2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Alison elég rendesen kiborulni látszik, úgyhogy én is megtorpanok, bár simán mennék az ismeretlen alak után. - Vagyis inkább elsősorban a csapatot, nem? - kérdezek rá, mert most így egységesít mindet, de eddig a csapat került bajba és a gombákkal is ők találkoztak. Ez persze nem kevésbé gáz, főleg hogy a csapatban ott van Alison pasija is, meg azért félszemmel láttam, mintha Simi is nagyon pislogna az egyik srác felé, aki meg mintha nagyon nem felé tenné. Ennyire azért nem folytam bele, meg hát most van más bajunk. A tálcát végül is leteszem a legközelebbi asztalra, hogy ne egyensúlyozgassuk tovább, amikor befut Gilly, de meglepetten konstatálom, hogy bizony egyedül. - Az előbb, mintha láttam volna Simonettát is, vagy nem? - kérdezem meglepetten, mert azt már nem biztos, hogy láttam tálca egyensúlyozás közben, hogy Gilly mögött becsukódott a járat és így mi se tudunk, csak úgy könnyen visszajutni a VIP részlegre. Tényleg vissza kellene menni megnézni a meccset, mégis szurkolók vagyunk, de közben meg... - És, ha az a valaki már most tervez ellenük valamit és a pályán esik valakinek baja? - kérdezem óvatosan, hogy Alison ne boruljon ki még jobban, mert már most is kissé ki van. Azért finoman megszorítom a vállát, vagy dörzsölgetem a hátát, hogy nyugodjon le. Most hasznosabb lenne higgadtnak maradni és megkeresni azt az alakot. Ha itt van, bár ránk akart ijeszteni, de talán komolyabb dolgokat is tehet. Tudom is én gurkókat zavar meg, vagy a meccs pörgése közben támadja meg a csapatot és itt amúgy is nagy a tömeg, hogy aztán könnyen elkapják. - És, ha szólnánk valami biztonságiaknak? Hogy... hogy legyen körültekintőbbek. - mégse kéne lefújatni a meccset és jó eséllyel nem tennék meg miattunk, de valakinek azért mégis csak lehetne szólni, mert ha nem érdekli őket, akkor bizony nekünk megkeresni azt alakot. Aztán újfent Alison felé fordulok. - Tudsz valahogy üzenni Simonettának, hogy tartsa a frontot a nézőtéren? - kérdezem neki megkocogtatva a halántékomat, jelezve hogy valahogy vajon nem tud-e innen bemászni a szőke lány fejébe és úgy szólni neki, hogy minden oké, csak nem jutunk olyan könnyen vissza és addig tartsa a frontot. Azért akaratlanul is a kezembe kerül pár szem sült krumpli és idegesen a számba tömöm, miközben körülnézek látok-e a közelben valami biztonsági embert, akinek szólni lehetne.
Igazából én elkönyveltem, hogy a nagy fellépésünk megvolt, csak a meccs alatt illik itt lenni a nézőtéren és ujjongani, ha siker van, meg ha mondjuk szünetet tartanak, akkor villantani valamit, szóval erre már egyáltalán nem vagyok rápörögve és le se tud kötni. Erősen lelankaszt a helyzet, hogy Roby és Sienna egyre jobban összemelegedik, ráadásul veszett éhes is vagyok, de a sok gyönyörű csaj között én olyan átlagosnak érzem magam még a véla örökségemmel egyetemben is hogy vadul kapaszkodom a karcsúságomba. Röviden szólva inkább koplalok. - Jó, oké, lehet, ha valaki tényleg elkezdené csapni a szelet, meg helyes, meg sportos, meg olyan pasisan macsó, meg ilyesmi, akkor gondolom... - nem fejezem be a mondatot, nem tudom hogy mondjam. Gondolom el tudnám felejteni Roby-t? Mondhatok egyáltalán ilyet, ha ez az egész végig tökéletesen és totálisan egyoldalú volt? - Csak ne egy nyálas látványmágus, mert azok a könyökömön jönnek ki. - vágom rá gyorsan, mert szinte látom ahogy agyal, ugyanaz a tekintet, amit Alisonon is láttam, amikor ő kezdett el lebeszélni és még szóba is hozott valami randomot, akit az iskolában látott. Gilly beleegyezik, hogy menjünk a többiek után, az ajtónál előre engedem és aztán...
Amikor Gilly csatlakozik a többiekhez valóban nem lát hirtelen senkit, viszont valamiért elkezd bizseregni a relikviamester képessége, ugyan nem túl erősen. Mintha csak valami csapda vagy mágia lépett volna érvénybe, de fogalma sincsen, hogy micsoda és közben össze tud találkozni Abby-vel és Alisonnal eszmét cserélni. Azért követi az irányt, amit Abby mond és elkap egy alakot, aki picit furábban viselkedik, mint mások, ugyanis pálca volt a kezében, amit egyenesen a falra tartott, mielőtt újra beleveszett volna a tömegbe a jobbra tartó folyosón. Abby és Alison valamilyen szinten végig is nézheti a jelenetet, ahogy Gilly mögött az ajtó bezárul Simi orra előtt, pedig nem úgy tűnik, mintha ő akarta volna becsukni és az egész tekintete teljesen meglepett még mielőtt elzárná őket az ajtó egymástól. Így vélhetően Gilly-nek a legnagyobb meglepetés, hogy amikor hátrafordul, nincs is vele a búslakodó hugrabugos lány, a páholynál maradt. Ha Alison elgondolkozik Abby felvetésén, valójában tényleg van annak esélye, hogy a megfelelő közelségből fel tudja ismerni a férfit a "lelkihangja" vagy lenyomata alapján, bár vélhetően még nem igazán használta ilyen intenzíven a képességét vagy éppen ilyen irányban. Egyébként vannak magas körasztalok, amiket körbeállva esznek jó páran, ők is lepakolhatnak, bár egy csomóan simán sietnek vissza a helyükre innen egészen sok séta körbekerülni a sima "csóró" padokhoz és ott eszik-isszák meg, amit szereztek.
// Határidő: május 12., éjfél Következő mesélői: május 13., hétfő//
Sejtem, hogy se nem könnyű se nem egyszerű így elfogadni valakitől egy ilyen gesztust. Az már valamiféle bizalmat jelenthet. Hogy milyen minőségben persze az más kérdés, de akkor is ott van. Amikor kimondja, hogy az egész Robiért volt azért nyelek egy nagyot. Borzalmas érzés lehet neki itt lennie és még a szurkolás a meccs alatt most jön még csak. De ha semmi más nem érdekli, csak Roby az bizony eléggé kihatással lehet a lelkesedésére. Fogalmam sincs milyen, ha elveszíti a motivációját.. - És ha találkoznál valakivel, aki legalább annyi figyelmet szentel neked, mint te.. -a fejemmel Roby felé biccentek. Általában jó voltam kerítőnőnek, de tény, hogy már fényévek óta nem csináltam, mégis most kicsit felélénkülök, mármint belül, kívülről ugyanúgy együttérzést mutatok Simi iránt. A gondolataimban azonban már pörgetem, hogy hátha van valaki aki belle illeszkedhet a “profilba”. A végén össze esküszünk Alisonnal és tényleg kerítünk valakit Siminek! - Menjünk. - biccentek rá végül és el is indulunk. Kint pedig elkapom Abby jelzését és vadul forgatom a fejemet, hogy lássak valakit, de hát.. a kemény talajcirkáló termetemmel esélytelen, hogy nagyon lássak bármit a piros-fehér pulcsin kívül, olyan viszont van egy csomó mindenkin. És amikor Alison szól is, hogy inkább ne is menjünk utána főleg nem indulok meg, hanem inkább hozzájuk lépek oda. Érzem ahogy felpaprikáz a helyzet és az indulattól, ahogy már sokszor most is égnek emelkedik pár hajszálam, mintha feltöltődött volna. - Igen. - bólintok egyet mélyen a gombás kérdésre. - Muszáj vissza mennünk, ha eltűnünk az valószínűleg elég nagy zavart fog okozni. Esetleg szóljunk az edzőnek, hogy tényleg nagyon komoly a helyzet. Utána pedig utána megyünk ennek az egész őrületnek, ha addig senki nem tett semmit! - azért ott van bennem a kimondatlan gondolat, hogy meg kell védenünk a csapatot! Vajon most tudnám használni az angyali képességeim bármelyikét? Vlad folyton olyan helyzetbe rakott minket, ahol majdnem meghaltunk és erőteljes életveszélyben volt mindegyikünk.. Azért.. egy kicsit most örülök, hogy nem itt és most találkozom fenyegető helyzettel először. Lehet pályára sem lépnék. Így kénytelen kelletlen elismerem, hogy van haszna annak amit Vlad műveltet velünk!
Értőn bólogatva hallgatom Abbie véleményét a pasijáról, abban igaza van, hogy ez nem csak valami fellépés, el vagyunk utazva, csapatépítőnek is felfogható, s fura lenne, ha leszakadna tőlünk. Megértem, hogy a barátnőmnek ez inkább amolyan ugródeszka, majd vissza fog térni a színház falai közé, ahol a helye van, nyilván Jade is számol vele a következő premiernél. - Igen, igazad lehet, de azért olykor avass be a részletekbe. Kíváncsi természetes vagyok, ismersz. - Zárom le a témát, holott a fiúzás mindkettőnk szempontjából még nagyon újkeletű, ismeretlen érzések és vágyak, nem biztos, hogy ezt tényleg ki tudjuk beszélni magunkból, legfeljebb utólag, már valami jól alakult. Nem is tudnám eldönteni, hogy melyikünk a tapasztaltabb, mert azért Abbie is csupán a színpadon díva, nem emlékszem túl sok kavarására. Felnyaláboljuk hát a tálcákat, s ekkor hasít belém a felismerés, amit az előbb csak sejtettem, valaki figyel minket. - Hééé! - Bukik ki belőlem, mert nem igazán tudom lekövetni a mozgását, mert mentális harcot vívunk, így csak hátradobom a hajamat, az alakot próbálom meg az eszembe vésni. - Ez.. ki akar nyírni minket. Vagy legalábbis holtan látni! - Gyökerezik földbe a lábam. Bár nyitott és közvetlen vagyok, a karatében pedig egész ügyes, de még üres kézzel sem futnék valaki után, aki egyébként meg is ölne. Arra ott vannak a griffesek! - Te jó ég! Ne menjen senki utána, beszéljünk.. - Hívom oda Ettát és Gillyt, első körben csak szorongatva a saját tálcámat, vagy ha oda tudom tenni valami könyökölős asztalra, akkor nem egyensúlyozom vele. - Valaki figyel minket, a vesztünket akarja. Alig láttam, de egy magas férfi, színes, nemzeti sállal. Azt kívánta, hogy bárcsak ott döglöttünk volna a gombákkal. Ez az a gomba, amiről beszéltetek, hogy Corvusék beleragadtak? – Járatom körbe a tekintemet a lányokon, nagyon zalkatottan, nem vagyok egy pókercarc, a levegőt is kapkodom rendesen, még jó, hogy most Corv nem lát, mert mindent úgysem tud megoldani, ezzel most nekem kell küzdenem.
♬ Chasing cars ♬ Ruci Megismerkedésünk története [You must be registered and logged in to see this link.]
Tudom, hogy nem akart szándékosan rosszat a színpadon, csak úgy sült el a dolog, ahogy, és már én is túllendültem ezen, szóval nem puffogok, vagy ilyesmi. Most már a kajára koncentrálok, meg hát mindjárt kezdődik maga a meccs és illene addigra visszaérni, hogy szurkolhassunk. Nem mintha annyira odalennék a kviddicsért, de ez most ezzel jár és vállaltam a fellépésért cserébe. Valamit valamiért. - Kösz! Adam nem akkora sport rajongó, meg hát elég messze jöttünk, ha csak úgy ideutazzon egy ilyen apróság miatt. - vonom meg a vállam egy félmosollyal. Tényleg nem bánt, hogy nincs itt, nem is gondolom, hogy lett volna értelme. Meg aztán akkor én se a lányokkal vagyok, hanem illő lett volna Adammel néznem meg a várost például a szabadidőben és az nem túlságosan csapatösszekovácsoló lépés lenne. Jó ez így. Végtére is lesz még a nyáron pár kisebb koncertem, amikre majd eljön és még úgyis nagyon az elején vagyunk. Nyár végén lesz a szülinapom és azt is hamar elvetettem, hogy a családom elé vessem őt ismerkedés céljából. Tasha szétcincálná és ez még korai lenni. Esetleg majd jövőre. Bólintok a rendelésre, amikor pedig minden elkészül szépen magamhoz veszem a másik tálcát, hogy épp csak lépjünk párat, amikor Alison szól, hogy érez valamit és úgy fest nem pisilnie kell. Én is tekergetem kicsit a nyakamat, amikor megpróbálja érzékelni a dolgokat, hátha látok valami gyanús mozgást és ki is szúrom a fickót aki futásnak ered. - Oh, hogy az a... - morranok fel, mert nem vagyok egy akcióhős típus, legutóbb is megfutamodtam a Rengetegből Adammel, pedig én akartam tudni, hogy mi lett az unikornisokkal. Most pedig mégis hogyan tudnánk elkapni valakit, aki elszelel, nekünk meg bazi nagy megpakolt tálcák vannak a kezünkben. Hát mégse dobhatjuk el! Esetleg, ha meglátom Gillyt és Simit, ahogy utánunk jönnek és talán közelebb vannak a távolodó pasashoz, akkor nekik kiáltok oda. - Ott! Barna haj, piros-fehér pulcsi! - próbálok nekik jelezni, persze csak állal, meg szemmel, mert a kezeim túlságosan foglaltak ehhez és szegények simán lehet, hogy mire kapcsolnak ugyanúgy nyomát veszítik. - Mindenki tök egyformán van öltözve. Láttad az arcát, vagy... felismernéd valami elme izéről, ha újra látnád? - kérdezem Alisont, még mindig tartva a tálcát. Azért borzongató belegondolni, ha Alison elmondja, hogy ez a valaki gyakorlatilag a csapat halálát kívánja. Más valakit nem kedvelni, netán utálni, na de azt remélni hátha meghal... ijesztő. Az biztos, hogy ezek után talán nem lenne okos ötlet annyiban hagyni, hogy csak buta ijesztegetés az egész.
Amikor kinyúl a kezemért megnyugtatásképpen egészen látszik az arcomon, hogy meglepődök és fontolgatom a dolgot. Alison is mindig simogatja a hajam meg ilyesmi, ha nagyon drámázok, de vele már vagy nyolc éve barátnők vagyunk, meg a karate vonal, meg minden, Gilly-vel viszont nincs nagyon meg ez a kapcsolat. Mondhatni itt beszéltünk először igazából, mert mint majdnem minden mardekáros csajnak - de gondolom más házakban is -, nekem is meg volt a csajos klikkem. Végül elfogadom a kezét, megszorítom egy kicsit, ömlik belőlem a panasz meg a sóhajtozás, aztán majd később ostorozom magam, ha a pletyka falon látom viszont ezt az egészet. Kezd tényleg... nem csak reménytelen, de megalázó lenni az egész? - Az egész kísérő szurkoló csapat kérvényét ezért nyújtottam be. - fejelem meg a visszakérdezését. Ördögi terv volt közelebb kerülni Roby-hoz, mint az, hogy Albával is megismerkedtem és sokszor látogatom, hátha előnyömre válik a srácnál és... Semmi. Az ég világon semmi. Mintha nem is léteznék. Az ajkaim egyre vékonyabbra szorulnak össze, ahogy néhányszor a szemem sarkából a fiúra pillantok, aki tuti megint Sienna közelében van, talán még egyenesen a kezét is fogja szolidan. Próbálok nem sírva fakadni és nem felrobbanni egyszerre, nem csoda, hogy a látványmágia szakon az elemi alapú mágiákban vagyok a legjobb, csapongok én mindenfelé rendesen. - Gondolom... gondolom, hogy nem mond hülyeséget, de ha egyszer őt bámulva ott vannak azok a rohadt pillangók a gyomromba, másnál meg nyista. Mindegy. Tök mindegy. - megy el a kedvem a világtól is a végére már nyűgösen grimaszolok lesütött tekintettel, el is engedem a kezét és inkább a térdeimet gyömöszölöm. Közben egy templomi harangjáték jelzi, hogy öt perc van hátra, így hátrafordulva nyújtom a nyakamat az ajtó felé, várva, hogy a lányok bejöjjenek, de nincs szerencsém. - Elbírják egyáltalán? Utánuk menjünk? - kérdezem Gilly-t homlokráncolva. Mondjuk én nem is kértem semmit, de el tudom képzelni, hogy hirtelen felindulásból amilyen sokan vagyunk a páholyban többmindent hoznak majd. Ha Gilly bólint, akkor fel is állok és elindulok vele az ajtóhoz.
Végül két szendvics, négy hotdog, két adag sültkrumpli és ki tudja hány üdítővel gazdagodnak, vagy 10 galleonnal pedig szegényednek összesen. Ahogy Alison elkezd nézelődni, hogy honnan jön a rossz szándék és próbál elkapni kimondottan gondolatot is, akkor elég rendesen kiugrasztja a nyulat. Ugyanis mentális pajzsba ütközik, amit képes ugyan áttörni, bár úgy nehéz, hogy nem látja kire is koncentrál, viszont a másik oldal egyértelműen megérzi. A gondolatok között pedig a rosszindulaton kívül konkrétumokat talál, forrongást, hogy miért nem volt elég a levél, miért nem volt elég a tükör, miért nem... miért nem dögöltek meg ott ahol voltak a pöcegödörben gombák között! Viszont nem Alison az, aki végül kiszúrja a furcsa mozgást, mert a lánynak a mentális fal miatt a harmadik szemére kell nagyon koncentrálnia ahhoz, hogy meglegyenek az infók, hanem Abby. Pont Alison háta mögött a tömegben fordul el egy viszonylag magas férfi meglepően hirtelen, az arcát már nem is látni, csak hogy teljesen átlagos barna haja van, kicsit széles válla és fehér-piros pulcsiban meg sálban van, de rajta kívül még rengetegen, mert Anglia és Észak-Írország zászlaja is fehér-piros. Azonnal menekülőre fogja, egyedül cuccok nélkül eléggé gyorsan mozog és két pislogással később már bele is veszik a tömegbe a jobboldali folyosón.
Valahol arra számítok, hogy újabb hárítást fogok kapni és Simi megint lepasszolja a kérdést, de ehelyett őszintén megnyílik és amit mond az azt hiszem kissé mellbe vág. És kis is csúszik a számon egy meglepett - Oh..- nem teljesen gondoltam át, hogy ennyire bele tenyerelek és kissé beharapom a számat, de olyan szépen össze vakart minket, szóval egy tétován induló mozdulat után a kezemet nyújtom felé, hogy ha akarja tegye bele az övét és tartom kicsit ha szüksége van ilyesmire, fogalmam sincs mennyire híve a fizikai kontaktnak, de valahogy a tudtára akarom adni, hogy őszinte érdeklődéssel hallgatom és a “pletyka” üzemmódból váltottam olyasmire, hogy oké ez tényleg fontos számára. - Az egész útra miatta jöttél? - kérdezek vissza csodálkozva, nagyon halkan és kezd össze állni bennem a kép, hogy ahányan itt vagyunk annyiféle indíttatásból és nem mindegyikünk csak csillogni akart vagy lehetőséget arra hogy a tudását villogtassa. Bennem van, hogy kimondjam, hogy amúgy én láttam a szóban forgó párost randizni ténylegesen a Chocolate’s Nets Bar-ban.. De ha ezt kimondom, lehet, hogy annyira rosszul lesz szegény, hogy fel sem akar majd lépni és szurkolni a csapatnak.. A torkomba szorul a gombóc ahogy arra gondolok, hogy sorban dobálom a bombákat szerencsétlenekre és nagyon nem kéne! Nem akarok bajt és nem akarom igazából bántani őket.. De most meg visszavonulót fújni és témát terelni amikor végre megnyílt nagyon nagy taplóságnak tartom. Egy sóhajjal indítok ami az együttérzésemnek ad hangot és annak, hogy hát igen, baromira nincs egyszerű helyzetben - Talán Alison nem mond butaságot.. Még ha ez egyáltalán nem ilyen egyszerű is... Sajnálom a helyzetet. - próbálom megválogatni a szavaimat, viszont nem tudok olyasmit elő húzni a kalapból, hogy tudom milyen a viszonzatlan szerelem, mert sosem volt ilyen élményem.. Vagyis.. volt de ott én voltam aki nem viszonozta és törte össze a srácok szívét.. Nem hiszem, hogy jó példát tudnék hozni.
Pont azért beszéltetem Abbie-t, mert tudom, hogy mennyire diszkomfortos érzés így működnie. Ő valóban a színpadra való, mint afféle primadonna, akire egy egész színház, vagy teltházas stadion figyel. Én jellemzően társaságban vagyok otthon, mint a karate, vagy amikor a tanári gyakorlaton interaktív módon oktatom a harmadikosokat, akik először találkoznak a számmisztika nemes tárgyával. Nem cél ugyanakkor, hogy feladja az elveit, olyasmit a személyiségére ráerőltetve, ami nem is ő úgy igazából. Nem tudom, hogy miattam jött el, vagy mert szeret szerepelni, és ez amolyan félmegoldásnak elegendő volt, de én nagyon örülök, hogy itt van. Így, hogy a sorban állunk, egy röpke, de szoros ölelésre odahajolok, én már csak ilyen érzelmes típus vagyok, szeretem kimutatni, hogy mennyire becsülöm őt, nem véletlen, hogy szörnyen éreztem magamat, ahogyan a véla bájjal elvontuk a figyelmet a szuper hangjáról. Nekem általánosan aranyos, de nem kirívó hangom van. Wendy még belefért, és amolyan színpadi darabokban még úgy ahogy elmegy, de az biztos, hogy sosem leszek olyan tündöklő, mint ő. Esetleg a vélasággal rájátszhatnék mint valami csábító szirén, de lássuk be, az inkább csalás, mint művészet. - Hogyne. Sajnálom, hogy Adam most nem látott téged, biztosan megint lenyűgözted volna, ez a Te utad, ez már nyilvánvaló. Mindig szorítok neked. - Karolok végül belé, ahogyan nézelődünk, vagy haladunk a sorban. A furcsálkodó pillantásokkal nem foglalkozom, hiszen nem csattant el végül csók, de kihúzom magamat, én is úgy vélem, hogy mi voltunk a legjobbak, ennnyi önbizalmam már van, pláne, hogy bár sok volt most az improvizáció, de a táncos alaplépéseket én igyekeztem koordinálni, a hajlékonyság lényegében mindannyiunkhoz közel áll, vagy a sport, vagy a művészi múlt miatt. - Akkor azokból a hideg bagettes szendvicsekből kettő, néhány hotdog, és még két nagy sültkrumpli. De a kóla az mindenkinek jöhet! - Közlöm végül a rendelést, s fizetek is, amíg Abbie átveszi a nagyobbik tálat, én pedig majd az üdítőkkel egyensúlyozok. Az ellenséges pillantás felé gyorsan körbenézek, nincsen semmi pókerarcom, csupán a széles mosolyogm hervad le, és amolyan kihívóan legörgül az ajkam. Ha farkas lennék, akkor talán még agyarakat is villantanék. Immár tudatosan próbálom behatárolni az irányt, és felmérni a másik elméjét, ha erre van lehetőségem. Nem szoktam szándékosan élni a képeséggemmel, de most életszerű, hogy kutakodom. - Várj egy kicsit, azt hiszem érzek valamit. - Súgom oda a másik lánynak, cseppet sem érdekelve, hogy ezzel esetleg felfedem a "merénylőt". Nem dobom el a tálcát, inkább azt figyelem, aki indokolatlan don távozik a sorban állás helyett, lehetőleg üres kézzel. Ha így lenne, akkor igyekszem megfigyelni, hogy kiféle, miféle.
//Legilimentor: szinttől függetlenül tapogatózik, vizsgálódik, hogy célzottan mik lehetnek a gondolatok, hátha kiderül, hogy ki az.//
♬ Chasing cars ♬ Ruci Megismerkedésünk története [You must be registered and logged in to see this link.]
A kérdés alapvetően jó, de hirtelen nem is tudom, hogy mit válaszoljak rá. Végülis jól érzem magamat, de tény, hogy nem az erősségem a csapatjáték, legalábbis ilyen viszonylatban. Azért igyekszem alkalmazkodni az új helyzethez, de jó eséllyel nem ez lesz az életem. Maradok a szólóénekesi karriernél. - Jól, bár tudod azért nehéz. Megszoktam, hogy egyedül vagyok a színpadon és ez most új... más érzés. De nem vészes. - teszem azért hozzá egy mosollyal. Végtére is ilyesmi nem gyakran van és nem leszek szurkoló hosszú távon, most is azért jöttem elsősorban el, hogy meglegyen az ének, amivel kicsit villanthatok így tágabb körben is, hiszen eddig azért jóval kisebb helyeken voltak koncertjeim. Ez nekem egy plusz bemutatkozási lehetőség, de muszáj elfogadnom, hogy attól még nem csak én vagyok a színpadon és a kalamajka után azért már bőven sikerül lehiggadnom. A lehetőséget megfontolom, végülis igaza lehet, bár... - Gilly szendvicset kért, lehet hogy nem szereti a hot dogot, de vihetünk ezt is azt is, aztán majd meglátja. Mondjuk én azért bírnék enni egy kis sültkrupmlit. - pillantgatok egy adag felé, amit pont most adtak ki előttünk. Azért hajlok a kompromisszumra, legyen akkor hot dog is, de lehet, hogy Simi, aki eleve úgy látszik nagyon figyel arra, hogy mit eszik, több eséllyel eszik pár szem krumplit, mint egy egész hot dogot. A kaja hamar készen lesz, úgyhogy magamhoz is veszem az egyik tálcát, hogy épségben visszajuttassuk a többiekhez. Nem vagyok egy pincérnő alkat, főleg mert alacsony vagyok viszonylag, így a karom se túl hosszú, de mivel kicsit a táv, azért hátha menni fog. Maximum akkor torpanok meg, ha Alison szól, hogy valaki csúnyán néz utánunk, vagy negatívan figyel minket. - Szerintem mi voltunk a legjobbak, de ezt csak halkan. A végén meglincselnek. - vigyorodom el, és tényleg csak inkább odasuttogom neki a dolgot egy huncut mosollyal, miközben egyensúlyozom a kaját. De ott a tekintetemben a kérdés, hogy neki mi a véleménye erről.
A féltékenységről én is tudnék mesélni, még is mélyen hallgatok, mert a többiekkel ellentétben nekem nulla jogom van rá és éppen ezért amikor a szobánkban drámaian az ágyra vetettem magam kaptam is furcsa meglepett pillantásokat. Persze Alison ott volt, hogy simogassa a hajam és nyugtatgasson, ő mindent tud, szó szerint az egyetlen, akinek nyíltan elmondtam, hogy odáig vagyok Robertoért és égnek áll a hajam, hogy mennyire összemelegedtek Siennával, aki csak rossz hír lehet a csapatnak olyan háttérrel, hogy az előzőből kivágták, mert egy csapattársa hátán tört szét egy seprűt, vagy ilyesmi... Viszont neki mit mondjak? Nagy előszeretettel pletykálom mások titkait, teregetem ki az érzéseiket akár az üzenőfalon is, de most valamiért olyan érzésem van, hogy már lerágott csont az egész, semmi esélyem és jobb lenne csak magamban tartani. - Csak azt nem tudom minek, észre se vesz, csak a francia tyúkot látja, senki mást. - veszem nagyon, nagyon halkra a hangomat, hiszen itt vannak mellettünk néhány méterre, egyazon légtérben, nekem pedig nem hiányzik egy veszekedés a kviddicsmeccsük előtt, hogy minden az én hibám legyen, ha esetleg lebőgnének. - Alison szerint már rég el kellett volna engednem, azért ajánlgat random pasikat meg tapogatózza, hogy ki más tetszene, én adni akartam egy utolsó esélyt ezzel az úttal, hátha végre megtörik a jég és elkezdünk beszélgetni, de csak még egyértelműbben vállalják fel, hogy már randiznak. - ömlik ki belőlem még mindig iszonyú halkan, de azért eléggé hosszan a szitu, mintha megnyitott volna egy panasz-csapot, amit már nem lehet olyan egyszerűen elzárni.
Kint a lányoknak van lehetőségük összeszedni néhány hotdogot, üdítőket, popcornt és a sültkrumplihoz is van egy mágikus megoldásuk, hogy egyetlen perc alatt forró, ropogós, friss legyen. Miután kikérnek mindent és fizetnek elkezdenek beszélgetni, de közben Alison Legilimentor képessége akaratán kívül elkezd elkalandozgatni, főleg, amikor egyre többen vannak körülöttük várva a sorukat. Elkap néhány pozitív gondolatot, minthogy ügyesek voltak, szép az előadásuk, milyen csinosak ők maguk, néhány furcsállkodót a csók miatt, és akad egy, ami határozottan ellenségesen irányul rájuk és a többiekkel ellentétben, akiknek a gondolata továbbszáll a kajára, az ellenséges megmarad. Valaki figyeli őket, csak azt nem látni, hogy ki és honnan a tömegben. Közben két nagy tálcán kapják ki a rendelést, hogy tudjanak velük haladni levegtető varázslatok nélkül, az eladó szélesen elmosolyodik rájuk és jóétvágyat kíván, de van benne egy cseppnyi "menjetek már egy hadseregnyi más vevőm van" érzés is a szivélyesség mögött.
A sajtótájékoztató kérdéseire, vagyis amikor Simonetta válaszol csak elhúzom a számat, de nem neki szól ez látszik, inkább csak még mindig nem okoz jó érzést emlékeznem rájuk, de közben megerősítve, hogy igen ilyen témák jöttek elő bólintok egyet kettőt. A féltékenység témájára szintén csak biccentek egyet szórakozottan. - Nálam jelen van. - ismerem el - De még az egészséges határokon belül. - vonok vállat végül mert valahogy azt amit érzek néha felvillanni még teljesen kezelhetőnek érzem. Nem keserít meg semmilyen más érzést bennem szóval azt hiszem rendben vagyok vele. - Rendben, és köszönöm. - sóhajtok egy világnagyot Alison felajánlására ami valahol a megkönnyebbülést hozza magával. Nem gondolom, hogy a levélben ostoroznia kellene magát, viszont az, hogy hajlandó hozzájárulni a tisztázáshoz és nem zárkózott el elég sokat jelent. A záró műsorszámon egy kissé azért eltátom a számat és nem tudja nem magához vonzani a tekintetemet. Aztán máris jön, hogy lassan rajtolunk! A két másik lány eltűnik a büfék felé én pedig egyenesen teszem fel a kérdést Ettanak akinek a hárítására rögtön szemet forgatok és olyan arcot vágok, hogy érződjön, tudom, hogy most csak terel és ahogy követem a tekintetét egy kissé eltátom a számat. De azért első körön válaszolok neki még ha tényleg csak terelés is és valójában lehet semennyire nem is érdekli - Persze, hogy aggódom érte. Időnként szó szerint fejjel megy a falnak. - válaszolok röviden, de aztán vissza térek őhozzá, kicsit közelebb hajolva - Mintha.. nálad is jelen lenne valamiféle féltékenység… Apropó, azt jól láttam, hogy Roby felé pillantgatsz? - teszem fel a kérdést halkan, hogy lehetőleg csak ő hallja. Ártatlan arcot vágok, nem áll szándékomban kigúnyolni érte, sem bele szólni de attól még a kíváncsiság elkapott!
Azért érzékelem, hogy Etta van egyedül páratlanul, és már kezdek annyira szenzitív lenni, hogy felfigyeljek ezekre a rezdülésre is. A másik végletem ugyanakkor pletykára éhes, ezért odahajolok Gillyhez, a combomra könyökölve, hallgatom a szendén zavarbahozható aurorlány történetét, s hümmentek a tűz és jég dalán, akarom mondani, hogy mennyire különbözőek. - A féltékenység nem is jó, csak hát nem lehet irányítani. Csak elfojtani. - Akaratlanul is eszembe jut, hogy mi lett volna, ha Corvus esetleg jobban harcol a griffendéles boxoló lány kezéért, aki úgy felképelte, de valahol mégis jóleső érzéssel tölt el, hogy az én béna stílusomban, hogy semmit sem veszek észre, még egy esetleges közeledést sem, bizony a vőlegényem képes volt kezdeményezni. Anyámnak, mármint az igazinak persze még mindig nem mutattam be, attól tartva, hogy mindketten feszengenének a másik jelenlétében, viszont nem kéne helyettük döntenem, így majd fel is vetem nekik egy találka eshetőségét. - Mindenesetre tartom, hogy ha magyarázatra szorul a tettünk, akkor kiállok azért, hogy ezt most én rontottam el, nem a te hibád volt. - Nem mondom, hogy megismerném a cuki párját, hiszen ennyire azért nem akarok belefolyni az életébe, kivéve ha ő maga vonna be. Azért azon nyeldesek nagyokat, ahogyan Etta a VMS sajtótájékoztatóját bontogatja, nekem már az kissé zavarbaejtő volt, hogy az eljegyzési partin annyian megnéztek, de hogy nemzetközi újságírók kérdezgessenek mágikus kamerák kereszttüzében.. Csoda, hogy Gilly ennyire szépen állta a sarat, és hát ott is szerzett rengeteg gyakorlati tapasztalatot. Ott meg csak a szám elő kapom a tenyeremet, s abba nyikkanok, hogy alig volt angol a válogatottban. Az nem ciki? De ha tudták kezelni.. végülis.. - Na hogy érzed magad? - Kérdezem Abbie-től, amikor kettesben maradunk. Bár én amolyan összekötő vagyok a lányok között, aki mindenkivel jóban van, de tudom, hogy Abbie szeret főszerepet játszani, ami a színpadot illeti, ezért aztán remélem, hogy nem érzi úgy, hogy elloptam tőle a show-t. [/b][/color] - Szerintem mindenki kapjon egy hotdogot, az gyorsan elkészül, ráadásul valamennyire meleg és kiadós is. Viszünk hozzá kólát, aztán kész! - Ha ennek ellenére Abbie mégis marad a sültkrumpli, popcorn, őszilé választásnál, akkor én is azt kérek mindenkinek, végülis mindegy. - Ha már így kettesben, hogy látod, milyen a szurkolói csapat? - Azt is tudom, hogy Abbie szeret inkább lényegretörően az eredményekre koncentrálni, nem egy nagydumás, aki elfilozófálgat arról, hogy ki is akar minket kicsinálni.
♬ Chasing cars ♬ Ruci Megismerkedésünk története [You must be registered and logged in to see this link.]
Ha nem is lépünk le, azért mégis csak átmozgathatjuk magunkat valamelyest, hogy könnyebb dolgunk legyen a meccs alatt. Nem illene lelépni, viszon még is fárasztó órákon át ülni étlen, meg szomjan. Ezért is merül fel bennem a büfé ötlete. Szóval felállok és hagyom, hogy Gilly és Simonetta még trécseljenek kicsit, én pedig akkor hát Alisonnal indulok meg kifelé kaját vadászni. - Na ez közel van! - örülök meg, amikor kiérve a VIP részről szinte a büfébe lépünk be egyből. Szóval oda is vetődöm a kasszához. Azért hoztam magammal egy kis pénzt és ez most jó ötletnek bizonyul. Gillynek még természetesen mielőtt elhúznánk felmutatom a hüvelykujjam, hogy vadászunk neki valami szendvicset is természetesen. A fura sport ital, meg a műzli jelenleg nem vonz különösebben. Szerencsére nem kellett sosem nagyon figyelnem az alakomra, és inkább formás vagyok, mint kifejezetten gebe, de így érzem jól magamat. - Olyasmi lenne talán a legjobb, amiből mindenki csipegethet. - javasolom, mert bár Simonetta nem kért semmit, de aztán lehet, hogy megkívánja, ha mégis csak bejelenünk a kajával. Körülnézek és persze először választok egy szendvicset Gillynek, valami egyszerűt, nem tonlahasat, vagy efféle, mert azt nem mindenki szereti, aztán kérek egy adag sült krumplit meg popcornt, meg egy őszilevet. Alisonra pillantok, hogy szeretne-e esetleg valamit ő is, vagy ennyi elég és felpakolva induljunk vissza? Tizenöt perc azért nem túl sok, főleg ha meg kell várni, amíg elkészül a sültkrumpli, mert az mégis csak frissen az igazi. A szendvics valószínűleg előre csomagolt, a popcornt és az üdítőt meg csak ki kell mérni. Kivéve persze, ha Alison pályázna még valami komolyabbra, aminek több idő kell, de remélhetőleg ő is siet, mégis csak a pasija fog pályára lépni.
- Rómeó és Júlia amcsi verzióban, igazi broadway klasszikus. - mosolyodom el a West Side Story-ra, valami kapaszkodóként, hogy ne legyen olyan feltűnő, hogy mindenki bepárosodása és a párjaik istenítése nem éppen van jó hatással valakire, aki az egész bagázsból vagy tizenöt emberből talán az egyetlen szingli. Na jó, ha egyesével végignézném az embereket a páholyban, akkor biztosan van rajtam kívül más is, aki még nem talált párt magának, de hogy engem idegesít a legjobban az biztos. Alison visszakérdez a VMS-es kérdésekre és mivel Gilly nem válaszol én kezdek el kutatni az emlékeim között. - Ha jól emlékszem belevájkáltak mindenki múltjába, exek, örökségek, még Dany... halott húgát is felhozták... - veszem nagyon, nagyon suttogósra a dolgot, szerencsére vagyok annyira profi hangmágus, hogy szó szerint meg tudjam tippelni meddig halad el a hangom és a csapattagokhoz nem jut el, csak a lányokhoz körülöttem. - Meg persze, hogy körülbelül senki se volt angol a csapatból, azon is pörögtek eleget és amúgy eléggé jogos. - teszem hozzá, de több hirtelen nem jut eszembe, pedig biztos volt még, de hát nem mostanában volt és azóta sok pletykatenger lefolyt a Temzén. Kicsit meglep, hogy cuki, szende leíráshoz Gilly hozzácsapja, hogy amúgy a párja Auror, de csak felszökken a szemöldököm, nem kérdezek bele. A színpadon már az utolsó előadás megy, a helyiek nagyon kitettek magukért, az egészet összehangolták a helyszínnel, a katedrális csodálatos rózsaablakainak szikrázó színes fényeivel és egy kicsit elkezd az állam leesni. Egy mágikus kijelzőn felvillan egy felirat, hogy tizenöt perc múlva kezdődik az első meccs, Roxfort vs Skócia, ami talán az egyik legmegosztóbb, hiszen a Roxfort... Skóciában van. Kicsit Olaszország és a belőle kivált Vatikán furcsasága van a levegőben, csak míg az tudomisén, száz éve önálló, addig a Roxfort most először. - Az asztalon van valami undorító ízesített vízes ital sportolóknak meg energiaszeletek, de nem mondanám, hogy eltúlozták. - pillantok a páholy egyik asztalához. - Siessetek, tizenöt perc! - teszem hozzá, de nem mondom, hogy bármit is kérnék, amúgy is sokszor spártai módon edzem a testemet, hogy karcsú legyek és szálas, de most kedvem sincs nagyon enni emellé. Kicsit meglep, amikor Gilly hátramarad és felém fordul, nem is leplezem ahogy összevonom a szemöldökömet a homlokomon furcsállva. - Jól, és te? - játszom a hülyét, egyértelműen elutasítva, hogy bármi személyesről is beszélni akarnék vele. A pillantásom az izgatott csapat felé szalad, közöttük is először nyilván Roby-t, az edzőt nézem ki, de aztán Lizzy-re is odapillantok. - Most is aggódsz érte? Mármint, a fenyegetések miatt. Tudom, hogy maga a kviddics már nem annyira veszélyes, mint régen. - terelek, terelek minden erőmmel.
A lányok találnak büfét, méghozzá nagyon közel. Az ajtón kilépve nem a földszinten vannak, ahonnan "fellifteztek", hanem egy hosszú folyosó kivezet a nyüzsgő sima jegyes emberek által is elérhető részre, de szó szerint úgy tervezték az egészet, hogy ahogy kilépnek a VIP szekcióból a büfé ott van az orruk előtt, míg a padoktól és lelátóktól a "simáknak" még hosszabb séta, szóval elsőnek érnek oda. Vannak egyszerűbb gyorskajás ételek, mint a hotdog, burgerek, sültkrumpli, aztán csokiszeletek, üdítők, popcorn, chipsek, és egy melegítős kirakatban sós péksütemények, levelestésztában sült angol kolbász, gombás szószos csirkés, sajtos hagymás töltelék, és így tovább.
Simi hangulatváltozása valahol feltűnik. Én is hajlamos vagyok rá és felismerem, hogy ha valaki maszkol általában de nem teszem egyenlőre szóvá. Abby és a pasija randija viszont engem is magával ragad, hogy mit néztek meg. - Hű ez nagyon jól hangzik! - lelkesülök fel mikor Abby is mesél Adammal a randijukról. Elraktározom a gondolatot, hogy majd felvessem Anna-nak nincs-e kedve valamilyen musicalt megnézni. Alison kérdésére reflexből egy tincsemet kezdeném matatni, de fel lett fogva a hajam, hogy amikor pályára lépünk a csapattal együtt ne legyen útban, így csak egy kis pír marad az arcomon. - Tényleg nagyon cuki. Eszméletlen könnyű zavarba hozni, imád zenét hallgatni, olvasni és kimozdulni bár most az aurorok eléggé le vannak terhelve így neki is rengeteg feladat jut... Tűz és víz vagyunk. - mondom kicsit ábrándozva, mint aki lélekben most is kicsit inkább vele van, semmint itt. Legalábbis ameddig róla beszélek, utána azért vissza szállok. Egy kissé benézem és teljesen amatőrként viselkedem ami a visszamenetelt meg a kötelezettségeinket illeti. De úgy teszek mintha épp csak szőke lennék és tovasiklok fennakadás nélkül a saját bebambulásomon. Ami nem túl nehéz valljuk be. Alison szavai picit kizökkentenek - Ugyan már ne butáskodj! Nem kell önostorozni. Szerencsére nem az a féltékeny fajta… Az őszintén szólva inkább én vagyok. Egyszerűen csak nem akarom magyarázat nélkül hagyni, vagy elsunnyogni. Elég az, ha őszinték vagyunk. - biccentek rá és megérintem a szőkeség vállát, mintegy bíztatásképp, hogy ne bántsa magát a történtek kapcsán már! A büfé felemlítésére megkordul a gyomrom és biccentek - Az egy remek ötlet. - aztán eszembe jut, hogy amúgy fellépünk és nem kéne guruljkára ennem magam. - Ööö.. kérhetek egy szendvicset? Bármilyen jó. Majd vissza hívlak titeket valamire. - mondok ennyit nagy szemeket meresztve és a legcukibb mosolyomat elő véve. Nem mintha ez rájuk bármilyen hatással lenne, de inkább csak reflex semmi egyéb. Ha pedig Abby és Alison ellépnek a büfébe utána Simonetta felé fordulok. - Jól vagy? - teszem fel a kérdést halkan, de úgy hogy értse, hogy kiszúrtam, hogy valami baja van.
- Milyen kérdéseket? - Hökkenek meg, mert még Abby is tudja rólam, hogy mennyire szende vagyok, össze tudok omlani, ha nem úgy sikerülnek a dolgok, ahogyan elképzeltem. A közvetlenségem, az érzelmességem kétélű fegyver. Talán az az egy kivétel volt, amikor igyekeztem flegmán kezelni a helyzetet, amikor Noah holmi cédának állított be, azt mintha meg sem halottam volna, sőt, még titkon barátok is maradtunk, mert nem akartam, hogy ő érezze magát rosszul, hogy olyan nyuszi, értetlen voltam a moziban. Azóta sok víz lefolyt a Temzén, én is mondhatnám, hogy beértem agyilag, ám talán ez még sincs így, hiszen rengeteget bénázok. - Biztosan cuki lehet, ha így megijedtél. Mesélsz róla? - Én azért már nagyjából képben vagyok Abby romijával, de a részletekkel még nem annyira, ezért most nem is a fellépőket figyelem, hanem odakönyökölök Gilly karfájára, aranyló csigáim csak azért nem hullanak a szemembe, mert a lányok megcsinálták a frizurám. Gilly lelépne, Etta továbbra is mintha nagyon féltékeny lenne a kapcsolatainkra, Abby viszont maradna. Elkapok egy kósza foszlányt a gondolataiból, hogy talán még furcsállja is, hogy csak úgy lelépnék, elvéve a komolyságát a meccsnek. Neki van igaza, nem mehetünk messze, még akkor sem, ha közben mardos a lelkiismeret, hogy a szőke lány csókja olyan félreértéseket szül, amiért csak az én buta döntésem a hibás. Sóhajtok, nem hozhatok Salamoni döntést. Választanom kell. - I-igen, itt a helyünk, hiszen nem órabérben fizetnek, hanem a lelkesítésért. Este, ha visszaértünk a szállásra, segítek megírni a levelet, sőt, talán még hozzá is írok pár önostorozó sort, rendben? - Nézek most Gillyre, hogy aztán Abbynek bólintsak. - Farkaséhes vagyok. Büfé? - Kérdezem a két szöszitől, de akár velük, akár nélkülük, mindenképpen csatlakozom a barátnőmhöz, hogy kicsusszanjunk a helyünkről a büfé irányába. Van nálam pénz, mugli is, meg varázslatos is, amit éppen itt elfogadnak.
♬ Chasing cars ♬ Ruci Megismerkedésünk története [You must be registered and logged in to see this link.]
Alison szavaira elmosolyodom, de észere sem veszem, jó eséllyel a velem született alapvető önzőségemnek hála, hogy Simonetta kedve csökkenni kezd, amikor egyre inkább pasikról, meg párokról esik szó. Arra azért már odapillantok rá, amikor kifejezetten tőlem kérdez. - A West Side Storyt néztük meg. Valami eszméletlen volt! Azok a fények és hangok. Imádtam! - mondom, bár már egyre jobban kezdek én is a pályára figyelni, hiszen nem sokára jön a csapat és nem hiszem, hogy jó ötlet lenne lelépni, végtére is mi vagyunk a szurkolók. Az a dolgunk, hogy hevítsük a nézőket és ha ne adj isten valami kellemetlen szituáció adódna akkor is lelket öntsünk a csapatba. Az különösen meglep, hogy Alison is lelépne, hiszen mégis csak a pasija játszik. Ha nem is szereti annyira a kviddicset, lehet, hogy zokon venné Corvus, ha nem lenne itt, még ha nem is szurkolói formában nézzük a dolgot. Én legalábbis tuti hülyét kapnék, ha Adam eljönne egy koncertemre, megnézné az előzenekart, aztán elmenne kajálni, vagy valami. Konkrétan az én vérmérsékletemmel ez szakító ok lenne. - Én is úgy gondolom, hogy az a dolgunk, hogy itt maradjunk. Én se vagyok annyira oda a kviddicsért, nem vagyok nagy sport rajongó, de csak-csak illik, ha már szurkolóként volt lehetőségünk velük jönni. Aztán lehet, hogy izgalmas lesz, vagy hamar elkapják a cikeszt és akkor nem üljük laposra a hátsónkat. - vigyorodom el, mert hát megértem, ha a lányok közül van, aki nem szíven ücsörögne itt, de én se hiszem, hogy tehetünk mást egyelőre. Majd ha vége a meccsnek, akkor elmegyünk várost nézni. - Lehet itt kapni valami kaját? Esetleg elugranék a büfé felé hozni valamit, ha van. Úgy gyorsabban telik az idő, ha eszünk, iszunk közben. - vetem fel az ötletet, sőt akár ha valaki akar velem is jöhet, csak ne egyszerre mind álljunk fel.
Észrevétlenül nyelek egyet, amikor Abby azt mondja, hogy jobban leköti a saját élete és közben mindenki becsatlakozik szépen lassan abba, hogy milyenek is a pasijaik. Mármint Gillian esetében csaj, szóval párjaik, na. Tök jó dobálózni azzal, hogy a pletyka rossz dolog és mindenki koncentráljon magára, de nekem nincs senkim, hatalmas tehetségem se semmiben, még ha sokmindenhez is értek közepes szinten, kiemelkedni semmiben se fogok. A tekintetem egy leheletnyit kiüresedik és úgy csinálok, mintha a fellépőkre koncentrálnék és őket bámulnám, de közben igazából kattogok és még picit a VMS beszélgetés folytatásából is visszavonulót fújok. Nem egyértelmű, hogy megsértődtem volna-e, lehet, hogy egész egyszerűen elvonta a figyelmem az előadás, nem olyan furcsa az, mindannyian nézzük közben. - Azért olyan rettenetesen nem matuzsálem, mondjuk valahol fura, hogy milyen fiatalon volt a csapat edzője, még McGreeny is idősebb nála. Lehet nekik kéne összejönniük, a gyerekük már öt évesen dominálná akármelyik sportnak megy neki. - vonom meg a vállam, egy kicsit már kevésbé élvezve a csacsogást, mint eddig. Amíg a lányok többsége elhatárolódik a korkülönbségtől furcsa módon bennem nulla vészharangok kongat meg, én onnantól, hogy betöltöttem a tizenhetet felnőtt vagyok és kész, azt csinálok amit csak akarok. Csak nem csinálok az ég világon semmit! Lehet itt van a kutya elásva, távolról nyáladzhatok bármilyen pasira negyvenig, de ha ténylegesen valamelyik rám hajtana lehet állon vágnám, tökön térdelném és elszaladnék. Szóval a féltékenység elkezd egy kicsit pedzegetni és rontani a kedvemen, ahelyett, hogy örülnék, hogy már hónapfordulóik vannak, meg broadway show-kra mennek. Bár közepesen fájdalmas a dolog, azért visszakérdezek, mert bár a legfőbb hobbim a karate, azért nem véletlenül vagyok vele egy szakon. - Mit néztetek meg? A legkisebb testvérem amcsi, szóval néhány éve voltunk mi is, de mivel mindenki gyerek volt ezért semmi komolyabbat nem nézhettünk. - bosszankodok kicsit, nem mintha egy gyerekeknek csinált műsor ne lehetne szórakoztató, de az Oroszlánkirály és a LesMis azért nem ugyanaz. - Az van, hogy elméletben ahogy vége a fellépéseknek a csapatunk azonnal pályára áll és a kviddics kiszámíthatatlan, lehet fél óra, lehet két óra, szóval a fellépőket elbliccelhettük volna nyomozni, de a csapat meccsét? Az érdekükben lépnénk le, de ha mindannyian eltűnünk pont, amikor szurkolnunk kéne, lehet kicsit feltűnő lesz. - sóhajtok fel elgondolkozva.
Erősen elhúzom a számat amikor felmerül, hogy miket írtak akkoriban a lapok - Emlékszem.. Hozzá teszem amikor a sajtótájékoztatóra mentünk és a legjobb fotóink készültek is elég durva kérdéseket kaptunk cserébe. Olyanokat amiket nem is tudom honnan szedtek elő! - panaszkodom egy sort és persze terelek is egyben ezzel. Mégpedig el a szörnyű érzés emlékéről, hogy Lizzy tényleg a halálán volt és miután felébredt egy ideig teljesen ki is volt fordulva önmagából.. - A pletykáknak van hasznuk, ha fel tudod használni őket. -vonok vállat Abby szavaira de aztán hozzá toldom gyorsan - Mármint nem úgy, hogy kiszúrsz valakivel, vagy kiszínezed amit megtudtál és tovább mondod ferdítve. - nem mintha soha életemben nem csináltam volna ilyet, de azóta eltelt pár év és elég sokminden történt. Megtapasztaltam milyen a pletykának a másik felén lenni, főleg miután véget ért a “jó hírnevem”.. Ettől függetlenül most nagyon élvezem a beszélgetést. Amikor viszont Abby félre érti a helyzetet feltartom a kezeimet kissé védekezően és hárítok - Nem rád gondoltam és csak vicc volt amúgy is nyugi. - de azt legalább megállapítom, hogy egyértelműen nem tud Stansson és Sidney helyzetéről.. Nnos akkor nem is én fogom elmondani neki. Ahogy beszélgetünk róla az edző felé pillantok ismét és végül vállat vonok. Minden bizonnyal benne van az amiről a többiek is beszélnek, hogy miért reagált úgy ahogy. Nem gondoltam olyasmire, hogy elárult volna minket vagy tudom is én! Végülis mindjárt kirepül a csapat, lehet ő is akkor fog akcióba lépni, vagy a csapattal marad és inkább figyel rájuk. - Az enyém nem morci. - kotyogok közbe amikor mindenkinek elő kerül a párjáról valami kis apróság. Viszont amikor Alison felteszi a kérdést rábólintok. - Úgy is meg akarom írni azt a levelet… Én vissza mennék.
Szeretem azt a győztes hozzáállást, amit Gilly bemutat, hiszen mi is azért vagyunk itt, hogy támogassuk a kviddics vállogatott, ezen felül persze az sem árt, ha minket szavaznak meg legjobb táncosoknak. Viszont a VMS részleteit hallva azért én is szörnyülködve hidegrázok. Más dolog, hogy ha valaki leeshet a seprűjéről, vagy a karate közben megrúgják a fejét, de hogy az életemet kockáztassam valami sport, dicsőség miatt, az távol áll tőlem. Nem is csoda, hogy a VMS-re nem számmisztika szakos tanárpalántákat vállogattak be, hanem igazi tankokat. Ezek szerint joggal, hiszen győztek is, tehát valakinek jó szeme volt a csapat összerakásával. Azt, hogy valamelyik lánynak, netán Abbie unokatestvérének köze lenne ahhoz az edzőhöz, csak értetlenkedve hallgatom, mint ahogyan Grayson kirúgott professzor felemlegetését is. Bármennyire is szeretek csacsogni, ezek a pletykák eddig engem elkerültek. - Fú, nekem többet kéne kimozdulnom a csillagvizsgálóból, és nem csak a dojo-ba. Ti aztán mennyi mindent tudtok... - Viszem fel a hangsúlyt amolyan éneklősbe, ami azt jelenti, hogy bár nincsen kisebbségi érzésem, inkább csak csodálkozom, hogy mennyi mindenről maradtam le. - Az ilyen tiltott szerelmek távol állnak tőlem. Lehet, hogy izgalmas, de a korkülönbség.. nekem is fura lenne. - Vallom be, hiszen a kevés kapcsolatom mind a saját korosztályomból származik, akikkel együtt nőttem fel, azonosak a problémáink, világlátásunk. Még ha a stílusunk nem is. Lehet, hogy valami idősebb pasi tudna felettem atyáskodni, de lássuk be, nekem arra nincs szükségem, kellően független vagyok anélkül is. Nehéz hozzászólni ahhoz, hogy az edző esetleg szimpatizálhat az ír csapattal, erről már megmondtam a véleményemet, viszont azt sejtem, hogy Abbie szerint én fújtam fel annak idején a durva beszólásokat, de azt azért tudni kell, hogy Noah dobott engem, és úgy tett, mintha valami céda lennék. Bár nem sértődtem meg, nem kezdtem el magyarázni az igazamat, de ez azért több volt, mint holmi ábrándos kislány nyafogása. Abbie valahogy mindent igyekszik olyan céltudatosan kezelni, ebben mások vagyunk, én gyakorta sodródom az árral, próbálok inkább valami harmóniára törekedni, ebben segít a karate. Talán mert közvetlen, és támogató vagyok, azért gyűlnek rendszeresen körém ezek a barátnők, mintha valami kapcsolódási pontot keresnének a stabilitással. - Na ez már valami! Az enyém is morci, de hát ezért is szeretjük őket, nem? - Élek a gyanuperrel, hogy Abbie is már nagyon kavarni szeretne jobban Adammel, mert az a huncut mosoly olyasmi, mint amit én vágok, amikor Corvusról van szó. Közben ha mennek az előadások, akkor tapsolok, ha úgy látom, hogy valaki nagyon ügyes, de azért most be vagyok sózva, mert foglalkoztat, hogy a szálásunkon ott maradtak-e cetlik, mert jó lenne folytatni a vizsgálódást. - Ha vége, akkor visszamegyünk, vagy maradunk a csapattal? - Kérdezek most Ettára nézve, részemről látszik a szándék, hogy a kiváncsiság most nagyon feltámadt bennem, áfonyakék szemeim macskamód kitágulnak.
♬ Chasing cars ♬ Ruci Megismerkedésünk története [You must be registered and logged in to see this link.]
Talán nem vagyok annyira beszédes, mint a többi szőke, de nekem valahogy több a fókuszom arra, ami a pályán zajlik. A táncosokat figyelem és csak időnként szólok bele a beszélgetésbe. Azt már egészen elfelejtem, hogy egyébként mi is volt a fenyegetéssel kapcsolatban. Talán nem veszem elég komolyan, de jó eséllyel ez azért van, mert még nem igazán ért az életem során olyan komoly attrocitás, hogy okom lett volna rá. Alison esetét is inkább csak fiúk baromkodásának tudtam be, bár sosem mondtam a barátnőmnek, hogy a mai napig úgy gondolom kicsit talán fel is fújhatta az esetet. Végülis Alison olyan ábrándos lelkületű, nem is értettem soha hogyan passzol hozzá olyasmi, mint egy harcművészet. Ehhez a Simonettához valahogy sokkal jobban illik, hiszen ő elég határozott, nagyhangú és mindenről is tud. - Engem valahogy soha sem érdekelt ennyire mindenki más dolga. Jó talán volt idő, amikor jobban, de valahogy már sokkal jobban leköt a saját életem. - felelem, bele sem gondolva, hogy ez íg ebben a formában akár még bántó is lehet, mert szinte azt sugallja, hogy Siminek biztosan nincs elég érdekes saját élete ahhoz, hogy ne másokról pletykáljon. - Igazából sosem értettem miért jók az ilyen versenyek. - csóválom a fejemet. Trimágus tusa, VMS, ahol az ember akár meg is halhat, hát kinek jó az? Az adrenalint másképp is meg lehet szerezni, mondjuk énkeléssel a színpadon. Tény, hogy nem mindenki tud énekelni, van akinek csak az élete kockáztatása megy, de ettől még nekem ez annyira fura. Én is értetlenkedem kicsit, amikor Simi visszakérdez, Gilly meg jelentőségteljesen néz rám, mintha én tudnék valamiről, vagy... Igen totál félre is értem a pillantását. - Fúj, lehet, hogy jól néz ki, de azért öreg a fickó hozzám képest. Mire gondolsz! - még látványosan meg is borzongok. Én aztán nem tudok róla, hogy bármi köze lenne is az unokatestvéremhez. Ez valahogy fel se merült bennem sose. Szó se róla, hogy nekem inkább az Adam kaliberű srácok jönnek be, világos bőr, szomorú tekintet és persze nem elhanyagolható a kiváló tánc tudás és előadói készség. Legalább ugyanolyan körökben mozgunk és nem kell magyarázni neki, hogy milyen is, amikor fontos neked a rajongói tábor, vagy hogy a megjelenésed nem lehet slampos, mert mégis csak valaki vagy, akit azért ismerhetnek, akár még a folyosón is felfigyelhetnek rád. - Ha komolyan vennék nyíltan talán csak pánikot keltene, ami nem javítaná a sportteljesítményt. Attól, hogy nem látjuk még vehette komolyan. - vetem fel, az edző felé pillanatva akaratlanul is, aki jelenleg a csapattal van, de nem látszik kívülről a normálisnál feszültebbnek. Persze azt nem tudhatjuk, hogy amikor épp nem láttuk mit csinált, nem járt-e esetleg utána a dolgoknak, vagy tudom is én. Simi szemöldökhúzogatására különösebb nem pirulok el, inkább csak szélesen elmosolyodom. - Te úgyis mindenről tudsz, nem? - vonok vállat egy huncut félmosollyal. - Az első hónapfordulónkra elvitt egy Broadway előadásra, szóval... elég király. Anyuék meg tök lazák mindenben és Adam talán kissé morózusnak tűnik kívülről, de nincs vele semmi gond. - felelek Alisonnak is végül. Az persze tény, hogy a szüleimnek azt az apróságot még nem jeleztem, hogy Adam amúgy vámpír, de nem tudom, hogy úgy is elengedtek-e volna vele egy másik kontinensre.
Az az igazság, hogy nekem is tetszik, hogy inkább pletykálkodunk és az előadást nézzük ahelyett, hogy nyomoznánk a rosszakaróinkkal szemben, csak az a kérdés, hogy meg lesz-e a böjtje ennek az egésznek, hogy így húzzuk önzőségből, mert látni akarjuk az előadásokat. Egy kicsit koncentrálnom kell, hogy ne nevessem ki Abby-t, hogy nem tudja, hogy Észak-Írország és a "normális" Írország nem ugyanaz, de nyilván nem teszem. Arra, hogy sokat tudok, csak elmosolyodom, sőt, még ki is húzom magam büszkén. - Emlékeztek arra a metamorfmágus lányra, Justice-ra? Vagy hat évvel idősebb nálunk, szóval nem biztos, de bevallom afféle példakép nekem, Rita Vitrol mellett. Szeretek... sokat tudni az emberekről meg eseményekről. Mondjuk az országokban csak azért vagyok jó, mert egy rakás testvérem van és mindenki más országból származik, a Roxfort nem igazán erőltette meg magát a mugli határokkal kapcsolatban, ha jól emlékszem. - mondom, kicsit félvállról, talán azért így, hogy megmutassam, hogy nem odaszúrni akarok, hogy tudatlan. Bólogatok, amikor Gilly azt mondja, hogy ők is majdnem dobbantottak a VMS-ből, tényleg mintha minden pletykáról tudnék. - Nagyon durva volt, a lapok úgy hozták le, hogy lehet túl se éli. És még is vinni akarták tovább a játékot! A VMS még a Trimágus tusánál is kegyetlenebb... vagy csak a helyszín volt az, nem tudom. - gondolkozom el, de igen felületesen, mert tovább szaladunk Stansson edző testére és látszik rajtam, ahogy fokozatosan átalakul a kuncogásom tetőtől talpig pirulássá, főleg, ahogy Abby visszakérdez, hogy bejön-e nekem meg ahogy Gilly a fürdőgatyát emlegeti. Egy kicsit köhintek, próbálom kizárni a fejemből a képet, sőt, még Roby felé is pillantok, mintha a jóképű srácba kapaszkodva eltűnne a felnőtt hapsi felsőteste vagy dudorodó fürdőgatyája, de nehezemre esik sikerrel járni. Mindeközben Alison pedig egy tök aranyos, romantikus választ ad az vőlegénye felé pislogva és a srác még meg is érzi és viszonozza is egy csak neki fenntartott mosollyal, bár mintha kíváncsi lenne már, hogy miről pusmognak ennyit a lányok. Mindeközben Roby engem soha észre se vesz, még akkor se, ha kalimpálva integetek vagy illegetem magam. Aucs. - Szóval ja. Nem is emlékszem hogy jött szóba, miről is beszéltünk? - rázom meg a fejem zavarodottan, hogy aztán visszatérjek a földre kicsit legyezgetve magam. - Csak nem szabad lebukni, gondolom. - vonom meg a vállam arra, hogy Graysont kirúgták. Az az igazság, hogy nekem se jutott eszembe elcsitítani a pletykákat, sőt, még tovább is terjesztettem, az már a suli dolga, hogy annyira begyöpösödöttek, hogy még annak az életébe is beleszólnak, aki már vagy 6-7 éve felnőttkorúnak számít. De legalább nem a csajt dobták ki, hanem a pasi ment el, ez is valami. - Az is lehet, hogy már hozzá van szokva. Ki tudja hányszor fordult már elő, hogy utálkozó levelet kapott egy csapat valami olyan fantól, aki pont az ellenfeléért van oda. Nem tudom, csak tippelek én is. - reagálok végül Gilly kételyeire a helyzet komolyságával kapcsolatban és azzal, hogy annyira nem tudunk segítséget kérni az edzőtől. Mondjuk nyilván számított rá ez a valaki, ha olyan cetliket kaptunk, amik bárki másnak mutatva gyorsan hamuvá porladnak és semmi se marad utánuk az ég világon. Mondjuk a mostani bizonyítékot már mi töröltük el, de az más kérdés. - Ú, akkor ezért volt olyan jó a kémia Megara és Hercules között, hm? - húzogatom kicsit a szemöldököm Abby felé, ideje visszaadni a megjegyzést, hogy nekem bejön-e Stansson, na neki hogy jön be a színészpalánta a tavalyi Hercules Musicalből? Nem mintha nem hallottam volna már róluk, bár azt nem tudom miért féltenék a sráctól, az én szememben Abby az erősebb jellem, lehet, hogy túlteng bennem a feminista.
Alisonnak sikerül össze szednie magát és ezt sikernek könyvelem el. Igazán nem akartam kiakasztani ezzel, de azért jobb, hogy még most meg tudtuk gyorsan beszélni, így ha jön egy váratlan kérdés ezzel kapcsolatban, már legalább lesz mit mondania. - Amúgy elég jó volt. Elég vad és veszélyes is. Igazából örülök, hogy csak a háttérből figyeltem többnyire. Eléggé embert, jellemet és életösztönt próbáló helyzetek voltak. Szerintem az egyetlen laza versenyszám a táncos volt. De cserébe könnyű győzelmet arattunk. Természetesen mi voltunk a legjobbak. - fényezem magunkat minden feszélyezettség nélkül és még a hajamat is egy kicsit megdobom. Tényleg durván büszke vagyok rá. Még akkor is, ha utána az én nevem igazából Lizzy-é árnyékába került annyival hogy “jah igen, te vagy a másik Ollivander lány”. Egy kicsit meglep Abby mennyire el van tévedve Írországgal kapcsolatban, de nem teszem szóvá. Ha nem ebben mozog akkor mindegy igazából. Én nagyapával rengeteg felé voltam és mindig tanított milyen területeken vannak jó pálcafák meg ilyesmik… Ezzel valahogy együtt járt, hogy megtanultam kiismerni magamat a térképeken. - Ha ez számít, azzal a tökfejjel ott, mi is Írországban születtünk. Galway megyében egészen pontosan.. - bökök a nagy sutyorgás közben a húgom felé az állammal. - Bár ő már inkább amerikai. Nem is emlékszik a szülővárosunkra és nem is ismeri fel az Ír akcentust.. - forgatok szemet kissé gőgösen, de aztán csak kifújom a levegőmet. Az az igazság, hogy én magam is jobban szerettem Amerikában lenni. De sosem mondanék le szerintem a gyökereimről, még mindig vannak ünnepnapok, hagyományok amik bennem aktívan élnek. Amikor kiderül az edző miért hagyta ott a játékot egy kissé hallgatok és felé pillantok - Megértem. Lizzy is majdnem meghalt a VMS alatt, elég komoly volt a helyzet. Kis híján mi is majdnem ott hagytuk az egészet.. - Talán még az Egyesült Királyságot is.. bár Charlie-t nyilván nem hagytuk volna itt egyedül semmiképpen! Milyen jó, hogy egy elég erős tragédia miatt döntött úgy az egész család, hogy Charlie-val tartunk és itt meg sorra ér minket a balszerencse.. Esküszöm mintha az Egyesült Királyság el lenne átkozva! Össze préselem a számat, aztán egy kis kuncogás mégis kiszalad belőlem amikor Stansson edzőt méltatja Simi - Úúú láttad volna az utolsó versenyszámban, fürdőnaciban… Mmm - kicsit még oldalba is bökdösöm, de látszik, hogy nem a levegőbe beszélek, van szemem és én is komolyan gondoltam hogy “Mmmm”… Még akkor is, ha nemrég még Alisonra próbáltam a bűbáj miatt rácuppanni és kiakadtam az egész helyzeten. Végülis pasikkal kezdtem, miért ne lehetne róluk véleményem nekem is? Mondjuk olyan Stansson kaliberű figurákkal sosem hozott össze a sors. Aztán amikor Simi elkezdi fejtegetni, hogy miért lehet a suliban az edző bá akarva akaratlanul Abby-re téved a tekintetem és úgy nézek rá, mint aki nagyon is tisztában van valamivel. Majdnem kibukik belőlem, hogy “Ugye tudod, hogy az unokanővéred miatt van a suliban?” De azt hiszem másfél botrány elég lesz mára.. És inkább mélyen hallgatok. Inkább csak tovább viszem a pletyka folyamot - Nem lenne szerencsés egy lány miatt bejárnia.. Tudjuk mi lett Grayson proffal.. Pedig a párja már bőven felnőtt egyetemista.. - oh jahj… Gillian, hova kerültél? Pletyakfészkek közé… És ez miért tölt el ilyen izgalommal és jó érzéssel? Miért tölt el otthonosan? - Nem, nem vádolom semmivel. Csak fura volt hogy lepattintotta, holott ha valami baj van ő az első akitől segítséget tudunk kérni. Tehát komolyan vennie is neki kellene első sorban. - vonok vállat, mert azt viszont elismerem, hogy tényleg nem gondolom, hogy baj, hogy nem fújta fel és nem állította mindenkibe az instant ideget még jobban. - De tényleg jobb így, a többiek így is elég feszültek. - igazából végig halkan beszélek, és van amit tényleg úgy mondok, hogy lehetőleg csak a másik három lány hallhassa.
Felsóhajtva szorongatom Gillian kezét, s körbenézek a barátnőimön. Igyekszem központi személyiség lenni, sokat csacsogni velük külön-külön is, mert mindegyikük érdekel. Fontos, hogy ne csak jóban vagyunk, tudjunk is segíteni, ha szükséges, s most én kapok tőlük támogatást. Hagyom magam ezúttal, vezetni, támogatni, s el is mosolyodom a bölcs mondatoktól. - Maszkot fel! - Egyezem bele, hogy most már tényleg induljunk kifelé. Az egész különben sem rólunk, hanem a kviddics játékosokról szól, ám jobban belegondolva mi is kaptunk cetliket a nevekkel, tehát a csapat tagjaiként fenyeget minket valaki. - Komolyan? Jó ég, és milyen volt! Mesélj! - Lelkesülök fel, mert tudtam én, hogy Gillynek is benne kell lennie ebben a szurkolói díva csapatban, hiszen rendkívül összeszedett, jó mozgása van. Azért ott nyelek egy nagyot, amikor kiderül, amit szintén nem tudtam, hogy Josephine edző azért lépett vissza a játéktól, mert meghalt a tesója. Nekem ugyan nincs, egyke vagyok, de biztosan egy világ dőlne össze bennem, ha ilyesmi történne, így teljesen érthető ez a döntés. Ám kitartok amellett, amit az előbb mondtam; ha valaki profi, akkor a saját hazája ellen is maximális hatékonysággal kell, hogy játsszon. Jókat nevetfélek, ahogyan Etta taglalja a repüléstan tanár külsejét, viszont nem igazán láttam őt még fiúkkal beszélgetni. Szép és jó dolog, ha egy pasi férfias, de nem ártana meg is ismerkedni velük, nem csak a távolból epekedni utánuk. Lehet, hogy egyébként nem is illenének Ettához, mert teszem azt, bunkók. Az a terelő is, eleve foglalt, és mi ha van, ha hosszútávon úgyse Etta stílusa? Mondjuk én ezt nehezen tudom megítélni, mert nem volt még alkalmam senkiért harcolni, így nem lennék hiteles tanácsadó sem. Corvus pillantására csupán felemelem a hüvelykujjamat, s biccentek, minden rendben, ne aggódjon. Kicsit tömény volt az elmúlt egy óra, remélhetőleg senki nem dob le újabb bombát, mert összeomlani sem akarok, sem pedig őt megzavarni. Azért ahogyan Abbie is ráerősít arra, hogy kinek milyen fiú jön be, azért alaposan belepirulok, ez a világos bőr átka, hiszen eszembe jut, hogy Etta is forszírozta már, hogy mikor jutunk dűlőre Corvus-szal. Hát tudja a fene! - A lényeg, hogy szeressen! - Most már nekem csak ilyen romantikus képzelgéseim vannak, hiszen Noah nem volt éppen egy figyelmes típus, ellentétben a vőlegényemmel, noha még vele is bőven van még olyan tétel, amiben kiteljesedhetnénk. - Végül mi lett Adammal? Nem féltenek tőle a szüleid? - Kérdezek rá, hiszen az a hugrabugos fiú olykor olyan gőgösen fenn tudja hordani az orrát, Abbie-nek viszont pont az jön be az elmondása alapján, hogy ketten olyan ütősek.
♬ Chasing cars ♬ Ruci Megismerkedésünk története [You must be registered and logged in to see this link.]
Simi szavaira ráncolom először a homlokomat, amikor a másik íreket említi. Látszik, hogy nem igazán követtem komolyabban soha sem a politika, vagy efféle alakulását. Simán nem érdekelnek az effélék a mai napig, úgyhogy nekem ezért is olyan meglepő az ilyen utálkozás, vagy csúnyán nézés bárki részéről is. - Szóval nem csak írek vannak, hanem vannak külön északi, meg déliek is. - hümmentek, kicsit talán még most is kérdőn emelkedik a hangsúlyom a végén, olyan mik nem vannak éllel a hangomban. Viszont úgy fest elég jól megindul a pletyka áradat, ahogyan felhozom a témát. Gilly szavaira értetlenkedve pillantok lopva Winnie felé, mert nem értem hirtelen, hogy most akkor ezt a VMS kapcsán mondja, vagy a kviddiccsel összefüggésben. Ráncolom is istenesen a homlokomat. Az a helyzet, hogy baromi jól énekelek, na de az éles logikám nem az a kikezdhetetlen fajta. Nem véletlenül nem mennék el nyomozónak. Az ilyesmi nem az én pályám. - Hű, te aztán sok mindent tudsz! - siklik vissza Simire a tekintetem és elismerően bólogatok. Én ennyire tényleg nem követem a híreket. Minimális elkapott infóim vannak, de végülis magát a kviddicset se követem ilyen erősen nyomon, inkább csak hallok ezt-azt, de persze ha zenei fronton érdeklődne valaki, akkor már egyből sokkal nagyobb információ halmazzal rendelkeznék. - Bejön neked mi? Szó se róla, hogy nem rossz pasi, de nekem valahogy túlságosan... nagy. Gondolom edzőként se hagyta el magát és edz elég sokat. - azért nem tudom megállni, hogy ne mosolyogjak Simi lelkesedésén, de nekem tényleg nem jönnek be az efféle izomkolosszusok. Biztos nem rossz persze és egyszer-egyszer jó lehet ránézni, de azt hiszem nekem inkább az átlagosabb, szikárabb fehér pasik a bejövősek, mint mondjuk Adam. Valójában sosem gondolkodtam azon van-e komolyabb zsánerem, de aztán végülis lehet, hogy igen. A Winnifredes részt viszont még mindig nem teljesen értem, úgyhogy kapkodom a fejem kicsit a lányok között, hogy sikerüljön felfogni miről is van szó, de persze mihelyst felcsendül a következő zene máris sokkal jobban leköt a tánc, mint a pusmogás. Azért megpróbálok figyelni is, de nekem mégis csak a zene a lételemem.
Ruci 
