Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb





ϟ Silverstone
  Yesterday at 14:07
Lorelai McGregor

ϟ Cody Armstrong
  Yesterday at 10:36
Cody Armstrong



A hónap posztolói
Gina Accipiter
 
Megan Smith
 
Cody Armstrong
 
Nox Djarum
 
Luna Lovegood
 
Gillian Ollivander
 
Draco Malfoy
 
Lioneah McCaine
 
Sasha McCaine
 
Katherine Benedict
 
Statisztika

Összesen 634 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Daniil Dolohov

Jelenleg összesen 37461 hozzászólás olvasható. in 3395 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Karámok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
SzerzőÜzenet
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1349

TémanyitásTárgy: Karámok 2014-10-16, 10:28

First topic message reminder :


Karámok

Legtöbbjük közvetlenül az erdő mellett található meg, bár akad, ami benyúlik a Tiltott rengetegbe is, ez utóbbiak inkább a vadabb lények lakhelyéül szolgálnak, mint pl. a hipogriffek, vagy a thesztrálok, de akadnak szimpla lovak is, akik annyira nem kedvelik a szélsőséges helyeket.
A karámok közelében többnyire csak tanári engedéllyel szabad tartózkodni, főleg ha a Tiltott rengetegbe nyúló részről van szó, ugyanis a varázslények időnként szabadon is csatangolnak odakint, főleg azok, amelyek röpképesek.


[You must be registered and logged in to see this image.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumphpbb.com/

SzerzőÜzenet
Devan Nott
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 33

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2016-04-07, 23:47


Katherine & Devan

[You must be registered and logged in to see this image.]


Bezzeg az én testvéreim már a sírjukban forognak. Már ha voltak testvérem. Egyáltalán azt se merem kijelenteni, hogy vérbeli Nott lennék. Nem azt a neveltetést kaptam, amit az őseim, valahogy teljesen más vagyok mint az átlag. Sőt, még a mostohaszüleim szerint is van bennem valami „abnormális”. Ezt leginkább az tudásszomjamra mondták, főképp azért, mert rengeteg mindenről akartam tudni mindent. Ez egy kicsit az én koromban valóban fura volt, de azt hiszem mostanra ők is megszokták, hogy ilyen vagyok, és nekem sincs problémám önmagammal. Ő pedig, máris a bátyjával kentaurok között találja magát. Ekkora nagy mákot…
- Kétlem, hogy erre lenne bármi esély. – sóhajtok fel csalódottan. – Már alapból a rengetegbe nem léphetünk be, nem hinném, hogy olyan hamar találkoznék velük, pedig… milyen jó is lenne. – ábrándozok. Szinte látom magam előtt a nagy testüket, a határozott megjelenésüket, és azt a varázslatos légkört, amit teremteni tudnak. Olyan hihetetlenek, én meg lemaradok róluk. – De miért? Csak nem nyilaznak le az erdő közepén, vagy ilyennek tűnnek? – érdeklődök. Na igen. Eléggé felkeltette az érdeklődésemet, főleg azzal a kijelentésével, hogy ijesztőek is tudnak lenni. De hát… Nem ez a legjobb dolog bennük?
- Ezt ilyen könnyen mondod? Nem félsz a következményektől? Vagy valami engedélyed rá, hogy oda… -mutatok az erdőre. - …bemehess? – vonom fel szemöldökömet. Még mielőtt nagyon elragadna a hév, és belemennék a lány ajánlatába, azt hiszem jobb lesz ép ésszel átgondolni ezt az egészet. Nem akarok pontlevonást a házamnak, csak azért mert egy Griffendéles azt mondja menjünk kentaur lesre. Persze ha Hugrás lennék tuti igent mondtam volna már az első szavára is, ám így Hollóhátasként… megköveteli tőlem az a bizonyos kék szín a tiszta gondolkodásmódot. – Hát igen, ez köztudott, de azért az óráin ha jól teljesítesz nem lehet egy szava se. Majd segítek órán kívül, legalább lesz egy dolog, amibe nem köthet bele. – határozottságomon még én is meglepődök. Miért is akarnék segíteni valaki olyannak, aki pont Piton óráin áll rosszul? Valami mégis azt súgja, hogy akár jó tanár is lehetnék a korosztályomnak, a tudást átadni meg amúgy sem nagy kunszt. Látván, hogy ő mennyire igyekezett megmentetni a madarat, nem lehet olyan rossz ember.
- Nem is várhatom el egy Griffendélestől, hogy szeresse a könyvtárakat. – vonok vállat egykedvűen. Nem igazán zavar, ha valakinek nem épp minden vágya egy könyv fölött ülni. Végül is, máshogy is át lehet küzdeni magunkat a vizsgán, de azért jobb az elméleti részeket is tudni. – Azt már bebizonyítottad, hogy sokat tudsz beszélni. – bólogatok egyetértően, mindenféle megvetés nélkül. – De ennek is megvan a maga jó oldala, úgyhogy nem hinném, hogy ez nagy baj lenne. Mondjuk én pont az ellenkezője vagyok, amikor csak tehetem, keveset magyarázok. – a mostani helyzetnél is meghazudtolom önmagamat azzal, hogy ennyi mindent ejtek ki a számon. Ez a lány tényleg rendelkezik valami erővel, ami szó szerint kirángatja belőlem a szavakat.
- Hékás. Nem hinném, hogy az olyan kellemes lenne. A vérfarkasharapás fájdalmas, plusz még csak elsősök vagyunk, minek akarnánk leélni a hátralévő életünket úgy, hogy minden teliholdkor farkassá változunk? Meglehetősen fájdalmas, vagy valami ilyen volt egy régebbi könyvben leírva róluk. – próbálom győzködni, hátha letesz erről az elvetemült ötletről. – Maradjunk a sellőknél, belőlük is biztos akad, vagy animágusok, ők is érdekesek ám. – magyarázom. Nem lenne jó még itt a végén egy vérfarkaskölyökkel gyarapodna a Roxfort család, meg nem hinném, hogy olyan hű de nagyon kellemes lenne bundásnak lenni, minden teliholdas éjszakán. Meg nem rég ő mondta, hogy a kentaurok ijesztőek, akkor meg? Még én is félek az ilyen fenevadaktól, ha diákok, ha nem.
- Ahha… - bólogatok. Igazából kezdek fáradni az információáradat lévén, de még mindig igyekszem feltartani az érdeklődés apró szikráját. – Gonosz lány? – pillantok rá kérdőn. Őszintén szólva, ez az egy dolog ragadta meg a figyelmemet leginkább. A testvéres sztorija nem volt annyira megdöbbentő, talán itt is egy aprónyi irigységbe futhattam, mivel én egyke vagyok, a családom meg a föld alatt, nem túl jó arány.
- Lehet nem, de ha teszel a jegyeid érdekében valamit, egy szava se lehet. – bíztatom a magam monoton, kimért hangjával.
- Ugyan. Hozzászoktam, hogy egyedül vagyok. A mostohaszüleim sem olyan rosszak, tizenegy évig kijöttem velük, meg végül is nem egy szeméttelepen éltem. – legyintek. Nem olyan nagy probléma ez számomra, na persze ha mélyen magamba nézek egész biztos a sírás törne rám. – Nem sokat meséltek az eredeti családomról, valamiért úgy érzem, hogy van, amit nem mondanak el. Egyelőre nem derítettem ki, hogy mi az, meg amúgy is… nem tudok olyan jól faggatózni, hogy kitálaljanak mindent egy gyereknek.


szószám: 731 ♘  zene: [You must be registered and logged in to see this link.] ♘  Don't let your dreams be dreams ♘  [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A person is only as good as his word.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Katherine Benedict
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 201

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2016-03-23, 18:34





[You must be registered and logged in to see this image.]
Devan &Katherine

Így utólag visszagondolva én is úgy gondolom, hogy elég nagy kaland volt ez az erdei túra és még talán büszkén ki is húzom magamat Devan előtt, hogy ennyire érdeklődik az egész iránt, annak ellenére is, hogy tény és való, rendesen meg voltam ijedve abban a pillanatban a kentauroktól. Még most is azt mondom, hogy elég félelmetesek, de... minden más akkor, ha szemtől-szembe állsz valami ijesztővel, mintha utólag gondolsz vissza rá.
- Majd, ha te is találkozol velük, akkor majd meglátod. Tudnak azért ijesztőek is lenni, de komolyan. - jó persze tény, hogy nagyok és e miatt még ijesztőbbek, viszont igenis azt mondom, hogy nem csak nagyok, hanem elég komolyak is voltak. Meg aztán volt egy csomó nyiluk, meg íjuk, ami azért még inkább megnehezítette a bátorrá válásom útját, főleg hogy Ruth előtte úgy istenesen rám hozta a frászt a húsevő növénnyel. Ki tudja, talán ha valami átlagos időszakban találkoznék egy kentaurral, akkor lehet hogy másképp állnék hozzájuk, de mostanában azért nem szeretném kipróbálni.
- Igen, mondjuk kentaurokat nézni, ha annyira érdekelnek. - vigyorodom el. Azért tényleg kíváncsi lennék rá, hogy ha élőben látna kentaurt na akkor mit szólna hozzájuk. Vajon akkor is azt mondaná, hogy nem félelmetesek, hanem szépek és kedvesek? Az tény, hogy bölcsek, de a kedvesség erőteljesen hiányzik belőlük, vagy csak nagyon a maguk módján fejezik ki, ha épp kedvesek. Teszem azt nem lőnek át több nyíllal, csak megfenyegetnek vele, ez náluk már a kedvességet fejezi ki. - Te nagyon bátor vagy, ha neked senki se félelmetes. Én félek Pitontól, velem nem valami kedves, de eleve nem bírja a Griffendéleseket, szóval hátránnyal indulok. - meg aztán nem is vagyok valami jó bájitaltanból, ez megint csak egy rossz pont. Viszont mivel félek is tőle, ezért csak még bénább vagyok a tantárgyából és nem igen tudok fejlődni benne, de talán, ha Devan segít, akkor majd jobban fog menni. Kivéve, ha órán megint leblokkolok és beijedek.
- Ebben igazad van, sőt mindent jobb élőben megtapasztalni. Én eléggé... unalmasnak találom a könyvtárakat, persze itt néha muszáj meglátogatni őket, de túl gyakran nem szeretem. Csendben kell lenni. - és az nálam nagy hátrány, de ezt már megtapasztalhatta. Épp eleget beszélek ahhoz, hogy ne viseljem jól a kényszerű hallgatást. Szeretek fecsegni és szeretek felfedezni is dolgokat. ha nem tehetem ezt meg, akkor unatkozom és könyvekből tájékozódni a dolgokról... hát nem valami izgi. - Szóval azt mondod, hogy lehet, hogy vannak az iskolában vámpírok meg... meg vérfarkasok? És lehet, hogy összefutsz egyel, megharap és te is az leszel? Fú! Keressünk egyet, kérlek! - egészen könyörgő a tekintetem, nem gondolva a ténybe, hogy ez akár még veszélyes is lehet, mármint tényleg találkozni egy vámpírral, aki aztán téged is azzá tesz. Tuti, hogy megijednék, bár a jó ég tudja. Nem ijedtem meg attól sem, amikor Kevin oroszlánná változott, bár tény, hogy előre szólt, hogy mi fog következni és tudtam is, hogy ő az, de azért mégis csak egy oroszlán volt! Ha találkozom valakivel, aki vámpír és amúgy ismerem és ide jár a suliba, akkor valószínűleg tőle is kevésbé ijednék meg.
- Végül is nem, mert előtte nem is tudtam, hogy létezik, mert apa sose mesélt róla, bár ő egyszer látott, mert megnéztek nyáron Missy-vel, csak nem látogattak meg. De most már tényleg a bátyám és nagyon rendes és figyelmes. Ő mentett meg a kentauroktól is, meg... meg attól a gonosz lánytól! - hű hát ahogyan Darius átugrott a tűzön azt sose felejtem el. Azért az nem volt semmi, nagyon bátor. Bár szegény Devan valószínűleg nem sokat ért abból, ahogyan kissé zavarosan adom elő már megint a sztorit, de mindig ez van. Túl sok a gondolatom ahhoz, hogy a részleteket is sikerüljön tökéletesen közölni. - Ettől még nincs protekcióm, nem hiszem, hogy ez számít. - vonom meg a vállamat kissé esetlenül. Hát na a nevem is az, mint a bátyámnak, de nem néz rám Piton másképp e miatt. Azt hiszem ez már így marad, nem igazán bír, meg aztán sokat is beszélek, gondolom azt se viseli valami jól.
- Oh, sajnálom. - lassít, én pedig meg is állok, sőt még a kezét is megfogom egy pillanatra. Tudom milyen elveszíteni a családodat, bár én csak egy részét veszítettem el, viszont én ismertem őket és nagyon hiányoznak, főleg Belle. - Hogy érted, hogy titkolóznak? Mit titkolhatnak és miből gondolod ezt? - jól van azért akármennyire is együtt érzek, azért kíváncsi vagyok, hogy ezt miből gondolja. Apa is titkolózott már, de ő ilyen apróságok miatt, amik nem olyan nagy dolgok, mint egy szülinap, vagy ilyesmi, bár mint kiderült a bátyámról se mesélt sosem, pedig róla tudott. Hát igen... ez se valami jó érzés, és azt sem tudom, hogy miért hagyta el őt.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Devan Nott
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 33

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2016-03-21, 00:06


Katherine & Devan

[You must be registered and logged in to see this image.]


A problémám forrása igazából abból adódik, hogy nincs sok ismerősöm, akiket megkérdezhetnék, így utolsó mentsváram mindig a tanári gárda. Ezt nem fontos úgy értelmezni, hogy magányos és esetlen lennék, mert ez közel sem igaz. Attól még, hogy nem folytatok komolyabb eszmecserét másokkal, attól még igen is képes vagyok kiállni magamért és elérni a kitűzött céljaimat.
- Ijesztőek? Dehogy! Biztos nem voltak azok. Csak mert talán nagyok… igen, talán ezért tűnhettek neked ijesztőnek. Ők aztán hihetetlen teremtmények. – okoskodok egy sort. Az hogy ijesztőek, az azért erős túlzás. Bizalmatlanok mások felé, ezáltal kiszámíthatatlanok lehetnek, de nem csodálkozom, ha egy 10-50 fős csorda elé kavarodtak a bátyjával, na akkor még én is erőfölényt voksoltam volna a patásoknak. Ettől függetlenül még mindig esz az irigység, ami arcomra jól láthatóan kiül. Aztán belekezd a folytatásba, ami egy kicsit visszább vesz a kedvetlen hangulatomból.
- Ha te mondod. Azért még így is nagy mákod van. – sóhajtok fel, aztán csak elsuhanok a tény felett, hogy még mindig böki a csőrömet, hogy neki hamarabb sikerült valami, amiért én szintén rajongok. Lehet, hogy a természetemből adódik, hogy nem keresem a bajt, meg azért nekem nincsenek itt rokonaim, akiknek az oldalán be tudnék osonni a Tiltott Rengetegbe kentaurok után leskelődni. Milyen jó is lenne…
- Áh, semmiség. – legyintek egyet a bájitalos dologra. – Kalandozni? – egy pillanatra kikerekednek szemeim, és érdeklődve pislogok rá az újabb és újabb szóáradat közben. Az már biztos, hogy az energiámat rendesen szívja el, vagy csak én kezdek fáradni a társasága mellett. Ami persze egy jó dolog, mert látva a lelkesedését, egy aprónyi rám is ragad. – Tudod, nem olyan félelmetes ő, plusz jó abban, amit csinál, az meg mellékes, hogy a Mardekárosoknak mennyire van jó soruk Piton tanár úr mellett. – vonok vállat, mintha ez tök természetes dolog volna. Nem is értem, hogy miért kell félni egy olyan varázslótól, aki csak a tudását adja át, az hogy gyakran vág mérges fejet, és társít hozzá egy sötét szempárt, még nem jelenti azt, hogy gyerekeket esz. Vagy… Ki tudja. Ebben a suliban bármi megtörténhet.
- A könyvtár a második otthonom, mindent átnéztem, de semmi. Meg azért én jobban bízok Hagrid tanár úrban, mégiscsak ő ért ezekhez a lényekhez a legjobban. Meg aztán, sokkal élvezetesebb az ő egyedi történeteit hallgatni, mintsem szavakat felolvasni. – adom a válaszomat, abban viszont igaza van, hogy az ott dolgozó könyvtároshölgy nagyon kedves és mindig mosolygós arccal köszönt, valahányszor betévedek oda. De ha nincs meg az amit szeretnék, akkor hiába egy kedves mosoly, nem kapom meg a válaszaimat. – Aha. Nem is tudtad? Pedig elég sokszor olvastam már ilyenekről, meg aztán van az is, ami harapás útján téged is vámpírrá változtathat. Van is otthon egy jó könyvem róluk, abban leír mindent, és elég kicsi az esélye annak, hogy ebben az iskolában nem lennének mágikus lények, vagy különféle fajok. Csak épp jól titkolhatják… gondolom. – annyira nem is érdekel, de ha ilyenekről tényleg nem tud, akkor még jó hogy fel fogom világosítani szegényt. Ezzel a lelkesedésével nem hagyhatom válasz nélkül, ezért is magyarázok pár sort az itt élő fajokról, amikről valószínűleg tudomása sem volt ez idáig. És akkor szó esik a sárkányról is, amin ugyancsak meglepődik és hatalmas csodálkozással ejti ki a szavait. Egy apró, halovány mosolyszerűségbe rándulnak ajkaim, hisz’ valljuk be, ritkán látok efféle rajongást, ami most igazán megmosolygat.
- Nincs mit. – teszem hozzá nemes egyszerűséggel. Amúgy sem fontos számomra az a kendő, van egy raklapnyi a ládámban, meg aztán neki nagyobb szüksége van rá jelenleg, a későbbiekben meg nem fontos visszapasszolnia. Nem is azért mert nem akarok vele újra összefutni, hisz’ évfolyamtársak vagyunk, szimplán úgy vagyok vele, hogy ha már nem szocializálódok, akkor egy ilyen gesztust megtehetek másokért, nem igaz? – Az…igen. Csavart egy történet, de a lényeg, hogy újra megtaláltátok egymást. Vagy nem ez lenne a lényeg? – pislogok párat. – Mardekáros? Az nagyon menő lehet, akkor nem is értem miért félsz Piton tanár úrtól, annyira szörnyű sorsod sincs, ha a bátyád házvezetője. – döbbenek rá egy kicsit.
Menetközben tovább figyelgetem a tájat Hagrid után, ám lassan rá kell jönnöm, hogy felesleges, így a többi időmet Katherinere szentelhetem. Hurrá… Oda a lelkesedés. Valami mégis van benne, ami érdekelne, meg ez az időelütés nem is olyan szörnyű. Eddig…
- Testvérem? – a kérdése egy kicsit szíven üt, végül csendben lassítok lépteimen, s még mielőtt választ adnék, nyelek egyet. – Nem… Nincs. Elvileg… meghaltak, az egész családom még mikor kicsi voltam. Úgyhogy… - vonok vállat egy rövid szünetet tartva. - … egyke vagyok, a szüleim is különböznek tőlem, de ugyanúgy szeretem őket, csak… valamiért úgy érzem titkolóznak.

szószám: 741 ♘  zene: [You must be registered and logged in to see this link.] ♘  Don't let your dreams be dreams ♘  [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A person is only as good as his word.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Katherine Benedict
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 201

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2016-03-05, 20:57





[You must be registered and logged in to see this image.]
Devan &Katherine

Érdekes egy hozzáállás, hogy valami most a világ legfontosabb kérdése neki, de később meg már túllendül rajta, akkor talán annyira nem is volt fontos, de mivel nem akarom megbántani, inkább csak kicsit hümmögve bólintok egyet. Mondjuk szerencsére nekem ilyen gondom nincs. Ha valami motoszkál bennem, akkor végül úgyis betámadok valamit és nem hagyom, hogy rágjon a dolog, ha más nem, hát fárasztom az első utamba keveredő egyént, hogy csak azért is válaszoljon, vagy legalább megpróbálja.
- Hát igen, bár... bevallom kicsit féltem azért tőlük, de velem volt a bátyám és úgy nem volt annyira ijesztő. - na jó, de úgy is annyira ijesztő volt, mert nagyok voltak, mert íjaik voltak, mert ijesztőek voltak és fenyegetőek és ki akarták tenni a szűrünket az erdőből és... na szóval nem voltak kimondottan kedvesek na. Viszont azért utólag visszagondolva az ember könnyebben tud bátornak tűnni, mintha nem lett volna olyan nagy cucc.
- Tudod azért az eleje nem volt annyira jó, bár... persze kalandos volt, de nem hiszem, hogy csak a Griffendélesek keverednek kalandokba, biztosan nem. - bátorítóan pislogok rá, mert azt látom rajta, hogy tényleg komolyan irigy és rossz érzés neki, hogy effélében nem lehetett része, pedig úgy fest nagyon is szeretné. Mondjuk amennyire elképedt, hogy a Tiltott Rengetegben jártam... na úgy már annyira nem reális ez a nagy áll leesés, hiszen ő be se menne, úgy nehéz kalandokba keveredni.
- Hű, de rendes vagy, köszönöm! Akkor cserébe elviszlek mondjuk... kalandozni! Már, ha van kedved, mert főzni se tudok, úgyhogy a bájitalok se mennek nekem és Piton... hogy tudod őt nem félelmetesnek tartani? - jól van elkerekedik a szemem a kis hadarás után már megint. Lássuk be azért erre nem számítottam, hogy valaki azt mondja neki nincs baja a bájitaltan tanárral. Eddig akivel csak beszéltem senki se volt oda érte. Persze azért nem ismerek mondjuk Mardekárosokat, legalábbis úgy mély beszélgetés szintjén nem nagyon, ők biztosan odavannak a házvezetőjükért, hiszen látványosan szokott velük kivételezni.
- És a könyvtárban nincsenek erre megfelelő könyvek? Nem is tudom... a könyvtár azért van és olyan kedves mosolya van a könyvtároshölgynek is. - bár persze gondolom azért Hagrid sokkal többet tud ezekről a lényekről, főleg hogy közismert tény, hogy elég veszélyesek és Hagrid szeret mindent, ami veszélyes, de... azért gondolom a könyvekben is sok mindent leírnak róluk, végül is azért vannak. Netán egy felsőbb éves Bestiamester hallgató, ők is tuti, hogy sok mindent ismernek velük kapcsolatban. - Képességük van? Azt mondod, hogy... lehet hogy van az iskolában... sellő? Meg... meg vérfarkas? És vámpír? Olyan vérszívó fajta? - akkorára kerekedik a szemem, hogy az már lassan fizikai képtelenség, még pislogni is elfelejtek, hiszen olyan egyszerűen beszél erről, mintha tényleg valami kis semmiség lenne, de hát ez nem az! Ez állati nagy dolog! - Hű, fantasztikus lehet! - Ausztrália messze van, de majd egyszer oda is eljutok valahogy, mert a szivárványszínű pikkelyeket látnom kell! Amúgy is olyan okosan magyaráz, hogy tényleg teljesen el tudom képzelni, hogy milyen lehet. Nem is értem, hogy miért van szüksége rá, hogy mástól kérdezzen, hiszen olyan sok mindent tud!
- Köszi! Nagy becsben fogom tartani. - nagy komolyan bólintok, még mindig szorongatva a most már bekötözött ujjamat és el is indulok mellette, ha ő is úgy dönt, hogy sétálhatunk egyet. Végül is hátha megtaláljuk Hagridot, ha pedig nem, akkor hátha találunk valami érdekeset, mint a madárka a Rengetegben. - Igen, bár eddig nem is tudtam, hogy a bátyám, de ez egy elég bonyolult történet. Tudod a nyáron... a testvérem és anya balesetet szenvedtek, összetört a kocsink és... szóval... csak apa maradt meg én. Apa viszont nem tudta ezt elviselni és beteg lett, úgyhogy kiderült van egy nővérem, bár lehet hogy ő nem is a nővérem, mert elcseréltek valamit a Minisztériumban, de hozzá kerültem egy időre. Itt az iskolában pedig kiderült van egy bátyám, apa fia, akit régen elhagyott, de nagyon rendes, csak bolgár és ezért nem beszéli még jól a nyelvet, viszont jó fej és olyan cuki barátnője van! Ő is Griffendéles, mármint a barátnője, a bátyám Mardekáros, de nem olyan gonosz fajta ám. - igen megint ömlik belőlem a szó, fecsegek csak, mintha muszáj lenne, miközben sétálunk. Nem is nagyon figyelem, hogy felbukkan-e valahol Hagrid, így nehéz lesz azért kiszúrni őt, de lehet hogy Devan jobb megfigyelő, mint én. Persze a nyári események mesélésénél kicsit elakadok időnként és azt se sikerül kimondani, hogy anya és Belle meghaltak, mert ez még most is rosszul érint, de... itt van nekem a bátyám és már azt hiszem nagyjából túl vagyok rajta, amennyire az ilyesmin lehet.
- Neked van testvéred? - teszem aztán még gyorsan hozzá, mielőtt lenne esélye reagálni, épp csak annyi szünetet hagyok, hogy levegőt tudjak venni.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Devan Nott
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 33

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2016-03-02, 04:37


Katherine & Devan

[You must be registered and logged in to see this image.]


Hagrid a maga nagy, hatalmas testével képtelenség lenne szem elől téveszteni. No meg ott van a borzos, hosszú sötét haja és szakálla, ami mögül csak két fekete gomb csillog. Talán ő volt a rémálmaim megtestesítője, egészen addig, ameddig az első pár hónapban meg nem ismertem. Érdekes figura annyi szent!
- Én is ebben bízok, mert jelenleg a világ legfontosabb kérdését szalasztottam el, később meg már túllendülök ezen a részen. – sóhajtok fel csalódott arckifejezéssel. Ha én valamit a fejembe veszek, akkor annak úgy is kell történnie. A fejemben dúló kérdések hada viszont elég szép fejfájást okoz, ami leginkább arra ösztökél, hogy válaszokat keressek. Adott helyzetben nem fog összejönni, ezért túl kell lépnek rajta, kisebb-nagyobb mufurckodás közepette.
- Te most… - vonom összébb szemöldökömet, miközben egy keserű szájhúzással próbálom felfogni azt amit mond, mert hát számomra eléggé hihetetlennek hangzik, vagy szimplán csak az irigység tükröződik arcomról. Igyekszem visszafogni, tényleg, nem akarok egy tapló, undorító hollóhátasnak tűnni.  – Te most tényleg találkoztál kentaurokkal, vagy nekem nem tiszta a kép? – billentem oldalra fejemet, mert azért jó lenne tudni, hogy miért is mondja azt, amit.
- Hah… Irigy vagyok, ilyen szerencsésnek lenni, valóban úgy tartják, hogy a Griffendélesek bátrak és simán elérik a legjobb kalandokat is. – sóhajtok fel beletörődve a saját, kissé unalmas könyv felett ücsörgős életembe. Ha nem tudnám már alapból, hogy Griffendéles, akkor is árulkodó lenne a viselkedése. Egy madár miatt ilyen messzire elment, áthágta a szabályokat, csak azért a csöppségért a kezében. Meg aztán a teszlek süveges időszakunkban figyelmesen vizslattam a diákok arcát, így valami rémlett is vele kapcsolatban, hogy a bátrak osztályába sorolták be.
- Ha csak ennyin múlik a jegyeid szépítése, akkor simán. – bólintok rá gondolkodás nélkül, arcom mégsem fejezi ki önmagát a lelkesedéssel, holott legbelül nagyon is büszke vagyok magamra, amiért mások segítségére lehetek. – Nem bonyolult, kicsit olyan, mint a főzés, mondjuk, én semmit nem tudok a konyhában csinálni, furcsa. – töprengek el, aztán arra, hogy Piton undok tanár felvonom egyik szemöldököm. – Áh, csak meg kell szokni, én mindig is szerettem az óráit. – jelentem ki az én véleményemet is, az már az ő lelkén szárad, ha valami nem megy neki, én azért felajánlottam a segítségemet, az ő döntése, hogy elfogadja-e vagy sem.
A madár felépülésén azért meglepődök, ám ezt próbálom egy elégedett fejjel leplezni.
- Ugyan. – legyintek egyet egy vállvonást követően. A lelkesedése lévén azért egy óvatos, halovány mosoly fut végig arcomon. Hogy képes egy ilyen apróságnak így örülni? Főleg azért, hogy még csak elsős vagyok, simán elronthattam valamit, s részemről még van hova fejlődnöm e téren.
- Nundu, Martikór, és Kiméra. A Kiméráról tudok részleteket, de nem elég pontosak, így egy kicsit macerás rájönni, hogy mi is az és hogy mennyire veszélyes. Bár a históriák szerint már ölt varázslót. – ez utóbbit egy picivel halkabban mondom szimplán a hatás kedvéért. Az ezt követő energia, amivel elkezd magyarázni, egy kicsit lefáraszt és nagyon, de nagyon kell figyelnem arra, hogy minden részletet elcsíphessek. – Sellőt csak könyvekben láttam, meg… úgy tudom a suliba is jár pár különc, akiknek valami képességük van. Mert hallottam én már vérfarkas bandákról és vámpír csatlósokról, biztosan akad valaki, aki sellőként ücsörög bűbájtan órán. Az óriások meg… Eh, szerintem ijesztőek, meg ott vannak a küklopszok. Undorító lények. Azt mondod sárkány? Van egy furcsa kinézetű, nem rég olvastam róla. Antipoduszi Opálszemű Sárkány, ha jól emlékszem. Szivárványszínű pikkelyei és szemei vannak, elvileg nagyon békés, csak hát, tőlünk mérföldekre van, valahol Ausztráliában. – magyarázom immáron felszabadultabban, mégis kimérem minden egyes szavamat, s úgy próbálom előadni, mintha én olyannyira értenék hozzá. Mert hát ez így is van. Rengeteget olvastam, ami úgy néz ki hasznomra is válik varázslények terén. Csupán akkor próbálom félbeszakítani a mondandójában, amikor feltűnik a vércsík az ujján, amit legjobb tudásom szerint kötözök be. Nem akarok még több mágiát pazarolni, így is kész csoda, hogy a madaras akciónál elővettem a pálcámat és segítettem.
- Hagyd csak, nem fontos. – rázom meg fejem. Egy hollóhátas, kék kendő igazán nem fog hiányozni, tőlem meg is tarthatja, ha netán megint valami madárral kavarodna össze, aki esetlegesen megint belecsípne a bőrébe. A hiperaktivitása nagyon is meglep, nem is próbálok a szavába vágni. Kissé furcsállom és számomra új is, hogy valaki ennyit magyarázzon nekem, ám részemről igyekszem fenntartani az érdeklődés morzsáit.  – Akkor Katherine. – bólintok a neve hallatán. Mindig is ragaszkodtam a teljes nevekhez, akiket mégis a becenevén szólítottam azok számomra kiváltságosok voltak, ám egyelőre nincs ilyen személy az életemben, a pótszüleimen kívül. – Ööö. Ja, persze, mehetünk. Azt mondod a bátyád is ide jár? – érdeklődök közben, ha netán már megindultunk az általa kiválaszott irányba.


szószám: 744 ♘  zene: [You must be registered and logged in to see this link.] ♘  Don't let your dreams be dreams ♘  [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A person is only as good as his word.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Katherine Benedict
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 201

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2016-02-25, 16:12





[You must be registered and logged in to see this image.]
Devan &Katherine

Úgy fest, hogy a tanárunkat már nem fogjuk megtalálni. Elég nagy termetű, szóval az kizárt, hogy valamelyik fa mögött rejtőzne, vagy ha a közelben lenne, akkor ne szúrnánk ki, szóval más nincs... valószínűleg valami fontos dolga lehet, ami miatt nem találtuk meg, bár azzal amit mond nem igazán értek egyet. Azért ha az ember nagyon keresi, akkor megtalálja, csak hát... nem minden esetben.
- Talán valami fontosabb dolga van. - rántom meg a vállamat a lehető legpozitívabb hozzáállással. Oké persze nálam egy madár van, akinek eltört a szárnya és nem tudom, hogy ez a másik fiú mit szeretett volna annyira, de talán megsérült egy állat, vagy valami fontos találkozója van, netán órát tart felsősöknek, bármi lehet, akkor pedig nem mi vagyunk a legfontosabbak, hiába hogy általában az embernek a saját dolgai a legértékesebbek, de még sem lehetünk önzők. Ha van egy ikertestvéred, akkor ezt hamar megtanulod, akkor is... ha már nincsen.
- Igen kentaur, olyan hatalmas a fejük főleg közelről, hogy... hű! És vannak íjaik, meg nyilaik és elég mogorvák, de nem akarnak rosszat, csak nem szeretik ha a területükre mész, szóval ne menj a területükre, mert nagyok... nagyon! - igaz hogy nem mondom ki nyíltan, hogy találkoztam már velük, de az elbeszélésem alapján jó eséllyel azért rájöhet, hogy így volt, legalábbis nem úgy mesélek róluk, mint aki egy könyvben olvasta, hogy a kentaurok valójában nagyok. Persze most utólag már elég nagy a szám, de amikor ott voltam a bátyámmal megszólalni is alig tudtam, pedig muszáj volt. Olyan magas hangon vinnyogtam, mint valami egér, de ettől még tény marad, beszéltem egy igazi kentaurral. Vagyis többel is, de egy beszélt kifejezetten hozzám, azaz hozzánk.
- Tényleg, segítenél? Nekem a bájitaltan nem megy olyan bonyolult és Piton... nagyon undok tanár. Nem szeretem. - el is húzom a számat kicsit a végére, mert hát na minden bájitaltan órától félek. Nem megy valami jól nekem, pedig mindig sokat készülök rá, de még sem. Az is lehet, hogy csak nincs hozzá tehetségem, mert sokat kell ülni felette és pepecselni, én pedig mindig is inkább pörögtem és szaladgáltam. Valahogy nekem ezek az ücsörgős dolgok annyira nem szoktak menni, de attól még tudom, hogy muszáj leszek valahogy átmenni belőle, és ebben nem fog segíteni az, hogy a bátyám egyébként Mardekáros. Nem hiszem, hogy ez nagy hatással lenne mondjuk Pitonra. Viszont a bájitaltan témát hamar el is felejtem, amikor meggyógyítja a madarat, még hozzá úgy, hogy olvasta egy könyvben. Persze meg volt a rizikója, hogy nem sikerül, vagy rosszabb lesz, de... nem így lett, úgyhogy ujjongok.
- Annyira ügyes vagy! Megmentetted! - ha nem látnám rajta, hogy ennyire kis visszafogott típus lehet hogy még a nyakába is ugranék, helyette csak tapsolok párat és végül lebeszélem magamat arról, hogy megölelgessem örömömben. A végén még megijedne tőle, vagy valami. Láttam én már órán is, csak a nevét nem tudtam, mert általában csendes és hátul ül. Nem akarom elriasztani na.
- És milyen lény volt, amiről olvastál? Mesélsz nekem róla? Sokat olvasol ugye? - olvasta azt a varázsigét is, meg egy lényt, ha jól sejtem akkor azért látom viszonylag ritkán kint, mert inkább a könyvtárban tölti az idejét. Ha nem lenne rajta az egyenruha, akkor is evidens lenne, hogy hollóhátas, így meg aztán főleg. - De ha van új varázslénye, akkor szólsz nekem is? Én is megnézném! Olyan csodás lények vannak, mesélte egy fiúk, egy háztársam, hogy a tóban még sellők is vannak! De nem ám olyanok, mint a mesékben lévők, meg hogy vannak óriások, meg a sárkányok... te láttál már sárkányt? Úgy szeretnék látni egy sárkányt! - annyira beszélek, hogy azzal is alig foglalkozom, hogy közben az ujjam vérzik kicsit a madár csípésének hála. Amúgy is ő most a hős, erre még a kezemet is igyekszik helyretenni, pedig azt tanultam anyutól, hogy ilyenkor csak szívjuk meg kicsit, akkor nem megy bele a piszok, aztán majd magától meggyógyul.
- Köszi! - hálás mosollyal szorítom rá az anyagot az ujjamra, amíg megköti a csomót. - Majd visszaadom, csak ha kimosták a manók gondolom, legalábbis a ruháim el szoktak tűnni, aztán előkerülnek tisztán. Olyan fura, és még sincs egy mosógép sem az egész épületben! - fecsegek, mint ahogyan mindig is, de azért eljut ám hozzám a bemutatkozása, csak viszonylag lassan dolgozom fel és reagálom le az újonnan kapott infot, mert hát gyorsabban jár a szám, mint agyam... vagy fordítva? - Én pedig Katherine, bár a bátyám Katherina-nak szólít, de a Kath is elég. Van kedves sétálni? Hátha megtaláljuk mégis csak Hagrid tanárurat. - végül is miért ne? Nagy ez a birtok és én is még csak itt néztem meg és persze a házánál, de attól még bárhol lehet.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Devan Nott
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 33

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2016-02-21, 18:15


Katherine & Devan

[You must be registered and logged in to see this image.]


Hagrid tanár úr nélkül nehezebb dolgom van válaszok terén. A kérdéseimre nem tud egy egyszerű varázsló válaszolni, vagyis… nem úgy, ahogy azt én szeretném. Olyan személyt keresek, aki minden kívülről betéve tud a varázslényekről. Hisz’ onnan származik a legjobb válasz, amikor valaki úgy ismeri az adott témát, mint a tenyerét.
- Mindig olyankor nincs itt, amikor a legnagyobb szükség lenne rá. – sóhajtok fel végszóként. Jelen helyzetünkben akkor is a madár épsége az első, szenved és nagy valószínűséggel el is tört a szárnya. Mielőbb kéne találnunk valaki, hacsak én nem próbálkozok meg valamivel. Látszólag a lány is tétlenül tartja a kis madarat a kezében, ami érthető is. Hagrid nem elérhető, a kis madárnak meg mielőbbi segítségre van szüksége.
A nagy magyarázása közben sikerül elcsípnek az utolsó figyelemfelkeltő szavakat. – Kentaur? – pislogok meglepett mégis csillogó szemekkel. Ha most itt elmeséli majd, hogy neki már volt szerencséje találkozni eggyel, menten lehidalok. Ekkora mázlistát még nem látott a világ. Én itt magolom a könyvben lévő információkat ő pedig vizuális képet kap róluk, méghozzá élőben. Egy apró irigység fut át rajtam, de igazából ez csak egy szájhúzogatással jelenik meg arcomon. Nem szeretem, ha valaki előrébb van, mint én magam, holott én minden időmet arra szentelem, hogy efféle dolgokat tanulmányozhassak, erre tessék. Egy Griffendéles lánynak simán sikerül összefutnia eggyel, csak mert megszegte a szabályokat és belépett az erdőbe.
- Igen, értek. Mondhatni a kedvenc tantárgyam. Szeretek kotyvasztani, odafigyelni az apró részletekre. Elég izgalmas tud lenni, ha a varázsló ért is hozzá. Majd egyszer megmutathatom, kiválasztunk egy bájitalt és elkészítjük az üstben. –magyarázom büszkén. Szerettem kitűnni a tömegből és élvezni azt, amikor valakinél jobb vagyok. Persze még mindig böki a csőrömet a kentauros téma, talán ezzel egy kicsit el tudok vonatkoztatni a felől.
Még a varázsláshoz is folyamodok, csak azért, hogy ez a kis szegény pára ne szenvedjen tovább. Azért van bennem egyfajta félelem, mert ezt a varázsigét nem használtam még gyakorlatban, de ez a madár elég kicsi, nem lehet komolyabb baja és kevesebb varázserő is kell hozzá. – Részben. Ha jobban lesz, elkönyvelhetjük annak, hogy sikeres volt, de azért még mindig vannak fenntartásaim. Azért, szerintem jobban lesz. – hajolok egy picit lejjebb a madárkához, s ujjamat elé emelve simogatom meg finoman a kis fejét. Ha használ is, el kéne vinnünk Hagridhoz, legalább akkor, ha már visszatért, mert a könyvből kitanult varázslataim többsége még mindig olyan szinten van, ami vagy sikerül vagy nem. Ezen kell dolgoznom még rengeteget. A tökéletességre kell törekednem.
- Olvastam egy részt a könyvből, ami számomra nem írja le tökéletesen, hogy mit is takar az a lény. Reméltem Hagrid tanár úr tud választ adni erre a kérdésemre. Meg aztán meg akartam kérdezni, hogy esetleg akad-e  a házánál valami új varázslény, amit szerzett. – húzom elő közben a könyvemet, hogy megmutathassam a Doxyról szóló fejezetet. Teljesen olyan, mint egy tündér, mégis eltér rengeteg szempontból, amit egyszerűen nem tudom megérteni, hogy miért van így. Sóhajtva mutatok rá a képre.
- Oh. Valóban? – pislogok párat, mikor kikiáltja, hogy a madárka meggyógyult. Még a távolban látom, ahogy nagy szárnycsapásokkal hagyja el a területet. Ennyit a háláról, ráadásul a lány ujjába is sikerült belecsípnie olyannyira, hogy az vérezni kezdjen. Automatikusan húzok elő az egyenruhám zsebéből egy kendőt, majd elhúzva kezét a szájától tekerem rá a selymet a sértett pontra. – Amúgy Devannek hívnak. – mutatkozok be, miközben egy finom csomót kötök az ujjára.


szószám: 514 ♘  zene: [You must be registered and logged in to see this link.] ♘  What happened? ♘  [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A person is only as good as his word.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Katherine Benedict
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 201

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2016-02-19, 20:41





[You must be registered and logged in to see this image.]
Devan &Katherine

Ebben egyformák vagyunk, én is nagyon sokat kérdezek. Ha valami nem világos, akkor tuti, hogy jönnek a kérdéseim és hajlamos vagyok néha többet is feltenni a kelleténél, vagy annál, mint amit mondjuk a többség elbír, vagy elvisel. Nem gond, végül is miért is ne lehetne valaki kíváncsi természet? Persze nem mindenki viseli jól, ha sokat kérdezel, de én szeretem tudni a dolgokat és azokra másképp nehéz rájönni. Ha van nálam okosabb, akkor miért ne bombázzam? Viszont most úgy fest ez a srác is eléggé el van szegény veszve. Látszik a szemén, hogy keresgél valakit és hamar ki is derül, hogy szintén Hagridot. Pech, ha ő sem találta meg, akkor valószínűleg nagyon el van tűnve.
- Oh, lehet hogy valahol máshol van, Roxmortsban, vagy nem tudom. Kár.-  egy pillanatra azért elhúzom a számat, csak aztán számolok neki be a madaras akciómról, ami miatt én keresem a volt vadőrt. Jó lenne, ha segítene, mert a Gyengélkedőn annyira nem szeretik az állatokat és a tanárok nagy része sincs oda érte, ha ilyesmivel zargatják őket, viszont valaki kéne aki segít szegénynek, hogy tudjon repülni.
- Tudom én, csak hát keservesen csipogott és nem is olyan veszélyes az az erdő, csak úgy mondják, hogy elijesszenek. Jó persze, egyedül nem jó bemenni, meg vannak azok a húsevő növények. Fontos, hogy sose kövess ismeretlen fényeket! De a kentaurok... hű! - jó persze már utólag nagy a mellényem és a szó is ömlik belőlem, mint mindig. Könnyű akkor menőnek mutatni magadat, amikor már nem vagy ott, miközben aznap este totál be voltam tojva és kiakadtam és a kentaurok is ijesztőek voltak, de persze utólag már nagy a mellényem és akinek elmesélem valami fenemód mesés kalanddal állok elő. Ilyen ez a gyermeki fantázia.
- Te értesz a bájitalokhoz? - úgy istenesen elkerekedik a szemem, hiszen nekem az az, ami soha sem ment. Én tényleg derekasan próbálkoztam vele, de Piton professzor nagyon ijesztő, meg aztán nekem ez valahogy túlzottan szöszmötölős. Én sokkal jobban szeretek pörögni és szaladni és varázsolni! Ha már képes vagyok rá, akkor érthető, hogy az áll közelebb hozzám, nem pedig a kotyvasztás, meg a különböző kis apróságok üstbe dobálása. Az valahogy iszonyat unalmasnak tűnik nekem, nem is értem, hogyan lehet élezni, pedig van olyan ismerősöm, aki szeret ezzel foglalkozni. Érthetetlen.
Kicsit azért szétnyitom a kezeimet, amikor varázsol és elképedve nézek rá, amikor a kis madár úgy fest kezd jobb állapotba kerülni, mert már nem csipog annyira bánatosan, mint eddig. - Hű! És az alapján meg is tudod csinálni? - rendesen elkerekedik a szemem és kb. úgy nézek rá, mint valami messiásra, hogy ilyesmire képes. Nekem nem mennek könnyen a varázslatok. Majd talán idővel, de az azért durva, hogy ő egy könyv alapján is el tud sajátítani valamit. Sikerült elérnie, hogy a szememben rajongó fény csillanjon irányába, ami nem biztos, hogy neki annyira jó lesz, mert általában azzal jár, hogy nagyon ráfüggök valakire és le se tud kaparni magáról, főleg amíg érdekesnek találom őt, vagy a helyzetet vele.
- És milyen kérdéseid vannak? - na nem azt mondom, hogy én tudnék válaszolni, csak szimplán kíváncsi vagyok. A kis madár közben egyre jobban ficánkol az ujjaim között, amíg végül egy óvatlan pillanatban ügyesen az ujjamba csíp, amitől még kicsit a vér is kicsordul. Felszisszenek és mire sikerül felfognom, hogy mi is történt a madárka már el is rugaszkodik a kezemből, hogy az ég felé szökkenve csapjon párat a szárnyaival és eltűnjön. Szinte tátott szájjal figyelem a manővert, csak aztán nézek újra az újdonsült ismerősre. - Hű! Meggyógyítottad! Fantasztikus! - a lelkesedésem határtalan egészen fél percig, csak aztán veszem az ujjamat a számba, hiszen vérzik, de miután muglik között nőttem fel, nekem teljesen evidens, hogy ilyen egyszerű módszerrel oldok meg egy ilyen problémát, és amúgy se tudnám varázslattal helyre tenni, ahhoz jobban kellene érteni hozzá, nekem pedig még a tollpihe reptetése se megy valami profin.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Devan Nott
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 33

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2016-02-17, 21:36


Katherine & Devan

[You must be registered and logged in to see this image.]


Ha valamit nem értettem, kérdeztem, hogy mihamarabb választ kapjak a kérdéseimre. Most viszont igencsak meggyűlik a bajom azzal, hogy találjak egy tanárt, aki hajlandó volna válaszolni a kis listámra, amit a fejemben őrözgetek, amióta elhagytam a Hollóhát tornyát.
Se Hagrid tanár úr, se egy bestiaszakos egyetemista nem ért rá velem foglalkozni, amit azért egy kicsit rossz néven vettem. Én igyekszem beilleszkedni, haladni a tananyaggal, fejleszteni a tudásomat, viszont így egy picit nehéz, ha mindenki hátat fordít nekem. Ez persze nem lep meg, az igazi szüleimmel nem tudom mi történt, talán tényleg leléptek és maguk mögött hagytak, hogy a későbbiekben egy teljesen más vonású család közé kerüljek.
Már-már feladva a reményt fordulok sarkon Hagrid úr ajtajától, amikor a távolból meghallom egy lány hangját, mellé társítva valami halk csipogást. Talán madár lehet vagy valami kisebb rágcsáló. Ez igencsak felkelti az érdeklődésemet, így korábbi célomat félretéve szedem szaporábban a lábaimat a hang iránya felé.
- Nem láttam. – ingatom meg fejemet egy szájelhúzást kreálva mellé. – Én is őt keresem, de a kunyhóban nincs. A kastélyban sem futottam össze vele. – adom még mellé az infókat. Érdekes, hogy pont akkor nem talál az ember valakit, amikor a legjobb szüksége lenne rá. A madárka állapota eléggé rossz, amit ha úgy nézünk sokkal fontosabb, mint az én kis kérdéseim, melyekre később is ugyanolyan válaszokat tudok kapni. Ennek a kis tollasnak nagyobb szüksége a  segítségre, mint nekem, így mikor a lány közelebb lép türelmesen hallgatom a kérdésemre szánt válaszát.
- De hisz’ az tiltott terület… - kissé komolyabbra veszem a hangom, de aztán megrázom fejem. – Ne aggódj, nem árullak be, ha meg kiderülne, a tanárok biztos megértenék. – teszem hozzá gyorsan mielőtt még következtetéseket vonna le rólam. Megtehetném, odamehetnék a házvezetőjéhez és beárulhatnám, ám tudván, hogy a madárkán akart segíteni, nem lehetek ilyen gonosz. A szabályok híve vagyok, nem szeretem a tiltás ellenére való cselekedeteket, de amennyire csak tudom, elhessegetem ennek még a puszta gondolatát is.
- Hm… Nem hinném, hogy a bájitalaim segítenének rajta, de talán megpróbálhatunk egy egyszerű varázslatot. Had gondolkozzak… - húzom elő pálcámat köpenyem mögül. Rengeteget olvasok, a java részére emlékszem, olyan, mintha egy könyvtár lenne a fejemben. Amit egyszer elolvasok, azt képes vagyok visszamondani. Ugyan nem szóról szóra, mert azért az elég macerás, inkább a saját szavaimmal, később talán tudok váltani, egyelőre ez is megfelel. – Hippokrax! – suhintok egyet finoman a pálcámmal a madárka szárnya felett. – Egyszerű gyógyító varázslat, még egy könyvben olvastam róla. De azért jobb, ha megkeressük Hagrid tanár urat, vagy valakit, aki ért a törésekhez, hogy biztosra menjünk rendben lesz. – teszem hozzá. A gyakorlati részét csupán egyszer próbáltam ki, az is még akkor, amikor otthon voltam és szépen térdre sikerült esnem a betonon. Akkor lestem el magát a technikát, a többit könyvből. Remélem a madárnak nem lesz komolyabb baja, vagy legalább azt, hogy egy picit sikerült enyhítenem az esetleges fájdalmán, a többit meg majd rábízzuk olyanra, aki érti is a dolgát.
- Kivétel? Áh, dehogy. – legyintek, miközben visszapakolom a pálcámat. – Hagrid tanár urat kerestem, mert van pár kérdésem. De… ahogy látom egyikőnk se találta meg. – sóhajtok fel csalódottan, mert azért számomra tényleg fontosak lennének azok a válaszok.


szószám: 514 ♘  zene: [You must be registered and logged in to see this link.] ♘  What happened? ♘  [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A person is only as good as his word.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Katherine Benedict
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 201

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2016-02-12, 14:23





[You must be registered and logged in to see this image.]
Devan &Katherine

Meg kell találnom Hagridot! Ő biztosan tud segíteni a madárnak, vagy valaki, aki jobban ért a varázsláshoz, mint én. Még nem is tanultam olyan varázslatot, ami jó lehet ilyesmire, pedig biztos van, ami begyógyítja a szárnyát, csak ahhoz olyan kellene, aki ért is hozzá, de vajon kit találok itt kint ilyenkor? Már az is bátor dolog volt tőlem, hogy a múltkori után beóvakodtam a Tiltott Rengetegbe, ne hogy már felesleges legyen, mert aztán senki se lelek itt. Az a baj, hogy ha beviszem a madarat a kastélyba és mondjuk elviszem a szigorú doktornéniket, akkor biztosan kivág onnan, hogy ő embereket kezel és nem pedig állatokat. Vagy csak a szigorú kinézete miatt feltételezem ezt? Nem rég kicsit meg voltam fázva és úgy plántált belém valami rémes ízű bájitalt, hogy én tényleg nem mertem neki ellentmondani, pedig nagyon akartam. Pocsék volt az íze, de komolyan, rettenetes!
Hagrid nem kerül elő, valaki mást viszont meglátok. Ismerős arc, bár a nevét nem tudom, de tuti, hogy láttam már órán. Mindig olyan kis csendes és egyedül van, ami nekem furi, mert körülöttem mindig sokan vannak. Én imádok másokkal együtt lenni. Na nem az, hogy a középpontban, de egyedül lenni unalmas. Most is csak azért jött ki így a lépés, mert sétálni akartam és megnézni az állatokat és mivel kint hideg van, sokan inkább nem teszik ki a lábukat, ami butaság, csak egy jó meleg kabát kell. Belle és én télen is mindig imádtunk a kertben játszani, hóembert építeni és persze hóangyalt csinálni. Nem is értem, hogy mások hogyan húzhatják ki magukat az ilyen remek szórakozások alól.
- Szia! Nem láttad véletlenül Hagrid tanár urat igaz? - pillantok rá, amikor már közelebb ér. Meglehetősen visszafogott a hangereje, ezért is lépdelek hozzá közelebb, így akkor nekem se kell kiabálni, jóval egyszerűbb a dolog. - Azt hiszem eltört a szárnya. Találtam a... a fák között. - úgy ismerem be, mintha már most a házvezetőmnek vallottam volna színt. Tudom, hogy oda nem szabad menni, de csak pár méter volt, mert nagyon csipogott. - Hallottam a hangját és segíteni akartam, de én nem tudom meggyógyítani. Te nem tudod? - velem egy korú, de ha mondjuk eleve varázslók között nőtt fel, akkor lehet, hogy ismer olyasmit, amit én mondjuk nem. amúgy se tudnám elővenni a pálcámat, hiszen két kézzel fogom a madarat. Egyelőre még elég nyugodt, de ha elkezdene mocorogni, akkor nehéz lenne tartani. Az is lehet, hogy csak átfagyott, aztán ha megmelegedett az ujjaim között, akkor majd magától elszáll. Ez is benne van a pakliban, de erre nem igen gondolok.
- És te mi járatban itt? A hideg miatt nehéz bárkit is kiimádkozni az udvarra. Te kivétel vagy? - csacsogok persze, mint mindig. Ha már nem vagyok egyedül, akkor naná, hogy nem áll be a szám. Szeretek én beszélni nagyon is, csak ha nincs kivel, akkor kénytelen vagyok hallgatni. Mondjuk képes lennék a madárkával is elbeszélgetni, csak hogy megnyugtassa a hangom, de mivel most van társaságom, aki még válaszol is, erre most legalább nem kényszerülök rá. És ki tudja, talán segít megkeresni nekem Hagridot, vagy akárkit, aki tud annyira jól varázsolni, hogy segítsen a madaramnak, hogy el tudjon repülni és szépen hazamehessen. Mondjuk előtte keresek neki valami kaját, azt hiszem van a zsebemben keksz, de... azt most nem tudom elővenni, ahhoz legalább egy kéz kellene és nekem most mindkettő le van foglalva.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Devan Nott
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 33

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2016-02-10, 03:05


Katherine & Devan

[You must be registered and logged in to see this image.]


Újabb könyv, újabb beleölt idő, és mégse áll össze a kép. Sajnos vannak bajaim, ha valamit, amit olvasok, nem tudok értelmezni. A varázslényekkel kapcsolatban se tudok sok mindent, most mégis egy ilyen könyvet emeltem le a könyvtár polcáról, csak hát. Valahogy nem kerek a kép. Sárkányok, unikornisok, pegazusok, ezek alap varázslények, amikről illik tudni, na de mi van a kimérával? Mi is az pontosan? Nundu? Martikór? Rengeteg kérdésem van, és ez a sok-sok kérdés nem hagy nyugodni. Böki az oldalam nagyon, már-már tűkön ülök a könyvtárban, amikor hirtelen csapom össze a könyvet és pattanok fel a székről. Addig nem nyugszom ameddig válaszokat nem kapok. Vizuális válaszokat akarok. Látni akarom ezeket a lényeket, képi illusztráció nem elég. Én többet akarok! Hisz’ hogy máshogy érthetném meg őket teljes mértékben?
Le is trappolok a lépcsőn, felkapva magamra a köpenyemet és egy sálat, mert hát a kinti időjárás még mindig kegyetlen, én pedig nem szeretnék megfázva végigtüsszögni az órákat, hogy aztán a hálókörletemben feküdjek negyven fokos lázzal. Anyuék se lennének itt, hogy ápolgassanak, még ha valami főzetet is nyomnának le a torkomon se lenne olyan jó, mint az otthoni tea és gőzfürdő. Visszatérve az állatokra. Sietnem kell, Hagrid tanár úr még biztosan ráér, ha nem is majd addig kopogtatok nála, ameddig ki nem nyitja. Ebből a szempontból határozott vagyok, sok-sok másban annyira nem, de ha egy könyvről és a tudásról van szó, nincs semmi, ami megállíthatna. Az se érdekel, hogy a Tiltott Rengetegbe kell mennem a kérdéseim halmaza végett.
Az ajtó dübögtetése viszont nem bizonyult túl jó tervnek. Se Hagrid tanár úr, se senki más, aki ajtót nyitva. Morcos arcot vágva kanyarodok vissza, kezemben az említett könyvet szorongatom.
- Miért nincs ilyenkor senki, aki kéne? – duzzogok egy darabig, aztán feladva a reményt kanyarodok vissza a suli felé. Vagyis…Csak tenném. Egy lány hangja és valami halk madárcsipogást vélek meghallani a távolból. Mégis mi folyik itt? A hangot követve szedem egyre gyorsabban lábaimat, míg nem el nem érem a hang forrását. A karámokhoz érve lassítok, s megpillantva a velem egy idős lányt szólok oda hozzá.
- Hé! Szia! – intek felé egyet üdvözlésképp normál hangerőre váltva, jóval halkabban, mint ahogy az előbb ő kiáltozott. – Történt valami? – érdeklődök elé ballagva. Egy tétova pillantást vetek a kezében fekvő madárkára.

szószám: 370 ♘  zene: [You must be registered and logged in to see this link.] ♘  What happened? ♘  [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A person is only as good as his word.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Katherine Benedict
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 201

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2016-02-05, 19:51





[You must be registered and logged in to see this image.]
Devan &Katherine

Tudom arról volt szó, hogy nem merészkedem be többet a Tiltott Rengetegbe. Technikailag nem is tettem ilyesmit, mivel nem mentem be konkrétan a fák közé... mélyen. Na jó bementem, de épp csak egy kicsit, amennyire muszáj volt, mert hallottam onnan bentről szegény madár csipogását. Olyan szomorú volt és olyan kétségbeesett és még se hagyhattam csak úgy ott. Persze kellett pár mély lélegzet és erőt is kellett gyűjtenem hozzá, mert hát a távolba odaképzeltem a kentaurokat is - nem voltak ott persze -, sőt még egy vörös hajkoronát is láttam, ami szintén nem volt valóságos, de hát meg vannak a rossz élmények, nincs mit tenni. Végül semmi sem jött és amúgy is csak pár métert mentem be, mire meg lett a törött szárnyú madár. Mentettem már egeret a kastélyból egy galambbal is elbírok, csak keresnem kell valakit, aki segít is neki, mert biztosan eltört a szárnya és azért nem repült el. Ennyire nem értek hozzá.
Első körben szépen megnéztem,hogy ott van-e Hagrid a házában, de nem talált, aztán az új vadőrt... bár ő kissé félelmetes és nagyon szigorú is, szóval őszintén szólva örültem, hogy nem volt ott. A végeredmény pedig maradt ez... a Karámok. Itt csak találok valakit, aki segít. Vagy olyat, aki állatrajongó, vagy magát Hagridot. Lehetőleg persze olyan valaki kellene, aki ért is az állatokhoz és az állatok gyógyításához is mert ha törött a szárnya, akkor segíteni kell neki, ha csak átfagyott, akkor lehet hogy a kezemben is felmelegszik és el tud repülni, de ezt ugye nem tudom, mert nem értek hozzá. Mindenesetre azért melengetem és tartom a kezemben, hogy ne akarjon verdesni, mert ha törött a szárnya, akkor az biztosan nem fog jót tenni neki.
- Hahó, Hagrid tanár úr! Hahó! - persze nem hallok választ, de azért kitartóan keresgélek, hátha sikerül meglelnem őt, vagy akárki mást, aki segíthet. Szegény galamb persze közben bánatosan csipog időnként a kezeim között, mintha csak segíteni akarna a kiabálásban, csak hát a ő hangja jóval gyengébb. Azért remélem, hogy nem csíp meg, mint legutóbb az az egér. Simán az ujjamba harapott, de azt hiszem csak azért, mert nem tetszett neki Hollin és nem azért, mert velem volt baja, hiszen én adtam neki sajtot és kihoztam a kastélyból, hogy itt lehessen a természetes környezetében.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Padma Patil
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 63

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2016-01-25, 13:49

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
To Luna


Thesztrálok







Szerencsére jó családi környezetből jöttem, a szüleim együtt vannak, és komolyabb vitáik nem voltak, szeretik egymást és minket, ez a lényeg. Úgyhogy pont emiatt nem igazán voltak vagy vannak depressziós korszakaim, a kamaszkori lázadás is elmaradt, és nem látom sötéten a világot. Csak talán a túlzott realizmusom akadály meg abban, hogy úgy tudjak nézni bizonyos dolgokat, mint Luna.
– Igen, igaz nem lehet könnyű. Nem elég bátornak és megszállottnak lenni, hanem erősnek, gyorsnak, és jó pálcahasználónak kell lenni hozzá – sorolom a tulajdonságokat. Néha nekem is van egy olyan kényszerem, hogy úgy válaszolok kérdésekre, mintha órán lennénk. – Bár… én akkor is inkább messzebbről nézném – nevetek fel újra. Ha valami sokkal nagyobb nálam, akkor annak inkább nem megyek a közelébe. Jobb az elővigyázatosság.
– Az biztos. Én se neveztem volna. Még ha valami elméleti verseny lenne… de érdekes módon azt sose rendeznek. – Kár, hogy mindig csak a bátorságra mennek rá. Jó lenne, ha néha a tudást is néznék, mert azért bármennyire is jó ötletnek tűnik egy Trimágus Tusa-típusú versenyre benevezni, nagyon veszélyes dolog, és nem való mindenkinek.
– Igen, de talán ez azért van, mert a Teszlek Süveg is ráerősít arra, hogy a Hugrabugba a semmilyenek kerülnek, pedig nem így van. Emlékszem, valamelyik évben úgy hangzott a dala, hogy „a Hugrabugba ment a többi.”. Szerintem ez elég gonosz. – Nagyon sok értékes ember tanul ott is, pont ugyanannyi, amennyi máskor is, de ha a Süveg szerint selejtesek, az elég nagy baj.
– Akkor… majd valamikor összefuthatnánk, mondjuk Roxmortsban, megihatnánk valamit, és közben megmutatom – hívom meg, mert ott csak kellemesebb, mint itt a suliban, meg amúgy is szeretek a faluba menni a testvéremmel, vagy a barátaimmal, és Lunával szerintem lehetnénk is barátok, mert van miről beszélnünk, kedves, és most is nagyon jól kijöttünk. Tovább figyelem, hogy vajon mi történhet, és igen, ezek a szagok elég borzalmasak, de tényleg nem lehet mit tenni, meg azért kibírom. Főleg, hogy egy kis varázslattal meg lehet oldani.
– Ó, nagyon aranyos lehet. Örülök, hogy jól vannak mindketten – mosolygok, és elégedett vagyok. Nem csúsztunk ki az időből, Luna meg tudta nézni a születést, és még jól is van a két állat. Azt hiszem, jól végződött a dolog, és ideje visszamenni a kastélyba. – Dehogy tartottál fel. Örülök, hogy itt tudtál maradni, és nem maradtál le róla. – Visszaindulunk, és útközben nem kell magyarázkodni senkinek, mert még épp időben érünk vissza a Hollóhát-toronyba. Bár én nem látom a thesztrálokat, lehet, hogy legközelebb benézek, csak meghallgatni legalább, hogy mi a helyzet. A hangját biztos hallom, és a kiscsikóé nagyon aranyos lehet.

//Én is köszönöm, nagyon tetszett nekem is, Luna is aranyos, és örülök, hogy sikerült kijátszani. ^^ biglove //


[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1349

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2016-01-01, 20:06





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Padma & Luna

Úgy gondolom, hogy a pozitív gondolkodás is könnyedén elsajátítható. Persze nem könnyű, főleg ha valakinek eleve nem a sajátja már alapból. Engem mindig így neveltek és lehet, hogy édesanyám meghalt, de mégis megmaradt az alap jellemem, nem változtam meg. Persze voltak nehezebb időszakok, de apa mindig ott volt mellettem, hogy segítsen és támogasson és ez a legfontosabb, hogy legyen legalább egy olyan személy, aki segít és akkor már nem is olyan nehéz minden, mint amilyennek elsőre tűnik.
- Igen, szerintem is, bár a sárkányok csodásak. Ha valaki ért hozzájuk, akkor jó lehet velük foglalkozni. - bár ennek ellenére sosem akartam sárkánykutató lenni. Szeretem a sárkányokat, ahogyan minden legendás lényt, de nem volt az az álmom, hogy velük foglalkozzam, az olyan, mintha egy fajt kiváltságossá tennék a többivel szemben, de nem rosszabb a meztelen csiga sem a sárkánynál, csak épp... más. - Izgalmas volt az biztos, közben pedig... veszélyes is. Nagyon bátrak voltak, akik vállalták, hogy beneveznek egyáltalán. Én biztosan nem mertem volna. - és voltak akik még végig is vitték, ami nagyon-nagy dolog. Én biztosan nem lettem volna képes rá, nem vagyok olyan leleményes és erős, mint egy Griffendéles és egyébként sincs bennem túlságosan nagy versenyszellem. Sosem voltam az a típus, aki minden áron le akar győzni másokat, jó nekem ott, ahol épp vagyok, nem vágyom hírnévre, se első helyre.
- Azt hiszem értem, de nehéz lenne tökéletes rendszert kitalálni és talán kevesen akarnak a Hugrabugba kerülni, de talán Cedric kicsit megnövelte a népszerűségüket és végül aki mégis odakerül remélhetőleg büszke tud rá lenni. - én sem ismerek sok Hugrabugost, de úgy vélem, hogy nem szégyellik azt, ahová tartoznak, legalábbis többségükben. Persze biztosan vannak kivételek, de ha valaki még választhat is és mégis a borzokhoz kerül, akkor bizonyára egy remek közösséget kap és összetartó csapatot.
- Szívesen meghallgatnám Padma. - érdekelne, hogy mikről ír és hogy milyen stílusban tud fogalmazni, hogy milyen gondolatai vannak, amiket papírra vet. Szerintem Padma kedves lány és biztos vagyok benne, hogy a gondolatai is nagyon érdekesek, épp e miatt szívesen olvasnám azt, amit az ő pennájával vetnek papírra. - Rendben van, az úgy tökéletes. - bólintok végül egy kedves mosollyal, de már azért a figyelmem nagyobb része a karám belső fele felé irányul, hiszen tényleg hamarosan itt van a pici és én ezért maradtam kint. Padma pedig nagyon rendes, hogy engedte és nem küldött be a kései órára való tekintettel.
A szagok ellen én nem teszek semmit sem. Érzem őket persze, de sokkal jobban leköt a látvány, mint hogy most bármi mással foglalkozzam, azt is alig veszem észre, hogy Padma kicsit kitakarítja a levegőt most.
- Igen! Úgy látom, hogy minden rendben van, a pici már próbál is felállni, az anyukája pedig segít neki. - próbálom legalább nagyjából felvázolni, aztán a kérdését hallva már nyúlok is a táskámba, hiszen hoztam én nekik enni. Előkerül pár közepesebb darab hús zacskóba csomagolva, amiket szépen kicsomagolok és odadobom nekik, csak aztán fordulok vissza Padmához. - Azt hiszem mehetünk, most már minden rendben lesz velük. Nagyon hálás vagyok, hogy maradhattam és remélem nem tartottalak fel. - hálás mosollyal pillantok rá, és még picit várok, de tudom, hogy már így is későre vagyunk, úgyhogy még az utolsó pár pillantás után elindulok Padmával együtt a kastély felé. Biztosan kijövök majd reggel, amikor már lehetőségem lesz rá, hogy megnézzem tényleg teljesen rendben vannak-e.

//Oh nagyon szépen köszönöm a játékot! Imádtam, Padma nagyon aranyos és végre végig tudtam játszani a thesztrál születést, el se hiszem! Ezt is külön köszönöm! szivecske //


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumphpbb.com/
Padma Patil
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 63

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2015-12-29, 16:27

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
To Luna


Thesztrálok







A pozitív gondolkodást igyekszem én is elsajátítani már elég régóta, összességében az átlagostól talán jobban állok ebben a tekintetben, de bőven lenne még hová fejleszteni. Ritkán szoktam magamba zuhanni, és ha egyedül akarok lenni, az sem azért van, mert épp utálom az embereket, hanem mert szeretem a csendet. De aztán megint hamar jön az igény, hogy társaságban legyek. Még ha nem is mindig beszélek sokat, de szeretem, ha van kihez szólni, vagy hogy valaminek a részese lehetek. Ugyanakkor, ha valamit beszólnak, akkor azon nem tudok olyan könnyen túllépni. Ezen még van mit csiszolnom, de talán eltanulhatom Lunától majd valamikor.
A magyar mennydörgős részen felnevetek.
– Jajj ez nagyon jó volt – jegyzem meg, miután kinevettem magam. Szeretem azokat az embereket, akik tudnak viccelődni, akkor és amikor annak helye van. Aki mindenből folyton poént csinál, az taszít engem. – Azt a sárkányt elég volt a Tusán látni, jó messziről – emlékszem vissza a három évvel ezelőtti eseményekre. Elég ijesztő volt még nézni is, az meg egyenesen ámulatba ejtette, hogy milyen jól megoldották a feladatokat a bajnokok. – Tényleg, neked tetszett a verseny? – kérdezem meg, ha már így szóba került. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit szólt hozzá. Ő olyan érdekesen látja a dolgokat, és egy ilyen erőszakos küzdelem, amit sokan elítéltünk, a vakmerőekből pedig megmagyarázhatatlan lelkesedést váltott ki, érdekes téma.
– Igen, és pont ez a baj. Mármint, szerintem ha valakit a Hugrabugba akar tenni a Süveg, és hallott róla olyanokat, hogy oda csak a bénák meg az átlagosak kerülnek, akkor biztos megkéri, hogy csak oda ne, és máshová teszi. Lassan még elfogynak a végén. Bár, az én módszeremmel is – gondolok vissza arra, amit mondtam. – De az a baj, hogy igazán nem tudom értelmesen elmondani, amit akarok – nevetek zavartan. – A hagyománytisztelet amúgy jó dolog szerintem is, csak nem ártana egy kis fejlődés. Haladni kellene a korral szerintem. – És nem csak a házrendszer tekintetében, hanem mindenben. Amikor elsőben idekerültem, akkor még nagyon tetszett, hogy pergamenre írunk madártollal, de be kell látni, hosszabb távon sokkal nehezebb, mint mugli tollal dolgozni, főleg, amikor méteres beadandókat írunk. Az ügyetlenebbek meg folyton tintásak, eltüntető varázsigét meg csak ötödik környékén tanulunk rá. Egy kicsit talán mindig is olyan voltam, aki folyton változtatni akar a dolgokon, de ezt nem tudom elnyomni magamban. Ha tanár lennék, akkor is biztos egy teljesen más módszerrel tanítanék, nem úgy, ahogy most megszokott.
– Igen, az. Bár… vannak nem olyan szép részei is, de hozzátartozik. Szívesen mesélek majd róla legközelebb – mosolyodom el. Igazából most is mesélnék, de azt hiszem, a körülmények nem alkalmasak, de majd, amikor épp nem egy szülést kell levezetni, nagyon szívesen. Örülök, hogy kíváncsi a történetemre, bár nem szívesen mutogatom senkinek, de ha már így megemlítettem, nem fogom azt mondani, hogy mégse, meg tényleg érdekel a véleménye. Bár azt érzem, hogy van még mit javulnia az írástechnikámnak, de kiének nem?
– Ha újra összefutunk, odaadom. Ha addigra megtalálom – teszem hozzá, mert hirtelen eszembe jutott, hogy lehet, hogy nincs is az iskolában, hanem nyáron otthon hagytam véletlenül. Ebben a tanévben még nem vettem elő, hogy folytassam, de legfeljebb majd megkérem anyát, hogy küldje utánam. Persze, csak ha kibírja, hogy nem néz bele.
– Oh, igen, el tudom képzelni – felelem, és eltakarom az orromat. Hát, ha látni nem is látom, de a szagoktól nem ment meg semmi. Ez sajnos ilyen. Pálcámmal teszek pár mozdulatot a levegőben, kisebb szelet idézve elő, hogy ne érezzük ennyire intenzíven. Egy ideig még eltart a dolog, addig Lunát figyelem, és a reakcióiból is igyekszem leszűrni, hogy mi történik. Szerencsére aggodalomra semmi ok, megszületett a csikó.
– Jaj, de örülök – nevetek fel én is. – Biztos nagyon aranyos lehet. Jól vannak? – kérdezem, mert hát az anya is biztos elfáradt, ha már így túl van a nehezén. – Nem kell neki enni adni? – gondolkozom hangosan, mert ilyenkor az embernél is fontos a tápanyagutánpótlás, és akkor biztos az állatoknál is.




[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1349

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2015-12-17, 16:07





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Padma & Luna

Mindig is úgy gondoltam - és a szüleimtől is ezt tanultam -, hogy sokkal könnyebb toleránsnak lenni, belegondolni a másik helyzetébe, mint puffogni és rosszul érezni magadat dolgok miatt. Semmi értelme, attól neked nem lesz jobb, sőt a másiknak teszel jót, hiszen úgy legalább eléri, amit akar, rosszul érzed magad. Ha viszont nem foglalkozol a rossz dolgokkal, vagy a rosszakaróiddal, akkor máris nyertél, hiszen nem tudnak igazán tenni ellened és rosszat tenni neked. Lehetnék szomorú, amikor elrejtik a cipőimet, vagy utálhatnám azokat a tanárokat, akik nem úgy tanítanak, ahogyan kellene, de megpróbálok mosolyogni mindenen, mert ha rosszul érzem magamat akkor is be kell járnom az óráimra és akkor is meg kell keresnem a cipőimet. Így legalább nem rontják el a napomat, tehát máris jobb. Persze tudom, hogy nehéz másoknak is így gondolkodni, de nem lehet mindenki egyforma nem igaz?
- Látod szerintem is így van. Bár azért egy Jetitől tényleg érdemes félni, vagy testközelből egy szabad és kifejlett Magyar Mennydörgő... - kiszélesedik a mosolyom, de kivételesen csak elviccelem a dolgot, hiszen a terhesség, vagy a szülés nem mondható olyan veszélyesnek, mint egy sok X-es besorolású mágikus lény és még csak hasonlónak sem. És még csak nem is az X-ek számítanak, hiszen olyanok is akadnak bőven, akik egy szimpla póktól is félnek, vagy denevértől, netán patkánytól, pedig ezek az állatok általában nem is veszélyesek, a pókoknak is csak egy egészen kis hányada csíp egyáltalán.
- Azt hiszem ebben is van igazság, de gondolj bele a Hugrabug nem olyan népszerű ház, önként nem sokan mennének oda és ettől még kevésbé lenne az, szóval... Nem is tudom. Vannak olyan hagyományok, amik bár nem tökéletesek, de mégis csak kénytelenek vagyunk megtartani őket, mert más talán még kevésbé lenne jó. És talán ezzel is tisztelgünk a múlt előtt, hiába elavult már esetleg. - bár persze abban is van igazság, amit ő mond, hogy időnként haladni kell a korral, de mi is apával még viszonylag régi elveket követünk. Nem költöztünk be nagyvárosba sem és én még mindig szeretem a vidéki életet, mezítláb sétálni nyáron a friss és puha fűben, vagy úszni a közeli kis tiszta tóban. Ennek azért bőven meg van az izgalma és remélem, hogy idővel nem is vész majd el és pont e miatt gondolom úgy, hogy a Roxfort is pont úgy jó, ahogyan van, a maga régiességével és talán kissé elavultságával együtt.
- Oh India biztosan nagyon szép hely! Majd mesélhetnél róla, érdekelne. - Padmát mindig is különlegesnek tartottam már csak a származása miatt is és hogy a testvérével talán követik is a családi hagyományokat, hiszen láttam már őket karácsonyi bálon is indiai öltözetben, ami nagyon szép, egészen más, mint az általános báli öltözet, de nekem épp e miatt tetszik olyan nagyon.
- Nagyon szívesen elolvasnám, tényleg! Megtisztelsz vele, ha lehetőséget adsz rá. - ez nem is kérdés, tényleg szívesen olvasom, amit ír, sőt szerintem van tehetsége hozzá. Lehet, hogy nem a hagyományos értelemben ír mondjuk történeteket, de nem kell mindig követni a konzekvens elveket, néha csak szimplán elmélkedést olvasni is épp olyan jó dolog lehet.
- Látom, már látom a... Hát... nem egy szép látvány összességében, sok a vér és... nem tudom még mi minden, de... - nem azért undort nem látni az arcomon és talán azt Padma is érzi, hogy szagok vannak rendesen, hiszen mindenféle jön ki az anyából, ami nem épp kellemes. Biztosan fájdalmas lehet, az is látszik rajta, de sokáig nem tart. A csikó kibukkan, az anyja pedig segít lehámozni róla a méhlepényt is, én pedig csillogó szemekkel ujjongva csapom össze a kezeimet. - Sikerült! Megszületett, annyira szép és... apró és nagyon kis vékony, de megpróbál felállni. Elesik és... újra, menni fog neki! - olyan kár, hogy Padma nem láthatja, de nekem engedte, hogy végignézzem és ezért különösen hálás vagyok neki. Csodálatos!


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumphpbb.com/
Padma Patil
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 63

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2015-12-15, 15:12

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
To Luna


Thesztrálok







Luna tényleg nagyon toleráns, és ez jó dolog. Én ebben eléggé rosszul állok, mert nagyon nehezen tudok olyan tanártól tanulni, akit alkalmatlannak tartom. Trelawney biztos, hogy szélhámos, Piton meg annyira igazságtalan… jó, velünk, hollóhátasokkal annyira nem, de a griffendélesekkel igen, és én együttérzek velük. Persze, biztos, hogy Dumbledore-nak jó oka volt őket kinevezni, de arra is meg tudnék esküdni, hogy az ok nem a kiemelkedő tanítási képességek. Ott van például McGalagony és Bimba, akik nagyon jó tanárok, annak ellenére, hogy gyógynövénytanból nem vagyok valami jó. Úgyhogy én alapvetően könnyen tanulok a jó tanároktól, de előfordulhat, hogy attól még nem megy a tárgy. De a rossz tanároktól nagyon nehéz tanulni, mert nem érzem a motivációt, csak amiatt tanulok, mert tudom, hogy meg kell tennem magamért.
– Igen… furcsa, hogy mindig félünk egy csomó dologtól. Pedig nem kellene, mert egyszer úgyis megtudjuk, milyen és akkor meg biztos, kiderül, hogy kár volt előre aggódni – értek vele egyet, és folytatom a gondolatot. És persze az is igaz, hogy a végén a baba mindenért kárpótolja az embert, legalábbis én így gondolom.
A kérdésére, hogy mit változtatnék a rendszeren, lelkes magyarázatba fogok, ezt már régen el akartam mondani valakinek.
– Szerintem nincs már értelme ennek a házrendszernek. Legalábbis nem ebben a formában. Mert régen biztos működött, de most már csak konfliktusforrás. Emlékszel, hogy a meccsek előtt mindig egymásra támad az aktuális két csapat háza? Ez olyan borzasztó. Meg az, hogy mi alapján osztja be a Süveg az embereket. Ott van például Hermione, aki nagyon okos, mégis griffendéles. Szerintem nem jó, hogy ennyire kötünk bizonyos tulajdonságokat a házakhoz, és az elsősök úgy jönnek ide, hogy félnek, nehogy mardekáros legyen, mert ott vannak a gonoszak, vagy egy mardekáros felmenőkkel rendelkező meg attól, hogy a Hollóhátba teszik, mert nagyon okos, és emiatt otthon kiközösítik. Ha meg tényleg igaz, hogy meg lehet mondani a Süvegnek, hová akarunk kerülni… akkor akár mi is beoszthatnánk magunkat. – Kicsit hosszan fejtettem ki, hogy mit is találok problémásnak, majd folytatom, hogy hogyan oldanám meg. –Szerintem nem lenne rossz, ha mondjuk évente-kétévente minden évfolyamról egy pár ember házat cserélne, hogy jobban megismerjük a többieket is. Mert az órák alapján rosszul is megítélhetjük őket. Vagy nem tudom, lehet ez rossz ötlet – nevetek fel, és kíváncsian várom, ő mit gondol erről. Talán nem is tudtam elmondani rendesen, mit is akartam.
– Tudom, hogy furcsán hangzik... de nem nagyon. Nyáron általában, ha el tudunk menni kirándulni, akkor Indiába megyünk a nagyszüleimhez, ott meg nincsenek lovak – magyarázom, bár ez még mindig nem ok arra, hogy miért nem találkoztam igazi lóval élőben.
– Lehet, hogy egyszer ráveszem magam… majd megmutatom neked, ha van kedved elolvasni – mosolygok rá. Ő olyan, aki megmondja az őszinte véleményét, és nekem pont arra van szükségem, hogy az igazságot halljam, ne kegyes hazugságot. Parvati például hajlamos rá, hogy azt mondja, tetszik neki valami, de ismerem, és tudom, hogy igazából nem is, csak miattam mondja. Egyébként az esetek nagy részében őszinték vagyunk egymással, ez csak ritkán fordul elő – általában összeveszések után.
– Ez jó hír! – Nagyon izgulok, már nem lehet sok hátra. – Már mindjárt megvan akkor. – Én is sajnálom egy kicsit, hogy nem láthatom, de ha nem lesz semmi baj, az a lényeg. Ha Luna már látja, akkor valószínűleg segíteni is tud, ha történne valami, mert már közel van.





[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1349

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2015-12-12, 21:46





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Padma & Luna

Hagridnak tényleg sajátos stílusa van, de ha ezt nézzük, akkor ez Piton professzorra is épp úgy igaz, vagy épp Trelawney-ra, mégis mindegyikük tanár. Mindig is úgy gondoltam, hogy az igazgató okkal nevezett ki egyeseket és soha sem véletlenül, így aztán nem ítélném meg, hogy ki miért lesz tanár, én egyébként Hagrid óráit is határozottan kedvelem. Annyi szent, hogy egyedi a stílusa, nem olyan hagyományos, de engem egyébként is érdekelnek a varázslények, így nem kell sokat magyaráznia nekem, hogy megértsem a lényeget és nem baj, hogy nem olyan igazán szájbarágósan, tanárosan teszi ezt meg.
- Ez teljesen normális és egyébként is még mindketten fiatalok vagyunk, nem is kell még ilyesmin gondolkodni, lehet hogy pár év múlva már nem fogsz annyira félni tőle és ha mégis az biztos, hogy a Szent Mungóban kiváló medimágusok vannak, akik segítenek. - bátorítóan mosolyodom el, hiszen nem gondolom butaságnak azt, amit mond. Az biztos, hogy a szülés fájdalmas és nem egy kellemes élmény, legalábbis egy része. De nem is az a része a lényeg, nem a fájdalom, hanem az, hogy annak egyszer vége szakad és utána már ott lesz a kezedben egy piciny, új élet, akire vigyáznod kell. Anya mindig azt mesélte nekem, amire még emlékszem belőle, hogy az volt élete legszebb pillanata, amikor a kezébe adták és hogy már akkor is olyan kíváncsi és érdeklődő tekintetem volt, mint később.
- Mindenhol vannak nehézségek... azt hiszem legalábbis. -halványabb a mosoly. Az biztos, hogy a Mardekárban még nehezebb a dolga annak, aki kilóg onnan, de lássuk be mindenhol lehet nehéz valakinek, ahogyan nekem sem könnyű a Hollóhátban sem mindig, pedig ide nem járnak olyanok, mint a zöldekhez. Persze nem panaszkodom, főleg mert Padma pont nem azok közé tartozik, akik mondjuk év végén azzal szórakoznának, hogy elrejtik a cipőimet. - És szerinted milyennek kellene lennie?- oh nem cseppet sem ítélem el, a miatt amit mondott, sokkal inkább kíváncsi vagyok rá, hogy vajon ő milyenné tenné a rendszert, ha lenne beleszólása. Nekem őszintén szólva nem igazán van ötletem rá, talán neki sem, csak szimplán mást szeretne.
- Nem láttál még csikót sem? Pedig a lovadrában biztos van időnként, nagyon aranyosak. - jól van azért ez meg lep, de ha jól sejtem akkor Padma nem feltétlenül vidéken nőtt fel. Nekünk sincs ugyan saját lovunk apával, de messze élünk minden mástól, falvaktól is, nem hogy városoktól. Én azt szoktam meg és a természetet, de tudom, hogy ezzel nem mindenki van így.
- Sose tudhatod, amíg meg nem próbálod. - oh persze nem erőltetem én ezt az írás témát, de ha szereti miért ne? Én is sok mindent szeretek, de nem mindenben vagyok jó, ettől még szeretek mindent kipróbálni, ami kicsit is megtetszik, akkor találhatom meg azt, amiben tényleg igazán jó vagyok nem igaz? Amikor viszont az esemény kezdetét veszi láthatóan feszülten várakozom. Biztosan nem lesz gyors, vagy igen, mert már a vajúdáson túl vagyunk, csak az nem egy látványos szakasz?
- Azt hiszem látom... látom már! - őszintén szólva fogalmam sincs, hogy melyik részét, de izgatottan szorítom meg a karám oldalát, ahol az anyuka küzd, hogy a világra hozza a picit. Olyan rossz, hogy ebből Padma még nem láthat semmit sem, milyen jó is lenne, ha ő is a részese lehetne!


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumphpbb.com/
Padma Patil
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 63

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2015-12-10, 15:25

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
To Luna


Thesztrálok







Szeretem, ha az órákat olyanok tartják, akik hozzáértőek. És nem tagadom, hogy Hagrid nagyon jól ért az állatokhoz, és egy jóindulatú, szimpatikus ember, de nem való tanárnak. Valahogy nem tud olyan jól magyarázni, nem tudja fenntartani az érdeklődést, a fegyelmezéssel meg pláne gondok vannak. De, ha jobban belegondolok, talán csak amiatt, mert „pályakezdő”, szóval akár még bele is jöhet, de rosszindulatú diákok mindig lesznek, főleg a mardekárban, akik megpróbálnak kiszúrni vele.
– Nehéz lehet…. hülyeségnek hangzik, de ilyenkor folyton az jut eszembe, hogy milyen lehet a szülés, mármint átélni, és valamiért megijedek – mesélem zavartan nevetve. Furcsa gondolatok szállnak meg néha. –  Pedig nem is lenne szabad félni tőle, mert annyian megélték már, és semmi bajuk nem lett, és a legfurcsább, hogy ezzel teljesen tisztában vagyok, mégis félek kicsit – folytatom tovább. Parvati múltkor kinevetett, amikor felvetettem, szerinte túl sokat gondolkozom, és keveset beszélek, a kívánatos arány nála pont fordítva van, és igaza lehet, tényleg jobb nem befelé fordulni, de nem tehetek róla, ha ebben ilyen vagyok.
– Igen, még ez a szerencse. Ott csak azt sajnálom, hogy aki rendes, azt lehet, hogy kiközösítik, vagy nem olyan jó tanuló, és ezért nem kapja meg a kinevezést. Aki meg jó tanuló, az gyakran eléggé hatalommániás, mert a szülők miatt sokan még mindig oda kerülnek a többi ház helyett. – Sajnos, aki aranyvérű, vagy csak simán gazdag családból származik, ahol mardekáros volt mindenki, azok nem fogják kérni, hogy máshová osszák be őket. Meg ugye ott van az előítélet, aki véletlenül kerül oda, a többi ház tagjai hajlamosak őt is rossznak elkönyvelni, és ha be akar illeszkedni, talán azzá is válik. Nem jó ez így sehogysem. – Legszívesebben megváltoztatnám ezt az egész rendszert – mondom ki a gondolatmenetem végét hangosan, de utána újra a thesztrálra összpontosítok.
– Igen. Majd mindenképp meséld el, hogy néz ki, mert még igazi csikót sem láttam, nem nagyon tudnám ahhoz hasonlítani. – Aki városban él, az csak nehezen tud ilyen állatokkal találkozni, és ez rám is igaz, kutyán, macskán, meg az itteni varázslényeken kívül a többit nem láttam még élőben.
– Meg fogom próbálni. – A szavai megkönnyebbüléssel töltenek el. Végülis, ha neki sikerül, akkor nekem is sikerülnie kell, és ezt nem úgy értem, mintha ő kevesebb lenne nálam, sőt. Hanem, hogy ezek olyan dolgok, amik nem kerülnek semmibe, csak egy kevés erőfeszítésbe, és hogy magunkra figyeljünk néha. Ha másoknak rossz az, hogy nem vesszük fel a gúnyolódásaikat, az az ő bajuk, amin igazán nem lehet segíteni.
– Igaz, ebben lehet valami. De persze még tényleg van időd, addig bármit kitalálhatsz. Igazából nekem is van, még fél év a vizsgákig, és úgyis mindenből kell, szóval elég akkor. – Nem akarok nagyon rágörcsölni a pályaválasztásra, csak néha tényleg zavar, hogy a hollóhátasok közül szinte már mindenki tudja, meg pár barátom is más házakból, csak én nem tudok olyan könnyen dönteni.
– Ó, nem, nem, annyira nem vagyok jó – nevetek megint. – Azt hiszem, leginkább fölösleges dolgokkal töltöm ki azt a sok helyet, nem a lényeggel. Mindenki halálra unná magát, ha olvasná. – Mivel nincsenek publikálási céljaim, ezért nem érzem rosszul magam emiatt. Bár tudományos témában lehet, hogy egész jót tudnék alkotni, de ahhoz meg még elég tapasztalatlannak érzem magam, hogy ilyesmivel próbálkozzak.
– Jajj, én is nagyon izgulok – állok fel, mikor mondja, hogy mindjárt megszületik. Nem bírok ilyenkor nyugton maradni. Az elszólásra csak elmosolyodom, ez ilyenkor természetesen jön, nem is zavar, az ő helyében biztos én is ezt mondtam volna. Izgatottan várom, hogy megszülessen a csikó, és nagyon drukkolok, hogy minden rendben legyen.



[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1349

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2015-11-29, 20:52





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Padma & Luna

Nekem soha sem volt gondom Hagrid tanítási stílusával. Tény, hogy kissé rendhagyó, de lássuk be, én is az vagyok és persze engem is vannak, akik nem viselnek épp a legjobban, de ez sem zavar. Hagrid másképp közelíti meg a dolgokat, mint a legtöbb tanár, de úgy gondolom, hogy még jobban is, mert hát legalább testközelből ismerhetjük meg a legendás lényeket. Egy könyv nem ugyanaz, egy leírás, egy kép. Én örülök neki, hogy láthatjuk őket szemtől-szembe, még ha veszélyesek is, de komoly baj nem is volt sosem, ha a diákok is odafigyelnek. Az más kérdés, hogy vannak olyan renitensek, akik szándékosan keverednek bajba, hiszen Dracot is azért rúgta meg a hipogriff, ahogyan mesélték, mert nem volt hajlandó szót fogadni és persze mindig is olyan féltékeny volt Harry-re, mint a sellők a vélák csodás hangjára.
- Az biztos. - most nem fog nekünk szaladgálni az anyuka, valószínűleg még pihen ameddig tud, aztán már úgy sem teheti meg, ha elkezdődik. Remélem még akkor, amikor itt leszünk. Nem azért, mert annyira látni akarom, sokkal inkább a csikót és a születés csodáját, az örömöt, hogy először találkozhatnak. Biztosan édesanyám is örült nekem, amikor először látott meg és én is a fellegekben járok majd, ha a saját apróságom megszületik.
- Szerencsére nincsenek sokan és főleg inkább a Mardekárban, de ott sem mindenki egyforma. - mosolyodom el, hiszen Padma nagyon kedves és figyelmes, soha sem rosszindulatú és főleg nem túlzottan szigorú. Nem félek attól, hogy elküldene idő előtt, sőt ha már közel vagyunk a végéhez szerintem nem fogja azt mondani, hogy akármi is lesz mennünk kell, mert bajba kerülhetünk. Sajnálom, hogy ő nem lát semmit sem, bár valószínűleg ő azért ennek örül, ha nem is azért, mert nem láthatja, sokkal inkább, mert ha látná az valami rossz miatt lenne. Sajnálom a thesztrálokat, nem fair, hogy így ki vannak rekesztve csak azért, mert ez a képességük, olyan szomorú,
- Remélem én is. A thesztrálok különlegesek és most egy újabb különleges kis élőlény fog megszületni. - lelkesen csillog a szemem, ahogyan nézem a helyet, amit ő csak a lenyomatok alapján láthat. Valahogy érzem, hogy nem sokára kezdődik, vagy a thesztrál fészkelődéséből szűröm le, magam sem tudom, de úgy érzem, hogy már nincs sok hátra és tényleg láthatom majd a csodát.
- Dehogy nehéz! Másoknak teszed nehezebbé, ha csak azért is pozitívan látod. - bátorító mosollyal pillantok rá egy másodpercre, de többnyire továbbra is az anyukát figyelem, aki már mintha egyre gyakrabban mocorogna. Én mindig is így láttam, nekem rosszabb, ha rosszul érzem magamat mások miatt, viszont másoknak akkor rosszabb, ha nem érnek el semmit sem azzal, ha bántanak mást, akkor pedig miért vegyem komolyan? Vannak rossz emberek, de mindig úgy próbálom nézni, hogy ők is okkal olyanok és talán változhatnak is, változhat az életük is, vagy eltűnhetnek a körülményeik, amik miatt rossz emberekké lettek.
- Igen-igen, de még sem jöhet mindig velem, főleg ha iskolai feladatot kapok teszem azt, úgy azért még sem lehet, nem hiszem, hogy engednék. - de persze majd még kiderül, hogy mi lesz. Van még másfél évem, hogy eldöntsem, hogy mit akarok tanulni és még utána is három, hogy ténylegesen pályát válasszak. Nem is akarom elkapkodni, főleg hogy az ember az élete során is gyakorta változik és elkezdi a dolgokat máshogyan látni. Nem véletlenül ritkán lesznek az emberek felnőttként azok, amik gyerekként akartak lenni. Persze ez is előfordul, de azért nem ez a gyakori.
- Írj regényt? Arra még nem gondoltál? - ha hosszan ír, akkor neki valamiféle más téma kell, mint mondjuk egy hosszabb dolog, regény, vagy novella, vagy folytatásos cikksorozat. Na persze, ha egyáltalán szeret írni. Vajon Padma mi szeretett volna lenni gyerekként? Akkor is tanár? Vagy inkább látványmágus, színésznő, ereklyevadász? Ezt viszont már nincs időm megkérdezni, mert kezdődik a születés olyannyira várt csodája.
- Igen felállt! És... azt hiszem nem kell sok és láthatjuk... vagyis... nem sokára megszületik. - egy bocsánatkérő mosollyal pillantok oldalra, hiszen ő nem láthatja majd, maximum csak a pici lenyomatát, amikor kipottyan. Az állatok csodálatosak, sokkal életrevalóbbak az embereknél. Egy embergyermek a megszületése után sokáig teljesen védtelen, egy csikónak percek alatt talpra kell állnia, még akkor is, ha itt vannak egy biztos helyen a karámban. Nem hiszem, hogy ne úgy lenne, mint máshol a természetben, ahol veszély is leshet rájuk. Az ösztönöket nem írtja ki az, hogy biztos helyük van emberek által teremtve.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumphpbb.com/
Padma Patil
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 63

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2015-11-26, 13:00

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
To Luna


Thesztrálok







Végülis nem bántam meg, hogy itt maradtam vele, és nem küldtem vissza, mert tényleg izgalmas ez az esemény, pedig nem látok szinte semmit belőle. Úgy látszik, minden csak a társaságon múlik, mert annak idején legendás lények gondozásán nem volt kivel lelkesedni az állatokért, senkit sem érdekelt úgy igazán. Kivéve talán az unikornis, de az csak egyszer volt, és akkor se csináltunk semmit azon kívül, hogy odamentünk megsimogatni. Szóval, tényleg örülök, hogy vége van a tárgynak, mert engem sok minden érdekel, az állatok is, és szeretem is őket, de a tantárgy egy csalódás volt. Talán ha igazi tanár tanította volna…. Nem ismerem ezzel kapcsolatban Luna véleményét, de hollóhátasként nem hiszem, hogy el lett volna ragadtatva az óra stílusától, bár azt tudom, hogy Harryék nagyon jóban vannak Hagriddal, és ezért talán ő is. Csak aközött, hogy valaki jó ember, vagy jó tanár, nagy különbség van, és a kettő simán ki tudja zárni egymást.
– Ó, igen, az lehet. Meg valószínűleg amúgy sem akarna futkározni a mostani állapotában – eresztek meg egy mosolyt. Nem biztos, hogy olyan nagyon vicces a megjegyzésem, de szeretném kicsit oldani a hangulatot, ami amiatt feszült, hogy vajon hamar meglesz-e a csikó, és ha igen, minden rendben megy-e majd.
– Ennek örülök, és nagy szívesen. Nem akarom, hogy olyannak tűnjek, mint néhány prefektustársam, akik annyira szabálykövetőek, hogy másból sem áll az életük, csak abból, hogy valakit elkapjanak valami minimális dolog miatt – fejtem ki neki a véleményem, és igazán elszomorít, hogy egy részük ilyen. Nem erről kellene, hogy szóljon a dolog, mert ezzel szerintem nem ösztönzik a kisebbeket, hogy jól tanuljanak. Csak azt látják, hogy ha jó jegyeik vannak, akkor lesz hatalmuk, amivel szinte bárkit piszkálhatnak, és ez főként a mardekárosokra hat motiváló erővel. A házirendet meg amúgy is lehetetlen betartani, mert Frics annyi mindennel egészítette ki, hogy már szinte magával az iskolába járással megsértjük, de hát sajnos ez van, és van, aki tényleg mindenhol ott van és lesi, hogy valakibe beleköthessen.
– Rendben lesz, ne félj – próbálom megnyugtatni, és ugyan én nem vagyok olyan jó jóslástanból, mint Parvati, meg nem működnek olyan jól a megérzéseim, de szerintem akkor sem lesz semmi baj, mert nincs egyedül az állat, ráadásul olyannal van, akiben megbízik, és valószínűleg én sem sugárzok kifelé negatív energiákat. Ha meg tényleg komolyabb segítség kellene, akkor itt van Hagrid a közelben, szóval igazán nincs miért aggódni nem lesz itt semmi baj.
– Igazad van…. csak néha nagyon nehéz így látni a dolgokat. – Nem tartom magam egy negatív embernek, és nem is sértődök meg könnyen, de tényleg van olyan, amit annak veszek, és nem tudom másképp látni. De pont ezért nem vagyunk egyformák. Ugyanakkor irigylem is Lunát amiatt, amiért ilyen jól kezeli a dolgokat, és persze örülök is neki, mert sokat kapott már élete során és kap is még, de nem tört meg, és nem adja fel.
– Én is ebben reménykedem. Lehetetlen pedig nincs – ejtek el én is egy kis pozitív megjegyzést, de hát nem adhatom fel már rögtön a legelején a dolgot. Mindenbe bele kell jönni, és ha az elején nem is, de később úgyis menni fog. Ha meg mégsem, akkor csinálhatok mást is, tanári diplomával elég sok mindent lehet kezdeni. A kutatás is nagyon érdekel egyébként, és azt tudom az egyetem alatt csinálni.
– Ó, értem. Így persze más a helyzet. De, egyszer azt hiszem mesélted, hogy szoktatok együtt utazgatni. Vagy mostanában nem? – kérdezem, mert lehet, hogy csak rosszul emlékszem. Persze nem akarok erősködni, hogy mindenképp utazzon, de biztosan érdekes lenne, meg ő is elég kíváncsi természetű, és szerintem nem lenne jó, ha csak az iskolában lenne még négy éven keresztül. Az ilyen utakra meg magával tudná vinni az apukáját is. – Az biztos érdekes lehet. Egyszer megpróbáltam cikket írni, de rájöttem, hogy nem nekem való, mert túl hosszan írok – nevetek fel. A legnehezebb része a dolognak az, hogy mit hagyjak benne, és mit húzzak ki.
– Tényleg? Ó, azt hiszem, látom… – dőlök előre izgatottan. Nem mozdulok a helyemről, mert nem akarok útban lenni, de igyekszem az eddiginél is jobban figyelni, hogy ne mulasszak el semmit, amit én is láthatok.


[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1349

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2015-11-17, 15:58





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Padma & Luna

Azt hiszem ez tényleg így működik és így is van jól. Képes vagy megszeretni dolgokat, ha máson is látod, hogy szereti, a rajongás ugyanúgy ragályos tud lenni, mint mondjuk a szomorúság, vagy a jó kedve. Én egyébként is nagyon nyitott vagyok és könnyen kedvelek meg dolgokat és embereket is és ennek örülök, de jó látni, hogy Padma, aki egyébként nem szokott túlságosan aktív lenni Legendás Lények Gondozásán most mégis lelkesen figyeli csak magát a lenyomatot a szénában, hiszen ennél többet mos nem láthat abból, ami történik, csak én tudom neki elmesélni. Pedig lehetett volna szigorúbb és mondhatta volna, hogy nem maradhatok kint egyáltalán, ő pedig nem akar itt felügyelni rám, de Padma rendes lány és kedves is, nagyon jó prefektus, nem az a típus, aki visszaél a hatalmával.
- Csak időnként egy kicsit. Azt hiszem e nélkül elzsibbadnának a lábai. - pillantok a széna felé mosolyogva. Igen, néha azért látszódik még számára is, hogy itt-ott másképp gyűrődik a szalma, hogy feláll egy-egy szál, vagy elnyomódik másképp, mint ahogyan pár pillanattal ezelőtt volt.
- Ez is több, mint a semmi, ezt sem engedné mindenki, hálás vagyok érte. - tényleg nem neheztelek rá a miatt, hogy vissza kell majd mennem a kastélyba. Jól esik, hogy maradhatok még egy kicsit és hogy megérti, hogy ez fontos nekem, egyáltalán nem mindenki lenne így ezzel. - Igen, igazad van, de azért aggódom, csak egy kicsit, hogy minden rendben legyen mindkettejükkel. - tudom én, hogy megy ez. Már régóta oldják meg ezt egyedül az állatok, nincs szükségük segítségre, de náluk is lehet baj, mint az embereknél és ezért is jó, ha van itt valaki, aki egy kicsit odafigyel, mint jelen esetben mondjuk én, és akár Padma. Így ha valami baj lenne, akkor mégis csak tudunk szólni egy hozzáértőnek, de persze nagyon remélem, hogy nem lesz baj.
- Minden dolog és megjegyzés csak akkor számít negatívnak, ha annak vesszük. - engem sosem érdekelt mások mint mondanak, stréber... lüke, sok mindent kitalálnak akkor, ha valakire irigyek, vagy valami nem értenek. Az emberek már csak ilyenek, a gyerekek pedig még az átlagnál is gonoszabbak tudnak lenni, mert még nem tudnak belegondolni igazán, hogy a tetteik, a szavaik milyen érzést válthatnak ki másokból, főleg ha ők még nem tapasztaltak meg ilyesmit a saját bőrükön. A legjobban viszont csak úgy védekezhetünk ilyesmi ellen, ha úgy teszünk, mint meg se történt volna és egyszerűen nem foglalkozunk a dologgal.
- Szerintem neked menni fog, a tanítás is és bírni fogsz a gyerekekkel, biztos vagyok benne. Persze vannak nehéz esetek, de megtanulod majd kezelni őket. - biztatóan mosolyodom el, hiszen tényleg hiszek ebben. Padma nem az a szigorú alkat. Szerintem Piton vagy éppen McGalagony mindig is ilyen jellemek voltak, komolyabbak és felnőtt korukra még szigorúak is. Szerintem Padma nem fog megváltozni csak azért, mert felnő és menni fog neki majd a gyerekkel való bánás, hiszen velem sem viselkedik bántóan sosem, pedig tudom, hogy sokan miket mondanak rólam és most is itt van és nem mondta, hogy most azonnal menjek be, mert mindjárt sötét van, pedig megtehette volna.
- Az egyetem alatt majd más lesz, akkor több lesz a szabadidő, de tudod... nem tudom jó ötlet lenne-e sokat utazni. Nem akarom apát sokszor egyedül hagyni. Becsatlakozhatom hozzá is az újsághoz, még azt hiszem van időm eldönteni. - a Hírverőben már így is besegítek, de megetehetem gyakrabban, összeköthetem a tanulmányaimmal, írhatok bestiákról is akár, vagy az asztronómiáról, kentaurokról a kettőt összekötve. Még kiagyalom, hogy mi is legyen és persze, hogyan lenne a legjobb. - Oh, azt hiszem... kezdődik! - talán Padma is láthatja, ahogyan a szalma gyűrődik és már csak a két pata nyom látszik, nem a teljes benyomódás, ami azt mutatja, hogy a thesztrálunk már lábraállt.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumphpbb.com/
Padma Patil
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 63

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2015-11-14, 19:55

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
To Luna


Thesztrálok







Foglalkoztat a dolog, hogy örülök-e neki, hogy nem látom az állatot. Nyilván, figyelembe véve az okokat, örülök neki, de ugyanakkor rossz tudni, hogy vannak olyan dolgok, amiket soha nem tudhatok meg, csak olyan áldozat árán, amit nem szeretnék. Én sem kedveltem különösebben a legendás lényeg gondozása-órát, akárcsak az évfolyam nagy többsége, akkor még a thesztrál sem érdekelt annyira, de most más a helyzet. Olyan lehet, mint amikor olvasol egy könyvet, ami elsőre nem tetszik, de ha mással együtt olvasod, akkor megváltozhat. Nagyon fontos, hogy képesek legyünk változtatni korábbi döntéseinken, hogy így fejlődjünk, és ne legyünk előítéletesek. Azt hittem, hogy soha nem fognak érdekelni az állatok, de most mégis itt vagyok Lunával és a thesztrállal, és bár nem látom, de izgatottan várom, megszületik-e a csikó.
– Igen, biztos így lesz. De gondolom, most nem nagyon mocorog – állapítom meg, mert biztosan sokkal kényelmesebb mozdulatlanul feküdni. Majd ha jön a kiscsikó, akkor biztos változni fog, fájdalom hatására biztos, hogy megmozdul, mert össze fognak húzódni az izmai. Védekező mechanizmus.
– Nagyon szívesen, és sajnálom, hogy csak ennyi időt engedélyezhetek neked – teszem hozzá, mert nem szeretném, ha emiatt haragudna rám, de bizonyos esetekben nem lehet kivételt tenni a szabály alól. Még most sem. Elég baljós időket élünk, és jobb, ha nem mászkál kint sem ő, sem senki takarodó után. Ha sokan ezt megszegnék, megint meglenne a rossz követendő példa, ami miatt annyi baj történt már az elmúlt években. Néhányan tényleg nem képesek érzékelni, hogy mikor kell nyugton maradni, és mikor nem.
– Az szerintem is jót tesz neki. Ha minden rendben alakul, akkor a többi megy magától. Az évezredek során meg kellett tanulniuk bizonyos dolgokat segítségül csinálni, és még itt vannak – próbálom bátorítani, hogy ne aggódjon annyira. Az állatok ebből a szempontból ügyesebbek, mint az emberek, egyedül is meg tudják szülni a kicsinyeiket, míg az embereknek komoly segítség kell, nem is olyan ritkán. Örülök, hogy így összefutottunk, mert így most tudok vele beszélgetni, és kiderül, hogy minden, amit mondanak róla a többiek, anélkül, hogy ismernék, alaptalan pletyka, amit ők is mástól hallottak, és eszükbe sem jutott volna utánajárni az igazságnak.
– Az is igaz – nevetek fel. – Mindig mindenki azt hiszi, hogy stréberek vagyunk, de aztán csodálkoznak, miért a mi vizsgáink a legjobbak. – Újabban egyre inkább divat rossz tanulónak lenni, amit nem is értek, mert ugyan csak egyszer fiatal az ember, de valamiből akkor is meg kell élni később, és nem mindegy, mihez tud kezdeni az ember az iskola után.
– Tényleg ezt gondolod? – Nagyon örülök a szavainak, mert olyan nehéz dönteni. – Majd meglátjuk, bírnék-e a diákokkal. Magunkon tapasztalom, hogy néha nagyon nehéz, és nem szeretnék olyan lenni, mint Piton vagy McGalagony, akitől félnek, de olyan se, aki mindig mindent rájuk hagy – ecsetelem a problémás részét a dolognak. Bár, mire odajutok, addigra még kifejleszthetem a megfelelő képességet. Hallgatom, hogy mik érdeklik, és elmosolyodom. Igazán sokrétű az érdeklődési köre, és bár bizonyos dolgok távol állnak az enyémtől, az mindenképpen pozitív, hogy ennyire készül ő is arra, hogy mihez fog majd kezdeni.
– Ezek mind nagyon érdekesek. Akár mindegyiket is csinálhatod – teszem hozzá, mert egyik sem igényel olyan munkát, ami mellett ne lehetne mással is foglalkozni. – Sokat fogsz utazni, akármelyiket is választod, és szerintem ez jó dolog, mert úgy lehet a legtöbbet tanulni. Néha úgy érzem, eléggé be vagyunk itt korlátozva, mert semmi olyanról nem tanulunk, aminek nincs köze a Roxforthoz. – Csak akkor tudhatunk meg bármit is más országokról, az ottani varázslatokról, varázslókról, ha elmegyünk oda, vagy ha magunknak kutatunk, mert nincs benne a tananyagban.



[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1349

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2015-11-10, 21:18





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Padma & Luna

Az emberek sok mindent mondanak, csak azért, mert valamit nem értenek, vagy mert valamitől tartanak. Többségük babona, vagy valami rossz tapasztalatból származó következtetés, ami az esetek nagy részében nem igazán helyénvaló és ez baj, mert így sok mindenről lemaradhatnak, amik egyébként akár még tetszhetnének is nekik. Nem valami okos hozzáállás annyi szent, de persze van amikor sehogyan sem lehet valakit meggyőzni az igazadról. Egyszerűen csak nyitottabbnak kellene lenni a világgal mindenkinek és máris sokkal könnyebb lenne minden és sokkal szebb lenne a világ. Örülök neki, hogy legalább Padma arcán nem látok kétkedő tartózkodást, hanem inkább megpróbálja kilesni a lenyomott szalmában a thesztrál helyét. Kedvelem Padmát, ő nem az a típus, mint a legtöbben, bár persze ki tudja, hogy amikor nem vagyok ott, akkor mit mond. De mégis csak okkal lehet prefektus, a prefektusok ritkán rossz hozzáállásúak, úgy nehéz másokat kezelni.
- Ha mozog talán azt is észreveszed majd, hogy enyhébb lesz a szénán a nyomás. - azért azt észre lehet valamelyest venni, ha figyel, meg persze én is tudok szólni neki, hogy mikor mit láthat és eltökélt célom, hogy meg is tegyem, ha már itt van velem.
- Talán igen és köszönöm, hogy maradhatok még legalább egy kicsit, igazán hálás vagyok érte. - időnként azért rá pillantok mosolyogva, de azért a figyelmem nagyobb részét a vajúdó állatra irányítom, mégis csak ő most a fontosabb, és hogy rendben legyen és azért kíváncsi is vagyok, hogy milyen lesz a pici. Sose láttam még igazi újszülöttet, olyat aki tényleg csak pár perces. Bár ha reggel kell majd visszajönnöm, esélyes, hogy akkor sem tehetem meg.
- Oh tudod talán én se tudok sokat segíteni, annyira nem értek hozzá, de már a jelenlétünk is segíthet, biztonságot adhat. - pontosan én sem tudom, de azért ebben reménykedem. Nem tudnék mit tenni, ha baj lenne, viszont tudnám, hogy kit kell hívni, hogy segítsen és már ez is valami. Amíg viszont nem kezdődik meg maga a szülés bátran beszélgethetünk bármiről, jelen esetben arról, hogy merre menne továbbtanulni. Nekem még van időm, de azért már én is gondolkodtam rajta eleget. Időben ki kell találni, akkor könnyebb eldönteni miből vizsgázzon az ember nagyobb odafigyeléssel.
- Végül is hollóhátasok vagyunk, ez nem is olyan meglepő. - bátorítóan mosolyodom el. Nem érzem úgy, hogy felvágna. Ha sok mindenből jó, akkor hát sok mindenből jó, nem fogom megkérdőjelezni, miért ne lehetne tényleg így? Egyébként is Padma okos lány, nem véletlenül lett prefektus, rossz tanulókat nem igen választanak annak, csak azokat, akik odafigyelnek és jól teljesítenek, úgyhogy el tudom képzelni, hogy sok mindenből jó, de biztosan van olyasmi, ami mégis csak jobban érdekli, még ha így nehezebb is eldönteni, hogy mi lehet az.
- Szerintem jó tanár lennél, illene hozzád. Tudod... van egy olyan tanáros kedvességed. - tényleg így vélem, passzolna hozzá és mindenképpen jó döntés. Vannak olyanok, akik bármennyire is jók valamiben, nem lennének jó tanárok, mert egyszerűen távol áll tőlük a dolog, főleg az, hogy kedvesen kelljen magyarázni, mert nem mindegy, hogy az ember hogyan tanárkodik, ahhoz kell egy nagy adag empátia és segítőkészség is, ami nem mindenkiben van meg sajnos. Ismerünk mi is ilyen tanárokat, bár én mindig úgy vélem, hogy mindenki okkal olyan, amilyen, pl. Piton professzor is, ahogyan az pár hónapja nyáron Harrynek is ecseteltem.
- Nem is tudom, én nem vagyok annyi mindenből jó, de sok minden érdekel. Ott van az asztrológia, és persze a relikviák, az ereklyevadászat, vagy épp a bestiamesterség. Nehéz dönteni, szerencsére még van egy évem, addig talán kikristályosodik bennem, hogy mi tetszene igazán. - és persze hogy mit akarok életem végéig csinálni. Meg aztán még ott van az újság is, apa biztosan örülne, ha betársulnék mellé majd hosszabb távon is, még ez is egy lehetőség, vagy hogy ezt összevonom más dolgokkal. Még ki kell találnom, de van több, mint egy évem rá, nem sietem el, esetleg megpróbálok több lábon állva több dologban is elmélyülni majd.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumphpbb.com/
Padma Patil
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 63

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2015-11-08, 19:44

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
To Luna


Thesztrálok







Hallottam én is arról, hogy a thesztrálok balszerencsét jelentenek, vagy, hogy aki látja őket, az elátkozott, illetve ehhez hasonlók. Az ilyen hiedelmek legfeljebb csak annyira foglalkoztattak, hogy utánanézzek, honnan erednek, de sosem hittem el őket. Persze nagyon sok olyan van, amit nem tudunk megmagyarázni ésszerű dolgokkal, de azért kár mindenben valami olyat keresni, aminek a vége a természetfeletti létezése lesz. Persze a muglik szerint a varázslat is természetfeletti, de az én szememben az számít annak, amit nem tudunk még a mágia törvényeivel sem megmagyarázni. És az szerintem elég nagy hülyeség, hogy a thesztrálok balszerencsét jelentenek, mert senki nem tudja befolyásolni, hogy most látja-e valaki halálát, vagy sem. Arra meg, hogy magát a folyamatát lássa, még kisebb az esély, nem sok ember néz végig egy gyilkosságot, és nem sokan ülnek végig egy haldokló beteg mellett (bár pont a varázslókra nem jellemző, hogy így halnának meg). Amikor Luna elkezdi mesélni, hogy hol van az állat, elkezdem fürkészni a területet.
– Tényleg, egy kicsit látszik is – jegyzem meg boldogan, hogy legalább annyit látok, hogy nem egyenletes a széna felülete. Azért nagyon érdekes lesz ez így, hogy látni semmit nem látok, de majd elképzelem, ahogy Luna mondja. Meg ott vannak a hangok is, azokat is hallom, amikor épp nem beszélünk.
– Ó, értem. Valószínűleg igazad van. Talán szerencséd is lesz, és meglesz egy órán belül. – Annál tovább sajnos nem maradhatunk itt. Ha valóban jók a megérzései, akkor tényleg megszülethet akár hamarabb is, mint az vártam, és így nem marad le semmiről. A kérdésére nemet intek a fejemmel. Tényleg nem akarom elkedvetleníteni, de túl nagy a kockázat. Annak viszont örülök, hogy belemegy a kompromisszumba. A reggeli kiszökést sokkal könnyebb kimagyarázni, mint az esti kimaradást, nem is értem, miért, de ez az évek tapasztalata. Amikor többes számot használ, az örömmel tölt el.
– Remélem, nekem is hasznomat tudod azért venni. Így, hogy nem látom, nem igazán tudom, miben tudnék segíteni, az őrködésen kívül. – De legalább ennyit megtehetek. Mindig örülök, ha segíthetek valakinek, mert nekem az okoz örömet, ha látom, hogy más is örül. Feltölt energiával, ha boldog emberek vesznek körül.
A szavaira elgondolkoztam, főleg azon, hogy mennyire igaza van, még ha maga a példa furcsa is. Azon kicsit el is mosolyodom, de nem nevetem ki.
–Húha… nem akarok felvágni, de elég sok mindenben. Persze, nem őstehetség vagyok, csak sokat tanultam – teszem hozzá gyorsan. Ha valaki túl sok mindenből teljesít jól, akkor mindig terjednek róla rosszindulatú pletykák, hogy persze, de csak mert erre születni kell, és semmilyen plusz munkát nem kell hozzátenni, vagy hogy csak szerencséje van. Én nem gondolom, hogy létezik olyan dolog, amit meg lehet csinálni erőfeszítések nélkül, még a született kviddicstehetségeknek is nagyon sokat kell gyakorolniuk.
– Egyébként a tanárszakon gondolkozom mostanában. Az igazán érdekes lehet. – Tanárnak lenni sokrétű tudást igényel, és szerintem elég sok kutatómunkával jár, aminek köszönhetően mindenből tanulhatnék egy kicsit az elején, aztán meg ráérnék azon belül szakosodni. Annyira még nem látok bele a rendszerbe, de azt hiszem, ez pont megfelelő lenne nekem.
– Te tudod már, mi szeretnél majd lenni? – kérdezem kíváncsian, mert nagyon érdekel, hogy egy olyan lány, mint ő, mit szeretne csinálni az életben, ha kikerül az iskolából.



[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Karámok

Vissza az elejére Go down

Karámok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» Karácsonyfa
» Hull a pelyhes fehér hó avagy Gundan karácsonya
» Karácsonyi event
» [Event] SAO Karácsony 2026

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Birtok-