2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Roxmorts elsőre azt gondolnánk, hogy egy egészen kis falu, pedig azért elég sok varázslócsalád él itt és egyre növekszik a mérete évről évre. Vélhetően akadnak olyanok, akik pont az iskola közelsége miatt költöznek ide, no meg az egyetemi bővítés a falura is kihatott. Több lett az egyetemisták számára is alkalmas szórakozóhely, no meg az éjszakai élet is azért bizonyos területeken felkapottabb lett. Kialakult egy kis kertvárosi rész, ami mindig csendesebb és inkább csak lakóházak vannak arra, de persze a központi sétálóutca is ott van a sok bolttal és üzletekkel. A falu a növekedésnek hála viszont elég sok zegzugos és keszekusza utcát tudhat a magáénak. Érdemes azért ismernie az embernek a helyet ahhoz, hogy ne tévedjen és kavarodjon el. Nem mondhatóak az utcák párhuzamosnak és persze olyan is akad, ami szinte az erdőbe torkollik. Elég jól el lehet tévedni tehát, ha nem figyelsz és könnyen a falu külső területeire kavarodhatsz...
Gina sikeresen bejut a hátsó raktárba, ahonnan a fickó egyből tovább is halad, de neki sikerül elrejtőzni. Nincs itt nagy fény, de láthatja, hallhatja a hangokat, zajokat, amik kintről szűrődnek be a kocsma irányából. Sikerül találnia egy kisebb egeret, akit a pasas után tud küldeni és még az auror párosnak sem tűnik fel, ahogyan a kis szörös lény sietősen próbál feljutni a lépcsőn is, kicsit lemaradva a kiábrándító bűbáj alatt rejtőzö auroroktól, akik így Gina nem láthat az egér szemény át. Ellenben egy pillanatra kiszúrhatja Alit és Torit a kocsma részen, sőt bentről jó eséllyel a hangjukat is hallhatja, amikor nekikezdenek az álvitatkozásnak, hogy magukra vonják a pultos fickó figyelmét. Az egér tehát követheti egészen az emeletig a pasast, bár mivel a lábai kicsik és lécsőket is kell másznia, nem tud annyira gyors lenni, hogy bejusson az ajtón. Odakint akad tehát el, ahol Shanna is van láthatatlanul a folyosón.
Shanna sikeresen betájolja a szobát. Az egyértelmű, hogy bizony mágiával védve van, hangszigetelőt könnyen kiszúrhat, bár a mágia nincs blokkolva, tehát ha bejut, akkor tud varázsolni, de az ajtón is érzékel valamiféle védelmet, úgyhogy jó eséllyel ha nem olyasvalaki, akit várnak, akkor nem tudja csak úgy lenyomni a kilincset. Ez Gerard mázlija, aki be tud surranni még a pasassal együtt láthatatlanul, mert az ajtó nyitás van levédve és nem pedig maga a bejutás. Egyébként Shanna a legilimenticának hála érzékelheti, mintha még lenne itt valaki rajtuk kívül, bár maximum csak a szokatlanul viselkedő egeret szúrhatja ki, ha az egér megtorpan az ajtónál, nézelődik és várakozik kaja keresés helyett, ami ugyebár inkább a lenti raktárban lenne. A behúzott függönyök okán a familiárisok nem látnak kintről érdemi hasznosságút, ellenben Gerard bent megtudja húzni magát, ha nem moccan, nem pisszen, egyelőre úgy tűnik, hogy nem szúrják ki. - Tehát azt mondod Wexly, hogy biztos információid vannak róla, hogy a Vadkanból vezet egy titkos út a Roxfortba. De miért is nem tudjuk még, hogy hol van az a titkos út? - dörren rá a Gerarddal érkező fickóra Anchev. Gerard sejtheti, hogy bizonyára azért vannak itt, hogy bejussanak a kastélyba. Nem véletlenül támadták meg Dumbledret, még mindig kell nekik a pálca, vagy van információjuk róla, hogy hol lehet a harmadik ereklye és úgy vélik, hogy az is az iskolában lehet? A kérdezett pasas habog egy sort arról, hogy még nem tudja, de vannak róla sejtései és hogy megüzente, hogy még várniuk kellene néhány napot. Persze ez a megközelítés nem tetszik különösebben Anchevnek.
Tori bár nem szúr ki plusz extrát, ellenben a familiárisa kidugja a fejét onnan ahol van, hogy kicsit nézelődjön és vélhetően sokkal jobban érzékeli az állatokat, így ő viszont megpróbálja Tori tudtára adni, hogy az épp az emeletre igyekvő egér bizony nem egy átlagos önszántából mászkáló egér. Alig lehet kiszúrni, de azért ha valaki tudja mit keres, akkor megláthatja a kis szürke szőröst, ahogyan küzdi fel magát a lépcsőkön érthetetlen módon pont az élelemmel teli kamrával ellentétes irányban. Ali szeme előtt néhányszor lepereg a ominózus veszekedési jelenet és bizony az egyiknél felbukkan Gina is a hátsó raktár irányából, és amikor sikerül a kártyákat, meg a zsetonokat is eláztatni a pultos is kimoccan a helyéről. Végig tudja zongorázni, hogy melyik a jó kimenetel és tudják úgy alakítani a sztorit, hogy bizony a pultos feléjük induljon egy tálcával és egy ronggyal, a körülöttük ülők pedig hőzöngve állnak fel. Persze egy-egy gyors pálcaintés megoldja a problémát. - Jobb lenne, ha nem itt csinálnátok a drámát. Senki sem kíváncsi rá! - morran rájuk a fiatal srác és azért bőven látszik rajta, hogy ideges a perpatvar miatt, sőt egyszer még láthatóan felfelé is pillant a lépcső irányába, mintha neki az lenne a dolga, hogy idelent ne legyen különösebb probléma. Amikor pedig az egyik vendégtől elhangzik Aberforth, hogy bezzeg, ha itt lenne, akkor ilyesmi nem történhetne meg, hát még inkább idegesnek tűnik pultosunk és habogva magyaráz valamit arról, hogy sürgős dolga akadt és egyébként is nagyon ritkán teszi tiszteletét a Vadkanban, majd újra visszasiet dolga végeztével helyére.
//Határidő: november 28. Következő hozzászólás: november 29.
Első sárga lap: Tori Seaver//
Alistair Wilson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sétáló utca, egyéb utcák 2021-11-21, 01:30
Figyelem közben magunk körül az eseményeket, úgy legalább nagyjából és már az is elég hogy valami szöget üssön a fejembe főleg amikor látom az "apróság"nak ható jeleket. Tori fejtegetése pedig csak tovább gördít bennem néhány kereket. Bár a megfogalmazása valóban félre érthető, főleg hogy magam is simán azt hittem elsőre, hogy Gerard totál más szándékkal érkezett a fogadóhoz.. Úgyhogy már ketten pirulunk. A fülem egyébként is érzékeny bár mivel úgy különösebben nem kerültek még a fülem közelébe ez annyira nem tűnt fel eddig.. Igyekszem mondjuk nem erre figyelni, de azért egy nyelés így is lecsúszik Tori közelségére. De ha már így, akkor én is a füléhez hajolok úgy.. nagyjából.. és próbálok úgy tenni mintha. - És ha a gerlepár csapdába esik? - valamivel közelebb húzódom hozzá - A csapos szerintem A. embere. Te láttad már itt ezelőtt? - teszem fel a kérdést aztán elhajolok hogy lássam az arcát. Ő valószínűleg gyakrabban megfordult itt, talán tud közelebbi időt mondani mióta van itt ez a figura. Én nyár óta csak a Roxmortsi hétvégéken jutottam le, próbálok én is vissza emlékezni, de esküszöm nem láttam ezelőtt itt ezt a fickót. Ami elég aggasztó. Persze az még csak fel sem merül bennem, hogy Dumbledore professzor öccse az eredeti tulaj/ a csapos és hogy egyébként ő is ismerte Grindelwaldot még "fénykorában" sőt és hasonlók... Hiszen erről az infóról nem tudok. Arra, hogy csináljunk műsort egy tizedmásodpercre elgondolkozom aztán újra a füléhez hajolok hogy megosszam vele a gondolatot. - Tegyünk úgy mintha nagyon megbántottalak volna, leöntesz és veszekedni kezdünk...? Esetleg véletlen mást is leöntesz közben..? - hát nekem sem kell ám kétszer mondani, hogy rendezzünk jelenetet. Talán valahogyan rá vehetjük a csapost, hogy elmozduljon a "poziciójából" bár nem tudom ez mit eredményezne, vagy hasznunkra lenn-e?Próbálok a megérzéseimre hallgatni, és ha bejön, akkor a fejemmel biccentek is Torinak egy nagyon aprót, afelé a személy felé, akit még telibe kaphatnánk egy nyakon öntéssel, csak hogy valamiféle láncreakció meginduljon.
//Látó (született) II. szint:
II. Képes érzékelni maximum 3 perccel előre a jövőt, akár egy eseménynél több lehetőséget is mondhatni előre végigzongorázhat így, hogy melyik lenne a legjobb kimenetelű, de ezt nem teheti meg végtelenszer, egy idő után elfárad.
Úgy érzem, a szerelem felelős az alternatív világokért… Mert ennyi energia nem fér el egyetlen valóságban!
Tori Seaver
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sétáló utca, egyéb utcák 2021-11-20, 21:12
A megkergettek hallatán azért egy hangyányit felszalad a szemöldököm és majdnem odabiggyesztem, hogy ugye csak viccel, de.. végül hagyom. Már csak azért is, mert Ali testbeszéde bonyolultabb, mint egy Gordiuszi csomó, szóval azt is el tudom így hirtelen képzelni, hogy beszélni is más dimenziókban beszél. Mert hát valljuk be az, hogy felnőtt emberek kergessenek egy nagykamaszt azért, mert nyer a kockában még nekem is röhejesnek tűnik, pedig az étteremben is láttam már egy s mást, ami a sültbolondokat illeti. Azon, amit hallok a szőke sráctól igencsak megdöbbenek. - Tuti, hogy A. nincs egyedül. Ami pedig azt jelenti, hogy talán várja az aurorokat. Esetleg nem gondolod, hogy csinálhatnánk valami műsort, amivel elvonjuk a figyelmet arról, hogy a gerlepár - nem, nem gondolom, hogy Shanna és Gerard együtt vannak, nem erre akarok célozgatni, de a nevüket épp úgy nem akarom kimondani hangosan, ahogy Anchevet is csak A-nak aposztrofáltam az előbb még ha suttogok is épp Alinak, akkor is. - nyugodtan tudjon akciózni? A saját szavaimba enyhén belepirulok, mert a gerlepár és az akciózás kissé másabb színezetet ad a mondandómnak, pedig semmi szexistát nem terveztem beleszőni. Mélységesen remélem, hogy Alinak nem esik félre a tantusz, más meg csak nem hallotta. - Egyébként más gnyanakodnivalót nem tapasztaltál? - kérdem még, s közben mutatóujjamra csavargatom egy hajtincsemet, mintha éppen zavarban levő, de csábítani akaró szöszi lennék, aki Alira utazik, s azért sutyorog neki. A 4 év korkülönbség a mi korunkban azért már nem akkora kaland, hogy nagyon kilógjon a lóláb, s egyébként is elég babaarcú vagyok, akár hihető is, hogy hasonló korban vagyok és tetszik nekem a srác, azért susmusolok ennyit a fülébe. Közben azért körbepillantok én magam is, mert bár nem ez a törzshelyem, de hátha sikerül kiszúrjak valami orbitális furcsaságot, amit érdemes lenne jobban is megvizsgáljunk. Persze, nem vagyunk aurorok. De egyrészt én annak tanulok, másrészt Daphne mellett korán a zsigereimbe ivódott a nyomozás szeretete, szóval elindul a vezérhangyám. Borítékolható, hogy nem fogok tudni nyugton ülni a seggemen így, hogy Ali megosztotta velem az Ancheves-Shannás-Gerardos információt.
Gerard Jennings
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sétáló utca, egyéb utcák 2021-11-20, 15:06
A csapat & Gerard
Ha minden törvényt betartasz, elveszted az élvezetet!
Gyorsan elengedem Shannát, hiszen érzem, hogy nem kezeli olyan könnyen a spontán álcát, mint én. Nekem van annyi előnyöm, hogy a gyengébbik nemmel komoly a múltam, már Daphne előtt is a lányok társaságában múlattam az időt, napi szintű volt az ölelkezés, akár a friss ismeretségekkel is. Shanna ellenben még mindig feszült, ki tudja, hogy mikor fog továbblépni, de az is lehet, hogy csupán nem annyira közvetlen, mint én. Így azért meg tudtuk figyelni a környezetünket, a saját tekintetem lazán átsiklott Alistair-en, a közeledő Ginát sem veszem észre. – Jól van. – Nyugtázom Shanna közlését, s miután a falhoz tapadt, én is ezt teszem, hogy ne legyünk útba. Ekkor tényleg látom a diákokat, kicsit felmorranok, nyilván a karácsony miatt vannak a faluban, egy auror bevetés során megszokott, hogy közben védeni kell a civil lakosságot is. A mögöttünk érkező sötét idegennek hagyjuk, hogy beelőzzön, közben intek Shannának, hogy ő maradjon csak kint, én pedig minél ügyesebben megpróbálok besurranni a nyitott ajtón még úgy, hogy a záródása előtt becélozzak valami sarkot, ahol ritkábban járnak a bentiek. Ha szükséges, le is gugolok, hogy a varázslat ha néha csalóka, minél kisebb eséllyel láttasson. Így nem fogunk Shannával kommunikálni, de úgy éreztem, kockáztatnom kell. Addig a familisaink nyilván kint köröznek, az enyémen keresztül látok is, úgy tudom, hogy Shanna is. Ha kintről lehet látni valamit, ami hozzátehet az ügyünkhöz, arra sem árt figyelni. Így most kissé rá hagyom a készenlétet, a hallgatózást, hogy legyen afféle utóvéd, ha kell, akkor védje meg a diákokat is. Ez az Anchev különösen veszélyes, már számos alkalommal mutatta, hogy nem szabad lebecsülni. Ellenben a legutóbb a szőke társa durván pofáraesett, Grindelwald láthatóan simán beáldozta őt. Elképzelhető, hogy már külön utakon jár? Most mégis kezdek reménykedni, hogy közelebb jutunk ahhoz, hogy Dumbledore egykori ellenfelét végre elkapjuk, és nap mint nap ügyesebb vagyok. Elbíznom nem szabad magam, de jó érzés, hogy tudok tenni a közös ügyért. Bár többen lennénk! Remélem Shanna sem hősködik, és vész esetén szól Troppsnak, Aspasiának, bárkinek, aki be tud csatlakozni. Daphne most inkább pihenjen, bár ahogy ismerem, még babával a pocakban sem fog a fenekén megülni. Tehát vissza a szobához. Igyekszem nagyon halkan, visszafogottan lélegezni, memorizálni mindent, amit látok, és hallok. Nem tudom, hogy Shanna mennyire tud ráhangolódni az elmémre, de ha kell, kitárom neki, hogy olvasson a tudatomban.
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Az élet olyan, mint egy kártyajáték. A kiosztott lapok adottak, de ahogy játszod őket, az szabad akarat.
Az ölelkezés igen csak furcsa, szinte már kínos, hiába Gerardról van szó, akit jó pár éve ismerek már. Amikor végeszakad észrevétlenül fellélegzem, nem akarom megsérteni, csak nem egyszerű ez az egész, amivel küzdök. Amikor a tekintetem összefut Alistairéval és ugyan a két kettes nekem tényleg 22-őt jelentene elsőre, igen abszurdnak tűnik az a szám így egyértelműen csak négyre gondolt, esetleg arra, hogy két-két emberként vannak szétszóródva. Hiába szeretném, ha eltűnne innen, a fejemmel még biccentek is egyet az ajtóra, azt be kell vallanom, hogy az információ jól jön. - Négyen minimum lehetnek. - adom tovább suttogva a drótot, azért hozzátoldva egy minimumot, hiszen semmi sem garantálja, hogy a fiatal srác mindenkit látott. A lehető legjobban megjegyzem az ablakot, aminél a familiárisom kiszúrta Anchevet és valahol ott is hagyom kőrözni vagy leszállni a közelben. Bólintok, amikor egyetért a tervvel és megidézzük magunkra, hogy aztán besurranjunk a fogadóba. A tekintetemmel ügyelek a környezetünkre, nehogy valakibe beleütközzünk és kiszúrom Torit is Alistair mellett a kockázós asztalnál. Nem mintha a többi civil épsége nem számítana, de azért gondolatban végigfut rajtam egy "remek!". Amikor meghallom, hogy jönnek mögöttünk gyorsan a falra tapadok előle és elengedem, miközben remélem, hogy Gerard ugyanúgy tesz. Van amit nem lehet kézjelekkel elmutogatni, ezért megpróbálok legilimenciához folyamodni és egy üzenetet küldeni neki. ~ Megpróbálom felmérni milyen bűbájokkal biztosították a szobát és feltörni. Tudsz valamilyen varázst, amivel hallgatózhatunk vagy beláthatunk kívülről? ~ kérdezem, miközben néma, mély levegővétellel nyugtatom a zakatoló szívverésemet. Ketten vagyunk négy-öt sötét mágus ellen egy civilekkel tömött fogadóban, ahol még diákok is vannak. Több információra van szükségem, nem ronthatok csak úgy rájuk, nem az a fajta "csatamágus" vagyok. Megpróbálok koncentrálni és nonverbálisan elvégezni egy mágikusan feltérképező varázslatot a szobára, ami mellett megálltunk és ahova a rosszarcú férfi bement, hogy aztán rájöjjek mit kell kiiktatnunk észrevétlenül ahhoz, hogy a legtöbb esélyünk legyen minél többet kihallgatni és megtervezni a rajtaütést. Ha tényleg sokan vannak bent, akkor lehet, hogy erősítéshez is kell folyamodnunk, nem akarok se mást, se magunkat veszélyeztetni minimális eséllyel a sikerre.
// Mentálüzi Gerardnak beszéd helyett: Legilimencia, tanult és született legilimentor Varázserő: 31 pont & Bűbájtan: 37 pont + Priori Incantatem-hez hasonló kitalált bűbáj, ami megmutatja, hogy egy területen milyen varázslatok vannak aktívan jelen - pl, hangszigetelés, tértágítás, varázslat blokkolás az adott területen belül, stb. (Ha talál valamit: Finite Incantatem-hez hasonló bűbáj, ami észrevétlenül kikapcsolgatja ezeket a varázslatokat, de ez valószínűleg már nem fér bele a cselekvésbe, szóval csak jegyzet kövi körre, ha nem bukunk le addigra.)//
Oké. Azt már tudjuk, hogy itt valami nagy csúnyaság készül. Ahogy azt is, hogy le fogok maradni a mai napi békés könyvtárazásgatásról. Meg Hagrid összes bizarr állatkájának végig simogatásáról. Hogy miért kell nekem folyton az átkozott Griffendéles hőskomplexusomra hallgatni? De komolyan. Követni egy sötét raktárba, egy határozottan gyanúsnak látszó fickót, a legkevésbé sem tűnik bölcs gondolatnak. Vonzónak meg pláne. De legalább aurorék nincsenek túl messze, csak az épület másik felében. Vagyis lesznek, mert vélhetőleg nem fognak sötétedésig az ablaknál úgy tenni, mintha enyelegnének. Amire meg kell jegyeznem, hogy: Fújjj. De térjünk is ez felett napirendre, mielőtt a fickóm kereket old. A macskám gyorsan elveszti ugyan aurorékat, akik biztosan valami jobb álcázáshoz folyamodtak, így inkább engem igyekszik utolérni. Ami meg engem illet megvárom, amíg a pasas eltűnik a raktárajtó mögött, és csak némi fáziskéséssel lopakodom utána és engedem be magunkat (már ha eddigre Carnivora is utolért). Odabenn igyekszem gyorsan, és lehetőleg némán keresni valami fedezéket, ahol elbújhatok. Nagyobb láda, salgópolc, bármi féle fali kiszögellés. Már ha tényleg raktár, és tényleg van valami ami mögött megbújhatok. Ha nem találók elég jó búvóhelyet hozzá, hogy elég jó látó és hallótávba kerüljek az érdemi történésekhez, de rejtve is maradjak, akkor a druida képességemhez folyamodom. Hátha mázlim van, és nem takarítanak annyira alaposan. Ha van valamiféle szokásos piszkos kis élőlény, mint egér, patkány, csótány, légy bármi, amit érzékelhetnék, és jóval kevésbé feltűnő, mint én vagy a macskám, akkor megpróbálom a fickó után küldeni, és az ő szemén és fülén keresztül szemmel tartani, őt és az eseményeket, amíg én biztonságban rejtőzködöm. Legalábbis terv szerint. Ha pedig majd valami tényleg izgalmas történik, akkor majd elgondolkodom rajta, hogy miként üzenjek Shannáék számára.
//Druida 4. szint: Lélekosztódás: A saját lelkének egy részét képes egy kisebb állat (maximum macska, repülő állatoknál, vércse méretű) testébe átvinni, így azt irányítani tudja, bármikor amikor úgy akarja az ő látómezejére váltani stb. de a saját testében is megmarad. A kapcsolat akkor szakad meg, ha a Druida úgy akarja.//
Gina sikeresen követi a fickót, bár a jó ég tudja, hogy a familiárisát érdemes-e elküldenie külön, hiszen a kisállat szeme elől hamar eltűnnek az aurorok, amikor kiábrándító bűbáj hatása alatt belopakodnak az épületbe. Itt azért jó eséllyel a familiáris elakad, és ha elég gyors és szerencséje van, akkor érheti utol Ginát, aki követni próbálja a másik fickót valószínűleg majd be az épületbe. Az illető egyértelműen valamiféle hátsó bejárathoz megy, amin nem kopog, meg semmi, csak benyit és eltűnik az ajtó mögött. Egy pillantást láthat csak Gina, hogy valamiféle raktár lehet, ahová az illető bement, de odabent elég gyér volt a világítás ahhoz, hogy jobban megnézhesse magának egy villanás alatt. Kérdés, hogy van-e annyira bátor - botor -, hogy csak úgy egyedül bemenjen.
Shanna elég jól megtudja határozni, hogy hányadik ablak lehet az, ahol a viharmadár látta a kőrözött személyt. Nagyjából kitudja számolni, hogy melyik szobát kell megkeresniük az emeleten, ha felmennek. Kivéve persze, ha netán trükkös, vagy tértágított az emelet, mert akkor nem lesz olyan egyszerű. Ali jeleit is bizonyára értelmezni tudja, hogy hányan lehetnek odafent a fiú szerint legalábbis. A kiábrándító bűbáj egyébként tökéletesen működik, betudnak slisszolni egy épp érkező fickó után, és elindulni az emeletre. Ügyesen kerülgetik a néhol már kissé ittasabb alakokat is, hogy senkinek se tűnjön fel a jelenlétük, a kocsma pedig elég zajos ahhoz, hogy gond nélkül felmenjenek a lépcsőn. Az emeleten nagyjából betudják lőni, hogy melyik szoba lehet az, amelyik nekik kell, viszont hallhatják, hogy valaki érkezik utánuk. Még egy zűrös alak és éppenséggel pont abba a szobába tart, ahová ők is. Itt a lehetőség, besurrannak vele kiábrándító bűbáj védelme alatt úgy, hogy nem tudják pontosan kik és hányan vannak odabent, vagy inkább várnak és tervet eszelnek ki egy szomszédos szobában? Főleg, hogy odalent két ismerős diákot is láttak, és ha elszabadul itt valami csata, akkor sokan kerülhetnének veszélybe.
A két fiatal, Ali és Tori a kockázók között bizonytalankodnak. Ali sikeresen leadja a drótot Shannának, aki aurorként esélyes, hogy összetudja rakni az infot és nem 22-re gondol a 4 helyett. Láthatják egyébként azt is a fiatalok, hogy egy újabb kissé kétes külsejű alak érkezik valahonnan hátulról. A pult mögött siet el és indul el az emelet irányába. A pultos csak egy pillantást vet felé, de folytatja a munkát. A pultos, aki egyébként furcsa módon ismeretlennek tűnik Ali számára. Elég sokat jár ide és tudja, hogy kik dolgoznak a kocsmában, de ezt az illetőt eddig még biztos, hogy nem látta. A legtöbb iszogató nem igazán foglalkozik vele, hogy ki szolgálja ki és persze lehetséges, hogy csak újként most került ide, de mintha futólag biccentene is a felfelé haladó illetőnek. Vajon Gerard és Shanna tisztában vannak ezzel, vagy így kettecskén komoly bajba kerülhetnek odafent?
//Határidő: november 21. Következő hozzászólás: november 22.
Első sárga lap: Tori Seaver//
Alistair Wilson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sétáló utca, egyéb utcák 2021-11-14, 15:44
Bármilyen szerencsésen jönnek a lapjaid, előbb-utóbb lesz egy olyan játszma, amikor a szerencse a másikat segíti.
A Miss Jenningstől kapott karkötő valóban ott pihen a csuklómon. Jelenleg egy egyszerűbb bőr karkötő formájában. Bár a több rétegnyi ruha alatt úgysem látszik. Az ablak melletti jelenet egy kissé össze zavar. Ez is mutatja és látszik hogy nincs tapasztalatom a rejtőzködésben és nem ismerem a jól bevált klasszikusokat sem, de tévedni azt mondják emberi dolog. Azért amikor megüti a fülemet a fiatalabb pincérnek a problémázása egyrészt kissé megfeszülök, hiszen Dany elmondta, hogy miután az idő megfagyott Anchev volt aki lövöldözni kezdett.. és lényegében ő lőtt le. Nem kell sok hogy össze rakjam valószínűleg egy rajtaütés helyszínére sikerült bekockáznom magamat. Egy rövid ideig figyelem a fiatal pincért és az útját feltűnés nélkül aztán ismét az ablakra pillantok és ekkor találkozik a tekintetem Shannaéval. Na így viszont már egyértelmű, hogy tényleg nem arról van szó amire elsőre gondoltam.. Hiszen láttam amikor bement a párjához.. Az ujjaim között forgattam a kockákat és ha már így találkozott a tekintetünk, még ha Shannaéból süt is valami fura megpróbálom tartani a szemkontaktust, hogy érzékelje üzenni akarok.. egy nagyon rövid pillanatra meg is állítom a kockákat úgy, hogy feléjük két kettest mutassak és a mutató ujjam az emelet irányába álljon. Csak remélem, hogy veszik a néma üzenetemet, aztán már forgatom is tovább a kockákat mintha mi sem történt volna. Közben azért rendesen dilemmába esem, hogy most mégis mit kellene csinálnom, vagy egyenest inkább semmit..? Mielőtt azonban tettlegességre adhatnám a fejemet és moccanhatnék egyszer csak derült égből mellém csapódik Tori akire pillanatra totálisan össze zavarodva nézek, noha ez nálam annyira nem újdonság lévén masszív figyelemzavarral küzdök ebből fakadóan a testbeszédemből olvasni is kihívás lehet, lévén.. nagyon gyorsan képes vagyok megfelejtkezni az előzményekről és az aktuálisakra reagálni már. Noha korábban már volt bátorságom zaklatni őt is, hogy segítsen egy két tárgyból, ami kelleni fog az auror szakhoz és képes voltam egy halom kérdést is rázúdítani hogy ha találkozna ilyen olyan szituációkkal akkor ő hogyan oldaná meg és ilyesmik. Úgyhogy amint tudatosul hogy mit is mondott egy kicsit azért felderülök - Sajna épp most vesztettem. Elbénáztam az utolsó dobást. De a téli szünetben szívesen benézek hozzád. - a következő kérdésére azért kissé hezitálok és érezhetően a válasszal időt húzok, de csak mert fogalmam sincs hogyan adjam a tudtára amit... - Mmmpersze. Nyár óta ide járok néha. Eleinte megkergettek mert.. túl jó vagyok. - fényezem magamat szándékosan elhülyéskedve a pillanatot egyébként tudhatja rólam, hogy pont nem egy olyan élőlény vagyok akit szétvet a magabiztosság és az önbizalom. - De azóta egészen össze barátkoztam az itteniekkel. - aztán a lényegtelen információk után kicsit közelebb hajolok én is hozzá és egészen halkan mondom ki, hogy csak ő hallhassa - Anchev itt van. Gerard és Shanna is... - a tekintetemből pedig hatalmas kérdőjelek sütnek és amolyan "most mit csináljunk?!!".
Úgy érzem, a szerelem felelős az alternatív világokért… Mert ennyi energia nem fér el egyetlen valóságban!
Tori Seaver
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sétáló utca, egyéb utcák 2021-11-13, 22:03
Nagyapa mindig azt tanította, hogy sose dolgozzak annál többet, amennyit muszáj, amíg fiatal vagyok. Éppen ezért abban a pillanatban, ahogy lejár a beugrásom ideje a Kilenc Életben már vetem ijs le magamról a felszolgálói uniformist, s Averynek búcsút intve lépek a távozás mezejére. Nincs különösebb célom, csak szeretem a telet és kedvem szottyant egy kicsit kimozdulni a Roxfort-Étterem vonal két pontjáról. Fejembe húzott fekete sapkám alól kiengedve hagyott szőke tincseim éppen olyan oda nem illő mód kandikálnak ki, mint az alapvetően túl lezser nadrágom szaggatott térde alól az ezüstszállal szőtt pink színű harisnyám anyaga. Bakancsos lépteim a Vadkan felé csalinkáznak a hóban, s mint egy átlagos vendég én magam is belibbenek nem sokkal lemaradva a kiábrándítózott Shanna és Gerard párosa után. Mivel különösebben nem terveztem semmit az itt tartózkodásra, de nem szeretek egyedül lenni, így első pillantásom körbevetem a vendégseregen, hogy van-e akit ismerhetek esetleg. Megakad Alistairen a szemem, s ha már így összejött a dolog, hogy nem mindenki csupa idegen, hát odatévedek mellé. - Remélem te állsz nyerésre. Ha így van, akkor vendégem vagy egy sütire, ha legközelebb a Kilenc Életben jársz. - kacsintok rá. Ha netalán láthatom rajta, hogy nem éppen komfortos a viselkedése, esetleg nyomasztja valami vagy bizonytalanság ül a vonásain, akkor azért kicsit aggodalmasan hajolok a füléhez közelebb. - Ugye önszántadból vagy itt és senki sem kényszerít olyasmire, amit nem akarsz megtenni? - súgom, hogy csak ő hallja. Talán hülyeség a feltételezés, de elég sok mindent láttam már iskolai és egyéb zaklatás áldizatainak címszavával ahhoz, hogy felmerüljön bennem. S ha már így esett, akkor muszáj volt megkérdezzem, nem tehettem mást.
Gerard Jennings
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sétáló utca, egyéb utcák 2021-11-11, 07:24
A csapat & Gerard
Ha minden törvényt betartasz, elveszted az élvezetet!
Talán nem kellett volna ilyen feltűnő familiárist választanom, ha el akarok vegyülni, ám azzal megtagadtam volna önmagamat. Mindig adtam a külsőségekre, ráadásul a familiáris a lelkünk egy darabját tükrözi. A főnix a remény, a győzelem és az újjászületést is megtestesíti, számomra legalábbis mindenképpen. Szeretek erőt, bátorítást sugározni, a tiszta jóságot, a kérlelhetetlenséget. Hiába a megannyi pletyka, hogy sok auror korrupt, tudom, hogy Daphne és Shanna oldalán szembeszállunk bármekkora túlerővel, és ha kell, meghalunk az igaz ügyért. Shanna így természetesen legilmencia nélkül is tudhatja baráti, kollégális szándékaimat, hiszen régóta ismerjük egymást, annak idején én segítettem a gyűrű tekintetében is. Fordítva is biztosan úgy lesz, hogy minimum valami koszorúslánynak, keresztanyának kérjük fel, hiszen már-már családtag. Az, hogy ki láthat meg minket ebben a bizalmas összeölelkezésben, nem izgat, aurorként sosem kell magyarázkodnom. Shanna pedig elég profi, hogy az érzései ne hatalmasodjanak el rajta, ne lökjön el magától. A csók természetesen fel sem merülhet, nyomozók vagyunk, nem színészek! – Legyen a bűbáj. – Ha már felmerült benne, igazat is adok, érdemes variálni, változtatni a megoldásainkon, hogy állandóan mozgásban legyünk, így nehezebben lehet felfedni a valódi célunkat. És így a lelepleződés esélye egyértelműen csökken. És egyébként is látom Shannán, hogy kicsit erősebben hangsúlyozza a bűbájt, sugallva a választását, de nekem lehetőséget adva a vétóra. Nem élek vele, most átadom az ő ötletének a teret. Bekapcsolódom a varázslatba, én magam is szórom a kiábrándítást. Várunk picit, míg nyílik az ajtó, és a távozó/érkező vendéggel besuhanunk, hogy megkeressük az említett szobát, ahol Anchev tartózkodhat. Én magam nem ismerem különösebben Alistairt, de magamban igazat adnék Shannának, ha tudnám, hogy mire gondolhat. Ez nem gyereknek való hely. Átsiklunk tehát a tömegen, a főnix kint lebeg, de azért olykor le és fel liftezik, hogy Anchev ne tudja kiszúrni, viszont tudtomra adhatja, hogy ha éppen megzavarhat minket valami. Hagyom, hogy Shanna menjen előre, igyekszem követni a mozdulatait, minimum fogva a kezét, hiszen a kiábrándítás egymásra is hat, s közben olykor hátra-hátra nézek, hogy én magam alkossam a hátvédet, vagy valaki a nyomunkba eredne, netán támadna.
//Kiábrándító bűbáj, Shannánál leírva.//
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Az élet olyan, mint egy kártyajáték. A kiosztott lapok adottak, de ahogy játszod őket, az szabad akarat.
Bólintok Gerardnak, a nyílt összetűzést civilek között mindenképpen el kéne kerülnünk. Csak fél pillantást vetek arra, hogy a viharmadár nyomában a főnix is megindul, éppen olyan szépen mozognak párban, ahogy mi haladunk előre az utcákon a következő lépést tervezve. Azt, hogy követnek eljelelem, de amikor érzem, hogy aki figyel nem rossz szándékú kicsit alábbhagy az éberségem. Persze nem feledkezem meg róla, de amikor a viharmadár tekintetére váltok néhány pillanatra, megnézve, hogy találtak-e valamit és tényleg meglátom Anchevet az egyik szobában az fókuszba helyezi az igazi küldetésünket. Megpróbálom belőni, hogy melyik ablakról beszélünk pontosan és megmutatni a társamnak, habár varázslóknál nem jellemző, hogy ablakon ugorjanak ki egyszerű hoppanálás helyett. Még is csak jobb tudni, hogy pontosan mi a helyzete a célpontunknak. Amikor Gerard átkarol a bejárat mellett és alibiből elkezdünk összeölelkezni egy kicsit még jobban háttérbe szorul az ártatlan megfigyelőnk. Szerencsére olyan messzemenőkig nem veszi komolyan a szerepet, hogy az ajkunk is összeérjen, de így is ő az első férfi, aki ilyen közel került hozzám nos... már majdnem egy éve. És ő is csak megölelt, még ha szorosan is az álca kedvéért. Legilimentorként jól olvasok a jelekből, le tudom szűrni, hogy mire készül, nem kell attól tartania, hogy ellököm és meghiúsítom a tervet. A füléhez hajtom a fejemet, hogy halkan belesúgjak. - A familiárisok maradjanak kint az ablak közelében, egyenesen menjünk be és keressük meg azt a szobát, nem kockáztathatjuk meg, hogy lejöjjenek. Kiábrándító bűbáj vagy szerepjáték? - teszem fel neki a kérdést, mert én rugalmas vagyok abban, hogy csináljunk úgy, mintha mi is szobát vennénk ki vagy hogy észrevétlenül suhanjunk át amilyen gyorsan csak lehet. Persze a kiábrándító bűbáj felé jobban hajlok, ez talán látszik is a tekintetemen, de a lehetőségekkel is megmozgatjuk az agytekervényeinket és a végén lehet, hogy ő még jobbal áll elő. Mindeközben belegondolni, hogy a Fogadó tulaja Aberforth, Dumbledore professzor öccse... vajon ő is veszélyben van, ha egyszer Dumbledore-t már megtámadták azért a különleges pálcáért? Mondjuk ez nem feltétlen egy nyilvános információ, én is csak Lumpsluck nagypapa miatt tudom, de ha Grindelwalddal barátok voltak, akkor ő felismerhette, tudhat róla... Kicsit megrebben a tekintetem, össze kell szorítanom az álkapcsomat, hogy ne gondterheltséget sugározzak és inkább a gyorsaságra fókuszálok és az esetleges bűbájra. Ha éppen fordít rajtam egyet akkor a tekintetem találkozik Alistairrel, picit meglepetten figyelem, ahogy kockázik. Ha az én gyerekem lenne biztosan kitekerném a nyakát, egyszerűen akárhova nézünk mindenképpen ott lesz és bajba keveredik. Biztos, hogy ésszerűbb lenne ignorálni vagy valahogy elzavarni, de őszintén kétlem, ha egyszer felkeltettük az érdeklődését, akkor van erre bármilyen esély.
// Gerard válaszától függően: Varázserő: 31 pont & Bűbájtan: 37 pont - Kiábrándító-bűbáj - Az, akire a bűbájt szórják, mintha észrevétlen lenne. Nem láthatatlan, de az emberek még ha rá is néznek, elfordítják a tekintetüket, nem veszik észre. A bűbáj feloldódik, ha az illető beleütközik valakibe, vagy leleplezik. //
Az utcán sétálva nem annyira nehéz kiszúrni dolgokat. Vagy inkább jeleneteket. Az aurorok pedig sosem jelentenek jót. Valami történni fog. Nekem pedig lehetne annyi eszem, hogy ki akarjak maradni belőle. Mi lenne, ha most egyszerűen vetnék egy hátraarcot, visszamennék a kastélyba, és békés thesztrál lovaglással tölteném a nap további részét? Vagy olvasással a könyvtárban. Az sokkal veszélytelenebb, és szórakoztatóbb. De mi lesz, ha valakinek baja esik? Ha Shanna vagy Gerard segítségre szorul? Hagynám-e őket meghalni, mert nem vagyok ott, hogy segítsek? Nem. Ennyit nem bírna el az átokverte lelkiismeretem. Hogy minek kellett feltámadnia bennem? Mért nem elég a saját bajom? Szóval nincs más hátra, mint előre. Követem a párost, bár egyenlőre csak tisztes távolból, amolyan megfigyelőként. Ráérek beleavatkozni az eseményekbe, ha tényleg szükség lesz rám. Amikor persze a falnak vetve imitálják a csók jelenetet, azért felszalad a szemöldököm. Ez most komoly? Ez olyan szakállas, hogy már a 100 éves halott ükanyám se venné be. Pedig halott. Rohanunk végig a falun, hogy utána ráérősen smárolgassunk? Hmm... persze. Taníthatnának valami eredetibb elterelést is, azon az Auror Akadémián. Ha már ennyire nagy hírverést csináltak neki. Na, nem mintha érdekelne engem az ilyesmi. Sose leszek auror, ezt szögezzük le. Ám miközben az auror párost figyelem az álenyelgés közepette, érzem, hogy valami megbökdösi a bokám, így végül elszakítom a tekintetem Shannáékról, és leguggolok a macskához, lopva körültekintve, hogy mit szúrhatott ki. Közben pedig úgy teszek, mintha csak egy macskájához gügyögő ártalmatlan iskoláslány lennék. Aha. Ahogy a köpenyes fickó elhalad mellettünk sietős léptekkel a Vadkan hátsó bejárata felé, még egy szó is megüti a fülem. Már biztos, hogy itt nagy a gáz. Szóval intek Carnivorának, aki szemmel tarthatja továbbra is Shannáékat. Ha bajba kerülne az auror páros, akkor a segítségükre siethet. Én pedig igyekszem követni a fickót. Már ha nem ütközők egyéb kellemetlen akadályokba. Persze igyekszek, amennyire lehet csendben és óvatosan osonni, vagy ha szükséges fedezéket találni, ahonnan én látok, de én nem látszódok. Innentől nem az aurorokra, hanem arra figyelve, aki miatt feltehetőleg itt vannak. Nem kell még felhívni a figyelmet a jelenlétünkre, ha nem muszáj. Ellenben muszáj lesz valahogy megtudnom, mit keresnek ezek itt? (mert hogy nem saját magával találkozik a fickó az tuti) Ha pedig érdemi információm is lesz, akkor üzenhetek Shanna vagy Gerard számára. Akik remélhetőleg addig nem öletik meg magukat.
A két auror ügyesen álcázza magát, persze ha Shanna is veszi a cselt és nem döbben meg a hirtelen jött álcán. Azt viszont nagyon jól érzékeli, hogy valaki bizony figyeli őket, és nagyjából be is tudja lőni, hogy a Sétáló utca irányából követte őket valaki. Hogy ki, az ugye még kérdéses, de ha komolyabban rákoncentrál érezheti, hogy az illető szándékai nem feltétlenül rosszak. A két madár ügyesen méri fel a terepet. A lenti fogadó részen ugyan nem látnak semmi komolyat, ellenben az emeleti ablakok egyikében szinte pont akkor húzza el valaki a függönyt, amikor a viharmadár bekukkant és épp kiszúrhatja, hogy bizony Anchev van odabent. Azt nem tudni még ebből, hogy egyedül van-e, vagy sem, de hogy ott van az holt biztos. A lenti ablakon belesve tehát nem láthatnak meg mást, maximum azt, hogy Ali odabent kockázik pár idősebb fickóval. Ki tudja talán még a döbbent tekintete is találkozik Gerardéval, amikor felismeri a fiatal auror arcát és hát nem arra gondol elsőként, hogy ez a valamiféle álca lehet. Gina ügyesen oson a két auror után, azt még persze nem tudja, hogy már érzékelték a jelenlétét. A jelenetet látja, ahogyan összeölelkeznek az egyik ablak mellett. Az előbbi sietős sétájuk után persze meglepő lehet a romantikus jelenet. Jóval könnyebben rájöhet Alinál, hogy ez bizony inkább valamiféle álca lehet, mintsem tényleges romantikázás. Azt viszont a mellette kószáló familiáris észreveheti, hogy egy sötét köpenyes alak halkan káromkodva siet el a Vadkan hátsó bejárata felé, mintha késésben lenne, vagy egyáltalán nem füllne a foga az egészhez. Ha jól fülel akkor még azt is hallhatja, mintha egy ismerős név hangozna el: Mitchelle. A nőt az újságok is lehozták, hogy jelenleg is a Minisztériumban tartják fogva és folyamatban van a kihallgatása, tehát nem lehet itt igaz? Ali tehát odabent kockázik, amikor kiszúrja a kellemetlennek tűnő jelenetet és miért is gondolna arra, hogy ez valamiféle álca lehet? Egyáltalán nem csoda, ha nem tetszik neki, amit lát, főleg hogy néhány napja járt nála Daphne, és kapta meg a karkötőt, ami bizonyára most is ott pihen a csuklóján. Viszont, amikor elszakítja a tekintetét megütheti a fülét a pult felől érkező röpke beszélgetés. - Semmi kedvem felmenni oda... azokhoz a kétes alakokhoz. Az egyik biztosra veszem, hogy az az Anchev. Benne volt a képe az újságokban... - egy fiatalabb pincér morog egy sort a pultosnak, aki gyorsan le is korholja, hogy legyen már diszkrétebb. Bizonyára jól fizetnek azért, hogy kellő kiszolgálást kapjanak, így hát gyorsan leinti a pincért és poharakat pakol a tálcájára. Szám szerint négyet, aztán elzavarja, hogy vigye fel az emeletre. Ez már azért Ali számára is gyanús egybeesés lehet, hogy talán e miatt van itt Gerard és nem valami komoly megcsalás van a háttérben.
//Határidő: november 14. Következő hozzászólás: november 15.
Első sárga lap: Tori Seaver//
Alistair Wilson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sétáló utca, egyéb utcák 2021-11-02, 16:27
Bármilyen szerencsésen jönnek a lapjaid, előbb-utóbb lesz egy olyan játszma, amikor a szerencse a másikat segíti.
Én voltam olyan, hogy már novemberben beszereztem mindent amit akartam mindenkinek. Már csak amiatt is, mert maga a csomagolás ameddig kilogisztikázom mit hogyan, általában több időt vesz el nálam mint az, hogy tudjam, kit mivel akarok meglepni. Persze Amyvel volt egy körünk nemrég is, egy közös ajándék ügyében amit a szüleinknek szánunk. De mivel mindennel megvagyok, innentől már csak annyi van hátra hogy mindent megfelelően rejtsek el mielőtt eljönne a karácsony. Az ilyesmiben meg egész jó vagyok. Főleg, hogy néha én se találom meg mit hova tettem. Épp ezért van a közös ajándékunk Amy felügyelete alatt... Úgyhogy én leginkább csak amiatt vagyok már itt, hogy kicsit ejtőzzek a baráti közegemmel, Sun-hivel és még párakkal. Most viszont, hogy mindenki tovább állt vásárolgatni és Sun-hi is vissza ment a kastélyba én egy kicsit leváltam a háztársaimtól és a nyár óta felfedezett új hobbimnak szenteltem a maradék időmet: Kockajáték a Szárnyas Vadkanban. Egyrészt szórakoztató, már amikor a helyiek nem kapnak vérszemet, másfelől remek lehetőségnek találom, hogy élesben gyakoroljam a megérzéseim fejlesztését. Szóval lényegében időnként csalok, de ezt a játékos partnerek nem tudják. Meg amúgy is csak egy mázlista kölyök vagyok a szemükben. És a nyári balhékból tanulva, megpróbáltam össze barátkozni az itteni öregekkel, már amennyire hagyták és ha nyertem is, utána "vissza hívtam" őket valamire. Lényegében vissza adtam a pénzüket, hiszen kiskorúakat nem szolgálnak ki alkohollal. Nekem meg amúgy sem volt ilyesmire igényem és a pénzükre sincs szükségem. Voltaképp a sikerélményért játszom. Meg mert jópofák néha az öregek. Most is épp tökre nyerésre állok, amikor a szemem sarkából kiszúrok valamit elsuhanni az ablak mellett. Oda pillantva pedig a valami nyomában egy főnix-forma madarat. Láttam már Gerard familiárisát így nem nehéz kitalálnom, hogy valószínűleg a közelben van. Kicsit fellelkesülve kilesek az ablakon, hátha kiszúrom. De olyasmit pillantok meg így a bejárathoz legközelebbi asztalnál és egyben ablaknál ülve, amire akaratlanul is kifordulnak a kockák a kezemből és csak az szakít ki a néma megbotránkozásomból, hogy a játékospartnerem elégedetten csap az asztalra és szakad ki belőle egy olyan tipikus hang ami jelzi: vesztettem. Elkapom a tekintetemet az ablaktól és csak meredek a partneremre és arra, ahogy eltulajdonítja a nyereményét az én térfelemről és az agyamban ott ordít a kétségbeesett kérdés: Most ugye nem azt láttam, hogy Gerard megcsalja Miss Jennings-et?! Shannat pont nem ismertem fel szerencsére mert kitakarta a haja. Akkor biztosan egy világ omlott volna össze bennem. Bár igazából így is.. Hiszen Gerard amolyan példaképféle nekem.. Egy pár pillanatra kizáródik minden számomra és csak ezek a gondolatok kergetik egymást, de egyenlőre nem moccanok a helyemről.
Hát átlagosnak éppen nem mondanám a reggelemet, így is kiugrok a börőmből a baba hallatán. Tudom, hogy anyának nem szívügye Daphne, de már évek óta ismerjük egymást, talán a beteljesült szerelmi szál még nem olyan réginek mondható, de valahol legbelül mindig is tudtam, hogy összetartozunk. Kissé még furcsa magamat elképzelni apaként, lévén nekem nem igazán volt, csak valami távoli, elérhetetlen fogalomként, de azt hiszem a kicsinek jobb életet tudunk biztosítani, mint az a banya nekem, akit az igazi anyámnak hittem. Talán miatta van bennem egy nagy adag félsz, hogy mikor bukkan fel ismét. Egyetlen mentsváram a reménykedésre, hogy míg én véla vagyok, és talán a banya ebben látott valami hatalmat, a gyermek Daphne lévén már kevert vérű lesz, és ez számomra még abban is pozitív, hogy nem lesz benne ez a nyomasztó erő. Korábban ezt jónak hittem, hogy ennyire megtalálom mindenkivel a közös nevezőt, aztán kétségbeestem, hogy ebben nem volt semmi empátia a részemről, csak azért kedveltek, mert véla vagyok. Ám Daphne szerint ez butaság, a képességem későn, felnőttként aktiválódott, a barátaim, akik nagyrészt lányok voltak, magamért kedveltek. Ha már képesség, az anyamágia, amiben olyan kivételesen jó voltam egy hosszú ideig, mintha felszívódott volna. Lehet, hogy a bankszakmához köthető, amit a diplomám átvételével immár végképp egy régi korszak lezárásának tekinthető. Ám rájöttem arra, hogy a tudatommal tárgyakat tudok mozgatni, nem is gyengén, alakul ez! Lehet, hogy ez attól is függött, hogy már nem holmi bankárként tengetem a napjaimat, nem akarván senkinek sem ártani. Egy aurornak tudnia kell támadni, ez pedig kiváló támadó képesség. Na de visszatérve a jelenlegi életemre. Mivel Daphne lakása alkalmas rá, már elég régen összeköltöztünk, de most elhoztam a maradék cuccaimat is az iskolából, többé mint diák, nem fogok visszatérni. Ám láttam Daphne arcán, hogy így kész raktár lett a lakása, főleg ha jön a baba, akkor hogyan fogunk elférni? Valamit átvihetek anyához, de.. lassan kéne egy nagyobb lak számunkra. Viszont még annyira az elején vagyunk, van még némi időnk, hogy ezt átbeszéljük. Most talán nem is árt, ha valami aktív nyomozómunkát kapok, hogy lefoglalja a gondolataimat. Már megint a parancsnok lánya! Ha ő ott van, akkor mindig megvan a leosztás. Emberileg, vagy szakmailag nincsen vele semmi bajom, csak valahogy a csapból is ő folyik. Viszont ha úgy okoskodom, hogy Anchev tekintetében ő van igazán képben velem együtt, akkor nem csoda, ha vele állítanak párban. Öltönyt és nyakkendőt viselek, már bankárként is megszoktam az eleganciát, ezen aurorként sem változtattam, mint ahogyan továbbra is figyelem a gringotts árfolyamait. A fiatal nő mellett lépkedek, lassan valóban itt a karácsony, s míg mások ajándékokért kajtatnak, vagy beülnek egy forró italra az üzletek között, mi továbbra is dolgozunk. – Az lehet, de ha meglát minket, mások is megsérülhetnek, ha párbaj tör ki. – Most először magamban is megjegyzem, hogy jó, hogy nem Daphne van itt, hiszen ha megsérül, az hatással lehet a kicsire is. A saját főnixem Shanna maradának nyomába ered, ám most csak olyan tekintetben ír le körívet, hogy látok és hallok rajta keresztül, amolyan felderítésre most elegendő. Veszem Shanna jeleit, s mikor a fogadó közelébe érünk, a karjánál magamhoz húzva magamhoz ölelem a bejárati falhoz nyomva őt, eljátsszva a szerelmes párt, egyikünk van másikunk beleshessen az ablakon. Nekem kalapom van, neki hosszú göndör fürtjei, az arcunkat hátha így tudjuk álcázni összeborulás közepette. Valóban igaza van, hogy kár lenne máris razziázni.
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Az élet olyan, mint egy kártyajáték. A kiosztott lapok adottak, de ahogy játszod őket, az szabad akarat.
Higgadtnak és megfontoltnak kell lennünk, hiszen ki tudja, hogy valóban Anchevet látták-e Roxmortsban, de elképesztően fontos, hogy utána járjunk ennek. Arról senkinek nincs tudomása, hogy hol van az ereklyék közül a kő, de azt Dumbledore támadása után megtudtuk, hogy a pálca az ő birtokában van. Bevallom én korábban mit sem tudtam a Halál Ereklyéiről, csak most, hogy Harry köpenyét elvették tudtam meg az eligazításon, hogy nem csak egy régi Varázsló-mese az egész, hanem tényleges ereklyékről beszélünk. Nem arról van szó, hogy problémáim akadtak volna a Mágiatörténettel, csak az ismereteimet inkább bővítettem a pálcamágiák tanulmányozásaival és nem a legendás ereklyékkel. Nem véletlen, hogy az elméleti mágiák felé tendáltam és azokat kutatnám fel, akik ezekkel kísérleteznek veszélyeztetve a környezetüket, és nem az ereklyevadász szakra mentem. Mint például a síkszakadások, a rúnák, amiket az a férfi használ keverve a mi világunk tudását a Nezabaréval és még ki tudja mivel... Milyen furcsa, hogy öt év telt el azóta, hogy kimondtam a Minisztériumi kiránduláson, hogy ez a téma érdekel és pont hasznos tagja lehetek így az auror kötelékének. Nem mintha ebben a túlterhelt időszakban túl sok idő lenne csak kutatni azokat a mágiákat, nyomoznunk kell, terepen lenni, és én ezt sem bánom. - Lehet, hogy ez nem is olyan rossz hír. - utalok Gerardnak arra, hogy rossz helyen bukkanunk ki. - Anchev száz méterről felismer minket, már túl sokszor hozott össze vele a sors. Érdemes lehet nem csak úgy becsörtetni és jelvényt villantva körbeszaladni a fogadón. - vetem fel, bár a külsőm elváltoztatásához a legkevésbé sem értek, ám a felderítéshez nagyon is. A familiárisom Gerardéhoz hasonlóan - meg a legtöbb aurorhoz hasonlóan - madár, így az az első, hogy a viharmadarat előre küldöm és körberöptetem az épületen, hogy az ablakok előtt elsuhanva, felmérje mennyire lehet belátni az ablakokat, van-e olyan szoba, ami feltűnően el van sötétítve, esetleg védőbűbájokkal van kezelve, hogy ne hallhasson semmit, az mindig gyanús. Amíg a familiáris felderíti az ablakokat addig legalább mi is oda tudunk sietni és átgondolni a helyzetet. - Persze muszáj számon kérnünk a forrást, hogy mit láttak egészen pontosan, csak óvatosan, ha tényleg itt van mi szúrjuk ki őt először és nem fordítva. - folytatom, de látszik a testtartásomon, hogy nyitott vagyok Gerard ötleteire, ketten vagyunk, partnerek, hiába van több tapasztalatom ez nem jelenti, hogy ne hallgatnám meg az ötleteit és "parancsolni" akarnék neki. Miközben haladunk, ha és amennyiben a legilimentor képességem és az éberségem megfelelő, észrevétlenül megérintem a kezét és ahogy lepillant láthatja, hogy apró jeleket mutatok neki, némán kommunikálva, de nem torpanok meg közben, nem adom látható jelét annak, amit a kezemmel jelelek: "Figyelnek minket."
// Viharmadár képesség, Lélekállat: A gazda, ha akar és rákoncentrál lát a familiáris szemével, hall a fülével. Legilimentor I. szint: "Ezáltal azt is érzi, ha valaki figyeli/követi őt." //
Napok múlva december. Ami azt jelenti, hogy néhány nap csupán és betöltöm a 18-at. Nem mintha idén más szülinapra számítanék. Ajándékok, család, vagy akármi. Valószínűleg azt teszem majd, mint minden évben. Bemegyek az óráimra, aztán fel a könyvtárba leckét írni. Le a thesztrál karámkhoz meglátogatni a kedvenc négylábú barátaim. Talán adok egy kis íjász leckét Albának, és Eddie-nek. Előbbit érdekli a dolog, utóbbi meg pechemre látott már íjjal kezemben. Vagy ha a kicsik nyugton vannak, akkor Sashának adok önvédelmi órákat. A maradék időmben meg csak a Tekikkel lógok valamerre, esélyesen a szükség szobájában, és úgy teszek, mintha ez is egy tök átlagos nap volna. Minek feneket keríteni neki. Egyébként is van min rágódnom, mint mindig. Nem. Nem a félévi vizsgákon. Az agyam még mindig egy kicseszett szivacs. Azzal nem lesz gond. De az érzelmi életem... Montyval fogalmam sincs hogy állunk, és az a pletykarovatos cikk... Akárki írta, de legszívesebben addig verném a fejét a falba, amíg mozogni tud. Viszont azóta még inkább zavarba jövök, ahányszor látom a srácot. Ez idegtépő. Ahogy az olasz nyelvű levelek, amiket heti rendszerességgel kapok Luca Maronitól, és amiben arra akar rávenni, hogy töltsem nála a téli szünetet a családjával. Fogalmam sincs mit kéne reagálnom vagy válaszolnom rá. Hiányzik Róma. Menni akarok. De félek. Néha távolról nézem, ahogy Dany beszélget, ölelgeti az unokahúgait, hol egyiket, hol másikat, és azon töprengek, hogy megtehetem-e ezt velük? Besétálhatok-e az életükbe, fenekestül felforgatva azt? Netán veszélynek kitéve őket? Nem. Ártani nem akarok nekik a jelenlétemmel. Hát akkor mégis mit válaszoljak? Mit tegyek? Azt hiszem ezért is döntöttem úgy, hogy lejövök egy kicsit kiszellőztetni a fejem a faluba. Az első hó, és a kissé csípős hideg csak élénkítő hatással lehet. Ez kell nekem. Amúgy is... most fogalmam sincs, hogy karácsonyra való tekintettel illene-e ajándék vásárlásba fognom, a barátaim, Cody, esetleg Luca irányába? Ha már utóbbi veszi a fáradságot, hogy heti rendszerességgel szóljon bele az életembe. Bár fogalmam sincs miért csinálja, és mire számítsak tőle. Szóval éppen egy gyógynövény bolt előtt filozofálok rajta, hogy be kéne-e mennem, és esetleg rendelni valami furi növényt Codynak karácsonyra, hátha akkor kibékül velem, amikor a szemem sarkából érdekes mozgást pillantok meg. Régen nem láttam már Shannát és Gerardot. De ha itt vannak, akkor valami történik. Nem titok, hogy nem vagyok oda az aurorokért, és talán meg kéne tanulnom nem beleütni az orromat olyasmibe, ami nem tartozik rám. De az igazat megvallva az nem én lennék. Most már tudni akarom mi folyik itt. - Tartsd nyitva a szemed, és figyeld a környéket.- hajolok le a familiárisomhoz. Majd felállok, és tisztes távolból követem a két aurort. Egyenlőre igyekszem nem felfedni a jelenlétem, de nyitva tartani a szemem, hátha látok valami gyanúsat, ami fontos lehet. Vagy Carnivora lát. Lényegében mindegy. Meg talán így elkaphatom Shannát is egy-két szóra, ha úgy alakul, és megtudhatom, hogy mi van Codyval, mert ő éppen nem beszél velem.
Napok múlva már itt a december, a diákság már bizonyára lassacskán a karácsonyra készülődik és a családdal töltött szünetre, de egyelőre bizony még tart az iskolai év. Az idő már határozottan hideg, bejöttek a mínuszok és az éjjel egy kevéske első hó is leesett, bár annyi még nem, hogy komolyabban megmaradjon. A diákok az aktuális, ez évi utolsó roxmortsi látogatáson vannak a faluban. Ilyentájt már a többség azért jön le a faluba, hogy kicsit kiengedje a gőzt a közelgő félévi vizsgák előtt, hogy feltöltődjenek még egy kis baráti szórakozással azelőtt, hogy hazamennének a szünetre, no meg bizonyára már sokan azon is gondolkodnak, hogy mit szerezzenek be karácsonyi ajándéknak azok számára, akik fontosak nekik. Nagy most a sürgés-forgás, és azért azóta, hogy az egyetem elindult az iskolában, a falu is komoly fejlődésnek indult. Nem is csoda, ha most is rengetegen vannak az utcán, a Három seprűben szinte helyet sem találni, ha az ember nem időben tér be oda, hanem előbb a boltokban néz körül inkább. Azt viszont néhány szemfüles diák bizony kiszúrhatja, hogy a sétáló utcáról leágazó kisebb sikátorokban ismerős aurorok tűnnek fel. Épp csak futólag láthatja meg bárki Shanna és Gerard arcát, hogy aztán szinte futólépésben távozzanak is. Persze kérdés, hogy mennyire akarja bárkit is beleütni az orrát két auror dolgába...
Shanna és Gerard reggele átlagosnak indult. Gerard néhány napja tudta meg a hírt, hogy Daphne kisbabát várt. Nem könnyen vette rá magát, hogy közölje a dolgot, hiszen még a családja felkutatásában is bizonytalan volt, de hogy ő maga családot alapítson ilyen nehéz időkben... Nos tehát Shanna és Gerard talán tíz perce érkeztek a faluba, miután megkapták a feladatot, hogy kövessenek egy fülest. Továbbra is körözés alatt állnak azok a személyek, akiket láttak a Big Benben is, és olyan infot kapott a Parancsnokság, miszerint Anchevet látták a Szárnyas vadkan közelében. Azt pedig már tudják jól, hogy Grindelwald bizony az ereklyékre pályázik, nem véletlenül támadák meg Dumbledoret nem régiben. Talán pont e miatt szaglásznak a faluban a Testvériség emberei. Egyelőre még nem tudja a két auror, hogy mennyire hiteles a nyom, de azért küldték ide őket, hogy körbenézzeek a Szárnyas vadkanban, csak épp valami miatt a Zsupszkulcs, amit kaptak a falu túlvégében tette le őket, ezért is láthatják a diákok, hogy igen sietősen veszik az irányt épp a Szárnyas Vadkan felé.
//Hát megpróbáltam szülni valami apropót, ami diákokat és aurorokat egy helyre terel, ez megint nem volt egyszerű, remélem nem lett zavaros. Mivel nem vagyunk sokan, nem látom értelmét a tíz napos határidőnek, aztán meglátjuk, hogy a többi mese stb. mellett tudjuk-e tartani az egy hetest, de azért reménykedem benne, hiszen mégis csak a nagymese az elsődleges az oldal életében.
Határidő: november 7. Következő hozzászólás: november 8.//
Gabrielle Delacour
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sétáló utca, egyéb utcák 2020-12-18, 16:31
Nagyon feltölt ez a beszélgetés, Fleur mindig tud mondani valami olyasmit, amit ő megtapasztalt és esetleg jó tanácsként tudna vele szolgálni a jövőmet nézve. Szívesen elhallgatnám órákig és valószínűleg lenne is ennyi minden amiről beszélni tudnák, de sosincs elég időnk, legalábbis amikor az iskola és a munka visszatart bennünket, addig egyáltalán nincs. - Én is nagyon remélem! Rád is rád férne egy kis szabadság. - Elszántam magamat arra, hogy ha Bill nem lesz partner ebben az utazásban, majd én ráveszem őt és megpróbálok hatni felé ész érvekkel. Hugrabugos létemre azért még bízom abban, hogy én is vagyok annyira elszánt és bátor néha, mint egy Griffendéles és valamilyen szinten okos - legalábbis egy-egy dologban - mint egy Hollóhátas. - Ne aggódj, majd a nyáron nem hagylak nyugton azért... - Kacsintok rá. Nyilván neki már nem lesz úgy szabad ideje mint nekem és nincs is nyári szünideje, de persze lehetőségünk ettől függetlenül lesz rá, hogy csatangoljunk Londonban és a környékén, akárcsak néhány órát is, még jó, hogy van lehetőségünk gyors utazásra, könnyen eljuthatunk egyik pontról a másikra. - Tényleg sok fura dolog történt már, de mostanság azért annyi minden nem... azt hiszem. - Nem akarok kibújni a felelősség alól és tudom, hogy Fleur pont hogy azzal tartozik irántam, de úgy érzem, hogy tudok vigyázni magamra és a Roxfort is vigyáz ránk. Dumbledore sosem hagyná, hogy bántódásunk essen, ezt pedig elhiszem azoknak, akik eddig meséltek az igazgatóról és az elveiről. Biztos vagyok benne, hogy ebből a szempontból Fleur is nyugodt. Mindketten elfogyasszuk a vajsörünket és Fleur már indulni is készül. Kicsit lebiggyesztem az ajkaimat, de persze tudom, hogy neki kötelességei vannak és hamarosan azért nekem sem ártana visszatérnem az iskolába. A látogatásai idő néhány órán belül lejár, még egy-két apróságot vásárolok az édességboltban valószínűleg és már addigra idő is lesz. - Nem haragszom, mert jó volt veled tölteni ezt a napot. Remélem azért, hamarosan látlak majd. - Állok fel az asztaltól, majd közelebb lépek hozzá és átölelem őt. - Elkísérlek, mert az édességboltba még megyek és az pont arra van. - Kicsit azért belepirulok Fleur mondatába, miszerint biztos benne, hogy Remy is itt van valahol a környéken. Nem tudom, nem szeretnék túl ragadós lenni, de azért ha összefutunk, biztosan beszélgetésbe elegyednénk, amit természetesen nem bánnék... nyilván... - Hát, lehetséges, ilyenkor sokan megfordulnak errefelé... - Igyekszem azért kitérni a téma alól, de közben fel is öltözöm és a kijárat felé veszem az irányt a nővéremmel az oldalamon. - Vigyázz magadra ma soeur! - Búcsúzom még egyszer, két puszival is, aztán pedig elválnak útjaink, de ez a találkozó ismét feltöltött és ismét inspirációt adott nekem a továbbiakhoz.
//Köszönöm a játékot <3
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet • [You must be registered and logged in to see this link.]
Igen egészen más a két ország, de ha mondjuk Kínából szárnyaznánk, akkor is így gondolnánk. Nagyon pozitívnak gondolom, hogy azért egyre többen vannak a Roxfortban, akik nem feltétlenül Angliából származnak, vagy csak félvérek. Színesebb a hely és talán Gaby számára is könnyebb a beilleszkedés, ha mások is vannak, akik kicsit másképp állnak a dolgokhoz, mint ahogyan ő is. Arra pedig még úgyis van idő, hogy eldöntse mihez is akar kezdeni az életével, sőt igazából csak mert választ magának egy szakot még mindig változtathat és dönthet inkább mégis csak másképp, ez már teljesen tőle függ, legalábbis azt akarom, hogy így gondolja. Kicsit azért érdekel is az a fiú, akiről ejtett pár szót. Nem mondom, hogy én elszúrtam az életemet ezzel a hirtelen jött házassággal. Szeretem Billt, de picit olyan érzés, mintha beleszorultam volna valamibe, amiből képtelen vagyok kimászni és már esélyem sincs rá, pedig még igazán formálhatnám jobban az életemet. - Szuper nyári kikapcsolódás lesz és tényleg remélem, hogy haza is eljutunk azért! - és Bill se lesz majd nagyon ellene. Hiába tudom, hogy annyira nincs oda azért a francia utazásért, vagy a szüleimet nem kedveli, de ez utóbbi még sosem mondta ki nyíltan. Persze tény, hogy azért elég más a családom, mint az övé. Mi nem vagyunk olyan sokan testvérek és azért a szüleim is mások, mint az övéi, de én is elfogadtam a családját, szóval úgy a fair, ha ez fordítva is adott. - Persze, igazából még Londont is alig ismerem, pedig az helyben van. - válaszolok mosolyogva. Kicsit többet is megpróbálhatnék kimozdulni,de az utóbbi egy hét leginkább aggódással telt, hogy miért nem keresett James. Buta dolog, hiszen lehetséges, hogy nem is akar keresni én pedig teljesen feleslegesen aggódok, hogy valami baj történt. - Jól van, el is várom! Mégis csak nekem kellene vigyáznom rád, de nem vagyok itt, úgy pedig nehezebb. Azért a Roxfortban már sok.. fura dolog történt. - lássuk be a Tusán is elég érdekes események zajlottak, úgyhogy okkal aggódom a húgomért. Viszont a vajsöröm lassan elfogy, én is megtörlöm szépen a számat, hiszen mégis csak Delacourok vagyunk, akik nem mennek emberek közé maszatosan és habos szájjal. - Nem haragszol, ha lassan visszaindulok. Hátha az a fiú is valamerre Roxmortsban van, akiről meséltél. - teszem még hozzá egy játékos kis mosollyal. Na nem várom, hogy e miatt még többet meséljen róla, de azért kíváncsi vagyok. Lassan viszont tényleg ideje indulnom, hogy elérjem a következő vonatot és még idejében visszaérjek Londonba. Így se rövid azért a vonat út, de valahogy sokkal szimpatikusabb volt, mint a hopphálózatot használni. Az mégis csak piszkossá tesz és nem akartam volna kormosan megérkezni.
Nem szeretek különbségeket tenni, de azért valljuk be, Anglia és Franciaország ég és föld egymáshoz képest. Természetesen mindkettőnek megvannak a maga szépségei és nem bántam meg egyáltalán, hogy ide átjöttem, de még sok sok tapasztalatot kell gyűjtenem és igyekszem mindezt a lehető legjobban csinálni. Már ha lehet egyáltalán ezt így megtervezni, mert az élet néha csak huss és már mindjárt egy másik ösvényre keveredünk. Ebből a szempontból is mindig rengeteg kérdésem van Fleur felé, hiszen több tapasztalatból tanul az ember. Na meg nem mellesleg nagyon is érdekel, hogy mi van vele és ő hogy látja a világot. Ez mindig is így volt. - Rajta vagyok az ügyön. - Mosolyodom el kicsit biztatóbban és ezzel nagyjából be is fejezem a témát a szakmázásról. Még fogalmam sincs, miben tudnám elképzelni magamat a jövőben és hát nagyon remélem, hogy ez hamarosan megfog majd változni. Addig is, egyelőre úszom az árral és várom, hogy többet és többet lássak a Roxfortból, többet tanuljak meg a varázsvilágról. Egészen felszabadultnak érzem magam, miközben a vajsörömmel a kezemben mosolyogva tekintek a nővérem felé és a nyári programokat tervezgetjük. Jó érzés, hogy hamarosan itt a szünidő és akkor többet lehetünk majd együtt, már nagyon várom, hogy kicsit lazítsunk és ne csak egy-egy napra lássuk egymást hónapok alatt. - Már nagyon várom! Még nem voltam sosem mugli kávézóban, biztos izgalmas lehet! - A múltkor hallottam az egyik lánycsapatot a klubhelyiségben miközben arról beszélgettek, hogy a húsvéti szünetben milyen helyeken voltak a szüleikkel, és akkor említették, hogy a mulgiknál is vannak különleges kávézók és hogy milyen csodákat lehet ott kapni. Így most még inkább felbuzdultam a dolog hallatán. - Gondolom nem volt még időd neked sem minden helyet meglátogatni itt. A munka miatt... de hát aztán majd hogy tudjunk találkozni év közben is, többet jössz ide. Aztán másfelé is körülnézhetünk a környéken! - Két mondat között iszom egy pár kortyot, olyan finom ez az ital, hogy legszívesebben az egészet lehörpinteném egyben, de nem hagyom figyelmen kívül Fleur figyelmeztetését. Megtörlöm a számat, mielőtt folytatnám. - Ne aggódj, vigyázok magamra! - Nevetek fel picit. Mondjuk az utóbbi időben egyre több mindenbe belekeveredem és amilyen ügyetlen vagyok néha, még biztosan történni fognak velem dolgok, de hát... ilyen az élet, mit tehetünk ellene?
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet • [You must be registered and logged in to see this link.]
Néha azért nekem is hiányzik a Bauxbatons. Azért abban az időben az volt a legfőbb problémám, hogy mennyit kell tanulni, most pedig minden olyan más lett és nem mindig érzem úgy, hogy jó értelemben. Jóval bonyolultabbak a napjaim, miközben mégis sokkal egysíkúbbak. Persze ez az én döntésem, megpróbálhatnék kitörni, de egy idegen országban azért ez nehéz, főleg előítéletekkel a nyomodban, hiszen egy véla mindig véla marad, még ha csak kis hányadban is az. - Igen Drágám, néha furcsák az angol fiú, vagy legalábbis mások, mint odahaza. - habár tudom én, hogy neki még odahaza se volt dolga úgy igazán fiúkkal, hiszen még fiatal, de azért lássuk be egy francia fiú udvarlása más, mint egy angolé. Na nem azt mondom, hogy teljesen érthetetlen, hogy Bill levett a lábamról, mert nem véletlenül mentem hozzá, csak közben az idő telik és ez a szürke kis ország kezd engem is elszürkíteni. Félek, hogy az idő előrehaladtával ez csak egy rosszabb lesz. Sőt miket beszélek rettegek tőle! - Nem lesz baj, addig majd kitalálod, hogy mi érdekel igazán és ha mégis rájössz, hogy más tetszene, hát akkor váltasz. Csak mindig azt nézd, hogy mi tesz boldoggá! - mosolyodom el bátorítóan, hiszen érzem a húgom minden rezdüléséből, hogy mikor mit érez és most láthatóan azért mintha gondban lenne. Nekem viszont az a dolgom, hogy támogassam és bátorítsam őt, amit igyekszem is megtenni. Az más kérdés, hogy ha most visszakérdezne, hogy én boldog vagyok-e hát nem tudom, hogy mit mondanék. A munkám nem mondhatom, hogy boldoggá tenne. Vannak érdekes részei, néha akad kihívás is benne, mint amikor legutóbb Gerardnak segítettem, de azért a mindennapok nem túl izgalmasak. - Hát persze, remek ötlet! Addig még lehet, hogy megismerek néhány új üzletet is és megmutatom neked a kedvenc kávézómat. Mugli hely, de valami csodás kávékölteményeik vannak! - és nem mellékes az sem, hogy elég gyakran járok oda. Na persze ez James előtt is így volt, de azóta, hogy eltűnt talán még gyakrabban megfordultam ott, remélve hátha mégis csak felbukkan. - Igen valahogy azóta nem került rá sor, hogy eljöjjek ide. Fura igaz? Pedig már mióta Angliában élek, de legalább most felelevenítem az emlékeket. Te is sokat fogsz még ide járni a barátaiddal, ebben biztos vagyok, csak aztán óvatosan. Azt mondják a vajsör úgy tud az ember fejébe szállni, hogy észre sem veszi. - kuncogom el magamat, mintha csak saját tapasztalatról mesélnék épp, de azért ezt nem fogom kifejteni Gabynak. Ő azért még elég fiatal, de nem szeretném, ha esetleg egy kis túlzott vajsör fogyasztás miatt keveredbe bajba akár csak véletlenül is. A húgom annyira kis jótét lélek, remélem, hogy még soká éri majd olyan negatívum, ami kicsit felnyitja a szemét a világ rossz oldalára is.
- Ah igen, és azok a cipők! - Kicsit lelkesedem a nővéremmel. Nem minden a kinézet és a ruha, de azért ebben tényleg egészen más volt az iskola. Valahol azért hiányzik az ottani társaság és az élet, de a Roxfortot több szempontból is jobb választásnak érzem. Ez kicsit kihívás volt számomra és ugyan még mindig az, de innen sokkalta több lehetőségem lesz majd a későbbiekben és ezt szeretném a lehető legjobban kihasználni. Persze még nem tudom, hogy hova tovább, de ez azért ráér és lesz még elég időm gondolkodni. - Ó, értem. Néha furcsák ezek az angol fiúk. - Emelem meg a szemöldökömet a nővéremre tekintve. Nyilván nem lehet így általánosítani alapjáraton. Viszont nekem nincs túl sok tapasztalatom, a Beauxbatonsben is csak meglestük a fiúkat és nem mertünk többet tenni azokkal sem, akikkel szimpatizáltunk és szerintem ez velem a Roxfortban sincs másként. Fleur biztosan jobban kiismerte magát már ezekben a dolgokban és nekem ez is jó tapasztalat, hogy beszélgetünk és elmondja az ő véleményét a helyzetekről. Inkább mosolyogva elterelem a figyelmünket erről a témáról, nem szeretném, ha most a nővérem lelombozódna vagy elmenne a kedve ettől a csodás naptól. Ezért el is indulok a Három Seprű felé. - Hát nincs, igazad van. Néhány év, aztán már mindjárt szakmát kell választanom. - Láthatóan kicsit beleborzongok ebbe a ténybe, de elengedem gyorsan, mert nem akarom, hogy csak e körül forogjon a világ minden alkalommal. Majd úszom az árral. Majd addig megtalálom azt, hogy mi is való nekem pontosan. - Majd a nyáron megmutatod őket? Elmehetnénk egy hasonló napot tartani, csak Londonban! - Tipikus lányos lánynak tartom magam, az egész napomat el tudnám tölteni vásárlással és nézelődéssel, aztán egy jó kis tea vagy fagyi mellett elidőzni még és elbeszélgetni mindenfélékről... Nem zárkózom el semmitől, mindenre nyitott vagyok, még ha néha kicsit nehezebben is állok bele a dolgokba. Mondjuk ez nem a vásárlásra vonatkozik. Közben megérkezünk a Három Seprűbe és helyet is foglalok az egyik széken és miután leadtuk a rendelésünket, az asztalra könyökölve fordulok ismét a nővérem felé. - Amikor a Trimágus Tusa volt, akkor jártál itt, igaz? Az már jó pár éve volt azért... és azóta? - Ugyan akkor én is Fleurrel tartottam, de ide nem jöhettem el, mert a szabályok alól én sem voltam kivétel., még úgy sem, hogy vendégként érkeztem meg. Akkor azért még nagyon fiatal voltam és nem tudtam annyira ismerkedni, de most bepótolhatom azokat az élményeket, amiket akkor a nővérem is megszerezhetett. Persze a Tusát kivéve, mert az amúgy szörnyen rémisztő volt.
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet • [You must be registered and logged in to see this link.]
- Ebben is egyetértünk. Azért a Bauxbatonsben sokkal több figyelmet fordítottak az egyenruhára is. Emlékszel azokra a finom anyagokra?! - elmerengek egy pillanatra, hiszen olyan távolinak tűnik az, amikor még én is iskolába jártam, de az nem is kérdés, hogy a mi egyenruháink egészen mások voltak, mint amiket itt hordanak. Az angol divat sokkal egyszerűbb, általánosabb és konzervatívabb is. Szerencsére én csak láttam és nem kellett hordanom is ezeket a ruhákat, de Gaby úgy döntött itt tanul tovább, úgyhogy számára már nincs választás. De neki is csak néhány évéről van szó végül is, annyi azért nem olyan vészes és legalább, amikor nem órára megy felveheti a saját ruháit. Az is valami. - Szereti persze, csak azt hiszem számára nem elvárás, vagy hogy is mondjam. - nem akarok én rosszat mondani Billről. Tudom én, hogy a maga visszafogott angol módján rajong értem, csak néha bizonyos napokon ezt kevésnek érzem. Más a fontos számunkra. Sose mondanám ki nyíltan, még azt hiszem magamnak sem vallanám be, hogy talán elhamarkodott lépés volt az esküvő, hogy talán nem adtunk időt egymásnak arra, hogy megismerkedjünk, vagy hogy jobban lássuk milyen is lenne együtt. Most pedig amikor már együtt élünk és egy pár vagyunk az egész kezd néha olyan szürkévé válni, mint maga Anglia számomra. Rettegek tőle, hogy én nem válok-e majd ugyanolyanná, mint ők elveszítve önmagamat. Ez a ruha legalább abban is segít, hogy ez ne történhessen meg. - Neked sincs olyan messze ez még. Végül is hamarosan már te is akkor jössz-mész, amikor akarsz. Könnyebben találkozhatunk! - akármikor leruccanhat Londonba is akár. A hopphálózat is segíthet, meg aztán a vonat sem olyan vészes. Akár egy-egy hétvégét is együtt tudnánk tölteni. Persze ha akar, hiszen minden bizonnyal az egyetemi élete beindulásával a szórkozásra való igénye is megnő majd, nem is beszélve arról a fiúról, akiről ejtett már pár szót. - Igen többnyire ott, maikor adódik rá időm. Tényleg fantasztikus boltok vannak. Az az igazi, amikor az ember olyan helyeken néz körbe, amik kicsit eldugottabbak, sőt akadnak nagyon kedves kis mugli üzletek is! - bár nem az Abszol-úton és persze ezeket persze ritkán látogatják boszorkányok, de pont ez a különlegességük. Bár sokan a varázshasználók közül nem kifejezetten vannak tisztában a mugli divattal, engem mindig is érdekelt és szeretem a csinos ruhákat is. - Egészen régen ittam vajsört! Itt meg főleg. - merengek el egy pillanatra. Hát igen, a legutóbb, amikor Roxmortsban jártam és vajsört ittam, nem voltam egyedül. A Trimágus Tusa, amikor először találkoztam Jamesszel. Ki kellene vernem a fejemből, ha már úgy se keresett azóta se, de miért nem sikerül?
- A Roxfortos egyenruha elég lelombozó. De jó, hogy amikor szabadidőnk van, akkor felvehetjük a saját ruháinkat is. - Persze imádok én is csinosan öltözni és mindenfélét a szekrényembe tenni, de egyébként nincs problémám azzal sem, hogy az egyenruha az, ami többet van rajtunk. Mondjuk tény, hogy e Beauxbatons-ben sokkal színesebbnek éreztük az életet. De ha igazából őszinték akarunk lenni, akkor a két iskola nagyjából semmiben sem hasonlítható egymáshoz. - Oh... pedig azt hittem, Bill szereti azt a színes egyéniséget, aki vagy. Nekem annyira tetszik az, amikor a szürke falak mellett látok valakit, aki élénk színű ruhákba burkolja magát... De, legalább az ünnepekkor kicsit feldobják itt a hangulatot! - Mosolyodom el lelkesen, nem szeretném a nővéremet megbántani, remélem nem is annak fogja majd venni ezt a kijelentésemet. Furcsa nekem, hogy így nyilvánul meg a férjéről, de még sok mindent nem értek és tanácsokat osztogatni pedig végképp nem tudnék, hiszen közel nincs annyi tapasztalatom, mint a nővéremnek. Sőt, igazából semennyi sincsen. Lelkesen beállok a kasszához, majd miután fizettünk és elpakoltuk a szerzeményeinket, már indulunk is tovább, a vajsörök irányába. Közben persze belesek egy-egy boltba, megnézem a kirakatokat, kedvelem Roxmortsot, kár, hogy csak olyan ritkán tudunk ide lejutni. - Hát, változó, mondjuk, átlagosan ilyen két havonta egy hétvége. De van amikor besűrűsödik kicsit, akkor havonta. Persze az egyetemistáknak a legjobb, mert ők akkor jönnek amikor csak akarnak. - Magyarázom és már lassan el is érjük a Három Seprűt. - Igen, örülök neki nagyon, hogy anyáék elengedtek, mert van pár diák, akiknek nem írták alá a szüleik az engedélyt. Szomorú. Szegények olyan csüggedtek mindig amikor mi elmegyünk. - Vonom meg picit a vállam, majd belépek a Három Seprű ajtaján és körülnézek, egy asztat keresve magunknak. Ilyenkor mindig tömve van a hely, de szerencsére az egyik kétfős még szabad. Hogy még véletlenül se csapjanak le rá, el is indulok arrafelé. - És te az Abszol úton szoktál vásárolni? Az olyan szuper hely amúgy! Annyi boltot nem tudtam még megnézni... - Hát amikor először jártam ott, akkor csak tátottam a számat. A Gringotts bank, a különféle állatkereskedések, a pálcabolt... uh, apám, ez aztán a menő hely!
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet • [You must be registered and logged in to see this link.]
