2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A vonat már benn áll a roxmortsi nagyállomáson, mire odaérek. Még kész szerencse, hogy év közben is indítanak járatokat, hála a nagy érdeklődésnek Roxmorts iránt, így igazán nem kell azon törnöm a fejem, hogy miként is jutok vissza Londonba. Persze, repülhetnék, ahogy Harry volt szíves felvázolni számomra a helyzetet, de vele ellentétben számomra nem volt kellemes ez a gondolat. Meg egyébként is: hogy fogom iderángatni Aleshát? Kétlem, hogy mugli létére értene a seprűkhöz, nagy eséllyel még olyanhoz se nyúlt soha életében, amiben nincs mágia, nem még hogy egy ilyenhez. Apropó, Alesha... Az unokatestvérem, aki eredetileg mugli, úgyhogy egy pillanatig csak pislogni voltam képes a Griffendél klubhelyiségében, miután elkezdtem olvasni a Minisztérium által küldött levelet. Valami illegális kísérlet áldozata lett, de erről többet senki sem tudott, még ő maga sem. A nyomozást megkezdték, egyelőre csupán annyit tudtak kideríteni, hogy az unokatestvéremre felejtő-átkot szórtak, amit még a legmagasabban képzett mágusok sem tudtak megtörni. Szerencsére, hamar fel is adták az erre irányuló kísérleteket, hiszen ők is belátták, hogy ezzel csak többet ártanak, mint használnak. Aleshán azonban fura képességek lettek úrrá... Az eddigi megfigyelések alapján képes a jövőbe látni, emellett pedig a tüzet is az irányítása alá tudja vonni. Vagyis nem teljesen, hiszen akkor most nem lennék itt... Alesha képességei veszélyesek, fogalma sincs arról, miként használja őket, ezért a Roxfortba küldik, nehogy véletlenül rossz kezekbe kerüljön ez az erő. Sóhajtok egy nagyot, majd felszállok a vonatra, miközben magamban azon töprengek, miért pont engem küldenek elé. A hivatalos magyarázat szerint azért, mert a rokonom, és sokat bizonyítottam már, amikor Harry oldalán harcoltam, még ha ezzel nem is mindig értett egyet a Mágiaügyi Minisztérium. De akkor is... Alesha és én nem jövünk ki túl jól, van pár eltérő tulajdonságunk, vagyis jobban szólva semmiben sem egyezünk. Igen, azt hiszem, ez lenne a leginkább helytálló megfogalmazás. Majdnem olyanok vagyunk személyiségileg, mint a tűz és a víz, semmiben sem ütöttünk egymásra. Alesha szeret bulizni, szabadon élni az életét, a tanulmányait egyáltalán nem veszi komolyan, nem hiszem, hogy pont én lennék az, akinek meg kellene magyaráznia számára a dolgokat. Mintha bármit is elfogadna tőlem, de komolyan... Pár óra múlva már a King's Cross pályaudvaron keresem tekintetemmel Aleshát, hiszen azt írták, itt fog várni rám. Nem foglalkozom a tömeggel, senki sem méltat egy pillantásra sem, talán ennek is köszönhető, hogy senkinek sem tűnt fel, amikor egyik pillanatról a másikra csak úgy felbukkantam a semmiból. Végül, megtalálom azt, akit keresek, Alesha nekem háttal áll, miközben a kijelzőt tanulmányozza. - Alesha! - kiáltom el magam, miközben széles mosollyal az arcomon integetek neki. Vegyes érzelmek kavarognak bennem: egyrészt nem örülök annak, hogy a lány az iskolámba jön, hiszen nagy eséllyel egy árva szavamat sem fogja elhinni, hiszen éveken át nem ismerte ezt a világot, most pedig hirtelen kénytelen belecsöppenni ebbe az egészbe. Másrészt pedig aggódom érte, hiszen azt sem szeretném, hogy baja essen, hiszen a rokonom, én pedig felelősséggel tartozom érte. - Szia! Magamhoz ölelem a lányt, amikor végre észrevesz, majd kissé hátrébb lépek, hogy jobban szemügyre vehessem. Semmit sem változott, pont ugyanolyan vadóc, mint régebben, na, nem mintha olyan rég futottunk volna össze. - Hallottam, mi történt – hozom fel a témát némileg komolyabb hangnemet megütve. - De ne aggódj, a Roxfortban tudnak neked segíteni, nem lesz semmi baj... Elképzelni sem tudom, milyen lehet most a lány helyzete, de nagy eséllyel eléggé meg lehet ijedve ezektől az új dolgoktól, képességektől, vagy fogalmam sincs, minek kellene neveznem őket. - Öhm... Mondott neked bárki is bármit erről az iskoláról? Fogalmam sincs, miként mennek a Minisztériumban az ehhez hasonló dolgok, engem erről nem tájékoztattak kellőképpen.
