2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.]Tény, hogy túlságosan beleélem magam a mesélésbe, de imádom, amikor a motoromról érdeklődnek és rám aztán nem lehet mondani, hogy ne szeretnék beszélni és mesélni, főleg a járművemről. Viszont Liot annyira nem köti le, mint szeretném, így csak összefoglalja szavaimat, mire csak visszafogottabbá válik a mosolyom, majd aprót biccentek felé. - Igen, valahogy úgy. – és hogy a leglényegesebb az volna, hogy tud repülni? Ez azért némileg sértő, én mégse veszem magamra, bár nem tagadom, nem túl szimpatikus ez a viselkedés jelenleg. - Ha egy seprűről lenne szó, akkor megérteném, hogy ezt mondod, de egy motornál azért kissé másabbak a dolgok. Mindenesetre nem tudja mindenki értékelni az ilyesmit. – ő bizonyára nem, ez most is lejött. De hát ő gazdag, neki még szép, hogy semmit se jelent egy ilyen jármű, így nem okolhatom érte. Én nem bánom, hogy szegényebb vagyok, ahogy azt se, hogy nem vagyok aranyvérű, de azért igyekszem mindent megtenni, amit csak tudok, így hát ez a motor is csak elkészült az évek alatt, miközben folyamatosan fejlődtem és tanultam, hiszen részben mugli módszerrel raktam össze, a mágiát csak a végén használtam. A cigit pedig nem adja, már hogy adná? Miket gondoltam… Nem vagyok én neki senkije se, hogy hallgasson rám, így kezemet is visszahúzom, érezze csak, hogy nem erőszakoskodom vele szemben, amúgy se tennék ilyet. Az viszont azért némileg meglep, hogy eljön velem egy kicsit motorozni, sőt, még a forralt bort se utasítja vissza, pedig azzal az én társaságom is jár. - Igazán kedves tőled, hogy megengeded, Lioneah. – kacsintok rá, de azért akadna egy feltételem. Előbb még oltsa el a cigit, utána jöhet csak velem, a sisaktól amúgy se tudná tovább szívni, ezt pedig ő is tudhatja. A következő szavai viszont hirtelen érnek, erre nem is gondoltam… - Hát, ha Téged nem zavar, akkor engem se. Nem kell mindenkinek megtudnia, hogy lementünk, talán nem jönnek rá. De ha igen, akkor természetesen vállalom a felelősséget, majd azt mondom, hogy az én ötletem volt. – inkább engem büntessenek meg, sem mint ezt a tüneményt. Mindenkinek oka van arra, hogy miképp viselkedik másokkal, hogy milyen a jelleme. Az enyémnek is természetesen, de Lia halála meghatározó volt az életemben, ahogy neki is valószínűleg a szülei elvesztése. Eszem ágában sincs erre kitérni, tudom, hogy mi történt, hiszen Astriddal is jóban vagyok, ő pedig már mesélt pár dolgot, de ideje, hogy ezt a Mardekáros lányt is megismerjem egy kicsikét jobban. - Annak érzem, becs szó! – teszem szívemre a kezem, mintha tényleg így lenne, majd jókedvűen nevetem el magam. Nem veszem fel szavait, az mégis mire lenne jó? Hogy összevesszünk? Ugyan… nem áll szándékomban. Ahogy viszont a csikket elnyomja és felszisszen, úgy nézek le ösztönösen ujjára, majd vissza szép szemeibe. - Ennek sok értelme volt… de tudom, meg se szólalok. – két kezem védekezően felemelem magam elé, majd már fel is mászom a motorra, ahova bizonyára ő is követni fog, a megjegyzését pedig eleresztem a fülem mellett. Nem olyan könnyű ám engem megbántani, egyelőre még távol áll tőle, de talán nem akarja azt kihozni belőlem. A kis látvány viszont szintén nem nyeri el a tetszését, így a további hasonló attrakciókat inkább meghagyom másnak és most már csak normálisan haladok tovább Roxmorts felé, ahol a Három seprűnél teszem le a járművet, majd ha leszáll a lány, akkor én is így teszek, a két sisakot pedig a táskámba rejtem. - Na, milyen volt? – kérdezek rá az útra, hiszen remélem azért élvezte, és csak ez után emelem fel kezem, jelezve, hogy menjen bátran előre, én úriember vagyok, kérem szépen.
A motor szép, ebben tényleg nagyon egyetértek, de nem mondanám, hogy olyan azért teljesen bezsongtam tőle. Egyelőre azért a füves cigim még jobban leköt, mint az, hogy ő pontosan mit is bütyköl. Sőt jó eséllyel nem is jöttem volna ide, ha nem ilyesmit színék most épp, mert mint tudjuk azért úgy alapjáraton nem vagyok az a kifejezetten barátkozós típus, vagyis... konkrétan herótom van az emberektől, inkább így fogalmaznék. - Oh, értem, remek, szóval biztosan nagyon sokat dolgoztál rajta, meg minden. - bólogatok, bár a hangomból olyan sok lelkesedést nem hallani. Komolyan úgy gondolja, hogy érdekel, hogy miből rakta össze? Az se érdekel, hogy Astrid miből csinálja a karácsonyi menüt, csak legyen meg és legyen elég finom, akkor hidegen hagynak az összetevők, vagy hogy honnan szerezte be őket, ennyi. - Ebből a leglényegesebb az, hogy repülni is tud a motorod. - teszem aztán még hozzá, mert igazából az összes többi annyira erősen nem érdekel. Oké jó, biztosan remek lehet ahogy összerakta, meg a festés és a többi, de nekem leginkább annyit jött át belőle, hogy bla-bla...bla, és persze, hogy el akarja venni azt, ami az enyém, a füves cigimet, amiből aztán tuti biztos, hogy nem engedek. - Aggódhatsz, de sok értelme nincs. - rántom meg a vállamat egy félmosollyal. Végülis az ő dolga, tőlem aztán tényleg bátran aggódhat, attól még ugyanúgy ezt teszem, amúgy is a ciginek köszönheti, hogy magamhoz képest még értelmesen viselkedem vele, az meg, hogy mivel foglalom el magamat, már tényleg egyedül az én dolgom, nem az övé. Amúgy is, ha elfogadnám azt, hogy mi a jó nekem és mi nem, hát akkor most nem itt tartanék ugye, elmarva magam mellől még a családot is, egy ütős kis rúnával a vállamon, amiről ha a bátyám tudna szerintem minimum kifilézne, na nem mintha érdekelne a véleménye ugye. - Hm... végül is meghívhatsz, a forralt bor még jó is lesz a cigire, kicsit elnyomja az ízét. - rántom meg a vállamat egy félmosollyal. Még szívok azért belőle párat, de persze várható volt, hogy ez lesz majd, hogy nem szeretné, ha a nyakába fújnám a füstöt, vagy ilyesmi, de motorral kényelmesebb lemenni a faluba, mintha gyalog kéne, vagy efféle. - És nem lesz belőle gond, ha csak úgy lemegyünk? Vagy téged nem zavar? - mert hogy úgy tudom, hogy csak az egyetemisták távozhatnak a birtokról, amikor akarnak, mindenki más, pl. mi nem igazán, de persze engem ez nem különösebben rettent vissza, ebben az évben eddig szerintem én voltam a legtöbbször büntetőmunkán és azért az nem kis teljesítmény. - Jól van, de érezd megtisztelve magadat. - pillantok rá egy félmosollyal, aztán csak elnyomom a csikket. Azaz ez túlzás, kissé felszisszenek, amikor a műveletet úgy csinálom meg, hogy a benyálazott hüvelykujjammal oltom el. Ennyi kell nem? Én meg bírom, volt már rosszabb... sokkal rosszabb, ami a fájdalmat illeti. Aztán csúsztatom vissza a zsebembe, nehogy kárba menjen. Felülök szépen mögé, de azt már nem látja, ahogy felszökik a szemöldököm. - Oké, igyekszem nem direkt a mélybe vetni magamat. - nem vagyok cinikus... jó egy kicsit, de ez most nem az igazi, amit adok magamból, szóval érezze magát felettébb megtisztelve. A nagy attrakcióra csak a szememet forgatom. - Hűha! - na ezért itt hallani, hogy ez nagyon nem az igazi, és annyira nem vagyok elájulva. Lehet, hogy vannak lányok, akik az ilyesmitől elájulnak, de én nagyon nem tartozom közéjük.
[You must be registered and logged in to see this image.]Nem Lioneah az első lány, aki a motorom után érdeklődik és nem tagadom, büszke vagyok rá, hogy ilyen szép lett. Félreértés ne essék, nem azért motorozok és szerelgetem időnként, mert csajmágnes, hiszen aki ismer, az tudhatja rólam, hogy nem vagyok éppen egy csajozós srác. Nem vagyok az a legtökéletesebb, legjóképűbb fajta, de nekem jó ez így. Nekem fontosabbak a barátaim, a nagy Őt pedig nem találtam még meg, talán nem is létezik, ki tudja. Na de térjünk akkor rá a motorra. - Annak idején ez egy mugli motor volt és a roncstelepen vettem. Akkor nem így nézett ki, képzelheted, hogy szegény milyen állapotban is volt. – nevetek fel, de még mielőtt nagyon belelendülnék, folytatom. – Szóval rendbe tettem, vettem hozzá alkatrészeket és végül használható állapotba került, aztán lefestettem és utána már egyszerű volt elintézni azt, hogy valaki a mágikus részeit is megoldja, tehát hogy tudjon repülni és a muglik se vegyék észre. – arra azért magamtól még nem voltam képes, bár most már talán menne, ki tudja. A lényeg az, hogy igen, elég sok munkám volt benne, de nem nulláról raktam össze a motort, szóval valami alap azért csak kellett hozzá, de ő lett az én igazi büszkeségem. Ez a Mardekáros lánynak is lejöhet, hiszen ahogy beszélek róla… nos, arról tisztán látszik. Ez után tűnik csak fel az, hogy mi van nála, ami némileg most meglep, de ha már itt van és én is, megpróbálom finoman lebeszélni róla, de a mogorva válaszra csak visszahúzom a kezem és inkább csak megvakarom kissé a tarkómat, mellékcselekedet. - Igen, jogos, semmi közöm sincs hozzá. Bár nem ismerlek, de attól még aggódhatok érted, nem? – döntöm meg fejem, úgy fürkészem tovább csinos arcát. De nem erőszak, ha ő roncsolni akarja a szervezetét, tegye, talán majd idővel ő is rájön, akár csak én, hogy nem jó ötlet. Mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, hogy saját maga fogja fel azt, hogy mi jó és mi rossz neki. - Szívesen elviszlek amúgy is, úgyis azon gondolkodtam, hogy benézek Roxmortsba egy forralt borra. Mit szólsz hozzá? Azt engeded, hogy meghívjalak? – láthatja rajtam, hogy nem fogom ráerőszakolni a dolgot, így nemsokára már visszatérek a motorom mellé, majd a táskából egy szatyrot veszek elő, abba pakolom bele a szereléshez előpakolt cuccokat, rongyokat, minden félét, majd végül két sisak is előkerül a szütyőből. Ez után kelek csak fel, a táskát oldalamra kapom, majd Lio felé sandítok. - De csak akkor indulhatunk, ha elszívtad. – nem vállalom, hogy megégessen vagy ilyesmi, szóval szívja el akkor bátran. Ha ezt megtette, csak akkor nyújtom át neki az egyik fekete sisakot, az enyémet pedig már fel is húzom, ez után pedig a motorra ülök és be is indítom, várva, hogy a mardis lányka is csatlakozzon hozzám. - Kapaszkodj rendesen, nem szeretném, ha lepottyannál. – szólok még hátra és ha így tesz, akkor nemsokára már meg is indulunk, méghozzá a Roxfort kijárata felé, ugyanis az iskolában nem tudom használni a mágiáját. Kell tehát néhány perc, amíg kiérünk a főbejáraton, ez után pedig már érezheti is a lány, hogy a magasba emelkedünk, egyre feljebb és feljebb és egy gombnyomásnak hála nemsokára már láthatatlanná is válunk a külvilág számára. Egy ideig normálisan utazunk, de ez után ajkamra mosoly húzódik, majd nemsokára azt veheti észre Lio, amit más szintén nem lát, hogy a kipufogóból most már nem gáz szivárog, hanem mint valami tüzijátéknál, úgy a különféle lövedékek. Látványmágus vagyok, szeretem az ilyesmit, most pedig szintén csak egy gombnyomásomba került… Hátha elnyeri majd a tetszését.
Nem rossz motor, komolyan nem rossz, legalább vannak az ezen a birtokon szép dolgok is, ha már annyi a kiállhatatlan ember, mint mondjuk Cameron, meg úgy általában mindenki. Jó, mondjuk ez az Uther nem is olyan vészes... legalább már nem viszket olyan tűrhetetlenül a rúna a vállamon, és talán lesz ennek a kis tanulásnak haszna is. Végül is igaza van, erősebb akarok lenni. Azt akarom, hogy senki se győzhessen le, azt akarom, hogy ne bántson senki semmilyen formában sem és ezt vele elérhetem. Akkor majd az ilyen Cameron félék is meglátják, hogy csak a testi erőfölénnyel nem lehet nálam semmit sem elérni, mert... egyszerűen nem fogom engedni és kész. Persze tudom, hogy a kérdésem inkább költőinek vehető. Gondolom nem szereli más motorját, bár persze ki tudja, és miért is ne? Ha megkérik, vagy akár pénzt kap érte, akár még olyan is lehet, aki megcsinálja, bár mondjuk azt hiszem nagyobb beleéléssel műveli azért a dolgot, mint ha erről lehetne szó. - Szóval te csináltad minden apró részletét? - végül is az azért nem semmi, ha az övé a festés, meg a szerelés, meg úgy az egész. Talán azt is mondhatom, hogy elismerendő a teljesítménye, de azért ezt nem fogom ám úgy igazán szavakkal is kimondani, azért ne essünk túlzásba. Annyira én nem vagyok cuki kislány, most is talán csak a fű kezdődő hatása beszél belőlem, mert hát na ez még rám is nagyjából jó hatással van, egy kicsit legalább feldobja az általános világutálati hangulatomat. A kérdésére csak felszökik a szemöldököm és lazán megvonom a vállamat. - Nem sok közöd van hozzá, igaz? - nem fogom én neki odaadni, hiába nyújtogatja a kezét felém. Az enyém, én szereztem és határozottan jobban is érzem magam tőle, szóval az újabb szavakra csak a fejemet rázom, és ha nagyon nyúlkál, akkor hátrébb is lépek ha kell, de láthatóan eléggé ragaszkodom az én kis drágaságomhoz. - Nem szeretném odaadni, nem nagyon érdekel, hogy mit gondolsz, de attól még elvihetsz egy körre. - jó, hogy hozzá nem teszem, hogy esetleg megengedem, de nagyjából erről van szó. De az tuti, hogy csak úgy könnyedén nem fogja elérni, hogy megszabaduljak attól, ami kell nekem és ez igenis kell, nagyon kell, mert jól érzem magam a hatásától. Ettől még nem vagyok függő, vagy ilyesmi, ez most inkább csak ilyen egyszeri alkalom, ezért még nem kell csúnyán nézni rám igaz?
[You must be registered and logged in to see this image.]Soha se érdekelt, hogy mennyi időm megy rá, amíg a motorom tökéletes nem lesz, nem tartom ezt időpazarlásnak, így most is jókedvűen szerelgetem, tisztogatom, olajozom be, ahol szükséges, szóval ápolgatom a kicsikét, és fel se tűnik, hogy az idő miként szalad. Nem számítok igazán társaságra, így éppen az egyik olajfoltot távolítom el a motoromról, amikor meglátom a felém közeledő alakot. Barna haj, csinos pofi, ismerős vonások… Lioneah az. Tisztában vagyok a nevével, hiszen jó pár testvérével együtt jár ebbe az intézménybe és őket is azért valamennyire ismerem. Felemelem fejem, a rongyot magam mellé ejtem és egy kedves mosollyal üdvözlöm a Mardekáros lányt. - Szia! Bizony, az enyém, nem is másé. – kelek fel, majd kezeimet lassan tisztogatni kezdem, miközben a lány felé fordulok, de tekintetem hamar visszatér a motoromra. Ha a kicsikémet dicsérik, akkor az mindig jó pont a másiknál, bár velem egyébként se túl nehéz normálisan kijönni. - Köszi! Örülök, ha tetszik, tudod, sok munkám volt vele, hogy így nézzen ki. – én festettem és tettem rendbe is, hiszen régen nem volt ilyen csodás állapotban, de erre mondják azt, hogy megéri a munkát. Ahogy viszont a levegőbe szimatolok, megérzem a felém közeledő füstöt, mely abból a bizonyos cigarettából jön, így némileg felvonom szemöldököm, miközben a lány felé lépek, majd állok meg pontosan előtte. - Ugye te nem füvet szívsz? Nem túl egészséges a szervezetre. – végül szemeit kezdem el fürkészni, mivel a drogtól biztos vagyok benne, hogy pirossá fog válni. Én is próbáltam már az enyhébb drogokat, bár nem vagyok büszke arra az időszakomra, így ha lehet, akkor mindent megteszek azért, hogy lebeszéljem róla a másikat. Hülyeséget csinál, ez tisztán látszik. - Mit szólnál hozzá, ha te azt szépen ideadnád és megsemmisítenénk, én pedig cserébe mondjuk elvinnélek egy körre? – döntöm oldalra kissé a fejem, miközben kezem is felé nyújtom, várva, hogy átadja a cigarettát. Igen csak készséges vagyok a jó ügy érdekében, így nem esik nehezemre egy ilyen tett. Egyébként is gondoltam rá, hogy lenézek Roxmortsba, társaságba pedig ez még kellemesebb lenne. Bár Liot nem ismerem igazán, de egyáltalán nem mondanám unszimpatikusnak, tehát talán itt az ideje az ismerkedésnek, és legalább az a dekk is eltűnne a közeléből.
Karácsony... a családdal? De most komolyan? És persze a nagyi nem engedi, hogy kihúzzam magam alól, pedig őszintén szólva egyáltalán semmi kedvem az egész bájolgáshoz, meg a karácsonyi dalokhoz, meg a csöpögő... Áh! Már előre elegem van az egészből. Nem szeretem az ünnepeket, nem szeretem a családi izéket és nem szeretek otthon lenni, erre nincs választásom, mert ők eldöntötték és majd tuti, hogy megint az lesz, hogy megpróbálják rámerőltetni, hogy érezzem jól magam, hogy legyen vidám és... A francokat fogok karácsonyi dalokat énekelni! Leshetik. Együk meg a kaját, aztán kész, én lépek a szobámba és várom, amíg visszajöhetek ide. Itt legalább elég távolról el tudom kerülni a testvéreim nagy részét és ha beveszem magamat a klubhelyiségünkbe, akkor aztán végképp nem jöhet utánam senki, de otthon... Nincs rá szükségem, hogy Sasha az ajtómat piszkálja, hogy Astrid megpróbáljon rávenni a süti evésre, vagy Nicolas kitalálja, hogy jól beszélgessünk el... nem, nagyon nincs ehhez kedvem. Végre kiérek az udvarra, az a cél,hogy kiengedjem a gőzt, hiszen már jó ideje meg van az a füves cigi, amit azóta se szívtam el. Legutóbb Cameron annyira kiborított, hogy nem került rá sor, de... Uther azért segített. Az erő, ami tőle lesz... na majd Cameron is meglátja, hogy nem tarthat csak úgy sakkban, hogy ez nem így megy. Erősebb leszek nála, nem tudja kihasználni azt, hogy jóval magasabb és e miatt meg van a testi fölény... majd meglátjuk, hogy ki a jobb! Én természetesen. Szóval ahogy kilépek az ajtón rágyújtok. Mintha csak egy cigi lenne, talán csak az illat más, ha valaki ismeri ezt, de amúgy nem felismerhető. Hamar kiszúrom az ismerős arcot. Láttam már Ericet, bár nem túl érdekfeszítő, viszont... az a motor. Na az már sokkal jobban tetszik. Célirányosan felé indulok hát meg, aztán kellő távolságban állok meg továbbra is eregetve a füstöt. Vajon mennyi kell ebből, hogy hasson? - Szia! Ez a tiéd ugye? Elég... szép darab. - gondolom, hogy nem másét szerelgeti puszta szívjóságból, de persze ki tudja. Azért tényleg azt mondom, hogy elég jól néz ki. Talán egy ilyenre még én is felülnék jobb napjaimon... talán.
[You must be registered and logged in to see this image.]Bár már benne járunk a télben, ez nem szegi kedvemet attól, hogy egyik kedvenc szórakozásomnak éljek, ami nem más, mint a motorom bütykölése. Tény, hogy nincs túl meleg, de némi varázslat és az ember teste már nem érzi a hideget. Emlékszem, hogy mennyire örültem neki, amikor megtanultam ezt a kis varázsigét, azóta pedig szorgosan használom, főleg az ilyen téli hónapokban. Mivel szerelni nem lehet hatalmas kabátban, sálban és kesztyűben, így természetesen én se öltöztem fel túlságosan, csak egy egyszerű, hófehér póló van rajtam, amin egy barna színű pulóver található, könyökömig feltűrve, a cipzár pedig lehúzva, szóval csak kényelmesen, lábaimat pedig sötétkék farmer és fekete sportcipő takarja. Hajam kissé kócos a kinti szélnek és néhány szállingózó hópehelynek hála, de úgy összességében talán nem festek olyan vészesen, bár kinek mi, szokták mondani. A lényeg az, hogy az iskola udvarának egy félreeső részénél térdelek gyönyörű motorom mellett, jobbomnál pedig ott pihen több mugli szerszám, na meg a pálcám is, szóval minden itt van, amire csak szükségem lehet. Jó, mondjuk egy forró tea még nem esne rosszul, de majd ha végeztem. A tél miatt időnként muszáj átnéznem ezt a szépséget, mert nem szándékozom lepottyanni vele az égből, ha éppen repülök vele és a láthatatlanná válást se fedném fel a muglik előtt, nem hiányzik nekem a Minisztérium hisztije. Nagyjából fél órája lehetek már idekint, két kezem némileg olajos és piszkos is, de én nem vetem meg az ilyesmit, engem nem zavar és balomnál ott van amúgy is némi meleg víz és kéztörlő rongy, szóval ha végeztem, akkor azért tisztán hagyom majd el ezt a helyet és viszem vissza a motoromat a helyére. Mák, hogy engedélyezték, hogy itt tarthassam. Akad mellettem még egy fekete oldaltáska is, természetesen tértágító bűbájjal ellátva, mivel hétvége révén még azon is agyaltam, hogyha mégse térek vissza rögtön a suliba, esetleg lenézek Roxmortsba, az idő még végülis fiatal, ott pedig nem csak teát, de remek forralt bort is kaphatok, ha jól helyen keresem. Szóval még elválik, hogy miként tovább, de néhány percet még biztosan igénybe vesz a motor, addig ráérek eldönteni, hogy hogyan tovább.
