2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.]Nem áll szándékomban megsérteni a másikat, mégis, nem tudok nagyon mit kezdeni azzal a közelséggel, amit oly hirtelen produkál a tanár, ezért is jegyzem meg végül azt, hogy mit miért is tettem. Az viszont némileg meglep, hogy Reginald az első tanár, aki normálisan a keresztnevemen hív, akit nem kell megkérnem erre. A megjegyzés viszont, bármennyire nem hangzik negatívan a hangzás miatt, a jelentése annak tűnik. - Nem akartam megbántani, professzor úr! – kérek finoman elnézést tőle, mert bár én se vagyok éppen angyal, azért nem szokásom a tanáraimmal kezdeni. Persze, Pitonnál ez most máshogy látszik, de… nem tudom, hogy az miként alakult ki, fogalmam sincs, mégis, nem akarom, hogy eleresszen a közeléből. A következőkre viszont csak finoman biccentek, a bókot pedig inkább figyelmen kívül hagyom, hiszen igyekszem normálisan látni az életet, de ez nem mindig sikerül, sőt. - Igen, igaza van, bár én jobb szeretem kerülni a mugli szokásokat és dolgokat. Varázslattal egyébként is minden megoldható, bár nem vagyok mugli-ellenes, félre ne értsen, egyszerűen nem ismerem igazán a világukat. – így a modern dolgaikat se. Talán érdekesek lennének, de nem merültem el igazán bennük, talán majd idővel, hiszen még hosszú élet vár rám, ha minden jól megy. Némi információt ez után azért megosztok a másikkal, hiszen tényleg kedvelem őt, jó tanár és az egyik olyan tárgyat oktatja, amiből kiemelkedően jó is vagyok, akár csak a barátnőm, Quinn, így nem hagyhatom őt figyelmen kívül, az viszont jól esik, hogy nem puhatolózik jobban. Nem is felelnék minden kérdésére, ő pedig nem kötelezhetne rá, ezt az igazgató is megmondta nekem, amikor magához hívatott ez ügyben. - Igen, a tanórák más lapra tartoznak, de ott bármikor szívesen felelek a tananyaggal kapcsolatos kérdéseire, mint tudja. – szelíd mosoly fut végig az arcomon, majd ez után ismétlem meg azt a kérdést, amit az előbb elmulasztott megválaszolni. Kitérhet előle természetesen, ő se köteles semmire se, de akkor közölje, hogy magánügy, én pedig magára hagyhatom, nem erőltetném senkire se rá a társaságomat. - Én nem terveztem igazán semmit se mára, de ha gondolja, szívesen csatlakozom Önhöz egy vajsörre vagy egy teára. – pillantok oldalra, fel a másik szemeibe. Nekem nincs ötletem, hogy hová mehetnénk, mégis csak a tanárom, nem is mernék nagyon elgondolkodni ilyesmin, inkább megadom a tiszteletet neki, én nekem ez fontos. Tehát ha ő neki is megfelel, akkor tényleg a Három seprű felé vesszük az irányt. - Nem bánta meg, hogy a Roxfortba jött tanítani? Ez előtt mit dolgozott, ha szabad kérdezni? – ha már együtt töltünk némi időt, akkor én is megpróbálkozok megismerkedni a másikkal, így ahogy ő is feltehet nekem kérdéseket, úgy én se vagyok rest tőle kíváncsiskodni. Szinte semmit se tudok róla, itt hát az ideje ezen változtatni.
//A másik fél inaktivítása miatt a játékot lezártnak tekintem!//
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Reginald & Astrid 2014-12-17, 02:09
Astrid & Reginald
A mosolyom eléggé joviális árnyalatot ölt fel magára, ahogy a kényelmesen aura-távolban elhelyezkedőre pillantok le. Figyelem azokat a kis gesztusokat, meg a ki nem mondott szavakat, a testbeszédet, amivel körítést ad az egész jellemének. Aki azt mondja, könnyen elunom magam tanárként, az nincs az én fejemben. Az emberek - főleg a fejlődő jellemek, kifakadhatatlan forrású tanulmányozni valók. Főként ha ez a jelenlévő kerek perec kimondja azt amit valószínűleg a nagy többség érezhet velem kapcsolatban. - Bocsánat, kedves Astrid, mindig elfelejtem, mennyire kis angolok vagytok. És amennyire a másik nem kívánta negatív felhanggal említeni hogy én túl közvetlen vagyok, és is hasonlóan ejtem meg ezt a megjegyzést. - Eléggé jó életfelfogásod van, fiatal korod ellenére, szerintem is annak kell örülni, ami megadatik a jelenben. Nemmellesleg varázslóként két világból is megkaphatjuk, amit szeretnénk: tradíció és modernitás. - azért, ha a leányzó a tisztavérű hagyományokra esküdne, bizonyára lenne megjegyezni valója. Annak ellenére, hogy lehet engem rugalmasan értelmezni, valahogy jól esik, ha kipuhatolom a kölyköket ezügyben is. Kifejezetten jó tudni a saját magam biztonsága érdekében is, hogy a kerítésnek ki melyik oldalán áll. És talán kicsit el is siettem a dolgot, hiszen jön a kurta válasz az incidensre... halálfalók támadták meg. Hát ez igazán érdekes, de úgy tűnik, idő előtt elvágja a puhatolózásomat. Amire kicsit meghajtom a fejem felé. Íme a tökéletes diplomata: - Bánom-e? Nem hiszem, hogy nekem lenne jogom ilyesmin bánkódni. Ha rám hallgatsz, azt csinálsz, amit akarsz, és azt mondasz el, amit szeretnél... a tanórámon kívül, persze. - nem is én lennék, ha nem könnyíteném a beszélgetés súlyát ilyesmi megjegyzéssel, annak ellenére, hogy a kellemes mosolyom mögött persze raktározok minden ilyen félmegjegyzést. És igen, Astridot sem ejtették a fejére. Nem mulasztja el nyomatékosítani az elsikkadt kérdést. - Óh - közlöm és a mosolyom vigyorrá szélesedik - Ami azt illeti unalmasan melegedtem volna egy keveset a Három Seprűben, cudar ez az idő... hacsak nincs jobb ötleted. Ezer éve nem jártam Roxmortsban, megkoptak az emlékek.
by RCB
Astrid McCallie
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Reginald & Astrid 2014-12-13, 14:26
Reginald & Astrid
[You must be registered and logged in to see this image.]Nem tehetek róla, hogy ilyen könnyű zavarba hozni, de azért ilyesmire mégse számítottam. Mindig is szimpatikus volt nekem a férfi, de ezzel a közvetlenséggel nem nagyon tudok mit kezdeni. Egyértelmű tehát, hogy megpróbálok szabadulni és némi megkönnyebbüléssel veszem tudomásul, hogy ez Reginaldot se zavarja, tehát elereszt, így sikerül egy picikét eltávolodnom tőle. Így már jó lesz… - Nem, dehogy! – kapom felé a fejem, és amikor még ő piszkálódik azzal, hogy még távolabb menjen-e, csak finoman csóválom meg a fejem. – Nem tudom, hogy mit várt, hogyan fogok reagálni a tettére, de én nem vagyok hozzászokva, hogy a tanáraim ilyen közvetlenül viselkedjenek velem szemben. – oké, ha ez kell, akkor én kimondom azt, ami bennem van, mindenféle negatív hangzás nélkül. Nem vagyok tehát se bunkó, se rideg, de nem hagyom azt, hogy még engem hozzon ki rosszul ebből az egészből, mintha én reagáltam volna túl tettét. A gúnyosnak hangzó kérdésre tehát már nem is felelek, de azért füleim nyitva vannak, így hallom a régi korokat idéző rövidke történetet, melynek hallatán finoman biccentek. - Igen, hallottam róla, hogy bizonyos embereknél kötelező volt a kísérő jelenléte. De gondolom örülnünk kéne annak, hogy a jelen korban élünk. – főleg neki, hiszen láthatóan nagyon is laza és nem zavartatja ő magát. Mondjuk én se szoktam túl feszkós lenni, bár… na jó, Piton közelében talán, de az más tészta. Én is érdeklődni kezdek a férfi felől, de a helyett, hogy felelne, inkább előbbi szavaimra kérdez rá, legnagyobb bánatomra. Persze, hogy nem hallott róla, mivel nem tudnak róla túl sokan, az igazgató úr megígérte, hogy titokban tartja és Pitonra is számíthatok, én pedig nem árultam el túl sok embernek, ez így a legjobb. - Megtámadott néhány halálfaló, de nem szeretnék beszélni róla, ha nem bánja.Tényleg még friss az… „élmény”. – húzom el kissé a számat, majd próbálok is tovább lépni, remélem, hogy most már sikerülni fog, mert nem, erről akkor se akarok mesélni, túl fájdalmas volt, túl megalázó és kellemetlen. - Szóval… Ön hová tart? – megismétlem én a kérdést, azon ne múljon. Remélem, hogy nem vagyok ez miatt szemtelen, nem akarok én olyan lenni, de ne rólam beszéljünk, inkább ő róla, úgy lesz a jó.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Reginald & Astrid 2014-12-13, 14:06
Astrid & Reginald
Talán, ha sejteném, hogy mennyire túlkomplikált gondolatfolyamot sikerült ezzel az egyszerű, rám globálisan jellemzően közvetlen mozdulattal elérnem a másiknál, meglenne a napi nevetésadagom. Mindig is rejtély volt számomra a jellegtelen szituációkban is túlgondolkodó női elme, és ha ez a tiniknél ennyire csavaros... akkor bizonyára az egész női nem födönkívüli-származék. Nincs más magyarázat. Vagy én vagyok már megint túl jenki... Mindenesetre ha kibújna az angolna a kezem alól, természetesen megteheti. A karom súlya egyébként is könnyű volt, és nem satuztam a tenyeremmel sem magamhoz. Szóval ha az eltávolodás megtörténik, akkor minden gond nélkül siklik be a szabaddá vált tenyerem is a zsebembe, úgy pillantok oldalt, a zavarfelhőben lépegető lány felé. - El van nézve, csak szívszélütést ne kapj itt nekem. Ez így kényelmes vagy átmenjek a gardedámod túloldalára...? Egyébiránt tudtad, hogy a viktoriánus korban nem is lehetett anélkül találkozni a jó házból származó ellenkező neműeknek? - Nem mintha most jelen lenne bármilyen kísérőhölgy Astrid körül, de na. Ha egy jelzővel kellene jellemezni engem, akkor az a könnyed volna. Hiszen, ha fel is vettem a zavart rezgést, rögtön elhessegetném a másik körül ezzel a mosollyal beszivárogtatott kultúrtörténeti utalással. Senki sem szereti, ha a kényelmetlenkedés hátráltatja az emberközi kapcsolatokat, szóval biztatóan derengő mosollyal közöltem az információt, és várok. Egyrészt mert tudom, hogy idő kell, hogy ő is elmosolyodjon végre, másrészt most sikerül feldolgoznom az imént elhangzottakat. Gyorsan pörgetem végig a memóriámon, tudok-e valamiről, ami itt történt, forog-e közszájon valami, de a sajnálatos tény, hogy üresek ezügyben az információcellák, amit bizony orvosolnom kell. Ehhez persze tökéletesen elsiklok a felém intézett kérdés fölött. Kicsit ráncba vonom a szemöldökeimet, ahogy a távolabb húzódóra tekintek. - Incidens?
by RCB
Astrid McCallie
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Reginald & Astrid 2014-12-11, 14:33
Reginald & Astrid
[You must be registered and logged in to see this image.]Tudom, olykor lehetnék figyelmesebb, hiszen nem mindegy az, hogy kinek megy neki az ember, bár én jobb szeretek senkinek se nekiütközni csak úgy, most ez mégis megtörténik, így nemsokára szépen belegyalogolok egyik tanáromba. Ügyes vagyok… remek, de azért remélem, hogy nem fogom ezért megkapni a magamét. Ahogy tehát az ütközésnek hála szépen hátrálnék, megérzem vállaimon erős kezeit, így azonnal felpillantok a férfira és ekkor már sikerül is felismernem, hogy kivel futottam össze. Lehet, hogy jobb is, hogy megtartott, biztos, ami biztos alapon így legalább nem csüccsentem le a fenekemre. Amikor viszont megszólal, csak aprókat pislogok a megnevezésen, „bogaram”, de próbálom figyelmen kívül hagyni. Nem vagyok én az ilyesmihez hozzászokva, ez az igazság. - Igen, bár talán annyira nem vagyok vak… Mondjuk ez most nem látszik. – mosolyodom el végül némileg, miközben csak fellesek a tanár szemeibe, aki nemsokára könnyedén ölel át némileg, ezzel pedig egy kis pírt idézve elő arcomon. Ezt miért csinálja? Mégis hogy gondolja? Hiszen ő a tanárom, nem pedig egy barátom és… nekem ez így eléggé kellemetlen, így finoman ajkamba harapok, majd oldalasan pillantok fel rá, miközben már beszélni is kezd. - Igen, némileg elgondolkodtam… Történt velem némi incidens nem is olyan régen Roxmortsban és nehezen lépek túl rajta. Szóval tényleg sajnálom az ütközést. – nem, eszem ágában sincs kifejteni neki, hogy mi történt, elég, ha azt csak azok tudják, akiknek feltétlenül szükséges, viszont még mindig zavaró számomra ez a közelség, hogy szinte engem ölelve sétálunk, mi… mi nem vagyunk ilyen viszonyban, így picit lassítok, majd megpróbálok kibújni keze alól. Nem hiszem, hogy bármit is akarhatna tőlem, már miért akarna? Csak… ez így akkor is furcsa nah és őszintén remélem, hogy engedni fog. - Elnézést… de… - nem… nem találom a szavakat. Nem tudok mit mondani erre, hogy nem kéne engem ölelve sétálnunk, még bárki félreérthetné a dolgot, mégis csak túl közvetlen ez, mi pedig ennyire jóban lennénk? Én nem tudok róla és hát… Piton is bármikor erre járhat, még csak az hiányzik, hogy félreértsen itt bármit is. Szóval ha enged, akkor tisztes távolságba tőle próbálok meg sétálni mellette, bár a zavaromat nehéz lepleznem. - Ön merre tart, tanár úr? – kérdezek rá halkan, de most már sikerül némi magabiztosságot is hangomba költöztetni. Tényleg nem értem ezt a férfit, én velem nem szoktak így viselkedni, őszintén szólva még a korombeli srácok se igazán, azt pedig nem hiszem, hogy az idős férfiakat vonzanám. Csak azért, mert Pitonnak megfelelek, nem jelenti azt, hogy ez másoknál is így van, na meg, a bájitaltan tanár se tekint túl soknak, hiszen megmondta, érzelmeket, túl sok kedveskedést ne várjak, de én… én mégis várok és reménykedem.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Reginald & Astrid 2014-12-11, 00:52
Astrid & Reginald
Még mindig nem untam meg a falut, és a tényt, hogy bár akármikor ellátogathatnék ide, a nosztalgia szellemében többnyire ezt a roxmorts-i hétvégéken teszem. Nem mintha túlságosan karót nyelt figura lennék a katedra mögött, de itt, ha összefutok a nebulókkal, felüdülés pár fokkal könnyedebb, nem a megkövetelő hangnemet ütni meg velük... igen, talán titkos (vagy nem is annyira) vágyom rá, hogy emiatt is kedveljenek. Fene enné meg a tudatalattimat. Szóval épp valamelyik kis mogyorónak búcsút intve fordulok ki egy boltból - a helyzet ismeretében mindez tökéletesen lényegtelen, mert az egész szituációt az itt belém botló Hollóhátas fordítja meg. Hisz hoppá, valóban sikerült a mellkasomba gyalogolnia valaminek, avagy valakinek. Ami, mit ütközési felület egyébiránt a félig nyitott fekete szövetkabátos, és a szürke-vörös hosszínti csíkos sálam alatt is láthatóan zakós (a sötétbarna tweed fajtából, szigorúan mellénnyel és vörös nyakkendővel). Szóval jön a kopp, és szinte már előtte moccanok: némileg tompítom azzal az ösztönös mozdulattal, ahogy ráfogok a leányzó mindkét vállára. Így érkezik a szabadkozás, nameg a felismerés, hogy ismerem az úttorlaszt. széles mosolyom nem csak az arcomat futja el, barátságosan csillognak barnás szemeim a mimikai szarkalábakat meggyűrve a sarkaikban. - Ejjejj, Bogaram, hát jobb, ha nekem jössz, mint egy lámpaoszlopnak. Én mégiscsak puhább vagyok, nem? - láthatóan nem én vagyok, aki morcos lesz egy ilyen kis apróság miatt. Sőt, kapva is az alkalmon, nameg mivel eleve ott van ugyebár a másik válla a kezem ügyében, könnyű, de valahogy még épp nem tolakodó bizalmassággal indulok el vele az oldalamon, irányba állítva és fél kézzel átkarolva hátul a váll mögött. A tempó lassú, az irány, amerre a másik is tartott, csak immár kettes a fogat. És persze nem marad el, hogy megszólaljak, körítésként. - Tudod, az ember két esetben hajlamos mozgó tereptárgyakba ütközni. Egyfelől, ha nem túl jól érzékeli maga körül a világot, másfelől, ha túlságosan foglalkoztatja valami... én márpedig nem úgy vettem észre hogy szemüvegre lenne szükséged. - könnyed mosollyal sandítok le a másikra, és a kezem, ami nem az oldalamhoz vont Asrtid vállán pihen, könnyedén belecsúszik a zsebembe. Persze, ha tudnám miféle gondolatok foglalkoztatják a hölgyikét... hát a felszínen ugyanilyen gondtalan lennék, de tény, hogy jelen esetben boldogok a lelki szegények...
by RCB
Astrid McCallie
Reveal your secrets
Tárgy: Reginald & Astrid 2014-12-10, 10:44
Reginald & Astrid
[You must be registered and logged in to see this image.]Ismét elérkezett egy újabb roxmortsi hétvége, melytől már nem félek igazán, most már nem. Hogy bátrabb lennék? Nem, erről szó sincs, mégis, tudom, hogy jobban oda kell figyelnem, még egyszer nem biztos, hogy akkora szerencsém lesz, mint legutóbb, amikor az a két halálfaló meg akart erőszakolni és Piton megjelent. Eleinte azt hittem, hogy nem fog segíteni, de megtette, én pedig… mérhetetlenül hálás vagyok neki érte, az pedig már más, hogy mindazok után, ami közöttünk történt, túl sokat is jelent a számomra. De ez örök titok marad, soha, senki se fog rájönni, nem véletlenül építettük fel elmémbe is azokat a bizonyos falakat, tehát a titok az titok marad, mi pedig remekül játsszuk a szerepünket, amikor szükséges. Most is az a férfi körül járnak a gondolataim, várom már, hogy ismét találkozzunk, ahogy azokat a bizonyos különórákat is, amiket már az igazgatónak is felvetettem. Mindazok után, amit átéltem, szerintem egyáltalán nem meglepő, hogy szeretnék fejlődni és azok után, amit Piton Lupinról mesélt, egyértelmű, hogy nem az SVK tanárt fogom megkérni erre, főleg úgy, hogy ismerem Perselus erejét, nekem pedig csak ő kell. Olyan szinten el vagyok merülve tehát gondolataimban, hogy nem is nagyon figyelek a környezetemre, céltalanul kóborlok a varázslófalu utcáin, de azért figyelve arra, hogy a sötétebb, sikátorosabb részek felé ne igazán menjek, nem akarok gondokat. Viszont nagyon úgy tűnik, hogy még így se vagyok túl óvatosan, hála az ütközésnek, mivel simán nekimegyek az előttem tartózkodónak. Nem tudom, hogy előttem ment-e vagy velem szembe jött, esetleg ácsorgott, de a lényeg az, hogy kissé lepattanok róla, így pár lépést hátrálok, majd hirtelen kapom fel fejem, barna íriszeim pedig a férfi arcára vetülnek. - Elnézést, sajnálom! Nem figyeltem! – mentegetőzök azonnal, majd csak ez után esik le az, hogy kivel is futottam én most össze. Barnby professzor, aki rúnaismeretből tanít engem. Az egyik kedvenc tantárgyam, kiemelkedően jó is vagyok belőle, így ajkamra mosoly költözik, amikor felismerem a másikat, de csak rövid időre, mivel eszembe jutnak Piton figyelmeztető szavai. Ne bízzak meg a tanárokban, ne nézzek túl sokáig a szemükbe, így hát ennek megfelelően cselekszem, kezeimmel inkább a nyakamban lévő ezüst sálat igazgatom, mintha csak zavarban lennék az ütközés következtében. Mivel már nincs túl meleg, így rendesen felöltöztem, mely egy világoskék színű farmernadrágot jelent, melynek szárai fekete csizmámba vannak beletuszkolva, felül pedig egy fekete, derékig érő kabát van rajtam, nyakamban meg ugyebár ez a bizonyos sál. Hajam kissé hullámos, szemeim ki vannak húzva, de nem vittem túlzásba a sminkelést… és persze a vállamon egy fekete színű kisebb oldaltáska is van, hiszen mégis csak Roxmortsban vagyok, elég valószínű, hogy fogok vásárolni is. Vajon Barnby professzor is halálfaló volna? Benne lehet bízni vagy nem? Nem kaptam neveket, nem kaphattam, de rossz ez a bizonytalanság a tanáraim felé, főleg olyanok felé, akik egyébként szimpatikusak a számomra.
