2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Fura egy csaj annyi szent, nem igazán találkoztam még hozzá foghatóval és nem tudom egyelőre megállapítani, hogy ez most pozitívumnak, vagy negatívumnak tekinthető. Tényleg nem tudom. Annyi biztos, hogy érdekes felfogása van nagyjából mindenről és nem hiszem, hogy ezt az alkohol teszi vele. Ilyen lehet az alap jelleme is, kissé magasan hordja az orrát, vagy hogy mondjam és azt hiszi mindenki másnak is így kell működnie. Érdekes. - Lehet, hogy furcsa, de soha sem vonzott, hogy más klubhelyiségekbe törjek be, csak mert tilos. Kétlem, hogy olyan nagy meglepetések várnának ott. Amúgy is vannak a többi házakból is ismerőseim, meg is kérdezhetném őket. - rántom meg a vállamat lazán. Lehet, hogy velem van a baj, de őszintén tényleg nem izgat. Nem vágyom rá, hogy bejussak a Griffendélhez, vagy akár máshová. A mi klubhelyiségünk sem olyan rettentően csodálatos, amit mindenáron érdemes lenne megnézni, én legalábbis nem látom annak. Vannak szobák, meg persze a közös helység és persze fotelek és a többi... nem valami nagy csoda. Gondolom mások a színek és mindegyikben van valami eredeti részlet, ami a többihez képest más, aztán persze eltérő egy toronyban lakni, mint az alagsorban, de ennyi. - Nem mindenki egyforma, én pont nem vagyok ilyen, de te beillenél ezek alapján a Mardekáros alapkoncepcióba. - oh én sose gondoltam, hogy mindenki egy házba járhat, ha olyan, amilyen, butaság. Én se vagyok átlag Mardekáros és ez a lány is a Griffendélbe jár, miközben nem olyan a jelleme, de lehet hogy több benne a bátorság, mint ez a nagy fennhéjázás. Nem az én dolgom, én csak el akarom kísérni, valami biztos és nyugis helyre és kész, semmi több. - Milyen egy tipikus Hugrabugos? - azért itt már halványan elmosolyodom, hiszen pont most volt róla szó, hogy elvileg nincs olyan, hogy tipikus. - De miért nem láttad tizensok évig? - oké ez azért a meglepőbb információ és tényleg valahol kíváncsivá tesz, hogy pontosan mire is gondolhat, főleg hogy ha jól értelmezem, akkor ikrekről van szó, akiket szétválasztatni... hát elég nagy érvágásnak tűnik. A kérdésére viszont újra csak megrázom a fejemet. Vannak dolgok, amik nincsenek rám jó hatással és az ilyen stílus... határozottan a mostohanővéremre emlékeztet. - Nem köszönöm, innentől már boldogulsz, csak jön valaki, aki segít nem igaz? Vagy ha kidőlsz a kanapén... gondolom az van, akkor sem fagysz meg. Örültem... Noel. - teszem még hozzá a nevemet és ha nem tartóztat minden áron, akkor simán elindulok lefelé. Az biztos, hogy nem fogok bemenni, nincs szükségem rá, amúgy is kapok időnként pontlevonást, és nincs kedvem ma a nagy dínomdánomhoz. Máskor sem vagyok a lelkes fanatikusa az ilyesminek, na de ma... ma végképp.
// //
Bonnie & Noel
Close your eyes | Csak óvatosan szöszi |Clothes[You must be registered and logged in to see this link.]
A hideg és az esés picit józanító hatással van rám, talán nem fogok fejzúgással nyugovóra térni, ha veszek egy langyosabb fürdőt, talán magamhoz is térek. Nem szeretem, ha kicsit is kába vagyok, mert akkor nem látom át az összefüggéseket. Most kivételes alkalom volt ez, hogy így felöntöttem a garatra, a jókedv miatt tettem, hiszen Charlene nagyon oldott ebben a közegben, nekem még az újdonság erejével hat, így bevetettem a mesterséges bátorságadót. Újkeletű segítőm nem úgy tűnik, mint aki mélységeiben kiélvezné a karácsonyi ünnep szellemét, én pedig nem érzem tisztemnek, hogy megoldjam ezt a kérdést, csak elgondolkoztat. - Ugyan... minden jelszó kijátszható, csak akarni kell. Na ne mondd már, hogy nem foglalkoztat, hogy ott járj, ahol mások még nem. – Mosolygok rá sejtelmesen, kétértelműen. Én már csak ilyen vagyok, örök szabályszegő, még ha a falunapon McGalagony előtt nem akartam magasról tojni a történtekre, nem árt ugyanis, ha a vezetés jókislánynak lát, ezzel még szerezhetek előnyöket a jövőben. Amikor meg magam vagyok, avagy baráti körben, lehetek önmagam. Nem igazán értem, hogy mi a problémája, kellemes külseje van, az olyan lányok, akinek nincs akkora önuralma, mint nekem, biztosan beroggyant térddel omlanak a lábai elé. Vagy talán... nem is erre van szüksége? A fiúkat szereti? Bárhogy is legyen, feszegetni való téma, amit gondosan el kell raktároznom az agyacskámban, még jól jöhet. – Te meg mardekáros vagy, akkor pont ilyen vagy te is, ugye? Ha ennyire bélyegként nyomod rám, biztosan tapasztalatból beszélsz. – Nevetek fel jókedvűen, és hát miért tagadnám, hogy örömömet lelem, ha nyomasztó lehetek azok szemében, aki nem túl magabiztosak. Ha ez nem motiválja őket, akkor semmi sem fogja. Én csak segítek nekik, ez be kell látni mindenkinek. Természetesen nem akarom elrántani, csak kissé még szédülök, nem árt a biztosan talaj a lábam alatt, s ő erős alkatúnak tűnik, aki mellett nem csúszom el megint. - Jól van na... felőlem. – Rántom meg a vállamat, nehogy már azt higgye, hogy zavartatni fogom magamat azért, mert hiányzott a bálra. A hugomt illetően csak legyintek. – Voltaképpen semmi, egészen megkedveltem, nem voltunk együtt vagy tizensok évig, külön nevelkedtünk. De tudod olyan tipikus hugrabugos. Már amennyiben lehet itt tipikusnak mondani egy házat is. – Rázom a fejemet túlmagyarázva a dolgot, lassacskán odaérünk a toronyhoz, a kövér dáma ébredezik, de még van lehetőségünk megoldani a dolgot, ha nagyon be akarna jönni, így rá is kérdezek. – Naaa... magamra hagysz, vagy... csatlakozol? Ugye nem okozol csalódást? – Kérdezem bátorító mosollyal. Tudom, hogy nem tökéletes a stílusom mindenki számára, de fel tudom vállalni, hogy én ilyen vagyok. Megosztó személyiség. Mondjuk egyszerűbb lenne, ha imádna, mintha utálna. No?
♪ Wrecking Ball ♪ ϟ Aktuális viselet ϟ Karácsonyi spicc
Nem ismerem a csajt, de annyi így elsőre is látszik rajta, hogy érdekes személyiség. Úgy is mondhatnám, hogy az a beképzelt fajta, de ez már nem az én bajom, maximum az esetleges barátaié, akik közé nem tartozom. Mindenki máshogyan kezeli az embereket, ő láthatóan kissé fellengzősen, de ettől még nem hagyom kint megfagyni, ennyi kedvesség azért szorult belém. Én is voltam pár pocsék helyzetben, tudom, hogy milyen az, amikor jó, ha van olyan, aki rád néz és megnézi hogy vagy, mintha tök egyedül kell megoldanod folyton minden nehézséget és ez a kissé ittas állapot is nehézség, még ha azt is gondolja nem lőtt túl a célon. A csuklás és az esés pont arra mutat rá, hogy azért többet ivott annál, mint amit a szervezete normálisan kezelni tud, akármit is mond. A megkezdett mondatra nem is kérdezek rá, na nem azért, mert bunkó vagyok, egyszerűen csak nem az én dolgom. Nem várom, hogy kiöntse nekem a szívét, vagy ilyesmi. Felkanalaztam, mert nem lett volna jó, ha itt fagy meg, de nem ez volt az esti terv. - A jelszót? Nem kösz, sosem gondoltam, hogy jó lenne bemenni idegen házak klubhelyiségeibe és a legtöbb helyen nem elég csak a jelszó. - legalábbis nálunk se így van, van ahol még csak jelszó sincs, de ezek szerint elég esélyes, hogy a Griffendélbe járhat, ott kell, de nem hiszem, hogy a Kövér Dáma beengedne, ha tudja, hogy nem vagyok Griffendéles hiába tudom a jelszót. Talán ha egy Griffendélest támogatok be, akkor igen, de egyébként kétlem, és egyébként sem akarok bemenni vele, sőt szobáig sem szívesen kísérném. Akkor már valószínűleg találok valakit, aki majd segít neki, hogy eljusson az ágyáig és kialudja magát. A szépfiúzásra látványosan elhúzom a számat, mert hát... van még olyan, aki így nevez... nem valami jó emlékeket ébreszt bennem. - Szóval az a típus vagy, aki elnyomja a gyengéket és kínozza őket? Nem értem, miért nem a Mardekárba jársz... Amúgy meg nem... nem gondolom, hogy ez jó motiváció lenne. - én nem vagyok az a kínzó típus és soha sem értettem az efféle klikkesedést, meg hogy valaki többnek gondolja magát másoknál és azt hiszi, hogy amit ő mond, vagy tesz, gondol az jobb, mint amit mások. Csak azért, mert határozottabb még nem lesz automatikusan kiemelkedőbb is, maximum beképzelt, azt pedig a legtöbben nem szeretik. Maximum vannak olyan talpnyaló típusok, akik a cél érdekében bármit megtennének, a cél pedig általában az, hogy a menők közé tartozzanak. Na én aztán soha sem osztottam ezt a nézetet, nem érdekel ki a menő és ki nem. Nem zavartatom magamat, hogy belém kapaszkodik, amíg nem próbál meg elrántani, addig végül is nem gond és annyira nem nehéz, hogy erre sor kerülhessen. - Egyedül szeret sírni? Hallod magad? - értetlenkedve szökik fel a szemöldököm. Csak azért, mert szeretek gondolkodni és mert nem mentem bulizni és hangos zenét hallgatni máris baj van velem és magányos farkas vagyok, aki búskomor? Baromság! Csak volt más dolgom és nem akartam most menni, ennyi az egész. - Nem volt kedvem bálozni, ez olyan rettenetes? A húgoddal meg mi a bajod? - gondolom a fél világgal baja van, vagy csak tényleg az a típus, aki úgy gondolja mindig ő tudja a dolgokat jól és majd szépen megmondja a frankót mindenről és mindenkiről. Van testvérem... ha nem is vér szerinti és én se vagyok róla jó véleménnyel, de valahogy erről a lányról nem el tudom képzelni, hogy inkább csak a stílusa miatt ilyen, nem pedig tényleg valami rémes és kiállhatatlan a testvére, főleg hogy általában a Hugrabugosokkal nincs semmi baj. Chin-hae is jó fej gyerek a bandában. Sose gondoltam úgy, hogy a Hurabugosokkal bármi baj lenne.
Bonnie & Noel
Close your eyes | Csak óvatosan szöszi |Clothes[You must be registered and logged in to see this link.]
Nem vártam azt, hogy bárki is felsegítsen a jeges-csúszós földfelületről, magamtól lényegesen nehezebben ment volna, meg ugyan nem köszönöm, csak vetek rá valami érdeklődő pillantást, amiben akár a hála is felcsillanthat. Vagy nem? Még azt sem tudom, hogy mit akarok kifejezni, zúg a fejem az italtól, szédülök a tánctól, no meg az eséstől, már csak a friss levegőre vágytam, így elmarad a köszönet, egyébként sem gondolom, hogy nagyon hálálkodni kéne, az, hogy rákérdezek, nem a figyelem jele, csak hogy mondjak valamit. - Már rám fért, hogy kitomboljam magamat. Azt hittem, hogy... – Csuklok egy nagyot, és a szám elé kapom a kezemet, s elnevetem magamat. Nem érzem cseppet sem úgy, hogy szégyenkeznem kellene, mindenki úgy ünnepli a karácsonyt, ahogy jól esik. Ráadásul nem buktam le a tanárok előtt. Vagy... csak úgy gondolták, hogy elég idős vagyok, és szemet hunytak az ivászat felett, mert anya jókora összeggel támogatja az iskolát? - Majdnem az lettem. Anya az volt. Meg is lepődött. És-és... ne aggódj, elárulom a jelszót, ha akarod. – Kacsintok magam szerint is meglepő módon. Ron után alaposan meg vagyok sértődve a srácokra, igaz, ma megtáncoltatott néhány, úgyhogy már engedek a jégből, és ha már eddig a klubhelységig felkísér, képes lenne elnézni, hogy ott taknyolok majd el ismét tántorogva? Mármint... ha nem jön be, akkor már nem látná... Aludni még nincsen kedvem, csak a forgatag volt, nagy. Akkor mit fogok csinálni, ha a hálótermünkbe keveredek? Olvasok, Az aztán érdekes lenne. Egy zuhany talán rám férne, attól hátha tisztul a kábulat. - Nem mintha rád tartozna szépfiú... de ha nagyon akarod, bevezetlek a piszkos kis titkaim egyikébe. Nem tetszett sokaknak, ahogyan kezeltem őket, és el akartak távolíttatni. Most miért baj az, ha egy kicsit felpezsdítem az iskola életét? A menőket ki kell emelni, ezzel adunk motivációt a bénáknak? Hát hosszútávon ők nem így gondolták. – Rántom meg a vállamat mosolyogva, egy kis megbántottság azért süt rólam, nem igazán van túl jó pókerarcom. Olykor el tudom játszani a jókislányt a tanárok előtt, de nem célom a magamutogatás. Ahogyan lépdelünk felfelé, igyekszem a korlátot elérni, aztán gondolok egyet, és a srác karját kapom el, ha eddig nem támogatott volna. Végülis én vagyok a gyenge nő, ha már így ajánlkozik, akkor kihasználom a lehetőséget. - A tánc az majd jön a hangulattal. Szóval ilyen magányos farkas típus vagy, aki egyedül szeret sírni? Griffendél. A hugrabug a lökött hugom, aki azt sem tudja, hogy mi az az egyszeregy. - Felhúzom kajánkodva a szemöldököm, nyilván nem a számmisztikáról beszélek. Nem akarok én bántó lenni Charlene-nel, ezzel az új ismeretlen sráccal sem, csak jön belőlem, ami a csövön kifér, aki ezen megbántódik, azzal nem tudok mit kezdeni. Kicsit kavarog a gyomrom az alkoholtól, ám bírni kell, csakazért sem leszek rosszul.
♪ Wrecking Ball ♪ ϟ Aktuális viselet ϟ Karácsonyi spicc
Azért amondó vagyok, hogy ha az ember nem iszik többet a kelleténél, akkor meg tud állni a saját lábán és nem kezd el ilyen látványosan dülöngélni, mint ahogyan az megtörténik most Bonnie-nál. Alig tud lábra állni, úgy kapaszkodik belém, mint az első lépéseknél a babák a szekrény oldalába... Egyértelmű, hogy úgy gondolom nagyon is túllőtt a célon, bár lehetséges, hogy nem ő ivott túlságosan sokan, hanem a bólét sikerült túlzottan megönteni valami pótlékkal és annak van meg ez a rossz hatása, de ez nem az én dolgom. Úgyis kiszúrják majd jó eséllyel a tanárok, hogy valami gáz van, akkor is, ha én nem szólok róla külön, meg amúgy se vagyok az a kiemelkedő diák, aki minden miatt feldob másokat. Ha ők jól érzik magukat, akkor hajrá, maximum ciki, ha e miatt valaki kint ragad a téli hidegben és rommá fagy. - Nem vártam hálát, csak gondoltam betessékellek, hogy ne itt ájulj el. - kissé felszökik a szemöldököm. Érdekes a stílusa annyi szent, nem mondom, hogy elsőre kifejezetten szimpatikus, de hát mit lehet tenni? Attól még nem hagyom kint, meg egyébként is nem azért segítettem, hogy hálálkodjon, hanem azért, hogy ne fagyjon meg. Aztán ott van benne az alkohol is, ami általában nem mindenkire egyformán hat, van aki kötekedőbb lesz tőle, nem véletlenül van sok verekedés a kocsmákban ugyebár. - Akkor úgy mondom, hogy a klubhelyiségedig, nem rémlik, hogy Mardekáros lennél, tehát a szobádig nem is igen mehetnék el. - halvány mosoly, de inkább csak a vigyora miatt. Nem az én dolgom, láthatóan eléggé el van varázsolva, vagy máskor is ilyen, csak most még az ital rátett egy lapáttal... a jó ég tudja. Igazság szerint nem az én dolgom, leginkább tényleg csak lepasszolnám mondjuk egy ismerősének, szobatársának, akárkinek, aki szépen helyre teszi és elviszi valahová, ahol majd nagyjából rendbe szedik, mert az biztos, hogy ez nem az én dolgom kell, hogy legyen. - Szóval átjelentkeztél? Párizsból... ide? Miért? - jól van ezért ez meglep, főleg mert első ránézésre a csajhoz sokkal inkább illik a Bauxbatons, mint a Roxfort. Nem is tudom ez a suli, meg úgy Anglia inkább komolyabb... komorabb, míg ő inkább lazább, nevetős és... hát nem passzol ide úgy egyáltalán. De az ő dolga, biztosan oka volt rá, hogy eljöjjön, vagy egyetemre jött, mert ott már nincs plusz felső oktatás, mondjuk ez is egy lehetséges opció. - Én nem vagyok egy bálozós úgy általában, most meg főleg. Táncolni sem igen tudok és ez a hangzavar nem az én világom. Te még visszamennél, vagy akkor juttassalak el a klubhelyiségedig? Várj tippelek... Hugrabug? Esetleg Griffendél? - nem is tudom, tuti nem hozzánk jár, akkor már láttam volna szerintem, viszont nem is tűnik tudálékos Hollóhátasnak sem, szóval az is kilőve. Talán a Griffendélre szavaznék, de azért biztosra nem mondanám, meg az irányból amerre haladni próbál fogjuk rá egyenes ívben szintén ez jön le. Az viszont már kellemetlenebb, hogy a másik közelebb lenne, ilyen állapotban felmenni a toronyba... na az nem lesz nagy élmény.
Bonnie & Noel
Close your eyes | Csak óvatosan szöszi |Clothes[You must be registered and logged in to see this link.]
A hidegtől azt hittem, hogy tisztul majd kicsit a fejem, de előbb fogok megfázni, minthogy kijózanodnék. Tévedés, részeg nem vagyok, csak kicsit felöntöttem a garatra, és mindenen vigyorgok a szédelgés mellett, s meg sem fordult a fejemben, hogy utánam jönne valaki. Igen merész kivágású a ruhám, és cseppnyit még rövid is, nem csoda, hogy Charlene rám parancsolt, hogy még harisnyát is vegyek fel a szoknya alá, és ne a meztelen combomat mutogassam, mielőtt kitiltanak a bálról. Így nem néztek meg annyira a tanárok, a házvezetőmtől azért bőven kaptam a csúnya nézéseket, ám mégiscsak mértékekkel, amit annak köszönhetek, hogy a falunapon segítettem neki eltűntetni azokat a fránya ládákat, amik diákokat reptették. Nem mintha prefektusi ambicióim lennének, a tanárok előtt azért mégiscsak szeretem a jókislányt mutatni, még ha legbelül nagyon is mocskos a fantáziám. Meg ha nem látnak, és kettesben vagyunk valami jó pasival, nem szoktam visszafogni magamat. A mostani eséstől nem fogok nagyon fájni, és csak annyira, hogy felszisszenjek, és felhívjam magamra valaki figyelmét, akit eddig nem láttam, elképzelhető, hogy valami beszögelésben ücsörgött. Felsegít, két kézzel kapaszkodok felé, hogy ne csússzak ki a karjából, és végre függőlegesbe kerül ismét a világ. - Igazán bájos, és most... valami hálát kéne mutatnom? – Kérdezem kötekedő-provokáló hangon, mostanság valahogy nem igazán volt lehetőségem kiélni magamat a pasik terén, ezek a brittek nem olyanok, mint a franciák, tulajdonképpen nem találom a helyemet. Barátkozni jó velük, hiszen vidám lett végül az este Charlene havarjaival, de többre nem is mentem, inkább távozóra fogtam a dolgot. Ma már biztosan nem fogok visszamenni. - A szobámig? Ez lassan már kész célzás hercegem. Hátrább az agarakkal. – Vigyorodom el, holott direkt én húzom az idegeit, ahogy elnézem a lovagias kis jellemét, nem úgy tűnik, mint aki ennyire merész lenne a lányoknál. Pedig az a vibrálás, ami árad belőle, kiszárítja a torkomat, de még mindig nem vagyok hajlandó jó pasiként értelmezni őt, az érzést az alkohol okozta légszomjra fogom. – Bizonyos fokig jó, a hugom bandájával lógtam, nem az én barátaim. Azokat Párizsban hagytam, sajnos. Ez azért nem az én világom. S te? Nem is bentről jössz, igaz? Nem vagy ünneplős kedvedben? – Kérdezem vidoran, a jókedvemet még egy hóvihar sem vihetné el. Pedig holnap hú de macskajajos leszek. Remélem Charlene nem írja meg anyának, abból nem jönnék ki túl jól. Végül mégiscsak elindulunk a griffendél tornyok felé, megkerülve az épületet a korlátok mentén.
♪ Wrecking Ball ♪ ϟ Aktuális viselet ϟ Karácsonyi spicc
Ilyen esti közjátékra őszintén nem számítottam. Az biztos, hogy a lány kicsit túlzásba vihette a bólét, de ez elfordul, legalább jót bulizott, szóval nem sajnálom tőle, csak valószínűleg nem itt kint kellene lennie most, hiszen ha itt esik össze a hidegben és dob be mondjuk egy laza ájulást, akkor reggelre jégkockává is fagy, ami nem tenne jót neki. Persze valószínűleg a tanárok körülnéznek majd az előtt, hogy elküldenének mindenkit véglesen aludni, de addig se tenne jót neki, ha fagyoskodna itt kint. Lehet, hogy nem vagyok épp a legszociálisabb hangulatomban, de ettől még nem hagyok bajban senkit sem és nem csak azért, mert így meg is tudtam nézni a hátsóját is akár, ennyire nem szorulok rá hogy kihasználjam a lehetőségeket. - Jól van, hiszek neked, de azért nagyot estél és nem lenne jó, ha itt kint esne bajod. - nem is várok én köszönömöt, ha nincs hozzá ingerenciája, hát akkor ne tegye, nekem mindegy. Csak be akarom terelgetni, hogy összeszedje magát, vagy a barátai támogassák kicsit, akikkel eddig olyan jót bulizott. Amúgy sem értem, hogy ha olyan jól érezte magát, akkor miért jött ki, vagy egyáltalán miért hagyták, hogy kijöjjön. Na igen nem ismerem valami jól az iskolai pletykákat, nem hallottam még az ikerpárról sem, annyira nem figyelek. Persze talán láttam már őket, de arra nem figyeltem, hogy melyikük melyik házba jár. A másik ikerpárról hallottam csak, hiszen Winter Mardekáros volt és azt tudom, hogy előkerült a testvére, Summer vagy kicsoda, de eddig jutottam pletyka terén, ennél jobban nem is igazán érdekelt a dolog. - Hogy bejuss a melegre és ne itt kint fagyj össze. Hol vannak a barátaid, vagy elkísérjelek a szobádig? Szerintem kicsit többet iszogattál, mint kellett volna. - nem szólom én meg, csak a tényeket közlöm, hogy ne szúrjon ki magával feleslegesen. Amúgy sincs jobb dolgom, ha nem vele foglalkozom, akkor merengek és agyalok, azzal meg nem sokat érek el, szóval jobb is, ha hagyom az egészet és nem gondolkodom tovább. - És milyen volt a buli? - vagy még visszamegy? Tőlem akár oda is visszaterelgethetem, de csak akkor ha lepasszolhatom valakinek, tehát ha utána már nem mászkál el egyedül, hogy zűrbe keveredjen, addig meg figyelek rá. Hogy miért? Mert most más nem tenné meg valószínűleg, azok a baráti bent bulizhatnak, de annyi biztos, hogy én nem megyek be a karácsonyi bálra. Nem érdekel a dolog, eddig sem érdekelt és amúgy sem vagyok úgy öltözve.
Bonnie & Noel
Close your eyes | Csak óvatosan szöszi |Clothes[You must be registered and logged in to see this link.]
A fenekem alá nyúlok, mintha azt akarnám ellenőrizni, hogy mennyire estem nagyot, holott csak a ruha varrását tapogatom ki, hogy nem szakadt-e el. Még mindig nevetgélek, s perisztatikus mozgással próbálok feltápászkodni, amikor megérzem, hogy valaki alám nyúl, és a világ meglódul körülöttem. Ugyan az alsó felem harisnya téren teljesen szabadon volt, most valahogy nem jut eszembe szemérmesnek lenni, a becsempészett ital úgy tűnik az egyébként alig létező gátlásaimat is lerombolja. Kissé megszédülök a hirtelen dimenzióváltástól, gyorsabban sikerült felállnom, mint terveztem, így bárki is nyúlt a karom után, most azt érezheti, hogy erőteljesen ráfogok, mintha tyúkszerűen csípnék bele, és lejebb húzom a ruhámat, hogy lássak is valamit. Végre elém kerül a „megmentő”, akit valljunk be, még sosem láttam, így furcsállom a lovagiasságot, aztán hümmentve fogadom el, végülis megérdemlem a figyelmet, még ha az nem direkt nekem, hanem a helyzetnek szól. Még csak az sem derül ki, hogy az illető a mi házunkba jár-e, vagy Charlene egyik haverja, és miatta segít nekem. Lassacskán elértem, hogy ne egy személyként kezeljenek az ikertestvéremmel, így azt kizárom, hogy most is a hugrabugos lányt lássák bennem, holott oly vicces lenne megint a másik szőkének kiadnom magamat, ahogyan azt megtettem már néhányszor ezt megelőzően. Most a bólénak hála túl kótyagos vagyok, hogy hitelesen tudjak játszani, így ez elmarad. - Azért jöttem ki, mert mára végeztem. Régen nem szórakoztam már így. – Felejtek el köszönetet mondani, valahogy természetesnek vélem, hogy a gyengébbik nemnek kijár a megkülönböztető figyelem. A pillantásom a vigyorgáson túl azért mégiscsak hálás, így azt veheti köszönetnek, még ha nem is mondom ki. Még sóhajtozva visszanézek a táncolókra, volt ott néhány pasi, aki igazán a kedvemre való lett volna, s most már nem szándékozom úgy tenni, mintha mégis maradék. - Miben kell nekem segíteni? – Kérdezem meglepődve, még mindig széles mosollyal az arcomon, még nem érzékelem azt, hogy nagyon hideg lenne, viszont abban igaza van, hogy a későbbiekben megfázhatok. Ahogyan ösztökél, hogy induljak, a lábam magától mozgásba lendül, lépdelek mellette. Egy pillanatra oldalra nézek, s megborzongok, nem tudván, hogy véla a pasi, inkább a sok italnak tudom be a szédülést.
♪ My only wish ♪ ϟ Aktuális viselet ϟ Karácsonyi spicc
Valahogy az ilyen bálok nem nekem valók. Persze biztosan van, aki örömét leli az effélében és engem is volt olyan, aki megpróbált elcibálni, de valahogy nem jött be az ötlet és végül nem engedtem az erőltetésnek. Az elegancia egyébként sem nekem való, az pedig hogy elhívjak egy lányt... na nem. Jobban szeretek én békében gitározni az egyik sarokban, mint hogy lányokat hívjak el mindenféle bálokra, abban sokkal több az élvezet. Persze a hangulatom a kelleténél is pocsékabb, hiszen jön az ünnep és haza kellene utaznom. Még mindig nem tudom hogyan magyarázzam ki magamat. Be kéne adni a szüleimnek valamit, hogy miért is nem akarok otthon lenni, főleg hogy előkerült Maggie... mi van akkor, ha kitalálja, hogy boldog családként ünnepeljük meg a karácsonyt? Jó ég! Nem akarok hazamenni, azóta se szereltethettem zárat az ajtómra és hiába szívódott fel jó időre, ettől még simán benne van a pakliban, hogy semmit se változott, én pedig nem akarom ezt kipróbálni. Csak valami jó ötlet kell, amivel kihúzom magamat a nagy családi ünneplés alól és amit beadok apáéknak, hogy miért nem megyek haza a téli szünetben. A gondolataimba merülve hallom meg a nyekkenést. Én rendesen fel vagyok öltözve, kabát van rajtam, alul farmer, a nyakamban sál, még a sapkám is ott van a zsebembe gyűrve, de azt végül elvetettem. Jobb most kint, a suliban hemzsegnek a többiek, ami engem nem kötne most le. Tervet kell szőnöm, ahhoz pedig nyugalomra lesz szükség, nem pedig sok emberre, aki zajong és nem hagyja, hogy az ember nyugodtan gondolkozzon. Mégis muszáj odanéznem és amit látok az egy rózsaszín habcsók... vagy is leginkább egy rózsaszín habcsók hátsója, mert a szoknya a nyakában van, miután most taknyolhatott el szerencsétlen. Ha jól sejtem már megint valami piát csempésztek a puncsba. Minden évben, újra és újra... mintha a tanárok szándékosan hagynák, mert úgy se tudnak ellene tenni semmit sem. Olyan ez, mint a puskázás, örök harc diák és tanár között, minden évben újabb ötletekkel, és úgy fest most sikerült is, vagy legalábbis egyelőre. Csak rászánom magamat és feltápászkodom a hideg kőről, amin eddig ültem, hogy aztán a lányhoz sétáljak és a karja alá nyúlva felnyaláboljam a földről. Előzékenyen még a szoknyáját is megigazítom. Be van csípve, amúgy se fogja fel, vagy nem emlékszik rá holnap, olyan mindegy. - Na gyere, sok volt a puncs itt meg csak megfázol, keresünk neked valakit, aki segít és kicsit helyre tesz. - vagy visszakíséri a szobájába. Nem ismerem a lányt igazán. Láttam már, vagy a másikat... mert mintha kettő lenne belőlük, legalábbis a másikat már többször, de azóta kettő lett belőlük, hiszen Charlene évfolyamtársam és az én fülembe is eljutott, hogy van egy ikre vagy mi. Őszintén szólva most azt sem tudom, hogy melyikük állhat itt előttem és amúgy sem vagyok biztos egyikül nevében sem, ennyire nem szoktam én odafigyelni a pletykákra, órákon pedig nem vagyok annyira pörgős és aktív, hogy mindenkinek tudjam a nevét, elég a háztársaimat ismerni, közülük is főleg az évfolyamtársakat, még sem tudhatok több száz nevet kívülről, minek? Szóval megpróbálom befelé terelgetni, ha hagyja magát, mert itt kint tényleg cidri van, ő meg baromira nincs felöltözve.
Bonnie & Noel
Close your eyes | Csak óvatosan szöszi |Clothes[You must be registered and logged in to see this link.]
Kivételesen egészen jó a kedvem, ami ránk totál nem jellemző. Charlene mellett tényleg vidám az élet, amit elsőre nem is gondoltam volna. Nem akarta, hogy hirtelen barátokat szerezzek, felajánlotta a sajátjait, hogy bulizzunk együtt a karácsonyi bálon. Roppant boldogító, ha az embernek van egy testvére, aki ráadásul még ennyire közösségi ember. A Beauxbatonsban én is az voltam, itt most nehezebb dolgom van, de az ikrem leveszi a vállamról ezt a gondot, és egy szó nélkül magával rántott az övéi közé. Már csak azt kellett megoldani, hogy a bólét elfelejtve igazi alkoholt ihassunk, amit nem nagyon lehet kimutat. Végül az egyik mardekáros srác hozott, és álcázta le némi bájitallal, hogy a szaga ne legyen olyan tömény, és csak jókedvnek lehessen betudni, hogy táncolunk, üditőzünk. Viszont már kezd kicsit pirulni az arcom, és nem akartam, hogy észrevegyék a dolgot, ezért inkább két nevetés között kiszédelgek az udvarra, hogy lehűtsem magamat. Megtámasztom az egyik korlátot, hogy ne essek nagyot, ugyanis a magassarkú cipőmben így is csúszkálok jó nagyokat a hóban, alatta tükörjég van, a manók nem tudják mindig felcsiszatolni, hogy ne legyen balesetveszélyes. Rózsaszín egyberuhában vagyok, piros övvel, és szalaggal a hajamban. Még mindig nagyokat derülök rajta, hogy Charlene egy időben lila hajjal mászkált, én aztán nem tennék ilyet. Az én szőke tincseimet semmi sem ronthatja el. Hátranézek, a kis kézitáskámat az asztalomnál hagytam, de most már mindegy is. Fázom picit a rámtörő cidritől, viszont a tömény alkohol mégse hagyja, hogy kihüljek. Vagy úgy fogok megfázni, hogy észre sem veszem? Dülöngélve markolom hát a korlátot, és vigyorgok nagyokat. Már nem biztos, hogy vissza akarok menni, pár táncot ugyan megejtettem a barátaival, engem is felkértek ismeretlenek, de mára ennyi, mielőtt eldobom a rókabőrt. Talán valentin-napra már nekem is meglesz az udvartartásom. Valaki jön... legalább a főépület mellől ezt hallom. Odakapnám a fejemet, de a lendület itt túl nagy, és sikerül egy hatalmasat esni, a tüllszoknya valahogy még a nyakamig is felszalad, még jó, hogy alatta hófehér harisnya van, különben mindenem kilátszana.
♪ My only wish ♪ ϟ Aktuális viselet ϟ Karácsonyi spicc
//
