2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Az ajtó hamar nyílik és úgy fest nem kell igazolnom sem, hogy okkal jöttem és ki vagyok, mert a lelkes hölgy már beljebb is tessékel. Áh sejtettem, hogy nem lett volna rossz ötlet, ha hozok legalább egy dedikált képet, biztosan örült volna neki. - Köszönöm! - marad hát a kedves mosoly, ahogy átadom a kabátomat. Nem csíptem ki magam különösebben, farmert viselek, egy magassarkúval és egy elegánsabb blúzzal. Igazság szerint nem tudtam eldönteni, hogy mennyire érdemes kiöltözni ,hiszen ez még sem egy hivatalos bál, inkább csak egy kisebb party, amihez azért talán nem várt el a kisestélyi, ha pedig mégis, hát nem fogom magam e miatt biztosan kényelmetlenül érezni. - Szervusz, én köszönöm a meghívást. Megmondom őszintén kíváncsi voltam, hogy kik kerültek még a listára és milyen... apropóból rendezed ezt a kis partyt. - körbenézek azért és persze nekem is feltűnik, hogy Jake nincs itt, sőt mintha hallottam volna arról pletykákat, hogy az aurorparancsnok mostanában még inkább visszafogja a lányát az éles akcióktól, mint eddig. Tehát vagy netán... gyereket vár máris, vagy egyszerűen csak a körülmények miatt félti az apja, túlságosan feszült a helyzet, viszont itthon meg unatkozik főleg, ha Jake sincs itt... Áh, nem kombinálok és egyébként sem túl kedves dolog, ha az ember már előre ítélkezik főleg nem a vendéglátója házában. Leülök közben, egyelőre csak a kis asztalhoz. Minden bizonnyal mások is érkeznek majd még és biztosan lesz, aki késik kicsit, és az is könnyen lehet, hogy Shanna nem szalad majd ki mindenki elé egyesével, végülis erre van a személyzet. - Köszönöm, végül is jól, segítek anyának, ahol tudok és... tudod, gondolom mindenki tudja, ott a pici is és elég élénk gyerek, akivel anya azért már nehezen boldogul. - na nem azt mondom, hogy nekem kell a pótanyjának lenni, de már párszor megfordult a fejemben, hogy talán nem lenne rossz ötlet felvenni valakit anyu mellé, mert mégis csak egy 3 évesről van szó, aki már meglehetősen eleven és néha kifejezetten kezelhetetlen. Gondolom neki se könnyű szülők nélkül, a nagyszülőkkel élni, engem is alig ismer még, hiába tudok már fél éve róla, azért nem minden percemet otthon töltöm, bár hiába van saját lakásom az elmúlt hónapokban alig tényleg jóval több időt voltam a szülői fészekben, mint a saját lakásomban. - És te? Szép ez a ház, gondolom a te ízlésedet is dicséri. - vagy csak azt, mert elég modern és nem egy tipikus régi kúria, amit mondjuk a szülei rendeztek be.
A sas körbejár, az én arcomon pedig egy kis mosoly jelenik meg, mikor meglátom a szemeivel az első érkezőt: Josephine-t. Nagyon szerettem volna vele kettesben beszélni, és ennél tökéletesebb alkalom nem is lehetne erre, hiszen a többi vendéggel szemben még nincsenek kötelezettségeim, amíg ketten vagyunk. A mosolyom persze kevésbé őszinte, ahogy eszembe jut a családját ért tragédia Haley-vel, és a botrány a kicsivel, akinek azóta se derült ki, hogy ki volt az apja. Sóhajtok egyet, erősen koncentrálok, hogy olyan hangszínt üssek majd meg, amivel nem bántom meg, vagy nem evezünk azonnal a legnagyobb fájdalmának irányába. Mert valójában… nem ez az, amiről beszélni akartam vele. Mikor az ajtóhoz lép én már elhagyom a tekintetemmel a sast, de egy kedves, harmincas nő nyit ajtót és azonnal elutasítja a Meghívót, de csak azért, hogy rajongó tekintettel átvegye a kabátját. - Nem kell a meghívó kisasszony, nagy rajongója vagyok, fáradjon csak be. - mondja szívélyesen, és már int is hogy lépjen beljebb. A kabát a megfelelő akasztóra kerül, és mire a nő már kísérné tovább, az ajtóban megjelenek én, egyszerű, de szép ruhában, csak némileg elhagyatottan, mert nincsen mellettem Jake, mint általában. - Josie, örülök, hogy eljöttél! Üdvözöllek a mi kis fészkünkben. - mosolyodok el kedvesen, bíztatóan, hogy nyugodtan nézzen körbe. Talán egy kicsit büszkén is, mert a lakás modern, még is helyenként azért ott van néhány családi ereklye és a büszkeség a felmenőinkre. De a legfontosabb, hogy ez a miénk, és az hogy annyi családi ellentét után összeházasodtunk még mindig megrészegít. Még az sem ronthatja el, hogy apám szeretne engem távol tartani a nyomozások sűrűjétől, illetve hogy Jake mostanában külön megbizatásokat kap, nélkülem. Lassan a Télikert-fogadószoba felé kísérem, ahol a megterített asztal van, de ahelyett, hogy hellyel kínálnám inkább a növényekhez sétálok és az azok között megbúvó karcsú kovácsolt asztalhoz lépek mellette egy-egy székkel és oda ülök. - A leveledre nem válaszoltam, de semmi baj, hogy nem jöttél el, az esküvő igen... rövidre sikerült egyébként is. Már nagyon régen nem beszéltünk, hogy vagy? - kérdezem ezt az ártatlan bevezető kérdést, miközben kíváncsian fürkészem a tekintetét. Hiszen egy Testvériségi szimpatizánssal ülök szemben.
Meglepett azért a meghívás, bár nem mondom, hogy az apám révén és a nevem miatt ne kaptam volna már hasonlóakat, de azok inkább nagyszabású partyk voltak, vagy kviddiccsel kapcsolatos összejövetelek, ahol általában arról érdeklődtek milyen volt az előző szezon. Na nem véletlen, hogy mostanában nem igen jelentem meg ilyen alkalmakon, mert természetesen most már a "Miért vonultál vissza?" és ehhez hasonló kérdéseket kapnám meg, amikhez kifejezetten nincs kedvem. Azért volt egy kis hezitálás bennem ezzel az kis partyval kapcsolatban is, de végül úgy döntöttem, hogy miért is ne. Legalább anya is örült, hogy kimozdulok kicsit, mint egy átlag ember, akinek nem a nap 24 órájában azon jár az esze, hogy miért maradt itt az a kicsi lány egyedül. Az érkezéskor, természetesen hoppanálással, első körben körülnézek. Elég szép és méretes birtok annyi szent, de sokáig nem húzom sem az én, sem a vendéglátóm idejét azzal, hogy idekint várakozzam, hanem az ajtóhoz lépdelek kopogtatásra. Nem tudom, hogy vajon eleve a házigazda nyit ajtót, netán van erre alkalmas személyzete és előbb találkozom majd valami inassal, aki a célállomásra kísér, sőt azt sem tudom, hogy kik várhatóak még, de igazán kíváncsi vagyok kik a Minisztérium üdvöskéi, ahogyan Shanna a levelében felcímkézett minket. - Szép estét! A meghívás ügyében érkeztem. - a bemutatkozás elmarad, csak a meghívómat adom át. Végül is kísérőt nem hoztam magammal. Nem is tudtam volna kit és egyébként sem tudom, hogy milyen lesz és meddig maradok. Ha valakit magaddal hozol, akkor onnantól már vele szemben is vannak kötelezettségeid ugyebár, úgyhogy nem léphetsz le csak úgy, ha úgy tartja kedved, ez pedig jelentősen bekorlátozna.
Néhány háztartási bűbáj itt, remek falatkák ott, finom italok és kellemes zene... A lakás, ami távolabbról ugyan egy kúria, vagy inkább kastély sziluettjét mutatja, közelebbről azért elárulja, hogy új építésű, és hogy a lakói azért nyilvánvalóan fiatalok. Mondhatni inkább modern, minthogy az aranyvérű arisztokrácia ízlését követné az ódon aranykeretes portrékkal, kristálycsillárokkal, miegymással. Persze nem teljesen hétköznapi így sem, ugyan igazi bálterme nincsen, de van egy afféle télikert rész, ami egybenyitható egy nagyobb szobával, tehát az üvegház kellemes növényei között viszonylag nagy térben lehet vendégeket fogadni, akár húsz-harmincat is kellemesen hellyel kínálva. Vacsorára hívtam a vendégeket, így most a kisebb kávézóasztalok és székek a fal mellett sorakoznak és középen egy hosszú asztal vár csinosan megterítve. A vacsoraidő itt a szigeten azt jelenti, hogy illik hat előtt megjelenni, és valamikor fél-hét körül asztalhoz ülni, hogy megindulhasson a tálalás. Kíváncsian pillantok a faliórára és simítom végig a ruhámat és a hajamat afféle utolsó simításként. Nem így terveztem az estét, azt hittem, hogy Jake itt lesz az oldalamon, de nem sikerülhet sajnos minden úgy, ahogy tervezem. Az éppen elég, ha megjelennek a meghívottaim, akik visszajeleztek korábban, és már akkor egy jó estére számíthatok. A mai estére van néhány segítségem, személyzet, valójában a szüleim személyzetét kértem fel, hogy segítsenek, mert nekem a főzés, takarítás, díszítés nem nyújt túl nagy örömöt, sőt, a főzés talán még bosszúságot is okozna, főleg ekkora asztaltársaságra. Kipillantok az üvegfalon, ami a télikert kissé szögletes körívét keretezi, de ahelyett, hogy a saját szemeimmel tekintenék körbe, a szemem elhomályosul, és a következő pillanatban már a sasom tekintetével szárnyalom körbe a birtokot, várva az érkezőket.
// A helyszín nyílt a meghívottaknak, kinőheti magát csoportos játéknak, de privát beszélgetésekre rendezkedett be Shanna egyelőre. //
