Hogy is volt?

Azért arra hogy próbálta megszerezni a függőt elég nagyot nézek. A továbbiakra pedig komolyan össze vonom a szemöldökömet.
Némi zavar ül meg, mikor realizálom, hogy Stansson olyan egyedül van lényegében mint a kisujjam és kicsit hosszabban elgondolkozva nézek rá. Persze nem úgy, hogy az már kínos vagy zavaró legyen.
És tudom hogy nem kellene hiszen két nagyon nagyon merőben más személy vagyunk, lényegesen különböző helyzetekkel, mégis felsejlik, az a jól ismert érzés, mikor van valami "defektünk" és inkább felszínes emberi kapcsolatokat ápolunk csak, mert a saját dolgainkkal nem akarunk mást terhelni. Nem akarunk segítségért fordulni sem egyszerű, sem bonyolult dolgokban. El sem hisszük, hogy lehetne ezt másképp is. El sem hisszük, hogy megérdemelnénk bármit más emberektől... Ugyanazzal küzdünk teljesen mindegy hány évesek vagyunk, ez ezek szerint mindig szembe köszönhet, bármilyen korosztálynál. Tizennyolc év. Egy tíz éveshez képest rettenetesen sok, egy huszonöt éveshez képest meg épp olyan porba fingó mint a tíz éves... Különös ez egész.
Bármilyen hihetetlen a gondolati kitérőm még mindig nem annak szólt, hogy bárkit sajnálnék. Csak azt hiszem, kezdem megérteni, az ember egész életében tanul és vannak problémák, amik egész életén át elkísérhetik. Ez az egész pedig számomra annyit tesz; Problémáink egy része nem kor vagy tapasztalat függőek.
Visszatértek gondolataimból és meglepettségemből és hallgatom a szavait. A végén pedig úgy az egészre bólintok egyet, hogy igen megértettem, és számomra is egyértelmű, hogy akik itt vannak, mindenkinek van valami tétje annak, hogy neveztek, vagy őket választották, így nem lenne fair ha egy ilyet raknék bárki nyakába.
És gondolatoktól kísért még egy bólintás jön arra, hogy igen meg akarom keresni a banyát. - Minden tipp és tanács jól jön. - erősítem meg kimondva is, ami már önmagába foglalja, hogy nem nem mondtam le az ügyről. Az utolsó kérdésére valójában gondolkodás nélkül vágom rá. - Sidney-re. - aztán eszembe jut mennyire stresszes tud lenni és kicsit magamba szállok. - Mármint... igazából ő a legérettebb. És ha az ember nyilt.. vagy nyiltabb lapokkal játszik vele, minden bizonnyal ő is kevesebbet idegeskedik. Mert tudja mi miért történik körülötte, ha be is üt valami, hamarabb újra tudja rendezni a helyzetet, pont ezért. Nekem ez a meglátásom. De ezt magára bízom, hogy kit von be. Én biztosan tartani fogom a számat, ha csak azt nem mondja hogy! - ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem fogok kommunikálni a csapattal, ha akkora a szar, de egyébként megőrzöm amit tudok.
És továbbá feszülten várom azokat a tippeket!

Cody szemszögéből, úgy, hogy meg vannak számlálva Stansson napjai és mégis bevállalta, hogy világbajnokot csinál Angliából, túlmutat azon, hogy emberek mennyire kedvelik egymást vagy nem. Igyekszik is össze foglalni keresve a szavakat. Érezhető nem bele taposni akar, meg igyekszik megadni a tiszteletet. - Maga egy olyan személy, aki példával jár előttünk. Kissé össze zavaró, hogy ha ez a példakép a győzelem felé vezeti a csapatot, úgyanakkor közben önmagáról már lemondott... - mondja csendesen a végén Stanssonra nézve. Igen, a csapategysegbe ő is bele tartozik. Kétség kívül. És hát ezzel együtt jár a tagok olykor idegesítő figyelme is.
Mikor elmeséli, mi lett az apjával sokmindent láthat Cody arcán, de sajnálatot nem. Nem szeret sajnálkozni. Az sosem visz előre semmit. Persze ő sem tudja minden helyzetben kizárni a dolgot, most mégis megteszi.
Arra hogy tényleg Stansson szív a nagyapja miatt, össze harapja az állkapcsát. Nem agresszívan, ahhoz nagyon idegesnek kellene lennie. Inkább van benne egyfajta tehetetlenség és tett vágy hülye elegye.
- Őszintén? - kerdez vissza mikor felmerül a kérdés, hogy mit akar csinálni - Megszetezni a függőt, rájönni, mire való és ha kell megsemmisíteni. Vagy értelmes beszédre bírni a nőt és rá ébreszteni, hogy feleslegesen keseríti meg a maga életét, mert ezzel semmit nem kap vissza. És ha maga meg is hal, mivel ahogy mondta telibe szarja a nagyapja, a nő ugyanúgy nem kap semmit. A dühét sem, nem hogy a bűntudatát! - megcsóvalja a fejét
- Ez annyira borzalmas időzítés.. Mármin, még ha tényleg sikerülne is rávilágítani a boszorkány számára minderre, ugyanúgy benne van a ppakliban, hogy őt sem érdeklik a részletek. Vagy ha mégis, akkor meg a Dél-Afrikai csapat szív. - sóhajt egy jókorát, majd újra az edzőre néz - Szóval... Szerintem a függő a kulcs. - közli egyszerűen. Noha látszik rajta, hogy nem kevés kétsége van az egésszel kapcsolatban. Mikor pedig kibukik, hogy tényleg a döntőig látja az útját hallgat egy pár pillanatot. Emészti a hallottakat. Aztán valamiért felmerül benne és kibukik belőle.
- Gondolom feltűnt már, hogy hajlamos vagyok túlpörögni dolgokon... - megejt egy szerencsétlen félmosolyt, többek közt oldani igyekszik, meg jelezni, hogy nem akar ő bele mászni... De néha nem megy neki.
- De ez van, ha az embert már az első egyetemi éve alatt, egy hónap koma után, auror csapatok mellé osztják be mint meditéct... - nem mintha bánnná a dolgot, ez látszik rajta - Eddigi rövid pályafutásom alatt két tárgyalásom is volt. Mindkettő a Titokvédelmi megszegése miatt... - hallgatok egy pillanatot - Néha.. Nehéz helyes döntést hozni, mikor emberéletekről van szó. - majd torkot köszörül és mintha mit sem mondott volna, vissza tér Stansson helyzetéhez. Fel is néz a férfira - A Remény egy jó dolog, de néha jobb a kontroll. Szeretnék segiteni abban, hogy legalább a döntőig tényleg eljusson velünk. - aztán némi habozás után úgy dönt még hozzá teszi. - Ha bennem nem bizik, vagy úgy véli én túl.. sok vagyok, akkor avasson be valakit mást a csapatból. - érezhető, hogy ez csak egy vélemény a srác részéről, nem megmondani akarja Stansson mit tegyen.

Az edző leszarom stílusa kicsit meglep. Mármint tudom hogy ezt közvetíti egesz nap, de most főleg. Pechére tényleg nem lesz ennyi elég.
- A maga épsége is fontos! - szögezem le határozottan - Az egész csapatnak fontos. Oké. Nem a főnökünk, de az eddzőnk. Liz és Sid jó csk-k, viszont gondoljon bele, ha magával történik valami, az milyen hatással lesz a csapat moráljára. - talán szemétség ezt így a szemébe mondani, minden bizonnyal ő is számításba vette, de csak érzékeltetni akarom, a csapat érdeke is Stansson állapota. Aztán vissza veszem az arcom és hozzá teszem.
- Magának a vereség elfogadhatatlan, nekem meg az a nyilvános kivégzés amit a nő művel. - közben amint kimondom, felmerül bennem valami, mégpedig az, hogy valójában fogalmam sincs a nő mit kántált. - Nem ismerem fel, csak láttam egy függőt a nyakában, vérrel és hajjal... Ebből elég nehéz levonni bármi konkrét következtetést. - Felselylik a mérleg másik nyelve. - Kissé unfair, ha a nagyapja és a néhai kedvese viszályának maga issza meg a levét.. Úgy, hogy mindketten itt vannak. És valójában bármikor rohadtul lerendezhetnék egymással... - Elhallgatok és mélyebben elgondolkozom. Kissé halkabbra is vettem a szavam, bár eddig se hangoskodtam. - Mindig is egy nagy győzelemig látta maga előtt az egészet? A jövőjét? - Stansson érzékelheti, hogy leálltam a pattogással és az ő álláspontja érdekel.

Mielőtt nagyon bele merülhetnék az ünnepi hangulatba, lehet csak én érzem így, de muszáj tisztázni pár dolgot az edzővel. És a gálára én a lehető leggyorsabban kapom össze magamat, mondhatni katonás sebességgel és már száguldok is, hogy valahol rá leljek Stanssonra. Kopogtatok a szállása ajtaján. Ha ott nincs megyek a hallba, a szálloda virágcserepei alá is benézek ha kell, bár nem hiszem, hogy kifejezetten bujkálna.
Így meg is találom a hallban, ami jepenleg olyan kihalt, hogy rossz rá nézni. Ugyanakkor pont tökéletes. Legfeljebb a beszélgetést valaki érkezése szakitja majd félbe valamikor.
Oda lépek hozzá és le is ülök mellé.
- Először is, bocsánattal tartozom a mai kirohanásomért. Kissé megbabonázott a helyzet. - torkot köszörülök
- Felhomályosítást kérek, hogy voltaképp mit is láttam! Mármint a vér-tartó fiolán kívül ami a nő nyakában lógott. - és csak hogy még valamit bedobjak a hatszáz másik kérdés mellé. - És ha jól értesültem, a férfi a Dél - afrikai csapattal a nagyapja. - ránézek a nagydarab marcona alakra.
- Inkább tisztázzuk és akkor nem a fontos pillanatban kapok ihletet legközelebb magán akciózni. Főleg úgy, hogy magammal rántom a többieket...

***