2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Igen, időnként még arra is van példa, hogy én is kicsípem magamat a szokásossal ellentétben. Nem arról van szó, hogy egyáltalán nem szoktam adni a külsőmre, egyszerűen csak sokkal inkább előnyben részesítem a könnyed és praktikus ruhákat, amikben jól lehet mozogni. De gondolom ez teljesen érthető, ha egyszer az ember szeret tevékenyen élni, én pedig határozottan ide sorolnám magamat. De ezúttal erre nem volt lehetőség és azt hiszem talán egy kicsit az is benne van a dologban, hogy szeretném kiengesztelni Jacket. Legutóbb azért lássuk be, hogy eléggé kiakadt a kis kalandunk végén, nem kicsit, pedig én igazán nem akartam ezzel megbántani, csak hát... Az elvek, és bár erről neki fogalma sincs, de egyszerűen csak nem akarok neki rosszat, mert az igenis nem lenne jó neki, ha megkedvelne, ha túlságosan is megkedvelne. Az senkinek sem jó, ezt mindenképpen meg kell értenie... de persze a nélkül, hogy elmondanám az igazi indokokat, mert nem szeretném, ha jönne a sajnálat, meg az együttérzés, abból nem kérek. A lényeg a lényeg, hogy itt vagyok, ezúttal a hajam lazán kiengedve, egy kicsit még plusz göndörítve is. Volt, aki segítsen benne, nekem is akadnak szobatársaim, még ha nem is engedek közel magamhoz senkit. Persze anya teljesen bezsongott, amikor említettem neki, hogy megyek a bálba, hiszen az eddigi években direkt mindig előbb mentem haza, hogy még véletlenül se kelljen részt vennem rajta, de most nem tudtam kikerülni, talán nem is akartam igazán. Talán igaza van Jacknek, egyszer jól érezhetem magamat és kész, nem kell ezt túlságosan komolyan venni, csak egy kis szórakozás és semmi több. Anya persze ruhát is küldött kb. két napra rá, hogy említettem neki a dolgot. Hosszú, földig érő kék darab, nem túl erős kivágással, de azért kissé azt hiszem így is zavarba ejt a tény, hogy totál kint vannak a vállaim. Komolyan jó, hogy van felül egy cseppnyi tüll, ami megtartja a ruhát, mert különben egész este attól kéne rettegnem, hogy túlságosan lecsúszik és majd húzogathatom felfelé, de talán így nem kell... annyiszor. Hozzá persze a lábamra került egy hasonló kék magassarkú is, bár ebből kb. semmi sem látszik a szoknya miatt, úgyhogy akár egy sima sport cipőt is felvehettem volna... talán még nem is lett volna olyan rossz ötlet, mert ez a cipő simán lehet, hogy rommá fogja törni a lábamat. Jack legutóbb kellően morcos volt, úgyhogy nem beszéltük meg a pontos részleteket, egyszerűen csak a nagyterem ajtajával ellentétes fal előtt ácsorogva nézem, ahogy mások többnyire párosával vonulnak befelé. Igazából még az is megfordul a fejemben, hogy végül el sem jön, annyira magára vette a legutóbbit... vagy a fene tudja. Akkor aztán tuti, hogy az életben nem jövök el többet egy ilyen eseményre sem, nem lenne semmi értelme.
Még mindig bizonytalan vagyok ezzel az estével kapcsolatban. Nem tudom, hogyan fog alakulni és azt hiszem érthető, ha igenis félek tőle azért. Jack rendes srác és... ez pont azért baj, mert félek őt igazán tényleg megkedvelni. Már az is elég rossz volt, amit a barlangban művelt. Lényegében majdnem ott hagyta a fogát, nem sokon múlt és persze könnyedén kezelte le a dolgot, mintha mi se történt volna, mintha nem lenne az olyan nagy dolog, hogy mérget ivott és majdnem vége is lett tőle. Én pedig már attól is megijedtem, hogy ennyire megijedtem e miatt. Ezért volt mindezek utána annyira riasztó, hogy elhív a bálba, mert nem kedvelhetem meg túlságosan, ahogyan ő sem engem. Nem akarok rosszat neki és nem akarok rosszat magamnak sem. Sokkal könnyebb valami nélkül élni, ha még soha nem tapasztaltad meg, mint... akkor, ha volt részed benne. Nem akarok csókolózni, nem akarok szerelmessé válni, mert iszonyatos lenne tudni, hogy bármikor vége szakadhat és hogy még bántanék is valakit azzal, hogy akaratomon kívül, de végeredményében elhagyom. Ezt... önszántából nem teheti meg az ember senkivel sem, egyszerűen nem lehet. De végül mindezek ellenére mégis itt vagyok, még ha nem is tudom, hogy mi is a pontos oka. Talán egyszer meg tehetem nem? Csak egyetlen este, hogy nem gondolok semmi másra, nem gondolok a holnapra, hogy egyszerűen csak jól érzem magam, táncolok, szórakozom és nem törődök semmivel sem. Végül is ez is fent lehetne a bakancslistámon, ha úgy vesszük, a bál, amire eddig még nem került sor, eddig még sose vettem rá magamat, hogy eljöjjek. - Szia Jack! - mosolyodom el, amikor aztán végül meglátom. Nem is ő lenne, ha nem így indítana, komolyan. - Hát... igyekeztem, ha már ez egy bál, akkor gondolom az embernek ki kell csípnie magát. És... gondoltam, így már majd nem haragszol. - teszem azért hozzá még a végén. Igaza volt, nem kell mindent komolyan venni, ez csak egy bál, és miért ne lehetnénk barátok? Nem olyan szorosak, mert az már nem lenne jó, de attól még lehetünk barátok és barátilag igenis eljöhetünk egy bálba, azzal nincs semmi baj. Kérdés nélkül karolok belé és bólintok egyet. Igen, mehetünk és nem akarok mellette sétálni. Legyen így, egy este... csak egy, amikor nem foglalkozom bakancslistával, amikor nem foglalkozom semmi mással, csak megpróbálok úgy viselkedni, mintha nem is én lennék. Nem biztos, hogy menni fog, de mint Hamupipőke. A szobámban hagytam a gondokat és majd, amikor éjfélt üt az óra, akkor tűnök csak el és felejtem el az egészet, mintha meg sem történt volt. Csak egyetlen este. - No és annyira jó táncos vagy, mint amilyen asszisztens? Azért azt remélem tudod, hogy én nem vagyok valami profi táncos. - és ez még nem kifejezés. Egyáltalán nem vagyok gyakorlott táncos. Táncoltam már, apával egyszer, mert azt is meg kellett tenni. Egy barátunk esküvőjén, de csupán ennyi. Akkor is ő vezetett és vagy kétszer ráléptem a lábára, pedig még csak nem is voltam zavarban, hiszen mégis csak az apámról van szó, mellette el tudom engedni magam. De most azért egész más a helyzet.
Nem arról van szó, hogy megsértődtem volna a múltkori miatt, mert értem én, hogy nem akarja elárulni mi van, miért látja ennyire savanyúan a dolgokat, de persze nem tudtam meg, és valószínűleg soha a büdös életben nem fogom megtudni, de azt már végképp nem értem, hogy miért baj az, ha eljön egyszer a bálba és mondjuk jól érzi magát? Megígértem neki, hogy nem lesz csók, nem lesz semmi, sőt, a világ legrosszabb estéjét okozom neki, ha akarja, ha ennyire az ellen vagy, hogy akár egy halvány esélye is legyen, hogy ezt bárki randinak lássa. Komolyan nem értem mi baja van. Vagy csak velem ilyen? De legalább a bált sikerült jól összedobnunk, bár nekem csak a zenekarral volt feladatom, de… a többiek kitettek magukért helyettem is. Bandát nem volt nehéz találni, a Black Ladies-t bírom, mindig maradok, ha hallom őket játszani, és szerencsére elfogadták a meghívást, szóval ők itt vannak, én elintéztem azt, amit vállaltam a szervezésből, szóval most már boldogak lehetünk. A készülődéssel pedig nem volt gond. Legalábbis, ami engem illet. Nem kellett órákig nézelődnöm a boltokban, hogy kitaláljam mit veszek magamra, mivel muglik között nőttem fel, mugli módjára is öltözöm, hányhatnékom van a mugli dísztalároktól, szóval én maradtam az egyszerű öltönynél, azt amúgy is tudom, hogy jól áll rajtam. Igaz, nem beszéltünk meg semmi pontosan, szóval nem igazán tudom, hogy legyek, kicsit félek attól, hogy elkerüljük egymást, de attól is, hogy el sem jön, mert… még komolyan, azt is kitudnám nézni belőle. Bemagyarázza magának, hogy rosszat akarok és mögöttes szándékokkal hívtam el, és már nem is látom többet. Nagyon remélem, hogy ez nem fordul meg a fejében, mert ha igen, kiugrom az ablakon. - Nézzenek oda, Andie Vickers, te kicsípted magadat! – mondom mosolyogva, mikor megérkezek. – De most komolyan, jól nézel ki. – mondom már picit komolyabban. – És el is jöttél. Mehetünk? – nyújtom felé a karomat, bár… nem tudom, ha nem akarja, hogy lássák mások, felőlem aztán csak úgy egymás mellett sétálva is bemehetünk, ezen ne múljon a dolog, tudok én kompromisszum kész is lenni, de neki se jó az, ha úgy fogja ezt az egész fel, mintha szenvedés lenne.
Andie Vickers
Reveal your secrets
Tárgy: Andie & Jack - Kötetlen szórakozás 2014-12-01, 15:32
Igen, időnként még arra is van példa, hogy én is kicsípem magamat a szokásossal ellentétben. Nem arról van szó, hogy egyáltalán nem szoktam adni a külsőmre, egyszerűen csak sokkal inkább előnyben részesítem a könnyed és praktikus ruhákat, amikben jól lehet mozogni. De gondolom ez teljesen érthető, ha egyszer az ember szeret tevékenyen élni, én pedig határozottan ide sorolnám magamat. De ezúttal erre nem volt lehetőség és azt hiszem talán egy kicsit az is benne van a dologban, hogy szeretném kiengesztelni Jacket. Legutóbb azért lássuk be, hogy eléggé kiakadt a kis kalandunk végén, nem kicsit, pedig én igazán nem akartam ezzel megbántani, csak hát... Az elvek, és bár erről neki fogalma sincs, de egyszerűen csak nem akarok neki rosszat, mert az igenis nem lenne jó neki, ha megkedvelne, ha túlságosan is megkedvelne. Az senkinek sem jó, ezt mindenképpen meg kell értenie... de persze a nélkül, hogy elmondanám az igazi indokokat, mert nem szeretném, ha jönne a sajnálat, meg az együttérzés, abból nem kérek. A lényeg a lényeg, hogy itt vagyok, ezúttal a hajam lazán kiengedve, egy kicsit még plusz göndörítve is. Volt, aki segítsen benne, nekem is akadnak szobatársaim, még ha nem is engedek közel magamhoz senkit. Persze anya teljesen bezsongott, amikor említettem neki, hogy megyek a bálba, hiszen az eddigi években direkt mindig előbb mentem haza, hogy még véletlenül se kelljen részt vennem rajta, de most nem tudtam kikerülni, talán nem is akartam igazán. Talán igaza van Jacknek, egyszer jól érezhetem magamat és kész, nem kell ezt túlságosan komolyan venni, csak egy kis szórakozás és semmi több. Anya persze ruhát is küldött kb. két napra rá, hogy említettem neki a dolgot. Hosszú, földig érő kék darab, nem túl erős kivágással, de azért kissé azt hiszem így is zavarba ejt a tény, hogy totál kint vannak a vállaim. Komolyan jó, hogy van felül egy cseppnyi tüll, ami megtartja a ruhát, mert különben egész este attól kéne rettegnem, hogy túlságosan lecsúszik és majd húzogathatom felfelé, de talán így nem kell... annyiszor. Hozzá persze a lábamra került egy hasonló kék magassarkú is, bár ebből kb. semmi sem látszik a szoknya miatt, úgyhogy akár egy sima sport cipőt is felvehettem volna... talán még nem is lett volna olyan rossz ötlet, mert ez a cipő simán lehet, hogy rommá fogja törni a lábamat. Jack legutóbb kellően morcos volt, úgyhogy nem beszéltük meg a pontos részleteket, egyszerűen csak a nagyterem ajtajával ellentétes fal előtt ácsorogva nézem, ahogy mások többnyire párosával vonulnak befelé. Igazából még az is megfordul a fejemben, hogy végül el sem jön, annyira magára vette a legutóbbit... vagy a fene tudja. Akkor aztán tuti, hogy az életben nem jövök el többet egy ilyen eseményre sem, nem lenne semmi értelme.
