2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Az életünket kőbe véssük. Papírra semmi értelme nem lenne írni, hiszen azt akárhányszor kijavíthatjuk."
Főkarakter: Főkarakter - Luna Lovegood Teljes név: Andie Vickers Születési hely és dátum: 1978. október 2. Cornwall, Anglia Csoport: Griffendél Patrónus: Királylepke Évfolyam (szak): Nyolcadik (Auror) Kiemelkedő tudás: Bűbájtan - Kiemelkedő, Sötét Varázslatok Kivédése - Kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Mondták már rám, hogy keresem a bajt, pedig igazából ez nem így van. Egyszerűen csak élem az életemet úgy, ahogy élni kell, teljes erőbedobással. Persze nem megy ez mindig tökéletesen, velem is előfordul, hogy jön az a mély depressziós állapot, amiből előfordul, hogy elég pár óra, néha kell pár nap mire kikecmergek. Nem könnyű az életem így... de sosem panaszkodom. A legtöbb barátom és ismerősöm nem tud semmit arról, hogy mi a bajom. Nem így születtem, csak kialakult, hála egy balesetnek, de nem kell, hogy aggódjanak, nem kell, hogy vigyázzanak rám, mert attól nem lesz jobb. A szüleim elég sokáig tették ezt, óvtak a széltől is, de mire jó egy olyan élet, amit nem is élsz? Tudom, hogy bármikor vége lehet, annak ellenére, hogy minden nap iszom a bájitalt, de nem akarok ezzel foglalkozni, legalábbis nem túl gyakran. Teszem, amihez épp kedvem van és ha az a Tiltott rengetegbe merészkedés, akkor az, nem érdekel, hogy ki mit mond, vagy gondol. Megmondom, ami a szívemet nyomja, de senkit sem engedek túlságosan közel magamhoz, hiszen soha sem annak rosszabb távozni, aki megteszi, mindig annak fáj jobban, aki az élők között marad. Az pedig, hogy a tetteim néha büntetést vonnak maguk után... nem igazán érdekel, mégis hogy lehetne még ennél is rosszabb?
Megjelenés
A magasságom egészen átlagos, és már nem hiszem, hogy túl sokat nőnék. 171 centi vagyok, magassarkúban még így is túlteszek néhány fiún, amit az egójuk amúgy se nagyon értékel, ezért nem is hordok ilyesmit ritkán, no meg mert nem szeretem. A hajam barna, kissé göndörödő középhosszú. A szemem is barna, cseppet vágott. Az arcom kerekded, igazából nincs bennem semmi különleges. Babaarcom van, sokszor ezt mondják, de ettől még nem vagyok egy csendes és visszafogott kislány, csak akkor, ha visszahúzódom a csigaházamba, ha adok magamnak egy kis időt sajnálni magam, de aztán felállok és megyek tovább. A könnyed ruhákat kedvelem a talár alatt és a nélkül is. Farmer, egyszerű póló, hidegebb időben pulcsi, sportcipő. Nem vagy a feltűnés híve, inkább kedvelem az egyszerű, de kényelmes dolgokat.
Életed fontosabb állomásai
Szomorkodhatnék, hogy milyen rossz nekem, de most akkor sem erről írok neked. Az életem része az tény is, hogy van egy apró kis hibám. Nyolc voltam, amikor apa bájitalai berobbantak. Én is otthon voltam, én is az otthoni laborjában voltam, és meg lett a következménye. Ő megúszta kisebb sérülésekkel, nálam viszont valami elromlott. Valami megzavarta a véremet és amíg a tiéd akkor alvad, ha megsérülsz az enyém nem éppen így funkcionál. Ez akkor derült ki, amikor egy hónap múlva két hétre kómába estem, miután a vérrög, ami az agyamba képződött majdnem megölt. Azóta iszom minden áldott nap azt a bájitalt, ami semlegesíti a hatást. Nem gyógyítható meg véglegesen és így is meg van az esély, hogy egy idő után egyszerűen csak immúnis leszek rá és kész. Akkor új megoldást kell kitalálni, ha csak nem lesz végzetes a következmény. Ez van, én ezzel élek együtt már tíz éve, és más választásom nem nagyon van, mint elfogadni így az életemet. A gyerekkorom egyébként jól telt. Édesanyám színésznő, nagyon szép nő, de komolyan, ezt nem csak azért mondom, mert elfogult vagyok. Apa bájitalokat... fejleszt ki, vagy hogy is mondjam. Egy kutató csapattal dolgozik együtt, és nagyon ügyes abban, amit csinál, ettől az egy hibától eltekintve, amire persze majdnem ráment a családunk. Anyának időbe telt elfogadni, hogy baleset történt, hogy nem apa hibája volt, ami történt, és azt hiszem nem akart még annak is kitenni, hogy állandóan a veszekedésüket hallgassam. Tizenegy évesen persze jött a levél, ami nem volt meglepő, hiszen mindkét szülőm varázsszármazású, bár anya szülei muglik, nem vagyok én sem tiszta vérű, de hát ma már ők elég kevesen vannak. A tengerparti kis angol városkát lecseréltem hát egy méretes kastélyra. Szeretem a Roxfortot, ezért nem is volt kérdés, hogy maradok a plusz három évre is. A szüleimmel ellentétben én a Griffendélbe kerültem. Anya Hugrabugos, apa pedig Hollóhátas volt, de én főként azóta, hogy történt az a baleset bátrabb és bevállalósabb lettem, mint az átlag, nem fért kétség hozzá, hogy melyik a nekem való ház. A zűrös négy évben sem hátráltam meg, és a mai napig is mérges vagyok, hogy végül Maggie lebeszélt róla, hogy induljak a Trimágus tusán. Nagyon akartam és megtehettem volna, de végül engedtem a nyomásnak és nem dobtam be a nevemet. Maradt nekem a suli, a zűrök, a kalandok és persze az álom, hogy majd egyszer auror leszek. Még mindig ezért küzdök minden erőmmel, ezért tanulok annyit, és egy kicsit talán próbálom ebben az évben visszafogni a stikliket is. Majd meglátjuk, hogy mennyire megy.
