2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Mindenki tisztában van azzal hogy gyáva vagyok a legtöbb esetben. Még Harry és Hermione is teljes mértékben tisztában van vele. Elég csak arra az estére gondolnom mikor még második évfolyamban büntetésből a Tiltott rengetegbe kellett bemennünk. A sötét, a köd eléggé elborzasztott. Még azt is megmerem kockáztatni, hogy Agyarnál is gyávább vagyok. Pedig Hagrid szerint nincs gyávább lény annál a kutyánál. -De azzal már igen ha valaki nagyon ijedős. - Értettem én a célzást. De ha megnézzük azt, hogy Weasley-ként mennyi hátrányom van máris óriásinak tűnik mellette a gyávaságom. Először is ott a vörös haj, aztán az, hogy nem vagyunk az aranyvérűekhez méltóak, hiába vagyunk tiszta vérű varázslócsalád, na és itt van rögtön, hogy még beszari is vagyok. A testvéreimnek mindegyiknek sikerült valamivel kitűnnie ebből az átokból, vagy azzal, hogy humorosak vagy azzal, hogy sikerült magas rangú beosztottként dolgozniuk vagy éppen egy olyan fajjal foglalkozni ami hihetetlenül menő. Én meg itt vagyok és még most sem tudok felmutatni semmit sem. Ez elkeserítő, a húgomnak a legkönnyebb, még szép is és nincsenek felé elvárások. Legalább a gyávaságom sikerülne legyőzni. De ez nem egy függőség vagy hasonló, hogy le lehet szokni róla, vagy kinövöm ami már határozottan lehetetlen vagy beletörődöm és próbálok nem ijesztő környezetbe és helyzetbe kerülni. -Jaja, hatalmas találmány, eteti magát. - Nevetem el magam. Azt hiszem jobb is ha leteszem a dobozt, mert ha még egyszer megijednék tuti, hogy nem csak magamra potyogna a sok popcorn hanem mindenfele az hullana és azzal fel is hívnám magamra a figyelmet ami nem lenne jó. -Uhh, az szép lehetett. - Na igen, egy hasonlótól tartok én is. Épp ezért már nincs is a kezemben a popcorn, de még így is esélyes, hogy sikítok, ami meg még rosszabb lenne, mint a popcorn eső. -Pedig nem is olyan nehéz bátornak lenni. - Na jó, itt már azért nevetni kezdek, mekkora valótlanság ez. Charlene ezerszer bátrabb nálam, sőt én a bátorságot sose ismertem még hírből sem. -Aha, azt hiszem valami olyasmi, csak megszoktam, hogy folyton itt röpködnek körülöttünk. - Vonom meg a vállam, nem azt mondom, hogy hiányoznak, egyszerűen fura, hogy most nem szórakoznak itt és próbálnak feltűnést kelteni egy-egy középkori lovastornával vagy hasonló jelenetekkel. A gong egyértelműen jelzi, hogy vége a vakrandis dolog első felének. Kár, végre kezdtünk újra jóban lenni Charlene-nal. -Okés. - Egyezek bele abba, hogy akkor majd befejezzük a filmet, a puszira elpirulok és mosolyogva intek neki. Jól éreztem magam, de az a baj, hogy csak a vége felé. Most majd Camy-vel kell elütnöm az időt, erre nagyon kíváncsi leszek, mert nem igazán ismerem a lányt, annyit tudok, hogy vélaszármazék és, hogy ennek megfelelően nagyon csinos is. Na akkor jöhet a második felvonás!
Nem tudom megállni, hogy ne mosolyogjak azon, ahogy próbálja magát jó színben feltüntetni. mármint nem azt mondom, hogy bármi baj is lenne vele, hogy félős típus, igazából engem nem zavar, egyszerűen csak neki is el kéne ezt fogadni. A legtöbb ember fél valamitől, és szerintem az a bátor, aki be is meri ismerni a gyengeségeit. Én pl. eléggé parázok a repüléstől, nem is nagyon próbáltam még ki és szerintem a közeljövőben erre nem is kerül majd sor, de legalább tudom magamról és gond nélkül beismerem, hogy így van. Nem fogok direkt felmenni egy repülőgépre csak azért, hogy megmutassam, hogy milyen bátor vagyok. - Tudod Ron, szerintem nincs baj azzal, ha valaki egy kicsit ijedős. - rántom meg finoman a vállamat, de ez inkább csak egy halvány megjegyzés, nem azt jelenti, hogy ő az lenne, ezt értheti általánosan is bárkire... mindenkire akár, de persze tudjuk, hogy róla van szó. A lényeg, hogy engem ez nem zavar, és az sem, hogy a mosdóban sikított. Vicces volt az tény, de attól még e miatt nem fogom piszkálni, vagy leszólni, a miatt sem, ha esetleg fél ettől a filmtől, mert azért szó se róla, hogy elég félelmetes részek vannak benne, de szerintem ez neki is nyilvánvaló, csak úgy tesz, mintha tök laza lenne. Sosem értettem, hogy a fiúk ezt miért csinálják. Hiába játszod el, hogy valamilyen vagy, idővel úgyis kiderül, hogy milyen vagy igazából nem? - Tuti, hogy azért találták ki így, hogy minél többet kelljen belőle magadhoz venni, mert egy része úgyis elpotyog. - mosolyodom el. Persze nem arról van szó, hogy megijedt és majdnem kiejtette a kezéből, egyszerűen csak csúszós a doboz, tudom. - Nekem egyszer a moziban kisebb koromban annyira csúszott a doboz, hogy képzeld el... eldobtam, fel a levegőbe, és egy csomó emberre ráhullott. - nagy komolyan magyarázom a dolgot. Volt amúgy ilyen, csak épp nem a csúszás miatt, hanem azért, mert belógtam egy filmre, ami nem pont nekem való volt, és eldobtam a popcornos dobozomat szép ívben hátrafelé, és sikerült vagy három sort úgy istenesen beteríteni vele. Nem kifejezetten kedveltek akkor. - Oh, hát én nem vagyok annyira bátor, mint te. - jó itt már azért nem tudom megállni, hogy ne vigyorodjam el. Nem ellene szól, de hát na azért eddig sem volt olyan bátor és Ronról nem kifejezetten az terjed az iskolában, hogy a legbátrabbak közé tartozna, de nem baj ez. Szerintem azért ő is ugyanúgy kiállna azok mellett, akik fontosak neki akkor, ha bajban lennének és erre lenne szükség. Végül csak elmosolyodom, amikor kimondja az igazat. - Csak egy kicsit. - finoman oldalba bököm, aztán belemarkolok szépen a popcornba. Persze sikerül nem keveset elszórni belőle, de nem olyan vészes a dolog. - Hm... igazad van, gondolom ide nem tudnak csak úgy bejönni, hiszen ez afféle illúzió igaz? Vagy csak nem szeretik, mert tudod egy szellemnek mire lehet szüksége úgy igaz? - nem kell nekik már kaja, vagy ilyesmi, maximum az életre lenne szükségük, de az meg nem olyasmi, amit visszakaphatnának gondolom én. Közben halkan valamiféle gong hangja kúszik a fülünkbe a háttérből. Meglepődöm, de aztán Ronra pillantok és feltápászkodom a kanapéról, őt is felhúzom. - Köszi a vakrandit és... valamikor befejezzük a filmet jó? Nem fogom elfelejteni, becs' szó! - kicsit lábujjhegyre állok, mert Ron azért nem apró termetű, hozzám képest meg főleg és nyomok egy puszit az arcára. Azért a kezdeti kellemetlenség után jól éreztem magamat, remélem... ő is.
♪ No good in goodbye ♪ ϟ Ruha ϟ Köszönöm széépen a vakrandit! Szupi volt!
Megnyugszom. A pókok valóban kitudnak borítani, elég csak rájuk nézni, iszonyatosak, szőrösek, és bakker, 8 lábuk van, nem elég hátborzongató ez? Jó, persze mondhatná mindenki, hogy akkor a szöcskétől miért nem félek, mert annak meg hat lába van, az se normális, de erre meg nem tudom választ. A szöcske aranyos, a pók nagyon nem. Ez egy igazi Weasley logika. Nem igazán figyelek Charlene-re, mondhatni próbálok összpontosítani a filmre ami nem egyszerű, mert az eleje rém uncsi és a horrort nem értem hogy ragaszthatták rá. Semmi szörny nincs benne vagy űrlény, pedig a borítón ott van, vagy az nem? Érdekes. -Nem is, meg nem is vagyok ijedős sem. - Na ja, pont én nem. Az a mosdóbeli incidens is szépen rávilágított arra, hogy nagyon is megtudok ijedni és a lányos sikolyom, ami persze nincs elég cikis. Charlene-nal is úgy ismerkedtünk meg, hogy Mirtill rám hozta a frászt, jó, annak örülök, hogy megismertem Charlene-t, de azt a pici részt hogy mégis hogy, azt kihagytam volna szívesen. Tudom, hogy nem mesélné el senkinek sem, de akkor is, ezerszer jobb lett volna ha meg se hallja, még én se voltam teljesen tisztában vele, hogy így sikítok. Általában ha megijedek akkor levegőt sem kapok nem hogy még sikítsak, de ezek szerint bármire képes vagyok. -Hát igen, rémes dobozok ezek, próbálom fogni, de csúszik. - Csóválom meg kissé látványosan a fejemet. Le se tudnám tagadni, hogy berezeltem. Az űrlény első ránézésre nem is volt ijesztő, de aztán egy közelebbi kép épp eléggé rám tudta hozni a frászt, lehet van egy új félelmem? Meg sem lepődök. Még jó, hogy Fred és George nem látják mit produkálok itt, tuti röhögnének rajtam és cikiznének vele, mint mindig. A macis ügyet sem felejtem el nekik soha, az ő hibájuk, hogy félek a pókoktól és a plüssmaciktól...de ezt azért nem tenném publikussá. -Na igen, bár nem tudom mitől félsz, nem is ijesztő. - áhh, nem, dehogy, csak azt hiszem ma éjjel nem alszom és talán a következőben sem biztos. Majd ráfogom Harry-re, hogy megint horkolt és azért nem tudtam aludni. Véggi hallgatom amit mesél, persze a Theos résznél nem repesek az örömtől, de ha neki így telt a karácsony, akkor ez van. A barátja, megértettem és majd lenyelem a dolgot idővel. Menni fog ez. -Akkor jól telt a karácsonyod, klassz. - Még mosolyt is villantok, nem is rossz, csak tükröt ne mutassanak, mert akkor a mosolyról alkotott elképzelésem megdől. -Tetszik, csak na, ijesztő. - Poént félre téve Charlene-nak azért elmerem mondani, hogy betoji vagyok. Azt is tudom, hogy ismer már annyira, hogy tudja mennyire képes vagyok megijedni, még szerencse, hogy most nem sikítottam, uhh, akkor földbe döngöltettem volna magam a Fúriafűzzel. Nagyon-nagyon-nagyon gáz lenne. -Tudod min lepődtem meg most? Nincsenek itt a szellemek. - Körülnéztem és egyikük se jelent meg, pedig mindig mindenhol ott lebegnek, úsznak vagy szellemeskednek, nem tudom hogy kell mondani.
- Pókok ebben tényleg nincsenek. - mosolyodom el, és hát na igyekszem én tényleg nagyon. Nem akarom, hogy úgy érezze, hogy elhanyagolom és próbálom őt most is jó kedvre deríteni, tényleg nagyon, mert hát nem tudok több felé szakadni, bármennyire is szeretnék. Az a baj, hogy mostanában túlságosan sokaknak és túlságosan sok mindennek kéne megfelelnek. Nem akarom újra elveszíteni Theot és azt sem szeretném, hogy Ron érezze magát rosszul, mert mással töltök időt, aztán itt van ez az egész Abi-Leo ügy, ezzel is kell kezdenem valamit magamban és tudom, hogy nem az a jó megoldás, hogy utálom a legjobb barátnőm pasiját, de mégis csak úgy érzem, hogy az az igazi, ha távol tartom magam tőle, nem pedig az, ha a közelében vagyok. Az nem megy, úgy nem tudom kiverni a fejemből és az Abinek is csak rossz lenne. Komolyan, akkor már inkább egy Alien a nyakamba... még azt a helyzetet is könnyebben megoldanám komolyan. - Igaz, soha sem sikítasz... tényleg soha. - nem tudom megállni, hogy ne mosolyodjam el szélesen. Nem akarom cukkolni, de hát na hallottam már sikítani, finoman szólva is lányosan, de attól még nem akarom itt az egoját összetörni azzal, hogy ezt nyíltan is kimondom még egyszer. Amúgy is tartottam a szavamat, azóta se mondtam el senkinek sem, hogy hallottam őt a lánymosdóban és nem is tenném meg sosem. A barátaimat soha sem árulom el, még ha más miatt csalódnak is bennem, ilyet sose tennék. - Persze, tudom, nagyon csúszós az a doboz, direkt úgy csinálták meg. - cinkor mosollyal bólintok neki egyet. Naná, hogy tisztában vagyok vele, hogy megijedt, ez egy félelmetes film, én csak azért nem parázok már annyira rajta, mert már vagy kétszer láttam. - Amúgy én azért egy kicsit félek, jobb is, hogy nálad van a doboz. - teszem még hozzá, kicsit oldalba bökve. Viccelünk, tudom, de attól még élvezem, hogy legalább elmosolyodik és talán nem veszi annyira komolyan ezt és nem néz rám olyan gyilkos tekintettel, mint az elején. - Szuperül! Apuval sütöttünk, és az öcsém is már nagyot nőtt, négy éves és aktívan részt vesz mindenben, nagyon ügyes. Tudod Theo a szomszédban lakik és vett az anyukájának egy édes kis kutyakölyköt, úgyhogy még kutyázhattam is! - hát na nem gondolok abba bele, hogy ezt nem lenne jó emlegetni. Theo a szomszédunk és a legjobb barátom volt, remélem majd megint az lesz, és hát ha egyszer vele is voltam, akkor fel sem merül, hogy nem szabad őt emlegetnem. - Nem olyan régi, apával néztem meg karácsonykor, bár... ő nem nagyon értékelte az ötletet, de el tudom nála érni, amit akarok. Tényleg tetszik? - jól van azért kicsit meglep a dolog, Ron nem annyira... bátor típus na. Nem mondom, hogy gyáva, csak kissé ijedőt és tudom, hogy a popcornt is majdnem eldobta szegény.
Kissé tényleg úgy érzem el vagyok hanyagolva. Persze egy kölyökkutya érezheti így magát, de én nem, mégis ez a helyzet. Tudom én, hogy Charlene-nal nem rég ismerkedtünk csak meg és, hogy ez a barátság még nagyon friss dolog, de attól még csak barátság és hiányozna ha nem volna. -A pókokon kívül bármi belefér. - Bólogatok helyeslően. Nem vagyok azért annyira ijedős típus. Csak félek a sötéttől, a pókoktól, Pitontól, anyutól..hmm, most nem jut eszembe semmi más. De azért nincs olyan sok, tényleg nincs. Viszont a pókok egyértelműen elsőrangúak. Ha messze vannak egy üvegfal mögött amit körülvesz egy nagy rácshalmaz és vagy ezer lakat úgy egész tűrhetőek, de ezek nélkül végem is van. Piton meg hát egy elkerülhetetlen tényező. Valamiért nagyon nem kedvel, pedig nem is csinálok semmit az óráján, max véletlenül, de tényleg csak véletlenül, elalszom, vagy épp ez lenne a gond? Tudja a fene, piton már a létezésemért sem kedvel. Végül belekezdünk a filmbe ami az elején nem köt le, tényleg nem. Jönnek azok az emberek, mennek azok az emberek, hol vannak az űrlények? Közben azért figyelem ám Charlene-t is, alighanem most Ő van kissé megsértődve, de csupán poénkodtam, ez a film eddig nem mutatott semmi igazán frappánsat, nem is érdekel. Egy óvatlan pillanatban dobom meg a popcorn-nal, mert tudom, hogy így biztosan fel tudom vidítani, vagy legalább is jó kísérlet lesz rá. -Én sikítani? Nem is szoktam sikítani, ugyan már. - Legyintek, de azért tisztán emlékszem én Mirtillre és arra, hogy a frászt hozta rám a mosdóban. Gonosz egy lány..szellem..izé, valami. A következő pillanatban valami szörny izé ugrik a képernyőhöz én meg magamra öntöm a popcorn felét, bakker, megijedtem. -Ez, véletlen volt, kicsúszott a popcorn doboza a kezemből, nem megijedtem. - Csak úgy mondom a mihez tartás végett. Mert...én nem ijedtem meg és kész. -Egész kellemes volt, anya kötött egy újabb pulcsit, klassz lett. - Ahogy minden évben most is kaptam egy kötött pulcsit egy nagy R betűvel a közepén. A griffendél színeiben van úgyhogy egész mutatós, nekem tetszik. -Neked hogy telt a karácsony? - Kérdem félig rá, félig a filmre figyelve. Mert hát épp most van valami igazán izgalmas. Áhh, ez a film ijesztő. A következő pillanatban be is csukom a szemem, ezek ocsmányabbak, mint a pókok pedig hát rajtuk túl tenni nem könnyű. -Hol találtad ezt a filmet? Tök jó. - Mondom tettetett lazasággal pedig be vagyok tojva rendesen és még csak nem is járunk a közepén.
Azért akárhogy is, de én úgy érzem, hogy határozottan meg van sértődve rám, vagy legalábbis sikerült megbántanom. Komolyan... a srácok néha sokkal nehezebb esetek, mint a lányok, én pedig egyszerűen képtelen vagyok jobban szétszakadni, pedig nagyon igyekszem. Most úgy érzem, hogy több időt kell töltenem Theoval, ha már sikerült újra visszatornászni a barátságunkat normális szintre, akkor nem akarom ezt újra eljátszani, ez most egyszerűen fontos nekem, nagyon fontos, de gondolom ezzel ő is tisztában van, csak Ronnak kéne megérteni, hogy ez nem azt jelenti, hogy őt teljesen hanyagolom, főleg hogy a mi barátságunk azért még sokkal frissebb igaz? A válaszára épp ezért csak halkan sóhajtok egyet. Igen, ha tudnék, akkor sokkal jobban megpróbálnék szétszakadni, de sajnos ez lehetetlen, mert azért itt a suli, a tanulás, meg az órák is, és én sem tudom megtenni, hogy több helyen legyek egyszerre, az tényleg totálisan lehetetlen lenne. - Nem, pókok nincsenek, csak csúnya űrlények, amiknek savas a vére, az belefér? - szélesebb mosollyal próbálkozom, hátha sikerül esetleg átragasztani valahogy rá is. Jó lenne... tényleg jó lenne, ha tudnánk megint igazán jóban lenni, csak hát baromi nehéz, főleg akkor, ha ennyire negatívan áll most hozzám. Félek tőle, hogy ez a film nézés most abból fog állni, hogy popcornt eszünk és csak... csendben nézzük a filmet, pedig az azért úgy nem annyira vicces ám. Az újabb megjegyzése viszont határozottan rosszul esik, hiszen mégis csak lekoptatósnak tűnik, ami érthető módon nem jó érzés. Már épp sóhajtanék egyet és jönne egy oké, nem akarom zavarni jellegű válasz, amikor megérzem a popcornt, amivel megdobott. Oldala pillantva látom ám a mosolyt ott bujkálni a szája sarkában, és erre én se tudom megállni, hogy ne szélesedjen ki a mosolyom. - Hát jó, lakatot teszek a számra, de ha sikítasz... tuti hogy mindenkinek elmondom! - vigyorodom el, és csak azért is visszadobok rá pár szem popcornt. Amúgy is hallottam már, hogyan sikít, de nem mondanám el másnak, szerintem ezzel tisztában van. De akkor nézzük a filmet, tényleg remélem, hogy nem fog tőle megijedni, mert kellően sok benne a vér, de... szerintem kifejezetten izgi. - Azért jól telt a karácsony? - pillantok egy elég hosszú szünet után mégis csak oldalra. Jó na, nézzük a filmet, de egy-egy rövid kérdés csak belefér, én amúgy is hajlamos vagyok sokat beszélni és nem akarom kukán végigülni az egész filmet, az tuti rémes lenne.
Én nem haragszom Charlene-ra csak nehéz megértenem, hogy miért hanyagolt el, jó értem én, hogy ott van Theo, de akkor is, ez olyan mintha én hanyagolnám egyik barátomat a másik miatt. Nem tudom, én erre nem volnék képes. És persze, hogy csalódott vagyok, mert hát Charlene-t a barátomnak tekintem és hát hiányzott is. értem, hogy Theo neki olyan barátja, mint nekem Harry és én is talán hanyagolnám ha Harry-ről lenne szó...vagyis nem, nem tudnám megtenni, áhh, hagyjuk mert ebbe már kezdek belebonyolódni. Szóval nem haragszom rá, meg nem is vagyok haragtartó és elég hamar újra jó kedvem szokott lenni, ezen is túl leszek hamar. -Én még is úgy éreztem, de hagyjuk Charlene. - Nem akarok erről több szót ejteni, mert nem haragszom már rá, sőt a csalódásom is kezd elmúlni, Charlene-ra nehéz haragudni az szentigaz. Végre eldöntjük, hogy filmet nézünk, én pedig kissé kíváncsi is vagyok mert még soha nem néztem filmet. Ez egy olyan muglis dolog itt nem csinálunk ilyet. Apa viszont rajong az ilyesmiért. Minden mugli tárgy érdekli én azonban a felének nem találom az értelmét. Például a gumikacsa, na annak végképp nem értem a lényegét, de apa azért is oda van, mert mugli tárgy. Kinek a gumikacsát szereti jobban ki pedig a pókok elöli menekülést. Mindkettőben van valami érdekes. Míg az előbbiben az ismeretlenség a másodikban ha túléljük, tudom, tapasztaltam. -De nincsenek benne pókok ugye? - Mert hát az űrlények olyanok hogy bárki elképzelheti őket bármilyennek és lehet pókos beütése bármelyiknek. De akkor én tuti meg nem nézem. Valahogy nincs szükségem újabb szőrös, Nyolcadik láb a halál érzésre. -Pedig értem. - Tényleg értem vagyis próbálom megérteni. -Eddig is beszélgettünk, ha elvonod a figyelmem nem fogom érteni a filmet. - Tettetek komoly arcot és elkezdem nézni a képernyőt, de amikor Charlene nem figyel egy popcornnal dobom meg majd amilyen gyorsan csak lehet elfordulok, hogy ne jöjjön rá, hogy én voltam, de sanszos, hogy mégiscsak így lesz. Azért már egy apró mosoly ott bujkál a szám sarkában. Lehet egy ideig csalódott leszek, de a barátaimmal nem akarok rosszban lenni.
Tényleg nem értem, hogy mégis mi a baja. Mármint... talán csak nem akarom érteni. Képtelen vagyok teljesen szétszakadni és mindenre és mindenkire odafigyelni, valahogy nem megy, pedig igazán igyekszem. Nem akarok rosszat Ronnak, de nem akarom megint elveszíteni Theot sem és mégis attól kell folyton rettegnem, hogy mikor teszek valami olyat, amivel megbántok valamit és azért... tudjátok ez elég frusztráló tud lenni. Nem szoktam én ártani soha senkinek, most pedig mégis sorra sikerül. A végén még jól kiborítom Abit és és akkor ő is megutál... vagy ki tudja. Komolyan ettől félek már és nem tudom, hogy mi lesz velem nélküle, mégis csak alsó óta ő a legjobb barátnőm. Theot is nagyon hosszú időre veszítettem el és én... szeretek jóban lenni másokkal, most meg még sem megy. - De ez... ez nem így van, nem felejtettelek el Ron. - rázom meg a fejemet. Oké, azt hiszem jön most a magyarázkodás, mert nem akarom én ezt az egészet végigszenvedni, hiszen egymást húztuk, vagyis én őt, tehát... muszáj vagyok valahogy ezt az egészet túlélni, csak még nem tudom hogyan. Fel kéne őt vidítani, de egyelőre még sejtésem sincs, hogy menni fog-e egyáltalán. Lehet, hogy erre nem pont az Alien a legjobb ötlet, de egyelőre nem jut más eszembe és azt hiszem most valami nyálas romantikus film nem tenne éppenséggel jót nekünk. - Az ilyen űrlényes film, de amúgy egész jó, csak kicsit félelmetes, de az első nem annyira vészes. - na de ha jó, akkor simán beteszem én a videóba, és remélem, hogy ezzel nem húzom ki a gyufát még jobban szegény Ronnál. Végszükség esetén kerítek én neki csokitortát, valahogy... csak sikerülne nem? Mert láthatóan a magyarázatom az nem sokat ér, és talán ez még érthető is, hiszen... ha ki van bukva rám, akkor érthető, hogy nem vidult fel azért, mert én nem tudok vele lenni, hanem mással töltöm az időt, de... legalább megpróbálhatná megérteni. - Nekem... nem úgy tűnik Ron, mintha értenéd. - sóhajtok egyet, kissé elhúzva a számat. Én igyekszem, komolyan, de ő nem nagyon engedi, hogy megpróbáljam ezt az estét egy fokkal értelmesebbre varázsolni, akkor meg mégis mit tehetnék? - Akkor most végig csak ülünk csendben? Nem akarsz beszélgetni? Vagy... dobáljalak meg popcornnal? - oké azért próbálkozom, egy mosolyt is az arcomra varázsolok, ahogy a film lassan elkezd pörögni. Nincs ötletem, de nem akarom síri csendben végig ülni ezt az egy órát és az nem létezik, hogy sehogy se tudok belőle kihozni egy őszinte mosolyt. Én tényleg nem akartam őt megbántani, csak hát nehezen tudom beosztani rendesen az időmet, hiszen itt a tanulás is mellette, meg minden, de azért próbálkozom.
Sose vagyok az a haragtartó típus, tényleg nem. Viszont most csalódott vagyok és mérges is bár nem tudom igazából melyikhez lenne jogom, egyikhez sem. Az, hogy Charlene felém se nézett egy ideje kb olyan mintha Harry tette volna ugyanezt. Charlene is a barátom, jó nem pont ugyanúgy vagy ugyanannyira, mint Harry és Hermione, de azért mégis. És az, hogy tényleg felém se nézett rosszul esik. Na az meg pláne, hogy Theo-val vagy kivel meg csak úgy eljön erre a vakrandis nem is tudom mire. Én nem értem a lányokat, esküszöm. Hermione is vagy kiabál, mert valamit nem oda raktam le ahol a helye volt vagy éppen a mászás könyveivel csapkodja a fejem és utána még Ő van felháborodva, hogy pukli nő a fejemen. Ki érti ezt? Szóval Charlene viselkedése is érthetetlen a számomra, komolyan az, lassan azt kívánom bárcsak egy pókkal találkoznék, mint lányokkal..na jó, ezt azért mégse, egy alkalom bőven elég volt a szőrös, nyolclábú izékékből. -Aha, értem, szimplán elfelejtettél, klassz. - Jó, talán egy kissé túl mogorva vagyok, de na, néha lehetek én is az, nem? Azért mégsem felejthető el egykönnyen, hogy akit a barátomnak gondoltam csak úgy lekoppint egy másikért. Nekem ez azért kissé rosszul esik. Végül követem Charlene példáját és szépen helyet foglalok a tv előtti kanapéra. -Alien? Jó, nem tudom mi az, de okés, ha gondolod nézzük azt. - Igazából tényleg fogalmam sincs arról, hogy az mi, de ha ijesztő akkor legalább elnyomja ezt a valentinnapos idegesítő, vakrandis dolgot. Valahogy még most sem tud feldobni. Mivel a szükség szobájában vagyunk, így bármit amire "szükségünk" van azt megkapjuk. Egyszer ki kellene próbálnom azt, hogy egy emeletes csokitortát kívánok hátha megjelenik, jó, tudom, hogy ez nem egy dzsin akitől hármat lehet kívánni, de egy próbát megér, nem? És egy emeletes csokitorta pedig igen finom és szükségem is lenne rá, egy tortára kinek ne lenne? Na ugye! Figyelmesen hallgatom amit Charlene mond és kissé azért bűntudatom van, féltékeny lettem Theo-ra, mert Charlene vele foglalkozik és velem meg egyáltalán nem. A barátság nem csak két ember között lehet, ezt tudom, de azért mégis bennem van az az érzés, hogy lecserélt és meg kell, hogy mondjam, pocsék. -Oké, bocsi, értem. - Még egy mosolyt is magamra erőltetek, bár szerintem rémesen festhetek, de majd alakul ez. Ha olyan rég ismeri Theot akkor én labdába se rúghatok mellette, megértettem, világos. Egy szavam sincs. -Na, nézzük akkor a filmet? - Ha vannak benne pókok akkor legalább valóban elterelődik a figyelmem, azok a szőrös izék mindig sikerrel járnak az elterelésnél.
Komolyan én... én nem értem a fiúkat. Egyszerűen mintha mostanában mindegyikük összeesküdött volna ellenem, vagy nem tudom. Legalább Theoval kibékültem ez valami, de Leo nem érti a dolgokat, hogy én mit érzek, Ron pedig annyira fura, hogy én nem értem őt. Nem tudom, hogy mit tettem ellene, vagy hogy tettem-e, de hát anno Theoval is így voltam. Olyan ez az egész, mintha folyton megbántanék valamit, miközben nem akartam. Én nem szoktam másokat megbántani és főleg nem szándékosan és mostanában mindig sikerül. Ron legalábbis határozottan úgy néz rám, mint akit sikerült rendesen megbántani. Mintha... sikerült volna szereznem egy barátot, miközben egy másikat meg elveszítettem volna, eléggé hülye helyzet, hiába, hogy Ron még viszonylag új barát. - De... én nem akartam. Mármint nem kerültelek szándékosan, csak épp... mostanában kicsit sok minden lett zűrös tudod? - oké azt hiszem nem magyarázkodni kéne, mert abból nem sül ki semmi jó, én nem arra kíváncsi, hogy mi a gondom, hanem talán magyarázatot vár arra, hogy miért nem néztem felé. Pedig nem erről van szó, hogy nem akartam felé nézni, szimplán csak mondhatni más dolgom. Végül csak sóhajtok egyet és szépen ledobom magam a tv előtt a kanapéra, amikor megtalálom azt a szobát, ahol ilyesmi van. Fura egy dolog, hogy tudtak arra is gondolni, hogy legyenek itt mindenféle mugli vackok, de határozottan tetszik ez nekem. Szerintem Ron még életében nem látott videót, vagy távirányítót, de legalább ezzel is megismerkedik ma. - Mit szóltál mondjuk az Alienhez? Az egy elég jó kis ijesztő film, olyan földönkívülis. - próbálkozom én, az arcomon mosoly játszik és még a popcornt is magamhoz ragadom, vagyis kettőn közé veszem, ha már ő is leült. Ez a szükség szobája, szóval ha kitaláljuk mi legyen, akkor tuti, hogy megtalálom majd a filmek között a polcon igaz? Végül mégis kicsit oldalt fordulok felé. Nem akarom, hogy végig fancsali képe legyen. - Oké figyelj. Van egy régi barátom, akivel nagyon jóban voltam még tudod otthon gyerekként. Theo, vele jöttem most ide és amikor elkezdtük a sulit, akkor más házba kerültünk és eléggé eltávolodtunk, most pedig sikerült kibékülni tudod és... ennek nagyon örülök és nem akarom megint elrontani. De ez nem jelenti, hogy ne akarnék veled is lenni, csak ez most nekem nagyon fontos... érted? - oh, én meg a komoly témák, nem vagyunk jó barátok, de mégis megpróbálom neki ezt elmagyarázni. Theoval most ez az egész még azért bizonytalan és én nem akarom megint elrontani azzal, hogy másokkal vagyok együtt. Szeretném, ha látná, hogy fontos nekem, ahogyan régen is az volt és most nem fogom megint elhanyagolni. Kedvelem én Ront és ha a barátom, akkor biztosan meg fogja ezt érteni igaz?
Charlene meg ez a Theo gyerek,de most komolyan, Charlene azt hittem egy olyan lány aki barátságos mindenkivel és..jó, hagyjuk, jobb ebbe nem belemenni, ha tudom, hogy itt találom őket úgy mintha egy pár volnának..nem mintha zavarna, mármint ÚGY zavarna, dehogyis. Egyszerűen csak nem illik hozzá a srác vagy én nem is tudom. Minek jöttem el egyáltalán? Maradtam volna ki ahogy Harry tanácsolta, ezerszer jobban jártam volna vele. Harmione és a könyvei, hm, még az is jobb, mint a vakrandis dolog, még csak nem is Camy-vel vagyok akit elvileg elhívtam, mi van ha kihúz egy olyan lány akiről halványlila gőzöm sincs kicsoda? Ma nem vagyok olyan kedvembe, hogy esetleg ne unja magát halálra a leendő áldozat. A vicces hangulatom ami Charlene-ról átragadt rám, hát elvesztettem már egy ideje. És valamiért, kitudja miért, nem vagyok olyan, mint Fred és George. Nekik zsigerből megy a poén, néha irigyelem is őket, na nem akkor amikor rajtam mutatják be új találmányukat vagy épp engem ugratnak, hanem akkor amikor egy szorult helyzetből secc-perc kivágják magukat, de szeretném kihúzni magam ez alól a buli alól... Végül Charlene húz ki amire szinte már sors bundát érzek. Pont miatta akarok elmenni, erre a buli feléig a partnerem lesz, te jó ég, mentsenek meg!! Nem tudok vele olyan fesztelenül viselkedni, mint eddig, hiszen egy jó ideje felém se nézett én meg már-már azt gondoltam jól kijövünk, erre jön Theo és kész is, a levegőnél is láthatatlanabb lettem számára, és bánt, komolyan bánt. Még az a tény se tud felvidítani, hogy Friccs hascsikarással fekszik a gyengélkedőn, mert eldugott még a karácsonyi bálról a mustáros sütikből és nem rég ette meg őket, neki mondjuk ízlett csak az eredmény lett kicsit negatív. -Szia Charlene, igen elég rég, mert felém se néztél. - Oké, bele a lecsóba egyből. Ron, legalább tartottad volna a szádat. De most már mindegy, legalább nem kell annyira boldognak tűnnöm, hogy Ő lett a párom. -Nem az, hogy nem akarok veled lenni, eléggé úgy tűnik ez fordítva van így. - Mormogom. Van az a fajta Ron aki vicces, van az a fajta aki be van tojva minden szőrös nyolclábútól akiket pókoknak becéznek holott egyszerűen szörnyek, és van az a Ron aki rémesen betud durcázni. Alighanem azt a Ront fogta ki ma magának Charlene is. -A film jó ötlet, mit nézzünk? - Egyelőre úgy se tudnék beszélgetni vele, ugyan miről? Theo-ra nem vagyok kiváncsi és látom rajta, hogy ma nem éppen engem akart látni ahogy az elmúlt időben sem...
Kicsit úgy érzem magam, hogy jobb lett volna otthon maradni apuval és az öcsémmel és akkor ez a sok bonyodalom nem kerül vissza megint az életembe. El sem tudom mondani, hogy mennyire örülök annak, hogy megint jóban vagyunk Theoval, de azért akkor is meglepett kicsit az, hogy elhívott egy Valentin napi buliba. Persze ez még nem jelenti azt, hogy egy pár vagyunk, vagy... azt jelenti? Nem volt semmi ilyesmi kimondva és őszintén szólva én ebben az egészben nem is vagyok valami jó. Próbálom felfogni, hogy hogyan működnek a kapcsolatok, vagy a fiúk, de... elég bonyolult ez nekem, bármennyire is igyekszem. Mintha soha semmi se lenne jó, amit csinálok. Több időt töltök Theoval, mert nem akarom megint elveszíteni. A végén újra megorrolna, ha másokkal is barátkoznék. Nem arról van szó, hogy mindenkit lekoptattam magam körül, de... attól még megpróbálok valahogy valami aranyközéputat találni, ami persze baromi nehéz. Erre itt van ez a buli, és ahogy körbe nézek, valahogy automatikus, hogy Theo kezébe csúszik az enyém és még meg is szorítom kicsit. Itt van persze Leo és Abi is.. ami újfent nem valami szívderítő tény, és mintha Ron is eléggé csúnya szemeket meresztene rám, aztán meg... Oké, kissé azért meresztem a szememet és nem tudom megállni, hogy ne bökjem oldalba Theot. - Te is látod... hogy az a lány... - jobban van sminkelve, mint én, és valahogy a kiállása és minden is más, de mégis... Hallottam már pletykákat, de nem igazán figyeltem oda rá, amúgy is sok vicces haverom van. Hasonmás... vagy mi, de az a lány, tényleg nagyon hasonlít rám. Kellően össze vagyok zavarodva, amikor szólnak, hogy neveket kell húzni. Finoman szólva is kissé riadtan nézek Theora. Nem kellett volna eljönni! Nem szoktam én ijedezni, de ez most mégis eléggé fura helyzet, hogy mit ne mondjak. - Hát akkor... találkozunk ugye? - én a határozott lány, most a szavakat is alig találom. Kissé kótyagosan lépdelek oda a kalaphoz és nagyban imádkozom, hogy ne Leot húzzam ki. Ez be is jön, helyette viszont Ron nevét suttogom el először, kiszáradt szájjal. Tényleg úgy érzem, hogy valami nem oké vele, mert a mosolya is olyan... furcsa nekem. Theora pillantok még, már-már segélykérően, de aztán nagy levegő és Ron felé indulok. Mintha csak egy keményebb meccs előtt lennék igaz? Nem lesz semmi baj! Ezt is megoldom, ezt is... összehozom valahogy, csak ne essek pánikba. - Szia Ron! Rég... beszéltünk. - bököm ki, mert hát tényleg így érzem. Tényleg nem mennek nekem az emberi kapcsolatok. Közben persze tekergetem a nyakamat és a rám hasonlító lányt keresem a tömegben, aki mintha... talán Chance-szel tűnt volna el valamerre? Oké... vissza a jelenbe! - Figyelj... ha nem akarsz velem lenni ma én totál nem haragszom meg, vagy... csak leülünk megnézni egy filmet, aztán azzal elmegy az idő, vagy ilyesmi. - mert akárhogy is, de mosolyog, de ez nem olyan mosoly, mint amit én már láttam tőle. Ez valahogy most más, és nem értem, hogy miért. Komolyan... nem értem a fiúkat!
Valentinnapi bálos dolog. Nem igazán emlékszem, hogy valaha is részt vettem volna valami hasonlóban. Mert nem is, valahogy távol áll tőlem a szívecskés papírok meg ilyesmi. JÓ, nem vagyok valentinnapi ellenző, de hát eddig sem volt kivel ünnepelni, így nem személytelen kicsit? A valentinnap valami páros ünnep vagy tévednék? Így egyedül szíves csokikat enni szerintem nem valami jó. Mármint a csoki az finom, tényleg finom, főleg, ha Luna adja, nála mindig van valami jó csoki, érdekes lány az biztos. Most se igazán tudom, hogy is keveredtem ide. Vagyis tudom, de már nem találom jó ötletnek, tényleg nem. Mikor meghallottam, hogy esz ilyen kisebb buli kapásból úgy döntöttem nem megyek. Mert minek? Aztán jött a hideg zuhany, hogy Charlene meg megy azzal a Theo nevű sráccal..na ja, nem tudom miért is kezdett az egész zavarni, de idegesített, hogy Charlene megy erre a szerelmeseknek szóló valamire. Jó, Charlene a barátom meg minden, de Theoval? Nem tetszett már az elején sem a dolog, de nem is biztos, hogy Theo miatt. Egyszerűen csak nem tetszik az egész ötlet. Mivel pár nélkül voltam, maga a lehetetlenség, hogy eltudjak menni, így hát megkértem Camy-t, hogy jöjjön el velem és megdöbbentem mikor igent mondott. Aztán jött az a rész, hogy sorsoltak és a lányok kihúztak egy-egy nevet akivel megkezdik a "vakrandit". Teljesen leizzadtam, valahogy ez a rész nem szerepelt nekem sehol sem. Csak beakartam jutni, hogy..nem is tudom miért, de csak ennyi volt a célom, az, hogy ilyen pár húzogatás lesz nem jutott el a tudatomig. Türelmet nem ismerve és teljesen kikészülve várom kinek leszek kisorsolva és, hogy ez mennyire lesz kínos. Mert hát, köztudott tény, hogy én meg a lányok plusz valami rendezvény nem igazán jövünk ki egymással, ez így van, ennek nem lehet mit csinálni. Egyedül Charlene-nal éreztem eddig jól magam..és..és egyáltalán nem tetszik, hogy Theo-val jött. Na, kimondtam, végre kimondtam mi zavar. Annyira jól mulattunk, élveztem az egészet, erre most meg Charlene úgy viselkedik mintha ne is ismernénk egymást és ezzel a Theo gyerekkel jött és nem velem. Ez annyira nem fair. Na meg most jön a hab a tortára, Charlene engem húzott, véletlen? Kötve hiszem... nem akarom megbántani Charlenet, vagy mutatni mennyire nem érzem most jól magam a közelében, műmosolyt fel, legyünk a szokásos Weasleyk féle stílusban és csengjen le a buli. Másra nem is vágyom, tényleg nem. -Szia Charlene! - köszönök és még mosolyt is villantok, esküszöm vérprofi vagyok. Fred és George irigykedhet, hogy valamiben náluk is jobb vagyok haha!
//
