2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Nem válaszolok, egyértelműen költői a mondata. Már csak azért is, mert mindez kétirányú. Most még itt vagyunk egymásnak, ám nőből van, és bármennyire is erős, mardekáros nőből, ha megremeg majd a térde egy erős pasi láttán, akiből még jobbat akar majd varázsolni, én már nem fogok számításba jönni. Hiába hitegetném magam, hogy ő is csak ideig-óráig kaphat meg, én nem kívánom lekötni magam, és mint tudjuk, a két nem sosem lesz egyenértékű, míg ha egymást igen különlegesként kezeljük. Míg én igen jó vagyok abban, amit művelek, könnyedén csábítok el fiatal vagy éppen érettebb lányokat, neki pusztán egy szavába kerülne, és bárkit az ágyába csalna. És vajon miért? Mert a férfi agy mindig a kéjszerzésen, és elnyerésén pörög, addig a hölgyeké sokkal kifinomultabb, s bejutni a legszentebb szentségbe bizony nem egyszerű, ám annál megtisztelőbb dolog lehet még egy alfahím számára is. Sadie esetében kiegyenlített a helyzet, ám ügyes manipulátor, mindig fenntartja annak lehetőségét, ami köztünk fennáll, pusztán a béke szigete, egy olyan zavartalan kis légyott, melynek bármikor vége szakadhat. Nem azért édesgetem magam mellé holmi udvarlással, figyelmességgel, hogy ezt az időt elnyújtsam, tudom, hogy a párnák között is teljesítem minden kívánságát. Ennél sokkal prózaibb a helyzet. Azért, mert megérdemli, álszent célozgatások nélkül is. Mert fajtájának egyik legkülönlegesebb példányáról beszélünk, akit tisztelni, becsülni érdemes. Minden fájdalmat mellőzve gyúrom a vállát, a gerince vonalát, kigyomlálva lapockája alól is az undok csomót, ami a napi több órás egyenesen tartás képez. Elégedett mordulással fogadom a dicséretet, eddig az ágyon ültem mögötte, itt feltérdelek, hogy legalább egy puszit nyomjak a görcsöcskés arcára, és folytassam, amit elkezdtem. A csók, amelyben összeforrtunk, még mindig az ajkam rabja, testem már tudja, van még ott, ahonnan az első jött. - Túl nagy árat kérnék érte. Számodra grátisz... – Egyetlen szippantás csupán a cigarettából, amelyet holmi vágyfokozóként fújok ki az orromon, s magától megfordul, mielőtt még én tegyem ezt vele, van önálló akarata is. A csókunk közepette a ruhadarabok lassan funkciójukat vesztve omlanak a padlóra, a bordó darab is ott végzi, miközben nem győzöm gyönyörködni a selymes bőr alatt feszülő csodás testen, amely most csak az enyém. A csábítás, az érzékiség csak egy pontig működhet, mindkettőnk lelkében ott él a fenevad, amely felfalná a másikat a szenvedély tüzében, pontosan tudjuk, hogy pusztán a játék, a hangulateremtés a lényeg ebben a lassú, feszültségtől teljes felvezetésben, amelynek azonban minden pillanata oly édes. Afféle ütésváltás ez, hiszen hagyom, hogy olykor hátradőlve megtámaszkodjon a tenyerein, hogy a nyakát cirógassam, olykor fogaimat sem hátrahagyva a fegyvertények sorából, ha maradandó nyomot hagyok, hát gondoskodik majd róla. Más alkalommal viszont ő hajol előre, hogy megtalálja azt a pontot, amitől igazán férfinek érezve magam lehunyjam a szemem, és lélegzetvisszafojtva élvezzem amit művel. Itt és most nem zihálok, amíg tudom, tartom magam. - Nem tehetek róla... azt mondták hogy nem igazán érnek rá, tudod... az ünnepek. – Vigyorodom el, játékos dobbermannként ragadom meg a hosszú tincseket, éppen annyira, hogy érezze a tenyerem súlyát, ám még a finomság határán belül. A vadulás egy fokkal később jön. - Többször nem is fogod. Titkon mészárolom majd a konkurenciát. – Ez továbbra is pusztán játék, sosem vetemednék arra, hogy kalickába zárjam, apró bókok ezek, amelyet a lánynak hallania kell, hogy bizony kelendő. Tudom, hogy legyezgeti a hiúságát, hogy többet kap tőlem, mint bárki más, gyakorlatilag a kötöttségek nélküli lélekrészemet, amelynél szabadabbat nem is kívánhatna magának. Felemelkedik, a ruhából immár végképp ki tudom hámozni, hogy csupán fehérneműben fogadjam az ölemben. Így testközelből egyértelműen érezheti, nagyon is jó úton halad, tipikusan az a fajta leány, akinek már egyetlen pillantása is kiváltja a gerjedelmet. Ennyivel azonban nem fogok megelégedni. Miközben hozzám lép, ugyanazzal a mozdulattal vonom magamhoz finom határozottsággal ejtve tenyereimet formásan feszes hátsójára, a pakolást azonban mellőzöm, nem egy tenyészkancával állunk szemben. Felemem kissé az arcomat, hogy vizslassam még a pillantását, ezúttal viszont megelőzöm, domináns, nagyon is, olyat, amilyet minden férfi kivánna magának, nem hagyom viszont, hogy mindig uraljon, itt én vagyok a gyorsabb, az édes, ám már csokoládétól mentes ajkakba nem pusztán csókolok, gyengéd harapással kóstolok bele. - Akkor ne várass.. – Lehelem szinte rekedten, s beleakasztom balomat a melltartó hátsó pántjába, hogy egyetlen, gyakorlott mozdulatot követően hulljon le. Megcsodálom a helyke, szimmetrikus kebleket, hogy miközben az alsómban kutasson, előrebukva ajkaim közé emeljem az egyik finom csúcsot. Amikor ujjai célba érnek, ösztönösen mély sóhajt eresztek meg, és megemelkedve fordítom fekvő pózba, hogy végre alám kerüljön a párnák között. Ideje, hogy végre a nadrág is lekerüljön rólam, amivel jelen számítások szerint rekordot döntök, és már csak alsóban kerülök fölé, hogy a feje fölé emeljem karjait, kissé leszorítva azokat, ismét a kebleit vegyem immár vadabb kezelésbe.
- A kérdés jogos, egyelőre még megteheted. – Rákacsintottam és míg Gerard a vállaimat masszírozta, addig megkóstoltam azt a finom édességet, amivel meglepett. Bevallom, nem számítottam tőle efféle kedveskedésre, de neki elnéztem mindezt. Tudtam, hogy nincs semmi egyéb szándéka, mint hogy némi édességgel is elhalmozzon a testi örömökön kívül. Ha más állított volna elém bonbonnal, virágokkal, biztos nevetve hagytam volna faképnél, de szerencsére itt nem volt szó semmiféle udvarlásról. Gerardnak már amúgy is sikerült bejutnia a bugyimba, így nem volt szüksége arra, hogy efféle módszerekkel elcsábítson. Első csókunkat édesítette a csokoládé, ám mindez nem tartott néhány másodpercig, hisz Gerard gondoskodóan kezdett bele a masszázsba, ami nagyon jól esett. Ő egész máshogy bánt velem, mint sokak. Volt egy gyengédebb oldala, és néha erre is szükségem volt. Vele nem éreztem azt, hogy elég egy pillanat és heves őrületbe csaphat át a szikra. Nála nem kellett azzal számolnom, hogy talán veszekedni fog velem. Egyszerűen elfogadott, kényeztetett, ami hízelgett a lelkemnek. - Hm, ez jól esik, nagyon jó vagy Gerard. – Halk sóhajjal el kellett ismernem a srác tehetségét, hisz a masszázshoz nagyon is értett. Egy pillanatra, lehunyva szemeimet el tudtam képzelni azt, hogy egy masszázs teremben vagyok, körülöttünk gyertyák illatoznak, Ő pedig különféle kencékkel gyúrja vállaimat. - Akár még masszőrnek is elmehetnél, nem gondolkodtál ezen Ger? – Mosolyogva pillantottam fel gyönyörű íriszeibe, hagytam, hogy slukkoljon a cigarettámból, de azt követően már nem elégedtem meg a masszázzsal. Lecsaptam a srác ajkaira, miközben csókoltam, testemmel felé fordultam, s tenyeremmel végig szántottam mellkasán. Éreztem a textil mögött rejlő izmokat, ujjaim végig futottak a gombok szélein, s kezdtem úgy érezni, hogy lassan fölöslegessé válnak azok a ruhadarabok. Nem titok, hogy mennyire vágytam már Gerard társaságára és arra, hogy a lepedőbe gyűrjön, míg távol vagyunk a Roxfort falaitól és a kíváncsi szemek kereszttüzétől. Nem kívántam ezt a kapcsolatot nyilvánosságra hozni, több szempontból is jobbnak tartottam, ha mindez titok marad. Persze, nyilván óhatatlan volt az, hogy néhányan ne vegyék észre a köztünk lévő vonzalmat. Mégis, jó volt elrejtőzni egy kicsit és visszavonulni, hogy csak ketten legyünk és a kényelmet nyújtó hálószoba. Alsó ajkamba harapva a csókot követően, még mindig Gerard vonásait vettem szemügyre. Imádtam, ahogy kifújja a füstöt ajkain, tetszettek az ilyen férfiak. Le kellett csúsztatnom vállairól a zakót, s amint ez megtörtént, az ing gombjait is kipattintottam helyükről, hogy elém táruljon a férfias mellkas és gyönyörködhessek benne. Ajkaim elnyíltak, amint megéreztem Gerard kényeztető ajkait nyakhajlatomnál játszadozni. Miközben gondoskodott arról, hogy elvegye az eszemet, nem felejtkeztem meg a fölöslegessé váló textíliáktól. Oldalán végig simítva, széttártam ingét, majd csókot leheltem fedetlen mellkasára, s cirógató mozdulatokkal kényeztettem testét. - Gyenge hét? Mindjárt nyakon csaplak, három is? – Nevetve tényleg mellkason löktem, de csak játékosan, hisz egyáltalán nem volt okom arra, hogy féltékeny legyek rá. - Hm, zavar? Ezt most hallom tőled először. – Mosolyogva fürkésztem Gerard pillantását, mikor színt vallott előttem. Mondjuk nem lepett meg ez a dolog, hisz nem egy pasitól tapasztaltam már efféle birtoklási vágyat. Hirtelen egy arc is beugrott, de eszem ágában sem volt rajta gondolkodni. Nem akartam a múlt árnyaival megküzdeni, egyszerűen jól akartam érezni magamat ezzel a sráccal, aki minden egyes alkalommal elérte, hogy egy kis ideig jól érezzem magam. Éppen ezért, játékosan mosolyogtam rá Gerardra, miközben felálltam és hagytam, hogy a ruha szabadon lecsúszhasson rólam. Nem volt olyan szűk szabású, ezért egy kis segítséggel könnyedén végig szaladt combjaimon a vöröslő anyag, végül földet ért, s én könnyedén léphettem ki az anyagból. Fekete csipkével díszített fehérnemű futott körül fenekemen, s hozzá passzoló melltartó párosult. Mosolyogva léptem vissza Gerardhoz, ezúttal már az ölébe ültem, s miközben lefejtettem vállairól a már korábban kigombolt inget, szenvedélyesen csaptam le ajkaira. - Kívánlak Gerard. – Suttogtam a srác fülébe a szavakat, s miközben csókot hintettem kulcscsontjára, kigomboltam nadrágját, s tenyeremet becsúsztattam alsónadrágjába, hogy kutakodó mozdulatokkal előcsaljam az oroszlánt barlangjából.
Tévedés ne essék, bókjaim nem szükségszerű csábítási eszközök. Megkaphatjuk egymást mindezek nélkül is, ám akkor sem lennék csalódott, ha egyszer nem lenne hozzá kedve, úgy vélem, miután nem egyetlen éjszakáról szól édes szövetségünk, olykor lelkileg is egymás hasznára lehetünk. Nem sajáthatom ki önző módon azt, amit felajánlottunk a másik számára, kötetlen szórakozást. Erős vagyok, ám ez nem jogosít fel arra, hogy akkor is elvegyem amit akarok, ha éppen neki másra vágyna kedve. Most viszont itt van, és kétség sem férhet hozzá, ma egymásra vagyunk hangolva. A szobába lépve gyorsan lepakolok, s szemem sarkából végig figyelemmel kisérem őt. A sorrend nem a lepakolás, majd a lány. Nem. Az első perctől fókuszban van, minden más hátrébb kerülhet csak a rangsorban. Ahogyan Lavender esetében a barátságunkat, Sadie-vel tulajdonképpen a függetlenségünket tennénk tönkre, ha mást is akarnánk egymástól a jelenlegi megállapodáson túl. Amíg nincsenek elvárások, addig édes az egész. Addig könnyedén el tudom fordítani a fejem, ha valami két méter magas langaléta tapogatózik a combja felé, s tudok örülni a hódításainak, amíg nem lobban valaki iránt úgy lángra, hogy ne legyen már rám szüksége. Magamat ismerve velem nem fordulhat elő hasonló, még évekig biztosan nem. Miért is adnék fel mindent, amikor oly kényelmes ez így? A lányoknak sem lehet egy rossz szava, hiszen keresem, s kiszolgálom vágyaikat, míg ha valaki mellett állapodnék meg, a világ is veszítene egyet a csábosan sármos hímjei közül. - Mertem remélni. Miért ne csábíthatnálak el újra, és újra? – Mielőtt belefeledkeznék a gyengéden markáns masszásba, figyelem ahogyan az első csokoládé eltűnik az ajkai között. Így az érintését elnapolva állára fogok, ahogyan magam felé fordítom. Megvárom, míg lenyeli a falatot, s odatapasztom ajkamat az övére, hogy megízleljem azt az édeset, amelyben része volt. Nem több ez most egyetlen bebocsátkozásnál a maszatos ajkak közé, hogy érezze a dolog pikantériáját. Ezután kezdek csak bele a masszázsba, amely ezúttal még nem szól az erotikáról, nem szánom előjátéknak sem. Nem vagyok tökéletes emberismerő, ám a lányok gesztusai mondhatni a szakmám, s érzékelem a feszültséget, a vívódást, amelyet némán hordoz magában. Azt a vívódást, amely nem tartozik rám, a szeretőre, ettől még a fizikai vetületét enyhíthetem némi törődéssel, amely nem pusztán a testéről szól. Sadie nem pusztán egy darab hús, sokkal inkább gyönyörű, érző nő, aki esetében bizony olykor a szívét át vezet az út, még akkor is, ha nyitott kapukat döngetek. Erősen, mégis minden fájdalmat mellőzve gyúrom a vállát, a gerince vonalát, s olykor a tarkóját, hogy kiálljon belőle a görcs. - Amit csak akarsz cicus... – Hajolok fölé, hagyva, hogy magával ragadjon a szenvedély. Kellemes durvasággal nyitom szét az ajkát ismét, láthatóan azonban átvette az irányítást, nem is kéretem magam. Szabad kezeim közé veszem az arcát, hogy végigcirógassam oldalról, miközben vívunk. A csörte végeztével megkapom a bűzrudat, amely szintén kiváló választás, sejtelmes fűszeres, ettől még inkább vágyfokozó lesz egymás nyelveinek érintése. - Én vadászok, másnak nem hagyom, csakis neked. – Miközben lustán beleszívok az ajkaim között csüngő rúdba, oldalra fordítom a tekintetem, hogy még véletlenül se hamuzzak az engem vetkőztető lány arcába, netán tincseibe. Miután letüdőztem, kifújom a füstöt, hogy a közeli hamutál szélére illesszem, s belecsókoljak a nyakába. A finom bordó ruhán időzik az ujjam, valahol az oldalánál, hogy érzékien simítsak végig rajta, akár ha a bőrét illetném, s keresgélem a cicoma nyitját. Zippzár? Megvan! Egy rántás, és már omlik is, hogy be tudjak furakodni a selymes bőrhöz. - Nem is tudom melyikre gondolsz, három is szóba jöhet, de ez elég gyenge hét volt. – Nevetem el magam nyilvánvaló egoizmussal, hiszen magától értetődik, hogy ennyire még én sem vagyok jó. – Tudod jól, hogy te könnyebben lépsz ezen túl, mint én. Nem véletlenül vannak alfahímek, és nem alfanőstények Sadie. Nekem kell nagyot nyelnem, amikor kavarsz. Önző vagyok, rámtör néha, hogy kitöröm a másik pali nyakát. – Na igen, ez a pasikat jellemző örökös birtoklási vágy, ám szeszélyes vagyok, hiszen csak nagy ritkán tör rám vele szemben, nem a birtokom, ahogyan én sem az övé. Úgyhogy mindaz, amit mondtam, talán nem is igaz, pusztán a játék része. Várakozóan tekintek rá, nem fogom próbababaként kezelni, hogy pakolásszam, ha továbbhaladnánk, akkor bizony minimum fel kell állnia, hogy lehántsam a héját.
Ahogy az ajtó kinyílt, s tekintetem összefutott Gerard tengerkék íriszeivel, játékos mosoly futott ajkaimra. A füstöt lassan fújtam oldalra, fejemet kicsit oldalra biccentettem, hogy szemügyre vehessem a srácot. Gery egy volt azon kevesek közül, akik adtak a megjelenésükre, számított nekik a külső és pontosan tudták, mivel vegyenek le egy nőt a lábáról. Elegáns öltönye, széles vállai, férfias járása levett a lábamról, s már alig vártam, hogy a közelemben tudhassam őt. - Ön is elegáns, Mr. Warrington. – Bókra bók a válasz, s persze egy mosoly, mely követi pillantásomat. Tekintetem újra végig futtattam a közeledő srácon, s eljátszottam a gondolattal, ahogy fölém hajol és csókot lop ajkaimról. Persze, volt már alkalom arra, mikor nem tudtuk visszafogni érzéseinket, s hevesen estünk egymásnak a színfalak mögött. Kapcsolatunkat sokszínűség jellemezte, olykor vad szenvedéllyel téptük le ruháinkat, hogy mohón faljuk egymás testét, máskor meg gyengéden öleltük egymást, miközben megvitattuk az élet nagy kérdéseit. Persze, csak képletesen. Még mindig nem voltam az a nő, aki nyílt lapokkal játszott, s az asztalra dobta titkait. Szerettem, ha titokzatosság övezett, Gerardnak pedig csak épp annyit engedtem megtudni, mint bárki másnak. Ő sem volt tisztában családi életemmel, konfliktusaimmal, nyűgjeimmel. S ha őszinte akarok lenni, nem is akartam kapcsolatunkat efféle dolgokkal mérgezni. Talán, ha megtudja, hogy mi történt velem, sajnálkozva nézne rám, vagy már nem látná bennem azt a nőt, aki újra, s újra felperzseli vágyait. - Hm, a kedvencem. Te aztán figyelmes vagy. – Ujjaimat a díszdobozra futtattam, miközben szemügyre vettem a csomagolásra festett bonbon darabkákat. Csábítóan hatott már a látvány is, élveztem, ahogy a csokoládé elolvad a számban. Kedves gesztus volt Gerardtól, hogy megajándékozott, hisz nem vártam el tőle, hogy barátnőként kezeljen és ajándékokkal halmozzon el. Nem azért tartottam fenn vele ezt a kapcsolatot, hogy költsön rám, ellenkezőleg. Egyszerűen csak jól éreztem magam a társaságában és élveztem vele az ágyban töltött perceket. Ez pedig nem bűn, egy kicsit sem. Jól eső borzongás fogott el, ahogy megéreztem ujjait fedetlen vállamon. Ezt az oldalát is szerettem, mikor oly gyengéd és teljesen levesz a lábamról. A kezdeti gyengéd mozdulatsort határozott, kellemes masszázs váltotta. Jól esően tekertem körbe nyakamat, s élveztem, ahogy ajkaival érintette az érzékeny felületet. Imádtam, ha a fülembe sugdosott, s ezzel Gerard is tisztában volt. Oldalra fújva a füstöt, elemeltem a szálat ajkaimtól, majd felfelé pillantva, égszínkék íriszeibe fúrtam pillantásomat. - A bonbon mellé más is jár? – Pajzán mosoly futott ajkaimra, hátra nyúlva megkapaszkodtam a nyakában, s közelebb húzva őt – ha engedte – ajkaimmal lecsaptam övéire. Hosszan csókoltam Gerardot, s csak azt követően illesztettem a füstölgő cigarettát ajkai közé. - Hogy sikerült levakarnod a lányok hadát, hm? – Sejtelmes mosollyal fürkésztem férfias állát, tekintetét, kívánatos ajkait, miközben kezemet becsúsztattam zakója alá, hogy lassú mozdulattal lefejtsem róla az anyagot. - Múltkor láttalak a folyosón egy csinos barnával, csak nem egy új hódítás? Máris elraboltak tőlem? – Nevetve tettem fel kérdésemet, hisz egyáltalán nem faggatóztam. Mindez apró szurkálódás volt részemről, semmi más. Nem kötött érzelmileg semmi Gerardhoz, legfeljebb valamiféle barátság. Féltékeny sem voltam rá, s tisztában voltam azzal, hogy nem én vagyok az egyetlen, akivel szereti jól érezni magát.
Mit is jelent nekem Sadie? Lelki társ? Ugyan... Teljesen megfelel az, ha találkozunk, és egymásra hangolva nincsenek megfelelési szintek, elvásárok. Nyilvánvalóan a testi gyönyörért tesszük, amely mögé érzelmeket is felsorakoztathatunk, hiszen pusztán a sport kedvéért nem tenném én legalábbis. Nem mondom, hogy olyan, mintha lenne egy tartalmas kapcsolatom, barátnőm, hiszen arra nagyon nem vágyom, de a hempergésen túl igenis fontos néha az összebújás, cirógatás is, mégsem vagyunk állatok. A csókoknak szerelem nélkül is van jelentésük, és nem kell véres rongyként egymásra néznünk, szégyenkeznünk, ha összefutunk a folyosón, mert nem lekoptattuk a másikat, s nem lepődünk meg, ha a kedves társ valaki más karjaiban csücsül éppen. Egymásra utaltság, komoly szabályok nélkül. Több vasat tartok a tűzben, hiszen nem lehet mindenkit azonnal befűzni, ám csak Sadie az egyetlen, akivel mindentől függetlenül ilyesmit tartok fent. Valahogy megnyugtat a gondolat, hogy ha más nincs, ő akkor is itt van nekem. S ami fontos, nem kell szamárnak éreznünk bármilyen ló helyett, sokkal inkább mondanám elit körnek, amely csak kettőnkről szól, s amelybe nem engedünk senki mást holmi kósza kavarás kedvéért. Sosem kezeltem őt automatikusnak. Nem egy kurtizán, akit megveszek, és már csinálhatjuk is. Nő, egy érzéki nő, aki képes túllépni a teljesen felesleges házak közötti viszálykodáson, amely engem sem érdekel túlzottan. Olyan teretmény, aki felé igenis lehet kedvesnek, gyengédnek lenni, hiszen az együttlét bizonyos részét teszi ki az aktus, ha olyan kedve van, akár még táncolni is elviszem, ettől még nem fogunk jeggyűrűt választani. Nem közelítek felé slamposan, kiemelt randiként kezelem, nem úgy megyek, mint egy izzadt kan, bár azt sosem tenném, még alvás közben is rá vagyok készülve, hogy tűzriadó esetén elegáns pizsamában, vagy boxerben legyek. Létezhet a Roxforban tűzriadó? A lényeg, hogy top randiként kezelem, ahogyan rákészülök, bármennyire is dögös a borostám, nem fogom feldörzsölni vele a hasát, amint lefelé haladok, nem árt olykor a simaság. Ha más óhaja lenne, majd közli. Öltöny, hát persze, hogy öltöny. Kétsoros, díszes mandzsettával megáldodott bársony példány, szürkéskékben, amely kiemeli a szememet. Hozzátartozóan türkiz nyakkendő, tűzvel, s egy bokáig érő, szinte zubbonyszerű sötét kabát, fényesre suvickolt cipővel. Virágot nem hozok, felesleges, és csak találgatásokra adna okot. Karácsonyi ajándék pláne nem jár, lekenyerezni sem akarom. Ám az édesség... nos az nem marad el. Bármennyire is csodás az alakja, nem létezik olyan nő, aki nem imádná ennyire a hasát, és hogy egy jót faljon a bonbonból. Drága változat, ám a pénz itt nem számít, mi másra költeném? Lavender jól elvan a tökös pitéivel, neki meg úgysem mászom a bugyijába. A Vadkanban időzöm úgy egy húsz perce, naná, hogy én érkezem korábban, nőt megváratni súlyos hiba. Némi vágyfokozó likőrrel melegítek, s amint magamon érzem a puha kezet, érdeklődve fordulok meg, s bólintok. Komótosan felállok, amikor eltűnt a lépcsőn, ne higgye már bárki is, hogy csak úgy szétvet a vágy. Amúgy dehogynem, csak tudatosan uralom. Rendelek a kedvenc bourbon-ből egy üveggel, majd poharak nélkül indulok fel vele. Udvariasan koppintok, s választ sem várva nyitok be, hogy még a büszöbön elgyörködhessem a látványban, mosollyal fejezem ki tetszésemet. - Csinos vagy. – Mondom ki a talán felesleges bókot, ez végülis nem randi, nincsen szükség panelekre. Nem automatikusan teszem. Ez is tudatos. Különleges afférunknál sem vagyok hajlandó magas labdákat lecsapni. Behúzom magam mögött az ajtót, és leteszem az italt az asztalra, hamarosan kortyolgathatjuk majd. A kabát alól kihúzom a bonbonos dobozt, míg a ruhadarabot a fotelbe dobom. A dobozzal együtt leülök az ágy szélére, s finoman magam felé háttal fordítom. A bonbon az ölébe kerül, míg ujjaim a vállára. Szelíden határozott, férfias masszázsba kezdek. Előjáték lenne? Talán. Nem sietünk sehová. - Nekem ne gyújts meg, elég lesz a tiédből. – Szólok halkan, ajkaimmal a fülét érintve, hogy ne szakadjon be a dobhártyája.
A lopott csókokkal már nem értem be, dühített a szituáció, mely szerint külön klubhelységeink végett nem tudtunk intim pillanatokat együtt tölteni, legfeljebb csak lopva, egy-egy titkos helyen, ahol bármikor megzavarhattak. S ez rendszerint így is történt, hisz bármikor vonultunk félre, vagy a nyomában járó fiatal fruskák vagy a járőröző prefektusok törtek borsot az orrunk alá. Ezt pedig egyikünk sem viselte jól igazán. Én nem szívesen mutatkoztam griffendélesek oldalán, másrészt Gerardnak is meg voltak az afférjai épületen belül. Nem egy csajt vadászott le magának,s félő volt, hogy ha velem látják, még lemondanának róla. Szóval jobbnak láttuk, ha megtartjuk ezt a titkot magunknak és csak úgy kavarászunk, ha épp kedvünk tartja. A legutóbbi találkozónk óta pedig legalább egy hét is eltelt már, s tekintve hogy jelenleg ő volt az egyetlen kiszemelt áldozatom, akit arra méltónak tartottam, hogy velem foglalatoskodjon, igényt tartottam a srácra. Míg szobatársaim összeültek és arról sugdostak, hogyan vegyék le a lábáról Draco Malfoyt, addig én már a tükör előtt szépítkeztem. Kisminkeltem magam, a hajamat hullámosra szárítottam és a lehető legdögösebb fehér neműmet vettem fel, hogy Gerard ne mondhassa, nem készültem igazán. Tulajdonképp még az is megfordult a fejemben, hogy felé már csak egy ballon kabátot húzok, párosítva egy dögös, fekete magas sarkúval. Gondolataimban elképzeltem, ahogy ajtót nyit nekem, átlépem a küszöbét, széttárom a ruhadarabot, s lassan ejtem magam mögött a szőnyegre. Ajkamba harapva szemügyre vettem magam még utoljára, s ellenőriztem mosolyomat is. A ruhaválasztásnál ügyeltem arra, hogy ne legyen túl sok, de meg se fagyjak odakint a hidegben. Éppen ezért egy zárt, egy részes bordó ruhát húztam magamra, s arra vettem fel fekete szövetkabátomat. Lábaimat csizmába bújtattam, s ez pont elég volt ahhoz, hogy a többiek ne igazán lássák, miféle ruciban is megyek a kirándulásra. A találkánk persze nem kis szervezéssel járt, megbeszéltük hogy Roxmortsban kiveszünk egy szobát, s míg a többiek kisétálják magukat, forró csokiznak és agyon vásárolják magukat mindenféle fölösleges holmival, addig mi eltöltünk néhány zavartalan órát. A feltűnés elkerülése érdekében háztársaim mellett ballagtam a város utcáin, s hagytam, hogy Gerard előre menjen. Még egy üzletbe is bekukkantottam, hogy lássák a kis Sadie vásárolgat és hasznosan tölti az idejét. Aztán amint elkerültem a tanárok és prefektusok figyelmét, máris kifordultam a kis csapatból, s lemaradva visszasétáltam a Szárnyas Vadkan bejáratához. Megállva az épület előtt, felnéztem a cégérre, halvány mosoly futott ajkaimra, kifújtam a meleg levegőt és benyitottam a meleg helyiségbe. Odabent főként ismeretlen arcokra lettem figyelmes, átutazókra, helyiekre, de ez mit sem számított, mikor a pult mellett megláttam Őt. Gerard háta mögé sétáltam, kezemmel végig simítottam az oldalán, majd a füléhez hajoltam, hogy bele suttoghassak. - Várlak a szokásos helyen. – Kezemet lassan húztam el oldalától, s rá sem pillantva megindultam az emelet felé. Természetesen nem érkeztem üres kézzel, egy kis Adam-től vásárolt füvet is hoztam magammal. Én imádtam füstölni, s azt hiszem, Gerard sem mondott nemet néhány szippantásra. A kellemes helyiségbe lépve ledobtam a kabátomat, lehúztam lábamról a csizmát, s mezítláb sétáltam el a toalett asztalkáig, hogy annak tetejére helyezzem táskámat, amiből időközben már elő halásztam egy szál cigit és a gyújtót. Rágyújtva mélyen magamba szívtam a zöld nikotint, majd lassan fújtam ki oldalra a füstöt, s az ágyra telepedve vártam Gerardot.
