2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Csak szolidan elmosolyodom a viccelődésére. Na nem azért, mert úgy gondolom, hogy tényleg kikaparná annak a szemét, aki tetszik, szimplán csak lássuk be kettőnk közül ő a vehemensebb típus, én azért jóval visszafogottabb vagyok és bizonyos helyzetekben ez csak még inkább fokozódik is, bármennyire is tudom, hogy nem kellene magamat visszafogni. - Csak arra értem, hogy azt mondod a többi Griffendéles nem ilyen, de akkor te igen passzolsz oda. A húgod gondolom más miatt lett Hugrabugos. Azt mondják a süveg mindig tudja, hogy mit csinál. - azért elgondolkodom, hogy mit is mondhatnék a félig kimondott kérdésre. Nem gondoltam volna, hogy Bonnie számára tényleg fontos, hogy mások mit gondolnak róla, de nagyon úgy fest, hogy ha csak valamelyest is, de azért igenis számít neki. - Szóval... nem is tudom, gondolom kedvesnek kell lenni és nyitottnak másokkal. Azt hiszem nem jótól kérsz tanácsot. - vonom meg tanácstalanul a vállamat, mert hát lássuk be értem se sokan vannak oda igazából, akkor nehéz lenne pont tőlem receptet kérni, hogy én mondjam meg, hogy milyennek is kellene lennie, hogy többen kedveljék. Kész csoda, hogy engem nem utál mindenki, de hogy túl sokan nem is kedvelnek, na az is biztos. - Vagy ne nagyon szerezz ellenségeket, nem ez a cél? - persze értem én, hogy az a Ron kiszúrt vele, szóval nem egy rendes gyerek, viszont az is tény, hogy valahol azért volt, mert Bonnie túlzásba vitte és nem gondolt bele, hogy mit is csinál pontosan, de előfordul az ilyesmi és az a fő, hogy már nem fog, hiszen fejlődni szeretne és változni. - Hogy én? Nem hiszem, nem is menne nekem, már attól is frászban voltam, amikor a csapattal kell énekelni, pedig ott nem egyedül vagyok a színpadon. Neked ez jól állna, de nekem... majd csak elkísérlek oké? - kedves tőle, hogy felmerül ilyesmi benne, de nekem nem menne, ebben biztos vagyok, szóval jobb ha csak elkísérem őt és kész, aztán majd meglátjuk, hogy hogyan alakul neki. Nekem amúgy is ott van a zenekari selejtező is, az is épp elég lesz ahhoz, hogy meglegyen, mint próbatétel, nem kell nekem több. És közben míg beszélek észre sem veszem a hirtelen jött helyváltoztatást, azaz hogy már mögötte is vagyok. Kissé zavartan köszörülöm meg ugyan a torkomat, de nem húzódom el látványosan, vagy nem érezheti azt, hogy kellemetlenül érzem magamat, inkább csak az a fura, hogy nem is annyira fura és persze hogy úgy érzem kb. mindenki minket néz. - És mi a... következő lépés? - próbálom a saját figyelmemet is elvonni kicsit a beszéddel, úgy talán könnyebb, főleg nekem persze.
Bonnie & Noel
Make you stay | Date time Clothes[You must be registered and logged in to see this link.]
- Igen, és ki az? Hadd kaparjam ki a szemét..! – Vigyorgok vissza, igen, valahol igenis édesen idilli, ahogyan tudjuk húzni egymás agyát. Már-már egy párként viseledünk, ami egyértelmű, hogy mindkettőnk számára újszerű érzés, megvannak a defektjeink. Korábban én sem voltam laza, mindig az irányításmániám határozta meg az életemet, és nem érdekelt egy kicsit sem, hogy kiket bántok meg. Noel mellett azért mégiscsak javulok, próbálom figyelembe venni, hogy mi a jó neki, és talán ő is egy fokkal magabiztosabb tud az oldalamon lenni. Az egyértelmű, hogy külsőleg sok fiút meg tudok fogni, de bőven ismerik, hogy milyen pocsék a természetem, ezért fel sem merül, hogy próbálkozzanak, a bunkóbbak azért igen, őket meg simán elhajtom. - Akkor ezért kerültem a Griffendélbe? A hugom talán társaságközpontúbb, legalábbis rá jobban hallgatnak azt hiszem. Valahogy nekem is fejlesztenem kéne azt.. hogy szeressenek. Hogyan lehet azt elérni? Tudod nem vagyok egy mézes-mázas alak, egyedül te vagy, aki megtűrsz. – Nem mondom, hogy olyan, mintha egy kivert kutya lennék, mert még így is megnyerném elsöprő fölénnyel a karácsonyi vagy valentin napi bálkirálynői címet, de azért.. igaza van Noelnek, nem félelemkeltően kell uralkodni. Viszont ennek az ellenszerét nem ismerem. Minden porcikámban benne van, hogy csak nekem lehet igazam, és ha vissza is fogom magamat, a szememből, vagy a gesztusaimból süt, hogy pontosan mit is gondolok. Na igen, nincsen pókerarcom. - Én se hittem. De akkor ott.. úgy belelovaltam magamat, hogy majdnem halálra rugdostam, de aztán fölém kerekedett, és.. Tényleg nem vagyok jó verekedésben. Másokkal intéztetem.. Legközelebb ne csak a cipőfűzőjét kösd össze Ronnak.. – Vigyorgok most rá, az határozottan jól esett, hogy így kiállt értem, lényegében önzetlenül, hiszen nyilvánvalóan nem akar velem még csak lefeküdni sem. Barátságból tette, vagy mi.. - Mindegy, mindegy, ne beszéljünk most róla, ne rontsuk el ezt a szép napot. Inkább az a kérdés, hogy ha bejutok arra a válogatóra, te is szerencsét próbálnál? – Ő úgy látom, hogy készen van az alma reszeléssel, én meg tésztával, most kell az egészet összekeverni. Megfogom a kezét, magam mögé húzom, hogy a derekamra fogjon rá, s elkezdem összemixelni az egészet. Mivel varázslatot nem lehet használni, csak simán fakanállal, ahogyan anyu mutatta. Nem merek hátranézni, hiszen nem akarok kudarcélményt, hogy Noelnek nem tetszik talán a helyzet, hogy megint próbálok egy kicsit közelebb kerülni hozzá. Úgyis megérzem, ha elhúzódik.
- Ennek örülök, számomra is már van legalább egy lány, akit kedvelek és ez nagy dolog. - mosolyodom el, még ha ő el is viccelte a dolgot, bár ez engem nem zavar. Tudok én komoly lenni sőt komoly tudok lenni igazából a leginkább és a legkönnyebben, nekem az igazán nehéz, hogy komolytalan legyek, netán nyitott vagy laza, az effélében sosem voltam igazán jó. Persze az életem miatt ez érhető, nem úgy nőttem fel, hogy egy könnyen lazává válhassak. Talán egyszer majd ennek az ideje is eljön, ő azért már így is sokat fejlesztett rajtam. - Pedig mindig a Griffendéleseket mondják a legjobbaknak, mármint közösségi szempontból is. Bár nem ismerek sokat ez is igaz, de... még sem? - Bonnie azért már jobban benne van a Griffendéles közösségben annyi szent, hiszen mégis csak az a háza, de általában a Mardekárosoktól tartanak a legtöbben. Végül is érthető, én se vagyok egy szent életű és igaz, hogy néha tényleg nagyon nehéz vele, ezt már Bonnie is megtapasztalhatta, de hogy a Griffendélesek között sok az idióta, na ezt sem hallottam még, bár tény szegény lány már elég sok rosszat megtapasztalt, főleg a Weasleyk tekintetében. Pedig ő nyitott és laza, csoda, ha én még annyira se tudok ismerkedni és kapcsolatokat építeni, ha még neki is nehezen megy. - Azért arra kíváncsi lettem volna, kár, hogy csak hallottam a hírt. Azt hittem te... nem vagy egy verekedős típus. - somolygok, mert talán sejtheti esetében inkább az ember arra gondolna, hogy ha netán valaki miatt tönkre megy a frizurája akkor máris sivít, visít és már e miatt összeomlik lelkileg, nem hogy belemenjen egy verekedésbe, de nagyon úgy fest, hogy a külső nem minden, sőt ezek szerint én is tévedhetek, Bonnie tud nagyon is belevaló lenni, főleg gondolom, ha nem igen van más választása. - Nálunk még csak manó se volt soha, szóval... Azért pár dolog nekem is megy, de profinak nem mondanám magamat. A szüleim nem sokat foglalkoztak azzal, hogy van-e mit enni, szóval... néha nem volt sok választásom, főleg amikor már a nővéremnek nem tetszett... a viselkedésem és nem csinálta meg ő. - egy pillanatra azért elhúzom a számat, hogy ez a kellemetlenebb téma került elő, bár én hoztam fel, de ettől még nem egy élmény beszélni róla az is biztos. Mégis nincs mit tenni, megvonom a vállamat, hiszen a múlt megváltozni nem fog, egyszerűen csak el kell fogadnom és túllépni rajta és most palacsintát sütni, hogy ne legyünk utolsók.
Bonnie & Noel
Make you stay | Date time Clothes[You must be registered and logged in to see this link.]
- Nem várom, hogy változtass.. Én sem vagyok könnyű eset, főleg ha belegondolok, hogy korábban milyen voltam. Semmi gond Noel, próbálkozunk, és ha nem jön össze, akkor hagyjuk. Már így is jobb a kedvem, mint volt, legalább egy pasi van itt, akit kedvelek, és talán ő is kedvel engem. Na és persze te! – Vigyorgok rá, természetesen rá gondoltam, csak szeretem elviccelni a komoly helyzeteket, hogy nehogy megijesszem vele mind a kettőnket. Hiszen én sem tudok még egy érett kapcsolatba belemerülni, hogy is tudnék, hiszen eddig a világ úrnőjének éreztem magamat, erre kiderült, hogy a többség utál, itt Angliában pedig kevesebb az önbizalmam, és ezért nem is tudok hatékony lenni. Sokakat megbántottam korábban, csoda, hogy nem dobáltak meg paradicsommal, amikor Noel kíséretében visszamentem a Beauxbatonsba, és bocsánatot kértem úgy a legtöbbektől. Volt morgás, de bátorító mosoly is néhány, úgy összességében mintha közmegelégedés lett volna, és már ez is valami. - Tudod, hogy szeretek általánosítani. Nem tudom, a griffendélesek nagy része is nagyon.. nem mondom, hogy idióta, de nem az én világom. Látod erre mondom, hogy velem sem könnyű, nehezen fogadom el, ha valaki más.. – Én sem veszem kötekedésnek, már tudom, hogy rajta kívül kevesen lennének úgy igazán elviselni engem. Arra jó lennék, hogy ágyba bújjanak velem, viszont Noellel beszélgetünk, programot szervezünk egymásnak, így lehetek vele őszinte, és úgy fest, hogy értékeli is, hogy beismerem a rossz tulajdonságaimat. - I-igen, nem akartam elhinni, hogy van belőlem még egy. Olyan ügyesen letámadtam, de kemény csaj, majdnem lemosott.. – Félmosollyal rántok vállat, és úgy vélem hogy apróbb csók azért beleférhet, ezért is kezdeményezek. Nálunk mintha nem is lenne leosztva, hogy ki a fiú, és ki a lány, ebben az esetben én vagyok a vagányabb, de igyekszem odafigyelni rá, nehogy kiboruljon, ha átlépnék valami határt. Nekikezdünk a palacsintasütésnek a kissé zökkenőkkel terhes belépésünk után. - Azért profi nem, viszont ehhez legalább értek. Tudod anyának sok a munkája, és a nyári szünetben nem várhattam meg, hogy a manó süsse meg az ebédet, ezért megtanultam palacsintát sütni, többfélét is. Az ember lánya azért ne fulladjon ki abban, hogy csak a tükör előtt ül. Te éhenhalnál, ha úgy hozná a helyzet? – Amíg az almát hámozza, én nagyjából készen vagyok a tésztával, és kapom is elő a pálcámat, úgy fest, valahol a középmezőnyben lehetünk, hiszen vannak nálunk jóval lemaradtabb párok is, de van, ahonnan már finom illat száll. Sőt, valaki már csúnyán el is égette..
- Azt... én is és azt hiszem sajnálom, hogy nehéz neked velem, de nem tudok változtatni rajta. - magamon egyelőre nem, az is kész csoda, hogy itt vagyok, vagy hogy nem zavaró, ha megfogja a kezemet, vagy közel kerül hozzám. Azért számomra ez is valahol nagy dolog, pozitív értelemben véve persze, de legalább már előre léptem, ami eddig nem igazán sikerült a múltban. A nővérem úgy istenesen taccsra vágott lelkileg, de Bonnie egészen ügyesen hozta ki ebből a legtöbbet, amit lehetett. - Ez azért általánosítás, biztosan vannak a Mardekárban is értelmesebbek, bár én eleve nem sokak felé nyitottam, de... a Griffendélben se mindenki egyforma nem? - nem kötekszem, inkább csak filozofálgatunk a dolgokon és így van ez jól, meg tudunk beszélni sok mindent. Persze tény, tényleg nem sokakat ismerek a házamból, de mégis úgy vélem, hogy azért bőven vannak ott olyanok, akik értelmesek, a Griffendélben se mindenki egyformán bátor, sőt talán még a Hollóhátasok között is akad olyan, aki nem ül egész nap a könyvtárban, bár valószínűleg azért kifejezetten buták nem kerülnek oda. - Nem gond, nem vagyok irigy rád, örülök, hogy ott van neked Charlene, biztosan jó lehet és az még jobb, hogy már nem zavar. Hallottam azért pletykákat, hogyan verekedtetek össze első nap. - elmosolyodom és már annyira az sem lep meg, hogy csókot kapok tőle. Óvatosan viszonozom is, jól esik, kezd a dolog egyre kevésbé zavaró lenni, ami mindenképpen jót jelent. Egyértelműen elkezdtünk fejlődni szerencsére, azaz főleg ez rám vonatkozik. - Azt hiszem annyi még nekem is menni fog. Nem is kell recept? Palacsintában profi vagy? - nem nézné ki az ember belőle, hogy ügyes konyhatündér, de úgy fest, hogy azért van amit meg tud csinálni, ha más nem, hát a palacsintát. Az végülis állítólag nem olyan bonyolult dolog, bár én még sose próbálkoztam effélével. Nem vagyok egy szakács zseni és indíttatásom se volt róla, általában otthon inkább a szobámban húzom meg magamat, ott sokkal kellemesebb, mint a családommal tölteni az időt, vagy a közelükben és a konyha túlságosan központi hely. Kötényt persze rám is kerül, aztán el is kezdem az almákat pucolni, gondolom a héjukat nem kell lereszelni.
Bonnie & Noel
Make you stay | Date time Clothes[You must be registered and logged in to see this link.]
- Kezdeményező, igen.. viszont eddig én csak a jeleket adtam meg másoknak, a fiúk kezdeményeztek, így most nekem sem könnyű. Főleg, hogy nem tudom, hogy mi a jó neked. Vagyis.. már kezdem sejteni. És remélem, hogy nem foglak megbántani. – Nála először így érzem. Az eddigi srácok nem érdekeltek ennyire, mindig a saját érzéseimmel voltam elfoglalva, hogy megkapjam amit akarok. Jobbára a hatalom volt, szívességek formájában, hiszen ahogyan Noelnek is említettem, gyorsan feladtam a reményt, hogy élvezni is fogom az ágybabújós együttléteket. Nem is nagyon érdekelt, hogy testi, vagy lelki gátja van, úgy véltem, hogy mindegy, nekem nem az számít, elég, ha fegyverként használom. De ha Noellel egyszer eljutunk odáig, akkor vajon hogyan fog alakulni? Egyikünk sem akarja majd igazán, főleg a múltunk miatt? Nem tudom, ezen azért néha szoktam rágódni rendesen. - Az lehet, hogy a mardekárosok olyanok, de te kifejezetten jóindulatú vagy. Pont annyira vagy édes, és mellette meg titokzatos, amennyire kell. Most nem tudnék kijönni egy rosszfiúval. A legtöbbjük mondvacsinált szájhős, de nem tudnak semmit, csak csúnyán beszélni, vagy izmot villantani. – Azért hálásan odabújok hozzá, ha már belekaroltam, mert Ron igazán megérdemelte azok után, amit velem művelt. Ráadásul előtte a testvéremmel is kavarni akart. Azért nevetséges, hogy egy pasi ennyire nem tudja, hogy mit is akar.. Nem mintha Noel tudna merész lenni, de legalább ő nem kavar mindenkivel, csak úgy. Még velem sem igazán, tőlem várja a bátorítást. És én, mint hős griffendéles..! - I-igen, ez még számomra is nagyon új, tizenhat évig egyke voltam, anyukám kishercegnője, erre most van egy klónom, aki elveszi az egyediségemet, de.. ott van, és jókat röhögünk, sosem vagyok úgy igazán egyedül. Meglepő, de klassz dolog. Sajnálom, hogy számodra meg ilyen rosszul alakultak a dolgok. – Hajolok oda egy picit lábujjhegyre pipiskedve, hogy lopjak egy apró csókot. Noel újszerű, már-már anyai érzéseket kelt bennem. Nem baj, másnak úgysem kell elszámolni a tetteimről. Ellenben megérkeztünk, és be is jutottunk a segedelmével, így a feladat adott, már csak végre kell hajtanunk. - Igen, a vastag. Bele kell reszelnünk némi almát a tésztájába. Csinálod a reszelést? Addig én elkezdem összekeverni a sima tésztát. – Nem kell ide recept, otthon már százszor csináltam sima palacsintát, még ha nem is nézi ki belőlem. Annyira vagyok önző, hogy ami kell, azért teszek. Az amerikaihoz még csak egyszer volt szerencsém, de anya keze mellett dolgoztam, szerintem most is jó lesz. Csokiszószt majd szerzünk hozzá a végén, a tölteléket meg Noel álmodhatja meg. Magamra kanyarintok egy kötényt, a hajam amúgy is kontyban van, tehát nem fog zavarni, de biztos ami biztos, egy hajhálót azért hozok magamnak, hogy a zsűri ne találjon benne szőke hajszálakat. Az lelombozó lenne.
Talán nekem tényleg pont egy olyan valakire volt szükségem, mint amilyen Bonnie, aki változni akar, ahogyan én is. A húga biztosan rendes lány, nem mondom, hogy nem így van, de valószínűleg nekem ő tényleg túlságosan sok lenne, a lelkesedésével és nem hagyott volna élni. Bonnie legalább nem erőlteti különösebben a dolgokat, elég türelmes velem, hiszen már jó ideje ismerjük egymást és nem akart semmit sem kimondottan rám erőltetni. - Engem ez eddig nem is igazán zavart, de te... tényleg kezdeményező vagy, ami esetemben elengedhetetlen. - de hát ezt tudjuk mindketten, a miatt igazán nem kell, hogy zavarban érezzem magamat. Én nehezen nyitok bárki felé is, lányok felé meg főleg, főképp a rossz tapasztalatok után, amik a nővérem miatt értek. Nem tudok hirtelen megváltozni úgy sem, de azt hiszem ezt már nem is várja el tőlem. Talán szép fokozatosan, ahogyan ő is teszi. - Oh hát semmiség volt, én is jól szórakoztam és ha megérdemelte, akkor még jobb is. Egyébként is a Mardekárosokat általában nem kimondottan jóknak gondolják, nekünk lehet. - mosolyogva vonom meg a vállamat, kissé azért zavarban is, hiszen nem számítottam rá, hogy még dicséretet is kapok tőle. Én tényleg jót akartam, hogy ne érezze olyan rosszul magát, mert az a Ron fiú ennyire kiszúrt vele. Persze tény Bonnie már sokakkal tette ezt, mondhatná bárki, hogy valahol... megérdemelte, de én azért nem gondolom úgy, hogy visszajár a rossz az embernek, főleg akkor nem, ha még egyébként változni is próbál és Bonnie erőteljesen ezen van most. - Végül is a testvéred, azért jó dolog, hogy szereted és persze hogy gondolom ő is támogat és szeret téged igaz? - na igen én sajnos ezt a fajta testvéri szeretetet nem ismerem. Nekem csak Maggie volt mindig is, aki viszont nem mondható épp a legjobb testvérnek, sőt még csak a közelében sincs a dolognak. Igaz persze, hogy valójában nem is a nővérem. Bonnie és Charlene tényleg testvérek, ez sajnos rólunk nem mondható el, bár ez még nem indokolja a nővérem beteges életszemléletét. - Akkor jó. Tudod én még... nem igazán csináltam ilyet. - sosem lógtam be sehová, nem is nagyon húztam ki a gyufát senkinél, csak abból volt bajom, ha nem tudtam kezelni az indulataimat. Arra volt példa sokszor, de más problémám szerencsére még nem akadt. - Az melyik is? Az a vastag? Kéne hozzá egy recept, mert gőzöm sincs hogyan fogjunk hozzá, vagy te tudod? - a nevezés meg van, kapunk hozzávalókat is, de az már nehezebb lesz, hogyan kezdünk bele, mert őszintén szólva gőzöm sincsen róla, hogyan is kellene ezt az egészet elindítani.
Bonnie & Noel
Make you stay | Date time Clothes[You must be registered and logged in to see this link.]
Bár nem látok bele a fejébe, de úgy vélem, hogy tényleg nem jönne ki Charlene-nal. A hugom nagyon sok tud lenni, és az igaz, hogy én sem vagyok egy nyugodt lány, de kellően elfuserált ahhoz, hogy valahol megértőek tudjunk lennie Noellel. Nem mondom, hogy túl idős vagyok, rengeteg negatív tapasztalattal, hiszen jobbára én magam rontottam el az életemet, de Noel mellett úgy érzem, hogy van értelme próbálkozni. Nem tudom, hogy bármi is kisülhet ebből, hiszen a barátkozás, és a randizás között egyensúlyozunk, többnyire nekem kell magabiztosnak, kezdeményezőnek lennem, de sebaj. - A lányok többsége nem éppen kezdeményező, tehát ne vedd magadra. Megvárják, hogy majd mindent a fiú csinál. Én nem vagyok ilyen, és.. úgy vélem, hogy jó hatással vagyunk egymásra. Naná, hogy büszke is vagyok. – Vigyorgok bólogatva, tudom, hogy ő milyen kis visszafogott, de ez nem baj, én is úgy veszem észre, hogy alakulunk, én már nem vagyok olyan nagyképű, és neki is lassan megered a nyelve mellettem. A végén még valami kialakul. Engem is meglepne, hiszen korábban nem tartottam magamat rá képesnek, de ő se magát, és most mégis, randizunk, vagy mi a szösz. - Eegen, izgulósnak eddig nem mondtam magamat, meg nem is állt ki mellettem valaki, úgyhogy tényleg valami új szakaszba léptem bele. Pedig hihetetlenül unalmasnak indult ez az iskola. Aztán ott volt az a fiú, akit sikeresen megszégyenlítettél a nagyteremben, amiért azóta is hálás vagyok. – És egyébként is csak bedobtam a kérdést, hogy ő mennyire jól jönne ki a hugommal, de vélhetően tényleg semennyire, ők még inkább ellentétesek, mint én Noellel. Különben is, Charlene egy boldogsághajhászó ösztönlény, én sokszor mesterkélt pózőr vagyok, de még mindig inkább Noelhez való. Ráadásul úgy fest, Charlene-nak és Noelnek az időbeosztásuk is annyira fura, hogy vagy az egyik ér rá, vagy a másik, nem is tudnának találkozni. - Ezt nagyon jól tetted. Mármint.. nincsen vele semmi baj, még szeretem is, ami nálam nagy szó, de maradj csak nálam, igaz.. – Nevetgélek, aztán megizgatom a ruháját, meg a haját, ez most mindkettőnk számára komoly próbatétel, hogy megteszi-e értem, kettőnkért, hogy jól sikerüljön a randi. Ha nem jutunk be, végülis nem nagy katasztrófa, de szeretek hajtani, küzdeni, és persze nyerni. Ezért aztán igyekszem semleges pofit vágni, amíg tárgyal a pincérnővel, aztán nem látványosan lelkendezni, amikor sikerre viszi a közös vállalkozást. - Dehogyis jönnek rá. Ha már bent vagyunk, akkor mindegy. Itt egy nevezési szalag, a karodra kötöm, én vagyok a plusz egy fő, bármennyire is furcsán hangzik, de megküzdöttél érte, úgyhogy te vagy a kapitány. – Aztán megkapjuk a névreszóló kis papírkákat is, úgyhogy az asztalunk mögé állunk. – Palacsintát tudok sütni, de azt mindenki tud. Mit szólnál, ha kockáztatnánk a győzelemért, és amerikai palacsinta lenne?
Azt hiszem pont az a fő, hogy egy kicsit mindketten alakulni tudjunk, ehhez viszont az kell, legalábbis nekem biztosan, hogy ne kapkodjunk el semmit sem és legyen időm alkalmazkodni ehhez az új helyzethez, ami azért merőben más, mint az eddigi életem, ahol jól el voltam magamban, nem kellett figyelnem senkire és foglalkoznom senki mással, és inkább távol tartottam mindenkit, mert úgy volt a biztos, hogy nem ártok senkinek sem. Most viszont mégis más a helyzet, mert Bonnie hiányozna a maga hirtelen jellemével együtt is, ha nem lenne a közelemben. - Ez nem az én érdemem, senki sem volt még olyan kitartó velem szemben, mint te, úgyhogy büszke lehetsz magadra. - mosolyodom el, hiszen azért én szolidabb típus vagyok, mint amilyen egyébként ő szokott lenni. A nevetés nálam ritka kincs, bár már volt rá példa és tényleg nagy dolog, hogy ilyesmiket képes volt kihozni belőlem. - Ki tudja, változol, akár még izgulóssá is válthatsz, jó ha van melletted valaki, aki támogat. - mosolyogva vonom meg a vállamat, hiszen végül is miért is ne? Egyébként is szívesen segítek neki és vagyok mellette, főleg ha már én találtam ki ezt a válogatót és szerintem menni is fog neki, az ilyesmi úgyis tökéletesen passzol hozzá. A kérdése viszont azért tényleg meg lep, bár talán azt hiszi először tényleg elgondolkodom a válaszon és azért nem kapja meg azonnal, de erről persze szó sincs. - Nem is ismerem a húgodat és évek alatt se ismertem meg, nem is értem a kérdést. - mosolyogva csóválom a fejemet, hiszen Bonnie nem az a típus, akinek nincs önbizalma és azt növelni kell benne, ő egyébként is tudja, hogy mennyit ér. Kétlem, hogy tényleg úgy gondolná, hogy a testvére jobb nála és egyébként is talán Charlene-t kevésbé viseltem volna, ő ha túlzottan pörög az nekem túl sok lenne, Bonnie más, ő is nehézségekből akar kiszabadulni, változni akar, mint én. Nem érzem mellette úgy magamat, hogy csak én vagyok elfuserálva. Viszont legalább az elfuseráltságom ellenére is sikerül végül bejuttatnom magunkat. Azért ezen még én is meglepődöm, de mégis csak muszáj volt sikerülnie, ha már Bonnie bízott bennem, elég kellemetlen lett volna, ha végül mehetünk teázni, csak mert én nem vagyok elég ügyes. - Pedig lehet, hogy jobb lenne, hogy ne dobjanak ki minket a végén, mert valaki rájön. - de nem tudom most azonnal elmondani, mert már el is tűnik a mosdó felé, szóval szépen odalépdelek az asztalokhoz, hogy nevezzek. Felkerülnek a neveink ilyen kis ruhára ragasztható papírkákra is, aztán asztalt is kapunk, úgyhogy már a hozzávalókkal és mindennel együtt várom Bonniet, kissé riadt tekintettel, mert hát lássuk be nem vagyok egy szakácsművész, fogalmam sincs mit fogunk tudni kihozni ebből.
Bonnie & Noel
Make you stay | Date time Clothes[You must be registered and logged in to see this link.]
Még én sem döntöttem el, hogy mit szeretnék, hiszen ha magamból indulok ki, tudom, hogy mennyire önző szokásom lenni, ám fogható ez arra, hogy csonka családban nőttem fel, bár ez Charlene-re is érthető, ő mégis más. Valahogy olyan hatások értek, hogy így alakultam, és ez nem túl jó ómen, főleg egy olyan érzékeny srácra nézve, mint Noel. Bármi is sül ki ebből az egészből, még nem látom a végét. Az is biztos, hogy ha egy kicsit jobban beilleszkedtem volna a Roxforti diákok sorába, akkor jóval vagányabb srácokat is megkaphattam volna, mint Noel, de lassan kezdek kinőni ebből, és most éppen nem erre van szükségem. Látom, hogy szegény megint kicsit zavarba jön, amikor megszólalok, a párosunkban egyértelműen én vagyok a kezdeményező, az irányító fél, aki még bókol is. Ez nem baj, még ha számomra is újdonság. Eddig elvártam másoktól, hogy körbezsongjanak, most meg mintha nekem kéne megküzdenem érte. De ha hallgatok a testvéremre, akkor nem áltatom magamat, hanem őszintén kimutatom, amit érzek. - Mert még senkinek nem mutattad így magadat. A végén még kiderül, hogy te se barátkozni akarsz velem. – Nevetgélek vissza végigsimítva a karján, még ha kabátban is vagyunk a csípős idő miatt. Aranyosan reagálja le, hogy megjegyeztem, hogy is vélekedek róla. Tudom, hogy a fiúknak nem szoktak bókolni, vagy ilyesmit mondani, ez most egy rendhagyó kapcsolat. Nem akarok én ráerőltetni semmit, lehet, hogy csak barátok maradunk, azzal sem lesz semmi gond, legalább rám is jó hatással lesz a közelsége. - Aha, mert én olyan izgulós vagyok.. – Kacagok fel, és édesen megrázom a fejemet, szőke fürtjeim csak azért nem szállnak a szélben, mert egy őszi sapkát tettem fel. Ha Charlene-nek jól áll a sapka, akkor nekem pláne. Annyit szerepeltem a Beuxbatons színpadán, hogy mások előtt énekelni nekem jutalomjáték. – Tényleg, mindig is meg akartam kérdezni, hogy miért velem barátkozol, és miért nem a hugommal? Szinte mindenki szerint ő a cukibb.. – Azért ez fogós kérdés, mert ne mondja már nekem, hogy direkt mazochista, hogy velem érzi jól magát, hiszen Charlene nem nyomulós, nem ilyen szeszélyes, mint én. Ahogyan oldalba bök, rácsapok a kezére, de vigyorogva, hogy odanyúljak én is az oldalához, belefúrva az ujjaimat két bordája közé. Mármint ahova sejtem, mert kabáton keresztül azért ez nem egyszerű. Ám lefagy az arcomról a mosoly, amikor látom, hogy nincsen már esélyünk bejutni, így cselhez kell folyamodni. Mögöttünk még jó sokan fognak kimaradni, de én biztosan nem, ezért vetem fel az ötletemet Noelnek. Azaz kiadom a parancsot, és a háttérben megvárom. Nem tudom, hogy mit mond, de eléggé könyörgő fejet vág, míg én a háttérben ácsorgok, és ártatlanul nézek a nagy szemeimmel, mintha nem is tudnám, hogy miről van szó. Pedig ha tudnám, hogy Noel most éppen a barátnőjeként aposztrofál, hagynám a fenébe az egész palacsintázást, és már csak a tényért a nyakába ugranék. A pincérnő méregeti őt, majd engem, aztán vállat von, és megnyitja számunkra az ajtót. Gyorsan odasietek, kézen fogom a srácot, és besietünk. – Nem is akarom tudni, hogy mit mondtál, de ügyes vagy, látod megy ez! Na elmegyek a mosdóba, nézd meg, hogy hol kell nevezni! – Nyomok egy puszit az arcára, és már távozom is egy percre, hiszen ki tudja, hogy meddig fog tartani a verseny, nem árt az ilyesmit előtte elintézni.
Nekem nehéz ez, időbe telik mire sikerül magamat rávenni arra, hogy normális kapcsolataim legyenek, mert Bonnie azt hiszem azt szeretne, na de akárhogy is mindketten defektesek vagyunk, nem tudom, hogy ki tudunk-e bármit hozni ebből az egészből így. Tudom, hogy ő szeretne, persze én is, de ettől még ugyanúgy nem lesz könnyű. Nekem már az is nagy dolog, hogy itt vagyok és hogy sok időt töltünk együtt, azt hiszem azért ennél sokkal többet most még nem várhat el tőlem, de talán majd idővel, ha már nem félek önmagamtól, mert ki tudja, hogy mire hogyan reagálnék, amivel aztán megbántanám, vagy szó szerint... bántanám. - Nem hiszem, csak... nem vagyok túlságosan átlagosak.- rántom meg félszegen a vállamat. Igazából nem is magunk miatta, hiszen mások tettek minket ilyenné, zűrössé, vagy hogy mondjam. Elég nehéz a helyzete mindkettőnknek és tény és való, hogy neki se volt egyszerű, azért vált olyanná, mert az anyja nem a legjobban kezelte őt és gondoskodott róla, ahogyan az én szüleim se mondhatóak mintaszülőnek. Ilyen az élet, talán tényleg változunk idővel, hiszen már így is valamennyit sikerült mindkettőnknek. - Bájos és... helyes? Hát látod ezt se mondták még rám, főleg nem a bájost. - azért itt elnevetem magamat, még ha van egy kis zavar is abban a nevetésben. Igazából mindig is magamnak való voltam és olyan morcosabb fajta, nehéz eset, soha senki nem mondott volna bájosnak, de úgy fest, hogy neki még ez sem jelent gondot. - Szeretem az együttest és azt hiszem jót is tesz nekem csapatban játszani. - na igen, mint a legutóbbi koncert, ahol még verekedés is lett az egészből. Azt hiszem nem csoda, ha furcsán néz ránk az a két Griffendéles, még az is lehet, hogy hallottak az esetről és azért nem értik a dolgot, de jól esik, hogy Bonnie megfogja a kezemet, hogy jelezze velem van annak ellenére, hogy eléggé elfuserált alak vagyok. - Persze, szívesen elkísérlek, hátha izgulnál, hogy mások előtt kell szerepelned. - persze csak piszkálom, már csak azért is, hogy oldjuk kicsit a hangulatot, mert lássuk be, hogy előzőleg azért kissé nehéz témák merültek fel, jobb, ha megpróbálunk visszarázódni a kötetlen szórakozás medrébe, bár nehéz lesz, ha ekkora a sor. - Jól van, csak kicsit vagy türelmetlen. - még szolidan oldalba is bököm a könyökömmel csak úgy a hecc kedvéért, csak aztán állunk be a sorba. Tényleg elég sokan vannak, és a végén még hely sem lesz. Ezt úgy fest tényleg nem gondolta át, de mégis meglep, amikor kihúz a sorból. Azt hiszem feladta, amikor kiderül, hogy mit is akar pontosan. Eléggé elkerekedik a szemem, látszik rajtam, hogy sejtelmem sincs, hogy mit is vár tőlem, főleg hogy nem vagyok én taktikázó alkat és még csak bájolgó típus sem. Szóval ez... nekem valami rettenetesen nehéz feladatnak tűnik. - Hogy én, De hát... mit kellene...? - bizonytalanul lesek a vállam felett hátra a cigiző nőre, csak aztán veszek egy nagy levegőt. Oké akkor ki kell találni valami hathatós hazugságot, végül is hazudni tudok, azt már gyakoroltam a szüleimmel, amikor a nővérem dolgai miatt kénytelen voltam. Odamegyek végül a nőhöz, szolid mosollyal, könyörgő tekintettel. - Jó estét, elnézést, hogy így megzavarom, de rettentő hálás lennék, ha tudna nekünk segíteni. A barátnőm... nagyon rosszul van, hetek óta beteg és most egy kicsit jobban van... de már nem fogunk bejutni, esetleg nem tudna segíteni? - kétkedően pillant hátra Bonnie irányába, aki remélem, hogy nem kezd majd lelkes integetésbe, vagy valami hasonlóba, mert azzal nem fog segíteni, hogy a kis hazugság tényleg hihető legyen.
Bonnie & Noel
Make you stay | Date time Clothes[You must be registered and logged in to see this link.]
Elnézést kértem, mert nagyon kerülgetjük egymást, mintha nem tudnánk eldönteni, hogy mit is akarunk egymástól. Még mindig nem tudom eldönteni, hogy teljesen elzárkózik mindentől, mert nem érzi magát képesnek egy kapcsolatra a mostohanővére ejtette sebek miatt, vagy csak félénk ezek miatt, és inkább rám hagyja a kezdeményezés nagy részét. Még nekem is teljesen új ez a helyzet, hogy úgy igazán jól érzem magamat valakivel, érdekek nélkül, és bennem is van egy komoly félsz pont azért, hogy nem fogok neki megfelelni, hiszen a temetőben megosztottam vele a lelki-fizikai defektemet, de mintha ez nem nagyon érdekelte volna. Mármint beszélgettünk róla, de nem érzem azt, hogy ez rettentené el. - Asszem néha tök cikik vagyunk.. – Viszonzom a mosolyát, mindketten változunk, még ha csak szépen lassan is, ezért örülök, hogy eljött velem Franciaországba, és barátkozunk is, meg itt a zenélés mindkettőnknek, nem vagyunk rákényszerítve, hogy mindig azzal foglalkozunk, hogy mi alakulhat ki, hanem valahogy hagyjuk érni a dolgot. Azt hiszem képesek lehetünk egymás előnyös oldalát kidomborítani, csak komoly türelem kell mindehez, hiszen jelenleg egyikünk sem éppen kapcsolatra alkalmas. - Most már tényleg muszáj leszek megnézni téged. Titeket. Nyilván főleg te érdekelsz, de az össz hangzás sem lehet rossz. Külsőre olyan kis helyes, bájos fejed van, nem hittem volna, hogy egy rockegyüttes passzolna hozzád. Ezt ne vedd sértésnek, a pasik azt hiszik csak az a bók, ha azt mondjuk rájuk, hogy dögös, meg ilyesmik. Pedig nem is.. – A tarkóvakargatásán jót derülök, de nem nevetem ki, csak a szemem csillog, de a földre sandítok, hogy ne érezze magát tőlem állandó zavarban. Ahogyan lépdelünk, elsiett mellettünk néhány griffendéles srác, az egyikük egy magas nagyon megnéz, mintha nem értené, hogy mit keresek egy mardekárossal. Mégsem érdekel, nem viszonzom a pillantását, csak rákulcsolom Noel ujjaira a sajátomat, hogy ne is törődjön velük. - Én se hiszem, és.. komolyan eljönnél? Az nem hangzik rosszul, sőt.. jól esne. – Bólogatok, ez már tényleg valami komolyabb kötődés, hogy nem csak felhívja a figyelmemet erre a darabra, hanem még el is jön velem, pedig nem vagyok olyan, hogy egyedül érezném magamat, mégis, ha közben úgy néz rám, mint aki támogat, ez elég újszerű érzés. - Nekem jók az alapízek is, úgyis a palacsintatészta a lényeg, az ízesítés nekem tényleg mindegy. Miii? Szóval türelmetlennek tartasz? Ez gonosz.. – Rázom meg a fejemet vigyorogva, pedig tudom, hogy igaza van, igazi művészlélek manipulátor vagyok, akinek minden ott, és azonnal kell, nem ismerem a visszautasítás, a kudarc fogalmát. Na igen, nem véletlenül kerültem a griffendélbe is, ahova a makacs fafejek tartoznak, akik még a betonfalba is belefejelnek, csak mert úgy tűnt, hogy az kötekedett. A sor lassan halad, nagyon úgy tűnik, hogy le fogunk maradni, mert úgy tudom, hogy korlátozottak a helyek. Araszolgatunk, amikor úgy látom, hogy ennek semmi értelme.. Nem fogunk bejutni, elfogynak a helyek nemsoká. Kézen fogom Noelt, és elindulok vele hátrafelé, van egy kis udvar a három seprű mögött, amolyan cigizős részleg. És jól is gondoltam, egy fiatal pincérnő szívja éppen a cigit, és palacsintás pólóban van. Elképzelhető, hogy ő is szervező. Magam felé fordítom Noelt, és átfogom a vállát. – Na szépfiú, most erőt veszel magadon, bedobod magadat, és bejuttatsz minket. Kééérlek..! – Hatalmas, könyörgő-animeszemekkel szugerálom, hogy legyen férfi!
Oké igaza van, én is zavarban vagyok a szókimondástól, hiszen most tényleg elmondja, hogy mit is gondol és hiába tudtam már eleve ezt valahol, ettől még nem lep meg kevésbé, főleg az, ahogyan fogalmaz. Ezek szerint ez neki is új, ahogyan nekem is új a helyzet, de majd mind a ketten alkalmazkodunk ehhez és talán majd mindketten kezelni is tudjuk, bár van egy olyan érzésem, hogy nekem lesz ezzel nehezebb dolgom. - Azt hiszem értem és... nem volt szándékosan, magamat is zavarba hoztam vele. - mosolyodom el, kissé tényleg zavartan vakargatva a tarkómat. Na jó, nem szoktak nekem ilyesmit mondani, ahogyan úgy fest, hogy ő se szokott ilyet mondani másnak, de örülök neki, hogy miattam sikerült így változnia és talán ő is jobban érzi magát főleg akkor, ha kevesebben utálják, mert amit mesélt az alapján a Bauxbatonsben inkább csak féltek tőle, nem pedig kimondottan szerették. Nem voltak barátai, maximum olyanok, akik függtek tőle és nem volt más választásuk, mint vele lenni, ami lássuk be azért nem valami kellemes állapot. - Jól, hidd el. A többiek is nagyon profik, a lányok is, a vokalisták szépen énekelnek és Noriko jobban dobol, mint egy srác. - na igen, pedig azt hinnéd, hogy az effélével főleg srácok foglalkoznak, de Noriko tényleg nagyon profin dobol. Nem is tudom, hogyan csinálja és honnan sikerült ezt a tudást elsajátítania, mert hát eleve ahogy én hallottam a keletiek elég konzervatívak. Neki biztosan elég laza családja lehet, már ha csak azt nézzük, hogy milyen feltűnő a külseje a ruházkodásának hála. Igen, azért az meglep kicsit, hogy a kezemet a saját derekára csúsztatja, de végül csak nem ellenkezem. Nekem szoknom kell még az ilyesmit, még ha számára viszonylag esetleg általános dolog is. - Szerintem biztosan, szépen énekelsz és nem hiszem, hogy zavarba jönnél a színpadon... ugye? Szóval mindenképp próbáld meg, ha gondolod akár el is kísérhetlek. - na persze, ha van kedve és nem zavarnám ott esetleg, szóval csak óvatosan pedzegetem meg a dolgot egyelőre, mert rajta múlik, az is lehet, hogy inkább a testvérével menne el, nem pedig velem, mert benne esetleg mégis csak jobba megbízik, bár nem ismeri valami régóta, hiszen újdonsült testvérség ez köztük. - Kivi? Azt se ettem még lekvár formájában, de... lehet, hogy nem rossz, végül is kipróbálhatjuk. Én valahogy az egyszerű ízeket szeretem, mondjuk kakaó, vagy esetleg fahér, dió, inkább az édeset, de a jó kis sonkás, sajtos verziót se vetem meg. - na igen az a legjobb, ha az ember eszik valami kiadós sós verziót is, aztán jöhet valami egyéb. Akkor legalább meg van az édesség és előtte a sós is. Ha túl sok az édes attól csak összeragad a szám, nem a legkellemesebb élmény. Amikor odaérünk megtorpan, ami érthető, tényleg elég sokan vannak, de e miatt azért még sem szabad feladni. Kicsit oldalra lépek és a nyakamat nyújtogatom, aztán fogom csak meg a kezét, hogy besoroljunk. - Hát akkor kivárjuk, van időnk nem igaz? Mások is ezt teszik és a türelem is fejleszti a... hát tudod, téged. - mosolyogva vonom meg a vállamat, hiszen végül is az a célja, hogy még jobb legyen, azt pedig úgy érheti el igazán, ha fejleszti saját magát, amit ezzel is megtehet, hiszen itt most tuti, hogy nem kerül minden azonnal a kezébe, kénytelen lesz várni, amihez gondolom nagyon nincs hozzászokva.
Bonnie & Noel
Make you stay | Date time Clothes[You must be registered and logged in to see this link.]
- Mondooom! Most mondtam, hogy jó érzés, csak szokatlan. Nem szoktam barátkozni, hanem irányítok másokat. És nem szokott csak úgy tetszeni valaki, hanem megszerzem aki kell, vagy udvaroltatok magamnak. Ez így.. ahogy most vagyunk, még nem volt soha. De nem akarok nyomulni. Na jó, azért kicsit mégis. Tetszel, és na.. Többet nem tudok erről mit mondani. Ne hozz már zavarba.. – Mosolygok szélesen, kicsit szószátyár módon közöltem, hogy mit is gondolok, de megmaradhatunk barátoknak, ha túlságosan is a mostohanővérére hasonlítok, vagy úgy vélné, hogy én mégse jövök be neki, vagy.. egyáltalán nem akar most szerelmes sem lenni. Hüm.. túl sok itt a ha. Olyan módon sok, amire nem vagyok felkészülve. Ezért mondom, hogy megmagyarázhatatlanul. Vegye aminek akarja, én már mondtam valamit. - Akkor lassan tényleg itt az ideje, hogy megnézzelek titeket. Szép a hangod, és ügyesen is játszol, na de hogy fest ez csapatban, ez itt a kérdés! – Nézek rá fel, ahogyan lendületes léptekkel sétálunk a macskaköves utakon. Valahogy sosem voltam az andalgós randik híve, nem is tudom, hogy hogy megy ez, szeretem mutogatni magamat, ringatni a csípőmet, de ez nem megy túl jól, ha mellettem lépdel egy pasi is, akinek fogom a kezét. Próbálom visszafogni magamat, viszont amit majdnem tíz éve űzök, nagyon nehéz változtatni. Elengedem a kezét, de csak azért, hogy a derekamra illeszem a tenyerét, így valahogy kényelmesebb, csak remélem nem kezd el rajta nyafogni. - De jó! Azt még én is meg tudom csinálni, ezért választottam ezt a programot. – Kacagok fel halkan, nagy kék szemeim ide oda cikáznak, jó lenne megtudni, hogy mennyire érzi magát velem jól. Azt hiszem valamennyire biztosan, hiszen nem jött volna velem, ha ellenérzései lennének. Az pedig magától értetődő, hogy a nyakába ugrok, amikor elhozza nekem a papírt, hogy kipróbálhatom magamat. Mondjuk egy színdarabban játszani élő közönség előtt.. Igazán nekem való feladat. Viszont most nincsenek segítőim, korrupt, elcsábító bírák, úgyhogy össze kell szednem magamat alaposan. – Szerinted vannak esélyeim? Fúha.. Mivel a palacsintatészta önmagában is édes, azt mondanám, hogy a fanyar ízeket szeretem mellé. Szeder, áfonya, kivi. Tudod nagyon gyümölcsös vagyok, nekem ezek jönnek be mellé. Lekvárként, vagy pépesítve cukor nélkül. És neked? – Odaérünk a fogadóhoz, és szomorúan látom, hogy oltári nagy sor van, mit több, csomó szerelmespár ácsorog, és tekintve, hogy mekkora a hely befogadóereje, lehet, hogy erről le fogunk maradni. – Ne már.. Erre nem gondoltam.. – Bukik ki belőlem szomorúan.. A sor irtó hosszú.
Őszintén szólva magam sem tudom, hogy mit akarok. Bonnie nagyon szép lány, ez nem is lehet kérdés, hát hogy ne tetszene, na de én és a rémes lelki állapotom... Nem tudom, hogy ha már új életet akar kezdeni, akkor ehhez én kellek-e egyáltalán és nem valaki más, akit azért jóval kevésbé nyomorítottak meg, hiszen azt már tudja, hogy könnyen omlok össze, meg aztán ott vannak a nem könnyen kezelhető dühkitöréseim is, amit már sikerült megtapasztalnia. Nem hiszem, hogy tényleg önként vállalná, hogy pont egy ilyen defektes valaki legyen vele, bár tény, hogy megcsókolt, de inkább csak a pillanat hevében és később átgondolhatta, hogy nem volt okos ötlet. Majd idővel kiderül az is, hogy én hogyan tudok viszonyulni hozzá és az is, hogy ő hogyan is gondolta mindezt. - De akkor ez most olyan jóféle szokatlan igaz? - legalábbis remélem, hiszen az jó, hogy változni akar és hogy úgy fest sikerül is neki. Én is igyekszem, végül is e miatt van a banda is, pedig nagyon sokáig nem nyitottam senki felé sem, most viszont itt van Bonnie és kezdenek lenni barátaim is, ami azért esetemben elég nagy dolog. Talán a végén még tényleg mindketten képesek leszünk valami normális irányba fejlődni. - Oh én... jól vagyok, minden oké, kezd egészen jól állni a banda, már jól hangzunk együtt. - és igen erre tényleg büszke vagyok, hogy beléptem és hogy kezdem jól is érezni magamat a színpadom. Persze az elején rettegtem, de kezd lassacskán alakulni a dolog. A végén még belejövök és nem csak háttér vokálozni fogok nagy ritkán. - Mindenképpen! Jól hangzik és a palacsintát szeretem, annyira durván elrontani pedig úgy se tudjuk. - és végre az is eszembe jut, hogy mit is hoztam neki, ami ügyesen kiment a fejemből. Sikerül azért meglepnie, hiszen szinte befagy attól, amit hoztam neki, pedig nem akartam vele rosszat és most nem tudom eldönteni, hogy vajon a reakciója jó, vagy rossz? Végül csak elhangzik az a köszönöm, ami még bizonytalanságomat azért nem csökkenti, ellenben amikor a kezembe csúsztatja a sajátját az már sokat segít. Talán akkor örül neki és nem veszi rossz néven, hiszen mondta, hogy ő nem akarna egy bandában énekelni, de hogy érdekli-e egy ilyen verseny... hát azt sem tudom, egy próbát azért megért. - Tudod azt is megértem, hogy nem érdekel az egész, csak... hátha. Na és melyik a kedvenc palacsintád? - nem, még most sem vagyok biztos benne, hogy örül-e neki, vagy netán csak azért hálás mert gondoltam rá, vagy... hát na nehéz kiigazodni a reakciókon, ha eleve nem ismersz túl sok embert és nincs a dologban gyakorlatod, én pedig emberi kapcsolatok terén nem vagyok épp kimagasló szinten. Inkább beszélgessünk a palacsintákról, az a biztos, hiszen azt biztosan szereti, ha már palacsintát sütni megyünk és ugyebár akkor biztosan enni is fogunk majd.
Bonnie & Noel
Make you stay | Date time Clothes[You must be registered and logged in to see this link.]
Határozottan örülök, hogy nem kérdez rá, miért vagyok ennyire besózva, és remélem hogy ha eltelik pár perc, akkor meg is nyugszom, oldottabb leszek. Nem is tudom, hogy most randira hívtam vagy sem. Én tulajdonképpen még sosem voltam randin, nem hogy én hívjak másokat. A Beauxbatonsban randik nélkül is bőven elértem, amit akartam, ha pedig engem hívtak, akkor jól kinevettem a sok lúzert, aki ezzel próbálkozott. Valahogy örömömet leltem, ha másokat megalázhattam. Most már kezdem átérezni, hogy is gondolhattak rám utána. Úgy tűnik fordult a kocka, nekem kell valaki másért tepernem, aki félős, rossz élete volt, és minden empátiámat be kell vetnem, ha meg akarok változni. Hiszen anélkül nem fog menni. Talán még úgy sem. Lehet, hogy örökre csak barátok maradunk, arra is van esély, hogy nem én vagyok az esete, és majd talán egy olyan lányt, aki sokkal megértőbb mint én, ráadásul még nincsen ilyen pocsék előélete sem, mint nekem. Csevegni kezdünk, és jön egy kérdés, amely mégiscsak a hogylétemet célozza be. - Nem, nem szúrtál ki, tudja, hogy veled akartam menni. És.. izgulok. Nem szoktam izgulni, de most ez van. Azt mondtad, hogy örülsz a változásnak, én még nehezen kezelem, mert eddig nem ilyen voltam. Jó érzés.. csak tudod szokatlan. Megmagyarázhatatlanul.. – Borzongok meg, nyilvánvalóan én már közöltem, hogy tetszik, még egy csókkal is kinyilvánítottam, ő abból egy kicsit visszahátrált, de tényleg csak egy kicsit, hiszen utána is együtt maradtunk, mert még el is jött velem Franciaországba. Kedvel, ez tény, de hogy tetszem-e neki.. Hát erről nem lennék meggyőzödve. Régen annyira nyilvánvaló volt, hogy mindenki odavan értem, de amióta itt vagyok, minden a feje tetejére borult, és örökösen kétségektől szenvedek. – És te? – Vissza akarok kérdezni, nem csak udvariasságból, tényleg érdekel, hogy mi van vele. Nyilván nem az érzéseiről, azt úgysem lehet kihúzni belőle. De érdekel, hogyan alakulnak a napjai, mi a helyzet a mostohanővérével, ilyesmik. - Én sem vagyok. Nagyon ritkán, heccből csináltam, sikerült, ahogy sikerült. Azért megpróbálhatnánk. – Ez tényleg csak ötlet, nem várom el tőle, hogy az én ötletemet valósítsuk meg. – Elindulunk a fogadó felé, ahol a rendezvény várható. Nem hinném, hogy győztesek lehetünk, de igenis kiváncsi vagyok, hogyan érezhetjük magunkat egy ilyen játékban. Megállok, amikor kotorászik a zsebében, és a papírra bámulok, lehet, hogy mégiscsak valami szerelmes levél lenne? Átveszem, és muszáj többször elolvasnom, mire felfogom, hogy mit is hozott nekem. Ez még jobb, mint amit vártam. Tudom, hogy mennyire visszafogott, mégicsak sikerül a nyakába ugranom. Aztán elengedem, de észreveheti, amit még nagyjából soha rajtam, fülig pirultam. Talán még életemben nem történt velem ilyesmi. Még megszólalni is nehéz. Valaki igazán, úgy tényleg igazán törődik velem. – Köszönöm. – Próbálnám invitálni, hogy majd hátha eljön velem a válogatásra, de nem tudok most semmi mást kinyögni. Az egyik kezemben szorongatom a papírt, és hitetlenekdve olvasom újra és újra. A másik kezemet pedig tétován az övébe csúsztatom, de bátorság ide vagy oda, nem merek most ránézni.
Nem mondanám, hogy idétlenül fest csak mert lóbálja a karját, de valahogy én is érzem rajta, hogy mintha egy kicsit feszült lenne, csak azt nem tudom, hogy ez mi miatt lehet, pedig nem szokott ő ilyen lenni, legalábbis eddig még nem igen tapasztaltam nála soha sem effélét. A nyári kis utazás alkalmával is remekül éreztük magunkat, én is egészen oldott voltam magamhoz képest, most mégis azt látom rajta, mintha... magam sem tudom. Nem tudom megmagyarázni, csak azt látom, hogy valami van, ezért nem merül fel bennem végül, hogy rákérdezzek, azért ott még nem tartok, hogy megpróbáljak mindent megoldani, az nem olyan egyszerű feladat, még a saját gondjaimmal se tudok mit kezdeni mindig, nem hogy máséval. - Akkor jó, ennek örülök, nem akarok azért kiszúrni a testvéreddel, jó fej lehet, azok alapján, amiket meséltél róla. Na és... hogy vagy? - oh tudom buta egy kérdés, de hirtelen nem is tudom, hogy mit mondjak, vagy kérdezzek, inkább lehet, hogy jobb lett volna megvárni, amíg elmondja, hogy hová is megyünk és mi a terv mára. Így talán ez kicsit ciki, bár azt hiszem őt ez már nem különösebben zavarja, hiszen ha gond lenne nekem, hogy ciki velem lenni, akkor nem tenné meg annyiszor. - Jól hangzik, bár nem vagyok profi szakács, de igyekezni fogok. Te tudsz sütni? - mármint palacsintát, mert azt valahogy nem nézem ki belőle, hogy olyan igazi virtuóz lenne a konyhában. Nem előítélet ez, egyszerűen ő csak nem az a típus, aki igazi kis konyhatündér lenne, inkább jó eséllyel mindig elkészítették az ételét, gondolom főleg a régi időkben, itt a suliban pedig a házimanók gondoskodnak mindenről. - Oh majdnem elfelejtettem! - kapok észbe egy rövid kis séta után, hiszen sikerült kicsit elfelejtenem, pedig hoztam neki valamit. Előkapom a nadrág zsebemből most már a kis hirdetést, amit még akkor gyűrtem be oda, amikor elindultam, hogy találkozzunk. Kicsit azért kiegyengetem, mert elég rémes állapotban van szegény papír, de a fő, hogy elhoztam. Aztán nyújtom csak át neki. Egy rövid felhívás, válogatásról, még hozzá egy énekes színdarabhoz, amihez mindenféle szereplőt keresnek, többek között főszereplő fiatal lányt is. Gondoltam végül is miért ne. Énekelni tud, és bár ez még nem olyasmi, amiről beszéltünk, de végül is nem annyira más és főszerepről van szó, hozzá pedig passzol a tündöklés és a csillogás.
Bonnie & Noel
Make you stay | Date time Clothes[You must be registered and logged in to see this link.]
Nem értem, hogy miért ülök ennyire tűkön, hogy vajon jön-e. Hiszen csak barátok vagyunk, és legrosszabb esetben a hugom eljön velem találkozni, eszünk egy forró csokit. Betartottam azt, amit Noel kért, hogy ő ezzel nem tud mit kezdeni, nekem akkor az is jó, hogy ha csak haverkodunk, felesleges lenne elijeszteni, és nekem is jót tesz, ha van valaki az életemben, aki felé nem kell túlzott elvásárokat támasztanunk. Akkor miért görcsöl ennyire a gyomrom? Túlságosan hozzászoktam Franciaországban, hogy sokat voltunk együtt, minden nap, és ha nem látom, akkor szó szerint hiányérzetem támad. Mégiscsak pasiznom kéne, hogy ne legyek ennyire egyedül? A velem egykorú lányok társasága nem köt le, és lássuk be, kedvelem Charlene-t, de hosszú távon ő sem. Észre sem veszem, de elkezdem róni a köröket, fel és alá, ha földúton lennék, biztosan egészen jó kis árkot sikerülne belegyalogolnom. Órám nincsen, úgyhogy csak nagyjából számolgatom az időt, nem késik, én jöttem túl korán. Kissé izzad a tenyerem, amit nem értek, engem mindenki szeret! Akkor mit streszelem magamat? És végre meghallom a hangját. Felderül az arcom, és csak remélem, hogy nem vagyok nagyon pirulva, mert az nagyon ciki lenne. Magamban elnyomok egy fújtató sóhajt, aztán felé indulok. Én is integetek, bármilyen idétlenül is festhetek így. Mivel a hajam feltűzve, még az sem működik hogy pótcselekvésként játszom vele, úgyhogy lóbálni kezdem. Furcsa érzés. - Szia! Örülök, hogy eljöttél, és nem, kétlem, hogy ez gond lenne neki. – Különben is, ő meg sülve-főve együtt van a lovagjával, kicsit még féltékeny is vagyok rájuk, de nem ezért akartam Noellel találkozni, itt másról van szó. Besorulunk egymás mellé, és elindulunk az utcákon a sápadt holdfény megvilágításában. - Tudod a Három Seprűben ilyen palacsintafesztivál van, lehet palacsintát sütni, adnak hozzávalókat, meg tölteléket. A végén pontozzák is, amolyan versenyféle. Jól lakunk, meg még program is. Van hozzá kedved, vagy agyaljak valami máson? – Kérdezek rá, feldobva az ötletet, amit nem akarok ráerőltetni, ám ha már én hívtam találkozóra őt, akkor illik, hogy valami komoly programmal álljak elő. Ezért néztem utána, hogy van-e esetleg valami a faluban, ami mondjuk nekünk való lehet. Nem vagyok egy konyhatündér, de egy palacsintát még én is el tudok készíteni, és hátha Noel meg titkon mesterszakás.
Eltelt a nyár, szerencsére a nővérem nem bukkant fel időközben, ami mindenképpen jó jel, talán nem is szánja rá magát, hogy effélével próbálkozzon. Én már nem akarok a közelében lenni, ha ezt megértette, akkor remélhetőleg tényleg békén hagy, a szüleinket pedig igazából soha sem érdekeltük, nem csoda, hogy nem vették észre azt, ami az orruk előtt játszódik. Bár ki tudja, talán ha észrevették volna akkor se tesznek semmit, csak megvonják a vállukat és elfordítják a fejüket, mert úgy mégis csak sokkal egyszerűbb minden. Nem számít, igazából már egyáltalán nem lényeges az múlt, a jelenre próbálok koncentrálni, arra hogy végül is új év indul, hogy egyetemista lettem, mert hát otthon nem szívesen maradtam volna és a munka még távol áll tőlem, főképp úgy, hogy egyelőre még nem is tudom, hogy mihez kezdhetnék magammal. Talán tényleg a végén auror leszek, ahogyan Bonnie javasolta, legalábbis első körben ezen az úton indultam el, aztán majd meglátom. Vehetek fel tantárgyakat más szakokról is és át is nyargalhatok másra, ha végül mégis úgy döntök. Majd... ki derül, hogy mi is lesz, vagy mire jutok végül. A meghívás nem mondom, hogy meglep, főleg hogy remek volt az a pár hét, amit Franciaországban töltöttünk, még ha csak barátilag is. Ott volt az a kósza csók, de talán ő is rájött hogy nálam a lassú haladás is sokkal lassabb, mint az átlag esetén. Barátkoztunk, ahogyan eredetileg is terveztük és most ha már hívott, hát begyűröm a farzsebembe a kis szórólapot, amit talán két napja találtam még Londonban, amikor a tanszereim maradékát szereztem be az Abszol úton, aztán össze is kapom magamat. Fel sem merül, hogy ne menjek és persze a szobatársaimat is meglepi, hogy az utóbbi időben, az utolsó iskolai hetekben és most is meglehetőségen sokat mozdulok ki a megszokotthoz képest. Ott van a banda és Bonnie és... azt hiszem hatalmas változásokon megyek keresztül, főleg ha azt nézem, hogy a nyári szünetnem egyetlen dühkitörésem sem volt. Tény nem is adott rá okot semmi, de egészen jól viseltem a kínzó viharokat is. Alakulok. - Szia! - intek már akkor eleve, amikor messziről meglátom. Végül is egy kis kimozdulás tényleg rám fér, bár kaptam már most hétvégére is egy nagyobb esszét, efféle kezdeti miért akarsz auror lenni jellegű, de ha már meg van az ihlet, akkor hamar meg lesz az, nem kell sokat várni rá, hogy megírjam, igazság szerint. - Mi a terv mára? Remélem a testvéred nem lesz csalódott, hogy végül is ráérek. - mosolyodom el. Persze sejtem én valahol, hogy azért is így vezette fel, hogy ne érezzem a nyomást, hogy mindenképpen jönnöm kell és rám számít, pedig bennem nem igen merült fel, hogy netán ne jöjjek. Időm van, túl sok baráttal még most sem rendelkezem és vele is szeretek időt tölteni, tehát miért ne?
Bonnie & Noel
Make you stay | Date time Clothes[You must be registered and logged in to see this link.]
Remélem, hogy azzal nem fogom megijeszteni Noelt, hogy picit kezdeményezek, ha barátként, akkor úgy, de olyan jól éreztük magunkat az erdőben, meg még a repülő szőnyeg is jól alakult, így méltán remélhetem, hogy kicsit már csiszolódtunk egymáshoz. Egy pénteki napon döntök úgy, hogy talán érdemes belevágni abba, hogy elhívjam valahova. Ő túlságosan félénknek tűnik, egyszer lehet, hogy megérne benne az ilyesmi, de úgy vélem, hogy így könnyebben veszi a lapot, ha én vagyok a kezdeményező. Már sötétedik, amikor elküldöm a mardekár klubhelységébe a leminget, egy patrónus bárhova bemehet, ami nincsen leálcázva titokgazdák előtt, hiszen amolyan hírvivő is. Pár mondatban foglalja összefoglalja a srácnak, hogy egy találkozóra hívnám. Semmi komoly, amolyan Roxmorts melletti kódorgás, hogy megünnepeljem, hogy már egyetemista vagyok. Megnézhetjük a csillaghullást, ehetünk egy fagyit, ilyesmik. És hogy ne legyen semmiféle kötelező jellege a dolognak, a leming hozzáteszi, hogy igazán nem fontos, csak rá gondoltam, de ha későn szólok, vagy nem ér rá, akkor a testvéremmel megyek. Ezzel picit jelzem is, hogy nem egy másik fiúnak fogom ugyanezt felajánlani. Aztán jöhet a készülődés. Azért mégiscsak veszem a fáradtságot, hogy csinosnak nézzek ki, de arany középutat követek, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy csinos, de nem kurvás. Valahogy az az érzésem, hogy felesleges Noelt zavarba hozni, a komoly dekoltázs most elmarad, sima rózsaszín mikiegeres póló, és egy térd alá érő bőrszoknya, szandál. A hajam feltűzve, hogy lássa is a nyakamat, sálat nem szándékozom felvenni ilyen melegben. Tudja, hogy milyen vagyok, és most itt nem cél a hivalkodás, csak egy jó esténk legyen együtt. Szerencsére Charlene megérti a dolgot, hogy ő csak pótmegoldás lesz, és lehet ugrasztani, ha úgy alakulna. Láttam valami incselkedős mosolyt a szája szegletében, de nem bizonygattam neki, hogy lehet, hogy igaza volt. Minek ezt túlmagyarázni? Este nyolcra beszéltem meg Noellel, még van pár percem, és nem élek a királynői késés előjogával. Várakozom, hátha van kedve eljönni.
