2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Pennyvel nem akartam beszélni a tegnapi dologról, olyan boldog volt, hogy megkapta azt az ösztöndíjat, kár lett volna elrontani a kedvét, az én nyűgöm igazán ráér. Így nem tudtam senkinek elsírni a bánatomat, a karom fájdogál, mégis a lelki megrázkódtatást ért sokként. A mai délelőttöm már nem szólt a sirdogálásról, úgy döntöttem, hogy ennyi szomorúság bőven elég volt, főleg mert a srác túl csinos volt, és akinek ilyen szemei vannak, az tud csak igazán kíméletlen lenni. Ha normálisan állt volna hozzám, talán máshogyan kezelem az egész helyzetet. Most már kész vagyok magamról lerázni a megaláztatást, és elindulni lefelé a klubhelységbe. Vasárnap van, nincsen órám, nem ücsöröghetek a hálókörletben. Miután megmostam az arcomat, és magamra öltöttem egy hófehér tavaszias nyári ruhát vékony pánttal, csinos szoknyával már lépdelek lefelé. A hajamat picit feltűztem, és csak csigacsápszerűen pár tincset hagytam frufruként szabadon a szemeim fölé lógni. Nem is nagyon érdekel, hogy ha összefutok vele, pálcát fogok rántani, és nem fogom vissza magam. Bármennyire is érzékeny művészlélek vagyok, eddig és ne tovább. Pennyvel szívesen tölteném a napot, viszont ő ma végig McGalagonnyal értekezik, nem is tudnám zavarni. Mivel alig vagyok itt pár napja, majd elkapok egy kedvesnek tűnő mardekáros lányt, és lemegyek vele Roxmortsba, hogy valamivel el is teljes a nap. És kivel hoz össze a sors? Pont vele... Hát ezt nem hiszem el. Beharapom az ajkamat, és minden elhatározásommal ellentétben már fordulnék vissza, amikor megszólít. Bocsánatot kér? Meg vagyok lepve. Bizonytalanul fordulok felé, és miután már ott van mellettem, úgy nézek rá fel. - Nem fogsz bántani? Akkor talán hajlandó vagyok beszélni. – Rebegem, hiszen attól még közel sem az a kopaszodó dagi alak, rémes jellemmel, mint akit gondoltam, és akit ő is felvezetett. Bizonytalanul nézek körbe, itt akar leülni, vagy elmegyünk valahova? Elég nagy kockázatot vállalok, ha kettesben maradunk vele, de egy utolsó esélyt talán érdemel, annyira nem vagyok én kíméletlen.
♫ Broken ones ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Ugye ez nem komoly?? ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
.
Caevan Ramsay
Reveal your secrets
Tárgy: Adelia & Caevan - Egy második esély? 2015-05-04, 08:36
Apám szerint mindennek van határa és az embernek tudnia kell mikor és hol van az a határ, hogy semmiképp ne lépje át. Apám mindig mondta, hogy én nem ismerem a határaimat és épp ezért hozom mindig szégyenbe Őt és az egész családomat. Sose akartam magamnak határt felhúzni vagy akadályokat amik visszatarthatnának bármitől amit kigondolok, de a múltkori eset a menyasszonyommal kissé ráébresztett arra, hogy mégis visszább kellene vennem magamból. Bunkó voltam a lánnyal és erőszakos, lehet, hogy lázadó vagyok apám ügyeivel és terveivel szemben, de nővel sosem viselkedtem még így és be kell vallanom, de csak magamnak, hogy nem tetszett így visszagondolva amit tettem. Lehetett volna ezt gördülékenyebben is kezelni, de bepánikoltam a záradék miatt, az apám embereinek hirtelen feltűnése miatt, így az egész hirtelen szakadt rám és bele sem gondoltam, hogy a lánynak mit kell vállalnia ezért az egészért. Pár napig gondolkodtam van-e ezek után értelme felkeresni Adelia-t, de van, mert attól, hogy jelenleg pokolra kíván még mindig fenn áll a probléma és ezt csak ketten tudjuk elhárítani. Most így a viharos ismerkedésünk után 4 nappal vettem a bátorságot és beléptem a klubhelyiségbe, na persze nem ahhoz kellett a bátorság, hogy a klubhelyiségünkbe lépjek hanem, hogy szembe nézzek a hibáimmal, mert Adelia ezt testesíti meg. Meg is pillantom, na ja, amilyen bunkó voltam csodálom, hogy még itt van a Roxfortban. -Szia Adelia, még mielőtt faképnél hagynál, amit hozzá teszek meg érdemelnék, hallgass végig, kérlek. - Muszáj lesz valahogy helyrehoznom ezt az egészet. -Tudom, hogy megbántottalak, hogy bunkó voltam és erőszakos, nagyon sajnálom, tényleg, de egyszerűen nem tudtam mit tegyek, egyszerre került minden rám és ideges voltam, tudom ez nem mentség, de adnál még egy esélyt? - Szánalmas próbálkozás a részemről, de legalább próbálkozás, jobb, mintha ülnék a babérjaimon és várnám a megváltót.
