2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A Roxfort egy ilyen varázslatos és rejtélyes hely, amit még a bennfentesek sem biztos, hogy tökéletesen ismernek. Ne lepjen meg hát, ha olyan helyre keveredsz, ahol még más talán sosem járt, vagy csak igen kevesen...
Na jó azért rendesen hunyorognom kell, amikor felkapcsolja a villanyt a pálcája hegyén méghozzá nem is egy kifejezetten visszafogott módon. Én már megszoktam az éjszakai folyosókon mászkálást, szóval ez a fényerő egy kicsit soknak tűnik, de ő meg be van rezelve, szóval nem csoda, ha jobban megnyugszik, ha látja, hogy nem vagyok sem szörny, sem Friccs, sőt még veszélyesnek sem tűnök. Gyorsan meg is magyarázom neki, hogy nem vagyok tényleg egyik sem, sőt még ismerem is, még ha nem is beszéltünk még eddig, de hát egy évfolyamra járunk a legtöbb óránk közös, kivéve, ha ő vett fel olyasmit is, ami engem nem érdekel. Persze ez utóbbi simán elképzelhető, mivel nem vagyok egy tudós típus és a tanulás sem a kedvenc elfoglaltságom, szóval csak annyi tantárgyam van, amennyire tényleg szükségem van. - Nem gond, majd most már fogod tudni, én emlékszem rád, a legtöbbeknek könnyen megjegyzem a nevét. - magyarázom lelkesen, egészen felébredve a fénytől, hiába hogy még mindig a kakómat szorongatom. A kérdésére körbepillantok, mintha erre fel kellene ugrania valami útjelző táblának, ami persze nem történik meg, szóval csak tétován megvonom a vállamat, miközben ő tapogatni kezdi a falat. Én még mindig úgy állok a bögrémmel, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, és végül is nem is vagyok kifejezetten ijedős, szóval nem látszik, hogy rémült lennék, vele ellentétben, akinek kissé mintha elcsuklana a hangja és ijedten nézegeti az ismeretlen folyosót is. - Biztosan nem veszélyes, ez mégis csak egy iskola. - mondom neki magabiztosan. Igazából simán felajánlanám neki a kakaóm egy részét is, de Missy arra tanított, hogy azért nem illik ám akárkinek, akármit odaadni, főleg ha már te eleve ittál belőle. Hülye dolog, ha az embernek volt egy ikertestvére, akkor valahogy mindenkihez sokkal közvetlenebbül áll és Ben még sosem mondta, hogy ne kérne a kakaómból, vagy legalábbis sose utasította vissza nyíltan. - Gyere, inkább nézzük meg, biztosan van valahol kijárata. Bár remélem nem visz ki az épületből, nem úgy öltöztem. - vigyorodom el, és intek is neki, hogy nosza menjünk. A bögrémet szorongatom tovább, időnként kortyolok is belőle, ami a nagy csendben akár még zavaró is lehet, mármint a szürcsölés és persze simán magabiztosan nekiidulok pizsiben, köntösben, papucsban. Hát igen az öltözékem tényleg nem lenne a legideálisabb, ha kinti terepre kellene váltanunk. Azt hiszem na nem esett, tehát legalább sár nincs, de még csak zokni sincs rajtam, és bár egyre jobb nappal az idő, valószínűleg ha most így kimennék befagyna a hátsóm igen gyorsan. - No és miért mászkáltál idekint ijen későn? - pillantok oldalra, ahogyan haladunk előre. Vajon eltévedt, vagy azt gondolta bátor lesz és éjszakai felfedező útra indul, de aztán rájött, hogy annyira még sem az? Azért már öt év alatt biztosan volt ideje felfedezni az iskolát, vagy eddig nem próbálkozott vele, most meg nem úgy jött össze, ahogyan gondolta?
Csak akkor eszmélek fel mikor megszólal, vagyis hát arra amit mond. Bakker. Tényleg ez egy titkos ajtó lett volna? A közben kialudt pálcám felkapom a földről. - Lumos maxima. - mormolom azért is, hogy körbetudjak nézni. Na meg, hogy jobban megfigyelhessem a lányt. Sosem jártam még itt. Mi lehet ez? Hova vezet ez a folyosó? Fogalmazódnak meg bennem a különbnél különb kérdések. Azt mindig is tudtam, hogy a Roxfort egy nagyon rejtélyes hely és sok titkos folyosója, amikből már jó sokat ismerek jó magam is. Én is jártam már némelyikben. De itt még sohasem voltam. Csodálkozóan forgatom a pálcámat magam előtt, hogy mindent jól szemügyre vegyek. Majd a lány felé fordítom. - Ne törődj vele. - mondom kedvesen. - Csak azt hittem Friccs követ - vallom be. Végig mérve a lány rájövők, hogy ismerem őt. Sokszor láttam már őt a klubhelyiségben és órákon is. Ha jól sejtem ő az a lány aki sokszor késik az órákról, de nem vagyok biztos benne. Azt tudom, hogy még sohasem beszéltem vele úgy igazából. - Igen Sam vagyok. - helyeselek mosolyogva. Csodálom, hogy tudja a nevemet. Én nem vagyok képes ennyire megjegyezni mindenkiét. A név memóriám nem éppen a legjobb. - Örvendek Kath. - nyújtom felé egy kézfogásra a kezemet ha elfogadja. - Láttalak már többször a klubhelyiségben és ha jól sejtem sok közös óránk is van. - osztom meg vele gondolataimat. - Ne haragudj de a név memóriám nem éppen a legjobb így a neved nem ugrott be. - vallom be nevetve. Aztán gyorsan át is térek az ismerkedős részről egy másik fontosabb témára. Mégpedig arra, hogy hol is lehetünk és hova vezet ez a folyosó. - Szerinted hol vagyunk? - kérdezek rá a lányra közelebb lépve hozzá. - Ez a folyosó meg vajon hová vezethet? - mutatok pálcámmal az előttünk egy darabig egyenesen vonuló folyosóra. Valamiért az az érzésem van, hogy jobb ha inkább meg se tudjuk merre visz. Talán keresnünk kéne inkább valamiféle kijáratot innen. Csak hol? Megfordulok, hogy a mögöttem lévő falon keresgéljek valami után, ami újra megforgatja a forgó ajtót, vagyis falat és kimehetünk. Ám nem sok sikerrel. - Hát erre biztosan nem jutunk ki. - fordulok vissza a lányhoz megosztva vele megállapításomat. Pálcámat, amin még mindig ég a fény a folyosó felé irányítom. Félszegen de be kell látnom csak erre van kiút, ha van is. - Nos Kath. - szólítom meg a lányt rémülten - Elinduljunk? - nézek rá kérdőn.
Szó se róla elég jól tudom már, hogy Friccs este merre szokott őrjáratozni, de arra nem készültem fel, hogy Mrs. Norris ma másfelé keveredik és nem a megszokott útvonalat járja be. Nem csoda hát, ha kissé sietősre kell vennem a lépteimet és a bögrével a kezemben, kellően kócosan, hiszen nem rég keltem ki az ágyból próbálok surranni a sötét folyosókon. Nincs nálam pálca sem, az a kevés fény, ami beszűrődik az ablakokon elég, mert már amúgy is elég jól ismerem a helyet, hogy ne tévedjek el. Csak akkor kell a Lumos, ha nagyon sötét területre érkezem, és így legalább nem zavarom a festményeket sem, akik baromi pipák tudnak lenni, ha felébresztem őket az erős fénnyel az éjszaka közepén. Így aztán nem csoda, ha elég rendesen meglepődöm, amikor épp visszafelé tartva a klubhelyiségből meglátom a lányt a folyosókon mászkálni. Hunyorgok, de nem látom ismerősnek... jó hátulról azért nem csoda! Pár sarok után már épp utána akarnék szólni egy hahót, valahogy úgy, hogy ne hozzam rá a frászt, ami valószínűleg elég nehéz lenne, hiszen sötét folyosókon mászkál, lehet hogy eleve kellően be van már így is tojva, de aztán simán eltűnik az egyik fal mögött? Meglepetten szökken fel a szemöldököm és meg is torpanok, aztán óvatosan lépdelek közelebb, hogy megtapogassam a falat, amiről hamar kiderül, hogy valami tuti kis rejtett ajtó. Lazán belököm hát és belépek a kb. akkor feltápászkodó lány után a bögrével a kezemben, a zilált hajszerkezetemmel, pizsiben és köntösben persze. - Hű! Találtál egy titkos folyosót! - kerekedik el a szemem és elismerően pillantok rá, ahogyan végigmérem a helyet, csak aztán néze ka lányra, aki láthatóan kissé mintha be lenne tojva. - Jajj bocs, ugye nem ijesztettelek meg? Miket beszélek, tuti, mert a sötétben mászkáltam, de már elég jól ismerem a folyosókat tudod? Kath vagyok... te pedig Sam ugye? - gőzöm sincs, hogy tudja-e ki vagyok, de mivel egy házba járunk és minden óránk közös látásból tuti, hogy ismer, ha a nevemet esetleg nem is tudja. Bár mivel kaptam már párszor Pitontól pontlevonást késés miatt... és elég közismert tény, hogy Corvusék mennyit szekáltak a mugliságom miatt pár éve, könnyen lehet hogy azért ezekre az esetekre is emlékszik.
Halvány lila gőzöm sincs, hogy mi ütött belém. Nem szoktam én ilyen dolgokat csinálni, sőt inkább én szoktam másokat lebeszélni néha az efféle dolgokról. Most mégis itt vagyok. Egy magam sétálok a Roxfort egyik folyósólyán éjszaka, a pálcámmal amiből egy kis fény világítja meg a folyosót. Nem tudtam aludni, egész éjjel csak forgolódtam az ágyamban. A mellettem lévő lányt pedig folyamatosan felébresztettem így inkább lejöttem, előbb a klubhelyiségbe. Aztán ott sem bírtam nyugton ülni így kiosontam a folyosóra. Még soha nem éreztem így magam, mintha egyenesen felpörgetett volna valami. Pedig nem ittam még mugli féle kávét sem. Engem maximum csak az tudna ennyire felpörgetni. De nem ittam. Mégis úgy éreztem, hogy mennem kell valahová különben megbolondulok. Megfeledkeztem arról is, hogy ilyenkor tanárok szoktak éjjeli őrjáratokat végezni. ha netán valamelyik elkapna mehetek büntetőmunkára, de ami még rosszabb anyám kapna egy szép kis bagolypostát. Azt sem tudnám hova bújjak el szégyeneben. Ahogy eszembe jutott és alig jutottam el az alattunk levő folyosóig máris vissza fordultam, hogy gyorsan hazatérjek. Ám neszt véltem felfedezni pontosan a lépcső irányából így hát uccu nekiiramodtam, hogy elrohanjak az érkező eleiből, aki vélhetően egy tanár lehet. Így hát most itt vagyok.Rohanok mint egy eszeveszett örült. Szívemet a torkomban érzem hevesen kalapálni, lábaimat valószínű már csak az egekig emelkedő adrenalin vezérli. Lihegek, mint egy kutya és közben úgy remeg a testem, mint rezgő óra. Iszonyatosan félek, hogy elkap egy tanér. Hallom, hogy a léptek, mintha direkt engem követnének így még gyorsabban próbálom szaporázni a lépteimet. Közben pedig hátrapillantok, hogy lássam ki követhet és úgy szaladok tovább. Aztán már csak azt érzem, hogy neki csattanok valaminek, ami mint egy forgó ajtó befordul én pedig egy teljesen más folyóson találom magamat. Feltápászkodom, mert a csattanástól kissé térdre estem, pálcám meg elém repült pár centire. Ahogy felálltam kézbe veszem a pálcám és egy mormolok egy újabb Lumost. Majdnem hasra esek az ámulattól. -Ez meg mi? - életemben nem jártam még erre. Teszek két ügyetlen, félénk lépést előre magam elé tartva a pálcámat. Aztán hátranézek, mert a forgó ajtó újra megmozdult. -Hát te?!- a meglepettséget az arcomról le sem lehetne törölni. Ő követhetett?
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Titkos folyosók 2019-01-03, 11:54
Titkos folyosók
A Roxfort egy ilyen varázslatos és rejtélyes hely, amit még a bennfentesek sem biztos, hogy tökéletesen ismernek. Ne lepjen meg hát, ha olyan helyre keveredsz, ahol még más talán sosem járt, vagy csak igen kevesen...
