Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb







ϟ Jane&Bastien
  Today at 09:10
Bastien Monroe

ϟ Silhouette FRPG
  Yesterday at 23:56
Vendég


ϟ Quinn Perold
  Yesterday at 21:50
Quinn A. Perold
A hónap posztolói
Gina Accipiter
 
Megan Smith
 
Cody Armstrong
 
Nox Djarum
 
Luna Lovegood
 
Draco Malfoy
 
Gillian Ollivander
 
Nicolas McCaine
 
Calista Merrick
 
Daphne Jennings
 
Statisztika

Összesen 631 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Sidney Smallwood

Jelenleg összesen 37408 hozzászólás olvasható. in 3387 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Nox Djarum lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
SzerzőÜzenet
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 465

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2018-06-13, 13:42

Viharban
[You must be registered and logged in to see this image.]

Az egyetlen tragédiám, aminek tudom, hogy sajnos nem ez lesz az egyetlen hulláma, de utána marhára elfelejthetem legalább!
Döntésképes gondolatokat fog hozni maga után ha az egész leülepedik.
És ó ha tudnánk, hogy mit hozhat az a nyomozás... ó ha tudnánk mit fogunk találni... ó ha ismernénk az összefüggéseket!
Hirtelen semmi nem lenne se gyászosabb se fontosabb! De messze még, hogy mindenre fény derüljön. Tudtunkon kívül versenyt futunk az idővel. Eszembe jut Nox halhatatlan fele.. Egy pillanatra felmerül bennem, miféle elbaszott és magányos formája a létezésnek az amit az az alak képvisel. Tovább is szalad minden gondolatom sürgősen. Ivor aznap pont eléget tett azért, hogy ne tudjak nem frusztrációval rá gondolni. Mint valami alattomos inger, mint mikor álmodban valódinak érzel érintéseket, mindent... Ki is ráz a hideg és roppantok egyet a nyakamon. Máris könnyebb!
- Le kell ülepednie mindennek.. - dünnyögöm
halkan és biccentek egy aprót, hogy igen, egyet értek vele abban, hogy gőgből cselekedni semmi értelme.
A szavai valami megmagyarázhatatlan nyugalmat és határozottságot sugallnak, és Nox lénye is, ami apránként, nyomokban átragad rám is.
- Köszönöm. - mondom kissé rekedten arra, hogy számíthatok rá és rá is nézek közben. Félig szótlan egyezség.
Gargot és Lilitha folyamatosan viselik mindannak a súlyát, amiket elkövettek. És az életükön és az őrületükön kívül nincs már más nekik... Legalábbis ezt lehetne hinni.
Az aktivitásuk azonban azt mutatja, újra találtak célt, ami miatt elő elő merészkednek a csigaházból. Ennek pedig az lesz a következménye, hogy egyszer szembe kerülnek mindazzal amit évekre el tudtak odázni, de hitükkel szemben, nem örökre.
Gondolataimból az utolsó mondata szakít ki. Egyszerre nézek rá megszeppenten és úgy mint akinek minimum karácsony van! Vissza költözik valami gyermeki ártatlanság is az egész lényembe ezzel együtt.
Bár meg nem válaszolta és puszta empátiából érzem ki, hogy Nox igen súlyos titkot rejt.. Gondolataimban felsejlik a tény, hogy mikor megpecsételtük a beköltözésemet, Nox felajánlotta a jelenlegi szobámat, illetve egy szekrényt... tele olyan holmival, ami tökéletesen méretem volt.
Már akkor is felmerült bennem a kérdés, hogy ez így hogy meg miért, de átsiklottam felette utána. Most viszont valamiért össze kapcsolom az egészet és elemi erővel hat rám. Nem spekulálok tovább, beérem... ennyivel, és azzal, hogy ez az egész, valóban olyan mint egy polip... akár az állatról, akár a betegségről beszélünk... Mindkettőnek tökéletesen megfelel a kép.
Felállok hát és félszegen biccentek. Most érzem csak meg, hogy amúgy egészen áthűltem...De.. a "csöndből" ítélve a vihar lényegesen csillapodott... Bár lehet hogy csak fölénk ért a vihar szeme. Ki tudja? Minden esetre a pillanatnyi nyugalomért hálás vagyok.
[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

Plátói szerelem: lekvárosüveg kívülről nyalogatva.

Az emberiség olyan, mint a krumpli: a java a föld alatt van.
Az élet nagyon drága, de az árban benne van évente egy Nap körüli utazás.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2018-06-13, 12:37



Vihar







Fürdőzök a gondolataiban, a tengernyi, milliárdnyi érzelemfoszlányban, mely két pillanat között cikázik át a fején... Mikor máskor tudnék oly tisztán, oly akadálytalanul beférkőzni egy elmébe, ha nem akkor, mikor a leginkább szenved? Keserű kontraszt. Megszokhattam már.
A feszültség elernyed, a tartásom is valamivel könnyeddebb: mélázva játszadozom unokaöcsém göndör tincseivel.
- Jó, rossz... Kitalált fogalmak. Ami az egyiknek kecsegtető haszon, önkívületi kellem, az egy másiknak talán az életébe kerül. És még csak tudniuk sem kell egymásról. - elmosolyodok, kellemes hümmögést lökök ki magamból, enyhén szórakoztató gondolat. Épp mint a következő. Győztes, vesztes, milyen szép szavak, milyen mély szavak... Kár hogy olyan múlandók. Magamban tovább fűzöm unokaöcsém minden egyes szavát, mintha csak egy könyvet olvasnék, melyből mondatról mondatra felpillantok, s elemzem tartalmát. Ízlelgetem, formálgatom, s beépítem. Netán közlöm. Épp mint most.
- Tedd, amit tenned kell. - tekintetemben szüntelen együttérzés játszik, s talán... Talán egy-egy rövidke pillanatra nem is játszik. Tényleg ott van, tényleg jelen van, de már az utánzat is oly hiteles, hogy még jómagamnak sem tűnik fel. Egyetlen szerencsémre. - De ne gőgből cselekedj. Tudatos szándék álljon mögötte, megalapozott bosszú, töménytelen harag, amit eldobhatsz magadtól, ha beteljesül. - túlvilági kellem sugárzik a hangomból, igyekszem úgy formálni szavaim, mintha a fiú zsigereit simogatnám. Nem ő az, akinek szenvednie kell.
Talán idegőrlő, talán nem, de mindazt amit a rendőrségről, az aurorokról mond, részemről reakció nélkül marad. Tudomásul veszem, itt-ott kesernyés fintorral, s csak azután hidalom át a csendet, hogy ismét méltó büntetésük kerül szóba. Lehetséges opcióként kezelem.
- Dönts bárhogy, számíthatsz a segítségemre. - s bár bennem is ott a vágy, hogy százszorosan visszaadjam mindazt a szenvedést, melyet tőlük kaptam... Csendben maradok. Én is egy áldozat voltam, épp mint ő, de míg nekem egy eset volt a sok közül, neki élete tragédiája. Az én sebeim nem szabad, hogy befolyással legyenek a döntésére.
Elmosolyodok, utolsó kérdése szintúgy válasz nélkül marad. Túl mélyre kellene ásnom magamban ahhoz, hogy felelni tudjak.
Így hát végigsimítom a hátát, eltávolodok, majd ismét tekintét keresem.
- Gyere, aludj velem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 465

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2018-04-05, 22:03

Viharban
[You must be registered and logged in to see this image.]

Úgy érzem magamat, mintha emberek széttépett maradványaival, nyers húsával dobálnának. A villámlás maga a dobás, a dörgés maga a csattanás, ahogy pedig kitart a moraj, az az, ahogyan lecsúszik a döghús, minden nyálkáját, minden nedvét rajtam hagyva. És én fuldoklok ettől a nyálkától. Beömlik az orromon, a számon, át, és a dögvészt veti meg odabent ami addig bomlaszt, míg egy belül üszkös, gennymassza marad csak... Felfordul a gyomrom, és kis híja van, hogy ne dobjam ki a taccsot a tökéletes márványpadlóra...
Nyelek egy hatalmasat... Bár épp ez az amit nem szabadna bent tartanom. Ki kellene adnom, felsózni, felégetni, utána pedig újra vetni. Ezt a drasztikus gondolatmenetet még Nox is elkaphatja tudtomon kívül.
Az új pálcám, amit millenium után szereztem a régi helyett, amiről fogalmam sincs mi lett vele, most a kád szélén hever magányosan. Nox még látta a régit,  ezt meg mikor mellém szegődött boldogan mutattam be neki is.
Olivander azt mondta, annyira nem is baj, hogy újat kapok, őszerinte, sokat változtam, és az előzővel amúgy is megszakadt volna a kapcsolatom... Ezt követően több mint négy órán át kutattunk egy olyan pálca után ami elfogad... Enyhén szólva is kétségbe estem! Végül egy olyan darab tulajdonosa lettem, amit még Olivander nagyapja készített.
Körte fa, tizenöt hüvelyk az átlagos maximum tizennégy helyett, kifejezetten rugalmas. A magja pedig bólintér-húr. Állítólag, a faőrző kisbestia, a pálcának való körtefa odvában pusztult. Olivander nagyapja pedig úgy döntött, ezúttal a fa őrizze a kisbestiát.
- Rossz dolgok nélkül nincsenek jók sem. - ismétlem el amit lényegében Nox is mondott. És valóban. Ez az élet rendje, törvényszerű.. Most még sajnos néha megengedem magamnak, hogy ezt elfeledjem. Pedig régebben is ez tartott bennem mindent. - Egyszer azt mondta valaki, a győztesek olyan vesztesek akik újra felálltak.. - dünnyögöm halkan, ránézek és biccentek egyet erőtlenül. A légzésem még remeg, és cseppet sem esik kellemesebben a kinti időjárás, mégis, mintha érteném miről beszél. Fogalmam sincs, hogy hogyan csinálja, de már most mérföldekkel összeszedettebbnek érzem magamat, minden nyomorom ellenére is.
Síri csönd, felőlem, mondandója végére ér én pedig csak meredten nézek. Az a mondata határozottan elér és csak nézek rá, magamhoz képest, valami szörnyen kifejezéstelen arccal. Aztán egy pillanat alatt megtelik élettel újra és kibukik belőlem.
- Hálás vagyok, hogy így tettél.- elnézek Noxról magam elé és reszketeg légzéssel, alig hallhatóan mondom ki. - Fel akarom számolni, ami maradt a birtokból. Mindent... El akarom törölni, megtisztítani a földet, és újra életet lehelni belé... - sóhajtok egyet pislogok párat. - Vagy leszarom az egészet és soha többé nem megyek a közelébe! - ezt követően szomorkás ábrázattal nézek Noxra, de magamhoz képest kihívóan felnőttes komolysággal.
- Emlékszel, mikor először újra találkoztunk, és említettem, hogy egy aurortól arról kaptam levelet, ...hogy élnek? - kérdem és várok valami reakciót. Beharapom a számat, pont ott, ahol egy nem is olyan csinos heg húzódik. Heted év végén szedtem össze, mikor szintén egy vihar alkalmával Megant igyekeztem vissza tartani az öngyilkosságtól. Simán átharaptam a számat egy égi döndülésnek köszönhetően, miközben kint álltunk kimászva a Roxforti kilátó egyik tornyán...
- A Camden-i tűzvészről biztosan hallottál. Még az ezredforduló előtt volt nem sokkal.- megvárom, hogy időben be tudja azonosítani aztán folytatom csendesen.
- Miután felébredtem, a Parancsnokság küldött egy behívó levelet. Mint meditéc osztottak egy csapat mellé. És az ügy felgöngyölítése végett nyomoztak.. nyomoztunk.. A jelentések alapján, aki végre hajtotta a menekülésnél a tömeges hoppanálást, Gargoth volt. És ha ő ott volt, akkor Lilitha sem lehetett messze.. Az ügy egyenlőre sehol nem tart. Fogalmam sincs hogy lesz-e folytatva, vagy hogy engem vissza hívnak-e... De közel voltak.. Túl közel. - az utolsó két mondatot voltaképp csak tátogom. Minden bizonnyal egy hosszú csend fog beállni. Nekem újra megindulnak a könnyeim és hatalmas gombóc nő a torkomba, amitől alig tudom kinyögni amit mondani akarok.
- Néha... az a beteg gondolat ébred fel bennem, hogy végig akarom nézni ahogy... - megremegnek a vállaim és az ég újra rákezd, én meg előre hajolok, össze szorítom a tarkómon az ujjaimat, aztán csak megtámaszkodva a combjaimon dobolni kezdek egyik meztelen talpammal a földön. Folyamatosan rágom és feszítem az állkapcsomat, ami nálam a különösen nagyon frusztrált és erős dühöt jelenti, még ha mindemellé az arckifejezésem inkább szomorú is.
- Látni akarom ahogy dementor csókot kapnak. - nyögöm ki végül, határozottan, átszakítva a pillanatra beállt csöndet. Mondatomat mennydörgés követi.. és minden bizonnyal újabb hosszú csönd. Nem érzek szégyent magamban, hogy ilyet mondtam ez valahol megrémít.
Természetesen megragadt egy másik lényeges mondata... illetve szava. Őszinte csodálattal nézek rá, és szóra nyitogatom a számat, de pillanatokig csak aprókat tátogok mint egy hal.
- Kiből táplálod a patrónusod? - kérdezek rá és őszintén elönt egyfajta tartózkodás, mintha attól tartanék, a mellettem ülő leszedi a fejemet a kérdésért..
[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2018-03-30, 18:04



Vihar







Halott méhemhez szorítom a meggyötört üstököt, tartásomban szemernyi kétely, s bizonytalanság sem akad: magamra kellett, hogy vállaljam a patrónus szerepét. Ez a fiú... Őszintén kedvelem. És őszintén szeretném elültetni benne mindazt, amiben tulajdon túlélésem rejlik, azt a halotti reményt, azt a nihilista kapaszkodót, ami nem enged meghalni, történjen bármi. Üveges tekintettel meredek magam elé, kezeim göndör fürtjei közt játszanak. Ha tudnád Cody, ha tudnád... De nem tudod. És nem is fogod. Hisz mit érne mellette az őszinte szándék, hogy megmentselek.
- Ugyan mit tehettél volna... Halál, keserűség, szenvedés, milliárdnyi a nap minden percében, s mégis: elengedhetetlen. A kontraszt egyik fele, kontraszt nélkül pedig nincs létezés. Hálával gondolj rá, mást nem tehetsz. - búgom megfáradt sóhajjal, keserű vagy sem, az igazság ilyen.
Márványszín arcom elkomorul, a pillanat hirtelenségében válik rideggé, kellemetlenül feszessé, de csak míg kiszakad belőle egy enyhe, fájdalmas kacaj, melybe hasfalam is beleremeg. Tartásom megrogy, elengedem kuzinom buksiját, kezemet vállára helyezve ülök le mellé a kádra, s fúrom tekintetem mélyen az övébe.
- Semmit? Mindent megtettél. Kimentetted magad. Ha nem tetted volna, a szüleiddel égsz a tűzben... melyet én okoztam. S egy ekkora veszteséget még én is megéreztem volna. - síri csend, szavaimban átható kettősség, érthető ha zavart érez, érthető ha megijed, de jelenésem szakadatlan bizalmat sugall.
- Teremtettél hát egy mételyező masszát, ami belülről emészt. Ejnye. Hogy is tudnál gyógyítani, ha közben belülről rohadsz? - pöckölöm vállon pajkosan, mintha csak játékosan megdorgálnám. Pedig komoly kérdéskörök ezek, komoly vívódások, én mégis szeretném, ha könnyedebben kezelné. Ha matt, érdektelen érzékenység uralkodna benne, ha létezik ilyen - márpedig létezik, a konstruktív, magasztos tragikomédiával karöltve. Groteszk világ, mégis egyben tart. A következő kérdés viszont elgondolkodtat. Oly rég volt már, oly ösztönös volt. Egy pillanatra elmerengek, testembe lélek költözik, röpke időre az álarcok fölé kerekedve.
- Kiből. - s ennyi elég is. Talán túl sok is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 465

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2018-03-01, 00:59

Viharban
[You must be registered and logged in to see this image.]

Eleresztem unokanővéremet lassan. Különös ez a mértékű közvetlenség. Mára azonban sikerült levedlenem, hogy zavarban legyek, vagy bármi ilyesmit érezzek Nox iránt. Olyan egyszerű, tiszta, nyers és szabad. És mégsem fog belőle semmi félreérthető fakadni. Két ember meztelen valója.
A kérdése nyomán felnézek rá. Márványszín hasfaláról az arcára és elgyötört arcom, csúfondáros módon Lilitha arcát idézhetné. De az enyémen sem tébolyodott düh, sem megalázkodó, könyörgés. Egyszerűen csak egy arc, ami nem érti a körülötte széthullani látszó világot. És egyenlőre abban a tudatlan állapotban van, hogy ő is ezzel a világgal fog szétesni. Elveszem a tekintetemet és megdörgölöm az arcomat. Nem próbálok egyetlen maszkot sem magamra erőltetni, nem próbálok már úgy tenni mintha minden rendben lenne.
-Annyi minden történt újév óta...- sóhajtok egyet. Egy jó nagyot reszketegen. És bár újabb villámlásra újra össze rándulok, ahogy addig, talán még a csuklás is rám tör, de Nox jelenléte, valamiért határozottan megnyugtat. Amik pedig halkan kibuknak belőlem, egyetlen pontról sem beszéltem eddig, hogy bármelyik is miként érint ténylegesen.
- Giát megölték, mert egyedül hagytam.. Jadet teherbe ejtették, mert faképnél hagytam, pedig együtt szilvesztereztünk volna... Ariadne kómában mert engem próbált menteni és az ég világon nem tudtam érte semmit tenni! Nem... nem tudtam magához téríteni, pedig ott volt mellettem a kórházban mikor felébredtem!- a számat rágom kegyetlenül, egy újabb mozdulattal bár én észre se veszem, alaposan fel is tépem, nem egy helyen. Nos igen, nehezemre esik megemésztenem, hogy hiába van adottságom ahhoz hogy a két kezemmel gyógyítsak, néha ez is cserben hagyhat. És ezzel így szembesülni elsőre... Keserűen tanulságos érzés. Amolyan... már egy pillanatra elhitted, hogy kisistent játszhatsz, aztán nem csak az Olymposról, de még a Taigetosról is levágnak mint macskát szarni. Hallgatok egy sort. Aztán egyszerűen kibuggyan belőlem.
- Mindig is tudtam, hogy szörnyű dolgokat éltél meg... De sosem hittem volna, hogy a crucio ennyire... szar...- csuklok egyet és azzal együtt képes vagyok és újra felzokogok. -És ahogy érted sem, a kutyámért se tudtam semmit tenni azon a rohadt estén!...- hogy miért érzem ennyire a magaménak ezeket? Nem tudom... Nem tudom miért élem meg személyes kudarcként az összeset.. de ezen marhára tovább kell tudnom tenni magamat előbb utóbb különben gyógyítani sem leszek képes. Muszáj megedzenem azt a nyámnyila lelkemet!
-Az ezredforduló óta egyre kevésbé tudom használni azt, hogy kézrátétellel gyógyítsak. Sőt igazából egyre kevésbé megy bármilyen formában...- nyögöm ki. Újabb ágyú dördül el Ares egén, Athene-nak címezve én pedig újra össze húzom és karjaimmal körül is fonom magamat. A kulcscsonton még szinte világít a lőtt sebem, holott már jó pár hónapja volt. A következőkkel kissé félszegen hozakodom elő
-Azt hittem, hogy ha levezetem a feszültséget, ha kifárasztom magamat, akkor javul a helyzet. De... nem változik semmi. Pedig eléggé megdolgozom, hogy éjszakánként minden gond nélkül tudjak aludni és egy árva gondolatom ne legyen az egésszel!..- Nos igen... mintha csak alaposan elfelejtettem volna, hogy a problémát nem halmozni kell, hanem megemészteni, a tanulságot leszűrni, a többit meg kidobni a kukába. Nem igazán hagytam időt magamnak sem, hogy bármi lecsapódjon.
-Tavaly november óta, egyre erősebbek voltak már az alvásparalíziseim is.. Legutóbb pár hete pedig volt egy ami után... Reflexből patrónust idéztem...volna...- Unokatestvéremre nézek
-Megpróbáltam utána... rendesen ébren. És..- megcsóválom a fejemet. -Semmi. Nem tudok patrónust idézni...- ezt eddig végképp nem említettem senkinek. Noxra nézek egy border collie hatalmas kékeszöld szemeivel.
-Te.. miből táplálod a patrónusodat? - kérdem őszinte kíváncsisággal, hiszen tudom, hogy Nox képes rá, bár még sosem láttam. Szerencsére nem kerültünk olyan helyzetbe, hogy szükség legyen rá.
[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2018-02-25, 14:29



Vihar







Füstszerű jelenésem mintha mindig is mögötte lett volna: mintha minduntalan a házban cikázna, felügyelne, figyelvén s hallgatván mi minden történik benne.
A hatás sem más: átható, fullasztó, velejéig romlott, mégis fénylő kárhozat, de ezúttal mintha más lenne, mintha... Valóban őszinte lenne. Kellemes, törődő, mint egy rég elveszett anyai ösztön, mely édeskés savóként szivárog a régmúlt kötődések gondosan beforrt sebei alól. Testem mégis egyenes, gyöngéd, mintha csak támasznak termett volna: ez az oltalmazó tudat lesz úrrá rajtam, ahogy a verítéktől nedves orcát magamhoz ölelem. Lenézek a csutakos buksira, könnycsontja mentén finoman megtörölgetem. Nem figyelek a szavakra, hisz gyengék, erőtlenek: jelentéktelenek.
- Mi bánt? - teszem fel újra, s ugyanúgy, hisz tudom: hiába a fóbia, az ösztönös rettegés, több ez mint egy puszta vihar, az csak a szikra volt, mely mindezt a szenvedést fellobbantotta. S hiába oly gyönyörű, szívszaggatóan szép látvány a milliónyi elhullajtott könnycsepp, a fel-felvillanó, gyötrő fényben reszkető szálkás test, ez most nem erről szól. Több, mélyebb annál, és én itt vagyok, hogy megéljem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 465

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2018-02-06, 23:11

Viharban
[You must be registered and logged in to see this image.]

Vállaimat lefeszítem, a nyakamon az inak remegnek ahogy egyre inkább igyekszem vissza szuszakolni magamba mindent és össze össze rándulok a szabálytalanul kapkodó csuklásszerű légzéstől. Magam sem értem miért ennyire intenzív most minden. A viharok mindig is megviseltek, na de a többi szar miért most jön fel? És miért léteznek egyáltalán? Hogy tarthatok itt?!
Nox hiába nem akar megijeszteni, beléptét egy villámlás kíséri és egész mellkasom bele remeg abba a dörgésbe ami követi és pedig önkénytelenül feszülök meg és húzom összébb magamat, mintha bottal vernének rám. Nox tanúja lehet ahogy egy természeti jelenség embert kínoz.
Mikor realizálom hogy ő az egyből minden erőmmel azon vagyok, hogy össze szedjem magamat. -Nox.. én..- - nyögöm ki és egy önkénytelen reszketeg mosoly kúszik az arcomra, ami jelenleg igen groteszk összhatást hoz. Hamar megtörölgetem magamat, bár a légzésemet nem sikerül rendeznem, csak az a mosoly van az arcomon....- Bocsánat... nem akartalak felé...- - belém fagy a szó amikor oda lép hozzám én pedig képtelen vagyok rá nézni, mintha szégyellném magamat. Amikor hozzám ér össze rezzenek és egy nyüsszenés is távozik egy adag levegővel. A bőröm jéghideg, de szabály szerűen vizes. Részben attól amit magamra lötyköltem, részben meg a hideg verítéktől amiben úszom már egy ideje. Jobb vállamon átsiklik a keze a hegen amit anyám levélkése okozott egy rossz pillanatában, aztán tovább... Annyira gyengédek a mozdulatai...
Honnan, vagy mikor érdemeltem ezt ki? Miután befejeződik a mozdulata és felteszi a kérdést, a mosolyom remegve torzul kétségbe esésbe.
Válasz helyett azonban egyenlőre csak körül fonom a karjaimmal a derekát és belezokogok szegénynek a hasába. Egy újabb égdörgés és az ölelésben is érezheti ahogy megfeszülök minden porcikámban, bár nem szorítom meg jobban.
Egy két hosszú perc után azonban miután sikerül lenyugodnom a szíve ritmusát követő hasi ütőerének egyenletes lüktetése nyomán, oldok magamon és lazábban fogom át már a derekát is.
- Csak.. a vihar.. - - nyögöm ki kissé rekedten, meg is köszörülöm a torkomat.
[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2018-02-06, 22:42



Vihar







Merev, már-már halotti tartásomból egy váratlan esemény zökkent ki: mint más elmék turkásza, az ingereket egyfajta szűrőként fogja fel tudatom. Érzékeny a külvilágra, hisz belőle táplálkozik, a vihar hozta megannyi szenvedés kellemes csemegének bizonyult eme esti órákban... De ez most más. Intenzívebb, erőteljesebb. Megérint, mondhatni arcon csap, olyan hévvel hasít a szélcsendbe, s ezzel belém, mintha csak én magam élném meg. S hogy miért ilyen erős? A válasz egyszerű, mégis kényelmetlenségre adhat okot: helyet kapott elmémben az, aki hordozza. De hiába adatik meg ez oly keveseknek, nem akkora kiváltság mint amilyennek elsőre tűnik. Sebaj, azt a szemernyi kis önzetlenséget előkotorja, ami még valahol mélyen ott lappang bennem.
Feltámadok dunnáim közül, fáradt, monoton mozdulatsor kíséri amint szétnyílt köntössel, ernyedt léptekkel indulok... magam sem tudom merre. A megérzés vezényel csupán.
Alvómaszkom a tükörfényű padlón landol, átlépvén a küszöböt egy röpke másodpercig tétovázok, s csak aztán vezetnek lépteim a közös fürdő felé. A fájdalom, még ha nem is a sajátom, lassan engem is gyötör, s ez eggyel több ok, hogy megszűnjön létezni. Hangtalan jelenésként osonok a baldachinos boltívig, mely a jókora fürdőkádhoz vezet, csak aztán nyomom meg lépteim, ezúttal senkit sem szándékozok megijeszteni. Megpillantom az ifjút, sziluettje szívbemarkoló. S a legszörnyűbb mindebben... Mintha csak egykori önmagamat látnám. Nekem nem volt aki segítsen, engem nem volt aki tanítson. Én legyek a visszhang, aki majdan fejében cikázik, aki mérgezett tanaival segíti meg, hogy élvezze a kilátástalan nihilt. Nem tudom mi vezérel, egyelőre sejtésem sincs, csupán közelebb lépek, egészen közel, felmérem ülő alkatát, kezeimet végigsimítom mezítelen vállain, majd két oldalt nyakán. Hüvelykujjaimmal egy pillanatra megdörzsölöm fülei tövét, s állkapcsát érintve hajtom fejét hasfalamhoz. Ezeddig egy szót sem szólok, mozdulataimból szakadatlan őszinteség árad. Magam sem értem teljesen, de magamhoz ölelem, oltalmazóan közrefogva könnylepte orcáját.
- Mi bánt?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 465

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2018-02-06, 20:12

Viharban
[You must be registered and logged in to see this image.]

Odakint tombolnak az égiek olyan csatát vívnak ami már régóta megrémít, pánikba, tehetetlen félelembe és iszonyba taszít. Aludni ilyenkor? Ugyan! Jó ha nem ájulok el. Rohamom legalább nem lesz. De lassan ideje lenne megtalálni a tényleges forrását és kikezelni, mert az nem járja hogy elered az eső és beküldök egy bivaly erős szérumot, instant pánikból átcsapó enyhe epilepszia ellen...
Bár én nekem jelenleg nincs lelki erőm végig gondolni és éppenséggel össze kapcsolni, azóta romlott az állapot amióta a Varjúban megkezdtem a mélyrepülésemet. Épp csak bele kóstoltam, épp csak őrzök pár titkot, épp csak több figyelmet fordítok a helyre, mint a kis üvegházamra és a gyógyításra... Csak Courtney-vel szórakoztunk egy kicsit.. és csak párszor maradtam ott meló után egy két vendéggel... aztán felmentem hozzájuk.. de önszántamból töltöttem velük az időmet, jó fejek voltak, nem volt pénz a dologban és utána mindenkinek ment tovább az élete ahogy addig... Na jó az a pár vendég kicsit több volt... két és fél hónapja minden este haza mentem valakivel, és volt hogy nem ketten voltunk... Nem is értem, sosem volt ekkora étvágyam...
Jelenleg a fürdőben bőgök, hol a tükör előtt frissítgetem magamat a mosdónál, hol a kád szélén ücsörgök, hol fel alá járkálok idegtől tépázva. Igyekszek ultra halk lenni, hogy Noxot ne keltsem fel, de most valahogy nagyon nehéz lenyelnem és visszaojtanom magamat és azt hogy ne torkom szakadtából zokogjak, kiordítva magamból mindent... egy két szerencsétlen takonyfelszívást, csuklást és nyüszítést így se tudok elfojtani.
Jelenleg a kád szélén ülök, hulla sápadt vagyok, minimum úgy nézek ki mint akit megverek elütöttek és megerőszakoltak, és mivel párszor belém is kötöttek hazafelé, gyűjtöttem néhány csikknyomot, meg lila zöld foltokat. A gyógyítás sem megy úgy mint előtte, pedig olyan könnyen ment! Főleg ha magamról van szó nem megy..
Egy szál törülköző van rajtam, így amit még kölyök koromból szedtem össze hegek is rajtam figyelnek fedetlenül. Reszketek, és  a combomat is le kell fognom, ki kell masszíroznom, mert minduntalan érzem ahogy jönne fel az a roham, görcsöl a lábam és random izomtónusok jelentkeznek... Kúrvajó... és a cigim sincs nálam!...
[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2018-02-06, 19:29



Vihar







Dermedt sötétség, pulzáló neszek. Az égbolt tompa dübörgése cikázik bennem két álom között. Szeretem, magához ölel. Tudva tudván pusztítását, megbízom benne, mert egy biztos: nem kivételez. Épp ugyanúgy tombol, tipor, mindenkit és minduntalan, senki fiát nem kímélve, az éjszakát véreztetve.
De nem zavar, kellemes háttérzaja ez az estnek; mégis itt, az ódon falak közt hiába rajongásom, nem lehetünk egymásé.
Csendesen szuszogok jókora sötétzöld dunnapárnámon, arcomon még itt-ott megcsillannak fényűző éjszakai krémem maradványai. Szememem feketéllő, horgolt alvómaszk, pizsamaként egy lenge méregszín köntös szolgál, ami csak alig-alig sejlik fel a cicomás baldachinok mögött.
És én mégis éberen alszom. Nem véletlen: nincs alvilág, melyben nyugodt szívvel aludnál, pláne annak, aki majd' mindet megjárta, s a mellkasában is csak egy üres porhüvely dobog. Időnként felnyílik tekintetem, észleli a csipkézett valóságot. Olyankor fülelek, réveteg fülelések közepette emésztgetem a vihar tombolását. Ha minden igaz, így megy ez majd reggelig, csupán helyenként egy-egy szaftos álommal megszakítva.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 125

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2018-01-22, 00:06

Nox tehetséggel tűri a megpróbáltatásokat, és valóban intenzívebben érzékelheti önnön testét, de csak tudatilag, az én jelenlétem, a nyilvánvalókat leszámítva most nincs sehol. Jóformán elzártam az én részemet.
Sajnálom, ha csalódást okoztam, a kifejezéstelen ábrázatommal. A maszk nélküliség az én esetemben különösképpen kiábrándító, rideg és távoli. Mint egy megfagyott magányos bolygó, ami nem csak önmagában fagyott meg, hanem az időbe magába is. Nem kering semmi körül, nem kering körülötte semmi, nem forog magában sem, illúziókat sem kelt benned. Csupasz és örökké árnyékos. Sosem látod igazán a felszínét sem.
Automatikusan és minden nélkül fejezem be és pillanatra meglep ahogy magához húz, nem tudom ugyanis értelmezni a mozdulatát, de nem is kell, kisegít drága Fényoltóm. És a mondatára voltaképp széles, alattomos vigyor kúszik a képemre.
És lám lám mégis ad életjelet az a döglött bolygó!
Cody Nox mondata után tér vissza, idő közben kiment és csinált teát az unokanővérkéjének. Most egy kupával és egy kancsóval tér vissza, le is teszi az éjjeli szekrényre. Tökéletes!
Főt hajtok Noxnak, mint egy komornyik, aki ezer örömmel fogja teljesíteni az úrnője kérését.
A kör lejár és szerte is foszlik kék fényjátékkal a levegőben. Teszek egy laza mozdulatot és Noxra mászik körbe ölelve őt a takarója. Én pedig felállok és a kölyökhöz fordulok.
- Na gyere! Megnézzük mi van a torkoddal. - Cody össze szedi a kis kosárkáját és csak a kikevert kenőcsöt hagyja itt a mozsárban, az éjjeli szekrényen a kancsó mellett.
Ezt követően mindketten távozunk.

Alig telik el egy öt perc, a házból bizony egy kő kemény párbaj hangjai szűrődnek innen onnan. Cody hangján néha fel fel hangzik egy egy bűbáj, átok, rontás, vagy bármi ami védelmet nyújthat neki. Sajnos minden hiába és a fiú hangja mindegyik után, amilyen erőteljesen és határozottan indult, épp úgy gyengül és halkul el. Azért meg kell hagyni, nem adja magát olyan könnyen mint gondoltam, de remek kis macska egér játék lett belőle...

Idővel pedig, Cody szobája felől, félre érthetetlen hangok szakadnak fel és kezdik betölteni az ódon falakat. Gondoskodom róla hogy hosszan kitartson.... Újra és újra vissza rántom, nem engedem el, és ennek ő nem rest hangot is adni. Ki tudja mikor szabadul a kölyök tőlem, de határozottan csapágyasra hajtottam.
Végezvén, egy gyors tisztálkodást követően, elégedetten kúsztam Fényoltóm mellé hason elcsúszva, vállának döntve forró halántékomat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2018-01-21, 23:14



Otthon







Egy lehetlenyi gőgbe folytott kudarctudat kúszik vonásaim közé, némi unottsággal vegyítve - mit mondhatnék, a kifejezéstelen arcok hajlamosak lelombozni.
- Megbocsátok. - öltök ismét fellengzős vigyort, egek micsoda érzés! Szeretem. Kellemes. Épp úgy, mint a finom kényeztetés, bár ha tehetném, pár percre elszakadnék fizikai valómtól, csak amíg a fájdalom tart. Aztán persze rákapnék az ízére, és viszlát világ! De szép is volna.
- Pompás. - konstatálom, és leveszem tekintetem Szörnyetegemről. Behunyom a szemem, kényelmesen hátradőlök, mint aki jól végezte dolgát. Jobb kezekben nem is lehetnék, s ha ezek ketten magukra maradnak, az olyan dolgokat sejtet, melyeknek már a tudata is kéjes kárörömmel itatja át azt a csoffadt kis porhüvelyt a mellkasomban. Szív, vagy hogy is csúfolják.
- Csak tessék. - ha meghalok, velem hal, s ez a tudat mélységesen megnyugtat. Olyannyira, hogy csináljon bármit: meg se rezzenek. Legalábbis pszichésen semmiképp, az arcomon előfordulhat egy-egy fájdalmasabb vonás. De hát ez ezzel jár.
Kellemes bizsergés jár át, szinte érzem ahogy sejtjeim vándorlásnak indulnak, ahogy igazgatják a lelkes hormonokat, ahogy új szövetekké differenciálódnak. Szép, igazán szép. Bárcsak láthatnám belülről. Egy kicsit talán látom is, hála Ivor gondos kezeinek - jobban mondva egész lényének. Továbbra sem nyitom ki a szemem, így a mosolyt sem érzékelem, csak egy másodpercnyi megtorpanást - de gondolom ez is a procedúra része. Ha nem, az sem érdekel. Megvárom míg befejezi, csak aztán nyílik ismét tágra tekintetem. Megkeresem az övét, kacsómmal finoman közelebb húzom magamhoz.
- Ő legyen az, akiben ma örömödet leled. - suttogom, s sandítok Cody felé, szám sarkában ördögi mosoly bujkál. - Most pedig hagyjatok magamra, pihennem kell. - szólok zárásképp mindkettejükhöz, kellő drámaisággal.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 125

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2018-01-07, 23:46

Eltűntetem a vértócsát az ölemből amit kedvesem hagyott ott. Többnyire Noxra meg az aktuális idézésemre koncentrálok, így sajnos Cody ingerült kis puffogásáról PONT lemaradok.
Szörnyűség! Nox végigsimítana az államon nekem pedig a tekintetem az övét veszi fókuszba. Arcom eléggé mentes minden kifejezéstől és mimikától. Leheletnyit elhúzódom, de épp csak annyit, hogy Nox ujjait egy pár miliméter válassza el a bőrömtől.
- Hálám a sírig fog üldözni. Erre mérget vehetsz! - hangom cseppet sem hálás, van benne egy olyan él drága Fényoltómnak címezve, mintha mézbe mártott kést éleznének a csigolyáin. Aztán puhán kezembe fogom a kacsóját. Eltűnik kezemben a keze. Rácsókolok az ujjaira - Bocsáss meg, de egy Eskü az utamban áll, hogy csak úgy hálálkodjak. - eztán eleresztem és figyelek tovább a varázslatra. Nem neheztelek már, voltaképp tényleg nem érdekel, de azért ez még úgy oda kellett mondanom. Majd ez is elmúlik.
Hagyom csendben közbeszólás nélkül hogy Cody tegye a dolgát és beszámoljon a történtekről. Nox szavaira nézek rá pár hosszú pillanatig.
- Megkeresem, de el nem hozom. Felépülsz, én pedig meghagyom, hogy személyesen menj el hozzá. - Hiszen az úgy sokkal értékesebb, mindenki számára.
Mikor Cody kérdi a nevemet minden különösebb nélkül mutatkozom be. Aztán mikor segítséget kér... Nos egy apró megjegyzés bukik ki belőlem, de egyébként eleget teszek a kérésének.
Ujjaimon a kenőccsel a hölgyemre pillantok - Ez lehet hogy most kellemetlen lesz. Ne ugorj meg, a kör, amivel rásegítek a szöveteid épülésére, még nem ért körbe, ha megszakad, bedarál. - közlöm egyszerűen. Szerencsére nem okoz gondot tartanom. Hasznosak ezek a körök, de meg van a maguk kockázata, és már hallom is mögöttem felcsendülni Cody problémázását. Bár el van fordulva, azért az aggodalmát kifejezi.
Én pedig óvatosan kivitelezem a küldetést. Valahol mindig is tudtam, hogy tulajdonképpen nőgyógyásznak kellett volna mennem! Minden adott hozzá, lazák is, hosszúak is az ujjaim, és tapintásra egy teljes kórképet tudok levezetni. TE JÓ ISTEN MI VAN ITT?!
Lassan pislogok egyet és Noxra sandítok, szemeim sarkában a szarkalábaim mosolyra húzódnak, de más nem árulkodik a "jó kedvemről". Azt hiszem tudatosul a szakmája a hölgynek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2018-01-01, 13:33



Otthon







Hiába minden. Hiába a dúló szenvedély, az önző mámor, az expresszív gyönyör s miegymás... Kíváncsiságom ezúttal letörni kényszerül. Győzött a fizikai test, a halandó mivolt, s örömtáncával nemhogy kényeztet, pokoli szenvedésre kárhoztat. Alsó ajkamra harapok, szemhéjaim fájdalmasan összecsukódnak, egyetlen kicsorduló könnycsepp nélkül. Nem válaszolok, jóformán semmire, magam mögött hagyom mindazt, ami a konyhában zajlott, s pár végtelennek tűnő pillanatra a tudatomba zárkózom - ez kell hogy zokszó nélkül kibírjam a rövidke utazást a hálószobámig.
Felnyitom tekintetem: az örökké rideg szempárba élénk figyelem költözik, noha összhatása a gyötrő kíntól némileg tompa. De ott van benne egy játékos felelősség: ha mással nem, röpke szavakkal tartozom a környezetemnek. Épp szóra nyitnám a szám, valami gyomorforgatóan önironikus kis odaböfögést produkálva, de egy indulatos kifakadás a szavamba vág. Codyra nézek, lágyat pislantok, majd vissza Szörnyetegemre, finoman végigsimítva markáns állkapcsát.
- Hallottad, légy hálás. - mosolyodok el, egészen szélesen, komolytalanul. Tekintetem továbbra is rajta pihen, még akkor is, mikor a lány kerül ismét terítékre. A bukott angyal, a vadorzó, szívderítő jelenés... Miért is nem voltam ott? - Ugye elhozod nekem? - szegezem annak a kérdést, kit úgy hívnak: Ivor... Nocsak. Ezt ezidáig nem is tudtam. No nem mintha különösebben foglalkoztatna. Kettejük párbeszéde azonban szórakoztat, már csak azért is, mert mint a két elsőszámú férfi az életemben, szeretném, ha egy kicsit közelebbről megismernék egymást. Az ilyen kötelélek fontosak, csupán én tartózkodom tőlük. De ez nem jelenti azt, hogy ne nézném élvezettel kettejük tündöklő vívódását. Egy pillanatra kizökkent a gondolat, amint Cody épp nyakig kenőcsösen a vaginámban turkál, de nem azért, mert olyan szemérmes volnék, csupán elképzeltem, ahogy finom kis ujjai számára mindez nagyjából olyan érzés lehetett, mint egy ódon főcsatorna falát apránként kenegetni. Mit mondhatnék, az idő vasfoga...
Mindenesetre élvezem a műsort. Egy szemernyi aggodalom sincs bennem, látván karakán megmentőim, s tudván: egyiküket az elhivatottság, másikukat a kötelesség vezérli. Ízletes kombó.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 465

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-12-26, 02:08




Otthon


A kezeim ökölbe szorulnak, a válaszokat hallva, aztán mintha történne valami, Én meg elmormogok az orrom alatt egy - Én megmondtam! -ot. Mikor elmennek mellettem ökölbe szorult arccal nézek az idegenre. Ki a faszom ez?! Önkénytelenül lendül a kezem és be is mutatok neki, de aztán szemem elől tűnik, én pedig Noxra fókuszálok, őt veszem előrétbe és iparkodom, hogy össze szedjek mindent amire csak szükség lehet. Hamar meg is találom amit kerestem, pont kész vannak a hozzá valók, csak össze kell keverni őket. Az egy két perc és meg is lesz. Össze dobálom a cuccokat egy kosárba és már megyek is vissza.
Mikor megérkezem, már izzik az ismeretlen varázslat, amit merek remélni, hogy csak segít, és nem árt még többet! az éjjeli szekrényre pakolok és a törőmozsárba el is kezdem kiméregetni a kenőcshöz való mennyiségeket a növényekből, őrleményükből, meg a belőlük nyert, párlatokból. Hál égnek reggel sikerült annyira elő készítenem mindent meg az éjszaka, hogy már csak össze kell keverni. A gúnyolódásra megtorpanok és higgadt hangon, de nálam láthatóan ez már a tajtékzódás határa nem bírom tovább.
-Te a pofád befogod! Hálásnak kellene lenned, hogy megmentette az életedet az este, úgy hogy kis híján bele döglött! Tudod nagyon jól te is hogy milyen állapotban van! Mert nem hiszem el, hogy egy magad fajta élőlény ne tudná! Hogy vagy képes játszadozni vele?? - nem nem megy hogy magamban tartsam, muszáj felelősségre vonnom. Hogy lehet valaki ilyen? Jó Cody nyugi... üdv az önző valóságban... Olyan arcot vágok mint egy sértett gyerek, felelősséget érzek Nox állapotáért, holott nem is én tehetek róla. Csak szeretném hogy jól legyen, és hogy az épsége, mondjuk ne csak nekem legyen már fontos!
Aztán lenyelem a gombócot a torkomban, igen nehézkesen sajgó nyelőcsövem miatt és sóhajtok egyet, amivel vissza nyerem a nyugalmamat és higgadtan, halkan, kissé aggódva folytatom.
- A lány táskáját megtaláltam a hátsó konténerek mögött. Elhoztam. Benne van minden irata, meg minden mása.... Jekatyerina Gerasimov állt az igazolványán. Hollófekete haj, rikító kék szemek. És mugli létére, ameddig nem kezdett rá a túlvilági szeánszára, egészen sikeresen elvegyült. A lakcím kártyája viszont szerintem hamis.. Meg pár másik irata is. Oroszországban született és alig tizennyolc éves. - ahogy beszélek, érzem hogy teljesen lehiggadok, és a csajszi iránt újra felébred a kíváncsiságom. - A biztonságiak tették ki, a kábító bűbáj után, de fogalmam sincs hová, elvileg hoppanáltak vele, hogy minél messzebb kerüljön.- közben elkészül a kenőcs is. És Noxhoz és az idegenhez fordulok.
- Amúgy... Hogy szólíthatlak? - kérdem az újdonsült lakótársunktól, ha már ilyen jól elküldtem a picsába előzőleg, de készségesen válaszol is - Ivor a nevem. A többi nem lényeg neked.-
hm ez gyorsan ment. Aztán egy újabb apró sóhajjal kérdezek rá, ha már úgy is kéznél van... - Segítenél? Ebből kéne minél vastagabb rétegben juttatni belülre - motyogom szégyenlősen, kissé szerencsétlenül. Mire Ivor csak rápillant a kencére és biccent. - Igen láttam reggel a folyamatot. - erre megtorpanva meredek rá kissé, szerettem volna, ha erről nem esik szó... Ivor persze minden gond nélkül kanyarint ki hosszú vékony mutató és középső ujjára egy jó adagot a törőmozsárból jobb kezével, a ballal még mindig a varázslatot forgatja.
Én meg asszem most inkább elfordulok illedelmesen, kezemben a mozsarat szorongatva, kissé rezignált tekintettel.

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 125

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-12-26, 01:25

Annyi gondolat annyi érzés ezekbe a hamvaikba fojtott pillanatokba. Hiszen Cody urfi ostroma kitartó, még ha vajmi kevéssé is érdekelnek bárkit pimaszkodó megnyilvánulásai.
Fényoltóm simulékony lágy táncának nekem áldozása, az orrpisze a vállamon, a lapockáim karcolgatása, mind egy következő mélységbe rántanak, amiből egyetlen apró kellemetlenség ránt csak ki.
Valamit megérzek, ujjaimmal, mielőtt a kohó mélyét érnék, elhúzódom, és a gyötrően feltüzelt folyamatot egy kellemetlen, szúró görcsbe húzódó, túlzottan feltüzelt érzés szakíthatja meg Nox részéről. Apró mozdulatok voltak csak azok mikkel vágyam fizikai valóján táncot lejtett, mégis elég volt ahhoz, hogy most újra elinduljon egy nem is kis cseppekben terjedő vérzés.

Szegénykém... Érzem hogy fáj neki, mintha egy pikkelyvértes vaskesztyűvel kérték volna hogy ujjaljanak meg... Szórakoztatna a szenvedése?
Tulajdonképpen igen. De megállom, és arcom sem rezdül, csak bele nézek az ő arcába. - Talán igaza van az öcsédnek, és pihenned kellene. - talán csak valami különös csillanást vélhet felfedezni a tekintetemben. Nagyjából azt, hogy ha Cody nem lenne itt, nem nagyon érdekelne az állapota. Feltüzeltük egymást, oltsa is a szomjamat hát! De neeeeeem ennyire nem vagyunk önzőek... Abból már kinőttünk.
Vagy mégsem? -Na gyere drága, egyet se félj, jó kezekben vagy! Úgy tűnik nem vártunk eleget a főzet után. - utalok itt arra amit tőlem kapott és jobban lett tőle. - Kicsit nagyobb a baj mint elsőre gondoltam, de megoldjuk!
Gyönyörűséges, formás feneke alatt, a combjainál megtartva, úgy, hogy voltaképp az ölemben marad, felállok vele, és a szobája felé veszem az irányt, elhaladok a kölyök mellett. És oda vakkantom neki
- Gyere, szükségem van némi asszisztálásra!- aztán még hozzá toldom - Utána rendbe rakjuk a torkodat. - majd nem bajlódom azzal, hogy sétáljak, Nox szobájába portálok, az ágya mellé és még az ő érzései szerint meg sem érkeztünk teljesen, már fektetem a pihe puha paplanjai közé.
Mellé ülök. És lám lám, most lejátszódhat egy hasonló helyzet a tegnapihoz, csak épp fordítva, kevesebb fájdalommal, kisebb rizikó faktorokkal.
Nox alhasa fölött ujjammal rajzolni kezdek a levegőben bal kezemmel, ujjaim vonásai nyomán levegőben halványan izzó kékes vonalak jelennek meg, mikor az utolsó vonal is a helyére kerül, tenyerem alatt a minta forgásba vált közel érve a nő bőréhez, apránként oldhatja a belső fájdalmakat.
Cody ha követett, a rúnakör felrajzolásánál toppanhat be.
Kezében egy kosárféleség van benne jó pár üvegcsével. - És akkor Piroska eltévedt az erdőben... Mond Piroska, mi van a kosárkádban? - nem, nem tudom komolyra venni. Majd a kölyökre nézek. Az mellékes, hogy a nadrágom az ágyékomnál Fényoltóm vérétől csatakosan tapad csillapodni egyenlőre képtelen vágyam vonalára... de ez van. Guszta....
-Lenne még valami amit mondani akarsz igaz ? - hátha elakadt szegénynek a szava is idő közben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-11-25, 01:31



Otthon







Figyelmem bár megoszlik, az élmény nem hagy alább. Testem szüntelenül, egészében fürdik a kellemben, csupán tudatom az, amely valamelyest csapongani látszik: szeretlenül billeg hol a gátlástalan hedonizmus, hol Cody szavai felé. Nem tudok nem odafigyelni a szeméremdombomon játszadozó ujjakra, nem is akarnám mellőzni, mi több, a füleimet simogató incselkedő tónus csak fokozza az élményt - s nem azért, mert olyannyiva vonzónak találnám unokaöcsém ifjonti orgánumát (még ha meg is van a maga csibészes bája), csupán a felvázolt kép az ismeretlen lányról olyannyira képviseli azt, ami perpillanat a fejemben, s talán minden porcikámban dúl, hogy arra keresve sem találnék szavakat. De nincs is szükség rájuk, a szavak csalókák, egy másik dimenzió, egy lebutítottabb, ám a maga módján mégis éppannyira komplex, s egzakt, mint társai. Így adódik hát, hogy egy darabig némi kéjes vigyoron kívül nem sokra futja válaszként, csak aztán szólalok meg hogy orromat finoman végigvezettem Szörnyetegem fedetlen vállán, egészen füle tövéig, gondosan magamba szívva egzotikus auráját. Karmaimat lapockáihoz csúsztatom, hogy apró, körkörös mozdulatokkal játszhassak rajtuk - de csak mert tudom mennyire érzékeny rá.
- Majd utánanézek. Érdekel a lány. - szakad ki belőlem, szinte sóhajtva, az utolsó szót kissé elnyújtva. Ismét felé emelem tekintetem, ami bár elködösült, éléből nem veszít, hű társként mutatkozik a csilingelő kacaj mellett, melyek a fiú elkövetkezendő szavait kísérik. Kedvelem.
- Hát már hogyne lenne. - túrok Szörnyetegem tarkótájt ékeskedő tincseibe, ha  valaki, ő biztos tud segíteni egy mezei torokfájáson. Később persze. Ellentétben az undi nyaksállal. - Kerüld a fickód nadrágját, ilyenkor nem tesz jót. - kacsintok, majd teszem ugyanezt mindkét szememmel, sötét függönyt húzva a frontális valóság elé. Karjaim szorosabban fogják közre a formás felsőtestet, tartásom kiegyenesedik, arcom az égbe mered: mintha csak az utat biztosítanám a túlvilági kellemnek. Ezen a ponton úgy tűnik: történjék bármi, ez a perc az élvezeteké, melyeket nem leszek rest viszonzásképp meghálálni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 465

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-11-21, 14:13

Pofám leszakad... A megdöbbenés elemi erővel rúg alám. Nem. Cseppet sem szándékoznak, még lassítani sem a tempón, független attól, hogy betoppantam. Független attól a ténytől, hogy Nox előző este majdnem feldobta a talpát.. és ezt nyilván a másik is tudja. Hogy megdöbbent-e az élőlény felelőtlen hozzá állása? Kúrvára... Nem tudom értelmezni. És bár felsejlik előttem, az esküjük és a lényege, akkor sem képes az agyam most mindezt befogadni.
Sokadrészt meg... zavarba hoz a helyzet. Olyasféle zavarba amit a legkevésbé kéne most éreznem és ez csak még jobban felkúr jelenleg.
-Azt látom, kicsit sok is most a vérből!.. -vetem oda, kihúzom magamat és mellkasom előtt össze fonom a karjaimat. Fújtatok, szemet forgatok, aztán kinézek egy kellően szimpatikus és hirtelen baromira érdekes pontot a padlón.
- A Varjúba betévedt egy mugli lány és rendezett egy kisebb ámokfutást. -össze szedem a gondolataimat és igyekszem kizárni unokanővérem és az idegen enyelgését.
- Át siklott a biztonságiakon, és mielőtt különösebb feltűnést keltett volna, már túl is volt öt kuncsafton. Aztán felmászott a bárpultra és prédikálni kezdett, hogy ő egy angyal, és az égiek azért küldték, hogy mindenkit boldoggá tegyen!- elhallgatok, igyekszem össze szedni az élménnyel kapcsolatban a gondolataim maradékát... közben pedig már a medálos ügy jár az agyamban. - Neki állt táncolni... Mondván most bemutatja az angyalok táncát, hogy mindenki részesüljön a csodából. A biztonságiak végig kergették a fél Varjún, egy percre sem hagyta abba a táncot meg a prédikálást. Totális transzban volt... Vagy csak be volt állva. Végül egy rejtett kábító bűbájjal szedték le. Bántani nem akarták, csak... eltávolítani. - foglalom össze. Ha pedig ez nem elég, kénytelen leszek felhozni azt a szart... bár jelenleg cseppet sincs kedvem olyasmiről beszélni, amiben magam sem vagyok biztos... hogy kivel kéne megvitatnom valójában. Mindenképpen szeretném, hogy Nox tudjon róla...
-Egyébként, köszi a kérdést, nekem is tök jó napom volt! Csak képzeld, a nyakamat nem tudtam valami rejtélyes okból meggyógyítani. Van ötleted? Nem, nem kell megkérdezned, jól vagyok, csak fáj amikor nyelek, ezen kívül baromira éhes vagyok, szóval jó lenne, ha úgy csinálnátok, amit csináltok, hogy oda férjek a hűtőhöz! - a hangszínem nem sértett, de azért van benne valami kelletlen, pofátlan, még egy kelletlen mosolyra is futja, bár túl sok derű nincs benne, ellenben irónia annál több.
Egy kis hiszti még nem a világ vége. És mivel érezhetően inkább csak egy túlgesztikulált, tudatos figyelemfelhívás, mint komolyan vett értelmetlen nyafogás, nem érzem kivetnivalónak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 125

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-11-21, 13:42

Ahogy oda tartja a nyakát, döntöm a fejemet és egy ragadozó kiéhezett ám annál kimértebb mozdulatával közelítem meg, torkán érezheti forró lélegzetem páráját, bőrén fogaim hegyének karcát, élük enyhe nyomását, ahogy állkacsom össze szorulni vágyik, nyelvem lágy nedves vonulatát a nyelőcsövén átsiklani, ami egy más kontextusban a préda kiserkenő vérét szolgálna össze gyűjteni. Végig lüktetek a feneke alatt, és egyben egész testemben szétterjed egy kellemes pulzálás... Aztán apránként elhúzódik. Bár épp csak annyira hogy a jövevényt köszöntse.
Érzékeltem érkezését, de valahogy most... nem értem rá ezzel foglalkozni. Ostobaság lett volna abban reménykedni, hogy nem téved a konyhába, de meg kell vallanom, sosem zavart a társaság. És bár egy felől vissza veszek, Fényoltomhoz bújok, ahogy ő is tett velem. Ki bújtatom kezeimet kettőnk közül, fájón félbe szakítva a játékot többek közt a melleivel. Lazán karolom át, tenyeremmel, ujjaimmal a derekát fogom közre, a keresztcsontja gödröcskéit kezdem molesztálni, néha, csak húzzam egy kicsit, rámarkolok a derekára, mintha csak ösztökélni szeretném egy komolyabb helyzet hangulatát idézve. De ez már csak tényleg agyhúzás. Szórakozom vele. Ezen kívül minden porcikája ami damaszkolt barázdáimat érinti, márpedig, ha így szemből össze simul velem, ez egészen nagy felület, maga is érezheti azt a vágyterhes, pulzálást ami engemet is átjár. Egy kissé be is szippanthatja. Első érzetre, olyasmi mint mikor az ember fel van töltődve és fémhez érve kisülést tapasztal, csak ez nem kellemetlen... inkább ösztökélő, hogy a tapasztalója még többet akarjon belőle.
Sajnálom Nox, tényleg... de most próbára leszel téve. Az információ, vagy az élvezet? És bár én magam is ezer és egy okot tudnék felsorolni, ami a jelenlegi élvhajhászást romjaira vétózza.. cseppet sem zaklatnak fel a tények. Nox komolyan képes ennyire elveszni a helyzetben?
Elleplezek egy vigyort. Cody szívecském... mi hírt hozol, és vajon elég lesz-e hogy Drága Fényoltómat kizökkentse véglegesen?
Bal kezem lehelet finoman kettőnk közé kúszik, és lefelé fordított tenyérrel, nyújtott, széttárt, laza ujjakkal siklik lassan lefelé az alhasán. Ujjaim követve teste vonalát zárulnak és vesznek fel ék alakot. Ahogy előzőleg, ismét kergetek egy bizsergető érzetet úgy az egész tetejébe. A szándékom, Nox számára egyértelmű lehet, Codynak a helyzet, nagyjából takarásban van... A censura gyötrelme.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-11-16, 23:54



Otthon







Szokatlan. Szokatlan tőlem az érzés, az a fajta túlbozgó kíváncsiság, mellyel mozdulatait fogadom. Mondhatni... izgulok. Szó sincs szűzies reszketésről, félénk kábulatról, sokkal inkább a megfoghatatlan, megsejthetetlen pikantéria velejárója ez: azé az ördögi tudaté, mely azt tesz veled amit csak akar, s dönt romba pusztán azzal, hogy magasztal, s még ha nem is így van, még ha szó sem lehet ilyesféle drasztikus végkimenetelről, mégis: aggodalmat plántál, s nevelget, szenvedélybe fojt, majd elenged. Mindezt a maga észveszejtő szexualitásába ágyazva. Ha van miért élnem...
Egész testemen érzem az enyhe nyomást, melynek húsos fenekem a központja; mintha csak a Mindenható simogatna, úgy árad szét valamennyi porcikámban, s lejt nyájas táncot a finom ujjak okozta bizsergéssel. Ezúttal államat támasztom orrának, epekedve várván a nyakamra szánt kegyelemdöfést, ám ekkor egy hang kezd el cikázni a fejemben. Tompa, mégis tisztán érthető, és bár nem zökkent ki, akarva akaratlanul is jelzi: állj és ne tovább. Vendégünk akadt. És úgy tűnik, fogadni is érdemes.
Kellemeset sóhajtok, már-már részeges bájjal meredek a zsörtölődő, meghökkent ifjúra, s gyengéden elnevetem magam. Szörnyetegem vállára hajtom a fejem, úgy meredek rá.
- Itt...? - vigyorgok huncutkásan - Bocsánat, apuci. Vérből van sok, belőle csak egy. - dörgölöm buksimat szinte borombolva Övéhez, s bár fáj, hogy kis kalandunk most végeszakad, mégis van ami a továbblépés felé sodor. Ejnye Nox, elég egy kecsegtető hír sugallata, s máris kifordulnál égi szeretőd karjai közül... Nem én! Az ölében maradok, karjaimat átkulcsolom nyakán, s dőlök rá. Fejemet fejének döntöm, míg ő háttal van, én farkasszemet nézek Codyal, s tekintetem olyan ellágyult, olyan szívélyes, mintha nem is az enyém volna.
- Halljuk... Mi hírt hoztál?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 465

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-11-14, 15:40

Az utóbbi időben, a tegnapot leszámítva alig voltam itthon. Fáradt vagyok, állatira fáj a nyelőcsövem, alig bírtam ma enni bármit is és csúnya nyomai maradtak annak a remek pillanatnak, minek következtében csak kis híja volt, hogy nem pisiltem össze magamat. Fura és roppant kellemetlen érzés, hogy nem tudtam helyre rakni magamat. Bár feltételezem, megvan az oka... Majd kérek segítséget.
Ezek felül baromira aggódom Nox miatt. Nagyon rossz állapotban volt, mikor hajnalban elmentem, annak ellenére is, hogy aludt. A jövevény, aki miatt lemaradt, hogy unokanővéremet értesítsem a Varjúban történtekről pedig, addigra sehol sem volt.
Megigazítom a kannabisz mintás fekete kendőt a nyakam körül... Még egy árvaházi kirándulás alkalmával szereztem. Baszott menőnek éreztem ebben rohangálni. Bár még mindig szeretem, a növényhez azóta sincs közöm. Minden esetre, most tökéletes szolgálatot tett. Bár így házam szeretett színeit őrző nyakkendőm lemaradt... szip szip, az élet nagy problémai!
A szobámba toppanok be, vállamról az ágyra dobom a táskámat, lazítok a kendőn, lerúgom a cipőmet és utamat Nox hálója felé veszem, hogy megnézzem, hogy van, merre van.
Be kopogok, nem jön válasz, így belesek, hátha még ki van ütve. De sehol senki. Becsukom az ajtót és elindulok, közben pedig jól hallhatóan szólítom unokanővéremet. -Nox! Hazaértem! Híreket hoztam. Merre va...?- közben a konyha felé vettem az irányomat mert bizony állatira éhes vagyok és itthon nem kell nyilvánosan szenvednem a nyelőcsövem... meg úgy a nyaki fájdalmakkal.
Ami azonban a konyhában fogad... egyrészt lehullik az állam, másrészt... lehullik az állam. Pillanat alatt elönt a zavar és valami megfogalmazhatatlan és nem kevéssé csap meg egy különös aura, amit enyhén szólva is frusztrálttá tesz bizonyos szempontból és kislányos zavart vált ki belőlem. Ennek köszönhetően szerencsétlenül csak annyi bukik belőlem;
- Neked nem pihenned kellene már ne is haragudj?! Tegnap úgy kellett felmosni! Annyi vért vesztettél hogy abból egy vámpírfalka jóllakott volna, erre itt... itt...!! - igen problémázok mint egy picsa, még kezeimmel is gesztikulálok hozzá, az már csak apróság hogy be vagyok rekedve. De tisztán aggodalomból jön ami jelenleg süt is belőlem. Jó meg persze egy jó adag esetlen zavarból is, de az más kérdés. Épp nem gondolok bele, hogy esetleg le se fognak szarni, vagy kitoloncolnak a konyhából és gond nélkül folytatják.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 125

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-11-13, 01:58

A tincsei közé simul arcom én pedig elnyílt ajkakkal inhalálok bele halántékába a válla után és gyakorlom az "utolsó lélegzetek egyike" fogalmát.
Pillanatra végig szalad rajtam valami mikor lágy táncába kezd, körmei pedig a hátamon hagyják nyomukat. Röpke pillanatra látszik csak vonaluk, az érzés azonban kíméletlenül húz. A hátam az ilyen érintésekre mindig is érzékeny volt,  így pillanatra magam is kiegyenesedek. Kezeim a bordakosaráról a derekára aztán a fenekére simítanak, kívánósan markolva meg a húsát, a gyengédség határát érintve. Talán csak az idő távlata, csak a körülmények, talán a nő ismerős vonásai, talán az hogy utat engedek némi kábulatnak, talán csak egy kicsit oldok a rendszeren, egy kicsit több ingert engedek magamhoz... és hallhatja azt ahogy fogaim egy harapást hamvába fojtva csattannak össze a füle mellett és össze koccant fogaimon át távozik nem épp egyenletesen a levegőm. Bár nem fújtatok, érezni, hogy egészen vissza fogtam magamat.
Ha ereszt oldódok kezeim a derekára kúsznak vissza, egy cirógató, oldó mozdulattal. Kedvenceim a páros táncok, így ostobaság lenne elszalasztani a lehetőséget. Mikor orromhoz érinti orrát, és farkasszemet néz velem, minden gond nélkül tudok a ritmusára hangolódni. Nem vesztettem el az önuralmam, hiszen akkor kicsit máshol tartanánk. Csak a fizikai érzékenység ki tud csinálni. És bár a vágy meg van hogy teljességgel engedjem bele magamat, nem tehetem. Partnerem olyan dózist kapna fizikai ingerekből, amivel minimum sorozatos orgazmussal repülne a másvilágra, míg a szíve, az erei meg nem adnák magukat, vagy egy fél órás masszív összehúzódási és izomtónus- roham után végkimerülésben össze esne... Hogy én hogy tudom tartani magamat? A saját idegrendszerünk, ha ismerjük, nem ijesztő és nincsenek meglepetései, ezen kívül fejleszthető bizonyos szempontból.
Karmai alatt pedig izmaim maguk is táncot lejtenek. Az érintések egyszerre terjednek szét bennem és az utolsó porcikámat is megjárják oda vissza.
Mikor újra megcsókol már egy fokkal kevésbé tudom leárnyékolni a közvetítést.  Még mindig nincs a dupla élmény az én szemszögemből is elé tárva, de már intenzívebben járja át őt is a legapróbb érintés. Nyelvemet ezúttal nem csak a csók közben érzékelheti.
Ujjbegyeimmel dereka két oldaláról indulva, apró köröket leírva haladok felfelé, behúzva a köldökéhez egy kellemes bizsergést, ami a hasüregét töltheti ki, aztán fel, a mellekig kergetve minden ingert. Halk, rövid, morranással össze mosott doromolásféleség szakad ki belőlem. Nem nem nászének, olyasmit nehéz lenne csók közben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-11-10, 14:39



Otthon







Akár drog, akár nem, szakmai ártalmak révén testem ösztönösen az önkívületig hajszoljsza magát. A külvilág megszűnik, csak én vagyok, s aki kielégít. Elégedettsége épp oly fontos, mint sajátom, egyikből adódik a másik: ízesebb a győzelem, ha van miért küzdeni. Persze csak semmi komolyság.
Felpezsdít a csók, folytatást kap s követel, visszavonhatatlanul sodor egy kis adag végzet felé, a szelíd, szarkalábas mosoly pedig mintha egy részemet már meg is ölte volna. Elszakadok ajkaitól, forró lehelletet hagyok csak magam után, búcsúajándékként mielőtt felfedező körútra indulnék. Végig a nyakán, eljutok egészen kulcscsontjáig, csak aztán egyenesedek fel, s adom át neki fedetlen vállamat. Halántékom tincsei közé simul, ahogy fejem elnehezedik a kellemtől, de itt még közel sincs vége. A helyzetváltás sejtetni engedi a fenekem alatt meredező vadat, őt sem volna ildomos figyelmen kívül hagynom: szörnyi részét a Szörnyetegnek. Lágy, körkörös csípőmozgással illettem, a hedonista vágy medrében táncolok, s mintha csak selymes hátán akarnék kimászni, hagyok ott pár finom karmolást. Eltávolodok tőle, s meredek pár néma pillanatig meggörnyedt felsőtestére. Orromat orrához érintem, farkasszemet nézve vele, miközben bal kacsóm szeméremtájékától indulva halad fölfelé, egyenest széles válláig, hegyes karmaimat lehelletnyit barázdált bőrébe mélyesztve. Ismertette velem idegrendszerének egy részletnyi mivoltát, én pedig nem vagyok rest kísérletezni vele. Újabb csókot lopok, ezúttal kicsit hosszabban, alaposabb analízis gyanánt. Legalábbis én így hivatkozok rá.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 125

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-11-09, 15:40

Ugyan Nox, mit is érnék azzal, ha bedrogoználak? Nem áll szándékomban megelőlegezni egyetlen lábon kihordható infarktust.
Legfeljebb pár hosszú percen belül úgy érezheti magát rövid időre, mint mielőtt az ember eljut oda, hogy spicces legyen. Mikor még mindennek ura, a gesztusainak, a mimikájának, a hangulatának, de tudja hogy ivott és ha itt megáll, pillanatokon belül ki is józanodhat.
Nyers mégis kontrollált felajzottság, kíváncsiság, egy ragadozó tényleges éhsége, és egy csipetnyi, szenvedélyes gyilkos vágy. Különös megközelítése az ölelkezésnek, és mégis tobzódik bennem az egész.
Megtehetném magam is, mit Zhalang, hogy kéjenc vágyba fojtva csupán energiáimmal hergelem, egyetlen érintés nélkül, és készségesen teszi amit mondok, vagy ami bódult, szégyentelen elméjéből csak elő tud pattanni, míg végül halandó testének végkimerültsége adja utolsó leheletét...
Zhalang... egy nemtelen lény, mi egyszerre mégis mindkettő, ha akarja pedig váltja. Olyan alakban lép eléd, amire vágysz. Valódi formája pedig egy vibráló auráját fátyolként viselő, tündöklően gyönyörű elegye az összes nemnek. Yoraval utánunk lett felébresztve. Még számunkra is különös csapda volt. A boszorkányistennő halovány fuvallat sem volt Zhalanghoz képest. Kertänu az Égtörők legtetejére zárta. Magányra és sorvadásra ítélve.... Őt nem tudta úgy megzabolázni mint engem, vagy legidősebb bátyámat. Még ő maga is bajba került mellette. Akárcsak bátyámat, őt is szorgalmasan látogattam, mert hármunk közül végül csak én lettem eleresztve...
Mikor drága Fényoltóm hüvelykujjával végigsimít alsó ajkamon, ujjbegyébe zárt összes kis idegvégződés is felborzolódhat.
Engem pedig megment az emlékezés átkától.
Nyelvemen épp ugyanúgy, ahogy ínyemen, szám belső felén, megtalálható a barázdák sora. A lágy csata közepette ízlelem meg cigarettája füstös világát és a gyógytea összetételének finom harmóniáját.
És persze Nox saját kis ízvilágát, esetleg előző napi vendégeiből is kiérzek valamit, szinte látom magam előtt őket, ami pillanatra elgondolkodtat, a foglalkozását illetően, de sosem tudott az ilyesmi felzaklatni. Mennyi minden fedezhető fel egy ártatlan csók nyomán... Mindig is szórakoztatott.
Tekintete találkozhat résnyire nyitott tekintetemmel, Szemem sarkában a találkozást követően halvány szarkalábak jelennek meg és kölcsönöznek mosolyra húzódott küllemet. És magam is belemosolygok a csókba.
A puszik, az érintések nyomán jólesően hunyom le a szemeim és borzongok végig. Az állkapcsomat ért után még billentem is a fejemet, szabad utat engedve Noxnak az esetleges folytatáshoz. Hálát adok valami ismeretlennek, hogy a korok alatt nem koptam el.
A konyha egyik széke készségesen vonja ki magát az asztal nyújtotta védelemből én pedig Fényoltómat az ölemben tartva arra veszem irányt és le is teszem magunkat. Nadrágom szövete nem épp vastag, hiszen csak egy alsó ruházat része, tapintása selyemszerű egyébként, csak nincs fénye. Ha össze simulunk, alatta figyelmet felhívóan, tisztán érzékelhetően, teljes pompájában várakozik a sorára férfiasságom alanti megnyilvánulása. Mégsem sürgetem feltétlen, hogy ő kerüljön mindenképp előtérbe.
Fényoltóm bordakosarára simítom kezeimet, ujjaim alatt akarom érezni lélegzete és finom izmai dinamikáját. Nyakához hajolva, fogammal összecsípve köntöse szegélyét lejjebb húzom azt, épp csak hogy bal válla márványa elő bukkanjon.
Rácsókolok, magamba szívom bőre illatát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-11-08, 16:09



Otthon







Szó se róla, hogy elvakítana az átható érintés, a mindent felülíró vágy, pusztán... kíváncsiságból iszom meg a kehely gőzölgő tartalmát. Megölni nem fog, hisz nem teheti, és ugyebár tudjuk: ami nem öl meg... Az nem öl meg. Legfeljebb egy kicsit. Mélyenszántó gondolatok kora délutánra.
Bájos dögvigyora láttán átfut az agyamon, mégis mire adom a fejem, de erről szól a játék: egyszer fent, egyszer lent. Kellemes kis kotyvasz, belül lágyan simogat, zamata jólesően csiklandozza nyálkahártyáim. A forgatás heve végett az edényke immáron ismét a jókora márványlapot ékesíti, ezúttal üresen. S még mielőtt elmerülnék tekintetében, észlelem: az eddig petefészkemet bombázó monoton, szúró fájdalmat kellemes melegség váltja fel... Hm, őszinte elismerésem. S bár könnyen lehet, hogy józan tudatom pillanatokon belül homályba vész, de mit nekem a drog, ha szemtől szembe, érintések ölelésében lehetek Szörnyetegemmel, tudván a tényt: csupán a vágy vezérli. Jól ismerem a taktikát: az élénk tekintet vezérelte finom, törődő gesztusok... De vajon honnan is a deja vu? Hát persze, saját magamtól. Végre valaki, aki igazán érzi az ízét, aki mindenféle bugyuta erkölcsiségtől mentesen tudja, s tapasztalja élvezeti értékét. Hüvelykujjam finom érintéssel jutalmazza barázdált alsó ajkát, csak aztán engedem, hogy táncot lejtsen enyéimmel. A végzetes tangó. Egyszerre, egész testemben érzem s élvezem mámorító auráját, puha nyelvét, a főzet s nyála egyvelegének kellemes zamatát, érintése mohó dinamikáját. A finom csók közepette szemhéjaim egy pillanatra résnyire nyílnak, pusztán a kíváncsiság által vezérelve, arca egy apró szeletén gyönyörködve. Ajkaim is felfedező körútra indulnak: aprócska puszik kíséretében vándorol pittyeiről szája sarkába, orcájára, markáns állkapcsára, mintha csak gondosan ízlelgetné a felfalni szánt prédát. Csuklyásizmán állapodok meg, tarkójához közel, s indulok vissza, ujjaimmal mindeközben vígan játszadozva rakoncátlan tincseivel. Röpke másodpercekre felegyenesedek, kéjes mosollyal tartva a bódult szemkontaktust. Mit ne mondjak, piszok nagy mázlistának érzem magam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása

Vissza az elejére Go down

Nox Djarum lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» Lakónegyed
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Karada lakása
» Kumogakure lakóházai
» Akari klán rejtekhelye és lakása

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-