Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb

ϟ Régi ismerősök
  Yesterday at 22:41
Madeleine Eastwick


ϟ Képességdobás
  Yesterday at 19:51
Keith Maddox

ϟ Keith Maddox
  Yesterday at 19:36
Keith Maddox

ϟ Alkímia labor
  Yesterday at 17:48
Viviana Rennes


ϟ Neira & Ginny
  Yesterday at 12:32
Ginny Weasley


A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Armand Stansson
 
Luna Lovegood
 
Gina Accipiter
 
Sidney Smallwood
 
Madeleine Eastwick
 
Gwyneira Rousseau
 
Daniel G. Paisley
 
Tim Roberts
 
Perselus Piton
 
Statisztika

Összesen 585 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Keith Maddox

Jelenleg összesen 38959 hozzászólás olvasható. in 3479 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots

Nincs


A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Karámok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
SzerzőÜzenet
Katherine Benedict
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 233

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2017-07-28, 17:03





[You must be registered and logged in to see this image.]
Devan &Katherine

Pedig annak is meg lett volna az esélye, hogy faképnél hagy és szóba se áll velem többet az életben, de szerencsére ez végül nem történik meg. Elég rosszul esett volna, annyi szent, csak mert mindent túl komolyan vesz. Nem is értem, hogy miért nem tud lazább lenni, már-már rosszabb, mint néhány felnőtt, ami aztán elég nagy szó, miután a közelében sincs a felnőtt létnek.
- Idővel majd leszel nagyobb és akkor kiderül, hogy mit tennél, de... sose tudhatod. - vonom meg a vállamat. Hát na tudom én jól, hogy nekünk miket mondanak, de ha azt nézem, hogy anya meghalt, akkor mostantól apának soha nem is lehetne senkije az életben? Jó persze jelenleg nem is nagyon akar, miután kezelik és szanatóriumban van, de... na értitek ugye? Bírom én ezt a Missy-t is, de nem vagyok buta a bátyámnak könnyen lehet, hogy előtte is volt más, akit kedvelt. Engem csak érdekelt mire ez a nagy felhajtás a csókolózás körül, de egyelőre még nem értem. - Nem tudom, az is lehet, hogy még nem értjük és nem tudjuk ki mit miért csinál nem gondolod? - mert hát ott a bátyám és én nem ítélem el, a Missy előtt volt más, vagy mégis sem őt akarja elvenni feleségül, hanem valaki mást. Ez az ő döntése és annyit viszont tudok, hogy ha választasz valakit hosszú távra, akkor mégis csak az életedet kell majd leélned vele, ami nem egyszerű feladat, ha nem tetszik eléggé.
- De ez nem... iszonyatosan fárasztó? Még a bátyám is viccelődik időnként, pedig ő már majdnem felnőtt. - na igen eléggé értetlenkedve nézek rá, miközben sétálunk vissza. Azért nekem ez még mindig fura, hogy valaki ennyire komoly legyen és szívesen tegye. Az pedig, hogy olyan régen nevetett, valahogy számomra érthetetlennek és hihetetlennek tűnik. Nem csoda, ha erre már szó szerint eltátom a számat. - De hát... miért? Ez így nagyon nincs rendben. Nevetni kell, még az egészségre is jó. Te okos vagy, biztosan írnak erről valahol. - igen a nevetés jó, attól jobban leszel, minden szebb lesz és elengeded a gondokat. Képtelen vagyok elhinni, hogy nem nevetett. Az volt eddig a célom, hogy jobb kedvre derítsem, na de most már azt akarom, hogy nevessen is. Ez jó eséllyel úgy nem érhetem el, ha a frászt hozom rá, de valahogy azért mégis csak sikerül majd, legalábbis nagyon remélem. Túl fiatal még ahhoz, hogy ilyen nagyon komolyan vegyen mindent.
- Már egyből kalandoznál? Mit szólnál, ha előbb visszamennénk enni? Éhen halok! És mondjuk utána, vagy holnap? Először meg kell emésztened a mait. - vigyorodom el, mert hát na ő még nem gyakorlott kalandozó, meg aztán a Roxfortban vannak szabályok, amiket hellyel közzel megpróbálok betartani és félő, ha csak úgy elindulunk valahová esetleg ránk esteledik és akkor biztos, hogy bajba kerülünk. Azt pedig az ő kis patyolat tiszta lelke azt hiszem nem viselné el, szóval nem kockáztatunk.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Devan Nott
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 33

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2017-07-06, 03:37


Katherine & Devan

[You must be registered and logged in to see this image.]



Mély sóhaj szökik fel belőlem ezúttal. Talán én is lehetnék egy kicsit...lazább. Vagányabb, vagy inkább… koromhoz illő. Egyszerűen túl sok múltbéli esemény befolyásolta a mostani jellemem, így egy kicsit más szemmel látom a világot, mint egy másik velem egykorú gyerek. Talán ezért sincsenek barátaim, se ismerőseim. Mindenki a rosszat látja bennem, a felnőtt képet, amitől rettegni kell, mert a cél ugyebár:sose nőjünk fel. Sajnos én nem tartozom közéjük. Néha vágyakozok azért a sok mókáért és kacagásért, amit ők élnek át, ám valami legbelül visszahúz.
Ez a gyerekes játék a csókkal is csak azt tükrözi, hogy egy felnőtt szemével próbálom látni a világot, még akkor is, ha gyermeteg módon reagálom le a történteket. Amit Katherine mond, azon egy röpke pillanatig elgondolkodom, majd megcsóválom a fejem. - De ez nem helyes, én biztos nem tennék ilyet, ha nagyobb lennék. - jelentem ki határozottan, tán egy kis ellenszenvvel azok szemben, akik több lánnyal vagy fiúval csókolóznak. - Igazad van… nem értem, de.... nem gondolod, hogyha felnövünk, akkor… akár olyanokká is válhatunk? Én nagyon nem szeretnék. - ezúttal kicsit mélyebb a téma, de miután elfogadom kezét és felállok, inkább más dolgokról beszélnék, ami persze hamar meg is történik.
Megígértetem vele, hogy jó lesz és nem fogja a frászt hozni rám megint. Akkor valószínűleg csak még jobban megbánnám, hogy szóba álltam vele. - Oké-oké, legyen egy kis móka is, abba még nem halok bele. - bólintok egy aprót. - Naná hogy komolyan veszek mindent, felelőtlen még se lehetek örökre, abból csak a baj van, hidd el, saját magamon tapasztaltam. Hogy nevetni? Fogalmam sincs. Talán a hetedik szülinapomon. Valami zsúr volt, a szüleim hozták össze. Volt bohóc, de varázslás is. A muglik meg voltak lepve, amikor a gumicukor kígyók elkezdtek tekeredni. - és ez volt az utolsó alkalom, amikor őszintén nevettem valamin. Azóta nem hogy nem nevettem, de még csak egy kedves, őszinte mosoly sem jelent meg az arcomon. Mióta rájöttem, hogy elvesztettem a családom, nem tudok úgy viszonyulni a dolgokhoz, mint egy normális gyerek. Nekem szükségem van az igazi szüleimre, akkor boldog lennék. A legboldogabb a világon.
- Szóval mi az első uticél? Ezúttal barlangokba vagy szakadékok mellé megyünk újabb pálcavadászatra?


szószám: 773 ♘  zene: [You must be registered and logged in to see this link.] ♘  Don't let your dreams be dreams ♘  [You must be registered and logged in to see this link.]





[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A person is only as good as his word.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Katherine Benedict
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 233

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2017-06-23, 09:43





[You must be registered and logged in to see this image.]
Devan &Katherine

- Jól van... megpróbálok jól viselkedni. - azért nem ígérem meg, hogy menni is fog, de ha ennyire szeretné akkor legalább megpróbálhatom, bár az biztos, hogy nem lesz könnyű dolgom, de egy kicsit neki is meg kell próbálnia alkalmazkodni, mert nagyon komoly. Olyan, mint egy felnőtt, csak gyerek testbe van zárva és ez azért elég fura, már-már ijesztő, csak én mindent könnyedén veszek, ahogyan az ilyen helyzeteket is. De legalább sikerül kezelnem a duzzogását, annyira meglepem, hogy még ezt is elfelejti egy pillanat alatt és máris visszakapom a megszerezett pálcámat. Majd az a kérdés, hogy a bátyám mennyire fog csodálkozni, hogy meg van és mennyire fog leteremteni, hogy visszaszereztem, mert az biztos, hogy nem fog örülni neki, hogy bejöttem az erdőbe, még ha azt is mondom, hogy nem voltam egyedül. Nem mintha Devan lenne a hatalmas bátorságával a tökéletes testőr ugye... A csók, vagy inkább esetleg szájra puszi mégis csak elcsattan, ő pedig még hasra is esik tőle, amin nagyon igyekszem nem nevetni, pedig milyen jól esne! Neki is nevetnie kellene, de... talán nem is tud! Na jó, kiderítem!
- Jó, de hogyan lehetsz szerelmes több emberbe is? Mert láttam már a folyosón olyat, aki csókolózott valakivel, aztán meg mással, akkor ez mégis hogy van? És mégis úgy tűnt, mintha élvezné, de még sem lehet egyszerre másba is szerelmes nem? Te se érted, csak úgy csinálsz. - megvonom a vállamat és inkább segítek neki felállni, mert akármennyire is okoskodik, ezúttal nem fogadom el. Persze okosabb nálam, de ebben a témában ő se jártas, ahogyan én sem. Anya már nincs, hogy őt kérdezzem meg, apa... nem faggatható, miután a szanatóriumban van, a bátyámat pedig még sem kérdezhetem meg, az valahogy még fura lenne. Esetleg Missy-t... ő kedves és lány is, lehet hogy őt kellene megkérdeznem erről az egészről, mert attól még kíváncsi vagyok és érdekel is.
- Oké, megígérem, hogy jó kislány leszek, vagy... igyekezni fogok oké? Azért nem tudok teljesen megváltozni és egy kis móka kell. Egy kicsit azért lehet? Nem ijesztek rád becs' szó, de legalább egy kicsi. Neked is kellene oldódnod, túl komolyan veszel mindent. Mikor nevettél utoljára? - látom én, hogy zavarban van, én igazából egy cseppet sem, csak szépen besorolok mellé és a kezemet a zsebeimbe dugom, miután eltettem a pálcámat és akkor irány a kastély, hiszen itt készen vagyunk és nem lesz már semmi gond, annyira azért még sem jöttünk mélyre. Devannak valahogy tényleg oldódnia kellene és rá férne egy kiadós nevetés, de fogalmam sincs, hogy azt, aki ennyire komoly hogyan lehet megnevettetni. Félő, hogy még a viccekbe is belekötne és kétlem, hogy értékelné a cirkuszt, vagy a bohócokat. Pedig a szívből jövő kacagás a legjobb dolog a világon. Mennyit nevettünk Bellel... Egy pillanatra összeszorul a szívem, de gyorsan elhessegetem az érzést. Hiányzik, de nélküle is boldogulnom kell és kell valami cél, az lesz a következő, hogy úgy igazán rendesen megnevettetem Devant. El van döntve.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Devan Nott
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 33

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2017-05-01, 03:46


Katherine & Devan

[You must be registered and logged in to see this image.]


- Nem, nem szoktam ilyenekkel viccelődni, pláne, ha ilyen veszélyes helyen vagyunk. Bármi történhet, érted? Nem akarok részese lenni annak, hogy elragadnak egy személyt magam mellől, még akkor is, ha csak most találkoztam veled. - duzzogom összefont karokkal. Tényleg felidegesített az előbb. Nem olyan környékről származok, ahol állandóan viccként fogják fel a dolgokat és minden csupa móka és kacagás. Sajnos a nevelőszüleim belémnevelték a jómodort, de legfőképp azt, hogy sose szórakozhassak igazán. Számukra a többi gyerek játéka és szokásai számomra nem voltak megfelelők, mivel én varázsló vagyok, ezért varázslóként is kell kezelniük. Könyveket bújtam, bájitalokat kevertem, míg nevelőapám a hintaszékében figyelte minden mozdulatomat. Hiába vándorolt tekintetem az ablakon túlra, a sok labdával játszadozó gyerekre, hiszen jól tudtam, akár egyetlen gondolat vagy vágyakozás képes felborítani a csendet a lakásban. Apám sose szerette, ha muglikkal voltam körülvéve. Mindig azt mondogatta: "elveszik az eszed és elszívják a varázserőd a nevetséges játékaikkal". És én hittem neki... Pontosan azért, mert nem akartam, hogy olyan sorsom legyen, ahol napiszinten ártanak nekem. Így váltak a könyvek a legjobb barátaimmá.
Derült égből villámcsapásként ér a csók felhozatala. Nem is értem mit akar ezzel pontosan, de azért jól látszik rajtam, hogy fülig vörösödtem. A választási lehetőségeket elnézve, inkább visszaadom neki a pálcát, csak hát a hatalmas taknyolás nem volt a számításaim között.
- Célzás...? - dünnyögöm, amíg valami pózt próbálok keresni, amiből szépen fel tudnék állni, ám a rajtam fekvő Katherine igencsak meggátol benne. Az már csak hab a tortán, hogy egy gyors puszit nyom a számra. Szinte fel se fogom az eseményeket, így csak hatalmasra kerekedett szemekkel nézek fel rá, talán mostanra még vörösebb arccal. Az még inkább lesokkol, hogy ő ilyen könnyen veszi az egészet. - Nem érted? Hiszen... csak azok csókolják meg egymást, akik szerelmesek, nem? Legalábbis... ha mindenki mindenkit megcsókolna, az nem volna olyan különleges, nem igaz? - így is elég nehéz megtalálnom a megfelelő szavakat, de remélhetőleg nem mondok neki túl nagy butaságot. Nekem se jelent túl sokat, de azért valamennyire tudom mi miért van. Elfogadom a kezét, végül feltápászkodok kissé kábult arccal. Egyelőre nem merek egy szót sem szólni, mert félek, hogy elcsuklana a hangom. Nem tudom miért csinálok ebből olyan nagy ügyet, talán még jobban zavarba tudtam ettől jönni, mint egy lány. Csuklyámat a fejemre húzva pillantok rá, ahogy esküt tesz és többet nem ijeszt rám. Kifújom a levegőt, mielőtt bármit válaszolnék. - Rendben... De csak ha megígéred. Akkor talán... később is szóba állhatok veled. - mostanra persze el is felejtettem már miért voltam rá mérges.
- Esetleg... Amennyiben tényleg betartod a szavad és nem hozod rám a frászt...akkor...taláán, elmehetünk más kalandokat is felfedezni. Hiszen te mondtad, hogy a kalandozásra is lehet gyakorolni. - próbálom egy kicsit erőltetni ezt a kalandozás témát, mert azért jól jönne egy kis tapasztalat, ha már egyszer ereklyevadász szeretnék lenni. Plusz eléggé összekutyulta a lelkivilágomat, én pedig el szeretném ezt szépen rendezni és megérteni mi ez az idegen érzés.


szószám: 773 ♘  zene: [You must be registered and logged in to see this link.] ♘  Don't let your dreams be dreams ♘  [You must be registered and logged in to see this link.]





[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A person is only as good as his word.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Katherine Benedict
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 233

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2017-02-24, 19:44





[You must be registered and logged in to see this image.]
Devan &Katherine

Az biztos, hogy sok mindenben másképp gondolkodunk, de ez nem is feltétlenül baj, hiszen nem lehet mindenki egyforma. No meg ha egyformák lennénk, akkor nem tudna nekem segíteni bájitaltanból és persze nem is próbálna meg ijesztgetni farkas témában, bár bármennyire is igyekszik ez amúgy se nagyon jön össze neki. Nincs vele baj, én vagyok kettőnk közül a kitartóbb és még jól meg is viccelem. Persze nem gondoltam volna, hogy ennek ilyen rossz vége lesz... vagy gondolnom kellett volna rá? A jó ég tudja, tényleg azt hittem, hogy nem lesz ennyire kiakadva, hiszen poén volt és igazából vicces is volt, bár persze tény általában én a viccek kitalálója szoktam lenni és nem pedig az, aki elszenvedi őket. Az azért mindig más, de ebbe én nem gondolok bele, túlságosan fiatal vagyok még hozzá. Ettől még ki szeretném engesztelni és persze meg is próbálom. Bocsánatot kérek, de úgy fest, hogy ez még elsőre nem elég neki, hogy elmosolyodjon, vagy valami, netán megpróbálja felfogni, hogy tényleg nem akartam rosszat, csak hát meg kellene próbálnia kicsit elengednie végre magát, mert nincs rendben, hogy mindent ennyire komolyan vesz. Egy kis lazaság kell, mert már most úgy viselkedik, mint egy fárasztó és komoly felnőtt, pedig annyi idős, mint én. Nincs ez rendjén.
- Jó, de... nem történt semmi baj, az a lényeg nem? Te soha se szoktál viccelni dolgokkal? - mókázni, csak úgy poénkodni, kicserélni a sót, cukorra, meg hasonlók. Nem hiszem, hogy ő efféléket bármikor is művelt volna, ami azért elég nagy baj, mert elég vicces helyzeteket tud szülni a dolog, és az ő képe is vicces volt, amikor először elhitt,e csak hát... láthatóan ő ezt nem igazán tudja így kezelni, ezért dobom be a csók témát és arra kiváló, hogy ledöbbenjen annyira, hogy legalább elfelejtse azt, hogy mennyire mérges. Már ez is valami. Bár az is vicces, hogy elvörösödik, de erre nem nevetem el magamat, csak mosolygom, mert a végén még megsértődne itt nekem.
- Miért ne? A bátyám és a barátnője annyira oda vannak a dologért, meg már biztosan te is láttad a folyosón, hogy mások csinálják. Nem vagy kíváncsi rá? - tovább fűzöm a dolgot, pedig látom, hogy már egészen rá vörös szegénynek a képe és talán nem kellene tovább feszítenem a húrt, de hát elég nehéz visszafogni, amikor valahol kíváncsi is vagyok, meg aztán így legalább már tényleg nem mérges és hát én pont ezt akartam elérni, ez pedig sikerült. Végül persze csak a kezembe nyomja a pálcát és esze ágában sincsen semmiféle csókkal próbálkozni. Bár ez cseppet sem lep meg, ahhoz túlságosan bátortalan szegény.
- Jól van... menjünk. - de legalább már nem kiabál és nem haragszik, csak épp... jó nagyot sikerül esni mindkettőnknek. Úgy ránt, hogy ő a fejét veri be, nekem meg sikerül rá esnem. Elég kellemetlen egy helyzet lehet... annak, aki túl komolyan veszi ezt is. - Na ez most nem az én hibám... ugye? Vagy ez célzás volt valamire? - most már szélesebben elmosolyodom és ha már így történt végül is miért is ne? Egyszerűen csak cuppantok egy puszit a szájára. Persze ez közel sem mondható csóknak. Elgondolkodva nézegetem pár pillanatig az arcát. Ahhoz képest, hogy vannak, akik úgy falják egymást a folyosókon, mintha ez lenne életük legjobb döntése... - Egyelőre... nem értem. - morfondírozom, aztán leesik, hogy illendő lenne lemásznom róla, ezért felpattanok gyorsan és a kezemet nyújtom neki, hogy felhúzzam a földről. - Jól vagy? Visszamenjünk? Ígérem jó leszek, becs' szó! - még jobb kezem a levegőben, bal kezem a mellkasomon, tényleg nem ijesztek rá még egyszer. A végén még teljesen leamortizálom és nem akar majd nekem bájitaltanból segíteni.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Devan Nott
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 33

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2017-02-18, 19:23


Katherine & Devan

[You must be registered and logged in to see this image.]


Felvonom egyik szemöldököm, miután elcsendesedik egy kicsit. Csak nem elgondolkozik azon, amit az imént mondtam? Már-már felcsillan a szememben a remény, ám miután megrázza a fejét eleresztek egy halk sóhajt. Hát, ő is ugyanolyan, mint a többi. Mindenkit csak az érdekel, hogy nyerjen, hogy learathassa a babérokat és diadalittasan helyezkedjen el a ranglétra legtetején. Én nem vagyok ilyen. Elfogadom a vereséget és tanulok belőle, hogy legközelebb még jobb legyek. Hiszen’ a hibáiból tanul az ember, nem igaz?
- Még szép. Ha én segítek neked, akkor naná, hogy profi leszel. Mármint, nagyban függ attól, hogy mennyire vagy képes megérteni az anyagot, de… majd kitalálok valami egyszerű módszert, hogy mindent megérts és megtanulj. - bíztatom egy kicsit. Ha rajtam múlik a tökéletességre fogok kocentrálni és arra, hogy a végeredménnyel elégedettek legyünk. Ha már ő tesz egy lépést feljebb, akkor az már fél siker. Csak el kell határoznia magát fejben és minden jó lesz. Nem is tudom mások hogyan csinálják a dolgaikat. Ha fejben nem vagy képes elhinni, hogy meg tudod csinálni és sikerülni fog, akkor mégis hogyan várhatják el az adott helyzettől, hogy majd az menni fog magától? Egy kis pozitívum az életben nem árt, persze ezt pont én mondom, akit a szülei elhagytak és a saját korosztálya is kiutálta. De hát ez vagyok én, Devan, a könyvmoly, aki sokkal nagyobb biztonságban érzi magát a lapok mögött, mintsem, hogy ő maga legyen a szereplője egy történetnek.
- Jó, igaz, de az nem jelenti azt, hogy mindenáron oda kell menni hozzájuk. Távolról is lehet nézni, vagy akár képekről, de ha ott vagy előttük, akkor könnyen megpörkölnek. Neked is megvan a magad véleménye és nekem is. - szögezem le így a végére. Nem is tudom, hogyan tud ilyen nagy hévvel beszélni arról, hogy a veszélyes lények mégis milyen csodálatosak. Oké, van benne realitás, mert hát a sárkányoknak is megvan a maguk bája, de ettől még nem akarok egy méretes darabbal találkozni.
Kicsit azért átértékelődnek bennem a dolgok, amikor rám hozza a frászt. Aztán csak megrázom fejemet és a korábbi rémületet felváltja a düh. Nem értem miért kell szórakoznia ilyenekkel. Ha legközelebb ezt csinálja, nem fogom elhinni, és ha tényleg bajba kerül, akkor magára vessen. Sietve próbálok távozni ebből az erdőből, olyan gyorsan ,amilyen gyorsan csak tudok, ám megérzem Katherine kezét a csuklómra fonódni, így kénytelen vagyok megállni.
- Mi az? - förmedek rá, ám hangom inkább kétségbeesett, mintsem mérges. Összevont szemöldökkel nézek rá, hogy vajon most mivel akarja kihúzni ismét a gyufát. - Ne haragudjak? Katherine, ilyennel nem lehet szórakozni! Mi van, ha egyszer tényleg...tényleg lesz valami baj és én… én nem tudok segíteni...? - halkulok el, ám így is remeg tovább a hangom a korábbiak miatt. Le kell nyugodnom, hiszen’ nem fűz hozzá semmilyen kapcsolat, hogy csak úgy kiakadjak miatta, de mégis, érzem, hogy régi sebeket tépett fel ezzel a kis játékával. Az ajánlatára viszont teljesen elvörösödök, s tekintetemet a cipőm orrára szegezem. - Cs-csók? - kérdezek vissza, mert hát elég furcsa ezt így az ő szájából hallani, pláne, hogy ilyen egyszerűen mondja ki. Azért én is tisztában vagyok az ilyen dolgokkal és én nem épp úgy fogom fel, mint valami apróság. - De… azt nem párok csinálják? Mi meg, fiatalok vagyunk és nem is egy...pár, akkor meg miért? - pislogok rá még mindig elvörösödve. Most sikerült meglepnie olyannyira, hogy el is feledkeztem a korábbi kis tréfájáról. Lassacskán észre is veszem, hogy jobbomban ott szorongatom a pálcáját, amit gyorsan az ő kezébe nyomok, mielőtt még bármi is történne. - Tessék, visszakaptad a pálcád, most már… mehetünk? - meg sem várva a választ indulok el, miután lerázom kezét a csuklómról, ám amint fordulnék vissza az ösvényre, lábam beakad az egyik fa gyökerébe. Ijedten kapaszkodok meg az első lehetőségbe, Katherinebe, akit szépen magammal sikerül rántanom a földre egy tompa puffanást követően.
- Aucs… - nyomkodom a fejemet, amit sikerült bevernem kemény talajba.



szószám: 623 ♘  zene: [You must be registered and logged in to see this link.] ♘  Don't let your dreams be dreams ♘  [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A person is only as good as his word.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Katherine Benedict
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 233

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2017-01-31, 11:05





[You must be registered and logged in to see this image.]
Devan &Katherine

- Elfogadod? Fura... - mintha elgondolkodnék azon, amit mondott, de aztán megrázom a fejemet. Én szeretek nyerni és az a helyzet, hogy soha sem fogadtam el valami könnyen, ha épp nem sikerült nyernem. Szerencsére ebben Belle mindig is jó társ volt, hiszen mindent megtettünk azért, hogy mi nyerjünk, ez soha nem is volt kérdéses, de pont e miatt fura és szokatlan számomra, hogy van olyan, akinek olyan fontos mint nekem, hogy nyerjen. Devan olyan csendes elfogadó típus, én erre nem lennék képes, hiába tudom, hogy biztosan van, aki elvárná tőlem, hogy változzam ilyen irányba. Talán majd egyszer, ha felnövök... de csak talán.
- Ha ez ilyen egyszerű lenne, de oké akkor menni fog és profi leszek bájitaltanból általad oké? - nem ebben azért nem hiszek, sajnos nem vagyok kifejezetten hozzáértő, bármennyire is igyekszem. A bájitaltan nem megy, főleg mert Piton tökre ijesztő, bár az is lehetséges, hogy Devan másképp tanít és úgy már menni fog. Persze akár a bátyámat is megkérhettem volna, hogy segítsen, de ő felsős és elég sok dolga van, meg ott van neki Missy is.
Nehéz eset a srác és a nagy ellenkezésére én csak nevetek. Igenis kedvel és már kimondta, úgyhogy nincs mit tenni. Azért úgy fest rá is lehet hatni, még ha felettébb nehéz is, de egyébként a maga nemében tök cuki és tuti, hogy tud még fejlődni is, csak kell neki egy kis noszogatás. Azt se hittem volna, hogy velem tart a fák közé megkeresni a pálcámat és lám mégis megteszi, pedig az nagyon szabály ellenes és akár még veszélyes is lehet. Épp ezért csak somolygok az orrom alatt, amikor elindulunk.
- Ami veszélyes az is lehet szép. Mondd azt, hogy a sárkányok nem meseszépek! Pedig még csak könyvben láttam őket, de azóta, hogy tudom, hogy valójában is vannak... Olyan csodásak! A farkasfog is lehet szép, persze ettől még nem akarom, hogy átharapja egy is a torkomat, de sárkánytűztől sem akarok elégni. - csak egy félmosollyal vonom meg a vállamat, mert hát na tényleg szépek a farkasok, meg a fogaik is, persze kellő távolságból, vagy külön egymástól, de akkor is azt mondom ami veszélyes még lehet szép is. Lássuk be Devan is elég nehéz eset, de attól még aranyos, pedig ez a kettő is mondhatnánk, hogy kissé kizárja egymást, de közben még sem, pedig ő nagyon igyekszik, hogy ellenszenvessé váljon a szememben, de hát nem megy neki.
- Héj, várj már! - oh persze, hogy túl komolyan vesz még egy kis tréfát is, én pedig futhatok utána a fák között, miután simán egyedül hagy. Na azért ezt én sem akarom, főleg hogy a pálcám nála van, a sajátja is nála van, én meg... na jó nem akarok tök egyedül lenni a fák között, bármilyen bátor is vagyok, ennyire azért akkor sem. Remélem, hogy sikerül utolérnem, végül is ő inkább afféle könyvmoly, én pedig sokkal ügyesebb vagyok, hogy fák között szaladgáljak. Szóval, ha sikerül utol érnem, akkor elkapom a kezét, hogy megállítsam, és felém is forduljon. Tudom, hogy mérges, pedig csak tréfa volt, de kétlem, hogy ez most jó érv lenne a számára.
- Jól van... bocs, azt hittem te is nevetsz majd. Nem kellene ennyire túl ko... - elharapom a mondatot, amikor rájövök, hogy a kioktatás most nem a legjobb út, ahhoz hogy elnézze nekem ezt a kis malőrt, amit persze ő kezelt rosszul, de ez más téma. - Ne haragudj, kétlek! - nagy szemekkel nézek rá, aztán lesiklik a tekintetem a pálcára, amit szorongat valószínűleg. Csak nem dobta el direkt, ha már megszerezte, aztán jön az isteni szikra. Végül is itt vagyunk az erdőben ketten és tudom, hogy a bátyám és Missy... persze ez olyan felnőttes dolog, de a fiúknak fontos, szóval a kezét nem engedem el, hanem kihúzom magamat. - Na jó, ha megkapom a pálcámat éééés megbocsátasz nekem, akkor megcsókolhatsz. Mit szólsz? - persze, hogy láttam én már herecegnős filmeket és persze olvastam is már könyveket, és bár csak tizenkettő vagyok, ettől még miért ne? Egyébként is számomra csók egy szájra puszinak felel meg kb. és az nem olyan rémes dolog, ugye? Hátha attól Devannak jobb kedve lenne, hiszen a folyosókon is mindig azt látni, hogy a csókolózó pároknak nagyon is jó kedvük van.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Devan Nott
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 33

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2017-01-26, 01:09


Katherine & Devan

[You must be registered and logged in to see this image.]


- Dehogynem. És eddig mindig megnyertem, amit akartam, de ha nem is nyerek, elfogadom. - döntöm picit oldalra a fejem. Nem szeretnék tovább szócsatázni vele, mert tudom, hogy csak az idegeimre menne. Már így is több időt beszélgettem vele, mint az összes diákkal egész két évem alatt. Szeretem, ha a végén én nyerek és végül elismeri a másik is, hogy nekem van igazam, de ez esetben csekély az esély rá. Egy rettentően makacs és gyerekes Griffendél palánta az ellenfelem, nekem pedig véges a türelmem.
- Próbálni… Valamit vagy csinálj meg, vagy egyáltalán hozzá se fogj. A próbálkozásoknak általában nyögés a végük. Ha legalább ott lebeg a cél előtted, akkor van esély, de ha alapból úgy fog az ember hozzá, hogy csak “megpróbálja”, akkor az még sem ugyan az, mint a “megcsinálom”. - vonom meg vállamat. Erre már rég rájöttem, hogyha próbálkozok és úgy állok elé, hogy vagy sikerül vagy nem, akkor általában elbukok. Viszont, ha alapból pozitívan állok a dolog elé és kitartok amellett, hogy elérem célom, semmi gond nem történhet. Az, hogy egy ember megváltsa a világot és kiűzze a gonoszt örökre, szintén nem látok esélyt.
Szemeimet forgatva sóhajtok fel, míg kezeimet a kabátom mélyébe süllyesztem. - Jól van! De ne hozzuk fel ezt még egyszer. - fúrom arcomat a galléromba. Miért ilyen nagy a szám? Sose mondanék ilyet ki, nem hogy hangosan, de még fejben sem. Valamiért ennek a lánynak a szórakozottsága és furcsasága kezd rám ragadni, aminek úgy annyira nem örülök. Olyan, mintha sodródnék az árral egy vízesés felé. Az a vízesés takarja azt az énemet, amelyik akár vidám és társaság kedvelő is lehetne. Na nem, a tömeg és az emberek eddig csak a bajt hozták rám. - Ne éld bele magad ennyire. - puffogom az orrom alatt. - Inkább siessünk és találjuk meg a pálcádat, ha már egyszer törvényt kell szegnünk, csináljuk jól és gyorsan. - sürgetem egy kicsit, talán az én biztonságom érdekében is. Minél hamarabb vagyunk túl rajta, annál hamarabb mehetek megkeresni Hagridot vagy a könyvtárost, hátha tud egy-két információval szolgálni. Katherine viszont itt van és a legnagyobb gondom mégiscsak az, hogy nem tudok nemet mondani az általa nevezett “kalandra”. Főleg, hogy ki is mondtam azt az egyetlen szót, ami lavinaként zúdult alább, s egyenesen engem talált el. Úgyhogy csakis magamnak köszönhetem, ha Kath új célja a velem való összebarátkozás lesz.
- Szééééép?! - keresem az állam egy kicsit, mivel eléggé döbbent fejet vágok, amint meghallom, hogy ezt mondja azokra a fogakra. - Most komolyan? Láttál már éles farkasfogakat? Egy pillanat alatt el tudják harapni a torkodat azokkal a “szép fogakkal”. Na és? Ha van pálcám, akkor se tudok egy egész falkát elkergetni, főleg, ha a kicsinyeik előttünk vannak. - ingatom fejemet egy határozott nemmel válaszolva. - Inkább csak reménykedjünk, hogy nem futunk bele egy farkasba se. - nézek rá ezúttal nyugodtabb arccal. Nagyon remélem, hogy nem óhajtanak azok a tappancsos fenevadak ránk törni az erdő közepén, mert akkor tényleg nem tudom mit csináljunk. Megtaláljuk a pálcáját, aztán húzzuk is a csíkot. Már az is akkora nagy kalandnak számíthat, ha túlélünk egy farkastámadást. Addig is csak reménykedni merek, hogy nincs tele az erdő vérfarkasokkal. Mondjuk a suliban vannak páran, ki tudja merre szoktak rohangálni szabadidejükben. Talán jobb lenne visszafordulni, de...Nem! Azért is meg fogom mutatni, hogy nem vagyok olyan félős, ennyit meg tudok csinálni.
- Jó, de ők ezt nem tudják, vagy lehet hogy tudják. Nem hinném, hogy ártatlan kis lányokat veszélyforrásnak tekintenének. -  abban viszont egyetértek vele, hogy valóban parásak egy kicsit. Kecsesek és gyorsak, s épp ezért olyan félelmetesek. Nem tudhatod mikor és hol mozognak a ménessel, de ha ujjat húzol velük nem lesz jó véged.
- Cáfolni… -  motyogom az orrom alatt, míg egy grimaszt követően közelebb is merészkedek a pálcához. Tisztes távolságban, de azért nyúlok érte, amennyire csak tudok. Már majdnem elérem, amikor meghallom a mögöttem lévő sikolyt. Ijedten pillantok hátra, míg a nagy forgásban a hátsófelemre érkezek felkavarva a port magam körül. Még mindig rémült szemekkel nézek fel rá, csak kis idő elteltével tudatosul bennem, hogy az egész csak egy tréfa volt. Arcom rögtön komorrá válik, s lesütve tekintetemet állok fel a földről. Leporolom kicsit magam, majd felkapom a földről a pálcát és gazdája kezébe nyomom. - Nem volt vicces! - szólok rá kicsit keményebben, végül elviharzok a fák felé meg sem várva őt.
Megijedtem, azt hittem valami elkapta, vagy baja esett… Én tényleg, nem akarnám, hogy bármi olyan történjen. Megrémít...



szószám: 711 ♘  zene: [You must be registered and logged in to see this link.] ♘  Don't let your dreams be dreams ♘  [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A person is only as good as his word.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Katherine Benedict
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 233

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2016-10-22, 20:32





[You must be registered and logged in to see this image.]
Devan &Katherine

- Miért, te nem szeretsz nyerni? - mosolyogva vonom meg a vállamat. Hollóhátas, bár biztosan nem akar mindig minden áron nyerni, de mégis csak tudálékos elvileg a háza alapján legalábbis, tehát biztosan fontos neki, hogy ha arról van szó akkor igenis igaza legyen. Nincs ezzel baj, én is szeretem, ha igazam van és őt kimondottan nagy kihívás meggyőzni, pont e miatt nem adom fel egy könnyen a dolgot.
- De azért megpróbálhatja nem igaz? - persze igaza van, egy ember nem tudja a világot megváltani és megváltoztatni, de legalább próbálkozhat. Én is lehetnék olyan visszafogott és nyugodt, hallgatag, mint ő, de nem vagyok, mert szeretek szórakozni és az úgy nagyon unalmas lenne. Rossz dolgok történtek velem az elmúlt években ugyan, de attól még nem fogom ezen rágni magamat, mert attól semmi se lesz jobb, a testvérem se jön vissza igaz?
- De hallottam! És ezt már nem szívhatod vissza, kedvelsz, és punktum! - széles vigyorral húzom ki magamat, főleg hogy ilyen nagy vehemenciával igyekszik megcáfolni azt, amit mondott. Én ezt már nem veszem be. Lehet, hogy azt mondja nincs oda értem, de mégis csak velem tart és nem hagyott faképnél, szóval innentől nem igazán hiteles a dolog. Igenis úgy fest, hogy szívesen jön velem felfedezni és nem csak a könyveiből akarja elolvasni az érdekességeket, maximum még új neki a helyzet, ezért nem ismerné be, hogy esetleg fél, hogy mi lesz a következménye.
- Nem, én nem adom fel, látod már megkedveltél, pedig biztosan azt se hitted volna, innentől már könnyű dolgom van, a többi is menni fog. - elérem én, hogy mosolyogjon, jó kedve legyen, lelkesedjen, sőt még akár nevessen is! Ki tudja az is lehet, hogy eljön majd az az idő is egyszer, hogy ő javasolja, hogy együtt részt vegyünk valami kalandban és nem pedig én hajtom, ahogyan most. Én simán el tudom képzelni, hiszen az emberek változnak és nála is beállhat még ilyen pozitív előrelépés, főleg ha ereklyevadász akar lenni, akkor muszáj lesz fejlődnie.
- Nagy foga... szép fogaik vannak! És puha a bundájuk és van pálcád nem? Tudunk varázsolni, azaz te jobban, de egy farkas nem lehet olyan nagy falat. - jó persze tudom, hogy ez ennyire nem egyszerű, főleg hogy én még mugli származású is vagyok, így aztán varázslás terén nem sokra menne, ha mondjuk nekem kellene segítenem neki, hogy legyőzzük a farkasokat. Reméljük, hogy nem futunk össze egyel sem és akkor nincs semmi gond, csak meg lesz a pálcám és akkor majd örök hálám fogja üldözni, mert segített. Azért talán... mondom talán egyedül nem jöttem volna el érte.
- De ez olyan szomorú, pedig én sose ártanék egy kentaurnak sem, tök menők. Marha parásak, de... tök menők! - jól van tény, hogy amikor a bátyámmal összefutottam velük akkor azért rendesen rám hozták a frászt, főleg amikor még közel is hajoltak és... hát na tényleg bennem akadt a szó, miután előtte lógatott fel az a gonosz vörös hajú lány is. Nem csoda, hogy megijedtem tőlük, de attól még szépek és elég különlegesek is. Ha lenne lelkesedésem tanulni, biztosan többet tudnék róluk, de sajnos elég lusta vagyok könyvtárban ücsörögni, viszont most már itt van nekem Devan, ő mesélhet nekem mindenről, amit ő tud, én meg nem és jó eséllyel ez elég sok dolog lehet.
- Hát cáfolj rám. - noszogatom még egy kicsit, na persze főleg azért, hogy egy kicsit megtréfáljam, mert annyi azért kell, főleg ha már ennyire nehezen vette rá magát, hogy velem jöjjön. Úgyhogy szépen türelmesen várok, amíg a pálcámért nyúl és amikor már majdnem hozzáérne halkan felsikkantok, hátha megáll benne úgy istenesen az ütő. Ha sikerül, akkor persze úgyis elnevetem magamat, mert vagyok annyira kis galád és remélem, hogy azért nagyon nem sértődik meg.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Devan Nott
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 33

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2016-10-06, 04:20


Katherine & Devan

[You must be registered and logged in to see this image.]


- Mindenáron nyerni akarod ezt a beszélgetést, igaz? – sóhajtok fel kissé gondterhelten. Na igen, a hiperaktívsága és a folytonos visszavágása tényleg lefáraszt. Fogalmam sem volt róla, hogy ő ilyet is tudna, mert azért valljuk be, elsőre nem tűnt egy energiabombának, ami másodpercek alatt tudna egy egész regényt elmesélni levegővétel nélkül. De hát ez van, azt hiszem többször át fogom gondolni mikor és miért keressem Hagridot. Nem Katherinennel van baj… Na jó, talán egy kicsit, mert ő különb nálam, én pedig nem tudom értékelni az ő modorát, persze lehet némelyik velünk egykorú fiú tök jól kijönne vele, én sajnos nem hiszem, hogy képes lennék rá. Most is, annyira erősködik, hogy meggyőzzön az ereklyevadászat bizony tele van kalanddal és olyan helyzetekkel, amikre nem tud felkészülni az ember, hanem meg kell tapasztalnia és ahhoz igazodnia.
- Nem mondtam, hogy nem lenne jó, szimplán… nem hiszek abban, hogy egy ember meg tudná váltani a világot és mindent jóra fordítson. – ingatom fejem. Nem, valóban nem tudom elképzelni, hogy valaki puszta jósággal szebbé tegye a világot. Ha létezne ilyen ember, akkor a szüleim élnének, s én is ismerném őket. De így… szenvedésnek tűnik az egész életem. Lehet jobban jártam volna, ha akkor a mostohaszüleim be se fogadnak, mert egyszerűen nem tudom elfogadni a sorsom.
- Hé… én nem… nem is! – kapok észbe a kimondott szavak után, de azt hiszem már túl késő. Kimondtam és ő is hallotta. Mégis mi jár a fejemben? Én? Kedvelni valakit? Pff. Erős kijelentés lenne részemről, ugyanis ebben az egész iskolában is maximum Piton tanár úrral szimpatizálok. Más nagyon nem férkőzött még a közelembe és azt hiszem jobb is így, mert a végén még milliónyi Katherine venne körül, de ameddig egymagában van, elfogadom a jelenlétét. Valamiért tényleg erőt ad, amit elsőre fárasztónak tartottam, viszont kezdem magam furcsán jól érezni mellette. Ez az energia, ami belőle árad ragadós.
A testvéréről is szó esik, amit megígérek, hogy nem mondok el senkinek. Ennyi gerinc még benne is van, na meg aztán kinek mondanám el? A falnak? Arról legalább úgy tartják, hogy füle van. Furcsa.
- Különös szerzet vagy. – sóhajtok fel végül. Már így is épp eléggé összezavart szinte mindennel, amit az elmúlt percekben tett vagy mondott, főleg, miután a téma kissé borússá vált az ikertestvérét illetően.
- Hát… ha neked ez az életcél megfelel. Hajrá! Előre mondom, nem lesz egyszerű, szóval ha fel szeretnéd adni…. akkor csak nyugodtan. – vonogatom vállamat beletörődve sorsomba. Nem tudom mi járhat a fejében, amivel az önbizalmamat tudná felturbózni.
- Nem is tudom. Talán mert nagy foga van? – ironikus a kérdés, hiszen pont most mondta ki, hogy aminek nagy foga van, az vérszomjas. Legalábbis én még nem találkoztam békés farkasokkal, akik csak úgy rám villantották volna a fogpasztareklám vigyorukat mindenféle hátsószándék nélkül. – Tudod, sok farkast fogságban nevelnek, ők azért megszokják az embereket, de itt az erdőben azért merőben más. Mi van, ha megharap? Vagy mi van, ha éhes? Nem tudhatod. – kissé negatív vagyok, de elsősorban nem én szerettem volna farkasok elé vetni magam a Tiltott Rengetegben. Nem véletlenül tiltott, itt a végén még nem növények fognak felkajálni minket, hanem mini farkasok. Csodálatos. A végén még tényleg cipelnie kell, még akkor is, ha kuncog. Nem viccelek, a végén rám jön a frász, nem vagyok hozzászokva az ilyenekhez. Az egy dolog, hogy rengeteget olvasok mindenről, de az még közel sem tükrözi a valóságot. Mint ahogy mondta. Át kell élni a kalandot. Na hát most, egy kisebb szívinfarktus után szerintem simán át fogom élni ezt a bizonyos kalandot.
Mély sóhaj, torokköszörülés és akkor vágjunk bele. – Jó, oké, mesélek róluk. – adom be a derekam. Ezt a fajta érdeklődést díjazom, meg azért, imádom ilyenekről beszélni, még akkor is, ha nem látszik rajtam. Szeretem felvilágosítani az embereket, olyan témákat illetően, amiket nem ismernek annyira, mint én. – A kentaurok eredetileg Görögországból származnak, de viszonylag rövid idő alatt elterjedtek Európában is, mint ugye tudjuk, ebben az erdőben is akad egy ménes. Úgy tudom, mugli területeken is előfordulnak, de ott csak kijelölt részeken, hogy elkerüljék az esetleges arra járó idegeneket. De ha ez be is következne, el tudnak bújni előlük. Egy kalap alá vesznek bennünket a muglikkal és végső soron rettentően bizalmatlanok velünk szemben. – mesélem a lehető leghalkabban, de még épp elég hangosan ahhoz, hogy hallja. Így nem soká meg is érkezünk, legalábbis amit mond, az alapján úgy hiszem közel járhatunk. A szétégett növény darabjai között meg is pillantom a pálcát. – Azt hiszed nem merem? – tűröm fel pulóverem ujját, s libbentem hátra köpenyemet. Csak azért is megmutatom, hogy tudok bátor lenni, ha már idáig eljöttünk. Erőt is veszek magamon, majd odatrappolok a növényhez, először kissé bizonytalanul meredek rá, végül tisztes távolságban állva tőle nyúlok a pálca felé. Nem történhet semmi, nem igaz? Hiszen… ez csak egy porrá égett növény, nem fogja leharapni a kezem vagy ilyesmi.




szószám: 786 ♘  zene: [You must be registered and logged in to see this link.] ♘  Don't let your dreams be dreams ♘  [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A person is only as good as his word.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Katherine Benedict
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 233

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2016-07-27, 10:19





[You must be registered and logged in to see this image.]
Devan &Katherine

Végül is ő a Hollóhátas, szóval gondolom egyébként is okos és sok kérdésre tud válaszolni. Nem gondoltam, hogy ilyen nagyon megnehezítem a dolgát, ha ennyi mindent akarok kihúzni belőle. Na jó... persze az volt a cél, hogy megpróbáljak rávilágítani neki, hogy a dolgok nem olyan egyszerűek, ahogyan gondolja és persze hogy lássa az életnek vannak laza és izgalmas részei is. Nem tudom elhinni, hogy őt ezek tényleg nem érdeklik úgy, mint engem.
- Éééés mi van, ha nem tudsz varázsolni? Vannak olyan helyek, ahol nem működik a mágia? - oh nem hagyom egy könnyen annyiban, ennyire már ismerhet. Persze értem én, hogy a mágiára alapoz, na de mi van, ha nincs? Mi van, ha mugli módszerek kellenek, vagy máshogy kell megoldani? Na akkor mit tesz, ha nem vihet annyi mindent zsugorítva, vagy lebegtetve? Akkor lenne ám csak igazán bajban, de erre majd rájön magától, csak ne élesben, mert az sokkal rosszabb.
- Miért, az nem jó, ha az ember jót akar tenni? De lehetek ereklyevadász is, majd még eldöntöm. - mosolyogva vonom meg a vállamat. Végül is tényleg van még bőven időm, hogy kitaláljam, hogy mit szeretnék. Attól is függ, hogy hogyan tudok jeleskedni az órákon gondolom és hogy mit tanulhatok. Annyira még nem ismerem jól a varázsvilágot, hogy el tudjam dönteni, hogy mi a fontosabb nekem. Persze jó lett volna boszorkányként felnőni, de én még csak pár hónapja ismerem ezt az egészet. Az is lehet, hogy mire oda jutok, hogy pályát kell választanom valami egészen mást találok majd ki.
- Oké, de... akkor is kedvelsz! - büszkén, széles mosollyal húzom ki magamat, mert látom én, hogy rendesen fárasztom szegényt, de ennek ellenére mégis csak kezd megkedvelni és mégis csak velem tart, pedig már rég feladhatta volna az egészet, még se tette, nem hagyott faképnél. - Igen, ők már régóta egy pár, már akkor is azok voltak, amikor én azt se tudtam, hogy van egy bátyám. Elég bonyolult ez, de... még Missy nem tudja, hogy a bátyám megkéri a kezét, ezért titok és csak én tudom! Meg most már te. - na legalább láthatja, hogy én is kedvelem, meg hát belőle tényleg nem nézem ki, hogy menne és továbbadná az infot csomó mindenkinek, főleg mert valahogy nem hiszem, hogy olyan rengeteg sokakat ismerne, vagy olyan nagyon sokakkal lenne jó viszonyban. - Jól van bocs, én... megszoktam, hogy viccelek dolgokkal. - de majd a kedvéért megpróbálom visszafogni magamat, egy kicsit úgyis lecsökkenti a lelkesedésemet a családomat érintő tragédia ténye. Azért nem hosszan, de erről nem kellemes beszélni. Hiányzik Belle, vele biztosan remek kalandokba keveredhettem volna itt a suliban, imádta volna!
- Az még soká lesz, addig még sok év van, de addig is kell valami életcél. - mosolyodom el újra. Igenis mindent megteszek azért, hogy nagyobb önbizalma legyen és persze jobb legyen a kedve. Nehéz eset annyi szent, de én sem szoktam egy könnyen feladni ám a dolgokat.
- Jajj már miért lenne minden állat, aminek nagy foga van vérszomjas? Láttam már állatkertben farkast és az cseppet sem volt az. Amúgy is a zsákmányszerzés miatt támadnak rá emberekre, vagy ha éhesek, de ha egyik sem... - akkor békén hagynának minket és maguktól tovább állnának. Nem kell mindent olyan véresen komolyan venni. Devan tényleg hajlamos mindent iszonyatosan komolyan venni, mintha csak muszáj lenne folyton aggódnia. - Jó, majd cipellek. - nem tehetek róla, de azért ez kivált belőlem egy halk kuncogás adagot. Milyen kis cuki, kíváncsi vagyok milyen lenne, ha tényleg kiakadna, bár nem biztos, hogy jó lenne azt megtapasztalni.
- Mesélj nekem róluk, kééérlek! Én még nem olvastam annyit róluk, sőt... Egyébként pedig nem keresem a bajt, csak szeretek felfedezni dolgokat és nem szeretek a hátsómon ülni, mert az unalmas. - nem vagyok én bajkeverő, csak időnként - gyakran - így jön ki a lépés és baj lesz belőle, de erről nem mindig - de igen - tehetek. - Ez kezd ismerős lenni... - morfondírozom és egészen határozottan lépdelek előre. Nem kell sok hamarosan meglátom a feliratot a földön, bár kissé már el van maszatolva "A következő Missy", de még itt-ott kivehető és a porrá égett növény maradványai is ott vannak, néhol még egy-egy méretes inda is. - No felfedezőkém, kiszeded a pálcámat? - kíváncsi pillantással döntöm oldalra a fejemet. Érdekel, hogy vajon meg meri-e próbálni. A növény már leégett, szóval elvileg veszélytelen a dolog.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Devan Nott
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 33

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2016-07-23, 04:15


Katherine & Devan

[You must be registered and logged in to see this image.]


Tényleg kezd lefárasztani az értelmetlen kérdéseivel, ráadásképp egyesekre alig tudok válaszolni. Keresnem kell a szavakat és egy darabig őrlődnöm rajta, mielőtt valami olyat ejtenék ki a számon, amit végül később a fejemhez tudna vágni. Túl macerás vele a beszélgetés, vagy legalábbis nekem szokatlan. Egyelőre…
- Ki menne málhás zsákkal? – hökkenek meg egy pillanatra, míg elképzelem, ahogy épp egy csapdát kéne átugrani az említett zsákkal. – Varázslók vagyunk, maximum összezsugorítjuk, vagy lebegtetjük, na ne hogy már még ugrálni is kelljen… tuti nem csinálnám, fárasztó lenne, a-a. – csóválom meg fejemet, a sértődős szövegére csak halkan morranok egyet az orrom alatt, de nem erőltetem tovább a beszélgetés ezen szakaszát. Bőven eleget sikerült fecsegnünk az ereklyevadászatról, s annak hátrányairól, és azt hiszem kell még egy kis idő, hogy közös nevezőre tudjunk jutni. Komolyan…miért kell ennyire akaratosnak lennie? Úgy hajt és teper előre, mint aki nem fél semmitől, sem a következményektől, sem a kimondott szavaktól. Furcsállom őt. Teljesen más, mint a fejemben kialakított kép másokról. Ő pörgős és akaratos, számomra viszont ez új és nehéz feldolgozni, pontosan azért, mert korábban nem volt szerencsém korombeliekkel beszélgetni vagy épp játszani. Ez utóbbi persze ritkán fordult elő, s amint a könyvek is betoppantak az életembe, nem tudtam tovább a kinti játszótérre botorkálni, még akkor sem, ha akartam volna.
- Auror? Szóval te mindenáron a gonoszt akarod üldözni? Kicsit mesebelinek hangzik. Harcolsz a gonosz ellen, hogy végül szebbé tedd a világot. – révedek a távolba, ameddig a korábban említett szavakon gondolkodok el. Valóban. Mennyivel szebb is lenne ez a világ, ha nem lenne jó és rossz. Egyenlőség. Sokkal kedvezőbb körülmények lennének és nem lenne ez a nyomor. Akkor még talán a szüleim sem haltak volna meg. Az igazi szüleim… Kik voltak ők?
- UFÓ? – billentem oldalra  a fejemet. Sok mindennek neveztek már, de UFÓnak még sose. – Dehogy. Egyszerűen nem szeretek másokkal lenni, olyan idegen és furcsa nekem… Egyelőre még nincs okom arra, hogy szeresselek, egyelőre maradjunk a kedvelésnél. – emelem fel mutató ujjamat. Na nem akarok én olyan rideg lenni, meg amúgy is. A társasága egy kicsit fárasztó, de nem olyan, ami elől menekülnöm kellene. Még akár azt is mondhatnám, hogy élvezem. Egy egészen kicsit… - Ejha. Ezek szerint a bátyád és a… barátnője már ilyen jól megvannak. Ez jó. Titok? Oké, lakat a számon, maximum a könyvek tudnak majd róla. – ingatom meg fejem. Ha számára ennyire fontos ez az egész esküvős történet akkor legyen, nem fogom kiadni senkinek, főleg azért nem, mert senkivel se találkozom, másrészt evidens, hogy titkot nem mondunk el. Jól vagyok nevelve, nem kell attól félnie, hogy holnapra visszahallja ezt bárkitől is.
- Ha állandóan ilyeneket mondasz, akkor igen is mellre szívom. Nem túl jó a humorérzékem… - motyogom az orrom alatt, majd elhúzva számat nézek rá a oldalba bökést követően. Nem, én abszolút nem értem a humort. Jó, egy bizonyos szintig igen, de az ilyen burkolt fogalmakat abszolút nem. Mindenben a lényeget keresem, a konkrétumot, nem pedig felesleges dolgokat, amikkel csak összezavar.
- Oh…sajnálom. – hirtelen nem is tudom mit kellene mondanom. Nem lehet kellemes. Azt hiszem… tudom milyen. Elveszíteni valakit, akit szerettél, vagy az én esetem más? Én nem is ismertem azokat, akiket szeretnem kellett volna. Olyan szörnyű ez az egész. Legalább láthatnám őket még egyszer… Katherinennek sem  lehet vagy lehetett könnyű, ezért sem faggatom bővebb információkért. Lelkem nekem is van, és nem tervezek átgázolni valaki másén.
- Életcél? Azt hittem auror vagy ereklyevadász akarsz lenni… - húzom el számat értetlenkedve. – Előre szólok, hogy nem lesz olyan egyszerű „felturbózni az önbizalmamat”. Tizenkét éve nem jött össze. – sóhajtok fel gondterhelten. Ha ő ezt tűzi ki célnak, hát tegye , de akkor számolnia kell azzal, hogy nem fogom tolerálni a jelenlétét minden egyes alkalommal. Másrészt már így is sokat kivételezek vele. Hagriddal kellett volna beszélnem, erre itt lyukadok ki és Katherine-t helyeztem előtérbe… Mi ütött belém?
- Lehet, hogy cukik, de belőlük is az a vérszomjas állat lesz, te azt tudod ugye? – félve kérdezek rá, összébb is vonom szemöldökömet. Na nehogy már kölyökfarkasokkal kelljen találkozni. Ők ugyanolyan rosszak, mint a szüleik, meg aztán, tuti valahol a környéken lennének a nagyobb farkasok is, azok meg egy pillanat alatt szétszednek minket. Remélem Kath tudja mit csinál. – Nem, nem hagylak faképnél, maximum kiakadok, utána a hátadon cipelhetsz ki az erdőből. – oké, kezdek kicsit nyugtalan lenni, még akkor is, ha azt mondja csak egy kis séta lesz az egész. Kifújom a levegőt, aztán tovább lépkedek utána. Merlinre, csak szép komótosan, ne siessünk sehová, maximum ki innen, mielőtt valaki elkap. Akár a vadőr, akár valami más…
- Különleges lények. Félig ember, félig ló és nagyon okosak. Csodálom őket, meg sok könyvben olvastam róluk meséket, történeteket. – vonom meg vállamat. – Na és te? Miért keresed ennyire a bajt mindig?



szószám: 773 ♘  zene: [You must be registered and logged in to see this link.] ♘  Don't let your dreams be dreams ♘  [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A person is only as good as his word.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Katherine Benedict
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 233

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2016-07-15, 11:58





[You must be registered and logged in to see this image.]
Devan &Katherine

Az a baj, hogy határozottan nehéz jellem vagyok e téren, finoman szólva is makacs. Hiába válaszol jól, nem könnyen tudom csak úgy annyiban hagyni a dolgot, bár szerintem ő már nagyon azt szeretné, hogy fejezzem be végre. Valahol megértem, de hát na... furán gondolkodik, legalábbis az én nézőpontomból, így meg azért nehéz annyiban hagyni.
- És nagy málhás zsákkal hogyan ugrálod át a csapdákat? De jóól van, meg ne sértődj nekem. Persze fel kell készülni valamelyest. - nem akarom én, hogy nagyon kiakadjon, mert folyton csak piszkálom a kérdéseimmel, tényleg nem. Egyszerűen csak jobban bele kellene gondolnia, hogy mindenre akkor se lehet előre felkészülni. Persze lehet rá törekedni, de attól még nem biztos, hogy megy is. Gondolom egy ereklyevadász azért sok olyan helyre is eljuthat, ahol nem könnyű közlekedni, szűk járatok, meg sziklaperemek és persze lehet a hátizsák is tértágított, ha abban kell keresgélni az is idő. Na jó mugli családból származom, nekem azért a mágia még nem olyan evidens, mint mondjuk azoknak, akik eleve ebben nőttek fel.
- Majd még kitalálom, végül is még bőven van időm, az is lehet, hogy... auror leszek! - az is izgalmas, vadászni a rossz fiúkra, meg minden. Egyelőre még nem is nagyon gondolkodtam ezen, meg hát nem is tudom annyira, hogy mikből lehet válogatni. Én még leragadtam a balett táncos, meg tűzoltó vonalon, a varázsvilágban viszont egészen más munkakörök vannak. Akár még sárkányszelídítő is lehetnék, vagy... vagy valami trükkmester mágiával, az is tökre menő lehet.
- Nem szereted az... embereket? Mintha te valami UFÓ lennél, vagy mi. Engem se szeretsz? - tudom cukkolom és kifigurázom a szavait, de hát na olyan kis komolyan beszél, mintha minimum idősebb lenne vagy tíz évvel és ahhoz képest, akik nekem még odahaza voltak a barátaim ez nagyon új és szokatlan. - Tizenkilenc, ő már nem sokára befejezi a sulit és... és az is lehet, hogy megnősül! De ez titok! - jól van na, tudom hogy úgy volt, hogy ezt nem mondom el senkinek, de hát Devan nem hiszem, hogy lenne akinek tovább tudná adni, mert hát... ő Devan, nem az a nagydumás fajta és pletykálni se hiszem, hogy szokott. Meg amúgy is miért pont a bátyám titkait adná ki... akárkinek is.
- Tudom na, ne szívd mellre. - finoman a könyökömmel oldalra bököm, hogy már megint zavarban van. Nem gondoltam komolyan, hogy netán butának tart, mármint remélem, hogy nem tart annak, aztán visszakérdez és igaza van... teljesen jogos, eddig főleg a bátyámról beszéltem. - Volt egy húgom, mármint... ikertesóm, csak ő... szóval anyával balesetük volt a nyáron és már nem jöhetett ide.- elhúzom a számat egy pillanatra, aztán csak megrántom a vállamat és megpróbálok a dolgon tovább is lendülni gyorsan, mintha nem is lett volna szó az egészről.
- Majd akkor én felturbózom az önbizalmadat... valahogy. Ez lesz az új életcélom! - gyorsan visszaszerzem a lelkesedésemet a pocsék témát elkerülendő, aztán a viccelődés is jöhet. Persze tudom, hogy nem szereti, de ki tudja, talán legbelül mégis. Unalmasabb lenne Hagridot traktálnia a kérdéseivel nem?
- Hát a kölyökfarkasok nem, és azok olyan cukik! - nem is gondoltam komolyan, azt se tudom itt az erdőben milyen állatok élnek. Mi csak a kentaurokat láttuk, de ők... igazából azt se tudom, hogy minek számítanak, mert félig emberek, félig meg lovak, akkor most félig állatok, félig meg nem? De akkor minek soroljuk őket? - Ha eltévedünk akkor... olyan mérges leszel, hogy faképnél hagysz? Nem hiszem, hogy egyedül akarnál mászkálni az erdőben, szóval nyugi, csak sétálunk egyet. - mosolyogva karolok belé, mintha tényleg nem egy sötét és riasztó erdőben, hanem mondjuk egy virágokkal teli fényes tisztáson sétálnánk, ami hát tudjuk jól, hogy nem így van.
- Szóval miért vagy oda a kentaurokért? - egy kis fecsegés talán neki is jót tesz, eltereli a gondolatait a farkasokról, meg a... medvékről.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Devan Nott
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 33

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2016-07-11, 05:09


Katherine & Devan

[You must be registered and logged in to see this image.]


Nekem így jó és kész. Akkor mi van, ha a szüleim keze van a dologban? Összedől a világ? Vagy egyáltalán történik velünk bárki rossz is? Nem hiszem, én így lettem nevelve és nem is olyan szörnyű, mint ahogy azt sokan látják. Talán…
- Dehogynem, de attól még nem árt tudni hova is mész. Legalábbis az alapokat, miféle hely az, nem kell pontosan tudni mi van odabent. Nem vagyok látó, naná hogy nem tudom megjósolni mi van ott, de azért nem olyan nagy baj az, ha tudod hova tartasz. Szikláshegység, barlangok, stb. Az ilyenekre fel kell készülni, kell vinni egy csomó cuccot, nem elég csak mágiát használni. – csóválom fejem. Ha ezek sem elfogadható válaszok számára, akkor nem tudom mi mást kéne, hogy mondjak. Egyelőre összefont karokkal nézek rá és várom, ameddig végre tudunk valamilyen közös nevezőpontra jutni, mert eddig csak bombáz a kérdéseivel. Komolyan, szerintem a mostani találkozónk óta több kérdést hallottam, mint az elmúlt tizenkét évben. – Nem azt mondom, hogy mindenre fel tudok készülni, de amire igen, arra fel is fogok. Váratlan dolgok történhetnek, ezt nem zárom ki, de akkor sem akarok tájékozatlanul bóklászni, mint egy idióta. – húzom el számat püffögve. Amúgy sem rajongok a meglepetésekért, s bár tudom, könnyen előfordulhat, ha ereklyevadász leszek, akkor sem fogok ész nélkül belevágni a kalandozásba. Már így is épp elég erőt gyűjtöttem össze ahhoz, hogy elhatározzam magam, mit is akarok csinálni a jövőben, mivel akarok foglalkozni.
- Na, ugye. – bólintok. – Akár az is lehetsz, a kalandozási vágyad tuti üti a mércét, ki tudja. – vonom meg vállamat. Akár az is sikerülhet neki, megvan benne a kurázsi és azt hiszem neki még talán nagyobb esélye is lenne, mint nekem. Én inkább az elméleti részeket és a kutatósdit szeretem, nem pedig a mászkálást és a veszélyes helyzeteket. Csak remélni merem, hogy ez a későbbiekben változni fog és más szemmel tekintek majd felé.
- Én, kedves? Próbálkozok, mert nem akarok bajt csinálni. De nem szeretem az embereket, valahogy túl furcsák, más a világuk, néha idegennek érzem magam a környezetükben. – sóhajtok fel nyűgösen, majd Katherinre pillantva felvonom szemöldökömet. – Hány éves a bátyád? – érdeklődök. Csak nem olyan idős, mert én célzottan az idősebb felnőttekre gondoltam. Nekik van furcsa világképük és évek óta hordozott kis meglátásaik az embereket illetően. Nekem kellőképp bonyolult az ő véleményük és világuk, ezért is igyekszem többet tanulni, hogy megértsem őket. Sokszor kapok magas labdát, és nem szeretek alul maradni.
- Nem mondtam, hogy az lennél… mármint… na… - akadozok, keresem a szavakat, aztán csak úgy döntök, inkább csendben maradok, és a földet pásztázom. Az valahogy érdekesebben néz ki, mondjuk. – Megbeszéltetek? Újonnan nem? – kapom fel fejemet. Csak beképzelem, vagy itt azért valami nem oké. Miért használna múlt időt, ha ennyire rajong a bátyja iránt. Nem akarok kukacoskodni, de kíváncsivá tett.
- Tudod, az nem olyan könnyű. Nem szoktam elismerni a képességeimet, mert nem vagyok megelégedve velük. – vonok vállat tehetetlenül, viszont a zsarolós részre elkerekednek szemeim, s szemöldököm az egekbe szökik. – Katherine! – akadok ki, s sebtében összehúzom magamon a talárt. A vigyorgásából persze sejtem, hogy csak viccel, de azért a kijelentése elég durva volt. Naná, hogy nem hagynám egyedül bemenni az erdőbe, még a végén engem kérdezgetnének, és a nyakamra járnának. Na, azt már nem, inkább megyek vele és hazudtolom meg saját magam, mintsem a mai kérdésáradat után újat kelljen átélnem.
- Farkas? – ráncolom homlokom. – Ugye tudod, hogy azok még termetre is nagyobbak, mint mi? A medvékről ne is beszéljünk. – sóhajtok. Én mentem bele, vállalnom kell a kockázatot, így nincs más lehetőség, meg amúgy is. Valami furcsa érzés kerített hatalmába, egész hívogató és kellemes. A kentaurra azért felcsillannak a szemeim és ha nagyon figyel, talán azt is észreveheti rajtam, hogy bátrabban szedem a lábaimat.  – Oké. Bízok benned, de ha el merünk tévedni, nem állok jót magamért. – dörzsölöm szemeimet, mielőtt előkapnám pálcámat a biztonság kedvéért.

szószám: 627 ♘  zene: [You must be registered and logged in to see this link.] ♘  Don't let your dreams be dreams ♘  [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A person is only as good as his word.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Katherine Benedict
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 233

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2016-07-04, 19:54





[You must be registered and logged in to see this image.]
Devan &Katherine

Valahogy azt nem tudom elképzelni, hogy ő tényleg más és hogy ilyennek is született. Sokkal hihetőbb számomra, hogy ilyennek nevelték a szülei és a sok tiltás miatt végül elhitte, hogy neki ez így a jó, de az, hogy már eleve ilyen... Hiszen alapból minden gyerek kíváncsi és szeretnek is kíváncsiskodni, ő meg azt mondja, hogy ő nem, ez akkor is fura.
- Jó persze felkészülsz előtte, de mi van akkor, ha nem tudsz mindenre felkészülni? Az ereklyevadászat lényege nem az, hogy olyan helyekre mész, ahol még más nem járt? Akkor honnan tudod, hogy mi van ott? Ki mondja el? - na erre adjon nekem választ, ha már tényleg olyan nagyon okos, mert ezt tényleg nem tudom. Nem hiszem, hogy tényleg előre tudni fogja, hogy mi vár rá mondjuk egy kaland vagy kutatás alkalmával, akkor viszont igenis fel kell készülnie arra is, mi van, ha nem tudja mi lesz, tehát készülnie kell a felkészülhetetlenre is és arra is lehet gyakorolni. - Ezt te sem hiheted el komolyan. - rázom meg mosolyogva a fejemet. Persze nem lehet semmi váratlan esemény, ha mindenre felkészül? Ezt akkor se hiszem el. Szerintem nagyon is lehetnek meglepetések akármit is akar felfedezni és az improvizálást is érdemes gyakorolni.
- Ez igaz, még én se tudom, hogy mi leszek, lehet hogy én is ereklyevadász leszek majd! - végül is miért ne? Ebben van kihívás és lehetőségek is és még tetszene is nekem, de persze addig még kitalálhatom, az az egy biztos, hogy nem fogok bájitalokat kikeverni, mert abban béna vagyok és Pitontól is rettegek, tehát egy már ki van zárva. Tanár se lennék jó, ahhoz nagyobb fegyelmezettség kell, de biztosan találok olyat, ami tetszik és amiben tényleg jó is vagyok.
- Te is kedves vagy és jólelkű és fiatal, mégis okosabbnak tűnsz nálam és nem hiszem, hogy a felnőttek világa olyan bonyolult. A bátyám se bonyolult. - jó talán vannak bonyolult dolgai, meg hát nem értem azt a nagy rajongását a női nemmel való... mindenféle dolgok iránt, de ehhez még biztosan kicsi vagyok és igazából nem is érdekel annyira, de azt nem szeretem, ha felnőttek gyereknek tekintenek és e miatt úgy gondolják bizonyos dolgokat úgy se érthetek meg.
- Úgy fest én se vagyok olyan buta. - rántom meg mosolyogva a vállamat. Jó kérdés honnan tudok ilyen sokat ezekről a dolgokról, talán azért könnyebb nekem, mert mindig volt kivel megbeszélni a dolgokat és közös eszmefuttatásokat végigvinni. - Tudod a tesómmal mindent megbeszéltünk és ő is elég okos. - volt, ez valahogy lemarad, de néha nehéz kimondani, hogy tényleg csak volt és már nem is lesz sosem, pedig így van.
- Az első lépés önbizalom! Higgy jobban magadban, nagy dolog volt az a varázslat és ha másképp nem lehet hatni rád, hát zsarollak. - vigyorodom el, de úgyis csak viccelek. Persze lehet, hogy képes lennék egyedül elmenni az erdőbe és megkeresni a pálcámat, bár eddig nem merült fel bennem, amikor a madarat mentettem ki, de ha már arról van szó őt is egy kis kalandba rángathatom, hát akkor miért ne?
- Azt hiszem az óriás pókok az erdő mélyén élnek, erre maximum csak farkasok vannak, meg medvék. - kész csoda, hogy nem kezdek el húúzni, hogy ijesztgessem, de a vigyoromból látszik, hogy inkább csak szórakozom vele. Dariusszal se láttam medvét, vagy farkast, nem hiszem, hogy most felbukkanna egy falkányi. - Hát... igazából idefelé követtem a fényeket, de meg lesz ám az útvonal, tényleg! Talán még látunk kentaurt is! - na jó, gőzöm sincs merre volt az a növény, de próbálom legalább kb. felismerni a növényeket, hátha sikerül belőni legalább azt, hogy merre jöttünk vissza, bár ez még nehezebb, hiszen akkor meg eléggé ki voltam borulva, de azért nagyon figyelek és koncentrálok.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Devan Nott
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 33

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2016-07-03, 05:39


Katherine & Devan

[You must be registered and logged in to see this image.]


Az ő világa számomra teljesen más, én más dolgokat szeretek csinálni, mint ő, így nem is várhatom el, hogy teljesen megértsen. Más vagyok, mint a többi gyerek. Engem nem arra neveltek, hogy az utcán futkossak a barátaimmal, miközben egy piros, fehér pöttyös labdát üldözünk. Ezek az örömök kimaradtak az életemből, s mivel nem tapasztaltam meg és nem éreztem hiányát, így az évek alatt egyáltalán nem érdekelt a többi gyerek szórakozása.
- Oké. Akkor tegyük fel, van egy ősi tárgy, ami nagyon, de nagyon kellene nekem, de nem tudom hol van helyileg és hogy mi vár rám. Ez mind-mind olyan dolog, amit még az utam előtt ki kellene derítenem, mégse kéne meghalnom menetközben, csak azért, mert felkészületlen voltam. A kalandok pedig… az attól függ mi számít annak, mert egy szakadék peremén lógni még lehet kalandos, amennyiben túléled. – emelem fel mutatóujjamat. Én nem próbálom őt meggyőzni, csupán elmagyarázni, hogy nem szabad fejjel a falnak rohanni. Sok olyan könyvet olvastam már, ahol a főszereplő meggondolatlan volt és józan ész nélkül cselekedett. A végére pedig már késő volt, mert a legelején elszúrta, vagy nem készült fel egy váratlan jelenségre. Oké, benne van a pakliban, hogy egy sírkamrában egyszercsak megindul feléd egy hatalmas kőből készült golyó. Az akár még kalandként írhatja be magát a történelembe. – Ha nem tudok? Akkor még ott kell kitalálnom valamit azok alapján, amiket olvastam. De… azt hiszem ilyen nem történhet, ha az ember rendesen fel van készülve és célként tűzi ki magának a felkészülést. – magyarázom némi hezitálással. Van valami abban, amit mond és mi van akkor, ha egy olyannal találkozok szembe, amire nem készültem fel? Improvizálnom kéne, vagy valamit nagyon, de nagyon gyorsan kitalálni.
- Egyelőre elsősök vagyunk, időnk, mint a tenger. Majd esetleg meglátom, hogy a következő évem mennyire lesz jó. – töprengek el egy rövid pillanatig. Tudom én, hogy fel kell készülnöm és gyakorolnom, nehogy a végén tapasztalatlanul essek neki mindennek, de hova rohanjak? Az első évemet ugyan javarészt könyvekkel töltöttem, de ez fontos volt, hogy új információkat szerezzek a világunkról. A gyakorlati rész pedig jövőre csúszik, majd kiagyalok valamit, nem kell itt rögtön a legrosszabbra gondolni. Viszont igencsak át kell még azt a részét gondolnom, hogy nekem szabályt kell szegnem ahhoz, hogy olyan csodákat láthassak, amit anélkül sohase tudnék.
- Jó, de te… te más vagy. Kedves, jólelkű és még fiatal. Mi nem érthetjük a felnőttek világát. Még én se, hidd el, néha teljesen belebonyolódok a nagyobb korosztály gondolkodásmódjába. – vonom meg vállamat. Azért valamelyest figyelemreméltó, hogy ennyire magabiztos. Én nem tudom mi fog történni velem, de valószínűleg én sem lennék a végletekig goromba valakivel. Maximum megmaradok a csendes, visszahúzódó okostojás szerepében, de semmiképp sem tipornék át senkin.
- Hogy őszinte legyek, nem tudom ki miatt van. – csóválom meg fejem egy reménytelen sóhajt hallatva. – Nagyon értesz ehhez, honnan tudsz ennyi mindent ilyenekről? Megleptél. – futtatom végig rajta szemeimet kissé döbbent arcot vágva. Nem mindig mond hülyeségeket, sőt, néhány dologban egyet is értek vele, pusztán a makacsságom és a különbözősségem szab gátad abban, hogy el is ismerjem az igazát. Viszont szájhúzogatva kénytelen vagyok elismerni azt, amit mondott. Ameddig ki nem próbálom milyen is lehet, nem tudhatom, hogy szeretem-e vagy sem. De ott vannak a szüleim. Az állítólagos szüleim, akik megtiltották, hogy bármi bajba keveredjek. Akkor mégis mi tévő legyek? Ígéretet tettem és megfogadtam, nem akarok bűntudatot érezni.
- Abban nem is kételkedek. Az ereklyevadászok mindig is menők voltak. – bólogatok hevesen. Ez a téma eléggé feldob ahhoz, hogy ne legyek olyan mufurc és zárkózott, mert hát, egy olyan témához értünk, amit egyenesen imádok. – Amennyiben sikerül azzá válnom, kiderül milyen jellegzetességem lesz. – ezúttal szélesedik az a mosoly. Katherine tényleg ért ahhoz, mivel lehet felcsigázni az embert, na meg feldobni. Az első lépés sikerült, elérte, hogy egy apró, őszinte mosoly kerüljön az arcomra, de ettől függetlenül még mindig feszélyezve érzem magam a társaságában. Nem pont miatta van, úgy általában bárkivel kell szóba állnom nem igazán rajongok érte.
- Az csak egy egyszerű varázslat volt, tényleg nem nagy dolog. – dünnyögöm az orrom alatt. Jó, jó, az a madárka nem volt olyan jó passzban, de azért egy apró kis varázslatot nem kell felfújni, szerintem nem volt annyira nagy szám. – Hé! Fenyegetőzni tényleg nem ér. – nézek rá szúrós pillantásokkal, ám kénytelen vagyok belemenni. Valóban nem lenne túl bátor dolog így magára hagyni ebben az erdőben. Tehát muszáj vele tartanom, már csak a pálcája miatt is. Követem őt, bárhová is visz, azért a bizalmam néha ingadozni kezd, amikor furcsa zajokat hallok a fák mögül. – Őszintén kérdezed? Egyelőre azon izgulok, hogy találjuk meg a pálcádat anélkül, hogy egy óriás pók ránk támadna. – nézek rá úgy, mint aki valami hülyeséget kérdezett. Ezután valamennyivel halkabban folytatom. – Ettől függetlenül annyira nem rossz. Túltettem magam a tiltott terület fogalmán, szóval egyelőre szóba se jöhet az, hogy összetojnám a gatyám, vagy valami… - tárom szét karjaimat fejrázva. – Na és? Közel vagyunk már?

szószám: 797 ♘  zene: [You must be registered and logged in to see this link.] ♘  Don't let your dreams be dreams ♘  [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A person is only as good as his word.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Katherine Benedict
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 233

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2016-06-17, 16:14





[You must be registered and logged in to see this image.]
Devan &Katherine

Tényleg nehezen értem meg őt. Én szeretem a meglepetés izgalmát. Szeretem, amikor nem fogom tudni, hogy mi történik, vagy mi várhat rám, annak azért van egy sajátos izgalma. Ő viszont inkább meg van csak úgy saját magában és nem szereti az efféle izgalmakat. Vagy mégis csak titkon és nem meri igazából elmondani. Lehet, hogy idő kell, hogy rájöjjön szereti a kalandokat.
- De, ha jól elmagyarázod biztosan érteném nem? Csak meg kellene próbálnod. - vonom meg a vállamat. Tényleg nem értem őt, hogy miért nem akar kalandozni, vagy legalábbis ahogy ő mondta mindent előre meg akar tervezni, pedig a kalandokat azért még sem lehet. Persze megpróbálhatsz felkészülni mindenre, de mindig van valami meglepetés, amivel aztán nem tudsz előre számolni. - Akkor végül is megpróbálnál lehetőleg mindenre felkészülni ugye? És ha nem tudsz? - na igen ez a kérdés. Hiba próbál mindenre felkészülni, de nem biztos, hogy sikerül. Pont azzal lesz jó kalandozó, ha eleget gyakorol ahhoz, hogy tudja kezelni a meglepetéshelyzeteket is és ezt jó már előre elkezdeni, akár mondjuk most.
- Tudod a kalandozásra is érdemes gyakorolni. - nem akarom én piszkálni, ezt láthatja a mosolyomból is, csak hát... tényleg nem jó, ha az iskola után veti bele magát a kalandozásba. Addig is érdemes legalább néha. Nem kell úgy, mint ahogyan az ikrek, akik miatt a legtöbb pontot veszíti a házunk - bár én új vagyok, nekem ezt mesélték csak -, de hát na azért mégis csak nem rossz dolog időnként az izgalom. Meg van annak a maga élménye, tilosban járni, kockáztatni.
- Lehet, de én tuti, hogy nem lennék ilyen másokkal akármi is történne velem. - még kicsit ki is húzom magamat, hiába hogy ez talán kissé gyerekes felfogás, hiszen nem tudhatom milyen az, ha valakivel tényleg szörnyű dolgok történnek... mármint szörnyűbbek, mint velem, hiszen meghalt anya, a testvérem is, és apa nem törődik velem, amióta kezelik... ez se könnyű, de azért engem nem változtatott meg. Szóval akármi is történt Pitonnal, nem fair, hogy másokon vezeti le, én azért nem tudok vele ennyire megértő lenni.
- Tudod az a legnagyobb kérdés, hogy a szüleid miatt, vagy tényleg magad miatt nem akarsz. Persze a te dolgod, én nem akarom erőltetni, de azt mondják minden kaját meg kell kóstolni mielőtt azt mondod, hogy nem szereted... ez erre is él, ki kell próbálni előbb. - hiszen, ha ki se próbálja nem tudhatja szeret-e kalandozni. Lehet, hogy megtetszene neki a heves szívdobogás, az izgalma... Miért ne? Azt hiszem lassan szent célom lesz, hogy legalább megismertessem vele, hogy milyen ez és akkor majd hátha meggondolja magát, vagy sikerül kiölni belőle azt a gátat, ami ha jól sejtem benne lehet a szülei miatt. Aztán lehet, hogy tényleg nem szeret kalandozni, de akkor szerintem később se fog ez változni, felnőtt korában sem.
- Hát persze! Szerintem menne neked és lehetne valami jellegzetességed is. Az ereklyevadászoknak mindig van. Még nem tudom mi, de valami menő dolog! - egyedi kalap, vagy hordhatna kardot, az állati jól nézne ki! Tudom már nem sokan viselnek effélét, de azért van, aki igen. Esetleg, ha lesz valami egyedi sebhelye... Jó persze az fáj, amikor az ember "megkapja", de aztán meg már elismerően néznek rá, ha meglátják, mert tudják valami fantasztikusat élt át, amikor szerezte és még túl is élte!
- Hozzám képes igen, még a madarat is meggyógyítottad! És amúgy se hagynám, hogy visszakozz. Akkor egyedül mennék és nem akarnád, hogy egyedül bajom essen igaz? - az utolsó szót még kicsit szándékosan el is nyújtom, de aztán irány az erdő. Tudom merre mentünk a bátyámmal, nincs messze úgyhogy szerintem oda fogunk találni. Azért persze előbb még kell sétálni egy nem kis távot a fák között. Így már csak akkor szólalom meg újra, amikor beérünk az árnyasabb részre és már hátra nézve is csak alig látszik a fáktól mögöttünk a birtok. - Na milyen érzés? - kíváncsi vagyok, hogy izgatott-e, vagy izgul-e már. Ha jól sejtem, akkor igen, de remélem, hogy nem fél különösebben, az nem jó jel. Félve nehéz kalandozni.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Devan Nott
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 33

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2016-06-12, 18:17


Katherine & Devan

[You must be registered and logged in to see this image.]


Vannak esetek, amik megkövetelik tőlem, hogy lépjem át a határokat, de csakis ésszel. Sose voltam és sose leszek az a személy, aki felelőtlenül cselekszik és meggondolatlanul ugrik fejest a problémák óceánjába. Ő lehet, hogy ilyen, de én nem fogom követni ezt az utat. Tele van gondokkal és én nem érzem úgy, hogy a szabályszegés jó útra vezetne.
- Nem is arról van szó, hogy nem merem, csupán… áh, nehéz elmagyarázni, nem értenéd. Rengeteg minden után nyomoznék, akár még a kalandokat is bevállalnám, de ez nem olyan dolog, hogy felkészületlenül nekiugrok és akkor majd lesz, ami lesz. – ingatom fejemet és valamelyest próbálom azt a kaján mosolyt figyelmen kívül hagyni. Tudom én, hogy most fogást talált rajtam és bánom is, hogy egyáltalán elkezdtem neki magyarázni az érdeklődési köröm. Tisztában vagyok vele, hogy ereklyevadásznak lenni nem egy életbiztosítás, már csak azért is mert ki tudja milyen helyekre kell bejárkálni, melyek nem mellesleg tiltott területeken is helyezkedhetnek. Jól tudom, hogy én nem szeretek tilosban járni, viszont az álmaimat nem változtathatom meg kényszerből. Én ereklyevadász akarok lenni, nem egy könyvguru, aki élete végéig egy könyvtáros szerepében ül az asztala mögött. Azért az én céljaim sokkal merészebbek, csak épp a jelenlegi személyiségem nem engedi meg magamnak azt a luxust, hogy kedvemre kalandozhassak iskola közben.
- Akkor jól vagyok, tényleg. – próbálok meggyőző lenni, de azt hiszem újra sikerült olyat mondanom, amiből szőni lehet a szálakat. – Amint befejezem az iskolát lesz egy csomó lehetőségem „kalandozni”, addig viszont tanulnom kell, ez az egy célom van. – határozottan nézek rá és minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy ne tudjon befolyásolni. Már így is egy kicsit a kalandos oldal felé nézegettem és ez egyáltalán nem vall rám. Nem szabad. Egyszerűen tilos! Tanulnom kell. Amúgy se lennék most itt, ha Hagrid itt lett volna. Akkor feltettem volna a kérdéseimet, amiket vagy megválaszolt volna vagy nem, aztán én már húzom is a csíkot. Erre madarakat gyógyítok és griffendélesekkel beszélgetek a kalandokról. Mi ütött belém?
- Ő ilyen. Ki tudja? Lehet a múltja, csak hát arról biztosan nem szívesen beszél. Legalábbis nem hiszem, hogy ő mindig ilyen lett volna, aztán meg lehet igen, de miért is kéne foglalkoznunk a magánéletével? Jól tanít, az már csak mellékes, hogy mindenkivel gonosz. – húzom el számat egy vállrándítást követően. Mindenki retteg Piton professzortól, persze én is egy kicsit, de nem fogom világgá kürtölni. Így is elég nehéz volt megfelelni az óráin, mert azért valljuk be, nem egy könnyű tantárgy, főleg, ha egy olyan alak tanítja, mint ő. Egyelőre minden igyekezetemet beleadom az óráiba, eddig be is vált, aztán ki tudja mi lesz a végén.
- Mágiatörténelmet, ereklyékkel kapcsolatos köteteket és néha mugli regényeket. – adom a válaszom. – De ezek mind olyanok, amikben nincs semmi kaland. Maximum a mugli regényekben, de az néha tele van hülyeségekkel és olyan furcsák a szereplői. Mindent feladnak egy célért, még a saját önbecsülésüket is. Azért én ennyire nem fogom eldobni az életem magamtól, csak azért mert a Tiltott Rengeteg tele van kalandokkal és rejtélyekkel, amiket fel akarok deríteni. Én nem vagyok ilyen… Sajnálom, ha ez szomorú, de a szüleim amúgy is ki lennének rám akadva, ha valami olyan hírt hallanának rólam, amiben szabályt szegek. – sóhajtok fel gondterhelten. Kezd lefárasztani ez a beszélgetés, már csak azért is, mert tudom jól, a szüleim már most elzavartak volna a közeléből arra hivatkozva, hogy ne tömje tele a fejem mindenféle sületlenséggel. Beismerem, hogy néha irigy vagyok a másik örömére, amiért olyanokat tehet, amik nem vonnak maguk után problémákat, de ez az én esetemben teljesen más. A szüleim élve temetnének el. Megtiltották, hogy olyan legyek, mint a többi gyerek. Én próbáltam. Én tényleg próbáltam kitörni abból a burokból, ami kisebb koromban körbevett, de mára már nem tudok. Beletörődtem a sorsomba és talán jó is ez így. Tanulok, fejlődök, a céljaim pedig mindig a szemem előtt.
- Oké, oké, értem. – emelem fel két kezem mielőtt még jobban belemerülnénk a Piton professzoros témába, na meg a tipikus bociszemek. Nem azt mondom, hogy szívtelen vagyok, de ha valaki könyörgően néz rám, nem tudom elutasítani. Meg azért mégis a pálcájáról van szó. Én a sajátom nélkül meghalnék, szinte mindenhová cipelem magammal és használom is. – Úgy gondolod? – egy óvatos mosolyba rándulnak ajkaim a szavai hallatán. Nem akarok én itt érzelgősködni, de már így is megkaptam otthon a magamét, hogy ereklyevadásznak nem mehetek, találjak mást, mert hogy az nem illik hozzám.
- Csak gyorsan, mielőtt még meggondolom magam. – fújom ki a levegőt. Meg fogom én még ezt bánni, úgy érzem. Amint kiejtem számon a szavakat, ő meg is ragadja a kezem, ami valljuk be, olyan hirtelen jön, hogy fel se fogom mi történik. – Hahaha…. Azért még mindig elsősök vagyunk, csodákra nem vagyok képes. – kissé ijedt ábrázattal lépdelek utána. Csak éljük ezt túl!



szószám: 775 ♘  zene: [You must be registered and logged in to see this link.] ♘  Don't let your dreams be dreams ♘  [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A person is only as good as his word.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Katherine Benedict
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 233

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2016-05-19, 16:34





[You must be registered and logged in to see this image.]
Devan &Katherine

Olyan furcsa, hogy még csak nem is vágyik rá, hogy kicsit vadabban, vagy kötetlenebbül élje az életét, hanem jó neki az is, ami most van. Nem azt mondom, hogy én minden áron szabályokat akarok szegni, de... azért vannak dolgok, amiket a felnőttek nem támogatnak annyira, én viszont attól még meg akarom őket tenni, mint hogy ha arról van szó, segítsek egy madárnak akkor is, ha a Tiltott Rengetegben van.
- Szóval te is szereted a kalandokat, csak... nem mered meg is keresni őket. - incselkedőn csak azért is elmosolyodom, mert oké könyveket olvas, de ereklyevadász akar lenni és az nem az a tipikus otthon ülős munka. Végül is gyakorolni is kell rá és azzal, ha időnként bevállal egy kis kalandot gyakorolni is tud. Sőt gondolom a felsőbb évesek, akik ezt tanulják el is mennek már eleve különböző feladatokat végrehajtani. Majd megkérdezem Kevint és Dariust, hiszen ők már felsőbb évesek, de mondjuk Kevin nem tudom, hogy pontosan mit is tanul, azt hiszem még nem kérdeztem meg tőle, vagy ha igen... hát már sikeresen kiment a fejemből.
- Nem hangzik olyan jól, hogy meg vagy. Ha azt mondtad volna jól vagy, vagy boldog, de... ha valaki csak meg van, az nem az igazi. - rántom meg a vállamat. Nem akarom én kötni az ebet a karóhoz, de akkor sem az igazi ez így. Szerintem igenis legalább meg kellene próbálnia időnként szabályokat áthágni. Nem azt mondom, hogy állandóan, de azért mégis csak az az igazi, ha a dolgokat az életben is megtapasztalod, nem pedig csak könyveket olvasol. Engem az biztosan nem kötne le hosszú távon és nem lenne elég. És ahogy felcsillant a szeme... szerintem ő is szívesen nézné meg a kentaurokat élőben.
- Remélem, de néha úgy tud nézni... Szerinted mi lehet a baja? Mert oké McGalagony is szigorú, de ő nem olyan undok és nem is tűnik veszélyesnek, de Piton... zsigerből utálja a Griffendéleseket és úgy kb. mindenkit. - egy pillanatra elhúzom a számat, bár azért nem mondom, hogy olyan sokat igyekeztem, hogy bevágódjam nála, de azért na... Az rossz, ha már eleve negatívan indulsz és akármit is teszel, úgy se jöhetsz ki jobban a helyzetből. Azt hiszem, ha sokat tanulnék és készülnél bájitaltanra, akkor se érne sokat, de legalább próbálkozom, hogy ne nézzen rám Piton azzal a rémes gyilkos tekintetével, mert az állati félelmetes.
- Na látod itt a baj! Nem feltétlenül jelenti ez azt, hogy rossz vagy, hogy nem mindig azt teszed, amit kell, vagy hogy felfedezed a lehetőségeket. Ez csak... bátorság, hogy ne csak mindig a könyvekkel ücsörögj. Olvasni is jó lehet, de nem hiszem el, hogy amiket olvasol nem akarod kipróbálni a valóságban is. Miket szoktál olvasni? - nem akkor se tudom elhinni, hogy ő tényleg élvezi, hogy nem tesz mást, csak olvas és kész. Egyszerűen muszáj, hogy más is érdekelje, maximum nem engedték neki és egy idő után annyiban hagyta. Lehet, hogy sose ismerné be magának, hogy a lelke mélyén igenis ő is vágyik arra, hogy kalandozzon kicsit és megtegye azt, amit rosszaságnak gondol és más gyerekek megtették, csak még ezt se meri beismerni.
- Mégis csak a pálcám és a pálcám nélkül védtelenebb vagyok Piton haragjával szemben is. - szélesen elmosolyodom, de mivel látom, hogy talán még hatni is lehet rá gyorsan váltok és a szemeim kikerekednek, olyan igazi könyörgővé válik a tekintetem. Lehetséges, hogy mégis csak lehet hatni rá valahogy, főleg ha nagyon igyekszem. Úgy tűnik, hogy elgondolkodott rajta és már ez is valami! - Pedig tuti, hogy állati izgalmas dolog lenne! Szerintem jól állna neked, de ahhoz tényleg gyakorolnod is kellene a kalandozást. - noszogatom még egy kicsit, hátha azzal elérek nála valamit. Hátha hajlandó lesz tényleg velem tartani. Még ha nem is találjuk meg a pálcámat, legalább ő is kicsit megmoccan és tesz valamit, és nem csak a könyveit olvassa. Nekem már ez is sikernek számít. A végén pedig belemegy, nekem pedig a szemeim még inkább elkerekednek és a mosolyom is kiszélesedik amennyire csak lehet.
- Komolyan? Hű! Szuper, akkor menjünk és keressük meg! Ez... szuper! - azonnal meg is ragadom a kezét és ha kellene neki egy kis noszogatás, akkor vonom magam után, hogy jöjjön és nehogy itt a végén elbizonytalanodjon nekem. Ha már elindult, akkor csak nem torpan meg és nem fordul vissza, legalábbis nagyon remélem. - Neked meg van a pálcád, majd te megvédesz, ha kell, úgyis olyan ügyes vagy, a madárkát is meggyógyítottad! - a lelkesedésem határtalan, mint mindig és nem számolok az esetleges veszélyekkel sem. Végül is ketten leszünk, ő jól varázsol és megoldjuk, majd óvatosak leszünk.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Devan Nott
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 33

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2016-05-16, 05:46


Katherine & Devan

[You must be registered and logged in to see this image.]


Sose tudtam teljesen elengedni magam és felelőtlenül cselekedni. Nem tudtam átélni sok mindent, amit a velem egykorúak máig is űznek. Egyszerűen más vagyok. A világot más oldalról szemlélem, ahol, ha rosszat teszel, azzal mindenkinek ártasz, de leginkább magadnak. A szüleim sose eresztették el magukat igazán, törvényszerűen éltek, mintha minden egyes szavuk és cselekedetük egy forgatókönyv alapján zajlott volna. Egy rendszerben élnek, egy olyan rendszerben, ahol szabályok vannak.
Kifújtam a levegőt még mielőtt reagáltam volna a szabályszegéses mondandójára. – Nem tudom mi számít unalmasnak. – vontam meg vállamat. – Szerintem két véglet van, mármint… te szereted a kalandokat, én inkább a könyveket olvasom. De szó mi szó, nem véletlenül szeretném majd a későbbiekben elsajátítani az ereklyevadász szakot, talán ez elég „kalandosnak” számít. Nem tudom. – tettem így hozzá a végére. Mindig is érdekeltek a régi tárgyak, a misztikus múlttal rendelkező apróságok. Talán pont azért, mert a szüleim eltiltottak mindentől, ami a múltra emlékeztetett volna. Én ezeket inkább felfedeztem volna, nyomoztam volna, és ha kell még kalandos utakat is átéltem volna, csak had csináljam azt, amit szeretnék.
- Lehet igazad van, de én jobb szeretek egy helyben maradni és nem kergetni a bajt. Én így is… megvagyok… - vagy nem. Néha tényleg jól esik egy kis csavargás a birtokon, a tónál, de úgy komolyabb tiltott helyekre nem igazán tettem még be a lábam. Valahogy nem az én műfajom. Vagy teszem azt megheccelni valakit, mi a jó abban? Más kárán szórakozni nem hinném, hogy annyira jó lenne. Aztán persze lehet csak én nem vagyok olyan srác, aki ilyeneket kisujjból is kirázna. Nem próbáltam még és szerintem nem is fogom. Persze, bennem is megvan az a tipikus vakmerőség, amikor bármit megtennék, de jobb szeretek egy bestiaismertető felett ülni, mintsem hogy bajt kavarjak.
Azért egy kósza, szórakozott mosoly megjelent az arcomon. – Nem ölne meg. Legalábbis szerintem nem lenne olyan rémes. Majd segítek, nem nehéz, szerintem bele lehet jönni. – bólogattam ezzel is a tudtára adva, hogy a bájitaltannal kapcsolatos dolgokat, majd a későbbiekben elintézzük, emiatt nem kell aggódnia. Számomra is jól fog jönni egy kis gyakorlás és amúgy is, ennyit igazán megtehetek. Anyuék úgyis azt mondták, hogy illeszkedjek be, szerezzek barátokat. Nos, eddig ebből a kettőből egy se sikerült. Talán majd most. Nem mintha túlzottan rajonganék az ötletért, de kapcsolatokat ki kell alakítani, én se terveztem örök életem végéig egyedül maradni, csupán nem akarom azt, hogy mindenki az én nyakamon lógjon. Azért nekem is megvan a magánszférám, amit megtartanék magamnak.
- Jó, jó! Az én szüleim nagyon komolyan veszik az ilyeneket, ne hidd azt, hogy olyan könnyű volt néma csendben ülnöm a szobámban, miközben ha hallottam bármi zajt magamra kellett rántanom a takarót és kikapcsolnom a zseblámpámat. Ezen kívül nem hiszem. Mindenfélét hazahordtam, bármit találtam, azokat rejtegettem, de sose érdekelt semmi, amit a környéken lévő gyerekek csináltak. Nem tudom miért, lehet a szüleim neveltetése, de én nem érzek kényszert arra, hogy rossz legyek. – húztam el számat egy vállvonást követően. Nem történt velem semmi olyan, ami a rossztetteimet ötvözte volna, közben meg büszkélkednek kéne vele. Mindig meghúztam magam, apám amúgy sem bánt kesztyűskézzel a szavakkal, anyám meg rendszerető és törvénytisztelő nő volt, ő lett volna az első, aki leszúr ha bármit rosszat teszek. Így inkább elkerültem ezeket és elbújtam a könyveim világába, még akkor is, ha ők elrejtették az összes könyvemet, megtaláltam a módját arra, hogy olvashassak. Akármit.
- Lehet van rá esély. Meg kéne nézni, de… - itt elakadtam. Nem kéne betennünk oda a lábunkat. Bármi történhet, és nincs velünk egy felnőtt, aki felelősséget tudna vállalni értünk, vagy a másik esetben vigyázni ránk. Ezért gyorsan megráztam a fejem, még mielőtt furcsaságokkal tömtem volna tele a fejem. Fogalmam sincs miért, de Katherine közelében lenni olyan, mintha ráragasztaná a másikra a stílusát, s végkifejlettként én is minden gond nélkül mennék bele bármibe. Egy kis ideig vizslattam az arcát, majd mély sóhajtást ejtettem, és vállaimat leeresztve csóváltam meg a fejemet. – Vagy… te tényleg meg akarod találni, igaz?
- Igen, tudom. Ezért is gondolkozok még rajta. Lehet, valami teljesen mást fogok csinálni, ha egyszer elérem azt a kort. – egykedvűen rántottam meg vállamat. – De igazad van. Az ereklyevadászok élete tele van kalanddal, de… engem érdekel, komolyan, nem hazudok. Persze lehet nehezen tudnám elképzelni magam, miközben egy szakadék szélén állva keresek egy relikviát. – már maga az ötlet is eléggé ijesztő. Kalandosnak kalandos, de nem egy olyan munka, ahol nincsenek necces helyzetek, ahol esetleg az életed forog kockán.
- Te komolyan gondoltad ezeket, ugye? – vontam fel egyik szemöldököm, míg összefont karokkal álltam meg. Beszív… kifúj. – A pálcád fontos volt neked, legalábbis számomra a pálcám az életem, így… bármennyire ellene vagyok, menjünk a Tiltott Rengetegbe… - halkultam el a végére. Így is nagyon nehéz volt kiejteni ezeket a szavakat, de a pálca, az mégis pálca.

szószám: 777 ♘  zene: [You must be registered and logged in to see this link.] ♘  Don't let your dreams be dreams ♘  [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A person is only as good as his word.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Katherine Benedict
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 233

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2016-05-07, 21:26





[You must be registered and logged in to see this image.]
Devan &Katherine

Látom rajta, látom a szemében, hogy szívesen átélte volna azt, amit én és közben mégis a fejét csóválja, mintha rosszallaná, mintha... nem is gyerek lenne, mint én, hanem egy felnőtt, aki megdorgálja az embert, ha valami olyat csinál, ami kicsit is veszélyes. Ez olyan... fura dolog és nem igazán tudom, hogy hová tegyem az egészet. Úgy viselkedik, mint egy felnőtt, pedig ő nem az. Ő egy gyerek, ahogyan én is, sokkal több kalandvágy kellett volna, hogy belé szoruljon. Nem értem, hogy ez miért nincs így.
- Az én szüleim se szerették, de... ez nem mindig érdekelt. Ha sose szegsz szabályt... - nem is tudom, hogyan fejezhetném be a mondatot, mert valahogy már az eleje is számomra lehetetlennek hangzik. - Az nem unalmas? - olyan nagyon fura! Nem értem, hogy miért ilyen komoly és hogy miért nem akarja ha csak néha is, de elengedni magát. Az jó dolog, az embernek néha muszáj lazábban viselkednie, főleg a mi korunkban. Tenni pár őrültséget és megszegni a felnőttek szabályait. Folyton csak kötelességtudóan unatkozni... unalmas.
- Miért, te talán vonzod a bajt? Én ezt nem hiszem, de te tudod. Én biztosan nem tudnék mindig csak ülni és semmit se csinálni. - jó persze biztosan ő is mindig csinál valamit, de nem úgy, ahogyan én. Olvasni, meg tanulni nem olyan. Az mind kötelesség és időnként olyasmit is jó csinálni, ami nem ide sorolható. Csak az élvezet miatt. Belógni a konyhára és sütit csenni, megkergetni Friccs macskáját... Jó ezeket nem én csináltam, de ismerek olyat, aki megtette, az is valami nem?
- Becs' szó, hogy nem! Megtartom a szavamat, de tényleg! És... nem akarok mindig rettegni Pitontól, szóval muszáj fejlődnöm. A végén még egyszer megöl pusztán a pillantásával. - jó ezt talán nem mondom teljesen komolyan, de mégis rendkívül vészjósló a hangom és talán még komolyszerűnek is mondható. Mindenesetre, ha azt mondtam tanulni akarok tőle, akkor tényleg tanulni is akarok, nem fogom a dolgot annyiban hagyni csak úgy, ebben biztos lehet. Ha vállalja és segít nekem, legalább lesz haszna annak, hogy olvas és tanul a helyett, hogy kentaurokat nézne élőben.
- Hű... lámpaoltás után? - nem nevetem ki, de azért mégis csak kuncogok. Gondolom ilyesmiért azért nem kapott soha nem büntetést, vagy mondjuk szobafogságot, azt nem tudom elképzelni. Persze az is lehet, hogy le se bukott, de... komoly ez a legnagyobb bűne? Nem hiszem el, hogy soha nem akart valami rosszat csinálni. Nagyon komolyak lehetnek a szülei, hogy ezt így kiölték belőle, pedig alapvetően minden gyerek lázad, csak van aki idővel kinő belőle, vagy letörik a lázadó hajlamát. Ő viszont még túl fiatal ahhoz, hogy már tényleg kinőjön belőle, tehát valamivel letörték a lázadását.
- Nem, mert a húsevő növény elégett, valószínűleg a pálcámmal együtt, bár... igazából a bátyám sem égett meg és a hajam sem, amikor belelógtam... Akkor lehet, hogy ott van a pálcám a hamu és a csontok között? - valószínűleg ha nem kérdezi ezt, akkor fel sem merül bennem, hogy esélyes pontosan erről van szó. Persze akkor és ott nem néztük meg. Siettünk ki az erdőből a bátyámmal, hogy ne legyen nagyobb baj és az ijesztő vörös hajú lány ne jöjjön még utánunk. De... mi van, ha még mindig ott van a pálcám az erdőben? Vajon odatalálnék egyáltalán megnézni? Ha egy kis emberismerete van, akkor jó eséllyel láthatja rajtam, hogy most egyértelműen ilyesmin töröm a fejemet.
- Oh szóval ereklyék? És miket néztél ki, amik érdekelnek? Tudod az ereklyevadászok élete pont, hogy nagyon kalandos, akkor neked is kalandosabbnak kellene lenned nem? - hát na azért azt beismerheti, hogy az ereklyevadászok élete nem csupa mese és pihenés. Jó vannak, akik gondolom könyvtárakban kutatnak, de ő szerintem nem ilyesmire gondol. Ahhoz viszont bátrabbnak kellene lennie és többet próbálkozni nem? - Na jó, akkor most több lehetőség is van. - megtorpanok és nagy komolyan szembe fordulok vele. - Vagy keresünk egy ereklyét... akár valami kicsi is lehet, vagy elkezdjük megtervezni a kutatást, vaaagy etetünk hipogriffet, netán... megkeressük a pálcámat a Tiltott rengetegben! - az utolsó szavaknál egészen, vészjóslóan lehalkítom a hangomat, de a végén határozottan elvigyorodom. Nem gúnyolódom vele, de úgy se fogja ez utóbbit választani, abban szinte teljesen biztos vagyok, ennyire már sikerült őt megismernem. De legalább hátha az egyik lehetőségben benne van.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Devan Nott
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 33

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2016-05-05, 00:26


Katherine & Devan

[You must be registered and logged in to see this image.]


Próbálom elképzelni a kentaurokat magam előtt, felidézni ahogy az íjaikat szorongatják, de egyszerűen csak a rajzok jutnak eszembe különböző kötetekből. Ellenben ő valóban láthatta őket, a titlás ellenére is. Én sose mertem átlépni a határokat. A neveltetésem többnyire abból adódott, hogy ami tilos, az tilos, értelmetlen kérdezni vagy utána kutatni, mert mindig én húzom a rövidebbet. Ezért sem jött még az ötlet, hogy kéne valami szabályelleneset csinálni, holott rengeteg olyan lett volna már az életemben, amit csupán egy stop tábla választott el tőlem. A könyvek társaságában érzem jól magam, és nekem ez bőven elég. Azért egy kicsit piszkálja a csőrömet, amiért ő előnyt élvezhet abban, amiről én csak álmodozni merek.
Válaszom jeléül megcsóválom a fejem. – Nem. A szüleim amúgy sem szeretik, ha szabályt szegek. Náluk ez alapelv. Ne csinálj olyat, amit nem szabad.vonok vállat egykedvűen. Hozzászoktam, ez nem egy olyan téma, amitől felgyúlna bennem a kalandvágy, és hirtelenjében berohannék a Tiltott Rengetegben meglesni egy-két kentaurt. Ha szabályt is szegnék, azt valószínüleg itt tenném, nem pedig otthon. Apám mindig is híres volt a morcos megjelenéséről és kimértségéről. Szeretem őt, hisz’ ő nevelt fel, anyával együtt, de mindig is megvolt bennem a felé áradó tisztelet és egy kevés félelem. Ami azt hiszem minden gyerekben megvan.
- Lehet, hogy lesz még rá lehetőségem, de… nem tudom, én nem ilyen vagyok. Nem akarok bajba keveredni. Lehet egyszer megúsztad, de ez nem biztos, hogy következőre is így lesz. Pláne nem, ha én megyek. – ingatom fejem reménytelenül. Azért mélyen, legbelül  nagyon is betenném oda a lábam. Mégse akarok elsősként máris bajba keveredni, arról nem is beszélve, hogy a Hollóhát házpontjai mennének rovásra.
- Remek. Nekem megfelel, majd küldök baglyot és elkezdjük, remélem számíthatok rád, és nem kell feleslegesen várnom. – teszem hozzá. Nem olyannak tűnik, aki csak úgy eltűnne a megbeszéltek ellenére, nem mintha annyira zavarna, ha esetleg lemondaná. Még mindig ott van a lehetősége annak, hogy egy kicsit felelevenítsem a bájitatlan tudásomat és gyakorolni. Ettől függetlenül segíteni akarok neki, ha már ennyire azt hangoztatta, hogy Piton rémisztő, neki meg a kotyvasztás nem megy, szinte muszájnak érzem azt, hogy segítsek. Kicsit fel is dob maga a tény, hogy valakit kell „tanítanom”. Azért ez nem egy rossz érzés.
- Jó… Olyanok történtek, hát persze, mint minden más velem egykorúval. – mormogom az orrom alatt. Tényleg nem akarja feladni ezt a témát? Nem jön rá végre, hogy én nem vagyok olyan, mint ő? Van igazság abban, amiket mondd, a nassolástól kezdve a késői órákig való ébrenlétig. - Még azt is elkövettem, hogy lámpaoltás után fennmaradtam. – vallom be halkabbra véve a hangsúlyt. Nem túl kellemes beismernem, de hátha ezzel a válasszal beéri egyelőre. Így sem vagyok büszke arra, vagyis lényegében igen, hisz’ a hajnalig való olvasás és képregények lapozgatása egész szórakoztató volt. Viszont barátok hiányában nem igen akadt más elfoglaltságom, talán ebből is adódik az, hogy inkább magamnak vagyok.
- Te tudod. – vonok vállat. Nem nagyon érdekel, ha büntetést is kap. Nem járunk egy házba, nem is nevezhetném őt barátomnak, így abszolút azt csinál, amit akar, nem az én gondom. Tőlem tegye be még egyszer a lábát a rengetegbe és meglátjuk mi lesz.
Heves bólogatásba kezdek, miután sikerül kiböknie az „oroszlán” szót, amit egy röpke pillanatig orosznak gondoltam volna. De hát mégiscsak animágusról van szó, olyan faj meg nem létezik, hogy „orosz”, az csupán egy népnek a neve, vagy ha van is ilyen állat, akkor valami nagyon furcsa szerzet lehet.
- És sikerült a pálcáddal kezdeni valamit…? Vagy venni kellett újat? – azért ez szomorú. Én rettentően ragaszkodok a pálcámhoz, ami fűzfából készült egyszarvúszőr maggal. Fogalmam sincs miért kedvelem ezt a fajtát ennyire, de már Mr. Ollivandernél szemeztem vele, hála Merlinnek meg is sikerült kaparintanom. – Valóban az… Ijesztő. – bólintok. Ki tudja mit élhetett át, egy húsevő növénynek is megvan a maga rémisztő oldala, meg aztán ott van az is, hogy nem egy karcolás nélkül úszta meg. Legalábbis gondolom… Ettől egy kicsit elkomorodik az arcom.
- Lazának lenni? Nem is tudom... Nem hiszem, hogy menne... – nézek fel rá elsőre értetlen fejet vágva. Eddig még nem igen voltam „laza”. Sokkal inkább a határidőkre támaszkodtam és mindent úgy akartam intézni, hogy az jó legyen. – Relikviákkal foglalkozni… talán. Csak eddig nem akadt bennem elég bátorság kalandozni, pedig ki is néztem egy-két érdekes ősi tárgyat. – sóhajtok fel. Mert hát így van. A kalandozás nálam tabu, egyelőre nincs meg a kellő adrenalin és bátorság hozzá, hogy egymagam belevágjak. A Hipogriffre csak nagyokat pislogok. – Nem, még nem sikerült. – ingatom fejem egy szende mosollyal. Valami van benne, ami jobb kedvre derít több szempontból is. A lelkesedése mintha rám ragadna, na nem olyan nagyon, de eléggé ahhoz, hogy a szüleim emlékét feledtesse egy röpke pillanatra. Ha élnek is, hol lehetnek? Hogy néznek ki? Ha meg meghaltak, akkor… nem tudok mit tenni, egyedül maradtam.

szószám: 783 ♘  zene: [You must be registered and logged in to see this link.] ♘  Don't let your dreams be dreams ♘  [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A person is only as good as his word.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Katherine Benedict
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 233

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2016-04-21, 20:53





[You must be registered and logged in to see this image.]
Devan &Katherine

Utólag már tényleg úgy érzem, hogy megérte, még ha ijesztőek is voltak a kentaurok és persze az egész helyzet, amit a vörös hajú lány generált, de ha mindezt nem nézem akkor fantasztikus élmény volt. Lehetséges, hogy közben tilosban jártam, de néha muszáj, hogy az ember egy kis izgalmat is megtapasztaljon. Persze nem lep meg, hogy ő nem így van ezzel. Na nem azért, mert Hollóhátas, hanem mert inkább olyan könyvmolynak tűnik, aki szeret olvasni, de a valóságban már sokkal kevésbé meri megtapasztalni a dolgokat, pedig az úgy az igazi.
- De... néha muszáj olyasmit is megtenni, amit nem szabad. Te sose csinálsz olyat, amit nem szabad? Még otthon sem? - valahogy sejtem a választ, gondolom a szüleinek se szokott ellentmondani. Mi bezzeg Bellel hányszor mentünk át csak azért is a szomszéd kertjébe, amikor nem szabadott! És persze akkor is kiszöktünk éjszaka az udvarra hullócsillagot nézni, amikor apa megtiltotta, de mesések voltak a hullócsillagok és igenis megérte, hogy utána fejmosás kaptunk és két napig ki se mozdulhattunk a kötelező körökön kívül a szobánkból.
- De hát tudod csak egyszer élünk és ha kihagyod a lehetőségeket, akkor... az nem rossz neked? - oh én nehezen értem meg ezt a hozzáállást. Persze következmények és következőre baj is lehet belőle, de ha meg sem próbálod csak rág, hogy mi lett volna ha? Persze én se szegem meg szándékosan állandóan a szabályokat, de ha soha nem is csinálok semmit, akkor nem is lesznek semmiféle élményeim és az élmények jók. Van miről mesélni másoknak és van miről gondolkodni és tervezni, ez... nem is értem, hogy ő miért hagyja ki ezeket az életéből és hogyan bírja ki egyáltalán e nélkül. De, ha neki így jó, hát így jó, nekem az is elég ha segít bájitaltanból, mert abból rémes vagyok és kellenének a jobb jegyek.
- Akármikor, amikor nincs órám. Mondjuk most hétvégén? - nap végén általában fáradtabb vagyok és olyankor jobban szeretek inkább kikapcsolódni, kivéve, ha nincs valami fontos teendőm, mert hát néha az akad azért, mint szórakozni a barátaimmal... na jó nem, ez alatt inkább a beadandókra gondolok, vagy a tanulásra. De a hétvége tökéletes lehet.
- Én sem várom el, csak megpróbálom megérteni. Nehéz elhinni, hogy soha egy egész kicsit sem merült fel benned, hogy olyat tegyél, amit nem szabad. Mondjuuuk fogmosás után este nassolni? - nem, akkor sem hagyom magamat, bár óvatosan kérdezek, nem akarok én se belemászni a lelki világába és erőltetni, de nem hiszem el, hogy sose gondol szabályszegésre. Biztosan legalább néha, ha nem is gyakran, de... lebeszéli magát végül, de nincs az az isten, hogy még soha semmi nem merült fel benne, hogy megtenné, de aztán még sem tette.
- Pedig azért sem kaptam büntetést, hogy a Tiltott Rengetegbe mentem. - rántom meg a vállamat. Szerintem a tanárok se tudnak mindenről, én legalábbis ezt nem hiszem el. Ez csak duma, hogy ne is próbálkozzunk, de ennyi, nem hiszem, hogy másképp lenne. - Igen... oroszlán, de ez titok! Nem szabad elmondanom senkinek sem és azt sem, hogy ki képes rá. - még jelképesen cipzárt is húzok a számra, mert megígértem és ha megígérem, akkor úgy is lesz. A lánykérést se kotyogtam ki, Kevin animágáját se mondom el senkinek sem.
- Nagyjából igen, inkább csak megijedtem és eltörött a pálcám, mert beesett a csontok közé a növénybe. Az elég ijesztő volt, de utána láttam a kentaurokat! - persze enyhe túlzás, hogy nem lett baj, mert fájt azért a bokám, meg kissé szédültem is a fejjel lefelé lógás miatt és a pálcámat sajnáltam is, de azért valami eszméletlen volt! Jó tény, hogy utána Kevin alig tudott felvidítani, kissé kiborultam, de utólag visszagondolva az ember mindig sokkal bátrabb tud lenni, mint ott helyben és persze egészen máshogy lehet mesélni a történeteket, mint ahogy átélted. Főleg hogy most nincs itt senki sem, aki megcáfolja, hogy milyen nagyon bátor voltam, nyugodtan túlozhatok.
- Oh, hát sajnálom, tényleg. Tudod... talán ha nem haltak meg, akkor volt valami jó okuk rá, mondjuk így akartak biztonságban tudni, vagy... valami, de szerintem lehetnél egy kicsit lazább is. Tudod csak úgy lazásabban, nem olyan nehéz az. Mit szeretsz csinálni, ami nem olvasás? Öhm... kavicsokat dobálni a tóba? Etettél már hipogriffet? - a mosolyom nem csökken, kicsit még félúton oldalba is bököm, hogy ő is elmosolyodjon. Persze értem én, hogy nem lehet neki könnyű, de ebből is meg lehet próbálni kihozni a legtöbbet, csak kell egy kis akarat és lelkesedés. Nem muszáj mindig ilyen nagyon komolynak lennie, de tény, hogy több kalandvágy kellene.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Devan Nott
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 33

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2016-04-19, 04:31


Katherine & Devan

[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem mindenkinek van akkora mázlija, hogy találkozzon kentaurokkal. Az én életem meg amúgy sem indult zökkenőmentesen. Mai napig nincsenek elrendezve a szálak és azt hiszem ez még egy darabig így is marad. A származásommal sem vagyok tisztában… Ez azért fura.
- Szabályt szegtél, ezért olyat láthattál, ami adott esetben tilos lett volna. Értem én, ez viszont távol áll tőlem. – bólogatok párat. Na igen, ha az ember irigy, tud ám olyanokat is a másik fejéhez vágni, ami épp nem esik jól, vagy sértő. Nem kifejezetten annak szántam, sőt… Ha tehetném át is lépném az erdő határát és fejvesztve rohannék be a sűrűbe csak azért, hogy olyan lényekkel találkozzak, akiket csodálok. – Meghiszem azt. – tuti izgalmas volt, már hogy ne lehetne izgalmas? Nekem még a nyilas riasztgatás is tetszett volna. De hát, mégiscsak ez a lány származik a piros oroszlánok közül, neki kell a bátornak lennie, nekem pedig a megfontoltnak és elővigyázatosnak. Ami nem mindig jön össze, főleg, ha a kíváncsiságom legyőzi a józan eszem.
- Eltaláltad. Félek a következményektől. Tudod, van, akinek számít az, hogy megfeleljen a másiknak. – csóválom fejemet, közben mély lélegzetet veszek és folytatom. – Előzőleg nem lett, de mi van, ha a következő alkalommal lesz? Sose tudhatod, én jobb szeretem elkerülni a bajt, és ez a szabályszegést is magában foglalja. Nem tagadom, rettentően kíváncsi vagyok, de annyira képes vagyok uralkodni magamon, hogy ne tegyek egy óvatlan lépést. – legalábbis én azt hiszem. Elhúzom számat, miközben a mosolygós arcát figyelgetem. Komolyan, hogy képes ilyen vidáman arról beszélni, hogy simán áthághatunk minden szabályt, csak azért, hogy valami csodát lássunk. Bárki hívhat negatívnak, pesszimistának, nekem ez a véleményem. Fúrja az oldalamat rendesen, de muszáj lesz egyhelyben maradnom.
- Bízd csak ide. – húzom ki magam immáron büszkélkedve. Egész fellelkesít a dolog, hogy na majd akkor tanárszerepbe bújok és segítek neki. – Mikor akarod kezdeni? – nem akarom én sürgetni, erről szó sincsen, csupán érdekelne, hogy neki mikor jó, meg persze, hogy hány alkalommal egy héten, azt sem ártana tudni. A könyveim ez esetben még mindig elsőbbséget élveznek, arról meg nem tehetek, ha az írott szöveg több kalandot rejteget számomra. Aztán lehet ebben a lányban van olyan adrenalin, amivel képes felforgatni az életemet pozitív irányban.
- Oké, nem is várom el mindenkitől, hogy szeresse azt, amit én, szóval sebaj. Te a kalandokat szereted, én a nyugalmat és a könyveket, nincs ezzel semmi gond. – ajkaim egy félmosolyt formálnak csupán egy kósza pillanat erejéig. Nem akarok én senkinek se a lelkébe tiporni, főleg, hogy így reagálja le, még én érzem magam rosszul. – Ritka pillanataim egyike. – húzom ki magam a témából. Tényleg keveset beszélek, az esetek többségében igyekszem elkerülni a társaságot, úgy vélem nem passzolok bele a korosztályomba, ezért nem érdemes velem barátságokat kialakítani. Ellenben most rengeteget magyarázok, önmagamat is meglepve ezzel.
- Biztos figyelnek. Akkora biztonság van, szinte nincs olyan dolog, amiről a tanárok ne tudnának. Mégiscsak egy varázssuli. – olyan gyorsan beszél, hogy szinte alig kapom el a mondatai lényegét, de azért az animágusos témára felkapom a fejem és kíváncsian pislogok rá. Egyrészt azért, amit mondott, másrészt azért, mert elharapta a mondata végét. – Oro? – pislogok, elsőre fel sem fogom mit takarhat az az „oro”. – Oroszlán? – kérdezek rá bátortalanul. Ha persze nem akar róla beszélni akkor cipzárt húzok a számra. Azért menő lehet. Oroszlán. Animágus. Hm.
- Húsevő növény! Neked nem semmi életed lehet. Állandóan történik veled valami, azért sikerült sértetlenül megúsznotok, vagy… izé.. tudod, karcolás nélkül? – kérdezem úgy, mintha amúgy nem is érdekelne, közben meg igen. Egy ilyen dolog nem piskóta, főleg, ha az a lány bántatni akarta őket, plusz ugye a húsevő növény, amik elég kegyetlenek, és éhesek tudnak lenni. Jobb lesz észben tartani, hogy vörös hajú lányokat messziről kerüljem el, még a végén egy kattant nőszeméllyel találom szemben magam, amit nagyon, de nagyon nem akarnék megejteni. Furcsa találkozó lenne. Ettől persze nem kell tartanom, hisz’ ritkán járok itt kint, az erdő meg nálam amúgy is tabu.
- Áh, az túlzás. Én csak… - elakadok egy pillanatra. Nem is akarok erről beszélni, főképp azért sem, mert pontosan a mostohaszüleim sodortak ebbe a létformába. Ebbe a „felnőttes” viselkedésbe a rengeteg okításukkal és hablatyolásukkal az élet kegyetlen oldaláról. – Maradjunk annyiban, hogy a szüleimnek köszönhetően vagyok olyan, amilyen. Ezért sem keresem mások társaságát, mert tudom, hogy nem értenének meg. – eresztek ki egy mély sóhajt. Valahogy úgy érzem ez most igazán kellett. – Az eredeti szüleim meg elviekben meghaltak, ha meg élnének is kegyetlenség lett volna tőlük, hogy ilyen könnyen eldobtak maguktól… - halkulok el a mondat végén, miközben a talajt pásztázom, s egy kavicsot kiszemelve kezdem el rugdosni azt.

szószám: 746 ♘  zene: [You must be registered and logged in to see this link.] ♘  Don't let your dreams be dreams ♘  [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A person is only as good as his word.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Katherine Benedict
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 233

TémanyitásTárgy: Re: Karámok 2016-04-10, 19:34





[You must be registered and logged in to see this image.]
Devan &Katherine

Azért nekem is volt épp elég rossz az életemben, bár tény és való, hogy a nagy mélypont után mégis csak felfelé ívelt szépen lassan minden és azt hiszem lassan tényleg rendben is leszek. Persze annyira előtte se látszott rajtam, hogy baj van, de ettől még volt. Senki se viseli jól az édesanyja és a testvére halálát, főleg ha még az apja se támogatja, de most itt van nekem Darius és végül is Missy is vele jár egy csomagban, akiket szeretek és vannak barátaim is és az iskola se kutya. Most pedig sikerült valakivel találkoznom, aki még irigykedik is rám egy sort, mert én már találkoztam kentaurral, ami amúgy tényleg nagy dolog, bár tény és való, hogy ott abban a pillanatban azért elég rendesen féltem.
- Én se léphettem volna be, mégis találkoztam kentaurokkal. - megvonom azért itt a vállamat, mert hát így történt, tényleg nem szabadott volna nekem se oda menni, de mégis megtettem. Ennyi erővel igazából ő is megteheti nem? Csak egy kicsit több bátorság kell és lelkesedés, vagy valami ilyesmi. - A nyilaikat eléggé ránk fogták és olyan szigorúak is voltak, úgyhogy... azért volt bennem egy cseppnyi félsz, de azért izgalmas is volt. - főleg így visszatekintve persze, mert hát alapból azért nem mondanám, hogy olyan állati bátor vagyok, de jól hangzik, hogy milyen ügyesen helyt álltam. Azért az első napokban eszem ágában se lett volna újra visszamenni, de már eltelt kellő idő, szóval... miért is ne?
- Te félsz a következményektől? Amúgy is mi lehet? Büntető munka, vagy esetleg pontlevonás, de látod előzőleg se lett és ha meg se próbálod, akkor nem is láthatsz kentaurt nem? - mosolyogva vonom meg a vállamat, hiszen ez a lényeg igaz? Ha nem kockáztatsz nem is nyerhetsz. Álmodozhat kalandokról, csodás dolgokról, de ha nem tesz érte semmit sem, akkor nem fogja elérni őket. Mindennek vannak következményei, de azokat egyszerűen vállalni kell és kész és akkor talán nem is következnek be.
- Köszi! Az jól fog jönni. A bátyám is azt mondta, hogy segít, de neki azért sok dolga van, szóval jó lenne. - és majd meghálálom valamivel. Még nem tudom, hogy mivel, de én is tudok neki talán segíteni, csak ki kell találnom, hogy miben. Mondjuk beviszem az erdőbe... mármint a Tiltott Rengetegbe kalandozni. Persze ehhez kell egy kis bátorság a részéről, de hátha összeszedi magát és akkor majd lesz neki, de az nem tetszik, hogy Griffendélesként emleget. Oké az vagyok, de nem értem, hogy miért kell ennyire beskatulyázni az embert.
- Amúgy nincs bajom a könyvtárakkal és... szeretek olvasni időnként. - jól van talán most először láthatja rajtam, hogy picit bántó volt, amit mondott és az is ahogyan. Nehéz engem kihozni a sodromból az tény, de ez egy kicsit rosszul esett, még ha valamelyest talán igaz is. De én se mondom neki, hogy Hollóhátasként nem csoda, hogy gyáva kukac és nem mer bejönni a Rengetegbe. - Pedig most egészen sokat beszélsz, ezek szerint nem vagy mindig ugyanolyan. - igen ebben van azért egy cseppnyi célzás, csak hogy érezze, hogy nem esett jól az előbbi. Én se mindig rohangálok és beszélek, tudok tanulni és leülni nyugodtan, csak kell azért olyasmi, ami erre rávesz, vagy olyan valaki.
- Jó nem akarom, hogy megharapjon egy vérfarkas, de gondolom erre figyelnek a tanárok, hogy ne legyen senkinek baja, viszont animágust ismerek! Képzeld az egyik barátom oro... - elkerekedik a szemem és még épp időben esik le, hogy azt mondtam, hogy ezt titokban tartom. Kevin megmutatta nekem, hogy képes oroszlánná változni és én megígértem neki, hogy nem mondom el senkinek sem, egyáltalán senkinek. Még majdnem a kezemet is a szám elé kapom, de inkább csak megrázom a fejemet és összeszorítom a számít, amiből már nagyjából sejthető, hogy erről nem szabad beszélnem.
- Ühüm volt egy gonosz lány az erdőben. Vörös hajú és miatta kapott el az a húsevő növény és... bántani akart, meg a bátyámat is. Nagyon undok és... veszélyes! Nem is értem, hogyan járhat egy ilyen valaki az iskolába. Komoly bajom is lehetett volna. - és a bátyámnak is, hiszen átugrotta a tüzet, ami azért nem kis dolog. Még ha nem is égetett igazából, akkor is elég durva és... és na ilyet nem csinálunk másokkal. Totál rám hozta a frászt, napok kellettek, amíg sikerült kiverni a fejemből. Azt a lányt azóta is kerülöm a folyosón.
- Akkor járj utána másképp. Amúgy is totál úgy viselkedsz, mint egy felnőtt. Miért vagy ilyen... komoly? - az őszinteség az egyik előnyöm, simán rákérdezek bármire, ahogyan erre is, hiszen amúgy tényleg igazam van nem? Valami miatt ilyen nagyon komolyan vesz és kezel mindent, de nem tudom, hogy miért. Mintha nem is tudom... az lenne az életében a legfontosabb, hogy ilyen komolyan nézzen és tanuljon. Oké Hollóhátas, de vannak Hollóhátas ismerőseim, akik nem ennyire komolyan. Vajon ez a családja miatt lehet?


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Karámok

Vissza az elejére Go down

Karámok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» Karácsonyfa
» Hull a pelyhes fehér hó avagy Gundan karácsonya
» Karácsonyi event
» [Event] SAO Karácsony 2026

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Birtok-