2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Tárgy: Czikornyai és Patza könyvesbolt 2018-07-22, 17:01
First topic message reminder :
Czikornyai és Patza
A diákok itt szerezhetik be a tanuláshoz elengedhetetlen tankönyveket, melyek listáját az iskolai levéllel együtt kapják meg. Ebben a könyvesboltban sokféle érdekesebbnél érdekesebb könyv lelhető fel. A mennyezetig érő polcokon zsúfolásig vannak a könyvek, melyek mérete, anyaga és vastagsága is igen sokszínű. A híres szerzők dedikálásokat is tartanak, mint például Gilderoy Lockhart, aki később tanár lett a Roxfortban.
Vidáman csillannak fel a szemeim arra, hogy érdemes lenne naplót írnom. Arra pedig még inkább, hogy tele rakhatom fotókkal is. - Remek ötlet! Majd elkérem Luca bácsikám fényképezőgépét! Esetleg meg lehetne bűvölni, hogy mozgó fotókat csináljon! Bár fogalmam sincs hogy kell... - lelkesülök fel a gondolatra. Nem nagy titok, hogy Luca bácsikám mugli, ahogy az egész családom anyai ágon. Aztán követem Sera tekintetét az állványhoz és széles vigyor fut végig az arcom. -Igaz! Megfognád ezeket egy percre kérlek!- azzal már a lány kezébe is nyomom a könyveim, és máris az állványnál termek, olyan gyorsan, mintha csak hopponáltam volna. Azt hiszem erre mondják mások, hogy túl lelkesen kajla vagyok. De ennyi kell, különben unalmas lenne az élet nem? Különösen megtetszik két darab is. Egy sima fekete bőrkötetes, és egy kemény fedeles darab, aminek az elején bóhokás össze-vissza elrendezésbe Európa néhány fővárosának egy-egy ikonikus impozáns nevezetességéről készült mágikus fotó látható összemontázsozva. - Sera, szerinted melyik illene hozzám jobban, a klasszikus darab, vagy inkább ez?- teszem az arcom mellé előbb a fekete klasszikus naplót, egy megjátszott komoly ábrázattal, majd a másikat ugyanolyan bohókás arckifejezést öltve, mint a képek a borítón. Aztán persze elszáll a pillanat, amikor meglátom az árcédulákat rajtuk. Egy keserű arckifejezéssel visszarakom őket a forgó állványra, búcsúzóul megsimogatva a gerincüket. - Azt hiszem be kell érnem egy sima vonalas füzettel, ha minden napló ilyen drága.- mondom lemondóan. Ez már nem fér bele az ehavi magamra költhető pénzmennyiségbe. A fő szerzeményemre már így is kölcsön kaptam. Karácsony messze van, a szülinapom meg már elmúlt. Ilyen az én formám. -Igen, ő az. Cody gyógyítónak tanul. Nagyon jó benne. Én is szeretnék egyszer olyan jó ereklyevadász lenni, mint amilyen jó gyógyító Cody. - mondom újra egy kicsit lelkesebb mosollyal, de ez már nem az igazi. Tekintetem vissza-visszavándorol az állvány fele. Közben magamban elmélázok, és számolgatni kezdek... ha visszaraknék egy két útikönyvet, és kérnék előleget a zsebpénzemből... Végül Sera kérdése sikeresen visszazökkent. -Tudod veled beszélgetni néha olyan, mintha az anyukámmal beszélgetnék. Ő is mindig ezt kérdezi. - vigyorgok rá végül, de válaszolok is. - Tudod hogy van. Sok lány barátom van, de úúúgy éppen nincs senki.- veszem tőlem szokatlanul rövidre a beszámolóm. Valójában nem fűzöm hozzá a sztoryhoz, hogy épp tegnapelőtt a szökőkútnál pofozott fel, és szakított velem 2 hét járás után Maggie Witch, mert nem vettem ajándékot a két hetes hmm... hétfordulóra??? És ehhez még volt képem elviccelni az egészet. De hát én azt hiszem ilyen téren nem értem a lányokat. Egyszer imádja a humorom, aztán pont azt vágja a fejemhez, hogy viccelek vele, és az érzéseivel. Pedig tényleg nem így akartam. Azóta ő és a barátnői szoba se állnak velem. Ellenben a 10.-es bátyjával, aki volt olyan kedves, és fejjel lefelé beleállított egy wc-be... Elég kellemetlen volt... Szóval erről talán mégse mesélnék... bár talán Sera mivel lány tudná, hol rontottam el a dolgot...
ϟ”Az igaz barátságot a szívünk diktálja, nem a szemünk.”ϟ
"Azt mondják, nem védelmezhetjük örökké a szeretteinket, szerintem pedig ez hülyeség. Mi másra való a család?"
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Czikornyai és Patza könyvesbolt 2018-08-25, 12:21
Dany & Sarah
"Barát az, ki megértést kínál, ha az élet meggyötör, kinek mindig van annyi mosolya, mely derűssé varázsolja a napodat, ki elfogad olyannak, amilyen vagy, s boldog, hogy épp ilyennek lát."
Csak mosolygok a bocsánatkérésre, nem akarom nagyon leteremteni meg helyrerakni, csak éppen annyira, hogy kicsit odafigyeljen, és úgy tűnik, hogy ez sikerül is. A sor haladgat, bár ezzel nem nagyon törődök, sorban álldogálva is ugyanúgy lehet beszélni, mint mondjuk ha éppen sétálnánk valamerre. - Persze, hogy jó ötlet. Teletűzdeled majd fényképekkel és kész is a tökéletes emlék. Az üres naplót tekintve pedig... Éppen egy könyvesboltban vagyunk. - vonom fel a szemöldökömet és sokatmondóan kezdek el bámulni egy forgó állványt, amin sorakoznak a kisebb-nagyobb naplónak való üres kötetek. Igaz, hogy nincsen olyan rengetegféle, hiszen a Czikornyai és Patza inkább könyvekkel van tömve, a papír írószer inkább csak egy kis szinesítéses árukapcsolás. - Vagy, ha egyik sem tetszik, a Roxmortsi Calamus Pennaboltban láttam sok szépet. - vetem fel azt is, hiszen nem tudom, hogy milyenre vágyik, elég neki csak egy sima vonalas füzet, vagy valami szép bőrkötéses egyedi darab. Én, ha elkezdenék naplót írni, biztosan valami keményfedelesbe kezdeném, megadnám a módját. - Cody, azaz Cordy Armstrong, ugye? - kérdezek vissza, hiszen vele nem nagyon hozott össze az élet, csak Dany-től hallottam már a nevét. - Legalább attól függetlenül, hogy nem szereted, foglalkozol vele annyira, hogy korrepetálást kérj és nem adod fel. Jól csinálod. - biztatom egy kis mosollyal, mert hát ha valaki ennyire zsigerien nem bírja a tárgyat, ráadásul a tanárokkal se jön ki, akkor kell valami amiből erőt meríthet, hogy nem fog a fejére nőni a tárgy és igenis képes letenni a vizsgát. - Majd a bájitalokat a boltban veszed és nem magadnak főzöd, na bumm. - érintem barátságosan a vállamat az övéhez egy pillanatra, aztán türelmetlenül elkezdi nyújtogatni a nyakát, szóval hagyom, hogy számolgassa az ember tömeget. - És a nőügyekkel miújság? - ugrik ki belőlem a pletykafészek, bár igazából ezt is lehet simán anyáskodásnak venni. Az anyák mindig mindent tudni akarnak a csemetéik életéről, márpedig a párválasztás meg az egész tinidráma, ami ebben a korban köréépül, elég meghatározó. Csak nekem nem, azt hiszem. Hiába múltam már húsz, eszemben sincs pánikolni, hogy még sehol a nagy ő.
Ahogy csak sikerül másodjára megállapodnom a sorban Sera mellett bocsánatkérően rámosolygok. - Hoppá. Ez nem volt része a tervnek. De jobban fogok figyelni magamra, és a könyveimre, ígérem. - válaszolom arra, hogy jobban figyeljek a mozdulataimra, és ne szórjam az értékes könyveim. Már másodszor. Szerencsére a sor is eléggé jól megindul közben, egész gyorsan haladunk. Közben kicsit eltöprengek azon, hogy igazából viccnek szántam, hogy útinaplót kéne írnom, de Sera szerint jó ötlet. Tényleg van benne valami, hogy egy pocsék nap után jó érzés lehet elővenni, és a boldog, kalandos, vicces emlékeket felidézni belőle. Persze csak akkor, ha tényleg nem hagyom abba két nap után. Sera elég jól ismer, hogy tudja, hogy csak bizonyos dolgokban van kitartásom, azokban amik érdekelnek. A többi dolgot hajlamos vagyok ellustálkodni. Ezért van például sokszor, hogy az utolsó éjszaka csapom össze a házidolgozataim sok tárgyból, pedig egy egész hetem lett volna rá. Vagy kettő. Legalábbis ami a tanulást illeti. Tudom, tudom. Luca bácsikám azt szokta mondani, hogy egy olasz férfi semmit sem ad fel. Végig viszi, amit eltervezett. Na de hát a felnőtteknek nem kell házi hegyekkel is küzdeni. Az egész más, ha abba vágsz bele, ami érdekel és lázba hoz, és más, ha valami csak kötelező. - Szerinted tényleg jó ötlet? Lehet neki állok tényleg annak a naplónak a nyári túrán. Már csak egy üres útinapló kellene hozzá. - mondom vidáman, amikor megint előrébb kerülünk pár lépéssel a célhoz. Aztán Sera csak rá kérdez a nemszeretem tárgyra. Pedig ez igazán nem kérdés esetemben. - Természetesen a bájitaltan még mindig, mint első óta folyamatosan. Szerintem, ha Cody nem korrepetálna, akkor biztosan megbuknék. De az is lehet, hogy csak simán nem szeretné, ha bájitalkatasztrófa sújtotta területté változtatnám a klubhelyiségünket.- azt már nem fűzöm hozzá, hogy meggyőződésem, hogy Piton professzor utál, és pikkel rám, és Lumpsluck nem különben. Utóbbihoz lássuk be tehetség kell. Azaz esetemben tehetségtelenség. Így inkább a nyakam kezdem nyújtogatni, hogy megszámoljam hányan vannak még előttünk, mielőtt szabadulhatunk a kávézó irányába...
ϟ”Az igaz barátságot a szívünk diktálja, nem a szemünk.”ϟ
"Azt mondják, nem védelmezhetjük örökké a szeretteinket, szerintem pedig ez hülyeség. Mi másra való a család?"
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Czikornyai és Patza könyvesbolt 2018-08-16, 09:55
Seraphin McCaine írta:
Dany & Sarah
"Barát az, ki megértést kínál, ha az élet meggyötör, kinek mindig van annyi mosolya, mely derűssé varázsolja a napodat, ki elfogad olyannak, amilyen vagy, s boldog, hogy épp ilyennek lát."
Én nem veszem olyan drámaira, hogy milyen hosszú is a sor, elég türelmes teremtés vagyok, ami kell is ahhoz, hogy kibírjam az életemet a tesóimmal, hiszen Nicolas a saját útját járja, van, hogy szerintem nagyon is rossz utat, Lio egy szavával képes lenne kiborítani bárki mást, csak engem nem, Sashának pedig néha a butácska kérdései és a túlpörgöttsége lehetne fárasztó. De nem, én mindent bírok, türelemmel. - Ez jó ötlet, az útinapló gyönyörű emlék lehet a későbbiekben is. Ha rossz napod van, csak felcsapod, kikeresed a kedvenc kis emlékedet és nosztalgiázol. Csak kitartás is kell hozzá, hogy ne hagyd félbe két nap után. - mosolyodok el, mert el tudom képzelni, hogy ha közbe jön az élet, túl izgalmassá válik, nincsen fél órája magára, akkor elfelejtődik és nem is kerül elő többet. A szalutálásra már éppen felnevetnék, de a következő pillanatban már megint szórja a könyveket, amire az ajkamra forr a szó. Még ha mosolyogva is, kicsit megcsóválom a fejemet. Most nem sietek a segítségére, mert ha a sorból mindketten kilépnénk valószínűleg még rondább pillantásokat kapna, mikor visszaállna, ráadásul nincs is annyi hely, hogy ketten hajolgassunk, csak bezavarnék. Mikor visszaér mellém és látom a fiatalka arcán a kínos pírt megnyugtatóan végigsimítok az alkarján. - Óvatosan, a könyv érték, te pedig összevissza szórod őket már másodszor. Figyelj a környezetedre és magadra is jobban, mert ha a nagy kalandozás közben kalamajkába kerültök össze kell szedned magad. - jön a következő anyai tanács, főleg, mert tudom, hogy az ereklyevadász szakmával szemezget. Ha nem csak kutató és könyvmoly szeretne lenni, akkor viszont nagyon meg kéne tanulnia fókuszállni és kontrollálni a mozdulatait, mert ha esetleg egy csapdába sétál, vagy konkurencia szeretné kiütni a nyeregből, meg kell tudnia védeni magát. Persze ugyanez igaz rám is, és én már hosszú évek óta készülök azokra a bizonyos csapdákra és eshetőségekre, általában megtudom tartani a hidegvérem és egyáltalán nem blokkolok le... Persze kivéve, ha a testvéreimmel van valami, mert legutóbb is elszalasztottam az alkalmat, mikor a McCaine medálom felizzott és azt hittem valami baj van otthon Sasháékkal... - Na és jelenleg melyik a legnemszeretettebbed? - kérdezek rá ezzel a kis kicsavart kreált szóval, tovább tupírozva az ő már alapból nem nagyon létező szavát. Néhány tekintetben Dany nem csak a kishúgomra emlékeztet, hanem Elijah-ra is, akivel mindig valahogy lazábbnak, nyugodtabbnak érzem magam, kevesebb bennem a feszültség, a kényszeresség, hogy minden tökéletesen menjen. Ez a gondolat csak azért kínos, mert Elijah-val, még ha rövid ideig is, még volt is valami közöttünk, bár vele "csak" két és fél év van az én javamra. Dany-re ezzel a négy-öt évvel azért már tényleg csak kisöcsiként tekinthetek.
Beállunk a sorba, és én elképesztően boldog vagyok, hogy nem egyedül kell végigállnom ezt a borzalmas sort. - Megfontolandó tanács. Szeretnénk sok mindent megnézni, de az élmény maga fontosabb, és kell kalandokat hagyni jövő nyárra is! Nem is tudom, talán egy útinaplót kellene vezetnem! - jegyzem meg, az utolsó mondatot kicsit kajla, vidám képpel. Szerencsére nem rendelkezem a legilimencia képességével. No nem mintha akarnék ilyen ijesztő dolgot. Így aztán nem hallom ki, és nem veszem észre, hogy mennyire hasonlónak lát az apámhoz. Pedig mi egyáltalán nem hasonlítunk! Én sosem hagynám cserben a családom, ahogy ő. Csak egy gyáva gazember, aki szót sem érdemel többet, és kész. -Szavadon foglak! - mondom inkább vidáman, az ígéretre, hogy minden elmesél majd. Engem pedig tényleg érdekelnek a kalandjai. Annak pedig külön örülök, hogy nem kezd el akadékoskodni azon, hogy ki fizessen. Többek közt ezért is kedvelem Serát. Figyel mások szokásaira, érzéseire. Az pedig csak hab a kávén, hogy ő is ki akarta már próbálni a helyet. - Egy csésze flat white. Rendelés felvéve Szép Hölgyem! - szalutálok játékos mosollyal, csak, hogy a másik kezemből megszökhessenek az útikönyvek... kisebb felfordulást csinálva a sorban, aminek köszönhetően nem egy rosszalló pillantást begyűjtök a sorban állóktól, miközben összehajkurászom fülig vörösödve a szökevény képes irományokat. De végül sűrű elnézést kérés közepette sikerül visszatalálnom a könyveimmel a sorba. Oké ez így elég kínos lett... -Sí mamma. Tanulni fogok, ígérem. Felkészülök a vizsgákra, még a nemszeretem tantárgyakból is. Becs szó. - oké, ha lennének szabad ujjaim, amiket keresztbe rakhatnék, az jól jönne. Sajnos mindketten jól tudjuk, hogy hajlamos vagyok ellustulni azokat a bizonyos nemszeretem tárgyakat. Bár valami meglepő módon idén egész elfogadható bizonyítványom lesz, a kevésbé érdekfeszítő tárgyakat is beleértve. Legalábbis nem állok olyan kétesen, mint tavaly ilyenkor. Mindenesetre egyáltalán nem veszem tolakodásnak, vagy rossz néven Sera anyáskodását. Tudom, hogy azért csinálja, mert törődik velem, épp mint a testvéreivel is. Így csak játékosan, kajlán mosolygok rá. Egy mosoly sosem esik nehezemre. Vagy majdnem soha. Noha a válaszom azért komolyan gondoltam, legalábbis valamennyire, és ezt ő is érezheti. Csak fogyna már el ez a katasztrofális sor, és mehetnénk már innen!
ϟ”Az igaz barátságot a szívünk diktálja, nem a szemünk.”ϟ
"Azt mondják, nem védelmezhetjük örökké a szeretteinket, szerintem pedig ez hülyeség. Mi másra való a család?"
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Czikornyai és Patza könyvesbolt 2018-08-08, 11:41
Dany & Sarah
"Barát az, ki megértést kínál, ha az élet meggyötör, kinek mindig van annyi mosolya, mely derűssé varázsolja a napodat, ki elfogad olyannak, amilyen vagy, s boldog, hogy épp ilyennek lát."
Akármilyen magabiztos kis Don Juan tud lenni, valahogy még is a közelében úgy érzem, hogy pátyolgatnom, bátorítanom, és lelket ápolnom kell, mintha valami hatodik érzékem lenne arra, hogy kinek van éppen szüksége egy barátra. - Jól hangzik, de élvezzétek ki az időtöket és ne rohanjatok egyik városból a másikba, annak semmi értelme. - mondom, egy kis mosollyal. Jól hangzik ez a kis kaland hármójuk között, igazából nem lenne rossz, ha én a testvériemmel elmentem volna ilyesmire, de sose fordult elő. Amikor a szüleink meghaltak a kötelékünk ahelyett, hogy megerősödött volna kicsit széthullott, tehettem én bármit sosem leszünk talán az a család, amelyik az évek múltával felnőttként is rendszeresen találkozik, az összes ünnepet együtt tölti egy nagy, díszített asztalnál. Még én se tudom, hogy erre vágyom-e, vagy csak arra, hogy egyedül járjam a világot, de abban biztos vagyok, hogy Lioneah kiszaladna a világból, ha ilyesmit kötelezően rá akarnánk erőltetni. Csak, mint az apád… szalad végig a gondolat a fejemben, miközben a fiú lelkesen mesél a könyvről és a híres ereklyevadász-nyelvészről. Egy kicsit még mindig kínos a dolog, hogy milyen csúnyán nekiestem a professzoromnak, amikor azt hittem, hogy szándékosan ignorálja a fiút, de a jegyeimben nem bosszulta meg a férfi egyáltalán ezt a baklövést. Minden rossz, amit Danieltől hallottam megdőlni látszik, igazságos és türelmes professzor, nyílt a diákokra és nem tűnik olyan rossz embernek. - Mindent elmesélek majd az első akadálytól az utolsóig, ígérem. - mosolyodok el újra, megragadva ezt a vidám hangulatot, hiszen úgy tűnik, hogy ő se itt szeretne merengeni a rossz dolgokon. - Rendben Fiatal Úr, végig állom a sort és az ára csak egy csésze flat white. Én is ki akartam próbálni azt a helyet, úgy hallottam ők gondot fordítanak a csinos tálalásra is, talán rajzolnak valami szépet a habba. - említem meg, egy percig se problémázva azon, hogy ő akar meghívni. Nem csak azért, mert hozzá vagyok szokva, hogy a férfiak meghívnak, hanem azért is, mert tudom, hogy építgeti az olasz macsó imázst és ha nem fogadnám el, azzal az önbecsülésébe taposnék. Megsérteni pedig nyilván nem szeretném. Nem szándékozom kiönteni a lelkem, maximum arról, hogy mekkora égés volt az apjával, de a többit megtartom magamnak, nem vagyok az a panaszkodós fajta. - De azért remélem készülsz az évzáró vizsgákra is, jövőre jön a RAVASZ és az alapján a szakosodás, ne csak a nyári terveiden pörögjön az agyad, ne szaladj így előre. - anyáskodok kicsit felette, miközben beállunk a sorba a könyvvel. Tudom, hogy az Ereklyevadász szak követelményeinek akar majd eleget tenni, és meg is van hozzá a képessége, és leginkább a kíváncsisága, hiszen most is lelkesen beszélt egy ikonikus íróról és a szabadidejében tanterven kívüli könyvet vesz, de előbb be kell fejeznie azt a képzést, amit oktatnak a Roxfort első hét évében, nem ugorhat azonnal az ereklyevadász tárgyakra. A végén még valami “unalmason” fog elhasalni, hiába kiemelkedő abból, ami az elképzelt jövőjéhez kell. Én is olvasok szakirodalmat, tizedikesként már végzős Ereklyevadász vagyok, innentől már csak a Mesterszak vár, ha azt akarom, de én nem olyan hévvel teszem, mint Dany. Az egyetlen dolog, ami ilyen szinten lázba hoz engem… az az Excalibur.
Le se tagadhatnám mennyire örülök Sera társaságának. Ő mindig nagyon kedves velem, és meghallgat. Pedig tudom én, hogy az ő élete se egyszerű ám. Például gondoskodni a kisebb testvéreiről. Csodálom is ezért. Persze lehet, hogy én is másmilyen lennék, ha a húgom még élne. Ha rá kéne vigyáznom. Az biztos, hogy senkinek sem engedném még azt sem, hogy csak csúnyán nézzen az én kicsi Virágomra. Persze ki tudja, akkor talán Grayson se hagyott volna el minket, vagy mégis? Az igazság, hogy már nem tudok bízni benne. Mindenesetre egy könnyed mosollyal hallgatom a válaszát, és a visszakérdezést is, miközben felállok a már összeszedett könyveimmel. Közben azért nagyon kell igyekeznem, hogy ne bámuljam meg Sera dekoltázsát. Tudom, ő inkább egy bohókás kisöcsként gondol rám, és valahogy én is inkább, amilyan fogadott nővérként rá, de nos... attól én még fiúból vagyok, és nem vak, hála Istennek. Szóval kényszerítem magam, hogy inkább az idősebb lány tekintetét keressem, a formás cicijei helyett... - Köszönöm a segítséget Szép Hölgyem!- villantok rá egy bohókás, kelekótya vigyort. - Tényleg nagyon várom már a nyarat. Eileen-al és Cody-val stopptúrát szervezünk szerte Európába. Megegyeztünk, hogy mindenki ír egy amolyan bakancslistát, hogy mit szeretne látni a túrán, és az első nap majd összenézzük a listákat. Ehhez gyűjtök ötleteket, na meg persze szeretnék felkészült lenni, hogy sok-sok érdekességet mondhassak nekik, amikor megnézünk egy-egy látványosságot.- mondom teljes komolysággal. Elvégre én leszek az ereklyevadász a csapatban, akiknek illik művelődnie a kulturális kincsek terén. Na jó. Még nem vagyok ereklyevadász. De egyszer, ha elvégzem a sulit, és talán az egyetemet, akkor az leszek! -Egyébként remekül vagyok. Éppen Nicolas Langdon új könyvét jöttem beszerezni, ami most jelent meg Ősi kultúrák szimbolisztikus nyelve címmel. És képzeld, épp itt van, és szeretném dedikáltatni az új példányom! Egyszer majd én is olyan híres ereklyevadász, és nyelvészzseni leszek mint ő!- magyarázom neki teljes lelkesedéssel a könyvesbolti látogatásom másik fő okát is, a tőlem megszokott szószátyársággal. Persze, tudom én, hogy értette a kérdést. Mi érdekli igazából. De azt talán nem itt kéne megbeszélni egy könyvesbolt közepén. Na meg talán már így is kicsit túlragoztuk ezt a dolgot a nevelőapámmal. - Szörnyen izgalmasnak hangzik a te titkos kirándulásod is. Feltétlen el kell majd mesélned a kalandjaid! A tesóidnak is biztos szuper nyaruk lesz. Majd én is elmesélem a mi túránk izgalmait. Remélem lesz bőven. - tényleg nagyon kíváncsi vagyok, hogy hova szervezheti azt a szörnyen titkos utat! Remélem majd megosztja velem, ha mást nem az élményeit, ha ősszel újra találkozunk a suliban! - Ha a Szép Hölgynek, esetleg lenne kedve kivárni szerény személyemmel ezt a borzalmas sort, akkor kárpótlásul meghívnám egy csésze finom kávéra! Hallottam, hogy nem messze nyílt egy új kávézó. Esetleg kipróbálhatnánk!- villantom meg az irodalmibb énem egy pillanatra, de az arcomon persze a szokott játékos komolytalan vidámsággal persze. Noha azt a meghívást azért komolyan gondoltam. Elvégre valahol mégis csak egy olasz úriember lennék. Jó tudom én, hogy Serának idősebb, felnőtt, és sokkal több pénze van mint nekem, nem okozna anyagi gondot neki egy kávé. De annyim még éppen van a spórolt pénzemből, hogy meghívjam. Mégis hogy nézne ki, ha a hölgy fizetne egy fiatalember társaságában?! A nagymamám mindig arra tanított, hogy előzékeny úriembernek kell lenni hölgyek társaságában. Ha mást nem is, de ezt odahaza nagyon komolyan veszik az olasz kultúrában! Na meg persze, ha elfogadja a meghívásom, ott akár visszatérhetünk a másik témára is talán, amit olyan jól kikerültem az előbb. Meg talán egy kicsit ő is kiöntheti a lelkét nekem, hiszen tudom én, hogy mennyire nem egyszerű az ő élete sem! Mégis csodálom, hogy ennek ellenére milyen türelemmel hallgat meg engem újra és újra. Talán neki is jól esne, ha valaki őt meghallgatná.
ϟ”Az igaz barátságot a szívünk diktálja, nem a szemünk.”ϟ
"Azt mondják, nem védelmezhetjük örökké a szeretteinket, szerintem pedig ez hülyeség. Mi másra való a család?"
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Czikornyai és Patza könyvesbolt 2018-08-01, 10:28
Dany & Sarah
"Barát az, ki megértést kínál, ha az élet meggyötör, kinek mindig van annyi mosolya, mely derűssé varázsolja a napodat, ki elfogad olyannak, amilyen vagy, s boldog, hogy épp ilyennek lát."
A tavaszi szünet nekem nem telik túl sok örömmel, mivel eljött az idő, hogy vázoljam Nicolasnak, hogy az egész nyarat távol a családtól szeretném tölteni. Igazából még abban se vagyok biztos, hogy a tizedikes vizsgák után az iskolában akarok-e maradni, vagy elkezdem az igazi felnőtt életet, elhelyezkedek valahol vagy önálló kalandozásokra adom a fejem. Az Excalibur… A legendás kard csak arra vár, hogy ezúttal ne csússzon ki a kezeim közül. Az ősi kötetek között bolyongok, ezen a részlegen mindenből csak egy-egy akad és gyakori, hogy cserélődnek a darabok, ahogy a tulajok hozzájutnak vagy túladnak egy értékes darabon. Nem tipikus tankönyvek, pláne nem a tanmenet részei, egy kis zug a bolt hátuljában, ahol csak az szaglászik körbe, akinek valami egyedi elképzelése van. Éppen fordulnék vissza, amikor valaki nekem koccan és meghallom a könyvek koppanását és azonnal az ismerős hangot. Egy kedves mosoly jelenik meg az arcomon, ami mindig, ha Dany-ről van szó. Valahogy úgy sikerült, hogy a testvéreimen kívül van egy “második családom”, hiszen Sheree olyan, mintha a nővérem lenne és néha ugyanolyan kiszámíthatatlan, mint Lio, Dany pedig hiába fiú, néha ugyanolyan bugris és kelekótya, mint Sasha. És felette is ugyanúgy anyáskodok néha, mint a húgomon. - Jézusom Dany, kicsit túl sok a kérdés egyszerre. - csóválom meg a fejemet vidáman, pedig valójában nincsen túl sok vidám mesélnivalóm, de ha róla van szó, akkor valahogy felkerül az arcomra a könnyedség palástja. Lehet, hogy nem túl őszinte így, de tudom, hogy min megy keresztül a nevelőapjával és így kímélni akarom az én bajaimtól. Mindig ezt csinálom mindenkivel. - Úgy hallottam, hogy érkezett egy ritkaság, de azt hiszem már is lekéstem és elhappolták előlem. - válaszolom, miközben én is leguggolok, hogy segítsek a könyvekkel. Nálam nem volt semmi, de ő egészen szépen gyűjtögetett. - Látom nagyon rálelkesültél a nyárra, mennyi útikönyv. A testvéreim jól vannak, Sasha azt tervezi, hogy Ben Morgannél tölti a nyarat, én pedig szintén kirándulni indulok, ahogy ti, csak egészen máshova. De ez titok. - teszek hozzá egy kedves kacsintást, amivel remélem elkergetem a kíváncsiskodást. Még csak hatodikos, eszemben sincs magammal vinni, de akárkinek megemlítem a tervemet, az velem akar jönni, túlságosan csábítja az ereklye, szóval jobb, ha nem is beszélek neki róla. Még mindig nem találtam meg a megfelelő társat a kalandra, Sheree-t nem akarom magammal vinni, akármennyire sérti ez az egóját, de már egyre jobban vonzz a gondolat, hogy egyedül keljek útra. Annyi emberről gondoskodom, és olyan ritkán vagyok egyedül, már talán azt se tudom, hogy ki vagyok én, egyedüli személyként. Szükségem lenne egy ilyen útra, mindennél jobban. Segítek neki a könyvekkel, aztán könnyedén felállok és kiegyenesedek, nem törődök azzal, hogy szedegetés közben a dekoltázsomba bepillantást nyerhetne, ha akarna, hiszen úgy gondolok rá, mint valami öcsikére, semmi többre. Idősebb is vagyok nála vagy három-négy évvel, így nem csoda, hogy nem férfiként tekintek a kisfiúra. - És te hogy vagy? - kérdezek vissza, érdeklődően félrebiccentett fejjel. Egyértelmű, hogy az Grayson Paisley-re gondolok, de adok neki esélyt, hogy kikerülje a témát, ha akarja. Mióta beszéltem a tanárral és kiderült, hogy nem szándékosan ignorálta, hanem tényleg nem tudta, hogy Dany varázsló és ide került fogalmam sincs mit gondoljak, de biztos vagyok benne, hogy a srác még jobban össze van zavarodva, hiszen én lényegében kívülállóként szóltam bele az egészbe, míg neki ez a saját élete.
Csodálatos tavaszi nap van. Tökéletesen alkalmas, hogy nyakunkba vegyük az Abszol út üzleteit. Példának okáért a Czikornyai és Patzát. Be szeretnék a tavaszi szünetben szerezni néhány útikönyvet, meg ezt-azt, és ennek a könyvesboltnak van egy sajátságos hangulata. Ráadásul ma tart dedikálást az új könyvének a híres ereklye-szimbolisztikus, a Nicolas Langdon. Hát nem elképesztő? A gond csak az, hogy elég drága az új Ősi kultúrák szimbolisztikus nyelve című könyve. Minket meg azért sosem vetett fel annyira a pénz. De végül is sikerült alkut kötnöm Luca nagybátyámmal, és ő adott kölcsön a könyvre. Ő tavaly nyitott egy kis fagyizót egy Róma melletti kisvárosban. Békés, idilli kis hely. Szóval ma beugrom ide az Abszol útra, és beszerzek mindent, amire szükségem lehet, beleértve ezt a csodás új könyvet. Kis szerencsével talán nem lesz annyira végtelenül hosszú a sor, és még dedikáltatnom is sikerül majd! Milyen klassz lenne, ha Grayson helyett ez az ember tanítana ősi nyelveket a Roxfort egyetemi évfolyamai számára. Nem mondanám, hogy sokat javult a kapcsolatunk. Sőt igazából még mindig fogalmam sincs mit gondoljak az egészről. Aztán nyáron vár rám egy stopptúrára Európába Eileen és Cody társaságában, melynek utolsó állomása Olaszország lesz. Ők onnan haza jönnek, én meg maradok Luca fagyizójában melózni a nyár végéig. De végül is ez így egy egész klassz kis zsúfolt nyár lesz majd, amit már most is alig várok. Szóval éppen belefeledkeztem ebbe az új könyvbe, persze azért célba véve a sort is, hogy még ma végezzek, amikor jó szokásomhoz híven a polcsorok mögül kilépve beleütközöm valakibe, természetesen szétszórva a kosaram tartalmát, melyben több Európai útikalauz varázslóknak szóló példánya volt, egy ó egyiptomi nyelv tankönyv, egy flamand nyelvtankönyv társaságában, a kezemben pedig az a bizonyos könyv, amit mindennél jobban szerettem volna. - Elnézést kére...- csak most nézek fel, és a zavartságból azonnal fülig érő vigyor lett, ahogy tudatosodik bennem, hogy kibe is botlottam bele teljesen véletlen. - Sera! Te is könyvbeszerző úton? Mesélj, hogy vagy? Hogy telik a tavaszi szünet? Hogy vannak a testvéreid? Voltatok valahol szünetbe, vagy mentek valahova? Esetleg nyárra terveztek majd valami közös családi programot?- lelkesülök fel azonnal a magam vidám, kedélyes stílusában. Közben azért letérdelek, hogy összeszedjem a szétszóródott könyveim, és természetesen Seraphin könyveit is, ha voltak nála, és az ütközés következtében leejtette volna... Mindenesetre az amúgy is jó kedvemet még tovább repíti ez a szerencsés véletlen, mert mindig szerettem Seraphin-nal beszélgetni.
ϟ”Az igaz barátságot a szívünk diktálja, nem a szemünk.”ϟ
Daniel G. Paisley
Reveal your secrets
Tárgy: Czikornyai és Patza könyvesbolt 2018-07-22, 17:01
Czikornyai és Patza
A diákok itt szerezhetik be a tanuláshoz elengedhetetlen tankönyveket, melyek listáját az iskolai levéllel együtt kapják meg. Ebben a könyvesboltban sokféle érdekesebbnél érdekesebb könyv lelhető fel. A mennyezetig érő polcokon zsúfolásig vannak a könyvek, melyek mérete, anyaga és vastagsága is igen sokszínű. A híres szerzők dedikálásokat is tartanak, mint például Gilderoy Lockhart, aki később tanár lett a Roxfortban.
