Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb

ϟ Alkímia labor
  Today at 17:33
Jacob Troops





ϟ Cokeworth
  Today at 16:03
Madeleine Eastwick

ϟ Rose & Ginny
  Today at 13:27
Rose-Neira Brooks

ϟ Hajnali jelenés
  Yesterday at 23:01
Cody Armstrong

A hónap posztolói
Madeleine Eastwick
 
Cody Armstrong
 
Perselus Piton
 
Jacob Troops
 
Gina Accipiter
 
Ivarn-vo Inor
 
Tim Roberts
 
Nox Djarum
 
Winslow Sackville
 
Viviana Rennes
 
Statisztika

Összesen 581 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Celine Magorie

Jelenleg összesen 38290 hozzászólás olvasható. in 3450 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 23 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 19 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) Csüt. 2 Okt. - 18:29-kor volt itt.

Share|

Nox Djarum lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
SzerzőÜzenet
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 152

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása Yesterday at 18:04

Éppen hogy rákészülnék lélekben némi kényeztetésre, és épphogy részem is van benne, Nox érezheti ahogy lazán a kezei alá simulok... már faképnél is hagy... A fejemet hanyatt ejtem és hattyúk halála arckifejezéssel fájón felnyögök.
Nézek Noxra egy pillanatra aztán panaszosan felszólalok.
- Cody! Az unokanővéred kávét szeretne! - várok némi választ. Ami legnagyobb meglepetésemre közelebbről is jön mint sejtem.
- Majd ha megkéred a kezét, lehet róla szó! - azzal a göndörke elő is csoszog némi pírral a fején... bizonyára még hatás alatt áll. Hosszú melegítő nadrágban van és... csillámos sörényes unikornisos mamuszban amin egy másodpercig megakad a szemem de mielőtt megvakulnék inkább elfordítom róla és az arcába nézek.
- Hát nézd... Esküt tettünk egymásnak tanú előtt, Esküvés előtt nem volt szex... és jóban rosszban együtt vagyunk, csak a halál választhat el minket és gondodat viseljük amikor csak kell. Voltaképp majdnem olyan mintha házasok lennénk....- az utolsó mondatnál Noxra sandítok kissé kiábrándultan, jelezvén, hogy eljutott a tudatomig mindaz amit kimondtam és sajnos mintha némi igazságot is felfedeznék benne. Megrázom magamat, mintha csak a hideg rázott volna ki... És inkább egy fáradt szusszantással felállok és megcsinálom azt a cucct... Szeretném azt a masszást.
Erre Nox felteszi azt a remek kérdést. Cody meg rákontrázik.
- Na erre én is kíváncsi vagyok!- erre már Cody is köreinkbe gyűlik és leül ő is az asztalhoz.
- Feltétlen erről akarunk beszélgetni?
- Hát.. végül is, csak én nevelem a kölykeidet, és végül is csak én tudnék pár jó szót szólni az érdekedben, hogy láthasd őket... Szóval igen! - Cody hangjában megcsillan némi flegmatikus kis szemét affektálás... épp csak annyi, ami jelenleg szörnyen hasonlatossá teszi Nox-al.
- Mond, ti nem ismeritek egymást véletlenül...? - sandítok rájuk sokatmondóan.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 385

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása Yesterday at 16:17



Ejnye-bejnye







Huncut félmosollyal bólintok a megjegyzésére, majd színpadias csalódottsággal konstatálom, hogy erről a kávéról bizony lecsúsztam. Egyelőre.
- Távol tartod tőlem a Halált, de egy kávé elkészítése meghaladja a képességeidet... - pajkosan nevetgélek, s közben szelíden, légiesen közelebb andalgok hozzá, mindkét kacsómat a vállaira helyezve. Finom, körkörös mozdulatokkal mélyesztem izmaiba hüvelykujjam erezett párnácskáit, épp csak hogy megtapasztalja a kellemet. - De ha nincs kávé, nincs masszázs. - súgom a fülébe, s arrébb lököm magam. Vissza az eredeti helyre, talán kicsit közelebb, fél fenekemmel a pultnak támaszkodok, egyik lában behajlítva, s pár pillanatig csak némán meredek rá. Megannyi kérdés merült fel bennem mostanság vele kapcsolatban. - Hogy tudtad teherbe ejteni a lányt?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 152

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása Csüt. 9 Aug. - 2:19

Az én fejemben is élénken visítanak azok a kedves szitokszavak, amik ugyan nem Noxnak szólnak, inkább a helyzetnek amibe Nox hozta... Elengenem mint holmi szállóigéket. És Fényoltóm után veszem az irányt árnyék módjára.
Nyújtózom egy nagyot.
- Cody a kávé specialista, kénytelen leszel megvárni, ameddig össze szedi magát. Utána zargathatod a kívánságaiddal. - közlöm egy sanda vigyorral.
- Tőlem kérhetsz valami mást, ami nem haladja meg a képességeimet, ha cserébe megmasszírozol. Azt hiszem beállt a nyakam meg a vállam... - reccsentek is egyet a nyakamon némi fintorral, majd óvatosan vissza igazítom a fejemet alap állásba. Hát na.. a Rengeteg mohapamacsai roppant kényelmesek, ameddig ki nem fekszed a létező összes pózban.
De jobbnak láttam mostanság nem mutatkozni nyilvánosan.
A konyhába érve leteszem magamat az egyik székre és várom hogy drága Fényoltóm belém mártsa a körmeit masszás gyanánt. Persze az is benne van a pakliban, hogy szarik a fejemre és inkább megcsinálja a kávéját maga, csak hogy ne kelljen eleget tennie egyetlen kérésemnek se. Restség, félegészség... vagy nem!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 385

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása Szer. 8 Aug. - 19:48



Ejnye-bejnye







Gondtalanul kisétálok egy aprócska gombolyag csipkézett mélyzöld harisnyával a kezemben - tényleg, vajon hogy került ez oda? - ügyet sem vetve a fejemben élénken visszhangzó rémült káromkodásokra. Igenis felelősségteljes unokanővér vagyok, közvetlenül az orgazmusa előtt kis híján szívinfarktust okozni egy tinédzser ifjúnak olyan stresszfaktor, ami után kellően lazán és kiegyensúlyozottan tud majd reagálni ingerekre, melyeket eddig kellemetlennek vélt. Íme a tudományos magyarázat, le lehet borulni előttem.
Peckesen sétálok hát ki az ajtón, fél szemmel Ivorra pillantok, villantok egy ördögi, beképzelt félmosolyt, mondván "így kell ezt csinálni", majd kecsesen illegetve magam előtte indulok el a konyha felé. Persze azért még egy röpke pillanatra hátra fordulok, s a tőlem telhető legbájosabb kiskutyaszemekkel pislogok felé párat.
- Olyan jól esne egy kávé. - meg egy habfürdő. De azt majd később.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 152

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása Pént. 27 Júl. - 22:33

Azt hiszem kellően maradandó károsodást szenvedne a fiú, ha az ajtóban még én is ott ácsorognék, így kivonulok Cody látóterének minden szegletéből, mikor Nox rányit.

Cody az ágyon ücsörgött, szétdobott laza törökülésben, szemei le-le csukódtak,
és bizony közel lehetett, mert a gondolatai és érzelmei egyre erősödve csengtek a fülemben, tökéletes belátást biztosítva a jelenetre. És arra a kétségbe esett sikkantásra és takaró rántásra, amit akkor produkált amikor felfogta, hogy rányitottak.
Olyan bájosan emberi... Szívének zakatolását ide hallom és gunyoros mosoly terpeszkedik a képemen pánikja nyomán.

Én falnak dőlve kivárom míg Nox vissza tért a zsákmányszerző körútról.
És amint ez megtörténik és vissza csukódik az ajtó, felröhögök, röviden, jóízűen, nem túl hangosan.
- Igazán briliáns gondviselők vagyunk! - hát igen, kijár a dicséret mindkettőnknek!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 385

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása Pént. 27 Júl. - 21:54



Ejnye-bejnye







Kora délelőtt (reggel) olvastam egy különös mugli tanulmányt a humán genom projektjéről. Délelőtt megírtam a gringottsi képviseleti leletem, a délutánomat pedig javarészt gyarló filozófiai okfejtések tömkelege kísérte végig. Most pedig itt állok, gondolatolvasóként egy gondolatolvasóval kő-papír-ollózva, melynek tétje az, ki nyisson rá az épp maszturbáló unokaöcsémre. Ez vicces? Még szép. Keserűen vicces.
S lám, nyertem! Bizonyára csaltam, igen, de ő is, vagy nem, fene tudja, de nyertem.
- Ugyanazért, amiért te flangálni vágysz bennük. - villantok hasonlóan dögvigyort, és már enyém is a terep. Elegánsan kihúzom magam, és igyekszem minél jelentőségteljesebben, kellő határozottsággal lenyomni a kilincset. Belépek az ajtók, vetek egy pillantást az ágyon kéjelgő ifjúra, szemem sarkából még épp látom a pánikszerű összerezzenést. S bár szívem szerint mosolyognék, visszatartom, fapofával fordulok jobbra, s nyitom ki a cikornyás komód jobb felső fiókját. Tetézésképp még kotorászok is benne egy kicsit, dudorászok, egyéb idegőrlő dolgok.
- Bocs, ezeket itt hagytam. - azzal se szó se beszéd, sarkon fordulok, s bezárom magam mögött az ajtót. Csak ott bukik ki belőlem valami gyermekded, halovány kis kuncogás-féle. Hiába csak fél pillanatokra néztem oda, Cody elméje nyitott könyv előttem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 152

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása Szer. 25 Júl. - 0:00

OH és igen! Megtörténik valami, amire már egy ideje fenem a fogamat; kihozni Noxból a gyereket. Nem is tudom miért. Talán csak egyfajta kihívásnak tekintettem eddig, valamiféle margószéli elcseszett kis küldetésnek, bíztam benne, hogy Noxnak van humorérzéke, és lám be is vált!
Maga is játékra emeli az öklét.
Elgondolkoztató lehet, hogy mennyire parodisztikus a helyzet, de közben annyira őszinte is. Különösen az a rész, hogy két gondolatolvasó kő-papír-ollózik. Mindezt úgy hogy az egyik az alvilág úrnője, a másik meg egy intergalaktikus utazó.... És mi a cél?
Egyszerű emberi reakciók kicsikarása egy eleve reakciódús emberi pillanatból.
Mindeközben pedig egyetlen másodpercre sem fordul meg bennünk a lelkiismeret halovány szikrája sem. És ez csodálatos!
A feltételre már a fogaimat is megvillantom.
- Nyilván! Mi másért mennék be harisnyáért, ha utána nem akarom felvenni őket.... Apropó, miért is van Cody szobájában ilyesmi? - tűzöm közbe az utolsó kérdést, mintegy teljesen ártatlan apróságot.
És lám lám, közben az első kör le is fut, és döntetlenre zárul. Mindkettőnknek szimpatikus volt az a kő....
A második körben már Nox ollóért nyúl, nekem pedig marad a papír...
Hümmenek egy szomorkásat, persze dögvigyorral a fejemen.
- Azt hiszem ez a harisnya próba részemről későbbre marad!- Ezzel félre is állok az útból és egy komornyikos hajlással felkonferálom az akciót.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 385

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása Kedd 24 Júl. - 23:36



Ejnye-bejnye







Mi tagadás, maradandó lelki traumára adhat okot, ha egy gondolatolvasó félistennel és egy született legilimentorral egy lakásban cibálod a fütyid, noha az ember azt gondolná, mindkettejük van már oly bölcs, kimért és tapasztalt, hogy egész egyszerűen szemet hunyjon fölötte, hiába visszhangzik fülükben orgazmusod minden századmásodperce, ha akarod, hanem. Vagy ha akarják, ha nem, ugyebár. Részemről a heveny ignorálás meg is történne, ha... Ha nem lenne az a kaján vigyor kedvenc Szörnyetegem gyűlölnivalóan sármos pofáján. Egy árnyalatnyival magasabbra szökik fél szemöldököm, már-már gyermekien kuncugok az orrom alatt. Esküszöm, mint két flúgos tini. Hiába minden túlvilági tudás, magasztos mivolt, a káröröm az káröröm...
- De ha te győzöl, felveszed a harisnyát. - s már tartom is versenyre kész öklömet. Ez valahol nem kéne hogy derogáljon...?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 152

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása Kedd 24 Júl. - 23:22

Épp csak betoppantam egy hosszabb és kimerítő felfedező túráról, valamiért egészen különös, már már személyes szenvedélyt vagyok képes érezni néha egy egy levéltár tartalma iránt.
Nyilván egyetlen tekercsbe sem dugom bele a farkam, annyira azért nem személyes az a szenvedély... de... már már gyermeki... A magam hibbant módján persze. Ezen felül volt egy kiemelt csatám fejben Yoraval.
De hál égnek sikerült lecsillapítanom. Komolyan évezredről évezredre nehezebb vele. Noha tökéletesen megértem. Tulajdonképpen mindene megvan, gondoskodtam róla számára, mégis a fejembe van zárva. Önszántából már nem akar elmenni, én pedig nem tudom elűzni... Nem is biztos hogy képes lennék rá.
Oly régóta vagyunk "össze nőve". Elmém minden zugát ismeri és nem egyszer köszönhettem neki, hogy vigyázta is őket.
Képtelenség tőle megszabadulni. Remélem egyszer találok egy hozzánk hasonló fajt, és annak is egy tetszhalott állapotban lévő egyedét és Yora újra testet ölthet.
Bár valószínűleg ő azon a bolygón ragadna, mivel az Utazásra való képességet én is úgy szereztem. Kertänu nem adott ám nekünk ilyen luxus csecsebecséket....

Nyomoromból egy meglepően emberi jelenet és szituáció szakít ki... Mégpedig az, hogy Cody gondolatai olyannyira ordítanak, szerintem ha a pincében lenne, is tökéletesen tisztában lenne vele mindenki mit csinál.

Egy pillanatra megtorpanok, aztán kaján vigyorral a fejemen, némán Cody szobájának folyosójára portálok és nini! Egy Nox.
A köszöntő mondatára vigyorom szélesre húzódik egyik szemöldököm felszalad.
- Kő- Papír- Olló, hogy te nyitsz vagy én, harisnyáért. - és már tartom is a markomat Nox felé, hogy játékra invitáljam. Hangom halk, de süt belőle valami önelégült dög hangulat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 385

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása Kedd 24 Júl. - 23:05



Ejnye-bejnye







Gondtalanul, egy szem nesz nélkül ténfergek tulajdon márványfolyosóimon, Nox Djarum épp önkényes szabadságát élvezi. Törékeny testemen áttetsző köntös, derekamon lazán font selyemszövet, kezemben hűs koktél csücsül, s magányom tudatában ingázom a tágas nappali, és a lakás valamely helysége között. Szövevényes gondolataim minduntalan új csíráknak adnak táptalajt, fontos dolgok vannak kilátásban, ám de mielőtt a legújabb láncszem célt találna, elmémbe furakodik valami egészen különös, indokolatlan nesz. Ismerős bár, ebben a környezetben mégis idegen. Mi a csuda...
Felvonom a szemöldököm, elindulok a forrás felé, s láss csodát, mégsem vagyok egyedül: olybátűnik unokaöcsém épp a szobájában tüsténkedik... Méghozzá elég serényen. Oldalra döntöm a fejem, zavartan pislantok, esküdni mertem volna hogy egy lélek sincs itt rajtam kívül. S az elkapott gondolat... A vágyott orgazmusé. Félreérthetetlenül. Milyen megindító... De nem tulajdonítok neki különösebb szerepet. Már épp sarkon fordulnék, hagyván drága Codyt önmagával kielégülni, amikor is magánytudatomra ismét egy jelenség cáfol rá. Meg se fordulok, kaján mosolyból szőtt szavaimból minden kiérződik.
- Na de Ivor... Nem illik leskelődni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 515

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása Kedd 24 Júl. - 22:43

Viharban
[You must be registered and logged in to see this image.]


Hogy őszinte legyek, mindezek után röptében megmosakszom, megtörülközöm és követem unokanővéremet.
Szemben vele heveredek mellé azon az oldalon az ágyba, ahol nagyjából fél évvel ezelőtt egy félisteni létforma járta végtáncát és közvetlen utána, Nox készült kilehelni az életét.
Az este további részéről jótékonyan megfelejtkezem, cserébe Nox arcát vizslatom zöldes kutyaszemeimmel a vonásait nézegetem és apránként kiürítem a gondolataimat. Nem akarok többet ezzel az egésszel gondolni.
Sem az alvásparalízisek egyre gyakoribb eseteivel, sem azzal, hogy gyógyfőzettel vészelem át a Millenium óta a viharok, sem semmi mással.
Noxot szemlélem, mintha a maszk alá akarnék nézni, de, jól tudom, apró nyomokban, most fel fel fedett magából és ez boldogságot szül és mondhatni megtisztelve érzem magamat.
Van egy olyan érzésem, hogy ezek után nem csoda, hogy kutya lett az animágus alakom.

A Porcelán Tündér arca lebeg a szemeim előtt mikor azok erre az estére lecsukónak és vele is álmodom. Fehér fátylas hajú gyönyörű nőalak, aki egyik pillanatról a másik után, medúza és polipkeverékének bestiális alakját ölti, túlvilágian szimetrikus arcának vonásait megőrizve, kiakasztható kígyó-állkapcsa ellenére is.
Valamiért mégsem riaszt meg amit látok. csápjai messzire nyúlnak, fehér fényben derengenek. A tér egyszer csak kitágul és meglátom valódi nagyságát, azt, hogy voltaképp ezer és egy csápja és csalánozója nyúlik szerteszét, és szövik be a sötétséget, itt ott a távolban mintha láthatatlan sötétségből termett oszlopokra lennének felcsavarodva mint megannyi sejtelmes biztos, vagy épp bizonytalan pont.
És az egész mellett csupán akkora vagyok, mintha a Tower mellett állnék.

A kép elillan és elkövetkezik az öntudatlan mély alvás. Légzésem jelenleg kívülről teljesen néma, önmagamhoz képest talán túlságosan is...

Aztán ki tudja mikor, eljön a reggel, eljött a hétvége. Én pedig hason elnyúlva fejemet a párnába fúrva pislogom ki az álmot a szememből.

JÁTÉK LEZÁRVA
[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

Plátói szerelem: lekvárosüveg kívülről nyalogatva.

Az emberiség olyan, mint a krumpli: a java a föld alatt van.
Az élet nagyon drága, de az árban benne van évente egy Nap körüli utazás.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 385

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása Kedd 24 Júl. - 21:58



Vihar







Ahogy elmém egy ponton maximálisan övére hangolódik, akarva akaratlanul is elülteti bennem az átkozott Martimorok gondolatát, a saját véremét, még ha ez az én szememben vajmi keveset is jelent. Átszivarognak a fejembe, itt-ott meg is telepednek, de messze nem olyan intenzíven, mint unokaöcsémben. Nekem sokkal inkább egy fájdalmas emlék, egy hátrahagyott foszlány, ők is, mint a többi, ugyanakkor... Ha egyszer lehetőségem adódna, kéjes kárörömmel nézném végig hosszas elmúlásukat.
Groteszk idill ez, ami kettőnk közt zajlik: végeláthatatlan nyugalom, bizalommal karöltve, melyet az édes bosszúvágy táplál, s melyet a megsokasodott fájdalom szült. Mindezt itt, a hideg kövön, égi zenék közepette, halovány lámpafényben. De ideje aludni, már nincs mit mondanom. Egy utolsót simítok Cody bongyor üstökén, selymes törölközővel illetem csontos vállait, s magam mellé invitálom, a méregzöld dunnák, s arany baldachinok közé. Hozzám bújhat, neki megengedem, lelkiismeretem vele szemben nem teljesen hideg. Apró tettek ezek, mégis elmélyítenek valamit... Valami számomra aligha felfoghatót, mely kettőnk között zajlik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 515

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása Szer. 13 Jún. - 13:42

Viharban
[You must be registered and logged in to see this image.]

Az egyetlen tragédiám, aminek tudom, hogy sajnos nem ez lesz az egyetlen hulláma, de utána marhára elfelejthetem legalább!
Döntésképes gondolatokat fog hozni maga után ha az egész leülepedik.
És ó ha tudnánk, hogy mit hozhat az a nyomozás... ó ha tudnánk mit fogunk találni... ó ha ismernénk az összefüggéseket!
Hirtelen semmi nem lenne se gyászosabb se fontosabb! De messze még, hogy mindenre fény derüljön. Tudtunkon kívül versenyt futunk az idővel. Eszembe jut Nox halhatatlan fele.. Egy pillanatra felmerül bennem, miféle elbaszott és magányos formája a létezésnek az amit az az alak képvisel. Tovább is szalad minden gondolatom sürgősen. Ivor aznap pont eléget tett azért, hogy ne tudjak nem frusztrációval rá gondolni. Mint valami alattomos inger, mint mikor álmodban valódinak érzel érintéseket, mindent... Ki is ráz a hideg és roppantok egyet a nyakamon. Máris könnyebb!
- Le kell ülepednie mindennek.. - dünnyögöm
halkan és biccentek egy aprót, hogy igen, egyet értek vele abban, hogy gőgből cselekedni semmi értelme.
A szavai valami megmagyarázhatatlan nyugalmat és határozottságot sugallnak, és Nox lénye is, ami apránként, nyomokban átragad rám is.
- Köszönöm. - mondom kissé rekedten arra, hogy számíthatok rá és rá is nézek közben. Félig szótlan egyezség.
Gargot és Lilitha folyamatosan viselik mindannak a súlyát, amiket elkövettek. És az életükön és az őrületükön kívül nincs már más nekik... Legalábbis ezt lehetne hinni.
Az aktivitásuk azonban azt mutatja, újra találtak célt, ami miatt elő elő merészkednek a csigaházból. Ennek pedig az lesz a következménye, hogy egyszer szembe kerülnek mindazzal amit évekre el tudtak odázni, de hitükkel szemben, nem örökre.
Gondolataimból az utolsó mondata szakít ki. Egyszerre nézek rá megszeppenten és úgy mint akinek minimum karácsony van! Vissza költözik valami gyermeki ártatlanság is az egész lényembe ezzel együtt.
Bár meg nem válaszolta és puszta empátiából érzem ki, hogy Nox igen súlyos titkot rejt.. Gondolataimban felsejlik a tény, hogy mikor megpecsételtük a beköltözésemet, Nox felajánlotta a jelenlegi szobámat, illetve egy szekrényt... tele olyan holmival, ami tökéletesen méretem volt.
Már akkor is felmerült bennem a kérdés, hogy ez így hogy meg miért, de átsiklottam felette utána. Most viszont valamiért össze kapcsolom az egészet és elemi erővel hat rám. Nem spekulálok tovább, beérem... ennyivel, és azzal, hogy ez az egész, valóban olyan mint egy polip... akár az állatról, akár a betegségről beszélünk... Mindkettőnek tökéletesen megfelel a kép.
Felállok hát és félszegen biccentek. Most érzem csak meg, hogy amúgy egészen áthűltem...De.. a "csöndből" ítélve a vihar lényegesen csillapodott... Bár lehet hogy csak fölénk ért a vihar szeme. Ki tudja? Minden esetre a pillanatnyi nyugalomért hálás vagyok.
[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

Plátói szerelem: lekvárosüveg kívülről nyalogatva.

Az emberiség olyan, mint a krumpli: a java a föld alatt van.
Az élet nagyon drága, de az árban benne van évente egy Nap körüli utazás.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 385

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása Szer. 13 Jún. - 12:37



Vihar







Fürdőzök a gondolataiban, a tengernyi, milliárdnyi érzelemfoszlányban, mely két pillanat között cikázik át a fején... Mikor máskor tudnék oly tisztán, oly akadálytalanul beférkőzni egy elmébe, ha nem akkor, mikor a leginkább szenved? Keserű kontraszt. Megszokhattam már.
A feszültség elernyed, a tartásom is valamivel könnyeddebb: mélázva játszadozom unokaöcsém göndör tincseivel.
- Jó, rossz... Kitalált fogalmak. Ami az egyiknek kecsegtető haszon, önkívületi kellem, az egy másiknak talán az életébe kerül. És még csak tudniuk sem kell egymásról. - elmosolyodok, kellemes hümmögést lökök ki magamból, enyhén szórakoztató gondolat. Épp mint a következő. Győztes, vesztes, milyen szép szavak, milyen mély szavak... Kár hogy olyan múlandók. Magamban tovább fűzöm unokaöcsém minden egyes szavát, mintha csak egy könyvet olvasnék, melyből mondatról mondatra felpillantok, s elemzem tartalmát. Ízlelgetem, formálgatom, s beépítem. Netán közlöm. Épp mint most.
- Tedd, amit tenned kell. - tekintetemben szüntelen együttérzés játszik, s talán... Talán egy-egy rövidke pillanatra nem is játszik. Tényleg ott van, tényleg jelen van, de már az utánzat is oly hiteles, hogy még jómagamnak sem tűnik fel. Egyetlen szerencsémre. - De ne gőgből cselekedj. Tudatos szándék álljon mögötte, megalapozott bosszú, töménytelen harag, amit eldobhatsz magadtól, ha beteljesül. - túlvilági kellem sugárzik a hangomból, igyekszem úgy formálni szavaim, mintha a fiú zsigereit simogatnám. Nem ő az, akinek szenvednie kell.
Talán idegőrlő, talán nem, de mindazt amit a rendőrségről, az aurorokról mond, részemről reakció nélkül marad. Tudomásul veszem, itt-ott kesernyés fintorral, s csak azután hidalom át a csendet, hogy ismét méltó büntetésük kerül szóba. Lehetséges opcióként kezelem.
- Dönts bárhogy, számíthatsz a segítségemre. - s bár bennem is ott a vágy, hogy százszorosan visszaadjam mindazt a szenvedést, melyet tőlük kaptam... Csendben maradok. Én is egy áldozat voltam, épp mint ő, de míg nekem egy eset volt a sok közül, neki élete tragédiája. Az én sebeim nem szabad, hogy befolyással legyenek a döntésére.
Elmosolyodok, utolsó kérdése szintúgy válasz nélkül marad. Túl mélyre kellene ásnom magamban ahhoz, hogy felelni tudjak.
Így hát végigsimítom a hátát, eltávolodok, majd ismét tekintét keresem.
- Gyere, aludj velem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 515

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása Csüt. 5 Ápr. - 22:03

Viharban
[You must be registered and logged in to see this image.]

Úgy érzem magamat, mintha emberek széttépett maradványaival, nyers húsával dobálnának. A villámlás maga a dobás, a dörgés maga a csattanás, ahogy pedig kitart a moraj, az az, ahogyan lecsúszik a döghús, minden nyálkáját, minden nedvét rajtam hagyva. És én fuldoklok ettől a nyálkától. Beömlik az orromon, a számon, át, és a dögvészt veti meg odabent ami addig bomlaszt, míg egy belül üszkös, gennymassza marad csak... Felfordul a gyomrom, és kis híja van, hogy ne dobjam ki a taccsot a tökéletes márványpadlóra...
Nyelek egy hatalmasat... Bár épp ez az amit nem szabadna bent tartanom. Ki kellene adnom, felsózni, felégetni, utána pedig újra vetni. Ezt a drasztikus gondolatmenetet még Nox is elkaphatja tudtomon kívül.
Az új pálcám, amit millenium után szereztem a régi helyett, amiről fogalmam sincs mi lett vele, most a kád szélén hever magányosan. Nox még látta a régit,  ezt meg mikor mellém szegődött boldogan mutattam be neki is.
Olivander azt mondta, annyira nem is baj, hogy újat kapok, őszerinte, sokat változtam, és az előzővel amúgy is megszakadt volna a kapcsolatom... Ezt követően több mint négy órán át kutattunk egy olyan pálca után ami elfogad... Enyhén szólva is kétségbe estem! Végül egy olyan darab tulajdonosa lettem, amit még Olivander nagyapja készített.
Körte fa, tizenöt hüvelyk az átlagos maximum tizennégy helyett, kifejezetten rugalmas. A magja pedig bólintér-húr. Állítólag, a faőrző kisbestia, a pálcának való körtefa odvában pusztult. Olivander nagyapja pedig úgy döntött, ezúttal a fa őrizze a kisbestiát.
- Rossz dolgok nélkül nincsenek jók sem. - ismétlem el amit lényegében Nox is mondott. És valóban. Ez az élet rendje, törvényszerű.. Most még sajnos néha megengedem magamnak, hogy ezt elfeledjem. Pedig régebben is ez tartott bennem mindent. - Egyszer azt mondta valaki, a győztesek olyan vesztesek akik újra felálltak.. - dünnyögöm halkan, ránézek és biccentek egyet erőtlenül. A légzésem még remeg, és cseppet sem esik kellemesebben a kinti időjárás, mégis, mintha érteném miről beszél. Fogalmam sincs, hogy hogyan csinálja, de már most mérföldekkel összeszedettebbnek érzem magamat, minden nyomorom ellenére is.
Síri csönd, felőlem, mondandója végére ér én pedig csak meredten nézek. Az a mondata határozottan elér és csak nézek rá, magamhoz képest, valami szörnyen kifejezéstelen arccal. Aztán egy pillanat alatt megtelik élettel újra és kibukik belőlem.
- Hálás vagyok, hogy így tettél.- elnézek Noxról magam elé és reszketeg légzéssel, alig hallhatóan mondom ki. - Fel akarom számolni, ami maradt a birtokból. Mindent... El akarom törölni, megtisztítani a földet, és újra életet lehelni belé... - sóhajtok egyet pislogok párat. - Vagy leszarom az egészet és soha többé nem megyek a közelébe! - ezt követően szomorkás ábrázattal nézek Noxra, de magamhoz képest kihívóan felnőttes komolysággal.
- Emlékszel, mikor először újra találkoztunk, és említettem, hogy egy aurortól arról kaptam levelet, ...hogy élnek? - kérdem és várok valami reakciót. Beharapom a számat, pont ott, ahol egy nem is olyan csinos heg húzódik. Heted év végén szedtem össze, mikor szintén egy vihar alkalmával Megant igyekeztem vissza tartani az öngyilkosságtól. Simán átharaptam a számat egy égi döndülésnek köszönhetően, miközben kint álltunk kimászva a Roxforti kilátó egyik tornyán...
- A Camden-i tűzvészről biztosan hallottál. Még az ezredforduló előtt volt nem sokkal.- megvárom, hogy időben be tudja azonosítani aztán folytatom csendesen.
- Miután felébredtem, a Parancsnokság küldött egy behívó levelet. Mint meditéc osztottak egy csapat mellé. És az ügy felgöngyölítése végett nyomoztak.. nyomoztunk.. A jelentések alapján, aki végre hajtotta a menekülésnél a tömeges hoppanálást, Gargoth volt. És ha ő ott volt, akkor Lilitha sem lehetett messze.. Az ügy egyenlőre sehol nem tart. Fogalmam sincs hogy lesz-e folytatva, vagy hogy engem vissza hívnak-e... De közel voltak.. Túl közel. - az utolsó két mondatot voltaképp csak tátogom. Minden bizonnyal egy hosszú csend fog beállni. Nekem újra megindulnak a könnyeim és hatalmas gombóc nő a torkomba, amitől alig tudom kinyögni amit mondani akarok.
- Néha... az a beteg gondolat ébred fel bennem, hogy végig akarom nézni ahogy... - megremegnek a vállaim és az ég újra rákezd, én meg előre hajolok, össze szorítom a tarkómon az ujjaimat, aztán csak megtámaszkodva a combjaimon dobolni kezdek egyik meztelen talpammal a földön. Folyamatosan rágom és feszítem az állkapcsomat, ami nálam a különösen nagyon frusztrált és erős dühöt jelenti, még ha mindemellé az arckifejezésem inkább szomorú is.
- Látni akarom ahogy dementor csókot kapnak. - nyögöm ki végül, határozottan, átszakítva a pillanatra beállt csöndet. Mondatomat mennydörgés követi.. és minden bizonnyal újabb hosszú csönd. Nem érzek szégyent magamban, hogy ilyet mondtam ez valahol megrémít.
Természetesen megragadt egy másik lényeges mondata... illetve szava. Őszinte csodálattal nézek rá, és szóra nyitogatom a számat, de pillanatokig csak aprókat tátogok mint egy hal.
- Kiből táplálod a patrónusod? - kérdezek rá és őszintén elönt egyfajta tartózkodás, mintha attól tartanék, a mellettem ülő leszedi a fejemet a kérdésért..
[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 385

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása Pént. 30 Márc. - 18:04



Vihar







Halott méhemhez szorítom a meggyötört üstököt, tartásomban szemernyi kétely, s bizonytalanság sem akad: magamra kellett, hogy vállaljam a patrónus szerepét. Ez a fiú... Őszintén kedvelem. És őszintén szeretném elültetni benne mindazt, amiben tulajdon túlélésem rejlik, azt a halotti reményt, azt a nihilista kapaszkodót, ami nem enged meghalni, történjen bármi. Üveges tekintettel meredek magam elé, kezeim göndör fürtjei közt játszanak. Ha tudnád Cody, ha tudnád... De nem tudod. És nem is fogod. Hisz mit érne mellette az őszinte szándék, hogy megmentselek.
- Ugyan mit tehettél volna... Halál, keserűség, szenvedés, milliárdnyi a nap minden percében, s mégis: elengedhetetlen. A kontraszt egyik fele, kontraszt nélkül pedig nincs létezés. Hálával gondolj rá, mást nem tehetsz. - búgom megfáradt sóhajjal, keserű vagy sem, az igazság ilyen.
Márványszín arcom elkomorul, a pillanat hirtelenségében válik rideggé, kellemetlenül feszessé, de csak míg kiszakad belőle egy enyhe, fájdalmas kacaj, melybe hasfalam is beleremeg. Tartásom megrogy, elengedem kuzinom buksiját, kezemet vállára helyezve ülök le mellé a kádra, s fúrom tekintetem mélyen az övébe.
- Semmit? Mindent megtettél. Kimentetted magad. Ha nem tetted volna, a szüleiddel égsz a tűzben... melyet én okoztam. S egy ekkora veszteséget még én is megéreztem volna. - síri csend, szavaimban átható kettősség, érthető ha zavart érez, érthető ha megijed, de jelenésem szakadatlan bizalmat sugall.
- Teremtettél hát egy mételyező masszát, ami belülről emészt. Ejnye. Hogy is tudnál gyógyítani, ha közben belülről rohadsz? - pöckölöm vállon pajkosan, mintha csak játékosan megdorgálnám. Pedig komoly kérdéskörök ezek, komoly vívódások, én mégis szeretném, ha könnyedebben kezelné. Ha matt, érdektelen érzékenység uralkodna benne, ha létezik ilyen - márpedig létezik, a konstruktív, magasztos tragikomédiával karöltve. Groteszk világ, mégis egyben tart. A következő kérdés viszont elgondolkodtat. Oly rég volt már, oly ösztönös volt. Egy pillanatra elmerengek, testembe lélek költözik, röpke időre az álarcok fölé kerekedve.
- Kiből. - s ennyi elég is. Talán túl sok is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 515

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása Csüt. 1 Márc. - 0:59

Viharban
[You must be registered and logged in to see this image.]

Eleresztem unokanővéremet lassan. Különös ez a mértékű közvetlenség. Mára azonban sikerült levedlenem, hogy zavarban legyek, vagy bármi ilyesmit érezzek Nox iránt. Olyan egyszerű, tiszta, nyers és szabad. És mégsem fog belőle semmi félreérthető fakadni. Két ember meztelen valója.
A kérdése nyomán felnézek rá. Márványszín hasfaláról az arcára és elgyötört arcom, csúfondáros módon Lilitha arcát idézhetné. De az enyémen sem tébolyodott düh, sem megalázkodó, könyörgés. Egyszerűen csak egy arc, ami nem érti a körülötte széthullani látszó világot. És egyenlőre abban a tudatlan állapotban van, hogy ő is ezzel a világgal fog szétesni. Elveszem a tekintetemet és megdörgölöm az arcomat. Nem próbálok egyetlen maszkot sem magamra erőltetni, nem próbálok már úgy tenni mintha minden rendben lenne.
-Annyi minden történt újév óta...- sóhajtok egyet. Egy jó nagyot reszketegen. És bár újabb villámlásra újra össze rándulok, ahogy addig, talán még a csuklás is rám tör, de Nox jelenléte, valamiért határozottan megnyugtat. Amik pedig halkan kibuknak belőlem, egyetlen pontról sem beszéltem eddig, hogy bármelyik is miként érint ténylegesen.
- Giát megölték, mert egyedül hagytam.. Jadet teherbe ejtették, mert faképnél hagytam, pedig együtt szilvesztereztünk volna... Ariadne kómában mert engem próbált menteni és az ég világon nem tudtam érte semmit tenni! Nem... nem tudtam magához téríteni, pedig ott volt mellettem a kórházban mikor felébredtem!- a számat rágom kegyetlenül, egy újabb mozdulattal bár én észre se veszem, alaposan fel is tépem, nem egy helyen. Nos igen, nehezemre esik megemésztenem, hogy hiába van adottságom ahhoz hogy a két kezemmel gyógyítsak, néha ez is cserben hagyhat. És ezzel így szembesülni elsőre... Keserűen tanulságos érzés. Amolyan... már egy pillanatra elhitted, hogy kisistent játszhatsz, aztán nem csak az Olymposról, de még a Taigetosról is levágnak mint macskát szarni. Hallgatok egy sort. Aztán egyszerűen kibuggyan belőlem.
- Mindig is tudtam, hogy szörnyű dolgokat éltél meg... De sosem hittem volna, hogy a crucio ennyire... szar...- csuklok egyet és azzal együtt képes vagyok és újra felzokogok. -És ahogy érted sem, a kutyámért se tudtam semmit tenni azon a rohadt estén!...- hogy miért érzem ennyire a magaménak ezeket? Nem tudom... Nem tudom miért élem meg személyes kudarcként az összeset.. de ezen marhára tovább kell tudnom tenni magamat előbb utóbb különben gyógyítani sem leszek képes. Muszáj megedzenem azt a nyámnyila lelkemet!
-Az ezredforduló óta egyre kevésbé tudom használni azt, hogy kézrátétellel gyógyítsak. Sőt igazából egyre kevésbé megy bármilyen formában...- nyögöm ki. Újabb ágyú dördül el Ares egén, Athene-nak címezve én pedig újra össze húzom és karjaimmal körül is fonom magamat. A kulcscsonton még szinte világít a lőtt sebem, holott már jó pár hónapja volt. A következőkkel kissé félszegen hozakodom elő
-Azt hittem, hogy ha levezetem a feszültséget, ha kifárasztom magamat, akkor javul a helyzet. De... nem változik semmi. Pedig eléggé megdolgozom, hogy éjszakánként minden gond nélkül tudjak aludni és egy árva gondolatom ne legyen az egésszel!..- Nos igen... mintha csak alaposan elfelejtettem volna, hogy a problémát nem halmozni kell, hanem megemészteni, a tanulságot leszűrni, a többit meg kidobni a kukába. Nem igazán hagytam időt magamnak sem, hogy bármi lecsapódjon.
-Tavaly november óta, egyre erősebbek voltak már az alvásparalíziseim is.. Legutóbb pár hete pedig volt egy ami után... Reflexből patrónust idéztem...volna...- Unokatestvéremre nézek
-Megpróbáltam utána... rendesen ébren. És..- megcsóválom a fejemet. -Semmi. Nem tudok patrónust idézni...- ezt eddig végképp nem említettem senkinek. Noxra nézek egy border collie hatalmas kékeszöld szemeivel.
-Te.. miből táplálod a patrónusodat? - kérdem őszinte kíváncsisággal, hiszen tudom, hogy Nox képes rá, bár még sosem láttam. Szerencsére nem kerültünk olyan helyzetbe, hogy szükség legyen rá.
[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 385

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása Vas. 25 Feb. - 14:29



Vihar







Füstszerű jelenésem mintha mindig is mögötte lett volna: mintha minduntalan a házban cikázna, felügyelne, figyelvén s hallgatván mi minden történik benne.
A hatás sem más: átható, fullasztó, velejéig romlott, mégis fénylő kárhozat, de ezúttal mintha más lenne, mintha... Valóban őszinte lenne. Kellemes, törődő, mint egy rég elveszett anyai ösztön, mely édeskés savóként szivárog a régmúlt kötődések gondosan beforrt sebei alól. Testem mégis egyenes, gyöngéd, mintha csak támasznak termett volna: ez az oltalmazó tudat lesz úrrá rajtam, ahogy a verítéktől nedves orcát magamhoz ölelem. Lenézek a csutakos buksira, könnycsontja mentén finoman megtörölgetem. Nem figyelek a szavakra, hisz gyengék, erőtlenek: jelentéktelenek.
- Mi bánt? - teszem fel újra, s ugyanúgy, hisz tudom: hiába a fóbia, az ösztönös rettegés, több ez mint egy puszta vihar, az csak a szikra volt, mely mindezt a szenvedést fellobbantotta. S hiába oly gyönyörű, szívszaggatóan szép látvány a milliónyi elhullajtott könnycsepp, a fel-felvillanó, gyötrő fényben reszkető szálkás test, ez most nem erről szól. Több, mélyebb annál, és én itt vagyok, hogy megéljem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 515

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása Kedd 6 Feb. - 23:11

Viharban
[You must be registered and logged in to see this image.]

Vállaimat lefeszítem, a nyakamon az inak remegnek ahogy egyre inkább igyekszem vissza szuszakolni magamba mindent és össze össze rándulok a szabálytalanul kapkodó csuklásszerű légzéstől. Magam sem értem miért ennyire intenzív most minden. A viharok mindig is megviseltek, na de a többi szar miért most jön fel? És miért léteznek egyáltalán? Hogy tarthatok itt?!
Nox hiába nem akar megijeszteni, beléptét egy villámlás kíséri és egész mellkasom bele remeg abba a dörgésbe ami követi és pedig önkénytelenül feszülök meg és húzom összébb magamat, mintha bottal vernének rám. Nox tanúja lehet ahogy egy természeti jelenség embert kínoz.
Mikor realizálom hogy ő az egyből minden erőmmel azon vagyok, hogy össze szedjem magamat. -Nox.. én..- - nyögöm ki és egy önkénytelen reszketeg mosoly kúszik az arcomra, ami jelenleg igen groteszk összhatást hoz. Hamar megtörölgetem magamat, bár a légzésemet nem sikerül rendeznem, csak az a mosoly van az arcomon....- Bocsánat... nem akartalak felé...- - belém fagy a szó amikor oda lép hozzám én pedig képtelen vagyok rá nézni, mintha szégyellném magamat. Amikor hozzám ér össze rezzenek és egy nyüsszenés is távozik egy adag levegővel. A bőröm jéghideg, de szabály szerűen vizes. Részben attól amit magamra lötyköltem, részben meg a hideg verítéktől amiben úszom már egy ideje. Jobb vállamon átsiklik a keze a hegen amit anyám levélkése okozott egy rossz pillanatában, aztán tovább... Annyira gyengédek a mozdulatai...
Honnan, vagy mikor érdemeltem ezt ki? Miután befejeződik a mozdulata és felteszi a kérdést, a mosolyom remegve torzul kétségbe esésbe.
Válasz helyett azonban egyenlőre csak körül fonom a karjaimmal a derekát és belezokogok szegénynek a hasába. Egy újabb égdörgés és az ölelésben is érezheti ahogy megfeszülök minden porcikámban, bár nem szorítom meg jobban.
Egy két hosszú perc után azonban miután sikerül lenyugodnom a szíve ritmusát követő hasi ütőerének egyenletes lüktetése nyomán, oldok magamon és lazábban fogom át már a derekát is.
- Csak.. a vihar.. - - nyögöm ki kissé rekedten, meg is köszörülöm a torkomat.
[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 385

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása Kedd 6 Feb. - 22:42



Vihar







Merev, már-már halotti tartásomból egy váratlan esemény zökkent ki: mint más elmék turkásza, az ingereket egyfajta szűrőként fogja fel tudatom. Érzékeny a külvilágra, hisz belőle táplálkozik, a vihar hozta megannyi szenvedés kellemes csemegének bizonyult eme esti órákban... De ez most más. Intenzívebb, erőteljesebb. Megérint, mondhatni arcon csap, olyan hévvel hasít a szélcsendbe, s ezzel belém, mintha csak én magam élném meg. S hogy miért ilyen erős? A válasz egyszerű, mégis kényelmetlenségre adhat okot: helyet kapott elmémben az, aki hordozza. De hiába adatik meg ez oly keveseknek, nem akkora kiváltság mint amilyennek elsőre tűnik. Sebaj, azt a szemernyi kis önzetlenséget előkotorja, ami még valahol mélyen ott lappang bennem.
Feltámadok dunnáim közül, fáradt, monoton mozdulatsor kíséri amint szétnyílt köntössel, ernyedt léptekkel indulok... magam sem tudom merre. A megérzés vezényel csupán.
Alvómaszkom a tükörfényű padlón landol, átlépvén a küszöböt egy röpke másodpercig tétovázok, s csak aztán vezetnek lépteim a közös fürdő felé. A fájdalom, még ha nem is a sajátom, lassan engem is gyötör, s ez eggyel több ok, hogy megszűnjön létezni. Hangtalan jelenésként osonok a baldachinos boltívig, mely a jókora fürdőkádhoz vezet, csak aztán nyomom meg lépteim, ezúttal senkit sem szándékozok megijeszteni. Megpillantom az ifjút, sziluettje szívbemarkoló. S a legszörnyűbb mindebben... Mintha csak egykori önmagamat látnám. Nekem nem volt aki segítsen, engem nem volt aki tanítson. Én legyek a visszhang, aki majdan fejében cikázik, aki mérgezett tanaival segíti meg, hogy élvezze a kilátástalan nihilt. Nem tudom mi vezérel, egyelőre sejtésem sincs, csupán közelebb lépek, egészen közel, felmérem ülő alkatát, kezeimet végigsimítom mezítelen vállain, majd két oldalt nyakán. Hüvelykujjaimmal egy pillanatra megdörzsölöm fülei tövét, s állkapcsát érintve hajtom fejét hasfalamhoz. Ezeddig egy szót sem szólok, mozdulataimból szakadatlan őszinteség árad. Magam sem értem teljesen, de magamhoz ölelem, oltalmazóan közrefogva könnylepte orcáját.
- Mi bánt?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 515

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása Kedd 6 Feb. - 20:12

Viharban
[You must be registered and logged in to see this image.]

Odakint tombolnak az égiek olyan csatát vívnak ami már régóta megrémít, pánikba, tehetetlen félelembe és iszonyba taszít. Aludni ilyenkor? Ugyan! Jó ha nem ájulok el. Rohamom legalább nem lesz. De lassan ideje lenne megtalálni a tényleges forrását és kikezelni, mert az nem járja hogy elered az eső és beküldök egy bivaly erős szérumot, instant pánikból átcsapó enyhe epilepszia ellen...
Bár én nekem jelenleg nincs lelki erőm végig gondolni és éppenséggel össze kapcsolni, azóta romlott az állapot amióta a Varjúban megkezdtem a mélyrepülésemet. Épp csak bele kóstoltam, épp csak őrzök pár titkot, épp csak több figyelmet fordítok a helyre, mint a kis üvegházamra és a gyógyításra... Csak Courtney-vel szórakoztunk egy kicsit.. és csak párszor maradtam ott meló után egy két vendéggel... aztán felmentem hozzájuk.. de önszántamból töltöttem velük az időmet, jó fejek voltak, nem volt pénz a dologban és utána mindenkinek ment tovább az élete ahogy addig... Na jó az a pár vendég kicsit több volt... két és fél hónapja minden este haza mentem valakivel, és volt hogy nem ketten voltunk... Nem is értem, sosem volt ekkora étvágyam...
Jelenleg a fürdőben bőgök, hol a tükör előtt frissítgetem magamat a mosdónál, hol a kád szélén ücsörgök, hol fel alá járkálok idegtől tépázva. Igyekszek ultra halk lenni, hogy Noxot ne keltsem fel, de most valahogy nagyon nehéz lenyelnem és visszaojtanom magamat és azt hogy ne torkom szakadtából zokogjak, kiordítva magamból mindent... egy két szerencsétlen takonyfelszívást, csuklást és nyüszítést így se tudok elfojtani.
Jelenleg a kád szélén ülök, hulla sápadt vagyok, minimum úgy nézek ki mint akit megverek elütöttek és megerőszakoltak, és mivel párszor belém is kötöttek hazafelé, gyűjtöttem néhány csikknyomot, meg lila zöld foltokat. A gyógyítás sem megy úgy mint előtte, pedig olyan könnyen ment! Főleg ha magamról van szó nem megy..
Egy szál törülköző van rajtam, így amit még kölyök koromból szedtem össze hegek is rajtam figyelnek fedetlenül. Reszketek, és  a combomat is le kell fognom, ki kell masszíroznom, mert minduntalan érzem ahogy jönne fel az a roham, görcsöl a lábam és random izomtónusok jelentkeznek... Kúrvajó... és a cigim sincs nálam!...
[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 385

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása Kedd 6 Feb. - 19:29



Vihar







Dermedt sötétség, pulzáló neszek. Az égbolt tompa dübörgése cikázik bennem két álom között. Szeretem, magához ölel. Tudva tudván pusztítását, megbízom benne, mert egy biztos: nem kivételez. Épp ugyanúgy tombol, tipor, mindenkit és minduntalan, senki fiát nem kímélve, az éjszakát véreztetve.
De nem zavar, kellemes háttérzaja ez az estnek; mégis itt, az ódon falak közt hiába rajongásom, nem lehetünk egymásé.
Csendesen szuszogok jókora sötétzöld dunnapárnámon, arcomon még itt-ott megcsillannak fényűző éjszakai krémem maradványai. Szememem feketéllő, horgolt alvómaszk, pizsamaként egy lenge méregszín köntös szolgál, ami csak alig-alig sejlik fel a cicomás baldachinok mögött.
És én mégis éberen alszom. Nem véletlen: nincs alvilág, melyben nyugodt szívvel aludnál, pláne annak, aki majd' mindet megjárta, s a mellkasában is csak egy üres porhüvely dobog. Időnként felnyílik tekintetem, észleli a csipkézett valóságot. Olyankor fülelek, réveteg fülelések közepette emésztgetem a vihar tombolását. Ha minden igaz, így megy ez majd reggelig, csupán helyenként egy-egy szaftos álommal megszakítva.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 152

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása Hétf. 22 Jan. - 0:06

Nox tehetséggel tűri a megpróbáltatásokat, és valóban intenzívebben érzékelheti önnön testét, de csak tudatilag, az én jelenlétem, a nyilvánvalókat leszámítva most nincs sehol. Jóformán elzártam az én részemet.
Sajnálom, ha csalódást okoztam, a kifejezéstelen ábrázatommal. A maszk nélküliség az én esetemben különösképpen kiábrándító, rideg és távoli. Mint egy megfagyott magányos bolygó, ami nem csak önmagában fagyott meg, hanem az időbe magába is. Nem kering semmi körül, nem kering körülötte semmi, nem forog magában sem, illúziókat sem kelt benned. Csupasz és örökké árnyékos. Sosem látod igazán a felszínét sem.
Automatikusan és minden nélkül fejezem be és pillanatra meglep ahogy magához húz, nem tudom ugyanis értelmezni a mozdulatát, de nem is kell, kisegít drága Fényoltóm. És a mondatára voltaképp széles, alattomos vigyor kúszik a képemre.
És lám lám mégis ad életjelet az a döglött bolygó!
Cody Nox mondata után tér vissza, idő közben kiment és csinált teát az unokanővérkéjének. Most egy kupával és egy kancsóval tér vissza, le is teszi az éjjeli szekrényre. Tökéletes!
Főt hajtok Noxnak, mint egy komornyik, aki ezer örömmel fogja teljesíteni az úrnője kérését.
A kör lejár és szerte is foszlik kék fényjátékkal a levegőben. Teszek egy laza mozdulatot és Noxra mászik körbe ölelve őt a takarója. Én pedig felállok és a kölyökhöz fordulok.
- Na gyere! Megnézzük mi van a torkoddal. - Cody össze szedi a kis kosárkáját és csak a kikevert kenőcsöt hagyja itt a mozsárban, az éjjeli szekrényen a kancsó mellett.
Ezt követően mindketten távozunk.

Alig telik el egy öt perc, a házból bizony egy kő kemény párbaj hangjai szűrődnek innen onnan. Cody hangján néha fel fel hangzik egy egy bűbáj, átok, rontás, vagy bármi ami védelmet nyújthat neki. Sajnos minden hiába és a fiú hangja mindegyik után, amilyen erőteljesen és határozottan indult, épp úgy gyengül és halkul el. Azért meg kell hagyni, nem adja magát olyan könnyen mint gondoltam, de remek kis macska egér játék lett belőle...

Idővel pedig, Cody szobája felől, félre érthetetlen hangok szakadnak fel és kezdik betölteni az ódon falakat. Gondoskodom róla hogy hosszan kitartson.... Újra és újra vissza rántom, nem engedem el, és ennek ő nem rest hangot is adni. Ki tudja mikor szabadul a kölyök tőlem, de határozottan csapágyasra hajtottam.
Végezvén, egy gyors tisztálkodást követően, elégedetten kúsztam Fényoltóm mellé hason elcsúszva, vállának döntve forró halántékomat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 385

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása Vas. 21 Jan. - 23:14



Otthon







Egy lehetlenyi gőgbe folytott kudarctudat kúszik vonásaim közé, némi unottsággal vegyítve - mit mondhatnék, a kifejezéstelen arcok hajlamosak lelombozni.
- Megbocsátok. - öltök ismét fellengzős vigyort, egek micsoda érzés! Szeretem. Kellemes. Épp úgy, mint a finom kényeztetés, bár ha tehetném, pár percre elszakadnék fizikai valómtól, csak amíg a fájdalom tart. Aztán persze rákapnék az ízére, és viszlát világ! De szép is volna.
- Pompás. - konstatálom, és leveszem tekintetem Szörnyetegemről. Behunyom a szemem, kényelmesen hátradőlök, mint aki jól végezte dolgát. Jobb kezekben nem is lehetnék, s ha ezek ketten magukra maradnak, az olyan dolgokat sejtet, melyeknek már a tudata is kéjes kárörömmel itatja át azt a csoffadt kis porhüvelyt a mellkasomban. Szív, vagy hogy is csúfolják.
- Csak tessék. - ha meghalok, velem hal, s ez a tudat mélységesen megnyugtat. Olyannyira, hogy csináljon bármit: meg se rezzenek. Legalábbis pszichésen semmiképp, az arcomon előfordulhat egy-egy fájdalmasabb vonás. De hát ez ezzel jár.
Kellemes bizsergés jár át, szinte érzem ahogy sejtjeim vándorlásnak indulnak, ahogy igazgatják a lelkes hormonokat, ahogy új szövetekké differenciálódnak. Szép, igazán szép. Bárcsak láthatnám belülről. Egy kicsit talán látom is, hála Ivor gondos kezeinek - jobban mondva egész lényének. Továbbra sem nyitom ki a szemem, így a mosolyt sem érzékelem, csak egy másodpercnyi megtorpanást - de gondolom ez is a procedúra része. Ha nem, az sem érdekel. Megvárom míg befejezi, csak aztán nyílik ismét tágra tekintetem. Megkeresem az övét, kacsómmal finoman közelebb húzom magamhoz.
- Ő legyen az, akiben ma örömödet leled. - suttogom, s sandítok Cody felé, szám sarkában ördögi mosoly bujkál. - Most pedig hagyjatok magamra, pihennem kell. - szólok zárásképp mindkettejükhöz, kellő drámaisággal.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 152

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása Vas. 7 Jan. - 23:46

Eltűntetem a vértócsát az ölemből amit kedvesem hagyott ott. Többnyire Noxra meg az aktuális idézésemre koncentrálok, így sajnos Cody ingerült kis puffogásáról PONT lemaradok.
Szörnyűség! Nox végigsimítana az államon nekem pedig a tekintetem az övét veszi fókuszba. Arcom eléggé mentes minden kifejezéstől és mimikától. Leheletnyit elhúzódom, de épp csak annyit, hogy Nox ujjait egy pár miliméter válassza el a bőrömtől.
- Hálám a sírig fog üldözni. Erre mérget vehetsz! - hangom cseppet sem hálás, van benne egy olyan él drága Fényoltómnak címezve, mintha mézbe mártott kést éleznének a csigolyáin. Aztán puhán kezembe fogom a kacsóját. Eltűnik kezemben a keze. Rácsókolok az ujjaira - Bocsáss meg, de egy Eskü az utamban áll, hogy csak úgy hálálkodjak. - eztán eleresztem és figyelek tovább a varázslatra. Nem neheztelek már, voltaképp tényleg nem érdekel, de azért ez még úgy oda kellett mondanom. Majd ez is elmúlik.
Hagyom csendben közbeszólás nélkül hogy Cody tegye a dolgát és beszámoljon a történtekről. Nox szavaira nézek rá pár hosszú pillanatig.
- Megkeresem, de el nem hozom. Felépülsz, én pedig meghagyom, hogy személyesen menj el hozzá. - Hiszen az úgy sokkal értékesebb, mindenki számára.
Mikor Cody kérdi a nevemet minden különösebb nélkül mutatkozom be. Aztán mikor segítséget kér... Nos egy apró megjegyzés bukik ki belőlem, de egyébként eleget teszek a kérésének.
Ujjaimon a kenőccsel a hölgyemre pillantok - Ez lehet hogy most kellemetlen lesz. Ne ugorj meg, a kör, amivel rásegítek a szöveteid épülésére, még nem ért körbe, ha megszakad, bedarál. - közlöm egyszerűen. Szerencsére nem okoz gondot tartanom. Hasznosak ezek a körök, de meg van a maguk kockázata, és már hallom is mögöttem felcsendülni Cody problémázását. Bár el van fordulva, azért az aggodalmát kifejezi.
Én pedig óvatosan kivitelezem a küldetést. Valahol mindig is tudtam, hogy tulajdonképpen nőgyógyásznak kellett volna mennem! Minden adott hozzá, lazák is, hosszúak is az ujjaim, és tapintásra egy teljes kórképet tudok levezetni. TE JÓ ISTEN MI VAN ITT?!
Lassan pislogok egyet és Noxra sandítok, szemeim sarkában a szarkalábaim mosolyra húzódnak, de más nem árulkodik a "jó kedvemről". Azt hiszem tudatosul a szakmája a hölgynek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása

Vissza az elejére Go down

Nox Djarum lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» Lakónegyed
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Karada lakása
» Kumogakure lakóházai
» Akari klán rejtekhelye és lakása

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-