VMS edzőtábor - A korán kelők

 

Most csupán néhány mozdulatot szándékozik mutatni, testtartást, hiszen nem az edzőtábor éjszakai óráiban kéne küzdősportokra oktatni a lányt. Majd ha fennál az érdeklődés, akkor találnak privát találkozóra lehetőséget, hogy átadja a tudását, noha nem tudja, hogy honnan kell kezdeni a képzést, hiszen elsőként fel kell mérnie a lány tudását. Ám ez nem most lesz, majd esetleg a versenyek szünetében, akkor talán Ginát is rá tudja készíteni az előtte álló megmérettetésre. Nem lesz ez igazi kiképzés, hiszen ahhoz évek kellenének, inkább amolyan gyorstalpaló, hogyan használhatja a testét, mások még ennyit sem tudnak. A tárgyilagos válaszon bólint, ő maga is szereti a hideg tényeket, nincs nagyon mit körbejárni jobban a témán. Elengedi a lányt, látszólag indulni készül noha nem a barakkok felé, hanem az erdőbe, hiszen Gina már látta átváltozni, így nincs mit titkolnia.
- Akkor reggel találkozunk.  – Köszön el, aztán eliramodik, s ugrás közben változik vissza fenevaddá, vissza sem nézve lohol el a fák irányába. Ebből sejtheti Gina, hogy a férfi már úgysem tud aludni, akkor legalább szabadságvágyát így éli ki, ahogy tudja. A természet lágy ölén.

//Köszi szépen a játékot!//

️️️️️️

[/b][/color][/i]

Az edzőnek igaza van. Az erőnlét és a taktika nagyon fontos.
- Elhibázott taktika.- foglalom össze két szóban, az edző fejtegetését, miszerint valaki túl soká váratta a sztárját.
Arra viszont, hogy edzőnek álljak sosem gondoltam. Igazából ez elmúlt egy év előtt az sem gondoltam, hogy létezhet bármilyen jövőm. Nem tudom, hogy alkalmas lennék-e edzőnek, vagy sem. Tény, hogy kb. mindenki sokkal jobban bánik az emberekkel a csapatban, mint én. Nekem még mindig meg kell küzdjek a szocializációs gondjaimmal. Vajon lesz olyan idő, amikor könnyebbé válik az ahogy az emberekhez viszonyulok? Megtanulhatóak a szocializációs képességek?
Arra csak visszabiccentek, amit az edző a törzsekről mond. Ki tudja, egyszer talán meglátogatom a királyságát. Érdekes helynek tűnik.
Viszont, amikor az edző mögém lép, és hozzám ér, érezhetően feszül meg a testem egy pillanatra. De végül hagyom, hogy a nagydarab férfi "bábozzon" velem. Bár nem szeretem, és nehezen tűröm úgy általánosságban az érintést, úgy mindenfajta érintést, most erőt veszek magamon. Eldöntöm, hogy nem zavar, ha az edző állítja helyes pozícióba a testtartásom.
- Értettem. - nyugtázom az információt a védekező, és támadó pozíciókról. Legalábbis azt amit az edző gondol ezekről. Én azért már voltam olyan helyzetben, amikor védekező állásból végül én ütöttem az utolsót. Minden csak taktika, és ügyesség kérdése.
A kérdésekre viszont egy másodpercnyi ideig kihagy a hírhedt éberségem. Valahol meglep, valahol számítottam effélére. Alig észrevehetően emelkedik meg az egyik szemöldököm, ahogy elemzem, és átgondolom a kérdést, mindössze néhány másodperc alatt.
- Ott akarok lenni. Fel leszek készülve.- összegzem végül, valami sajátosan rideg és tárgyilagos módon a válaszom. Nem fejtem ki bővebben. Az edző nem az a fajta, aki igényelné a hosszas magyarázkodásokat, eddigi megfigyeléseim alapján. Elég, ha én is ismerem az indokaimat, és szándékaimat. Nem szükségszerű, hogy mindent megosszak, mindenkivel.
Mindenesetre remélem, hogy okozhatok még meglepetéseket a versenyben. Az ellenfeleimnek, akik remélem a termetem, és korom miatt lebecsülnek legalábbis biztosan. Lebecsülni az ellenfelet legalább akkora taktikai hiba, mint nem játszatni a sztárjátékost...

 

- Nyilván számít az erőnlét is. Az is fontos, hogy senkit ne pihentessek túl csak attól rettegve, hogy majd valami későbbi versenyszámban fogom bevetni őt. Már volt rá példa, hogy egy edző a sztárját csak váratta, és végül sosem volt alkalom, hogy betegye, így el is bukták a tornát. – Vélekedik arról, hogy mit lehetne tenni, hogy sikeresek legyenek. Ebben pedig bőven jelentősége van annak, hogy kit mikor játszat majd. Gina lehet, hogy egyszer majd hasonlóan hozzá, játékosból lesz edző? Végülis Stasson szerint ez a jobb út, sokkal inkább követendő, mintha egy olyan edző, aki csak tanulta a szakmát, de sosem volt a pályán, nem izzadt vért a többiekkel.
- Egész Afrikában mindenki amolyan törzsben él, de ez csupán származás, nem nagyon dívnak már olyan szokások, amik a vademberekre jellemzőek. – Biccent a lány szelid tekintetére visszapillantva. A védekező álláson ellenben máris ingatja a fejét, és Gina mögé lépve mintha holmi bábjátékos lenne, máris mozgatni kezdi a lány testét, teljesen más pozicióba. A térdén rogyaszt kissé, a védekező féloldalas állásból előrefordítja a kicsi csipőjét, majd a felemelt karokat letolja a combjai irányába. – Nem-nem. A védekezéssel máris lépéshátrányban vagy. Amikor szembekerülsz bárkivel is, rögtön támadópozicióval kezdesz, jelezve, hogy védekezned sem kell, nem hátrálsz meg. Ne feledd, aki először üt, az üt utoljára is, ez a harc legfontosabb szabálya. – Hallgatja a lány beszámolóját, és ő maga is így gondolkozik, nem lehet egyetlen fegyver rabságában valaki, leginkább a test erejében, és lendületében kell bízni. – Ha olyan versenyszám merül fel, ahol a fizikai harc számít, ott akarsz lenni a csapatban? Fel tudsz készülni addig?

️️️️️️

[/b][/color][/i]

Úgy fest már egyikünk sem fog visszaaludni, dacára a lehetetlen időpontnak. Hát mért ne használhatnám ki az időt, hogy információkat, netán újfajta tudást szerezek. Az edzőről, vagy éppen az edzőtől. Az edző akármennyire is játssza a seggfej szerepét, attól még igen furcsa, és érdekes ember a maga nemében.
Persze azért én is megkapom a magam kérdését az edzőtől.
- Maga milyen alapon választja ki, hogy egy-egy meccsen ki játsszon, és ki pihenjen a kispadon? Felteszem felállít egy taktikát, figyelembe véve a játékosai képességeit, fizikai, és mentális állapotát, az ellenfél erősségeit, gyengéit. Logikai alapon. A taktika nagy fegyvertény versenyben. Amelyik edző taktikája jobban bejön, az a csapat lesz a Világbajnok. Az egyetem ugyanilyen. Taktikai előnyt jelent a túlélésben. Néha csak a tudás ment meg a biztos haláltól. Minden tudás egy stratégiát, egy új előnyt jelent. - nem várom az edzőtől, hogy megértse mért fontos számomra az újabb, és újabb tudás megismerése. Az egyetem egy eszköz. Mint a kviddicsben a seprű. Szükséges, és megkerülhetetlen annak aki repülni akar. Márpedig nem fogok örök életemben a földön a sárban csúszni rettegve az élettől.
- Nem olvasok pletykalapokat. Ha tudni akarok valamit, akkor azt személyesen kérdezem meg szemtől szembe. Egyébiránt maga használta először a "Törzs" szót. De elnézést, helyesbítek, Királyság. - mosolyodom el kicsit.
Majd amikor ez edző feláll, és int, akkor én is követem a példáját. Lerakom a botot, és a bicskát. Megállok az edzővel szemben, de már észrevétlen hátra csúsztatom az egyik lábam, stabil védekező állásba.
- Hallottam már a szót, annyit tudok, hogy valami harcművészetféle, de semmi többet. Én egyedül az utcai harcot ismerem, ahol egyetlen szabály van. Maradj életben. Bármi lehet fegyver. Egy marék por a földről, amivel elvakítod az ellenfelet, egy kés, egy kő, egy bot, egy mugli öngyújtó. Bármi. Egyszer egy marék chili porral győztem le egy két méteres  kigyúrt bengát.- mondja még valaki, hogy nem hasznos a konyhai fűszernövények ismerete. Egy kis mosoly játszik az ajkamon, de azért feszült figyelemmel nézem az edző minden rezzenését. Bármikor készen a védekezésre. Mivel nyilvánvaló, hogy az edző és a hozzá hasonlók, és az én fizikumom nem mérhető össze, ezért nekem úgy kell védekeznem, ahogyan tudok. Az erő helyett a gyorsaságomra, ügyességemre, és a kis utcai trükkjeimre kell hagyatkoznom.

 

Kimért tekintettel méregeti a lányt, aki bár a legkisebb az egész csapatban, talán pont ezzel akar kompenzálni, hiszen Sidneyhez és Elizabeth-hez hasonlóan túlteng benne az egó. Nem csoda, hogy a csapat fiú tagjai olyan szótlanok, olyan, mintha nőuralom lenne az angol vállogatottban. Stanssonnak nem ezzel van a baja, sokkal inkább azzal, hogy míg az orosz vérfarkasok kőkemény fizikummal rendelkeznek, addig Sidneyék alig tudnak bármit felmutatni, noha éppen a Smallwood lány, aki szintén az átkozott vérrel rendelkezik. No meg Morticia a vámpír. Nem, ez a vállogatott nagyon is sokszínű. Nem jeleskedik semmiben, viszont éppen ezért nem lehet ellene készülni. Hiszen az Armstrong fiú már javában dolgozik a vélák ellen hatékony főzeten. A farkasok ellen ezüsttel lehet valamit művelni. Az angolok esetében legfeljebb egy-egy emberre lehet rákészülni, viszont ha Stansson éppen őt nem játszatja.. Nála igen komoly fegyvertény a stratégia, hogy kit pihentet, és milyen csapattételt választ össze.
- Az egyetem. Tiétek az egyetlen a világon. Olyan jó lenne, hogy érdemes tovább koptatni a padot? – Kérdezi érdeklődve, pillantásából nem éppen az derül ki, hogy mennyire hinnen az oktatás szentségében. – Törzs? Mi sem a múlt században élünk. Ugyannak a civilizációnak vagyok a tagja, mint te is. Fokváros nem a harmadik világhoz tartozik Dél-Afrikával egyetemben. Mindazonáltal a köztársaság szívében van egy apró királyság, nos onnan származom. Mint ahogyan ezt számos alkalommal előkerítik az interjúk alkalmával. – Azért nem megy nagyon bele mélyebben a származásába, hiszen Gina számára idegen, ezért is meglepő, hogy olyat kérdez, ami nem éppen ildomos. Bátorságra vall, az biztos, ezért legalább egy választ kap. – Nálunk a pusztakezes harcmodor a divatos, mert akkor nem vagyunk egyetlen fegyverhez kötve. Ha nem találsz semmit Acceptier, akkor bizony a tested a fegyver. – Ad kitérő választ, és nem érti, miért is kéne átadnia a saját tudását, ha nem éppen a sportról van szó. Gina nem afrikai, miért nyerjek bepillantást egy másik kulturába? Mégis felemelkedik, s int a lánynak, hogy tegye ugyanígy. Egy-egy mozdulaton talán nem múlik semmi. – A harcmodorunk hasonló a japán aikido-éhoz. Hallottál róla? Csak kiselőadást nem kérek.

️️️️️️

[/b][/color][/i]

Ez az éjszaka, és ez a beszélgetés egyre érdekesebben alakul. Néha fel-fel pillantok az edzőre, majd mellékcselekvésként folytatom a botom faragását. most a vélhetően tetejébe vések valamiféle keresztmintákat...
- Meglehet igaza van. Talán tényleg csak nem próbálták eléggé. De a hozzám hasonlókkal az a baj, hogy nem maradnak örökké kicsik, és védtelenek. Felnövünk, és felkészültebbek, talpraesettebbek is leszünk.  - vajon hogyan is érzékeltethetném az edzővel, hogy valójában mennyire is sötét, és veszélyes helynek látom a világot? Az egyetlen menedékem a Roxfort, de ott sem bujkálhatok az ellenségeim elől örökre. El jön majd az a pont, ahol szembe kell fordulnom a saját múltammal, és ahonnan nem lesz visszaút.
Kissé megemelem a fejem, és felsandítok az edzőre. Most először, mintha félre tolnám hírhedt szemtelenségem, ugyanakkor marad a tárgyilagos hangvétel.
- Nem megyek sehova. Ha fel akarnám adni, akkor bele se kezdem volna ebbe az egészbe. Hogy mit várok? Magam sem tudom pontosan, talán egy egyetemi ösztöndíjat. Talán egész mást. - elgondolkodok egy pillanatra, és kissé félrebiccentett fejjel méregetem az edzőt.
- Nem csak a fiúk kiváltsága. Ez igazán érdekes. Talán egyszer meglátogatom a maga törzsét. - idézem vissza az edző szavait, és fűzöm hozzá az apró kis megjegyzésem. Majd egyszerűen tovább is fűzöm a gondolatot. - Azt is olvastam az Afrikai törzsekről, hogy némelyiknek sajátos ősi tradíciókra visszavezethető harcmodora van. Harcibotokkal, íjakkal, dárdákkal, ilyesmi... Megtanít a saját törzse harcmodorára? Melyik törzsből is jött? - valódi érdeklődés, és valódi kíváncsiság van a szavaimban, ez tisztán érezhető, semmi szemtelenség nincs benne, legalábbis semmi szándékos. Talán csak nem ismerem az indiszkrét fogalmát...

 

Úgy látszik, hogy ez valami griffendéles betegség lehet a csapatban, hogy mindegyik ilyen nagyszájú. Ginán kívül ott van Sidney, Elizabeth is, akik nem tudják elrejteni a hatalmas egójukat, és ide illik a pöttöm kislány is. Érdekes, hogy ez a szintén griffendéles Christophernél meg sem jelenik, a fiú kifejezetten a háttérben marad. Hátradőlve bólogat, de ezzel a saját igazát támasztja alá, Gina egyszer bele fog szaladni valami veszélyes helyzetbe.
- Fiatal vagy még ahhoz, hogy tudd, ezzel nem késtek el. Bármikor utolérhet a vég. Talán csak azért nem próbálkoztak eddig eléggé, mert lebecsültek a korod nyomán, ám ahogyan érsz, egyre többeknek fogsz szemet szúrni. – Nem kioktatni akarja, hiszen ő maga sincsen abban a korban, amikor a vén sámán bölcsek helyretesznek valakit. Csak meglátás, hogy a világ sokkal keményebb, mint ahogyan a kicsi lány Gina látja. Ám az a száraz hangnem, amit a diák használ, mégiscsak kiváncsiságról árulkodik, főleg mivel mindketten képesek az animágiára. Ráadásul ragadozóvá tudnak változni, így már egyértelmű, hogy mire is gondol vadászként. Ám az, hogy még az afrikai törzseknek is utánanézett, már Stanssonnak is nagyon tetszik, ezért széles mosolyra húzza az ajkait, hófehér fogai szinte agyarakként villannak elő.
- Manapság már nem csak a fiúk kiváltsága az, hogy bizonyítsanak. Ha az én törzsemben élsz, akkor te is megteheted Acceptier. Ám ne hidd, hogy szórakoztat a pofátlanságod, ám ha nem látok tőled tiszteletet, haza is mehetsz. Nem én vagyok abban a helyzetben, amikor bármit is ki kell érdemelnem. Mit akarsz hát tőlem? Az edzéseken úgy vettem észre, hogy amikor rám pillantasz, hiányérzeted van. Mit adhatnék, ami egy magadfajta ösztönlénynek nincsen meg már most is?

️️️️️️

[/b][/color][/i]

Na igen. Rendszerint, amikor túl okos, és túlmagyarázza a dolgokat, akkor azt a legtöbben nem igazán értékelik. Ennek ellenére nem tűnik úgy, hogy ez különösebben lehangolná a lányt. Valahogy már megszokta. A "szőke balerina" kifejezésre enyhe mosolyra húzódik a szája. Találó, ha Gillyről van szó.
- Ha őt kérdezné, minden bizonnyal azt mondaná, hogy igen. Ha engem kérdez, inkább csak próbálom megszokni az időnkénti rózsaszín túlzásba vitt hmm... hercegnősségét. Valahogy egyre kevésbé zavar.- válaszolja könnyed csevegő stílusban az első kérdésre. A következőkre csak egy rövid, örömtelen kacagás lesz a jutalma a férfinek. Van ebben valami keserű, kiégett cinizmzus és mélyre ható, ami nem illik egy ennyire fiatal archoz.  
- Ha megpróbálnak megölni? Hajrá! Nem az első eset lenne. Van egy rossz hírem. Ezzel már elkéstek. Nem döglök meg olyan könnyen, mint hiszik. - végül is elhallgat egy kis időre. Mintha át kéne gondolnia, amit mondani akar. Vagy az is lehet, hogy csak simán újra elmerül a fafaragásban. Végre leháncsolja teljesen a hosszú botot. A kezébe fogja a botot. Megforgatja, feldobja, elkapja, mintha csak méregetné, hogyan tovább. Mintha keresné a markolat helyét, és próbálná funkcionálisan tovább gondolni új fegyvere paramétereit...
- Mint már mondtam, megtanultam gondoskodni magamról. Olvastam, hogy egyes Afrikai törzseknél a mai napig szokás, hogy a kamasz fiúkat próbára teszik, képesek-e egyedül boldogulni a vadonban, vadászni, és életben maradni. Ha sikerrel járnak, akkor onnantól számítanak felnőtt férfinek. Ha innen nézzük, azt hiszem én már mondhatom magamról, hogy felnőtt vagyok. Inkább vagyok vadász, mint préda.- egyszerű, száraz hangnemben beszél. Mintha csak azt állapította volna meg, hogy szép csillagos az ég. Nem különösebben mutat lányos érzelmeket. Vagy úgy egyáltalán bármilyen érzelmet. Ámbár, amikor felnéz az edzőre egy kis pimasz mosolyszerűség kúszik az arcára.
- Szerintem magát inkább szórakoztatja a pofátlanságom, mint bosszantja. Ami pedig a tiszteletet illeti, azt ki kell érdemelni. Ahhoz pedig idő kell. Nem olyasmi, ami automatikusan jár. Amúgy pedig ezt meg tudom érteni. Állatként minden sokkal egyszerűbb. Szabadabb. Nincs túl sok gondolat, csak az ösztönök.- állapítja meg, ámbár azt nem fejti ki különösebben, hogy tapasztalatból beszél, és időnként neki is szüksége van efféle kikapcsolódásra. Mégis mintha nagyon is jól tudná milyen állati alakban létezni...

 

A férfi még ember alakjában is igen bestiális stílust képvisel, ezúttal mégis mosolyra húzódik a szája, ahogyan a bátor választ hallja. Igenis bátornak kell lenni, az ő szintjén lényegében nem is létezik olyan őrültség, mint a vakmerőség. Gina ugyan az eddigiek során rendszerint túlmagyarázott mindent, de úgyis a tettek fognak beszélni. Addig viszont a lány rendesen fossa a szót, Stansson csak emelné a kezét, hogy állj-állj, de kétli, hogy Ginát ez kicsit is megakasztaná. – Na ennyire kimerítő magyarázatot nem kértem. Elég lett volna, hogy latin. – Nem akadt fent azon sem, hogy a lány netán múltidőben beszél a szüleiről, a legtöbbeknek úgyis megvan a családi drámája, de a sport az mindent felülír. Már abban az esetben, ha megnyerik a bajnokságot, és nem a futottak még kategóriában lesznek, mert azokra úgysem emlékszik majd senki. Kivéve azok, akik indultak, és megélték, hiszen ő keserűen gondolnak majd vissza a bukásra.
- Az egyik szőke balerina? Hát mittudomén. Ennyire jóban vagytok? Mindent meg lehet szokni? És hogy fogod tűrni, ha nem csak vernek, ha az életedre is törnek? – Érti ő, hogy a lány holmi kivert kutyának érezheti magát, de teljesen más szint lesz majd az, ahol a világ figyelő szemei előtt a sárba nyomják majd az arcát. Vagy éppen éljenzik, ha pontot szerez a vállogatottjának. Vajon ezzel képes lesz megbírkózni az utcagyerek?
- Ilyen pofátlanul visszakérdezni? Na és hol marad a tisztelet? – Mosolyodik el szélesen, ahelyett, hogy rádörrenne Ginának. Bár tanár státuszban vették fel, nem jutott sosem odáig, hogy professzor legyen. Sportra kell oktatnia a brit diákokat, de azért joggal merül fel benne a kérdés, Gina vajon sosem fog tiszteletet tanulni? Mindazonáltal mégiscsak válaszol. – Ez nekem is új pálya. Néha ellátogattam ide, de javarészt Afrikában éltem. Ahogyan nektek, nekem sem könnyű megszokni a helyzetet. Az állati valómban könnyebb elengedni az érzékeket, s csak ösztönből élni. – Vonja meg a vállát, immár ő is leül Gina közelében, hiszen vélhetően egyikük sem fog visszaaludni.

️️️️️️

[/b][/color][/i]

7...6...5...4... a lány nem hagyja abba a számolást. Noha a farkas a végsőkig kivár, aztán mintha támadásra szánná el magát veti magát a lány felé, aki szinte abban a pillanatban vág a bicskával a kezében a... levegőbe. Minthogy addigra az edző tornyosul felé, jó másfél lépéssel hátrébb. Hogy a lány tényleg képes lett volna megvágni az ellenfelét, azt már aligha tudjuk meg. Minden esetre ahogy tudatosodik benne az edző jelenléte egy megkönnyebbült sóhaj szakad ki a mellkasából. A vállai is megereszkednek, és visszaül az eredeti pozíciójába, és visszatér bicskájával az eredeti tevékenységéhez.
Legalább nem tévedett. Tényleg animágus, és benne volt azokba, akiket ide tippelt volna. Vagy legalábbis nem zárt ki.
- Ha az edző nem akarja, hogy fenyegessék, akkor ne ijesztgesse a diákokat farkas alakban. - vág vissza az első mondatra valamiféle különös szemtelen, és pimasz éllel a hangjában. Elvégre lehetett volna akár külső behatoló ellenség is. Akkor pedig bármi megtörténhet.
- Ami azt illeti latin. Az Accipiter tulajdonképpen a madarak (Aves) osztályának vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába és a héjaformák (Accipitrinae) alcsaládjába tartozó nem. Jelenlegi ismereteink szerint mintegy 51 faj tartozik ide. -húzom elő az okostojás énemet. De hát az edző kérdezett. Na de azért attól megkímélem a férfit, hogy felsoroljam mind az 51 fajt. - Ami pedig engem illet, nos félvér vagyok. Legalábbis nemzetileg. Édesanyám állítólag angol volt. Legalábbis apám szerint. Apám pedig olasz volt.- a hangsúly az erős múlt időn van. Noha a lány nem mutat különösebb érzelemkitöréseket. Sőt. Egész száraz, tárgyilagos hangja van.
Azt nem tudja biztosan eldönteni, hogy a férfi mondandójának második felét bókként értelmezze-e, de végül úgy dönt, hogy valószínű ez a legtöbb, amit kaphat a férfitől, így annak veszi. Bár kifelé nem mutatja különösebben a jelét ennek. Némi hallgatás után folytatja egész máshonnan a történetet.
- Emlékszik, hogy  az edzésen Gilly úgy vágott vissza, hogy egy utcai patkány mindig legyen utcai patkány? Nincs okom ezen megsértődni. Ez az igazság. Legalábbis a Roxfort előtt. Gyakran voltam hajléktalan utcai suttyó. Megtanultam gondoskodni saját magamról egyedül. Ennyi a trükköm. Minden mást, mint a veréseket, éhséget, hideget, nyomort meg lehet szokni. Nem számítanak igazán. Legalábbis eddig nem számított. De most a Roxfortban? - megcsóválja a fejét, mintha valami súlyos gondolatot engedne el a levegőbe. Miközben beszél a keze szorgalmasan jár, és a fát faragja tovább... hogy mi célból, az egyenlőre nem mutatkozik meg.
- Na és mi a maga kifogása? Mért csatangol itt farkasként, amikor a normális emberek mind alszanak?- dob vissza végül egy kérdést, egy másodpercig sem fordul meg a vörös kis fejében, hogy esetleg indiszkrét lehet. Ugyanakkor ő is beszélt saját magáról, és arról sincs nagyon fogalma, hogy mennyit tudhat az edző róla, vagy a csapat bármely tagjáról. Esetlegesen az edzőbá olvasta-e azt a bizonyos nem túl hízelgő aktát, ami McGalagony irodájában pihen többnyire...

Ahogyan méregeti a lányt, valahogy van egy olyan érzése, hogy Gina is képes lehet arra, amire ő. Ugyanazt a mágiaágat művelik, csak éppen nem egyazon fenevad alakját tudják felvenni. Lassan közelít, hátrasunyva a füleit, a szőrét viszont felborzolja, az ínyét s az agyarait mutatva, hiszen a lány cseppnyi félelemérzetet sem mutat. Ennyire ostoba lenne? Vagy csak a házához hűen pontosan tudja, hogy nincs értelme bármin is aggódni, hiszen a sors elkerülhetetlen? A szavakat érti, és magában elismeréssel adózik Gina előtt, hogy fel tudta fedezni, hogy nem egy valódi farkassal van dolga, pedig ebben az alakban Stansson akár bűntetlenül is gyilkolhatna, noha nem szokása ártatlanokat szétszedni. Kivárja, amíg Gina visszafelé számol, nem változik át még a hétnél sem, ám bármi is történjen, nem sokkal később elrugaszkodik, mintha fel akarná tépni a lány nyaki verőerét, s az utolsó pillanatban az edző alakja tűnik fel a semmiből, hogy puhán érjen a földre támasztva az öklét, s úgy emelkedik fel, mint valami görög szobor, ami most kelt életre. Külsejében és izomzatában bizony nagyon is találó hasonlat.
  - Fenyegeted az edzőt? Ejte Acceptier.. Különben is, miféle név ez? Francia? Nem olasz vagy.. ? – Kérdezi az akcentusra utalva, s lustán helyet foglal az egyik farönkön a lány közelében. Ha már úgy alakult, hogy Gina keresztezi az esti útját, amiben kicsit meg szokta nyugtatni a tagjait, akkor igenis kiváncsi a nagyon vehemens picúr lelkivilágára.   – Nem gondoltam, hogy egy ilyen kölyök lesz az egyik legjobb védőnk. Mi a trükköd pöttöm? Hogy csináltad? – Csóválja a fejét, a folyamatos lenézések vélhetően valami burkolt elismerést sejtetnek, csak hát ő ilyen közvetetten szokott dícsérni. Már ha egyáltalán dicsér egyáltalán.. Nem szándékozik most továbbállni, s akárcsak Sidney esetében a kiváncsiság vezérli, hogy még a verseny előtt megismerje a csapatát. Tudni akarja, hogy valóban jól döntött, ezekkel akár meg is nyerhetik a világbajnokságot.

️️️️️️

[/b][/color][/i]

Aki kívülről nézi talán azt hiheti, hogy egy ártatlan, védtelen kislány üldögél, és farigcsál egy akadály tetején. De mi sem áll távolabb a valóságtól. Az embernek még akkor is működnek bizonyos ösztönei, ha nem kifejezetten koncentrál a környezetére. Legalábbis, ha megtanulja, hogy az éberségétől függ az élete. Tudja, hogy érzi a zsigereiben, hogy figyelik. Nem kell megfordulnia, hogy szinte érezze a tarkóján a veszély leheletét. Nem tesz hirtelen mozdulatokat. Annál több esze van. Inkább kivárja, hogy a farkas a látóterébe kerüljön, amikor félkörösen közelíteni kezd. Közben oly finoman, és puhán mozdul, hogy szinte észre se lehetett venni, hogy mikor került ülő helyzetből guggoló pozícióba. Valami különös okból kifolyólag nem tűnik úgy, hogy megijedne a farkastól. Nincs félelem a szemében. Talán egy átlagos lány most sikoltva próbálna menekülni. Hiába való ötlet volna. Ezt az Accipiter is tudja. Mert ő nem csak egy átlagos lányka. Több annál. Ugyan meddig juthatna emberként a farkas elől menekülve? Az első fáig? Ugyan. Addig sem. De ha nincs esély, nincs kibúvó, akkor mégis mért nem remeg a félelemtől?
Sőt. Egyenesen a négylábút méregeti, szinte szenvtelen kifejezéssel. Mintha megpróbálná kitalálni a titkait. Ugyanakkor van ebben valami különös. A vicsorgó idegen egy pillanatra mintha egy kerek sárga írisszel nézett volna farkas szemet. Vagy mégsem? Csak ez az ostoba sárga lámpa fénye játszik vele? Szinte egyenesen úgy nézi őt a lány, mintha csak a prédájára leső ragadozómadár volna. Sőt így belegondolva, most hogy guggoló helyzetben van, határozottan van a lányban valami ragadozó madár szerű. A jellegzetes testtartás, egyenes gerinc, az elrugaszkodásra kész lábizomzat, a sajátosan félre billentett fejtartás, és szúrós tekintet... még a kezében tartott bicska is, mely szinte észrevétlen állt olyan pozícióba, hogy bármikor tovaszállhasson, egyenesen a vadállat torka felé, ha a lány a harc mellett dönt.
Úgy látszik nem csak egy embernek vannak titkai ebben a táborban. De vajon mi lehet a lányé? Meddig menne el? Tényleg összecsapna egy jóval termetesebb farkassal? Hiheti, hogy van esélye?
- Az animágusokat úgy tűnik erősen túlértékelik, ha már szaporodnak, mint a dudva. - nem azt volt nehéz kitalálni, hogy a farkas animágus. A kérdés, hogy ki ő? Mik a valódi céljai? Ha valamelyik csapattársa, mármint Codyn kívül, aki jóval barátságosabb négylábú, vagy netalántán az elfuserált modorú edző, akkor nincs túl nagy veszély. Az edző seggfejnek seggfej. Ez igaz. De annyira nem hülye, hogy rátámadjon egy csapattagra, aki hozzásegíthetné ahhoz a bizonyos győzelemhez. Ha viszont valami rejtélyes módon valami ellenséges rivális szivárgott be a védett táborba akkor még okozhat csúnya dolgokat. De vajon ténylegesen megérné ez az összecsapás? Kinek fájna jobban? Penge éles hústépésre kifejlődött csőr, hosszú, izmos lábhoz tartozó karmok, ami elől nincs menekvés, kontra hatalmas izomtömeg, hegyes fogak, rövid, de veszélyes körmök. Minimum kétesélyes dolog, még ha Gina szereti is azt gondolni, hogy a ragadozómadarak, így a karvalyok is a ragadozóvilág koronázatlan uralkodói. Náluk félelmetesebb ellenfelet nehéz elképzelni is...
- Adok 10 másodpercet, hogy megmutasd a jobbik pofid. Úgy értem az emberit. 9...8...7... - a hangja csendes, nyugodt, és metsző mint a rettegett Északi Szél.  

A lány nem hallhatja a hangtalan, puha lépteket, ahogyan a ragadozó közelít felé az éjszaki sápadt holdfénynél. Az éjszaka középén jött ki álmatlanságát feloldva farigcsálni, hogy ne zavarja a többieket, ám ha nem is számol vele, hogy a zárt edzőtáborban veszély leselkedhetne rá, ám mi van, ha a baj már itt van, belül? Mivel nem ismer mindenkit pontosan, ezért nem tudhatja, hogy mi rejlik a csapattársaiban. Tolvaj ösztönei azért megsúghatják, valaki már van mögötte, s ha hátrasandít, egy jól megtermett farkas figyeli parázsló szemeivel, ugrásra készen, minden hófehér éles fogát, agyarát megmutatva a lánynak. Méretre majdnem olyan magas, mint a lány állva, ám mivel Gina ül, így fölé is magasodik. Nem vérfarkas, ez egyértelműen látszik, de akkor ki vagy mi lehet ez? Hiszen oly tömény intellegencia sugárzik a szemeiből, mintha a lány veséjébe látna.. Minden mozdulatából az árad, tudatánál van, és ha döntést hoz, akkor Gina életébe is kerülhet. Szép lassan félkörben kezd somfordálni, mintha készülne valamire, ám lehet, hogy csak felméri ellenfele gyenge pontját, ami nem nehéz, hiszen csak egy kislányról van szó, aki holnap már talán nem is repül a többiekkel Fokvárosba. Ám ha nem akar támadni, akkor vajon mi lehet a szándéka? Lehet, hogy a többi farkast várja, akiknek már jelzett is? Gina viszont nem hallott farkasvonyítást, és hát Izlandon nem is honos a farkas. Ráadásul az ekkora nem. Vajon mi lehet a titka?

️️️️️️

[/b][/color][/i]

Oké, ez az edzőtábor talán kicsit fárasztóbb, és keményebb lesz mint elsőre gondoltam. Nem mintha bánnám. Nem különösebben hat meg az sem, hogy az edzőnk egy soviniszta seggfej. Ez már az elején kiderült. De hogy a hét végére mi lesz ebből a csürhéből, és hogy leszünk legyőzhetetlen csapat? Hát fogalmam sincs. Még csak ez első este van, és az izmaim máris tiltakoznak a terhelés ellen. Pedig azt hittem kemény kiskölyök vagyok. Fogalmam sincs mi lesz holnap. De a jó hír, hogy a többiekkel együtt valahogy engem is elnyom a kimerültség, viszonylag hamar. Így legalább néhány órára kikapcsolok egy álmatlan alvásban. Csak hogy hajnalban törjenek rám a rémképek. Izzadtan, zihálva ébredek, és hirtelen mozdulattal ülök fel az emeletes ágy felső ágyán. Szerencsére senkit nem ébresztettem fel az álmomban való vergődéssel. Kint még sötét van, csak az épp csökkenő hold fénye világít be a szobába az ablakon keresztül.
Egy pillanatra átnézek a másik felső ágyra, ahol Gilly szuszog békésen. Irigylem a szőke lányt a szép álmaiért. A szeretően körülvevő családjáért. Eltűnődöm, hogy ha az apám élne, akkor vajon én is olyan lennék mint ő? Szoknyában járnék, és nevetnék a világra, egyfajta kedves rajongással? Nos ez olyasmi, amit már nem tudunk meg, nem igaz?
Halk mozdulatokkal mászom le az ágyról. Nagyon halkan öltözöm fel. Felveszek egy pólót, melegítőnadrágot és felsőt, végül sportcipőt. A bicskámat, és a pálcám magamhoz véve osonok kifelé.
Még egy röpke percre megtorpanok Cody ágyánál. Vajon hogy csinálja, hogy mindannak ellenére, amin ő is keresztülment így tud aludni? Ő az a barátom, aki leginkább megért. Talán mert ő is sok szart kapott az élettől, de túl tudott jutni rajtuk. Vajon nekem sikerül majd?
Tovább lépek, és kiosonok a szobából. Halkan behúzva magam mögött az ajtót. Ahogy kicsit gyorsabb léptekkel a pálya felé veszem az irányt a lámpák sárga fénye automatikusan kapcsol fel. Csak remélhetem, hogy ez nem zavar meg senkit. A pálya szélén észre veszek egy szép cserjét, aminek elég vastag és hosszú ágai vannak. Halkan elsuttogott bűbájjal levágok egy kb. három ujjnyi vastag 1,2 m hosszúságú ágat. Majd felmászok vele a legmagasabb akadály tetejére. Egy lámpa az akadály mellett felgyullad. Így még arra sincs szükségem, hogy fényt varázsoljak. Csak most nézek le a jobb kezemre, ahol az órámat hordom. Hajnali 3 óra 21 perc. Remek. A többieknek még van néhány óra alvásideje, amíg én itt fent csendben ellehetek a gondolataimmal. Előhúzom a bicskám, és lassan elkezdem lehántolni az ág külső rétegét. Nem is nézem, hogy merre szállnak a forgácsok, vagy merre viszi őket, az időnként meglebbenő hajnali hűs szellő. Egyszerűen csak elmerülök a fafaragásban, és a saját mély gondolatvilágomba...