2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Sötétség. Ez minden, ami fogad, semmi más, semmi kiemelkedő nincs benne, csak az az üresség, amelyben végig lebegek, amíg nem vagyok magamnál. Dane és a lányok későbbi szavai már nem hatolnak el a tudatomig, ahogy az sem, amikor megérkezik Joyce. Néhány felvillanó, zavaros emlékkép bukkan csak fel elmém leghátsó zugainak egyikében. Egy öltönyös fickó, pálcával a kezében... Néhány minisztériumi ember... Majd egy név, amelyet mintha a fülembe suttognának: Dane Seoreas. Fogalmam sincs, honnan és mikorról erednek ezek az emlékek, de abban szinte teljes mértékben biztos vagyok, hogy a férfi bemutatkozása aktiválhatott valamit bennem, hiszen egészen addig fogalmam sincs arról, ki is ez az alak valójában. Most viszont kósza információk lebegnek a szemem előtt, amíg nem vagyok magamnál. Veszélyes alak, gyilkos, nekem pedig minden kézzel fogható információt be kellett volna gyűjtenem róla, amit csak találok. Ebben azonban elbuktam, ahogy minden másban is. Szinte az első pillanatban leleplezett, noha akkor még én magam se voltam tudatában a tényeknek... A női hang halkan jut el a fülemig, amelyen keresztül utat vág az elmémig, hogy utána tudatosuljon bennem az, miszerint nagy eséllyel nem vagyok magamnál. Alszom? Nem, ez nem az a pihentető alvás, amelyet annyira szeretnék. Kósza fájdalom járja át a tagjaimat, miközben fokozatosan térek magamhoz. Szőke haj, telt ajkak, formás alkat, kutató tekintet... Nem, ez semmiképp sem az a bizonyos Dane, de akkor ki lehet? A látásom egyelőre homályos, csupán néhány részlet tiszta. Elsőként Carol neve ugrik be, de szerencsére sikerül végiggondolnom ismét a saját logikámat. Mit keresne Carol egy ilyen veszélyes helyen? Ő nem az a fajta lány, aki keresné a bajt, vagy akár csak annak a közelébe menne. - Joyce? - nyögöm ki végül a veszélyes szőkeség nevét, miközben kinyitom a szemem, felülök, majd tenyerem a homlokomra helyezem, mintha ezzel sikerülne megakadályoznom azt, hogy a fejem itt és most szétrobbanjon. Tagjaimat átjárja a fájdalom, de próbálom összerakni a mozaikot. - Mit keresel te itt? El kell menned innen! - szisszenek fel az újabb migrénes hullámtól. Nem maradhat itt, ez a Dane veszélyes, még Joyce számára is, hiszen engem is egy fél másodperc alatt kiterített, mindezt pedig úgy tette, hogy észbe kapni se volt időm. - Bármikor visszajöhet... Mikor is? Valami kis csaj után nyomozgat jelenleg, aki eltűnt nemrég. Mindezek mellett aligha fog pont velem foglalkozni, nem igaz? Engem későbbre tartogat, afféle desszertként, egy kis levezetésnek a nehéz nap után. Valamiféle bokszzsákként fog majd használni, ebben biztos vagyok. - Különben is, hogy találtál rám? Nem szóltam senkinek – jegyzem meg kissé bizonytalanul, miközben körülnézek és szinte ugyanabban a pillanatban sikerül is felfognom, hogy egy ketrecben vagyok. Az az őrült bezárt engem! Egyelőre nem pánikolok, de esélyes, hogy ha magamban lennék, teljesen kétségbe esnék. Nem, most itt van Joyce, így azért sokkal könnyebb lesz a dolgom, nem igaz? Habár, némileg él a kérdés bennem, miért is keresett engem, de úgy hiszem, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a megmentőim közül válogathassak.
Joyce Brekinridge
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tom & Joyce - Mentőakció 2018-08-04, 16:16
Nem volt egyszerű bejutni a fickó házába, viszont annyira bonyolult sem. Lehet, hogy titokgazda, ám egy alfát még ez sem téveszthet meg. Vérfarkas, akárcsak én, igaz, mintha neki lenne valami más is az ereiben, de az biztos hogy nem született, hanem megharapták, velem ellentétben. Már bent vagyok az alagsorban, és azon tűnődöm, hogy akár szét is verhettem volna a fenti berendezést pusztán erőfitogtatásból, de most nincs időm az efféle hatalmi játszmákra, magammal viszem a srácot, és már le is lépek. Fogalmam sincs, hogy került ide, egy ál-auror karmai közé, de ha már kiszemeltem magamnak, akkor miért hagynám veszni? Belekeveredhetett valamibe, talán épp ezután a Dane után nyomozott, mint valódi nyomozó, de elkapták. Mindegy, engem az okok nem érdekelnek, de ha már Tomot bevontam a saját elképzeléseimbe, meg a csinos pofija is érdekel, akkor ne haljon már itt meg nekem. Nem akarok túlságosan hangoskodni, hiszen ki tudja, milyen riasztókat aktiválok, de a ház ura nincs most itt, és hát Tomot is fel kéne ébresztenem. A cella, amelyben fekszik, rácsokkal van elválasztva ahol állok, és bámulok befelé. Végighúzom ujjaimat a fémen, kissé megkocogtatom a körmömmel, ahogyan félhangosan megszólalok. - Szivi, felfelhetnél. Már ha azt akarod, hogy kivigyelek innen. – A szokásos kötekedő, provokatív stílusom, amit megszokhatott már. Ám kivételesen most nem csak saját magamra gondolok. Vagy mégis? Tulajdonképpen az önző énemet élem ki megint, hiszen önös érdekekből akarom kivinni, nem csak azért, hogy neki jó legyen. De ez hülyeség. Senki sem önzetlen, én csak felvállalom az ösztönös stílusomat. És rohadtul nem érdekel, ha valakinek nem tetszik. Ha végre felnéz, akkor ezúttal mélyen dekoltált pólóban, és rövid szoknyában láthat, mindezt csak az ő kedvéért vettem fel, hiszen legtöbbször kényelmes, fiús ruhákban feszítek, hiszen nem az öltözékemmel hódítok. Ám úgy tűnik, neki ez igen fontos, hát vettem a fáradtságot, hogy átmentem csajosba a mentőakció kedvéért.
♫ I turn to you ♫ Aktuális viselet Returning point [You must be registered and logged in to see this link.]
Aktuális viselet 
