Egyszer volt, Gála volt

Sajnos jó a fülem, de nem nagyon érdekel, hogy még meg sem érkeztem, már leír Stewart. A kérdésére miszerint szembesültem-e a következő feladattal, a rendezvény van olyan előzékeny és megoldja ezt a párbeszédet helyettünk, ami pedig a reményeit illeti...
- Értek, a magam módján. De azért jobb lesz beszélnem olyannal, akinek ez a szakterülete. Nem lenne jó, ha a saját módszereim előbbre helyezném a hatékonyságnál. - és ezzel voltaképp részemről választ és betekintést is adtam számára abba, hogy bár Mardekáros vagyok, meg van a hírem a régi balhéim miatt, most mégsem bajt keverni vagyok itt és még tanácsot is képes vagyok fogadni mástól. Dumbledore nem véletlenül emelte ki nyomatékosan, hogy ismer, és nem kevés tehetségem van, ha féken tudom tartani az indulataimat. Ez egyfajta teszt számomra is. Önuralom meg miegy más.
És ezzel Chris felé is fordítom a figyelmem. - Elemista, meg még pár más szakról kóstolók. A végcél az elemista auror. - közlöm egyszerűen. Noha az aurort mint olyat eddig nem sokaknak hangoztattam, talán most mondom ki először hangosan, de a szándék komoly. Dumbledore tudja milyen vagyok, azt is, hogy micsoda, csak akkor fog a minisztérium és az aurorlét bármilyen formája köré engedni, ha most jól szerepelek. Mind csapatjátékban, mind elfogadásban mind mindenhogyan. Aki rám néz, gondolhatja, hogy csak azért akarok auror lenni, mert akkor hatalom kerül a kezembe és villoghatok, vissza élhetek vele. De ennél kicsit árnyaltabb a helyzet. Komolyabb a tét, és ha nem tudnám a miértemet, nem is vállaltam volna el, hogy becsatlakozzak.
Chris szavaira elvigyorodom és hagyom hogy betaláljon a labda, cserébe kap egy amcsis kézfogós-összepacsizást. Na jó tetszik a humora és az, ahogy kezelte a helyzetet. Jó lesz ez. Egy szőke véla lány azonban elcsalja az amcsi srácot a beszélgetésből az én figyelmem pedig az egyedül ácsingózó Fryda-ra esik és be is csatlakozom hozzá és valóban kicsit bővebben szól mint vártam volna, de fő a változásokhoz való alkalmazkodó képesség! Meg ha már szóba álltam vele, miért ne vegyük komolyan a beszélgetést.
- A miértek mindig fontosak. - értem ezt voltaképp a célokra. - Melyik tárgyat is vetted fel? - bele gondolva a legtöbb tanárunk nem igazán tanult tanárkodni, legalábbis tanulmányokat tekintve. Egyszerűen kiemelkedően, tehetséges volt az adott tárgyból, amit végül oktatni kezdett. De a jelenlegi tanári gárda igen színes. Érdekes lesz egy tanár-tanárt látni a sorok között. Valamiért nem túl népszerű szak.
- A tanulmányaim során vízválasztóhoz értem, és Dumbledore feltételhez kötötte a további lépéseimet. A feltétel pedig a VMS volt. - Adom meg a lényegre törő választ. Majd jön egy firkász egy x évvel ezelőtti újságkiadással amiben Stansson múltjával kapcsolatban szaladt meg alaposan a tintája az írónak, és Frida elég nehezen takarna ki bármit, ha csak bele nem csomagolja magát az újságba, lévén, könnyeden olvasom magam is a válla felett az egészet, majdnem szinkronban vele.
- Hah.. Ezüst mi? - ez minden bizonnyal csak nekem lesz belső poén, de ha Fryda netán gyanút fogna, nem fogom leplezni. Sosem tettem, csak ha nyomós okom volt rá. - Azért erősen kíváncsi vagyok a Dél-Afrikaiak mit kezdenek Stansson nélkül. A régi írások, alapján, nem csak emiatt a cikk miatt, egyértelmű, hogy miatta jutottak el a döntőig... és az is, hogy végül rajta múlott, hogy nem lettek aranyak. - persze tisztában vagyok vele, hogy a lapokban megírt híreket, aligha lehet tényként kezelni. Vagy a megtörténtekkel azonosítani. - Nézd csak..- mutatok arra a bukott pillanatot megörökítő mozgóképre, ahol Stansson mellé szúr. És nem is a mellé ment mozdulat amire mutatok Frydanak, hanem a miértre. Egészen halkra fogom a hangomat és közelebb is hajolok a lányhoz, a bizalmas kommunikáció a cél, semmi más, így számomra a helyzet nem jár feszélyezettséggel, még úgy sem hogy közelebb kerültem a nyakához. - Ilyet láttál tőle mostanság? - kérdem komolyan, halkan, hogy csak hozzá érjen el a kérdés.

***