2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Szerencsémre gyorsan megkapom a választ a kérdésemre Lavandertől. Valami ilyesmire számítottam, de kicsit mégis gáznak érzem magam, hogy hollós létemre nem jutott eszembe egy ilyen varázslat. Egy tök egyszerű varázslat. Na de igazából mindegy is, mert már közben a probléma megoldódott, úgyhogy egyből sikerült ellesnem Lavtól a módszert és a másik felmosóval ugyan ezt a varázslatot alkalmazom, ami szintén magától kezd el takarítani. - Szuper, akkor most már kész vagyunk? - Persze nem gondolom komolyan a kijelentést, és túlzottan lehangol, hogy olyan nagy ez a bagolyház, és olyan sok 'emelete' van neki, hogy szerintem holnap estig sem végzünk így, még így sem. Főleg, hogy hátráltatva vagyunk. De ekkor talán imánk megvalósításra kerül, egy tanár érkezik és elküldi Connort. Csak azt nem tudom, hogy ez szerencsés dolog e vagy inkább szerencsétlen. - Jó napot! - Üdvözlöm illedelmesen a tanárt és megvonogatom a vállamat. Nem nagyon szeretném szétkürtölni, hogy mi történt és miért vagyok itt. Mert ez gáz. Nagyon-nagyon gáz. Megforgatom szememet, majd amikor már elég ideig hallgattam és talán csak én nem válaszoltam még a kérdésre, odabököm. - Én is kint voltam, csak engem a vadőr fogott meg. - Mostanában nagyon szerencsétlen vagyok, és hát úgy néz ki, a baglyok ezt csak még rosszabbá akarják tenni. Érzem, ahogy valami a fejem búbjára zuhan, és szétkenődik ott, mire én undorodó képet vágva nyúlok oda, és érzem a bagolykaki állagát. - Fúúúj! Ááá, fúúj! Valaki szedje le! - Vinnyogok, és remélem, hogy nem röhögnek ki a többiek, hanem segítenek rajtam. Aztán a tanárhoz fordulok. - Tanár úr, nem lehetne, hogy felmentsen minket mára?
Bocsánat. | Ruci | Zene| [You must be registered and logged in to see this link.]
Kissé értetlenkedve pillantok Lavanderre, de végül csak vonok egyet a vállamon. Nem lep meg különösebben, hogy zavarja, ha két kézzel takarítok. Amúgy is igazából csak én készültem fel rendesen, hiszen rajtam még esőkabát is van, bár úgy festek, mint valami baltás gyilkos ezzel a sárgával, viszont én számítottam rá, hogy a baglyok ilyenkor is itt tanyáznak és meg van az esély, hogy valamelyik lazán ránk pottyant, én viszont így ettől szerencsére meg vagyok kímélve. - Ha szerinted így nem jó. - adom be a derekamat és nem ügyködöm tovább, mármint annál, mint hogy sikerül még Hannah-át is lefröcskölnöm, ami aztán igazán nem szándékos, de persze rendesen kiakad rajta, én pedig a fejemet a vállaim közé behúzva nézek rá olyan "Ne ölj meg, kérlek!" tekintettel, mert hát tudom, hogy nem vagyok éppenséggel az ügyesség mintaképe, de azért igyekszem ezúttal legalább nem nagyon elszúrni a dolgokat. A partfis viszont hamar önálló életre kel, én pedig maradok eszközök nélkül, csak aztán pillantok újra Hannah felé, felfogva, hogy még kérdezett is, de csak a fejemet rázom meg. Ciki bevallani, vagy sem, de az a helyzet, hogy nem vagyok profi varázslás terén, szóval jó eséllyel, ha azzal próbálkoznék annak még rosszabb vége lenne. Ezek után nem csoda, ha elképedek, amikor még egy tanár is belép a bagolyházba, komolyan arra számítok, hogy nehezítik a büntetést, vagy megkapjuk, hogy nem lehet varázslatot használni. Na akkor azért most az egyszer büszkén húznám ki magamat, hogy én megmondtam. - Öhm... hello! - intek a távozó Connornak, aki persze jó eséllyel úgy néz rám, mint a véres rongyra, vagy inkább sehogy, csak fújtatva, netán széles vigyorral a képén távozik, mert gondolom felmentést kap. Mégis csak Piton diákja, ő meg ismeri már mindenki a tényt, hogy imád kivételezni. - Jó napot, tanár úr! - köszönök most már a fickónak is, aki nem tudom, hogy vajon minket is elenged, vagy nehezít a feladaton, de elsőre nem derül ki, mert csevegő hangnemre vált, bár talán csak figyelni akar rá, hogy hogyan végezzük a melót. - Engem Piton küldött, mert... szóval... éjszaka voltam kint, de tényleg fontos volt. - jó hát nekem tényleg, ha olyan növény kell, ami csak éjjel terem, akkor muszáj akkor kimenned és sajnos nem volt időm külön engedélyt kérni Bimba professzortól. Hát ez van, az eredménye egy kis takarítás.
♫ Man on the Moon ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
//Kinek a fejére pottyantanak a baglyok.
1. Bradley 2. Brandon 3. Hannah 4. Lavander 5. Bradley és Lavander 6. Brandon és Hannah//
Brandon Fletcher carried out 1 launched of one [You must be registered and logged in to see this image.] (6 oldalú dobókocka.) :
Új tanárként erre vagyok jó, hogy ugráltassanak. Piton már ránézésre sem szimpatikus, ám ő már vagy húsz éve itt tanít, nem tehetem meg, hogy tiszteletlen vagyok, hiszen számomra ez lesz az első osztály. Veregethetném a saját mellkasomat, hogy bezzeg én az egyetemi részlegen fogok tanítani, mindez nem számít semmit. A tanári kar egységes, és inkább annak van jelentősége, hogy ki a rangidős. Szerencsére az igazgató tökéletesen nem az alapján kezeli a beoszottjait, hogy ki mióta szolgál, mindenkinek megadja az esélyt. Még nem néztem túlságosan körül, egy vacsorán ültem ott, amikor bemutattak a nagyteremben, ám mivel a diákok nagy részét nem fogom tanítani, nem sértődhettem meg az érdektelenségen. Most tehát arra voltam jó a bájitaltanár keze alatt, hogy elszalasszon a növendékéért a bagolyházba, ahol többen is büntetőmunkán vannak. Meg kéne szoknom a brit akcentust, mert úgy elsápadtak többen azon, hogy mennyire máshogyan formálom a szavakat, de hát Írországban így szokás. Majd egyszer talán sikerül rátalálni a rejtély kulcsára, hogy ki is vagyok én. Mirabella továbbra is minden nap érezteti velem, hogy vissza kéne mennünk a zöld szigetre. Én viszont kitartok az elhatározásom mellett, nekem jó itt. Egyszerű farmerben, és kötött pulcsiban érkezem meg a bagolyház kijáratához, hogy megálljak a küszöbön, éppenhogy látva az előbbi fröcskölős jelenetet, amin nem tudok nem vigyorogni, mégis úgy teszek, mintha fel sem tűnt volna. S észreveszem a sóbályvánnyal sújtott fiút. Egy finitével feloldom, a jelenlétemben úgysem mer nekiesni annak, akitől kapta. Gondolom majd később lesz édes a bossú. - Connor.. legyél kedves keresd fel a házvezetődet, beszélni akar veled. – A fiú meglepődik, aztán távozik a négyesből, ellépve mellettem. Nem ismerek még senkit névről, vagy arcról, de nem volt nehéz kitalálni, hogy a két fiú közül melyik az említett. Vélhetően Piton kivételezik vele, s felmenti a büntetőmunka alól. Hm.. akkor igazak voltak a pletykák. – Mit csináltatok, hogy ide küldtek titeket? – Kérdezem laza, csevegő hangnemben, ők szinte mind felnőttnek tűnnek, nem fogom úgy kezelni őket, mintha kisdiákok lennének. Különben is, ezt a tisztelet megalapozást még bőven gyakorolnom kell.
Úgy tűnik mindannyian egyetértünk a Mardekáros ellen. Hálásan tekintek Lav felé, miközben azon gondolkodom, hol is kezdhetném el a takarítást, mert így aztán, Connor nagy segítségével biztosan nem fogunk semmire sem haladni. Most pedig még kicsit morcos is lett a kedvem, ami pedig nem mondhatnám, hogy élvezetessé fogja tenni ezt az egész hercehurcát. A hangulat köztünk kegyetlen, nem is voltam mostanság körülvéve, bezárva (?) ennyi különböző emberrel. Pedig én aztán nem vagyok egy ítélkező csaj, így hát ennek jóvoltából be is fogom a számat és kicsit arrébb lépek a többiektől. Ettől még persze végig hallom a mondandót és az ötleteket, amikre továbbra is próbálok bólogatni és valami értelmeset hozzászólni. Ja, persze csak azokra, amiknek értelmét látom. - Oké, akkor kezdjünk neki valamivel. Mondhatnátok pár okos varázsigét, hogy mindenkinek a fejében legyen. Én csak a Suvickus-t ismerem, őszintén. - Vagy legalábbis jelenleg más nem igazán jut eszembe. Úgyhogy ezzel próbálkozom az ellenkező oldalon, ahol egyelőre még senki nem takarított, de igaza volt Lavandernek, így is elég hosszadalmas lesz ez az egész. Felsóhajtok. - Nincs valami turbó módszer erre? - Egy pillanatra fordulok csak meg a többiek felé, tanácsot kérve, de nem sok szerencsével, hiszen Brandon azon nyomban lefröcsköl valamivel. Nem is tudom már, hogyan reagáljak erre, inkább próbálok valami nyugtató lélegzetvételt venni, mert most még nem elég, hogy elszakítottam a cuccomat, de most még foltos is lettem. - Héé! Figyelj jobban. Én elég tiszta vagyok azt hiszem. Nem próbálnád meg te is inkább azzal a varázslattal? - Felvont szemöldökkel lesek Brandonra, de végül is inkább visszafordulok és tovább próbálkozom a takarítás folytatásával. De már most ráuntam. Pedig még nagyon sok van hátra!
Bocsánat. | Ruci | Zene| [You must be registered and logged in to see this link.]
Próbálom meghúzni magamat, mert kb. olyan feszültség van itt, mintha minimum hatalmas vihar tombolna odakint és percenként csapna be egy villám az épület tetejébe. Kész csoda, hogy még nem ölték le egymást. Én inkább csak próbálom tartani magamat, mert egyelőre úgy fest elég nehezen sikerül összedolgozni. Legszívesebben a nyakamat behúzva csendben csinálnám, amit kell, bár úgy fest ők ezt is másképp csinálnák és még csak észre sem veszik, hogy legalább ebben az egyben egyetértenek, ami valahol csodaszámba megy. Eléggé elképedve pillantok Conorra, aztán csak kapkodom a fejemet, ahogyan próbálom felfogni, amit Lavander te hozzá. Igaz, talán tényleg nem fogja senki se figyelni, hogy mivel csináljuk, de az tuti, hogy csak vizet varázsolni a padlóra nem lesz elég. Én mondjuk nem ismerek túl sok takarító bűbájt, amivel ezt fel lehet súrolni, netán el is lehet tüntetni, meg aztán ettől még mindig a fejünkre eshet valami közben, ezért is van rajtam az esőkabát. Az mondjuk tuti, hogy ha hármuk közül valamelyiküknek a fejére pottyantana a fenti madarak egyike, vagy csak pont most esne le valami maszat a plafonról... hát lehet hogy olyan kiakadás lenne, hogy a végén még itt helyben egymásnak esnének. Ezért nem akarom én is szítani a feszültséget és főleg csak csendben hümmögve pakolászok elő szépen. Lehet, hogy jobb, ha csak csinálom, amit kell és akkor nem lesz nagyobb gond, vagy egymás aktívabb gyilkolása. - Oké, ha nem jön senki... bár én nem sok megfelelő varázslatot ismerek, szóval... - marad nekem a víz és a partfis, meg a szimpla megoldások és ha már ketten is ezzel indítottak, hát én meg locsolok egy adag tisztítószert a padlóra és szépen elkezdtem súrolni a partfissal. Azért térden csúszva nem, annyira én se vagyok bevállalós, de így is valamelyest meg lehet szerintem oldani, ők meg addig hátha nem eszik meg egymást. - Esetleg, ha vita helyett haladunk... talán előbb meg lesz. - és igen akkor mehetek a gumóimhoz, bár nem is mindig csak azokkal foglalkozom igazából. Van, hogy... hogy olvasok, vagy ilyesmi, nem csak a gyógynövények a fontosak számomra, de ebbe nem megyek bele, csak szépen takarítgatok, és igyekszem nem nagyon felfröcsögtetni a súrolószeres és dzsuvás vizet a többiekre, bár magamat ismerve vajmi kevés esély van rá, hogy nem csinálok valami számukra kellemetlent, még ha nem is szándékos.
♫ Man on the Moon ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
//Sikerül-e lefröcskölni valakit?
1 - Senkit, mázlifaktor bekapcs. 2 - Lavender 3 - Hannah 4 - Connor 5 - Saját magát 6 - Kicsit mindenkit//
Brandon Fletcher carried out 1 launched of one [You must be registered and logged in to see this image.] (6 oldalú dobókocka.) :
*A mardekáros nagyon el van tévedve, Fletcher nem mer szólni, de mi lányok legalább összetartunk. *-Magadnak biztos nem, de nekünk…*Komolyan mondom megfordul a fejemben a gondolat, hogyan bírja ki saját magával. Lehet, hogy szokott veszekedni a tükörképével, kinézem belőle, hogy reggel úgy ébred, hogy beszélget magával és isteníti magát. Valami mantrát nyomhat amitől estig megnő az önbizalma. Két olyan, egymástól különböző fazont is csak itt a Roxfortban találni mint amilyen a mardekáros és Fletcher, utóbbi irtó aranyos és normális is. Mondjuk én sosem mondtam rosszat a hugrásokra, én magam is vagyok annyira lökött néha, nem is értem, hogy a süveg miért a Griffendélbe osztott, de minden bizonnyal vannak rejtett képességeim amelyeket eddig még nem volt alkalmam megtalálni. Fletcher kap tőlem egy mosolyt, a másik srác meg egy szúrós pillantást, vagy hosszabb nézést. Csak rendetlenséget csinál nem rendet, így soha nem fogunk végezni.* -Na ja, nagyobb ganéval biztos hamarabb végzünk. *Morgom az orrom alatt és szemet forgatok. Hannahval szinkronban osztjuk ki a srácot. Az utolsó beszólásán csak hüledezem, nem tudom honnan veszi, hogy ő fene nagyokos, hiszen a takarítást is úgy kezdte, hogy nagyobb koszt és több munkát csinált. *-Nem az a büntetés, hogy mágia nélkül kell valamit csinálni, hanem az, hogy _vele_ kell. *Fletchernek válaszolok de közben a mardekáros felé intek a fejemmel. Az lesz a legjobb ha minél gyorsabban végzünk, már csak azért is, hogy annál kevesebb ideig kelljen elviselni. Egyre inkább erősödik bennem a gyanú, hogy azok akik ideküldtek minket, összebeszéltek és nem is a takarítást szánták nekünk büntetésnek, hanem egymás társaságát. A miénket a mardekároséval és viszont, mert hiszem, hogy mi hárman tudunk olyan pocsék érzést kelteni benne mint amilyet ő bennünk egyedül. Én magam, mondjon bárki bármit, a pálcámmal, azon belül mágiával tüntetem el a koszt, módszeresen ahogy anya is szokta. Mivel otthon nem varázsolhatok - bár szoktam, hiszen azt nem tudja a minisztérium, hogy ki varázsolt és ha takarítós varázslatot használok azt hiszik csak anyám rakja rendbe a házat – jobbára anya takarít, rám a kertitörpék más helyre való áttelepítését bízza. Nézem Fletchert ahogy kipakolja a tértágított táskáját, van ott minden ami a takarításhoz kell, de én biztosan nem fogom használni.* -Senki nem fog idejönni, hogy megnézze. Ahogy nézem, még mágiával is épp elég ideig fog tartani az egész bagolyházat kitakarítani. Ha kézzel csináljuk, jövő hétig sem végzünk. *Szerintem. Nekem nem mondta Piton, hogy hogyan csináljam, szóval egy-null ide. Hannahnak sem lett kikötve, hogy csak muglimódon takaríthat, ergo nekünk van igazunk és ennek fényében neki is látok, hogy folytassam a megkezdett munkát. A fiúk meg azt csinálnak amit akarnak, de nézni fogom. Pár tisztító varázslat után a mardekáros felé fordulok, bár nem szívesen veszem magamra a „sárga fej” jelzőt, én vagyok itt az egyetlen szőke hajú. A felőle áradó rohadt gomba szagra elhúzom a számat, majd ezt a fintort egy mosolyba fojtom, rábökök a pálcámmal a szétkent tócsájára és nem mintha neki akarnék segíteni, de eltüntetem a „munkáját”. *-A te lábad ilyen büdös? Gyakrabban kellene fürdened, mondjuk egy héten legalább egyszer.*gondolatban nyelvet öltök rá, de az újabb varázslatomat már a lábára célzom.* -Aguamenti!*Nos, nem csupán egy pohárnyi vizet idézek meg, hanem egy egész vödörnyit.*
Már most látszanak az ellentétek közöttünk. Igazából egyikünk sem szeretne itt lenni és nem is akarunk túlságosan jóban lenni a másikkal. Pedig a Mardekáros srác nagyon elemébe van, túlságosan is és próbálkozik a lehető legjobban ellenünk dolgozni. Egy ideig csak hallgatom a mondandójukat, hogy ki mit hogyan szeretne csinálni és valójában miért kerültek ide, aztán pedig próbáljuk kiagyalni, hogyan is kellene nekilátni ennek a helyzetnek. Mintha meg lenne kövülve a cucc a falakon és a párkányon, egyáltalán nincs kedvem ehhez hozzákezdeni és el is fintorodom, kifejezve ezt. Örülök neki, hogy nem csak én ellenzem a Mardekáros srác tócsáját, hanem Lavender is velem együtt szólal fel. Nem az a típus vagyok, akit csicskáztathatnak, biztosan nem takarítom fel az ő hülyeségét, hanem majd elmegyek valamelyik másik szegletbe és ott kezdek neki a dolgomnak, ha kiderítem, mégis hogyan. - Az nem megoldás, ha még nagyobb rendetlenséget csinálsz mint volt. Azzal a tócsával szerinted mégis mit fogunk kezdeni? Okoska... - Válaszolom attól függetlenül, hogy először nem hagyta. Brandon megjegyzésére pedig csak felvonom a szemöldökömet, elvégre... látszik, hogy nagyon is komolyan gondolja a fiú amit mond. Na mindegy. Követve Lavander példáját, én is nekilátok a varázslásnak, de mikor a hugrás srác kijelentést tesz a mugli dolgokra, megállok és odafordulok. Megnézem mit csinál, és felvont szemöldökkel követem a sok cuccot. - Váó! Te aztán felkészültél a helyzetre. Lehet, hogy igazad van egyébként de... ki ellenőrizné azt, hogy mivel csináltuk?- Kérdésemet mindenki felé célzom, a Mardekáros srácot próbálom figyelmen kívül hagyni, de viszont elég nehéz abból kifolyólag, amit csinál. Na mindegy is, én inkább megvárom mit mond Lav, mivel eddig úgy néz ki, ő a legértelmesebb és a legkonkrétabb mindannyiunk közül.
Bocsánat. | Ruci | Zene| [You must be registered and logged in to see this link.]
Nincs értelme hisztizni a helyzetem miatt, mert úgysem érdekelne senkit sem. Plusz még jól ki is nevetnének ezek, akikkel együtt kell letöltenem ezt a büntetést. A Griffendéles lánnyal egyből akad nézeteltérés köztünk. Azt hisz, tűrni fogom, hogy csak úgy minden ok nélkül leszamrazzon? Hát akkor nagyon nagyot téved. Ám ezek után még több rossz jelzővel illet. Vagy, nem is tudom, hogy rólam beszél vagy csak úgy általánosságban…? Mindegy is, nincs ki mind a négy kereke az biztos. - Szerintem kettőnk közül nem én vagyok az idegesítő. - Válaszolom olyan hangnemben, hogy mindenkinek egyből leessen, mennyire nem érdekel ez a lány, sem pedig a kijelentései. Na, jó, lehet, hogy érdekelnek, de ezt biztosan nem fogom kimutatni ennyi ember előtt. A többi jelzőjét nem is emelném ki, mert azok teljesen értelmetlenek. Hozzá is látnék én a takarításnak sőt, hozzá is látok! De a nagyszerű ötletemet senki sem díjazza. Legalább én nem csak ücsörgök és ácsorgok, miközben arra várok, hogy történjen valami, vagy értelmetlen dolgokat beszélek, mint például a Hollóhátas lány. Az ő kiakadása tetszik a legkevésbé. - Miért, talán van jobb ötleted, okoskám? Én legalább próbálok tenni valamit annak érdekében, hogy hamarabb elmenjünk innen, de Te mit teszel? - Intézem a kérdésemet Hannah-nak, majd meg sem várom a reakcióját, én magam válaszolok: - Semmit. Akkor meg, tegyétek, amit mondok, úgyis tisztán látszik, hogy én vagyok köztünk a legeszesebb. - Az utolsó mondatomat inkább az egész társaságnak szánom. Az biztos, hogy most nagyon felment bennem a pumpa. Ráadásul a Hugrás srác szavai sem estek túl jól. - Te is inkább segíthetnél és akkor hamarabb visszamehetsz a kis gumóidhoz. - Tudom, hogy ez a srác az, aki folyton a gyógynövénytan terem körül ólálkodik. Bizonyára jó lehet abból a tantárgyból. Ezért is mondtam neki azt, amit mondtam. Aztán ő el is kezd kipakolni holmikat a táskájából. Nyílván tértágító bűbájt használt, hogy ezek a nagy seprűk és felmosó szerek elférjenek benne. Nagyszerű, végre hasznát is vehetjük, ennek a kétbalkezesnek! El is ragadom gyorsan a felmosószeres flakon és egy kicsit nyomok belőle a tócsámra. Majd a flakont kicserélem a seprűre és elkezdem húzkodni a kotyvalékot a padlón. Nos, sok minden nem történik, azonban hirtelen olyan rohadt gomba szag lesz a bagolyházban, hogy el kell fordítsam a fejem. - No, én elkezdtem, Te folytatod, sárga fej. - Célzom a szavaimat Lavandernek, a haja színére utalva. Most már jó lenne, ha más is dolgozna rajtam kívül!
Elsőők! ♦ Ruha ♦ Szószám: 397 ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
Van itt ellenségeskedés bőven, az se lepne meg, ha Lavander szándékosan lépett volna rá a Mardekáros srác lábára, amit valahol meg is értek, hiszen kimondottan ellenszenves a viselkedése és enyhén szólva is lekezelő velünk, pedig még csak nem is ismerjük annyira egymást. Jó velem általában kb. mindenki így viselkedik, tehát komolyabban nem lep meg a dolog, de úgy látom, hogy a lányok jobban zokon veszik ezt. Az a baj, hogy nem állok sajnos profi békítő hírében, pedig az most elég jól jönne, de... sajnos nincs így. Az lenne a legjobb, ha meghúznám magamat, takarítanék és amikor készen vagyunk mindenki mehet a maga dolgára, hiszen láthatóan itt senki se kedveli a másikat csak nem igen van választásunk, mint hogy együtt essünk neki a melónak. - Nem is azért mondtam, mert segít. - egy mosolyt azért villantok a Griffendéles lányra, de lassan nincs mit tenni el kell majd kezdeni a melót, bár az idegesítő Mardekárosunk bele is fog, csak épp nem a legjobb taktikával. Úgy fest nem tetszik senkinek sem, hogy ő inkább csak vizet varázsolna a padlóra, hogy aztán majd mi takarítsuk fel a madár piszkot. Kellemetlen egy helyzet, bár nekem volt már rosszabb, amikor azt kaptam feladatul, hogy az üvegházból pakoljam ki az összes túlöntözés miatt elrothadt gumót. Az is hasonlóan büdös volt, de mégis túléltem, szóval ezt is menni fog. Kivéve persze, ha közben a társaim netán elkezdik egymást ölni. - Biztosan nem gondolta komolyan. - próbálom enyhíteni Hannah mérgét, no meg az se lenne jó, ha ezen a Mardekáros srác kapná fel a vizet. Amikor viszont Lavander varázsolni kezd én csak pislogok rá, mint aki láthatóan sárga az irigységtől. Az helyzet, hogy sose varázsoltam valami profin, és nem is vagyok biztos benne, hogy itt ezzel meg lehet oldani a dolgot, hiszen abban viszonylag kis feladat van, hogy mágiával kitakarítunk, arra bárki képes lenne pár intéssel és kész is. - Nem lehet, hogy... mágia nélkül kell csinálni? Tudjátok, mert úgy... nagyobb büntetés. - persze én nem ragaszkodom hozzá, csak aztán ne hogy az legyen, hogy ránk néz fél óra múlva mondjuk Friccs, és ha netán már van benne pár pohárka esti pálinka is, akkor aztán még jobban összekeni ezt a helyzet csak azért, hogy tényleg legyen mit takarítanunk. Szóval én a magam részéről inkább az esőköpeny alatt lévő tértágított táskából kezdek el előpakolni mindenféle felszerelést. Van nálam mugli súrolószer, seprű, lapát és még egy egész extrásan kinéző gomba fejű üvegcse is, amiből láthatóan spriccelni lehet valami féle anyagot. Na ezzel esem neki szépen az egyik üvegnek. A szer pedig egész jól marja le az anyagot, még csak kapargatni se kell pálcával.
♫ Man on the Moon ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
*Piton ma nagyon rossz kedvében lehet, ha már ketten is vagyunk akiket büntetőmunkára küldött, ráadásul a srác is véletlenül, pusztán azért kapta meg mindezt a fejére, mert rosszkor volt rossz helyen. Mondjuk aki Piton mellé sorol az mindig rossz helyen van. Szegény srác nem elég, hogy majdnem orra esik még az érkező mardekáros kajaiba is csöppen némi csúszás után, onnan ahol én állok ennyi látszik ám történik ott más is láb alatt. * -Az olyan sárga arcú, gombaszagú, idegesítő gumófejeket? *Most komolyan, miért érdemlem ezt? Ha alkoholista lennék most bedobnék egy feles pálinkát, de mivel sem alkoholista nem vagyok, sem felnőtt, sem idióta, ez meg sem fordul a fejemben. *-Elég nagy. Szerintem mióta ez a kóceráj áll még nem volt kitakarítva.*Nem tudom nem észrevenni a kis incidenst és bár a mardekáros srác némán tűr, azért láthatóan eléggé dühös és minden bizonnyal nem esett jól neki a lábtiprás. Nem Piton az egyetlen akinek ma rossz kedve van, de Hannah-t kivételesen nem ő küldte. A vadőr, és mivel nem azt mondja, hogy Hagrid, mellesleg mindenki kedvence nem is tenne ilyet, inkább falazna, így az új vadőrre gondolok aki semmivel sem jobb a kígyósok házánál. * –Köszi, aranyos vagy bár ez senkin nem segít most. *Vetek egy mosolyt az ügyetlen fiúra, hogy is hívják…Fletcher. Körbeenézek és konstatálom, hogy itt nagymelónk lesz, az is lehet, hogy holnapig sem végzünk. Én is pálcát rántok, biztos ami biztos és felmutatom a mardekárosnak.* –Pálcával.*Bár nem mondta senki, hogy azzal kell, azt sem, hogy azzal nem lehet.-Végül is mindegy ki volt, a lényeg, hogy mindenkit egy helyre küldtek és….*Nem tudom befejezni, mert a zöldike tócsát varázsol, még több gané mint amennyi eddig volt.* -Héééé! Ennyire nem lehetsz…..tudatlan.*Kiáltom szinte egyszerre Hannah kifakadásával, és tutira nem azt akartam mondani, hogy tudatlan, de már neki is pálca van a kezében és jobb egy mardekárost nem felhúzni amikor a pálcáját szorongatja. Persze nem tudatlan csak szemét, mint az összes többi mardekáros. Vagyis, tisztelet a kivételnek, de most a kivételek nincsenek jelen. Anyám, de hosszú lesz ez a délután. Már épp varázsolnék mikor meglátom Hannah-t amint a pálcjával az ablakon lévő kakit kapargatja. Odaugrom hozzá és megfogom a kezét pálcástól, hogy ne tudja folytatni.* -Nem így gondoltam. Tönkreteszed a pálcád. *Vágok egy fintort a pálca hegyét látva amire ráragadt némi guáno az üvegről és el is engedem a lány kezét majd az ablakra szegezem a pálcámat.* -Suvickus!
Kicsit sem örülök ennek a helyzetnek. Inkább szenvedtem volna egyedül, minthogy minden házból egy emberrel még össze legyek zárva a következő órákban. Az igaz, hogy gyorsabban kész leszünk, de nem arról híres például a Mardekár és a Griffendél, hogy milyen jól kijön egymással. Ma pedig kifejezetten béna vagyok, mint ahogyan a sárga házból való csávó is. Mondjuk az én ügyetlenségem nem ér fel az övével. Lavanderre pillantok, megrázom csak a fejemet arról, hogy baglyot küldök e, de elég gyorsan leesik mindenkinek, hogy ugyan arra a büntire érkeztünk. Elhúzom a szám, amikor mondják, hogy Piton küldte őket. Nagyon jól tudom, milyen az, volt már többször is, hogy tőle kaptam meg a büntetésemet. Például a múltkor, valami hülye gombát kihagytam az összetevők közül, és teljesen más lett a főzet, nem is értettem hogy mi, és ez miatt büntibe küldött. Sajnos akkor nem volt társaságom, diák legalábbis nem, Piton idegesítő személyét kellett hallgatnom egész áldott este, miközben arról papolt, hogy mennyire fontos, hogy odafigyeljünk a hozzávalókra, mert mi lett volna, ha blablabla... - Engem kivételesen a vadőr irányított ide. Vagyis a házvezetőmmel egyetértve. - Vonok vállat, ebből már elég egyértelmű, hogy valószínű a birtokon kaptak el, mert a vadőrnek nem sok köze van a kastély belsejéhez. - Piton elég igazságtalan. Múltkor én is miatta voltam... - Próbálok azért kedvesen viselkedni, mert nem szeretném ha pokol lenne most ez a büntetés. A Mardekáros fiú nem igazán könnyíti meg a dolgunkat, ahogy belépünk a bagolyházba rögtön művészkedni kezd, mire én összefonom magam előtt a karjaim és felvont szemöldökkel nézek rá, majd a tócsára amit csinált. - Biztos, hogy nem! Majd te feltakarítod magad. - Körülnézek, fogalmam sincs, hogy tudunk e pálcával takarítani ezen a helyen, de valahogy olyan érzésem van, hogy nem. Néhány bagoly is bent tartózkodik, az lesz a legszuperebb, ha még agyon is csipkednek miközben próbáljuk kitakarítani a helyüket. Fellépek egy lépcsőfokon, megnézem mennyire rémes a helyzet, majd pálcám végével megpróbálom az ablakra rászáradt ürüléket kicsit megpiszkálni, de persze meg sem mozdul. Fintorogva fordulok kérdő tekintettem a többiek felé, hátha van valami jó ötletük.
Jötteem. | Ruci | Zene| [You must be registered and logged in to see this link.]
Természetes, hogy az ilyen unalmas és semmit nem érő büntetőmunkákat pont egy olyan napra osszák, amikor alapból is elég komor a hangulatom. Ráadásul azt a bizonyos büntetőmunkát is olyanokkal kell elvégeznem, akit még ránézésre sem csípek. Köztük is a legjobban irritál, az a griffendéles csaj, aki, egyből megjegyzést teszem rám, amint megérkezem. - Tudod, hogy kit nevezz szamárnak. - Válaszolom mérgesen, majd a srác felé fordulok, aki épp a kezét nyújtja nekem, miközben keményen rátapos a lábujjaimra. Egy pillanatig úgy nézek rá, mint aki szellemet látott. Azon gondolkodom, hogy helyből nyakon vágjam e, vagy kultúrált ember módjára fogadjam el egyben a kezet és a bocsánatkérést is. Végül csupán szikrákat szóró szemekkel nézek rá, majd lazán megérintem a kezét. Ennyi elég is lesz, sőt még sok kapcsolat is egy Hugrással. Ezek után, kelletlenül megyek fel én is a lépcsőn Lavender és a másik két ember után. Az világos számomra, hogy a lányt így hívják, bár nem is tudom, honnan. Talán a „tartsd közel barátaid, ellenségeid még közelebb” elv miatt ismerős az arca. A másik kettő emberkét viszont biztos, hogy nem ismerem, ami azt illeti még csak látásra sem. Hol bujkálhattak eddig? Bizonyára túlságosan is átlagosak és unalmasok voltak ahhoz, hogy halljak róluk. - Nektek sem mondták, hogy mégis mivel kellene takarítanunk? - Kérdezem meg arrogánsan a többiektől. Hátha őket több utasítással küldték ide. Bár ennek csekély az esélye. Még mielőtt válaszolhatnának újra megszólalok. - Tudjátok mit? Én varázsolok, ti pedig súroltok, oké? - Nézek rájuk egy önelégült mosollyal, majd gyorsan előkapom a pálcám és a padlóra szegezem. - Aquamenti! - Ejtem ki a varázsigét, aminek nyomán egy kisebb tócsa keletkezik a padlón. Most már valóban nekiállhatnak a többiek a súrolásnak, én pedig, mint aki jól végezte dolgát, helyet foglalok az egyik tisztábbnak tűnő lépcsőfokon. Persze nem gondolom, hogy a többiek hallgatnak majd rám, sőt… de azért egy próbát megért, nem igaz?
Elsőők! ♦ Ruha ♦ Szószám: 310 ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
Ahogy nézem a két lányt egyre inkább világos lesz a helyzet, ők is azért vannak itt, mint én. Eleve ezt tippeltem, bár a szavaikból úgy tűnt, hogy ők nem. Már amennyit hallottam belőle egyáltalán, mert hát az esés valamelyest akadályozott benne, hogy minden tisztán átjöjjön nekem. Azt hiszem csak egy hajszál választott el attól, hogy az ücsörgő lányra rá is essek, vagy ami még rosszabb megcsússzak a lépcsőn és az orrom bánja, de az aztán végképp iszonyatos égés lett volna és szerencsére megúsztam. Ennek azért örülök, mert hát így is kellemetlen a helyzet, főleg hogy ők olyan csinosan vannak öltözködve, én meg... az esőkabát és a csizma... de mégis csak takarítani kell és ilyen helyzetben tényleg jobb, ha az ember mindenre felkészül. Legalább nem kell a hajamból takarítani a madárkakit, az aztán iszonyú gyomorforgató lenne és mivel még szándékozom ma enni is, jó lenne, ha nem kavarodna fel teljesen bennem minden, még az is, amit meg se ettem. - Engem is Piton küldött, pedig nem utál annyira... Jó igazából mégis, de ezúttal nem tettem semmi rosszat, csak kellett valami a... - elharapom a mondatot, mert ezen a ponton esik le, hogy kb. annyira lehetnek kíváncsi arra, hogy pontosan mi történt velem, mint a legtöbben Hóborc szellemes kis vicceire. Gondolom - és ez látszik is rajtuk - mindketten mielőtt túl szeretnének lenni az egészen, nem pedig még az én dumámat is hallgatni mellé. A Griffendéles lány, Lavander egyébként is olyan komor, mintha minimum citromba harapott volna és valahogy látszik rajta, hogy legszívesebben az érkező Mardekárosra szegezné a pálcáját a madárpiszok helyett. Ez utóbbival valahol egyet is értek, de én nem vagyok olyan elítélő típus, nem biztos, hogy ez a srác olyan rémes alak, csak azért mert Mardekáros. - Szia! - gyorsan közelebb is lépek a Mardekáros sráchoz, hogy a kezemet nyújtsam neki. Pasi között így szokás vagy mi. Na persze azzal nem számolok, hogy a lendület és a lépcsők, no meg a kissé túlméretezett gumicsizmának hála valamelyest megcsúszok, úgyhogy a kézfogástól függetlenül sikerül kissé lelépnem szegénynek az ujjait a lába végén. - Oh bocsánat! Nem volt szándékos, csak már itt is nagyon csúszik a... Na odabent a rumli? - gyorsan fordulok meg és ha meg volt a kézrázás, ha nem inkább Lavander után indulok, mielőtt még netán a Mardekáros meg találna fojtani. Azért velük óvatosnak kell lenni, ez tény. - Sajnálom, hogy vétlenül kerültél ide, de azért fel a fejjel. - sorolok be a Griffendéles lány mellé és még egy mosolyt is villantok rá, bár meglehetősen mókásan nézhetek ki, mivel közben feldobtam a kapucnit is a fejemre biztos, ami biztos alapon. Már csak az lesz itt a nagy nehézség, hogy varázsolnom is kell. Abban pedig nem vagyok valami profi. Lehetséges, hogy keresnem kéne egy seprűt és egyszerűbb módszerrel megoldani a feladatot.
♫ Man on the Moon ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
*Azt hiszem a roxforti pályafutásom alatt még sosem voltam büntetőmunkán. Sikerült mindig elkerülnöm, végül is inkább meghúztam magam, mert nem igazán voltam a társaság közepe, de még a széle sem. Világos, Lavender Brown enyhén veri Luna elkönyvelt lükeségét, és azzal csak erősítettem ezt a szabályt, hogy oda voltam a jóslatokért és Trelawney professzorért. Azt persze senki nem vette észre, hogy időközben megváltoztam, mert ugye mindenki változik. Nos, nem baj, legalább békén hagynak. Ahogy felcaplattam szitkozódva a lépcsőn, reméltem, hogy senki nem most akar baglyot küldeni haza és egyedül leszek. Hajszál híján megúsztam. A népszerű lányok egyike épp az utamban állt, vagyis ült, de irigység ide vagy oda, azt hiszem sikerült kedvesen eltessékelnem az útból. Az égen komor felhők gyülekeztek, pont olyanok mint amilyenben a hangulatom ringatózott, remek kis takarításnak nézek elébe ha még az eső is esni kezd, ez pedig a Roxfort felett bármikor bekövetkezhetett. * -Ó, tényleg? Baglyot küldesz vagy mi? *Nem feltételeztem, hogy ő is büntetőmunkára érkezett. Ezen a ponton tovább bővült a kis társaságunk, kissé kócos fiú terült el a lépcsőn mint egy kinyuvasztott szellem aki plazmatócsát hagy maga után. Meglepve hallgattam a szavait, miszerint ő is takarítani jött. *-Mi van ma a tanárokkal? Összebeszéltek? Legalább hamarabb végzünk.*Vonok vállat és bár nem nézek át a feltápászkodni készülő srácon, nem is vetek rá érdemben női pillantást. *-Engem Piton. És meg kell mondjam igazságtalanul. Nem is én hibáztam hanem az az idióta mardekáros és volt képe elsunnyogni. Gyomorforgató amit azok művelnek.*Természetesen Merlin ma nincs velem, mert épp egy mardekáros srác alakja közeledik felfelé a lépcsőn.*-Emlegetett szamarak mindig megjelennek.*Ezzel a mondattal vágódom be a bagolyház fészkelőjébe ahol bokáig érő guanó fogad. Itt szerintem nem takarítottak azóta, hogy felépült a torony. Előveszem a pálcámat és erősen elgondolkodom azon, hogy takarítsak, vagy vegyek revánsot a mardekároson az engem ért sérelem miatt, de aztán maradok a takarításnál, elvégre nem ő szerencsétlenkedte el a bájitalt ami szétfutott az asztalon.*
Szinte már beleborulok tenyerembe kínomban, hiszen annyira balul sült el ez a nap és most még itt van a büntetés is. Semmi kedvem, őszintén ahhoz, hogy most takarítanom kelljen a baglyok alól, de ha ezt szabják ki akkor ezt kell véghez vinni. A lehető legkevesebbet járok be a bagolyházba, egy kicsit sincs kedvemre a bent lévő gyomorforgató bűz, ami a sokszori nem rendszeres takarításnak az oka. Nem tudom, nem volt elég büntetőmunkára küldhető diák? Remélem, hogy nem fogom ezt a szagot érezni egész idő alatt. Azt mondják, ha az ember tovább tartózkodik egy helyen akkor előbb vagy utóbb hozzászokik. Remélem. Lépteket hallok, felemelem a fejem. Egy Griffendéles csaj közeleg, Lavander. Felnézek rá, majd teljesen komor arckifejezéssel felállok és egy picit odébb lépek. - Nekem is odabenn van dolgom. - Billentem kicsit oldalra a fejem, de ameddig nem muszáj inkább nem megyek be. Pedig igazán kezdhettem volna amikor ideértem, nem tartana olyan sokáig. Úgy gondolom viszont, hogy a lány is hasonló munkára jött mint én. Több kéz, gyorsabb munka, több szabadidő. Ez jó! Remélem nem néz ki a bagolyház valami förtelmesen. Gondolataimból egy fiú ügyetlenkedése riaszt ki, aki ugyanis láthatóan hasonló szerencsétlenséggel lett megáldva, mint én és szépen elhasal előttünk. Kijelentésén már elmosolyodom és meglepődötten pillogok rá, hiszen úgy néz minket mintha szellemet látott volna. Megvonom vállamat, de inkább nem kérdezem meg hogy jól van e, mert azzal csak tovább rontanám lehet a helyzetet, ma minden rosszul sül el. - Ó, dehogyis nem szoktunk. Igazából nem is muszáj nagyon rosszat tenni, lehet, hogy csak egy tanárnak nem tetszel éppen. Titeket ki küldött? - Nézek immáron mindkettőjükre, pulcsimat pedig szorosabban átfogom egyik kezemmel, másikkal néhány hajszálat szedek le róla. Tavasszal rettentően hullik! Egyre többen leszünk, nem is gondoltam volna, hogy majd ennyi diákot küldenek büntire egy helyre. Vagy lehet, hogy nem direkt? - Hm, furcsa, hogy ennyiünket ide küldtek. Egyébként szia. - Vetem oda a Mardekáros fiúnak. Igazán egyiküket sem ismerem, lehet, hogy be kellene mutatkoznom, de nem teszem meg. Ha együtt kell dolgoznunk, akkor azt hiszem lesz még rá elég időnk.
Jötteem. | Ruci | Zene| [You must be registered and logged in to see this link.]
Azt hiszem, nem is lehetne rosszabb már a mai napom. Volt egy dögunalmas órám Ms. Trelawney-val, most épp befejezem a házi dolgozatom a klubhelyiségben, amit tegnapra kellett volna leadnom Flitwicknek, utána pedig rögtön indulhatok a büntetőmunkára, amit azért kaptam - történetesen Pitontól -, mert a második emeleti folyosón lófráltam éjnek évadján. Igazából nem is volt még olyan késő. Talán csak épp elmúlt éjfél. Vagy hajnali kettő. Nem is tudom, de nem is fontos, mert az egyik Prefektus fülön csípett és egyből vitt is a házvezetőmhöz. Ő meg persze épp nem volt jó kedvében, így majdhogynem a legmegalázóbb büntetést rótta ki rám. Takarítás a bagolyházban. Egyébként nem is szokott ilyen durva büntetéseket adni, néha egyáltalán nem ad, de szerintem aznap pont a legszebb álmait zavartuk meg. A lényeg az, hogy fél óra múlva a bagolyházban kell lennem, addig pedig még be kell fejeznem ezt az izét. Komolyan, néha inkább szednék egy csokor virágot Mcgalagonynak és még csókot is adnék neki, ezek helyett az idióta büntetőfeladatok helyett. Na, jó, csókot azért nem kapna, de virágot biztosan. Írok még gyorsan néhány mondatot a papirosra, aztán gondosan összehajtogatom és felveszem a fekete bőrdzsekimet. Habár, jobb lenne, ha valami összekoszolhatóbb ruhát vennék fel ilyen alja-munkához. E remek gondolat nyomán, le is veszem a dzsekit és inkább egy régi pulcsit veszek fel. Ezek után el is indulok a Mardekáros klubhelyiségből. Sietve léptetek végig a folyosókon, néhány alsós, mint a nyúl futnak el a közelemből. Nem tudom, hogy miért teszik ezt, de talán azért mert az rí le az arcomról, hogy nem vagyok jó kedvemben. És amikor ilyen képet vágok, akkor annak egy szerencsétlen alsós issza meg a levét. Most azonban nincs időm ilyenekre, akármennyire is kedvem lenne hozzá. Inkább csak még inkább szedem a lábaimat. A kastélyból kiérve, gyorsan végigsietek az udvaron, majd végig a fahídon és már csak néhány méter választ el a bagolyháztól. Nem tudom, hogy lesznek-e ott mások, de remélem, hogy igen. A büntetőmunkánál, már csak az egyedüli büntetőmunkát utálom jobban. Bár azt sem szeretném, hogy csupa Griffendéles vagy mugliivadék lepje el a helyet. Piton szavaiból úgy tűnt, hogy már valaki másnak is rendelt el büntetőmunkát a bagolyházba, ezért gondolom, hogy nem én leszek az egyetlen. És mikor végre odaérek, kiderül, hogy valóban nem én vagyok az egyetlen. Bár, amit látok, az sem tetszik túlságosan. Egy lány a lépcsőn ücsörög, fölötte egy másik - egy Griffendéles - valami mást csinál és körülbelül közöttük egy srác terült el épp a lépcsőn. Nagyon mulatságos egy szituáció, az már biztos. Megköszörülöm a torkom és utána köszönök csak. - Hello. - Hangom minden, csak nem barátságos. - Ti is büntetőmunka miatt vagytok itt? - Kérdezem meg, majd egy picit közelebb megyek hozzájuk. Nem nagyon ismerem őket, de az biztos, hogy nálam mind idősebbek.
Hős Hernyók ♦ Ruha ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
Most komolyan olyan nagy bűn az, ha kimész az üvegházba, mert a legújabb ötletedhez kell valamilyen gyógynövény? Na ugye hogy nem! Jó persze tény és való, hogy nem hajnali háromkor kell ilyesmiket elkövetni és hát nekem nagyjából akkor sikerült. A szobatársaim azt hitték szerintem, hogy csak le akarok menni a klubhelyiségbe, de nekem egészen más volt a célom. Kellett az a márványos sellőhajfű, mert a nélkül a főzet, amit minden áron el akartam készíteni nem is működött volna, de tudom, hogy elég ritka növény és mire Bimba professzortól ki tudtam volna csikarni, hogy adjon pár szálat... Nem, ne úgy értsd, hogy el akartam volna lopni, olyan soha se tennék! Inkább csak előre akartam hozni a lehetőséget, hogy megcsinálhassam a főzetet, és nem akartam heteket várni a soromra, főleg hogy nekem fontosabb, mint másnak, de tényleg! Találtam a könyvtárban egy főzetet, ami elvileg elég jól semlegesíti a dolgok cukortartalmát, ellenben még sem lesznek tőle a dolgok pocsékok és ehetetlenek és az állati jó dolog! Nekem kell... az... a főzet! Egyelőre viszont nincs meg, mert lebuktam és hát persze, hogy az iskola legkedvesebb tanár csípett fülön, Piton és végképp nem vette jó néven, amikor rávilágítottam, hogy neki se kellene hajnal háromkor az üvegházban lófrálnia, mert talán eltalálom mondani Bimba professzornak. Na ezen a ponton olyan villámló tekintettel nézett rám, hogy az a pillantás konkrétan az agyamba égett. Persze eszem ágában sem volt elmondani Bimba professzornak, mert annak tuti, hogy nagyon rossz vége lett volna rám nézve, szóval nem kockáztatok. Van még egy évem hetedikesként és azt ki kell húznom a bájitaltan órákon, hogy a prof ne nyírjon ki a tekintetével. Szóval nem maradt más, mint ez a nap és a büntetőmunka, de nem lesz gond, túlélem... végül is csak egy kis lapátolás és takarítás... nem olyan vészes. Lelkesen trappolok fel a lépcsőn, hiszen ha készen van, akkor mehetek tovább dolgozni az újonnan talált recepten és az nagyon frankó napi program. A ruhám nem az iskolai talár, egy esőkabát van rajtam kékben, és a lábamon csizma. Felkészültem én mindenre, mert úgy a biztos. Mégis csak a bagolyházba megyek és a baglyok nem mennek el addig, amíg takarítás folyik. Az viszont meglep, hogy a lépcsőn kész tumultust látok meg, azaz egy lányt ülni, a másikat pedig őt arrébb hessegetni. Oh ismerem én őket, hiszen évfolyamtársak vagyunk. A göndör hajút azt hiszem Lavandernek hívják, a másik lány pedig valami Helga, vagy... Hilda? Ráncolom kicsit a homlokomat, a nagy gondolkodásban meg persze nem figyelek oda rendesen az esőkabátra. Sikeresen rálépek a szélére és a lendületnek hála valahol a lányok lába előtt sikerül felesnem a lépcsőm. Tenyérrel hárítom az esést, aminek szintén meg van a következménye, enyhén kiserken a vér, mivel beletenyerelek valami apró kődarabkába. Persze gyorsan felpattanok és a kezemet magamba törölve kenem el a vérfoltot, csak aztán rejtem gyorsan a hátam mögé. - Sziasztok! Csak nem ti is takarítani jöttetek? Pedig ilyen szé... szép... lá... lányok nem szoktak rosszat tenni. - zavart mosoly terül szét a képemen. Úgy nézek rájuk, mint amikor Alice először látta meg a nyulat abban a bizonyos mesében. Igyekszem valamiféle értelmes arckifejezést is magamra varázsolni, ami nem megy könnyen, de nem kéne már előre beégetnem magamat. Ők emberek, nem holmi virágok, akikkel sokkal könnyebben elvagyok és nem is néznek rám furán, ha ilyen szépen beégetem magamat. Lássuk be nem vagyok egy tipikus hős lovag, aki hetykén hordja kardját az oldalán és mindenkit legyőz. Én csak Brandon vagyok és a lányok általában átnéznek rajtam, vagy nevetnek a bénaságaimon. Vajon esetükben melyikről lesz szó?
♫ Man on the Moon ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
~Soha, soha, soha többé nem megyek bájitaltanra. *Hogy pont egy bájitaltan órán kell kapjak büntetőmunkát, ez kész agyrém. Persze Pitontól kitelik, hogy akkor is büntet ha valaki valami jót csinál, de ez akkor is pofátlanság. Mindent jól csináltam, de olyan szerencsétlen vagyok, hogy pont az a kétbalkéz került mellém akinek soha semmi nem sikerül és annyit bénázott, hogy a végén az én főzetembe került az övéből és kész volt a katasztrófa. Nem elég, hogy a termet is ki kellett takarítanom, most még a bagolyházba is mehetek, pedig hogy utálok a szaros lépcsőn felmenni. Mr. Nyúl azonban meghúzta magát, na ennyit a Mardekárról. Hogy lehet egy mardekáros ennyire béna? Inkább a kardomba dőlök de még egyszer be nem teszem a lábam oda. Különben is van bőven különórám, tutira nem kellen járnom bájitaltanra ha szimpátiamágiát szeretnék tanulni. A véremet adtam Pitonnak, szó szerint, nem egyszer, a hülye bájitalai néha olyan veszélyesek, hogy boszorkány legyen a seprűjén aki ép ujjakkal megússza. Mit nem adnék most egy Gerrry csókért! * -Hogy a büdös troll csócsálj meg az összes lábujját! Nőjön virág abból a nagy orrából! *Sosem volt kenyerem a hatásos belépő, de Piton kihozta belőlem a rossz énemet, eddig nem is tudtam, hogy van, de elég hangos volt. Így értem fel ugyanis a bagolyház lépcsőjén ahol már ült egy diák, meglehetősen szerencsétlen arcot vágva. Még sosem láttam ilyennek pedig párszor már összefutottunk a folyosón. Ő az a lány aki után mindenki megfordul, aki a talárt is szexisen tudja hordani - ez nem az én véleményem hanem hallomáson alapuló információ - és akivel soha nem fogok együtt bulizni, nem az én társaságom. Már csak azért sem mert a hollóhátas. Kissé bizonytalan vagyok mert úgy tudtam egyedül kell takarítanom, most vagy összebeszéltek a tanárok, vagy csak vár valakit. Mondjuk én soha nem beszélnék itt meg találkát, az még tőlem is őrültség lenne.* -Szia! Öööö.....arrébb mennél légy szí! Bent lenne dolgom. *A bagolyház belseje felé mutatok, és mert pulcsistól elüli az utat, nem tudok tovább menni. Azt nem mondhatnám, hogy vidám vagyok, mert nincs rá okom, de azért próbálok kedvesen mosolyogni, nehogy ő is leszedje a fejem.*
A múltkori kirándulás a tiltott rengetegbe nem sült el túl jól. Cyrával tett látogatásom után egy kicsit bátrabb lettem és egyedül merészkedtem be az erdőbe, lények után kutatva. Ami azt illeti már akkor vissza kellett volna fordulnom, amikor az első lény, amitől megijedtem, az egy nyúl volt. Pech, tudom, pedig valami izgibbre számítottam és még az sem lett volna rossz, ha a pálcámat is használnom kell. De nem kellett. Ami azt illeti nem jutottam túl messzire, pár métert haladhattam csak befelé, amikor összefutottam a vadőrrel. Mondjuk lehet, hogy nem a kijelölt ösvényen kellett volna sétálnom teljesen nyugodtan, hanem mellette egy kicsivel, de semmi gond. Ezért kaptam ezt a mai büntetőmunkát. Ami igazából már jobb nem is lehetne. A napom is borzasztóan rosszul indult. A szobatársam - akivel mellesleg nem vagyunk túl jóban - szerintem direkt kitolásból levendula virágot tett ki az asztalra és ez az egyetlen olyan növény, amitől az egész napot végig tudom tüsszögni. Szerencsémre csak ameddig a friss levegőre ki nem léptem, -ami levendula mentes volt- addig éreztem magam kutyául. Innen az első utam mugliismeret órára vezetett. Kedvelem a tantárgyat, érdekesnek tartom amit itt tanítanak, és néhány dolog még hasznos is lehet majd a jövőben. Nem is értem miért fecsegnek egyesek olyasmit, hogy ezt be kellene tiltani meg hasonlók. Cöhh. Szerencsére a mai napom gyorsan eltelt, és a végére már egészen jó kedvem lett csak ne gondoltam volna bele, hogy mennyi az idő és már lassan a büntetőmunkán kellene lennem a bagolyházban. Gyorsan ledobtam a táskámat fent a szobámban, majd elkezdtem hevesen rohanni, aminek természetesen ismét meglett az ára. Az egyik páncélnak nekifutottam a folyosón, -mert csak én lehetek ma ilyen szerencsétlen- és a kard felhasította a nadrágom alját. Szerencsémre nem lett komolyabb bajom, esetleg majd két-három helyen be fogok lilulni. Időm nem volt helyrehozni amit csináltam, szóval úgy ahogy szétesett, ott is hagytam és siettem tovább, immáron szakadtabban a bagolyház felé, ahová így is elsőnek érkeztem meg. Aggódni is kezdtem kicsit a dolog miatt, hogy nem e elnéztem az időt vagy esetleg túl hamar jöttem, de inkább levetettem pulcsimat, mert melegem volt és ledobtam az egyik lépcsőfokra, ahová le is ültem, várva, hátha beesik még valaki hamarosan.
Jötteem. | Ruci | Zene| [You must be registered and logged in to see this link.]
