki? Semmit. Legfeljebb azt tanulhatja meg tőlem hogy legyen utcai tolvaj. A statisztikák szerint akik 10 évesen már javítóban csücsültek, felnőttként is visszaesők lesznek a dutyiban. Ugyan mit tehetnék ez ellen? A legtöbb, hogy nem rántom magammal őt is. Persze jó lenne egyetemre menni, értelmes szakmát választani, és értelmes életet élni, de lássuk be, ez apámmal együtt szállt sírba. Bedobálok mindent a táskámba és már lépnék is ez elől a beszélgetés elől. Túl mélyre ment ez. Ugyanakkor meg mégse akarom faképnél hagyni a lányt... korábban ez nem okozott volna gondot... de most a fene se tudja mi van velem. Leginkább én nem tudom... ez pedig könnyen kiülhet az arcomra...


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

A múlt árnyai olyanok, mint az Ördöghurok.

Ha küzdesz velük, megfojtanak.

Ha elengeded őket, új életre lesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sasha McCaine
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 130

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak 2018-05-07, 17:44


Gina & Sasha


[You must be registered and logged in to see this image.]

Kissé bizonytalan pillantást vetek Gina felé, amikor felajánlja, hogy segít nekem, elvégre nagyon is tisztában vagyok ama aprócska kis ténnyel, hogy nem mindenkinek egy a tanulási módszere. Ráadásul, én és a vöröske már így is elég nagy mértékben különbözünk, szóval nem lenne ostobaság részemről azt feltételezni, hogy homlokegyenest más a tanulási módszere is. Nekem nem tuti, hogy beválik, de egyszerűen nem tudok semmi más megoldást sem a problémámra és már annyira unom az éjszakába nyúló magolást, hogy lassan már akkor is elmennék korrepetálásra, ha egy troll tartaná azt. Gina viszont egyértelműen nem troll, szóval ezt talán még élvezni is fogom. Meghallgatni sosem árt másokat, nem igaz?
- Egye fene, benne vagyok – biccentek egyet, majd én is elhelyezkedem törökülésben, nem messze évfolyamtársamtól. Nagyon úgy néz ki, hogy nem fogok egyhamar lelépni innen, habár eredetileg leszidni jöttem a lányt, nem pedig barátkozni vele. Fura, hogy néha mi minden jön ki egy egyszerű cselekvésből... Figyelmesen hallgatom hát a vöröskét, néha komoly arccal biccentve egyet-egyet, hiszen ennyi azért jár, de egyelőre nem kotyogok közbe, inkább megvárom, hogy végigmondja a dolgokat. A kimérős rész nekem is meg szokott lenni, de van, amikor 58 centinél akkor se vagyok képes többet írni, ha megszakadok. És valamiért az se megy igazán, hogy a bevezetést és a befejezést megfelelő hosszúságúra hagyjam. Valami nálam is elveszik menet közben, ez nem is kérdéses. Ez pedig nem más, mint a lelkesedés. Másfél órányi munka után kinek lenne már kedve vastag köteteket bújni? Nekem biztos nem.
- Akkor nekem ezért nem megy annyira ez az egész! - kotyogok közbe, talán a kelleténél kissé lelkesebben is, de hát nem tehetek róla, hiszen kezdek megvilágosodni, hála Ginának. [color=#ff0066]- Én általában csak egy forrást szoktam keresni, abban pedig nincs annyi információ, hogy telepingáljam a lapot – fancsalodok el egy röpke pillanatra. - De így értem, máris sokat segítettél. Komolyan – teszem még hozzá egy hálás pillantás kíséretében. Szóval ezért mennek az otthoni dolgozatok sokkal jobban. Amikor a nyári szünetre kiadott témákat kapjuk, azokat valahogy mindig képes voltam jól kidolgozni, noha azt hittem ez azért van, mert bőven van rá időm. De ebben apu dolgozószobája is szerepet játszik, elvégre ott – még ha nem is veszem észre – többször felállok, leemelek egy újabb, a témába vágó könyvet, majd folytatom a házit. Hogyhogy nem jutott ez eddig eszembe!
- Igen, a forrásokat mindig feltüntetem – helyeselek. - Elsőben mindig belefutottam abba, hogy lemaradt, így nem kaptam jó jegyet a dolgozataimra.
Pedig Piton aztán különösen érzékeny a forrásokra, szóval ezt nem árt észben tartanom, amit mára sikeresen meg is tanultam. Eleinte túl sok rossz jegyet kaptam egy ehhez hasonló apróság miatt.
- Szerintem a rajz részemről kimarad – mosolyodok el én is. - Nem vagyok hozzád hasonló művész alkat, az én esetemben ez inkább rontaná az értékét. De amit mondtál kipróbálom, köszi...
Kár, hogy nem hoztam magammal pennát és lapot, leírhattam volna Gina szavait, mert már most káosz uralkodik a fejemben a lépéseket illetően, de majd igyekszem visszaemlékezni. Különben is, csak nem harapja le a fejem, ha felkeresem, hogy megkérdezzem tőle a dolgot, nem igaz? Nem olyan vérszomjas, egyszerűen csak Gina...
- Én ezt nem értem – csóválom meg a fejem. - Mindenki érdemel barátokat, hiszen ők azok, akik megértik őt. Pont azért barátok, mert mellette állnak. Neked még soha életedben nem volt egy barátod sem? Mindig egyedül voltál? És mi az, hogy másokat védesz magadtól? Nem tűnsz veszélyesnek...
Összevont szemöldökkel kémlelem a lány arcát, miközben magamban igyekszem megfejteni a titkait. Esetleg vérfarkas? Így érthetőek lennének a szavai, de engem valamiért sohasem taszított az ilyesmi. Számtalan olyan bájital van, mellyel hatásosan kordában lehet tartani a veszélyes kórt. Ezt pedig Ginának is tudnia kellene, szóval ez kilőve. De mi más ok lehet még a háttérben?
- Abban egyetértek veled, hogy van kockázat – jegyzem meg, hiszen kár lenne bárkit is áltatni azzal, hogy feltétel nélkül megbízhat másokban. - Engem is árultak már el, de az évek folyamán sikerült kitapasztalnom, hogy ki érdekbarát és ki nem az. Ettől még nem lesz jobb a dolog, sem kisebb a lehetőség, hiszen az is elárulhat, aki komolyan gondolta eleinte a kapcsolatot, de én azt vallom, hogy ha egy igaz barátot kapsz a sok hamis közül, már megérte a szenvedés. Ez nyálasan hangzik, de tényleg igaz. Ha valaki tényleg a barátod, ott van melletted jóban és rosszban, nem maradsz magadra sohasem. És ez fantasztikus tud lenni!
Az emberi kapcsolat az egyetlen olyan dolog, melyről ódákat tudnék zengeni, hiszen egyszerűen erre születtem. Az pedig, hogy Gina ilyesmit is elmond nekem... Egyszerre hihetetlen és felemelő érzés.
[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Idézet, szöveg, egyéb
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Online

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak 2018-05-04, 13:59


Most komolyan.

Nem értem, mi bajod?
[You must be registered and logged in to see this image.]
Hallgatom a Szöszkét, és őszintén szólva meglep, hogy még nem hagyott faképnél. Talán tényleg engednem kéne a vágynak, hogy megengedjem magamnak a luxust, hogy megkedveljem a lányt. Talán egy évfolyamtárs barátsága nem is rossz dolog. Még, ha nem is érdemlem meg ezt a barátságot. Vagy úgy egyáltalán nem érdemlem meg, hogy az emberek tőrödjenek egy olyan kis senkiházival, mint én. Halványan elmosolyodom.

- Abban segíthetek, hogy jobb jegyet kapj Pitontól, meg úgy egyáltalán minden házidolgozatra. Ha gondolod elmondom rá az én módszerem. - mosolygok rá biztatóan. Hátha kíváncsi rám.
- Sokak házidogájával az a baj, hogy megfelelő szerkesztés, és forma hiányában elvész a tartalom. Én első lépéskén kimérem a 60 centit, vagy amennyit kér a tanár, és felosztom részekre a papírt. Így nem áll fenn a veszély, hogy kevesebbet vagy többet írok a kelleténél mert már írás közben van viszonyítási pontom. Először írok egy pár soros bevezetést arról hogy miről fog szolni a dolgozat, mit szeretnék látni benne, mért aktuális téma stb... aztán jön a könyvtárazos iradalmazásos rész. Ez kb olyan 1/3 rész legyen, tehát olyan 20 max 25 cm, ha 60 cm az egész. A trükkös része, hogy legalább 3 vagy 4 különböző forrást kell keresni, pl egy a tanköny aktuális fejezete, 2 könyvtári könyv, meg 1 ide vágó újságcikk a könyvtár újság részlegéből. Többet nem érdemes keresni mert elveszel a részletekben és nem lesz jó a dolgozat. Ez az én nagy hibám általában. Utána megszámozod a leírtakat a macskakörmök után, és a dolgozat utolsó 4 sorát kitöltöd szintén a számokkal és mögé írod hogy kinek a melyik könyvéből idéztél, és melyik oldalról. Így máris van egy kereted amit még ki kell töltened, de nem léphetsz át. Az irodalom utáni 20 cm az elemzés. Itt lényegében leírod a témáról a saját véleményed. Összehasonlítod a források szövegét, ilyeneket írhatsz, hogy ennek a megközelítésnek ez az előnye és az a hátránya szerinted, míg a másik megközelítés előnye meg pont az, viszont van egy ilyen hátránya... leírhatod hogy te mit és mért tartasz a legjobb megoldásnak. Aztán a maradék néhány centibe írsz egy pár soros végkövetkeztetést arról, hogy a dolgozat elején ezt vártad, közben pedig irodalmazás közben erre jöttél rá, ez fedi, részben fedi, vagy nem fedi azt amit te vártál. Ha nem fedi akkor vajon mért nem. Ha kész a dolgozat akkor esetleg pluszba szoktam még az értékét növelendő rajzos ábrás mellékletet tűzni a dolgozathoz. Ha így tagolsz szebb, áttekinthetőbb a dolgozat, és jobban kijön hogy mivel mennyit dolgoztál, illetve az egyéni gondolataid sem vesznek el, és látszik a fejlődés is a gondolkodásmódodban.- Nem tudom hogy nem veszi-e kioktatásnak amit mondtam, de tény hogy sokan ilyen apró dolgokon buknak egész jegyeket, és szeretném ha tényleg jó lenne a Szöszke mindenből, és teljesülne a vágya hogy felvegyék egyetemre.

A dolgok második felével viszont nem igazán tudok mit kezdeni. Egy keserű mosolyra húzom a szám.
- Senkinek sem jó magányosan, egyedül. Ez pusztán egy önvédelmi mechanizmus, egy olcsó önhazugság, hogy védjem önmagam másoktól, és a másokat is tőlem. Az igazság hogy nem érdemlem meg, hogy barátaim legyenek. Ugyanakkor már nem tudok különbséget tenni jó és ártó szándék közt. Annyi szar ért már, hogy nem bízom az emberekben, és még a kinyújtott kézben is azt keresem, hogy hol fog ez fájdalmasan csattani rajtam. Tudod egy idő után elég fárasztó, és keserű dolog állandó félelemmel és gyanakvással élni. Valahol érzem, hogy nem megy ez tovább, csak fogalmam sincs hogyan változtathatnék rajta, pedig nagyon igyekszem. - Nem nézek a Szöszkére, valahol eléggé fáj ezt beismerni valakinek. És ha a Szöszke pont most fog belém rúgni és itthagyni? Megérdemelném, de most hogy már valami barátféleként kezdem kezelni, igen is fájna ha többé nem akarna szóba állni velem...



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

A múlt árnyai olyanok, mint az Ördöghurok.

Ha küzdesz velük, megfojtanak.

Ha elengeded őket, új életre lesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sasha McCaine
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 130

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak 2018-05-03, 18:42


Gina & Sasha


[You must be registered and logged in to see this image.]

Nehezemre esik ugyan a dolog, de magamban be kell látnom, hogy Ginának igaza van. Kedvelem a mostani tanárunkat, aki Pitont hivatott helyettesíteni, de ha nem fog meg minket rendesen, akkor képesek vagyunk és lazára vesszük a tanulást. Nemrég két gyerek puskázott, amit ugyan észrevett a vén tanerő, de nem szólt rájuk, elnézően hümmögött egyet csupán, majd odébb állt. Ez Piton óráján elképzelhetetlen lett volna. Ott tényleg csak az érvényesülhetett, aki tanult is valamit. Persze, a karvaly itt-ott átesett már a palánk másik oldalára, volt már szigorúbb a kelleténél, de az csakugyan ennyire rossz dolog lenne?
- Vért izzadok azzal, hogy jó jegyet szerezzek nála – jegyzem meg egy lemondó sóhaj kíséretében. - És igen, gyógyító szeretnék lenni, amihez kiváló osztályzatok kellenének, de Piton egyszerűen mindenben a hibát keresi. Ha nem 60 centi a dolgozat, akkor az is baj, képes emiatt is eggyel rosszabb jegyet ráírni. És igen, azt is szeretném, ha felvennének az egyetemre. Mert az is jelent valamit, nem igaz? - mosolyodom el. - Lenne a kezemben egy képesítés, mert sajnos a mai világban nem sokat számít a sima gyakorlati tudás. Mostanában egyre több helyen kérnek róla hivatalos papírt, amit bizonyos szempontból meg is értek, hiszen embereket helyeznek a kezeid közé.
Valamennyire egyetértek ugyan Gina szavaival, de számomra, akkor is sokat jelentene, ha sikerülne legalább a R.A.V.A.SZ-t úgy letennem, hogy bájitaltanból még külön dicséretet is kapnék. Az azért már sokat számítana, legalábbis számomra mindenképp. Nem szeretnék lemondani az álmaimról és igen, nem a jegyeket nézik, ha valakit gyógyítóként alkalmaznak, de hogy nézne már ki, hogy majdhogynem végigbukdácsoltam az éveket a Roxfort-ban, amíg a Szent Mungóba nem kerültem? Én se bíznék teljes mértékben egy olyan aurorban, aki harmatgyenge volt SVK-ból.
- De neked jó, hogy nincsenek sokan a közeledben, nem igaz? - teszem fel érdeklődve a kérdést, ezzel sikeresen el is kanyarodva az iménti témánktól. Én és Gina ebben nem igazán hasonlítunk, hiszen jómagam szeretek mások közelében lenni, barátkozni, még ha ez néhány esetben nehézségekbe is ütközik. - Mármint, ha igényelnéd, hogy körbevegyenek az emberek, akkor nyilván nem viselkednél így, nincs igazam? Vagy változtatni szeretnél ezen? Mert abban segíthetek. Azt hiszem...
Én legalábbis nyitott vagyok mások felé és talán Ginának is menne a dolog, ha kapna némi segítséget másoktól ezzel kapcsolatban. És ki lenne erre nálam alkalmasabb? Bizonyára sok más ember is tud és szeret barátkozni, de a vöröske nem sokakkal áll szóba, szóval voltaképp még előnyhöz is jutottam.
[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Idézet, szöveg, egyéb
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Online

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak 2018-04-29, 15:06


Most komolyan.

Nem értem, mi bajod?
[You must be registered and logged in to see this image.]
Hallgatom a Szöszkét, és nem vagyok biztos benne, hogy jól értékeli a helyzetet. Úgy általában. Egy barátságos mosollyal csendes hangszínben fejtem ki a saját véleményem a dolgokról.

-Lehet, hogy Piton szigorú, és többet vár el, és néha elég undok is tud lenni, de utóbbit leszámítva, ez nem feltétlen rossz dolog. És bár fél éve még ő volt az utolsó, akitől segítséget kértem volna, de mindenkinek jár egy esély. A vén Varjúnak is. Te mondod mindenkinek, hogy gyógyító akarsz lenni nem? Ebben az esetben úgy látom Piton a jobb tanár. Hiszen gondolj csak bele. Nem az a lényeg, hogy jó jegyeket kapj, és felvegyenek az egyetemre. Azt Lumpslucktól akár egy mosollyal is megkaphatod. De Piton azzal, hogy magasabbra teszi a lécet, és többet vár el, azzal azt akarja, hogy felkészültebbek legyünk. Valódi tudásunk legyen, amivel ténylegesen segíthetünk. A jó jegyek valós tudás nélkül semmit sem érnek. A túl könnyű dolgok, tapasztalataim alapján semmi jóra nem vezetnek. Ha tényleg jó, és szakmájához értő gyógyító akarsz lenni, akkor szerintem nem a jó jegyekre, hanem a valós magasabb tudásra kéne koncentrálnod. Ebben pedig Piton jobban ösztönöz azzal, hogy többet vár el, ez pedig jó dolog. Legalábbis ez az én véleményem, amivel lehet egyet éreni, és lehet nem egyet érteni is. - vonom meg a vállam. Ez az én okfejtésem, és nem akarom a Szöszkére erőltetni, még ha így is látom, akkor sem. Az ő élete. Ő tudja, hogyan akarja elérni a céljait.

A mondandója második felére csak elmosolyodom. Persze, hogy segíteni akarok neki. Egy barátféle izé, azt hiszem szokott ilyet. Bár ez egy ismeretlen ingovány, szóval nem vagyok benne teljesen biztos. Az, hogy meglepi a dolog, az engem nem igazán lep meg. Sokan sokfélét mondanak rólam. A legtöbb dolog nem éppen hízelgő. De nem vagyok én olyan gonosz, vad kölyök, mint sokan gondolják. Tüskés néha. De csak, hogy védjem magam. Ha viszont másnak kell segíteni, nos azt bárkinek szívesen.
- Nos, ahogy gondolod. Ha bármikor bármiben segíthetek csak szólj. Nem csak a bájitaltanban. - azt hiszem épen most oszlatok el egy negatív pletykát magamról, ami azt hivatott szolgálni, hogy senki ne akarjon a közelembe jönni, és piszkálni.

- Te bocsáss meg, ha néha tüskés, és elutasító lennék. Nem miattad van. Csak Bimbának simán igaza van. Fogalmam sincs, mi az a barátkozás, ezért úgy védem magam, ahogy tudom. Néha ironizálással, és cinizmussal. Azt hiszem ebben jobban hasonlítok Pitonra, mint szeretnék, vagy mint ő szeretné. - sóhajtok egyet. Fogalmam sincs mért mondtam ezt neki. Most tényleg barátkozni akarok? De mi lesz, ha ő nem akar? Ha tényleg csak egy undok senkit lát bennem, amit megértenék, és ezért egyszerűen csak kijelenti, hogy soha többé nem áll szóba velem? Máskor nem érdekelne, na meg tényleg próbára teszi néha a türelmem, de... már nem is olyan szórakoztatóak a növények társasága, mint ahogy magam győzködöm róla...  


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

A múlt árnyai olyanok, mint az Ördöghurok.

Ha küzdesz velük, megfojtanak.

Ha elengeded őket, új életre lesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sasha McCaine
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 130

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak 2018-04-29, 09:42


Gina & Sasha


[You must be registered and logged in to see this image.]

Jó vagyok én bájitaltanból, nem szorulok arra, hogy Gina szóljon pár jó szót az érdekemben Pitonnak. Szeretem saját magam alakítani a dolgaimat és igen, néha kérek hozzá segítséget is másoktól, de igazán haragszom, amikor valaki a kifejezett kérésem ellenére is teljesen mást tesz. Ha kell külön feladat, akkor kérek Lumpsluck professzortól, de a vén vámpír semmilyen körülmények között se jöhetett volna szóba nálam. Félek tőle, nem is kicsit és tudom, hogy ennek még lesznek következményei. Utálom a csípős megjegyzéseket, de Pitontól mindenképp erre számítok.
- Nem érdekel, én csak el szerettem volna ezt kerülni – felelem, noha a felháborodásom lassan kezd a múlté lenni, ennek hatására pedig a hangom is kissé halkabb, a végére pedig már teljesen lemondó. - Nem akarok semmivel se tartozni neki, mert ha visszajön a suliba, tuti megköveteli tőlem a jobb jegyeket a külön feladatnak hála... Ha pedig nem teljesítem az általa elvárt szintet, akkor ezt szóvá fogja tenni abban az undok stílusában. Én ezt nem akarom.
Lumpsluck esetében kiemelkedően jó vagyok bájitaltanból, míg Pitonnál egy erős közepes szintet tudtam eddig csak felmutatni, hiába erőlködtem. Pedig voltak aztán éjszakába nyúló magolásaim, de valahogy semmi se volt jó, amit a dolgozatomba írtam. És tudom, hogy ő szigorúan osztályoz, sokkal keményebben, mint Lumpsluck, aki már egy negédes mosoly láttán több pontot ír a pergamen aljára, de néha akkor is hajlamos átesni a ló túlsó oldalára. És tudom jól, hogy hiába a kezemben tartott pergamen, ettől függetlenül még nem biztos, hogy megyek is vele valamire. Már így is jó vagyok a tárgyból, miért izzadjak hát vért vele? A követelési szintet kellene levinni valamennyire és belátni, hogy ezt azért nem kellene.
- Hm? - pillantok némileg csodálkozva Ginára, amikor megszólal és kissé talán még a szám is eltátom egy pillanatra. Jól hallok? Segíteni szeretne? Ez azért kissé fura, mert nem igazán ismerjük egymást, vagyis én hallottam már róla egy-két dolgot és amikor legutóbb beszélgettem vele, komolyan azt hittem, hogy az idegeire megyek, most pedig segítene? Jól esik viszont a gondolat és kezdem már megbánni, hogy milyen csúnyán rátámadtam az elején. - Nem tudom, hogy jó ötlet lenne-e – habogom továbbra is meglepetten. - Piton elvárja a külön munkát, hogy egyedül boldoguljak és elsőre talán én is megpróbálnám segítség nélkül – folytatom, elvégre nem sok értelme van a gyakorlásnak, ha közben valaki más segít. Igen, jó lenne, ha Gina mellettem lenne, de ő is képes volt egyedül megoldani a neki szabott feladatokat, így hát én is megpróbálom a dolgot. - De ha nem sikerül, szólok neked, jó? - mosolyodom el. - Ne haragudj, hogy olyan csúnyán neked estem, de Piton volt az utolsó, akitől segítséget szerettem volna kérni. Ezzel csak beismertem volna, hogy legyőzött engem. Elvégre, annyira tanultam az óráira, reménykedtem abban, hogy egyszer Várakozáson felüli osztályzatot kapok tőle... Ez lett volna az én visszavágóm.
Elvégre, igazán meglepte volna a dolog, hogy sikerült önerőből elérnem ezt, de így már nem fogja váratlanul érni a teljesítményem.
[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Idézet, szöveg, egyéb
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Online

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak 2018-04-24, 17:40


Most komolyan.

Nem értem, mi bajod?
[You must be registered and logged in to see this image.]
A Szöszkétől szokatlanul hűvös hangnemben érkező mondatra felpillantok rá, bár nem szólalok meg. Türelmesen végighallgatom ezúttal is. A Szöszkéhez sok türelem kell. Azt hiszem nagyon félre ismeri Pitont, bár őt senki sem ismeri igazán. És félre érti a szándékaim. Én csak segíteni akartam neki. Tényleg. Különben is ő hangoztatja fűnek fának, hogy gyógyító akar lenni. Annak az egyik alap tárgya, ha jól tudom a bájitaltan.

- Nem értem igazán a problémad Szöszke. - mondom csendes, békés hanghordozással. - Azt csak maga Piton tudja mikor, mit, és miért tesz. Talán egyszerűen észrevette, hogy mennyire érdekel a tárgy, és gyógyító akarsz lenni, és úgy döntött, hogy így próbál neked segíteni. Nála a fene se tudhatja. Mindig mindent tud. Tény, van egy stílusa amit meg kell szokni, de az mindenkinek van. Ennek ellenére nem hiszem, hogy ki nem állhatna. Akkor nem akarna segíteni neked külön feladatokkal. - folytatom lágy békítő hangon. Nem erősítem meg, de nem is különösebben tagadom, hogy szóltam Pitonnak a Szöszkéről. Talán nem a megfelelő módszert választottam a barátkozásra a lánynál, de tényleg nem szeretnék most veszekedni a kevés majdnem barátfélém egyikével.
- Ha gondolod szívesen segítek a feladatban. Milyen tipusú feladatot kaptál? Biztos érdekes kihívás, örülni kéne neki. - nézek kiváncsiskodva a feladatra. Most azért elég furán érzem magam. Ez olyan mintha a Szöszke és én szerepet cseréltünk volna. Általában én támadok, és ő békít. Annyira más ez így... olyan nem is tudom... ismeretlen ingovány... azok meg veszélyesek is lehetnek... pl. ha megengedem magamnak hogy megkedveljem a Szöszkét, de ő nem kér belőlem és eldob, mint egy darab szemetet...


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

A múlt árnyai olyanok, mint az Ördöghurok.

Ha küzdesz velük, megfojtanak.

Ha elengeded őket, új életre lesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sasha McCaine
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 130

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak 2018-04-23, 16:23


Gina & Sasha


[You must be registered and logged in to see this image.]

Ó, sejtem én, hogy Gina nem fog egyből válaszolni, vagy ha mégis, akkor sem túl szívesen, de sok-sok időtől kímélne meg, ha lenne oly kedves és megtisztelne ezzel a gesztussal... Mert azt garantálom, hogy addig nem adom fel, amíg kézre nem kerítem a tettest, mert hát elég pipa vagyok rá és ha van valami, amit örököltem a McCaine-ágtól, akkor az a fáradhatatlan koslatás. Nick és Sera is állandóan nyomoznak valami után, soha nem adják fel, bármilyen nehézségbe is ütközzenek, én pedig jelen pillanatban ugyanígy vagyok Ginával. Kap tőlem egy szép kis fejmosást, mert ezt kiérdemelte azzal, hogy felhozta a nevem Pitonnak és – mint tudjuk – a professzor már így is orrol rám kissé, nekem pedig egyáltalán nem célom felébreszteni az alvó sárkányt. Elvégre, valamikor vissza fog jönni tanítani a kastélyba, ez pedig minden bizonnyal az én diákéveim alatt fog bekövetkezni és valamiért nem igazán vágyom arra, hogy a fejemhez vesse ama gondolatmenetet, hogy önállóan semmire se vagyok képes? Hogy félek-e tőle? Hülye az, aki nem teszi, Gina pedig egyenesen a halálba menetel. Most még nem tudja, milyen árat fog fizetni a későbbiekben ezekért a plusz feladatokért. Piton ugyanis hajlamos ilyesmire, hónapok múltával behajtani a törlesztőt. Elég hozzá egy bal lábbal indított nap és minden mocsok, ami őt érte élete folyamán, az más nyakában landol. Nekem pedig semmi kedvem az undokságait hallgatni, szóval köszönöm, de nem kérek a háziból.
Az egyik növény hirtelen megszólal, én pedig ijedtemben majdhogynem felsikítok, de néhány másodperc töredéke alatt sikerül rájönnöm, hogy a beszélő valami az üldögélő Gina. A fene se tudja, mivel kísérletezik Bimba professzor, én már ezt is kinézem belőle, a következő lépés pedig a tanórát tartó mandragóra lenne... Elmosolyodom a gondolatmenetre, de szinte ugyanabban a pillanatban ismét el is komorodom. Nem, nem hagyhatom magamnak, hogy elpuhuljak, ezt most könyörtelenül Gina orra alá kell dörgölnöm! Elindulok hát felé, majd megtorpanok, amikor odaérek és vetek egy futó pillantást a rajzaira és vázlataira. Nem rossz. Nem egy művész a csajszi, de kellő gyakorlással jó lehetne. Gyorsan elhessegetem magamtól ezt is, majd Gina kérdését hallva megszólalok:
- Már így is pont eleget tettél – felelem hozzám olyannyira nem illő ridegséggel, melynek hallatán talán még ő is felkapja a fejét, majd meglengetem a McGalagony professzortól kapott levelet. - Ezt Piton küldte, külön feladatok vannak benne. Nekem – emelem ki az utolsó szót, majd folytatom: - Ha jól emlékszem, arra kértelek, hogy ne írj neki rólam – csóválom meg a fejem. - Már így is ki nem állhat, mert szerinte kiskoromban szólöttyöt ittam, most pedig nagy eséllyel kapok is majd ezért a fejemre, ha visszajön. Te szándékosan teszel keresztbe nekem?
Az utolsó kérdés már leginkább lemondó, nem pedig számon kérő, de tényleg zavar az, hogy Gina külön kitért rám a Pitonnak szánt levelében. Vajon mi mindenről beszélgethetnek még? Nem ismerek egy diákot sem, aki a vörhenyeshez hasonlóan jóban lenne a tanár úrral, ez pedig zavar. Hányszor szerettem volna régebben én is ilyen jó viszonyt ápolni a mogorva tanárral! És igen, némileg irigylem is Ginát a sikere miatt, nem tagadom. Elérte azt, amit nekem nem sikerült évek alatt sem. Én leginkább csak idegesítettem.
[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Idézet, szöveg, egyéb
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Online

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak 2018-04-16, 13:26


Most komolyan.

Nem értem, mi bajod?
[You must be registered and logged in to see this image.]
Hülye egy ötlet volt átváltoztatástanon beszólni arról, hogy Noah-t változtatnám órává. Valahogy McGalagony nem értékelte túlzottan. Ennek fényében olcsón megúsztam a dolgot. Hacsak nem kiabálja érte le a fejem máskor. Nála sose lehet biztos az ember...

Szerencsére ez volt az utolsó óránk mára. Már csak külön órák, és szakkörök vannak mára. Mint a bájitaltan különóra. Ahová természetesen nem fogok elmenni. Bár egyszer invitált az a tökéletlen, tenyérbemászó Lumpsluck, de eszemben sincs több ideig elviselni a kelleténél. Akkor inkább Piton. Ő legalább nem lelkendezik, mint egy idióta...

Szóval mi után gyorsan kislisszoltam a teremből kicsöngetéskor egyenesen ide az egyes üvegházba jöttem. Pénteken le kell Bimbának adni a következő házi dolgozatot. És hát az ő házi dogáival lassan haladok, mert mindent kézzel csinálok. Például kézzel rajzolom meg a növényeket és azok egyes részeit, amikről írni kell. Aztán ahogy elmerültem a gondolataimban egyszer csak egy összetéveszthetetlen hangot hallottam meg, ahogy engem keres. Egy pillanatig eltöprengtem, hogy válaszoljak-e? Van nekem kedvem hallgatni a locsogását? Ha a növények közt maradok hátha elmegy... de azt azért be kell látni, hogy a növényekkel beszélgetni közel sem olyan, mint mondjuk egy emberrel. Még ha az az ember bosszantóan sokat is tud locsogni. Végül sóhajtok egyet, és felemelem a bal kezem, benne egy rajz-szénnel.

- Itt vagyok. -a kezem nem sokkal látszik ki egy rakás zöld növény közül. Ha a Szöszke közelebb jön, akkor azt láthatja, hogy törökülésben ülök az egyik ágyás közepén. A zöld növények így ültömben magasabbak, mint én. Az ölemben egy kemény fatábla, és rajta pergamen kifeszítve, amire éppen a körülöttem található növényeket rajzolgatom. Mellettem szétszórva szintén néhány skicc és rajz a környező növényekről. Egy vastagabb barnás szárú növény tövében pedig a nyitott táskám is ott pihen.
- Mit tehetek érted Szöszke?- kérdezem tőle csendes, barátságos hangon, amikor közelebb ér, noha nem pillantok fel rá a rajzolásból. De azért figyelek...


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

A múlt árnyai olyanok, mint az Ördöghurok.

Ha küzdesz velük, megfojtanak.

Ha elengeded őket, új életre lesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sasha McCaine
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 130

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak 2018-04-15, 13:41


Gina & Sasha


[You must be registered and logged in to see this image.]

Ginát keresem, kezemben Piton professzor levelét szorongatva, miközben az üvegházak környékén kajtatok. Fogalmam sincs, merre lehet pontosan, valamelyik évfolyamtársa szerint itt találom, noha még azt se tudom konkrétan megmondani, miért is keresem őt. Igen, mérges vagyok, amiért megírta a vén vámpírnak, hogy beszéltem vele a feladatairól, de soha életemben nem voltam olyasvalaki, aki nekiesik mások torkának. Ha azonban a szép szóval próbálkozom, az se jön ki túl jól, elvégre akkor meg persze hogy azt hiszi, nincs semmi bajom a dologgal, hiába állítom ennek az ellenkezőjét. Pedig igenis van, mert sértve érzem magam jelen pillanatban, hiszen – ha szerettem volna – én is megbeszélhettem volna Pitonnal a dolgot. Ráadásul, Ginának kerek-perec megmondtam, hogy nem szeretném, ha megírná ezt a bájitaltan-tanárnak, erre ő pedig pont ennek az ellenkezőjét teszi! Az addig rendben van, hogy hugrás vagyok és ennek okán nem vagyok se bosszúálló, se bátor, de így kitolni velem... Vannak dolgok, melyek felbosszantanak és ez pont ezek közé tartozik.
- Gina! - nyitok be a négyes számú üvegházba, ahol elvileg a legtöbb olyan növény van, melyet bájitalfőzéshez használnak. Magamban remélem, hogy itt fogom találni a griffendéles lányt, mert már így is eléggé fájnak a lábaim, ráadásul nemsokára kezdődik Lumpsluck különórája, amelyre vissza kell érnem a kastélyba, úgyhogy olyan sok időm nem akad. Amikor nem érkezik válasz, beljebb megyek hát, hogy körülnézhessek, ha pedig itt se találom, visszamegyek a kastélyba és majd megkeresem máskor. Gyógyító szeretnék lenni, szóval nem igazán áll szándékomban kihagyni egy különórát sem bájitaltanból és noha a növények tanulmányozása is érdekes lenne a jövőbeni szakmámat illetően, most nem pont ez van terítéken. Elsősorban ugyanis a vöröskére kell koncentrálnom, de ő jelenleg még sehol sincs. - Itt vagy? - kiáltom el magam, hátha csak nem hallotta, hogy az imént a nevét kántáltam, majd még beljebb nyomakodom az üvegházban, ahol már most fullasztó a hőség és elviselhetetlenül párás a levegő. Azt tudom, hogy Bimba professzor igen értékes növényeket tart itt, melyek leginkább a Gyengélkedőre vagy főzetekbe mennek, szóval igen érdekes hely lehet olyasvalaki számára, mint Gina. Talán pont egy ehhez kapcsolódó feladatot kapott Pitontól? De ki lenne az az elvetemült, aki sokáig megmarad ilyen körülmények között. Komolyan fontolóra veszem, hogy hagyom a fenébe az egészet és sarkon fordulok, mert már most szakad rólam a víz, de ezt most akkor sem hagyhatom annyiban. Ki kell állnom magamért, tartanom kell magam ahhoz, hogy nekem nem kell segítség, ha akarok valamit, ne nézzen már mindenki óvodásnak!
- Hahó! - szólalok meg még egyszer, miközben megfogadom magamban, hogyha erre sem érkezik válasz, akkor tényleg holnap térek vissza erre.
[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Idézet, szöveg, egyéb
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Remus J. Lupin
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 42
ϟ Hozzászólások száma : 40

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak 2016-08-18, 20:12


Igyekszem mindig barátságos és kedves lenni a diákokkal ám, arra is szoktam figyelni, hogy meglegyen a kölcsönös tisztelet és a megfelelően szigorú tanár-diák kapcsolat. Soha nem szoktam kivételezni, de ha valaki gonosz és bunkó velem, vagy más diáktársával, akkor bizony én is közbe szoktam lépni a saját eszközeimmel. Ezért van az, hogy a diákok többsége kedvel engem és szereti az óráimat. Még ha unalmasnak is tartják bizonyos emberek. Bonnie megjegyzésére elnevetem magam és megcsóválom a fejem.
- Hát, sajnos nem tudok olyan órákat tartani, ami mindenki számára érdekes. Akinek nincs érzéke egy-egy tantárgyhoz, varázslat ághoz, az sajnos nem valószínű, hogy élvezni fogja azon órákat. Kivétel a Mágiatörténet. Azt mindenki utálja és unja. - nevetem el magam, és lopva az üvegház ajtaja felé nézek, mintha ott lenne a tanár és attól félnék, hogy meghallja.
Elmesélem, hogy bizony a tanári kötelességeknek hódoltam, vagyis a diákok adminisztrációját csináltam.
- A helyzet az, hogy kicsit elmaradtam a dolgokkal... - pislogok kifelé az üvegházból, lopva az égre pillanatra, végül vissza a lányra és megvonom a vállam.
- Sajnos ez az én hibám. - mosolyodom el bocsánatkérően, mintha a lánynak bármi köze lenne az egészhez. Az üvegház hátsó részébe bámulok, ahol valamiféle pislákoló fényt láttam. Mintha valami takarná, így csak néha bukkanna elő a folyamatos fény.
- No, igen. Attól, hogy egyetemista lett, még nem biztos, hogy felnőtt. - nevetem el magam fejcsóválva. Én mindig is komolyabb voltam a koromnál, így én már talán ötöd évben felnőttnek éreztem magam. De van, aki még az egyetem végeztével is gyerekesen viselkedik és nincs felkészülve a felnőtt életre. Érdekes dolog...
Két növény soron indulunk meg hátrafelé, az üvegház falához. Immár biztos vagyok benne, hogy nem egy diák bujkál ott, hiszen akkor már biztos, hogy előjött volna. A neszezést valami kisebb, és gyorsabb teremtmény végzi, így mikor odaérünk a falhoz, a földre világítok és ott kezdek el keresgélni valamit, ami mozog. Hirtelen feltűnik a fény, tovarepül és elbújik az egyik növény levele mögött.
- Ez... - fordulok döbbenten a mozgás irányába, majd lassan a levél felé világítok.
- Ez egy világító Racklopp. Nagyon ritka az a fajta, ami világít. Hasonlít a tündérekre, de... - a levél megrezzen, majd a fény ismét kicsit villogva arrébb repül, hihetetlen sebességgel.
- ... sokkal gyorsabb. - mosolyodom el és megpróbálom követni a fénypontot, ami néha látszik, néha a növények miatt nem.
- Nem túl jó, hogy itt van, ugyanis szereti a *random ritka növénynév* és Bimba Professzor nem biztos, hogy örülne, ha megrágcsálná a leveleit. Márha még nem tette meg... - somolygok magamban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bonnie Michaels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak 2016-08-18, 19:55




Lupin & Bonnie

[You must be registered and logged in to see this image.]


 [RT]

A barátságos mosoly nagyban hozzájárul, hogy lenyugodjak, na és persze kedves tőle, hogy eszembe juttatja, ami még számomra is igen újdonságként hat, már büntetlenül róhatom a kastély folyosóit, a birtok ösvényeit még takarodó után is. Kissé hátradobom a szőke tincseimet, ha már nem fogtam így estére össze őket. Na igen, tetszeni akartam volna a mardekáros fiúnak, ez most már hamvába holt ötlet, a sötét varázslatok kivédése tanár pedig aligha az én külsőmet méltatná. Bólintok, igaza van, nem csak a prefektusok járőrözhetnek éjszakánként, a tanári kar oda megy, ahova csak akar.
- Áh, biztosan vannak, akiknek van hozzá érzékük. Ön viszont tényleg a sötét varázslatokhoz ért igazán. Sajnálom, hogy én magam olyan figyelmetlen voltam, azt hiszem nem az én világom, csak kötelezőből jártam be. – Ismerem be, immár következmények nélkül, habár az is igaz, hogy pontosan láthatta rajtam még vallomások nélkül is mindezt, amikor még tanított. – Még ilyen későn is dolgozik? Atyaég.. – Odavilágítunk, ahova a tanár gondolja, hogy lehet ott valaki, de nem moccan ott meg senki, vagy mégis? Valami neszezés hallatszik, a gyíkoknak van ilyen hangja. Na de ez mégiscsak nagyobb kell, hogy legyen főleg ha fényt is tud gyújtani. – Talán.. Végre én vagyok az, aki  a kisebbeknél bölcsebb, érettebb.. Jó vicc.. – A szám elé tett kezemmel kuncogok, és bólintok, hogy átmegyek a virágágyások másik végébe, hogy két oldalról kerítsük be, bárki is jár itt. Úristen, ez a rablóból pandúr tipikus esete. Ha ezt Charlene-nek elmesélem.. Bólogatok Lupinnak, ez magától értetődik, mindig kiváncsi alkat voltam.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Az üvegházban



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

Little princess


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Remus J. Lupin
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 42
ϟ Hozzászólások száma : 40

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak 2016-08-18, 19:33


Az üvegházban nem csalódok, tényleg egy elkószált diákkal találom szembe magam, de ahogy a pálca fényénél megállapítom, hogy ki is járkál idekint ilyen későn, rájövök, hogy legálisan tartózkodik a birtokon, hiszen immár egyetemista a hölgyemény. Ezért nem is szidom le, és nem is mesélem el neki a Roxfort szabályzatát, vagyis hogy a takarodó után csak a klubhelyiségben lehet tartózkodni, de a legjobb az lenne, ha az ágyában feküdni és az igazak álmát aludná. Ahogy hirtelen megfordul, elkapom, hiszen látszik rajta, hogy megijed, amit szóvá is tesz. Egy lágy, barátságos mosoly kúszik az arcomra és kérek bocsánatot tőle. Természetesen nem akartam megijeszteni őt, egyszerűen csak kíváncsi voltam, ki okozza a furcsa pislákoló fényt az üvegházban.
- Néha nekik sem árt a pihenés és a segítség. - kacsintok a lányra nevetve, és megvonom a vállam. Szeretem a társaságot, nem ritka, hogy odacsapódok egy-egy diákhoz, aki járőrözik. Általában hálásak szoktak lenni a társaságért, nem olyan unalmas a járőrözés.
- Igen, való igaz, hogy a 3-as üvegház Bimba tanárnő kedvence, és természetesen ezen ok miatt itt tartja a kedvenc növényeit is. Én sajnos soha nem voltam olyan jó Gyógynövénytanból. Azt hiszem ez a férfiak sajátja. - mosolyodom el ismét és megcsóválom a fejemet. A férfiakat ritkán kötik le a különleges növények gondozása, és tartása. Szépek, meg érdekesek, de... Ennyi.
- Kicsit elszaladt az idő az adminisztrációval, így kijöttem kicsit kiszellőztetni a fejemet. Akkor láttam meg a fény... - szólalok meg az elbambulásom után. A lány is arrafelé néz, amerre én, de úgy tűnik, hogy a pislákolás csak néhány másodpercre villant fel, aztán eltűnt.
- Nocsak, akkor nem az Ön pálcáját láttam a birtokról? - vonom fel a szemöldökömet kérdőn, és ismét a fény rejtélyes helye felé nézek.
- Talán mégis van itt egy szabálytalanságot elkövető diák, aki nem Ön, Kisasszony! - somolygok, kicsit megemelve a hangomat, hogyha tényleg egy illető bujkál ott, akkor hallja a szavaimat.
- Velem tart felfedezni a rejtélyt? - nézek ünnepélyesen a hölgy felé titokzatosan mosolyogva, majd megindulok a sorok között hátrafelé, az üvegház hátsó falához, hátha ott rejtőzik valaki.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bonnie Michaels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak 2016-08-18, 19:18




Lupin & Bonnie

[You must be registered and logged in to see this image.]


 [RT]

Ahogyan megfogja a vállamat, jóleső biztonság tölt el, legalább nem fogok leverni semmit, ámbár akaratlanul is eszembe ötlik, hogy már voltam idősebb férfiakkal, de ez most teljesen más a szitu. Ráadásul muszáj hunyorítanom, olyan közel tartja a pálcát, mindjárt kifolyik az a nagy kék szemem. Viszont a férfi még a csúnya vágások ellenére is, amiket az arcán visel, igen barátságos alkat, az egy év alatt, amíg tanított, Várakozáson Felülit adott, pedig látványosan unni szoktam az iskolai órákat, de mintha el akarta volna hitetni velem, hogy van bennem potenciál. Jó, az a félelemvarázs, amit én fejlesztettem ki, és az erdő fái között teszteltem az óvatlan diákokon, inkább bűbáj, semmint igézet, de hát.. ez mindegy.
- Azt hittem professzor, hogy ez a prefektusok dolga. – Lépek el mellette, és halkan felnevetek, igyekszem magamban elnyomni a diadalittas érzést. – Oh, igen, most lettem nyolcadikos, már lehet. Habár.. Bimba tanárnő még így is kitekerné a nyakamat, ezek itt tiltott ágyások, csak szakszerű felügyelettel lehet látogatni ezt az üvegházat. Még jó, hogy gyógynövénytanból mindig ügyes voltam, ezért talán elnézhető. Ön sem tud aludni? – Kicsit talán tapintatlan kérdés, ám már én is felnőttnek minősülök, odáig azért nem tart a szemtelenségem, hogy le is tegezzem a férfit. Meg hát a viszonyunk sem olyan, egy voltam a sok lusta diákja közül, ráadásul csak egy évig. Viszont ő is griffendéles volt, amennyire én tudom.
- Nem! Mit? Csak az előbb, mielőtt betértem ide, akkor villant fel fény. – Válaszolok érdeklődve, és azt nézem, hogy hova vetül a pillantása, én is feljebb emelem a pálcámat.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Az üvegházban


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

Little princess


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Üvegházak

Vissza az elejére Go down

Üvegházak

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» Üvegházak

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Birtok-