2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Nem igazán akarom még most sem elfogadni a tényt, hogy hozzá kell mennem egy olyan fiúhoz akit még életemben nem láttam, csak mert a szüleink így határoztak. Mégis hogyan gondolhatták? Még túl fiatal vagyok a házassághoz, én...egyszerűen csak nem akarom ezt. Persze nincs helye itt tiltakozásnak. Ha Ők eldöntenek valamit akkor az úgy is lesz. Egyik napról a másikra teljesen megszűnt a régi világom, a megszokott iskola, barátok, minden csak úgy megszűnt. Beledobtak a szüleim a mély vízbe, alig adtak időt, hogy hozzá szokjam a gondolathoz, hogy hamarosan hozzá kell mennem Caevan-höz. Igen, a fiú nem több számomra, mint egy név, azt se tudom, hogy néz ki, még csak egy képet sem mutattak róla, valószínű valami ronda alak vagy éppen nagyon is jól néz ki, az a tipikus szőke herceg aki nem marad meg egy lány mellett. Már szinte most látom a szemem előtt azt a gyászos házas életet...De minek is gondolkodom ennyire előre? Hiszen nem akarok házasságot, nem akarom azt a fiút. Itt vagyok már egy hete, nem sok, de olyan érzés mintha egy örökké valóság volna. Nem találom a helyem a Mardekárban. Anyámék szerint ez a ház két okból is jó lesz nekem, egy, mert itt van a nővérem és így nem érzem magam majd annyira egyedül és, mert Caevan is itt van. Nem is tudom, a második érvnek annyira nem örülök. Azt hittem, hogy amint ide kerülök azonnal belebotlom majd, nem így lett, most már kezdem úgy érezni talán megúszhatom az egész találkozót, az egész esküvői cécót. Mennyire jó lenne, ha egyszer csak beállítanának anyáék és azt mondanák hatalmas hibát követtek el és nem kell férjhez mennem. Na persze ez csak egy álom, túlságosan az elit tagjai közé tartozik a családunk ahhoz, hogy egy esküvőt ilyen egyszerűen lefújjanak, ha már "odaígértek" vagy mi fene. Lemaradok kicsit egy csapat háztársam beli lánytól és egy mosdót igyekszem keresni. Benyitok az első mosdónak tűnő ajtón és azonnal ledermedek. Na jó, ez nem a legjobb szó rá, totálisan lefagyok. Láttam én már sok mindent, de ilyet még nem. Arcom lángba borul és kapkodom a levegőt majd hirtelen észbe kapok és a kezeimet az arcom elé kapom és hátat fordítok neki. -Pakold..pakold már el a micsodádat! - Kiáltok hátra, de semmi eshetőségre sem fordulok meg, na még csak az hiányozna. Eszembe sem jut kimenni a mosdó ajtaján, hogy ez miért nem jut eszembe, nem tudom.
.
Caevan Ramsay
Reveal your secrets
Tárgy: Adelia & Caevan - Avagy hogyan hozzunk zavarba egy szöszit? 2015-05-20, 15:30
Vajon volt értelme erre a két hónapra is átjelentkezni? Bőven elég lett volna megismerkednünk a nyári szünetben. Az ilyen előre elrendelt nászoknak azon túl, hogy semmi értelmük, rendszerint egymáshoz tökéletes nem illő, boldogtalan párok a végcéljuk. Még csak az kéne, hogy apám azt is megszabja, hogy hány gyerekünk legyen. Attól félek, hogy ebből még elvállni sem lehet. Tulajdonképpen mit veszítenék azzal, ha kilépnék az egészből, és új életet kezdenék? Itt is maradhatok egyetemistának, igaz, nem terveztem, hogy továbbtanulok. Majd kitalálok valamit, bár utálok tanulni. Állandóan rámfogják hogy csak a külsőm alapján akarok érvényesülni, de ehhez a látványmágia olyan buzis dolognak hat. A bájitaltan és a bűbájtan egyeránt az erősségem, viszont ezzel nem lehetnék auror? Menjek el valami szexi tanárbácsinak? Lehet hogy az lesz, ha valahogy sikerül kihátrálnom az egészből. Ki kéne menekítenem a gringotts-i számlámról némi pénzt, azonban attól félek, csavaros eszű apám már erre is gondolt, és már zárolta, amíg a lány a nevemen nem lesz. Adelia. Franciaországba járt eddig a művészsuliba. Ha nem is ronda, biztosan valami elkényeztetett fruska. Legalább az első héten nem akarok ezzel a dologgal foglalkozni, majd lesz még időnk ismerkedn, legelősször belaknám a terepet. Ahogyan nézem vezetünk a házkupában és a kviddicsben is. Na igen, győztes csapatba mindig egyszerű beilleszkedni, hiszen mindenki extázisban van, igaz, nekem nincs részem az esetleges győzelmekben. Nem akarok kínos csendeket, hiszen úgy tudom, hogy a Beauxbatons-osokat a legritkább esetben osztják be a Mardekárba, itt most azért volt rá szükség, hogy minél többet lehessünk együtt. Nem is merek érdeklődni a háztárs lányoktól, hogy látták-e már, milyen. Így mindenképpen a meglepetés erejével fog hatni a dolog. A mai délelőtt szerencsére nem órákkal indul, amolyan falulátogatós hétvége van. Bár imádom a gyengébbik nemet, egy-két nap alatt azért még nem hajtottam magamnak fel senkit, előbb ezt az Adeliát találjam meg. Ha jutunk közös nevezőre a tervet illetően, akkor mindenki mehet a saját maga útján. Vagy mégis erőltetnem kéne a házasságot a hozományom miatt? Külsőre a szokásos dögös bőrdzsekimet viselem, farmernacival, csinosra belőtt frizurával. És hát hol máshol ácsorognék, mint a pasi mosdóban, éppen férfiasságomat fogom, hogy rögtön elrakjam, és induljak kifelé. A legszélén állok, amikor hallom, hogy nyílik az ajtó, és belép valaki. Elsőre fel sem tűnik, véletlenül nézek oda, lány az illető. Biztosan eltévesztette az ajtót, vagy még szintén új itt. A lényeg, hogy most premierplánban mindent láthat. - Ööö... – Fagyok le, még elfordulni sem sikerül hirtelenjében, nemhogy gyorsan elrakni a műszert.
