2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.]Már jó ideje a nagyteremben vagyok, túl vagyok több táncon és beszélgetésen is és bár a Perselussal való táncom után szívem szerint leléptem volna, Harry-nek sikerült némi jó kedvvel megfűszereznie az estémet. Jól esett, hogy meghallgatott, olyan megértő volt, és talán ő az egyik oka annak, amiért még mindig itt vagyok. Megéheztem egyébként, szóval majd maximum egy kis vacsi után távozom, úgyse érzem úgy, hogy nagyon sok értelme lenne maradnom. Damien is elvan a többiekkel, Quinn is Jason-el, szóval…eszek néhány falatot, majd utána akkor megyek, feltűnésmentesen természetesen. A gyönyörű kék ruhám még mindig tökéletesen mutat rajtam, hajam is hullámos, szemeim pedig csinos, kék sminkkel vannak díszítve, szóval szép az összkép, ahogy oly sokszor, bár kinek mi tetszik, szokták mondani. Most nem is nagyon figyelem a diákokat vagy éppen a tanárokat, ugyanis éppen azon vagyok, hogy minél több különleges kis szendviccsel pakoljam meg a kezemben lévő műanyag tányért, és ekkor ér mellém egy ismerős srác. Nem beszéltem vele még túl sokszor, de tudom, hogy ki ő és nincs okom arra, hogy ne legyek kedves vele, amúgy se zavar egy picit se. - Szia Louis! Igen, elfogyott minden energiám a sok tánctól, de ahogy nézem, neked is. – mosolygok rá és ez után szúrom ki kicsit távolabb Chloét, aki bizonyára még minket figyel, hiszen a kedves partnere most nincs vele, hanem az asztalnál sürgölődik. Ilyenek vagyunk mi, éhenkórászok. - Gondolom ti is megéheztetek. Milyen a bál? Hogy érzitek magatokat? – láttam azért az este folyamán, hogy kivel érkezett, és mivel így illik, hát kettőjükről kezdek el érdeklődni. Nem tudom egyébként, hogy ők együtt vannak-e, de az biztos, hogy jóbarátok lehetnek, sokszor látom őket együtt. Mivel úgy érzem, hogy elég sok finomságot szedtem össze magamnak, így lassan eszegetni kezdek, de egy falat után azért felelek a nekem feltett kérdésre is. - Őszintén? Jó is meg nem is… Van, amikor jól érzem magam és van, amikor nem igazán. Szerintem nemsokára le is lépek, nem érzem úgy, hogy megérné már maradnom. – vonogatom meg kissé vállaimat, mert hát tényleg ez a nagy igazság. Miért maradjak? Tényleg mindenki remekül elvan, én pedig nem akarok senkihez se odapofátlankodni, Piton szavai pedig még mindig tisztán élnek bennem. Inkább harapok egy újabb falatot a finom szendvicsből, miközben Lout fixírozom. - Egyébként nem szeretnélek ám feltartani, ha a partnered vár. – nehogy szegény Chloe unatkozzon, szóval tényleg nem akarok pofátlannak tűnni, hogy én itt beszélek és csak beszélek, míg szegény lány vár a párjára, Louis pedig csak azért nem hagy még itt, mert nem akar illetlennek tűnni. Igen, egyáltalán nem érzékelem, hogy esetleg tetszhetem neki, vak vagyok, nincs mese, így csak útban érzem magam. Mégis, hogy gondolhatnék arra, hogy csak miattam jött most ide? Ilyen nem sűrűn szokott előfordulni velem, hogy valakit érdekeljek.
//A ruha//
//A másik fél inaktivítása miatt a játékot lezártnak tekintem!//
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Astrid & Lou 2014-12-29, 16:27
Lázas készülődés. Ez jellemezte a bál napját. Az egész suli felbolydult. Mint valami hangyakolónia. Akadtak akik még mindig azon sopánkodtak, mit vegyenek fel, mi nem lenne annyira ciki. A lányok többsége egész nap erről témázgatott. Legalábbis a hangfoszlányokból, amik az összeverődött csoportokból kiszűrődött, ezt vontam le. Mások arról méláztak nagy izgatottan, ki kivel megy el. Mintha ennek nagy jelentősége lenne. Persze vannak akik mint hivatalosan is párként mennek, de én nem tartozom azok közé. A lelkesebb tagokon kívül nem maradtak ki a negatívabb egyének sem, akik épp amiatt morogtak, hogy mi értelme van ekkora hajcihőnek. Nem tudom megérteni, hogy a besavanyodott emberek miért nem tudnak akár egy picit is jól szórakozni. Ha másért nem, legalább jól éreznék magukat, kikapcsolódnak és volt egy remek estéjük. És pont. Mit kell ezen túlragozni? Én is inkább azért gondoltam, hogy elmegyek, mert egy.. ott a helyem, kettő.. kell egy kis buli, főleg hogy ihatok is akár, három.. mert nem tehetem meg Chloeval, hogy nem megye... és ott lesz Astrid is. Már csak ezekért megéri elmennem. A készülődés... az hamar megvolt. Vagyis... némi kis bonyodalommal, ami valahogy így zajlott: - Rick add már vissza azt a gatyát! - nagyban röhögtem a kezdés előtt fél órával a hálóban az ingben és egy szál alsóban ácsorogva. Idióta haverom, meg aki természetesen fel volt öltözve, két ágy tetején terpeszben ácsorogva idiótán röhögve a nadrágomat szorongatta és nagyban rázta a fejét. - Gyere és vedd el. - bájosan vigyorgott, amiért szívesebben most bemostam volna. Hogy miért? Mint említettem a bálra készültem, és még szép hogy nem egyedül. De mennyire utálom az előzőleges felhajtásokat... újból megtanulni táncolni, felölteni egy kényelmetlen maskarát, és áh... - Na jó Rick, add ide, majd máskor ökörködhetsz. - grimaszoltam felé, ahogy a kutyára is néznek mikor felforgatja az egész lakást. Meglódultam felé, ő pedig ugrott volna át a következő ágyra de a sarkát elcsíptem, ő pedig vetődött egyet a levegőben, és félig a padlón kötött fel. Egyből ott termettem és elhalásztam a nadrágom. - Kösz szépen. - már vettem is fel, nehogy megint csak úgy kikapja a kezemből. Ez a kis hajsza bő tíz percet vett el az időmből és igencsak sietnem kellett. Mindig elkések, de Chloe megszokta. Fél óra beszélgetés, zavartan ácsorgás, a többiek nézegetése jött... Okké, most akkor nekem fel kellene kérnem táncolni Chloet? Pedig jó dolog volt ennem, meg dumálni néhány erre jött-ment egyénnel. De ha nincs mit tenni, akkor nincs mit tenni. Felkértem hát táncolni. Amilyen tipikus botlábú vagyok, párszor meg is kellett állnunk. Ez abban a pillanatban sűrűsödött fel igazán, amikor megpillantottam Astridot a rogyásig megpakolt asztal körül gályázni. Már azon járt az eszem, hogy jussak oda. Minden más teljesen fölöslegessé vált. Chloenak igaza van ebben, néha a végtelenségig viszem, de nem tudok mit tenni ellene. - Éhes vagyok... - vetem be nagy szenvedős hangon egy pörgetés után. - Hozok neked is, ha gondolod. - Chloet azzal a lendülettel el is eresztem. Amolyan meghajlásfélével megköszönöm a táncot neki és máris az asztalt veszem célba. Ahogy egyre közelebb haladok, úgy egyre jobban érzem, hogy kezd a bátorságom csappanni. Már az öltöny alját kezdem birizgálni bizonytalanul, ahogy az ételeket mustrálom. Miközben lassan és szinte észrevétlenül Astrid mellé oldalazok. Majd felpillantok. - Szia. Nahát, te is harapnivalót keresgélsz? - oké kezdjük újra, te idióta. Nyilvánvaló, hogy nem az asztal tetején szeretne ropni. - Hogy telik az este?
