Nox Djarum páholya

Tárgy: Nox Djarum páholya 2018-08-01, 19:09

First topic message reminder :

***

Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél,
légy az, aki szeretnél,
mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged,
hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.

Tárgy: Re: Nox Djarum páholya 2019-02-04, 20:54

Neira & Nox

Épp azt a belső késztetést próbáltam megragadni benne, ami itt és most arra sarkallná, hogy ideje indulni, nincs vesztegetnivaló időnk. Noha ez botorság lenne, elhivatottságot generál, mely egy lépéssel közelebb visz a jól megálmodott a célhoz. De tegyük félre egy hosszú pillanatra. Egyik percről a másikra, mint egy vízió lesz úrrá jelenségemen a kellem. Kiterjedt rám, ösztönösen felértékeltem helységem illatát, a sejtelmes fényt, az átható vörös felületeket. És persze az előttem tündöklő, képlékeny szépséget, ki most alakja teljében látszik ücsörögni. S milyen nő volnék én, ha nem értékelném?
Negédes melegséggel, már-már észrevétlenül közeledek felé, testem tolakodó helyzete árulkodik szándékomról. S lám, néhány perc elég, és egy kanapén ülök, egyik karom könyékkel a háttámlán, lábaim feszesen összekulcsolva, épp vele szemben helyezkedek el. Másik kezeim a térde fölötti részt célozták meg, elmélázva játszadozok rajta vérvörös körmeimmel.
- Én? Itt? Nem... Csak igénybe veszem a helyet. Ahogy ő engem. - lassan beszélek, halkan, sejtelmesen mosolyogva. - Mégis, örülök hogy meglátogattál. - s játszi érintésem közben gyengéd simogatásba vált.

Tárgy: Re: Nox Djarum páholya 2018-12-22, 16:22

Nox & Neira

Nem az számít, hogy minek születik valaki,
hanem az, hogy mivé nő fel.

Valójában ha nem játszaná a felsőbbrendűt nagyasszonyt és mondana egy indokot arra, hogy miért is ugorjak most azonnal fejest az egészbe, akkor még az is lehet, hogy az új élet reménye olyan erősen megkísértene, hogy képes lennék azonnal felállni, hogy indulás. De szerencsére nem zajlik le semmi ilyesmi, nagyon úgy fest, hogy elfogadta a szavaimat, és mindent megbeszéltünk, amit meg kellett beszélnünk. Csak összefont karral figyelem, egészen addig, míg ez a szemezés egészen el nem nyúlik közöttünk. Minden másodperccel egyre többet veszítek a magabiztos kiállásomból, ami leginkább az igazi bensőmből fakad, nem a viszonylag alacsony ázsai vonásokkal megáldott testből. Bár így is tökéletesen illik hozzá, vagy hozzám, vagy akárhogy is kéne kezelnem magamat és a külsőmet. Egészen addig nézem így, ameddig meg nem szólal, és lényegében félig el nem bocsájt. A szemöldökömet kicsit összehúzom, és őszinte értetlenség költözik belé. Bevállalós csaj vagyok, csináltam már egy-két dolgot, de csak srácokkal, így egy nő közeledése igen csak… érdekes élmény. Egyrészt fogalmam sincs, hogy hogyan kell viselkednem, másrészt azért ha fiú, ha lány az illető, ezek az erotikával fűtött pillantások mindenképpen hízelgőek, amitől valahogy azonnal felforrósodik az arcom.
- Otthon? Mármint az Aranyvarjúban? Vagy itt nálad? - szökik ki a számon ez a kicsit tétova kérdéssorozat, és a kezeimet is egyik pillanatról a másikra magam mellé ejtem a szoros fonatból. Olyan könnyedén ment ez a beszélgetés - hiszen arra számítottam, hogy adósa leszek, ha szívességet kérek -, hogy annak a lehetősége, hogy csak távozzak és nézelődjek a Varjúban, szinte túl hirtelen. Mintha idő előtt kipenderítenének, egyszerűen húznám még a pillanatot, éppen csak fogalmam sincsen, hogy miért. Nincsen hova rohannom ebben a pillanatban, így ahelyett, hogy kihátrálnék, közelebb lépek, jelezve, hogy nyitott vagyok arra, hogy ne legyen vége ennek a beszélgetésnek. Beszélgetésnek, és nem szemezésnek. Mert az csak egyre jobban összezavar.

made by ▲

Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél,
légy az, aki szeretnél,
mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged,
hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.

Tárgy: Re: Nox Djarum páholya 2018-12-09, 03:38

Neira & Nox

Szó se róla, hogy sürgetném, elvégre ki volnék én? A gazdag, pletykás alvilági? Talán, de időm még így is mint a tenger, türelmem még annál is több, ellenben kellett ez a kis fitogtatás, hogy játszma bontakozzon ki közöttünk. Gesztusról gesztusra, simítástól a merev gőgig, egyszer én állok fölötte, s cirógatom kedvemre, máskor ő néz rám vonzó elutasítással, magasabbról szemlélve kiszámíthatatlan jelenésem. Ez csak amolyan... Megalomán flört, részemről. Elvégre alkunk már réges rég megköttetett.
Nem mozdulok ülő alkatomból, csupán már két kézzel támaszkodok a kanapé támláján, mint egy ugrásra kész macska, emberi kecsességgel megáldva. Tágra nyílt, sejtelmes, tocsogósan huncut szemmel nézek felé. Igen, most ő van fölül. S szinte arcomra van írva őszinte vágyam legújabb teste felé.
- Jelzem, amint a kirakós utolsó darabja is a helyére került. Addig is... Érezd otthon magad. - s tekintetem elkalandozik, réveteggé lesz, szép lassan kitölti az erotika. S amennyiben Neira ennek kirajzolódása következtében távozni kíván, nyugodtan megteheti. Még ha valahol meg is legyintene tőle a testi csalódottság.

Tárgy: Re: Nox Djarum páholya 2018-11-08, 11:19

Nox & Neira

Nem az számít, hogy minek születik valaki,
hanem az, hogy mivé nő fel.

Három éves voltam, amikor Voldemort eltűnt és a Kis Túlélő… hát túlélte. Három éves, és úgy nőttem fel, hogy vajmi keveset érintkeztem ezzel az egész üggyel. Igen, a Prewett és a Black család leszármazottja vagyok, még se tudok róla, hogy a szüleim vállalkozóknál többek lennének, halálfalók, vagy elvakult fanatikusok. Soha nem akartak bevonni ilyesmibe, az általános sznobság persze árad belőlük, de az üzletben nem zárkózhatnak el sárvérűektől vagy feltörekvő újgazdagoktól. Hiszen az nem lenne valami előnyös, ha csak vér alapján ítélnék meg a partnereket. De mivel ilyen csekély módon vagyok képben a Halálfalókkal, nekem annyi pont elég, hogy az ikonikus hoppanálásukat, helyváltoztatásukat használta akkor este, az éjszakai szórakozóhely mosdójában. Még mindig kellemetlenül megtelik az orrom a csípős ammóniaszaggal, ha arra gondolok, hogy hogyan alázták meg azt a fickót… És hát nem a legkellemesebb környezet életem első csókjához se - legalább is egy nővel.
Ahogy elhagyja a helyét és mint egy macska kezd el megkörnyékezni, én finoman felkvont szemöldökkel követem a mozgását, először csak a szememmel, majd az arcommal is félig felé fordulva.
Az első megjegyzésére éppen ezért nem is válaszolok, csak próbálok rájönni, hogy pontosan mit vár tőlem. Álljak fel és mondjam azt, hogy na akkor indulás? Ez elképesztő meggondolatlanság lenne, ha a Minisztériumban elkapnak valami törvénytelennel, akkor nem csak, hogy a szabadabb életet bukom, de még az aranykalitkás életet is lecserélem vasrácsokra.
Nem húzódom el az érintéstől, mikor leül és elkezdi simogatni a hajamat, nem különösebben zavar, hiszen nem számítok arra, hogy ellenem fordul, éppen egy alkut beszélünk meg.
Újra megszólal, és ezúttal eljött az ideje, hogy ne csak némán latolgassam a szavait, hanem esetleg válaszoljak is. Főleg, mert egy kérdéssel fejezei be a mondandóját. - Nem akarom elhúzni. Nem akarok megfutamodni se. Csak nem akartam fejest ugrani egy szó nélkül, meggondolatlanul. - szögezem le, de nincs a hangomban végtelen magyarázkodás. Valahogy az a közvetlen viszony, a laza ismerkedés már végleg a múltté, túlságosan kimutatja a foga fehérjét egy-egy megjegyzésével.
- A végleges cserét nyár végén akarom. Lezárom a valódi életem, többé-kevésbé, amennyire tudom és amennyire nem feltűnő, aztán megrendezem a halálomat. Talán egy hónap múlva. De ettől függetlenül… - állok fel, így megszakítva ezt a pozíciót, hogy könnyedén fölém emelkedik, és amennyiben azonnal nem pattan fel, ezúttal én állok meg fölötte. - Ettől függetlenül akármikor készen állok a feladatra, amivel megvehetem az intézkedéseket az ügyemben. - fejezem be, kicsit összefont karral elhatárolódva a hajam simogatásától és úgy egyáltalán, az alsóbbrendűségűként kezelésétől. Mert így érzem, hiába szoktam én lenni az, aki diktálja a tempót, olyan, mintha Nox folyamatosan azt sugározná, hogy itt bizony egyértelműen és csak ú van felül.

made by ▲

Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél,
légy az, aki szeretnél,
mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged,
hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.

Tárgy: Re: Nox Djarum páholya 2018-11-04, 16:02

Neira & Nox

Hogy mennyire voltam, avagy vagyok úgynevezett Halálfaló, annak ténye mindmáig vitatott. Egyeseknek meggyőződésük, hogy Voldemort igaz híve voltam, mások legendás besúgóként gondolnak rám, már-már a fénybe helyezve tevékenységeim zömét. Azonban mindkettő tévedés, súlyos tévedés. Önös célok vezéreltek, egy saját rendszer, melybe véletlenül beletartozott az is, hogy a leghatalmasabbnak csúfolt sötét varázsló a kegyei közé fogadjon... Észszerű, nemdebár? Pedig ha tudná, ha csak sejtette volna hogyan vélekedtem róla valójában... Hiába nem értem fel erejével, valószínű soha nem is fogok, mégis az első pillanattól kezdve biztos voltam uralma rövidéletűségében. Mert egy diktatúra az első pillanatától kezdve halálra van ítélve. A nyílt hatalom csupán illúzió, a valódi, igaz iránymutatás mindig az árnyékban húzódik, s sosem tudatosul. Épp csak abban, akinél a szálak összeérnek.
- Örülök, hogy egyetértünk. - mosolygok kajánul. Noha én is tudom, hogy vastagon sáros a nevem, s ki tudja mi minden tapad még hozzá, nem áll szándékomban börtönbe vonulni... Az igazán nem passzolna az imázsomhoz.
- Mint mondtam volt, a két ügy egy és ugyanazon a napon játszódik majd... Ergo épp annyira sürgős, mint az új személyazonosságod. - felelem, ezúttal jóval kimértebben. De hangszínem hamar újra ellágyul, számító lejtést ölt. Kecsesen a lány mögé andalgok, jobb kezemmel finoman megsimítom mogyorószín tincseit, majd a kanapé háttámlájára ülök fél fenékkel, éppen a válla mögé. Tekintetem a plafonra szegezem, mintha csak naivan ábrándoznék. Drámaian felsóhajtok. - Nézd, Neira... Ha kételkedsz a képességeidben, jobb, ha most véget vetünk az elmélkedésnek. Nem azért döntöttem melletted, mert te vagy az egyetlen, aki alkalmas a feladatra. Te szorulsz az én segítségemre, és nem fordítva... Tehát, mikor lenne alkalmas számodra? - nézek le rá, így már sejthető: talán ülőalkatom sem véletlenül helyezkedett így.

Tárgy: Re: Nox Djarum páholya 2018-10-13, 19:23

Nox & Neira

Nem az számít, hogy minek születik valaki,
hanem az, hogy mivé nő fel.

Bólintok csak a szavaira, inkább mondja magának, mint nekem. Nyilván érdekel valamilyen szinten, hogy mennyi mindent kell végigjárni, hogy atombiztos legyen az új személyazonosságom, de azt is tudom, hogy a legtöbb dolognak ő fog utána járni és én nem tehetek semmit, minthogy aláírom a papírok valamilyen új kézírással, amit már kezdhetek is azt hiszem gyakorolni. Csak végignézem, ahogy elvonja a figyelmét a cigaretta hamuja, miközben csak arra tudok gondolni, hogy hogyan nem sikerült rászoknom a dohányzásra. Hiszen mindenkiből olyan lazaságot áraszt, hogy elszív egy cigarettát, és én még se tudtam megszeretni soha az életben, hiába a nikotin, hiába a tinédzserkénti “nagylánykodás”, elszívtam bulikban egy-kettőt, ha kínáltak és annyi. És még mindig nem értem, hogy hogy lehet szeretni ezt a bűzrudat.
Nyilván megjegyzést nem teszek, szívességért jöttem ide, nem azért, hogy ezt a különleges nőt leszoktassam az önpusztításról, mielőtt a fekete tüdejét idejekorán kilehelné. Bár biztosan vannak erre is bájitalok…
Várom, hogy pontosan mit vár tőlem, bár nem tetszik annak a gondolata, hogy éppen a Minisztériumba menjek be, ahol a legtöbb nyomot tudom hagyni, ha elbaltázom. De ettől függetlenül eszemben sincsen nemet mondani, csak nyilván nem lehet fejest ugrani azonnal az egészbe, meggondolatlanul.
Azon kívül, hogy pontosan tudom róla, hogy Voldemort idejében Halálfaló volt, mert ugyanazt a technikát használta az eltűnésre, ami nekik a jelük, és hogy lazán kínál kokaint egy random esti bulizáson, nem sok mindent tudok a nőről. A szavainak hangsúlya azt sugallják, hogy pontosan meg van az oka, amiért az Azkabanba küldhetnék, hiába az értelme éppen az ellenkező. De értem, hogy ne érteném.
- Természetesen csak félreértés lehet, hogy nyomoznak utánad… - mondom halkan, kicsit elcsigázottan, mint akit nem is igazán érdekel az igazság, csak az, hogy elintézze, amit kell. Pedig valójában azért egy icipici részemet érdekli, hogy mit is fogok pontosan eltussolni, csak az a baj, hogy az a részem, amelyik vágyik a szabadságra és az új életre, sokkal, nagyon sokkal erősebb.
- Mennyire sürgős ez az eltussolás? Azért egy Minisztériumi látogatásra fel kell készülni, ha valahol lebukhat a metamorfmágus, az talán a handseregnyi auror küszöbén van. Hallottam már olyanról, aki alakváltóként férkőzött be Voldemort idején és azután eléggé szigorúan ellenőrizték az embereket… De ez már több, mint húsz éve volt. - jegyzem meg, mert azért nyilván nem fogok azonnal rohanni, hogy aztán megfelelő hátterezés nélkül olyan alakkal masírozzak be, amivel perceken belül lebukok.

made by ▲

Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél,
légy az, aki szeretnél,
mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged,
hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.

Tárgy: Re: Nox Djarum páholya 2018-10-07, 16:04

Neira & Nox

- ...Továbbá minden olyan nyilvántartásba regisztrálnod kell, mint újdonsült állampolgár, amire egy londoni varázshasználónak szüksége van. Gringotts és társai... - gondolkodom tovább, hangosan, cigarettámat időközben a légmozgás szívta helyettem, így már csak egy illékony hamutorony csücsül merev hüvelykujjamon, amit ebben a pillanatban el is pöckölök. Végigkövetem tekintetemmel mielőtt a számára végzetet jelentő padló érintése előtt egyszerűen szétporlad, majd figyelmemet ismét Neirának szentelem.
- Hm, jobb esetben. - jegyzem meg szórakozottan, a varázsvilágban ez az eset sem példátlan. - Lényegtelen. - intem le a kérdést, a legutolsó dolog, ami egy emberi lényben érdekel, az a kora. Hát még annak látszata.
- Ami pedig a fizetségemet illeti... - kezdek bele, mintegy dimenziót váltva, hisz ügyünkkel párhuzamosan az is kirajzolódott bennem, mi az a cél, melynek eléréséhez kapóra jönne egy olyan hatékony eszköz, mint Ő. - Mint mondtam volt, egyazon időben rendezzük az alku rám eső részével. Ha sejtéseim nem csalnak, bizonyos... Lelkes újoncok, avagy naiv tudatlanok próbálnak kézre keríteni az auror központban, annak reményében, hogy olyasmit találnak rólam, mely ürügyként szolgálhat egy esetleges számomra fenntartott cellára az Azkabanban... És noha mindketten tudjuk, hogy erre vajmi kevés az esély... - nézek rá jelentőségteljesen, voltaképp nyomatékosítva saját hazugságom - ...Nem árt feltérképezni a helyzetet. Gondolom, érthető.

Tárgy: Re: Nox Djarum páholya 2018-09-17, 18:14

Nox & Neira

Nem az számít, hogy minek születik valaki,
hanem az, hogy mivé nő fel.

Nem érdekel, ha nagy az ár. Nem érdekel, ha rizikós. Az elmúlt években, amikor csak tehettem elszöktem az életem elől - persze a kviddicsen kívül, amiben szintén kiélhettem magam - és a lehető legveszélyesebb és legadrenalindúsabb dolgokba keveredtem. Ez azt jelenti, hogy se a bunyó, se a stresszes helyzetek nem állnak távol tőlem, ahogy azt is megtanultam, hogy hogyan változtassam meg az arcomat egyik percről a másikra.
Mondjuk kicsit most úgy érzem magam, mintha az egész életemben arra edzettem volna, hogy alvilági dolgokat kövessek el. Nem tudom, hogy mi a terve, de azt tudom, hogy akármi jön szembe, én leküzdöm. Mert ilyen vagyok. Ízig vérig egy harcos. Aki szereti átgondolni, hogy hova tart, de amikor eljön az idő, és be kell dobnia magát, akkor megold minden váratlan helyzetet.
Legalább is szeretném ezt hinni magamról.
Végighallgatom, amit mond, és bár nem úgy függök a szaván, mint egy gyerek, de azért látszik, hogy figyelek, és mondhatni tiszteletben tartom, hogy ebben ő a profi. Bár igazából olyan istenesen nagy korkülönbség nincsen közöttünk, ő is még fiatal nőnek számít, de az én tapasztalatom az okmányhamisításban mondjuk azt, hogy nulla.
- Amerikai vagy francia, ezeket a nyelveket beszélem folyékonyan annyira, hogy kikezdhetetlen legyen az állampolgárságom. - jegyzem meg, amikor a külföldi személyazonosságról van szó. Persze, hogy én is gondoltam, hogy angliai boszorkány semmiképpen se lehetek, hiszen itt… mindenki ismer a Roxfort miatt mindenkit, körülbelül.
- Csecsemő, egyértelműen. A kómából lennék olyan szerencsés, és éppen felébredne az a flótás, akit kiválasztottunk. De egy halott nem éled fel többé és leplezi le a hazugságokat, jobb esetben. - jegyzem meg, és ugyan a borzongás láthatatlan, de egy rossz érzés szalad végig rajtam, ahogy látom a tartását, a mosolyát, hallom a hideg, kimért számítását. Valahogy így festhettem én is, Rose-ként, a vállalatban, ha valakinek elővettem azt az arcomat, ami nem csak egy csini-kedves-porcelánbaba. Jézusom, de gyűlöltem, de igazából ez az egész Mardekáros sztereotípia dolog is taszít mostani szemmel. Nem tudom hova járt Nox, mert a Roxfortban nem láttam és nem is hallottam róla, de az biztos, hogy ő is Mardekáros lett volna.
- Amúgy huszonkettő. Huszonötnek nézek ki? - húzom el a számat, valamilyen visszatükröződő felületet keresve a szobában. Nem végtelenül picsás a kérdés, inkább tényleg kíváncsiság, hiszen úgy terveztem, hogy ez az alak lesz a “Nagy Ő”, nem árt a visszacsatolás, hogy hogyan festek.

made by ▲

Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél,
légy az, aki szeretnél,
mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged,
hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.

Tárgy: Re: Nox Djarum páholya 2018-09-11, 16:03

Neira & Nox

Az alvilági hálónak van egy olyan megnyerő, ám annál veszélyesebb tulajdonsága, hogy miután magával ragad, különböző csomópontokhoz vezet: állandó személyekhez, pozíciókhoz, akikbe az információ torkollik. Ők az örvény, s ti az áldozat, míg szép lassan ömagába hal. Bájos Sors, nemde? A jelenség mindenesetre megmagyarázza, hogyan bukkanhatott Neira éppen itt, éppen rám, ilyen hirtelenséggel.
Nem igazán foglalkozom az érzéseivel, látszólag egyedül is megbirkózik velük. Engem nyilvánvalóan a képességei érdekelnek, a szempontok, melyek közvetítit rátermettségét a feladatra. A helyzet súlyosságával, s a felmerülő esetleges komplikációkat nyilvánvalóan sejti, ebből fakadóan azt is, hogy utunk nem lesz zökkenőmentes, de már most egy jól megalapozott terv látszik kialakulni bennem. Felállok, arcomról lerí, hogy gondolkodóba estem.
- Valóban ez lenne a legegyszerűbb megoldás, ám felvet némi problémát a külföldi hatósággokkal, hovatovább egy múlttal kapcsolatban, mely nem a tiéd, mégis neked kellene elszámolnod vele... Nem hagyhatunk elvarratlan szálakat. - nem nézek rá, lassan, kimérten körözök a vörös bársonyszőnyegen, arcomat kezem, s égő cigarettám mögé bújtatva - ..Így tehát olyan személyt kell találunk, akinek a múltja tiszta, mi több, teljesen üres, márpedig ilyenből kevés van, így bizonyára te is sejted, hogy az illető... - itt felnézek kecses tartásomból, s ravaszkás mosolyt küldök felé - ...Egy nagyjából huszonöt éve halott, s elfeledett, külföldi csecsemő. Netán valaki, aki hosszú ideje kómában fekszik, vagy mostanság tervez elhalálozni... Dönts hát.

Tárgy: Re: Nox Djarum páholya 2018-08-23, 16:21

Nox & Neira

Nem az számít, hogy minek születik valaki,
hanem az, hogy mivé nő fel.

Sok idő eltelt azóta, de nem volt két perc az se, míg rájöttem, hogy az a nő a bárból lehet a kulcs ahhoz, hogy elrendezzem az ügyeimet és új, kikezdhetetlen személyazonosságot szerezzek. Ahhoz előbb meg kellett tudnom, hogy a halálfalóként távozott nő milyen kapcsolatokkal rendelkezik, és minden az Aranyvarjúhoz vezetett. És most itt vagyok.
Ott a feszültség a bőröm alatt, mindenhol érzem, hiszen most kitárulkoztam előtte, de úgy, mint korábban senki másnak. Lényegében ő az egyetlen, aki ilyen teljességben ismeri az életem történetét, és ő is csak azért, mert szükséges mindez ahhoz, hogy minden szálat elvarrjunk és a megfelelő ajtón kopogtassunk az új élethez.
Fogalmam sincs a múltjáról, rengeteg minden a ködbe veszett, nem sikerült mindent kiderítenem róla, de ha nem ölet és nem is szokott ölni, akkor… hiába Halálfaló és hiába vannak alvilági kapcsolatai, talán nem is annyira sötétlelkű, mint amennyire kinéz néha.
- Ezt minden esetre örömmel hallom. - válaszolom, mikor elutasítja, hogy a tiltott dolgot kérje tőlem. Innentől kezdve a hangján érződik, hogy azért lát fantáziát az egyezségünkben, hogy egy metamorfmágus még a hasznára lehet. Nem tartok attól, hogy rákap az ízére, hogy egy alakváltó legyen a szolgálatában, ez az egyetlen egy alkalom lesz, ahogy én se kérek többé tőle ilyen mértékű szívességet. Nem mondom, hogy innentől soha többet nem keresem és köztünk mindennek vége, mert érdekes nő és ez az egész hely is az, de biztos, hogy nem állnék a szolgálatába.
- Igen, nyilván tudom, hogy nem egy aprócseprő dolgot kérek. Ezért nem is próbáltam meg magam elintézni. - válaszolok, bár inkább magához beszél, lehet, hogy már forognak a fogaskerekek a fejében, és ezek csupán kihallatszottak belőle.
- Mire lesz szükségünk? Egy teljesen új személyazonosságot akarok, kell egy egyszerű boszorkány, akinek nincsen senkije és senki sem keresi, talán amerikai, hogy még kevésbé legyen feltűnő, hogy nincs itt semmi múltam? - kérdezem, hiszen arra már meg van a tervem, hogy Rose Brooks hogyan is fog felszívódni. Noxra csak azért van szükségem, hogy a megfelelő pillanatban már meglegyen mindenem, hogy ne kelljen egy pillanatig se visszatekintenem.

made by ▲

Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél,
légy az, aki szeretnél,
mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged,
hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.

Tárgy: Re: Nox Djarum páholya 2018-08-20, 14:41

Neira & Nox

Valahol talán sejthettem volna, mégis merő meglepetésként ér, hogy a lány ismét felbukkant. Mondhatnám, mindig visszajönnek, de ez a helyzet sokkal meghökkentőbb, sokkal ízletesebb annál, minthogy ilyen és ehhez hasonló közhelyekkel illessem, még ha csak fejben is. Nem utolsó sorban a lány személye is legalább annyira egzotikus, ezt egykoron ajkain is éreztem, ám ki gondolta volna, hogy ennyi titkot rejt. Talán akadnak páran, de hogy ezt mind, egyetlen este folyamán, bármiféle erőfeszítésem nélkül elém tárja... Nos, ez valóban meglepő. De a meglepetésekért élek, ugyebár.
Kajánul, kétkedően elmosolyodok a válaszán.
- Hányszor hallottam én már ezt... - megcsóválom hófehér üstökömet, ennyivel nyugtázom. Érzem benne a csalódottságot, mely a tényből fakad, hogy néhány csilivili galleonnal nem tud levenni a lábamról, de ugyan miért kérnék olyasmit, amivel már most tonnaszámra rendelkezem? A pénz, mint olyan, idővel átlép egy határt, mely jócskán túlmutat a létfenntartáson, majd a fényűzésen, s onnantól... Onnantól elveszíti értékét. Onnantól már csak egy eszköz, olyasfajta közvetítő, mely egy-egy nagyobb célhoz segít hozzá. Netán különös vágyhoz.
- Ölni? - szemöldököm bár felvonom, meglepettség nem tükröződik arcomon. Nem lep meg, hogy ilyesmit feltételez, de jobb tisztán látni a helyzetet. - Nem szokásom ölni. De még csak öletni sem. Túl egyszerű, egyben túl drasztikus. - és valóban, én csupán az Élet egy küldöttje vagyok, nem annak mániákus kioltója. Hiába a megalomán mindennapok, tudnom kell, hol a helyem a nagy egészben, ha valódi hatalmat akarok.
Bevallom, gondolkodóba ejtett. Puszta szimpátiából nyilvánvalóan nem állnék rendelkezésére, azok az idők már lejártak. Ellenben amit kínál... Megfontolandó. Mi több, megoldást nyújthat egy éppen aktuális problémámra, melyet majd idővel felvázolok előtte. Addig is...
- Rose Brooks... - egy kicsit ízlelgetem a nevét, a varázsvilág üdvöskéje, a legendás família sarja, aki most arra kér, hogy szüntessem meg ezt a státuszt. Nem tudom mennyire van tisztában a helyzet drasztikus mivoltával, de úgy vélem, ha idáig eljutott, kellőképpen. Ha esetleg megbánná... Az már nem az én gondom. Az identitáscsere eszmei szinten nem lesz nehéz, hisz már most úgy tekintek rá, ahogyan kéri, de bejutni a központi nyilvántartásba, a legfelsőbb berkekbe, figyelembe véve az összes elvarratlan szálat s befolyásoló tényezőt... Ez már nem lesz egyszerű.
- Feltételezem tisztában vagy vele, hogy az eset nem holmi kis papírmunkában fog kimerülni. - kezdek bele ismét, ezúttal mintha magamnak beszélnék, láthatóan ráhajlottam az egyezségre - De az én kapcsolataimmal, s a te elszántságoddal kivitelezhető. Az árat ugyanott hajtom majd be, ahol a feladatot intézzük, s ha meghátrálsz, mindkettő érvényét veszti.

Tárgy: Re: Nox Djarum páholya 2018-08-13, 11:23

Nox & Neira

Nem az számít, hogy minek születik valaki,
hanem az, hogy mivé nő fel.

A furcsa stílus, amit már a bárból is megismertem adott, de még is most olyan más ez az egész helyzet. Akkor és ott a nő egy bajkeverő volt, szivatta az izomagyat és azonnal a segítségemre sietett, amikor látta, hogy nem akar lekopni. Persze akkor is volt benne valami, néha modoros volt, mesélt a mentoráltjairól, az éjszakai pillangókról, bemutatott Courtney-nek, iszogattunk, ismerkedtünk… Persze a vége elég groteszkbe szaladt, amikor Courtney sokkalta durvábban adta vissza a pasinak a nyomulását, mint én valaha gondoltam volna, és Nox megcsókolt, mielőtt a Halálfalókra oly jellemző módon fekete köddé vált. Ezek a gondolatok mind ott forognak bennem, ahogy most a szímpadias, hideg kimértségét figyelem.
Neirának hív, ahogy megismert, és amilyen néven tovább szeretném élni az életem, nem Rose-nak, pedig elmondtam neki, hogy jelenleg az az igazi személyazonosságom. Jelenleg.
- Én nem vagyok olyan, mint akárki más. Tudom, hogy az egyszerű szívességek ideje lejárt. - válaszolom, és nagy levegőt veszek. Sok eshetőséget fontoltam meg, volt időm gondolkozni azon is, hogy mi van, ha valamilyen árat kér és a pénzzel nem éri be. Pedig milyen egyszerű is lenne… A Brooks vagyonból könnyű szerrel leemelhetek még, ameddig nem léptem meg életem legnagyobb lépését. Valahol nem tudom megemészteni a gondolatot attól, hogy a nő egy prosti, és még is én jövök hozzá segítségért és neki van nagyobb hatalma - már ha arra gondolunk, amire most szükségem van.
- Azt már tudod, hogy metamorfmágus vagyok. És gondolom azt is észrevetted, hogy nagyon gyakorlottan csinálom. Ha segítesz eltűnni a világ elől, ha elszállod Rose Brooks szálait, akkor vállalok egyetlen küldetést, megszerzek valamit, amire szükséged van, csak egy kikötéssel. Nem vagyok hajlandó ölni érted. - mondom, miközben a bennsőm feszeng attól, hogy Nox mennyire is élvezheti a helyzetet. Nem érdekel mire van szüksége, kijátszani valakit, megszerezni egy tárgyat, lopni, bosszút állni, ameddig nem kell ölnöm érte én megcsinálom, mert egyetlen lépésre vagyok a “megváltástól”. Csak ez egy jó nagy lépés.

made by ▲

Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél,
légy az, aki szeretnél,
mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged,
hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.

Tárgy: Re: Nox Djarum páholya 2018-08-08, 19:31

Neira & Nox

Szűk, gyanakvó tekintettel követem ajkait, s szavait, ahogy tudatomig jutnak. Érdekes... Ebből fakadóan figyelemre méltó. Kezemben cigaretta füstölög, tartásom feszes, kecses, márványszín szoborként meredek rá a vérvörös kanapéből. Időnként hümmentek, netán bólintok egyet, s hosszas monológját egyetlen ponton sem szakítom meg. Ez most nem a kérdések ideje. Illetve nem az analízisé, egy fontos kételyem igenis akad. Miért is érné ez meg nekem...?
- Tudod, kedves Neira... - hamuzok színpadiasan egy, a cikornyás kávézóasztalon elterüló jókora varjúfej formájú fekete tálkába - Nap mint nap rengeteg ember fordul hozzám, annak reményében, hogy bennem megoldást lelnek életük tragédiájára. Ezzel nincs gond, hisz amit ígérek, azt teljesítem... A kérdés csak az, hogy pontosan milyen áron? És kérlek, ne fárassz a koszos galleonokkal... - hanglejtésem fellengzős, hiába, élvezem a kiszolgáltatottságát. Érzem, s tudom milyen magabiztos ő, milyen zabolátlan, pontosan ezért olyan csábító a gondolat, hogy önként a kezembe készül helyezni Sorsát, nem sajnálva a megalázkodást. Megalománia? Talán. Mindenesetre élvezem.

Tárgy: Re: Nox Djarum páholya 2018-08-06, 10:43

Nox & Neira

Nem az számít, hogy minek születik valaki,
hanem az, hogy mivé nő fel.

- Szóval ez lenne az én történetem dióhéjban. - fejezem be, a karjaimat magam előtt összefonva a kanapén a varjú egyik privát szobájában. Még sosem jártam ezen a részen, csak néhányszor a bárpult környékén iszogattam teljesen tudatlanul, fogalmam se volt róla, hogy Nox itt dolgozik. De most már tudom. És azt is, hogy segíthet nekem új életet kezdeni. Már lassan fél órája beszélek hozzá megszakítás nélkül, csak levegővételnyi szünetekkel, elmondva, hogy ugyanaz a Neira vagyok, akivel hónapokkal ezelőtt találkozott, hogy valójában Metamorfmágus vagyok, azért lehet most más alakom, és hogy valójában Rose Brooks vagyok, a gazdag és híres aranyvérű arisztokrata családból, de szeretném elhagyni a régi életemet a halálom eljátszásával. Volt már dolgom alvilágiakkal, apró-cseprő lopások, seftelések, illegális klubbok, de az, hogy egy egészen új személyazonosságot tudjak készíteni, ami kikezdhetetlen az életem végéig viselhetem… Ez túlnő az ismereteimen és a kapcsolataimon. Mindent megtettem, hogy képes legyek nappal Rose Brooksként, éjszakánként Neiraként élni az életem úgy, hogy senki se jöjjön rá, hogy a kettő egy és ugyanaz a személy, de már nagyon belefáradtam. Egy életet akarok, egy igazit, egy olyat, amit tényleg én választok magamnak.
- Akkor segítesz nekem új személyazonosságot szerezni? Hogyan döntöttél? - kérdezem, miközben kínos feszültség terjeng a testemben. Ha segítségetkérek valakitől, azt általában magabiztosan parancsolom és egyszerűen megfizetem a rengeteg pénzemből, ami van, de Nox Djarum nem tudom, hogy beéri-e egyszerűen pénzzel. Talán szívességet kér, talán alkut kell kötnünk, ezekre is készen állok és ahányszor a tárgyalóasztal mellett érvényesítettem az akaratomat, van egy kis gyakorlatom. Még is úgy érzem, hogy mivel én jöttem hozzá, én adtam ki minden titkomat, végtelenül sebezhető vagyok. Jól döntöttem, hogy hozzá fordultam? Vagy éppen rosszul? A Halállabirintusban az a férfi, az a lény, Ivor... az ő mágikus erejére is szükségem van, de azt kétlem, hogy olyan mélyen ismeri a világunk működését, hogy mindent lefedve új személyazonosságot is tudna "varázsolni" nekem.

made by ▲

Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél,
légy az, aki szeretnél,
mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged,
hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.

Tárgy: Nox Djarum páholya 2018-08-01, 19:09

***

Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél,
légy az, aki szeretnél,
mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged,
hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.

Tárgy: Re: Nox Djarum páholya

» Nox Djarum
» Nox Djarum lakása