Eric & Sarah

[You must be registered and logged in to see this image.]Még egyelőre tényleg próbálok türelmes lenni Sarah-val kapcsolatban, aki úgy tűnik, hogy beskatulyázott egy bizonyos embercsoport tagjai közé, de én felvilágosítom arról, hogy mindezt rosszul tette, sőt, még türelmem is van ahhoz, hogy kifejtsem neki a saját álláspontomat, véleményemet erről az egész bálozásról, a párról, mindenről. Az viszont meglep, hogy ennyire megtetszik neki az, amit én képviselek, így végül egy apró mosollyal ajándékozom meg, hiszen mintha ő is ilyesmire vágyna. Bizonyára nem én vagyok az egyetlen srác a suliban, aki ezt így gondolja, csak meg kell találni őket.
- Pontosan azért se tennék én ilyet, ha elhívnék valakit. – bólintok szavaira, mert jogos a félelme, több ilyen személy is van. És hogy romantikus lenne ezen elképzelés? Kissé felnevetek, majd vállat vonok. – Meglehet, hogy én is romantikus alkat vagyok, nem tudni. – kacsintok rá játékosan. Ez után azért a tudtára adom, hogy nem volt túl szép az, ahogy vélekedett rólam, de megenyhülök azért hamar, nem szeretném, ha elszomorodna, hiába ő bántott meg, akkor se szeretném.
- Felejtsük el! – legyintek. Tényleg túl szeretnék lépni ezen, értem én is, hogy nem tudja kimagyarázni már jobban a dolgot, de talán nem is kell, talán még rosszabb lenne és attól megkímélném mind a kettőnket. Az viszont nem tetszik, hogy így vélekedik saját jelleméről, némi magabiztosság nem ártana neki.
- Nem tudhatod, hogy nem tetszik, amíg nem ismerem meg. Csak ne ítélkezz velem szembe, amíg nem ismersz, ennyire kérlek, nem másra. – nézek végig szemeibe, mert tényleg csak ennyire lenne szükség. És hogy elszúr-e mindent? Ezt nem tudhatom, de az biztos, hogy rá volnék kíváncsi, nem másra. Nem igazán tudok még kiigazodni rajta, de nemsokára ismét beszélni kezd, én pedig türelmesen hallgatom végig, majd egy vörös tincsén simítok végig játékosan, picit ujjamra is felcsavarva.
- Nem szánalomból vagyok veled Sarah, hanem azért, mert szerettelek volna megismerni és bár nem maradok veled egész este, mivel másoknak is ígértem táncot ma estére, amit talán te is megértesz, nem lenne ellenemre, ha máskor is összefutnánk. – érezheti tehát, hogy nincs ellenemre a társasága, de ez az este nem tart az örökkévalóságig, sajnos véget fog érni, nekem pedig addig még van némi kötelességem a barátaim felé. Nem fogok jobban magyarázkodni, talán ennyiből is érteni fog, így leengedem kezem, eleresztve tincsét, miközben táncolok tovább vele, de remélem, hogy felfogta azt, amit mondtam neki és lesz némi önbecsülése ez a beszélgetés után, többet nem igazán tehetek érte. Nem ismétlem el tehát, hogy továbbra is vele akarok maradni, megismerni, ezt kellően kifejtettem már, de hogy túl jó ember lennék?
- Kedves, hogy ezt gondolod, de nekem is rengeteg hibám van, de… igyekszem jó ember lenni. – Lia is azt akarná. Ő talán így büszke rám a túlvilágról, már ha létezik egyáltalán az a hely. És hogy szánalmas? – Miért jössz mindig ezzel? Nem tudom, hogy miért tartod magad ennyire kevésnek, de ez nem jó így. – csóválom meg a fejem, mégse mondok többet, nem tudom már, hogy mit mondhatnék. Ha ennyivel nincs megelégedve magával, akkor talán tényleg beszélnie kéne a testvéreivel vagy a barátaival, mert… mert valami nincs rendben nála úgy hiszem. Lio is szóba kerül, ami talán jobb téma lesz, legalábbis én ebben reménykedem, bár tény, hogy őt se ismerem igazán, ő nem olyan nyílt, mint Sarah, mégis, valamiért szimpatikus a számomra.
- Igen, talán. – bólintok rá és hogy bosszantják-e őt a testvérei? Nos… lehet, hogy Sarah-ból nekem is sok lenne egy idő után, nem tudhatom, de Liot nem ismerem, így nem mondhatok így igaz véleményt.
- Fogalmam sincs, nem ismerem a családodat, így nem tudok neked jó tanácsot adni, hiába szeretnék. De szerintem rendben lesztek. – és ez után történik meg az a bizonyos simítás is. A testvéres téma viszont nem a legkellemesebb a számomra, hiába szeretem Liát, mégis, fáj beszélnem róla, így titokban őrzöm, mintha nem árulhatnám el senkinek se azt, ami történt. Pedig talán könnyebb lenne a lelkemnek, de nem, egyelőre nem megy. Hallom, hogy belekezd egy mondatba, de én se szeretném, ha befejezné, ezért se kérem meg rá, hogy folytassa, inkább tovább hallgatom őt, hátha jót tesz neki, ha beszélhet ezekről, én meghallgatom most, bár nem tudom, hogy a tanácsaim mennyire lesznek hatásosak.
- Nem lesz semmi baja se a testvérednek. Ügyes varázsló, és bár tudom, hogy a szüleid is azok voltak, próbálj meg nem félelemben élni, attól nem lesz jobb az élet. – ez után azért én is mesélni kezdek neki, elmondok néhány apróságot az életemmel kapcsolatban, mert bár nem szeretek ezekről beszélni, talán most mégis, megtehetném. Ő is őszinte volt velem és nekem is jól esik mindez, talán érzi majd, hogy bízom benne, csak nem kürtöli szét mindenkinek, akivel csak találkozik mindazt, amit mesélek neki ezen a bálon.
- Nem tudom, hogy mi hogy változik nálatok, én csak azt tudom, hogy az én családom széthullott, de remélem, hogy a Tiétekkel nem fog ilyesmi történni. Ti most is ott vagytok egymásnak és számíthattok a másikra, ha a szükség úgy hozza, a két helyzet nagyon más. – nem szeretném, ha az ördögöt a falra festené csak azért, mert nálunk ez így alakult. És hogy köszöni, hogy beszélek erről? Erre nem tudom azt mondani, hogy szívesen, mert… mert nem szívesen teszem, valahogy csak kijöttek a szavak. Na de nemsokára továbbléphetünk, a gyorsabb tánc pedig elvonja mindkettőnk figyelmét. Én is kezdem ismét jobban érezni magam, így pörgetem a lányt és persze vigyázok rá, hogy ne legyen gond. Mégis, néhány szám után úgy érzem, hogy nem ártana némi italt is elfogyasztani, így finoman az asztalok felé húzom, ahol már töltök is magunknak egy-egy pohárral. Ahogy viszont elfogynak, felteszem a nagy kérdést, mire meglepő reakció érkezik, a kicsi lány nemsokára átölel, így kezeim ösztönösen fonódnak kicsi teste köré és vonom őt magamhoz, államat pedig homlokához érintem. Olyan, mintha a húgom lenne, pedig nem, de… mégis, egy pillanatra azt az érzést kelti bennem, mégis, ahogy távolodna, azonnal eleresztem és úgy mosolygok rá, csinos pofijára.
- Ez igazán kedves és köszönöm Sarah! És nem kell hálásnak lenned, inkább tisztelj meg még pár tánccal. – kacsintok rá, majd elkapom a kezét és már vissza is húzom a táncolók közé. Még jó pár táncot a lánnyal töltök és csak az után hagyom magára, hiszen ahogy mondtam, még mások is várnak rám, de talán nem bánja majd meg a kis Hollóhátas se, hogy eljött ma este a bálra.

//Köszönöm szépen a játékot, jó volt, mint mindig! //

[You must be registered and logged in to see this image.]Nem igazán tetszik az, hogy ilyen véleménnyel van rólam, hogy kiforgatja szavaimat és mint valami Casanovát, úgy állít be. Nem vagyok az, távol álljon tőlem, hogy bárkit meg akarjak bántani, de nagyon úgy tűnik, hogy nem igazán egyezik a véleményünk, se pedig az elképzelésünk. Ő fiatalabb nálam, három évvel, úgy tudom, akkor mégis miért hiszi azt, hogy ő jobban tudja? Áh, mindegy is.
- Lehet, hogy valakinek azt jelenti a báli partner, amit te mondasz, de én itt most magamról beszéltem. Ha én valakit elhívok a bálra, egész estére az ő társaságát szeretném élvezni és nagyon kis időre magára hagyni maximum. – mosolyodom el még mindig türelmesen, bár belül már nem vagyok oly nagyon türelmes, mint amit kifelé mutatok. Miért kéne mindenkinek ugyanúgy gondolnia egy bálra? Mindig az előírt normák szerint viselkedni? Mindenestre még magyarázok, talán most már megérti a lány azt, amit mondani szándékozok neki, ha pedig nem, hát… feladom és gondoljon azt rólam, amit csak szeretne.
- Igen, érzékeltem, hogy félreértettél, de nincs úgy, erről biztosíthatlak. Bár nincs párom, a többi lánnyal se játszadozom, mivel ők a barátaim. – miért ne lehetnének lány barátaim is? – De kedves, hogy ilyesmit nézel ki belőlem így, ismeretlenül is. – köszörülöm meg cseppet a torkom, érezze csak, hogy igen, most nagyon mellé lőtt. Mi lesz a következő vád? Azért kértem fel táncolni, mert meg is akarom dugni az egyik sarokban a bál után vagy mi? Nem nyomulok rá, tényleg csak kedves akartam lenni, hogy ne érezze magát egyedül, de ha ezt nem képes egy picit se értékelni, akkor talán nincs sokáig maradásom mellette, úgyis várnak mások is, akiket meg szeretnék táncoltatni.
- Nem kell visszafognod magad Sarah, add csak önmagadat. Arra vagyok kíváncsi, nem másra. – még akkor is, hogyha nem valószínű, hogy mi leszünk a legjobb barátok, bár a jövő még bármit hozhat, én nem írom őt le egyetlen találkozással.
- És ez miért bánt? Én nem vagyok elég jó partner néhány táncra? – tényleg úgy mondja, mintha én valami utolsó lehetőség lennék most a számára. Hát jó… rendben van. Ahogy pedig folytatja, jelezve, hogy bizonyára más is meglátja majd és felkéri, csak aprókat bólogatok. – Remélhetőleg így lesz! – mert hogy én nem maradok vele már túl sokáig, az biztos. Eredetileg nem így terveztem, de talán tényleg nem sikerült megtalálnunk a közös hangot, talán tényleg túl fiatal még hozzám, nekem pedig tényleg nem kéne mindenkit megszánnom, mert igen, részben ez történt, de kedves akartam lenni, amit persze félreértenek.
- Én azért jöttem ide hozzád, mert szerettelek volna megismerni, de azt se tagadom, hogy nem akartam, hogy rosszul érezd magad. Bár kicsit elszámoltam magam, mint érzem, hiszen nem az én társaságomra vágysz igazán. – sóhajtok egy aprót, de ahogy kijelentem, hogy akár a szám után magára is hagyhatom, édesen visszakozik, mely most már mosolyt csal arcomra. Nicsak, talán mégis csak ragaszkodik hozzám? Legalább egy picikét…
- Így? – kérdezek vissza, mert talán ez még szorul némi magyarázatra. Ez után jön szóba Lioneah, tehát a család, mely bizonyára kellemesebb téma és talán félreértésektől mentes. Halkan hümmögök arra, amit mond, miközben Sarah tekintetét keresem.
- Ez nem csak rajtam múlik, hanem a nővéreden is. Ha ő kíváncsi a társaságomra, nem fogom elutasítani. – de én se fogok feltétlenül utána futni. Jól éreztem magam vele, de tényleg nem a legkönnyebb eset, mégse zavar ez engem. Talán valamilyen szinten még vonz is, de ez a negatívság, amiről most Sarah is beszél, számomra nem érthető igazán. Elhiszem, hogy elveszítette a szüleit, én is veszítettem el számomra fontos embereket, de neki itt van a négy testvére, akik imádják őt, nekem pedig? Nekem már olyan, mintha senkim se lenne… Mégis, továbbléptem, legalábbis ezt mutatom, talán egyszer ő is így fog tenni. Vagy szimplán nem akar, nem mindenki egyforma, nem mindenki képes ugyanúgy feldolgozni dolgokat.
- Nem tudom, nem ismerem még igazán és ennyire nem mentünk bele a családi dolgaitokba. De szerintem fontosak vagytok neki, ebben biztos vagyok! Szóval ne aggódj, minden rendben lesz, csak időre van szüksége. – simítom meg finoman Sarah pofiját egy rövid időre, mintegy nyugtatóan. Nem tudom, hogy én meg fogom-e őt ismerni igazán, de ahogy mondtam, ez két emberen múlik, nekem pedig bár sok barátom van, soha se utasítok el még egyet. Amikor a kérdés rám szegeződik, hogy van-e testvérem, bizony hirtelen reagálok, de mint hallom, Sarah elfogadja a válaszomat és ismét nagy mesélésbe kezd, én pedig próbálom tartani az iramot vele, de azért nem marad ám reakció nélkül, miközben tekintetem is elkomolyodik. Ez a téma nekem is túl fájó.
- Örülj annak, hogy életben vannak a testvéreid és szeretnek Téged. Még nagyon fiatal vagy Sarah, mindenki átesik az olyan dolgokon, mint te, de egy testvér, egy családtag nagyon fontos mindenki számára és ne akard azt, hogy ne legyenek, egy pillanatra se. Hidd el, ha egyke lennél, mert meghaltak volna, most nem lennél az, aki vagy. Ez olyan tragédia, amit az ember nehezen dolgoz fel, tehát fogadd el azt, akik vannak neked és becsüld meg őket. – remélem, hogy szavaim nem árulkodóak, de most én se gondolkodtam, mondtam, ami a szívemen van. Egyszerűen hihetetlenek egyesek, hogy nem képesek megbecsülni azt, amijük van, de igen, egy családi tragédia sok mindent megváltoztat.
- Az én családom se túl idilli, az apám kiskoromban elhagyott egy tragédiát követően, amit ne haragudj, de most nem szeretnék megosztani veled, ahhoz még nem ismerjük egymást elég jól és én… nem vagyok ennyire nyílt, mint te, de kérlek ezt ne értsd félre. Azóta pedig anyám is megváltozott. Szeretem, hiszen már csak ő van nekem, ahogy én is neki, de semmi se olyan, mint régen volt, eltávolodtunk, így túl hamar kellett felnőnöm. – pedig lehetett volna minden szép és jó, ha nem találnak ránk azok a halálfalók és ha nem ölik meg Liát, az én egyetlen kishúgomat, kit soha se fogok elfelejteni. – Azt hiszem, hogy mástól kell megkérdezned, hogy milyen egy tökéletes családban felnőni. – mosolyt erőltetek az arcomra, de ennél több már nem megy. Elmondtam, hogy vannak titkok az életemben, de ha többre is kíváncsi, hát meg kell ismernie, bár eddig nem tűnt úgy, hogy annyira ezt szeretné tenni.
- Szerintem biztosan ők is várják és jól fogjátok érezni magatokat! – bólintok rá, és hogy hová lett az én lelkesedésem? Nos, az előbb mondtam el, így bizonyára már összeáll számára a kép további szavak nélkül is. Ideje viszont a táncra is koncentrálni, hiszen felpörögnek a dolgok, így nemsokára már pörgetem-forgatom a leányzót és a kedvem is kezd visszatérni. A következő szám is hasonló lesz, így nem is fogom vissza magam, Sarah pedig vevő rám, úgy érzem. Talán ez jobban illik hozzánk, mint a kellemes keringő, az valahogy túl közeli. Néhány szám után viszont úgy döntök, hogy talán némi pihenő nem árt, így a lányt finoman az asztalok felé kezdem el húzni.
- Igyunk valamit. – eleresztem azért idő közben, így ahogy az asztalhoz érünk, már a bólé felé is indulok, amit töltök mindkettőnknek és az egyiket a lány felé nyújtom, majd a sajátomat máris iszogatni kezdem.
- Na? Még mindig rémes társaságnak tartasz? - kérdezek rá szemöldököt vonogatva, játékosan, miközben fenekemmel lazán az asztalnak dőlök, de azért odafigyelek ám arra, hogy arrébb ne toljam.

[You must be registered and logged in to see this image.]Tényleg nem szerettem volna megijeszteni, de úgy néz ki, hogy megtörtént, akaratomon kívül is, de most igyekszem elnézést kérni tőle, így még kezeimet is felemelem, biztos, ami biztos alapon. Jól tette, hogy lenézett, én pedig nem fogom hagyni egyedül unatkozni, már miért tenném? Bár még nem ismerem, de ez nem zárja ki azt, hogy megismerjem ezen az estén, ha már a két nővérért valamilyen szinten ismerem. Látom rajta, hogy azért némileg szomorú, hogy egyedül kellett jönnie, de egy lágy érintés, majd közlöm vele, hogy én is így tettem és nem oly rossz dolog ám ez. Lehetett volna partnerem, nem is egy, de én így láttam jónak, hogy egyedül jövök és mindenkivel, aki számomra kedves, fogok táncolni egy keveset. Az este hosszú, időm pedig, mint a tenger.
- Meglehet, de ha egy kimondott lánnyal jöttem volna el, akkor nem szívesen hagytam volna magára és táncoltam volna mással, mert nem akartam volna megbántani. – lehet, hogy mi ketten máshogy gondoljuk ezeket a dolgokat, de nálam a partner azt jelenti, hogy nagyon maximum egy másik lánnyal fogok még pár számra táncolni, de egész este vele maradok. Nos, így talán már érthető, hogy miért nem hívtam el senkit, célozgatások ide vagy oda.
- Tessék? Hitegetés? Ugyan… Nem tudom, hogy miért mondod ezt, de nekem egyikük se fontosabb a másiknál. Mind a barátaim, és ugyanúgy kedvelem őket, ezért se akartam kiválasztani egyet, mert éppen az lett volna a hitegetés. – világítok rá arra, hogy mennyire téved abban, amit mond. Persze mások vagyunk, de tudom, hogy a lányok is megbékéltek ezzel a ténnyel. Talán részben túl romantikus alkat vagyok, nem tudom, de tényleg, ha választottam volna, akkor az… az mást jelentett volna, én pedig egyikük iránt se érzek úgy, hogy konkrétan páromként tekintsek rá, de talán ezt nem éppen Sarah-val kéne megbeszélnem. Végtére is, nem ismerjük egymást, de ettől függetlenül minden kérdésére szívesen válaszolok. Ez után jön szóba a ruházatom, mely valóban kitűnik a többiekétől, de én nem bánom. Egyébként nem érzem úgy, mintha rám akarna mozdulni, azt picit máshogy szokták, de aztán ki tudja, egyelőre nem érzek hátsó szándékot felőle, így hajolok közelebb hozzá és mintha megkönnyebbülne szavaimtól. Vajon mire számított? De ez után amiket mond… oké, az már inkább tűnik nyomulósnak vagy nem is tudom, így meglepetten pislogok felé, majd egyszerűen elnevetem magam.
- Hé, nyugi Sarah. Miért vagy ilyen ideges? – izgulna a társaságomban? Vagy mindig ennyire pörög? Nem tudom, de tényleg különös ez a viselkedés, minden, csak nem éppen átlagos. De ezzel nincs is gond, nem kell mindenkinek átlagosnak lennie, sőt. Ideje viszont a táncparkettre is felkísérnem, így mivel nem ellenkezik, nemsokára megkezdjük táncunkat, mely közben a beszélgetés se marad el.
- Látom nem vagyok elég jó társaság neked… - kezdek bele szavait követően, és láthatóan ő is észbe kap. Nem mondom, hogy túl jól esik, amit mond, de próbálom nem nagyon mellre szívni. Ettől függetlenül… nos, én próbáltam kedves lenni vele, nem véletlen jöttem ide hozzá, de most kezd megfordulni a fejemben az, hogy talán mégse volt a legjobb ötlet. Ő másra számított.
- Ha szeretnéd, a szám után magadra hagylak, hogy megtalálhasd a lovagodat. A világért se tartanálak fel, bár el is utasíthattál volna, semmi se kötelező. – nézek bele szemeibe és hangom is most némileg komoly. Tényleg nem vettem a lelkemre, de azért nem várható el tőlem se szerintem az, hogy mindenre jópofát vágjak. Elárulom eztán a nevem, hogy igen, jól tudta, majd szóba kerülnek a testvérei is és úgy tűnik, hogy ő is Lionál ragadna le, amit nem bánok egy pillanatra se.
- Igen, szerintem is érző szíve van és talán egyszer hagyja majd, hogy megismerjem. – nincs hátsó szándékom nála se, de tény, hogy remekül éreztem magam vele, bármilyen nehezen is indult a beszélgetésünk. Sarah viszont úgy viselkedik, mint egy kisgyerek, így mosolyogva hallgatom mesélését, ahogy szóba hozza húgát is, akiről természetesen tudok, akár csak Nicolasról.
- Igen, tudok róluk is, bár nem ismerem igazán őket. – merengek el, majd amikor ő is rákérdez arra, hogy vannak-e testvéreim, csak hirtelen rázom meg a fejemet. Nem éppen jó téma, nagyon nem.
- Nincsenek. Egyke vagyok. – ez lesz a legjobb. Nem megfelelő se az idő, se pedig a hely arra, hogy én erről beszélgessek vele és egyébként… nem is tűnik úgy, mint akit érdekelnének a problémáim, a fene tudja, hogy mit gondolhat rólam. Talán tényleg hiba volt felkérnem? Pedig szívesen megismerném, de ha ez nincs viszonozva, akkor az egész nem ér semmit se.
- Akkor biztosan nagyon jó lesz, ha már ennyi mindent elterveztél. Biztosan a testvéreid is hasonlóan várják. – mosolygok rá kedvesen, majd amikor visszakérdez, csak finoman biccentek. – Igen, terveztem, hogy hazalátogatok anyámhoz, bár nem valószínű, hogy az egész szünetet otthon tölteném. – nem lenne sok értelme. Elég lesz egy-két gyászos nap, jobb lesz nekem itt, a Roxfortban. A szám véget ér, majd egy pörgősebb következik, így picit eltávolodom a lánytól, hiszen ez már rocky, erre másképp kell mozogni.
- Remélem felkészültél a pörgetésre! – kacsintok rá és ezt veheti akár kihívásnak is. Imádom ezt a zenei stílust és mivel magam is konyítok a zenéhez, hiszen dobolok, így talán nem is meglepő. A lányt eleinte még normálisan vezetem, majd jöhetnek a pörgések, forgások, mindkettőnk részéről, remélem, hogy tényleg tartani fogja majd a tempót, mert ha nem, akkor persze lassítok, nem hoznám kellemetlen helyzetbe.

[You must be registered and logged in to see this image.]Érzékelem, hogy a lányt sikerült némileg megijesztenem, pedig nem állt szándékomban, a világért se, így bocsánatkérő mosoly jelenik meg ajkamon, miközben kezeimet is feljebb emelem, magam előtt tartva, tenyérrel felé, jelezve, hogy nem akarok én semmi rosszat se tőle. Nem vagyok egy gonosz srác, ennyit azért tudhat rólam, bár… nem mindenki ismer, így végülis lehet, hogy totálisan semmit se tud rólam, még a nevemet vagy a házamat se.
- Ne haragudj, hogy megijesztettelek, nem volt szándékos! Csak láttam, hogy egyedül ácsorogsz itt, gondoltam ide jövök hozzád. – magyarázom meg tettemet, még mielőtt valami mással gyanúsítana, majd ez után érdeklődöm finoman partnere felől is, hiszen egy ilyen szép, vörös hajú lánykának csak akad párja ezen az estén. Viszont amikor meglátom a szomorúságot arcán, már tudom, hogy rosszat kérdeztem, így finoman nyúlok álla alá, arcélén végigsimítva közben, miközben ajkamon mosoly suhan át.
- Ne légy szomorú ez miatt, így azzal táncolsz, akivel csak szeretnél. Én például direkt nem hívtam el senkit, hogy ne bántsam meg vele a barátaimat, így mindenkivel táncolok. – mosolyom kiszélesedik, miközben leeresztem kezem, hiszen nem szeretném zavarba hozni, egyszerűen csak próbálom jobb kedvre deríteni. Tudom, hogy egy lány számára nem éppen öröm, ha nem hívják el, többen utaltak nekem is arra, hogy jönnének velem, de én így döntöttem, és nem bántam meg. Következő szavainál azért érzem, hogy menteni próbálja a menthetőt, saját magát is vigasztalni, így finoman biccentek felé.
- Így van! – azért érzem, ahogy végigmér engem, de nem jövök zavarba tőle, nem hiszem, hogy bejönnék neki vagy felszedni próbálkozna, azt nem így szokták tenni, inkább csak öltözetem lepheti meg, hiszen ritka, hogy valaki itt hófehér ruházatban jelenjen meg. Nemsokára kiderül, hogy ez valóban így van, én pedig csak vállaimat vonom meg kissé.
- Megtetszett ez a ruha és gondoltam miért ne vegyem fel? Más úgyse jelenne meg így, én pedig néha szeretem a feltűnést. – nem véletlenül vagyok látványmágus szakon és van egy repülő motorom is. Ez persze nem jelenti azt, hogy el lennék szállva magamtól, mert nincs így, tudom, hogy nem éppen én vagyok a leghelyesebb srác a suliban, ahogy a legmenőbb se, de soha se akartam az lenni. Sarah viszont nemsokára mintha bókolni kezdene, így nevetek fel némileg, amikor meglátom vörösödő arcát, és csak saját hajamba túrok bele némileg.
- Persze, értem és igyekszem vigyázni rá. Bár… elárulok egy titkot. – körbenézek, mintha ez valóban egy hatalmas titok lenne és füléhez közelebb hajolva mondom ki a továbbiakat. – Nekem se mindig sikerül. – végül csak jókedvűen mosolyogva kérem fel táncolni. Okkal jöttem ide hozzá, megmozgatnám a lánykát, hátha örülni fog majd neki. Ahogy kis kacsóját az enyémbe helyezi, nemsokára finoman ráfogok, majd a parkett felé kezdem el vezetni, miközben még ruháját se felejtem el megdicsérni, ez valahogy természetes. Tényleg csinos, nem csak a protokoll miatt mondom ezeket a szavakat.
- Jó döntés volt, a barátnőid nem hazudtak. – jó alakja van, ez a ruha pedig kiemeli teste vonalát, bár szerintem lehetne némileg rövidebb is. Mondjuk, még fiatal, talán tényleg pont jó neki ez így. Na de ha velem szembe fordul, akkor finoman fogom meg derekát, majd pedig kezét is, így kezdem el vezetni a zene ritmusára, miközben a beszélgetésünk se marad abba, a nevemről érdeklődik, miközben ő is bemutatkozik nekem.
- Igen, Eric vagyok, a te neveddel pedig tisztában vagyok. Ismerem a nővéreidet is… - kezdek bele, majd inkább javítok. – Mármint Lioneaht nagyjából, inkább Astriddal vagyok jóban, ő könnyebben engedte magát megismerni. – de talán Lio is változni fog, én nem fogom kerülni ez után se, ahogy Sarah-hoz is most idejöttem. Jó, hogy vannak egymásnak, tényleg.
- Várod már, hogy hazamenjetek? Gondolom lesz nagy családi ünnepség, meg minden. – azt tudom, hogy a szüleik már nem élnek, de itt van öt testvér, biztosan jól meglesznek majd és remekül fognak szórakozni. Én pedig… nem is tudom. Hazamegyek anyához, ez biztos, de Lia miatt szerintem most is érződni fog otthon a szomorúság, bármennyire is próbáljuk majd jókedvűnek tettetni magunkat.

[You must be registered and logged in to see this image.]Igyekszem nem túlságosan meglepni vagy megijeszteni a vörös hajú leányzót, így finoman kocogtatom meg vállát, amikor mögé érek, majd ajkam is mosolyra húzódik, ha esetleg észrevesz és lesz oly kedves felém fordulni. Nem ismerjük egymást még igazán, de azért a nevét tudom, ahogy talán ő is az enyémet. Kedvelem a McCaine lányokat, a múltkor is jól éreztem magam Lioneah társaságában, így ha már ez a csinos leányzó egyedül ácsorog, miért ne dobhatnám hát fel a napját.
- Hát te meg miért nem vagy a partnereddel? – kérdezek rá őszinte meglepettséggel hangomban, miközben a lány arcát fürkészem, majd csak ez után nézek finoman végig rajta, nem zavaróan, csak udvariasan, felmérve, hogy mit is visel ma este. Mindegyik lány oly különböző, meglepő, hogy testvérek. Vajon Lia és én is ennyire különböztünk volna egymástól? Ez már örök rejtély marad… testvérem halála mély nyomott hagyott bennem, már az is több pecsétes titok, hogy egyáltalán volt testvérem… Nem tudják sokan, csak azok, kik közel állnak hozzám. Egyébként, ha Sarah engem is megnéz, akkor egy hófehér öltönyt láthat rajtam, amely bizonyára meglepő lehet, főleg tőlem, hiszen kirívok azért a sok fekete-szürke öltönyök közül és nekem még az ingem is hófehér, míg az sokaknál a házukat jelképező színű. Nekem viszont most mégis ehhez volt kedvem, így hát miért húztam volna fel bármi mást? Ez jól áll, és… egyszer van idén ilyen bál, mindennek meg kell adni a módját. Finoman előre hajolok, jobb kezem pedig a leányzó felé nyújtom.
- Felkérhetem esetleg egy táncra a hölgyet? – a világért se szeretném, ha egész este itt ácsorogna egyedül, ennyit pedig igazán megtehetek én is. Sok barátom van, éppen ezért nem hívtam el ma este senkit se a bálba, de igyekszem minél több lányt megtáncoltatni, senki se érezze magát egyedül, főleg ne karácsony ünnepén.
- Egyébként nagyon csinos vagy! – kacsintok felé játékosan, miközben ajkam is mosolyra húzódik. Tőle függ tehát, hogy megtáncoltatom-e ezen az estén, de nem látom okát annak, hogy elutasítson. Max akkor, ha partnere van, de akkor azt már talán kiszúrtam volna eddig is.