Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb

ϟ Régi ismerősök
  Yesterday at 22:41
Madeleine Eastwick


ϟ Képességdobás
  Yesterday at 19:51
Keith Maddox

ϟ Keith Maddox
  Yesterday at 19:36
Keith Maddox

ϟ Alkímia labor
  Yesterday at 17:48
Viviana Rennes


ϟ Neira & Ginny
  Yesterday at 12:32
Ginny Weasley


A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Armand Stansson
 
Luna Lovegood
 
Gina Accipiter
 
Sidney Smallwood
 
Madeleine Eastwick
 
Gwyneira Rousseau
 
Daniel G. Paisley
 
Tim Roberts
 
Perselus Piton
 
Statisztika

Összesen 585 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Keith Maddox

Jelenleg összesen 38959 hozzászólás olvasható. in 3479 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots

Nincs


A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Karámok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4
SzerzőÜzenet
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1416

TémanyitásTárgy: Karámok 2014-10-16, 10:28

First topic message reminder :


Karámok

Legtöbbjük közvetlenül az erdő mellett található meg, bár akad, ami benyúlik a Tiltott rengetegbe is, ez utóbbiak inkább a vadabb lények lakhelyéül szolgálnak, mint pl. a hipogriffek, vagy a thesztrálok, de akadnak szimpla lovak is, akik annyira nem kedvelik a szélsőséges helyeket.
A karámok közelében többnyire csak tanári engedéllyel szabad tartózkodni, főleg ha a Tiltott rengetegbe nyúló részről van szó, ugyanis a varázslények időnként szabadon is csatangolnak odakint, főleg azok, amelyek röpképesek.


[You must be registered and logged in to see this image.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumotion.com/

SzerzőÜzenet
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2015-03-07, 19:14

Luna & Hannah

Nem könnyítem meg a dolgát, ami azt illeti. Csendesen, magamba gubózva gondolkozom el azon, hogy mi is szükséges hozzá, hogy valaki lássa e nemesnek mondott állatokat, akiket Luna is oly nagy boldogsággal figyelget, és a hideg is kiráz. Látnom kellett volna, ahogy meghal valaki, és ugyan nem tőle tudom, de az információk - főleg az ilyenek - gyorsan végigjárják az iskola falait... Szóval az egyik legnagyobb pozitív csalódásom volt az életben, mikor a pletykák ellenére megismertem őt és megállapíthattam, hogy mennyire romlatlan lélek. Igazán szerencsés vagyok, hogy a bizalmába fogadott.
- Fantasztikus lenne.. - mosolygok rá. Valahogy gondoltam, hogy nem fog ódzkodni a gondolattól, hogy mindent az ő szemén keresztül látva juttasson el hozzám. Remek a képzelőerőm, de azért némi támpont nem ártana. - Merre van? - nézek be a karámba, de az mintha üres lenne. Számomra legalábbis úgy tűnik és az apró neszezés is abbamarad, amiből eddig megállapíthattam a hollétét.
- A kapcsolatunk.. Továbbra is, változatlanul hadilábon áll.. - sóhajtok nagyot, bár ez nekem köszönhető, mivel nem vagyok hajlandó esélyt adni arra, hogy ismét belém tiporhasson. Túl sokat játszott már el, túl sokszor ígérte, hogy megváltozik és jobb apa lesz. Pontosabban, hogy egyáltalán úgy viselkedik majd, mint egy igazi APA. Csupa nagybetűvel. És mindannyiszor csalódást okozott nekem, könnyeket fakasztott és sebeket ejtett a lelkemen. Túl sokszor játszotta már a belé fektetett bizalmamat és a reményeimet, amiket hozzá fűztem. Így elég nehéz elképzelni, hogy lehetne ez másképp is. Hiába próbálkozik, eddig ő volt vak, most nálam talál süket fülekre.. De nevethetnékem támad, mikor rájövök, hogy ez ismét egy közös tulajdonságunk. Remek érzés belegondolni, hogy bármennyire nem akarom, attól még hasonlítunk egymásra, jobban mint az átlag.
- De töretlenül próbálkozik, azért is próbáltam olyan helyet keresni, ahol nem nagyon talál rám. Mostanában már elég sokan meg is bámulnak minket, engem akkor is, ha egyedül vagyok. Nem szeretem, ha a hátam mögött pletykákat terjesztenek rólunk. Egyszerűen csak látni akarom rajta a változást, mielőtt megtenném az első lépést... - zárom a gyónásomat. Észre sem vettem, hogy ömlenek belőlem a szavak, mintha csak vádaskodott volna, pedig erről szó sem volt. Ezek szerint a bűntudat ott leledzik bennem..
♦ note: ♦

Vissza az elejére Go down
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1416

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2015-03-01, 11:30





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Hannah & Luna

Hát persze, hogy izgatott vagyok, hiszen mégis csak egy új élet van születőben éppen, egy aprócska kis thesztrál, akit bármennyire is elítélnek sokan, vagy még többen nem is látnak, attól még csodálatos lény és biztosan imádni fogja majd őt az édesanyja és én is, mert biztos vagyok benne, hogy még sokszor meg fogom látogatni az apróságot, amint megszületett. Nem biztos, hogy erre most kerül majd sor, hogy azért elég nagy esélyt látok rá, hiszen az anyuka már eléggé szenved ahhoz, hogy tényleg közel legyen a végéhez. Épp ezért nem veszem én zokon, hogy jön valaki, főleg hogy olyan valaki, akinek nem az a célja, hogy elzavarjon innen, sőt talán Hannah még itt is marad velem, hogy végigkövesse ezt a csodát. Aztán kiderül, hogy ez úgy fest annyira nem is lesz egyszerű, mert ugye ha valamit nem látunk... akkor felettébb nehéz azt figyelemmel kísérni.
- Oh! Hát... akkor majd elmesélem neked, ha kíváncsi vagy, és attól még adhatsz neki enni, majd elmondom, hogy mennyire örül. - mosolyodom el. Na persze, ha a kicsi megszületett, de akár most is adhat egy kis húst az anyukájának. Egyelőre viszont nincs más, mint várni és azt amúgy is jobb kettesben megtenni igaz? Nekidőlök hát újra a karám falának, és Hannah-ra pillantok, csak lopva siklik vissza a tekintetem időnként a nemes állatra.
- És hogy vagy? Még... mindig nem lett jobb a kapcsolatod édesapáddal? - én nem is tudom elképzelni, hogy rossz legyen apával a kapcsolatom és ha anya élne biztos, hogy vele is csodáltos lenne minden. Persze van olyan, hogy valami esetleg nem jól sül el, de a szülő akkor is szülő, aki szeret, bármit is teszel és bármilyen is vagy. Én valahogy úgy érzem... nem is tudom, mintha Hannah direkt utasítaná el az apját, múltbéli sérelmek miatt, pedig talán neki is jobb lenne, ha adna neki egy esélyt, hogy jobb legyen a viszonyuk. Talán ez még neki is jót tenne, lelki béke és hasonlók. Sosem jó az, ha mérges vagy valakire, vagy gonosz módon viselkedsz vele, az nem hiszem, hogy bármiben is segít az embernek, sőt talán csak rosszabb lesz tőle. Én mindig is úgy voltam vele, hogy sokkal könnyebb megbocsátani... nem csak azért, hogy mást ne bántsunk vele, hanem azért is, hogy a saját lelkünk nyugodtabb lehessen.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumotion.com/
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2015-02-27, 23:16

Luna & Hannah

Ha azt hittem, hogy ez a nap egyértelműen halálra van ítélve a házi dolgozatom miatt, akkor az állítás most megdőlni látszik, aminek még örülök is. Így egy falat vacsora nem menne le a torkomon, valószínűleg az unalmon kívül pedig más nem is telepedne rám. Rosszabb esetben Eddie talál meg, és kezdetét veszi egy újabb hajsza. Nincs szükségem rá, inkább kikapcsolok egy kicsit. Társaságom sem akadhatna jobb, mint Luna, aki pillanatok alatt eltereli a figyelmemet a saját dolgaimról, vagy egy hóbortjával, vagy egyszerűen a személyiségével.
Vagy azzal, hogy megmosolyogtat az ellentmondásaival. Igazság szerint nem mondanám róla, hogy rosszban sántikál... Főleg nem itt. Egyszerűen nincs oka rá. De az is lehet, hogy csak én nem tudok róla, hogy lenne. Minden esetre, ha én settenkedés nélkül simán követtem, akkor ezt megtehetné más is, ha forralna valamit, máshogy viselkedne és az arcáról nem ilyesfajta izgalommal és várakozással teli kifejezés ülne ki.
Kérdésére viszont zavartan hátratűrtem a hajam és rájöttem, hogy ő nem tudja..
- Ezzel talán lesz egy kis problémánk.. - húzom el a számat, hisz eddig nem éreztem úgy, hogy bármiről is lemaradok, nem éltem meg hiányosságnak azt, hogy még csak azt sem tudom, hogy néznek ki. - Én nem látom... - vallom be aztán, hangszínemhez képest egész halkan, mintha attól tartanék, hogy baj lesz belőle, ha az állat is meghallja. Persze a válaszom azt is tükrözi, hogy én szívesen maradok. Legfeljebb majd elmeséli a történéseket. El tudom képzelni, hogy még ez is lázba hozza, tudósítás egy új, tiszta élet születéséről.
♦ note: ♦

Vissza az elejére Go down
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1416

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2015-02-04, 21:46





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Hannah & Luna

Szeretem a thesztrálokat, mindig is kedveltem őket. Ők egy kicsit olyanok, mint én. Nem értik meg őket, kirekesztettek, csak a külsejük miatt, és sokan még csak nem is látják őket, pedig attól még léteznek és fontos szolgálatot tesznek az iskolának, hiszen mégis csak ők húzzák a konflisokat, amiről persze a többség semmit sem tud. Mégis büszkén viselik azt, amik, nem látsz soha sem egy thesztrált sem, aki nem fenséges mozdulattal tárná szét a szárnyait, aki nem úgy ágaskodna, mint egy igazi paripa, akkor is, ha egyébként nem mondanád rá ezt elsőre. Különleges állatok és én mindig is szerettem a különlegeset. E miatt aztán főleg érthető, hogy ott akarok lenni, amikor megszületik egy újabb különleges példány, hiszen a csikók még annyira nyitottan állnak a világhoz, mint a gyerekek. A gyerekeket is szeretem, a Roxfortban is a legfiatalabbak mindig a legkedvesebbek, legalábbis az esetek nagy részében, akik még mindenre rácsodálkoznak, akiknek még minden új, és képesek bármiben csodát látni. Sokan, ahogy idősebbek lesznek elveszítik a képességüket arra, hogy meglássák a szépet bármiben és ez... elég szomorú.
Tényleg nem veszem észre azt, hogy valaki jön utánam, csak simán szedem a lábaimat a cél felé, hogy amikor végre odaérjek egy kis vacsival kedveskedjek a thesztrálnak, aki jó eséllyel talán nem sokára elleni fog. Remélem, örülnék neki határozottan, ha láthatnám és itt lehetnék abban a csodás pillanatban. Csak a hangot meghallva pillantok végre hátra, és azonnal meg is jelenik az arcomon az a jó ismert kedves és talán kissé ábrándos mosoly, amikor felismerem, hogy ismerősről van szó, még hozzá egy kedves Griffendéles ismerősről, mondhatom barátról. - Sosem sántikálok rosszban, csak... ha annak jó oka van. - mondom nagy komolyan, csak aztán fordulok vissza egy pillanatra a nemes állathoz, aztán intek egyet Hannahnak, hogy jöjjön közelebb bátran, ha szeretne. - Azt hiszem nem sokára elleni fog, már napok óta itt az ideje, én pedig nem szerettem volna lemaradni róla. Van kedved maradni, vagy fontos dolgod van? - ha már utánam osont, akkor hátha és egyébként is, ki lenne az a balga, aki jobb elfoglaltságot tud találni magának annál, mint hogy végignézze egy új élet világra jöttét? Szerintem csodálatos lesz és persze akár még pokrócot is találunk itt, ha nagyon lehűlne az idő, mert hát esteledik rendesen és hiába a kabát és a meleg ruha, ha sokat ácsorogsz egy helyben, akkor azért megérzed, hogy mégis csak jócskán tél van már.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumotion.com/
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2015-01-31, 22:24

Luna & Hannah

Kéttekercses házidolgozat.. Még mindig magamban puffogok, amiért egyrészt az utolsó pillanatra hagytam a megírását, másrészt egy olyan tárgyról van szó, amiből nem vagyok kiemelkedően jó, sőt rémesen tehetségtelennek bizonyulok minden egyes alkalommal. Bezzeg, ha a mugli szokásokról kellene írnom.. Évfolyamszinten nincs nálam jobb mugliismeretből, na jó, a mugli származásúak kivételt jelentenek…
Kéttekercses házidolgozat. Még most is csak nagy nehezen szántam rá magam, hogy egyáltalán nekikezdjek, pedig a tanulással sosem volt gondom. Azt viszont tudom, hogy ha nem adom le, akkor nem csak saját magamat, hanem a Griffendélt is elvágom a tanárnál. Kénytelen vagyok hát összehozni valamit, ami elég terjedelmes ahhoz, hogy leadhassam a holnapi nap folyamán. Az elhatározásom tehát már megvolt – többnyire -, a hely viszont, ahol megírhatnám, még hiányzott. A kastélyban nincs olyan zug, ahol az apám alkalomadtán ne találna rám, a klubhelyiség pedig alighanem túlzsúfoltságig telik majd a délután folyamán. Egy roxmortsi utat nem kockáztattam meg, mert teljesen biztos voltam abban, hogy elcsábít a Csodabazár vagy a Mézesfalás és mire észbe kapnék, a napnak vége. Még egy éjszakázást pedig nem vállalok be. Kényszerítettem hát magam, hogy átkutassam a gondolataimat olyan helyet keresve, ami kellőképpen alkalmas lehet arra, hogy békességben nekivágjak ennek a majdnem lehetetlen küldetésnek. Tavasszal mindig a birtokon, a kastély tövében lévő hatalmas tölgyfánál töltöm az időmet.  Jobb ötlet híján pedig most is ezt teszem. Jószerével elbújok a vastag törzs mögött, hogy nyugtom lehessen, ám az időjárás nem kedvez nekem. Kora délután még csak-csak elviselhető a vastag kabáton és a pokrócon keresztül átszűrődő hideg, de ahogy átvonul a Nap az égen és készülne lebukni, úgy válik egyre hűvösebbé az idő. Már-már vacogok, mikor végül úgy döntök, hogy ha eddig nem ment, akkor ezután sem fog sikerülni saját kútfőből  kifejteni a számmisztika hasznosságát a varázslótársadalom mindennapjaiban. Sajnos túlkésőn jöttem rá, hogy ez a tárgy a lehető legtávolabb áll tőlem. Talán megkérem Emmát, hogy hagy olvashassam el az ő dolgozatát.. Talán sokadjára is megengedi. Igen, biztosan meg fogja.
Ezzel az elhatározással indultam volna meg vissza a kastélyba az összehajtott pokrócommal, mikor megláttam, hogy egy ismerős alak tart a birtok túlsó vége felé. A sapka alatt kikandikáló haja épp elég bizonyíték volt arra, hogy nem tévedek, de a jellegzetes járása volt az, ami teljes bizonyosságot adott afelől, hogy valóban Lunát látom. Egy kis hezitálás után úgy döntöttem, meglesem hová igyekszik ilyen nagy sebbel-lobbal. Nem tehetek róla, hogy kíváncsi vagyok. Mellesleg egyébként is régen volt már alkalmunk arra, hogy találkozzunk. Az óráink valahogy olyan jól összhangba vannak hozva, hogy elkerüljük egymást.
Egyáltalán nem törekszem a zajtalanságra, mégis sikerül szinte hang nélkül követnem, vagy legalábbis ő nem vesz észre. De jól tudom, hogy Luna mennyire bele tud mélyedni a saját kis világába, így igyekszem egy kis zajt csapni, mikor már ténylegesen is utolérem a Karámoknál. Nem akarok ráijeszteni, na meg a privát szférájába sem akarok betörni, így maradok a helyemen és onnan figyelem, ahogy bedob valamit a karámba.
- Ha nem ismernélek, még azt hinném, hogy rosszban sántikálsz.. – szólok oda neki halkan, de közben jót mosolygok. nem sűrűn járok ezen a helyen, talán egyszer, ha megfordultam itt néhány év óta, de úgy tűnik, hogy Luna remekül ismeri itt a járást. Talán neki ez a törzshelye.
♦ note: ♦

Vissza az elejére Go down
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1416

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2015-01-30, 18:04





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Hannah & Luna

Kellően hidegek vannak már, szóval rendesen felöltöztem, kabát, sál és sapka, hogy ne fagyjak szét teljesen, de attól még muszáj volt kijönnöm, hiszen nagy nap ez a mai! Az egyik fedett karám felé igyekszem, a vadőr szerint ma van a napja. Jó ő persze nem fogalmazott túl szépen, és azt hiszem egy idő után inkább már megunni kezdte azt, hogy folyton a nyakára járok az állandó kérdéseimmel, de attól még elértem, amit akartam igaz? Elmondta, hogy melyik napra várható a születés, bár persze ez tolódhat, szóval az utóbbi napokban minden nap kijöttem legalább egyszer, hogy megnézzem éppen mi a helyzet, ezért vagyok itt ma is. Egyáltalán nem biztos, hogy a kis csikó ma jön majd világra, de ha egy kis esély is van rá, akkor én itt szeretnél lenni.
Gyors léptekkel vágok hát át az udvaron, kissé még jobban összehúzva magamon a kabátot. A kezemen még kesztyű is van természetesen, bár így is érzem a hideget. Mégis csak délután van már, lassacskán a nap is lebukik a hegyek mögött és akkor csak még hűvösebb lesz, de egy gyors leskelődés mégis csak belefér. Elmosolyodom, amikor meghall a jellegzetes hangot, ami történetesen hasonlít egy ló nyerítéséhez, de mégis vegyül bele valamiféle vijjogás szerű is. Elérve a célt gondolkodás nélkül akasztom le a karám ajtaján lévő kallantyút, hogy beljebb lépjek. Olyan sokszor hoztam már ide húst a griffeknek és a thestráloknak is, hogy nem merül fel bennem, hogy esetleg bármi bajom lehet. Határozott lépekkel indulok meg az egyik kisebb épület felé. Félig zárt, de van rajta nyitott ajtórész, ahol az állatok be tudnak menni és persze szalma, ahol kényelmesen el tud helyezkedni az anyuka, vagyis leendő anyuka. Nincs épp a legjobban, az innen is látszik, fáradt lehet, talán... ez azt jelenti, hogy...? Sokat olvastam már ennek utána, talán nem sokára eljön az ideje. Nem megyek túl közel, csak nekidőlök az épület falának, és onnan lesek be, majd a táskámban kutatok kicsit. Nem sok csak egy kisebb szelet hús, bár ha közel van már a kicsi érkezése, akkor kétlem, hogy most az evéssel akar foglalkozni. Ha nem eszi meg, az is egy jel lehet. Dobom hát felé szépen, aztán csak figyelem, ahogy utána nyúl a csőrével, és tépegetni kezdi apróbb darabokra. Legalább még éhes, talán... még csak holnap várható a pici.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumotion.com/
Jason Tinsdale
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 47

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2014-11-18, 18:13


Theresa & Jason
Farkasok közt...

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Szinte visszafogott lélegzettel várom a válaszát, valahol meg is rettentem attól, hogy könnyeket csaltam a szemébe. Talán a boldogság, vagy mégis inkább a számkivetettségét érzését sugározta felém? Abból, ahogyan szorosan átölelt, talán mindkettőt, egyszerre. Valahogy úgy vélem abból az ölelésből, hogy hazataláltam, ezért hívtam őt hugomnak, pedig ha tapasztaltabb mint én, már csak az alapján is a nővérem lenne, ebben nem a kor számít.
 - Én sem tenném. De olyan régóta... Biztosan megvetsz, ha ezt kérdezem, de hogy történt? Miféle sebhelyek? – Kérdezem mosolyogva, egyátalán nem hegeknek látom, ám egyet kell értenem. Egyedi, gyönyörű. Sosem taszított az, ha valaki fel tudja vállalni önmagát. Carl mellett annyi véreset láttam, szörnyűségeket, amely mellett a farkaslét inkább megtisztulásnak tűnik. Főleg ahogyan Thess öleléséből is éreztem. Még ha fenevad is, akárcsak én, oly mértékű őszinteség sugárzik a pillantásából, előbb bíznám rá az életemet, mint bárkire, akit valaha ismertem, Angelique ugye nyilván kivétel.
 - Olyan szépen beszélsz. Sokat gondolkozhattál mindezeken, ha idáig jutottál. – Mellé sorolok be, és átkarolva a derekát odabújok hozzá, beszívom az illatát, semmiféle csábítás, vagy nemiség nincsen a dologban, sokkal inkább a bizalom jele, hogy képes vagyok így viselkedni vele, hiszen vele egy vagyok. – Nekem jobb azóta. Lehet, hogy máshol az összefüggés, de mégis, szabadabb a szellemem, még leláncolva is. A bájitalt is iszom, de akkor is, azt érzem, hogy végre valami meghatároz... Előtte volt minden pokol. – Félmosollyal, szinte macskamód simulok a kezéhez, érintése közel anyai. Csak pótanyámat voltam képes így elviselni, kellemesen bizsergető.
 - Akkor ketten vagyunk összesen? Nincsen falka? – Kérdezem oldalra döntött fejjel, ahogyan kicsit elhajolok tőle, hogy szemkontaktust vehessünk fel. Ha arról lenne szó, hogy Thess kitalálná, menjünk el az iskolából ketten, és vigyázna rám, egy szó nélkül követném, még akkor is, ha úgy gondolom, tartozom annyival Quinnek, hogy mellette állok.



Soha ne nézz vissza!
[You must be registered and logged in to see this image.]    [You must be registered and logged in to see this image.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Theresa O'Conaill
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 121

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2014-11-12, 12:21



Jason & Thess


Ahogy lassan visszatalál a világba a thestrálon keresztül, és újra képes koncentrálni, nem pedig a saját gondjai és gondolatai kötik le, leáll a sírással is, és pár nagyobb levegővétel után képes beszélni is. Megkérdezi hát, hogy mióta vérfarkas a fiú, és a válaszra csak bólint egyet, majd érdeklődve hallgatja a további szavakat. Arcára finom mosoly ül, úgy válaszol, reszelős hangjából megértés, kedvesség, magabiztosság sugárzik.
- Nem, egyáltalán nem hiszem, hogy furcsa vagy Jason. Én majd kilenc éve vagyok farkaslény, és ha visszapörgethetném az idő kerekét, hogy megakadályozzam, nem tenném. Tudod engem ezek a sebhelyek tesznek azzá, aki vagyok. Nem cserélnék senkivel. - sóhajt egyet, és kissé elgondolkozva, az ég felé révedve folytatja - Csak néha nem egyszerű másnak lenni, mint az átlag. Számkivetett vagyok, amióta emberek között élek, és nem egy másik magamfajtával. De már nem zavar. Az első három évem pokoli volt itt, de végül ez a hely ébresztett rá, hogy nem menekülhetek saját magam elől, és az árnyékomat sem léphetem át. Ha azt akarom, hogy valami változzon, nekem kell változni. Ezért nem fogok futni soha többé. - az utolsó mondatban pedig valami nagyon erős elhatározás és kijelentés cseng, megingathatatlan élethit, az a fogadalom, amit nem lenne képes megszegni senki, mert akkor sosem bízna magában többé. Majd a lány arcára ismét lágyabb vonások ülnek, visszatér gyengédsége, míg újra biztosítja a fiúnak, hogy nem látja őt különösnek. Ahogy először Jason, most Thess emeli fel kezét, hogy finom érintéssel végigsimítson a fiú arcán, miközben újra hozzá szól.
- Egy cseppet sem vagy furcsább, mint amilyen én vagyok. Hasonlítunk. És most már vigyázhatunk egymásra. Vigyázhatok rád... - teszi hozzá, és megszakítja a simogatást. Sok minden átrendeződik a gondolataiban, erősnek érzi magát a tudattól, hogy nincsen egyedül itt a Roxfortban. Az az érzés költözik a szívébe, amit otthon érez, a férfival, akit az apjaként nevez meg, aki vérfarkassá tette, és akit oly nagyon szeret. Béke tölti el.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jason Tinsdale
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 47

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2014-11-07, 11:24


Theresa & Jason
Farkasok közt...

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem hittem volna, hogy lehet még értelme azok után, ami végülis Carl és Angelique véres történetéből következett. Mindaz, ami most vagyok, talán nem is annak köszönhető, hanem az elmúlt hónapok vakmerőségének, amit egyátalán nem sajnálok. Igen fiatalnak számítok az átkozottak időszámításában, s egyátalán nem sajnálom hogy így történt. Talán ölnöm kell, amit megtettem, amikor még nem voltam tudatában, az iskolában megvéd a bájital, de érzékeim erősebbek így, s még leláncolt állapotában is elnyomja a farkas a beteg elmét, amelyet Carl szeretett volna bennem életre hívni. Nem csoda, hogy Thess nem ismer, az első hat évet nem a Roxfortban töltöttem, így értetlen kifejezésére mosollyal felelve megvonom a vállamat, most már itt vagyok, együtt lehetünk, s neki sem kell úgy éreznie, hogy mindenki megvetné. Amikor kiderült, hogy mi vagyunk, utánajártam, amennyire lehetett, s hittem benne, hogy ez előny lesz majd, nem számkivetett lennék tőle. Bár a lány arca sebzett, én nem csúfnak látom, ahogyan esetleg más gondolná. Sokkal inkább egy leendő vezetőnek, még ha hugomnak is neveztem.
 - Thess... – Bólintok még mindig mosolyogva, mert bár a patkányoktól undorodom, de nem is az etetés köti le a figyelmem, hanem az a finom érzék, ahogyan a természeti lénnyel bánik. Még ebben is hasonítunk. Talán az volt a sorsunk, hogy visszataláljunk az igazi ösztönös létünkhöz, farkasként eddig is tiszteltük a természetet, s amikor végzetünk beteljesült az átkozott létben, még egymásra is rátaláltunk. Mintha egymáshoz vezetett volna minden, és most itt vagyunk. Némán figyelem a lányt, ahogyan gondoskodik a paripáról, én zavartam meg őt, így enyém a várakozás súlya.
 - Alig néhány hónapja. Nem fájdalomként élem meg. Az életem azóta... más fordulatot vett. – Vallom be neki, s úgy tekintetek rá, mint tapasztaltra, hiszen oly természetességgel beszél róla. Tudom, hogy a farkasok között a vezetőnek hímnek illene lennie, én nem várom ezt. Miért ne változhatna a szabály? Ha ő az alfa, nőstényként is megteheti. Sőt, még azt is gondolom, miután a női agy összetettebb, bonyolultabb, jobban vigyázhatna rám, mint egy másik hím. Talán csak ketten lennénk az iskolában.
 - Alig értem még, de felvillanyoz, ettől letlem igazán önmagam. Furcsa vagyok, ugye Thess? – Neki kell ítélkezni a sorsom felett, bár abból a zokogásból, ölelésből nem úgy tűnt, mintha ő teljesen rendben lenne.



Soha ne nézz vissza!
[You must be registered and logged in to see this image.]    [You must be registered and logged in to see this image.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Theresa O'Conaill
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 121

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2014-11-04, 22:29



Jason & Thess


A lánnyal szinte megfordul a világ, és minden, amit eddig erről a helyről hitt, fenekestül fordul fel. Sosem gondolta volna, hogy van még más is itt, aki olyan mint ő, mert azt hitte, ha így lenne, elmondták volna neki. Hogy lehet, hogy eddig nem találkoztak? Elmentek volna egymás mellett? És a Holdak? Pont elkerülték egymást? Mikor ő a kastélyban gubbasztott szelíd farkasként, Jason a szellemszálláson volt, és fordítva? Hogy lehet, hogy eltelt hat és fél év, és még nem találtak egymásra? Annyi kérdés merül fel benne hirtelen, hogy azt sem tudja, mit kellene tennie, csak összezavarodva szipog egy kicsit, és talán elfutna, ha nem lenne olyan jó érzés az ölelés, na meg ha vinné a lába. A fiú szavaira újra csak pislogni tud, és ugyan könnyei csak az ép szeméből folynak, a másik is pirosabb, mint szokott lenni. Az a kevés szemfesték, ami rajta van, most Jason felsőjére kenődik, majd Thess kezére, mikor már nem ölelik tovább, és megtörölheti arcát.  
- Theresa. Thess. - teszi hozzá azt a nevet, amit inkább használni szokott, és csak nézi, nézi a fiút, és arcának rezdüléseit, meggyötört vonásait. Majd ebből a thestral zökkenti ki, ami közelebb lépdel hozzá, és orrával megböki a hátát. Thess pedig csak hátra fordul, és telifehér szemekbe bámul, majd finom mosolyra húzódik ajka, lehajol az utolsó patkányért, és odaadja a lónak. Az csak elveszi a lány kezéből, majd majszolni kezdi, addig sem rá figyel. Thess visszafordul a fiúhoz, de nem tudja mit kellene mondania, vagy kérdeznie, pár másodpercig csak némán néz rá, majd pislog párat, és majdhogynem sóhajtás közben kérdez végül.
- Mióta? - majd többet nem is mond, elég egyértelmű, hogy mit szeretne megtudni. Mióta küzd a lycantrópia átkával. Thess más olyan régóta éli ezt az életet, hogy nem tekint rá átokként, csak olyan szükséges rosszként, ami elhozta oda, ahol most van. Ha visszamehetne, és megváltoztathatna bármit, nem akadályozná meg azt az éjszakát. Őt már a sebhelyei teszik azzá, aki, és ha elveszítené őket, sosem lehetne igazán önmaga. Neki már ezt az életet kell élnie, és azt látni benne, amit kell. A gyerekkori álma valóra vált. Egy olyan varázslatos és mágikus világban élhet, amit a mugli gyerekek szeretnének. Még akkor is, ha ő ebben a mesében a Szörnyeteg, és nem a Szépség.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jason Tinsdale
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 47

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2014-11-01, 10:50


Theresa & Jason
Farkasok közt...

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Sokat járok a szabadban, valahol ez éltet a sötét alagsorhoz képest, ráadásul a klubhelységünk is a mélyben van. Ki kell jutnom, hogy beszívjam a friss őszi illatot, hogy azt érezzem, nem vagyok rab a saját testemben, ahova az apámnak hitt férfi száműzött, amióta az eszemet tudom. Annyiszor szárnyaltam volna már, s meg is tette ezt legalább tudatomban, azt az illuziót keltve, hogy álmaimban én is lehetek boldog. A mellettem, vagy a szomszéd szobában bántalmazottak sikolya szép lassan elhalványult, kiszürkült, ahogyan nem vettem tudomást a valóságról, egy idő már semmissé lett számomra. Ha nem is tudatosan, már a farkas előtt is szörnyeteggé lettem. Egy érzéketlen fenevaddá, aki nem segít másokon, mert a család az első, s ha apámnak így a jó, hát miért ne tehetné ezt? Az erdő teremtményei megértenek. Számukra egy vagyok közülök, egy ösztönökkel élő bestia, akivé váltam néhány hónapja. Míg mások talán átokként fogják fel, számomra inkább megváltás volt. Legalább tudtam, hogy ki is vagyok mostantól. Ha öltem, azt a telihold számlájára, s nem beteg apám tanításának számlájára írhattam. Bevallom ez sem élet így, de még mindig jobb, mint az a réveteg, tudat nélkül borzadály, amit évek óta gyakoroltam. Tavasz óta egymagam vagyok, s amíg be nem töltöm a nagykorúságot, az iskola felügyelete alatt élhetek. Talán még megnyugtatóbb is a tudat, hogy a farkas el van nyomva, de az ő ösztöneit követhetem a borotvás őrülté helyett. És most egy hozzám hasonló vonz magához. Szinte érzem a szívverését. A szívemnek oly szerethető lényekről most nem is veszek tudomást, bizonytalanul érkezem már társam mellé, aki oly gyönyörű, magán hordja azt, amitől az, aki. Méregetem pár pillanatig, s szólításom után nem félek megérinteni őt. Lágyan végisimítok a sebhelyen, a páratlan szépségű arcon, s a tincsein. Valaki, aki vállalja magát, harcos hercegnő, a társam és húgom lehet egy személyben. Egy nem várt családtag, akivel sokkal inkább tudnék azonosulni, mint bárkivel eddig ebben a gyomorilt életben. Egyátalán nem tartok attól, hogy megmar, elfut, minden oly természetes, érzem, hogy még az illatunk is közel hasonló. Amikor kinyitja a szemét, ajkaim résnyire nyitva a meglepettségtől, s elmosolyodom. Évek óta először őszintén, boldogan. Az ölelésbe belefeledkezem, s nem is veregetem vállon sután, ahogyan a helyzet megkívánná, hanem a dereka alá fogva finoman megemelem őt pár centire, hogy aztán letegyem.
- Olyan szép vagy... Testvérem, hugom.. Összetartozunk, és... vigyázunk egymásra. – Nem vagyok régóta farkas, ám gyermekkorom óta figyelem az állatvilágot, s nem lehet kérdés, egyek vagyunk, akiknél ez erősebb kötelék, mint a vérségi. Még mindig az ölelésében odasuttogom a fülébe. – Jason. – Végre hajlandó vagyok elengedni, de csupán annyira, hogy mellé sorolva karoljam át a vállát, s hagyjam, hogy megnyugodva szipogjon. Rengeteg kérdésem lesz, ha eljött az ideje.



Soha ne nézz vissza!
[You must be registered and logged in to see this image.]    [You must be registered and logged in to see this image.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Theresa O'Conaill
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 121

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2014-10-30, 22:43



Jason & Thess


Thess finoman simítja végig a élőholt ló orrát újra, és kezéből adja neki oda a második patkányt. Majd felemeli fejét, és egy bizonyos irányba bámul, amerről egy fiú halad felé. Az egész testén érzi a szőrszálakat, és nem a hideg miatt. Furcsa, különös érzés ez, de ő tudja, milyen körülmények között jött már rá hasonló. Egy másik vérfarkas? Itt, az iskolában? Az nem lehet. Nem én lennék az egyetlen? Gondolatok rohamozzák meg, és összeráncolt homlokkal tesz pár tétova lépést a másik felé, aki egyre közelebb kerül hozzá. Arcáról a megnemértés, a meglepetés, és az izgatottság keveréke olvasható le, lélegzete felgyorsul, egyenletesen hagyva párafelhőt a hideg levegőben. Szinte biztos benne, hogy a másik előbb észrevette őt, a lány háta mögött álló thestral pedig kicsit nyerítve kezdi kapálni a földet. Thess újra az orrára teszi a kezét, és úgy csitítja, hogy oda sem néz, csak simogatja finoman. Így áll hát, kezében egy döglött patkányt szorítva, és ahogy Jason közeledik, úgy lesz egyre inkább ijedtebb. Mikor úgy öt lépésre ér tőle, még lép is egyet hátra, kissé tétován, de végül megtorpan, mert a ló is mögötte van, és mert a másik farkas nem tántorít, közelít felé továbbra is. Hirtelen feltörnek benne a kisgyerekkori emlékek, amikor az erdőben volt, a végtelen sötétség ölelte körül, és nem tudott futni, sem harcolni. Hallja magában azt a sikoltást, és mikor a fiú túl közel jön, egyszerűen becsukja a szemét, ahogy akkor is. Majd hallja az édes hangot, és az érintést, amire egyáltalán nem számított. De nem rezzen meg, nem csinál semmit, csak kissé zihálva nyitja ki a szemét újra, amiből a rettegés lassan eltűnik. Pár másodpercig áll ott, és néz Jason szemébe, fürkészi a tekintetét, mintha a múltját akarná kiolvasni belőle. Majd kezéből kiesik a patkány, puffan a földön, ő pedig gyorsan mozdul, kiszámíthatatlanul. És egyszerűen megöleli a fiút, aki előtte áll. Közel lép hozzá, magához szorítja, arcát a nyakába temeti, és teste megfeszül, majd pár pillanat múlva elenged. Sír. Békésen zokog Jason nyakába, öleli őt, és végtelen jól esik neki. Közben a thestral kissé idegesen lép hátrébb, majd előre nyújtja nyakát, mintha csak meg akarná bökni a lány hátát, hogy jól van-e, de végül nem teszi. A ló is pont olyan tétova most, mint amilyen Thess szokott lenni. Mit ki nem hoz az emberből pár társ, aki jókor van jó helyen... Hallani, hogy valamit beszél, de először nem érteni.
- ...miért nem mondták meg? Nem vagyok egyedül... - lehet végül leszűrni a szavakat, és a vérfarkas csak kapaszkodik a társába, és csendesen zokog az éjszakába. Jason erre pedig...

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jason Tinsdale
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 47

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2014-10-30, 13:36


Theresa & Jason
Farkasok közt...

[You must be registered and logged in to see this image.]
Érzek valamit. Valamit, amit nem éreztem, amióta... Beleszagolok a levegőbe, mielőtt visszaindulnék a kastélyba. Nyugtalanító. Lehetséges lenne, hogy valaki más is rajtam kívül? Az igazgató nem említette, hogy így lenne, én megkaptam az óvintézkedések listáját, pontosan tudom majd, hogy mit kell tennem, kitől kell segítséget kérnem. Ez az illat, felborít mindent. Mi ha ha nem tudok ellenállni a másik hívásának? Ha nem megyek majd a helyemre, nem iszom a bájitalt, s nem bújok el. Zaklatott gyermekkoromat még jobban mélyített a szinte halálos seb, amelynek nyomán egy új fenevad éledt a lelkemben, most már kettőjüknek kell megférnie. Amíg a franciáknál csupán azért rettegtem, hogy ne ragadjon el az apámtól látott beteges hajlam, addig a farkas további ösztönöket szabadít fel bennem. Tudatosságra késztet, talán még jót is tesz, hogy rendszerben élhetek, de nem úgy, ha egy másik is van a közelben. Utána kell járnom. Alig pár hónapos kölyök vagyok, a telihold már elcsitult, emberalakom nincsen veszélyben, ám szívdobogásom egyre erősödik, nyakamon kidagad az ér, ahogyan érzem a hívó szót. Figyelnem kell az iskolai szabályokra, még nem vagyok egyetemista, de ez most nem érdekel. Felgyorsítom lépteimet, és már messziről észreveszem az élőholt lovakat etető lányt. Lányt? Nőstényt? A fenevad így gondol rá. Hozzám hasonlóan fiatal, legalábbis az életkorát illetően, a tapasztalatát nem tudhatom, nem vagyok fogékony az ilyesmire. Arról az oldalról pillantom meg az arcát, ahonnan a sebhelye is látszik. Nem tudom, hogy mások mit vélekednek erről, számomra egy harcos látható. Csodálattal tölt el. Nem a nőt látom benne, tévedés ne essék. A hozzám hasonlót, társat. Kivéve ha a torkomnak ugrik, remélem erre nem kerül rá sor. Nem mozdultam hangtalanul, talán már ő is felfigyelt rám. Bizonytalan mosollyal lépek közelebb.
- Ugye te is érzed...? – Szólok hozzá, rámutatva a köztünk lévő kötelékre. Finoman megindítom a kezem az arca irányába, talán tolakadodó vagyok, azt viszont észreveheti, hogy nem viszolygok a sérülésétől, sokkal inkább odavonz. Furcsák ezek a fenevad ösztönök.





Soha ne nézz vissza!
[You must be registered and logged in to see this image.]    [You must be registered and logged in to see this image.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Theresa O'Conaill
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 121

TémanyitásTárgy: Jason & Thess - Tilosban? 2014-10-28, 19:51



Jason & Thess


Kellemes őszi este ez, a csípős hideg szellő felkavarja az avart, megrezgeti a fák elsárgult leveleit, és némelyiket elszakítja az ágtól, hogy tova repüljön vele. A Nap már lenyugodott, és a Hold sarló képében ontja magából ezüstszín fényét, hosszú árnyékokat vetve a rengeteg széléhez. Csendes az este, és hála a tél közeledtének, nem kell megszegni a kijárási tilalmat, hogy az ember lány bámulhassa egy kicsit a csillagokat. Persze minden szabály betartására sincsen szükség, ezért is látogat az egyik kedvenc helyére, a legendás lények karámjaihoz. Pontosan tudja, hogy főleg tanári engedéllyel lehetne itt, léptein és mozgásán látszik, hogy oson, nem akar feltűnést kelteni. A megelevenedő szélre összehúzza magán a hosszú fekete kabátot, elrejtve ezzel az iskolai egyenruháját. Barna haját arca elé fújja a légmozgás, elsöpri hát még ép mogyorószín szeme elől, és tekintetével már a mozgást keresi.
Lassan eléri a kerítéseket, és laza mozdulattal ugrik át rajta, hogy a belső felén legyen. Mások tán félnének, hogy semmi nem választja el őket a vadaktól, de Thess másképpen áll hozzá. Az állatok nem látják sebhelyesnek az arcát, nem ítélik el a családja miatt, nem közösítik ki pusztán ezekért. Csak akkor támadnak rá, ha fenyegetik őket, vagy ha éhesek. Elővesz hát pár halott patkányt a táskájából, és a thestralok felé indul vele. Van itt egy, amivel kifejezetten kedvelik egymást. Lassan lépked, nehogy elessen valamiben, és kezében vagy három patkánytetemet tart a farkuknál fogva, míg végül ráakad arra, akit keres. Hatalmas, szárnyas ló ez, hófehér szemekkel, fekete aszott bőrrel. Rámosolyog, és jobbjába véve az egyik ételnek szánt húst, felé dobja, a thestral pedig még röptében kapja el. Amióta csak az iskolában van, látja ezeket a lényeket. De pont ő ne látná? Hisz maga is gyilkos, még ha nem is önszántából tette, amit tett. Mélyet sóhajt hát, lehelete párafelhőt hint a levegőbe, és közelebb megy a lényhez, megsimítja orrát, csendesen suttog neki valamit gael nyelven. Talán dúdol, de nem lehet kivenni, mert a hangot elmossa a szél.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1416

TémanyitásTárgy: Karámok 2014-10-16, 10:28


Karámok

Legtöbbjük közvetlenül az erdő mellett található meg, bár akad, ami benyúlik a Tiltott rengetegbe is, ez utóbbiak inkább a vadabb lények lakhelyéül szolgálnak, mint pl. a hipogriffek, vagy a thesztrálok, de akadnak szimpla lovak is, akik annyira nem kedvelik a szélsőséges helyeket.
A karámok közelében többnyire csak tanári engedéllyel szabad tartózkodni, főleg ha a Tiltott rengetegbe nyúló részről van szó, ugyanis a varázslények időnként szabadon is csatangolnak odakint, főleg azok, amelyek röpképesek.


[You must be registered and logged in to see this image.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumotion.com/
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Karámok

Vissza az elejére Go down

Karámok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
4 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Similar topics

+

Similar topics

-
» Karácsonyfa
» Hull a pelyhes fehér hó avagy Gundan karácsonya
» Karácsonyi event
» [Event] SAO Karácsony 2026

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Birtok-