Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb




ϟ Házpontok 2018-2019
  Yesterday at 13:55
Megan Smith

ϟ Farkasálmok
  Yesterday at 13:20
Tim Roberts




A hónap posztolói
Luna Lovegood
 
Jacob Troops
 
Gina Accipiter
 
Kieran O'Byrne
 
Megan Smith
 
Christopher Graves
 
Adam Jericho
 
Dane Seoras
 
Nox Djarum
 
Shanna Griffin
 
Statisztika

Összesen 595 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Melissa Greenwood

Jelenleg összesen 39886 hozzászólás olvasható. in 3514 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Tom&Joyce - Ismétlés?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Thomas Stewart
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 171

TémanyitásTárgy: Re: Tom&Joyce - Ismétlés? 2018-07-01, 13:04





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Joyce & Tom

- Elsődleges szempont – jelentem ki a szőkeség számára magabiztosan, majd megvonom a vállam: - Ha önmagam lennék, akkor egyik ágyból ugrálnék a másikba, velem egy csaj se járna jól. Ideje lenne már felnőnöm, legalábbis apám szerint – forgatom meg a szemeim egy gyászos sóhaj kíséretében, melyből Joyce levághatja, hogy köztem és apám között nem pont rózsás a kapcsolat. Persze itt apám nem a kapcsolataimra gondol, azok jóformán nem is érdeklik, hanem a tanulmányaimra és az esti kimaradozásaimra a nyári szünidő alatt. - Változnom kell, ha olyan kapcsolatot szeretnék, amelybe megéri időt és energiát fordítani. Nem mondom, szeretem az alkalmi dolgokat, de azok csak ideig-óráig tartanak. Lassan kezd már tényleg unalmas lenni ez az életmód.
Megmondták, előre megmondták a haverjaim, hogy előbb vagy utóbb, de rá fogok unni erre az egészre, de akkor és ott kinevettem őket. Nem hittem nekik, hiszen ők sohasem voltak benne ebben, leragadtak egy lánynál és vége... Hónapokig, évekig tartó kapcsolat? Számomra akkor az hangzott unalmasnak, de most, ha jobban belegondolok, rájövök arra, hogy talán tényleg igazuk lehetett. Jó lenne már olyasvalaki mellett, aki komolyan vesz és nem csak azért kellek neki, mert bejön számára a jóképűségem.
- Ez mindenki számára valamiféle csodálatos dolog, de nem mindig ez a legjobb – csóválom meg a fejem. - Ha az ösztöneim szerint élnék, akkor tettem volna olyan dolgokat is, amelyek miatt simán lecsuknának, minden kérdés nélkül. Kellenek a szabályok ahhoz, hogy ne uralkodjon el a káosz.
Rendben, az állatoknál sincs káosz, pedig ők tényleg ösztönlények, de ugyanez vajon így lenne az emberek esetében is? Mi gondolkodunk, én pedig nem szeretném elveszíteni a tudatom annak érdekében, hogy szabad lehessek. Elvégre, mit ér a szabadság és felszabadultság, ha közben az ember nem fogja fel, hogy milyen értékek birtokába is került? Mondjuk, mindez megoldható abban az esetben, ha vérfarkassá vagy más állat-ember lénnyé alakulnék, de Joyce aligha gondolhatta így a kérdését. Nem, bizonyára nem így értette.
- Tudod, most jött el az a pillanat, hogy őszintén érdekelne a múltad néhány részlete – jegyzem meg, miközben felfordul a gyomrom, amely a bűz és a látvány együttes hatásának tudható be. Joyce nem hétköznapi lány, ez eddig rendben van, de miféle élményekben lehetett már része, ha ezektől se lesz rosszul? Vagy én lennék a kényes selyemfiú? Nem tartom magam olyasvalakinek, aki finnyás lenne, de ez... Na, ez odabasz, most pedig még elég szépen fogalmaztam meg a látottakat. - Nem képesek erőt felmutatni? - hördülök fel hitetlenkedve, miután úgy érzem, hogy jelenleg pillanatnyi fegyverszünetet kötöttem a gyomrom tartalmával. - Emberi fejek vannak karóra tűzve! Szerinted ki vadászta le őket, a jó tündér? És miben lehetne társ? Talán te is hasonló kannibál lennél, mint ő?
Nem tehetek róla, de itt és most teljesen kikészültem a látottaktól, amit pedig Joyce mond... Nos, elég furán hat, hiszen ki se néztem volna belőle ehhez hasonló dolgot. Mármint, szép és csinos, pont emiatt nem hinném, hogy a rengetegbe jár vérfarkas látogatóba. Elvégre ő lány, az isten szerelmére! Az általam ismert csajok többsége pedig sír, ha letörik a műkörmük vagy hasonló tragédia éri őket az életben. Nem mondom, akad egy-két vagányabb csajszi, de ők se érnek fel Joyce mellé.
- De ha már itt vagyunk, folytassuk – jegyzem meg pár perccel később, amikor a gyomrom már többé-kevésbé megnyugodott. - Remélem, csak én reagáltam túl és tényleg nem veszélyes az öreg...
Elvégre a vérfarkasok is öregszenek és hiába van bennük állati gén, ha közben az emberi testük korlátozva van ebben. Teszem azt, ha egy vérfarkas emberként lebénul, akkor nem fog tudni ismét mozogni, mert egyszer régen megharapta egy ordas. Fizikai képtelenség. Azt nem tudom, hogy teliholdkor ez miként hat a szervezetükre, de most nincs telihold, biztonságban vagyunk, ezzel pedig Joyce is nyilván tisztában van.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Joyce Brekinridge
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 24
ϟ Hozzászólások száma : 50

TémanyitásTárgy: Re: Tom&Joyce - Ismétlés? 2018-06-22, 16:47


Tom& Joyce
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

  - Megkomolyodni? Számodra ez az elvárás? Nem inkább az, hogy találj valakit, aki mellett önmagad lehetsz? – Vonom fel a szemöldökömet, érdekes is lenne, ha bárki mellett fel kéne adnom magamat. Nem tudom, ha Carol mellett változni akart, akkor lett volna értelme ennek az egésznek? Én magam még sosem gondoltam bele abba, hogy más legyek. Szerelemből tegyem? Tudok én olyat? Nálam teljesen máshogyan működik, eddig nem éreztem azt az emberek által leírt, számomra nagyon is furcsa folyamatot, én inkább űzni szeretem azt, akit kinézek magamnak. És mégis engem csókolt meg, ami különös véletlen. Eltűnődve felejtem rajta a pillantásomat, mintha ugyanarra gondolnánk mindketten. Az ösztöneinkre. Hát nem jobb így?
- I-igen? Ugye, hogy téged is az vonz, hogy ne kelljen visszafognod magadat? – kérdezem cinkos pillantással noha azzal nem értek egyet, hogy miért kéne nagyon az emberi oldalunkat kihangsúlyozni. Az más kérdés, hogy előtte titkolni fogom amíg lehet, hogy mi vagyok, így viszont figyelnem kell arra, hogy eljátszam az emberlányt, de cseppet sem zavar, hogy ő a szexen elmélkedik, ami nekem is fontos, noha nem a legfontosabb dolog az életemben.
- Meg. Inkább gyomor kell hozzá, mint orr. – Bólogatok nevetve, s közben tudom, hogy ezt emberi léptékkel tényleg undorítónak vélhetné az, aki beleszagol, még számomra is a halál bűzét jelenti mindez, de ha már itt vagyok, a kiváncsiságom vezérel, hogy mi is történhetett Walterrel. – Aligha. Inkább megette őket. – Rázom a fejemet, elsőre észre sem veszem, hogy Tomot ez mennyire megrendíti. Na igen, ha csak magamból indulok ki, azzal nem járok jól, s csak ekkor eszmélek fel, amikor ő már kidobta a taccsot. Odaugrok hozzá, s mellé hajolva átfogom a vállát, amelyet minden bizonnyal ráz a feltörő gyomortartalom. – Sajnálom. Szeretem levadászni azokat, akik nem képesek erőt felmutatni, és azt hiszem ez az öreg ordas, már semmire sem lesz jó. Tudod, keresek valamit, amihez megfelelő társak dukálnának, de ő nem lesz az.. – Most nem is pillantok a fiúra, csak az ajtót fixirozom, de azt hiszem most nem megyek be, lévén Tom rosszul van. Talán legközelebb egyedül kéne vissszajönnöm.


[You must be registered and logged in to see this link.] ♦️ [You must be registered and logged in to see this link.] ♦️ Returning point ♦️ [You must be registered and logged in to see this link.]



Farkas
farkasnak
farkasa.
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thomas Stewart
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 171

TémanyitásTárgy: Re: Tom&Joyce - Ismétlés? 2018-06-19, 15:36





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Joyce & Tom

- Nem ragadtam le senkinél sem – jegyzem meg Joyce szavai hallatán, majd folytatom: - Csak szerettem volna. Reméltem, hogy Carol más lesz, mint a többiek, hogy mellette megkomolyodom, de mégse. Jöttél te és megcsókoltalak. Ha ezt teszem egy szinte vadidegen csajszival, akkor nem érdemes kapcsolatban maradnom senkivel sem. Egyelőre megteszik az egy éjszakás kalandok is, utána majd akad valaki. Ha meg nem, akkor így jártam.
Carol azonban tényleg más volt, mint a többi lány, hiszen évek óta meg szerettem volna szerezni magamnak. Komolyan azt hittem, hogy ez egy komoly kapcsolat kezdete és minden simán és gördülékenyen fog menni, de tévedtem. Joyce jött és levett a lábamról, miközben a másik szőkeséggel még együtt voltam. Én pedig úgy voltam vele, hogy a lány nem ezt érdemli. Jó, neki meg közben ott volt az a bájgúnár is, akivel az ég tudja, mi van köztük... Talán szerelem, talán csak barátság, mindenesetre ez már nem számít. Ennek már nem kell engem érdekelnie, hiszen semmi közöm hozzá.
- Bizonyos helyzetekben jó lehet, de ember vagyok, nem vadállat – felelem a lány kérdésére. - Ahogy te is. Ha állati ösztöneink lennének, akkor igen nagy az esélye annak, hogy sokkal több rossz lenne mindenfelé, mint amennyi most van. Simán átharapnánk mások torkát, ha gyengébbek lennének nálunk, ezzel is jelezve feléjük a dominanciánkat. Valahogy nem vonz ez a dolog, habár a szex terén lenne néhány igazán érdekes helyzet is – mosolyodom el pajkosan, valahogy mindig itt lyukadok ki. Csak a szex, ez azért nem normális. - Megszoktam már, hogy nem sok hasznát veszem az eszemnek, de mégis jobb gondolkodni, mielőtt cselekszünk, nem igaz? Ha ösztön szerint cselekednénk, akkor annak nem lenne jó vége.
Megvonom a vállam, miközben kissé gondolkodóba esem a témát illetően. Sok varázslény él a világon, aki rendelkezik állatias ösztönökkel, de ezt még soha, egyiktől sem irigyeltem. Elvégre, igen nagy árat fizetnek érte, nem igaz? Elvesztik az emberi tudatukat, egy időre elfelejtik, kik ők, stb. Nem lehet kellemes arra ébredni, hogy fogalmad sincs azt illetően, mit tettél előző nap és hogy vajon kinek a vére tapad a kezedhez. Régebben, a Szent Mungóban láttam egy lányt, aki vérfarkas volt és amikor visszaalakult emberré, szinte katatón állapotban lebegett. Állítólag, az egyik átalakulása során megölte a testvérét. Nem lehet kellemes ezzel együtt élni, még abban az esetben sem, ha a vérfarkasokat védő egyesületek azt szajkózzák, hogy ez nem az egyén hibája, hanem a kóré.
- Ezt meg lehet szokni? - teszem fel némileg kételkedve a kérdést, de nem is bolygatom tovább a dolgot, hiszen inkább a pálcámért nyúlok, hogy elvégezzem magamon azt a bizonyos bűbájt. Amint kimondom a varázsigét, minden sokkal jobb lesz, a bűzből pedig konkrétan nem érzek semmit. Hála az égnek. - Nem lehet, hogy emberi holttesteket is halmozott fel itt? - szólalok meg, miközben elindulunk valamelyik irányba. Nem igazán tetszik számomra a dolog, elvégre minél közelebb érünk a bűz forrásához, annál inkább érzem azt, a varázslat ellenére is. Természetesen, nem teljesen, de halványan megcsapja az orromat. - Ó, hogy az a... - nyögöm ki döbbenten, amikor megpillantom a karóra húzott emberei fejeket, majd egy villámgyors mozdulattal arrébb állok, hogy a reggelim maradéka utat törhessen magának. Nem szoktam meg az ilyesmit, a látvány pedig felettébb borzalmas, ráadásul, mintha egy-kettő iskolás korú diák lett volna. Évekkel ezelőtt tűnhettek el. - Miféle beteg ember az ilyen? - hördülök fel bosszankodva, miközben Joyce mellé lépek a számat törölgetve. A gyomrom továbbra is háborog, de már nincs mit kiadnia magából. - Mi dolgod van neked ezzel az elmebeteggel?
Ötletem sincs azt illetően, hogy Joycet miért érdekli egy ehhez hasonló öregember, aki ráadásul vérfarkas is...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Joyce Brekinridge
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 24
ϟ Hozzászólások száma : 50

TémanyitásTárgy: Re: Tom&Joyce - Ismétlés? 2018-06-15, 12:34


Tom& Joyce
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

 - Igen, ez igaz. Ahogy rád is. Kétlem, hogy leragadtál volna annál a lánynál, főleg, ha nem illetek össze. – Bólogatok mosolygós pofival, a fél iskola biztosan széttenné a lábát a fiatal hímnek, aki még farkas szemmel is elég impozáns látványt nyújt. Megtapogattam már az izmait, nálam nem erősebb, de akár meg is tudna közelíteni. Ha átváltoztatnám, akkor egy domináns vadállat lehetne. Ám akkor hol marad az élvezet, hogy kacérkodhatok vele? Talán majd egyszer, ha már új fordulatra vágyom. Elindulunk hát lefelé, érdeklődve fordulok hátra a megjegyzése nyomán, hát igen, majdnem lebuktatott a szófordulatom. Vagy máris tudja, hogy ki vagyok, csak ő is cicázik velem? Átfut rajtam a lebukás izgalmának fuvallata, s elmosolyodom.
- És mi baj azokkal az állatias ösztönkkel? Nem szeretnéd csak úgy elengedni magadat, ahol nem kell az emberi méltóság bosszantó figyelmességét kihangsúlyozni? – Tudom, hogy titokban erre vágyik, mint ahogyan a legtöbb ember is. Levedlni a kultúrát, s a primitív belső hangra figyelni egyedül. Én legtöbbször így teszek, csak a naív szemlélők előtt tűnök ártatlan kislánynak. Ám most csak ketten vagyunk, a bicepsze cirógatása után egy laza kis csók belefér, de most dolgunk van, így már tovább is rebbenek. Legyen ez afféle bemelegítő számára. Mintegy felkészülésül, hogy én aztán nem vagyok szívbajos. Édes mosollyal még visszalesek, hogy mennyire kapkodja a levegőt, aztán irány az elágazás, ahol nekem meg sem kottyan az eszméletlen nagy bűz, rázom is a fejemet. – Farmon nőttem fel, megszoktam. – Inkább csak arról van szó, hogy gyakorta vadásztam, de hát neki ezen a ponton nem szabad, hogy tudomása legyen a másik életemről. – Azt hiszem rohadó hús szaga. Vagy égett.. – Vonom meg a vállamat, nem tudom hogy az öreg Walter miben sántikálhat, hogy egyáltalán él-e még. Aztán találomra az erősebb bűz után indulunk, ott még én is a szám, az orrom elé kapom a kezemet, kihegyezett karóra húzott emberfejek díszelegnek egy tölgyfa ajtó előtt, a szemük kinyomva.. Ez aztán nem jó ómen. Lehet, hogy az öreg még jól bírja. Továbbmenjünk egyáltalán? Vagy okosabb döntés meghátrálni? Én vagyok az alfa, nem engedhetem, hogy a területemen ilyen szakadár taták gyilkolásszanak..


[You must be registered and logged in to see this link.] ♦️ [You must be registered and logged in to see this link.] ♦️ Returning point ♦️ [You must be registered and logged in to see this link.]



Farkas
farkasnak
farkasa.
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thomas Stewart
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 171

TémanyitásTárgy: Re: Tom&Joyce - Ismétlés? 2018-06-08, 19:27





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Joyce & Tom

- Nem is állítottam, hogy a világon minden pasi odalenne érted – vetek egy cinkos félmosolyt a szőkeség felé. Van önbizalma rendesen, habár az sose árt ebben a világban, miközben mindenfelől támadás éri az embert. - Csak annyit, hogy ha esetleg egyedül lennél egy magányos, téli éjszakán, nem sokáig kellene keresgélned azért, hogy társaságra lelj – folytatom, habár a mondat egyik fele kissé csöpögős lett, nem zavartatom magam. - A túl tökéletes és a tökéletes között nem sok különbség akad. Nem is hittem, hogy lehet még ragozni azt, ami tökéletes – dörmögöm magam elé, miközben azon azért óhatatlanul eltöprengek egy pillanatra, hogy ez vajon mit jelenthet pasik szempontjából. Joyce oldalán kétségkívül egy sármőr mutatna jól, nem pedig egy kocka típus, aki szabadidejében állandóan tanul vagy pont egy sakk-szakkört igyekszik összehozni. Rendben, a belsőnek is jónak kell lennie, különben elég hamar zátonyra futhat a kapcsolat, de tökéletes pasi nincs is a világon. Ez lehet az oka annak, hogy Joyce nehezen talál bárkit is maga mellé.
- Én inkább női megérzésnek nevezném. Az ösztön annyira állatias – vonom meg a vállam. Sok nő felhúzná az orrát ezen a szóhasználaton, hiszen nem azért mennek néha a saját fejük után, mert valami ősi dolog súgja ezt nekik. Női megérzésnek nevezik, fura számomra, hogy a szőkeség ösztönnek titulálja. Annak azért örülök, hogy nem vette magára a megjegyzésem, nem szerettem volna, ha pont itt kapja el a hiszti és inkább elrohan. Nem tűnik olyasvalakinek, aki bármilyen apróságon képes fennakadni, de hát nőből van... Ki tudja, mikor szúrok egy érzékenyebb pontjára.
- Ha úgy vesszük, én is – vetek felé egy sokatmondó pillantást, amikor pedig közelebb lép hozzám és ujjaival a bicepszemen kalandozik, nem hátrálok el előle. Kellemes érzés, amolyan bizsergető, de az egómat is kellemesen legyezgeti, hogy még egy ilyen csaj számára is bejövök. Mert Joyce nem olyan, mint a többiek... Van benne valami más, emiatt pedig néhány fokkal szebbnek is tűnik számomra, mint az eddigi legszebb barátnőm vagy akár bárki más a környezetemben. És igen, már az is eszembe jutott, hogy milyen pózt kedvelhet az ágyban... Kár is lenne tagadni, hiszen a világon nem létezik olyan férfi, aki egy hozzá hasonló nőt nem vetkőztetett volna már le legalább egyszer a szemeivel.
- A bátorság és az őrültség két különböző dolog – felelem, végül Joyce lágy csókot nyom az ajkamra, mire pedig én visszacsókolnék, már el is lép előlem és folytatja az útját, mintha mi sem történt volna. Nem bánom a dolgot, hiszen ha megint így kelleti magát számomra, akkor minden gátlásomat félreteszem és amolyan ösztönszerűen nekiesem, itt a lépcsőn. Csak úgy szaggatnám róla a ruhát és... a fenébe! - Mi a fene ez? - fintorodok el, majd kezem az orrom elé kapom, hogy még véletlenül se szippantsak többet a kelleténél ebből a valamiből. - Mintha minden egyes dögöt a Rengetegből egyenesen idehordtak volna...
A bűz valami iszonyatos, nekem pedig könnybe szökik a szemem és még a gyomrom is rendesen felfordul tőle. Bírom a szagokat, tényleg, voltam én már büdös helyen, de ez valami hihetetlen. Tényleg csak arra tudok gondolni, hogy az öreg vérfarkas, akit Joyce keres, elejt pár állatot, majd lehozza ide, a föld alá, hogy minél kevesebbet kelljen kimozdulnia és a tetemek az évek során felgyűltek. Nem lehet túl nagy étvágya az öregnek, ha nem evett meg mindent.
- Téged ez nem zavar? - pillantok kérdőn a szőkeségre, hiszen mégis csak lányból van, ők pedig kissé allergiásabbak a szagokra, mint mi, férfiak. Joyce azonban egyelőre semmi jelét sem mutatja annak, hogy zavarná a szag. Én azonban előveszem a pálcám, majd ellövök egy bűbájt, amely konkrétan az ilyen helyzetekre jó. A varázsige kimondása után már egyáltalán nem érzek semmiféle szagot, szóval kezdem magam kissé jobban érezni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Joyce Brekinridge
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 24
ϟ Hozzászólások száma : 50

TémanyitásTárgy: Re: Tom&Joyce - Ismétlés? 2018-06-02, 16:12


Tom& Joyce
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

  - Ez azért nem feltétlenül van így. Nem mindenkinek én vagyok a típusa, ráadásul a válogatás természetes, noha nem szép dolog. Mindenesetre köszönöm, kedves tőled. Lehet, hogy éppen ezért nem jó nekem senki sem, mert.. Mindenki azt hiszi, hogy a túl tökéletest keresem. Holott olykor bizony a megfelelő a tökéletes, semmi több nem kell. – Na igen, én máshogyan gondolkozom, mint az emberlányok, de még a harapott vérfarkasoktól is eltérő az, ami nekem kell. Tudom, hogy Tom megnézett magának már párszor a csókot leszámítva is, de magával vívódik, ami azért felkelti az érdeklődésem. Mintha saját magát se tartaná elég jónak.
- Az ösztönökre bizony érdemes hallgatni, kivéve ha az embernek konkrét céljai vannak. – Nevetem el magamat, hiszen most az elevenemre tapintott. Valóban állatias tudok lenni, noha alfaként mégiscsak számít a hideg precizitás. A megjegyzésén nem sértődöm meg, nem ő az első, és vélhetően nem ő az utolsó, aki ilyesmit mondd nekem. Meg kéne próbálnom beilleszkedni, de nem igazán megy a dolog, túlságosan is öntörvényű vagyok. Engem mondjuk nem zavar. És láthatóan azért Tomot sem, ha eljött velem a sötét erdőbe.
- Komolyan? Én szeretek nyalakodni.. – Most éppen az ajkaimon húzom végig a nyelvemet, közelebb húzódva hozzá a bicepszére téved a tenyerem, hogy az ujjaimmal végigfussak rajtuk. Örülhet, hogy mindezt nem a hátsójával teszem. Vajon ellenkezne? Vagy amilyen búsképű lovagot játszik most, el is küldene a fenébe?
- Bátor griffendélesek vagyunk. Vagy azt akarod, hogy megvédjelek? – Simítok most végig az állán, és ezúttal én magam hajolok oda, hogy egy apró csókot nyomjak az ajkára. Elméletileg nekem egy erőteljes hím kéne, de mégis anyáskodni tudok csak felette. Zavarnia kéne, hogy ennyit nyafog, de valahogy mégis.. tudok vele gyengéd lenni. Tovább indulok, és elágazáshoz érünk a roskatag lépcső alján. Mindkét irányba félhomály, és pókháló, ráadásul egyre erősebb dögbűz terjeng a közelben. Engem nem zavar, na de Tomot...?


[You must be registered and logged in to see this link.] ♦️ [You must be registered and logged in to see this link.] ♦️ Returning point ♦️ [You must be registered and logged in to see this link.]



Farkas
farkasnak
farkasa.
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thomas Stewart
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 171

TémanyitásTárgy: Re: Tom&Joyce - Ismétlés? 2018-05-26, 12:20





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Joyce & Tom

- Persze, hiszen minden ujjadra jut vagy két pasi, simán válogathatsz, ha ahhoz van kedved – jegyzem meg egy kaján félmosollyal, valahogy képtelen vagyok leállni az állandó bókokkal és célozgatásokkal, noha tudom jól, hogy ebből semmi se lehet. Joyce volt a fő oka annak, hogy Carol és én nemrég szakítottunk, én pedig nem szeretnék olyan vesszőparipát a lány alá tenni, amit folyton meglovagolhat, ha esetleg szóba kerülne a dolog. Oké, megcsókoltam a szöszit, ezt aláírom, ahogy azt is, hogy ezzel mindent elrontottam, de ennyi. Várnom kell még, amíg ismét bepróbálkozhatok valaki másnál, elvégre a társadalmi elvárások ezt diktálják, nem igaz? Hülyén nézne ki, ha a szakítás után pár nappal, már valami dögös tyúkot smárolnék le a folyosókon, ráadásul pont azt, aki mindennek a kiváltó oka volt. Mindenesetre, Joyce formás hátsója azért megér egy-két pillantást büntetlenül.
- Ez úgy hangzott, mintha teljesen ösztönszerűen menne a dolog – jegyzem meg, hiszen maga a kijelentés már-már olyan volt, mintha állatokról beszélnénk. Rendben, az embereknek is vannak ösztöneik, de a gyerekvállalás a mi világunkban gondos tervezés eredménye, nem úgy, mint az állatoknál. Az emberek világában az nem vállal gyereket, aki nem érzi magát felkészültnek a dologra, az állatoknál azonban kódolva van a fajfenntartás. Az utódnemzés. - Mondták már neked, hogy kissé fura vagy? Persze nem rossz értelemben, ne érts félre...
Csak ezek a rejtélyes mondatok... Határozott nő Joyce, ez nyilvánvaló, ugyanakkor viszont elég fura is. Mond néha olyan dolgokat, amely normális embernek eszébe se jutna magától. Mint most ez a kirándulás is a Tiltott Rengetegbe. Teljes mértékben úgy viselkedik, mintha nem egy olyan helyen lennénk, ahonnan bármikor támadás érhet minket. Rendben, itt vagyok mellette, ez viszont nem garantálja azt, hogy biztonságban vagyunk. Ha egy csapat lény támad ránk, akkor kevesen leszünk. Márpedig akkor semmi esélyünk sincs.
- Néha azért jobb lenne, ha valaki más nyalogatná az én sebeimet – jegyzem meg csak úgy mellékesen, majd azért még jónak látom hozzátenni: - Mármint, ha én szakítok, akkor azonnal valaki mással bújok ágyba, de ez most más. Nem szoktam még meg, hogy úgy kell talpra állnom, hogy nincs mellettem egy másik csajszi... És még új ez az egész szakítás-mizéria is.
Megvonom a vállam. Carol és én nem voltunk még komoly kapcsolatban, de azért még ennek ellenére is rosszul esik a dolog. Joyce azonban mintha teljesen lazán kezelné az ilyesmit. Azért tényleg érdekelne, neki milyen kapcsolatai voltak a múltban, de inkább nem állok le faggatni. Annyit azért megtanultam az életem folyamán, hogy a csajok többsége allergiás az ilyesmire és mintha szeretnének is nagyítani a dolgokon. Számukra egy kapcsolat befejezése a világ végét jelenti.
- Ezt szerintem az órákon elég gyakran hangoztatják – felelem, hiszen szinte minden elméleten hallani lehet a vérfarkasokról. Az aurorok legádázabb ellenségei, hiszen beépülhetnek közéjük, értesülhetnek minden dologról, ami után éppen nyomoznak, remek információkat szerezhetnek maguknak. Az erejükről már ne is beszéljünk. - A vérfarkasok emberként se teljesen biztonságosak, azt ugye tudod? - vonom fel kérdőn a szemöldököm. - Mármint, abban az alakban is elég erősek és veszélyesek, a gyorsaságukról már ne is beszéljünk inkább. Nem biztos, hogy elenged innen minket.
Nem lebeszélni akarom a lányt, hiszen tudom jól, hogy azt nem hagyná, de még mindig azon a véleményen vagyok, hogy sokkal jobb lenne visszafordulni. Az a Walter nevű alak nyilván nem egy biztonságot jelentő támpont a Rengeteg sűrűjében.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Joyce Brekinridge
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 24
ϟ Hozzászólások száma : 50

TémanyitásTárgy: Re: Tom&Joyce - Ismétlés? 2018-05-19, 11:05


Tom& Joyce
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

 

- Nem mindenkinél ugyanúgy működik, látod, hogy én is mennyire jól érzem magamat így. – Vonom meg a vállamat mosolyogva, ám én azért tudom, hogy társas lény vagyok, csak éppen mindig kihal körülöttem minden. Azt hiszem túlságosan is nagyban gondolkozom, ha kitalálom, hogy valami globális, már-már epikus küldetésre adom a fejemet, addig nagyon jól megy, hogy vezérfarkasként csapatot verbuváljak, de aztán ez a csapat nem bírja a gyűrődést velem ellentétben, s egyedül maradok. Néha egy-egy túlélő, akit viszont hátrahagyok, mert nincs kedvem ápolni még a lelki sebeket sem.
- Semmi ilyesmi nincs eldöntve, nem hadoválok róla. Szeretek vándorolni, tenni, amihez éppen kedvem van, most még. Ám valahol mégiscsak az van belénk kódolva, hogy legyenek utódaink. Majd valamikor. – Nem mondom, hogy most a közeljövőben, meg hát ahhoz valami érdemi partner is kell, akibe belelássa a farkaslány, hogy na ennek aztán életképes gyerekei lesznek. Én bevallom nagy ritkán találtam ilyet, és akkor sem voltam olyan helyzetben, hogy próbálkozzak, még csak el sem játszottam a gondolattal.
- Én azt vallom, hogy mindenkit lehet formálni, és az is lehet, hogy úgy belezúgsz valakibe, hogy észre se veszed, hogy mi történt, csak ha már nincs melletted. Kár ezt megfogalmazgatni. Ha ez a csaj nem volt ideális, akkor mindkettőtőknek jobb így, még ha ebben a fázisban a sebek nyalogatása jön. – Igazgatom a hajamat magam elé meredve, s tudom, hogy időnként rajtam felejti a tekintetét. És miért is ne akarjam kiélvezni? Közönség előtt szerepelni minden vezér álma. Igaz, ő valami törékeny kiscsajt akar bennem látni, aki nem vagyok. Nem ismerem az exét, de még csak meg sem próbálom pótolni, vagy utánozni. Egyszerűen csak jól elvagyok a pasival, és ha még segíthet is nekem, hát hadd legeltesse a tekintetét.
- Amolyan önjelölt aurornak képzem magam, és kiváncsi vagyok, hogy mennyire veszélyes. – Ez valahol még igaz is, csak nem úgy, mint Tom képzeli. Ismét valami csapatot akarok verbuválni. Kétlem, hogy az öreg még életképes lenne, de hátha ismer fiatalabb ordasokat, akik a kezem alá dolgozhatnak. – Az apám ügyesen olvasott a nyomokból, és hát én is. – Ezzel sem hazudok, hiszen tényleg tudok olvasni a nyomokból, csak én szagmintáknak tudom be őket, nem pedig letört ágaknak, de nem akarom Tomot veszélybe sodorni, hogy túl sokat kötök az orrára. Fogalmam sincs ugyanis, hogyan reagálna az igazságra, és kitörni meg nem akarom a nyakát. Kár lenne érte. – Walter a családneve. Ide menekült a civilizáció elől, de mint tudjuk, bármikor elszabadulhat. Hát nézzük meg, most nincs telihold. – Kacsintok magamhoz képest egészen cukin, s a lumosos pálcával lépdelek le a pókok között. A hely nedves-dohos mivoltából az fakad, hogy még csigák is vannak a hideg kőpadlón. Úgyis rá fogok lépni az egyikre. Re-e-ecs..

[You must be registered and logged in to see this link.] ♦️ [You must be registered and logged in to see this link.] ♦️ Returning point ♦️ [You must be registered and logged in to see this link.]



Farkas
farkasnak
farkasa.
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thomas Stewart
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 171

TémanyitásTárgy: Re: Tom&Joyce - Ismétlés? 2018-05-06, 12:17





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Joyce & Tom

- Nem hiszem, hogy számomra bármikor is eljönne az a pillanat – mosolyodom el hitetlenkedve, miközben megpróbálom elképzelni magam, ahogy családot alapítok, feleségem lesz és valami felelősségteljes munkahelyem. Hát, valahogy nem igazán sikerül a dolog... Nem vagyok komoly ember, soha életemben nem voltam az, az pedig, hogy egyszer talán benő a fejem lágya, elég képtelen gondolat. Még a környezetem is azon a véleményen van, hogy sohasem fogok megkomolyodni, ebben pedig igazat kell adnom számukra. Az igazat megvallva nem is igazán áll szándékomban ilyesmit tenni. Még a bulik, a csajok és a szex vonz, semmi más. - És te miként állsz ezzel? - pillantok a szőkeségre, miközben tovább baktatunk az erdő mélye felé. Azért természetesen folyamatosan résen vagyok, ugrásra készen, mert itt minden oldalról számítani lehet valamiféle váratlan támadásra. - Szeretnél megkomolyodni és családot alapítani? Mármint, a csajok többsége arról hadovál állandóan, hogy idővel gyereket akarnak és komoly kapcsolatot. Te is ilyen lennél?
Az igazat megvallva ezt azért nem nézem ki belőle, hiszen süt róla, hogy szeret ő lenni a domináns fél mindenben. A hozzá hasonló lányoknak gyakran vannak ugyan konkrét elképzelésük a jövővel kapcsolatban, de ebben ritkán szerepel gyerekvállalás. Elsősorban inkább a karrier, az anyagi biztonság megteremtése a lényeg, utána jöhet a férj és a gyerek. Már ha jöhet egyáltalán... Joyce valahogy nem egy anya-típus, hozzá jobban illik az amazon szerepe. Őt aztán még nálam is nehezebb nyugodt életet élve elképzelnem, szóval inkább nem is próbálkozom a dologgal.
- Számomra a komoly kapcsolat az, amikor úgy szeretsz valakit, ahogy előtte elképzelni se tudtad - felelem, miközben eltöprengem magamban egy pillanatra. Carolt szerettem ugyan, de sohasem azzal a lángoló, megmagyarázhatatlan valamivel, mint kellett volna. Leginkább vágyat éreztem iránta, ami sajnos elég rosszul ért véget. Talán Susan volt eddig az egyetlen olyan nő, akit szerelemből szerettem, de miután valaki más karjaiban láttam viszont... Elég fájdalmas volt ahhoz, hogy hosszabb időre kiábránduljak az ilyesmiből. Most pedig Carollal is tönkrement a kapcsolatunk, szóval talán nem ártana egy időre felfüggesztenem az ilyen álmodozást. Nincs egy olyan nő se, aki egy hozzám hasonlót szeretne maga mellett tudni.
- Vérfarkas? - torpanok meg egy pillanatra, miközben csodálkozva elnyílik a tekintetem. Az addig rendben, hogy a Tiltott Rengetegbe jöttünk, de hogy egy vérfarkast keressünk fel... Ez nekem már sok. Mi köze Joyce-nak egyáltalán ahhoz az emberhez? - Mit akarsz tőle? - követem némi habozás után a lányt, miközben a pálcámmal világítok magamnak, nehogy fejjel érjek földet. A fény elég gyér idelenn, szóval nem igazán merem magam a véletlenre és a vakszerencsére bízni. - Egyáltalán, honnan tudsz róla? Még én se hallottam hírét annak, hogy egy vérfarkas él a Rengetegben...
Az addig rendben, hogy teliholdkor itt szaladgálnak, de hogy ide is vackolják be magukat, az nagyon is új nekem. Vajon hány meg hány félszerzet lakik errefelé? A vadőr sejt erről egyáltalán bármit is? Elvégre, az ő dolga lenne rendben tartani mindent a birtokon. És az igazgató? Dumbledore vajon mennyi mindent tud? Esetleg ő adott volna engedélyt erre? A vérfarkasok nem mehetnek emberek közé, szóval józan paraszt ésszel átgondolva itt sokkal jobb helyük van, ebben azért igaza van annak, aki így döntött.
- És hogy hívják ezt a bizonyos vérfarkast? - teszek fel egy újabb kérdést néhány lépcsőfokkal lejjebb, egyenesen Joyce hátának szegezve. - Na és ha szabad kérdeznem, mit szeretnél pont te tőle? Már megbocsáss, de nem néztem volna ki belőled, hogy ennyire veszélyes kapcsolataid vannak...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Joyce Brekinridge
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 24
ϟ Hozzászólások száma : 50

TémanyitásTárgy: Re: Tom&Joyce - Ismétlés? 2018-05-03, 16:41


Tom& Joyce
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

 

- A szabadságvágy szép és jó dolog, kivéve ha egyszer eljön az életedben az a pillanat, amikor a szabadságot a biztonság kell, hogy felváltsa. Valaki kell majd melléd, aki hasonlóan erős, mint te. Akivel egyek tudtok lenni, és az mutatja meg számodra az igazi utat, hogy van kire támaszkodnod. – Felelem ezúttal komoly pillantással, magamhoz képes egészen bölcsen beszélve, hiszen eddig én sem találtam meg azt a méltó párt, akire még egy nőstényalfa is vágyik, addig pedig nyilván marad a szárnypróbálgatás, a kísérletezés. Ám az én ösztöneim azért máshogyan működnek, mint Tomé, bár jelenleg nekem is sajátom, hogy jó egyedül, de azt is tudom, hogy közben minden hímet olyan szemmel nézek, hogy válhat-e belőle majd egyszer igazi falkavezér, aki talán engem is rendreutasít. Nem vagyok meglepve, hogy eddig ez esélytelen volt, túl szabadszellemű vagyok, a hímek pedig gyengék, irányíthatóak.
- Mit nevezünk komolynak? Lehet az is komoly, ha nem tart sokáig, vagy csak az ösztönök tartanak egybe. Tudod kicsim, más fogalmaink vannak, nem akarok semmit sem behatárolni. Ha volt is, elmúlt, most pedig nincs, és nem is bánom a múltat. Vagyunk, akik vagyunk, és le tudtam szűrni a tanulságot. – Rántom meg a vállamat egy ragadozó kecsességével, és egy igazán farkasos, ínyfelhúzós mosolyt villantok rá. Kihívó vagyok, és védekező is egyben, mintha nem vennék komolyan semmit, még magamat sem. Aztán felkacagok, s beletúrva a hajamba már el is siklok mellőle, hogy az erdő avarjában figyeljem tovább a nyomokat, holott csakis a szimatom után megyek, de neki ezt nem kell tudnia.
- Valóban? Az sosem árt.. – Fordulok vissza a vállam felett talányos mosollyal, mintha csak máris azt méregetném, hogy az adottságaihoz milyen stílus párosul. Erőteljes? Gyengéd? Technikás? Ez mind váltakozva? Nálam a párzási időszak teljesen egyedi, megteszem, amikor csak ihletem van hozzá, és Tom, nos olyannak tűnik, akit akár magam alá is gyűrnék. Karbafont kézzel várom, ahogy próbálkozik, és elismerően bólogatok. – Szép, szép, micsoda izomerő. Nos, a nyomokat követtem, mert sejtettem, hogy errefelé él egy öregecske vérfarkas, aki manapság már ritkán hagyja el a vackát. Na megpróbáljuk? – Kérdezem mosolyogva, és már el is indulok lefelé a roskatag lépcsőn. Ott keresztespókok mászkálnak a lábam alatt, és mindent beterít a hálójuk.



[You must be registered and logged in to see this link.] ♦️ [You must be registered and logged in to see this link.] ♦️ Returning point ♦️ [You must be registered and logged in to see this link.]



Farkas
farkasnak
farkasa.
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thomas Stewart
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 171

TémanyitásTárgy: Re: Tom&Joyce - Ismétlés? 2018-04-30, 16:39





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Joyce & Tom

- Viszont sokkal jobban megviselt volna mindkettőnket a helyzet – vonom meg a vállam és bármit is mond Joyce, továbbra is ama állásponton vagyok, hogy jobb ez így. Nem ringattam felesleges álmokba Carolt, vagyis nem annyira. Még az elején kiderültek a dolgok, ha pedig nem vagyok képes megállni azt, hogy más nőket csókolgassak, akkor egyelőre talán nem is kellene megállapodnom. Vagy soha. Az agglegény élet sokkal jobb, senki sem szól bele abba, kivel és mit csinálok... Sajnálom ugyan a dolgot, de ha mindez komolyabbra fordult volna és akkor hull le a lepel, csak veszélyesebb lett volna. - Én mindig is élveztem a szabad életet, szóval igazán tudom értékelni, amikor a magam útját járhatom. Sohasem ütközik az ember akadályba semmiféle téren sem. Élvezem, ez az igazság és Carol mellett egy idő után nem kaptam volna levegőt. Nem nekem való az ilyen kapcsolat – mondom ki iménti gondolataimat. Megrögzött agglegény vagyok, képtelen lennék egy ember mellett lehorgonyozni örök életemre, valahogy kezd megrémíteni még csak maga a lehetőség is. Túlságosan is élvezem a testi örömöket, ezt pedig nem lehet csak egy nő mellett kiélni. Több gyümölcsöt is le kell szakítani arról a fáról, hiszen mindig van esély arra, hogy valamelyik egyszerre lesz édesebb és érettebb, Habár, eddig szerencsére még nem kóstoltam egy kesernyéset sem.
- Neked még soha életedben nem volt egyetlen komolyabb kapcsolatod sem? - pillantok Joyce-ra, miközben eltöprengek magamban. Egyidősek lehetünk kinézetre és hát a vele egyidős lányok többsége már túl van egy-egy komolyabb kapcsolaton vagy amelyik nem, az még szűz. Joyce viszont nem az a típus, aki nem bújt volna ágyba senkivel sem, szóval kérdezni ér, nem igaz? Számtalan szívet törhetett már össze élete pár éve során és nyilván akad olyasvalaki is, akiért az ő lelke vérzik. Az én gyenge pontom annak idején Susan volt, hatalmas, lángoló szerelem, mégse lett belőle semmi, továbbra is élem a kalandos életem. Joyce is talán hasonló cipőben járhat, hiába igyekszik keménynek tűnni.
- Az ágyban jó vagyok – kacsintok Joyce felé a provokatív kérdés hallatán, valamiért most se vagyok képes arra, hogy visszafogjam magam udvarlás és célozgatás terén, pedig nemrég szakítottam a szöszivel és igen, megviselt a dolog, a dögös csajszi mellett viszont kezd is kimenni a fejemből ez az egész ügy. Carol a múlt, Joyce a jelen és ki a jövő? Ezt még nem tudom, mindenesetre a mának élek, a többi pedig majd adja magát. - Nem hivatalos, reprezentatív felmérés szerint. Kérdezz meg bárkit a lányok közül, tuti lesz véleménye rólam...
Nem vagyok ostoba, tudom jól, hogy a lányok is ugyanúgy megnézik maguknak a pasikat, mint mi őket, egyszerűen csak tagadják valamilyen ismeretlen okból kifolyólag. Mintha szégyen lenne. Elmélázva figyelem Joyce-t, amint félrehajtja az egyik bokrot, miközben tekintetem megakad a formás hátsóján. Elsőre nem is értem, mit mond, amikor megszólal, de végül szerencsésen észbe kapok, majd mellé lépek és a lábam előtt elhelyezkedő csapóajtóra pillantok. Vastag por fedi a felszínét, melynek nagy részét még az eső sem volt képes leverni, nyilván rég használták.
- Egy pillanat – hajolok le, majd megfogom a kallantyút és teljes erőből megpróbálom felfelé húzni, de az ajtó meg se mozdul. - Beragadhatott... - mormogom, majd pár pillanatig erőteljesen rángatom, végül nagy nehezen, de enged és felnyílik. Erőteljes fizikai erőt vett ki belőlem a dolog, habár nem is számítottam másra egy ennyire elhanyagolt csapóajtótól. - Te tudtál róla? - pillantok a lányra, elvégre szinte célegyenesen nézett a bokor mögé, előtte egyiket se hajtotta félre, szóval csakis ez lehet a magyarázat. - Hova vezet? - kérdem, mintha arra számítanék, hogy Joyce minden kérdésemre választ tud adni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Joyce Brekinridge
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 24
ϟ Hozzászólások száma : 50

TémanyitásTárgy: Re: Tom&Joyce - Ismétlés? 2018-04-25, 20:04


Tom& Joyce
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

 - Ez nem így működik. Nem csak akkor sajnálhatod, ha komoly volt. – Döntöm oldalra cukin a fejemet, hiszen nehéz megérteni az emberi érzelmeket, az én ösztöneim rendszerint mást súgnak, de attól még megpróbálhatom a saját magam nyelvére nagyon leegyszerűsíteni a dolgot. Meg akarta szerezni azt a nőstényt, és nem jött össze, hát mi ez, ha nem kudarcélmény? Én se szeretek veszíteni. – Most akkor örülnöm kéne, hogy mindegy is volt? Ha mindegy, hát mindegy, én azért értékeltem, hogy besétáltál a hálómba, de.. ha neked nem jelentett semmit, hát én se bánom. Nem vagyok senkinek, és semminek a rabja. Hát nem jobb így? – Nem is tudom, hogy engem hogyan lehetne lekötni, túlságosan is szabad szellem vagyok, olyan állatias mentalitással, amit már az anyatejjel szívtam magamban, és kiírthatatlanul ott van bennem. Az emberi külsőmnek mégis van egy törékeny oldala, talán ez gyengítette el Tomot is, hiszen látszólag egy védtelen lány vagyok. Valahogy úgy alakult, hogy így, amikor nem farkas vagyok, ez a humanoid külső a férfi szemnek nagyon is tetszetős, még a fiús ruházat ellenére is mintha mindig védelmet kérne attól, aki csak ránéz. Ezen csak akkor tudnék változtatni, ha elhanyagolnám magamat, de az meg nem is én lennék, egy alfa igenis adjon magára.
- Akkor ezt lezártad. Sajnállak, de lépj csak tovább, megvolt az az egy perc, amíg nyalogattad a sebeidet. Új kihívások várnak, menj eléjük. Úgy fogod erősnek érezni magadat, ha nem habozol, hanem az ösztöneid után mész. Abból sosem lehet baj. – Ahogyan velem is megtette, élnie kell a kínálkozó alkalommal, hiszen arra született, hogy élvezze a pillanatot. Ha lassít, és mindig elmerül a saját lelkivilágában, akkor mindig boldogtalan lesz tőlem függetlenül is. – Nem vagyok meglepve. Nem tilthatod meg, hogy másokkal is találkozzon, úgy pedig gyorsan kiderül, hogy ha nincs meg az erős kapocs köztetek. Nem magadban voltál bizonytalan, hanem talán benne is. – Vetem fel a lehetőséget, noha most ezzel nem akarom félválról kezelni a dolgot, de ha nincs meg a kölcsönhatás, akkor miért is kéne erőlterni. – Azért nem feltétlenül nyilvánvalóan. Ám ha így gondolod, legalább lesz energiád másféle kalandokban kiélni. Jut eszembe, mihez is értesz úgy igazán? – Kérdezem felhúzkodva a szemöldökömet, amolyan cinkos fénytánccal a szememben. Az erdő mélye felé lépdelünk, ahol szimatot fogok, ám ezt nem akarnám csak úgy felvállalni előtte, de mintegy merő véletlenségből félrehajtok egy bokrot, ami alatt, láss csodát egy csapóajtó rejlik. – Hoppá! Az erőember most megmutathatja, hogyan tudja ezt felnyitni...


[You must be registered and logged in to see this link.] ♦️ [You must be registered and logged in to see this link.] ♦️ Returning point ♦️ [You must be registered and logged in to see this link.]



Farkas
farkasnak
farkasa.
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thomas Stewart
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 171

TémanyitásTárgy: Re: Tom&Joyce - Ismétlés? 2018-04-18, 15:52





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Joyce & Tom

- Ha nem illettünk össze, akkor miért kellene sajnálnom a dolgot? - mosolyodom el, habár azért legbelül még mindig szenvedek, ez pedig szokatlan számomra. Nem volt még egy olyan kapcsolatom se, amit meggyászoltam volna magamban. - Előbb-utóbb kiderült volna minden, még a csók nélkül is, addig pedig nagy eséllyel mindketten szenvedtünk volna. Ha engem kérdezel, még jobb is, hogy nem futottunk felesleges köröket a vége előtt... Sokkal jobb, hogy most derült ki minden. Tisztább.
Elvégre, ha jobban belegondolok, akkor a titkolózás semmire se vezetett volna, csak még jobban megnehezített volna mindent a szakításnál. Sokkal több lett volna a számlámon, amit be kellett volna nyújtanom a szőkeségnek és ebben az esetben a szenvedése is nagyobb lett volna. Nem mintha ez minden súlyt levenne a vállamról, de némi vigaszt azért nyújt a dolog számomra. Nem voltam olyan tahó, hogy egy ehhez hasonló súlyú dolgot eltitkoljak a lány elől, bármennyire is kedveltem. Mert a szerelem... Hát, nem hiszem, hogy lett volna köztünk ilyesmi, de valamiféle vonzódás akkor is akadt, nem igaz?
- Az a csók a toronyban – vonom meg a vállam, mintha nem is lett volna lényeges a dolog, miközben azért eltöprengek egy pillanat erejéig azon, hogy vajon érdemes lenne-e mindent elmondani Joyce számára, ami a lelkemet nyomja. - Nem szerettem volna úgy folytatni a kapcsolatot, hogy nem tud erről és ami azt illeti, felhoztam a szakítás lehetőségét is. Végtére is, egyikünk se mondta ki a döntő szót, de mindketten felfogtuk, hogy ezt már nem folytathatjuk. Nem sok értelme lett volna, én pedig képtelen voltam uralkodni magamon, ami szerinte azt jelenti, hogy nem is szerettem igazán...
Ebben azért igazat adok Carol számára, mert ha tényleg az a mindent elsöprő szerelem lett volna a miénk, akkor ez meg se történhetett volna. Viszont, ha számításba vesszük az előéletemet is, akkor igazán figyelemreméltó, hogy pár hét is eltelt a komolyabb csábítás előtt. Elvégre, már jó pár hete együtt voltam Carollal, amikor a képbe libbent Joyce dögös alakja is.
- De az igazat megvallva, volt egy másik srác is... Egy bizonyos Samael. Valami selyemfiú, akinek megtetszett Carol, ő pedig vele ment nyomozni a testvére után – folytatom keserűen, majd végül észbe kapok, hogy talán Joyce nem igazán van tisztában ennek az egésznek az értelmével, szóval hozzáteszem: - Még pár hónappal ezelőtt talált egy képet, amin az anyja egy kisbabával a karjában látható és nekiállt nyomozni utána. Lehetett volna egy ismerős gyereke is, de ő a fejébe vette, hogy a testvére az. És mint kiderült, igaza is lett. Persze, ezt Samael tudta meg elsőként...
Bánt a dolog? Természetesen. Carol szerint túl komolytalan vagyok az ilyesmihez, amit alá is írok, de hogy esélyt se adott a bizonyításra, az tényleg fáj. Ehelyett elment valamiféle ismeretlen bájgúnárral, akit életében akkor látott másodjára, előttem pedig titkolta a kis nyomozását.
- Még nem tudom – csóválom meg a fejem, miközben elindulok az erdő mélye felé, azért néha hátralesve, hogy a lány követ-e. - Carol nyilván Samael mellett köt ki, ha hihetek a férfi ösztöneimnek. Nekem jelenleg egy kis pihenő kell.
Jó, az egy éjszakás kalandoktól nem zárkózom el, elvégre azok nem járnak túl intenzív érzelmi töltettel, de sajnos Joyce ki van lőve a sorból, hiszen nem igazán áll szándékomban Carol számára támadható felületet biztosítani magamon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Joyce Brekinridge
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 24
ϟ Hozzászólások száma : 50

TémanyitásTárgy: Re: Tom&Joyce - Ismétlés? 2018-04-11, 18:20


Tom& Joyce
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

 

Meg kéne próbálnom nem elnevetni a dolgot, így csak összeszorítom érzéki ajkaimat. Teljesen más érzelmek vezetnek, mint az emberlányokat, bizonyos tekintetben én már csak azért is a fiúkra hasonlítok, mert mindent leegyszerűsítek. Tudom, hogy Tom most teljesen maga alatt van, csak éppen nehéz mit kezdenem a helyzettel, lévén nem az empátiámról, hanem a magabiztosságomról, az erőmről vagyok híres. Azért próbálkozom úgy tenni, mintha.. Csak éppen az nem feltétlenül jelent igazi hasonulást. – Nem szokásom senkit sem ilyesmiről kérdezgetni. Azt hiszem neked sem. Ha nem illettetek össze, egy dolog, de sajnálhatod a dolgot. – Vonom meg a vállamat, logikus hogy ha kudarcként éli meg a szakítást, akkor úgy vélheti, hogy az egója is sérült. Hát ez van. A legtöbb amit tehetek, hogy legalább eljátszom a szépkislányt, aki odafigyel rá. Nálunk farkasok között aki sokáig nyalogatja a sebeit.. Nos a falka nem várja meg, hanem továbbáll. Talán ezért is tűnök kissé türelmetlennek.
- Néha. Ha már így alakult, akkor hallgatlak, mi volt a baj? – Fordulok most ismét feléje, de nem nyúlok a mancsaimmal ismét a mellkasához, és a kislányos nézést is mellőzöm. Be van rám indulva, viszont az egója erősebb annál, hogy most lépjen is, akkor meg kár piszkálni. A hajamat se birizgálom már, csupán a srácra figyelek. Ezek szerint tényleg fontos volt neki az a lány, vagy legalábbis a próba, hogy együtt még jók lehetnek. Azért kissé eltátom a számat, amikor közvetve nem csak, hogy utal rám, de még fel is veti annak lehetőségét, hogy velem ilyesmi megtörténne. Szegény. Most kezdjem el magyarázni, hogy aki az alfát megcsalja, az úgyis halott?
- I-igen, akkor mégsem döntöttél mellette, de végül ellene igen. Te tudod, hogy mi a jó neked, és ha nem ő, akkor nem. – Engedem el a fülem mellett a rám vonatkozó feltevést. Elindulunk kifelé, és csakhamar az erdőszélen találjuk magunkat. Felőlem mindegy, hogy milyen ruhában vagyok, a legtöbbször megszabadulok tőlük. Viszont most nem vagyok egyedül, ezért érdemes magamon tartani némi kulturát. Az erdő hűvös takaróként ölel át minket, s ezúttal nem szabad prédaként gondolni az amúgy nagyon is csinos fiúra. – Na és hogyan tovább? Ha nem ez a lány, aki további sok másik? – Kérdezem csalafinta mosollyal, hiszen engem is letámadott, és bár nem csókoltam vissza, meglepően jól csinálta.


[You must be registered and logged in to see this link.] ♦️ [You must be registered and logged in to see this link.] ♦️ Returning point ♦️ [You must be registered and logged in to see this link.]



Farkas
farkasnak
farkasa.
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thomas Stewart
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 171

TémanyitásTárgy: Re: Tom&Joyce - Ismétlés? 2018-04-08, 07:46





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Joyce & Tom

Nem Joyce volt az, aki elijesztett, hanem leginkább az, hogy miközben vele csókolóztam, valami komolyabb kapcsolatban is benne voltam egy másik szőkeséggel. Mindig is azt hittem, hogy ha lesz egy Susanhoz hasonló szerelem az életemben, akkor többé már nem fognak érdekelni más nők. Carol mindig is érdekelt, legalábbis azóta mindenképp, hogy modellkedni kezdett, előtte maximum csak Lacey idegesítő kis barátnője volt, akinek hála minden normálisabb csaj menekült a közelemből. Mert a kis alsósnak állandóan fel kellett bukkannia és el kellett bénáznia minden kezdődő szárnypróbálgatásomat... Amikor pedig érdekelni kezdett, őszintén hittem abban, hogy ismét egy komoly időszak kezdődött az életemben és amikor végre járni kezdtünk, az maga volt a valóra vált álom. Boldognak éreztem magam, de közben nem volt meg az a szikra, aminek lennie kellett volna normális esetben. Pont emiatt is ijedtem meg némileg a Joyce és köztem történt csóktól. Elvégre, ennek nem szabadott volna megtörténnie, nem igaz? Nem vagyok szerelmes a rejtélyes csajsziba, de a reakciómat látva Carolba se voltam az.
- Miért, hány pasit faggattál már eddig az érzelmeiről? - pillantok a szöszire, aki jelen pillanatban igen ennivaló képet varázsol magára, mintha valójában egy szende kis szűz lenne, aki mit sem sejt a világ dolgairól. - Nos, talán néha jobb elmesélni másoknak a gondjainkat, mint magunkba fojtani, nem igaz?
És talán erre is van szükségem, Joyce pedig olyasvalaki, aki partner lehet ebben a beszélgetésben. Nem lelkizés kell nekem, hanem olyasvalaki, aki könyörtelenül a képembe mondja a véleményét. A lány pedig ebben némileg kívülálló, hiszen nem ismer egyikünket sem, az a csók pedig semmit se jelentett se neki, se nekem. Csak egy futó pillanat volt, semmi több, még akkor is, ha ez ennyire megváltoztatta az életemet. Vagyis, az életem egy általam elképzelt szakaszát, amit gondolatban Carollal éltem le.
- Kicsináltam? - ütközök meg egy pillanatra a szóhasználaton, majd végül úgy döntök magamban, hogy elsiklom felette. - Is-is. De leginkább csak én jöttem rá magamban, hogy nincs értelme folytatni, ha közben más nőkkel csókolózom. Szerintem te se lennél oda, ha a pasid vadidegen csajszikat falna, amerre csak megy.
Én pedig nem szerettem volna megbántani Carolt, ennyi az egész. Titkolhattam volna előle a történteket, de ha újra és újra megtörtént volna mindez, akkor sok értelme nem lett volna a folytatásnak. Ott lett volna ugyan mellettem, de ha én közben rájöttem volna, hogy nem ő az igazi, akkor rabságban éreztem volna magam. Jobb ez így nekem is és neki is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Joyce Brekinridge
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 24
ϟ Hozzászólások száma : 50

TémanyitásTárgy: Re: Tom&Joyce - Ismétlés? 2018-04-01, 23:17


Tom& Joyce
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

 

Talán mert nem a klasszikus emberlányok szépségét hordom magamon elijeszthetem, mint legutóbb tettem, és őszintén szólva akkor nem is gondoltam bele jobban. Csak egy a sok hím közül, akire ilyen vagy olyan módon hatással vagyok. Ez a példány nagyra van magával, a teremtés koronájának hiszi magát, megjegyzem okkal, hiszen a nőstények között nyilván tarolni tud ezzel a stílussal, de én azért más vagyok. Most azonban az utóbbinál is sokkal inkább maga alatt van, és lövésem sincs róla, hogy ez vajon nekem köszönhető e. Ráncolom a homlokomat, nem is izgat, hogy az auror szakról beszél, arra sokan járnak, mégsem lesz mindenki durva átoktörő. Csak néhányan. A másik mondandója már jobban érdekel, egészen cuki fejet sikerül vágni, ahogyan elképedek.
- Nem is gondoltam, hogy elmondanád. Megszoktam már, hogy a pasik mindent magukba fojtanak. – Bököm ki végül, a lelkizés tényleg nem én vagyok, de az igenis meglep, hogy legalább bevallja, hogy valami mégiscsak van, hiszen így ha egy fokkal empatikusabb lennék, akkor biztosan rákérdeznék. Elhiszem, hogy náluk ez így megy, de hát nálam mégsem. Mit erőltessem? Ha ő attól érzi magát keményebbnek, hogy így reagál hát az ő baja, bármennyire is sajnálom. Itt cirógatom őt, hát többet nem tehetek érte, ha így lekoptat. Akkor én használom ki őt, ha ő nem akar engem. Szerencsére nem teszi szóvá, hogy mennyivel erősebbnek tűntem abban a pillanatban, így gyorsan lelépek, hogy nem sokkal később már kényelmesebb szerelésben térjek vissza. Elindulunk végül az erdőbe, úgy fest alaposan ki kell szellőztetnie a fejét, a vagány, fiús külsőm esik jobban így látványnak. – Igen? Rájöttél, hogy nem illetetek össze? Nagyon sajnálom. – Ezúttal őszinte vagyok. Társas lénynek születtem, egyedül valóban nincs kit szórakoztatni, pláne nem vezetni, így meg tudom érteni, ha most egyedül érzi magát. Ismét teszek egy kísértetet, mellé lépek, miközben lépdelünk lefelé a földszinti folyosók irányába, és talán kissé pasisan átkarolom a vállát. Nehéz nőként viselkednem, hiszen nem tudom leküzdeni az irányítós hajlamaimat. – Ő bántott meg, vagy te csináltad ki őt? – Azért igenis érdekel, hogy ki vagy mi fúrta meg a kapcsolatukat. Én lettem volna? Vagy Tom eleve olyan, hogy hozzám hasonlóan nem nagyon vesz komolyan senkit.




[You must be registered and logged in to see this link.] ♦️ [You must be registered and logged in to see this link.] ♦️ Returning point ♦️ [You must be registered and logged in to see this link.]



Farkas
farkasnak
farkasa.
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thomas Stewart
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 171

TémanyitásTárgy: Re: Tom&Joyce - Ismétlés? 2018-03-31, 12:56





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Joyce & Tom

Joyce mosolya többet sejtet a kelleténél, szóval nem igazán kellene a közelében maradnom hosszabb ideig. Tetszem neki, hiszen a lányok többségének tetszem, de ő valamiért annyira más, az pedig kifejezetten zavar, hogy nem tudom megállapítani magamban, miért is az... Szépnek szép, de nem kiemelkedően, valamivel azonban csak felhúzta akkor és ott az agyam, nem igaz? Pedig tényleg komolyan gondoltam, hogy Carol mellett senkivel sem, Joyce azonban elérte. Az édes kis játék, amivel felkínálta magát... Mintha nem is szándékosan tenné, olyan jól alakította a kis ártatlant, akit mégis megkaphatnék. Kétlem, hogy akadna pasi, aki képes lenne számára nemet mondani, nekem viszont tartanom kell magam ahhoz, hogy nem döngetem meg. Pedig milyen gyötrelmesen kéjes sikolyai lennének...
- Nemsokára leteszem az auror-szakot, szóval ismerem az átkokat – felelem, habár azt már nem teszem hozzá, hogy igenis eszembe jutott, hogy hagyom a fenébe az iskolát. Nem érzem magam felkészültnek a vizsgáimra, habár a Sötét Varázslatok Kivédése az egyetlen olyan tárgy, amelyben jeleskedem valamennyire. Az átkok tehát az én asztalom, ráadásul Joyce-t se engedhetem egyedül a Rengetegbe. - Talán majd elmondom... egyszer. Nem szeretnélek a problémáimmal terhelni, főleg nem ezzel. Szóval nyugi, nem kell lelki támasznak a társaságod.
És hát pont vele osztanám meg, hogy Carol és én szakítottunk? Hiszen miatta történt az egész, ráadásul amúgy sem érzem késznek magam arra, hogy bárkinek is beszéljek minderről. Elvégre, elsőként magamban kell tisztáznom ezt az egész helyzetet. Nem szokásom ugyanis a feldolgozás folyamata közben másokat is bevonni. Joyce és én pedig nem is ismerjük egymást. Egyszer megcsókoltam, de ennyi, más szempontból nézve totálisan idegen számomra. Nem hiszem, hogy ő lenne az első, akinek mindezt el kellene mondanom,
- Ha a Tiltott Rengetegbe készülsz, akkor ebben nem vagyok olyan biztos – felelem, habár eléggé meglep, hogy milyen erő is van a karjában. Egy pillanatra, mintha erősebb lett volna nálam, de tényleg csak egy pillanatra, utána azonban... Esetleg én tévedtem volna? Mindegy, nem olyan fontos, hiszen nem mindegyik nő olyan törékeny, mint amilyennek mutatja magát. Talán Joyce jár önvédelmi tanfolyamra, vagy tudom is én. El is siklom hát a dolog felett. - Nem kell sietned! - szólok még utána vörös képpel, hiszen ahogy az ágyékát hozzám nyomta... Hát, mi tagadás, ő is érezhetett odalenn valamit. Leülök hát az egyik fotelbe, majd amíg Joyce átöltözik, igyekszem minden másra gondolni. Nem lenne szerencsés ennyire izgalmi állapotban elmennem vele kettesben.
- Így már sokkal jobb – biccentek a lány öltözetét látva és elégedetten állapítom meg magamban, hogy szerencsére nem olyan kihívó, mint máskor szokott lenni. Persze így is szexi, de könnyebb lesz józan fejjel gondolkodnom a közelében. Elvégre, a rengetegben el is kél a józanság. Átmászunk hát a portrélyukon, majd miközben a földszint felé tartunk, megszólalok: - Tudod, szakítottam Carollal – osztom meg vele a problémám. Fogalmam sincs, miért teszem, talán csak érdekel, miként reagál a hírre, nem tudom. Igyekszem azért nem túlzásba esni a lelkizést illetően és gyorsan befogom a szám, nem fedem fel előtte az okokat, habár szerintem úgyis sejti. Nem tűnik ostoba libának. - Ezért volt olyan rossz a kedvem a klubhelységben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Joyce Brekinridge
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 24
ϟ Hozzászólások száma : 50

TémanyitásTárgy: Re: Tom&Joyce - Ismétlés? 2018-03-25, 18:44


Tom& Joyce
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

 

A flörtölés és a kezdeményezés két külön dolog, Tom pedig hajlamos mindent olyan komolyan venni. Mintha nem értené a kettő közti különbséget. Olyan édesen lehet húzni a másik agyát anélkül, hogy lényegi dolog történne. Látom a tekintetében, hogy bárkit meg szokott tudni kapni, velem szemben viszont mégis mintha vívódna. Mégiscsak fontos volt neki az a lány, akiről beszélt, és én csupán valami csábítást jelentek? Édes mosolyra húzódik a szám, noha van benne valami ragadozós felhang, ám ezt úgysem tudom levetkőzni. Ha visszafogja magát, hát tegye, nekem már az is elegendő, hogy hogyan is reagál rám.
- Mit tekintünk izgalmasnak? Nekem most olyanok kellenek, akik ismerik az átkokat, de más tekintetben szeretem feszegetni a határokat. Nem vagyok egy lelkizős alkat, mint azt már kideríthetted előzőleg. Ám.. ha nem vagy éppen a legjobb passzban, átbeszélhetjük, hogy miért nem. – Valahogy meg tudom orrontani, amikor egy srác éppen nem a domináns hajlamaitól vezérelve cselekszik, és Tom az utóbbihoz képest is bizonytalanbb. Nekem köszönhetően? Szokásom ugyanis mindenkit elijeszteni, de nem tehetek róla, nem tudok változni, őszintén szólva nem is akarok. Legalábbis eddig még nem volt senki, akiért értelme lett volna. A farkasok között egyébként is mindennapos, hogy odaharapunk puszta törődésből. Ezért is nem kezdek emberekkel. Nem bírná a kis lelke.
- Ebbe ne menjünk bele, nem kell úgy kezelned, mint egy kislányt, tudom, hogy mit csinálok. – Nevetek fel bátran, végülis mindketten griffendélesek vagyunk, viszont nem őrültem meg, noha nem szándékozom kiteregetni a kártyáimat, nem kötöm az orrára, hogy mi is vagyok valójában. A végén még elkotyogná, aztán törhetném ki a nyakát a kis drágának. Valahogy nem szívlelem, ha visszaélnek a titkaimmal. És nem ismerem annyira, hogy kockáztassak. Így maradnak a női, azaz nőstény fegyverek. Megpróbál lefogni, és erős ellenállásba ütközhet, legalábbis elsőre, hiszen ösztönösen ellentartok, de gyorsan észbekapok, hogy nem törhetem el a karját, így lehanyatlik a kezem.
- Átöltözés. Jó. – Bólintok, legalább bezsebelhetem, hogy így megnézett magának. Most én harapnék rá az ajkára, de ha így eltolt magától, hát nem biztos, hogy értékelné. Pedig egészen finom lenne, ahogyan a fogaim alatt serken ki a vére. Mmm.. Még hozzá nyomom az ágyékom, aztán sarkon fordulok, hogy pár perc múlva egy lapos sarkú tornacsukában térjek vissza, sima sötét vászonnadrágot, és garbót viselek, amely természetesen testhezálló, ahogy kell. – Mehetünk, mutasd az utat. Ne félj, nem esik bajunk.



[You must be registered and logged in to see this link.] ♦️ [You must be registered and logged in to see this link.] ♦️ Returning point ♦️ [You must be registered and logged in to see this link.]



Farkas
farkasnak
farkasa.
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thomas Stewart
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 171

TémanyitásTárgy: Re: Tom&Joyce - Ismétlés? 2018-03-19, 16:45





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Joyce & Tom

Fura lány ez a Joyce, valamiért képtelen vagyok megfejteni magamban, mi is hajtja őt előre. Egyértelműen flörtölt velem a toronyban, még akkor is, ha ő ezt nem látja be magában, most viszont nem szeretném megismételni a dolgot, pedig akkor és ott nem volt ellenemre. Itt azonban tartanom kell magam és nem csak Carol miatt... Még a saját elmémet is le kell győznöm, no meg más testrészemet is. Legszívesebben itt és most leteperném a lányt, amit máskor gond nélkül meg is tennék. A falnak szorítanám és a szuszt is kicsókolnám belőle, nem érdekelne, mennyi ember néz minket közben. Valahogy soha életemben sem hatott meg mások véleménye, ezúttal azonban más a helyzet. Nem adhatok okot Carol kezébe arra, hogy mindenkinek azt mondja, milyen seggfej vagyok. Márpedig az lennék, ha a szakításunk után rögtön egy nappal valaki mással látnának meg.
- És már sikerült megismerned valakit, aki elég izgalmas számodra? - teszem fel a kérdést mindenféle hátsó szándék nélkül. Nem várom el tőle, hogy azt válaszolja, hogy én vagyok az, hiszen nem tartom magam túl érdekesnek. Jóképű vagyok, ez tény, de cseppet sem izgalmas vagy érdekes. Vannak errefelé sötét figurák is, akik komoly titkokat rejtegetnek. Ilyennek mondanám magát a lányt is, hiszen van benne valami veszélyes. - Persze, sok, ha még nem láttál vérfarkast, vámpírt vagy hasonló más teremtményt. A gond itt csak az, ha bemész a Rengetegbe, akkor rögtön az étlapjukra kerülsz.
Egyáltalán nem fél? Jó, vagány csajszi, látszik rajta, hogy egyértelműen tudja, mit akar, de mégis... A vagányság és a bátorság nem ugyanaz. Attól, hogy ilyen dögös és némi veszélyt hordoz magában a tekintete, még nem lesz legyőzhetetlen. Egy vérfarkas gond nélkül levadászná, majd megölné. Egyszerűen csak hozzácsapná egy közeli fához és kész... Mindenesetre, nem kérdőjelezem meg a döntését, hiszen valamiért sejtem, hogy nélkülem vagy sem, de úgyis megteszi a kis túráját.
- Akár most – felelem, miközben felemelem a kezem és egyetlen, határozott mozdulattal fogom le a lány karját, amelyikkel cirógat. Nem kulcsolom rá erősen az ujjaim, de azt azért érezheti, hogy itt és most nem jön be a nyomulása. Nem mintha nem lenne jó, talán még benne is lennék, de idő kell. Még ha nem is voltam szerelmes Carolba, akkor is megviselt a vele való szakítás, Joyce kérdéséből pedig kitűnik, hogy az arcomra is kiül némileg a dolog. - Bár, nekem mindegy, te döntesz. Ruhát viszont nem lenne rossz cserélned, mert ez... - Oké, most képtelen vagyok uralkodni magamon és végigsiklik rajta a tekintetem. Eleinte csak azért teszem, hogy megnézzem, mennyire alkalmas darabok vannak rajta, de a testét látva... A dekoltázsa igazán figyelemfelkeltő és mást is megmozgat bennem. Meg hát az egész lénye annyira... dögös. Van a csajsziban némi vadság, ami nem mindenkinek áll jól, de ő nem játszik rá, nem erőlteti.- Főleg a cipő – nyögöm ki végül, nagy nehezen elszakítva róla a tekintetem. Ennyit a nagy önuralomról. - Szóval, öltözz át és pár óra múlva itt találkozunk, rendben? A Rengeteg amúgy is éjszaka izgalmasabb.
A másik oka pedig a halasztásnak az, hogy egyértelműen le kell hűtenem magam. Nem áll szándékomban leteperni Joycet, ettől függetlenül viszont igen komoly vágyat ébreszt bennem, aminek ellen kell állnom. És hát leküzdeni a hormonjaimat, amikor régebben mindenkit megkaptam, aki csak kellett... Nehéz lesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Joyce Brekinridge
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 24
ϟ Hozzászólások száma : 50

TémanyitásTárgy: Re: Tom&Joyce - Ismétlés? 2018-03-17, 20:32


Tom& Joyce
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

 
Megrándul az ajkam, ahogy felemelem a vállam, végtére is nem én erőltettem magam Tomra, és még kérdezgettem is a csajról, aki miatt annyira maga alatt van. Ha úgy érzi, hogy hibázott, nekem aztán mindegy, sosem voltam hősszerelmes alkat, nekem ezek az emberi érzelmek túlságosan is statikusak, kiszámíthatóak, jobban hiszek az ösztönökben, és ha csak fel tudtam kicsit piszkálni a srác belső énjét, hát elégedett lehetek, úgy meg soha nem lesz kibékülve magával. Igencsak tetszetős külsővel áldotta meg a teremtő, akár kedvemet is lelhetném benne, amíg itt vagyok, de nincs kedvem belebonyolódni semmi lelkizésbe.
- Egyiket sem ismerem, de mindegy is. Azt kérdeztem, hogy te kiket ismersz? Hogy én? Nos csak ismerkedni akarok. A Roxfortról az hírlik, hogy manapság már izgalmas egyéneket is felvesznek ide. Gondolom az erdőben sok furcsaság történik. Csupán ezért. – Lépek most már közelebb, akár meg is kérdezhetném, hogy miért ilyen pocsék a kedve, hiszen az előző alkalommal olyan magabiztos volt, most meg mintha semmi sem lenne jó neki. Talán túl sok voltam, ezt provokációnak vette, aztán megsértődött, hogy nem lett belőle semmi, a lánnyal pedig akivel nem tud dűlőre jutni, azóta még annyira sem? Azon viszont tényleg meglepődöm, hogy le sem reagálja, hogy odabújok a mellkasára. Feljebb nyúlok, ezúttal az arcához, mintha meg akarnám köszönni a válaszát.
- Az igazán jól hangzik. Most.. ? Vagy később? Mi a baj? – Cirógatom meg arcát, remélve, hogy nem fogja elrántani. Az ember hímeknél működik az érintés kémiája, hát miért is ne dörgölőzhetnék oda egy kicsit? Ismét látni akarom azt a magabiztos pillantását, mint legutóbb. Lehet, hogy én riasztottam el, de akkor talán itt az idő, hogy most visszédesgessem valahogyan. Nagy szemeket meresztek, felveszem a törékeny kislányálarcot, de az ajkaim tövében mosoly bújkál. A kebleim a mellkasához érnek.



[You must be registered and logged in to see this link.] ♦️ [You must be registered and logged in to see this link.] ♦️ Returning point ♦️ [You must be registered and logged in to see this link.]



Farkas
farkasnak
farkasa.
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thomas Stewart
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 171

TémanyitásTárgy: Re: Tom&Joyce - Ismétlés? 2018-03-13, 17:03





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Joyce & Tom

Jelenleg egyáltalán nem kötne le Joyce egyetlen porcikája sem, habár a kirakat elég sok választékot kínál, de itt és most még az is nehezemre esik, hogy összerakjam magamban a szavai értelmét. Úgy érzem magam, mint akin áthajtott egy gyorsvonat, majd a biztonság kedvéért még visszatolatott, nehogy egyben maradjak. A fejem kóvályog, minden annyira bizonytalan, mintha csak egy álomban lennék. Tényleg megtörtént? Szakítottam Carollal? Nem tudom eldönteni, egyszerűen képtelen vagyok rá. Bár, talán jobb is így, mert a valóság még ennél is fájdalmasabb lenne. Egyszóval, az előttem álló Joyce sem különösebben kelti fel a figyelmem, csak szeretnék végre ágyban lenni és aludni egy kiadósat erre az egész napra. Holnap pedig minden bizonnyal a sárga földig iszom magam Roxmortsban, ez viszont egyelőre várat magára.
- Te és a tömeg? - kérdek vissza kissé kételkedve, hiszen Joyce valamiért egyáltalán nem tűnik számomra olyasvalakinek, aki másokat követne. Nem, neki nem kenyere a beilleszkedés, ebben biztos vagyok, én legalábbis valamiért nem vagyok képes kinézni belőle, hogy beálljon a sorba. - Hááát... sok sikert hozzá.
De most komolyan, milyen beilleszkedés? Az a csók a csillagvizsgáló-toronyban is olyan fura volt számomra, mintha szándékosan terelt volna afelé, hogy megtörténjen a dolog. Láttam én már lányokat taktikázni ezzel kapcsolatban, nem is keveset, de a szőkeség olyan ügyesen alakítgatja a maga szája íze szerint a helyzetet, hogy még a saját magam által felállított elméletben is bizonytalan vagyok.
- Maradjunk annyiban, hogy szeretném elfelejteni – bököm ki végül, ezzel kissé talán megsértve a lányt, mindenesetre tényleg így vagyok jelen pillanatban mindennel. - Még csak emlékezni se szeretnék rá, szóval kösz, ne fáradj.
Fogalmam sincs, mennyi pasi utasíthatta már el eddig, de a magabiztosságából ítélve még nem volt alkalma ehhez hasonló helyzethez. Talán nem is gond, ha kissé letöri valaki a szarvát, habár nem hiszem, hogy pont én leszek az a bizonyos személy. Én legszívesebben csak hevíteném a benne lobogó tüzet, de nem teszem, mert már így is csak vesztettem a dolgot illetően. Carol aranyos lány, kedvelem, szeretem is valamennyire, erre meg megbántottam... Joyce részére inkább el se mondom a történteket, mert nyilvánvalóan hidegen hagyná.
- Hmmm... - itt azért a tarkómra vándorol a kezem, miközben elgondolkodom, majd lassan megcsóválom a fejem: - Talán Harry Potter az egyetlen, ő másodikos korában elment a Rengeteg mélyéig. Hagrid a második, de kétlem, hogy csak úgy bekísérne téged oda. Elvégre, pont azért tartják, hogy ne menjünk be oda. Apropó, mit is szeretnél te ott?
Kétlem, hogy házi feladatba kapta volna a kiruccanást, meg hát cseppet sem hétköznapi kérés, főleg nem egy lány részéről, aki ráadásul ilyen dögös. Hisztirohamot kapna, ha nem mehetne magassarkúban, az tuti...
- Én elkísérhetlek, ha gondolod – vonom meg a vállam, elvégre mit számít már, ha megesz valami bizarr lény? Carol és én szétmentünk, szóval már annyira mindegy, nem igaz? Legalább nem fog fájni soha többé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Joyce Brekinridge
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 24
ϟ Hozzászólások száma : 50

TémanyitásTárgy: Re: Tom&Joyce - Ismétlés? 2018-03-11, 13:43


Tom& Joyce
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

 

Nem is cél, hogy mindig eltereljem a figyelmét, hiszen akkor nem tudnám azt kellőképpen súlykolni, hogy segítsen nekem. Ráadásul ha túlságosan is kiemelem, hogy mit is tudnék nyújtani, akkor addig nem fog nyugodni, amíg meg nem kapja. Nem, bőven elég az az ártatlan átmenet, mintha csupán merő véletlenségből néznék ki így, de a saját dolgommal lennék elfoglalva, így tudom a pasi fejébe beleverni, hogy engedelmeskedjen, méghozzá ezt anélkül, hogy érzékelné, cseppet sem ő irányít. A fapofán jót mosolygok, tudom, hogy ha már egyszer láttam az igazi képét, amelyről sütött a vágy, akkor ezúttal csupán az önmérsékletről van szó, vélhetően a nője miatt próbál ellenállni, amit a múlt alkalommal nem tudott. Ráadásul így húzom az idegeit, mintha  a csók valóban fel sem tűnt volna. Feltűnt, természetesen érzékeltem a dolgot, de hogy nem lettem a rabja, az biztos. Elégedettséggel töltött el, noha nem lettem tőle lúdbőrös. Igen, elismerésre méltó, férfias külseje van, ha nem lennék taktikus, már most is megnyaldosnám a szám szélét őt látva, ám így flegmán vonogatom a vállamat.
- Azon kívül? Mint bárki más, keresem a helyemet, megpróbálok beilleszkedni. – Hazudom álszent módon csípőre vágva a kezemet, és fülig ér hozzá a mosolyom. Természetesen nincs így, inkább irányítok másokat, mint hogy alkalmazkodjak, és lassacskán ezt már Tom is kezdi felfedezni. Ez a gyanakvó kérdezgetés olyan, mintha mindenképpen próbálna kézbentartani a gyeplőt.
- Elfelejtetted? Leöntsem magamt, hogy felfrissítsem az emléket? – Kacagok fel hátravetve a fejemet, s a csípőmről felkúsznak az ujjaim a derekamon át a tarkómig, hogy játszak a hajammal. Értem én, és szép dolog, hogy most próbál elhatárolódni, hiszen én magam küldtem vissza ahhoz a lányhoz, de hogy ilyeneket mondjon, hogy már nem is emlékszik, hát nem, ezt nem fogadom el. Béna kifogás, az biztos.
- Pont arra vagyok kiváncsi szivi, hogy kik merészkednek be oda. Ismersz olyan őrülteket? – Kérdezek vissza anélkül, hogy ténylegesen választ adnék a kérdésre. Közelebb lépek, hogy a természetes illatomon felül a virágillatú édes parfüm is elbódítsa a srácot. A mellkasára illesztem az ujjaimat, s úgy nézek fel rá, mintha valami éhes kismacska lennék. Évődőn félrebillentem a fejemet, s várom a reakciót.



[You must be registered and logged in to see this link.] ♦️ [You must be registered and logged in to see this link.] ♦️ Returning point ♦️ [You must be registered and logged in to see this link.]



Farkas
farkasnak
farkasa.
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thomas Stewart
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 171

TémanyitásTárgy: Re: Tom&Joyce - Ismétlés? 2018-03-06, 18:10





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Joyce & Tom

Itt és most nem hagyom, hogy elterelje a figyelmem Joyce telt keble, habár sokat nem is kell e célból erőlködnöm, mivel alapból máson jár az agyam. A Carollal való beszélgetés nyomot hagyott bennem, szóval jelenleg képtelen vagyok olyan szemmel nézni az előttem álló szőkeségre. Ennél sokkal, de sokkal nagyobb problémáim vannak, nem is lenne hát szerencsés, ha ezúttal is a kanos oldalamat mutatnám felé. Carol ugyanis nyilván fogást találna rajtam, ha egyből megcéloznám a lányt, aki miatt szétmentünk. Meg hát az igazat megvallva, nem is miatta vagyok itt, de ha már annyira figyel, muszáj odamennem.
- Ó, értem – felelem színtelenül, fapofát vágva, mintha nem is érdekelne a dolog. Pedig igenis érdekel, hiszen minden lány oda meg vissza volt eddig, ha megcsókoltam őket, akkor ő miért nem? Szóval, nem is azért van itt, hogy felcsípjen? Nos, legalább megtakarít egy kis időt számomra, mert nem kell elutasítanom. A csók téma viszont emésztetlenül hever valahol odabenn, mert nem így kellene reagálnia, ez pedig kissé zavar. Szokatlan számomra, hogy valakiben nem mozgatok meg valamit odabenn. Mindenesetre, jelenleg nem ez a legfontosabb dolgom, ráérek később elővenni Joyce szerelmi vallomásának hiányát. - Akkor miért vagy itt? - teszem fel a kérdést. - Persze azon kívül, hogy téged is ebbe a házba osztottak...
Mert tényleg érdekel, miért keres engem, ha nem a csók az oka. Ritka, hogy bárki, mindenféle hátsó szándék nélkül kérné a segítségem, főleg abban az esetben, ha nő az illető. Joyce jelen pillanatban pedig vagy csak kéreti magát, vagy már tényleg hozzászokott ahhoz, hogy mindenki megpróbál bevágódni nála.
- Nem is fontos, szinte már el is felejtettem, hogy áll rajtad – felelem, továbbra is fapofát vágva, noha ez elég gyengére sikeredett, de a bosszú helyett leginkább a lány mondandója köti le a figyelmem. Végig a szemébe nézek, amíg hozzám beszél, egy pillanatra se viszem lejjebb a tekintetem, még a kísértés halvány morzsája sincs bennem. Végül megcsóválom a fejem, továbbra is figyelmen kívül hagyva a felhívását keringőre, majd töprengve szólalok meg: - A könyvtárat annyira nem ismerem, bocsi. A Rengeteg viszont más tészta. Nem mentem be mélyen, őrült még én se vagyok, de már sokszor jártam arra. Mit akarsz te ott? Griffendéles vagy, vagy sem, az akkor is veszélyes terep, nem gondolod?
Főleg egy lánynak. Remélem, nem egyedül szeretne nekivágni a kis kalandnak, mert akkor nagy eséllyel odaveszik mindene. Talán másnap Hagrid megtalálja és a családja el tudja majd temetni, de egyébként semmi esélye. Ha bemerészkedik oda, tuti nem jön ki élve. Ezt azonban ő is sejtheti, szóval a kérdés az, hogy mit akar ott?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Joyce Brekinridge
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 24
ϟ Hozzászólások száma : 50

TémanyitásTárgy: Re: Tom&Joyce - Ismétlés? 2018-03-02, 18:23


Tom& Joyce
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

 
Végre felharsan valami kicsengetés, s a diákok özönlenek a klubhelységbe. Tudomást sem veszek róluk, csak megvárom, míg feltűnik a kisfiús pofi, akire már várok egy ideje. Átkozottul csinoska a lelkem, amolyan zabálnivaló, s olyan magabiztos, mintha azt hinné, hogy bizonyos lányoknak ez jön be. Jól megmosolygom, hogy átvág felém a termen, legalább hagytam benne valami nyomot, mert a pillantásából kiderül, hogy most is a legutóbbi találkánk jár a fejében. Akkor azzal a másikkal továbbra sincs minden rendben? Végtére is nem érdekel annyira, nem ezért vagyok itt. Félköríves mozdulattal integetek, amikor már odaér, hogy aztán értetlenül fintorogjak egyet.
- Ja az.. szóra sem érdemes, nem történt semmi, legalábbis semmi említésre méltó, nem azért jöttem. – Hárítom el a mondatát, tőlem aztán nem kell bocsánatot kérnie. Ezt veheti úgy is, hogy velem napi szinten történik ilyesmi, adok vagy kapok, nekem oly mindegy, nem hagy bennem komoly nyomot. Ez biztos tőr a szívébe, legalábbis az egójába mindenképpen. Ám csak magának kell elszámolnia, hiszen nekem nyavagjott azzal a lánnyal kapcsolatban, akivel nem jutott dűlőre. Hát így nem is fog, ha másoknak dörgölőzik. Igaz, én adtam a magas labdát a pofátlan viselkedésemmel. Mindegy.
- Nedves felsővel most nem szolgálhatok, ám tényleg akarok tőled valamit. Mennyire vagy járatos a könyvtár lezárt részébe? Esetleg ismersz valakit, aki mondjuk ismeri a Tiltott Rengeteg mélyét. Ilyen terveim vannak, és talán a segítégemre lehetsz. Mondjuk engesztelésül. – Térek vissza az ajkamat beharapva évődök vele, s a mutatóujjamat beillesztem aranyszőke tincseim egyikébe, megcsavargatva kissé, mint aki ártatlan kérdésekkel bombázza, s mintegy mellesleg ki is húzom magamat, hadd gyönyörködjön az ingerlő domborulatokban.





[You must be registered and logged in to see this link.] ♦️ [You must be registered and logged in to see this link.] ♦️ Returning point ♦️ [You must be registered and logged in to see this link.]



Farkas
farkasnak
farkasa.
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thomas Stewart
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 171

TémanyitásTárgy: Re: Tom&Joyce - Ismétlés? 2018-02-27, 19:15





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Joyce & Tom

Mardos a bűntudat amiatt, amit Carollal tettem nemrég, erre pedig egy lapáttal még az is rátesz, hogy Lacey elég szépen leszidott a dolog miatt. Szóval, immár a testvéremmel is hűvös mostanság a viszonyom, a szőkeség pedig egyenesen kerül, ami jelenleg jobb is. Nem szeretnék ugyanis hülyét csinálni magamból a bocsánatkérésemmel, mert hát egyszer már megtettem és nem kért belőle. Vagyis, nyilvánvalóan cseppet sem javított a helyzetemen. Az a Samael... Komolyan, szemmel tartom a fickót, mert ha csak egy lépést is tesz Carol felé, esküszöm, kinyírom. Féltékenység? Aligha. Nem, ez leginkább a férfiúi gőg, vagy fene se tudja, miként nevezik ezt a jelenséget, de igenis bosszant, hogy Carol vele ment el kutatni és láthatóan kissé közelebb is került hozzá. Persze tagad, de idővel úgyis kiderül minden. Ez pedig a Joyce-al való csókom előtt történt, ami csak ürügyet adott a lány kezébe a szakításhoz. Bár, ha egyébként is bizonytalan volt a kapcsolatunkban, akkor nem mindegy? Még én is meginogtam a dögös szőke közelében a Csillagvizsgáló-toronyban, pedig Carolt hittem életem szerelmének. Tévedtem.
Amikor a Griffendél klubhelyiségébe érek, egyetlen, dühös mozdulattal vágom a táskám az egyik fotelbe, majd amikor körülnézek, akkor megpillantom a kellemetlenül-kellemes ismerőst. Ez tökre olyan, mint az édes-savanyú mártás... Valamennyire örülök annak, hogy látom, de közben meg fenéken is billenteném magam, amiért most is ránéztem. Ráadásul, ő pedig egyenesen engem bámul! Komolyan mondom, hülyét kapok a nőktől... Most majd mondhatja Carol, hogy igenis akartam valamit a csajtól, pedig nem. Csak egy csók volt, nem szerelmi vallomás! Eszem ágában se volt ismét összefutni vele, erre itt van. Mintha megérezte volna, hogy szabad a terep.
- Szia! - köszönök, majd kissé közelebb lépek hozzá, de annyi távolságot azért tartok tőle, hogy ne legyen túl intim a dolog. - Az a csók... - kezdek bele a témába. Nehéz róla beszélnem, hiszen így teljesen valóságossá válik a Carollal való szakításom. - Nem kellett volna – nyögöm ki végül nagy nehezen. - Nem szokásom ilyesmi miatt bocsánatot kérni, de ezt most rendesen elkúrtam.
Elvégre, tönkrement miatta a kapcsolatom, emiatt valóban bánom azt a csókot, de egyébként be kell ismernem magamban, hogy igen kellemes volt. Ha nem lenne bennem ez a keserű szájíz a történtek miatt, akkor minden erőmmel azon lennék, hogy ágyba vigyem a csajszit, de most vissza kell vennem a tempóból. Jelen pillanatban még a dekoltázsa sem kelti fel a figyelmem, vagyis igyekszem nem figyelembe venni. Akkor Carolnak igaza lenne, azt pedig nem szeretném.
- Beszélni szerettél volna velem? - szólalok meg ismét, elvégre, annyira szemmel tartott a kandalló előtt állva, hogy bizonyára szeretett volna tőlem valamit.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Tom&Joyce - Ismétlés?

Vissza az elejére Go down

Tom&Joyce - Ismétlés?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Tornyok :: Griffendél-torony-