Czikornyai és Patza könyvesbolt

Igaz ami igaz, ha tovább magasztalom a végén még félre érti, így csak egy mosollyal nyugtázom. Nagyon messze állok ahhoz a szépséghez, amit ő tudhat a magáénak. Nincs bennem irigység, hiszen láttam, látom mivel jár az ilyesmi. Azonnali figyelem mindenki részéről ha akarod ha nem.. Na ez az amire baromira nem vágyom! Ha tehetem sokkal inkább menekülök ez elől.
- Lehet, hogy mi az iskoláért tesszük oda magunkat, de Ti meg értünk. És azért nem becsülném le a “kis tánci-tánci”tokat.. - bököm oldalba. - Csak filmekben és sorozatokban láttam szurkolócsapatokat. De az, hogy lehet lesz egy sajátja az Allstarnak.. Ez nagyon menő dolog. Nekünk is erősen pozitív vissza jelzés. - tárom szét a karjaimat derűsen. Mit ne mondjak ez a hír derült égből lelkifröccsként ért úgyhogy még szép, hogy jó kedvem van. Amit még az sem tud elvenni, hogy a Zsebkosz közben baktatunk valami kétes papíros után amit egy fura kalapos alak hagyott el.. - Örülök, hogy elkezdted megtalálni a sajátjaidat. - biccentek elismeréssel. A kérdésére viszont, ahogy emelem az állam és mosoly szalad a szám sarkába egészen olyasmi arckifejezést öltök, mint amikor Corvusnak beigazolódik a füle hallatára, hogy igaza van valamiben… - Versengtünk. - sóhajtom egy szórakozott szemforgatással - Történetesen mindenben. A familiárisaink megidézése is egyszerre sikerült úgyhogy csak még inkább bele lendültünk. Hm.. - kicsit elgondolkozom, amolyan nosztalgikusan. - Hát igen.. Van ami azóta sem változott. - azóta is ugyanúgy szükségét érezzük időnként a másik leokoskodásának. Bár az Allstar kétség kívül sokat szelídített mindkettőnkön. Kénytelenek voltunk össze dolgozni. De ha Alison esetleg tapogatózna is irányomba, igazából egyfajta testvéries hangvételen kívül mélyebbet nem érezhet. Bár.. az is elég mély lehet.. remélhetőleg nem érti félre, ha el is csíp bármit. - Oh.. Hát én kiestem a nevelő szüleim mézeskosarából amikor megszületett az igazi gyerekük. Mugli lelkészcsalád meg minden.. Nem igazán tudtak mit kezdeni a boszorkány vonallal. Deee… azóta mondjuk megtaláltam.. vagyis megtaláltak az igazi rokonaim. Noha egyenlőre nem sokat tudok a Mortimerekről.. Csak hogy nimfák.. - dünnyögöm kissé elcsigázottan, de aztán vállat is vonok az egészre. Főleg hogy kerül elénk valami más is.
Amikor Alison megkocogtatja a lélegző köveket, nos ugyan nem nyílik meg alattunk a macskakő vagy ilyesmi, sokkal inkább a mellettünk lévő, kívülről roskatag épület falának a téglái reagálnak. Mire megijedek annyira, hogy rögtön pálcát rántsak.. Hát igen, a bátorságomon még azért lenne mit csiszolni. Akárhogy is, a házfal téglái át rendezik magukat egy szűk ajtókeretté. Mögötte szűk, magas folyosó nyílik, bár ki van világítva, így egyértelműen látszik, hogy nagyjából másfél méter után elfordul.. - Wao.. Akarjuk tudni mi van a forduló után? - súgom oda Alisonnak. - Végülis ha már eddig eljöttünk..- hiába mondatná velem a józan eszem azt, hogy inkább vágjunk hátra arcot és menjünk ismerkedni a barátnőivel a fagyizóba..

Ahogy felhozza azt hogy több közöttük a véla dolgot kicsúszik a számon. - Akartam már mondani, hogy kicsit hasonlóan éteri vagy néhány szögből mint a vélák.. Szerencsés alkat vagy. - mosolygom meg, minden rossz szándék vagy felhang nélkül. Ez csupán annak szólt, hogy a szépségét a vélákéhoz hasonlítottam. - De amúgy ez jól hangzik.. Én gondoltam már rá, hogy nimfákkal kapcsolatban írok ki valamit az üzenőfalra. Csak még nem találtam meg hozzá a bátorságomat. - ismerem el félszegen. Viszont amikor kimondja, hogy szurkolócsapatot akarnak szervezni lelkesen csattan ki belőlem - Atyavilág! Ez brutálisan jó ötlet!!! Beszéltetek már erről az edzővel? Elmehetek majd néha egy két alkalommal amikor készültök? - bombázom meg azonnal a kérdésekkel. Tényleg nagyon felvillanyozott, annyira, hogy még néhány szál hajam is feltöltődik és elkezd súlytalanná válni.
De aztán persze vissza ránt a kérdése a valóságba és elgondolkozva kissé vontatottan válaszolok, ahogy bele gondolok, hogy - Igazából ha veszély van, mind veszélyben vagyunk olyankor. De mindig vigyázunk egymásra. Mindenkire. - tudom, hogy ez nem épp a legmegnyugtatóbb mondat a világon, de nem szokásom hazudni, szóval nem is fogok ezzel kapcsolatban titkolózni. - Mondjuk legutóbb a Belfast-i meccsen kerültünk elég csúnya helyzetbe. Ott tényleg veszélyben voltunk. Bár ott nem a Tekergőkkel hanem az Allstarosokkal… De erről talán Corvus is mesélt. - mondom ki sűrűn pillogva felé, mert azért bennem van, hogy mi van ha erről sem mesélt Alisonnak…? Akkor esküszöm én fogom leültetni a bátyámat!! Persze aztán ahogy felmutatja az öklét kicsit rábandzsítok egy pillanatra ha túl közel tolta az arcomhoz és kissé még talán vigyázva is vágom magamat, de hamar felengedek és belőlem is feljön egy kis kuncogás. - Izgalmasan hangzik. És a szüleid engedik a mugli sportot? - csücsörítek csodálkozva.
De közben úgy tűnik nyomra bukkanunk és meg is indulunk utána. Ahogy a köveket nézzük én kiszúrok valamit - Nézd csak! Olyan mintha levegő áramolna egy kettő alól.. - Alisonnak pedig feltűnhet ha elég figyelmes amolyan ritmus a kövek “légzésében”.

- Ez egy remek kérdés! - vallom meg kelletlenül, pár rövid pillanatra össze préselve az ajkaimat. - Ha épp nem történik velünk semmi, akkor csak úgy együtt lógunk ha van időnk. Ha valamelyikünknek kell valamiben, akkor segítünk egymásnak.  A Szükség szobája amolyan közös bunker. - mesélem nagyon nagy vonalakban. Nem akarok bele menni nagyon mélyen mert nem akarom hogy úgy érezze ez egy zárt kör lenne. Legalábbis nem tartom nagyon szigorúan annak. - De valahogy mindig sikerül valami durvább pácba keverednünk… - néha azt gondolom vonzzuk a bajt, de ezt egyszer sem mondtam még ki hangosan. Meg ha rajtam múlna én szívesen látnám Alisont közöttünk, legalábbis az eddigi benyomás alapján. Kicsit elmosolyodom a folytonos tilosban járásra - Így is mondhatjuk. - amikor felhozza az integetést eszembe jut Kath reakciója, de inkább már fel sem említem mert csak újabb félreértést szülhetne.. - Oh emlékszem! Corvus akkor jelentette be, hogy a jegyese vagy. - végül nem erősködöm tovább. Majd ő eldönti mit akar. Csak pont amiatt gondoltam, hogy szívesen töltene velünk, mindannyiunkkal időt, mert ennyit kérdez felőlünk. - Nos nem volt róla tudomásom! Ez igazán.. dícséretes. Melyikben? - az oldalba könyökölésre azért cinkosan elvigyorodom. - Nem állok ellen. Erősítésnek pedig majd ha kell, a familiárisom is be tud szállni a buliba. - olyan opció természetesen eszembe sem jut, hogy könnyen adjuk magunkat vagy ilyesmi.. Az ilyesmi teljességgel elfogadhatatlan.
- Lehet, hogy valamilyen kódszó csak. - ötletelek, mert számomra is elég furcsának hat, hogy kora délutánra bárki is maszkabált szervezzen, főleg a Zsebpiszok közbe. A kicsi holo kártya viszont amikor kimondja Alison a szót, ismét változik és egy konkrét címet mutat meg neki. Még úgy is, hogy valószínűleg nem ismeretes ezen a környéken, egyértelmű lehet számára, hogy ez a cím bizony eléggé a “kerület” belsejében van. - Mhm.. pont így szokott kezdődni igazából minden zűr vagy kaland velünk is. - mosolyodom el kissé félszegen. Azért úgy, hogy ketten vagyunk és van velünk két familiáris, bár az enyém a táskámban szundikál egyenlőre, talán nem lesz bajunk.

amennyiben Alison követi a holo-kártyácskán megjelent útvonalat rengeteg sarkot és sikátort hagyhatunk magunk mögött. Egyenlőre nincs olyan élénk mozgás az itteni utcákon, egy két ember támaszt valami ajtót egy egy üvegezett kirakat mellett, de csak akkor vesznek rólunk tudomást és fordulnak utánunk amikor már nem látjuk a reakciójukat. Viszont senki sem gátol bennünket a haladásban. A róka, nem olyan messze a megjelölt címtől, ha követi a szagot, a macskakövön körbe körbe körbe körözhet egy sort. A léptei nyomán pedig mintha néhány kő megmoccanna, de úgy tűnik nem elég a súlya.

- Nem hiszem, hogy volt bármiféle előzménye. Kath-re Jenkins különösen rá volt szállva és Corvus is sokat bántotta mikor még egy sleppként mozgott a többi Mardekárossal. - tűnődöm el, mert bizony nagyon régen volt már és közben meg mégsem olyan nagyon régen. Az utolsó kérdésére azért megilletődötten emelem fel a kezeimet kicsit talán tiltakozóan is. - Nem! Nem. Szó sincs ilyesmiről. Csak tréfának szántam. - leeresztem a kezeimet, cserébe a balommal fogom meg a jobb felkaromat és kezdem zavartan dörzsölgetni. - Igazából, pont hogy csak hiányzik, hogy ezekből kimaradtam. És pont akkor vittek el Amerikába a szüleim.. A nevelő szüleim - javítom ki magamat immár automatikusan - Amikor elkezdtünk volna össze szokni a csapattal. - osztom meg vele ezt, bár talán nem is kiváncsi az ilyesmire. Van bennem egy jó adag tartás azzal kapcsolatban, hogy így másodjára már közel sem fognak úgy elfogadni, mintha végig velük lettem volna. Persze azért próbálkozom.. Végülis ha az Allstarosokkal sikerült valamit elérnünk, akkor egy régi baráti társasággal miért ne sikerülhetne?! Valahogy sosem éreztem jónak magamat a társas interakciókban. Főleg amikor elkezd arról beszélni, hogy ő nem rágódik a múlton én meg pont ezt tettem az imént, kicsit furcsán érzem magamat ettől. De inkább őrá figyelek és arra amit mond, mert mintha ő is elkezdene megnyílni, túl azon, hogy csak csacsogna. Ahogy hallgatom pedig szolid mosoly kúszik az arcomra és egyszerűen kibukik belőlem - Örülök nektek. Jó páros vagytok. Pedig emlékszem mennyire ellene voltam az előre elrendezett házasságoknak és mindig vitáztunk ezen valahányszor szóba került, hogy neki ez teljesen rendben van.. - idéződik vissza bennem, noha elég kevés olyan téma akadt ami kapcsán nem vitáztunk anno..
A következő vissza kérdezése viszont kissé kizökkent, hiszen azzal indítottam, hogy az egész csapatot röviden összegeztem és bemutattam, szóval azért a szám össze préselődik zavartan és elgondolkozom azon, hogy tényleg ennyire kiütött volna mindent a fejéből Kath és a vele kapcsolatos események… Akkor most ki is pörög a múlt körül? Persze nem kérdezek vissza csak készségesen válaszolok, bár valahol van bennem valami, hogy Alison… Nos szőkébb mint amilyennek tűnik és mellette közel sem olyan kiismerhető mint amilyennek elsőre gondoltam. Sokkal több van benne mint aminek mutatja magát. - Benjamin, Kath, Gina, Corvus és én. És anno… nos Saha is. - itt egy kicsit elszomorodom, mert azért ami vele történt elég para akárhonnan is nézem - Meg most már lényegében Te is. Fantázia névvel illetve magunkat, mi vagyunk az új Tekergők. Bár a legendás Tekergők Térképét nem szereztük meg. - cserébe ezer kalandba keveredtünk és mindig valakivel bővültünk, vagy valaki vissza tért közénk. Viszont ekkor megtörténik az ütközés és Alison már meg is indul a kis kártya-térkép és ezzel együtt a fura keménykalapos emberünk után a sikátorba. Én pedig egy nyikkanással vonódok Alison után. El kell ismernem van benne erő dögivel. Újabb dolog amit felírhatok róla. - Várj előbb nézzük meg egyáltalán hova vezet! Nem kéne csak úgy berohannunk a Zsebkosz-közbe… - súgom oda neki a végére amikorra már valójában beértünk egy sötétebb részre, bár szerencsére épp nincs körülöttünk senki, de cserébe a keménykalaposunkat sem látom sehol.
A kis holo-térkép-kártyára pillantva viszont Alison egy fura eltűnő- aztán felbukkanó helyre mutató jelecskét fedezhet fel. És egy számkódot aminek a megfejtése “Maszkabál”.

- Ivott? - hüledezem újra, bár már halkabban és ha most lenne műszempillám az egész járdát lesöpörném vele akkorákat pislogok. De aztán csak kicsit grimaszolva de elmosolyodom ahogy az ittas Corvust magam elé képzelem. Persze hallgatom tovább ahogyan folytatja a történetet. És újabb hatalmas pislogások következnek részemről. - Szép.. kiteszem a lábamat az országból és a barátaim “megvadulnak” és hardcore bulikat tartanak nélkülem!.. - csettintek egyet mintha csalódott lennék, hogy kimaradtam mindebből.. Bár ha jobban bele gondolok, tényleg nem bántam volna ha egy ilyen jelenetet élőben láthatok.. Már nem azért, hogy kárörvendjek, csak ez tényleg sokmindent megmagyaráz.. Aztán persze enyhülten szólalok fel Kath mellett legalább pár mondat erejéig. - Szerintem sokan hasonlóan reagáltak volna egy hasonló helyzetben. Kathnek szerintem fogalma sem volt épp mi történik.. vagyis.. arról de, csak hogy miért.. Corvus nem éppen arról híres, hogy bárkit is beavat abba amit érez.. Mondjuk legalább a gondolatait kimondja többnyire. Amiért persze nem mindenki hálás időnként.. De legalább őszinte és egyenes. - az meg persze fel sem merül bennem, hogy esetleg magamat hozom kétes helyzetbe, azzal, hogy a mondandóm második felében Corvusról ennyit beszélek.. Bár szerencsére távol áll a hangom meg az egész testbeszédem attól, hogy áradozásnak lehessen venni. Szusszantok - Tudom, hogy a neveknek ereje van, de pusztán névről megítélni valakit nem a legjobb. - Mondhatnám azt is, hogy ne essen a régi hibába, amikor még Jenkinsékkel lógott, de erre szerintem ő maga is rájön majd. Azért amikor a fagyizóra egyértelműen nemet int egy kicsit belül elszomorodom, nagyon vágytam volna valami hideg édességre.. De ha nem hát nem. - Oh.. így.. értelek. - mondok végül ennyit, bár egy kicsit meglep, hogy ilyen simán “lekoptatja” a barátnőit. Alison minden tekintetben érdekes jelenség. Már már éteri egy két szögből. Hagyom hogy belém karoljon, és kíváncsian hallgatom ahogy mesél a régi barátjáról, amikor azonban kimondja a nevet pillanatok alatt felhúzom magamat, annyira, hogy talán Alisont egy icipicit meg is rázom ahogy össze ér a karunk. Nem durván, épp csak kis Zizzz. De megállom, hogy kapásból szidni kezdjem vagy ócsárolni a srácot, szóval egy kicsit más megközelítést választok - Ramsey-nak én csak a nagyon rossz oldalát ismerem. Ginaval eszméletlenül kiszúrt és nagyon megalázta nyilvánosan. A barátaival hónapokig Ginan rágódtak és röhögtek. És még rengeteg más diákról hallottam, akikkel elég ocsmányul kibabrált, vagy bántott.- egy kicsit beharapom a számat, végül megadóan megcsóválom a fejemet - Igazából sajnálom.. Fogalmam sincs te milyennek ismered.. De az ilyen emberekhez nem biztos, hogy a helyedben ragaszkodnék.. - mondom ki némi együttérzéssel, mert azért sejtem, hogy ha Alisonnak fontos az a patkány és esetleg van egy másik oldala is valóban, akkor nem fogja egyik pillanatról a másikra elengedni, főleg nem amiatt, mert én azt mondtam.. Ettől függetlenül szusszantok és le is higgadok, hogy aztán kitaláljam merre is mehetnénk tovább így az Abszolúton…
A nagy nézelődésünkben viszont egyszer csak Alisonba ütközik egy keménykalapos figura és mindenféle bocsánatkérés nélkül tovább is siet.. Csak hogy valamit határozottan elhagyott az ütközés közben, mégpedig egy pici képeslapszerűséget, aminek az egyik oldalán van valamiféle hologrammos bűbájjal megbabrált térkép.. Emberünk pedig szélsebesen fordul le a Zebpiszok közbe vezető sikátorba.

- Biztos, hogy be fog mutatni. Furcsa lenne, ha nem. - bukik ki belőlem, de inkább bizakodó a hangom, semmint lemondó. Arra mondjuk kérdőn nézek rá, mert nem teljesen értem a sorrenddel kapcsolatos kérdését. Viszont amikor azt mondja Kath felpofozta Corvust igencsak megnyúlik az arcom - Micsoda?! Kath.. mit csinált Kath? - értetlenkedek egy sort, mert lényegében totálisan új információként ér, minden tettetés nélkül. És gyorsan magyarázatot is adok neki. - Öhm.. bocsánat én nem is tudtam, hogy ilyesmi történt. Nagyjából két évre Amerikába költöztünk.. Úgyhogy erről esélyesen jól lemaradtam. És senki nem mondott semmit erről. De hát mi történt? Miért ütötte meg Corvust? - bár esélyesen butaság rákérdeznem pont tőle, hiszen most kérdezett rá tőlem is.. Az addig rendben van, hogy a válogató után össze ültünk mindannyian a Szükség szobájában és beszélgettünk egy nagyot, de egyáltalán nem esett szó pofozkodásról. Bár Kath emlékszem, hogy nagyon furcsán viselkedett amikor kibukott, hogy Corvusnak jegyese van. Csak aztán ez tisztázódott is, hogy attól fél szét hullik a csapat, nem konkrétan Alisonra féltékeny. Főleg úgy, hogy neki már ott van Benjamin! Mindenesetre egyenlőre nem megyek bele, hiszen fogalmam sincs Alison mennyit tud. És nagyon nem szeretnék bekavarni egyetlen félre érthető információval sem!
Noah valóban rá volt szállva a fél sulira. Csak a tőle idősebbeket hagyta békén. Az új esély kérdésére biccentek neki egy félszeg mosollyal. Amikor pedig a régi barátját említi kíváncsian nézek rá. - Menjünk a fagyizóba. Megveszek valami hideg finomságért! - mondok ennyit derüsen és arra is veszem az irányt - Ami a régi barátokat illeti.. Velük mindig ijesztő újra kezdeni.. De, ez csak az én véleményem; ha meg volt a bizalom és legalább pár erősebb kötelék, nem csak egy szövetség akkor szerintem a változásokat is túl kéne vészelnie annak a barátságnak. - szívesen felajánlanám, hogy vele tartok esetleg, mintegy támogatásképp, de fogalmam sincs kiről beszél és az ilyesmit mindig jobb lehet kettesben megbeszélni, vagy olyan közegben akiket mindkét fél közvetlenebb barátainak tart. - Kiről van szó? - kérdezek rá kíváncsian. Tudom, hogy a Mardekárban rengeteg a stigma és a beskatulyázás. Nem mindegy kivel állsz szóba vagy úgy egyáltalán hogyan létezel.. De talán ez a fajta nyomás, már eleve elemi teszt, minden szárba szökkenő barátságnak.

- Az azért meglehetősen erőteljes túlzás, hogy ismerünk. - emelem ki egy félszeg mosollyal. Nem feltétlenül adok a pletykákra, de az még hozzám is eljutott, hogy Jenkinshez volt köze, ahogy Corvusnak ennél fogva felmerül bennem a kérdés, hogy vajon Jenkins azóta békén hagyja..? Corvust egy ideig elég kegyetlenül ostromolta.. Alison felé viszont a reflektorfény valóban a válogató után fordult főleg. Amikor Corvushoz odament gratulálni, majd őfelsége ledobta a bombát. A hírtelen ölelésére azért egy két pillanatra befeszülök, de végülis egy két néma lélegzetvétel és megnyugszom. Igazából nagyon is meghat a mozdulata. És maga a gondolat, hogy most van esélyem vele valamiféle jó viszonyt kiépítenem.. Még ha nem is mondhatom el számára, hogy a sógornőm.. Szóval az én szememben egy apró, de jelentőségteljes szelet a családi palettán. Ami alaposan újra festődött az elmúlt időkben. Szóval a pár megszeppent pillanat után ellazulva ölelem vissza. Persze mielőtt bármi furcsa vagy kínos lehetne eleresztem és a kérdésére még a felsőmet is megigazítom. - Van.. Igazából van. Be is ülhetünk valahova, mit szólsz? - vetem fel, hiszen akkor legalább nem kell senkit kerülgetnünk a szűkös könyvesboltban. Bár a második kérdésére kicsit megkavarodok - Mit szeretnél tudni ez attól függ. - de nem leszek gonosz, azért válaszolok is, nem csak analitikusan próbálom szűkíteni a kört. Persze közben elindulhatunk, ha megad valami útirányt - Benjamin Morgan, ő szintén hollóhátas. Sokáig nagyon közvetlen barátok voltunk. Még mindig rá vagyunk kissé pörögve a csokibéka kártyákra. Ő az örök békítőnk. - mosolyodom el ahogy Benre gondolok. - Gina Accipiter, ő Griffendéles és meglehetősen tűpárna tud lenni. Az unokatestvére miatt hatványozottan érdeklődik a gyógyítás iránt. Sok furcsasága van. De elismerem, hogy bizonyos dolgokban messze felmúlja a lexikális tudásomat. Bizonyos dolgokban. - ejtek meg egy rókamosolyt Alisonra, érezhetően ez afféle kimondatlan versengés közöttünk a vöröskével. - És Katherine Benedict, ő szintén Griffendéles. Fiatalabb egy évvel tőlünk és anno Jenkins-ék rá voltak leginkább rászállva. - eltűnődöm ahogy vissza emlékszem arra az időszakra.. - Lényegében mindegyikünknek voltak konfliktusai velük és akkor indult meg valamiféle lavina, amikor úgy döntöttünk hogy megelégeltük.. Sajnálatosan ugyanolyan módszerhez nyúltunk, mint amit tőlük láttunk és bizony neki mentünk Corvusnak.. A rákövetkező büntetőmunkával viszont minden elkezdett megváltozni.. - fogalmam sincs hogy miről mennyit tud így igyekeztem dióhéjban össze foglalni neki a kezdeteket. Aztán egy kicsit habozok, hogy feltegyem-e a bennem motoszkáló kérdést, de végül a kíváncsiság győz a tapintattal szemben - Te.. hogy viseled a Jenkins-éktől való leszakadást?

Alaposan sikerül lefagynom, főleg amikor “lemond” a javamra a könyv megnézésének elsőbbségéről. - Köszi. - mondom ki és magamhoz is veszem a könyvet, de ahelyett, hogy elkezdeném fellapozni csak bámulok rá némileg szerencsétlen képpel, főleg amikor látom, hogy ő is fixírozni kezd, vélhetőleg azért hogy beazonosítson. Úgy döntök kezet nyújtok neki - Winifred. A Hollóhátból.. Corvus egyik barátja. - ha megtörtént a kézfogásunk esetleg, lepillantok a kezemben szorongatott könyvre és végülis vissza nyújtom neki. - Tessék. Azt hiszem én egy másikat kerestem. - megejtek egy zavart mosolyfélét. Talán a hülye feszengésemből megsejtheti, hogy én cserébe tudom, hogy ki ő. De egyembe jut, talán illene a pár másik felének is gratulálni. Vajon a többiek találkoztak már egyáltalán Alisonnal? Mármint.. a Tekergők. - Gratulálok az eljegyzésetekhez! Örülök… hogy végre találkozunk. - még mindig tartom az egyik kezét egyébként, és elég szakaszosan sikerül csak kinyögnöm amit akarok, pedig tényleg örülök nekik! Hát igen, a spontán szociális képességeimen még nagyon sokmindent kéne csiszolni. Nem véletlenül kényelmes számomra a szürke zóna és a “szürke kisegér”, az “uncsi lány”, a szerepe… Vagy épp a kevésbé kedves jelzők, amikből szintén megtanultam előnyt kovácsolni. Legalább senki nem jön a közelembe akiről nem akarom hogy a közelembe jöjjön! De legalább azt meg tudom fékezni, hogy kimondjam, hogy már amúgy nyúzzuk egy ideje Corvust, hogy mutassa be Alisont mindenkinek.. a végén még rosszul venné ki magát a helyzet!

Amióta kiderült második félévben, hogy mi is a helyzet Corvussal meg velem, örülök is, hiszen.. ki ne örülne ha hirtelen kapna egy rég elveszett testvért! De azért közben kismillió kérdés is kavarog bennem ezzel az egésszel kapcsolatban. Leginkább, hogy vajon kik voltak az igazi szüleink és mi történhetett velük? De általában inkább egyszerűen csak félre teszem, mert mindig van valami más, ami sokkal aktuálisabb és sokkal inkább érint másokat is. Ráadásul ezzel kapcsolatban egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy Corvussal együtt neki tudnánk menni az ügynek. Mármint kívülről jobb ha nem lépünk át látszatra sem bizonyos határokat. Márpedig egy együtt nyomozgatás, vagy kutatómunka pont keresztül húzhat mindent. Ha mást nem.. Egy bizonyos szőke fürtös, áfonyaszemű lánynál biztosan kiverné a biztosítékot. Legalábbis szerintem. Igazság szerint nem ismerem, így lehet egy kicsit gyorsan ítélek vele kapcsolatban az alapján, hogy aranyvérű.. Mardekáros… és nem utolsó sorban a menyasszonya!!! Te jó ég.. sógornők leszünk! De ahogy jön a pillanatnyi lelkesedésem, el is száll, hiszen az ilyen apró örömöket nem tudom megosztani az érintettekkel..
Erősen agyalok azon, hogy akár egyedül is neki indulok valami lazább kutatásnak… Már ha bármi laza lehet a Mortimereknél.. De kezdhetném például a könyvvel amit kölcsön kaptam Freyatol az utolsó látogatásunkkor, amikor feje tetejére állt az életünk a hollóval! A könyvben ugyanis utólag, megtaláltam néhány angliai területen élt.. vagy élő ősi nimfa családok címereit.
Ezek a gondolatok kavarognak bennem és még úgy kismillió. Az Allstartol, a tekikkel kapcsolatban mindenféle és valahol beszivárog a Cavean-os ügy is. Mindeközben egy kedvemre való füzetet és íróeszközt keresek épp, meg a könyv készletet vizslatom kíváncsian, van-e bármi említésre méltó közöttük. És ahogy az egyik könyv után nyúlnék ami felkeltette a figyelmemet, valaki más keze is bekerül a képbe és össze ütközünk. - Oh, bocsi! - kezdenék szabadkozni, hogy ugyanarra sikerült rányúlnunk de ekkor realizálom csak, hogy a csinos kacsó kihez is tartozik és kissé, nem is tudom miért de érezhetően lefagyok!