2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A St Davids félszigete úgy tartját, hogy Wales legkisebb városát rejti magában, de igen nagyot téved, aki hisz a mugli írásoknak. A szemmel látható részeken valóban gyönyörű, hatodik században alapított város terül el, de nem minden az, aminek látszik. Ugyan Cardiff Wales fővárosa, de Belfasttal és az Észak-Írekkel ellentétben, akinek a kviddics csapata a fővárost választotta bázisául, a wales-iek a sok száz éves tradícióikat követve itt edzenek.
A Katedrálistól nem messze a nyugati falon a hatodik boltív be van falazva, ám igen csakrégi trükk ez és minden Roxforti diák ismeri. A megfelelő lendülettel áthaladva a túloldalra egy nyüszgő varázsvárosba érkeznek az utazók, ahol a csapból is a nemzeti zászlók folynak, ám valójában nincsen mire igazán büszkének lenniük - legalább is a sportsikereiket tekintve. A Wales-i csapat lényegében az örök vesztese a Királyságok Tornájának, ami abból is fakadhat, hogy sokkal jobban szeretik a játékot elvezhetően, mint vérremenően játszani. A stadion elképesztően régi építésű, lényegében idézi a katedrális stílusát, kőből épített lelátók és akármilyen megdöbbentőnek tűnik, fedett pálya rózsaablakokkal és ólómüveg mintákkal - amiket nyilvánvalóan mágia véd a betöréstől. Gyakran találkozni a csapattagokkal még a sarki kocsmákban is, habár szeretik őket, nincsenek istenítve, nincsen nagy arcuk, ugyanolyanok, mint bárki más. De ki tudja... talán ez az év más lesz, talán most jött el az alkalom, hogy a wales-iek megmutassák, hogy milyen fából faragták őket.
Tudom, hogy Ettának van egy elég tömény kisebbségi érzése, pont azért gondoltam beleilleszteni egy kis karatés koreót, mert lehet, hogy véla, de inkább fiús a drága, a harcművészet tényleg az ő asztala. Amíg Abbie szólója vége ért, én adom a táncmozdulatok vezetését a Gilly által mindenki felé, körben fordulós alakzattal, s bólogatok Abbie-nek, hogy tőlem nyugodtan lehetünk korrektek, hogy a többi csapatot is éltessük, így amikor a többi ország logója merül fel, én is beleteszem a saját mágiámat a látványmágiába. – Igen, csináljuk! – Fogadom el az ötletet, s követem az énekest hogy minél inkább összepasszoljon, amit feldobott. Közben pedig már bólogatok Ettának, hogy a tűz és látványmágia közepette vegyük elő a falapokat, amiket bekészítettünk, csak eddig varázslattal láthatatlan és súlytalan volt az övünkön, így most ezekről lehull a lepel. Elkezdem akrobatikusan dobálni Ettának az enyémeket, bízva abban, hogy ő pedig az övét nekem, hogy a levegőben rúgjuk szét a lapkákat, természetesen nagyon begyakorolt mozdulattal hogy azok a kör közepére essenek le, ne pedig a társaink arcába csapódjanak. A lábaink mozgását látványos tűzcsóva követi le, így tényleg olyan lehetünk, mint a szárnyait szélsebesen verdeső fekete-arany pillangók. Végülis a harcművészet is egyfajta tánc, nem rí ki a mozdulatainkból, hiszen mindezt erőteljesen, de ruganyos kecsességgel műveljük. Ha ezen nem tudunk látványos tapsot elérni, akkor nagyon össze kell kapnunk magunkat a végső körre.
//Fizikum+Megjelenés+Szerencse = 25+40+5 = 70
Alison Fawley carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Nálam a színpadi megjelenéssel sose volt gond, így aztán most sem inogok meg, és talán csak egy pillanatra látom, hogy Simonetta igen, de mivel tovább megy nem moccanok ez ügyben. Azért tény is való, hogy elég sokan vannak, nem csoda, ha valakinek ez elsőre egy kicsit sokkoló, főleg hogy kissé ellenszenves a hangulat is. Viszont mi most azért vagyunk itt, hogy javítsunk ezen a helyzeten és kellő alapot adjunk a csapatnak, meg jó talán bennem van egy adag bizonyítási vágy is. Ennyi ember előtt még nem léptem fel, eddig inkább kisebb koncentrjeim voltak, és ki tudja, hogy ül-e olyan ember a nézők sorai között, aki fontos lehet az én szempontomból. - Csak így tovább! - mondom részben talán magamnak, részben a körülöttem állóknak is, amikor végetér az első szakasz. A dalom jó volt, ez persze nem is kérdés, a tűztáncba pedig lelkesen kapcsolódtam be, mint minden gyakorlásnál, hiszen mégis csak az elememről van szó, ebben igazán tudok brillírozni. A látványmágia többi részét most még a többiekre bízom, bár az én szakom is ez, de mindig is jobban ment, hogy magamat villantsam meg, mint hogy másokat fényezzek. Az effektek háttérmunkások dolgai, bár nem mondom, hogy sose volt véleményem, ötletem a témában. Azért valamelyest megpróbáltam a próbákon is visszafogni magamat annyira, hogy ne végig én brillírozzak csak, így a következő táncban nincs énekes szóló, itt most én is inkább a látványba csatlakozom be. - Fényezhetnénk kicsit a többi csapatot, hátha megjön a szurkolói kedvük a korrektségünknek hála. - vetem fel és ha rábólintanak, akkor a következő táncba beiktatok néhány hirtelen jött módoítást, különleges effektet, ami a többi csapat zászlóit/kabaláit vonultatja fel.
//Fizikum+Megjelenés+Szerencse = 25+30+5 = 60//
Abigail Smallwood carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Simonettán csak Alison és Abby veheti észre, hogy azért egy kicsit meginog, ahogy az első lépést megteszi a platformon, de jó mélyen beszívja a levegőt és mosolyt villant az arcára, hogy utána rugalmas léptekkel a többiekkel besiessen. A látványmágia szakra jár és hangmágus is, szóval olyan rémesen messze nem áll tőle se az éneklés, így egy másik szólammal kíséri a többieket tánc közben, sajnos vagy nem sajnos, úgy se fogják rá irányítani a legnagyobb figyelmet, mert nem énekel annyira jól, mint Abby, nem annyira szép, mint Alison, vagy nem tud olyan jól rap-elni, mint Mira, se olyan jól táncolni, mint Gilly. Viszont, bár a lánnyal tűz és víz, az elemi mágia nagyon is közel áll hozzá, tehát a tűztáncba minden további nélkül csatlakozott ő is. Abigail tehát énekel, márpedig tökéletes rutinnal, a koreográfia nagyját Alison hozta és éppen ezért mindig körbetáncol, minden irányban mutatva a lépést az esetleges gyengébbeknek, Janette a tűztáncot, amive Simonetta is beszállt, Gilly a másolatokat, hogy grandiózusabb legyen a csapat látványa (a többi ötletből nyugodtan át lehet menteni a következő körre, ezt fogadtam el), Miranda pedig az illúzió pillangók ötletével járult hozzá (amiben szintén segíthet Abby mellett látványmágusként a csapatban) a két szám közötti átmenethez.
Amikor felröppennek a pillangók és megszűnnek a duplikátumok és van néhány pillanatuk kipihegni magukat, akár egy-két szót váltani, áthelyezkedni, akkor hallani a közönség felől, hogy bár egyértelműen tetszett nekik az első felvonás, még mindig túl makacsul ülnek a kezükön. Némelyik részen tapsolnak és kiabálnak lelkesen, többen, mint amikor felálltak, de még mindig a töredéke a stadionnak!
// A csapat minden tagja megkapja a pontot a kreativitásra, ez majd a későbbiekben lesz fontos. Jöhet következő szám, következő koreográfia, következő elem, amit csak szeretnétek, mivel csak hárman maradtatok valószínűleg könnyebb ennyit összebeszélni/találni.
2. kör a dobásban: Fizikum+Megjelenés+Szerencse. A dobásokat majd folytatni fogom az NJK-knak továbbra is kalandmesterrel hsz előtt, hogy ne szívjuk meg a célszámokkal, amiket előre kitaláltam. Lényegében soha nem lesz olyan, hogy bárki a dobás miatt hibázna, helyette az alapján nyeritek el a közönség szeretetét!
Határidő: január 5., éjfél Következő mesélői: január 6., szombat//
~Megan Smith
Gillian Ollivander
Reveal your secrets
Tárgy: Re: St Davids Hétf. 25 Dec. - 14:16
Bajnokság & Gillian
[You must be registered and logged in to see this image.] Igazából időnk sincs annyira bele lendülni a gyakorlásba, mert megindulunk felfelé és ezzel minden kezdetét is veszi! Alisonnak igaza van! Nekünk igenis örülnünk kell már a bevonulásnál is és hozzá hasonlóan becsatlakozom a csapat éljenzésébe! Persze azért amikor ténylegesen beindul a zene és a tánc első fele, mondhatni “lassan indítunk”. Legalábbis számomra. De határozottan egyszerre és együtt mozgunk, mint egy profi csapat és az adrenalin teljesen elborít egy jó adag eufóriával karöltve. Ahogy Abby előre táncol a szóló énekhez, egy jól irányzott fordulásnál vagy hajlásból felállva, látványra “osztódni kezdünk” és a platform alattunk is bővülni kezd, hogy “mindenkinek” jusson hely. A hasonmásaink tökéletesen együtt mozognak velünk. De van, hogy “megtartanak” egy egy mozgást, és ritmus szerint ismétlik, ameddig mi valami teljesen mást csinálunk. Legfeljebb háromszorozódtunk. Abby amikor bele kezd az énekébe, leválik alatta egy kétszer két méteres kör alapú rész, ami követi a mozgását és az arénában körbe lebegteti. A hangja megtölti a teret és mindenkihez eljut. Amikor Alison koreografált minket, javasoltam neki, hogy olyan koreot találjunk ki, amihez, körben fel lehet állni, nem csak egyetlen irányba nézve. És azt hiszem jól tettem, hogy ezt a gondolatot már az első tervezésekkor bedobtam! És Abby éneke közben a refrénnél bejöhet Jannie tűztánca is és a hasonmásainak a kezében is elő bukkanhat a tüzes legyező. Abby körül is gyönyörű tüzes fényjáték bontakozik ki az énekét követve. Nem lehet róla sem levenni a szemet! Én legalábbis tutira nem tudnám! Mi pedig Alisonnal és Mirával bele csaphatunk a szaltózásokba és egymás váltottan való feldobálásaiba mindig valami új vagy látványos figurát bemutatva közben. Mindezt Jannie, és a hasonmásai tűztáncának, meg a mi hasonmásaink táncának dupla gyűrűjében! A platform amin pedig az előadást toljuk, a gyűrűk szerint szét is válik lépcsőzetesen. Minden egyes feldobással egy egy betű is kirajzolódik ami a hasonmásaink torkából kórusként tör fel minden alkalommal, mintha a szívünkből feldobott parázs robbantotta volna be felettünk az egészet. A koreók alatt nem csak a táncot kellett gyakorolnom, hanem azt is, hogyan tudom úgy létre hozni a kívánt látványt, hogy a pálcahasználatom ne legyen túlontúl feltűnő, vagy az is kvázi a koreográfia része lehessen ahogyan “elvarázsolom magunkat”. Mira pillangóit pedig már várom, hogy eltakarjanak minket és a takarásukban eltűnhessünk!
//Fizikum+Megjelenés+Szerencse = 30+30+5 = 65//
Gillian Ollivander carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Dany: Amikor a csatakiálltásra kerül a sor, természetesen Dany is adja magát a dologhoz, és középre helyezi a kezét, és teli torokból kiállt fel a többiekkel együtt. Ezt elég természetesnek veszi. Látszik, hogy már fejben igyekszik áthangólódni az előttük álló meccsre. Azért még a szurkoló lányoknak is sok sikert kíván, mielőtt elindulnának fellépni. Noha azt azért kár lenne mindeközben tagadnia, hogy az egész hely építészeti jellege mennyire nagyon magával ragadja, és lenyűgözi.
Janie: Engem nem zavar a percekkel korábbi próba az éles fellépés előtt. Bár meg tudom érteni azt a nézetet is, miszerint ez már felesleges. A koreográfiát valószínűleg már úgysem fogjuk tudni jobban begyakaroloni. Viszont egy kis nyújtás, és bemelegítés a fellépés előtt nem árthat. Sőt így talán, ha csak néhány perc erejéig, de talán a cetlik okozta fejtörőt is képes leszek kizárni a fejemből. Nem lenne jó, ha még a fellépés közben is ezen kattognék. Akkor tuti, hogy ellépnék valamit, vagy ütemet tévesztenék. Márpedig a fellépés is fontos. Csak mert aurorként szeretnék végére járni a korábbi, és a mostani fenyegető eseteknek még nem engedhetem meg magamnak, hogy elrontsam a fellépést. Ebbe a többiek is rengeteg energiát fektettek, nem ronthatom el, és a csapatot sem járathatom le. Amikor az egész szoba, mintegy lift elkezd emelkedni, azért egy pillanatra eltátom a számat. El kell ismernem a hely építészeti szépségét, és komplexitását. Az egész meglehetősen lenyűgöző hatású. Persze egy ilyen rangos tornán az ember nem is várhat kevesebbet. Mirának mondjuk igaza van, a Roxfort elég lagymatag, gyér tapsot kapott. Szóval talán nekünk kell feltüzelni kicsit a hangulatot. Talán szó szerint is. - Akkor hajrá! - mosolyodom el, mielőtt a platformra lépnék. Ahogy pedig elindulunk kifelé engedek pár másodpercet magamnak arra hogy körülpillantsak a stadionban. Maga az átlátszó folyosó és platform is lenyűgöző, talán picit félelmetes is. Szerencse, hogy nincs tériszonyom. Kiérve viszont már teljesen a számra koncentrálok minden idegszálammal...
//Arra gondoltam, hogy amíg Abby énekel, addig a csapat többi tagja amolyan tüzes poi tánccal támogathatnák meg a zenét, a végén tűzből kiírva a levegőbe, hogy "HAJRÁ ROXFORT!" Ha mindenkinek megfelel. Próbáltam videot keresni, de vagy egyedül van rajta a csaj/srác, vagy nagyon lassú a szám, és nem olyan ütős, mint amire gondoltam.
Jól láthatóan semmi bajom nem lesz az italtól, sőt, úgy érzem, erőt önt belém és valamennyire a kedvem is megjön ehhez az egész "ripacskodáshoz". Elvégre, bennem is van egy egészséges versenyszellem, hiszen folyamatosan Mia árnyékában éltem, most pedig, hogy ő nincs, talán nekem is ideje végre túllépnem a múltamon, összeszednem magam és nem mindig csak a rosszat látni mindenben. Egyelőre tehát félresöpröm a szőkeség és az olasz problémáját, hiszen jól láthatóan már túl is lendültek azon az apró fiaskón, ráadásul mindenki más egy darab fecnin problémázik, hát akkor legalább én tartozzak azok közé, akik szívüket-lelküket is beleadják ebbe a műsorba! És hát a csajok kedve ragadós, akár egy rosszul elsült járvány, pillanatok alatt önt el engem is az a bizonyos lelkesedés és öltök magamra egy teljesen más személyiséget, mintegy tudat alatt. Egy olyan Mirát, akit talán még kedvelni is lehetne... Talán. Azért, amikor a terem megmozdul és liftként emelkedünk felfelé, mindenféle előzetes bejelentés nélkül, kissé megingok, majd gyorsan megkapaszkodom valamiben, hogy seggre ne zuttyanjak. Azért a többiek irányába némán eltátogok egy "mi a picsa folyik itt?"-jellegű mondatsort, de amint kikötünk a végső "emeleten", minden világossá válik számomra, noha azt nem állítom, hogy csak úgy repesnék a boldogságtól. Remélhetőleg, a móka mai része ezzel le van tudva, mert nem éppen kellemes egy ilyesmit átélni, főleg azok után nem, hogy valakik ilyen cetlis tréfát űztek velünk nemrég. - Nahát, ez nagyon vérszegényre sikeredett - állapítom meg a lagymatag taps hallatán, amellyel minket fogadtak és némileg még rosszul is esik, hogy ennyire alábecsülnek minket. - Mutassuk meg nekik, hogy legalább a szurkolócsapat király! - állok végül a helyemre, ahogy a próbák folyamán oly sokszor megtettem már. Akkor és ott azt hittem, teher és nyűg lesz az egész, de most... Hadd szóljon! Engem nem izgat, hogy mivel készült a többi csapat, hiszen itt és most az a legfontosabb, hogy mi a legjobbat hozzuk ki magunkból. Amint meghallom a ritmust, szinte rögtön felveszem a mozdulatot, hiszen annyiszor elgyakoroltuk már, hogy hajnalonként is úgy pattantam ki az ágyból, hogy bármikor képes lettem volna tökéletesen elropni ugyanezt, de ez most mégis más... Élettel és izgalommal telve mozdulok, majdhogynem úgy, mintha csak egy rugóra járna az agyunk a többiekkel és nem előre lefixált tánc lenne az egész. Amikor én kerülök középpontba Abbie helyett, egyáltalán nem zavartatom magam. Az utóbbi időben rájöttem, hogy szeretek énekelni és van is hozzá hangom, szóval azt hiszem, mégis akad valami, amiben tehetséges lehetek. Félig-meddig kibújtam a csigaházamból és ez most is érződik a hangomon. Magabiztos, erőtől duzzadó, nem rontok el semmit sem és a lámpaláz is messziről elkerül. Amint pedig lemegy a tánc, a látványmágiám segítségével fekete és arany színezetű pillangók veszik körbe a csapatot és takarnak el minket, hogy utána a közönség már csupán azt láthassa, hogy az illúzió aranyló porban válik semmivé és veszi kezdetét a következő szám és koreográfia... Bár, amíg a látványelem takarásában vagyunk, van pár másodpercünk bűbáj segítségével igazítani magunkon és levegőért kapkodni, ami azért nem lenne olyan szerencsés ennyi ember szeme láttára. Ők a showra vágynak, nem pihegő tinilányokra...
Lizzy azért a lányok fellépése előtt még gyorsan átöleli Gilliant, mintegy szavak nélkül is sok sikert kívánva neki, de azért az erőn, amellyel a nővérét szorítja magához, érezhető, hogy igenis pánikol valamilyen szinten és az nem a mérkőzés miatt van. Mindenesetre, még időben elengedi és hagyja, hadd foglalja el a helyét, ahogy ő is a sajátját és szinte le se veszi a tekintetét a testvéréről. Talán csupán rossz reflex vagy valami más, de az ujjai között szorongatja a pálcáját is, mintha magában arra számítana, hogy bármelyik pillanatban rajtaütést szenvedhetnek és meg kell védenie magát és másokat is.
Roby is berakja a kezét középre, s észre sem veszi Simonettát, hiszen a környezetében annyi a szőke, Lizzy, Wini, meg még a szurkolók között is páran, hogy amolyan randomszőkének gondolja, meg hát ott van mellette Sienna, ami lassan komoly kapcsolatnak mondható, így nem kezd el másfelé kacsintgatni. Legfeljebb provokatív mosollyal bólogat Winifrednek, hogy milyen alapon utolsó beszéd? Wini felmond? Mindenesetre már nagyon viszket a tenyere, úgy fogja az ütőt, mint egy buzogányt, amivel agyon lehet csapni valakit.
Amíg mindenki odagyűlik körém, azért belenevetek, pózolok a kamerába, most így élőben nincsen rajtam akkora nyomás, mint a musical esetén volt, hiszen ezúttal nem egy másfél órát kell lenyomni, csak egy három perces szám, amiben tudom, hogy jók vagyunk. Ráadásul nem is főszereplők, csak a hangulatkeltés a célunk, meg a buzdítás, semmi több! Mindenesetre bólogatok a többieknek, a cél csak a bemelegítés, nem hajtjuk ki a belünket! Szerencsére mindenki hallgat rám, s legalább tessék-lássék még beáll a próbára, hogy a fontosabb ütemet végigvegyük, ami most már csupán megerősítés. Mielőtt kezdenénk, odabólintok Corvusnak, hogy mi készen vagyunk, s értük is szorítunk, noha most mindenki minket fog figyelni. Gyorsan lepróbáljuk hogy aztán belekaroljak Abbie-be, és Ettába, majd amikor meghalljuk a mi csapatunk nevét, a lagymatag tapsot túlsikítva tapsoljunk, éljenezzünk, le kell mosni mindenkit, már a felvezetés során is, úgyhogy itt elengedem a barátnőimet, tapsolok nagyon, kiabálom a csapat nevét, bízva abban, hogy még páran is fülsüketítő hangorkánt tudunk csapni! Aztán meghalljuk, hogy mi jövünk, így az általam javasolt, de közösen megbeszélt koreót táncoljuk, látványos hajladozással, tökéletes, egyedejű ütemváltásokkal, s Abbie-nek természetesen meghagyva a szólóéneket, mi maximum vokálozunk, meg aki akar, mehet részéről a rap, én az összképet igyekszem koordinálni, elől táncolni!
//A javasolt szám nekem tetszik nagyon legfelebb javaslattal élnék. Van egy koreai lánybanda, akinek szuperek a zenéi, táncai. Két vidit hoztam, az első maga a klipp, a hangulat miatt, a másodikban pedig gyakorolják a számot, ott lehet látni a teljes táncot. Én azt gondolom, hogy az Abbie hszben lévő zene és ének legyen, az általam javasoltból pedig a látványos mozdulatok, együtt mozgás. Vétózni persze ér!
Valahol picit lehet, hogy egyetértek Mirával. Az utolsó pillanatos próbákban már nem hiszek, ez olyan, mint vizsgára készülni a vizsga előtt öt perccel. Akkor már inkább a higgadtság és a pihenés az elsődleges, de Alison a barátnőm és nem akarok ellentmondani neki. - Csak ne teljes intenzitással, azt hagyjuk meg a közönségnek. - jegyzem meg azért óvatosan, mert hát tényleg úgy gondolom, hogy most nem kellene kitáncolni magunkból mindent, arra ott lesz majd a színpad és nincs is sok idő molyolni, mert elindul velünk minden felfelé. Kíváncsian pillantok körbe, részben azt is nézem, hogy a többiek hogyan viselik a rivaldafényt. Én már megszoktam, de tudom, hogy Alison a musical előtt is azért lámpalázas volt, a többiekről meg nem sokat tudok, bár valahogy úgy sejtem, hogy Simonetta eléggé magamutogató stílusú ahhoz, hogy ne hozza zavarba egy tonna ráirányuló tekintet. - Csak higgadtan! Mindenki mindent tud lányok. - szólalok meg azért, ha netán mégis lenne, akin azt látnám, hogy kissé izgul, vagy elkerekedik a szeme a tömeg láttán. A nyitószavak után azonnal mi jövünk, ami azért nehéz ügy, mert nem tudjuk, hogy a többi csapat táncosai mivel készültek és hát nem volt épp nagy kitörő lelkesedés, ami a Roxfortot illeti. Biztosan akadnak, akik úgy gondolják, hogy nem kellene itt lennie a csapatnak, de rájuk tojni kell nagy ívben ugye? Én a magam részéről felszívom magamat és várom, hogy felcsendüljön a dalunk, amibe azért a kérésemre egy rövid dal részletet is beillesztettünk, hogy megtudjam villantani a hangomat is.
//A dal részlet éneklős részére ebből gondoltam, a tánc mehet tovább közben simán, sőt ha valaki lelkes, akkor viheti Abbie mellett a rap részt. [You must be registered and logged in to see this link.] A fő szám lehet bármi más, azt másra bízom és akkor afféle mixként keverték a két dalt össze. //
Sienna természetesen középre teszi a kezét a többiekkel és becsatlakozik a Hajrá Roxfortba is, az edző ellenben mivel igen hamar felcsendül a zene most azonnal nem kezd bele a lányok tánca alatt buzdító beszédbe, jó eséllyel ezt inkább majd más csapatok táncai közben teszi majd meg. Persze amennyiben Corvus szeretné magához ragadhatja a szót, kicsit még hátrébb is lép, hogy ha arról van szó így a meccs előtt akár még át is adja a stafétát a csapatkapitánynak, hiszen mégis csak egész jól összeállt a csapat és ehhez elsősorban ők kellettek.
//Fizikum+Megjelenés+Szerencse = 25+30+5 = 60//
Abigail Smallwood carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Abby és Mira fogadja el csak a frissítőt, szóval a kocsmáros kicsit megbánja, hogy előre kitöltötte őket és furcsállkodva megy vissza a pult mögé. Az ital egyébként nagyon is finom, mintha tényleg lenne benne egy élénkítő-frissítő hatás, persze olyan szinten csak, ami nem számíthat doppingnak.
A klubhelyiségbem akad pult étellel, itallal, a bejárat falán seprűtartók sorakoznak és mellette ápoló kellékek, kijelölt helyek, ahova lepakolhatják a felszerelést, hogy ne kelljen ölelgetni a cuccokat kezdésig. Bőven van hely a szurkolóknak próbálni, amibe Simonetta is azonnal beáll, hirtelen kivirulva szép nagy mozdulatokkal nyújtózkodva a szeme sarkából Roby felé tekingetve, aki vélhetően úgy se néz felé, de azért próbálkozik. Ahelyett viszont, hogy bárki belépne az ajtón, teljesen máshogy adják a tudtukra, hogy idő van. Hirtelen olyan nyomást éreznek, mintha egy hatalmas, egész teremnyi liftben lennének, ugyanis a terem úgy, ahogy van, felemelkedik és a bejárati ajtó falán kívül az összes többiről egyértelművé válik, hogy üveg volt, ahogy emelkedik. Hirtelen már előttük a hatalmas kviddicspálya, rajta csak öt ilyen "páhollyal" a levegőben a toronyépítmények tetején, a csapatoké. Minden más néző körben üldögél a magas nézőtéren, éppen úgy, ahogy a Roxfortban. A pálya a katedrális mennyezetével fedett, de a színes ablakok és egyéb fényforrások tökéletesen megvilágítják, nincs szükség a napfényre. Ahogy Winifred berakja a kezét úgy Corvus is oda fordul és biccent mindenki másnak - szurkolókkal egyetemben. - Háromra egy hajrá Roxfort? Egy. Kettő. Három. Hajrá Roxfort! - mondja, hiszen még csak a szurkolók "köre" jön, így a tényleges beszéddel az edző is ráér és ő is, kivéve, ha az edző akarja buzdítani a szurkolókat, de Corvus egyáltalán nem követte figyelemmel, hogy pontosan mit csinálnak, ha odanézett akkor is csak Alisont látta, de a zenét, éneket, koreográfiát nem különösebben.
Éppen csak egy-két percük marad beszélgetni és nézelődni, mert az üvegfal a pályával tökéletesen szembe elkezd lenyílni és elindul a megnyitó. Kirajzolódik egy mágikus platform a levegőben a pálya közepén, majdnem tíz méteres magasságban és egy férfi hosszú dísztalárban pálcát tartva a torkához. - Üdvözlök mindenkit a 249. Királyságok Tornájának megnyitóján! Történelmi eseménynek lehetünk a tanui idén, ugyanis ugyan a tagországok ilyen-olyan módon változtak az évszázadok során, még soha nem csatlakozott hozzánk egy varázslóiskolát képviselő csapat. Először viszont nagy tapsot Wales-nek, a mai nap házigazdájának, Észak-Írórszágnak, Skóciának, Angliának... és a Roxfort diákjainak! - tart egy szünetet, ahogy minden ország után is a kitörő tapsot várva, amit főleg Wales kap jelenleg, hiszen ők a hazaiak. Roxfortnál egy kicsit lagymatag, még nem teljesen meggyőzött, alig-alig hallható üdvrivalgás jön, ami kicsit talán kínos azt tekintve, hogy mekkora tömeg van lent. - Vágjunk is bele a Megnyitóba, az első fellépőink a Roxfort csapatának szurkolói. - szólal meg újra, kitárt karokkal meghajol, aztán elhoppanál a platformról. Egy, a platformhoz hasonló áttetsző folyosó jelenik meg a levegőben a szurkolóknak, hogy bejussanak, addig pedig az idei évre költött Királyságok himnusza szól és bűbájos tüzijátékok, formák jelennek meg, időt nyerve nekik a felálláshoz. Nincs más hátra, mint előre.
// A szurkolók fellépése alatt szeretnék minden körben mindenkitől kérni egy Fizikum+Megjelenés+Szerencse célszámú dobást, illetve beszéljétek meg, hogy ténylegesen mi a zene, ki énekel (ha énekel), milyen látványelemekkel meg trükkökkel dolgoztok. A fellépés körülbelül 3 perc, ami csak három kört fog jelenteni, szóval akármilyen kreatív ötletetek akad, ennyibe kell beleütemezni. Minden szerepjátékosan kijátszott elem (akár inspo kép, videó 1/hsz) majd extra pontot fog eredményezni.
Határidő: december 25., éjfél Következő mesélői: december 26., kedd//
Valószínűleg csak dühös vagyok és féltékeny. Hiszen néhány éve én is olyan voltam mint Alison vagy Abby. Semmi más nem érdekelt, csak hogy csillogjak, hogy én legyek a legjobb, akire felfigyelnek. Ehelyett ez a hülye cetli teljesen kilendített. Pedig borzasztóan örültem, hogy végre itt lehetek, végre vissza térhetek “természetes közegemhez”. Erre felbukkan ez a vacak és fejben máris azt mantrázom, hogy nem Lizzy nincs veszélyben, nincs baj.. Hiába hogy nagyjából egy héttel ezelőtt még Grindelwaldot hajkurászta egy tragédiába fulladt esküvőn és ahol az unokabátyánk is majdnem ott maradt… Időnként olyasmikkel álmodom, hogy az öreg gondolván egyet meginvitálja az egész családot hogy egy asztalnál ülve szövögesse a terveit aminek mi is a részesei vagyunk ám! Persze álmomban mindig kibukkan, hogy neki állok hősködni, merthogy Angyal vagyok vagy mifene, szóval majd én leverem mint vak a poharat! De aztán mindig csak egy gonoszan körbe visszhangzó kacagás és bukás a vége annyival lezárva, hogy “az Angyaltársak nélkül úgy is tehetetlen vagyok!” Szóval bármennyire szeretném, képtelen vagyok fejben a fellépésre figyelni, noha ott van az is, hogy kellően magabiztosnak érzem magamat, hogy ne rontsak el semmit már fél figyelemmel is! De azért nem ártana vissza szállni a földre! Szóval amikor Alison mozdulatokat akar gyakorolni én is beszállok! És a mozdulataimba vissza szivárog a jelenlétem végre. A szívemet pedig megtölti egy pezső izgalom!
Winnie-nek láthatóan nem esik nehezére kizárnia végül az első riadalom és pánik után a cetlit, valószínűleg a többiek beszélgetése őt is vissza terelte és az, hogy látja a bátyja mennyire elszánt és Sienna is meg mindenki. Nem nehéz ráhangolódnia, hiszen alap esetben ez benne is benne van. Nem iszik már semmit, legfeljebb vizet, de utána már csak készenlétben állva pörgeti a seprűjét egyik kezéből a másikba. Az ütője az övére erősítve egyenlőre. Végül ő is a többiek felé fordul és benyújtja középre a kezét. - Jöhet az utolsó beszéd? - teszi fel a kérdést mindenkinek címezve, jól hallhatóan és már a szája sarkában is valamiféle mosoly játszik.
Dany: Azt hiszem kár volt belefolyni ebbe a mikor-kivel-voltam témába. Láthatóan Robby és Corvus nem igazán tudják jól kezelni a témát. Robby nem veszi kellően komolyan, Corvus meg túl komolyan veszi. Amiből hát lehet némi súrlódás, ami közepén én rekedek ott. -Nem is tennék ilyet. - biccentek azért Corvus felé mintegy megnyugtatólag. Bár a korábbiak fényében nem tudom, hogy ez mennyire hat ténylegesen békítésnek köztük. Bár meg kell vallanom, hogy soha életemben nem hallottam még Corvust ennyit összefüggően beszélni. Inkább szotam én ennyire csacsogni, mint ő. De ideje is indulni a meccsre. Szóval besorolok Lizzy mellé. Azért engem nem győz meg teljesen a válasza. Noha én sem fogadom el az italt. Na nem mintha, ha azon agyalnék, hogy lenne itt egy másolós gyilkos, csak jobban bízom abban a palack vízben a táskámban, amit otthonról hoztam. Megérkezve a helyszínre azért lenyűgözőnek tartom az ablakokat, és egy kis időre el is bámészkodom. De el sem távolodom Lizzy mellől és besorolok a falhoz vele. - Minden rendben? Kérsz egy kis vizet? Ne aggódj, ezúttal rendben leszünk. - fogom meg a kezét, és igyekszem egy biztató mosollyal erőt önteni a lányba.
Janie: Tényleg komolyan veszem a helyzetet. Nem adatik meg a luxus, hogy szőnyeg alá söpörjünk egy fenyegetést. Csakhogy ideje készülődni is. Egyszerre nem lehet mindennel foglalkozni. Szóval, a cetliet és a felismerésemet egyenlőre csak elraktározom magamban, hogy percekkel később tényleg a tökéletes külsővel lépjek ki a szobából, és a csatlakozzam a többiekhez. Bár nem fogadom el a csapos által felkínált italt, de nem is szólok rá Mirára, vagy bárki másra, aki esetleg elfogadja. Az sem zaklat fel, hogy hogyan cuppug. Én egyszerűen csak máshol vagyok fejben, máson gondolkozom éppen. Inkább csak elteszem Corvus cetlijét, illetve másét is, aki esetleg még átadná a csapatból. Ez után szépen besorolok a többiekhez, és együtt megyek át velük a helyszínre. Nem mondom tényleg lenyűgözőek az ólomüveg ablakok. Mindics csodaszépnek tartottam a művészet ilyen megnyilvánulását. Szívesen nézegetném még egy darabig pusztán az üvegablakokat, de hagyom magam tovább terelni a számunkra kijelölt terembe, ahol nyugodtan készülődhetünk tovább. Szívesen foglalkoznék ismét a cetlikkel, vagy néznék körül a helyszínen jobban a fennmaradó pár percben, amíg kezdődik a fellépésünk. De Alison maga köré int minket, és be kell látnom magamban, hogy talán igaza van. Mind feszültek vagyunk, talán egy utolsó próba segíthet ezt levezetni. - Rendben. - bólintok a szőkeségnek, és beállok a helyemre, hogy elkezdhessük a próbát. Közben azért Foxy csak úgy kíváncsiságból körbe néz, és szaglász a teremben. Illetve én is oda-oda pillantok az ajtó felé, hogy mikor lép be valaki megakasztva az utolsó próbát, hogy a tényleges fellépésre szólítson...
Hát, a jó hír az, hogy engem aztán nem ijeszt meg semmi és senki, hiszen néha képes vagyok faltörő kosként belevetni magam az adott szituációba, nem számolva a várható következményekkel. És valóban jól sejti Janette: amíg nincs egy épkézláb bizonyíték sem az összetákolt cetliken kívül, addig tőlem aztán fejre is állhat, akkor se fogom véresen komolyan venni ezt az egészet. Különben is, mi csak szurkolni jöttünk, ha a veszély valós - bár miért is lenne az? - esélyesen a csapatot veszik célba, azokat, akik ténylegesen játszani is fognak. Miért izgassam hát magam ezen? Talán még a hasznomra is válhat, mert ha azt a Roby srácot és a repkedő szöszit eltüntetik, máris nem kell ezekkel a csipogó picsákkal egy levegőt szívnom. Számomra nem fontos a tökéletes külső, sokkal jobban szeretem azt, ami kényelmes, mindegy, miként néz ki, de azért, ha már a csapat nagy része egységessé tette magát, akkor én se maradok ki a sorból... Zsörtölődve intek tehát egyet a pálcámmal, majd leszek én is nagyjából szalonképes az arany-fekete szalagokkal a hajamban és sminkkel a képemen. Nem olyan tökéletes, mintha valaki órákat pepecselt volna rajtam, de a célnak megfelel. A lelátóról egyébként se jönnek le közelebbről megnézni minket, nem igaz? És hát esélyesen úgyis Alisont kapják lencsevégre meg azt a Simonettát, ők az igazi dámák, ráadásul vélák, szóval lesz kit nézni. - Kösszencs! - kapom le habozás nélkül a frissítőt a tálcáról és csupán a szememet forgatom, ha észreveszem, hogy akad, aki nem tesz így. Én azért egy jó nagyot hörpintek belőle és még jólesően cuppantok is egyet a számmal, mellyel leginkább Janette agyát szeretném húzni, hadd egye az ideg. Szegénykém annyira be van feszülve, hogy kész csoda, ha nem viszi el az agyérgörcs korai halálként a pályán! Azért - a város hangulata láttán - nekem is kedvem lenne beállni a sorba és tombolni egy nagyot, de egyelőre maradok a csapattal. Ha más nem is, legfeljebb később levezetem ily módon a feszkót, de itt és most talán tényleg az lenne a legjobb, ha fejben topon lennék. A katedrális annyira nem nyűgöz le, de a számunkra kialakított terem már annál inkább... - Jaj, már! - bukik ki belőlem, amikor Alison maga köré int minket, hogy ismételjük el a fontosabb mozzanatokat, de azért mindenféle ellenállás nélkül csatlakozom hozzájuk és igyekszem mindent beleadni. Azért valljuk be, legalább ritmusérzékem akad valamennyi...
- De legyetek nagyon óvatosak! - figyelmezteti azért Lizzy Gilliant, hiszen sejti, hogy lebeszélni úgyse fogja tudni a szándékáról. Corvus szavai hallatán azért némi aggodalom költözik a tekintetébe, de egyelőre ennek sem ad hangot. Amilyen maximalista, szinte mindenki biztos lehet abban, hogy nem fog visszalépni, legalábbis addig nem, ameddig az edző vagy a csapatkapitány másként nem dönt, de egyelőre egyikük sem készül ilyesmire. - Nem aggódom - feleli végül tompa hangon Dany szavai hallatán, habár az italt már nem fogadja el. Talán a lámpaláz vagy valami más lehet az oka. Csacsogás helyett néma csendben követi a társait, szorosan Daniel mellett haladva, mintha a fiú lenne az egyetlen mentsvára ebben a helyzetben. Amikor a számukra kialakított terembe érnek, ő az egyik fal mellett álldogálva figyeli a szurkolócsapat próbáját, némileg sápadtabban a kelleténél.
- Jó, akkor erről még beszélünk a meccs után. - Adom meg magam, mert a két pletykafészek, Etta és Abbie bizony úgy néz rám, mintha most azonnal ki akarnák tárgyalni, hogy kinek ki tetszik. Most azonban el kell vágni a beszélgetés fonalát. Még utolsót igazítok a csigacsápokon, belepusszantok a tükörképembe, aztán nyújtom a karjaimat a lányoknak, középre helyezkedve. Elindulunk a játékosok után, a fogadóstól pedig én kategórikusan és jól hallhatóan utasítom el a frissítőt. Ezek után furcsa is lenne, hogy ha elfogadják valamit, hiszen nem csak a pörgőrúgás volt látványos, hanem az utána következő vitám is Mirával. Most követem a saját utamat, ha korábban úgy döntöttem, hogy gyanakszunk, akkor ez maradjon fent, legalább látszat szinten. Azért odafigyelek Abbie-re, meg a többiekre, ha esetleg valami nem lenne rendben velük. Kicsit ugyan nekem is száraz a torkom, de egy aquamentivel bármikor lehet egy maréknyi vizet varázsolni, így nincs gond. A kápolna díszes ablakai az otthoni kastélyra emlékeztetnek, amiben mindig úgy éreztem magamat, mint valami rab kanári, így csupán késhegynyire szorítom össze az ajkamat, s nem válaszolok Abbie méltatására, hanem követem őt, amikor benyit a gyülekező helyszínére. Ott keresek magunknak egy üres sarkot, s odaintem a többieket is. - Lányok, amíg várakozunk, utolsó ismétlés. - Javaslom, hogy mindenki álljon be a helyére, és legalább a feszesebb mozdulatokat ismételjük el. Kiabálni persze itt nem kell, a zenét sem kapcsoljuk be, mert főleg a csapatot nem lehet zavarni, de az ütemet már fejből kell tudni. - És.. három, négy! - Adom meg a kezdeti ütemet, bízva abban, hogy a többiek követnek. Természetesen mindezt csakis akkor, ha itt csak magunk vagyunk, s nem látnak be a nézők.
Roby egyrészt nem túl logikus alkat, hogy felmérje, a meccs előtt nem a legjobb összekapni, másrészt ami a szívén, az a száján, simán kimondja, amit gondol. Ugyanakkor rá kell ébrednie, hogy nem vagyunk egyformák, Corvust nem fogja tudni ő megváltoztatni. És kell-e egyáltalán? Végül biccent, mert az jogos, hogy a kapitánynak nincsen rossz élete, csak ez az állandó savanyú arc.. Roby azonban is meg is húzza a határt, nem vitatkozik tovább, csak int, hogy menjenek, kint pedig besorol a szintén stresszes Sienna mellé, a kezét nem fogja meg ugyan, hiszen azzal csak korlátozná, de egy bíztató pillantást vet rá, hogy rajta ugyan nem fog múlni, betöri mindenki fejét a gurkókkal. A hűsítőt nem fogadja el, mert legalább ebben következetes akar maradni, hogy ha valaki ismételni akarja Belfastot - másolós gyilkos? - akkor ne egy mérgezéssel indítsák a meccset.
♬ Chasing cars ♬ Ruci Megismerkedésünk története [You must be registered and logged in to see this link.]
- Én inkább úgy látom nagyon is érdeklik a részletek. - nevetek fel, mert láthatóan Alison hiába fogja be Simonetta fülét, csoda, hogy nem fejti le az ujjait magáról, mert ugyanúgy hallgatózik tovább. Persze én se vagyok közömbös, hogy volt valam gebasz legutóbb, de őszintén szólva sokkal jobban leköt a tény, hogy mindjárt fellépünk, mint holmi múltbéli izé, ami már annyira nem is számít. Janette nagyon komolyan veszi ezt az egészet, én mégis képtelen vagyok, inkább a mozdulatokat veszem újra fejben, és koncentrálok a kezdésre. Mégis csak villantanunk illene, nem? A csapatot is feldobja, ha jól csináljuk és már eleve lázba hozzuk a közönséget, elérjk a szimpátiát, meg minden. Felkapom hát a cuccomat, mert azért egy tatyó kell az esetleg mégis szükséges plusz cuccoknak, mint smink, meg persze pár korty innivaló, aztán már az ajtóban is termek és irány kifelé. Én aztán gond nélkül elfogadom a frissítőt, bár szó se róla, van speciális italom is, ami nyutat és egyben segíti a koncentrációt, de az majd a kezdés előtt kicsivel. Most csak éppen átnedvesítem a számat. - Hát ez mesés! - kerekedik el a szemem, időnként elejtve egy hút, vagy aztát, miközben beljebb lépdelünk. Imádo, hogy sokan vannak és őszintén szólva engem aztán a tömeg se rettent vissza különösebben. Szeretem, ha sokan vannak, hiszen akkor sokan fognak nézni engem... izé minket és az mégis csak felemelő érzés. A szívem érzem, hogy hevesebben dobog, ahogyan már most átjár az adrenalin, ami csak még durvább lesz amin minden szem ránk szegeződik és elindul a zenénk. Ah, fantasztikus lesz! Sietősen a kis gyülekező helyet veszem célba a többiekkel és az edzőre szegezem a tekintetemet, vagy ha valaki jön majd aki megmondja, hogy pontosan mikor és hová, akkor természetesen rá. Szokott az ilyen helyeken erre alkalmas személyzet lenni. A tatyómat egyelőre ledobom és izgatottan pillantgatok ide-oda. Kezdjünk már!
Sienna eközben halad a csapattal. Jóval feszültebben azért ,mint a szurkoló csapat tagjai. A fejében szinte látszik, hogy taktikákat pörget, trükköket gyakorol még így seprű nélkül is, mintha már most a pályán lenne. Szóval leginkább koncentrál, nem figyel most a fiúk esetleges csipkelődéseire, a cetlit pedig láthatóan már rég kiverte a fejéből.
Az edző bőszen terelgeti a diákokat előre, majd a gyülekező helyre. Azért jó eséllyel a csapatnak kezdés előtt még lenyom majd valami buzdító beszédet, de most még a táncosokra várnak úgyis.
Roby kissé beleáll Corvusba, ami meccs előtt mondjuk nem a legjobb taktika összehangolódni, de éppen ezért a fiún elsőre az látszik, mintha teljesen elzárkózna, teljesen ignorálni akarná, de valószínűleg azért, mert már töltöttek annyi időt el, hogy ennyivel megtisztelje, mégiscsak megszólal. - Nem vagyok savanyú, de tanultam a hibáimból és következetesen komolyan veszem azt, hogy a kimondott szavaknak ereje van. Az Ollivander lányok nem csak, hogy itt vannak, az egyik a csapattársunk, a másik a szurkolónk, de nekem még ezen felül is régóta a barátaim, így az, hogy Daniel oda-vissza játszadozna velük egyszerűen nem vicces. - vonja meg a vállát, lazán megingatva a fejét a göndör fürtjeivel. - Nem gondolnám, hogy olyan rémesen bármivel le lennék maradva az életben, csak azért, mert más a stílusom. Amikor utoljára néztem csapatkapitány voltam, a menyasszonyom a szomszéd szobában készülődött, hogy felvezesse az első bemutató meccsünket a profik között és a Roxfortba is tovább folytathatom a tanulmányaimat. Nem maradtam le az ég világon semmiről. - jön az újabb önérzetesség, pedig tény, hogy a humorérzéke és az egész lénye nem éppen laza és soha az életben nem lesz az a viccelődős, ölelkezős, pajtáskodós haver, akinek a vállán átvetné valaki a karját hogy megölelje vagy összeborzolja a haját. Lehet, hogy kiskorában sokmindenből kimaradt, mert olyan szülei és olyan neveltetése van, de azt a szemére vetni már biztosan nem lenne valami igazságos.
Simonetta nem tudja a részleteket, pletykás, de azért nem volt ott, szóval issza a szavait azoknak, akik hajlandóak többet megosztani. Mintha Alison szavai azzal, hogy ne beszéljenek róla, mert még a végén kiakad teljesen süket fülekre találna, mert inkább úgy néz ki a szőke lány, mintha nagyon is hallani akarna többet. Megköszöni Gilly-nek, ha a lány segített sminkkel, hajjal, aztán ő is felszívja magát és a szurkolók koreográfiáján agyal.
Az edző feje belibben néhány perccel később a szobákba, hogy a kopogásnak még nyomatékosabb erőt adjon a sietségre, az izgalom minden szobában tapintható. A lányok felkészülnek a fellépésükre és néhány percen belül, amikor mindenki leér, a fogadós körbekínál egy nyári hűsítő italt és igen furcsállva fogadja, ha többen - Sienna, és esetlegesen akinek még PTSD-je van amiatt, hogy legutóbb bájitalt raktak az italjukba vagy egyszerűen bizalmatlan - visszautasítják. Amikor Lizzy odasorol a fiúk mellé Corvus kissé felvont szemöldökkel húzza ki a zsebéből a cetlit és mutatja meg neki. - Nem csak a lányok, mi is. - válaszol csak ennyit, és ha mondjuk Janette ott van a közelben és át akarná venni, akkor átadja, jelezve, hogy a meccs előtt ő tényleg nem fog ilyesmivel foglalkozni.
A középkori város pezseg, mindenhol italozás, éneklés, fényvarázslatok röpködnek, míg átvágnak a katedrálishoz. Kívülről is nagynak tűnik az épület, de azért nem akkorának, mint egy kviddics pálya, így nyilvánvalóan számíthatnak a térmágiára, ahogy belépnek a hatalmas kapukon. Több ajtaja is van, őket ahhoz vezetik, ahova csak a tényleges játékosok és szereplők mehetnek, ott nincsen lökdösődés és zsúfolódás, a többinél viszont egyértelműen akad. Belépve egyelőre egy folyosóra jutnak, de már itt is sokkal nagyobbak a terek, mint kellene és a falakon a kápolna ólomüveges, gyönyörűen díszített ablakain keresztül ezerszínnel süt át a kinti napfény. Több ajtó mellett is eljönnek, az összesre országnevek vannak írva, míg el nem jutnak a Roxfort felirathoz, az lehet az ő gyülekezőhelyük, mondhatni, mint egy klubhelyiség.
// Határidő: december 12., éjfél Következő mesélői: december 13., szombat//
A készülődés és az, hogy segíthetek mindenkinek, aki igényli elkészíteni a sminkjét vagy a haját végülis kieszi belőlem az aggodalmat valamennyire. Ez az amire mindig is vágytam. Csillogni akartam, ahogy a többiek! Lizzy stílusa instant kicsapja a biztosítékot nálam így csak egy szemforgatásra méltatom és már inkább nem is reagálok rá. Néha egyszerűen csak jobb ha ignorálom. Legalább nem csinálok balhét és plusz feszkót mindkettőnknek. Arra, hogy Dany csak úgy kikotyogta a titkomat, nos ezt biztosan eléggé zokon venném. És presze csak remélhetem, hogy a tudtom nélkül nem indul meg valamiféle pletyka láncolat. Nem mintha rólam nem lenne mindig valami pletyka a hátam mögött.. Miután sikerül lehiggadnom sorolok csak vissza a húgom mellé. - Nem. Igazad van, a meccs nem fog elhalasztódni. - aztán mindenkinek címezve mondom tovább - Talán nekünk kéne utána néznünk az első meccs után nem nektek. Főleg ha tovább jutunk. - engedek meg ennyi szemtelenkedést és kekeckedést az egész csapattal szemben. De a gondolat áll. - Mi talán kevésbé lennénk feltűnőek. Viszont az, hogy a cetli a cuccaink között volt, már egy pont. - ezúttal Janette-re nézek. - Ezt nem most fogjuk megfejteni.. - dünnyögöm mindenesetre egy sóhajjal. Főleg amikor tényleg eljön, hogy idő van!
Winifred teljesen megrökönyödve néz az eddzőre és talán kissé dühösen is, hogy ezt ennyire fél vállról veszi. Persze a szavai eljutnak hozzá és igyekszik arra koncentrálni. Vissza terelődik és teljesen időben sikerül még neki is befejeznie az elkészülést. Bár mire kilép az ajtón kissé puffog és fújtat, de nem az edző van a mérgének a központjában, hanem az, aki az üzenetet küldte. Szinte zsizseg körülötte a levegő. - Valamit igazán tudhatunk, ha ennyire bökjük valakinek a csőrét! - villan meg egy pillanatra némi öntelt arrogancia, de valójában csak próbálja palástolni, mennyire nagyon zavarja ez az egész. Esze ágában sincs újra föld alá záródni. Próbál a légzésére koncentrálni és megnyugtatni magát. Nem feltétlen lenne jó, ha az ellenfelet a pályán úgy telibe csapná egy gurkóval, hogy rögtön kiállítsák érte. Nem engedheti meg magának, hogy hibázzon.
Dany: Hát ami az Ollivander lányokat illeti azt hiszem egyet kell értenem Corvussal. Már nem lennék életben, ha csak úgy szórakozgatnék velük. Na nem mintha Flint hideg megjegyzése ijesztene meg. Sokkal inkább tartok Gillian temperamentumától, mint Corvustól. Ráadásul IRA-t, vagy más mugli terrorszervezetet sem vizionálnék ebbe. Legfeljebb a Testvériség tehetne keresztbe, ha már terroristák, de nem értem, hogy Grindelwaldnak mi oka lenne erre? Hiszen ez csak kviddics. Nem éppen társadalmi hatalmi játék. Szeretnék nem olyasmit látni ebbe, ami nincs. Noha azért a Belfastban történek valahol mélyen még aggasztanak. Amikor elkészülünk, és a kopogtatásra kimegyünk Lizzy szinte rögtön mellém sorol, én pedig átkarolom a derekát. - Mi is kaptunk. De egy cetli kevés megfélemlíteni. Ne aggódj. Egy stadionnyi ember előtt úgysem tehetnek semmit. A többit meg az aurorok kinyomozzák. - igyekszem megnyugtató lenni Lizzy felé. De azért Corvusra is pillantok, hogy ő is mondjon valami nyugtatót erre. Azért akárhogy is, de a laza, vidám hugrás felszín alatt, azért még én is aggódhatom.
Janie: Természetes, hogy nagyon komolyan veszem ezt a dolgot. Nem azért jöttem ide, hogy csak nézzek ki a fejemből. Bármilyen szép is vagyok. Én mindig elvégzem a feladatomat. Ezt hívják céltudatosságnak. Persze az igaz, hogy a család nevek sokat jelentenek. Ha eltűnnék, és nem jelentkeznék a bácsikám nem csak, hogy nyomást helyezne a minisztériumra, de saját maga vadászná le azt, aki felelős ezért az egészért. Azonban Flint a csapatkapitány, és az előző esetben ő is áldozatul esett, aki ezt kitervelte nem igazán foglalkozott a családnevével. - Hidd el, tudok egyet s mást a csínyekről, és a túlzásba vitt tréfákról. - hozzáfűzném, hogy ez nem az, de Mirát és a többieket felesleges lenne tovább ijesztgetni, hogy vegyék ezt komolyabban. Vélhetően erről kézzel fogható bizonyíték nélkül úgyse győzők meg erről senkit. Ami tulajdonképpen nem is feladatom. Tehát nem magyarázkodom tovább, inkább az eddig megkapott bizonyítékokra, vagyis cetlikre fordítom a figyelmem. Tehát kapok még egy C-t és D-t. Tehát tényleg más más betűk vannak rajta. Jó lenne minél többet felfedni. Ezen még gondolkodnom kell. Viszont a fellépés sem maradhat el, tehát határozottan sietni kell. Így én is a lófarok fekete-arany szallaggal és egységes arany-fekete sminkre szavazok. Legalábbis a hiú énem, aki ad a tökéletes megjelenésre. Tökéletes külsővel tartóztatom majd le a tettest. Éppen csak sikerül némi segítséggel a kopogásra összeszedni magam, és a többiekkel lemenni a gyülekező helyszínére. Azért röptében még megköszönöm Lizzy segítségét. Azért a pálcám a ruhám alatt marad, a cetlikkel együtt. Figyelmesen hallgatom a többieket, és ha elindulunk, akkor én is megyek a többekkel. De nagyon figyelem a környezetet, hátha kiszúrok még valami érdekeset.
Janette nagyon üti a vasat és véresen komolyan veszi ezt az egész cetli-ügyet, holott valóban lehet szimpla tréfa is, elvégre maga a belfasti eset igen komoly volt, hülyék lennének az azért felelősek ismét felbukkanni. Ráadásul, most többen is vagyunk, itt van ez a Troops-lány, akinek a családja aurorkodik, pont azokkal húznának ujjat? Mert a Hartford-név semmit se jelent, egy teljesen hétköznapi családfával rendelkezem és passz, az én rokonaimtól nem kell félniük, de a Troops, Fawley, Flint-nevek azért már számítanak, nem igaz? Ha ez a három személy tűnne el, elég szép hajtóvadászat kerekedne a dologból, mivel a családjaik hatalmas nyomást helyeznének a minisztériumra. Komolyan bevállalnák ezt? - Igen és mivel te nem kedveled, nyilván nem is fogják eljátszani veled - mosolyodom el negédesen Janette szavai hallatán. - Sajnálom, hercegnő, de a világ nem csak körülötted forog - szembesítem a kegyetlen valósággal. Az emberek szeretnek tréfát űzni másokkal a saját szórakozásuk miatt, mi pedig ennek eshettünk áldozatául. És valaki minden bizonnyal most is jót szórakozik rajtunk és azon, hogy mennyire könnyű minket csőbe húzni. Ebben az egészben maximum csak ez a bosszantó, semmi más. Valahogy sejtettem, hogy Gillian is Janette véleményét osztja, szóval már éppen vágnék vissza számára, amikor felbukkan a másik Ollivander-lány is és inkább hallgatok, amíg ők befejezik a csevejt. Az én mindenségem rendben van, nem kell számomra semmi extra, egyébként se szurkolni jöttem, szóval nem kérek a segítségből, főleg nem Gillyéből. Még kész szerencse, hogy Abbie szerint is csak egy buta és kegyetlen tréfa az egész, mert ha mindenki egy követ fújna, hát ott lennének gondok részemről. - Ez nekünk szól! - pattanok fel a helyemről a mágikus kopogtatás hallatán, hiszen végre kiszabadulhatok innen, szóval nem is nagyon kell engem terelgetni, szinte ég a talpam alatt a talaj és én lehetek az első, aki kint terem, ha csak valaki meg nem előz benne.
- Én... - tapad Lizzy tekintete a Gillian által lebegtetett cetlire és zavartan köhint egyet. - Ezt ne most, jó? - kéri meg a nővérét, végül tessékeli beljebb magát. - Belfast elég kemény helyzet volt, de mégis mit léphetnének ennyi ember előtt? - teszi fel a kérdést, majd türelmesen megvárja, amíg mindenki elkészül a sminkjével és a frizurájával. Lizzy mindig is a szöges ellentéte volt Gilliannek, ő inkább a fiús vonalat képviselte, szóval annyira talán nem is meglepő, hogy a meze mellett semmilyen más változtatást nem eszközölt a külsején. A haja lófarokba van fogva, hogy ne zavarja semmiben, de sminket egy grammot se hord magán. Az égen fog repkedni, nem szurkolni, úgyhogy ha esetleg valaki felajánlaná, hogy őt is kifesti, udvariasan elutasítja. Azért láthatóan nem nyeri el a tetszését, hogy Gillian az engedélye nélkül kotyogott ki bizalmas információt, de egy gyilkos pillantáson kívül már képtelen mit tenni. - Beszéljünk - hagyja rá végül a nővérére a dolgot. - De a meccs emiatt aligha fog elhalasztódni... Ha még valamilyen csoda folytán a szervezők is tudomást szereznek erről, nem fújják le a mérkőzést, ebben biztos vagyok. Egy cetlire írt fenyegetést se vennének komolyan - vonja meg a vállat. - De ígérem, amint vége a mérkőzésnek, segítek kideríteni, mi áll a háttérben - indul meg a többiekkel a folyosóra, Gillian mellé besorolva és neki intézve a szavait. Amikor pedig felbukkannak a fiúk, lép Daniel mellé, majd fordul Corvus irányába: - A lányok kaptak egy fenyegető üzenetet - osztja meg vele, ha szükséges, lejjebb véve a hangerőt, de azért leérve magához veszi a seprűjét, hiszen egyáltalán nem számol azzal, hogy ennek hatására bárki is megfutamodna. - Valaki tud a belfasti esetről és ránk akar ijeszteni - fejti ki némileg bővebben. - A meccs után érdemes lenne utána nézni... - még véletlenül se előtte!
Próbálok nem csapongani azon érzések között, hogy Corvus életveszélyben volt, és hogy ez az egész nem is olyan fontos. Épen és sértetlenül jött haza, néhány lila foltot pedig úgyis szerez kviddics közben. Abból indulok ki, hogy egy lényegében nemzetközileg elismert vállogatott kapitánya, és természetes, hogy vannak ellenségei. A sokszor felületes érzésvilágom arra sarkall, hogy abban higgyek, hogy felesleges rettegni, hogy mi történhet. Nem hiszek a mugli Murhpy törvényében, hogy ami megtörténhet az is meg is történik. A társaim viszont két táborra szakadnak. Janette és Gillian nagyon is komolyan veszi a történteket, míg Abbie, Etta és Mira próbálja lerázni magáról az egész fenyegetést. Úgy érzem, hogy nekem is állást kell foglalnom, de engem nem hajt a nyomozás, vagy a kiváncsiság, a barátnőimhez hasonlóan én is a sminkek, szép ruhák világában érzem jól magamat, így amolyan anyai legyintéssel meg is vonom a vállamat. - Akkor nézd meg, rád bízom. - Nyomom Janette kezébe a saját papíromat, hogy aztán gyorsan Etta mögé ugorjak, és befogjam a fülét, kicsit dühösen a többi lány felé suttogva. - Nagyon félti a csapatot! Ne mondjatok olyat előtte, hogy majdnem meghaltak! - Természeten én tudom, hogy erről szó sincs, hiszen csak a terelő az, akiért dobog a szíve, de nem adom ki a titkát! - Corvust gubóból? Erről nem regélt a drága.. Na ezért még előveszem. - Préselem most már össze az ajakamat, elengedve Ettát, befejezem Abbie hajának ápolását, fésülését, s a kért lófarokba emelését. Én senkitől nem kérek segítséget, néhány hullámcsatot teszek csak be, mégis úgy nézek ki, mint aki most jött a sztárfodrásztól. Azt hiszem ez valami adottság, hogy minimális ráfordítással szalonképes tudok lenni. Abbie és Etta között indulok le a tényleges találkozási pontra.
♬ Chasing cars ♬ Ruci Megismerkedésünk története [You must be registered and logged in to see this link.]
Felpattanok, inkább viccesnek tartom a helyzetet, semmint bénázásnak, vagy fájdalmasnak. Még egy sportolóval is megeshet az ilyesmi, nem vagyunk tökéletesek, úgyhogy vigyorogva, de nyögve hagyom, hogy Danny felhúzzon. - Köszi, nem törtem darabokra. - Gyorsan ledobom a civil ruha maradékát, hogy a kviddicsmezt öltsem magamra, tízujjas fésűvel szedem rendbe hullámos-göndör tincseimet, s miközben magamat szemlélem a tükörbe, olykor bizony befeszítve, bólogatok az unokatesónak. - Barátnője? Na ezt se gondoltam volna. - Csóválom a fejemet, én valahogy nem tudnám elképzelni, hogy ha a páromnak szőrösebb lenne a mellkasa, mint az enyém, de hát mindegy is, nem az én életem. Ellenben Corvus arcán megakad a pillantásom, ő valahogy mindig olyan komoly, kissé talán provokálóan csóválom a fejemet. - Miért kell neked mindig ennyire savanyúnak lenni? Csak beszélgetünk, van benne némi vicc, igen, de nem veszed a lapot? Mintha mindig be lennél feszülve, ennyire nem kell komolyan venni az életet, mert még lemaradsz róla. - Bizonyos szempontból én meg egy kicsit túlfűtött, szenvedélyes vagyok, s nem azt mondom, hogy legyen pont ilyen mint én, de azért jobban elengedhetné magát, mert enyhén szólva is meg tudja mérgezni mások hangulatát. Én képes vagyok azért mondjuk bocsánatot kérni, vagy kitárulkozni, Corvus esetében egy-egy titkon kívül mindig ez a pókerarc, ami lássuk be, nem túl társasági. A seprűmért és az ütőért nyúlok, hogy induljunk le, aztán el is engedjük a terrorista vonalat, mert Corvus is egyértelműsítette, hogy nem arra gondolt igazán.Amikor leérünk a többiekhez, besorolok Sienna mellé, összenézünk, van azért bennünk némi feszültség, lámpaláz, de azt hiszem ez érthető, hiszen ég bennünk a bizonyítási vágy!
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
Csak egy kicsit felfrissítem magamat, de hamar megtöri a dolgot az érkező Winnie és a kezében elégő cetli. Nem akarok én cinikus lenni, vagy nem elég komolyan venni a problémát, de hát nem tudom megnézni, mert elfüstöl a kezében a bizonyíték, és annyira akarom, hogy most minden működjön. Ez mégis csak a nagy verseny és nem egy kis barátságos meccs, mint a legutóbbi problémás eset volt, amit én is csak a beszámolók alapján ismerek részletesen. - Jól van, de talán az egész csak félreértés, vagy valaki meg akar ijeszteni a legutóbbi problémákat meglovagolva. - mondom, hogy kicsit megnyugtassam, mert látom, hogy kellően ideges és ez most nagyon nem tesz jót nekünk. Koncentrálni kell mindenkinek, hogy ne vérezzünk el már a legelején. Az is lehet, hogy csak az ellenfél akar ilyen módon akadályozni, bár iszonyú sportszerűtlen lenne, de láttam én már sokmindent a pályafutásom során. - Mindent leellenőriztem, nem lesz semmi gond rendben? Figyelünk a részletekre. - igyekszem még megnyugtatni kicsit, miközben visszafelé terelgetem a szobája irányába, hiszen tényleg készülődni kell. Remélem ,hogy sikerül rávenni az öltözködésre, akkor még nekem kis jut néhány percem, hogy rendbe tegyem magamat és a tükör előtt szóljak önmagamhoz is néhány nyugtató szót, főleg az előbbi probléma után. Nekem is kell ez, csak hát jelenleg nekem kell erősnek lenni, engem senki sincs aki vállon veregessen, hogy nem lesz semmi baj. Nagy levegő és a kopogó hang után néhány pillanattal már a folyosón vagyok. Én magam is kopogok, mielőtt belesnék a szobákba, hogy mindenki elkészült-e már. - Lent gyülekező srácok és indulunk! - szólok be, ha netán lenne, aki még tollászkodik. Szépen bevárok mindenkot, hogy tuti senki se maradjon itt véletlenül, mert mondjuk épp wc-n volt, vagy ilyesmi.
Hallom a többieket, mármint akik aggódnak és hogy legutóbb tényleg durva dolgok történtek, de őszintén szólva a szemem előtt elsősorban az lebeg, hogy nekünk mindjárt fellépésünk van! Nem vagyok nyomozó, legutóbb az erdőben is a megfutamodást választottam. Előadóművész vagyok és ez bizony azt jelenti, hogy akármi is történjék elő kell adni! - Jaja, tuti csak valami riogatás. - értek egyet Mirával, aki az újság alapján való ijesztegetést tippeli bele. A cetlimen lévő betű se érdekel annyira, hogy megnézzem mire jut Janette, inkább szépen megfordulok úgy, hogy Alison hozzáférjen a hajamhoz, amikor már végre ő is a készülődéssel kezd el foglalkozni. - Ez jó lehet, fekete arany és a lófarok kombó, bár én jobban szeretem a színesebb cuccokat, de tudom, hogy alkalmazkodni kell a csapathoz. - ez most sajnos nem csak rólam szól, úgyhogy Simi ötletére bólintok, majd magamhoz ragadom a Gilly által előpakolt balzsamot és nekiesek végül én a hajamnak. Alig van idő, muszáj mindenkinek a saját külsejét rendbe tenni. Zavarban cseppet sem vagyok, amikor ledobálom a ruháimat, pedig még arra is van esély, hogy a sok mászkálásnak hála tárva-nyitva az ajtó. Gyorsan felpakom a szurkoló mezt, kicsit rendbeszedem a hajamat, hogy lófarokba köthető legyen. Az enyém azért egész más tészta, mint a többieké. A sima kis egyenes hajakkal könnyebb bánni, mintha az embernek négy átlag ember hajmennyisége van a fején és az még göndör is. Azért persze már van benne gyakorlatom, hogy ne okozzon gondot. Feldobom a sminket is és nem sokkal később már teljes menetfelszerelésben állok az ágyam mellett. Azért egy kis táskába életmentő holmikat bepakolok, sminket, ha bármi gond lenne, egy kis vizet, mert az sosem árt, fésűt, póthajgumit és hasonló fontos eszközöket. - Gyerünk lányok, egy-kettő! - ha valaki még tollászkodna, ne adj isten a cetlikkel foglalkozna, én bizony nekiállok kiterelgetni őket, amikor meghallom a kopogást. Idő van!
Sienna hasonlóképp készülődik, nem megy át a másik szobába, hanem amint készen van szépen kisorol a közös térbe, hogy mielőbb indulhassanak. Láthatóan esze ágában sincs újfent lemaradni a versenyről, maximum ezúttal jóval óvatosabban eszik, iszik meg bármit is. Ami nem a saját maga által hozott készletből van, meccs előtt tuti, hogy nem lesz hajlandó hozzányúlni.
Janette begyűjti Abigail és Gillian papírját (csak ők jelezték a hozzászólásban, hogy nyitottak átadni) és Abigail-én egy C jelenik meg, a másikon pedig egy D a feltáró varázslatok hatására. Ahogy átbeszélik a történteket és neki esnek a hajaknak és a sminkeknek Simonetta is összeszedi magát, először hagyja, hogy Alison átültesse, aztán bólint Gillian felvetésére és rábízza magát ami a hajat és a sminket illeti. Persze, egy dolog, hogy ő a látványmágus és lehet neki kéne éppen mindenkit körbeugrálnia a kinézetükkel, de most erőteljesen gyűjti még a lelki erejét hogy végignézze a kiszemeltjét egy másik lánnyal enyelegni. - Én megköszönöm. Lófarok fekete-arany szalaggal és egy egységes smink arany szemhéjpúderrel és fekete tussal? - kérdezi, mert az biztos, hogy ő nem megy bele abba, hogy "legyenek csak természetesek". Láthatóan jobb kedvre deríti, hogy hercegnősködve más foglalkozik a szépítgetésével, mert néhány perc múlva már megújulva áll készen harci díszben az indulásra, de Roberto-ról és Siennáról nem hajlandó beszélni egy szót se!
Winifrednek sikerül elmondania, amit akar, csak akárhányszor megmutatnának egy cetlit olyannak, aki nem kapott, porrá lenne, szóval bizonyíték nem támasztja alá.
Ahogy Roberto koppan Corvus csak összevonja a szemöldökét szinte hitetlenül, hiszen ők az élsportolók, olyan abszurdnak tűnik, ha valamelyikük esik-kel, bár az is igaz, hogy más a levegőben egyensúlyozni és más a földön. Ahogy a fiú oda-vissza pingpongozik az Ollivanderek nevével valami megmagyarázhatatlan rossz érzés keríti hatalmába és a szeme egészen összeszűkül, ahogy méregeti. - Ha csak odavissza játszadozna az érzéseikkel már nem élne. - mondja hidegen, mintha a lányok és a családjuk helyett is megsértődött volna, pedig nem családtag, csak nagyon, nagyon fiatal kora óta ismeri őket. Ahogy Dany elmondja Gillian titkát látszik, hogy egyáltalán nincs meglepődve, de azon igen, hogy elmondja. Nagyon keményen kezeli a titkokat és nem tudta, hogy már nyíltan felvállalják a dolgok így egyértelműen méricskéli a fiút az arcán keresve a választ. - IRA? Nem, semmilyen mugli dologra nem gondoltam. Ez csak egy mondás, nem engedünk a fenyegetéseknek, nem hagyjuk, hogy kizökkentsenek. - válaszolja, egy kicsit látszik, hogy ezzek erősen zavarba hozta Roby, mert nem igazán tud semmit az IRA-ról, nincsen benne a Roxforti tanmenetben és a világ híreiből is csak a varázsvilágot követi. Elkészülve biccent a srácoknak és velük együtt kisétál az előtérbe, éppen azelőtt, hogy minden ajtón mágikus kopogás jelezné, hogy idő van.
A lenti kocsma/fogadórészben van a gyülekező és ha mindenki megérkezett harci díszben, a fellépés kellékeivel, sportszerekkel, seprűkkel, akkor indulhatnak is a legendás St Davids-i Katedrálisba - ami történetesen az itteni kviddicspálya.
// Határidő: december 1., éjfél Következő mesélői: december 2., szombat//
Átcsoportosulunk a másik szobába és valahogy egy kicsit felhúzom magamat amikor mindneki félvállról veszi, pedig igazán beláthatnám, hogy mégis honnan kéne komolyan venniük bármit? Hiszen nem velük történt.. Végülis veszek egy mélyebb levegőt és megpróbálom nyugodtan kimondani. - Én nem venném félvállról! A húgom majdnem meghalt amikor.. - kezdenék bele, de hamar félbe szakad az egész amikor Lizzy felbukkan. Tudom, hogy borzasztóan cél-orientált de néha az idegeimre megy vele. - Te nem kaptál ilyen cetlit!? Vagy csak ennyire nem érdekel megint? - legyezgetem meg az orra előtt, hogy aztán a kezébe nyomjam Janette-nek. - Hátha ezen lesz majd valami más. - Nekem már csak a smink és a hajam hiányzik, de ekkor elő villantom a pálcámat és teljesen rutinosan varázsolom a hajamat és a sminkemet is tökéletesre. Majd elő villantok néhány smink és hajcuccot. - Oké kinek kell gyors és hatékony segítség? Illetve, ki mit akar? - pillantok körbe felajánlva a segítségemet, feltartott pálcával. Abbie számára pedig az asztalára teszek egy varázslatos hajformázó balzsamot. - Nem egyenesíti ki a hajat, de könnyen kezelhetővé teszi, ha esetleg.. kellene.. - és ha valaki igényt tart rá és elmondja, hogy mit akar, pillanatok alatt bűvölöm rá a kívánt külsőt. Ezt csinálom tizen pár éves korom óta, van benne rutinom. Ami meg a cetlit illeti, bennem nagyon rossz érzést kelt és szűntelen Lizzy-re pillantok miután össze rakta mindenki magát már. - Tudom, hogy ostobaságnak tűnik, de valahogy utána kéne néznünk ennek a cetlis fenyegetésnek. Ami Belfastban történt, tényleg komoly volt. A csapat csapdába ragadt egy barlangban, ahol majdnem megette őket valami. Corvust, meg még néhányakat közülük úgy kellett kivágni egy gubóból! - fordulok Alison felé kissé össze préselt szájjal. Mintegy kontrázva Simonetta szavaira. Megígértem Lizzy-nek, hogy nem beszélek erről, de muszáj! - Menjünk ki a közös térbe és beszéljünk a csapattal, hogy mi legyen. - tudom ez elég baljóslatúan hangzik, de abban mindnekinek igaza van, hogy kéne valami közös döntés, hogy mit is kezdjünk a helyzettel. Tényleg hagyjuk a fenébe, vagy tegyünk valamit?
Winnie meglepetten veszi tudomásul, kissé meg is ijed a spontán öngyulladós papírtól. Úgy hagyta el a szobát, hogy már félig készen volt, így van benne némi tiltakozás amikor az edző vissza akarja terelgetni. - Ne, várjon! Belfast… - próbál valami magyarázatot adni a hirtelen különc viselkedésére - Valaki fenyegető üzenetet küldött nekünk. Valaki akinek köze van Belfasthoz! - hadarja egy szuszra ha tudja.
A felbukkanó cetlik rendesen megbontják a békés készülődés menetét. Pedig szívesebben foglalkoznék a sminkkel, és a hajammal jelenleg, mint valami gyökerekkel, akik gyávák szemtől szembe állni, és kinyögni, hogy mi bajuk is van a csapatunkkal. Esetleg csak félnek, hogy a mi csapatunk jobb, és ki fognak kapni, ezért megpróbálnak elijeszteni. Nevetséges. Az emberrablás viszont korántsem az. Azt bünteti a törvény. Szóval már csak a Belfasti incidens miatt is jogomban állna letartóztatást eszközölni, már ha tudnám, hogy kit kell letartóztatni. De ami késik nem múlik. Ahogy a cetli is mutatja, összefutunk még a Belfasti "barátainkkal". - A Belfasti esetből kiindulva nem hiszem, hogy csak ijesztgetés, hogy szórakozzanak rajtunk. Amúgy sem kedvelem az efféle tréfákat. - legfeljebb, ha én űzök tréfát valakiből. De az elég gyerekes viselkedés, és egy ideje már kinőttem belőle. Vagyis, valahogy kezdenek átértékelődni bennem a dolgok. Régen csak úgy szórakozásból is képes voltam valakinek beragasztani a száját, és fejjel lefelé fellógatni a csillárra, csak mert kedvem volt hozzá. Mostanra viszont már egyáltalán nem élvezem az ilyesmit. Sőt. Mindezzel együtt sem értek egyet Mirával, hogy nem kéne ezt komolyan venni. Én nem csak megjátszom az aurort. Én az vagyok. Elvégeztem az akadémiát, és most is a parancsnokság megbízásából vagyok itt. Kiválóan táncolok, és szeretek is, ezért ideális választás vagyok a szurkolócsapatba, viszont a cetlik bennem igen is megszólaltattak egyfajta vészcsengőt. Na nem akkorát, hogy ide csődítsem az egész Mágiaügyi Minisztériumot, de akkor is végére fogok ennek járni. - Egy egész sor bűbáj van a cetliken. Nagyon alapos volt, aki ezt kitervelte. Nocsak egy "C" betű. - vizsgálgatom immár a másik lányszobában a cetlimet. Ez már egy apró nyom. Bár maga az az egy szem betű még túl sokat nem árul el. Bármi lehet, de a merénylőnk bizony ezzel szépen szignózta a tettét. Hiba volt. - Jól van, jól van. Igyekszem. - válaszolok Abbynek, amikor sürgetni kezd. Azért kíváncsi lennék, hogy a többi cetlin is a "C" jelenne meg, vagy valami más betű, így gyorsan akitől csak lehet igyekszem begyűjteni a cetliket, és eltenni, hogy később azokat is megvizsgálhassam a bűbájommal. Akár a lelátó alatt, a fellépés után, amíg a csapat épp a meccset játssza. Aztán pedig visszasietek a saját szobámba, hogy villám gyorsan kezdjek készülődni. - A hajammal segíthetnél. Köszi. - mondom Lizzynek, amikor ajánlkozik, hogy beérjem a többieket a készülődésben. Bár mondjuk smink terén én inkább Abby-vel értek egyet, ebben az esetben egy erősebb smink jobb lehet.
Ruci 
